2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Re: Ky & Camy - Mi a fenét akarsz? Csüt. 6 Aug. - 17:33
to Kyrin
I hate you! I never be in love with you again!
Még mindig nem tudom, hogy mit keres itt, de az végképp nem tetszik, hogy kedves édesapám tudta, hogy az egyik exem jön ebédelni. Kyrin sem akarja felfogbi, hogy nem kell már többet? Elhívott arra a kicseszett tópargra, hogy ő szeretne valami nagyon fontosat mondani nekem, és én hülye siettem is hozzá, hogy láthassam, de mire kell odaérnem? Arra értem oda, hogy Kyrin Jessica szájában keresi a boldogságot. Mondhat bármit, küldhet bárkit, hogy mondjon valamit, akkor sem fogom azt hinni, hogy Jessica csak támadta le... Igaz, hogy egy nagy ribanc, de... Nem tudom elhinni, hogy miért pont ő támadta le Kyrin-t. Lehet, hogy igaza van és a pénz áll a háttérben a szüleink jóvoltából, hisz Jessica drága fél tőlem. Nem csodálom, hogy fél, mert ha normális helyzetben és esetben csinálja ezt, akkor már nem lenne haja annak a kis kurvának.. A kezébe adtam volna, de nem tehettem Kyrin akarta így, ő hívott oda és így tudatta velem, hogy egy lotyót akar és nem engem... Bár egyszer már elkaptam és volt egy kis vita köztünk, hisz az a senkiházi nyomorék, ki-bebaszott, porszívó szájú, nyílt pinájú kisasszony, mert azt mondta, hogy Kyrin azt mondta szar voltam az ágyba... De az a kis nyomorék faszfej, kinek fasza önálló életet él, ilyet nem mondhat... Semmi alapja sincs, bár Jessica drágát megtéptem, és élvezetes volt, ahogy láthattam szenvedni... De amúgy az a fura, hogy ez a gyereket akarok láz, akkor kezdődik, ha egy gazdag örökösről van szó. Ha egy kevésbé gazdag, de annál inkább szexy srácnál szó sincs róla... De mondjuk az szánalmas, hogy az én voltjaimmal jön állandó össze. Annyira nem zavar, mert piszkos zoknit sem veszek fel kétszer, és mondjuk talán csak az utcsot bánom, ő roadt szexy volt, csak... Állandóan ágyba akart vinni, ami kezdett már az agyamra menni és nem is akartam vele lefeküdni, meg ha azt hazudozta volna, hogy milyen volt velem az ágyban, akkor... Vagyis volt ilyen, de valakik megverték és nem meri elmondani, hogy kik voltak a tettesek, de volna egy tippem... ez a majom itt előttem. Érdekes, hogy tök véletlen általában akkor van ugyanazon a helyen dolga, mint nekem.. És most is beszámol mindenröl, mint régen, de ez a Kyrin más, nem ezt a valamit ismertem meg, hanem egy másik srácot. - Ohhh pedig a hatalmas egodat ismerve, most fényezed magad a gobdolataidban, hogy mennyire jó pasi vagy... - mondom neki unott képpezl, mert ismerem őt már annyira, hogy tudjam mennyire is egy egoista barom mostanában. Szokott dicsekedbi azzal, hogy mennyire jó az ágyban,de az igazat megvallva, nem tudom... talán igazat mond, de nem érdekel, mert nem tervezem, hogy újra együtt leszünk, mi már a múlté vagyunk. Legszívesebben felpofoznám, elküldeném az anyjába és páros lábbal rúgnám ki az ajton, mert ezt érdemli és nem mást, és sikeresen felhúz, látom hívnom kell lassan apám embereit, hogy vigyék ki innen. - Egyszóval egy elcseszett FASZFEJ vagy, aki azt hiszi minden nő csak egy játékszer, akit akkor használhatsz, mikor kedved szottyan rá, de majd egyszer megtalálod azt a lányt, aki kicsesz veled és fordulni fog a kockal, mert nem fogsz kelleni neki... Váron ezt a pillanatot. - jelentem ki egyszerűen és tényleg várom ezt a pillanatot, hogy láthassam azt, amint epekedik egy lányért de nem kaphatja meg. Vajon volt már ilyen vele? Van olyan lány akit akarhat, de nem kaphat me... Na jó itt vagyok példának én, mert engem sem kapjat meg, és nem ia fog... elmehet a fenébe, hozhat nekem bármit, tehet bármit, akkor sem fog kelleni. - Tudod ha az ember általában elkezd valamit mondani, azt illik befejezni... Mire nem voltak képesek a szüleid?.. Nem akar paraszt lenni, de egymást nem szerették, jól tudjuk, hogy miért... - utálom, mikor valaki elkezd valamit, de nem fejezi be a mondandóját, mert ez bunkoság. Ha én elkezdek valamit, akkor befejezem az elkezdett mondatomat és nem hagyok a másiknak gondolkodási időt... - Amúgy sok sikert annak a dolognak a visszeszerzéséhez. - mondom neki, hisz én is ember vagyok, és nem akarok feltétlenül rosszat valakinek. És a szülős résznél tényleg nem akartam bunkó lenni, csak gondolom ő is tudja, hogy a szüleinknek viszonya volt. De vajon mit vehettek el tőle a szülei, ami ennyit jelentett neki? Talán.. Nem tudom, ötletem sincs, de nem is fogok rákérdezni... Majd szavaira meglepődöm. - Ennek nincs értelme... Tudom, hogy az exek szeretik egymást idegesíteni, de ez inkább.. Te féltékennyé akartál tenni! De miért? - nem kerülgetem a forró kását kimondom, amit gobdolok, de nem értem.. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért akar engwm idegesíteni, hisz mit érdekli, hogy hogyan vqgyok. Már egyáltalán nem vagyunk együtt ráadásul nem is akar engem, hisz akkor már rég próbálkozott volna, hogy visszaszerezzen engem, és nem azt fitogtatná, hogy mennyi nőt tud ágyba vinni. Szöval rohadjon meg... Bár nem tudom, hogy hogyan bírta a ribanckodását, mert biztos vagyok benne, hogy rohadtúl nem volt hozzá hűséges, és az előző témához visszatérve azt kell, hogy mondjam semmi mást nem ért el azzal, hogy Jessica-val volt együtt, minthogy jobban megutáljam. - Azt hiszek amit akarok... és elmondtan, hogy mit hiszek. - mondom neki határozottan. Mèg mindig nem értem hogy hogyan szerethettem ezt a majmot, aki mást sem érdemel, mint szenvedést... Csak puhuljon meg, csak vallja be, hogy szeret... Bár nekem ehhez elő kell adnom hitelesen, hogy érzek még valamit, amiben van valami... de nem engedhetem meg magamnak az érzéseket felé, még egyszer nem fog szórakozni velem, most 3n fogok veke és élvezni fogom. - Rohadj meg... - köpöm a szavakat, akár a mérget a fogaim között... Egy köcsög faszfej és még talán hittem abban, hogy nem az, de tévedtem vele kapcsolatban. Kyrin sose fog megváltozni, egy elcseszett teremtmény, akire elpazarolt négy évet, ha nem többet. Hiba volt és utálom is magam érte, már akkor is ízlésficamos voltam, most is van bajom, de nem tudok ellene tenni. - Tudom, hogy vicces vagyok, a humorommal sose volt baja, senkinek sem. Bár... Én jócsaj vagyok mindenhogyan.. - vonok vállat, mert így is van. Mindenhogyan álom csaj vagyok és senki sem kaphat nálam jobbat. Örülök, hogy vélának születtem, és örülök, hogy most olyan vagyok, amilyen. Nem akarok megváltozni és nem is fogok senki kedvéért, hisz én így érzem jól magam, akinek nem tetszik, az majd elkerül. Bár ezt az aggódom érted c. dumát nem veszem be... Biztos az apja küldte, hogy visszaszerezze régi helyét a családunkban. El sem tudom hinni, hogy itt van... menjen csak haza! Nincs itt semmi keresnivalója, csak engem zavar össze, és nem hihetek neki,minden szava csak egy betanult szöveg és semmi más, érdekel, hogy melyik könyvből szedi a dumáját. - Ezt vicces tőled hallani... - mondom majd mikor viszonozza a csókom, akkor kicsit meglepödtem, nem hittem volna, hogy erre a degeneráltra mèg hatással vagyok, de vannak még csodák. Azonban jó volt, emlékeztem az ajkai izére, hogy milyen gyengédek és ha kell akkor milyen vadak és követelözők tudnak lenni. De nem felejthetem el, hogy mi nem vagyunk egy pár és miatta, ha tudott volna uralkodni a farkán, akkor most minden máshogy lenne és nem kéne elutasítanom, de észbe kell kapnom és megszakítanom a csókját, azonban a sóhaj meglep. Ennyire örül nekem, hogy újra egymás ajkaira tapadunk? Majd megkérem, hogy figyeljen rám, és meghallgat, de szavai meglepnek: "Camrise Arogonte! Én mindig is szerettelek téged. Ki mondta neked, hogy még most sem szeretlek? Tudtommal egyszer sem mondtam, hogy nem szeretnélek, csak te hiszed azt." Majd mögöttünk az ablak kivágodik és egy nagy szélcsapás érkezik, miközben ellököm magamtól... - Menj innen most! Nem hiszek neked, mert egy hazug seggfej vagy, semmi több! Még hogy szeretsz?! Azért feküdtél le annyi lánnyal? Azért maradtál azzal az ócska ribanccal? Egy dolgot jegyezz meg... Mi soha többet nem leszünk együtt, és ha próbálkozol nagyon csúnyán ráfogsz fázni, felfogtad? - ordibálok vele és figyelem a reakcióját, mert hirtelen csak a semmiből fakadtam ki és jött a szél... Nagyon ideges vagyok és próbálok lenyugodni, mert neki is jobb lesz, ha idegességemben nem vágom hozzá a vázákat. Méghogy szeret és mindig engem szeretet... Hazug szájából egyetlen szót sem hiszek el. Bárcsak igaz lenne és hihetnék neki... Szeretnék, de nem szabad! De nem hagyhatom ennyiben, közelebb lépek kettő lépést és mélyen a szemébe nézek, szememben harag, megvetés és talán egy csipetnyi szeretet villan meg… - Nem fogok benned többet megbízni, ha akarnám sem menne… és tudod, hogy hol jöttél be, ott is kell távoznod, MOST! - Nem akarom, hogy itt legyen, eddig nem volt és tökéletesen megvoltam nélküle, semmi bajom sem volt, jól éreztem magam éd mai napig is jól érzem. Nem kell már nekem, azóta a nap óta nem kellett, és ez most sincs másképp… Se ő, se senki sem kell komolyan, megvagyok én egyedül és jól érzem magam. Majd mikor elmondtam, tettem két újabb lépést hátra.
Tárgy: Re: Ky & Camy - Mi a fenét akarsz? Vas. 12 Júl. - 15:01
Ky & Camy
Hagyom, hogy beszéljen. Igen, ezt kell tennem, hagyni hadd mondjon el mindent, ami éppen a fejében jár és velem kapcsolatos. Az utálata, a gyűlölete, a keserűsége, minden, amit az irányomba érezhet, különben is, okkal jöttem ide. Látom, hogy valami nagyon nincs rendben vele. Ha kiönti minden mérgét rám, akkor talán sokkal felszabadultabb lehet és elengedhet engem. Nem kell majd azon rágódnia, hogy az emlékem megkeseríti az életét, mert ha kimond mindent, ami bántja, talán jobb lehet. De csak talán. Különben az is megtörténhet, hogy csak rontok a saját helyzetemen, amit meg nem szeretnék, tekintve már így is elég rosszul áll a szénám. Azonban megőrzöm az álcámat, semmi szükség sincs arra, hogy olyannak lásson, mint régen. Már nem vagyok ugyanaz, tudom. Csak halvány részem maradt meg abból az időszakból és arról jobb nem beszélni. Az azonban biztos, hogy mostanra már sokkal komolyabban szemlélem a világot, nem veszek mindent magától értetődőnek és tudom, egyszer minden véget ér. Semmi sem tart örökké. Na jó talán van ami mégis, de azt még magamnak sem ismerném be, nemhogy Camrise-nek. Talán még azt is rossz ötletnek találom, hogy elmondtam neki ki volt az utolsó, akit sikeresen felszedtem úgymond. Semmi köze sem lenne hozzá, nem vagyunk már egy pár, gyakorlatilag azt kellene tennem, amit csak akarok azzal, akivel csak szeretném. Valami azonban mindig ráébreszt arra, hogy ez egyáltalán nem az, amire vágyom. De sosem mondtam egy szóval sem, hogy nem tetszene mindaz, amit a lányokkal teszek. Sőt, az egyetlen, ami szórakoztat, azután, hogy… Oké, nem szoktam figyelni őt minden egyes percben! Nem is követem mindenhová. Inkább csak merő aggodalomból úgy intézem a dolgaimat, hogy pont arra járjak éppen akkor azon a helyen, amikor ő. - Nem, igazából semmi említésre méltó dolgot nem kell még elmondanom neked. – valójában dicsekedtem volna még, össze-vissza mindenféléről, amíg végre el nem kezd dühöngni egy kicsit és ezáltal remélhetőleg minden haragja elmúlik. De hiába is próbálkozom, egyszerűen… Nem éppen úgy sikerül őt kihozni a sodrából, ahogyan azt terveztem. Túl jól ismerem már és túlzottan beférkőzött a szívembe, hogy onnan kiszakítsam őt, hiába próbálkozom. Nem megy. Egyszerűen, képtelen vagyok rá és kész. - Gondolom, azért teszem ezt velük, hogy bebizonyítsam nekik az élet nem egy tündérmese és én nem vagyok a mesebeli hercegük, akiről álmodoznak. – fejezem be végül, mert gondolom ezt muszáj elmondanom nekik. Bár az égvilágon semmi köze hozzá amúgy, de gondolom, van annyira kíváncsi és nem hagyna addig békén, amíg ki nem nyögöm neki, hogy miért nem maradok veszteg és szépen rámosolygok a lányokra. - Éppen azon vagyok, visszaszerzem, ami az enyém és ezt ők is elfogják fogadni. Ha tetszik nekik, ha nem, mert ők sosem voltak képesek… - sok mindent mondhattam volna, hogy igazából mindketten azt hiszik a pénzzel mindent meg lehet oldani az, ami leköti minden egyes érzékemet az, ami foglalkoztatja a fogaskerekeimet, de erről szó sincs! Semmit sem tudnak rólam, hogy igazából nem a kviddics az egyetlen, amihez ragaszkodok, nem az ad erőt, amire ők gyakorta gondolnak, hanem a szeretet. Ők amint ezt a sok éves példa is mutatja, képtelenek szeretni. Gondolom, megvan kitől örököltem ezt a vérbeli hűtlenséget, ami egészen onnan kezdődött el, hogy beleszóltak az életembe. Semmi joguk nem volt hozzá. Az égvilágon SEMMI! - Súlyos tévedés! Nem vagyok szerelmes belé! Csak azért voltam vele, mert… Idegesíteni akartalak. Igen, kimondtam. Most röhöghetsz! – bár ezt így beismerni elég kínos volt, de nem zavart. Végtére is, ő volt annyira kíváncsi és tudni akarta mi a helyzet velem és Jessica-val. Különben is tényleg nem szerettem, ha valami miatt vele voltam, akkor az a szex és más semmi. Meg amúgy, szerintem mindkettőnknek kellett valaki, aki megmelegíti az ágyát, szóval… Szerintem kölcsönösen kihasználtunk egymást. - Nyugodtan. Mondtam, hogy higgy, amit akarsz! – persze, hogy ellenkezhettem volna és kinevethettem volna őt, de nem. Végtére is, irtózatosan eltalálta mi a helyzet és merről fúj a szél. Igen, perpillanat észak-nyugatról, de nem erre gondoltam. Túlságosan nagy tehetsége van ahhoz, hogy beletrafáljon a dolgok közepébe. - Elismerésem. Bár gondolom, nem akarod, hogy újra elkezdjek tapsolni az eredményeiden. – igen, volt a szavaimban némi irónia, meg egy kis hamisság is, mert egyáltalán… Idegesített és kész. Hogy képes ennyire jól eltalálni dolgokat? Így még számomra is nehezemre esik megjátszani mennyire közömbös a számomra és igazából egyáltalán nem érdekel, mit mond. - Ha-ha-ha, nagyon vicces. – de legalább értékelte a humoromat és ez, nekem sokat jelent. Ha minden egyes porcikájával együtt utálna engem, borsódzna tőlem a háta, akkor minden bizonnyal nem incselkedne, az biztos. Mégis aggódom érte, bármennyire nem látszik rólam, hogy aggódhatok a volt barátnőmért, de ez van és kész. Én nem úgy váltam el tőle, hogy utáljam. Sőt, igazából sosem szerettem ki belőle igazán. Az első szerelem ugyanis, életünk végéig elkísér, bármennyire nem akarjuk ezt tudomásul venni. - Semmit sem kell értened. Nem magyarázhatunk meg mindent észérvekkel, egyszerűen belátjuk, hogy… Ez van és kész. – viszonozom a csókját, különben is, hiányzott, legszívesebben soha el nem váltam volna tőle. Hacsak bele nem szólnak a szüleink ebbe az egészbe. Felsóhajtok, annyira jól esik a jelenléte. Ez a sóhaj, meg nem arról árulkodik, hogy nem bírnám a jelenlétét és unalmasnak tartanám, éppen ellenkezőleg. Majd amikor azt mondja, hogy jól figyeljek rá, engedelmeskedem neki. Hagyom, hogy végigmondja mindazt, ami éppen benne fortyog. De nem erre számítottam, az biztos. - Camrise Arogonte! Én mindig is szerettelek téged. Ki mondta neked, hogy még most sem szeretlek? Tudtommal egyszer sem mondtam, hogy nem szeretnélek, csak te hiszed azt. – természetesen tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen nagyszerű vallomást nem illik csak ennyiben hagyni, de ha volt valami ami igazán váratlanul ért, akkor ez az.
Tárgy: Re: Ky & Camy - Mi a fenét akarsz? Szer. 8 Júl. - 16:01
to Kyrin
I hate you! I never be in love with you again!
Most így bele gondolva a dolgokba, még csomó munkám van, hisz jönnek a megrendelések, vagyis a privát megrendelések, hisz az üzletet csakis a suli után nyithatom meg. Pedig olyan jó lenne, ha már most kezdhetnék, a sok munka, beszállítok, tervezők, varrónők, divatbemutatók szervezése. Csupa olyan dolog, amit imádok és szeretek, mindig lesz új ruhám, olyan amilyet csak akarok, és akkor amikor akarok, kell ennél több? Nem... vagyis talán, egy személy akivel megoszthatom, de... Nincs ilyen jelenleg, és az igazat megvallva nem is kell, boldog vagyok én szingli ként is, nem kell nekem pasi, úgyis mindegyik csak átvág, becsap, hazudozik, megcsal... Ezekhez értenek csak, és semmi máshoz. ÉS elegem van amúgy is a pasikból, boldog vagyok nélkülük... Egyszer ez a majom volt a mindenem, de azoknak az időknek már vége, és nem is akarom visszahozni legyen csak boldog az olcsó kis ribancaival és felejtsen el engem egy életre, nincs rá szükségem és nem is értem, hogy minek kellett ide eljönnie, hisz én nem kívántam látni, és minden bizonnyal apu sem, mert látom, hogy hogyan nézett rá, és mégis itt hagyott vele kettesben, mintha azt akarná, hogy.... Nem! Biztos nem akarhatja, hogy újra kibéküljünk... " Nekem? Veled? Semmi. Mi bajom kellene, hogy legyen veled? Mabel, ő volt az utolsó, pont a múlthéten, hogy egész pontos legyek és ha még mindig érdekel téged a dolog. De erről is igazán leszállhatnánk végre. Amúgy is, mindegyikük ultra pocsék. Kész időpazarlás volt mind." PErsze, még valamit nem akar mondani? Esetleg, hogy mekkora a szerszáma, vagy hogy milyen hamar ment el?.. Igazán nem kellett volna megosztania velem ezeket, mert... Na jó, sajnos nem hagy hidegen, de... Mindegy is. - Nem kéne, hogy legyen, de biztos, hogy van valami.... És persze, valamit még hozzá fűznél? És ha pocsék volt, akkor minek csinálod velük? Keress valakit, aki mellett meg tudsz maradni, akit tudnál... hűséges maradni? - Hát ez is inkább lett egy hülye kérdés, mint válasz, vagy valami ahhoz hasonló, de... Most már ideje lenne valaki mellett maradnia a tékozló fiúnak. Nem csinálhatja ezt örökre, mert... Jó az igaz, hogy gazdag, de egyszer kell találnia maga mellé valakit, aki mellett marad és örökre szeretni fogja, vagy mi a fene.... Egyszer úgy is akar majd gyereket és gondolom nem egy bordélyházas kurvától... "Nem vagyok makulátlan és ezzel tisztában is vagyok, ahogy azzal az ég világon senki sem makulátlan. Ami meg a szüleinket illeti, neked lehet, hogy mindent megadtak. Tőlem azonban elvettek valami nagyon fontosat és az nem a pénz megvonása volt, elhiheted." Most... ez miért hangzik egy célzásnak? Sértegetni akar,és az a fontos dolog, pedig... biztos valami más, nem pedig én, igaz? Mond azt, hogy igaz! Áhhh... kezdek megbolondulni... Ás nem rám gondolt, ebben halál biztos vagyok... - Legalább belátod, hogy nem vagy makulátlan, ez már haladás... És nem tudom, hogy mit vettek el tőled a szüleid, de ha annyira fontos, akkor szerezd vissza! te sose voltál ilyen,ha kellett valami megszerezted... De ez most érdekel... Mond el, hogy mit vettek el! - Hát nem tehetek róla, kíváncsi lettem, és reménykedtem abban, hogy ez a dolog nem én leszek, mert tuti nem... Annyi év telt el, ő falta nőket én a pasikat, minden megváltozott. ÉS nem is volt annyira rossz nélküle, azért volt egy-két személy aki miatt kiszerettem belőle, de mindig is.... mikre gondolok! Orvos kell azonnal, valami nincs rendben az agyammal... Biztos volt valami a reggeliben, amit felhoztak, és azért gondolok ilyen marhaságokra semmi másért... "Dehogy! Csak hihetetlen, hogy téged ez tényleg érdekel. Különben is, Jessica olyan régi lejárt lemez, amit a nagyapám tartogat a padlásán. Gondolom azért, mert nem akarok gyereket és fontosabbnak tartom azt, hogy előbb legyen valami alap amivel saját életet kezdhetek?" Na most akkor... Mi van? Ezek szerint csak azért dobta, mert nem akart gyereket, de annak ellenére szereti? mert nekem ez jön le, és biztos, hogy így van... Lehet, hogy a szülei őt vették el tőle, mikor megtudták a kis lotyó terveit? - Hát ideje elhinni, de most valamit nem értek igazán.... Szóval volt Jessica, és ő ilyen nyomulós pióca volt, és magához akart láncolni egy kölyökkel, de te nem adtad meg neki, és dobtad... De te szeretted és vele maradtál volna, ha... nem akart volna gyereket? - Na jó elvesztettem a fonalat és el kellett újra csípnem, pont ezért is kérdeztem meg tőle ilyen konkrétan, és rohadt szar lesz hallani, ha azt mondja hogy szerette, mert akkor... Az apja hazudott. Igen, mert akkor az a csók nem csak elrendezett volt, hanem szándékos, és mivel szerette, ezért tényleg ő csókolt, és még majdnem elhittem... Ohh, hogy milyen hülye vagyok, és idióta. Nem szabad ennek a pasinak hinni, csak egy egyszerű hazudozó, aki beakar jutni a lányok bugyijába. Sose fog megváltozni, és az új énjét sem szeretem, mert... Nem ez az a Kyrin, aki megváltoztatta az életem, és sajnos nem is látom már benne ezt a fiút... Majd mikor azt mondja, hogy higgyek amit akarok elmosolyodtam. - Akkor azt hiszem, hogy még mindig engem szeretsz, engem akarsz, csak nem mered belátni magadnak és elmondani nekem, mert túl nagy a büszkeséged, és gyáva vagy valakiért küzdeni.... ezt hiszem! - Mondom neki gúnyosan és nevetek is egyet. Szép is lenne, ha igaz lenne... Mint már annyiszor mondtam, nekünk nincs közös jövőnk, nincs olyan, hogy Kyrin és Camy, mert az már régen volt... Persze nem mondhatom azt, hogy nem ment, meg hogy nem volt tökéletes, mert az volt, mindennél jobb volt az, hogy együtt voltunk. Akkor még kicsi és butácska voltam, azt hittem, hogy a szerelem jó és hogy őt is szeretem, de hamar megváltozott minden a tavas eset után. Őt baszott el mindent, még a saját életét is ezek szerint... "Látod, hogy tudod te ha akarod!" Csak megforgatom a szemeimet.... - Igen, sok mindent tudok... Ezt pár éve tanultam meg. - Enyhe célzás mellé, még egy kacsintás is párosul, hisz... Tényleg pár éve cseszett el mindent, és erről csakis ő tehet, vagy a szüleink... teljesen mindegy... Hibás olt, és nem küzdött, inkább beletörődött és elkezdett kurvázni, hát... ha csak ennyit jelentettem, akkor jól van, nekem édes mindegy. Majd jön az a jelenet, mikor mondtam a szervpiacot, amire ő egy kicsit túl reagál, bár viccesen, de egyszerre idegesítően. Bár elmosolyodom, és mikor elkezdi a széket remegtetni, lenne kedvem csak úgy kirepíteni alóla, mert marha vicces lenne. - Csak egy kérésem van... A félelemtől be ne kakálj, mert nehezen mosható a szék... - Mondom neki, majd kacsintok egyet, de mellékesen tényleg igaz... Nehezen lehet tisztítani ezeket a székeket. Majd az a csók, ami... Tökéletes volt, akartam még, de ezt nem szabad... Tudnom kellett volna már, hogy milyen is igazából Kyrin, és nem szabadna bedőlnöm neki, de nem megy... Muszáj volt, és sajnos ez elég bátorságot adott neki ahhoz, hogy ne menjen el innen és átkaroljon. Az igazat megvallva engedtem neki, de... Nem is tudom, hogy miért... "Aggódom érted, hiszed vagy sem, de így van. Nem érdekel, ha úgy hiszed hazug vagyok és nem vagyok megbízható, az sem érdekel, ha mi soha az életbe nem leszünk újra egy pár. De...Aggódom érted, hiszed vagy sem, de így van. Nem érdekel, ha úgy hiszed hazug vagyok és nem vagyok megbízható, az sem érdekel, ha mi soha az életbe nem leszünk újra egy pár. De..." Majd szavai meglepnek és nem is tudom, hogy mit mondjak neki... Kurvára csak annyit tudnék kinyögni, hogy: Szeretlek! De ezt nem mondhatom neki, nem nem szabad, hisz... Tudjuk milyen, megint csak játszana velem, és úgy dobna, mint akkor a tónál, arra pedig nincs szükségem. - Én is aggódom érted, de nem értem... Sok mindent nem értek, most is ami van köztünk ennyi év után... - Pusztán csak ennyit mondok neki, és újra megcsókolom, és hogy miért? Nem tudom, egyszerűen érezni akarom, hogy az enyém, érezni hogy megcsókol, hogy nyelvünk vad táncba kezd a másik szájában, akarom érezni, ahogy megérint a testemet, ahogy simogatja az arcom, és én... érezni akarom a tarkóján lévő tincseket, játszani akarok velük, és... ŐT akarom! Nem tudom miért, de még mindig ilyen hatással van rám... Majd a csók után megint kezdi... "Már mondtam, hogy látni akartalak és kibékülni veled persze. Amúgy is azt tartják, hogy ami valaha a tiéd volt, az mindig a tiéd is lesz történjék bármi. Haragban élni meg... Semmi értelme sincs, ezt te is beláthatod és a jelek szerint semmi kedved sincs az ellenségem lenni... Nem igaz?" Miért nem tudja kimondani rendesen, hogy engem akar? Elengedem, kibontakozom, és egyet hátralépek. Kell ez a távolság... - A fenébe is jól figyelj, csak egyszer fogom ezt elmondani neked... - Érzem, hogy mellkasomban erősen kalapál a szívem és lüktet a vér a fejemben... Majd bele kezdek, mielőtt bármit is mondhatna... - Nem érdekel, hogy mi lyen vagy, nem érdekel, hogy mennyi mindent tettél mióta szét mentünk, de hiányoztál, hiányzott a csókod, az érintésed, az ölelésed és te magad is, de... - Igen, most jön az a jól ismert sors fordító de szócska, mert... nem tudom, hogy mi jöjjön... Szeretnék neki adni még egy esélyt, de... nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e, mert... Ha megint úgy járok, mint akkor... Kicsináltatom apu embereivel... - nem tudom, hogy érdemes-e adni egy újabb esélyt, és... most röhöghetsz, de annak ellenére, hogy egy mocskos féreg voltál, szerettelek és most is szeretlek! Te voltál az egyetlen, és most is te vagy... De most mi legyen én szeretlek, de te nem... - teljesen idiótát csináltam magamból, hogy mondhattam ki ezeket? Miért kellett megnyílnom előtte? És nem is tudom, hogy most mi legyen, talán jobb lenne, ha távozna, és nem csókolna meg, mert ha megcsókol, akkor itt fog maradni, mert... nem engedem el. Ha biztat és megcsókol, akkor itt fog aludni velem és egész este beszélünk, bocsánatot kér és meglátjuk, hogy mire megy vele... De mikre gondolok már megint? Miért kel ekkora naiv, idióta kis hülye picsának lennem, mikor vele vagyok?...
Tárgy: Re: Ky & Camy - Mi a fenét akarsz? Szer. 8 Júl. - 1:07
Ky & Camy
Gyakorlatilag ő egy csodálatos nő volt, mindenféle szempontból. Ha belátta volna, hogy nem vele van a gondom, hanem... Egyszerűen ilyen vagyok és kész, nem lehet ezzel mit kezdeni, talán megértett volna. De nem. A mostani Lysander Kyrin Campbell-t senki sem érti meg. Miért is értené meg bárki? Nem hagyom. Eleve csak azok látnak át a szitán akik elég közel állnak hozzám az elmúlt néhány évben, ami azutántól van számítva, hogy köztünk mindennek vége lett. Akkoriban nem voltam ilyen, semmi értelme sem volt, de most. Na jó, lehet, hogy most sincs sok értelme. Mert ezzel nem azok szívét teszem tönkre akiket kihasználok, hanem a sajátomat. Olybá tűnik, hogyha voltak is érzéseim, akkor azokat mélyen elástam valahol a lelkem legmélyére, ahonnan már ha akarnám se tudnám... de előhoznám, mindig képes vagyok rá, ha mellettem van. Még akkor is imádom, amikor kiabál és nem a hallgatása az ami ámulatba ejt, hanem ő maga. Véleményem szerint, egy élet sem volna elég ahhoz, hogy jól kiismerjem őt és soha többé ne okozzon semmiféle meglepetést a számomra. Mert bármily meglepő képes meglepni. Most is, hogy kiderült ő tulajdonképpen a csókon kívül semmit sem tett azokkal a fiúkkal. Kiakasztó módon viselkedtem velük, tudom. De ha nem azzal dicsekednek, hogy így meg úgy, közben dehogy, akkor nem kaptam tőlem olyat, amitől azt is megbánták megismertek engem és Camrise-re néztek. Persze, hogy nekem is megvannak a szokásaim, ami az enyém, az az enyém és kész, ne érjen hozzá senki sem. Vagy valami ehhez hasonló gondolat járt a fejemben, akkor amikor butaságokról beszéltek és olyasmit állítottak ami, mint kiderült, csupa hazugság volt. – Nekem? Veled? Semmi. Mi bajom kellene, hogy legyen veled? Mabel, ő volt az utolsó, pont a múlthéten, hogy egész pontos legyek és ha még mindig érdekel téged a dolog. De erről is igazán leszállhatnánk végre. Amúgy is, mindegyikük ultra pocsék. Kész időpazarlás volt mind. – na jó, lehet, hogy azért egy-kettő megérte. Tapasztalat szerzés szempontjából legalábbis mindenképpen, rájöttem, hogy minden egyes nő könnyen becsapható és gyakran olyasmit is elhisznek, amit jobb volna ha nem. Mintha mindegyik azt hinné, majd ők kivételesek lesznek, nem járnak úgy, mint a többiek, de ez olyan édesded ringatás, amiből felébredés a csalódás. – Nem vagyok makulátlan és ezzel tisztában is vagyok, ahogy azzal az ég világon senki sem makulátlan. Ami meg a szüleinket illeti, neked lehet, hogy mindent megadtak. Tőlem azonban elvettek valami nagyon fontosat és az nem a pénz megvonása volt, elhiheted. – nem akartam kimondani, hogy mire gondolok, mert úgysem értette volna meg. Vagy ha mégis akkor egyáltalán nem hinne nekem. Miért hinne? Én sem hinnék magamnak az ő helyében. Mert ugyebár, minek? Nem ezt a felemet ismerni, nem ehhez szokott hozzá, szerintem még mindig ugyanolyan nagy trauma lehet a számára, hogy így kifordultam magamból és látszólag semmi sem maradt abból, aki voltam. Holott ez nagy butaság. – Dehogy! Csak hihetetlen, hogy téged ez tényleg érdekel. Különben is, Jessica olyan régi lejárt lemez, amit a nagyapám tartogat a padlásán. Gondolom azért, mert nem akarok gyereket és fontosabbnak tartom azt, hogy előbb legyen valami alap amivel saját életet kezdhetek? – tudom, ezek csak kifogások, mert itt valójában arról van szó, hogy én még túl korainak tartom ezt az egészet, mert ha ki szeretek az illetőből az nem fog tetszeni neki és a gyerek csak nyűg lesz mindkettőnk nyakán. Éppen ezért, még nem kezdek el azon gondolkodni, hogy olyan agyafúrt legyek és valakitől gyereket is akarjak. Még mit nem! – Higgy amit akarsz! – jelentem ki határozottan amikor azt állítja, hogy amit mondtam hazugság. Pedig figyeltem ám és ha van valaki aki meg tudja állapítani a változást akkor az én vagyok. Persze csak akkor ha jól emlékszem rá, de ilyet egykönnyen nem felejt el az ember. Én legalábbis nem. Tudom mi volt az amit szerettem benne, szóval csak jelent ez valamit! – Látod, hogy tudod te ha akarod! – suhintok egyet a kezemmel, mintha azt akartam volna ezzel mondani neki, hogyha félre teszi a szűklátókörűségét akkor nagyon okos gondolatai vannak, amit ki is mond, nem rejt véka alá. De amikor a szervpiacot emlegeti, egyszerűen csak felsóhajtok. – Igazán? Gondolom most akkor el kellene kezdenem félni. – viccelődöm egy kicsit és a móka kedvéért még meg is rezegtetem magam alatt a széket, hogy tényleg olyan hangzása legyen, mintha félnék. – Látod, még a szék is elkezdett remegni alattam! Csodás! – persze abba hagyom és inkább kuncogok egy kicsit, mintsem azt színleljem mennyire félek és mennyire nem. A csók után még szép, hogy semmi kedvem sincs elmenni. Bolond volnék ha most futva elmenekülnék innen. Egyáltalán nem ezért jöttem ide. Ezért is használom ki az alkalmat és zárom őt a karjaimba. Olyan régen volt már, hogy mindenféle furfangos megoldás nélkül megölhettem őt és mondhattam neki valami igazán szépet amitől Camrise őszintén mosolyogni kezdett. TALÁN, igen, csak talán, úgy érzem hiányoznak azok a pillanatok. – Aggódom érted, hiszed vagy sem, de így van. Nem érdekel, ha úgy hiszed hazug vagyok és nem vagyok megbízható, az sem érdekel, ha mi soha az életbe nem leszünk újra egy pár. De... – azt természetesen megértettem, hogy fontos vagyok neki, válaszolni is akartam rá csak ugyebár, be is kellett bizonyítania, tulajdonképpen mennyire vagyok fontos. Én csak, ki akartam békülni vele, nem egyenesen a szájában kikötni, de nekem ez is tetszik. Jobb ha ő csókol, mintha én erőszakolnék ki tőle minden egyes csókot és a kedve ellen tennék. Így igazán látszik, hogy... Hát erőt adott ahhoz, hogy még inkább átkaroljam és magamhoz húzzam őt s, egyre követelőzőbb legyen a csókom. Csak hát... Semmi sem tart örökké... ugyebár. – Már mondtam, hogy látni akartalak és kibékülni veled persze. Amúgy is azt tartják, hogy ami valaha a tiéd volt, az mindig a tiéd is lesz történjék bármi. Haragban élni meg... Semmi értelme sincs, ezt te is beláthatod és a jelek szerint semmi kedved sincs az ellenségem lenni... Nem igaz?
Tárgy: Re: Ky & Camy - Mi a fenét akarsz? Kedd 7 Júl. - 16:19
to Kyrin
I hate you! I never be in love with you again!
El fogok itthonról költözni, mert... Sajnos ez az ember tudja, hogy hol lakom és ez nekem egyáltalán nem tetszik,mert... nem keressen fel engem ez a kölyök, nem karom látni sem, sőt még a létezéséről sem akarok tudni, semmit ami vele kapcsolatos, ha lenne egy időgép, akkor visszamennék az időbe, és megakadályoznám a fiatal énemnek, hogy beleszeressen és elkezdjen járni vele, mert egyáltalán nem volt jó döntés, nem is tudom, hogy hova dobtam az eszem, mikor bele mentem a dologba, és mikor tényleg nagy szerettem és beláttam, akkor jött a tavas dolog. Lehetett volna kicsit normálisabban is közölni azt, hogy nem akar többet velem lenni, nem kellett volna ez az egész herce-hurca, de nem... Ő a nehezebb és a fájdalmasabb utat választotta, hát akkor élvezze azt, amit elért és megszerzett ezzel... Aztán most itt van az apja tegnap esti látogatása is, talán igazat mondott, vagy csak megpróbálja szépíteni a fia helyzetét? De nem hiszem, mert... én sem küldeném el apát, hogy az egyik exemnél próbáljon szépíteni, de akkor ezek szerint tényleg igaz, hogy az egészet az anyámmal tervelte ki. Bár anyám abban biztos lehet, hogy ezt nem fogom neki soha se megbocsájtani, és érthető is... Megint megpróbálta valahogy tönkre tenni az életem,csakúgy mint az ikrekkel, nem is értem, hogy miért kellet még őket is megszülnie, miért nem voltam elég én? Egy csodálatos lány akinél jobb gyereket nem is kívánhatót volna, de ennek ellenére neki akkor is kellettek azok a nyavalyás ikrek, hát akkor legyen boldog a kölykeivel, de engem hagyjon ki ebből az egészből, és felejtse el, hogy létezem.... - Neked tulajdonképpen mi is a bajod velem? ÉS mit érdekel, hogy kivel mocskoljam be a ragyogó megjelenésem, jobb lett volna, ha veled? Kötve hiszem, hoyg ezt szeretted volna, hisz akkor nem lett volna Rebeca, Amerila, Demony, Esther, Anastasia és még a többi kis lotyó. - És azt hiszem, hogy ez csak a múlthónapi termése, ennél sokkal több kis kalandja volt, de teljesen mindegy, hisz mit érdekel engem, hogy kikkel feküdt le és mikor... Mint mondtam egyáltalán nem érdekelt, és nem is tartozott rám, mert mi nekünk már semmi közünk sincs a másikhoz. "Ha feltűnt volna nem igen érdekel más véleménye, a szüleimé meg végképp nem. Amíg nekik is megvannak a saját bűneik, addig egy szavuk sem lehet hozzám." Csak megforgattam a szememet, mindenkinek vannak bűnei, és neki csak rosszak vannak, vagyis rosszabbak, mint az átlagnak. - Mr. Makulátlan megszólal... Hallgatnod kellene a szüleidre, mert mint ahogy az én szüleimet az enyémet, addig a te szüleid a tiédet nyalták fényesre... Rendesen el lettél kényeztetve velem együtt... - Mondom neki, és igen... veheti kioktatásnak, mert úgy is hangzik, szerintem igenis kéne hallgatnia a szüleire, mert mindent megadtak neki, amire csak szüksége lehet, mint ahogy nekem is. Sose szenvedtem semmiből sem hiányt, és nem is fogok sose, mindent megkaptam, amire csak szükségem lehet, és vele ellentétben én adok a szüleim véleményére. "Oh szóval Camrise Arogonte-t érdekli, hogy mi van Velem? Te jóságos ég! Hozz egy naptárat, ki kell színeznem a mai napot vörösre! Azt hiszed te leszel az első akinek beszámolok arról, hogy vagyok? Ezek után? Semmi értelme sincs megjátszanod a kíváncsi és aggódó lánykát, nem veszem be! Ami meg Jessica gyerekét illeti... Képzeld el tudok róla! Sőt örülök, hogy túltette magát rajtam! Mert őt sem volt egyszerű lerázni amikor benyögte, hogy gyereket akar... Tőlem!" Megint feltudnék robbanni... Istenem, miért kell mindig kihozni a sodromból? Legszívesebben azonnal felpofoznám... - Muszáj mindig ekkora pöcsnek lenned, Egyszer nem tudsz normálisan viselkedni, és elhinni azt, amit mondok?.. Nem értem, hogy miért nem adtad meg neki, hisz... Olyan szép kis álom pár voltatok, annyira összeillettetek! - Hagomban nem kevés irónia hallatszik, és tényleg... Olyan kis aranyosak voltak annak ellenére, hogy Jessica egy hülye kurva volt, bár azt meg kell vallani, hogy én sokkal jobban mutattam az oldalán, mint az a picsa, de az a hajó már elúszott. Mert mi már sose leszünk egy pár, és szándékomat jól is kifejeztem,de mégis... Úgy érzem, hogy vele kéne lennem, hogy őt kéne csókolnom, és nem mást, de....Ezek idióta képek, amelyek, csak tönkre akarják tenni az életem. "Csak megjegyeztem, hogy éppen olyan hamis, mint az én őszintének tűnő mosolyom. Ennyi." Milyen szánalmas átlátszó duma ez... Ezt még ő sem hiszi el, nem ám hogy én... - Hmm... Kamu szaga van! - Mondom neki, mert tényleg az egész, amit mondott egy hatalmas kamu volt és nemmás mint hazugság...Biztos, hogy nem csak ez állt a dolgok hátterében, de ha nem akarja elmondani, akkor nem kell. Bárcsak legilimentornak születtem volna, és most azt is tudnám, hogy min is gondolkodik valójában. "Az érzelmek gyöngévé tesznek, máris sokkal befolyásolhatóbb valaki ha félt egy másik személyt akihez kötődik. Csak azért, semmi szükségem sincs rájuk. A szerelem a bolondoké, csak ők képesek hinni valamiben, ami sosem lehet az övéké igazán." Hm... ugyanazt mondja, ami én csak a saját szavaival... Mekkora egy farok ez a gyerek, és még bele voltam anno zúgva, nem tudom, hogy hol hagytam az ízlésemet. - Egy szóval nem is létezik, és ha igen, akkor szívás... - Mondom neki összeszűkült szemekkel. Legszívesebben megfojtanám, vagy nem is tudom, hogy mit csinálnék vele, annyira utálom, hogy egy ilyen izé... És argh... szeretem ezt a majmot, annyi év után még mindig érzem a kezdeti varázst, olyan szar... Olyan érzés, mintha minden csókjával újra beleszeretnék, és ez akkora marhaság. Nem szabadna ilyenekre gondolnom sem, mert baromság az egész, semmi több! Majd kérdésére csak nevetek egyet... - Hát nem igazán vagy olyan ember, akit elszeretnénk viselni, hisz bármikor jöhetnek apám emberei, hogy eladjanak a szervpiacon. - Viccelődök vele egy kicsit, és elmosolyodom, ez az igazi boldog vagyok vigyor, ami nem is tudom, hogy miért kerül az arcomra, de neki mindig sikerült kihozni a belőlem ezt a mosolyt.Hiányzik a vele töltött idő, az hogy megcsókoljon, hogy érezhessen ő az enyém, és... Talán vágytam rá, de... mi... nekünk már késő lenne mindent újrakezdeni, nem igaz? Majd visszacsókol, és én az elején még viszonozom is, mit gondoltam, Hogy lehettem ennyire idióta, hogy megcsókoltam? Majd ellököm, felállok és mondok pár dolgot, amire ő nem reagál semmit se, csak feláll és távozás helyett inkább felém közeledik, és átölel, majd olyat mond, ami... Vajon el szabad neki hinnem? - Miért foglalkozol velem? - Fordulok vele szembe, és... a fenébe is... nem bírom ki, hogyne mondjak valamit, mielőtt válaszolhatna... - Nem bízok benned, és nem tudom, hogy képes leszek-e valaha bízni, de... hidd el, hogy fontos vagy nekem! - mondom neki, majd megcsókolom, de most nem fogom vissza magam, és szenvedélyes a csók, ujjaimmal a tarkóján lévő tincsekkel játszok,és miden olyan, mint régen, amikor... mikor még együtt. szerettem a csókjait és szükségem volt rá, megbabonáz, de muszáj lesz megszakítani, mert... Lehet, hogy egy hatalmas hibát követtem el. - És most már mond ki nyíltan és őszintén, hogy mit akarsz! miért jöttél? - Teszek egy lépést hátra, most szükségem van a távolságra, mert... Sajnos az ajkai még mindig csábítóak, és szívesen akarnék repetát is, de tudom kell... Tudnom kell, hogy mit szeretne tőlem, bár tudom... tudom, hogy hamarosan egy veszekedés fog kitörni, mert ha engem akar, akkor nem fog megkapni olyan könnyen... Előbb bizonyítania kell, és eztán... TALÁN elgondolkodom a lehetőségen.
Tárgy: Re: Ky & Camy - Mi a fenét akarsz? Kedd 7 Júl. - 13:06
Ky & Camy
Attól, hogy azt hiszi igaza van még nem nyert meg semmit. Én tudom az igazat, míg ő... Ő csak azt hiszi mindent tud rólam és abban ringatja magát, minden valóban úgy is van, ahogyan azt gondolja. Egyszer azonban, majd jól orra fog esni és belátja, az én ellenségemnek lenni, egyáltalán nem jó dolog. Pont ezért kell kibékülnöm valahogy vele, mert bármennyire próbálom megjátszani, hogy nem érzek iránta semmit és utálom, nem megy olyan könnyedén. Egyszerűbb volna ha utálnám, tényleg valami olyan miatt, ami megbocsáthatatlan. De így, egyszerűen lehetetlen. Azonban amíg nem szorongok a bőrömben, hogy ez egyáltalán nem tetszik nekem, váltsunk, tegyünk valami mást, én tuti nem szólalok meg kedvesen. Sok értelme most még úgy hiszem nincs, ezért meg sem próbálok kedvesen és őszintén beszélni hozzá. Még nem dühöngött eleget, még nem tanulta meg kontrollálni az indulatait és ez itt a baj. Na és kin kell levezetnie a dühét? Na kin? Hát persze, hogy rajtam, mert gyakorlatilag miattam olyan, amilyen. De ha jobb belátásra bírom őt, kiengedi a benne gyülemlő feszültséget, már senki mást nem fog kicsinálni a haragjával. Mert tudom milyen az ha a haragunk csak gyűlik és nem vezetjük le semmin. Ha nem lennék biztos a dolgomban, ha nem lennék hozzá hasonlóan elemista, el sem jöttem volna, mert nem tudnám hogyan állítsam meg őt ha éppen valami természeti jelenséggel próbálkozna annak érdekében engem innen szépen kihajítson és mérföldekre innen érjek majd szárazföldet. Camrise esetében mindig a legrosszabbra számítok, de még történhetnek csodák. Lehet megtanult uralkodni magán, de csak lehet ismétlem. A szája azonban be nem áll! Legszívesebben olyan udvariatlan lennék és az ujjaimmal szépen összehúznám, hogy ne tudja újra kinyitni, legalábbis addig amíg beszélek biztosan ne. Azonban semmi ilyesmit nem teszek. Hiába fordul meg a fejemben, mégis csak egy nő, akitől egyaránt félni kell és tisztelni, bár tőlem maximum csak az utóbbit kapja meg, mert hogy én nem félek tőle az is biztos. – Ugyan, mintha benned túlcsordulna az a hatalmas szerelem amit azok után a kis férgek után éreztél. Mai napig nem értem, hogy tudtál rájuk nézni vagy megengedni nekik azt, hozzád érjenek és bemocskolják a te "ragyogó" megjelenésedet. – természetesen volt a hanghordozásomban némi irónia, különben nem mutogattam volna a kezeimmel macskakörmöket a levegőben, amikor a ragyogó szóhoz értem. Persze mondhattam volna még egy csomó mindent, hogy utánam eléggé ízléstelen választásai voltak, de nem. Inkább magamban könyveltem el, hogy igazam van és kész. Mert nem tudnám megmondani, hogy a vázák után a poharak vagy a tányérok következnek a széttörési listán. – Ha feltűnt volna nem igen érdekel más véleménye, a szüleimé meg végképp nem. Amíg nekik is megvannak a saját bűneik, addig egy szavuk sem lehet hozzám. – a rosszindulatú pletykák sosem vették el a kedvem attól amibe éppen belekezdtem és próbálok némi sikert elérni benne. Tudom, hogy mindez csak azért van, mert ilyen a Sors és kész. Senkinek sem lehet zökkenőmentes élete, mindig jönnie kell egy-két nagyon hülyének, aki arcon csap a sületlenségeivel és azt hiszi kárt tehet a hírnevedben, de ha túlteng benned az önbizalom s, teszel mások véleményére, te kész túlélő vagy! – Oh szóval Camrise Arogonte-t érdekli, hogy mi van Velem? Te jóságos ég! Hozz egy naptárat, ki kell színeznem a mai napot vörösre! Azt hiszed te leszel az első akinek beszámolok arról, hogy vagyok? Ezek után? Semmi értelme sincs megjátszanod a kíváncsi és aggódó lánykát, nem veszem be! Ami meg Jessica gyerekét illeti... Képzeld el tudok róla! Sőt örülök, hogy túltette magát rajtam! Mert őt sem volt egyszerű lerázni amikor benyögte, hogy gyereket akar... Tőlem! – nem kiabáltam, sőt inkább csak azt mondanám határozottan közöltem vele a tényeket mindenféle kertelés nélkül. Az őszinteséget ugyebár, mint kiderült sok éves tapasztalat után, sokkal, de sokkal jobban szereti. Máskülönben nem hányná fel annyiszor még most is, hogy milyen szépen átvertem őt meg ilyesmi. – Csak megjegyeztem, hogy éppen olyan hamis, mint az én őszintének tűnő mosolyom. Ennyi. – most lehet, hogy eltalálta és igaza volt, már kevésbé vigyorgok olyan kedvesen másokra, mint régen. Sőt a mostaniak inkább azért jelennek meg az arcomon, mert látom egyesek mennyire könnyen irányíthatóak. Ha azt hiszik kedves vagy, hagyod nekik, hogy a közeledben legyenek és kapjanak némi csillogást a te világodból, már azt gondolják a barátjuk vagy. Eddig azonban csak egyetlen egy személyt nevezhetek igaz barátomnak, de mást már kevésbé, pusztán a játék kedvéért. – Az érzelmek gyöngévé tesznek, máris sokkal befolyásolhatóbb valaki ha félt egy másik személyt akihez kötődik. Csak azért, semmi szükségem sincs rájuk. A szerelem a bolondoké, csak ők képesek hinni valamiben, ami sosem lehet az övéké igazán. – most éppen eléggé csúnyán hazudtam, mármint ami a szerelem részt illeti, mert halványan még hiszek benne, mondjak bármilyen sértőt is Camrise-nek. Különben is nem vagyok süket, nem egyszer hallottam amikor kijelentette, hogy ő nem hisz a szerelemben, nem kell neki meg mindenféle aminek az a vége, hogy a szerelem, igenis értelmetlen és kész. Most, most csak azt mondom amit ő is mondana. Kíváncsi vagyok, mit tesz ha rájön pusztán a saját szavait formáltam át az enyémekké. Rájön, hogy csak azért mondom ezt, mert érdekel miként reagál erre, milyen ha valaki más szájából hallja ezt, valaki olyantól, akivel régen még talán... tényleg szerelmesek voltak egymásba. – Szóval azt mondod nem látnak szívesen? – ezt inkább költői kérdésnek szántam, elég nyilvánvaló volt az, hogy ha megtehetnék akkor itt most helyben kibeleznének, de mivel sem ő sem az apja nem gyilkos, ezért megkímélik magukat a belső szerveim feltárásától. Ami nekem jó, nekik vagyis inkább Camrise-nek kevésbé. – Csak úgy. – persze ez sem volt válasz, inkább figyelemelterelésként szolgált. Nem féltem megcsókolni őt, semmi értelme sincs félni tőle, mert nem egy vadállat aki széttépne és holnap valahol távol innen találnák meg azt a valamit ami maradt belőlem. De fenyegetőzni, rúgni, csapni, karmolni, harapni azt tud! Meg természetesen visszacsókolni. Amire megjegyzem nem számítottam. Bár gondolom jelentenie kell valamit, ha néhány másodperccel később kap észbe, hogy ezt mennyire nem kellett volna. Szerintem sem kellett volna! Különben nem bizonyosodok meg arról az aprócska gyanúmról. Elhúzódik, ellök magától a két kezével, meghátrál, beszél egy csomó hülyeséget amitől súlyos tévedésben van, aztán elküld és hátat fordít a világnak. Természetesen szó nélkül fel is állok, de nagyon téved, hogy azért, mert el akarok menni. Nem én! Úgysem lát, maximum csak hallja a lépteimet, ami hát nem hogy halkabb lenne, hanem sokkal inkább erősödne amint odaérek hozzá. Pontosabban a hátához, mert ha tetszik neki ha nem, de átkarolom őt. Addig sem fog csapkodni amíg a karjaim lefogják az övét. – Igazából, látni akartalak, hogy jól vagy és ugyanolyan erős jellem vagy-e, mint amilyennek mutatod magad a hiszékeny népség előtt.
Tárgy: Re: Ky & Camy - Mi a fenét akarsz? Hétf. 6 Júl. - 23:52
to Kyrin
I hate you! I never be in love with you again!
Nem hittem el, hogy eljött, talán az apja mondta ezt tegnap? Vagy ne hittem neki és elfelejtettem? Nem tudom, bár az zavar, hogy itt van! Miért? Mert olyan érzelmek próbálnak a felszínre törni, amiket én nem akarok, és soha nem is akartam. Velem nem történhet meg ilyesmi, és nem akarom, hogy újra át kelljen élnem azt, hogy megcsal, félrekúr és ezt első sorból nézhessem, mint ami Jesica-val történt, felőlem aztán meg is dögölhet ott ahol van az a kis ribanc. Mennyire rühellem, és arra sem vagyok büszke, hogy megaláztam és megtéptem. Aztán picit megigazítottam a pofáját, de szerencsére sikerült elcsitítanom az ügyet, remélem ő nem hallotta hírét. Persze az, hogy terhes... Azt is én indítottam el véletlen, és nem hittem volna, hogy tényleg teherbe esett, nem akarom, hogy kiderüljön, hogy a gyerek Kyrin-é, tönkre tenné őt és a gyerek szívná meg azzal, hogy egy ilyen nyomorék lesz az apja, aki magasról fog tenni majd a gyerekre és a hogyan létére. Bér nem csak ezért örülnék, ha kiderülne, hogy nem ő az apa, mert... Mindegy! Semmi inkább elfelejtem ezt a marhaságot, hogy... Camrise Arogonte, te egy idióta vagy! Csak rá kell nézni a srácra, nem olyan mint régen. Régen érzelmes volt, romantikus és imádni való, most meg kitudja, hogy milyen nemi bajokat osztogat a lányoknak. Vigyázni kell vele, mert... miért esik szarul, hogy másokkal van? Már túlléptem rajta, már Ice-t is meggyőztem, hogy számomra egy senki ez a Kyrin, de... Nem tudom elfelejteni, hogy milyen volt vele, hogy milyen volt az a bizonyos első csók, talán... Manipulálják az agyamat? Csakis erről lehet szó, valahogy ilyen gondolatokat ültet az elmémbe, igen! Ez az ésszerű magyarázat! - Szóval belátod... Hál' Istennek, hogy nem kell győzködni, te nem vagy képes szeretni, neked érzéseid sincsenek, egy érzelemmentes ember vagy semmi több! - Mondom neki elismerően, legalább nem fog magának hazudni, mert neki nincsenek érzelmei, egyszerűen nem tud érezni semmit sem, csak kangörcsöt, amit rögtön csillapítania kell, és ennyi... Majd fenyegetésemre csak tapsol... Miért kell ilyen faszfejnek lennie ennek, miért nem tud távozni és haza menni apucinak sírni, hogy nem sikerült a terve... de nem tűröm, hogy csak szórakozzon velem, ezért összeszűkült szemekkel nézek rá, és fogaim közt szűröm ki a következő szavakat! - Ne kötekedj velem, ismersz... Szarul jársz, anyád is azt hiszi, hogy buzi vagy! És ennél még messzebb is elmehetek! Szóval állj le! - Nem kellett sokáig győzködnöm az anyját, hogy higgyen nekem, mert egész egyszerű volt, csak egy ruhát kellett terveznünk, és közben picit dumcsizni, mert hát... Egy ilyen elragadó lánya mint én, ki ne hinne? beadtam valami béna dumát, hogy a legjobb haverjával van közelebbi kapcsolatban és hogy a lányok , akikkel eddig együtt volt csak trükk, hogy ne leplezze le másságát, néha még magamat is meglepem az ilyenjeimmel, de ha nem áll le, akkor a következő ilyen az a kölyök lesz, aki Jessica hasában növekszik, azt kicsit könnyebb lesz beadni, mint a buzis sztorit, szóval tényleg jobb lesz, ha fél, mert mindenre képes vagyok, és könnyen tönkre teszem az életét, ha arra van szükség! Semmitől sem riadok vissza. Majd azt hiszi, hogy nem érdekel semmi sem, ami vele kapcsolatos, talán kéne... De ez nem igaz, igenis érdekel! - Igen érdekel, hogy mi van veled... És hogy megnyugtassalak Jessica hasában nem a te gyereked növekszik, hanem másé... Bár anyukádat könnyen meggyőzhetem arról, hogy a tiéd... - Mondom neki mosolyogva, elég sokára derült ki, hogy ki is az apja a gyereknek, de csak sikerült... Két heti pletyka és szarkeverés után rájöttem, hogy volt egy férfi, aki nagyon közeli viszonyban volt azzal a riheronggyal, és múltkor valaki rájuk nyitott, és azóta, vagyis akkor lett terhes. szegény csajt annak ellenére sajnálom, hogy rühellem. Bár nem is baj, hogy rondább lesz, mert... Alapból sem szép, nem tudom, hogy mit látott benne Ky, de nincs ízlése, egy olyan lányért eldobni, talán megbolondult, mikor megcsókolt a tónál. Bolond és hülye ez a gyerek, és talán... TALÁN igazat mondott az apja, hogy anyámmal eszelték ki, de nem érdekelt... Nem keresett utána, vagyis... Nem talált meg, talán én is kicsit hibás vagyok ebben, de... Nem érdekel, én csak azt tettem, amit kellett, láttam valamit, amit sose akartam volna. MAjd szavai meglepnek: "Hát akkor az idők során elég sokat változott az a 'szexi nevetésed', mert én nem olyanra emlékeztem régről, az biztos. Különben hadd jegyezzem meg, hogy nem figyellek! Egyszerűen ha tetszik, ha nem az útjaink keresztezik egymást és nem vagyok vak sem pedig süket." Mióta találja szexynek a mosolyom? Mióta figyel engem, és miért? És mit akar ezekkel elérni? Ha azt hiszi ezzel visszatáncolhat hozzám, akkor rosszul hiszi. Mi már többet nem leszünk együtt! - Próbáld meg, hogy ne kereszteződjenek, és mit érdekel téged az én új szexy mosolyom? Te sem vagyok olyan helyes, mint régen... A mosolyod hamis, akár az összes eddigi szavad! - Mondom neki, és komolyan is gondolom. Nem tud már őszintén mosolyogni, mert nincsen a szívében semmi sem. A szíve csak egy üres doboz, és mindig is az volt, csak túl későn derült ki, és... Amúgy is ki hisz neki azok után, amit csinált évekig? De elkezdi, hogy én nem tudok, gondolom semmit, de nem tudta befejezni a mondatát, mert én hülye megcsókoltam, és már bánom is... Ezzel csak leginkább magamnak akartam bizonyítani, hogy nem jelent számomra semmit sem a csókja, de pont ellenkezőleg, élveztem és hiányzott, de... Nem mondhatom el neki ezeket, mert nem érdemli meg, hogy azt higgye számított nekem, inkább hazudok neki valamit, mert... Az a legjobb, ha mindent elrejtek magamban. De most erre mit modnjak nei? Mit kéne mondanom... Talán?.. - Akkoriban talán még volt lelked, de már nincs... Egy doboz vagy, érzelmek nélkül, és... Miért, azt nem tudom,de teljesen más vagy. Megváltoztál, de nem értem.... Nem értem az okát ennek! - Közlöm vele, miközben megrázom a fejem, mert... Na jó talán kicsit érdekelt, hogy mi romlott el benne, mert... Miután szakítottunk, azután... Talán szeret? Vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy maradtak halvány érzelmei, de a csók bennem mindent felerősített, és ezt nem akartam. Nem akartam iránta érezni semmit sem, mert jobb volt... jobb volt úgy, hogy nem volt fontos nekem. Nem akarok még egyszer csalódni, és ezért meg lehet kövezni, de akkor sem fogok újra együtt lenni vele! Nem érdemli meg, és nem is vagyok híve a kapcsolatoknak. Hamar ráunnék, mint a többire, igaz? Nem működne, még ha ezt akarná, akkor sem. - Hát már kezd érdekelni, hogy mi a fenéért jöttél el ide, ahol nem látnak szívesen... - Mondom neki, és arrébb löi a vázákat, ezek szerint olyat fog mondani, ami nem fog tetszeni, és fél, hogy kórházba juttatom, okos fiú, le a kalappal. De én csak hátrébb hajolok, mire ő közeledik hozzám, és mikor még közelebb készítem a kezem, hogy kapjon egy pofont azért, ha megpróbálna csókolni, de szerencsére csak beszél hozzám, és semmi több... Ha nem a csókom miatt jött, akkor miért? És miért tévednék, mindenki engem akar és ez már uncsi. - Akkor miért?.. - folytatnám, de elkezdi simogatni az arcomat, és míg arra figyelek, ő megcsókol. Nem pofoztam meg, nem löktem félre, az elején még viszonoztam is, de utána... Ez nem helyes! Nem szabad megtörténnie, mert... nem szabad és ennyi, jobb lesz ha ilyen többet nem történik meg, pont azért rakom a két vállára a két kezemet és lököm el magam tőle. Nem csókolhat meg, és nem szabad hagynom, mert... Nem akarok érezni semmi sem, és nem is érzek. Nem érzem azt, hogy a mennyország egy darabja csókja, és biztonságot ad, azt sem érzem, hogy biztonságot nyújt, és miért? Mert csak megakar dugni, ezért csinálja, de akkor rossz helyen kopog, mert engem nem kap meg! Majd felállok, átölelem magam, és teszek két lépést hátra. - Ezt nem szabad, és nem helyes! ne csókolgass, hanem inkább mond el mit akarsz, de ebből a távolságból. - Mondom neki, és a biztonság kedvéért teszek még egy lépést hátra. De még mielőtt megszólalhatna folytatom... - Ha azt szeretnéd, hogy újra legyünk egy pár, akkor elkéstél... Minden elcsesződött annál a rohadt tónál! És én már nem vagyok arra képes, hogy megbízzak benned... Ki tudja, lehet hogy arra megy ki minden, hogy ágyba vigyél és felírj a listádra, aztán megint eldobj, mint ott akkor! - Mondom neki, majd félre pillantok. Még látni sem akarok, és nem tudom, hogy miért engedtem le ennyire a páncélom, de még nem fejeztem be, még koránt sem, nem hagyhatom szóhoz jutni! - Ezt jól jegyezd meg, mert most szépen kérlek arra, hogy távozz! Légyszíves menj el innen! - Mutatok a kijárat felé, és hátat fordítok neki. Jobb lesz, ha most távozni fog!
Tárgy: Re: Ky & Camy - Mi a fenét akarsz? Hétf. 6 Júl. - 22:23
Ky & Camy
Hát ahhoz képest, hogy el se akartam jönni, most igazán örülök annak megfogadtam apa tanácsát és itt vagyok. Ha van ami igazán boldoggá tesz, akkor ez az alkalom bizony az! Mások talán rég futva menekültek volna innen, vagy jelenetet rendeztek volna, kiabálnának, dühöngnének, meg hasonlók de én nem. Kitartó vagyok, még ha ezt olyan irtóra nehéz elhinni rólam. Különben is, amit egyszer a fejembe veszek, azt ha törik ha szakad véghez is viszem. De hogy tuti nem röhögni jöttem Camrise szerencsétlenkedésein az biztos. Ezért sem háborgok, színét sem mutatom, hogy bármi is zavarna amit mond vagy éppenséggel tesz. Persze, hogy zavar! Azt se tudja miről beszél! Na jó, talán igen, de olyan nagy tévedésben van, hogy háromszázhatvan fokos fordulatot kellene vennie ha sínen akar lenni és tényleg tudni akarja miféle célból jöttem el ide. Persze, hogy kiabál és nem tudja megállni ne dörgöljön az orrom alá ezt meg azt. – Aha, jó! – persze tudom, hogy mi mindent mondtam volna, köztük azt is egyáltalán nem érdekel, azt csinál felnőttként amikor neki is gyerekei lesznek, amit akar. Meg hajtogatnám tovább, hogy tényleg nem tud semmiről semmit, rólam meg pláne semmit. Vagy inkább az érzéseimről, mert azok amik rejtve vannak előtte és olyan feltételezései vannak, hogy az agyam eldobom tőlük. Most komolyan? Azt hiszi nem ismerem a védekezés fogalmát? Ennyire hülyének néz? Azért annyi eszem nekem is van, hogy használjam és ne akarjak egyből fejest ugrani az apaságban. Igaz, hogy simán meglenne a korom hozzá már, de nem érdekel. Az egyetem sokkal fontosabb, csak ezt persze senki sem nézi ki belőlem, mert ugyebár miért is gondolna ilyesmit bárki rólam... Camrise sem mondaná meg, hogy amellett a sok lány mellett ne kacsintgatnék a tanulás felé is. Mert a tudás ugyebár, hatalom. Olyan erő, amit bármikor, bárki ellen fel tudunk használni, ha a szükség és balsors úgy kívánja. Csak persze rendelkezni kell a megfelelő hangnemmel is, különben az egésznek semmi értelme sem lesz. Elnevettem magam. Azt hiszi szükségem volna bármilyen kölcsönözött betűre amit ő rág a számba? Hát téved, ez... Ez mégsem tántorít el attól, hogy ne tegyem fel az amúgy is nyilvánvaló kérdést. De azzal, hogy így reagál... Kár a vázáért, egyszerűen is beismerhette volna. Ezzel csak azt érte el, hogy még inkább biztos legyek benne és eloszlassa a kételyeimet. Ki gondolta volna? – Érdekes. De elismerésem hozzá! – még meg is tapsoltam, mintha olyan nagy szenzáció lett volna az amit hallottam. Jó, ez most egy kicsit vagyis nem kicsit, hanem nagyon mellbe vágott. Egész idáig a semmiért tettem mindent! Bár már mindegy, minden megtörtént és egyáltalán nem bánom, annyira. A következő vázaféle fenyegetésre csak pislogok egyet, mi mást tehetnék. Nem várhatja el tőlem, hogy az összeset saját kezűleg vágjam a földhöz, csak azért mert nem szeretném ha útban lennének. A vandalizmus, nos, távol áll tőlem, bármilyen meglepő. – Ugyan kérlek... Mintha érdekelne téged bármi is ami velem kapcsolatos, pláne ha azok az érzéseim. – természetesen felettébb fején találta a szöget, de ennek semmi színét sem mutattam, inkább ügyesen elkerültem a válaszadást. Amikor újfent a vázával fenyegetőzik, hogy megkapom a fejemben egy igazán frappáns válasz fogalmazódik meg. Azt ugyebár most elfejtette hozzá tenni, hogy a fejemen kerül kiállításra a szegény váza. Szóval akár ha nekem adja, csak úgy, én még eladhatom a fekete piacon jó pénzért és az árából, nem adnék neki vissza csak tíz százaléknyi összeget. De mindannyian tudjuk, hogy nincs szükségem a pénzre, az övére meg pláne nem! Ezért inkább továbbra is megtartom magamnak a véleményemet és gyűjtöm az erőt, amit ő egyre inkább pazarol a kiabálásával és hasonlókkal. – Hát akkor az idők során elég sokat változott az a 'szexi nevetésed', mert én nem olyanra emlékeztem régről, az biztos. Különben hadd jegyezzem meg, hogy nem figyellek! Egyszerűen ha tetszik, ha nem az útjaink keresztezik egymást és nem vagyok vak sem pedig süket. – persze ettől ő még tényleg lehet boldog, de nem olyan, mint régen. Emlékszem a kis virágmintás ruhás Camrise-re, aki akkor is egy csomót pufogott azon, hogy a szomszédok nyomoréknak nevezték a macskáját, mert különbözött a szemszíne. Na ebből is látszódott, hogy már akkor is hígagyú volt az összes szomszédja és akik nem értékelik azt ami különleges és feltételezem még sosem találkoztak olyan személlyel aki heterokrómiás lett volna. Én igen. A családunkban az egyik unokatestvérem ilyen és áhh, hát ha nem volna a rokonom és fiú helyett lány volnék én csak az ő nyakán lógnék egész álló nap s, rajta kívül az égvilágon nem érdekelne senki más. De a helyzet más. Teljesen más. Perpillanat Camrise teszi próbára a tűrőképességemet, a nyugodtságomat azzal, hogy azt hiszi, mindent tud. – Nem tudsz te... – semmit, lett volna a mondatom vége ha nem fojtja belém egy igazán elgondolkodtató csókkal. Ha valaki akkor én igazán tudom milyen az ha semmi érzés sincs egy csókban. Ami azt illeti Camrise ebbe apait anyait beleadott, lehet, hogy szándékosan, lehet nem vagy még ő sem vett észre, de én... én igen. Azt természetesen nem tagadom, hogy legbelül meglepődtem és már készültem is valami igazán szépet mondani, ami talán mégis inkább mosolyt csal az arcára, de nagyon mellé szúrt a kijelentésével. – Aha, ezt akkor kellett volna mondanod amikor napjában százszor csókolóztunk, hogy rémes vagyok. Különben is, egy csókot nem lehet elrontani, nincs borzalmas vagy kevésbé borzalmas. – a tette egyáltalán nem hagyott hidegen, de nem mondtam semmit ami erre rávezetné őt. – Tényleg tudni akarod miért vagyok itt? – tény, hogy a kérdésem során majdnem az asztalra csaptam, legalábbis a szándék megvolt benne, helyette azonban egy suhintással odébb löktem a vázákat a közeléből, persze vigyázva, nehogy valami bajuk essen. Elég volt az amit ő eltört, többre semmi szükség sincs. Bár azt őszintén megvallom, hogy nem értettem miért hagytam őt elhúzódni amikor én meg úgyis közelebb húzódtam hozzá. Persze, elhitettem vele, hogy meg akarom csókolni és semmi egyéb tényező miatt nem közeledek felé. Holott dehogy... Egyaránt feszegettem az ő és az én határaimat is s, mikor úgy tűnt tényleg megcsókolnám őt... – Egy igazi bombázó vagy, ehhez semmi kétség sem fér. De ha azt hiszed, hogy a csókod miatt jöttem akkor... – tévedsz, lett volna ha nem nézek a szemeibe és nem hagyom feltörni a régi szép emlékeket. Mert semmi rossz nem történt kettőnk között, még mindig szívesen gondolok vissza rá, amikor boldog volt, igazán boldog és nem játszott egy színésznő tehetségével minden egyes mozdulatot amit tett. Mit sem számít az! Most mi vagyunk itt, vagyis én úgy látom, hogy én teljes mértékben én vagyok, de ő... Úgy emlékeztem régebbről szereti ha az arcát simogatják, ezért egyáltalán nem tartott ettől semmi sem vissza. A mérhetetlenül nagy dühe meg még inkább nem, szóval tettem egy próbát. Hogy elterelhessem a figyelmét, a tenyeremre összpontosítson, azt akarja ellökni magától vagy rácsapni a kezével s, ha nem figyel. NA akkor kapja vissza azt a lopott csókot amit az imént ejtett meg. Máskülönben ha azt hiszi, hogy az én csókomban semmi érzés sem volt vagy akár az övében, akkor bebizonyítom neki, igenis van itt valami, mélyen elrejtve és nem félek emlékeztetni őt arra, milyen volt még réges-régen. Amikor nem tartottam attól, hogy a kezére is figyelnem kell, ha csapni készül és megcélozhatja az arcomat akár bármelyik oldalról. De figyeltem, én még a csók viszonzásánál is résen voltam, ha bármi ilyesmire készülne éppen. Az én arcomat ugyanis, nem ma fogja megcsapni az biztos!
Tárgy: Re: Ky & Camy - Mi a fenét akarsz? Hétf. 6 Júl. - 19:26
to Kyrin
I hate you! I never be in love with you again!
A véleményem nem sokat változott azóta, hogy nem láttam. Még mindig egy mocskos alávaló dögnek tartom, aki kihasználja a lányokat és puszta játékszereknek tekinti őket, mert azt hiszi, hogy a szexy testével bármit megkaphat! Ismerem, tudom hogy hogyan gondolkodik, és nem sokat változott. Mindig i ilyen volt, vagyis... Nem régebben azt hittem szeret, és én is azt hittem, hogy szeret engem, és mi összefogunk házasodni... Igen, Camrise Arogonte is volt egyszer egy naiv szerelmes kislány. Bár bánom is azokat az éveket, akkor csesztem el mindent, hogy tényleg szerettem ezt a majmot, és tudjátok mi az ijesztő? Vagyis nem tudom, hogy jól érzem-e, de azt hiszem... még mindig szeretem! Na tessék, kimondtam, és nem lett jobb, csak rosszabb... egy ilyen valamit, mert másnak nem lehet nevezni, nem szerethetek. A másik, hogy ilyen érzelem nem is létezik, már rég kiment a divatból, vagyis... Az én szótáramban nem is szerepel és nem is fog... Felesleges, utálni való, értelmetlen érzelem, amire senkinek sincsen szüksége, főleg nem nekem. És pont ezért jelentem ki nyíltan, hogy nem vagyok szerelmes még mindig belé! teljesen meg vagyok hibbanva... nem ilyen vagyok.Majd lezajlik a kis veszekedés, és én elviharzok az ebédlőbe, ahova ez a kis mocsok követ engem. Bár szerencsére nem szólt be semmit sem... De az ebédlőben: "Mit képzelek magamról? Oh nagyon sok mindent. De mint mondtam semmit sem tudtál és most sem tudsz semmit. Azt hiszed én kértem meg akkor Jessica-t, hogy kövessen a tóig? Annyira agyalágyultnak néztél akkoriban? Mutatni akartam neked valamit ez igaz, de egyáltalán nem azt ami ott várt rád! Különben is... Ha csak csókolóztál velük értem miért nem tudtad magadhoz láncolni őket. A férfiaknál előbb a testiségre van szükség és csak utána jönnek az érzelmek, a sokadik után észre vehetted volna, hogy nem csak a két szép szemed miatt vannak melletted. Máskülönben, hagyjuk ott Jessica-t ahol van, abban egyetértek, hogy egy ribanc és ha már valakitől gyereket akarok, akkor abban az illetőben teljes mértékben meg akarok bízni. Ha nem tőlem van a gyerek akkor fel is út, le is út csak engem kerüljön el messzire. De... Álljunk csak meg itt egy kicsit" Persze, feküdjek le mindenkivel, hogy mellettem maradjon, ennyire ostobának néz ez engem? Nem vagyok valami kis buta csitri, akit ágyba visznek aztán dobják a levesbe, és a nevét felírják egy listára. - Mert minden idiótának, akinek van valami a lába közt, egyből használnia is kell! Sose bírjátok ki, hogy ne menjetek félre, főleg nem a te fajtád... egy undorító senki, akinek bárki jó, csak lyuk legyen a lába között! Te és a gyereknevelés? Mindennap kiküldeném rád a Gyámügyet, hogy vegyék el tőled a gyereket, mert te nem vagy arra sem alkalmas, csak arra, hogy megcsalj másokat, és ne küzdj értük! - Ordibálok vele, és csodálkozom, hogy kedves áruló apám még nem rohant ki az irodájából. De azt hiszem olyat mondtam ezzel ki, amit nem akartam, mert ha ügyes és szemfüles, akkor rájön, hogy... Ajjaj, ha megtudja, akkor életem végéig ezzel fog cukkolni, és én ezt nem akarom, esküszöm, ha csak jelzi ezt felém valahogyan, akkor itt elszabadul a Pokol, és nem lesz irgalom, nem lesz ki megvédje őt. - Én csak... Én csak... Adjak betűt, hogy tudj beszélni, te hülye? - Kérdezem tőle, bár érzem, hogy hamarosan rájön mindenre... Mert miért is ne, őt sem kell lebecsülni, és ha most elkezd cukkolni, akkor tönkreteszem az életét! Sírni fog minden egyes nap, hogy megismert, és azt is, hogy egy nap szeretett. Majd megkérdezi, és felpattanok a pálcámat előkapom, sé egy váza törik szét a feje mellett... - A következő halál pontos lesz! És a témát zárjuk le! - Ordítom, majd próbálok lenyugodni és mély levegőt veszek. Hogy bizonyítsam neki, hogy komolyan gondolom, már készültem emelni a következő vázát, de letettem, nem ér ennyit ez a dolog, és ez a szemét dög sem. MAjd szavaira elcsodálkozom: "Gyakorlatilag az összes megkapta a laskát akiről tudtam és olyasmit feltételeztem ami... Hát hála a határozott jellemednek meg se történt." Azt hitte, hogy mindegyikkel ágyba bújtam? Te jó ég! Már megint a váza felé fordulnék, de nem... nem szabad arra gondolnom, hogy milyen csodálatos látvány enne, ha a fején törne szét az a csodaszép üveg váza... - Látom még mindig megakarod csókolni a vázát, és szállj le rólam? miért vagy rászállva, miért verted meg az exeimet? Csak nem féltékeny vagy? Csak nem szeretsz még? - Kérdezem tőle azzal a tudom, hogy igazam van mosollyal az arcomon, és persze tudom, hogy szeret... Vagyis mikre gondolok? Hülye vagyok, elmegy az eszem! Majd leül arra a kicseszett székre, ne üljön le! Menjen haza... És még ez:"Hm, én boldognak? Mmm ne törődj most velem. Én inkább rólad beszélnék. Nem tűnsz valami boldognak. Figyeltelek, még a Roxfort falai között sem láttalak téged sokat vihogni, azután hogy..." miért visszhangzanak a szavai a fejemben, és... Na mindegy, ezek szerint követ engem. Mi a francért követ engem? Ne kövessen sehova se, maradjon otthon. - Komolyan mondom, hogy megkapod a vázát... De miért figyelsz engem? A kis ribancaid nem elég jók? Nem vihogok, hanem szexyn nevetek, és mit érdekel ez téged? És pont ellenkezőleg, azóta vagyok ilyen vidám! - Mondom neki, és már... áhh... nagyon kikészít azzal, amiket mond. Nem hiszem el, hogy szívóznia kell velem ennek a kis szemétnek, de mikor folytatja eszembe jut egy igazán jó ötlet... - Tudom mit akarsz, és most ne együnk! Hát megkapod... - Közelebb hajolok hozzá, és mielőtt elhúzhatná a fejét, két tenyerem közé fogom az arcát, majd megcsókolom. Egy szenvedélyes és tüzes csókot kap, de... Ha még többet is akarna, akkor is elhúzódom, majd elkezdem a nyelvemet törölgetni. - Csak ebből hiányzik a szerelem, a szenvedély és az érzelmek... borzalmasan csókolsz... - Remélem ezáltal nem szerez elég bátorságot ahhoz, hogy megcsókoljon, mert akkor tényleg jön az a váza, és nem leszek könyörületes! És a fenébe... nekem meg volt minden ebbe a csókba, amit letagadtam, csak a büszkeségem nem hagyja, hogy kimondjam... kimondjam azt az undorító szót... áhh... mindegy is, inkább visszahajolok, ha engedi.
Tárgy: Re: Ky & Camy - Mi a fenét akarsz? Hétf. 6 Júl. - 17:09
Ky & Camy
Az biztos, hogy ha valaki, hát akkor ő tuti nem fog tűrni és szenvedni, mert minek ugyebár. De ismerem őt, tudom milyen ha boldog és teljesen ki van szolgáltatva másoknak. Most, mégis valami teljesen más megjelenést mutat, mint aki valójában, de tisztában vagyok azzal, hogy ő melyik házba került. Hiába próbál szívós lenni, mutatni a nagy kemény lányt, amikor még odabent nem több egy kislánynál, aki sosem fog felnőni. Ilyen viselkedéssel legalábbis biztos nem! Persze nem azt mondom, hogy én felnőttesen viselkednék, nekem is megvannak a rossz szokásaim, azok azonban csak irtó ritkán tesznek kárt másokban. Legalábbis amikor megtehetem igyekszem elviselhető lenni, de most, eszem ágában sincs! Ki kell hoznom Camrise tűrőképességéből – ha van egyáltalán neki olyanja – a maximumot, hogy aztán szépen lenyugtathassam őt. Annyi évnyi gőzt egyszerűen muszáj kiadnia neki, különben csak gyűl és gyűl, míg aztán egy olyan személynél szakad el a cérna, akit szeret s, igazából nem szívesen bántana. Na éppen ezért, éppen ezért használok valami igazán különleges módszert a hozzá elvezető úton. A végeredmény meg? Csak akkor fog érdekelni, ha tényleg elértem a célomat. Hogy előbb tízmilliószor megbántom őt a szavaimmal meg a tetteimmel egyaránt? Valahogy túl fogom élni és kész. Különben is, azt szokták mondani, mindig azt bántjuk akit szeretünk és hiába vagyunk azon, hogy óvjuk őt, mindig elkövetünk valamit amivel bebizonyítjuk az illetőnek, mennyire tévedett velünk kapcsolatban. Tehát korántsem vagyunk olyan tökéletesek, mint azt gondolná és egy részünk akár ölni is képes volna érte. Ha ezt az oldalunkat is megmutatjuk a szeretteinknek akkor... Hát magunkra vessünk, ha jó messzire el akarnak lökni maguktól, hogy soha többé ne lássanak minket viszont. Camrise azonban hiába próbálkozik, ezzel a módszerrel egyáltalán nem tud elűzni, sőt még inkább felkelti az érdeklődésemet és kíváncsiságomat. Persze, hogy elég nyilvánvaló az apja látni sem bír engem. Még a szemeimbe sem képes nézni. Azt hiszi olyan vak vagyok? De ő... Nos ő teljesen más lapra tartozik. Tovább azonban nem csillapítom az édesapját, hogy ezzel jár a kamaszkor, szokjon hozzá, majd elnövi ezt a viselkedést, amikor szüksége lesz rá és senkije sem lesz, de nem. Nem mondtam semmit, inkább élveztem, hogy látszólag veszekedést szítottam ki kettejük között, már pusztán a jelenlétemmel is. Hát hogyha még valami igazán sértőt mondtam volna! Azonban szó sem volt róla! Az ebédlőben azonban továbbra is megőrzöm a nyugalmam. Hadd fecsegjen össze-vissza amíg bele nem fárad és fel nem adja. Bár még bírja szuflával, szóval nem most fog leállni ezzel az holtbiztos. – Mit képzelek magamról? Oh nagyon sok mindent. De mint mondtam semmit sem tudtál és most sem tudsz semmit. Azt hiszed én kértem meg akkor Jessica-t, hogy kövessen a tóig? Annyira agyalágyultnak néztél akkoriban? Mutatni akartam neked valamit ez igaz, de egyáltalán nem azt ami ott várt rád! Különben is... Ha csak csókolóztál velük értem miért nem tudtad magadhoz láncolni őket. A férfiaknál előbb a testiségre van szükség és csak utána jönnek az érzelmek, a sokadik után észre vehetted volna, hogy nem csak a két szép szemed miatt vannak melletted. Máskülönben, hagyjuk ott Jessica-t ahol van, abban egyetértek, hogy egy ribanc és ha már valakitől gyereket akarok, akkor abban az illetőben teljes mértékben meg akarok bízni. Ha nem tőlem van a gyerek akkor fel is út, le is út csak engem kerüljön el messzire. De... Álljunk csak meg itt egy kicsit. – egy pillanatra gondolkodóba estem és megpróbáltam értelmezni a szavait, pontosabban azok mögé nézni. – Szóval te csak... Te csak... – majdnem utolért a nevetés, mert olyasvalamit állapítottam meg, amit jobb lett volna ha nem is tudok. Ez még inkább felvillanyozott. – Még szűz vagy? – végül kiböktem, azt persze nem tettem, hozzá, hogy milyen édes meg hasonlók, mert egyáltalán nem gondoltam ezt olyan nevetségesnek. Teljesen hiábavalóan törtem be néhány személynek az orrát, mert azt hittem, hogy hozzá mertek érni úgy Camrise-hez és eldobták, mint egy rongyot. – Gyakorlatilag az összes megkapta a laskát akiről tudtam és olyasmit feltételeztem ami... Hát hála a határozott jellemednek meg se történt. – persze cseppet sem bántam, hogy mindegyikkel szépen elbeszélgettem és csésze tea felett. Ennyi pont elég volt ahhoz, hogy elvonjam a figyelmét és leülhessek végre erre a... székre. Igen, székre. Semmi trágár jelző ami kikívánkozna a gondolataimból. – Hm, én boldognak? Mmm ne törődj most velem. Én inkább rólad beszélnék. Nem tűnsz valami boldognak. Figyeltelek, még a Roxfort falai között sem láttalak téged sokat vihogni, azután hogy... – megálltam, összefontam a kezeimet, igazából ő nagyon jól tudta mit akarok mondani, éppen ezért semmi esetre sem folytattam a mondanivalómat. Azt meg kell jegyeznem, hogy igazán szép tőle, hogy azt a két percet ki tudta bírni szó nélkül. Addig is én megújult erővel folytathattam azt amit elkezdtem. – Előtte inkább együnk, utána úgyis elmegy az étvágyad és napokig nem jut majd eszedbe enni. A soványka lányokat meg senki sem szereti. – ez volt az igazság, az eddigi barátnőim nem piszkafák voltak, mondjuk ő sem az, eléggé jól tartja magát, ahhoz képest, hogy sokat hisztizik, gondolom enni azért még szokott.
Tárgy: Re: Ky & Camy - Mi a fenét akarsz? Hétf. 6 Júl. - 15:20
to Kyrin
I hate you! I never be in love with you again!
Annyi év után miért pont most? Annyi lehetősége lett volna visszajönni, szerettem, őt tényleg szerettem, de... Mindennek vége hála Jessica-nak, vagyis... Én nem tudom, hogy pontosan mi történt, csak feltételezni tudok, de Ky apjának egyetlen szavát sem hittem el. Miért is hittem volna? Hazudtak, becsaptak és átvertek, és mindebben benne volt az anyám is? Mit ártott neki az, hogy boldog voltam, hogy éreztem tartozok valakihez? De a célját elérte, az biztos. Teljesen mindegy, boldog vagyok nélküle és ez a lényeg, nem? És igen, igaz! Boldog vagyok nélküle, hisz csak ismételni tudom magam, hogy annyi éven át kereshetett volna, de már késő, késő ahhoz, hogy bocsánatot kérjen! Átment a fél iskolán, és azt hiszi, hogy beveszem, hogy majd megakar térülni? akkor nagyon is téved, két lehetőség van, az első: nem maradt senki sem, akivel összejöhetne, ez olyan nincs a ló jó a szamár is elv. A második: felakarja írni a nevem a listájára. De egyik sem fog megtörténni, mert elérem, hogy minél előbb elhúzza a csíkot, mert nem vagyok rá kíváncsi, és bármit is mond, egyetlen szavát sem hiszem el. Majd a kiakadásomra apám még őt védi, szóval elhitte ennek a szemétnek az apjának a szavait? Apámat ismerve még meg is bocsátott neki mindent, amit a múltban elkövetett anyámmal, hát szép mondhatom. Az egyetlen olyan ember is elárul, aki bíztam.Még szép, hogy ilyen szavakat vágok a fejükhöz, és el is indulok az ebédlőbe, de szavaira vissza fordulok: "Bocsásson meg neki, biztosan nem pihente még teljesen ki magát és ezért jelenetet rendez." Nem pihentem ki magam? Adok én neked olyat, hogy meggondold magad, mit képzel ez a mocskos dög, miket mond? Vigyázzon a szájára, vagy különben egy szélviharral úgy kivágom innen, hogy lába nem éri a földet. Felé fordultam, egy áll mosolyt varázsoltam az arcomra. - Köszönjük, hogy eljöttél... Az ebédet majd kiszállítjuk, nem kell itt lenned! Nem látlak szívesen, és ez az áruló, aki apának nevezi magát, hidd el ő sem kíván látni mélyen legbelül. - Nem mondhatja, hogy nem voltam kedves, és nem is szólhat be az öreg, mert még mosolyogtam is. Illedelmesen elküldtem a fenébe. Ha pedig azt mondja neki, hogy szívesen látja, akkor elköltözöm anyához, nem érdekel, hogy mindennél jobban utálom azt a nőt, de... - Kezded kihúzni a gyufát kisasszony! - Figyelmeztet, de én csak tátogást imitálok a kezemmel és nem is érdekelnek a szavai. Felőlem aztán azzal is megfenyegethet, hogy megöl akkor sem leszek kedvesebb ezzel a senkiházival. Majd elviharzok, és utánam jön... Ez nem érti azt, hogy takaródjon el innen? És semmi reakció mikor felemelem a középső ujjam, talán valami baja van az agyának? Sose így ismertem,, azt hittem legalább ő is bemutat. Majd a szavai: "Először is... Túl piszkos a szád! Egy szavadba kerül és megnevellek, ha a szüleid nem voltak képesek rá! Másodszor, a szüleink örülhetnek annak, hogy élnek azok után amit tettek. Harmadszor, nem tudsz semmit az érzéseimről, akkor sem tudtál amikor együtt voltunk és úgy látom most sem. Negyedszer, mintha te olyan nagy szent lettél volna. Azt hiszed nem láttalak azzal az Edgar, Eman, Ezra vagy hogy hívják azt az újdonsült áldozatodat?" Mi a fene? Ez figyel engem, vagy követ? És egyiket sem talált... Veszek egy mély lélegzetet, majd felállok és az asztalra csapok. - Mi a francot képzelsz magadról? Még hogy nem tudtam semmit?! Ez igaz, azt hittem hogy szeretsz, azt hittem veled leszek életem végéig! Mit csináltál? Elhívtál a tóhoz és egy másik lánnyal voltál! Utállak és gyűlöllek! És mit foglalkozol az én áldozataimmal? Én egyikkel sem fekszem le! Csak csók, semmi több, veled ellentétben! Jessica élvezte az első alkalmat? Nem csináltál neki gyereket? - Ohh hogy a fenébe is.. Az a rohadt könnycsepp legördült az arcomon, gyorsan letöröltem, és nem érdekelt, hogy meglátja, inkább menjen el innen örökre, nem akarom többet látni, soha az éleben! És nem szeretem! Nem lehetséges ez, hisz nem szabad! Nem leszek egy olyan hülye liba, aki elhiszi neki, hogy szereti és vele akar lenni! Ezt elkúrta, többször is, mi már sose leszünk együtt! Nem! Nem! Nem! Majd elindul felém, és már nyúlok a pálcám felé, ha megakar csókolni, nem érdekel, hogy az Askaban-ba zárnak, de rámondok egy főbenjáró átkot! "Beleszóltam valaha, hogy te kivel flörtölj? Tudtommal nem!" Kezd felhúzni, és nem akarja, hogy mérges legyek! - De egy-kettőt meglátogattál,sőt. Minek kellett megverned egy-két exemet? Mindketten tudjuk, hogy igaz! - Hallottam hírét, hogy felkereste pár exemet, és a nyomorék Mardis haverjaival megverte őket, de miért? Miért csinálta ezt? És nem, nem csak egy hülye pletyka ez is. Már tett majdnem két kört, és várom, hogy elkezdje a harmadikat, de megáll mellettem, és nincs időm eltüntetni előle a széket. Élesen szívom be a tüdőmbe a levegőt, és... Minek kellett ennek idejönnie. - Nem tudom, hogy mit akarsz... Boldognak tűnsz a mostani életeddel, akkor minek... NEM! - Remélem nem azért van itt, amire gondolok, mert akkor nagy bajban vagyok.. Én nem akarok tőle már semmit sem, hisz azt már nagyon rég elcseszte, hogy akarjak bármit is. Mindketten boldogok vagyunk külön, igaz? Igaz?! majd szavaira megforgatom a szeme, és nézem ahogy leül. Nem teszek semmit sem. Kifújom a levegőt a tüdőmből, és rámosolyogtam. Két percen keresztül semmit sem szóltam és megnyugodtam, de egy furcsa... olyan érzés kapott el, mikor még együtt voltunk. - Hallgatlak! - Mondom neki mosollyal az arcomon, de székemmel azért hátrébb csúszok, mert a közelsége nem kicsit zavar. Kérlek ne azt mondja, hogy vissza akar szerezni, mert nem tudom, hogy akkor mi lesz...
Tárgy: Re: Ky & Camy - Mi a fenét akarsz? Hétf. 6 Júl. - 11:43
Ky & Camy
Igyekeztem kedves lenni, még akkor is ha eszem ágában sem volt itt tartózkodni most. De számít ez? Nem ez az első alkalom, hogy valami olyat teszek, ami nincs ínyemre. Azonban, amíg valaki tökéletesen elhiszi, mindent úgy gondolok ahogy azt mondom is, semmi baj sincs. Mert ki mászna a szavak mögé és venné a fáradtságot, hogy annak mindenféle értelmét megvizsgálja az én szemszögemből? Bizony! Senkit! Vagy ha mégis, az most ott áll velem szemben néhány távolságra tőlem és szemmel láthatóan bárhová elküldene most, de itt mindenféleképpen nem látna szívesen. De azt hiszi érdekel ez engem? Ha igen, régen fogtam volna magam és elmentem volna, azonban nem tettem semmi ilyesmit, mert még itt vagyok. Igen, csodával határos módon. Fel kell írnom egy nagy könyvbe, piros tintával, hogy biztosra figyelemfelkeltő legyen az, mennyire nem érdekel az ő hisztije. A megjegyzésére, valójában mit gondolok az édesapja kinézetére újfent egy féloldalas mosolyt engedek meg magamnak. Most itt mondtam volna valamit, már nyitottam is szóra a számat, de az édesapja megelőzött. Legszívesebben itt most, ebben a szent helyben nevettem volna, Rajta, a szánalmas próbálkozásán, hogy elűzzön innen és azon, hogy az egyetlen aki tényleg közel áll hozzá, nem az ő pártját fogja, hanem az enyémet. Azt hiszi, olyan könnyen le lehet engem rázni? Nagyon téved! Régebben talán könnyebben ment volna, de most nem. Már nem vagyok gyerek, nem félek senkitől sem, önmagamon kívül. De sosem végeznék semmiféle öncsonkítást, szóval csekély az esélye annak, hogy valaha kárt tegyek magamban. Az olyan... megalázó és embertelen volna a saját személyem ellen? Igen, azt hiszem valami olyasmi. Amint elmondta az összes mondanivalóját és bement az ebédlőbe csak csóváltam a fejem. Ez igen, kérem szépen! Annyi lány után azt hiszi, hogy a fiúkat szeretem! Oh köszönöm Camrise Arogonte, hogy ilyesmit is elkezdtél feltételezni rólam! Mintha nem lett volna elég egyértelmű, én abszolúte heteroszexuális vagyok! Felsóhajtok és az édesapjára pillantok. – Bocsásson meg neki, biztosan nem pihente még teljesen ki magát és ezért jelenetet rendez. – bárgyú kifogás a köbön, igen, de más megnyugtató szöveg nem jutott az eszembe. Egyszerre két emberre meg nem tudok odafigyelni, vagy az egyikhez beszélek vagy a másikhoz. Ezért egyáltalán nem lepett meg, hogy csöppet felszabadultam, leesett egy nagy teher a vállamról, amikor ketten maradtunk. Persze annak egyáltalán nem örültem, hogy nem foglalhattam helyet azon a nyomoronc széken! De mit se számított! Inkább kihúztam magam és emelt fővel néztem szembe a végzetemmel. Nagyon téved, ha azt hiszi félek a nőktől. Tudom milyen törékenyek és azt is mennyire kis megjátszóak ha arról van szó, hogyan tévesszenek meg valakit anélkül, hogy az észre venné a szívükbe férkőzött. Mit tettem amikor felmutatta a középső ujját? Gondolatba legalábbis eléggé egyedi módon én egymás mellé tettem volna a két kezem és a középső ujjaimmal x formát alakítottam volna, de mivel okosabb vagyok és tudom, hogy a szamár szenvedni szokott, nem tettem semmit. Vagyis nem reagáltam rá semmit. Mintha mi sem történt volna! – Először is... Túl piszkos a szád! Egy szavadba kerül és megnevellek, ha a szüleid nem voltak képesek rá! Másodszor, a szüleink örülhetnek annak, hogy élnek azok után amit tettek. Harmadszor, nem tudsz semmit az érzéseimről, akkor sem tudtál amikor együtt voltunk és úgy látom most sem. Negyedszer, mintha te olyan nagy szent lettél volna. Azt hiszed nem láttalak azzal az Edgar, Eman, Ezra vagy hogy hívják azt az újdonsült áldozatodat? – jól van, jól van észre vettem, hogy magam alatt vágom a fát és semmi értelme sincs neki is felhányni a tetteit, az ő helyében szintén megpróbáltam volna valamivel visszavágni. Nem lepődtem volna meg azon sem, ha nem említi meg Jessica-t, de ő nem akárki, hanem Camrise Arogonte, ha az ellensége vagy, semmi jóra ne számíts tőle, mert mindent felhasznál ellened amije van és az eszébe jut. Még azt is, hogy kisgyerek korodban leloptad-e a cseresznyét a szomszéd fájáról el egészen addig, hány lánnyal hancúroztál az ágyban. Szóval tényleg minden! Joe kíváncsiságához hasonlóan, Camrise is nagyon érdeklődik vagy inkább felhányja, hány barátnőm volt és miért voltam velük. Meg mégis mit keresek itt, mert ő egyértelműen nem hívott ide. Most mondjam el neki az igazat? Hogy én otthon maradtam volna, ha apa nem erősködik jöjjek el? De nem, nem adom meg neki ezt a lehetőséget arra, hogy egy jót nevessen. Inkább fogom magam és elindulok felé. Igen, a legrosszabb amit egy felháborodott nő esetében tenni szokás, engem azonban nem tud megrémiszteni. Régen talán, esetleg igen, de most... Szó sem lehet róla! – Beleszóltam valaha, hogy te kivel flörtölj? Tudtommal nem! – majdnem körbe sétáltam az asztalt, kétszer, de másodjára meg kellett állnom, pont mellette, hogy válaszolhassak arra a kérdésére, tulajdonképpen mit is akarok. – Hogy én mit szeretnék? Hm, szerintem ez elég nyilvánvaló és te nagyon jól tudod. De ha nem, akkor elmondhatom. Először azonban... – megragadtam az egyik széket, ezt nem fogja elvarázsolni előlem az biztos és akkor is leülök az asztalhoz ha akarja ha nem. Majd készen fogok állni rá ha éppen ki akarná lökni alólam és kész. – Két percig játszd meg, hogy nem vagyunk ellenségek, azután beszélek. – leültem a székre, lehet nem kellett volna, mert érzem, hogy mindjárt villám fog belém csapni, ha így folytatom tovább, de mindenekelőtt, ki kell engednie magából a gőzt, máshogy nem lehet vele szépen beszélni.
Tárgy: Re: Ky & Camy - Mi a fenét akarsz? Vas. 5 Júl. - 23:14
to Kyrin
I hate you! I never be in love with you again!
Átlagos reggelnek hittem ezt is, egy újabb béna próbálkozásnak apám felől, de nem az volt. Idehívta az a srácot, akiről tudja, hogy mit tett, tudja hogy mit éreztem és... a fenébe még mindig érzem, de nem kerekedhet felül az akaratomon. Nem engedhetem, hogy rést törjön a páncélomon, és kimutassam, hogy még mindig szeretem... Ezt olyan rossz kimondani. Annyi éven át, minden kis ribancáról tudtam, minden egyes csajról, és a pletykák, hogy még engem szeret... A fenébe is, egy pillanatra elhittem, felkerestem és majdnem... Milyen helyzetben találtam? Egy csaj ült az ölében és úgy csókolta, mintha azon múlna az élete, és akkor is meglátott. Akkor tudatosult bennem, hogy ő nem akar engem, és én sem akarom őt. Nekünk nem lesz közös jövőnk, és ennyi... Bár akkor is kivel volt, azzal a ribanc Jessica-val, kivel mással? Remélem majd egyszer jól felcsinálja, aztán boldog lesz a kölykével együtt. Ohhh én csak csupa jóindulat vagyok, semmi más. Nem akarom, hogy keserves élete legyen, mert az enyémet tönkretette, elhagyott, becsapott és mint már sokszor elmondta, nem mindennapi módon dobott ki. Utálom a kviddicset. Utálok mindent, amihez ehhez a majomnak köze van, és lehet, hogy pont miatta rühellem a Mardekáros kis nyomorék haverjait, akik folyamatosan próbálkoznak azóta, hogy szakítottunk. Vajon tud arról, hogy minden híres-neves nagy barátja, már bepróbálkozott? És azt tudja, hogy az apja 100 %-osan részt vett abban, hogy szétválasszanak minket. Nekem mindent elmondott tegnap este, részletesen, és azt is, hogy mennyit fizettek a lánynak, hogy megtegye, amit megtett. Annyi pénzért még én is megcsókoltam volna egy idegen pasit, nem mondom, jó sok pénzük volt ezeknek ehhez a tervhez. De mindegy... Aztán csak varázsütésre megjelent egy csokor virággal a kezében, még mindig tudja, hogy a barackszínű tulipán a kedvencem, remélem nekem akarja adni, hogy szétverhessem rajta... De nem nekem adta, okos fiú, nem csodálkozom, majd mikor meghallom azt a sablon szöveget, amit lenyom: "Üdvözlöm, én is nagyon régen láttam önt. Bár mintha egy cseppet sem változott volna azóta. Igazán jól bírja magát." Hányást imitálok, és megforgatom a szemeimet. - El ne hidd neki, ezzel csak azt akarja mondani, hogy száz évet öregedett a pofád... - Mondom neki, és közben a körmömet piszkálgatom, és apám mit csinál? Kiakad és azt a szemetet védi, miért is ne! - Camrise Arogonte! Kérj bocsánatot a viselkedésedért... nem erre neveltelek kisasszony!- Ez most komoly? Komolyan ezt a srácot védi, elfelejtette volna, hogy milyenek voltak a napjaim a szakítás után? Volt, hogy órákig beszéltük meg azt a napot, de ő mégis megbocsátott a fiúnak és a lánya ellenfordul. Vettem egy mély levegőt, és próbáltam lenyugodni, de nem ment... A harag és a mérgesség átvette az uralmat a tudatom felett. Nem hittem volna, hogy egyszer újra fel fog keresni, és nem gondoltam volna, hogy itthon. Ennyi év után mit akar? Mit tervez? - Cseszd meg magad vele együtt! Te meg takarodj innen, és ha utánam mersz jönni, akkor csúnya világ lesz Kyrin! Ismersz már annyira, hogy tud nem csak a levegőbe beszélek! Az ajtó arra van te... - Az elején utálkozva szűrőm ki a szavakat a fogaim közül, és nem is érdekel, hogy mit fog reagálni apu arra, amit mondtam. Utálom mindkettőt, és az anyámat is... Kaptam tőle egy levelet, vagyis egy hivatalos levelet, amiben róla van szó, de még nem nyitottam ki, mert kitudja, hogy mi áll benne. Lehet, hogy a tartozásai,a mit nekem és apának kell majd rendeznünk. Majd bejöttek a szobába, az öreg munkára hivatkozva távozott, mert tudta, hogy itt el fog szabadulni a pokol. Majd ennek a semmirekellőnek a szavait kel hallgatnom: " Oh, én is örülök, hogy újra láthatlak és rondíthatom a levegőt amit szívsz! De nem beszélhetnénk inkább arról, hogy mégis mit akarsz te azon kívül, hogy húzzam el innen a csíkot?" Szépen és nőiesen felemelem a középső ujjam és bemutatok neki, csessze meg magát ez a rohadék. - Ennyire nyugodt vagy azok után, hogy apádnak meg anyámnak viszonya volt... Bár nem bánom, hogy szétszedtek minket, te sose szerettél engem, és... Talán én sem szerettelek, sőt. Most sem szeretlek... Mindennek vége, mert azzal az ostoba ribanccal csókolóztál és mondhatnak bármit, tudom, hogy te csókoltad meg! - A fenébe is, egy pillanatra megremeg a hangom, de megköszörülöm a torkom, és próbálom folytatni, de... Emlékszem arra, hogy mennyire szerettem, hogy mennyire függővé váltam a csókjainak, és most.. Már nem kaphatom meg, és nem is kell. Annyi lánnyal volt már, és... - Annyi barátnőd volt, mit kerestél bennük? Milyet kerestél? Egy olyat, mint én? Hogy őt is átvágd, és nem mindennapi módon dobd, majd mikor nem találod azt, szembesülsz vele, hogy még egy olyan lány nincs a földön, akit keresel, majd visszapróbálsz táncolni a régihez, de... Neki nem kellesz! Szóval... te mit szeretnél? Ki hívott ide és miért, Mert, hogy én nem kerestelek, az biztos! - Mondom neki, majd elfordítom a fejemet, mert még csak ránézni sem akarok, nem akarom látni az arcát, és a szemeit. Azt a két élettelen semmit, mert Kyrin-nak nincs lelke, már nagyon régóta. Csak egy sivár és üres tekintete maradt, de miért? Mit vesztett el régen, ami ezt tette vele?
Tárgy: Re: Ky & Camy - Mi a fenét akarsz? Vas. 5 Júl. - 21:57
Ky & Camy
Eszembe se jutott volna, hogy odamenjek ebédre! Még mit nem! De apa könyörgött, ami tőle igazán meglepő és az igazat megvallva, eléggé kíváncsi voltam mi lehet ennek az egésznek a hátterében. Gondolom az, hogy vegyem a bátorságomat, vágjam sutba a büszkeségemet és kérjek bocsánatot valami olyasmiért, ami egyáltalán nem az én hibám. Felsóhajtottam. Nem hittem el, hogy pont a saját apám kér tőlem ilyesmit, elvégre mégis mit érdekli őt az mi van velem? Talán nem rájött valamire? Esetleg az a kis Sharon kotyogott ki valamit neki? Nem tudom. Nincs időm ilyesmit kideríteni. Mert bármennyire makacsoljam meg magam, egyszerűen látni akarom Őt. Ha meg látni akarok valakit akkor ha apa vissza is tartana se maradnék, de most az a helyzet, hogy ő küld. Nem én könyörgöm neki, hogy hadd menjek el, tegye félre a vitáját Camrise édesapja között, hanem... Különös. Gyanút kellett volna fognom igaz? Nem tétlenül nézni őt és egy okos gondolatmenet után belemenni abba amit kér? Fogalmam sincs! Már kár ezen morfondírozni, mert elindultam otthonról. Az Arogonte birtok nem volt olyan hű de messze a miénktől, ezért úgy döntöttem sétálok egyet. Addig gondolkodni fogok azon mit mondok majd. Egyáltalán kell bármit is mondanom? Jó tudom, nem hallgathatok egész végig és jobb lesz minél előbb túl esni azon a kényes témán, még mielőtt olyasvalamit mondok amit nem kellene. Joe majdnem kiszedte belőlem legutóbb amikor náluk voltam, most, most nincs itt, nem tud hatást gyakorolni rám és senkinek sem kezdi el a nevét sorolni, amitől felmenne a mennyire vagyok ideges szintem. Nem lehetek ideges! Fő a nyugalom, mert most éppen arra van szükségem, megőrizni a hidegvéremet és olyan könnyedén venni a mai napi akadályokat, hogy csak ámuljon majd rajtam mindenki. Kihúztam magam, tudtam, semmi értelme sincs begörnyedni és magamba roskadni, mert rájöttem valamire amire jobb lett volna ha mégsem jövök rá. De azt mondják, minden titok egyszer kiderül, így vagy úgy de eljön az az idő amikor az igazság felszínre kerül és akkor... Akkor nekünk kell eldöntenünk, hogy mihez kezdünk a tudással. Én még nem döntöttem el teljesen, először inkább csak ki szeretnék békülni Vele, mert jobb ha béke van közöttünk, mint harag vagy a nagy tátongó semmi. A semmivel nincs lehetőségem mit kezdeni, még vissza sem tudom édesgetni magamhoz. Amint megérkezem illedelmesen kopogtatok az ajtón és hála Merlinnek nem Camrise az aki ajtót nyit nekem. Akkor nem hinném, hogy egy ajtó csapkodás után továbbra is olyan százwattos vigyorú lennék. Szerencsére az édesapjával nem vesztem össze, ő egész jó fej maradt, azok ellenére is, hogy volt néhány nézeteltérése az apámmal. Nem érdekel engem ugyebár, mert az ők bajuk, nekik kell megoldaniuk, nem nekem. – Üdvözlöm, én is nagyon régen láttam önt. Bár mintha egy cseppet sem változott volna azóta. Igazán jól bírja magát. – azzal ahelyett, hogy Camrise kezébe adtam volna a virágot amit hoztam, egyenesen az apja kezébe nyomtam. Tudom, milyen ha jön a hurrikán, meg ég és földindulás Camrise részéről, ezért inkább megkíméltem a szegény virágokat és valaki olyanra bíztam amiről tudtam, hogy maximum csak akkor dobná ki ha elmegyek. A fenyegetésére – pont úgy tett amire számítottam – csak egy féloldalas mosolyt engedek meg magnak, amint elviharzik és az édesapja szavaira csak bólintok egyet. Mi mást tehetnék? Mondjam azt, hogy nevelje meg a lányát? Fogja egy kicsit vissza? Ugyan! Dehogy! Sosem mondanám el neki, de mindig szeretem ha valaki ideges mellettem, az olyan... na ilyenkor derül ki, hogy valaki milyen is valójában! Persze nem hallgatok Rá! Miért tenném? Szépen fogom magam és utána megyek. Elvégre nem azért sétáltam ennyit, hogy rögvest el is húzzam innen a csíkot! Azt azonban egy cseppet sem sajnáltam amikor az édesapja azt mondta neki most sürgős dolga akadt és majd valamikor jön. Továbbra is csak csendben bólintok, mást amúgy sem tehetnék. Már elhatároztam, hogy leülök egy székhez, de... Azt a kis... – Oh, én is örülök, hogy újra láthatlak és rondíthatom a levegőt amit szívsz! De nem beszélhetnénk inkább arról, hogy mégis mit akarsz te azon kívül, hogy húzzam el innen a csíkot? – nem emeltem fel a hangomat, még nem, inkább elhatároztam, hogyha már nem igen sikerül leülni az asztalhoz, akkor még egy kis darabig állok, aztán... aztán majd megtámadom az egyik széket és kész.
Tárgy: Ky & Camy - Mi a fenét akarsz? Vas. 5 Júl. - 15:15
to Kyrin
I hate you! I never be in love with you again!
Apu újabb műve, hogy meghívott valami pasit hozzánk ebédelni, és kiadta parancsba, hogy ki kell öltöznöm, mert egy nagyon fontos emberrel fogunk ma találkozni, hát mondanom sem kell, engem ez hidegen hagyott, hisz tudtam, hogy miért jön a férfi... Azért, hogy megmutassa milyen jó új kérőt szemelt ki a számomra, én ezen nagyon nem akarok részt venni, és nem is nagyon hatott meg, hogy jönni fog. Felőlem maradhat otthon az a férfi, mert hogy apám nem fogja elérni a célját abban olyan biztos vagyok, ahogy itt állok. Szerencsére nem kellett korán kelnem, hisz a vendégünk csak valamikor dél körül érkezik, és nem is sietem a dolgokat, csak tíz órakor kelek fel. Ébredés után az első a finom reggeli fürdő, hisz imádok reggel fürdeni... Szóval lefürödtem, és sokáig gondolkodtam azon, hogy vajon mit vegyek fel, és a döntés... Nem vittem nagyon túlzásba az öltözködést, mert minek? Azért, hogy apucinak végül sikerüljön az, amit akar? Nem... Szóval felvettem egy egyszerű szürke felsőt, alá egy farmert és egy rikítós rózsaszín cipőt... Ennél lejjebb nem adhatom, és nem is fogom... Miután felöltöztem szép lassan lesétáltam a földszintre és összefutottam apuval, akinek elég csúnyán nézett rám. Biztos nem találja megfelelőnek a öltözetem... - Camy kicsim úgy nézel ki, mint egy utcalány, azonnal menj fel átöltözni! Így nem mutatkozhatsz! - Csak megforgattam a szemeimet és jót nevettem rajta.. Most konkrétan lek*rvázta a lányát, de nem fogom magamra venni, inkább csak nevetek rajta tovább. És tudom is, hogy mit felelek a szavaira... Utálom, mikor ezt csinálja... Azt hiszi minden szavára ugrani fogok, és azt tenni,a mit akar? nagyon téved.... - Lazíts kicsit apuka... Nagyon feszült vagy, és ne izgulj... Biztos, hogy bejön neki a ruhám, ez csak a célodat fogja segíteni... - Mondom neki, és lehajolok, egy olyan pózban, hogy ha az ajtón érkezne valaki, akkor élvezhetné a látványt, mindez azért, mert a cipőmön volt egy barna volt, aminek nem kéne ott lennie, lehet megint a takarítónő nem mosott fel? - Üdvözöllek Kyrin, rég láttalak... - Most azt mondta, hogy Kyrin? Az a Kyrin? Mégis mi a fenét csinál ez itt? Menjen haza szépen az apukájához, aki tegnap este meglátogatott és próbálta bemesélni nekem, hogy anyuval eszelték ki réges-régen azt a csókot, és nem a fia akarta, hát nem érdekel... Azt mondhat, amit akar, de tudom, hogy a fia egy szemétláda, egy elég szexy szemétláda... Vettem egy mély levegőt, majd eltűrtem a hajam... Ezek szerint nem egy újabb kérőt hívott, de akkor, miért hívta meg őt? - Takaródj innen! Az ebédlőben leszek, és ha nem akartok magatoknak rosszat, elhúzod a csíkot, MOST! - Mondom nekik, majd elindulok az ebédlőbe, és várom, hogy tényleg elfog-e menni, de nem hiszem... Valamilyen célja lehet, ha már itt van, és az áruló apám még bocsánatot kér tőle az én nevemben. Hát én teljesen komolyan gondoltam, amit mondtam. Vajon mit akarhat? A sok kis picsa után, akiket felszedett, remélem nem várja azt, hogy újra együtt leszünk. Nevetséges lenne, ha ilyen ábrándokat kergetne. Majd besétál az ebédlőbe, én összeszűkült szemmel figyelem, ahogy apám elmegy egy olyan béna dumával, hogy sürgős dolga akadt. Majd mikor leülne egy székre a pálcámmal elhúzom előle. Ne üljön velem le egy asztalhoz, ez a senkiházi. - Mit akarsz? - Kérdezem tőle, és hangomban harag, gyűlölet és szánalom vegyül. Az biztos, hogy van bőr a képén, mindezek után idetolja az arcát és... Nem akadok ki, inkább nézem őt, utálkozva... Remélem hamar fog távozni.
