2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ahogyan sejtem, Lioneah a csapatból a leginkább lelkiekben megviselt, ám Jess stílusra mintha fiatalbbnak tűnne, amolyan kislány forma, még ártatlan, akit kötelező volt beválasztanom a csapatba, amennyiben ő is így akarja. Szükségem valakire, akit még a rózsaszín köd vesz körül, aki burokban éli az életét, elkerüli minden rossz. Igaz, hallottam már csúfolódásokat a személye körül, hogy a Hugrabugba kerülése igen meglepő volt a családját illetően, mégsem a nővérére van szükségem, bármennyire is kardoskodott mellette Ruth. Nem célom, hogy Mardekárosokkal töltsem fel az angyalok testvériségét. Jessamine egy belső hang lesz, akár az Operaház Fantomja. Olyan lelkiismeret, amelyre szükségem lesz, ha elönt a kétely, ha az őrület, és a Csendesség között nem akad választás, s az enyéim mészárlására kényszerülnék. Ott lesz a kis szőke, hogy visszafogjon. S amilyen őszintén beszélek most neki, ezzel egyértelműsítem, hogy őt sem lennék képes bántani. Előfordul ugyan, hogy beletaposunk egymás lelkivilágába, lassan mégis megkezdődik az összecsiszolódás, amelybe a kémmester tökéletes harmóniát tud hozni. Kérdései logikusak, nem mérlegelésről, sokkal inkább kiváncsiságról szólnak, bízhatok benne, hogy nem lesz ebből elutuasítás. - Arra nincs szükség. – Rázom meg a fejemet, holott korábbi ridegségem a múltté, rá kellett ébrednem, hogy nem vagyok egyedül. – Egy olyan angyalra van szükségem, aki kész felhívni rá a figyelmet, ha eltolódunk az egyensúlytól. Bármelyik irányba. – Mosolyodom el, úgy látom megfelelő irányba halad a beszélgetés, s miután egyelőre nem is nagyon van értelme belemenni komolyabb részletekbe a csillagnász feladása miatt, a jövőbeni tervek még kialakulóban. A mogwai-okat főleg a hasznosságuk miatt hoznánk át, bár ki tudja, Eileen tudna szeretni egy olyan plüsst, remélem Ruth nem nyúzná meg elevenen, hogy meglesse, milyen lehet a bundája kifordítva. - Ezt ha belegondolsz, sosem garantálhatnám. Nem tudjuk felmérni, hogy ki az ártatlan, és mit titkol. Igaz, erre te megfelelően alkalmas leszel, hogy kiderítsd. A szánt szándékot azonban valóban elfelejthetjük. Ha úgy alakul, hogy harcolnunk kell, megeshet, hogy ártatlanok is kerülnek a tűzvonalba, ezt jó ha tudod. A hatalmi terveimet azonban feladtam. Nos... leszel az angyalom?
Talán, ha jeges szél fújna, még azt sem érzékelné a szőke hajú lány. Mikor egyszer-egyszer megborzong, az nem a ritkán felélénkülő szél miatt van. A padon nem rezzenéstelenül ül, nyoma sincs meg benne nővére néha már-már arisztokratikus tartása és nem is keresztezi lábait illedelmesen bokáinál. Kezein ül, kissé előredől és megbűvölten figyeli lábai mozgását, amik nem csak úgy, rendszertelenül kalimpálnak a levegőben. Bal lába az óramutató járásával megegyező irányba, míg jobbja ellentétes irányba ír le köröket a puha, hosszúszálú gyep felett. Amikor a család – mindenféle értelemben véve – sötét titkairól beszél Uther, akkor megállnak a lány lábai. És még az ő családját gyanúsítják néha ilyesmivel, tényleg nem tudni igazán mi történik a zárt ajtók mögött egy-egy családban. De hogy még mentora is volt… a naiv lány szemében ez majdnem ugyanolyan hihetetlenül hangzik. Vajon van olyan titkos újságjuk, ahol adhatnak fel apróhirdetést, hogy fiú kisgyermek mellé sötétvarázsló mentor kerestetik? Persze ezt nem fogja megkérdezni, talán majd egyszer, de most a lényegre próbál fókuszálni. - Sajnálom. Leheli halkan, holott tisztában van vele, hogy nem az ő hibája, ami Uther szüleivel történt, de ez egy olyan momentum, ami mellett nem tud elmenni szó nélkül. - Nem, még nem hallottam róluk, de biztos aranyosak lehetnek. És ezek szerint hasznosak is. Szűri le a lényeget és máris egy törpespicchez hasonló kis lényt vizionál maga elé. A fiú abszolút jól oldotta fel a feszültséget a lányban, aminek tudatában sem volt. Megvonja vállát Uther konklúziójára, nem ismeri a mugli kultúrát túlzottan, Gia az aki furcsamód jobban odavan a filmjeikért, könyveikért. - Igen, tudom. Nem is bánom, ha titokban marad, nem a nyilvánosság miatt érdekel. Tényleg nem a „közönség” nyílt csodálata vonzza a lányt, egyszerűen a tenni akarás. Az viszont nem mindegy Jess-nek, hogy milyen áron. - De ártatlanoknak nem esik baja, ugye?
Lassan leérünk a birtok puha pázsitjára, ahol a késő délutáni idő ellenére leülünk az egyik padra. Talán már nem olyan csípős a fuvallat, hogy a szőke hugrabugos fagyoskodni kezdjen. A többi angyallal ellentétben Jessamine nem érezhet az elméjében finom matatást, a legiliemenciát ezúttal hanyagolom, csupán a gesztusai alapján mérem fel a reakcióit. Amennyire látom, vannak kételyei, ellenben értékeli az őszinteséget. Nem mindennapi meglepetés lehet, amikor az ember lánya szembesül vele, hogy sötét varázsló van a diákok között, aki nem csupán a lépteit figyeli, még a lelkére is pályázott. Biztos vagyok benne, hogy bár most kitárt szívvel közeledem, a bizalmat nem fogja rögtön, és ingyen megadni. Ellenben már az is megfelelő kezdet, hogy kérdez, és átgondol. - Az anyaméhtől kezdve. Nem publikus, de a van Horne család Hollandiából idetelepült aranyvérű familia. Évszázados múltra tekint vissza a sötét mágiával való folytonos incselkedés. Ezt kiegészítendő már tizenéves koromban a Roxfort mellett alkalmanként mentor végzett velem magántanári oktatásokat. – A lány jól sejtette, az iskola bizony főleg csak álca csiszolódás, hogy az általános mágiaelméleti alapokhoz legyen hozzáférésem, valójában a családi könyvtár teljesen más alapokon nyugvó mágikus formulákat rejt, ám ha csupán azokra helyezem a hangsúlyt, igen könnyen lelepleződtem volna. Legyek csak a köz szemében egy tehetséges, ám mindazonáltal nem veszélyes fiatal kölyök. - Nem volt egyszerű döntés, ám több minden közrejátszott. Többek között az, hogy a felmenőimnél sem láttam túlságosan boldogító véget. Anyám többek között megölte apámat, miután az beleőrült a sötét varázslatokba. Nos... nem szánok magannak ilyen sorsot. És tulajdonképpen... elkezdtem megismerni a kis csapatot. – Ezzel nem vallom be, hogy valahol meg is kedveltem őket, de ha egy kicsit is átlátja az összefüggéseket, erre hamar rájöhet. Egy ilyen csapatba kell beülnie, akik képesek sorsfordító tettekre, hogy egy megrögzött sötét varázslóból is semlegest avanzsáljanak. Ettől természetesen Jessamine jelenléte nem mozdít el majd a jóságos irányba, ám megalapozza azt, hogy józan, s nem vérszomjas, hatalomvágyó döntéseket hozzak. - Hasonlóak, mint a mogwai-ok, ha hallottál róluk. Rendszerint elkeverik az ember varázskomonenseit, ám mindezzel együtt hasznos lények, hiszen pálca nélkül, igék nélküi varázslást tesznek lehetővé, méghozzá komolyabb hatásfokkal, mint alap esetben. Illetve egyes boszorkányok szerint külsőre ölelni való plüssök. – Teszem hozzá oldva a feszültséget, holott valóban ez a legenda járja a kis dögökről. El kell őket viselni, ám roppant ragaszkodóak. – Ez úgy hangzik, mintha valami mugli szuperhősös filmre gondolnál. Mindazonáltal... van benne ráció. A nagy tettek engem is mindig megmozgattak, végeredményben tenni másokért... ez is egyfajta dicsőség. Ha belegondolsz Jessamine, velem együtt mind a négy házból van már csapattag. Mi már lemodelleztük a működést, tehetünk azért, hogy mások is össze tudjanak dolgozni. Ám mindennek titokban kell maradnia. Csak hogy tudd, nem fogom feladni azon varázslataimat, amelyek netán a morálba ütköznek... Így megfelel?
Bólogat végig, míg Uther magyaráz a kérdéseire válaszolva. A vérmágia, mint olyan, még mindig nem tetszik neki, de a fogalmazásból azt szűri le a szöszi, hogy a fiúnak ez lenne úgymond az eleme, ahogy a lányok között fel van osztva az öt elem, mintegy hatodik elem lenne a vér. - Hol tanultad a vérmágiát? A könyvtár nyitott szekciójában nem hiszem, hogy túl sok ezzel foglalkozó könyv lenne. Még nem mondja ki, de szívesen vetne néhány hosszabb, úgy pár napig is eltartó pillantást a „tankönyvekre”. Nem mintha túlságosan nagy affinitást érezne a dologhoz, sőt, nagy valószínűséggel a gyomra is fel fog fordulni, de tudnia kell, hogy a kritikus hatodik elem elfogadható-e. - Nem, valóban nem tetszik. De elhiszem, hogy már megváltozott a terved. Mondja ki kertelés nélkül, elszoruló torokkal. Nagyokat kell lélegeznie, hogy ne fusson el azon nyomban. Csak azért marad, mert Uther szándékai megváltoztak saját elmondása szerint… és Jess elhiszi, hogy őszintén megváltoztak ezek a szándékok. Ha hazudni akart volna, nem beszél egyáltalán a rituáléról vagy szimplán hazudik a kényesebb kérdéseknél. Persze, lehetne mesterien gonosz, aki végigugrálta a hugrabugos prefektus logikája mentén a beszélgetést és mindent számításból mondott. De nem csak a hideg logika miatt marad Jess, az a bizonyos női megérzés is azt súgja neki, hogy Uther nem hazudik. Furcsa dolog ez, nem ismeri a fiút, de hisz a megérzésének. - Milyen famulusokat? Most már kevesebbet kérdez, lassan kezd összeállni a fejében a kép, ahogy letisztázódnak a részletek. A kisajtolás különösen felkelti az érdeklődését, természetesen a nemtelen anyagokat felhasználva. Mielőtt pusztán tudományos indíttatású kérdésekkel teljesen elkanyarítaná a beszélgetés fonalát, szerencsére Uther ragadja magához a kérdező szerepét. - A világbékére nem gondoltam, habár az éhezés megszüntetése elég menő dolog lenne. Válaszolja, miközben az igazi válaszán gondolkodik, de ismét csak az a kép türemkedik be gondolatai közé, amint különleges eseteket oldanak meg. - Egy olyan titkos csapatnak lenni a tagja, ami jobb hellyé teszi a világot… az klassz lenne. Nem a dicsőség vagy a hírnév vonzza, hisz titkos társaságról beszél, tényleg csak a vágy van meg benne, hogy jobb hellyé tegyék a világot. Aztán eszébe jut még valami, félmosollyal szája szegletében pillant fel Utherre. - Meg mondjuk házak közti viszályt jó lenne megszüntetni, ezt a mélyről jövő ellenségeskedést… de gondolom ez már a világbéke kistestvére lenne, igaz?
Félmosollyal figyelem a lány reakcióját. Egyértelműen azért venném fel őt az angyalok közé, hogy legyen valaki, aki a jóságot képviseli, és meg tud tartani a realitás talaján. Eredetileg amikor még névtelen, feláldozható szolgákban gondolkoztam, nem igazán számítottak az érzéseik, ám most a csapatépítés útjára lépve kezdek ráébredni, hogy a magány bizony nem lehet út. Bármennyire is sötét varázslatokat űzök, nem akarnám, hogy az őrület elhatalmasodjon rajtam. A halandóság átlépése érdekes célnak tűnt, ám aztán? Ott ülök valami mindenható buborékban, és várok a nagy semmire? Kénytelen vagyok beismerni, hogy az ember társas lény, és csak úgy telhetnek el a napjaim, hogy mindent, ami jutott, másokkal is megosztom. Most éppen a naív szöszivel, aki felé nyíltságot fogadtam, legalább legyen egy olyan élő lelkiismeretem, aki felhívhatja arrogáns hibáimra a figyelmet, amit magamtól nem vennék észre. - Van, bár nem hiszem, hogy elemi mágust kellene képeznem belőletek. A legtöbb varázslat, idéző pentagramma az elemekből táplálkozik. A természet erejét használják fel, kivéve a vérmágia, azt én hozom a történetbe. Ez alapján a számotokra leginkább testhezálló elemből nyertek majd fókuszt. Több varázslatot is szándékomban áll átadni, de az efféle boszorkánykörök mindig csapatban működnek nagyobb hatásfokkal. Összetartozásra ösztöznek, még engem is. – Érdekes, hogy az ártatlannak titulált leendő angyal milyen okosan kérdez. Mégiscsak van hozzá szemem, hogy felfedezzem a lappangó tehetséges. Tulajdonképpen nem csak a csinos pofija, és a kedves aurája alapján választottam. A kviddics sokat nyomott a latba. Aki képes bármit is elhivatottan művelni, annak helye van köztünk. - Nos... nem fog tetszeni a válasz. Eredetileg nem éltététek volna túl a dolgot... Tudod ahonnan én jövök, a szüleim... azt a tanítást kaptam, hogy mások elpusztításával érdemes előbbrelépni. Ám... más vagyok mint ők. Képes voltam felfigyelni arra, hogy mindez zsákutca. A mostani rituálé inkább az összecsiszolódásról szólna, és kicsit talán erősödnénk is tőle. Terveim szerint famulusokat tudnánk magunknak idézni, ha sikerül. – Foglalom össze a dolgot, és ha már kiértünk, megcélzom az egyik padot, amihez oda tudunk sétálni, és helyet foglalni. Felhúzom kissé az öltönyöm ujját, kezd már jönni a tavasz. - De igen, csak nincs olyan hatásfoka a nemtelen anyagoknak. Ha alkímiai kifejezéseket akarnék használni, akkor a nemtelen anyagok után a növények alkotják a következő osztályt, majd az állatok, végül a humaniod lények. Talán a lélek, és a sejtek szintjén dől el minden. Minél összetettebb, annál jobb katalizátor az idézésekhez. – Bólintok a szavaira, pontosan tudom, hogy mit vállal, így nem is csóválom meg a fejemet, hogy bármiben is hibát látnék. Ez így természetes. Csak éppen nem a szavát fogom venni. A szerződésnek más módja van. - És te mit szeretnél Jessamine? Csak azt ne mondd, hogy világbékét.
- Öt elem? Öt? Kérdi maga elé súgva, lázasan gondolkodik, mi lehet az ötödik elem? A lélek, a szeretet, üveg, netán csokibéka vagy épp egy narancssárga hajú lány? Uther nem hagy gondolkodási időt, máris a lehetséges társairól van szó és egyértelmű, hogy ki fog derülni, mi a titokzatos ötödik elem. A lányok nevein meglepődik, többnyire mindenkit ismer, legalább név szerint, pontosabban szólva csak névről és arcról ismeri őket, személyesen még Ruth-szal sem beszélt, pedig nővére szobatársa. Egyedül Jasmine az ismerős, hisz háztársak. Tűz, víz, föld, levegő és idő. Hát egyik ötlete se vált be, de nagyon impozánsan hat a felsorolásban az idő. Tetszik neki a saját eleme, habár nem gondolja magáról, hogy légies könnyedséggel mozogna, de a kviddics miatt jó azt gondolnia, hogy jó szél-lovas lehet és ezért illik hozzá az eleme. - Az elemeknek van egyéb szerepe is? Teszem azt nekem meg kell tanulnom irányítani a levegőt? Vagy képesek leszünk majd olyan varázslatra, amit csak együtt tudunk elvégezni, mindenki a maga eleméért felelős bűbájjal járulva hozzá? És neked nincs elemed? Sorolja kérdéseit, nem hagy szüneteket közte, mert talán a válaszból egy újabb kérdést tenne fel és a mostaniak elfelejtődnének. - Mi volt a célja ennek a rituálénak? Vagy még mindig tervben van a kivitelezése, mitől függ az a bizonyos ha? És milyen jellegű áldozatról lett volna szó? - És akkor most mi a cél, ha ez a rituálé csak eredetileg volt cél? Rosszul cseng a mondat, valaki vérére vágyni nem túl jól hangzó kifejezés, elfelejti kifújni a levegőt is, míg válaszra vár. De úgy gondolja, jobb ha most mindent megbeszélnek, mert fél információk alapján nem dönthet. - És akkor a többiek már tagjai a szövetségnek és mindent tudnak? Kíváncsi, vajon már egy összeszokott csapatot alkotnak a lányok, ahol majd ő lesz a csodabogár újlány? - És az elemekből nem lehet kivonni energiát? Mondjuk a tűzből, levegőből? Csak élőből lehet? Hát igen, Jess egy szál pitypangnak se árt szívesen, nem hogy esetleg egy kis fülemülének, emberről nem is szólva! - Bocsánat a sok kérdésért, kíváncsi természet vagyok, csak nem mindig ilyen nyíltan, legalábbis azt hiszem. De, tudod, úgy gondolom, hogy ez egy nagyon komoly döntés és szeretnék tisztában lenni az apró betűs részletekkel is, mielőtt szavamat adnám, hogy tagja leszek ennek a testvériségnek. Ha fázik is a szőke hajú lány, nem látszódik rajta, az mindenestre biztos, hogy ő nem érzi. Gondolatai túlságosan lefoglalják, azt se figyeli merre kószálnak épp, a jövő lehetséges képei melengetik.
A kérdésnél egyszerűbb lenne megmutatni a pentagrammát ahogyan tettem több esetben, a szőkeséget azonban egyenlőre pusztán szavakkal kívánom lenyügözni. A sötétség távol marad, a verbális eszközök őszintébbek lehetnek. Csakis arra van szükségem, hogy pontosan átlássa a dolgot a hugrabugos. - Ha úgy vesszük, öten az öt elemet testesítitek meg. Magyarázatot ezúttal nem fűzök hozzá, pusztán a felsorolás kedvéért. Ruth Amesbury a tűz, Jasmine Flowers a víz, Lioneah McCaine a föld, az akit a tükörben látsz a levegő, s Eileen Cavanaugh az idő. – Most, hogy kimondom mindezt, mintha hivatalos formába is önteném, hogy ez a felállás. Különös érzés kerít birtokába, most már nem névtelen szolgákként, feláldozható eszközökként vallanék róluk, és ebbe a sorba kívánom bepasszintani a szőkét is. Felfigyeltem rá, az értékei túllendítik azon, hogy pusztán boszorkány, akinek az életeszenciájára van szükségem. Nem, amit álcaként kitaláltam, amivel eredetileg kecsegtetni kívántam, egyre jobban testet ölt. Valóban komolyan gondolom, hogy ő lenne a kémmesterem csillagnásztól függetlenül? Kérdései okosnak, viselkedése tökéletes beszivárgónak mutatja. - Eredetileg... volt. Egy igen fontos rituálét dolgoztam tovább. Nem éppen a pozitív mágiák mentén. Öt boszorkányra lett volna szükségem az áldozathoz. Ám miközben terveztem, és kiválasztottam őket... Különös dolog történt. Megismertem őket. Így ha a rituálék végre is hajtjuk... nem vágyom már a vérüket. – Megvonom a vállamat, az eredeti cél végeztével a csapat mind olyan értelmét vesztette volna, ám így, hogy a négyes minden tagja fogjuk rá, hogy egyre közelebb áll már hozzám – ki ki a maga módján – új értelmet, ahogyan Jessamine mondja, célt kell meghatároznunk. Jól átlátja, hogy a szövetség erőssé kovácsolása megoldás lehet, ezen belül az aktuális feladatokra, problémákra koncentrálhatunk. Amennyire a bizalmamba avatom Ruth-ot, mégsem vagyok vele tökéletesen őszinte, mert inkább a tanítványom, mintsem a bizalmasom. Eileen felé a szívem hajt, nem kell mindent pontosan tudnia. Jasmine és Lioneah lelkükben túl törékenyek, hogy tudják, mi is vezérel, koncentráljanak a saját feladatukra. Jessamine azonban egy élő lelkiismeret lehet. Akivel csakis akkor érhetek célt, ha betűről betűre elé tárom az igazságot. Csakis az lehet a kérdés, mi van ha máshogyan dönt. Ám úgy vélem, ahogyan a többiek esetében az angyal pusztán egy hízelgő bók, a szőkeség esetében valódi tartalommal bír. Kétlem, hogy hátat fordítana enélkül, hogy a saját eszméit ne akarná rám erőltetni. Talán éppen azt akarom, hogy indokom legyen kimondani, nem kell elpusztulniuk. - Kém, igen. Bálokra járnál, nyitva tartanád a füledet. Akár a mágiaügyi minisztérium. Úgy keltesz feltűnést, hogy nem sejtik, a gyönyörű szőke lány milyen testvériség tagja. S nem titkolt szándékom rád bízni, hogy a többi angyal is elfogadja kiválasztottsága súlyát. – Kiadom a piszkos munkát, hát persze. Nem véletlenül. Jessamine könnyebben ért a meggyőzéshez, manipulációk és megfélemlítés nélkül teszi azt. Angyalaim bizony most még magukat is gyűlölik azért, hogy felhívtam rá figyelmüket, mennyire törékeny a halandó létük, és messze még az áhított cél. A szöszi lesz erre kiválasztva. A kérdésen halkan felnevetek. Kitérhetnék a válaszadás elől, ahogyan átérünk az udvaron a kviddicspályák irányába, remélem nem fázik a leányzó. Mondhatnám azt is, hogy mindez még ráér, itt most maradok az eredeti tervnél. Ha az őszintén megfogalmazott sötét varázslatokra igent mond, egyikünket sem ér majd meglepetés. - A kisajtolás olyan mértékű erőszakos varázslat, amellyel energiát vonunk el a környezetből. Növényekből, állatokból, és... emberekből. Minél nagyobb erőre van szükségünk, annál komolyabb „csalás” kell. Az így szerzett plusszal lehetünk képesek elérni olyasmiket, amit egyébként ne tudnánk. Az elemi erő... már más kérdés. Nehéz megfogalmazni. Mindig ilyen kiváncsi vagy? – Engem most sokkal inkább az érdekelne, hogy vajon hogy áll most mindehez, hiszen lényeges a továbbhaladásunk szempontjából.
- Öten? Ki a másik négy angyal? Nem ez a legfontosabb kérdés, de ez is nagyon fontos, így aztán nem bánja Jess, hogy cenzúrázatlanul csúszott ki, amint megfogant gondolatai közt. Jobban átgondolva se tudott volna ennél jobbat kérdezni most, hiszen kimondta Uther, nem csak az ő segítői lennének az angyalok, hanem egymás szövetségesei is. Így aztán nem mindegy, hogy kikkel lép még szövetségre, amennyiben igent mond a fiúnak. A kérdésen elgondolkodik. - Amennyiben megvan az összhang és a hajlandóság az együttműködésre, akkor minden bizonnyal sok mindenre lehetünk képesek, több mindenre, mint ha az egyéni elért eredményeket adnánk össze. Azt nem mondja, hogy mindenre, mert ahhoz mindenkinek rendkívül kimagaslónak kell lennie, és Jess saját magát semmiféleképpen nem tartja annak. - De valami végső cél mégis csak kell, hogy legyen, amely elérése érdekében kerülnek meghatározásra az aktuális helyzetnek megfelelő rész-célok, nem? Vagy abszolút ad-hoc jellegű a csoport célja, például ha valahol kitör egy új mágikus eredetűjárvány, akkor azt megállítani, azután ha az Északi-fény eltűnik egyszer csak, akkor azt megkeresni? Meg akarja érteni a szövetség célját, ezt nem rejti véka alá. Homlokát ráncolva figyel mindenre, amit Uther mond, különösen, amikor saját szerepére terelődik a szó. - Afféle kém lennék? Nem hangzik feltétlenül borzasztó dolognak, jobb, mintha bérgyilkosnak szánná és végülis a jó ügy érdekében ez még hősies dolog is lenne, életét kockáztatni információkért, de a vérmágia és a többi különös mágia sötét hangulata arra engedi következtetni, hogy ebben a történetben nem ő lenne a hős. Habár, ha megváltoznának egyes részletei ennek a szövetségnek, akár lehetne az is. Igen, felcsillannak szemei, csak el kell érnie, hogy a jó ügy érdekében, jó eszközökkel harcoljanak és hős lehet, akiről persze senki nem tudja, hogy az, mert a kémekről senki se tudja, hogy kicsoda valójában, a világ szemében csak egy egyszerű dalszerző lenne. Milyen jó is volna! - Mondd csak, egyébként mi az a kisajtolás? És az elemi erőterek létrehozása? Visszatér erre a témára, ezek olyan mágiaágak, amikről még csak nem is hallott. A vérmágiát se ismeri, de arról legalább hallott már. Különben is felesleges lett volna elkezdenie szabadkozni, hogy alkalmatlan lenne kémnek, a családja révén megvan a kezdeti kapcsolati tőkéje, könnyen bekerülhet olyan társaságba, ahová úgymond érdemes. A személyes tulajdonságaival tisztában van, habár ez a legtöbb háztársára igaz, megbízhatóak, barátságosak, természetes, hogy az emberek többsége megbízik bennük megnyugtató kisugárzásuk miatt.
Bennem is felmerül, hogy miért indulok máris... Valahogy nem tudok egy helyben ücsörögni, a többi angyalt is hajtottam a megbeszéléseink alkalmával, kivéve Lioneah-t, akit az üvegházakhoz kötött a büntetőmunkája. Mégis úgy vélem, hogy mozgás közben fesztelenebb a beszéd, a másik fél nem érzi magát sarokbaszorítani. Legilimentor vagyok, az empátiát mellőzöm, ám most tudom, Jessamine esetében a manipuláció legkisebb formáját is kerülnöm érdemes a későbbi lelepleződést kerülendő. Terveim szerint a szőkeség a jobbik felemet lesz hivatott képviselni Eileen mellett. Ruth, Lioneah a sötét oldal, Jasmin a mérleg nyelve, míg a véla mellé a hugrabugos kémmestert gondoltam volna olyan szerepre, akik majd a hátam mögött állva fehér szárnyakkal húznak vissza a baljós pusztulás szakadából. Megindulunk a birtok felé, s felvezetem képzésem, s kérésem alapjait is. Ultimátum egyben, s lehetőség, amelytől mindketten többek lehetünk. Amint kint vagyunk, nagyjából a címszavakat közöltem is. - Veled együtt... öten lesztek angyalok. Csakis ti fogtok tudni minderről. Nem titok, a segítőim lesztek, ezzel együtt egymás szövetségesi is. A célok meghatározása mindig az aktuális helyzetnek megfelelő. Te mit gondolsz, mire lehetünk képesek hatan? – Kérdezem oldalt pillantva. A szőkeség finom lelkét nem húznám le a kárhozatba, nem is lenne értelme, azt pedig, hogy a csillagnász melyik aspektusát választom majd, még nem döntöttem el. Az utóbbi hónapok azt sugalják, legkomolyabb erőfeszítéseim ellenére is elkezdtem kötődni hozzájuk, nem arctalanok. Megmozdult valami, ami hosszútávon teheti értékessé őket. Ezért eshetett hát meg, hogy Ruth meglepődése ellenére kitartottam Jessamin kiválaszásában. - Nem gondolom. Tudom. Mégsem egyszerű megfogalmazni, hogy ne olcsó bókokként éld meg. A külső sokat számít, ezen túlmenően van benned egyfajta természetesség, amely arra ösztönöz bárkit, hogy bízzon meg benned. A szövetségnek te leszel a füle, a szeme. – Nem feltételes módban teszem fel a kérdést, egyszerű tényként közlöm. Ha ő nem, hát senki. - Mert képes voltam felismerni, mikor érdemes ezekkel az eszközökkel élni. Nem kívánlak minderre megtanítani, ha nincs hozzá gyomrod. Ám az általad fontosnak tartott aspektusokat tovább mélyíthetjük. – Nincsen hatalmi igéret, nem apellálok a becsvágyára. Hétköznapi teremtésnek tűnik, a boldogságra való hajlammal, ezt pedig csakis az önmegvalósítás útján érheti el, nem mások által felkínált célokban. Csakis az a kérdés, képes-e csapatban tenni mindezt.
Uther hamar eloszlatja Jess feltételezését, mely szerint most bizony össze lettek keverve. Hamar és meglehetősen tömören, úgy tűnik a rúnaszakértők szeretnek keveset beszélni, de azt a keveset legalább velősen mondják. Ha nővére nem lenne hasonló, lehet furcsának találná ezt a szűkszavúságot, de így nem időz soká ennél a megállapításnál. - Ó, értem. Ezek szerint Gia kikerül a képből, ideje lesz hát komolyan odafigyelnie a fiú szavaira, mert ezek szerint neki szólnak, már nem csak azért kell figyelnie, hogy azután elismételje nagyjából nővérének, miért keresi őt Uther. Visszatér kíváncsisága, ami oly sietősen hajtotta fel a lépcsőn még az imént. Nem ellenkezik a séta ellen, alig fél másodperccel a fiú után el is indul. A késlekedést az okozza, hogy a sétára való invitálás olyan volt, mintha egy regényhős szájából hangzott volna el. És ha jobban belegondol, akkor a meghívó levél is regénybelinek hatott a maga váratlanságával. Néha előfordul Jess-szel, hogy szinte ébren álmodik, túlzó képzelete néha egészen élethűnek tűnik, de azért nem ennyire élethű. Megfordul a fejében a kérdés, hogy vajon miért a csillagvizsgálótoronyban találkoztak, ha most rögtön el is indulnak lefelé. Ez végképp megtöri az álom-illúzióját. Felzárkózik Uther mellé és figyelmesen hallgatja lefelé menet. - Természetesen. Biztosítja azonnal, nem esik nehezére, nem pletykás-típus, nem okoz gondot neki a titoktartás. A véres jelzőnél kissé összerezzen, ami a lépcsőzés közben nem olyan feltűnő, mintha szemtől szemben ülnének egy tanteremben. Talán túl korán fogadott titoktartást, de most már megtette. „Vérmágia, kisajtolás, elemi erőterek létrehozása”? Az angyali szövetség olyan élesen elütőnek hat a vérmágia említése után, hogy szinte kényszerítenie kell magát, hogy ne nézzen körbe, nem-e ismét valamiféle tréfáról van szó, aminek a végén őt fogják kicsúfolni. De minden csendes körülöttük és most még el is hagyják a kastélyt, míg leérnek a park gyepére, gondolkodik. - Mik a céljaid? Kérdez rá először a számára legfontosabbra, vajon mi lehet annyira fontos, hogy az ilyen elkeseredett eszközöket is számításba vegye a hollóhátas fiú. Utherre pillant, nem tud róla igazából sokat, kíváncsi vajon mi történhetett vele, hogy azt gondolja, csak így érhet célt. Ez a kíváncsiság most egészen különbözik a toronybelitől. - Miért gondolod úgy, hogy én segíteni tudnék neked? Ez másik égető kérdés motoszkál a fejében, amit rögtön követ a következő. - És miért gondolod, hogy csak az általad felsorolt eszközökkel érheted a céljaidat?
Az újdonsült angyal-jelölt igazán bájosnak tűnik. Talán pont ezért is került ő szóba nálam, Ruth határozott makacssága ellenére, hogy a másik ikert, Georgianát kéne választanom. Attól félek a mardekáros lányt hiába dobnám be egy partira, kémkedni, megtéveszteni, amilyen legörbülős, komoly tekintete van, igen hamar megbukna kémmesteri poszton, és különben is, a változatosság a lényeg. Komolykodó, negatív angyali fronton ott van már Jasmine, és Lioneah is. Nem, ide most valami más kell. Több. Egy igazi világos teretmény, aki az általam kapott hatalommal sem lesz senki szemében bukott. Valaki, aki úgy tud besiklani a társasgágba, hogy ne sejtsék, milyen szövetséges képvisel. Érdeklődve várom hát, hogy megnyilvánuljon. Távolról figyeltem már, mégis más az, ahogyan velem kommunikál majd. Főpróba ez mindkettőnk számára. Eljátszatnám a joviálisan ismerkedős egyetemista srácot, vagy meg is félemlíthetném, egyikben sem látok pocenciált. Évek után úgy érzem, hogy ha kémmesternek kérem fel, akkor pont vele nem kell megtévesztőnek lennem. - Nem olyanra vágytam, aki a rúnák tanát ismeri, arra itt vagyok én. – Intek hárítóan, ebben benne van az is, hogy pontosan rá gondoltam, ennyire kezeljük már külön személyiségként az ikreket. Derűsen megrázom a fejemet, remélem ez nem azt jelenti, hogy más tekintetben sem kíváncsi a mondandómra. - Sétáljunk. – Indulok le a lépcsőkön vele, bevárva, míg felveszi lépteim ritmusát. Magunk köré húzok egy zagyváló bűbájt, hogy senki ne hallgassa le a beszélgetésünket. – Mindaz, amit most mondani fogok Jessamine Findley, szigorúan maradjon kettőnk között. Nem szoktam ennyire a tárgyra térni, de úgy vélem, nálad érdemes. Nos.. az eszközeim olykor véresek. A mágiám forrása nem csupán a mindent körbefoglaló mágikus eszenciákból táplálkozik. A családom nagy múltra tekint vissza más tudományok terén, mint a vérmágia, kisajtolás, elemi erőterek létrehozása. Vannak bizonyos céljaim, elsősorban az iskolában kívánom megalapozni azt, amely később is hasznomra lehet. Mondjuk egy angyali szövetségnek is hívhatnánk, amelyben helyet kapnál. – Az biztos, hogy ezeknél a szavaknál nem gondolhat hátsó szándékra, hiszen ilyesmit hazudni, még viccből sem érdemes. Kiérünk lassan a birtokra, ha fázna, meg tudjuk oldani a mágia segítségével, ám most tiszta az idő, szellő sem mozdul.
Csupán biccent egyet mosolyogva, mikor a pontossága kerül szóba. Hát ez nem mindig feltétlenül igaz rá, persze, ha prefektusi teendőiről van szó, akkor nincs kivétel. Mindenesetre most nem kezd bele ezen jellemvonásának ecsetélésébe, különösen, mert egyre inkább meggyőződésévé válik, hogy ismét összekeverték őket nővérével és nem akarja Giát azzal kellemetlen helyzetbe hozni, hogy elfecsegi szétszórtságát. Egy pillanatra ugyan elmereng, levélben még nem volt példa arra, hogy összekeverjék őket, de úgy tűnik ezt is el kell kezdeni és ha azt veszi alapul, hogy a múltkor Chance is tévedett, akkor egy alig ismerőstől elfogadható az írásbeli tévesztés. Egy kissé megilletődik annak gondolatától, hogy őrá lenne szüksége Uthernek, de a befejező szavak hallatán kedves, elnéző mosoly jelenik meg arcán, igen, most már biztosan össze lettek keverve. - Ez igazán megtisztelő, de, umm, nem lehet, hogy a nővéremre gondoltál? Georgiana a kiemelkedő tehetség rúnaismeretből, őt biztosan érdekli a rúnaismeret magasiskolája, amit az iskolában nem sajátíthat el, én sajnos nem értek annyira a rúnákhoz és szimbolisztikához, hogy ne lenne elég az iskolai anyag. Az egyetemista fiú értelemtől sugárzó, nyílt arcán tartva pillantását, nem is gondol többre, mint a Minisztérium által jóváhagyott tantervben szereplő tárgyak kibővítésére. Hangja nyugodt, habár, mire mondandója végére ér, kezdi igazán felfogni Uther mondandójának többi részét is, amik még annál is jobban elgondolkodtatják, mint mikor még a nővérével való összekeverésen morfondírozott. Vajon mire gondolhat a fiú azzal, hogy megnyernie magának? És mihez kell a kölcsönös bizalmi kapcsolat? Egy egyszerű mentor-mentorált kapcsolat is megkívánja, de nem így kihangsúlyozva. Arckifejezése megváltozik kissé, bizonytalanabbá válnak vonásai, talán mégse úgy van minden, ahogy azt az imént gondolta. - Egyébként pontosan mit is tanítanál?
Érdekes kettősség fémjelzi a hamarosan érkező szőke angyalt. Már csak ő hiányzik a gyűjteménytől. Magam sem értem, miért hagytam utoljára. Amilyen könnyűnek tűnik bekebelezni ennivalóan törékeny, naív lelkét, átgondolva azt, amitől a mardekáros intett, teret kell adnom az aggódásnak, még ha Ruth nem is egy kétségbeesős alkat. Jessamine esetében a szokványos lenyűgözés, amely a sötét térfélre ránthatja, hatalmat adva a kezébe, korántsem biztos, hogy a szőkeségnél ez bevállna. Így is komoly kérdés, hogy ha nekem másfajta módszerekkel magam mellé állítva vajon mit is „kap” a többiektől, alaposan utánajárva a valóságnak. Eileen mellett már így is kénytelen voltam csiszolódni, nem lenne túl szerencsés, ha valaki más is el akarna velem hitetni, többet érek, mint mutatom. Mégis, úgy érzem, kell ő nekem. Na nem mint lány, és nem a kora folytán, hiszen a vélánál idősebb. Kémmesternek. Olyannak, aki beférkőzik mások bizalmába, ha nem is tudatosan, képvisel úgy engem, hogy közben végig tudok pásztázni a gondolataiban, látni a szemével. Mintha holmi bogárka lenne, akit bedobok az ellenfél soraiba, hogy észre sem véve, hogy a szőke ártatlanság pillantása mögött veszélyes sötét varázsló lapul. - Ahogy mondod Jessamine, köszönöm hogy ilyen pontos vagy. – Mellőzöm aurámból a sötétséget, s pusztán a derűs, karizmatikus ifjú álcája marad, a fenevad éhségét most elcsítítom, lesz még alkalma a lány lelkéből táplálkozni. A könnyű győzelem reményével nem kecsegtet e találka, türelmesnek kell lennem. Ez bizony nem sprint, hosszútáv. Közelebb lépek, és elfogadom a kéznyújtását, egy pillanatig elidőzve azon, hogy mit is kéne tennem. Most csak magam vagyok, kirekesztve a sötét gondolatoktól, tisztán láthatok, és úgy kell döntenem, hogy felesleges lenne a későbbiekben magyarázkodnom, hogy ha ellentmondásokba keveredek. Ha nemet mond, akkor még mindig átgondolhatom, hogy mit kezd majd az információval, amit tőlem hallott. Felejtésátok, nyakkitörés majd elásás... S vajon miért gondolkozom éppen a rossz végkifejletben? Tulajdonképpen még jól is elsülhet a dolog. Ez most nem az a helyzet, ahol értelme van a hatalomfitogtatásnak. Mások nem hallják a beszélgetésünket, ezegyszer bevethetek némi őszinteséget. - Szeretnélek megnyerni magamnak. Szükségem van rád, s ha úgy alakul, hogy kölcsönös bizalmi kapcsolat alakul ki, tanítanálak. Nem olyanra, amit az iskolában sajátíthatsz el. – Egyértelmű, hogy magasabb vagyok mint ő, és akár azt is belevethetném tárgyalásunkba, hogy megmutatom az igazi arcomat, ám semmi szükség nincsen arra, hogy idejekorán elriadjon.
Kezében az összehajtogatott levéllel vág neki a csillagvizsgáló tetejére vezető lépcsősornak. Idáig zöldkockás rakott szoknyájának bal zsebében lapult, most is csak ellenőrzés végett vette elő. Az elegáns kézírású levél sorain gyorsan sepert végig pillantása, hogy megállapodjon az időpont lendületes hurkolású számjegyein. Lila színű bőrszíjas órájára pillant, semmi kétség, pontosan fog érkezni. A kviddics-edzéseknek köszönhetően nem kezd lihegni az első lépcsőforduló felénél. Persze megkönnyebbül, amikor végre az utolsó fordulónak vág neki, de amint felér, nem rogynak össze lábai a fáradtságtól. Kíváncsian pillant körbe, a látásból ismert egyetemista fiú alakját keresi és hamar meg is találja. A makulátlanul elegáns öltözettől nem szál inába bátorsága. - Szia! Uther, igaz? Nem csak tekintete fürkésző, hangján is hallani a kíváncsiságot. Hallott már a hollóhátas fiúról, nagy reménységűnek tartják a szimbolisztika szak szaktanárai. Épp ezért van benne némi bizonytalanság, vajon nem keverte-e össze véletlenül nővérével őt Uther. Hiszen Georgiana az, akiről nyílt titok az iskolai berkekben, hogy kiváló rúnaismeretből. No, és az elegáns megjelenés miatt is Gia passzolna jobban a képbe. - Jessamine Findley,örülök a találkozásnak. Nyújtja kezét a bemutatkozáshoz, ami valahol felesleges, mert hát a nevére szólt a levél. Mégis, britként nem lehet kihagyni az udvariassági köröket, még ha rövidre szabja is most Jess, nem tehet róla, a kíváncsiság hajtja. – Minek köszönhetem a leveled?
Ruth határozott intése ellenére is ragaszkodom Jessamine-hez. A szőke, hugrabugos lány kiváló kémmester lenne az ötös csapatban, az angyalok egyébként is sokszínűek. Talán ez itt sokkal inkább álmodozóbb, mindig a jövőre tekint, ahelyett, hogy a figyelmét a jelen kötné le, ám én talán más voltam, amikor tanulni vágytam? Erőteljesen kétlem, hogy komoly volna, vörös biztonsági főnököm is megmondta, bolondos, és a testvére megfelelőbb, helytállóbb választás lenne, de nem, ő való közénk. A sötét mágiával jó eséllyel nem fogom majd meg, így egyértelműen a szíve lesz a cél. Na nem holmi romantikus képzelgésekre, vagy netán csábításra kell koncentrálni, a vágyain át lehet majd manipulálni. Így az ünnepek végeztével, amikor a hozzá hasonló diákok elkezdenek visszaszálingózni a Roxfortba, kapja tőlem a baglyot, amelyben bemutatkozom, s pár szóval meghívom őt egy kötetlen beszélgetésre. Vagy ő, vagy senki más, ez eldöntött tény, a konstelláció túl közel, viszont ameddig bekövetkezik, addig Jessamine-ből egy hithű angyalt kell faragnom, aki képes lehet majd az elemét uralni. A víz, mi más is lehet. A tűz békés ellentéte, éltető nedű, lágyan hullámzó, ám meghatározó, akár sziklákat is mozgató őserő. Erre lesz hát szükségem. A finomságára, a mosolyára, az ismeretségi körére. A csillagvizsgálóban ugyan nem lehet leülni, ám arra tökéletesen megfelel, hogy ellazuljon, az égitestek könnyedén összevonhatóak vágyaink párhuzamával. Türelmesen várakozom, személyesen még nem beszéltünk, ám talán már hallott rólam. Csakis annyit, hogy kiváló képességekkel rendelkező egyetemista vagyok a szimbolisztika szakról. Na és persze pletykákat... Téli kabátot nem viselek, az öltöny, törtfehér inggel, nyakkendő nélkül, ez takarja erőteljes alkatomat. A komor aura ezúttal mintha sehol nem lenne, visszafojtottam lelkem legmélyére. Egy csinos arcú, zafír pillantású magas srácnak tűnök, ébenszín tincsekkel.
