Luna & Alice, avagy a két kívülálló

Tárgy: Re: Luna & Alice, avagy a két kívülálló 2015-03-22, 09:42

[You must be registered and logged in to see this image.]

Alice & Luna

Őszintén örülök neki, hogy végül nem egyedül tettem meg ezt a felfedezést, hanem csatlakozott hozzám ebben Alice is. Kedves lány, tényleg nagyon kedves és nekem nagyon szimpatikus is. Olyan kis elvarázsolt azt hiszem, mint én és valahogy őt is nehezen értik meg, csak őt azért mert jobban kötődik a mugli dolgokhoz, mint az átlag. De ez nem baj, hiszen mugli, nem kell szégyellnie, ha meglepődik valamin, hiszen még én is gyakran meglepődöm dolgokon, és ez így van rendjén. Ha már mindent úgy kezelünk, mint ami átlagos és megszokott, ha már nem tudunk rácsodálkozni az érdekességekre, akkor valami szerintem kiveszett belőlünk, remélem, hogy ezt a pontot soha sem érem el majd, nagyon nem szeretném.
A mosolyom nem tűnik el, ahogy figyelem a repkedő kis lényeket, csak kis idő múlva szólalok meg, miközben Alice mellettem rajzol. Én sosem voltam annyira jó rajzoló, de ez nem is baj, nem kell mindenkinek szépen rajzolnia, én inkább csak megfigyelek, nekem az is bőven elég. Így legalább sok emléket raktározhatok el magamban.
- Én nem tartalak téged hitetlennek, hiszen... végül átjöttél a falon igaz? Az pedig nem baj, hogy sok mindenre rácsodálkozol. - sőt, ez jó dolog, és nem állt ehhez sem úgy hozzá, hogy nem tart velem, vagy hogy lehetetlennek gondolja azt, amit látunk és biztosan csak valami kósza szemfényvesztés lesz. Nem, ő velem tartott és most lelkesen rajzol és tetszett neki az, amit látott és ez a lényeg.
- Csodás! Nagyon szépen rajzolsz Alice! - pillantok a rajzra mosolyogva. Tényleg tényleg szépen rajzol, és szerintem ez tényleg nagy dolog. Mindenki tehetséges valamiben mindig is így gondoltam, bár vannak, akik azt hiszik, hogy ők nem azok, de ez tévedés. Csak olyan ember van, aki még nem találta meg azt, amiben kiemelkedő lehet, olyan nincs, aki semmiben sem az.
- Oh, persze, menj csak és szívesen jönnék sokszor még, hiszen csodás ez a hely! - én is feltápászkodom végül. Egyedül is maradhatok akár, de végül nem teszem. Még sok minden van, amivel elfoglalhatom magamat, teszem azt nagy kihívás lesz összepárosítani a zoknijaimat, amik reggelre valami furcsa okból kifolyólag teljesen összekuszálódtak a fiókomban. Minden bizonnyal a narglik tették... más magyarázat nem nagyon van.

//Én is köszönöm szépen a játékot, cukker volt! Very Happy

//

Tárgy: Re: Luna & Alice, avagy a két kívülálló 2015-03-18, 10:45

Luna & Alice

[You must be registered and logged in to see this image.]Való igaz, én nem hittem annyira benne, hogy tényleg olyan lényekre bukkanhatunk, amelyekről beszélgettünk eddig, de úgy tűnik, hogy tévedtem és… és milyen jó is az, hogy tévedtem. Örülök neki, hogy részese lehetek ennek a csodának és majd utánuk fogok nézni, biztosan találok majd feljegyzést róluk, esetleg Oscartól is rákérdezhetek, hiszen ő mégis csak ért a különleges lényekhez, hátha hallott már róluk. Ahogy fürkészem a különféle színű állatokat, úgy szúrok ki egy olyan lényt, akinek háza is van és most már mindketten úgy nézünk Lunával, mint kisgyerekek az édességboltban. Azonnal késztetést kezdek érezni arra, hogy lerajzoljam őket és mivel alapjáraton is úgy készültem, hogy lerajzolom a folyosón lévő csodálatos festményt, így minden a rendelkezésemre áll. Lehuppanok a földre, majd hamar neki is kezdek. Nincs nehéz dolgom, elég gyorsan és könnyedén haladok, miközben Luna is csatlakozik hozzám a földre, így amikor kérdez, egy pillanatra felé tekintek.
- Egy időben én is az voltam, talán még most is, hiszen nekem ez az egész világ hihetetlennek tűnt. Nem tudom, talán nem vagyunk elég nyitottak az újra, máshogy kéne hozzáállni dolgokhoz, mint mondjuk ahogy te teszed. – ő tényleg más, mint itt sokan mások, és engem ez továbbra se zavar. Jó látni, hogy ilyen emberek is léteznek, mint Luna, mert most se gondoltam volna azt, hogy lehetséges mindaz, amit állít, és láss csodát, mégis az. Talán többször kéne hallgatni rá, hiszen nem mond hülyeségeket. Na de a rajzom is elkészül, így nemsokára azt a Hollóhátas lány felé mutatok.
- Mit szólsz? – nem profi munka, de azért elég szép, bár a színek hiányoznak. – Majd kibővítem legközelebb, hozok színes ceruzákat is. – jegyzem is meg szinte azonnal, majd ez után kelek fel, ha ő is megszemlélte a rajzot és törlöm meg fenekemet kissé, hiszen itt bizonyára elég poros minden.
- Én nekem viszont még tanulni kéne, szinte mindenből rosszul állok… - sütöm le szemeimet, ezzel jelezve, hogy ideje a búcsúnak. – De remélem, hogy legközelebb is eljövünk ide, olyan jó lenne! – csillannak fel szemeim is, és hogyha Luna is velem tart, akkor együtt lépünk vissza a folyosóra a falon át, majd valószínűleg kis idő múlva útjaink is elválnak. Örülök, hogy találkoztunk, jó lenne jobban megismerni ezt a lányt.

//Köszönöm a játékot, naaaagyon aranyos volt! *-* //

Tárgy: Re: Luna & Alice, avagy a két kívülálló 2015-03-04, 20:24

[You must be registered and logged in to see this image.]

Alice & Luna

Az emberek néha határozottan furcsák, legalábbis számomra. Én valahogy máshogyan látom a világot, mint ahogy a legtöbben, de nem zavar, hogy más hogyan gondolkodik, csak azt tudom, hogy másokat szokott zavarni az, hogy én hogyan állok a világhoz. Érthetetlen... hiszen nem az a lényeg, hogy mindenki úgy élje az életét, ahogy az neki jó? Nem kéne folyton beleszólni mások életébe igaz? Én legalábbis nem szoktam, és nekem így kellemesebb is az életem, legalábbis úgy érzem.
- Szerintem is! Olyan sok szép csodás dolog van a világon! - és sokan a legtöbben valami miatt nem hisznek, csak azért, mert nem látták még őket, pedig sok olyan lény van, akiket nem látunk, de attól még léteznek. Ott vannak pl. a thesztrálok, vagy a jeti, pedig nem látják őket túlságosan sokan, de attól még ugyanúgy vannak és szerintem mindennek meg van a szépsége. Egy csigaházas lepkének is, vagy egy thesztrálnak. Hamar kiderül, hogy a fal mögött tényleg csodát találunk. Én hittem benne, hogy így lesz majd, de ha jól sejtem, akkor Alice azért jóval bizonytalanabb volt nálam, ez a reakciójából is jól látszik.
- Persze, csak nyugodtan. - barátságos mosoly jelenik meg az arcomon. Oh, hát ha neki úgy jobb, én nem fogom megakadályozni benne. Én is kíváncsi vagyok végül is, de nem mindig akarok mindenre minden áron magyarázatot kapni. Néha egyszerűen csak elég a dolgokat látni és kész, nem mindig kell tudni, hogy miért olyanok, amilyenek. Amikor Alice szól felkapom a fejemet, és igyekszem követni a keze útját, hogy én is kiszúrjam a fenti régiókban a...
- Van házuk is! Csodálatos! - elképedve figyelem, csillogó szemekkel, ahogy a csigaházas lepkék repkednek. Tényleg mesés látvány, és nem lenne jó ezt elmondani bárkinek is. Csodálatos ez a világ és félek tőle, hogy elrontanák csak, ha olyanok látnák meg, akik nem értik a szépséget úgy, ahogyan mi. Aztán egyszerűen csak lehuppanok a fal mellett a földre és onnan figyelem tovább a meseszép lényeket, amíg Alice nekikezd a rajznak. Én nem vagyok egy művész alkat, szóval ezt meghagyom neki. Azt hiszem ezek a lények is olyanok, amiknek a létezését nem sokan hinnék el, ha elmondanánk nekik.
- Szerinted az emberek miért olyan hitetlenek? - csúszik ki a számon a kérdés, de oldala sem fordulok, hagyom, hogy rajzoljon, csak figyelem tovább én is a kis lényeket, ahogy repkednek és csodával töltik meg ezt a rejtett kis zugot.

Tárgy: Re: Luna & Alice, avagy a két kívülálló 2015-02-28, 20:32

Luna & Alice

[You must be registered and logged in to see this image.]Lehet, hogy Lunának van igaza, sőt, nagyon valószínű, hiszen akadnak bőven felszínes emberek, miért ne lehetne olyan, aki csak a fánk kinézete miatt nem nyúl hozzá? De kár is szót fecsérelni rájuk, akad érdekesebb dolog is, amivel leköthetnénk magunkat és ez nem más, mint a falon lévő kék csík, amelyet Luna idáig követett. A festmény is lenyűgöző, de véleményem szerint máskor is itt lesz, máskor is lerajzolhatom majd, így hát a lánnyal együtt követni kezdjük azt, egészen egy falig, amely mögött tuti, hogy van valami, mi pedig azért ötletelünk ám közben. Vannak elképzeléseim, de a Hollóhátas lánynak is, így hümmögök fel arra, amit mond, mert végülis jogos. Ebben a világban bármi lehetséges, így akár csigaházzal rendelkező pillangóra is lelhetünk.
- Na, majd kiderítjük, de igazad van, gyönyörű lehet! – egyetértünk, teljesen, de a falon való átsétálásban már kevésbé, ugyanis én nem kicsit tartok tőle, hogy nekimegyünk, mégse állíthatom le Lunát, hiszen szabad ember, bizonyára tudja, hogy mit csinál, jobban otthon van ebben a világban, mint én. És amikor végül én is ráveszem magam, hogy kövessem, látva, hogy ő is eltűnt a fal mögött és hát talán baja se lett – ha pedig mégis, nos… akkor majd együtt megoldjuk valahogy a dolgot -, akkor egy gyönyörű, szinte új világ tárul szemeim elé. Nem hittem volna, hogy ez így lehetséges, oly csodás.
- Én azért még szívesen utána néznék a könyvtárban, hátha megtudunk róluk többet. – pillantok a lány felé, bár ő talán nem ért most egyet velem. Ő talán megmaradna a képzelet világánál, de talán rávehető, hogy ne így legyen. És hogy titokban tartsuk?
- Persze, én se szándékoztam ezt senkinek se elmondani. – és ekkor látom meg azt, amire még jobban elkerekednek szemeim, így emelem fel kezem és mutatok a magasba, ahol már egy csigaházas, szárnyas lény is található.
- Luna, nézd! Olyan, amilyet elképzeltél, tényleg gyönyörű! – nem hittem volna, hogy ez lehetséges és természetesen ők is világítanak. Oly szép ez a hely és békés, rettentően megnyugtató a jelenlétük, így elmosolyodom, majd végül hirtelen ötlettől vezérelve dobom le magam a földre és kezdem el lerajzolni őket. A meztelencsigással kezdem, majd jöhet a házas is, de mivel csak fekete ceruza van nálam, így minden fekete-fehér lesz, de majd kiszínezem később vagy majd visszajárok időnként hozzá és talán… talán ha találok valamit róluk a könyvtárban, akkor kibővítem némi leírással is a rajzot.

Tárgy: Re: Luna & Alice, avagy a két kívülálló 2015-02-23, 13:51

[You must be registered and logged in to see this image.]

Alice & Luna

Sok furcsa embert láttam már, akik számomra érthetetlen okból kifolyólag hoztak rossz döntés, szóval én simán el tudom képzelni azt, hogy valaki mondjuk azért nem eszik fánkot, mert nem tetszik neki a színe, sőt láttam is már ilyet. Akadnak, akik szimplán csak direkt akarják távol tartani magukat a különlegestől, amit soha sem fogok megérteni, de talán nem is az én dolgom ez, hiszen mindenki olyan, amilyen, én hajlandó vagyok mások elfogadni a másságukkal együtt is.
- Tudod sok felszínes ember van. - vonom meg a vállamat egy félmosollyal. Persze én ettől még hiszek benne, hogy változhat a világ pozitív irányba is akár, de hát majd meglátjuk. Nem mi fogjuk az embereket megváltoztatni, akkor változnak inkább csak, ha akarnak, mi maximum reménykedhetünk ebben.
- Igazad van, akkor lássuk, hogy hová vezet és mi hagyta itt! - én is kíváncsi vagyok, szóval megértem, hogy ő sem a képet nézegetné inkább, de ráerőltetni sem akartam a dolgot. Megnézhetjük később is ezt a képet, viszont ki tudja, hogy ez a nyom nem tűnik-e majd el, ha nem most járunk utána, hogy pontosan hová is vezet, én pedig tényleg nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mégis mi hagyhatta. Sok olyan dolog van a világban, amiről az ember nem tudhatja, hogy micsoda, és talán erre sem kapunk majd választ, de ha meg sem próbáljuk akkor főleg nincs erre esély.
- Igaz, bár... ki tudja! Lehetnek különleges csigák is, képzeld milyen lenne egy pillangó, akinek még háza is van, szép díszes. - mint a pillangók szárnya. Szerintem meseszép lenne és én simán el tudom ezt képzelni, hiszen a varázsvilágban megannyi csodás állatfajra van. Ha csak az iskolában is honos hipogriffeket nézzük, már akkor elkerekedhet a szemünk, hiszen mégis csak egy hibridről van szó, akkor miért ne lehetne köze egymáshoz mondjuk egy csigának és egy pillangónak. Álljunk úgy hozzá, hogy semmi sem lehetetlen igaz?
A szavaira már nem reagálok, csak lehunyom a szemem, ahogy nekiindulok a falnak. Elég biztos vagyok magamban ahhoz, hogy tudjam, ha valamit elhatároztam, akkor azt menni fog és úgy is lesz, én pedig elhatároztam, hogy átjutok ezen a falon, mert igenis olyan lehet, mint az, amelyiket mindketten jól ismerjük. Tudom, hogy Alice mugli születésű, talán nem hisz annyira az ilyesmiben, mint mondjuk én, de... erről szól az életem, hajlamos vagyok olyasmit is elhinni, aminek sokak szerint egyáltalán nincs valóságalapja. Hamar átjutok és nem sokára már a szőke leányzó is ott áll mellettem, én pedig csak kedvesen mosolyogva figyelem, ahogyan szájtátva nézi a jelenséget.
- Én sem tudom, még nem hallottam ilyen állatokról, de nagyon szépek! Néha... nem lesz valami több attól, hogy tudjuk, hogy mi, sőt talán még kevesebb is, ha elveszíti a varázsát. - Hollóhátas vagyok ugyan, de inkább az a típus, akinek megérzései vannak és inkább az intuíció az én világom, mint sem a mély és bonyolult tudás. Nem gondolom, hogy a világot minden áron teljesen meg kell ismernünk, mert akkor könnyen elvésznek az a csoda, amiről nem tudjuk, hogy micsoda. Nem szeretem azokat akik minden áron válaszokat akarnak találni, hogy aztán csalódjanak, amikor kiderül, hogy olyasmire bukkantak, ami már nem olyan csodás. - Mi lenne, ha... titokban tartanánk? - ha ez a hely lenne a mi titkunk, és nem kellene azt a csodát, amit most találtunk magyarázatokkal tönkretenni.

Tárgy: Re: Luna & Alice, avagy a két kívülálló 2015-02-20, 12:06

Luna & Alice

[You must be registered and logged in to see this image.]Ez a fánk téma is érdekesnek tűnik úgy tűnik, nem csak a festmény, így arról folytatjuk tovább a beszélgetést. Egy ideje nem ettem már, de úgy hiszem, hogy holnap magamhoz veszek majd több különböző ízűt is, az lesz az én remek reggelim. És hogy vannak olyanok, akik talán a színes külsejük miatt nem ennék?
- Hát… nem is tudom. Szerintem ennyire felszínes emberek nincsenek, ha pedig valaki mégis azért hagyja ki ezeket a finomságokat, mert túl színesek, nos… az az ő bajuk, akkor így jártak. – vigyorgok jókedvűen Lunára, mert engem aztán tényleg nem hat meg, ha valaki így tesz. Mindenkinek szíve joga, hogy mit eszik, hogy mihez van kedve vagy mihez nem. Mondjuk, igaza lehet, engem is sokan azért nem próbálnak megismerni, aki vagyok, pedig… ki tudja, talán kincset is találhatnának, nem vagyok én olyan rossz ember. Na de a fánk után akad más is, ami érdekesnek ígérkezik, az pedig nem más, mint egy kék csík a falon, amit a szőke hajú lány idáig követett, és hát engem is érdekelne, kövessük!
- Már megnéztem és a kép máskor is itt marad, de ez a csík nem biztos. – és már folytatjuk is utunkat, immáron közösen, de sajnos a csík véget ér egy falnál, mégis, már változott némileg, nyálkás és vastagabb, oly különös ez e mágikus jelenség. A legendás lények gondozása mindig érdekelt, oly sok gyönyörű faj található ebben a világban és bár nem hiszem, hogy valami újat fedeznénk fel, mégis, ki tudja, hogy mire lelhetünk.
- A csigából pillangó? Az a hernyókra igaz. – javítom ki finoman a lányt, de aztán ki tudja, talán valami hibrid áll a dolgok hátterében. Nem olvastam még ilyen lényről, de… mindjárt kiderül. Mindenesetre csak türelmesen állok Luna mellett, aki meglepő dologra szánja el magát, így számat is eltátom kissé.
- Vigyázz, nehogy ütközés legyen a vége. – már indítom kezem, hogy elkapjam, hogy visszahúzzam magam mellé, nehogy baja essen, amikor… eltűnik. Szemeimmel nagyokat pislogok, majd körbenézek, végül én is próbálom összeszedni nem létező bátorságomat és azt tenni, amit ő, de egy lépéssel a fal előtt megállok.
~ Gyerünk, szedd már össze magad, Lunának is ment, neked is fog. ~ - főleg, hogy a vasútállomáson én se egyszer jöttem át már eddig a Roxfort Expresszhez, így végül megemberelem magam és nemsokára már Luna mellett ácsorgom a fal túloldalán. Bár sötét van, mégis, mindent láthatunk, ugyanis több pillangó repked körülöttünk különféle színekben és édesen világítanak. De… nem teljesen pillangók ezek, bár repülnek és szárnyuk van, mégis, testük olyan, mint egy meztelen csigáé, ház nélkül.
- Azta! Mik ezek? Még… még sose láttam ilyesmit. – oly különlegesek. Nem nyúlok hozzájuk, csak szájtátva figyelem a jelenséget. Vajon róluk is fogunk tanulni majd? Lehet, hogy a könyvtárban kéne utánuk olvasni, vajon csak simán világítanak vagy képesek másra is? Oly sok kérdés jut eszembe hirtelen.

Tárgy: Re: Luna & Alice, avagy a két kívülálló 2015-02-11, 16:10

[You must be registered and logged in to see this image.]

Alice & Luna

Hajlamos vagyok elkalandozni, de ezt azt hiszem mindenki tudja, aki egy kicsit is ismer. Előfordul, hogy olyan témát vetek fel, aminek az eredeti beszélgetéshez az ég világon semmi köze sincs, így kerül elő most a fánk kérdés is, hiába, hogy előtte még a képet néztük, ami persze szintén nagyon tetszik nekem. Én még valahogy most is az a típus vagyok, aki képes bármire rácsodálkozni, a világ szépségei egyszerűen mindig lekötnek, akkor is, ha az másnak már általános és megszokott. A fánkok színes cukrai pedig kifejezetten különlegesek, szerintem.
- Igaz, de... lehet hogy vannak, akik azért nem esznek fánkot, mert túlságosan színes, pedig a nélkül lehet, hogy szeretnék. - viszem tovább a kósza kis fejtegetést fánk ügyben, mintha csak tényleg valami rendkívül fontos témát tárgyalnánk épp ki, pedig... végül is valamelyest így is van. Minden fontos, amiről beszélsz valakivel, nem lehet valamire azt mondani, hogy fontosabb, mint más, hiszen miért kéne rangsorolnunk a témákat, miért kéne rangsorolnunk bármit is? Én az embereket sem szeretem sorba állítani, így hát mást sem.
- Hát persze! Ha nem a képet akartad megnézni, akkor követhetjük. - bólintok egy kedves mosoly kíséretében. Nem igazán szoktam túl lelkes lenni, legalábbis olyan pattogó tekintetben nem. Sokak szerint inkább olyan vagyok, mint aki egy kicsit mindig be van lassulva, pedig ez nem így van, csak mindig figyelek a gondolataimra, másokra... a környezetre, és e miatt sikerül gyakran elkalandoznom. Mindenesetre követjük a kék csíkot, ami lassan változik, a rés vastagodik és én is észreveszem a néhol megcsillanó nyálkát, és végül az egész egyszerűen mintha eltűnne a semmiben.
- Talán csak egy színes csiga. Gondolj bele milyen csodás pillangó lesz belőle! - én gondolkodás nélkül guggolok le, hogy jobban megnézzem magamnak azt a rést és persze az eltűnő utat, de nem nyúlok még hozzá, csak kicsit oldalra döntött fejjel gondolkodom tovább, aztán felállok és elgondolkodva lépek vissza Alice mellé. - Talán egyszerűen csak... - nem nyúlok a falhoz, hiszen ez olyan, mint a... hit, ha hiszel valamiben akkor nem kell leellenőrizned. Egyszerűen csak sima sétáló lendülettel indulok meg a fal felé, hogy aztán... épp mint a 9 és 3/4-ik vágányon egyszerűen eltűnjek a falban.

Tárgy: Re: Luna & Alice, avagy a két kívülálló 2015-02-07, 20:22

Luna & Alice

[You must be registered and logged in to see this image.]Nem számítottam arra, hogy pont Luna ütközik majd belém, de valahogy… nem bánom. Általában nem örülök neki, hogyha útban vagyok, de ezt a szőke hajú lányt kedvelem, még akkor is, hogyha igazán nem ismerem. Talán… talán idővel ez változni fog, hiszen valamilyen szinten mi ketten hasonlítunk egymásra és ez nemsokára még bizonyosabbá válik a számomra, amikor ő is a képet kezdi el figyelni, a hullámokkal küzdő hajót. Oly csodálatos ez az egész, tényleg el lehetne nézni még jó ideig és mint hallom, nem vagyok ezzel egyedül. Na de amikor a fánkra tér rá, őszintén sikerül meglepnie, mert hirtelen nehezen veszem fel a fonalat, de amikor beszélni kezd, nos, én magam is elgondolkodom azon, amit mond és még édesen hümmögök is hozzá.
- Hát ez egy nagyon jó kérdés. Nem is tudom… Abban igazad van, hogy a fánk tényleg magában is vidám, de nekem tetszenek a színes cukrok rajta, feldobják és ha ránézek, még inkább jobb kedvem van tőle, főleg, ha a minták mondjuk szép ábrákat tesznek ki. – mosolyodom el és egyáltalán nem bánom, hogy szóba hozta azt az ételt. Hű, jó rég nem ettem már, pedig tényleg sűrűn ott találhatóak az étkezőben, talán tényleg minden reggel, ahogy Luna mondja. Oké, holnap eszek, ez eldöntve! Na de érdekelne, hogy ő merre tartott, így rá is kérdezek erre, de amikor a fal mellett lévő rést hozza szóba, közelebb lépek én is a falhoz, majd kíváncsian figyelem meg a kékes csíkot. Nem zavar, hogy megfogja alkaromat, egy pillanatra se, inkább csak egyre kíváncsibb leszek arra, amit Luna mond.
- Mi lenne, ha tovább követnénk? – pillantok a lány arcára izgatottan, így ha őt se zavarja, akkor nemsokára tovább haladok a folyosón, de a kék rés mintha némileg vastagodna és ahogy nézem, mintha némi nyálka is lenne a falon… a falon, amely bár kanyarodik, mégis, a rés véget ér, mintha valami rejtett átjáró lenne.
- Szerinted… szerinted is van itt még út csak mi nem látjuk? És mi lehet ez a nyálka? – ujjam a rés felé indítom, de hirtelen húzom vissza. Nem, talán jobb lesz, ha nem érek még hozzá, ki tudja, hogy mi történne és mivel elég béna vagyok a mágia terén, talán jobb lenne, hogyha nem érnék hozzá és nem kockáztatnám meg azt, hogy ismét bajom essen, így inkább az előttünk lévő falat kezdem el tanulmányozni, hátha látok rajta valamit, amihez hozzáérve kinyílhat. Sok mugli filmet láttam már, így olyasmit keresek, mert hát nah, a mágia terén még mindig tudatlan vagyok. Viszont nem vagyok egyedül, talán Luna hamarabb megtalálja a titok nyitját.

Tárgy: Re: Luna & Alice, avagy a két kívülálló 2015-02-04, 21:59

[You must be registered and logged in to see this image.]

Alice & Luna

Szerintem sokkal egyszerűbb elfogadni azt, amilyenek vagyunk, vagy ahogyan mások viszonyulnak hozzánk, mint belesüppedni az önsajnálatba. Ha nem tudod elviselni, amit gondolnak rólad, akkor változtatsz, viszont ha nem változtatsz, akkor fogadd el mások véleményét, bár nem kötelező meg is szívlelned. Én legalábbis nem hiszem, hogy változni fogok hirtelen, nem hiszem, hogy más akarnék lenni, sőt általában nem is veszem igazán komolyan azt, amit a többség gondol rólam. Lehet, hogy furcsának tartanak, tudom én, hogy milyen beceneveim vannak, de... miért kéne ezt véresen komolyan vennem? Azok, akik nem ítélnek el másokat úgysem bántanának, hiszen ott van Ginny, akivel jóban vagyok és persze Hannah, no meg Harry, aki még a bálba is elhívott, nem félve attól, hogy ez rossz fényt vethet rá. Igenis, vannak kedves emberek, akiket nem érdekel az, ha valaki nem átlagos.
- Szia Alice! - köszönöm most már én is vissza, de még mindig eléggé elrévedve a képen, amit eddig ő nézett. Nagyon szép, sokat mondó és... olyan felkavaró is egyben az egész a vihar miatt, és a szép ábrázolásnak köszönhetően. szeretem a festményeket és még inkább szeretem a mozgó festményeket. Sokukkal határozottan jól el lehet beszélgetni is akár, bár ezt akadnak páran, akik nem gondolják így, pedig a legtöbb festménynek jót tenne, ha élőkkel beszélgethetnének.
- Nekem tudod mi furcsa? A fánk! A csokis fánk, amin olyan pici színes cukrok vannak, és szinte minden reggel van az étkező nagy asztalán. Szerinted a színes cukrok csak azért vannak rajta, hogy vidámabbá tegyék? Pedig önmagában már a csoki és a édesség is vidámságot szül, akkor ez így nem túl sok együtt? - rám legalábbis sokan úgy gondolnak, mint aki sok, akinek sok a ruházata, a gondolkodásmódja, vagy a világképe, de akkor a színes cukrokkal megrakott csokis fánk kinézete nem sok? Egyébként ez a festmény dolog engem egyáltalán nem zavar, mármint hogy ő még nem szokta meg. Én is biztosan nehezen szoknám meg azt, amiben nem nőttem fel, érthető, ha ő is így van ezzel.
- Láttam valami furcsát a fal mellett a résben. Nézd! - gondolkodás nélkül fogom meg az alkarját, hogy kicsit közelebb húzzam a fal széléhez, és megmutassam neki a kékes csíkot, ami ott a tövében húzódik meg végig hosszan visszafelé és előre is távolodva tőlünk. Vékony csík, akár a festék, de közben mégis elég hosszan húzódik, csak nem festette valaki végig vele az iskolát, az furcsa lenne. - Nincs festék szaga és már megszáradt, de nem tudom, hogy mi lehet, úgyhogy ezt követtem. - magyarázom el a további néhány apró részletet is. Érdekel, hogy mi ez, az is lehet, hogy semmi különös, de... sosem tudhatjuk, hogy valami egyszerű mögött mégis pontosan milyen talányok és érdekességek húzódnak meg.

Tárgy: Re: Luna & Alice, avagy a két kívülálló 2015-02-02, 22:54

Luna & Alice

[You must be registered and logged in to see this image.]Tökéletesen el vagyok foglalva a képpel, amely egyre izgalmasabbá kezd válni és most már komolyan gondolkodom rajta, hogy nekiállok a rajzolásnak, de nem tudom. Vajon jó ötlet itt a folyosón ebbe belekezdenem? És ha jön valaki, aki majd piszkálni kezd megint és megakadályoz a rajz elkészülésében vagy ismét ezzel okot adok arra, hogy belém kössenek? Miért ilyen nehéz az élet?
Na de belém kötés helyett egy ütközés történik, így hirtelen lépek arrébb egy lépést, majd nemsokára kiszúrom a szőke fürtöket, az ismerős vonásokat. Luna Lovegood az, egy olyan lány, aki talán még nálam is különcebb, mégis, mintha őt ez nem zavarná, mintha megtanult volna már együtt élni ezzel vagy talán neki jó ez így, fogalmam sincs, de felnézek rá. Hiába fiatalabb nálam, mégis, sokkal jobban kezeli ezt az életet, bár talán azért, mert ő nem muglik között nőtt fel.
- Semmi baj. Szia Luna! – köszöntöm őt, viszonozva mosolyát, majd amikor mellém lép és ő is a képet kezdi el tanulmányozni, én magam is visszanézek a festményre. Most nem történik semmi, mintha a hullámok is csendesedtek volna.
- Igen. Tudod… számomra még mindig nagyon furcsa, hogy minden kép él és mozog, hiába vagyok itt már hatodik éve. – sóhajtok fel és túrok bele egy picit hajamba, hogy csináljak valami mást is, de amikor meghallom, hogy őt is lekötné, sikerül meglepnie.
- Tényleg? Nem gondoltam volna. Szóval ne értsd félre, csak nem tudtam, hogy te is érdekesnek tartod, hiszen a mágia számodra nem újdonság, legalábbis úgy tudom. – beszélek én itt össze-vissza, teljesen feleslegesen, így arcom is mintha némileg pirosabbá válna. Nehezen tudom leplezni zavaromat, ez itt a probléma.
- Te hova tartottál? Nem akartam útban lenni. – mert én mindig útban vagyok mindenkinek. Ő is bizonyára csak azért jött nekem, mert az út közepén álltam vagy valami hasonló, pedig én úgy igyekszem észrevétlen lenni…

Tárgy: Re: Luna & Alice, avagy a két kívülálló 2015-01-29, 16:21

[You must be registered and logged in to see this image.]

Alice & Luna

Halkan dúdolgatva haladok végig a folyosón. Igazából nem vagyok teljesen biztos abban, hogy hol is vagyok pontosan. Halvány sejtésem azt hiszem van róla... de azért nem tudnám biztosra mondani, bár nem számít, idővel úgyis rájövök majd, ha már tényleg tudni akarom merre jutok vissza majd a toronyba. Az biztos, hogy valahol talán a harmadik emeleten túl lehetek, szóval fent, de nem tudom pontosan mennyire. Túlságosan elvonja a figyelmemet az a halvány kis csík a fal mellett, ami a hasadékban szalad végig. Élénk kék színű, de szinte alig látható. Olyan, mintha valami végigment volna itt és az hagyott halovány foltot maga után... mint valami csiga! Szóval nem is nagyon nézek előre, vagy hogy merre vagyok, nagyjából tíz perce követem már a nyomot, ezért sikerült kissé elkeveredni. Azért a legtöbben kikerülnek, mint mindig, vagy... inkább elkerülnek? Nem nagyon számít igazából. Haladok tovább előre, amíg aztán meg nem akaszt egy apróság, vagyis inkább egy másik diák, akinek sikerül csak úgy véletlenül neki ütközni. Éppen csak a vállam találkozik az ő vállával, ahogy elhaladnék mellette, ezért torpanok meg, és nézek fel, hogy ő vajon mit figyel annyira. Azonnal feltűnik nekem a kép... ezt figyelhette, mert most egyértelműen, vagyis jó eséllyel engem néz, ha már sikerült nekimennem.
- Bocsánat. - barátságos mosolyt villantok rá, ahogy szépen besorolok mellé. Néhány pillanatig ábrándos tekintettel figyelem a képet, még az eddigi dúdolás is abbamarad közben, csak pillanatok múlva nézek újra oldalra a másik szőke leányzóra. Egyébként elég egyszerű a ruházatom. Nincs most rajtam talár, egy sima kék farmert viselek alul, felü egy királykék pulcsit, a nyakamban egy elég nagy és feltűnő medál függ vékony ezüst láncon. A hajam simán kiengedve és a vállamon egy táska van átvetve, csak a biztonság kedvéért, hogy legyen nálam pár alapvető fontos holmi. - A képet nézed? Nagyon szép... érdekes, az én figyelmemet is lekötné, ez biztos. - nem mutatkozom be azonnal, sosem szoktam egyrészt mert nem hiszem, hogy mindig ezzel kellene kezdeni, néha fontosabb, hogy miről beszélsz, nem az, hogy kivel, másrészt a legtöbben ismernek, ha nem is azért, mert olyan híresen népszerű lennék, egyszerűen talán hírhedtnek mondanám magam, bár nem olyan jó értelemben véve. Nem zavar, legalább általában nem kell a bemutatkozásra pazarolnom az időmet.

Tárgy: Luna & Alice, avagy a két kívülálló 2015-01-26, 21:08

Luna & Alice

[You must be registered and logged in to see this image.]Hiába járok ide immár hatodik éve, még mindig sikerül lenyűgöznie a mágia létezésének. Egész életemben egyszerű ember voltam, és most, hogy itt élek, ebben a varázslatban, valahogy nem tudok még mindig azonosulni a dolgokkal. Az ember nem ehet meg békésen valami édességet, mert annak rögtön mellékhatásai lehetnek, de ami az egyik legkülönösebbe nekem ebben az egészben, az nem más, mint a festmények vagy az egyszerű fényképek, ugyanis mind mozog, ezzel azt az illúziót keltve a nézőben, mintha még mindig élnének. Nem is tudom, hogy mi lenne velem akkor, hogyha a nagyszüleim képei is mozognának, még mindig mosolyognának rám és integetnének, amikor már nem élnek… én… én nem tudnám elfogadni ezt a dolgot. Jó persze, sokan ebbe beleszületnek vagy egyszerűen megszokják, de én? Nekem még mindig nem megy.
Jelen pillanatban is igen csak érdeklődve figyelek egy festményt, melyen bár embert egyelőre nem látok, de hatalmas vihar tombol rajta, méghozzá a tengeren, egy hajó pedig próbál fent maradni a vízen, miközben újabb és újabb hullámok csapnak a fedélzetre, a vitorla eltörik, a villámok pedig újra és újra megjelennek az égbolton. Oly különös e képi jelenet, mintha csak egy filmből vágták volna ki, én pedig szinte teljesen kizárom a külvilágot, úgy figyelem, hogy mi történik, szinte várva, hogy a kép életre keljen még jobban, megjelenjenek a kicsinyke matrózok és megpróbálják megmenteni a hajót. Nagyjából egyébként az ötödik emelet környékén lehetek, nincs nagy tömeg, csak néha megy el mögöttem egy-két ember, páran talán furcsán néznek rám, de… már megszoktam. Mindig is különc voltam, hiszen sárvérű vagyok és szegény, semmi keresnivalóm itt, ahogy azt jó pár Mardekáros már a tudtomra adta, akár csak Aaron is oly sokszor.
És hogy mit viselek ma? Egy világoskék farmernadrágot húztam magamra, fekete sportcipővel és egy kékes-zöldes színárnyalatú, rövid ujjú felsőt. Smink nincs rajtam, ahogy szinte soha, hajam viszont a friss mosásnak hála most hullámosan omlik végig hátamon és előre vállaimon. Kezeimben egyébként egy rajzfüzetet tartok, na meg egy tolltartót. Igen, elhatároztam, hogy lerajzolom ezt a képet, csak úgy, mugli módszerrel, mely nem fog mozogni, nem fog élni, de egyelőre még nem vettem rá magam a kezdésre, még mindig csak merengve nézem a tomboló tengert.

Tárgy: Re: Luna & Alice, avagy a két kívülálló