Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb




ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 13:55
Megan Smith

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 13:20
Tim Roberts




A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Jacob Troops
 
Gina Accipiter
 
Kieran O'Byrne
 
Megan Smith
 
Christopher Graves
 
Adam Jericho
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Shanna Griffin
 
Statisztika

Összesen 595 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Melissa Greenwood

Jelenleg összesen 39886 hozzászólás olvasható. in 3514 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Lav & Gerry - Húsvéti eltávon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-04-22, 18:08

First topic message reminder :


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Itt az ideje, hogy induljunk. Szófia egyik külvárosáig vezet a zsupszkulcs. A csillogó szemű szőkeség pár pillanaton belül itt van, még visszaszaladt valamiért, én már táskákkal a kezeimben várom. Azaz leteszem a táskákat, hogy addig a klubhelységben várjam meg őt. Kezd már kiürülni az iskola, a tavaszi szünet első napja köszönt ránk, végre mindenki elszabadulhat kicsit, még azok is, akik nem egyetemisták. Lavendernek nem tudom hogyan sikerült meggyőznie Agathaékat, de hihetetlenül boldoggá tett vele. Számomra logikus, hogy egy szobában, és egy ágyban fogunk aludni, már aludtunk többször is együtt, én sosem próbálkoztam legyűrni őt. Szerelmes vagyok, és majd kialakul, nem sietünk. Nem vettem észre rajta, hogy szégyenlős lenne, igaz, boxerben még nem aludtam vele, most sem fogok, minimum valami pólót húzok majd fölé. De ez még az este zenéje, most oda kéne érni Szófiába, hogy legalább a vonatot elcsípjük. Elhalad mellettünk pár évfolyamtársam, meg még néhányan, akik a valentin napi bulin is voltak, végülis ismertebb lettem ezzel, mint valaha, még azok is eljöttek, akiket meg sem hívtam. Igaz, bárki jöhetett, de nagyjából olyan hét-nyolc párnak adtam le a drótot, ők aztán úgy tűnik terjesztették a szükség szobájának szerelmes titkát. Egészen jól sikerült, de ami a legfontosabb, gyönyörű és cuki párom már nem csak a barátom. Nem azért vallottam szerelmet, hogy megmutassam, nekem is van helyem abban a bizonyos klubban, amely azt jelzi, hogy komoly párom van. De legalább nem kell magyarázkodnom, hogy miért bújok oda hozzá annyira szorosan. Igaz, korábban sem tettem meg, immár viszont kimondhatjuk, más lányok hivatalosan sem érdekelnek, és nem kell Lav furcsálkodó kérdéseit hallgatnom, hogy miért vagyok leszokóban a csajozásról? Egyszer-kétszer megkérdezte, de nem azért, mert vallomást akart belőlem kicsikarni; túlságosan szeretett barátként is, úgy vélem aggódott, hogy talán valaki megbántott, de azt szerintem ő is látta, hogy mellette mennyire boldog voltam már akkor, így nem is nagyon állt érdekében firtatni a dolgot. Na de hol van már a szőkeség?







Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-06-24, 11:00


Gerard & Lavender




*Édes ahogy mindenáron meg akar nekem felelni, de annál többet mint amennyit eddig elértem nála, én magam sem kívánnék. Nem akarom kifordítani önmagából, elvégre olyannak szerettem meg amilyen az első pillanatban volt, minden eddigi törekvésem csupán annak szólt, hogy egy kicsit legyen lazább, élvezze az életet és azt amit nyújt, hogy ne erőszakoljon magára olyan álarcot ami feleslegesen rejti el a lelke szépségeit. Mosolyogva rázom meg a fejemet, bár értékelem az álmaim valóra váltására tett kísérleteit, igyekszem őt lebeszélni róla.*
-Nem kell bőrdzseki, és eddig is tudtam.
*Már annyi is elég amennyit eddig kaptam, bőven kitelik belőle legalább tíz évre. Úgy sejtem a Gerard előtti "kapcsolataim" vagy az arra irányuló próbálkozásaim, rendre azért fulladtak kudarcba, mert túl sokat vártak el tőlem, vagy épp olyasmit amit nem tudtam nyújtani, senkinek a kedvéért nem akartam megváltozni, mert az nem én lettem volna. Gerard azonban olyannak szeretett amilyen vagyok, minden hülyeségemet elviselte, jól kezelte és soha nem bántott meg. Remekül elbeszélgettünk mindenről, és a lányokkal kapcsolatos tanácsaimat is elfogadta, egyáltalán nem érezte magát kevesebbnek mert a tőlem kapott segítséggel cserkészett be valakit, egyszóval ideális barát volt. Ami ebből alakult ki, nem lehetett annál rosszabb. Ismerte minden nyűgömet, hisztimet, szokásomat, bogarasságomat, a vágyaimat, az álmaimat, akárcsak én az övéit. Már nem volt közöttünk titok, minden ajtót kinyitottunk a karácsonyi szünet óta, és ez sokat lendített azon, hogy mind közelebb kerüljünk egymáshoz.*
-Azért majd időben szólj ha mégis idegbajt kapsz tőlem.
*Bármennyire is szeretjük egymást és elviseljük, toleráljuk, kiegészítjük a másik bolondságait, nem vethetjük el annak a lehetőségét, hogy egyszer majd összeveszünk valami apróságon. Persze igyekszem alkalmazkodni, sokat nem is kell, de Gerardnak nem sokára megváltozik az élete, én meg a kamaszkorom kellős közepén vagyok, a hormonok elkezdtek bennem dolgozni, és ki tudja mikor robban a bomba. Hiába szeretnénk valamit és tervezzük meg ha az élet közbeszól és legalább a felét átírja annak amit mi már "kőbe véstünk". Ám azt is tudom, hogy szeretjük és becsüljük egymást annyira, hogy mindezen gyorsan túllépjünk anélkül, hogy bármelyikünk lelke is komolyan sérüljön, utána pedig.....élvezetes lesz a kibékülés. Persze ettől még nem vágyom arra, hogy összevesszünk de az biztos, hogy nem győzöm majd szeretgetni. *
-Mindig úgy csinálom, hogy nekem legyen igazam.
*Megemelem a fejem, vagyis az orrom, de nem tudok nem elmosolyodni. Úgy is tudja, hogy ez korántsem így lesz, megtaláljuk az arany középutat, mert kompromisszumok nélkül nem megy előbbre a szekerünk, és azt hiszem valamelyikünk mindig megérzi majd mikor jön el az a pont, hogy akkor éppen ő engedjen a másiknak.Ez a jó az egészben, ezért csodás, hogy a barátságunkban a lehető legmélyebbre ástunk, sok meglepetést már nem tudunk okozni a másiknak, és mire belekerülünk egy nagyobb döntés közepébe, addigra már kipróbáljuk magunkat sok apró nehézségen. De azért jó galádnak lenni, húzni Gerard agyát míg szemet nem forgat. Az ötlete ujjongásra késztet, végül is igaza van, tényleg kimaradt az életünkből a randizás izgalma, ami már a rávaló készülődéssel kezdődik, nem azért bólintok hát rá mert már is unnám a fejét. *
-Hűűűű, tényleg, de jó! Randizzunk! Kíváncsi vagyok hogy csinálod.
*Kuncogok mint egy gyerek, megint csak ugratom, jóllehet adtam neki néha tanácsot egy-egy lány elcsábításának alkalmával, de azért van annyira jó pasi, hogy elboldoguljon egyedül is. A későbbiekről nem nagyon tudok, valamiért nem részletezte a dolgokat és nem is voltam ott amikor tette a szépet, nálunk meg valóban kimaradt, bár nem érzem úgy, hogy rossz lenne nekünk amiért a barátságunk megfosztott ettől. Ezért hát természetes ha tudni akarom, engem hogyan csábított volna el, izgalmasnak tartom ezt a játékot. Hasonlóképp tetszik az epres-pezsgős játék is, ártatlan mókázásnak indult és bele sem gondoltam abba, hogy ez nem annyira mókás mint amennyire érzéki. Meg is lepődöm mikor Gerard olyan gyorsan véget vet neki, később merengek el mindezen miközben ruhát válogatok, mire Gerard visszajön, már tudom miért jött zavarba és most én vagyok zavarban. Egyre többször fordult elő ugyanis az utóbbi néhány hétben, hogy pillangók repkedtek a hasamban amikor átölelt és megcsókolt, vagy épp a nyakamat simogatta, el-elkalandoztak az ujjai a derekamon és a hátamon. Tudom, hogy meg fog történni, előbb vagy utóbb és én is várom már de még nem érzem azt, hogy felkészültem volna. Nem testileg hanem lelkileg. Szeretem Gerardot ebben nincs hiba, ám bizonytalan vagyok a saját képességeimet és tudásomat illetően, nem szeretném ha görcsösen próbálnánk túlesni rajta, kell hozzá a hangulat, a nyugalom, a megfelelő alkalom, olyannak szeretném, hogy soha ne felejtsem el. Azt szeretném ha képes lennék én is örömöt okozni Gerardnak. Talán első lépcsőfoknak jó lesz ha még sem melegítőben fekszem mellé este. Ezen még gondolkodnom kell. Fogom a táskámat amiben van néhány holmi ami remek elfoglaltságot kínál arra az esetre, ha a bankban elhúzódnának a dolgok. Megfogom a kezét, igazán azonban csak akkor engedek fel amikor már az utcán járunk. Nézelődöm és közben lóbálom az ő kezét, az ajkaim széles vigyorba ragadnak, remekül érzem magam és néha hálás pillantást vetek Gerardra amiért elhozott magával. Anyának is meg kell köszönnöm, hogy elengedett, életem legnagyobb élménye ez, még az illatok is másak és a kellemes langymeleg semmihez sem fogható, kiváltképp a londoni időjáráshoz nem.
A bankba való bejutás oldalcsiklandozós nevetésre késztet, ilyet sem láttam még, mire odatoppanunk már majdnem a könnyeim csorognak, főleg a harcsabajuszú bárpincértől akinek még a szemei sem álltak jól, úgy nézett ki mint aki egyszerre kétfelé szeretne tájékozódni.*
-Hát ez......azért a Foltozott Üst egyszerűbb, ez viszont vicces.....bocsi.....psssszt!
*Belekuncogok a komoly csendbe aztán lehalkítom a hangomat és a kezemmel befogom a számat, majd mint a macska amelyik belenyalt a tejfölbe osonok el az egyik ügyfél asztalhoz és zuttyanok le a székre. Gerard egy puszi után távozik én meg magamra maradok. magamon érzem a koboldok szigorú pillantásait, minden bizonnyal a nevetésemmel nem loptam magam a szívükbe; annyi baj legyen. Próbálok csendben és mozdulatlanul maradni, utóbbi nem nagyon sikerült, mint akinek hangyák vannak a nadrágjában. Egyszer majdnem felhúztam a lábamat ahogy otthon szoktam, meg a Roxfort-i szobámban, időben eszembe jutott, hogy most egy bankban vagyok és szoknyában. Egy nagy sóhajjal tettem keresztbe a lábaimat és a térdemre szorítottam a kezeimet. Biztos ami biztos. Teljesen természetes a nagy sóhaj amivel Gerard visszatérte előtt adózóm. *


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-06-23, 13:57


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
  Ha visszatértünk a suliba, akkor nem árt tényleg valami pasi társaság után néznem, hiszen nem akarom, hogy az én drágám furán érezze magát, hogy továbbra is lányokkal haverkodom, ott azért bármikor lehet több, na nem az én oldalamról, de félreérthető, ha az ellenkező nemet összeengedjük, még akkor is, ha boldog párkapcsolatban élünk. Nem, sokkal egyszerűbb, ha van akár egy három-négy fős sörözős, tornacipős szekció a srácokkal, attól még ki lehet beszélni a lányokat, korrektül természetesen, nem kajánkodva rajtuk, vagy éppen a külső alapján megítélve őket. A hisztikről férfi társaságban biztos, hogy fog szó esni, de hát ez természetes, ezt a kis csöpp szőkém is el fogja fogadni.
- Azért, ha úgy véled, hogy rámférne egy bőrdzseki, csak szólnod kell. Azt akarom, hogy tudd, én váltom valóra a kívánságaidat. – Jegyzem meg halk nevetgéléssel, tulajdonképpen ő végignézte a flörtöléseimet, s nem tudok róla, hogy féltékeny lenne, míg én... el sem tudnám őt mással képzelni. Elvileg a karácsonyi bálon táncikált valakivel, míg én Lieselt bolondítottam, és akkor még nem is nagyon, csak minimál szinten növekedett a gombóc a gyomromban, ám a Valentin napon... amikor Keith elvitte, akkor törni-zúzni tudtam volna. Szeretem Lavendert, és ő az enyém. Öngól volt, hogy ilyen bulit szerveztem, talán csak magamat akartam győzködni, hogy nem is a nagy Ő-ről beszélünk, ez csak barátság, és csak ki akarom sajátítani. Aztán amikor a buli első szakaszának végeztével megláttam azokat a csillogó szemeket, azokat a hivagató ajkakat, már tudtam, hogy bármennyire is imádom, mint a barátomat, nem tudok nélküle élni, és csak ő kell nekem. Már senki más. Kissé öngyilkos hangulatban már egy kötélen gondolkoztam, amikor azt hittem, hogy rosszul hallom, és ő is valami ilyesmi csapdába esett.
- De... nem úgy, hogy az idegesítsen. Bolondulok értük... érted. – Talán még kissé túl intenzív amit érzünk egymás iránt, és fog ez még csitulni, ám miért tenné? Ha igazán komolyan érzünk a másik iránt, akkor nem fogjuk természetesnek venni, hogy ott van a karunkban, vagy épp csak annyira, hogy megnyugtató lesz a közelsége. Kétlem, hogy attól lenne izgalmas egy kapcsolat, mert mindig meg lesz a kezdeti varázs. Fiatal vagyok, ez igaz, ellenben megtapasztaltam, hogy nem tud a felszínesség lekötni, még ha én magam is tápláltam, sokkal inkább arra vágyom, hogy ha beteg leszek, ott legyen a szöszke csoda, hogy hozzon egy pohár vizet. Ez az izgalmas, hogy mindig van kire számítani. Felhasított szoknyák, ég veletek, nekem már csak Lav kell!
- Oh, ennyire galád vagy? Még csak ellent se mondhatok? Mindig neked lesz igazad? Ezt jó tudni... – Kacsintok rá vissza, pontosan tudom, hogy kettőn áll a vásár, és ennek nincsen ahhoz köze, hogy most kisangyalként kell viselkednem, hogy megvárjam, míg kész a szexre. Egyrészt szexből el vagyok látva egy időre, másrészt nem lehet, hogy szerelmi téren zsarolássá, vagy könyörgéssé fajuljon a szenvedély. Fiatalka, és nem is akarom ráerőltetni magam, majd kialakul, számomra ő a nagy Ő, és ha benne megérik a gondolat, hát majd talán lépni fog, meglepődöm rajta, hogy aztán elfogadjam az ajándékát.
- Azt nem, de vannak ötleteim... majd játszhatunk olyat, hogy ismeretlenek vagyunk, és összenézünk mondjuk egy kávézóban... tudod nálunk ez a randizós izé kimaradt. Ha nagyon unod a fejemet, szívesen eljátszom a jégherceget, akit meg kell hódítani... – Nevetgélek, hiszen nem fordítva gondoltam az udvarlást. Valójában persze úgyis én fogom levenni a lábáról, ez csak vicc volt, csak húzom az agyát. Ha csak szerelelmesek lennénk barátság nélkül, biztosan nem értené a dolog pikantériáját, így ellenben mást is kisüthetünk a kis lábasunkba, mint ahogyan jelenleg alakul. Hümmentve bólintok, csak a poén kedvéért kérleltem, nem fogok jobban behódolni. Láthatóan értékeli a gesztust, mert oly érzékien teszi ezt meg, hogy még engem, a tapasztalt sármőrt is pirulásra késztet. Miután lenyeltem a falatot, gyorsan odapusszantok, és megyek átvedleni, mielőtt még kihasználva az ágy adottságait tettekre sarkalom magamat. Lehet, hogy megbánná, még ha bele is menne, vagy utólag érezné túl gyorsnak a tempót. Most nekem kell magabiztosan túllendülnöm az ismerkedésünk ezen fázisain, és nem elszaladni a szenvedéllyel. Inkább előle.
Amikor átöltöztem, egy csinosabb hosszú nadrág kerül rám, ám már csak rövid inggel, ami még a bankba, meg a partra is bőven elmegyek. Kopogással jelzem, hogy jönnék, és csak akkor nyitok vissza a nappali lakosztályba, ha a cicca válaszát megkaptam. A szöszméje igazi csoda, most nem öntöm szavakba, csak ámuldozom rajta. A kezét csak akkor fogom meg, ha már kiléptünk, hónom alatt ott a bankos pakk is, bezárom a szobát, majd elindulunk a recepció felé. Leadjuk a kulcsot, még mindig jobb, mintha be.
Átvágunk a főúton, hiszen Szófia egyik exluzív negyedében foglaltam szállást, két utcával arébb már ott is a sétány, ahonnan a rejtett varázslóbank nyílik. Egy bolgár étterem bárpultját kell használni, mielőtt betérnénk, kell rendelni egy gyümölcskoktélt ananászdarabokkal, és ha beleiszik az ember, akkor kerül át a bankba. Pár pillanattal később már talpra kecmergünk, érdekes átjutási módszerek dívnak errefelé.
- Na ott egy ügyfélasztal kicsi, lecsüccsensz? Sietek. – Adok most csak az arcára egy puszit, és fordulnék sarkon, hogy távozóra vegyem, szerintem fél óra alatt vissza tudok majd térni.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-06-19, 13:11


Gerard & Lavender




*Számomra nem sok időt telt e a Valentin napi bál óta, még szeretném egy kicsit kiélvezni, hogy szinte minden szabad percünket együtt töltjük, egy kicsit el is hanyagoltam a barátnőimet, de amikor esténként fülig érő szájjal dobom be magam az ágyba, akkor tudják és megértik miért. Persze ez is el fog múlni, mármint nem a Gerard iránt érzett szerelmem és nem is az iránta való maximális igényem, hanem a sülve-főve együttlét. Bár régebben sem láttam soha más fiúkkal együtt lógni és nem is mesélt egyről sem, azért gondolom csak van rá igénye, hogy néha mással is beszélgessen, hogy ki tudja meríteni a pasis témákat, bár azt hiszem hellyel-közzel azokat is velem beszéli meg mióta csak ismerjük egymást, gyakran zavarba is jöttem néhányuktól. Nem sokára én is azt fogom érezni, hogy meg kell osztanom mindent Gerardról valaki mással, a barátnőimmel, Missyvel, Eileennel és akkor keríteni kell némi időt rájuk is. Talán ha visszamentünk a suliba, tervbe kellene venni, és ezt is biztosan meg tudjuk majd beszélni ahogy sok minden mást. *
-Éppen elég izgalom amikor beviszlek az erdőbe. Na jó, vicceltem....de te mindig meg tudsz lepni, bőven elég az az izgalom. És igen, én egy jó nagy kivétel vagyok.
*Arcon puszilom és felnevetek. Tudom magamról milyen vagyok, sokan elkerülnek emiatt, vagy egyszerűen csak nem keresik a társaságomat, nem is vették a fáradtságot, hogy megismerjenek, de nem bánt, már régen nem. Először persze magam alatt voltam, de de mindennek ellenére soha nem akartam megváltozni, mert így éreztem jól magam. S lám, mégis megtaláltam a páromat, a zsák a foltját, amennyire különböztünk a barátságunk elején, annyira illünk egymáshoz. Gerarddal teljesedett ki az életem, mégsem tudom elmondani miért szerettem belé, hiszen még arra sem jöttem rá mikor történt pontosan, mikor változtak meg az érzéseim, mikor mélyültek el igazán. Mondhatni alattomosan cserkészett be és sokáig gondot okozott, de végül tündérmese lett belőle, mert minden jóra fordult. Persze nem volt azért olyan rossz szenvedve szeretni.*
-Te is tudod, hogy vannak, egy egész kosárra való.
*A nyelvnyújtás apró kis fricskája után eltölti a szívemet a boldogság, attól amit mond, hogy kellek neki. Az ajkaim széles mosolyba kunkorodnak, a szemeim kikerekednek ahogy ránézek, bámulom, felfalom a tekintetemmel. Én sem tudok betelni vele, jó volt amikor a barátom volt, de örülök, hogy most már annál is több idő jut arra, hogy csodáljam, hogy szeressem és ha nem is tudom szavakba foglalni, minden pillantásom erről árulkodik. szívből, őszintén tudok nevetni a társaságában, ahogy most is amikor megfenyeget. Hangosan felkacagok.*
-Na azt próbáld meg!
*Visszafenyegetni ér, szerelemben háborúban mindent lehet, és mi mindkettőt erőteljesen műveljük, ám a háború köztünk annyiban merül ki, hogy szópárbajt vívunk egymással, hogy ugratjuk a másikat, mindez sok csipetnyi fűszer a szerelmünk tökös pitéjére.Megint csak elhajoltunk a bolondozás felé, nem most leszek leparancsolva az ágyról, maradunk hát egymás mellett, olyan közel, hogy valamilyen testrészünk mindig a másikhoz érjen, én legalábbis erre törekszem. Nehéz lesz tőle elválni a bankban, meg kell várnom odakint, vagy le kell ülnöm ahol nem zavarok senkit, elvégre hivatalos ügyben jár majd el amihez semmi közöm, és ahogy a bankban dolgozó koboldokat ismerem az elmondottak alapján, nem is engednék, hogy Gerard közelében legyek.....banki titoktartás.*
-Na ugye? Vissza akarod csinálni?
*Egyre jobban nevetek, az oldalamat is csiklandozza a nevetés, Gerard most annyira bohóc és én ilyennek szeretem, mert természetes, önfeledt és boldog és nekem ez számít. Persze oda vagyok az öltönyös, jólfésült Gerardért is, mert mindennek megvan a maga helye és ideje, és olyankor büszkén lépkedek mellette de ez akkor jó amikor nem vagyunk kettesben. *
-Na azért! Látod megy ez neked drágaságom. A legfinomabb csokit kapod.
*Ígéretemhez híven finom falatot kínálok neki, sosem voltam ilyen, soha nem is jutott eszembe semmilyen szexi vagy arra utaló mozdulat, nem szándékosan, ez a mostani is csupán a vágyott csók miatt történt meg, hogy így is kapjak az édes szájából egy kis kóstolót. Észreveszem, hogy egy kicsit zavarban van de nem értem miért és még kiélvezni sem tudom igazán a csókot, máris felpattan.*
-Ó, okéééé.
*A simibe belehajtom a fejem, és mosolyogva nézek utána ahogy elvonul a fürdőbe. Én is nekilátok keresgélni a táskámban, végül úgy döntök ma én leszek az elegánsabb saját magamnál és ha már Gerard hajlandó volt kicsit lejjebb adni az öltöny-nyakkendő kombónál, akkor hozzáöltözöm. Most áldom anyát amiért rám erőszakolt néhány csinosabb ruhát is, kiválasztok egy bézs alapon ibolyakék virágos egybe ruhát, ujjatlan és bő szoknya része van, hozzá pedig krém színű balerina cipőt. Míg Gerard a fürdőben öltözik, én a hajamat fésülöm ki és felkötöm egy kendővel hajpántként, így nem hullik minden tincs az arcomba, mégis szabadon belekaphat a tengerparti szél, meg Gerard ujjai. Végül helyet cserélünk, addigra jócskán fogyott az eperből és a csokiból, úgy hogy még fogat is mosok, majd elkészülve Gerard elé állok.*
-Mehetünk.


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-06-17, 17:53


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
  Most, hogy nagyjából le is zártam minden kapcsolatomat a lányokkal, azon tűnődöm, hogy bár sülve-főve együtt vagyunk a bolondos szőke cicával, nem kéne kisajátítanom, hiszen neki vannak barátnői, nekem pedig nincsen fiú barátaim, nem ártana párat beszereznem. Vagy ha megtartom azt a jó szokásomat, hogy könnyedén kapcsolatot tudok teremteni a gyengébbik nemmel, immár csakis baráti fronton, akkor figyelnem kell rá, hogy Lavendert ne bántsam meg vele. Hiszen inkább tanulgatok majd a köztes időszakokban, ha csak olyanokkal tudnék kapcsolatba kerülni, akiket a külsőm érdekel. Én sosem voltam ilyen felszínes, mindig a lányok lelke érdekelt első sorban, és hogy mit adhatok, de akitől egyedüliként kaptam az a bongyorka édes, akinek most éppen a karjaiban fekszem. Felnézek a csillogó kis szemeire, és egyértelmű, hogy hazataláltam.
- Én is azt hiszem. Pedig azt hinné az ember, hogy nektek lányoknak nem a romantikára, hanem az izgalomra van szükségetek. Örülök, hogy te vagy a kivétel. –Tudunk azért bőven izgalmat vinni a másik életébe, inkább úgy értem, hogy nem vagyok az a tetovált, dohányzó macsó, akitől a lányok úgy érzik hogy moderkori álomlovag, és bárcsak őket rontaná meg. Ezt butaságnak tartom, nem ettől férfi a férfi, sőt, ha tárgyként kezeli a lányokat, azzal nem is tudnék azonosulni. Nekem azért sok lányból kellett kiválasztani az aranyhajú nagy Ő-t, aki házához méltóan bátor, mégis oly édesen tud hacagni, mintha minimum erre született volna. Hiszen már akkor hihetetlenül édes volt, amikor visszakérdezett a szerelmi vallomásomnál, akkor még azt hittem, hogy csak azért tesz, mert le akar koptatni. Még az is eszembe jutott, hogy talán a csókot kéne megismételnem, mert annyira béna lett volna elsőre?
- Egyetértek, ezt nem kell megmagyarázni, mégis bájos, hogy megpróbáltad. És nincsenek is hülyeségeid, így kellesz, te! – A nyelvöltögetését már megszoktam, annyira viszont nem, hogy unalmas legyen. Nem várom tőle, hogy szavakba öntse az érzéseit, annyi már bőven elég volt, hogy szeret, csak jól esik néha, hogy nem csak ugrat, hanem ki is fejezi, hogy nem csak dinkának tart, hanem tényleg jó velem. Nem várom tőle azt, hogy ledobálja a ruháit, vagy vad sminkelésbe fogjon, számomra ő a hús-vér nő, még ha olykor a jól megszokott kislány énjét húzza még elő a tarsolyból.
- Így lehet. Azért annyira nem vagyok papucs, hogy mindent hagyjak neked. Még az is előfordulhat, hogy egyszer téged parancsollak le az ágyról. – Vigyorgok, természetesen az életben nem lesz ilyen, határozott életcélom volt már tudat alatt is, a valentin nap óta pedig egyértelműen kimondottan, hogy boldoggá teszem, és mindig megdobogtatom a szívét. Ha hülyülünk, akkor úgy, ha éppen elmerülünk egymás ajkaiban, akkor pedig úgy. Ám mindezek inkább játékos, vagy romantikus gesztusok, sokkal többről szól az, ha oda tudunk a másikra figyelni, hogy ne legyen egyedül, mindig megkapja azt a bizonyosságot, hogy bármi történjen is, ott leszünk egymásnak. Ezek alapján magamról biztosan tudom, nála pedig remélem, hogy nem fog felmerülni hogy valami rossz, dögös ellenkező neműre figyeljünk fel.
- Fúha, jaj nekem, mit vállaltam én veled... – Sopánkodok, és játékosan csattintom össze a fogamat, jelezve ha közéjük kerül akár a füle, vagy a nyaka, akkor minimum rajta próbálom a fehér cápa-énemet.
- Akkor szépen kérem... Lavender édesem, kaphatok egy kis csokit? – Beteszem az ajkai közé az epret, egészen vegyítjük most a játékos hülyülést a romantikus mélységekkel. Odahajol hozzám, és az ajkaimmal veszem át a csokis epret, és olyan történik, ami még soha. Elpirulok. Ez a Lav egészen szexi is tud lenni, hűűűű... és még ő szégyenlős?
- Köszi. – Mormolom, miután megrágcsáltam a mennyien finom falatot, amit jelentősen felértékelt, hogy a szerelmemtől kaptam szájból-szájba. Felülök, és megsimizem a haját.
- Vegyél át akkor valami nyáriasabbat, amit viszont még nem néznek ki a bankból, de utána irány a part. – Én magam felnyitom a bőröndömet, hosszú nadrágot kell vennem, viszont öltönyt, és nyakkendőt nem húzok, csak egy rövidujjú inget, a drága szereti, ha lazáskodom. Aztán felnyalábolok mindent, és megindulok a fürdő felé, tiszteletben tartom az elképzeléseit a most még külön öltözéssel kapcsolatban.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-06-12, 19:48


Gerard & Lavender




*Látom rázza a fejét, de már én is csak mosolygok az egészen. Jó, akkor nem megyünk bele még egyszer, majd kialakul minden magától. Azt persze nem mondom, hogy hajlandó vagyok vele együtt teletömni a hasamat, de a hajnalig tartó ébrenlét ellen semmi kifogásom, végül is az alvással egy csomó időt elveszünk magunktól, még akkor is így érzem, ha együtt alszunk és öleljük egymást. ha nm vagyunk ébren, úgy sem számít. Valószínűleg igaza lesz és tényleg agyonverten megyünk végül haza, azt hiszem egymást támogatva fogjuk keresni a tojásokat a mezőn, és a végén megint a barlangban kötünk ki, hogy elbújva anyáék elől kialudjuk magunkat. A lényeg az, hogy most minél több időt töltsünk el hasznosan, mert aztán megint jön a suli és hiába nem lesznek ebben az évben vizsgáim, attól még lesz bőven lecke, gyakorlás és a különórák melyekkel próbálom kompenzálni az átváltoztatástanon szerzett remekbe szabott rossz jegyeimet, Gerardnak is lesz dolga és nem tudunk majd annyit találkozni amennyit szeretnénk. Pedig jó lenne, most, hogy nem csak barátian teszünk a másik kedvére, hanem nyíltan felvállalva a kapcsolatunkat, úgy ahogy mi szeretjük. Komolyan de mégis bolondozva, még mindig kétségekkel telítve a környezetünket. A barátnőimnek legalább már nem kell magyarázkodnom, Eileen is tudja és Missy is, Rose meg….hát ő megint eltűnt. Kíváncsi vagyok mikor bukkan fel és hol járt. Addig is Gerardot próbálom meggyőzni arról, hogy a legkedvesebb barátnőim nem irigykednek és nem is bántanak semmilyen megjegyzésükkel, de nem hiszem, hogy megtudtam győzni. A vallomása azonban széles mosolyt csal az arcomra, már nem pirulok el tőle szégyenlősen, csupán a boldogságtól amit azért érzek mert mindig szépeket mond nekem és úgy is gondolja.*
-Az jó, ha nem tudsz betelni velem, legalább nem unsz meg soha.
*Nem akadok ki azon, hogy lebolondoz, elvégre igaza van és nagyon tudom értékelni, hogy mindezzel együtt fogad el. Ő az egyetlen aki tolerálja a hülyeségeimet és még magammal is tudom ráncigálni. Gerard rengeteget változott és azt látom rajta, hogy élvezi is mindezt. A fintorai már nem komolyak, előfordul, hogy reggel az első találkozásunkkor a csók után ő maga dugja oda a fejét, hogy „megigazítsam” a haját és nem sápítozik amikor elviszem a tópartra kirándulni és a homokban, fűben fetrengünk. Mindezt persze tök egyszerű érezni, de elmondani, hogy miért szeretem….azt hiszem menni fog és bele is kezdek de nagyon gyorsan elakadok.*
-Azért mert te olyan…….nem tudom. Sorolhatnám, hogy kedves vagy és aranyos és elviseled a hülyeségeimet, de ez akkor is így volt amikor csak barátok voltunk. Nem lenne teljesen igaz. Csak érzem. Különben is csak poénból mondtad amit mondtál és arra válaszoltam. Nem ér kifaggatni!
*Vágok vissza megjátszott dühvel és nyelvet öltök. Egyszer majd biztosan meg tudom fogalmazni, amikor egyikünk sem számít rá és elmondom neki miért zúgtam bele, de egyelőre azt sem tudom, hogy mikor történt, mikor volt az a pillanat ami elválasztotta a barátságot a bimbózó szerelemtől. Azt nem mondom, hogy a külseje nem volt rám hatással és semmi köze az érzelmeimhez, hiszen ha jól emlékszem az egész zavar úgy kezdődött, hogy egyre többet néztünk egymás ajkaira, én is szerettem volna megcsókolni, bár akkor úgy hittem csak kíváncsiság. Tudni akartam, hogy mit eszik rajta az a sok lány és miért nem tudnak haragudni rá miután lapátra tette őket. Valójában most sem tudom, mert én egészen mást érzek iránta, ő is irántam mint ami közte és a többi lány között volt, szóval a végkimenetel sem lesz olyan.*
-Ó igen, csakis szeretetből és óvatosan.
*Vicc az egész, bár ha arra gondolok, hogy együtt alszunk azonnal zavarba jövök, de azt hiszem valahol a lelkem mélyén már eldöntöttem, hogy nem zavarom ki az ágyból. Annyira aranyos, hogy így gondoskodik minden programról, hogy jól érezzem magam, én pedig szeretem ha átölel, legfeljebb majd melegítőt veszek magamra, mert a jó idő miatt otthon hagytam a vastag, seprű mintás fekete flanel pizsamámat és csak egy kis trikó meg rövidnadrág van nálam. Fodros és padlizsán színű.*
-Igen, ez mind te vagy és még a felét sem mondtam el, de holnapra is hagyok valamit.
*Tessék, kell még részletezni miért imádom? Most sem szalad el a fejét fogva, pedig azt hiszem egyetlen más fiú sem tűrné el, hogy kvázi kisfiúnak titulálják, de Gerardnak még ez is tetszik. Nem fogok csalódást okozni, máris a holnapi becézésen töröm a fejem, miközben ő alaposan félreérti a válaszomat. Persze én vagyok a hibás amikor csokit kiáltok.*
-NEM! Azt mondtam fele-fele. A csoki csak ráadás az az enyém…de ha szépen kéred kaphatsz belőle egy kicsit.
*Incselkedem de szerintem ez hozzátartozik a játékhoz és így legalább kicsikarhatok tőle plusz eg csókot, nem mintha nem adná önként, de így izgalmasabb. Az eperért odahajolok hozzá, kitátom a számat ami nehezebben megy vigyorgás közben, de csak elveszem a gyümölcsöt. Finom édes, a csokival még jobb lesz, bár nem tudom hogy fog ízleni rá a pezsgő, de terveim között szerepel, hogy megkóstolom, végül is nem szól rám senki. Elveszek egy epret és belemártom a csokiba és a számba veszem, de nem eszem meg hanem Gerardhoz hajolok egészen közel és úgy kínálom neki a csokis eper másik felét.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-06-11, 18:39


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Nevetgélek, és megrázom a fejemet. Már nem megyek bele mégegyszer, nem így gondoltam. A kevés alvás teljesen rendben van, de hajlandó vagyok lemondani a másik rossz szokásomról a kedvééert. Nem érzem magam papucsnak, hiszen a szeszélyeit simán elirányítgatom, és helyreteszem, ha arról van szó, de mégis úgy tartom, hogy ha a férfi megtalálja az igaz szerelmét, akkor mégiscsak a gyönyörű elképzelései kell, hogy előtérben legyenek. Nem mindig, és minden kétséget kizáróan, de hát valami mégiscsak maradt ránk a lovagkorból, hogy illik a tenyerünkön hordani azt, aki boldoggá tesz. A sors furcsa játéka, hogy Lav bizony ugyanolyan lovagias velem, állandóan a kedvemet lesi, és most ebben nincsen jelentősége annak hogy szégyenlősségből még kihátrál a komolyabb dolgok elől, azzal viszont nincs is baj, bőven ráérünk, és nem is sietős számomra sem a dolog.
- Oké, nem irigyek. De akkor is te vagy a legszebb, és nem tudok betelni veled te bolond. – Mintha mindig kénytelen lennék ellensúlyozni a vallomásaimat. Talán zavarbaejtő, hogy ennyire rajongok érte, majd leállít, ha túl tapadós lennék. Csak hát most számomra is új ez, oly sokáig voltak felszínes kapcsolatok az életemben, vele együtt taposom ki az ösvényt a komolyabb úton, s nem akarom, hogy úgy érezze, hogy kisajátítom, vagy csak az lehet jó, amit én gondolok, már csak a tapasztalatom alapján is. Korántsincs így. Egymásnak tökéletesen megfelelünk, és ha azt szeretné, ha nagy gyerek legyek, másszak bele a pocsolyába, hát neki akarok megfelelni, miért ne másznék?
- Ha nem azért, akkor miért? Sosem mondtad... – Ez nem számonkérés, nem is lehet mindent megmagyarázni, de ha már szóba került, hát miért is ne lennék kiváncsi, hogy mitől lett mindez kölcsönös? Ha nem válaszol, azt is meg fogom érteni, végülis miért pont ő tudna nekem ellenállni? Nem, ez csak vicc, de tényleg nem minden érzelemnek van racionális alapja. Ezzel a szerelmi témával még én is erőteljesen ismerkedek csak.
- Pusztán szeretetből, mi? – Nevetek vissza, ha nem akar velem együtt aludni, túl fogom élni, igaz, elég nehezen, hiszen imádok vele összebújni, igaz, kevesebb ruhában már kicsit intimebb a dolog, de mégis imádom fésűként átfűzni a haját még álmomban is. Ha egy-egy alkalomban véletlenül hozzáérünk egymáshoz érdekes helyeken, hát istenem, majd leküzdi a zavarát, szoktatjuk magunkat egymáshoz, nem csupán lelki szinten. Meg különben sem hiszem, hogy kinézné belőlem, hogy olyat tennék direkt, amiről tudom, hogy még nem jár rajta az esze. Félmosollyal, sanda képpel csusszanok le az ágyról, hogy már úgy tudjak visszatérni, hogy bosszúállás áldozata leszek. Elsőre megírt a sorsom. Sebaj, behódolok úgyis, neki érdemes.
- Ez mind én vagyok? Imádom, ha becézel. Tényleg előhozod a gyermeki énemet. Meletted úgyis visszaesőnek számítok... – Mármint az oviba, hiszen állandóan hülyülünk, és még az édes becézései is ilyesmire hajaznak, és közel sem érzem nyálasnak a dolgot. Más előtt nyilván nem tennénk ki magunkat az ilyen bensőséges, intim megszólításnak, ott az olyan általános, mégis egyértelmű megnevezés az adott mint az édes, vagy a drága, ettől még nem fordul ki mások gyomra, kettesben meg ami belefér.
- Mertem volna rá fogadni. Akkor én pezsgőzöm az eperrel. – Ülök vissza mellé az ágyra, a vödör a közeli asztalon, s kibontom a pezsgőt. Nagyot nem szól, már be volt tekerve, hogy csak egy kicsit kelljen lazítani, a buborékokat viszont még őrizte. Magamnak töltök első körben, és az egyik eperbe is beleharapok, de csak annyira, hogy rá tudjam inni a finom italt. Nem érzem furának, hogy az eperdarab maradékát Lav ajkai elé tolom, de csak annyira, hogy ha nem akarja, ne egye meg, azért mégse nyúlok bele a szájába.
- Száj kitát a doktor bácsinak. – Pillantok rá cinkos fejjel, nem, nem kell mögé semmi másodlagos jelentést párosítani. Csak etetném a szerelmem, semmi buja szexuális felhangja nincs a dolognak. Még...






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-06-08, 17:20


Gerard & Lavender




-Á, szóval keveset alszunk és sokat eszünk. Jó, oké.
*Eddig rendben van, értem én, összekötjük az én szokásaimat az övéivel, aztán meglátjuk hogyan működik. Kezdetnek jó. Végül is erre eddig nem volt alkalmuk, mindig alkalmazkodni kellett másokhoz is. A suliban a rendszeres és időpontok szerinti étkezéshez és alváshoz, legalábbis nekem, míg otthon nálunk a szüleimhez. Most ketten vagyunk, kipróbálhatunk bármit, ahogy nekünk jó. Ha egyikünk már nem bírja, akkor váltunk és mást próbálunk ki. A lényeg akkor is az együttléten marad, és a felhőtlen szórakozáson. Több napunk van rá, több nap arra, hogy magunk legyünk és ez már önmagában is izgalmas. Amúgy is szeretek vele lenni, de az, hogy ennyi ideig senki nem zavar minket, élhetünk a világban ahogy akarunk, ez számomra olyan szabadságot ad amire csak jó pár évvel később lett volna lehetőségem. Akkor is valószínűleg egyedül.*
-Dehogy! Anyaáé nem és apáé sem, ők nem irigyek rám, csak….így becéznek. Eileen sem rosszindulatból mondta, ő talán egy kicsit irigy de nem rossz értelemben, Eileen a barátnőm, sosem mondana nekem olyat amivel megbánthat, és végül is akkor épp hülyültünk, mert Rose hazajött és ajándékokat hozott nekünk. Még Alaszkának is, bár az nem volt jó, mert roppant büdös volt, de azt hiszem most erre nem vagy kíváncsi.
*Megint szómenésem lett a hirtelen felmerülő emlékektől, de ez már nem szokatlan tőlem Gerard számára, néha tényleg túl sokat beszélek, de csak azért merrt lelkes vagyok és fontosak számomra a velem történtek. Eileennek és Missynek is ugyanígy fogom elmesélni azt ami a mai naptól itt fog majd történni, persze nem minden részletet osztok meg velük, de azért azok nélkül is remélem lesz rengeteg mesélnivalóm. ja és persze nem szabad elfelejtenem nekik ajándékot vinni.*
-Te meg hülye vagy Gerard Warrington ha azt hiszed, hogy csak a halmozottan hátrányos helyzetem miatt estem beléd.
*És jön a harc, ami most elég könnyed, nem túl komoly, pedig lesz ez még így se. Amikor majd megint több párna áll a rendelkezésünkre és a paplant is bevetjük, meg néhány ruhadarabot, szigorúan a bőröndből és nem magunkról.*
-Áááá, szóval csak ugratás volt. Akkor én sem fogom vissza magam.
*Igen, ez fenyegetés a javából, de nem most váltom be, nem akarom az összes ütőkártyámat egyszerre bedobni. nem nézi ki belőlem és nem is próbálta ki karácsonykor, sem a Valentin napi bál után, de kártyában verhetetlen vagyok. Ahogy ágybirkózásban is, persze a csiklandozás nem számít, mert az plusz fegyver, ahogy a csókjai is, de ezt meg csakazértsem árulom el neki. Persze amennyivel idősebb és tapasztaltabb nálam, úgy is rájön.*
-Ágyelő lennél? Akkor minden reggel megtaposom az elmacskásodott hátadat.
*Az egész játékot a jókedv és a nevetés fémjelzi, el is felejtkeztem már a suliról, anya és apa bocsáss, róluk is. Egészen felszabadulok Gerard karjai között és már az sem érdekel, hogy valaki kopogtat az ajtón. feltételezem, hogy a személyzet, és mivel semmi szégyellnivalónk nincs, ott is maradok az ágyon, nem pattanok fel és bújok a takaró alá, csak megvárom míg Gerard intézkedik. Egy párnát ölelek mikor visszafordul felém vigyorogva, én pedig kissé felemelve a fegyveremet mutatom neki, hogy mire számíthat amikor visszatér hozzám. A hajamból időközben lecsúszott a kendő, így most már az összes tincsem kócosan tekeredik a fejemen, jónéhány épp az arcom felé.*
-Fele-fele te mézesmadzag. Cukorborsó. Bolyhos nyuszifül. Selymes macipoci.
*Az utolsó szavakat már alig tudom rendesen kimondani úgy nevetek, de amikor meglátom az eper mellé adott csokit, akkor felsikkantok.*
-Csoki! Enyém!


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-06-07, 19:41


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Nem kell cica. Elég, ha fent maradunk sokáig, és felkelünk időben. Majd kibírjuk, azért jöttünk el együtt, hogy minél többet együtt tölthessünk. – Való igaz, hogy nem egyeznek az étkezési szokásaink, de ez most olyan, mint a szex, lehet, hogy valaki fáradtan megérkezik a munkából, az otthonülő csodacsini kis párja várja egész nap, a fickó meg csak pihenne, aludna, aztán az éjszaka közepén jön rá, hogy na akkor most, amikor már a csajszi már rég alszik. Étkezés, vagy szex, egyszerűen össze kell hangolni, egyiket sem kell erőltetni a másik hátrányára, hanem mindenből engedni kell, hogy megmaradjon a jó kedv, és az összehangoltság. Talán kicsit lefárasztjuk majd magunkat, de eszegetni csak az én kedvemért nem kell. Az talán megfelel, ha már nagyon korog a gyomrom, akkor csak magamnak csinálok egy szendvicset, nem kell kinéznie a számból. Úgyis az a lényege, hogy beszélgessünk, sztorizgassunk, többek között azzal meghintve a dolgot, hogy átölelhetem őt, már csak csak barátilag. Számomra rendkívül sokat jelent, hogy szeretjük egymást, bármikor megcsókolhatom, eljátszhatok a szőke tincseivel, hogy nem kell zavarban éreznünk magunkat azért, hogy mit gondolhat a másik. Bizonyos határokat nem lépek át, tiszteletben tartom, hogy életmódunk merőben különbözött eddig, és itt is összepasszolást kell megteremteni. Azért olykor megsimogatom a vállát, vagy az oldalát, ilyenkor nem csizizős jelleggel. A térdét is sikerül, szerencsére pont nem csiklandós ott,  combját már nem akarnám, a végén még mindenki előtt vágna képen. Nem, azt talán nem, de kellemetlen helyzetbe se akarom hozni, alaposan ráérünk most a szereleskedéssel, végső soron már így is nagy adag bizalmat helyezett a kezembe, hogy eljött velem.
- Mindegyik degradáló, irigyek, én mondom. Gyönyörű, mint te. – Őszintén szólva még azt is bekockáztatom, ha bokán rúg, a haja a szexepilje, ettől lett olyan egyedi. Valahol ettől lesz számomra a barátomon túl igazi nő, hiszen megtehetné, hogy levágatja, de nem, büszkén viseli, és tudja, hogy mennyire imádom miatta. Az utóbbi hetekben, amikor még barátok voltunk, de már nagyon gyanusan méregettük egymást szerelmi fronton, sikerült akkor is állandóan a hajába túrnom, ebből a hülye nem vette volna észre, hogy kell nekem. Szerintem ő is csak szándékosan kerülte a témát, hátha félreértené. Azt hiszem magától értetődő volt, hogy lépnünk kell valamilyen irányba, de vajon mit csináltam volna, ha azt mondja, hogy ne?
- Tudom. Te meg egy süketnéma, hogy belémestél. – Játszok vele nem túl férfias módon cicaharcot, ahogyan egymás kezére csapkodunk párszor, mintha valami játékos pofozkodás indítása lenne, aztán csak az orromat dugom oda, hogy megpihenjek a karjaiban.
- Ráérsz hozzászokni édeske, attól még ugratlak, ahányszor csak akarlak, ez viszont nem változtat semmit. – Pusszantok végül most csak az arcára, minden így tökéletes, ahogyan most tesszük, kapcsolatunk alapján a szeretet mozgatja, amelyből el tudunk menni a hülyülős pocsolyába lökősbe, vagy éppen affelé, hogy vörös rózsát kap tőlem, mert szerelmes vagyok. Nem gondolom azt, hogy ez feltétlenül nyálas dolog lenne, de olykor beleférhet így, anélkül, hogy furán éreznénk magunkat a dolog miatt. Most éppen csiklandozzuk egymást egy darabig, hogy aztán máris hemperegjünk egy sors, oda-oda pusszantva, s végül mégiscsak elnyújtva a csókot fölé hajolok, és nem engedem ki most innen.
- Nem is mennék. Ha leutasítasz az ágyról, alszom a lábadnál, vagy a földön. De máshova úgyse. – Kopogás hallatszik, erre már felnézek, és összerezzenek, nem vártunk senkit. Hm... Már majdnem odakiáltok, hogy ki az, de csak lecsusszanok Lav-ről, nem vagyunk ruhátlanok, így nem annyira bonyolult lépni az ajtóhoz, és hátravigyorogva a lányra végül feltárom az ajtót. Kiderül, hogy tényleg valami nászutas lakosztályról lehet szó, és kapunk epret, meg pezsgőt. Benne van a szobaárban, logikusan viszont úgy adják elő, mintha valami ajándék lenne. Mindegy. Átveszem a jeges vödröt, meg az epres tálcát, aztán némi borravalót csengetve lábbal visszalököm az ajtót.
- Tiéd az eper, enyém a pezsgő, vagy te is alkoholizálsz cukikám? – Nyekkenek vissza az ágyra, van a vödörben két pezsgőspohár is. Az eper mellé kaptunk egy kis csokis mártogatóst is. Finomnak tűnik ez a három így egyben. Na vajon a kiscsillag mit lép?







Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-06-05, 07:00


Gerard & Lavender




*Az egész egy cinkos mosollyal kezdődött, most meg itt vagyunk ketten egy szállodában, hogy együtt töltsük az ünnep nagy részét. Igaz, Gerardnak a munka miatt kellett idejönnie, de ezt is megosztja velem, olyan ez mintha már házasok lennénk, összekötjük a kellemeset a hasznossal. Persze nem gondolkodtam én házasságon, az egész intézmény úgy ahogy van nagyon távoli, a mostani állapot pedig észvesztően kellemes ahhoz, hogy feladjam. Az a cinkos mosoly, az az első pillanat, akkor és ott nem volt olyan nagy jelentőségű mint életünk jelenlegi szakaszában, sosem felejtem el. Mindig ott marad bennem a kép, a muglikéhoz hasonlóan az elmémben megörökítve az az egy pillanat minden mozdulat nélkül, amikor ránéztem a lány távozása után. Ő megvonta a vállát és vigyorgott, én meg mosolyra húztam a számat, mert…..nem is tudom. Megláttam a szemeiben azt a fiút aki egy kicsit kibújt a ráhalmozott tökéletes álca kupaca alól, mintha kikacsintott volna és pont rám. Ismertem már akkor is, vagyis nem kerülte el a figyelmemet, hiszen Gerard senki figyelmét nem kerülte el, tudtam, hogy nagy szoknyavadász de érdekes módon soha egy panaszt nem hallottam rá, nem volt olyan lány aki átkozta volna. Az előélete miatt nem is jutott eszembe, hogy köztünk több is lehet barátságnál, a lelkem és az eszem be is rendezkedett egy bizonyos útra és élveztem úgy ahogy van. Gerard kitűnő társaság volt, teljes és szórakoztató, természetes és elfogadó velem szemben, minden egyes percet élveztem amit vele töltöttem. A Valentin nap óta azonban minden más lett és furcsamód semmi nem változott. Igen ez paradoxon, de velünk kapcsolatban mi nem az? *
-Merlin szakállára! Megint reggelig kell ennem?
*Gerard ezen szokása kissé megterhelő volt. Karácsonykor hagytam magam rábeszélni, elvégre ő volt a vendég és szerettem volna ha nagyon jól érzi magát nálunk, nem csak én engedtem be a saját világomba ami a sulin kívül volt rám jellemző, hanem én is bepofátlankodtam az övébe. Szó szerint, kicsit talán erőszakosan, de ezt is jó értelemben kell felfogni. Az éjszakai zabálás ami kitartott hajnalig vagy addig amíg már a pálca sem használ a szemlecsukódás ellen, nem volt a szívem csücske, csak a vele való beszélgetés és a közelsége tudott ébren tartani és megetetni velem a fél kamrát. Persze élveztem, csak nem szoktam hozzá ahhoz, hogy reggel feküdjek le mint a baglyok és délig aludjak, ahogy ő sem igazán volt szokva a korai keléshez, a reggelihez még annyira sem. Viszont mindketten hősiesen kivettük a részünket a másik agyamentségéből.*
-Így sem hívta még senki. Eileen lósörénynek nevezte, anyám meg elszabadult örvénynek, apa loboncnak én meg egyszerűen csak gubancnak. Szénakazal, madárfészek és olvadó aranyláva. Ez volt a legszebb, de szöszme, az olyan pihénak tűnik. De nyugodtan húzogasd csak legfeljebb bokán rúglak.
*Sosem tenném és ezt ő is tudja, a tekintetem ellentmond a fenyegetésnek, büszkének és szeretve érzem magam és tényleg imádom amikor a hajamba túr, vagy egyszerűen csak simogatja, az ujjai köré csavarja, nézegeti, beleszagol, puszilgatja. Számtalan dolgot képes a hajammal csinálni, mintha abba lenne szerelmes. Én meg elolvadok amikor beletemetkezik. Nem tudom, hogy az egymásfelé nyitásunk miatt van-e, vagy csak egyszerűen mostanra értem meg rá, de egyre többször érzem azt, hogy elakad a lélegzetem amikor átölel és magához húz. Talán tudat alatt volt bennem egyfajta gátlás, és amikor bevallottuk egymásnak az érzelmeinket, ez a gát leomlott. Az utóbbi időben mintha kiteljesedtek volna az érzékeim felé, másként élem meg ha átölel és egészen hozzásimulok. Ha nem lenne az örökös viccelődés és marhulás ami elvonja a figyelmemet, biztosan borzasztóan zavarban lennék. Ezért van az, hogy először ellenérzéseim vannak a közös szoba miatt. Tudom, hogy soha nem tenne olyat amit én ne szeretnék, nem is ez a gondom, hanem az, hogy igenis zavarba fogok jönni ha pucérkodik előttem és ha ez megtörténik, akkor meg attól jövök majd zavarba, hogy zavarban vagyok. *
-Lehetetlen alak vagy!
*Mert az, minden rezdülésében, de ilyennek imádom. Csakazértis összeborzolom a haját mikor nevet és próbálja eltakarni a kezével, mintha ugyan sikerülne. Majd túlleszek ezen a zavarban lévős dolgon, nem akarom letörni a lelkesedését, annyira aranyos ahogy mindezt megszervezte és tudom, hogy akkor is gondolt minderre mikor csak egy szobát vett ki. És megint csak ütemet vált a szívem mikor hozzám dörgöli az orrát.*
-Nem érzem rosszul magam miattad, csak hozzá kell szoknom.
*Inkább most megfojtom a párnával, csak úgy lazán. Ez sokkal jobban megy most még mint az iménti téma gyakorlati átélése, persze mindez változni fog, talán éppen ez a kis együttlét lesz a fordulópont, ahogy a karácsonyi szünet és a Valentin nap is az volt. Ha mi kitesszük lábunkat a suli körforgásából – és a Valentin napi bál is ennek számít, elvégre a szükség szobája hazarepített minket Türkiz mezőre – akkor mindig történik valami nagy fordulat az életünkben. És még csak a gondolat fogalmazódik meg bennem és Gerard máris igazolja, ledönt az ágyra, immár nem az enyém az irányítás, sőt mi több, meg sem tudok szólalni a nevetéstől. csak annyira futja, hogy elmarom a másik párnát és fejbe vágom vele, de amikor megcsókol, a világért sem bántanám, hogy elvonjam a figyelmét. Alig pihegek az iménti nevetéstől amikor azt a kis utat is elzárja ahol kortyolhatnám a levegőt mihelyst képes vagyok rá. Így marad a szűk orrjárat, a mély és hosszú légvételek, örömmel merülök el a csókjában és nem rúgom le az ágyról. Most megint érzem azt a különös vibrálást ami szép lassan tolakodott be az elmémbe, már nem csak egyszerűen átölelem, hanem érzem is minden egyes porcikáját ami hihetetlenül izgalmas, egy kicsit ijesztő is és zavarba ejtő. Már nem csak átölelem hanem ösztönösen keresem is azokat a helyeket melyeknek a simogatása észvesztően érzéki. Miután már tényleg nem kapok levegőt, véget vetek a csóknak, bár a szavaim viccesek egyáltalán nem nevetek amikor néhány nagy korty levegő után a szemeibe nézek.*
-Ne menj másik szobába szatírkám.


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-06-03, 20:26


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]


Akkor tudatosult talán az egész bennem, amikor véletlenül elkaptam egy pillantásomat a tükörben, ahogyan néztem rá. Nem lehetett egy lapon említeni a másokhoz való hozzáállássommal. Nem minden szerelem kezdődik vad szenvedélyel, esetünkben inkább tapogatózásról szólt, barátságról, elfogadásról. Nem sajnálom azt az időt, amit ugyan nélküle töltöttem, kellett ahhoz, hogy meg tudjam becsülni őt. El kellett telnie pár hétnek, hogy a tippelgetők feladják, hogy úgyse bírjuk ki egymás mellett. Mert komolyan kaptam olyan kérdéseket, hogy ugye csak meg akarom fektetni Lavendert? Nem magyaráztam el egyesével, hogy miről is van szó, egy idő után feladtam, és csak legyintettem. Egy pár vagyunk, ehhez pedig nincsen senkinek köze. Szeretem őt, és csak ez számít. Az elején ugyan tartottam attól, hogy valaki majd megpróbál befeketíteni előtte, netán a régi rosszabb hírnevem alapján megbántja őt, ám rájöttem, hogy ez butaság. Pontosan ismert hódítóként is, és tudja, hogy nem verném át.  Senki másnak nem vallottam még szerelmet, nem voltak kapcsolataim, ez most teljesen más. Ahogyan az is, hogy hogy nyugodtan nevesse ki azt, aki azt állítja, hogy megcsalom őt. Ez nem történhet meg, hiszen rá kellett jönnöm, hogy minden tekintetben ő az igazi. Vagy Igazi. A Nagy Ő. Beláthatjuk hogy amennyire imádok vele marhulni, annyira hordoznám őt még a tenyeremen is, s ha nem lett volna ennyire pont a valentin napra illesztve, hogy úgyis nemet mond, ezért távozom, még vörös rózsát is kapott volna. Na majd mostanság, az utazásunk alatt, hátha örülne neki. Fogalmam sincs róla, hogy neki nem biztos, hogy van ilyesmire igénye, ő jobban szeret viccelődni, de nem baj, talán még lesz lehetőségünk csiszolódni.
- Ki mondta, hogy egyátalán hagylak aludni? Terveim között szerepel reggelig tévézni. A Roxfortban úgysem tudok. – Kacagok fel, naná hogy csak viccelek. Ha nem aludnék, az csak annak köszönhető, hogy átbeszélgetnénk az éjszakát, belevegyítve sűrű gyakorisággal a csókcsatákat. Egyátalán nem fáj a szám, szinte állandóan Lav ajkain csüngenék, olyan finom mézízű, nem tudok betelni vele. S nem csak az ajka, végigpuszilgatni arcát nem kevésbé finom dolog.
- Igen, a szöszmédet. Néha meg is húzom, csak annyira, hogy ne fájjon. Gyönyörűszép. – Na igen, Lav esetében a csillogó szemein és a gyöngyöző nevetésén túl az imádnivaló, királynői hajéke az amely elvarázsol. Érdekes módon neki sosem a kebleit, vagy a hátsóját néztem, a barátomként nem volt szükség nemi jellegre, hogy elvarázsoljon, és a szerelemhez sem. Tökéletes. Úgy ahogy van, a formákról meg még kár beszélnünk, ahogyan hozzám simul alvás közben, vagy akár csak egy ölelés révén eszményi, amit érzek. Nem hoznám fura helyzetbe holmi feleslegesen indított érintéssel, ha lesz rá affinitása, úgy vélem, akkor majd jelzi. Akkor is, ha még az bőven odébb van, számomra amúgy sem ez volt a lényeg más lányok esetében, ahogyan a szünetben elmondtam neki. Sajnálkozva elnevetem magam, nem tehetek róla, hogy idősebb, vagy tapasztaltabb vagyok, számomra is logikus, hogy nem kell sehova sietni, attól még hülyülni lehet.
- Most mondanám azt, hogy én csak annyit hallottam, hogy vetkőzünk. De tudod, hogy csak viccelek édes... – Nevetek fel, majd a szám elé kapom a kezemet, mielőtt még úgy találná, hogy rajta mulatok. Csak félig van így. Azon teszem, ahogyan kifejezi magát. Mert hihetetlenül tudom imádni minden rezdülését. Nem is baj, hogy más lányok nem ilyenek, legalább nem meg a kisértés. Hatalmasra nyitott kék szemekkel pillogok, és macskamód dugom oda az orromat, és megsimizem.
- Póló, és boxer, nem kell látnod semmit. De tényleg kiveszem a szomszéd szobát, nem akarom hogy rosszul érezed magad miattam. Majd ölelgetlek reggel eleget. Így megfelel? – Nekem tényleg csak az számít, hogy jól érezze magát velem, semmi más. Úgy tűnik ez máris megy, mert majd megfojt a párnával. Kikapom a kezéből, és lendületből ledöntöm, hogy a jól bevált csiklandozáshoz folyamodjak.
- Szatír? Nincs is kecskelábam... ! Te antimutogatós! – Nevetek vele, és folyamatosan az oldalát ingerlem, mert tudom, hogy ott a legérzékenyebb, ha már ilyen gonosz volt velem, hát nem adok alább a bosszúból. Végül mégiscsak felengedem a kezét, hogy egy szenvedélyesebb csókban nyissam szét az ajkát, és belesimuljak az ölelésébe, ha nem rúg le azon mód az ágyról.








Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-06-01, 20:13


Gerard & Lavender




*Az a jó az egészben, hogy mindig tudom mikor hülyül és mikor gondolja komolyan azt amit mond. Bár néha próbálja eltussolni az arcával az igazságot, hogy átverjen, persze azt sem komolyan, de nem mindig sikerül neki. Szép lassan ismertem ki, mert mindig változott, ő persze nem vette észre de én igen. A mai agyammal már tudom is, hogy miért, talán nem is lett volna jó ha azonnal rájövök, még több zavart okozott volna, mert az elején nem gondoltam rá úgy mint most. Az apró változások együtt jártak azzal ahogy kiteljesedett benne az irántam való szerelme, még nem tudatosult benne de már ott élt minden porcikájában. Egyre többet volt velem és egyre kevesebbet hordta az elegáns öltönyeit, persze mindig megmaradt olyannak mint akit skatulyából húztak ki, de valahogy lazább lett. Lehet, hogy a lányoknak sem tetszett már ez az új stílus, vagy ők mint kívülállók jobban átlátták a benne folyó változást és az a Gerard már nem kellett senkinek. Azt nem mondom, hogy nem fordulnak meg utána a csajok, mert a dögösségéből nem adott lejjebb, de már nem kacérkodnak vele….ha megtennék sem venné észre, szándékosan. Szóval szép lassan szoktunk egymáshoz és ez így volt jó, a zavartsággal, a félelmeinkkel együtt.*
-Fúúúha, most aztán nagyon megijesztettél. Hogy fogok ezek után nyugodtan aludni?
*Komolyan kérdezem de az utolsó mondatot már a nyakába kuncogom emrt magához ölel és csiklandósan puszilgat végig. Ez is a játékhoz tartozik, nem vagyunk egy kimondottan klasszikus szerelmespár, nálunk nem megy a nyalakodás és a nyálas romantika, sokkal jobb, édesebb és szerethetőbb az amit egymással művelünk. Én kiteljesedhetem mellette ő pedig úgy éli meg mindezt mint valami újdonságot, szerénység nélkül állíthatom, hogy kisebb csodát, mert látom a tekintetében és a ragyogó mosolyában, még az idétlenkedésen is átsüt. Minderre csak azóta vagyok érzékeny mióta ténylegesen együtt vagyunk és szabadon érezhetek bármit iránta.*
-A szöszmémet? Ja! A hajamat. nem, imádom amikor beletúrsz.
*Legalább én is visszakapok valamennyit abból amit vele teszek nap mint nap, ez úgy látszik mindkettőnk mániája, én is szeretem összeborzolni az ő haját, bár nálam ez az elején egészen más okból alakult ki. Most már azonban más jelentése is van, nem csak egyszerűen összekócolom, hanem érzem is ahogyan a lágy selyem átfolyik az ujjaim között, hűvös és finom, még így röviden is. Egy kicsit érzéki, de ezen túl még nem tudok mit kezdeni vele. A szobáról persze nem szólt, talán úgy gondolta, hogy nem kellene, vagy mert neki természetes, de nekem nem annyira, viszont hamar elfogadom mert már azon agyalok, hogyan kerüljem el a kínos helyzeteket. nekem kínos, mert még soha nem voltam úgy együtt fiúval ahogy ő a lányokkal, nekem nem olyan könnyű félpucéran vagy egy könnyebb pizsamában ellejteni előtte, nekem ezt még szoknom kell. Ezen a ponton azt hittem ár túlesünk, de Gerard tovább fűzi a gyöngyszemeit, én meg rákvörös leszek amikor a pucérkodásról beszél, meg arról, hogy rám bízza mit nézek és mit nem. Hát ez azért……a csókot most kihagyom, legalábbis nem viszonzom mert kissé sóbálvány lettem.*
-Gerard Warrington ne merészelj előttem pucérkodni mert az első kezem ügyébe eső tárgyat a fejedhez vágom! Én viszont szégyenlős vagyok helyetted is, szóval az én szabályaim szerint vetkőzünk!
*Nem vagyok mérges, bár most talán úgy nézhetek ki mint egy felbosszantott pulyka, mindez pár pillanat alatt zajlik le bennem. A végén még elhúzódom tőle, csípőre teszem a kezeimet és toppantok egyet a lábammal, csak a miheztartás végett. azután már repülök is az ágyba, nem azért, hogy a szavaim ellen tegyek, hanem mert élvezni akarom a nyaralásunkat. A puha paplanok, párnák és ágytakaró között folytatjuk a pucérkodás témáját. Azért azzal alaposan levesz a lábamról, hogy hozzám bújik és az arcomat simogatja, de ahogy már mondtam…*
-Egye fene, maradhatsz…..majd megoldjuk….tudom, hogy téged nem zavar, már megmutattad karácsonykor…..de NEM! Boxeralsó! Ha megpróbálod a fejedre húzom a szennyesedet, cicafiú!
*Érzelmek kavalkádja vonul át az arcomon és a hanglejtésemen. Először megadóan sóhajtok, aztán rápirítok a karácsonyi témával, ezután kénytelen vagyok felháborodni, végül boszorkányos vigyorral fenyegetem meg. S, hogy még nagyobb nyomatékot adjak a szavaimnak, a párnáért nyúlok és a fejére nyomom, de már nem bírom tovább, hangosan felnevetek.*
-Nesze te perverz szatír. Mutogatós ember!



[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-05-31, 21:01


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]

Sokkal érzékibben ölel, csókol, bújik, mint bármelyik lány, akit valaha ismertem. Mert ösztönből, adni vágyásból teszi, nem pusztán figyelemfelkeltésből, vagy épp önzésből. Talán már akkor félre kellett volna tennem ezt a csajozós viselkedést, amikor először találkoztunk, de nem, meg kellett őket ismernem ahhoz, hogy valóban így döntsek. Ez egy olyan folyamat volt, amelyben egyre jobban elment másoktól a kedvem, Sadie-vel is szépen ellaposodott, mert nem volt az igazi. Úgy szerettem Lavenderbe, hogy két szálon futott a történet. Egyre jobban szerettem vele lenni, s amikor másokkal voltam, egyre nőtt a rossz kedvem, és futottam vissza hozzá. Végre elértük azt, hogy mindez már csupán kellemes, múltbéli emlékként köszön vissza majd az albumainkból.
- Lav... egyszer úgy kihozol a sodromból hogy nem kapsz születésnapi ajándékot... Lökött vagy szentem, de agyamentül. – Ölelem magamhoz, és puszilgatom végig a halántékától a homlokáig, ez végülis nem csók, kicsit intimebb, szeretetre épülő puszilkodás, hogy nem szűntettük meg a barátságunkat, és ez így van jól, valahol az ember bele is bolondulna, ha csak a romantikáról szólna minden, így teljesen jó, mert ki tudjuk szolgálni mindkettőnk marhulásra való hajlamait, hogy aztán együtt kacagjunk, és fullasszuk csókokba azt, amit valójában közel sem gondoltunk komolyan.
- Ugye nem baj, hogy ennyit huzigálom a szöszmédet? Az egyik legédesebb dolog rajtad.. – Hiszen csak beletúrok, néha finoman rámarkolok egy-egy tincsre, amolyan birtokló vággyal, de hát az egész iskolában nincsen még egy ilyen királynői ék, mint amit az én Lavenderem hord haj gyanánt.  Beszédülünk lassan a közös szobába, amelyről mint kiderül, párocskám közel sem gondolta így. Hát lehet, hogy még most lenne itt az ideje némaságba burkolóznom, és csak beengedni ide őt, hogy elhúzzak kivenni még egyet, magamnak, a tisztesség lehet, hogy ezt kívánja. Mindenesetre azért megkérdezem a véleményét, és nem sértődődöm meg, nem veszem még csak elutasításnak sem. Összefoglalom, hogy mi az elképzelésem, majd szelíd mosollyal vonom meg a vállamat, amikor átölel.
- Lav... ez természetes. Nem azért támadtalak be a szerelmi bombámmal hogy utána elijesszelek. Egyet azonban úgysem tudok megígérni. Nem vagyok szégyenlős, úgyhogy engem arra ne kérj, hogy takargassam magam, vagy mászkáljak ki. De ez nem kétirányú. Megnézhetsz, de nem várok el hasonlót. Elfogadom azt is, ha hülyén érzed majd magad tőle, ezt rád bízom, mit nézel, és mit nem. – Csókolom viszont az ajkát, lehet, hogy ilyen feltételekkel már nem is akarna velem egy szobában aludni? Nem tudom. Azért megvárom a reakcióját, és hát naná, hogy a szerelmünk kölcsönös. Másként ez nem is működne, végülis teljesen felnőttek még nem vagyunk, muszáj valamennyire bolondozás mögé rejteni a valós érzelmeket is.
- Dehogynem. Imádok veled lenni a suliban, de mindig rohanni hozzád... idegörlő várakozással jár. Most végre az enyém vagy pár napig. – Miután még kint adtam a folyosón a hordárnak némi mugli pénzből aprót, így már nem kell attól félnünk, hogy ránk nyit valaki. Már csak annyi a kérdésem hogy... Semmi, nevetek, tiszta szívből, ahogyan a szerelmem bedobja magát az ágyba, hát ez kész. Követem a példáját, mint a cipőlerúgást, mind az odaugrást illetően, csupán arra figyelek, hogy ne essek rá. Úgy bújok végül hozzá, hogy felkönyölve megsimogassam az arcát.
- No akkor tetszik? Maradhatok? Tényleg nem baj ha nem. A kedvedért... akár azt is vállalom, hogy szégyenlősködősen öltözöm át. De... engem tényleg nem zavarna, ha látnál. Vagy.. köztes megoldásként a boxer a csúcs, minden más az már tiltott terület. Na mit szólsz cicalány?







Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-05-28, 08:29


Gerard & Lavender




*Dehogy bánom. Örülök, hogy képes egy kicsit félretenni minden pedánsságát, mert hiába tetszett nekem úgy is, hiába szerettem bele mindezen tulajdonságaival együtt, azért jobban szeretem ha belazul mint a karácsonyi szünet alkalmával. Szabadabb minden amikor együtt vagyunk és tényleg nem kell tökéletesnek lennie előttem, pont előttem aki annak ellenére, hogy sokáig csak asszisztáltam a kapcsolatait, mikor milyeneket, többet tudok róla mint az összes lány együtt véve. És az elég nagy szám. Legszívesebben beleharapnék a fülébe ott ahol összekente magát vagy én őt csokival, de nem tudja megtagadni sokáig önmagát és csoki ide vagy oda, azért csak eltüntetni, miután természetesen behajtotta a jutalmát. A csókokat illetően nincs összehasonlítási alapom, de már nem is lesz. Amit Gerard előtt sikerült összehoznom, az erős túlzással sem nevezhető csókolózásnak, sem élvezhető testi kontaktusnak. Azt persze nem mondom, hogy előtte profi voltam, minden bizonnyal bennem is volt hiba, esetlenség, gyakorlatlanság és némi zavar. Ám ha azt az első, nem viszonzott csókot nem számolom bele a statisztikába, akkor mondhatom hogy az összes csókunk csodálatos volt. Gerard tanított meg rá, arra mit és hogyan, hogy jó legyen, hogy csodás legyen, hogy egyszerre tudjam élvezni és viszonozni, és igen, remekül csókol, egyszerűen fenomenális. Mondhatni varázslatos, és talán még a mi világunkban sem lenne elcsépelt. Több nap vele kettesben, álmodni sem mertem ilyesmit.*
-Az a szép, hogy agyonverve megyünk vissza a Roxfortba? Neked egészen különleges fogalmaid vannak a szórakozásról, talán az éjszakai evések mentek az agyadra.
*Persze nevetek, csak ugratjuk egymást mint mindig. Megszabadulva a bűvös táskámtól hozzábújok. Szeretek egészen hozzásimulni, olyankor közelről érzem az illatát, nem csak az illatszerét hanem a bőréjét is ami sokkal finomabb bármelyik férfi parfümnél. Ráadásul selymes ahogy hozzá is érek, és persze szinte minden ilyen alkalommal beletúr a hajamba amit imádok, egy kicsit érzéki, nem túlságosan de csiklandós, felér egy masszázzsal. *
-Talán el sem hinné amit lát. Vagy ráfogná az ufókra.
*Egészen belefeledkezem Gerard karjaiba, bár nem nehezek a csomagjaink és nem is túl terebélyesek, azért csak lefoglalnak minimum egy kezet, mégis csak jó, hogy van aki helyettünk felvigye, a jelentősége márpedig az, hogy közben nem is kéz a kézben, hanem egymást ölelve tudunk eljutni a szobánkig, vagy majdnem addig. Amikor a kezembe nyomja a kulcsot, csak nézek rá értetlenül, majd a szájára nyomom a mutatóujjam.*
-Cssssss! Jó, nem tapsolok. Akkor…..megkeresem a szobámat.
*Merthogy még abban a hitben élek, hogy különszobánk lesz. Tudom, aludtunk már együtt, de az más volt, mindegyik alkalommal ruhástól aludtunk el egymás karjaiban, valamilyen ágypótlékon, véletlenül. Ám több napon keresztül együtt lenni, egy szobában, egy ágyban, egy fürdővel….azért egészen más. Nem mintha kifogásolnék bármit, végül is Gerard sosem volt tolakodó és eddig még csak szóba sem hozta az együttalvás magasabb szintjét, egy kicsit zavarban vagyok ha az esti fürdőre gondolok. Láthatóan azonban csak egy kulcs van, szóval amíg a szobánkat keresem, ráérek kilábalni a zavaromból, de miután benyitottam és körülnéztem már egészen másképp látok mindent. A hordár lepakolja a holminkat én az ablakhoz állva tekintek ki az utcára. A szoba nagy, hatalmas, mondhatni egy egész lakás, és Gerard is próbál megnyugtatni, így nem kell rágörcsölnöm az éjszakára. Igazán rendes tőle és nem véletlenül a barátom is, anyáék sem engedtek volna el vele ha nem bíznának meg benne. Ő már felnőtt, kész férfi, mindenre gondol velem kapcsolatban és mindezt hihetetlen érzékenységgel és finomsággal kezeli. Már az sem fura, hogy minden egyes nap tesz valamit amiért újra, vagy még egy kicsit jobban beleszeretek. Az egészben az a jó, hogy nem kell magamban tartatnom, szabadjára engedhetem az érzéseimet amennyire csak akarom. Amint tényleg kettesben maradunk, átkarolom a nyakát.*
-Annyira aranyos vagy, hogy mindenre gondolsz. Egy kicsit zavarban voltam, de most már minden rendben. Én is szeretlek, mindenért.
*Hosszan csókolom meg, ahogy csak akkor szoktam amikor kettesben vagyunk, egészen elmerülök az ajkai ízében, formájában, játékosságában és csodájában. Ám azután, hogy ajkaink elváltak egymástól, kibújik belőlem az örök komika. Felemelem a karjaimat, hogy örvendezzek, a szám a fülemig.*
-Ketten! Csak mi ketten! Hát nem csodálatos és izgalmas?
*Mint aki csak most jött rá milyen az íze a méznek. Lerúgom a cipőmet és nekiindulok az ágy felé. Elég nagy, szóval ha ketten is alszunk benne még mindig meg van az esélye annak, hogy reggelre elveszítjük egymást. Belevetem magam, a rugózás újra feldob én meg csak nevetek hanyatt fekve és kacagva.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-05-26, 20:09


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az benne az érdekes, hogy Lavtől minden teljesen más érzetet ad. Amit a többi lányban nőiességként fogtam fel, most nem hiányzik, rámenősségnek veszem, és sokkal inkább édesnek, viccesnek, valóban nőiesnek fogom fel az édesem csetlés-botlását ebben a számára meglehetősen újszerű szerelmi útvesztőben. Természetesen hajt végre mindent, nem változik a kedvemért, csakis abban, hogy elsajátította a csókolózás művészetét, ezt sem kérésre, vagy kötelező jelleggel. Úgy látom inkább, hogy ezzel is ki akarja fejezni, hogy szeret, ragaszkodik. Talán megvolt az a pocsék előéletem, amelyet el akar törölni, pedig nincs rá szükség. Nem az a vágyam, hogy csábítson el, és legyen a végzet asszony, pont jó, hogy megmaradtunk két bolondnak, akik nem képesek egymás nélkül élni se nagyon, még ha ez így kissé komolyan hangzik, ám el nem tudom képzelni, hogy van-e Lavendernél tüneményesebb lány az egész Roxfortban. Pedig bevallhatjuk, jól körülnéztem.
- Sose bánd cica! – Hajolok előre, és bármennyire is nett voltam a korábbiakban, mindez most nem érdekel, nem érdekel a csokis fülem, csak az, hogy megkapjam a sokadik édes csókomat. – Egyetlen mozdulattal ragadok pálcát, és suvickus-szal hozom magam helyre, ezért még úgyis megkapja a magáét, jelen esetben az említett csókot.
- Tudtam, hogy mindent akarsz egyszerre. Nem is gond, amúgy is túl töménynek terveztem ezt a pár napot, főleg, hogy a szüleidnél sem fogunk aludni. Úgy megyünk vissza a roxfortba, mintha agyonvertek volna minket. Ez benne a szép. – Vigyorodom el, akkor gyorsan le kell majd tudnunk a bankot. A kedves akkor majd hozza a tértágított táskáját a könyveivel, hogy szépen leüljön, amíg én átnézem a bank akviziciós terveit, végtére is tanácsadóként vagyok itt. Avagy hogyan szerezzünk még több galleont a koboldoknak? Epikus kérdés. Elnevetem magam, és bennefelejtem ujjaimat eltévedt fésűként a szőke hajzuhatagban, s nem szándékozom visszahúzni.
- Azt hiszem hülyét kapna. Majd kap helyette nagy borravalót. Igaz, nem nehéz a szerelés, de nem is lenne jó, ha sokat kérdezősködne, ha a későbbiekben lát valamit. – Így lépünk ki a folyosóra, hogy felkeressük a szobánkat, hiszen felmentünk útközben a lifftel, természetesen a vendégekével, nem a személyzetivel. Fent rengeteg tükör, festmények, igazán impfozáns.
- Teljesen. Itt aztán ne tapsolj manóért. – A kezébe nyomom a kulcsot, és elengedem a haját is, tudom, hogy még abban is játékot lát, hogy megkeresse a szobánkat. Azaz inkább lakosztály, merthogy a gringotts-ban nagyon jól keresek, meg még van családi örökségem is, így nem agyaltam rajta, hogy most mi mennyibe fog kerülni. A hajborzoláson nevetek, megszoktam már, most reggel nem is állítottam be a frizurámat.
- Ha nem szeretnél együtt aludni, széthuzigálhatjuk az ágyakat. Vagy sátrazunk. Szeretlek, de nem nászéjszakázni hoztalak. – Vigyorgok rá, hogy vegye a lapot, nincsenek elvárásaim. Attól, mert nekem sokak tekintetében fontos volt a hempergés, még nem várom el a szerelmemtől, hogy kész tények elé legyen állítva. Minden jó így, sőt, tökéletes.








Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-05-23, 17:47


Gerard & Lavender




*Gerard nem árulja el miért is csetlett-botlott a nyelve a tánccal kapcsolatban, de ezek szerint annyira nem fontos. Persze nekem fogalmam sincs, hogy ő pontosan mire is gondolt és nem is jutna eszembe olyan tánc. Azt nem tudom, hogy megtenném-e neki vagy sem ha arra kérne, az a helyzettől függ, a kedvemtől és az aktuális bátorsági szintemtől. Na jó, ami boldoggá teszi azt megteszem, ez a fontos de szerencsére ezen még nem kell filóznom. A tánc kérdés elfelejtődik és megkezdődik az első közös, kettesben töltendő „nyaralásunk”. A fülkében aztán megindul az őrület, képzelheti Gerard mi mehetett minden tanévkezdéskor a fülkénkben amikor a Roxfortba igyekeztünk. Noha Gerard csak tessék-lássék kergeti a békákat és egyet sem akar megenni, én azért kínálom persze, az a jó az egészben, hogy nem néz teljesen idiótának, éretlen kislánynak. Ő ezzel a hülyeségemmel együtt is elfogad, velem nevet ezzel is növelve a jókedvemet, és még meg is mosdat a végén. Kuncogva tűröm a törölgetést, egyszer még őt is összemaszatolom az utolsó, hátam mögé rejtett békával, de a végén azért sikerül megjelenhető állapotban leszállnom a vonatról, elhagyva a megbűvölt fülkét.*
-….és a maradék csokit.*Picit szakítom csak félbe míg megemlítem a csokit és jelentőségteljesen pillantok a fülére. Mutatva a magaméra s aztán az övére, jelezve, hogy ott még van egy kis édes és sötét folt. bűnbánóan tekintek rá mert én voltam a trehány, hogy nem vettem észre és nem töröltem le, de az ajkaim nem bírják sokáig a komolyságot és a bánatos lebiggyesztést, máris mosolyra görbülnek. Míg a választási lehetőségeket ecseteli én körülnézek a szálloda halljában, annyira szép és annyira izgalmas, hogy senkinek nincs kétsége sem afelől, hogy mi egy pár vagyunk és nem valami fiatal kis fruska a bátyjával. *
-Nem tudom melyik legyen. Mi lenne ha mindkettő? Letudjuk a bankot és utána lemegyünk a partra. Este is biztosan szép és kellemes az idő is. Holnaptól pedig miénk a világ.
*Azt hiszem jobb gyorsan letudni a kötelezettséget és utána tehetünk bármit minden rossz érzés nélkül. A csomagjainkat elveszik, némi túlfokozott derültséggel adom át a magamét, majd Gerardhoz bújok, hogy halkan megkérdezzem tőle ami az eszembe jutott.*
-Szerinted mit szólna ha tudná, hogy egy fél könyvtárat, egy egész komódot és egy két személyes sátrat visz magával?
*Nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg, nem tudom megtagadni önmagam és Gerard mellett nem is kell. Imádok vele lenni mert annyira aranyos és bármit mondok vagy teszek, sosem negatív a reagálása rá. PErze biztosan csinálok majd olyan hülyeséget ami nem fog neki tetszeni, de nem hiszem, hogy képes lenne leordítani a hajamat a fejemről, csak megbeszéljük és belátom, hogy igaza volt. Kész.*
-Csodálatos. Nem számítottam semmire, mert nem voltam még így el senkivel. Ez tényleg teljesen mugli szálloda?
*Álmélkodva nézek körbe, egészen más mint amiket eddig láttam, bár nem sok szállodában fordultam meg. Visszaadom a kapott puszit és természetesen a hajba túrást is, én összeborzolom az övét ahogy szoktam, igazán aranyos így összekuszált hajjal.*
-Na, most már elviselhető…..jójó, vicceltem. Menjünk fel. Ez a sok csoki, szomjas lettem tőle.
*Elnevetem a kócolást, tudom, hogy nem nagyon van oda érte csak megengedi nekem, ám egy szálloda halljának közepén nem biztos, hogy jó ötlet volt. Majd ha nagyon mérges lesz miatta akkor kiengesztelem valamivel. Adok még egy puszit neki előlegbe, a hosszú és igazi csókot a szoba magányára tartogatom.*[/color][/color]


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-05-22, 21:17


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem fogom kijavítani a drágámat. Még véletlenül sem rontottam el a ragozást.  Csupán másféle módon vélekedünk arról a táncról, amit én képzelnék el tőle. Nem is feltétlenül szexuális tartalommal kell ellátni, felcímkézni, még csak rúd sem kell hozzá, a ruhái is maradhatnak. Csak táncoljon nekem. Amikor kettesben vagyunk. Szeretném nézni, ahogyan kiadja magából a feszültséget, ahogyan igazán önmaga tud lenni, s nekem teszi azt. Bármi mást fűz még a tánc tartalmához, mindenképpen örülni fogok neki, még ha nem is erőltetem. Kiváncsi lennék rá, hogyan is teszi. Biztosan csillogó szemekkel nézném, ha komolyan veszi, nevetnék vele, ha elbohóckodja, és azt is el tudnám képzelni, hogy becsatlakoznék, ha meg akarná mutatni, hogy mennyire nőiesen tud mozogni. Azt úgysem tudnám figyelmen kívül hagyni. Pontosan tudja róla, hogy a sok szép, és felszínes lány mellett ő volt az, aki meg tudott fogni. Egyrészt mert külsőleg is mindig imádtam a bondor fürtjeit, a csillogó szemét, az édes állát, ami pedig a belsőt illeti, nekem Hermione sopánkodása idegörlő, és az a komolyság? Minket a sors is egymásnak teremtett, mert a mugli születésű lány mindkettőnktől nagyon is távol áll.
Nevetgélve nézem, ahogyan kedvesem sikongatva kergeti a mágiával felruházott békákat. Azt igértem, hogy bekapcsolódom, így egyet-egyet elkapok a kedvéért, hogy lássa, részt veszek én a játékban, mégis karbafont kézzel nézem, néha már a térdemet is csapkodom a kacagástól, hiszen nem csak gyűjti, eszi is őket, mint valami boldog kis kobold, már tiszta maszat lesz, amire odaérünk, könyékig ki kell majd mosdatni. Tessék lássék azért vállalható állapotba hozom, és már szinte tisztán szálunk le a vonatról. Alig húsz perccel később már a szálloda portáján jelentkezünk be, szerencsére senkiben fel sem merül, hogy valami kiskorú prostit viszek magammal fel, nagyon kulturált szálló, ráadásul Lav szinte már kész nő.
- Arra gondoltam, hogy lemossuk magunkról az út porát, átöltözés, és letudjuk gyorsan a bankot. Vagy... azt csináljuk holnap, és most lemenjünk a a partra? – Bólintva veszem át a kulcsainkat, a csomagjaink nem annyira számottevőek, hogy bárkinek is segíteni kéne, mégis jön egy liftesfiú, aki veszi el tőlünk az egészet, és a személyzeti lifttel felvisz mindent, majd utánunk hozza az egészet, így párocskámmal kézenfogva immár megszabadulva a súlyoktól könnyedén tudunk körbenézni a hallban.
- Na mit szólsz? Elsőre elviselhető? Valami ilyesmire számítottál? – Húzom kissé magamhoz, hogy beletúrjak a szőke tincsekbe, és egy finom puszit nyomjak az arcára. Szeretem, hogy ilyen finom, selymes, bárhol érek hozzá, mindig mosolyra fakaszt. Végtelenül fiatal, élettel teli, és csak az enyém. Még várom a válaszát, hogy megfelel-e az, hogy felmegyünk, vagy még álmélkodva körbejárná a földszintet is.







Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-05-18, 12:32


Gerard & Lavender




*Bólintok és mosolygok arra a kijelentésére amit az állandó napi témánkról mond. Igaza van, nem hagyom annyiban, már csak azért sem mert tudom, hogy neki is jó. Elvégre karácsonykor sem szenvedett attól, hogy be kell piszkolnia magát, hogy borzos hajjal járkáljon a házban, hovatovább még anyu előtt is úgy jelenjen meg mint egy lázadó kamasz. Együtt voltunk, jól éreztük magunkat és ez a lényeg. Én is szeretek szépen felöltözni, szeretem a különleges és csodás ruhákat, de nem a hétköznapokon, mert akkor az ünnepre nem marad semmi , akkor már nem tudom megadni a módját a kivételes napnak. Másrészt Gerardban benne van a szabadság iránti vágy ami eddig nem teljesedett ki, mert az a sok lány csak a jóképű, dögös férfit a kész úriembert ismerte meg és azt akarta. Nekik elég volt belőle annyi is, egyetlen éjszaka, vagy néhánnyal több mint Sadie esetében, de hiába voltak együtt többször, neki sem kellett az esendő, néha szomorú, a valóságban élő Gerard. Ők azt hiszem önzőek voltak, mert az egész együttlét csak róluk kellett szóljon. Ha mi együtt vagyunk Gerarddal ez az arány megfordul vagy egyenlővé válik, mert mindegyikünknek a másik a fontos és nem saját magunk. *
-Neked? Nem veled?
*Ezt most nem értem de betudom annak, hogy eltévesztette a ragozást. Miért is mondaná azt, hogy vigyázzak mert fogok még neki táncolni? Már táncoltam vele, nem is egyszer és imádok vele táncolni mert profi benne, remek partner, odafigyel minden lépésre, vele sosem kell a lábam elé nézni hova lépek, minden alkalommal a szemeibe tudtam nézni, csodálni őt még a karácsonyi bálon is amikor a barátságon kívül még más nem volt köztünk.  Azt hiszem, nem is a szünet ideje alatt bontakozott ki valami, már a bálon szárba szökkent csak a sok gaztól amit összeszedtem a lelkembe, nem láttam. *
-Ó, szóval nem vagyok zseni?! Hát ez fájt Gerard. Nagyon fájt.
*Megjátszott sértettséggel mondom, még az orromat is felhúzom, ráncolva az orrnyergemet, pedig pontosan tudom mire gondolt. Sokáig álltattuk magunkat azzal, hogy létezik fiú és lány közötti barátság, és ebben még mindig hiszek, csak közöttünk sosem létezett. Vagyis igen, csak nem úgy ahogy mi gondoltuk. Talán nem is a szerelmünk épült a barátságunkra hanem fordítva, _ezt_ nem vettük észre. Végül is most már mindegy, helyére került minden, kár ezen filózni. *
-Én is valahogy így voltam ezzel, szegény Missy fejére borítottam mindent nem sokkal a Valentin napi bál előtt. Ő persze megmondta mit kellene tennem, de én sem mertem.
*A muglikra most nem vesztegetek több időt, Gerard úgy is többet tud róluk mint én, majd néhány dolgot megkérdezek tőle, de most nem ez a fontos. Ez az első muglis vonatozásom, bár taxiban már ültem, az még sem olyan mert itt több varázstalan ember van és jobban kell vigyázni. A puszi nyomával az arcomon rohanok előre, de csak a negyediket találom megfelelőnek. Csak a miénk lesz. be is nyomulok, Gerard pedig megbűvöli a fülkét, vagy az ablakait, vagy akármijét. Én már nem bírok magammal, meg sem várom, hogy elinduljunk, összecsapom a tenyereimet, a szemeim minden bizonnyal izgatottságtól csillognak.*
-Hurrá!
*Fülig ér a szám, benyúlok a táskámba és marékszám szedem elő belőle a csokibékákat, mindet lepakolom az ülésre, ha Gerard el akar venni egyet a kezére csapok, mondván: „Egyszerre kell kibontani őket.” Amikor aztán már vagy húsz csokibéka trónol az ülésen, mehet a bontás.*
-Na most, minél gyorsabban kell kibontani őket és amint az utolsó is megvan, mehet a vadászat. Ajtó, ablak zárva? Rajta!
*Még akkor is visongok és nevetek csokimaszatosan  amikor a vonat egy nagy zöttyenéssel elindul.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-05-17, 17:06


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem fogok más lányokat megnézni, vagy ha igen, nagyon ritkán, annyira nem érdekel már a dolog. Az elmúlt jó pár hétben annyira függetleníteni tudtam magamat a témától, hogy akkor is vele akartam lenni, ha csak órán ültem, és szemezni próbált velem valaki. Az órámat néztem, és alig vártam, hogy a barátommal lehessek. Csókok, szex nélkül, mert ennyire fontos nekem. Most, hogy az enyém, fel sem merül, hogy más lányokat megnézzek. Vagy ha igen, akkor sem úgy teszem, hogy bántsam őt. Esetleg úgy, hogy mint a barátomnak, megmutassam, ha egy lánynak szép a haja, vagy csinos a ruhája, sokkal igazabbnak érzem így, mintha titokban kéne sandítgatnom. Már csak ő létezik számomra, és ez így van jó. A valódi énem mindig is elfogadásra vágyott, csak úgy véltem, nem sok értelme van kockáztatni. Most, hogy együtt vagyunk, remélem akár örökké is, hiszen ki más lehetne nála jobb, magától értetődő a boldogságom. Biztosan össze fogunk néha kapni, de olyan édesen kezelte azt is, hogy elbeszélünk egymás mellett amikor az utat intéztük, így nem kell attól félnem, hogy úgy megromlana a kapcsolatunk, hogy ne is lehessünk többé együtt. Hajlamos vagyok elfogadni a megnyilvánulásait, hogy egy kicsit legyek lazább, de nem olyan értelemben, hogy mindenkivel flörtölök, hülyülük. Az övé vagyok, így irányában érdemes oldottabbnak lennem, bepiszkolni magamat, belevetni magamat az éjszakába, főleg, hogy itt vagyunk a mini-nászutunkon. Belenyugodtam, hogy a sportosabb szereléseimből is hoznom kell. Nem baj, kényelmesek, és azok között is vannak márkások, elegánsok, bár ahogyan Lavendert ismerem, az első pocsolyába beugrik még velem.
- Állandóan. Amíg el nem fogadom. Fogsz te még táncolni nekem úgy vigyázz..  – Nem érzem magam csapdában, és ha ő kér, vár dolgokat, akkor én is lehetek olyan csalafinta, hogy a saját világom részévé változtatom. Nem rúdtáncra gondoltam, még csak nem is vetkőzősre, bár ki tudja, jól állna neki mindkettő. Szeretem minden mozdulatát, el tudnám képzelni, ahogyan dobálja magát a szemem láttára, hogy meg akarjam enni őt gyönyörűségemben. Ráadásul ahogyan most beharapja az ajkát, amely egyszerre cuki, és nőies, alig tudom megállni, hogy ne kapjam a karomba, ne csókoljam meg ismét. Bűbájos, és ezt a pár hónapot sem értem, mire vártam. Talán mégis jobb azért így, mert ha hamar letámadom, nem lett volna ideje belémszeretni. Muszáj volt ennyit bénáznom, megismertetni az árnyoldalaimmal, hogy kész legyen mérlegelni, neki is én kellek. Nem is nagyon foglalom most keretbe a mondandómat, csak vigyorgok, bizonyos tekintetben igenis okosabb nálam.
- Okosabb vagy, mint én, az tény, de hogy nem zseni, az biztos, ha ilyen bután fogod fel. Azt hiszem mindig te kellettél, csak nehezen szántam rá magam, hogy felismerjem, hogy talán én is neked, és ott a helyem.  – Csóválom a fejem mosollyá szelidült arccal, ha rá pillantok, hajlamos vagyok elfogódott lenni vele szemben. Csak aztán ne érezze úgy, hogy rátapadok. Amennyire felületes voltam más lányokkal, őt már barátként is úgy kezeltem az utóbbi időben, hogy ölelgettem, egymás ölében ücsörögtünk, vagy összebújva.
- Nem tudják. Kevesebbet visznek, vagy cipekednek.  – Vonom meg a vállamat, én sem nagyon ártottam bele magamat az egyetem előtt a mugli dolgokba, hiszen aranyvérű családból származom. Most mégsem tudok ellenállni, egy puszit azért nyomok az arcára, aztán viszem fel a csomgjainkat, az övéért is lenyúlok, hogy aztán a kezét is felhúzzam magam mellé. Már rohan is előre a kis bolond, keresgéljük a megfelelőt. Mivel ez helyközi járat, sokan utaznak rajta, de úgy a negyedik még üresnek bizonyul, megvárom, míg a drágám elhúzza az ajtót, utána nyomulok, és be is zárom mágiával magunk között, és a Káprázattal feltolok egy tele rakodott fülke látképét. Már indulunk is, és mivel alig lesz húsz-húszonöt perc a menetidőnk, már Lavre is vigyorgok.
- Jöhetnek a brekik Lav!  – Kezdek felpakolászni a poggyásztartóra, hogy ne a lábunk alatt legyek, ha kölcsönösen mindenki ugrál majd bent.









Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-05-14, 22:41


Gerard & Lavender




*Naná, hogy tökéletes érvelés, ki is húzom magam a büszkeségemtől ölelve. Persze mindez nem fedi tökéletesen a valóságot, ez csak viccelődés, húzom az agyát ahogy szoktam, de valahogy mindig sikerül belecsempészni némi imádatot és szerelmet. Most már mehet ez is szabadon, hiszen nem kell félnem attól, hogy nem viszonozza és két szék között a pad alá esem. Nincs más lány az életében rajtam kívül, legalábbis az irántam való érzelmeit tekintve. Tudom én, hogy vakságot nem fogadott és bízom benne annyira, hogy ne kelljen a zöld szemű szörnyeteg felbukkanásától félnem, nem is tiltanám el attól, hogy más lányokkal szóba álljon. De minden imádatom érezhetően lecsapódik abban az egy tréfás mondatban. Karácsonykor Gerard olyannyira megnyílt előttem, hogy jobban már nem is lehet. Ennek folytatása volt a Valentin napi báli este…éjszaka. Tudom már mit miért tett, hogyan élte meg a napjait akkor amikor nem velem volt, s nyúzta mindezt tovább akkor is ha én álltam vele szemben, ami persze nekem nem, tetszett. Nem azért mert idétlenség volt vagy valami hasonló, hanem mert nem hozzávaló. Gerardban ott van még a kisfiú aki szeret játszani csak épp elnyomta a drága öltönyeivel, nyakkendőkkel és sármos ábrázattal, a felszínes viselkedésével. Azzal ami tulajdonképpen nem is ő volt. Hiába mondom azt rá, hogy reménytelen, ez nem igaz. Látom, érzem és tudom, hogy igyekszik és tetszik is neki. Végeredményben csodálkozom is azon, hogy mindenben igent mond, mindenre amit ajánlok vagy teszek arra rábólint. Még nem tudom, hogy csak azért mert szeretne nekem jót tenni és mosolyogva látni, vagy tényleg ennyire egy húron pendülünk. Bár, az utóbbi esélyesebb. *
-Állandóan visszatérünk erre a témára?
*Kérdezek vissza ártatlanul. Nap mint nap soron van ez a téma, de nem vallom be. Talán butaság, de úgy érzem e nélkül is tökéletes minden. Nem akarom megváltoztatni de tudom, hogy az akaratom itt nem játszik, ahogy az övé sem. Eddig is sok volt bennünk a közös, ezután még több lesz. Alkalmazkodunk a másikhoz, akaratlanul is mert szeretünk, ez a legszebb az egészben. Nem szoktam csalni, inkább szenvedek, de most épp az alkalmazkodás oltárán hozok áldozatot és ha bármi is kiderült ez szerintem elég jó indok lesz. Elfgoadom Gerard segítségét de csak azért, hogy több időt tölthessünk egymással. Balga mód magamnak csináltam a bajt, azért nem kell neki is szenvednie, majd én megteszem ha visszatértünk a Roxfortba. azért jólesik, hogy bízik bennem és a tudásomban, nem sok fiú vallaná be, hogy a barátnője okos. Ez persze megint csak újabb ok arra, hogy oltogassam.*
-Szóval okos vagyok. Okosabb nálad. Hát ez….rém aranyos. Köszönöm!
*Beharapom az alsó ajkam, hogy ne nevessek fel. Bízom én az eszemben, de Gerard biztosan okosabb nálam, már csak a tapasztalatai miatt is, meg azért mert idősebb nálam, többet tud. Nem is vitatnám ezt a tényt, de azért elég mókás megjegyezni. Sok minden vár rám az elkövetkezendő egy évben, de McGalagony mellett Gerard lesz az egyetlen tanácsadóm akiben meg fogok bízni. Akire rábízom az titkaimat és az érzéseimet, a tanulással kapcsolatban is. Erre azonban még ráérek, a jelennel kell foglalkoznom, mert az sokkal kézzelfoghatóbb, közelibb és élvezetesebb.*
-Mondtam, hogy nem mondom! Megint nem figyelsz rám! Tudom, hogy szeretsz és, hogy odavagy értem, persze azt nem mondom, hogy tökéletes vagy, mert ha az lennél nem rám pazarolnád a drága idődet. De hát, lüke vagy mint én. Ez van Zserrrrrri.
*Sajnálkozva tekintek fel rá, miközben ő már a táskámat pakolná fel a vonatra. Érdeklődve nézek körbe, itt még annyi különlegesség nincs, de az már feltűnt, hogy minden mugli majd megszakad a bőröndök cipelésétől. *
-Mennyi csomag! Nem tudják összezsugorítani?
*A fülhúzás és a sajátos vallomás közben jegyzem ezt meg, álmélkodva szegény embereken….és elemlámpát még nem is láttam. Gerard vallomásától azonban hirtelen még jobb kedvem lesz, fülig ér a vigyorom, és jutalmul a kezébe nyomom a magam táskáját. *
-Én is szeretlek te nem normális!
*Amint fent vagyok, előrerohanok, hogy egyrészt szabad fülkét keressek, másrészt, mert kíváncsi vagyok a muglikra. Sikerül megállnom, hogy előkapjam a pálcámat és az első fülkét szabaddá tegyem néhány izgága patkány feltűnésével. Úgy tűnik tovább tart majd fülkét találni. Addig is előveszek egy újabb tökös pitét és elkezdem majszolni.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-05-13, 22:01


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Aha, ez aztán tökéletes érvelés, nem mondom. Bezárom.  – Bólintok pajkos mosollyal, ő képes visszaadni igen sokat a gyermeki énemből, amelyet elvett apám halála, anyám félszegsége, ahogyan az egészet kezelte, s nekem kellett átvennem a család ügyeit, mint holmi olasz maffiafilmben a fiatal keresztapának. Nem voltam rá készen, mégis gyorsan fel kellett nőnöm. Megtettem, ez adódott. Lavenderem mellett minden percet boldogan élek meg, most éppen betapasztanám az ajkát az állandó vérszívás miatt, mégsem teszem, oldalba bököm helyette, ide illőbb. Végigsétálunk a mellékutcán, hogy a virágokkal övezett park mentén kérjek mégis egy falást a tökös pitéből, s hamarosan el is érjük az embereket, akik többsége varázslalan muglik, köztük kell majd napokra elvegyülnünk. Az én varázslók közt nevelkedett édes párom biztosan nagyokat néz, hogy mennyire máshogyan oldják meg a dolgaikat, igaz, sosem volt köztünk téma, hogy származását tekintve a vére mit határoz meg, nem is túlzottan érdekel, most csak akkor lehet jelentősége, ha sikongatva csodálkozik rá mondjuk egy elemlámpára.
Kicsit olyan, mintha most a friss feleségem lenne, afféle mininászútnak is fel tudjuk fogni. Azt nem mondom, hogy próbának, szemernyi kétségem nincsen afelől, hogy mennyire passzolunk, és ezen a bőven elnapolt szerelmeskedés sem változtat. Kicsi, továbbra is fenntartom, és ha csak nem kardoskodik mellette hogy úgy kezeljem, mint vágyra kész nőt, nem fogom. A barátom, akinek az érzései fontosak, attól még tudunk együtt aludni, szerelmesen cirógatni egymást, anélkül hogy érdekes helyekre tévedne a kezünk, bőven van még időnk, hiszen hosszútávra tervezek. Majd nem lesek, ha öltözködne, még ha rém kiváncsi is vagyok a csinos kis alakjára, nem véletlenül fogadtam tisztességet a családja irányában is.
- Ha az lennék cica, akkor nem térnénk vissza állandóan az ilyen témákra.   – Viszonzom a pillantást cinkos képpel, igenis kész vagyok változni a kedvéért. Nem számít, hogy nincsenek elvárásai. Tudom, hogy jót akar, s hogy akkor is szeret, ha önmagamat adom. Másért nem is tenném. Arra vágyik, hogy többet adhasson magából, s ez azzal jár, hogy bizonyos szokásait is rámragasztja. Ahogyan én is vele. Amit mások idegesítőnek látnak benne, én könnyedén áthidaltam azzal, hogy felismertem, mikor vágyik komolyságra, s mikor párnacsatára. A legtöbb felületes egyénnek nincsen türelme a másikhoz, én a drágámmal akkor is együtt lettem volna, ha csak a barátjának kell lennem. Mert eliszkolok én a Roxfortból, ha nem szeret, hogy aztán a küszöb alatt kússzak vissza, mert nem tudom otthagyni. Miután végre megkaptam a falatomat, elvegyülünk a tömegben, és már csak rágcsálok, jó erősen ráfogva az ujjaira, magam mögött húzva a saját gurulósomat. Nem hagyom elsodródni a kis szőkémet, elég blama lenne, ha az első fél órában veszíteném szem elől. Később meg pláne nem akarnám.
- Időspórolás, te is tudod. Nem vitatom az okos kis eszedet.  – Bőven elég, ha csak néhány dologból kiváló, szerintem még nem is nagyon döntötte el, hogy milyen pályát választ, majd most fog tanácsadásra járni McGalagonyhoz, hogy a hetediket már célirányosan kezdje. A vonatunkat keresgélve azért még kap egy nem is annyira komolytalan bókot, amit úgy helyezek el, hogy érezze, külsőleg és belsőleg is egyaránt mindig a szívem csücske lenne.
- Gonoszság bizony. És amint lesz szabad kezem, valóban a hátsódra sózok érte. Tessék észrevenni, hogy nem mindenkinek ugyanolyan az izlése, zsánere.  – Vonom meg a vállamat nevetve, pontosan tudom, hogy én sem jöttem be mindenkinek, de hogy Lavender nem szükségmegoldás volt a szebb vagy bájosabb lányok után, az teljesen biztos. Külsőleg is mindig bejött a bájos pofija, a csillogó szemei, az ölelhetően édes kis dereka, a lelki dolgok után mindezek következtek, hogy a barátom volt. Talán azért is vettem őt komolyabban már baráti fronton, mert egy ilyen édes lány aligha egy éjszakára szól. Hagyom magam odahúzni, hogy visszacsókoljak, igyekszem nem elnevetni magam, főleg hogy már megint szívja a véremet, megunhatatlanul. Még galád módon úgy állítva be, mintha csak azt akarnám, hogy hirtelen megadja magát nekem. Szó sincs róla, de baromkodni hát csakazért is lehet ilyesmivel. Fülhúzást kapok érte, és ál-letolást. Büszkén kihúzom magam, mintha ez fordítva is lehetne, én vagyok a tapasztalt, valójában ő ne reménykedjen még. Sosem mondanék ilyet, ennél többre becsülöm, és tudom, hogy csak játszik. Helyette nem húzom el a fejem, csak a fülébe súgom.
- Szeretlek, te hülye.   – Emelem meg a csomagomat, hiszen elértük a vonatunkat. Felmászok a három lépcsőn, majd lenyúlok a csomagjáéért, és egyetlen mozdulattal emelem magam mögé, hogy ő is fellépdelhessen. Már csak fülkét kéne keresni a békavadászathoz.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-05-11, 16:00


Gerard & Lavender




-Mert lüke vagy azért.
*Most hiába vagyunk kettesben, szerelmesen, úgy érzem a komoly dolgoknak nincs itt helyük. Persze megint ugratom, ahogy ő is teszi ezt velem.* -Zárd le az ajtót is. Versenyeznünk kell, ki kap el több békát.
*Úgy látszik Gerard tényleg nem játszott még ilyet, pedig biztos vagyok benne, hogy a lányok hajkurászásának mesterségét nem az első évétől kezdte. Szóval azért csak csinált valamit az első vonatútján. Nem csak a lányok kedvelt szórakozása a csokibéka vadászat, ő mégis kimaradt belőle. Nahát, meg kell mutatnom neki. A kirándulásunk a szórakozásnak szól, mintha csak nyaralnánk egyet, és az oda-vissza út mindig mulatságos. Ha már ott leszünk, összebújhatunk és pihenhetünk, és bármi mást is csinálhatunk ami kicsit komolyabb és szerelmesebb. Mert persze az is kell, elvégre azért jöttünk el kettesben, azért harcoltunk mindketten két fronton, hogy ez az utazás összejöjjön. Szeretek vele lenni, valószínűleg ezen az ünnepen is velünk lett volna mint karácsonykor, de az egészen más lett volna. Így most a saját magunk urai vagyunk, szabadon azt tehetünk amit akarunk és ami még izgalmasabb, megismerhetjük milyen úgy igazán együtt élni a másikkal. Kíváncsi vagyok mi az amit még nem tudok Gerardról, hogy egyáltalán van-e még számomra ismeretlen tulajdonsága, mániája, szokása. Érdekes lesz. Most azonban minden ugratás és nevetés, azt hiszem számíthatok még néhány beszólásra és talán tréfára is.*
-Mmmmmm....reménytelen eset vagy Gerard Warrington.
*Próbálom komolyan mondani de a mosoly ott játszadozik a szám sarkában. Nem is akarom én megváltoztatni, csak szép lassan máshoz szoktatni. Nem lesz mindig ilyen az élete, most is a nyakában lóg a bank általi megbízatás, ha végleg búcsút mond a Roxfortnak, már alkalmi luxus lesz az éjszakai evészet és a hajnalig tartó fentlét. Lehet, hogy én is lazábban fogom majd fel az egyetemi éveimet ha sikeres vizsgát teszek és kitalálom végre, hogy milyen irányban szeretnék továbbtanulni, de aztán megint csak a napi rendszeresség lesz soron. A megjegyzésén jót nevetek és teletömöm a száját pitével.*
-Nem olyan rossz hatodikosnak lenni.
*Mondom én hatodikosként aki minden nap elátkozza az iskolát, a leckeírást és a tanulást, bár az a fura, hogy közben szeretem is. Csak néha túl sok....persze lüke vagyok mert én teszem azzá a különóráimmal, de mit tehetnék ha a kötelező tárgyak nem annyira kötnek le. Csak három másodpercig gondolkodom el komolyabban Gerard ajánlatán. Irtó cuki, hogy még ezt is bevállalja értem, de valahogy sosem voltam az ilyen megoldások híve. A lényeg azonban világos, csak azért segít, hogy több időnk legyen egymással, és ha már voltam olyan balga, hogy közvetve még több leckét adattam fel magamnak, elrontva ezzel a közös kirándulást, akkor el kell fogadnom.*
-Jó, phffff....de csak most és csak miattad, és együtt csináljuk.
*Nagyon remélem, hogy nem derül ki, de csupán eddig aggódom, utána rögtön el is felejtem az egészet. Gondolatban vállat vonok. Na és ha kiderül, jó okom van rá és nincs priuszom se,meg tudom magyarázni. Elég ha csak annyit mondok mennyire vett le a lábamról az utolsó mondatával. Persze eddig is megnézett a bálok alkalmával és sosem mulasztotta el mondani, hogy tetszem neki, már akkor is amikor még csak barátok voltunk, de még sosem hasonlított össze senkivel. *
-Köszönöm.....persze a fejedhez vághatnám, hogy csak azért mondod ezt, mert a közelébe sem férkőzhettél, de nem mondom, mert gonoszság lenne, főleg egy ilyen hízelgő, aranyos mondat után. Szóval ezt megúsztad.
Magamhoz is húzom a fejét, hogy megcsókoljam, végre úgy, hogy nem érdekel ki látja, persze csak is rövid csókról van szó, de a szándék és az érzelem a fontos. Aztán amikor szemöldökemelget, a fülét húzom meg, mert tudom, hogy mire gondol csak nem akarja, hogy tudjam és ezért szándékosan másra gondol de közben úgy csinál mint aki zavarba akar hozni. Vagy.....valami ilyesmi, mindegy, megérdemel egy fülhúzást. Pajkosan hülyülőst, amilyen arcot vág.*
-Ne is reménykedj!
*Mondom felhúzott orral miközben majd` megpukkadok a nevetéstől.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-05-10, 18:17


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]


hogyan magunk mögött hagytuk a birtokot, végre úgy éreztem bármit megtehetünk. Bármit, ami még inkább boldogabbá tesz minket, nincsenek figyelő, árgus szemek. Nem mintha bármi tisztességtelent készülni szőke hatodikosommal művelni, csak szerettem volna kettesben maradni, ahol felhőtlenül hülyülhetünk, átadhatjuk magunkat a szabadságnak, amely erre a rövid pár napra megadott, tanárok és szülők nélkül. Nem volt egyszerű kiharcolni, hogy minden szálon megkapjuk az engedélyt, és ha nem lesz zűr, ez a belépő az új világba, amelyben már egymás párjai vagyunk, és máskor is elengedhetik őt velem.
- Hanem miért? Naná, hogy benne vagyok, ellenben főleg a tiéd a terep, én majd figyelek, hogy biztosan ne akarjon bejönni senki.  – Főleg a lányok imádják az ilyesmit, meg én. Semmit sem szeretek komolyan venni, magamat pláne nem, így Lavender számára én aztán tényleg eszményi pasi lehetek, mert bármennyire is elegáns külső mögé rejtőzöm, nem érzem még magamat olyan karótnyelt felnőttnek, mint akiket a bankban is látok, nem véletlen, hogy sokáig inkább a lányok fűzésében éltem ki magam, na meg a szőkém megviccelésében, és a mostani utunk is ennek jegyében fog telni. Szeretjük egymást, és ez új ismerkedés alapja, mégsem fullad majd unalomba, amikor meglátja, hogy a hotelszobában a párnája alá robbanós vászont rejtek majd, lesz nagy visítozás, én meg futhatok előle kacagva.
Amikor megérkezünk az új helyszínre, még tartom egy darabig, nehogy rosszul legyen, ez az egész zsupszkulcs téma nem az ő világa, és még azzal sem kecsegtethetem, hogy majd megszokja, hiszen ki tudja, legyen hogy a gyomrától nagyon idegen utazási mód, erre még tengeri vagy barlangi betegséget elűző gyökér sincsen, amit lehet rágcsálni előtte és utána.
- Majd esetleg a vonaton. Igyekszem barátkozni az olyan furcsaságokkal, mint a reggeli.  – Vetem fel köztes megoldásnak, hiszen mintha látnék némi fintort, miszerint nem tud mindenről meggyőzni, azt pedig végképp nem akarom, hogy rosszul érezze magát miattam, sikerül aztán alaposan kiakasztanom, remélem hogy csak humornak fogja fel.
- Tiszta sor. Akkor adj nekem is, mert még én is visszaesek hatodikosnak. – Fogadom el a felkínálását mégis, a hülyéskedésnek is megvannak a maga szabályai, nem lépem át ezt a képzeletbeli határt, vagy csak rendkívül óvatosan. Most éppen hajlandó vagyok alávetni magam a gondoskodásának, mert attól hogy a barája maradtam, kezdem észrevenni, hogy imád anyáskodni, ami tulajdonképpen rém cuki.
- Teljesen véletlenül meg tudom írni a leckéidet, legalábbis külön papírra csak másolnod kell. Vagy.. visszafelé kapsz tőlem húsvéti bónuszként egy másoló pennát, ami a te kézirásodat veszi fel. – Próbálok nem felvágós lenni, mert bár Piton engem sem komált nagyon, morogva elfogadta a munkáimat, és miután én tudom, hogy miket vár már, egyszerűbb így, még ha szerelmem ügyesebben is keverget, mint én egykor. Most az idősporolás a lényeg.
- Az lehet, csak te... sokkal csinosabb vagy, mint Hermione. – Emelgetem meg a szemöldökömet, főleg akkor amikor kiderül, hogy máris mutatni akar valamit kettesben. Nocsak. Alig várom. Persze nem úgy teszem, hogy zavarba hozzam, csakis valami játékról, vagy tanulással kapcsolatos meglepetésről lehet szó. És még véletlenül sem akarom, hogy pirulásra késztessem, szóval amikor a kettesben említi, akkor semmi álsármos nincsen a tekintetemben, sokkal inkább pajkosan hülyülős.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-05-08, 17:12


Gerard & Lavender




*Tök egyszerű az egész. Nem tudom mit filóztam ezen heteken át, szeretjük egymást és kész. A közös kirándulás fantasztikus, Gerard egy újabb oldalát ismerhetem meg, nem beszélve arról, hogy az elkövetkezendő napokat úgy töltjük el mintha házasok lennénk. Nem az utóbbi tény, vagy alkalom boldogít, elvégre fiatalok vagyunk még ehhez, és hiába gondoljuk úgy, hogy örökké egymáséi leszünk, a lényeg az együtt töltött időről szól, nem pedig az esküről. Rajtam van még a jel, kiskorú vagyok, olyan könnyen nem mehetek el a nyári szünetben sem mint más, mugli diákok, de anya elengedett, Dumledore professzor pedig anyára bólintott. Szóval hivatalosan is együtt lehetünk. Figyelnek rám, akkor is ha én csinálok galibát engedély nélkül, és akkor is ha bajban lennék, de nem azért van olyan nagy bizodalmam Gerard felé, hanem csak úgy, önmagáért. Barátok vagyunk, ez megmaradt de azon túl minden mást is a magunkénak tudhatunk, nem fog változni sohasem. Ettől olyan izgalmas ez az egész. A simogatás is ennek a bizalomnak és szerelemnek szól, csak elmosolyodom, nem kell túlragozni. Itt van velem és ott lesz akkor is amikor kell, bárhol, bármikor. A vonatúton is, elvégre az is fontos. Boszi vagyok, akármilyen de boszi, élvezem a varázsvilágot, főleg azok után, hogy olyan sok mindent megtudtam a muglikról, persze szerintem nem eleget. Mindegy, eddig nem sok vonatozásban volt részem, és az is csak évente párszor a Roxfort expresszen történt, minden hozzávalóval együtt, nem vagyok hajlandó lemondani a csokibékák üldözéséről, és örülök ha erre lehetőségem nyílik, Gerarddal.*
-Van előnye, de nem ezért imádlak. Bármit. Akkor benne vagy egy csokibéka vadászatban is ugye?
*Az első időktől kezdve ezt játszottuk a fülketársaimmal, nem is a benne lévő, híres varázslót ábrázoló kártya volt a lényeg, hanem a játék. Szeretném Gerarddal is feleleveníteni, mert vele még nem csináltam és mert jó móka. De azt hiszem ehhez képest sokkal jobbat tud nekem nyújtani, a következő percek csiklandozással és nevetéssel telnek, melynek Gerard a gerjesztője. Amit közlök vele az is miatta van, minden mondatomat ő húzza ki belőlem…..de tudom, hogy nem csak azért ilyen mert szeret hülyülni, hanem mert utálom a zsupszkulcsot. Biztosan nagyobb jelentőséget tulajdonítottam volna ennek, ha csak úgy simán elindulunk, de mivel Gerard az eszemet is elveszi olykor, mindez könnyedebben ment. A megérkezés sem olyan borzasztó, persze nem mondom, hogy oda voltam érte, de mivel kevesebb időm volt rajta agyalni, tényleg csak annyinak tűnt mint amennyi volt és nem éreztem száz órának. Ennek ellenére sem fogom megszokni és ezt közlöm is vele, de amint elmúlik az utazás iránti ellenérzésem, már a jelen és a jövő idővel foglalkozom. *
-Ha nem, hát nem. Nem fogom beléd tömni, de akkor sem egészséges reggeli nélkül elindulni. Főleg nem zsupszkulccsal.
*Nem sértődöm meg, csak annyira, hogy tudja, érezze, nem jó dolog a számomra ha nem gondoskodhatok róla. Az viszont igencsak megemeli az orromat amit a kómáról mond. Tisztára fel vagyok háborodva, a fejlődő szervezet kifejezés meg alapjában rengeti meg a lelkemet.*
-Fejlődő szervezetű a nénikéd térdekalácsa. Attól fogok bekómálni ha nem eszem, meg a te beszólásaidtól.
*Harapok egy újabb falatot és elkezdem rágcsálni. Tudom, hogy ugrat, én is őt, így megy ez kettőnk között már régóta és imádom, hogy így megy ez kettőnk között már régóta. A pályaudvarra való megérkezés csak miatta izgalmas, végül is már ismerem a helyet, majd a célállomás lesz fantasztikus, hiszen még nem jártam igazán Anglián kívül sehol. Ez lesz az első határátlépésem, minden tekintetben, hiszen eddig csak a varázsvilágban kolbászoltam a szüleimmel, most viszont Gerarddal, kettesben a nagyvilágban kódorgunk majd. A vizsgáimra utaló kérdés azonban még marasztalja a szárnyalni kívánó lelkemet és némi gondolatot irányít a teletömött táskámra is.*
-Pnhgfvasbnklsdnv. Rengeteg leckét kaptam. Nem meglepő, hogy Pitontól, és persze többet mint mások, csak mert jó vagyok….a löttyökben.
*Majdnem elszóltam magam, de idejében észbe kaptam, némi nyelvtannal áthidaltam a bájitaltan nevét. Attól persze még ugyanannyi leckém marad, de van ami kiegészíti a végtelenül unalmas és kötelező bűbájos italok receptjeit.*
-Van ám más is ami izgi és nem kötelező, de meg kell tanulnom. Szóval a táskám tele van könyvekkel, tisztára úgy érzem magam mintha én lennék Hermione. Még sátram is van. Valamit majd meg szeretnék mutatni neked. De csak ha kettesben leszünk….és nem sátor.
*Kíváncsi vagyok ilyet néz majd amikor megmutatom a kendőmet, meg persze arra is, hogy ő ismeri-e azt a bűbájt. Egyetemista, ő már hivatalosan is választhatja azt a tantárgyat amiért én szinte könyörögtem. Azóta sem tudom milyen tulajdonságom adott kedvet Thorne professzornak ahhoz, hogy elviseljen.*





[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-05-06, 08:38


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]


Bár ha olykor nem is értünk egyet, pont ez benne a jó. Ez a pezsgés, amellyel visszaválaszol, a nyelvöltögetései, amellyel elárulja, hogy nem hódol be teljesen nekem. Ahogyan összeborzolja a hajamat, egyszerre egy dacos barát, és független nő, nem pedig egy elcsábítható kis butuska lány. Nem tudok betelni vele, magától értetődő lett volna, hogy egyszer rájövök, mást nem is akarok, csak ő kell nekem. A válasza ezúttal is frappáns, mi más lenne? Felfújom az arcom, és bosszús fejet vágva fújtatok, mintha nagyon mérges lennék.
Végül elnevetem magam, meglepődtem volna, ha nem javít ki, ellenben ez a kijavítás is logikus, és engem dicsér.
- Azt nagyon jól teszed. – Simítok végig az arcán, ez is egyfajta köszönet, hogy van ő nekem. Ami kettőnk között történt, igazán meseszerű volt, holott amilyen szélkakas voltam, abban nem sok romantika bújt meg. Igaz, a lányokat lelki alapon közelítettem meg, próbáltam az ő érdekeiket is nézni, valahol meg önzőség is volt, nem nagyon gondoltam bele, hogy felelősséget kéne vállalnom egy komolyabb kapcsolatban. Aztán szép lassan bekúszott az életembe ez a drága teremtés, akivel egy idő után már egyetlen perc közösen töltött időről sem tudtam lemondani. Nem láttam logikusnak, ha nem vele töltöm a napjaimat, még barátként is. Bármennyire is jó a szex, Lavenderhez odabújni még fizikailag is jobb hatással van rám, mint mással felszínes dolgokat ápolni. Talán majd egyszer köztünk is felmerül, de az nem is szex lesz, hanem szerelmeskedés, amelynél nem csak egyszeri dolognak fogom fel, hanem valami érzelmesnek, amely még jobban összefűz. Ahogyan elindulunk kifelé, nagyokat mosolygok Lavender örömködésén, hogy a vonatúton is boszorkánykodhat bőven, attól függetlenül, hogy muglikkal leszünk körülvéve.
- Tényleg. Látod van előnye, ha a pasid egyetemista. Szinte bármit megtehetek. – Nevetek rá, és elfogódottan mérném végig, olyan cuki tud lenni, amikor elengedi magát, azonban a pillanatnak jó értelemben lőttek, mert a nyakamba ugrik, és máris hülyülésbe megy át, amit nem hagyhatok szó nélkül, bármennyire is jól esnek a puszijai, de most rendíthetetlen ólomkatona leszek, és a vékonyka kis dereka feletti részre, a már kitapasztalt bordaközi csiklandós részre vájom a karmaimat, hogy ismét nálam legyen a gyeplő. Elengedem végül, amikor már mindketten pukkadozunk a nevetéstől, de tovább húzza az agyamat, ahogyan tárgyilagosan közli, hogy ő bizony nem kurtizán. Egyszer meg fogom zabálni.
- Megfájdul tőled a rekeszizmom, kis hülye... – Csóválom meg a fejemet szeretteljesen, még véletlenül sem bántó hangsúllyal, mert most már átérzem, mekkora kockázat volt szerelmet vallani, de nem tudtam volna elképzelni úgy az életemet, hogy csak hülyülünk, de nem tudom utána megsimogatni, nem csak barátilag, hanem hogy érezze, valakinek érte dobog a szíve. Megvárom, míg a zsupszkulcs után kissé helyrerázódik a gyomra, nem szédül már annyira, addig erősen tartom, és csak miután bólintott, akkor indulok meg.
- Nincsen messze, pár perc, ott úgyis lesz még néhány percünk, különben sincsen szabad kezem. Nem hát. – Ilyen tekintetben hiába győzköd, nekem reggel az alvástól még fel van kavarodva a gyomrom, nemet intek, amikor felém nyújt egy falatot, de azért félmosollyal nézem, ahogy eszeget. Ellenben a kezét elengedem, és a böröndjét húzom magunk után, hogy normálisan hozzáférjen a pitéjéhez, ne morzsálja össze magát.
- Csak aztán be ne kómálj tőle. Még fejlődő szervezet vagy kicsim. – Ismét ugratom, és ahogy ígértem, nem sokkal előttünk feltűnnek a sínek, no meg a pályaudvar. Az órámra sandítok, egészen korán ideértünk, még van kényelmesen időnk odasétálni, és megkeresni a vágányunkat. A hetes lesz az, így lassacskán elvegyülünk a tömegben, de nem tévesztem szem elől szőke szívem választottját.
- A vizsgákkal rendben leszel? Segítsek valamiből felkészülni Lav? – Kérdezek oldalra, ezt muglik között is megbeszélhetjük, maximum nem kell említenie név szerint tantárgyakat.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-05-03, 09:26


Gerard & Lavender




*Hogy én magabiztos lennék? Dehogy. Egyáltalán nem vagyok az, főleg nem Gerarddal szemben, viszont azt sem mondhatnám, hogy nem bízom a szerelmünkben. Egészen másról van szó amikor én összeborzolom a haját és utána azt mondom, ő engem úgy szeret ahogy vagyok. Én, én vagyok, sosem akartam más lenni, Gerard viszont…igaz, hogy világéletében skatulyából húzta ki magát és már megszokta és szeret is jól kinézni – és ezen a téren világklasszis - de a mai napig váltig állítom, hogy nem egészen ez az ő igazi oldala. Annyira jól érezte magát nálunk nem öltönyben és nem csillogóra suvickolt cipőben, és ha még fésülködés előtt sikerült meglepnem magammal, akkor utána már meg sem próbálta. Szóval van igénye másra is, a lazább hétköznapokra csak épp nem mindig veszi rá magát, hogy kibújjon a csigaházából. Nem akarom megváltoztatni, hiszen ilyennek ismertem meg, ugyanúgy szeretem megcsókolni ha jólfésült, mint amikor kócos de úgy vettem észre, ha kócos akkor felszabadultabb egy kicsit. Nem tudom, hogy valóban van-e összefüggés a kettő között vagy csak én látom így, de ez van.*
-Dehogy. Csak szerelmes.
*Még mindig fura kimondani, de már nem pirulok bele, és könnyebb is és szeretem kimondani. Persze nem fojtom meg azzal, hogy állandóan hangoztatom, nem mászok rá semmilyen formában, csak néha, mert úgy érzem akkor muszáj, és most muszáj volt. Mármint kimondani, egyébként ha akarom ha nem, minden együtt töltött pillanatban éreztetem vele. Megmaradt a barátságunk azon része melyben őszinték vagyunk a másikhoz, és ami még fontosabb, hogy ugyanúgy ökörködünk egymással mint korábban. Ez adja a sava-borsát, de minden ami ezen túlmutat, elmélyült, jobbá lett. Ha valamire lehet azt mondani, hogy tökéletes, akkor a mi kapcsolatunk az. A barátságunk kiváló alap a szerelmünkhöz, más kapcsolatokban talán ugyanaz a szó vagy megjegyzés megbántást jelent, nálunk nem. Tudjuk, hogy mi a lényeg, ismerjük már egymás minden apró búját-baját, igényét, kedvenc dolgait, a következő gondolatát, szavát. Persze akadnak félreértések is mint most ezzel a bagolyküldéssel és útegyengetéssel, de mindketten tudjuk mi volt a hiba és túllépünk rajta.*
-Most már tudom, hogy nem azért tetted mert nem bíztál bennem, hanem mert törődsz velem.
*Ezen nincs mit tovább ragozni, megértettük egymást és kész. Nekem még nehezebben megy, de igyekszem és most már örülök annak, hogy így történt. Gerard eddig is törődött velem, csak azóta a Valentin napi bál óta egészen másképp teszi ezt, ez a kapcsolatunk megváltozásával alakult ki, nem vethetem a szemére és nem is lenne igazságos. Most, hogy rájöttem, hihetetlenül örülök neki, a csókom ennek szól és bár egy kicsit tartok attól, hogy mégis meglep minket valaki, nem húzódom el tőle mikor elmélyíti. Már csak azért sem, mert képtelenség, Gerard szívdobogtatóan jól csókol és minden alkalommal a lelkemig merülök el benne. Később, a zsupszkulcsos utazás tényébe már egyáltalán nem tudom olyan lelkesen elmeríteni magam, csak azért vállalkozom rá mert Gerarddal megyek és a saját kis utazásunkra. Ki nem hagynám semmi galleonért sem, a mugli vonatozásért viszont lelkesedem, mert számomra különleges, bár a megjegyzéseimből nem ez tűnhet ki. Amit még a klubhelyiségben mondtam neki, most száz százalékosan is teret nyer, Gerard minden tekintetben törődik velem. Széles vigyorra húzódnak az ajkaim, a szemeim meg tócsányira kerekednek mikor meghallom mi mindent tett meg azért, hogy minél kelemesebb legyen az utazás. Nem is kellemes, inkább emlékezetes. Annyira imádom.*
-Tényleeeeg? Káprázat bűbáj? Sikíthatok? Nagy buli lesz! Össze-vissza fognak ugrálni a békák. A legjobb móka a párnacsata után.
*Mielőtt még elindulnánk a nyakába ugrok és össze puszilom az arcát, ez most tényleg csak sok puszi, mert a mókának szól és több benne az idétlenkedés mint a romantika, de ugyanakkor azt is mutatja mennyire jól sikerült a készülődése. Tudom, sokat szeretnék megtudni egyszerre, de én már csak ilyen vagyok, nem tudok egyetlen kérdésnél leragadni, mert félek, hogy mire választ kapok az elsőre, az utolsót kifelejtem, arról nem is beszélve, hogy rettentően izgulok az utazás miatt. Szóval rendesen feladom a leckét Gerardnak, de egész jól veszi az akadályokat.*
-Tengerparti séta egy kis Leperex bűbájjal…kurtizán? Azok a szobában maradnak? Megyek a bankba. Van könyvem elég, tanulnom is kell, felvettem néhány különórát.
*Mindezt úgy közlöm mintha csak lecseréltem volna a cipőmet egy másikra indulás előtt. Arról már nem szólok, hogy a táskámban az összes könyvem benne van. Induljunk végre, mert halálra izgulom magam és nem csak a zsupszkulcs miatt. Szeretném már magam mögött hagyni Roxfortot, a falut és úgy alapból az egész sulit, hogy kettesben legyek Gerarddal…..*
-Sosem fogom megszokni.
*Nem kicsit szédültem el, Gerardba kapaszkodom még vagy két percig, legalábbis nekem annyinak tűnik, de lehet, hogy csak pár hosszabb másodperc. Az idő nagyon nem érdekel, nincs is órám. megnézem a csomagomat, sok mindenre nem kellett vigyáznom, szóval megvan minden. Bólintok.*
-Éhes vagyok. Messze van az állomás? Mert akkor addig eszem valamit. Kérsz te is? Egyél. Fogadjunk, hogy nem reggeliztél.
*Sosem teszi, rég voltunk együtt reggel, de majd most, rászoktatom…vagy én szokom le róla. A táskám keresztben lóg rajtam, nem kell fognom, szóval egyik kezemmel Gerard kezét fogom, a másikkal a tökös pitémet. Ha Gerard nem kért, akkor is odanyújtom neki az enyémet, legalább egy falat erejéig.*
-Szuper! Holnapig lesz időm megnézni, mit nézzünk meg. Éjszakai séta az jó, úgy sem terveztem aludni.
*Ha már együtt vagyok Gerarddal, akkor egyetlen pillanatot sem szalasztok el, addig maradok fent amíg egyikünk ájultan nem zuhan az ágyba. Széles mosollyal az arcomon lépkedek, le sem tagadhatom mennyire boldog és izgatott vagyok, főleg mert a legjobb pasi kezét fogom. *


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon

Vissza az elejére Go down

Lav & Gerry - Húsvéti eltávon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-