Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb



ϟ Avatárfoglaló
  Today at 09:38
Duncan McFayden


ϟ Duncan McFayden
  Today at 09:21
Duncan McFayden




ϟ Megan & Tommy
  Yesterday at 13:40
Megan Smith
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Elijah Crowfield
 
Quessena Melchys
 
Dane Seoras
 
Calista Merrick
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 579 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Duncan McFayden

Jelenleg összesen 33659 hozzászólás olvasható. in 3128 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Solomon & Ethan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Solomon R. Preston
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 45
ϟ Hozzászólások száma : 42

TémanyitásTárgy: Re: Solomon & Ethan 2015-04-09, 21:29




Ethan & Solomon

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Sosem vágytam arra, hogy egy íróasztal mögül másoknak adjak feladatokat. - rántom meg a vállamat. És értelmét se látom ennek. A jó vezető vezeti is az embereit, nem csak feladatokat ad nekik, hogy oldják meg egyedül. Én egyébként is terepen szeretek igazán dolgozni, nem pedig egy asztal mögött ülni csak mert van, aki szerint már öregszem. Varázsolni akkor is tudsz, ha már idősebb vagy és az eszem is jól forog még, a reakció időmmel sincs gond, eszem ágában sincs valami csendes zugban meghúzni magamat. - Egyébként sem állnak jól nekem az irodák. - teszem még hozzá egy széles mosollyal és egy laza vállrántással. Nem vagyok jó abban sem, hogy emberekkel kommunikáljak, vagy másokat vezessek. Engem túlságosan kiborít az, ha valaki netán értetlen, konkrétan nem bírom elviselni.
- Be kell, ameddig be lehet, de ha ez életekbe kerül, akkor... muszáj taktikát változtatni. - akkor igenis időnként nekünk sem szabad betartani minden szabályt. Ez már csak így működik, vagyis így működhet csak. Van, amikor kénytelenek vagyunk a saját szabályainkat is áthágni, nincs más lehetőség. Rugalmasnak kell lenni, különben csak újabb és újabb kollégákat temethetünk el. - Igen Ethan, jól látod. - bólintok még egyet végül, mielőtt tovább indulnánk. Itt már óvatosan kell haladni és csendben is kell lenni, mert nem tudhatjuk, hogy ki figyel, hogy ki az, aki álcában esetleg elhalad mellettünk és meghallják, hogy miről beszélünk. A lekötözött fickót is megtalálhatják, akkor pedig fel kell pörgetni az eseményeket.
- A muglik néha... még azt sem hiszik el, ami a szemük előtt játszódik. - nem mondom, hogy sok muglit ismerek és azt sem, hogy túlságosan rossz véleménnyel vagyok róluk, egyszerűen csak néha úgy érzem, hogy jobb, ha távol tartom magamat tőlük. Persze az a dolgom, hogy megvédjem a naiv kis világukat, de pont a miatt, mert ők képtelenek lennének önmagukat megvédeni. A dicséretre elmosolyodom, amit az után kapok, hogy elintéztük a zavaró tényezőket. A kihallgatással viszont nem halad jól. Nem az ő hibája, főleg nem az, ami történik. Az ismeretlen szavak nagyrészt számomra is azok, de... aztán egy másodperc alatt jövök rá, hogy mégis mi a fene ez. Beszéltek már róla és... tudom, hogy nem lesz jó vége. Egy másodperc alatt moccanok és rántom el az útból Ethant. A detonáció nagy, az önmegsemmisítő ige szavait mormolta el a pasas. Nem tudni, hogy az egész hely repül-e a levegőbe, vagy csak a szoba, de azonnal rántom őt, hogy eltűnjünk innen, különben mi is cafatokra szakadnánk mindennel, amit itt van.



Ezért nem beszélek
sokat.
[You must be registered and logged in to see this image.]    [You must be registered and logged in to see this image.]
Mindig kimondom,
amit gondolok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Solomon & Ethan 2015-04-03, 22:29




Solomon & Ethan



- Hogyhogy? Elég rég dolgozol már aurorként, nem? – elég rég, hogy valami magasabb pozícióban legyen, így értettem. Fura, én a magamról hallottak alapján arra jutottam, hogy minél magasabbra akartam emelkedni, ő pedig beérte ezzel, a veszélyesebb és rosszabbul is fizető munkakörrel. Biztos kell legyen oka annak, hogy végül úgy döntött itt megragad. – Mármint… mostanra lehetne valami irodád, jó fizetéssel, és nem lenne más dolgod, mint másokat ugráltatni. – na igen, körülbelül ennyi lenne a dolga, ha jól sejtem, hogy odabent mit csinálnak. A felelősségteljes posztok viselői általában nem a tűzvonalban vannak. Persze, van, aki megérdemli, hogy ott legyen, azonban sok olyan ember is van, aki nem a kitartása miatt jut magasra. – Igen, senki sem. – senki… tényleg senki. Nem tudom, valahogy… nekem a túl sok hibám lehetett a vesztem . Túl sokat akartam, túlságosan is változtatni akartam, pedig tudnom kellett volna, hogy változtatni a világon nem lehet. Élni benne, küzdeni benne lehet, de változtatni rajta… az lehetetlen vállalkozás. – Pedig úgy kellene, nem? – elvileg be kéne tartani a szabályokat, mert ha az aurorok nem tartják be, mégis miért kéne másnak? Az a baj, hogy ez egy ördögi kör, nincsen olyan, hogy jó megoldás, de még csak kevésbé jó sincs, mert mindegy mit tesz az ember, abból egy másik hasznot húz. – De megértem, nyilván nem lehet úgy harcolni, hogy meg van kötve a kezed. – mert a törvények sokszor ezt teszik, megkötik az ember kezét, a rosszak kezébe adnak fegyvert, és ilyenkor be kell mocskolni a kezünket, különben…sokkal többet vesztünk, mint kéne. Az ember pedig természetéből adódóan megvédi azt, amit szeret.
- Nem vagy valami jó véleménnyel róluk, mi? – legalábbis nekem a szavaiból az jött le, hogy nem éppen a muglik a szíve csücskei, de kitudja, lehet, hogy én hallottam valamit félre, vagy csak nem ismerem őt elégé…könnyen meglehet, Solomon elég különleges figura, tipikus  katona alkat. – Formában vagy még. – mosolygok rá. Na igen, még korában azt mondta, hogy már ő sem fiatal, de azért szerintem sok fiatal irigyli azt, amit tud. Persze, nyilván a tapasztalat is közrejátszik ebben, de azért ennek ellenére szerintem a többség akarna úgy harcolni, mint ő. Jól ismeri az ilyeneket, megtanult már a fejükkel gondolkodni. – Ismersz? – pillantok a fickóra, és csak pont annyira oldom fel az átkot, hogy tudjon beszélni. A válasz persze nemleges, és nem is látok semmi arra utaló jelet, hogy hazudna. – Egy sánta embert keresek, a vezetődet… nyilván ismered. Hol van?[/b] -  valamiféle főnök lehetett, a kiállásából ítélve, és ahogyan utasítgatta a többi embert. Erre már nem válaszol egyből a fickó, csak elvigyorodik és mond pár szót egy számomra teljesen ismeretlen nyelven. Solomon-ra pillantok, hátha ő értette. Ha nem…. akkor előhúzom a késemet, hogy más úton jussak válaszokhoz.

Vissza az elejére Go down
Solomon R. Preston
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 45
ϟ Hozzászólások száma : 42

TémanyitásTárgy: Re: Solomon & Ethan 2015-03-30, 19:49




Ethan & Solomon

[You must be registered and logged in to see this image.]


A szavaira már csak bólintok. Ő tudja, hogy mit akar kezdeni az életével és ha új esélyt akar, vagy épp új lehetőséget, akkor így lesz, mert így a jó neki. Én nem fogok beleszólni, hiszen már így is épp eleget tett a mieinkért azért, hogy senki ne várja el tőle, hogy még többet tegyen. Meglátjuk majd, hogy mit találunk, amikor odaérünk és majd azok után kitalálja, hogy mit is akar kezdeni az életével. Ha ennyire megmaradt benne egy nő arca... hát akkor lehetséges, hogy tényleg vele kéne lennie és nem pedig másoknak segíteni. Megtette már azt, amit megtehetett, a mi munkánk nem feltétlenül csak akkor jó, ha az ember élete végéig csinálja, akkor is ugyanúgy jó lehet, ha rövidebb ideig, de jól teljesítünk, és ő nagyon is jól teljesített eddig. Többet tett, mint sokan akik sokkal több időt öltek bele, hogy nagy tetteket hajtsanak végre. Hát... nekik nem sikerült, mindenkinek nem sikerülhet.
- Mindig vannak, de én nem vagyok magasan, hogy számomra gondot okozzanak. - rántom meg a vállamat egy félmosollyal. Hát na én nem vagyok magas beosztásban. Soha sem az volt a célom, hogy ez így legyen. Én csak teszem azt, amiben jó vagyok, nem akartam sosem parancsnok, vagy bármiféle vezető lenni, az nem az én stílusom és nem is igazán illik hozzám. Nem kell, akkor már nem én lennék. Szeretek terepen dolgozni, szeretem, ha érzem a veszélyt, ha az, amit teszek hasznos és nem csak parancsokat osztogatok. Az nem az én műfajok. - Minden bizonnyal, de tudod senki se tökéletes. - nekem is vannak hibáim, én is előfordul, hogy rosszul döntök, hiszen ahogyan mondta az auror is csak ember. Mi sem tehetünk mindent úgy, hogy annak nem lehet rossz folyománya. A mi terveink is megbukhatnak és mi is elbukhatunk végül. Maximum az átlagnál jobban törekszünk rá, hogy sikerrel járjunk, mégis csak azért lettünk aurorok, hogy valami változást hozzunk a világba. - Ha mindig csak azt tesszük, ami az előírásban van... akkor esélyünk sincs ellenük. - mert ők nem követik a szabályokat. Azt teszik, amit akarnak, és ahogyan akarják. Azt használnak, amihez kedvük van, minket rengeteg minden korlátoz és ha soha nem teszünk olyat, amit nem lehet, akkor már a kezükbe is adtuk a végső győzelmet.
- A muglik mindig is vakok voltak, pont annyira, amennyire akarnak. - mert nekik így könnyebb, hogy úgy tesznek, mintha nem lenne előttük az, ami ott van. Mintha akkor nem létezne valami, ha úgy tesznek, mintha nem lenne. De persze érthető, a mi világunk jó eséllyel sokukat sokkolná, vagy csak féltékennyé tenné őket. De az alagsorba könnyen lejutunk úgy, hogy senki se vegyen észre, aztán már nem sok dolgunk van, mint hogy leszereljük a szobában lévőket. Gyakorlott ő is, én is és a meglepetés ereje ezúttal velünk van. Az én két emberek is harcképtelenül terül el végül a padlón. Az egyik még pislog, de mást nem tesz... mivel nem tud. Egyszerű sóbálvány átok, ami a második támadásom volt ellene. Információk is kellene, és azt e nélkül nem szerezhetünk. - Oldd fel az átkot részben, és kérdezd ki. - nem parancsolok, ez inkább kérés, munka megosztás, addig én átnézem a papírokat, aktákat, amiket itt tartottak. No meg talán az ő kérdései hatásosabbak lehetnek, hiszen ki tudja, hogy nem ismeri-e fel a fickó esetleg az arcát.




Ezért nem beszélek
sokat.
[You must be registered and logged in to see this image.]    [You must be registered and logged in to see this image.]
Mindig kimondom,
amit gondolok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Solomon & Ethan 2015-03-28, 00:28




Solomon & Ethan



- Igen, végül is…igazad van, ez egy lehetőség. – egy új lehetőség, egy második esély az élettől, hogy valamit másként tegyek, de honnan tudhatnám, hogy mit tegyek másként, ha nem tudom, hogy mit rontottam el? Ezért kell emlékeznem, ezért kell elérnem, hogy… valahogy emlékezzek valamire, akármire, ami segíthet, ami kapaszkodó lehet. – Derítsük ki, hogy mi folyik itt és… majd elválik, hogy mi lesz. – hogy velem mi lesz, mert egyelőre nem akarok semmi olyat mondani, ami esetleg később másként lesz, nem tudom, hogy  a régi énem mennyire volt szavahihető, de én most magamat annak tartom, és ha mondok valamit, akkor azt be is fogom tartani.
- Ugyan, ne mondd, hogy nincsenek olyan fiatalok, akik túl magasra akarnak törni. – nem létezik, hogy ne legyenek ilyenek, az eddig elmondottak alapján én is ilyen voltam, azért egyből a sűrűjébe vágtam bele, mert bizonyítani akartam, hogy én vagyok a legjobb. Sokra mentem azzal, hogy bizonyítani akartam. – Minden bizonnyal jól végzed a munkádat, megvannak veled elégedve, ugye? – gondolom legalábbis, mert Solomon tipikusan olyan aurornak tűnik, aki a végletekig lojális és hű ahhoz, amit képvisel, amiért küzd, és ez jó is így, fontos, hogy az ember higgyen valamiben és ki is álljon mellette, mert… az elszántságot mutat, ami ritka. – Az auror is csak ember. – értek vele egyet. Na igen, nem létezik olyan, hogy tökéletes igazság,ahogyan azt sem tudja egy auror tétlenül nézni, ahogy végeznek a barátjával. Erre való a bosszú, amit könnyebb úgy megvalósítani, hogy a törvény, amiben elvileg kérdés nélkül hinni kéne, mellettünk van, véd minket egy bizonyos szintig. – A szükséges rossz, ugyebár, ismerős. – na igen, meséltek már erről nekem,  ő is, látok dolgokat is néha álmomban, amikről könnyedén következtetek erre. Én is sok rossz dolgot tehettem, akárhányszor csak csináltam valamit, valaki fájdalmat érzet, talán valaki meghalt és… nem akartam soha gyilkos lenni. Legalábbis azt hiszem, mert lövésem sincsen, hogy milyen voltam.
- Tehát nem éri meg bajt okozni. Fura, hogy ennyire… vakok a muglik, szinte itt  van minden az orruk előtt. – mióta magamhoz tértem csak kapkodom a fejemet, hogy mennyire más a két világ, és mivel mindkettőben élek egyszerre, így van viszonyítási alapom, és azt kell, hogy mondjam… merőben más.
A jelzésre csak bólintok egyet, és most már előhúzom a pálcámat. Fura mód varázsolni nem felejtettem el, ahogyan aláírni is tudok, mondhatni ösztönös egy reakció, így hát pálcámat előhúzom, majd a berobbantott ajtón egyből be is ugrok, gyorsan felmérve a terepet. Kicsiny szoba, négyen vannak bent. Az egyiket egyből eltalálja az átkom, mire neki csapódik a falnak és eszméletlenül rogy a földre. A másik támadását még időben sikerül védenem, de neki az én válaszomat rá már nem sikerül. A másik kettőre nem figyelek, Solmonra bízom őket, és remélem, hogy az egyiket beszélőképes állapotban hagyja.

Vissza az elejére Go down
Solomon R. Preston
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 45
ϟ Hozzászólások száma : 42

TémanyitásTárgy: Re: Solomon & Ethan 2015-03-26, 06:48




Ethan & Solomon

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Akkor hát kiderítjük és utána majd kitalálod. Végül is... változtathatsz, veheted úgy is, hogy egy lehetőséget kaptál az élettől. - mert ha nem ez történik, akkor jó eséllyel még mindig ugyanazzal foglalkozna, amivel eddig nem igaz? De megtörtént, nem sikerült egy küldetés, bajba került, nem is kicsibe és most megteheti, hogy változtat az életén, ha akar. Persze jogos, hogy előbb a múltbéli szemetet el kell takarítani, addig nem nagyon megy a dolog, de ha az meg van, akkor tovább léphet és vehet az élete más irányt. Kivéve persze, ha emlékezni kezd és ne adj isten mégis másképp dönt, de ebbe már nekem végképp nincs beleszólásom. Azt tesz az életével, amit akar, hiszen épp ezért az ő élete. Fiatal még, hogy ha akar más utat válasszon. A rendszerből kikerült, sokan halottnak hiszik, mikor máskor lehet új utat választani, ha nem ilyenkor? Főleg, ha van esélye új útra.
- Nem egy olyan munka ez, amiben sok a kitúrás, nem vagyunk annyian és én még csak nem is vagyok olyan, aki posztokat harácsol magának. Csak végzem a dolgomat. - rántom meg a vállam. Persze mindig vannak olyanok, akik többet akarnak annál, mint ami jutott nekik, de én nem voltam ilyen soha. Félre nem állok, mert jó vagyok a munkámban és eddig még nem is éreztem úgy sosem, hogy valaki esetleg ezt várná el tőlem. A ténylegesen megbízható társak nem túrnak ki csak a korod miatt, főleg akkor, ha még mindig ugyanúgy el tudod végezni a munkádat, plusz azért lássuk be, hogy jóval nagyobb tapasztalattal rendelkezem, mint az átlag kezdő aurorok, bármennyire is sokuk nagy legénynek képzeli magát. - Igen, de néha erre is szükség van. Akikkel harcolunk nem ismerik a szabályokat, a könyörületet. Amikor... darabokra vágva találsz meg egy aurort a kukában... kénytelen vagy változtatni az elveiden. - sokáig én is naiv voltam. Úgy gondoltam, hogy van egy bizonyos pont, amit nem léphetek át, nem alacsonyodhatok le a szintjükre, nem tehetem azt, amit ők, de... láttam olyasmiket, ami ebben megváltoztatta a véleményemet. Ha mindenben a szabályokat követem, akkor nincs esélyem, nincs esélyünk. Néha egy kicsit ki kell lendülni a korfontzónádból, néha meg kell szegni pár szabályt ahhoz, hogy el is érj valamit, valami maradandót és ne csak azt nézd, ahogy körülötted mások elhullanak.
- Így van és többségükben muglik. Sok munka lenne utána a tisztogatás. - az emlékek elvétele, a rendrakás. Az a cél, hogy ne hívjuk fel magunkra a figyelmet, főleg ha Ethan úgy dönt, hogy tényleg fel akar szívódni. Abban az esetben nem tudhatják túl sokan, hogy életben van, mert az veszélyt jelenthet rá és az újdonsült életére, amit választani szeretne magának.
De most irány az alagsor. Óvatos vagyok és biztos vagyok benne, hogy bár nem emlékszik, de majd ő is az lesz. Az ösztön meg van benne, ezt már odafent is láttam, nem kell minden esetben koncentrálnod arra, hogy valamit megtegyél, van amikor a dolgok mennek maguktól, mert már annyit gyakoroltad. Már nem szólalok meg, szépen afféle varázsló S.W.A.T. jelekkel mutatom neki, hogy mit teszünk, amikor elérünk a folyosó feléig, és a távolból mozgást is hallunk az egyik csukott ajtó mögül. Érezhetően mindenhol máshol nyugalom van. Jelzem, hogy az ajtót be fogom robbantani, aztán támadunk, azonnal, hogy még véletlenül se legyen esélyük jeleket leadni. Az a cél, hogy minél többet leszedjünk, hiszen nem tudjuk hányan vannak bent, milyen erősek és persze oda kell figyelni, hogy ha vannak bent fontos infok, akkor azok megmaradjanak sértetlenül, netán egy közülük, akit kihallgathatunk majd.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Solomon & Ethan 2015-03-21, 01:20




Solomon & Ethan



- Tudom, de…fogalmam sincsen, hogy mihez akarok kezdeni. Talán majd ha tudom azt, amit most nem . – ha egyáltalán valaha is megtudom, hogy mi történt velem, mert meg van annak is az esélye, hogy soha az életben nem fogom már emlékezni, igaz? Legalábbis szerintem így van, nem tudom, hogy mégis mi történt velem, hogy ez valami lelki dolog, vagy valamilyen esés okozta, hogy egyáltalán varázslattal tették ezt velem, vagy még az sem kellett hozzá…tényleg fogalmam sincsen, az egyetlen dolog, amit tudok, hogy emlékezni akarok
- Nem akarom másodjára is elszúrni az életemet Solomon. Én…nem vagyok már az, aki régen voltam…akármilyen is voltam. – nem ismertem a régi önmagamat, és nem ismerem most sem, de azok alapján, amit meséltek eddig nekem mások, nem igazán az jött le, hogy egy kifejezetten rendes ember lettem volna, sőt, pont, hogy ellenkezőleg, nekem inkább az jött  le, hogy egy utolsó önző, disznó lehettem. Nem tudom, hogy ez mennyiben van így, mennyiben nem, de így érzem. Sandrin is mondta, hogy nagy dolgokat akartam, de nem lett belőlük semmi, fiatal voltam, bolond és naiv, de most már tudom, hogy egyetlen ember nem változtathat meg mindent, most már tisztában vagyok ezzel a ténnyel. Az ember csak ember, bármit is tegyen.
- Remélem, hogy igazad van. – bólintok egyet a szavai hallatán. Sőt, mi több, reménykedek, mert tudni akarom, hogy mi történt, tudni akarom, hogy ki voltam, válaszok kellenek nekem, csak…. kapjam is meg őket végre, itt az ideje annak , hogy valamit megtudjak magamról, valami olyat, ami…. nem is tudom, én vagyok.
- De gondolom sok fiatal néz fel rád. Vagy pont, hogy kiakarnak túrni? – nem tudom, hogy ez miként működik, van ahol tisztelik az idősebb korosztályt, a tapasztalatot, valahol meg a fiatalság minden áron megakarja mutatni, hogy mennyivel jobb a tapasztalat hiányuk ellenére is, tehát van itt egyfajta rivalizálás is. -  A szükséges rossz a jó cél érdekében, mi? – lemerem fogadni, hogy valami ehhez hasonló szövegel jöttek nekem, mikor beszerveztek és meggyőztek arról, hogy számorma ez a munka a legmegfelelőbb. Eltűntem, meghaltam, majd a jele szerint elbuktam, mert most nem itt lennék, ha nem így lenne, igaz? Minden megváltozott.
- És elég sok civil is tartózkodik itt, nem lenne okos döntés csatatérré változtatni a kórházat. – na igen, valamit viszont muszáj lesz kiagyalni, mert a legkevésbé sem jó az, ha ennyire… tehetetlenek vagyunk, tenni kell valamit, hogy könnyebben kitudjuk szűrni azokat, akik ellenünk vannak. Nem maradhatnak szabad lábon, igaz? És még kérdezni is akarok tőlük. – Rendben, akkor irány alagsor. – bólintok egyet, a fickót viszont indulás előtt még felpakolom az ágyra, leszíjazom és betömöm a száját, hogy még véletlenül se akarjon segítség után kiabálni, ha felkelne, és meg is indulok az alagsor felé, a pálcám előtte, enyhe fény a végén, hogy lássunk is valamit a vaksötétben. Nem tetszik ez nekem…..



A hozzászólást Ethan Rowe összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-03-28, 00:10-kor.
Vissza az elejére Go down
Solomon R. Preston
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 45
ϟ Hozzászólások száma : 42

TémanyitásTárgy: Re: Solomon & Ethan 2015-03-15, 20:15




Ethan & Solomon

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Most a te döntésed, hogy mit választasz, hogy mi akarsz lenni. - rántom meg a vállamat, hiszen nincs benne a rendszerben, sok minden változott most az életében. Persze utána nyúlhat a múlt ez is benne van a pakliban, de attól még megpróbálhat tovább lépni ezen, hiszen nem emlékszik semmire sem. De ő mégis ki akarja deríteni, hogy mi történt, és ez pont azt mutatja, hogy nem tudna csak úgy tovább lépni, no de meglátjuk mit derítünk majd ki. - Tehát lezárod, ha kiderült, hogy nyugtod van igaz? - igen, valahogy én is így sejtettem ezt, hogy ha megvannak a válaszai, akkor már nem csinálja újra. Talán jobb is, megtett már mindent, amit kellett és ha úgy érzi, hogy van hova mennie, akkor menjen is. Nekem nincs, és talán nem is lesz soha, megszoktam már ezt. Ha valaki többre vágyik, akkor azt a többet kell tennie és elérnie, hiszen az a fontos, hogy úgy éljen, ahogyan jól érzi magát. Én nem fogom megakadályozni benne, hogy visszatérjen ahhoz az élethez, amit ő választ magának. A szavaira csak lassan bólintok, hiszen ez evidens, hogy segítek neki és mellette állok, bőven megérdemli.
- Megértem Ethan, de kiderítjük, rá fogunk jönni, hogy mi történt. - és ha az kell, akkor visszaszerezzük az életét, vagy egy olyan életet, amire vágyik, ha ez a mostani nem felel meg neki. Én is azt akarom, hogy úgy élhessen, ahogy akar, hiszen ez a munka csak akkor végezhető jól, ha felteszed rá az életedet és tényleg eldöntöd, hogy ezt akarod. Ha kétségeid vannak, az már régen rossz, ha pedig tudod, hogy mást akarsz, akkor tegyél mást.
- Oh, ezt azért nem mondanám. - mosolyodom el. Minta auror nem vagyok, nem is leszek sosem. Voltam talán valaha régen, de már nem megy nekem sem. Tudom, hogy a világ túlságosan sok rosszat rejt magában és az ember nem teheti meg, hogy teljesen függetleníti magát ettől és csak jót tesz. Az sajnos manapság már nem kifizetődő. - Igen, jó eséllyel sokan tettek olyat. - bólintok egyet. Ő is és én is és sokan a mieink közül, de ez sajnos így működik. Az élet nehéz és ezt az olyanok tudják a legjobban, mint mi, akik láttuk az árnyoldalait, akik megéltünk sok rossz dolgot még ha ő ezekre jelenleg nem is emlékszik. Bár még mindig úgy gondolom, hogy ha új életet akar kezdeni, akkor talán jobban járna az emlékek nélkül, így csak zavarni fogják az álmait és a leendő nyugodt életet, amit magának szán.
- Nem tudjuk csak úgy egy könnyen kiszúrni őket, ez sajnos a legnagyobb gond, úgyhogy nem vagyunk könnyű helyzetben, de igen... fel kell deríteni a helyet és megtisztítani. - és ehhez több kell, mint egy pálca és varázslatok, főleg hogy a muglik előtt ezt nem tehetjük meg. Kell valami gócpontot találni, ezért nem jó, ha egyesével próbáljuk meg lefülelni az ellenséget. - Lemegyünk az alagsorba, ha valahol meghúzták magukat, akkor az a tippem, hogy az ott lesznek. - úgyhogy csak, mint eddig ügyesen és láthatatlanul kell közlekednünk. És a legfontosabb, hogy őt ne ismerjék fel. Szóval, amikor újra a folyosóra lépünk, intek az állammal, hogy irány a lépcsőház, ott tudunk jobban eltűnni a figyelő tekintetek elől.




Ezért nem beszélek
sokat.
[You must be registered and logged in to see this image.]    [You must be registered and logged in to see this image.]
Mindig kimondom,
amit gondolok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Solomon & Ethan 2015-03-14, 10:02




Solomon & Ethan



- Mi lehetnék? Nincs semmim a sebeken és az erőmön kívül. – rántom meg a vállamat. Épp elég ez, épp elég az, amit már kaptam, amit már feláldoztam a semmiért, és csak egy dolgot tudok: nyugtot akarok, olyan nyugtot, hogy nem kísér se a múlt, se a jelen, de még csak a jövő sem. – Valóban? Azt tudom, hogy… nem csinálom ezt újra, akármit is csináltam régen. – nem tudom, lehet, hogy jó voltam, lehet, hogy nem, de ami biztos, hogy nem akarok újra olyan lenni, mert így belegondolva már nem… nem ad semmit, sőt, inkább csak elvesz  belőlem újra és újra minden pillanatban. – De köszönöm, sokat jelent, hogy segítesz. – mert eddig senki nem segített nekem, senki nem érdekelt az, hogy mi volt a bajom, de ezt persze megértem, nem foglalkozhat minden idegen az én bajommal, ahogy én sem foglalkoznék minden idegen bajával, akivel csak összefutnék. Az ember ilyen, én is, nem ér hibáztatnom őket.
- Nem. Olyan, mintha… tehetetlen lennék, mintha egy fekete lyukban élnék, érted? Még csak a nevemet sem tudtam mikor felébredtem. – semmit, és igen, talán jobb ha nem kapok válaszokat, de nem érdekel, mert én most úgy érzem, hogy válaszokat kell kapnom, nem tehetem meg, hogy nem akarom megtudni őket.
- Szóval te vagy a mint auror. – mosolyodom el. Na igen, ő megteszi azt, amit meg kell, én már nem tenném meg, nem ölnék meg valakit, csak mert egy másik ember szerint ez majd jót tesz a világnak. Én akarom eldönteni, hogy mit akarok, nem mások utasításait akarom hallgatni. – Mindenki tett olyat, nem? – nem csak én, nem csak ő, meg kell ezzel birkóznunk, valahogy megbékélni, és ezt is fogom tenni, de előbb….tudnom kell a miérteket, főleg azt, hogy miért dobtam el az életemet…ezért. Mert nem életet cseréltem, inkább a biztos semmit választottam ezzel a minden helyet. Nem gondoltam arra, hogy…magamat bántom ezzel? A szavaira csak mosolyogva bólintok. Persze, mindig vannak nehézségek és véletlen meglepetések, akadályok, de… legyőzte ezeket nem igaz? Én nem, én valahogy bennük ragadtam, elsüllyedtem benne, és most itt vagyok, nem emlékszem semmire, mások szavai alapján rakom össze az életemet, ami nem túl… életszerű, hogy mit ne mondjak.
- Ebben osztom a véleményed. – mondom miközben az ajtóhoz sétálok, hogy becsukjam azt, illetve be is zárom, és az ablakokat is elsötétítem, hogy még véletlenül se gondolja úgy valaki, hogy beakarna ide nézni. Solomon varázslata után csak ámulok és bámulok, nem igazán tudom, hogy mit csinált, de azt sem, hogy…mi ez a hely. – És most mi lesz? Egyenként elkapjuk őket? – pillantok fel rá. Na igen, jó eséllyel vannak még egy páran, és valószínűleg nem csak ezt a szobát álcázták így, szóval…akkor most mi a teendő? Van valami protokoll? Mert ha igen,akkor nekem az sem jut már eszembe.

Vissza az elejére Go down
Solomon R. Preston
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 45
ϟ Hozzászólások száma : 42

TémanyitásTárgy: Re: Solomon & Ethan 2015-03-09, 15:24




Ethan & Solomon

[You must be registered and logged in to see this image.]


- De hát te magad sem tudod, hogy mit mi akarsz lenni, jól érzem igaz? - mert azt hiszem ez itt a legnagyobb gond, hogy ő sem tudja, hogy mit is akar pontosan, így viszont sokkal nehezebb elindulnia egy úton és érthető, ha úgy érzi, hogy valamiféle labirintusban van, és nem tudja, hogy mégis mit tegyen benne, vagy merre induljon el. Én se tudnám a helyében, elhiszem, hogy emlékek nélkül nem lehet egyszerű. Az első lépés tehát az, hogy rájöjjünk, mi is történt vele, aztán ha ez meg van, akkor megpróbálhat rájönni, hogy mit is akar igazán. - Akkor először kielégítjük a kíváncsiságodat, aztán ráérsz eldönteni a komoly kérdéseket, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel. Amiben tudok segítek. - és ezt értheti sok mindenre, hiszen jelenleg nincs benne a rendszerben és ha mégis normális, mondjuk úgy átlagos életet akar élni, akkor majd ezt kell elintéznünk, amihez természetesen kelleni fog, hogy ne zaklassák, ne tudják, hogy életben van, mert annak komoly következményei lehetnek, de természetesen az első az, hogy kitalálja, hogy mégis mit akar kihozni magából, aztán tudunk csak bármit is tenni érte.
- Ha sok a rossz emléked, talán... jobb is ha nem emlékszel, erre még nem gondoltál? - úgy érzi, hogy hibázott és láthatóan jelenleg elég negatívan áll mindenhez. Talán tényleg változás kell majd neki, hogy más legyen az élete, ahhoz viszont tényleg nem kellenek az álmatlan éjszakák, ahol felidézi azt, hogy mit is tett, mert ha már nem látja mindennek a pozitív oldalát, akkor önmagában csak a negatív rész egyszerűen szép lassan felemészti majd, ahogyan a tenger is fokozatosan bontja a parti sziklákat, ő is el fogy majd és még talán maga körül is tönkre tesz majd mindent. Nem hiszem, hogy ezt akarná.
- Néha muszáj megfeledkezni róluk. - nem gyakran, de van, amikor nincs más választás. Pár évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ilyesmit valaha kimondok, de változott a helyzet, túl sok minden történt azóta és én is tudom, hogy a világ is sokat változott már, és ha nem változol vele, szép lassan olyan leszel, mint a dinók... kihalsz és csak megkövesedett csontok maradnak utánad, amik egy olyan eszmébe kapaszkodnak, ami már rég nem létezik. - Én is tettem már olyasmit, amire nem vagyok büszke. - jegyzem meg egy apró vállvonás kíséretében. Így van sajnos, én sem vagyok büszke minden egyes tettemre, de az életem így alakult. Ettől még mindig úgy érzem, hogy több jót tettem, mint rosszat, és nagyon remélem, hogy így is van. - Kellemetlen helyzetek mindig adódnak, még az olyan tapasztalt aurorok életében is, mint amilyen én vagyok. - mosolyodom el, és még megszorítom a vállát biztatóan, mielőtt belépnénk az épületbe. Hiába nem hiszi, akkor is több ő, mint amit gondol magáról, és idővel majd talán ezt fel is tudja fogni. Mindig is kiváló harcos volt és ez nem múlt el csak azért, mert elbántak vele. Mindenki kerül időnként szorult helyzetbe, olyan nincs, aki annyira profi, hogy sosincs nála erősebb... no meg ott a túlerő, amivel nem tudsz mindig kezdeni valamit.
Feltápászkodom, miután sikerült elintéznie az emberünket. Hát erről beszéltem, azért a kor ki is vesz az emberből és lássuk be én sem vagyok már mai csirke. - Jobban körülnézünk itt, mert valami nagyon nincs rendben. - ez nem egy mugli kórház, az is biztos, vagy ha az, akkor elég sok titokkal rendelkezik a háttérben, amiről talán senki sem tud. Intek neki, hogy csukja be az ajtót, és csak aztán mormolok el egy varázslatot. A szoba kinézete változni kezd, marad az ágy és minden a helyén, de jóval... hogy is mondjam mágikusabbá válik, nem olyan mugli szerű. A földön heverő fickón is látszik, hogy nem olyan unalmas a kinézete, és ahogy felemelem a karját ott van a csuklóján a jól ismert jel. Egy kereszt a bőrbe égetve. - Ő is olyan, és ha itt van, akkor jó eséllyel vannak még páran. - és nem tudhatjuk, hogy az épület mekkora részét fedi illúzió, de jó eséllyel elég nagyot.




Ezért nem beszélek
sokat.
[You must be registered and logged in to see this image.]    [You must be registered and logged in to see this image.]
Mindig kimondom,
amit gondolok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Solomon & Ethan 2015-03-06, 19:17




Solomon & Ethan



- Hát, úgy tűnik, hogy sok minden voltam régen csak… az nem, ami most akarnék lenni. – de mi is az? Mert erre a kérdésre úgy érzem, hogy még én sem tudom a választ, pedig… tudni akarnám, akarom érezni, hogy élek, mégsem érzem. Halottnak érzem magamat, olyan embernek, akit térdekényszerített az élet, aki elveszett a múltjában, aki… nem tudja hol van. Mint egy labirintus, olyan most az élet körülöttem, sok kis út van és mindegyik ugyanoda vezet, de… ugyanakkor mégis máshova. Tudom, hogy fura ezt így hallani, és kimondani, gondolni még furább, de így érzem most magamat. Mint aki…totálisan elveszett. – Ezt mondta Sandrin is. De most csak…kíváncsi vagyok. Nem akarok semmit sem tenni, azt sem tudom, hogy mit kéne tennem. – tanácstalan vagyok és ez a legrosszabb, szörnyen érzem magamat most, hogy totálisan kilátástalan az életem, hogy… fogalmam sincsen arról, hogy mit kéne tennem. Akarok járni egy utat, de nem tudom azt teljes egészében járni, mert valami visszatart. Valami, ami… ami nem tudom, hogy mi, de ott munkál bennem, azt súgja nekem, hogy bármit teszek, az övé vagyok, mint a sátán, akinek eladta az ember a lelkét. Talán csak a bűntudatom, vagy a lelkiismeretem…akárhogy is, de szörnyen kellemetlen, mert úgy érzem magam, mint aki satuban van.
- De a legtöbben legalább emlékeznek valamire. – rántom meg a vállamat egy fájdalmas mosollyal. Legalább van valami, ami megmarad nekik, de nekem nem maradt semmi sem, nem értem, hogy miért vagyok itt, hogy milyen út vezetett idáig és… semmi nem dereng abból, ami voltam, és ennek nem tudok örülni.
- Szóval te is úgy dolgozol, hogy megfeledkezel róluk? – a hallottak alapján én úgy dolgoztam elvégre beépültem valahova, nem engedhettem meg magamnak azt, hogy a törvényekkel foglalkozzak, úgy kellett élnem mint egy bűnüző. Legalábbis nálam ezt jelenti a beépített ember fogalma és… minden bizonnyal pontosan ezt is tettem. – Nos…kettőnk közül szerintem te véded az életeket. Én elvettem őket inkább, nem? – nem álmodok arról, hogy megmentek valakit, csakis arról álmodom, hogy megölök valakit, hogy egy nyilat eresztek belé, hogy elvágom a torkát és… semmi jóra nem emlékszem, ha tettem valaha is a munkám alatt olyat. Elhiszem, hogy a jót szolgáltam, de… rossz tettekkel ez kétségtelen. – Oh, hát ezt…kissé azért nehezemre esik elhinni. – jegyzem meg mosolyogva. Na igen, ő tipikusan az a veterán harcos, kicsit nehéz elhinni, hogy egy olyan újonc, mint én mentettem meg őt valamilyen slamasztikából. De mindenesetre abban igaza van, hogy nem emlékszem arra, amelyik esetről beszél most nekem.
Szótlanul figyelem, ahogy Solomon odamegy a férfihez, majd látva a történteket előre ugrok, de nem a pálcámat használom, hanem a kezemet, sajnos…mostanában nem igazán érzem úgy, hogy ütőképes lennék pálcával a kézben. A kezét elkapom és egy könnyed mozdulattal csavarom ki a pálcát belőle, majd a térdére egy jól irányzott rúgás, és hangosat nyögve esik a földre, Solomon elé. Ez… csak úgy megy ösztönösen. – Na és most? – pillantok fel Solomonra, miközben felszedem a férfi varázspálcáját és Solomon felé dobom azt.

Vissza az elejére Go down
Solomon R. Preston
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 45
ϟ Hozzászólások száma : 42

TémanyitásTárgy: Re: Solomon & Ethan 2015-03-01, 20:03




Ethan & Solomon

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Régen tisztában voltál vele, hogy csak fogást. - nem mást, a szeretteink fogást jelentenek rajtunk és az mindig veszélyes. Ránk és rájuk nézve is, ezt ő is pontosan tudta, talán most is tudja valahol mélyen, csak mintha nem lenne már ugyanannyira biztos benne, mert nem tudja, hogy pontosan miket is tett. Tudom én, hogy csalódhatott az életében, a döntéseiben, de... nem volt más választása, mert igenis így védhette meg azokat, akik fontosak voltak neki. - Kíváncsiság... tenni akarás, ez régen is benned volt. - és azért választotta ezt az életet, és nem döntött rosszul, hiába gondolja most így és most sem tud meghátrálni és egyszerűen csak megpróbálni azt az életet élni a mostani helyett, amit annyira hiányol.
- Senki sem lehet tökéletes Ethan, és senki sem élhet örökké. - mind hibázunk, még néha én is. A mi szakmánkban, ahogyan azt ő is tudja nem élnek az emberek túlságosan sokáig, és ez sajnos általános tény. Nem vállaltunk veszélytelent és ezzel mind tisztában is vagyunk természetesen. Nem hiheti azt senki sem, aki titkos küldetésekben vesz részt, hogy biztosan hazatér majd, pont ezért jobb, ha nincs hazánk, ha nincs aki haza vár és akinek végül fájdalmat okozunk azzal, hogy sosem láthat minket többé, vagy átaggódja a fél életét.
- A törvény fontos, de... egy szint után már azt hiszem tényleg nincs értelme, hogy gondolkodás nélkül kövessük. - mert akkor biztos, hogy esélyünk sincs arra, hogy elérjünk valamit, mert akkor mindig a másik felé lesz erősebb nálunk, és elvesztünk. Ez sajnos tény, hiába én is lassan jöttem csak rá, de az élet, a világ így működik. A másik oldal nem ismer szabályokat, ha mi betartjuk őket, akkor azzal, csak kevesebbek leszünk náluk és már előre eldőlt a harc, mielőtt még elkezdődött volna. - Dehogy! Szükséges néha a halál, de a lényeg mégis csak az élet védelme természetesen. - és mi ezt tettük eddig is, másokat védtünk, hogy a világ jobb hellyé válhasson és lehet hogy ez halállal is együtt járt, de azért megérte, hogy életet is adtunk vele másoknak. Segítettünk és ezzel tisztában kell lennie, bármennyi rossz is származott belőle, mind nem számít. - Tartozom, mint bárkinek, aki tett értünk és a világért és volt is rá példa, hogy nem biztos, hogy túlélem, ha nem segítesz. - nem emlékszik rá és nem is biztos, hogy tényleg ott hagytam volna a fogam, de mentette már meg mondhatni az életemet és ezért igenis tartozom neki, no meg azért is, amit a világért tett. A világ nem tudja viszonozni a tetteinket, névtelenek vagyunk, de attól még én megtehetem érte azt, amit mások nem tudnak.
Innentől már szótlanul követem őt, figyelni kell és ahhoz nem tartozik hozzá az, hogy túl sokat és feleslegesen beszéljünk. A szobához érve, ahol volt csak biccentek neki. Az orvos... ki tudja, hogy orvos-e, ki tudja, hogy kicsoda, szóval értelemszerűen nem lépek be csak úgy gondolkodás nélkül. A pálca lazán a testem mellett, ha kell azonnal mozdíthassam, de nem szegezem rá, szinte alig látszik így, hogy nálam van, ha csak egy mugli orvos lenne, akkor ne rettenjen meg. - Elnézést... uram... - ennyi bőven elég, hogy a fickó moccanjon és épp csak annyi időm legyen, hogy félreugorjak a fénycsóva elől, ami a pálcájából szökik ki. Nem... nagyon úgy fest, hogy nem egy szimpla mugli orvosról van szó.




Ezért nem beszélek
sokat.
[You must be registered and logged in to see this image.]    [You must be registered and logged in to see this image.]
Mindig kimondom,
amit gondolok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Solomon & Ethan 2015-02-28, 07:35




Solomon & Ethan



- Fogást, de talán…lehetőséget is. – lehetőséget, hogy ezután legyen valamink, de… mindegy, mert nekem nincs semmim, és neki is valószínűleg elég kevés olyan dolog van az életében, amit szívesen csinálna, amit…megtud osztani mással. Ez  a munka ilyen, tudom, és azt is tudom most már, hogy régen is tisztában voltam ezzel. – Mert nem tudok úgy élni, hogy nem tudom miről mondok le. – nem lehet, ez nem ilyen egyszerű, én… gondolkodtam már, de soha nem tudtam rászánni magam a továbblépésre, mert… ez az életem, amit most kutatok, egyszerűen csak elfelejtettem és… és ennyi. Ki kell derítenem, hogy mi történt, hogy ne csak érezzem, de tudjam is, hogy élek
- Na és mi van velem? Az én életemet miért nem tudtam megmenteni? – miért nem tudta senki sem megmenteni? Tettem valami rosszat, hogy jót tegyek azzal, de közben elvesztettem mindent,ami…ami egy ember életében fontos lehet. Eldobtam ezért mindent és… nem értem, hogy mi okom volt erre. Persze, ehhez ismernem kéne azt az embert, aki régen voltam, de attól félek, hogy ha így is lenne, nem találnék válaszokat a kérdéseimre, mert az eddigiek alapján nekem nagyon úgy tűnik, hogy nem is tudtam pontosan, hogy mire is vállalkozok, csak…akartam egy kalandot, és meg is kaptam, nem örülök.
- Szóval akkor ennyit a törvény erejéről, mi? – igen, mert a törvények bizonyítottan csak hátráltatják abban az embert, hogy megtegye, amit kell,de nem hinném, hogy ölnünk kell, mert… persze, bosszú, de mit old az meg, mit kapunk tőle? Semmit,eleinte talán megnyugszunk tőle, de végül csak felemészt minket elevenen, a lelkünk egy darabját elvesztjük. – Azt látom. – gondolom ő már régi motoros, aligha így kezdte, de ez lett belőle, és én… én nem tudom, hogy mi lett végül belőlem, de nem is akarom megtapasztalni, mert most jobb embernek érzem magam,d e még mindig bűntudatom van amiatt, amit tettem, amire még csak nem is emlékszem. – Akkor a munkánk másból sem áll, csak halálból? – amit mi osztunk,vagy mi kapunk, de ezen kívül semmi más? Se barátok, se család, se feleség, se gyerek. Ez szomorú azért, mert egy ember így dobja el az életét, teljesen mindegy, hogy milyen magasztos célnak. Az ember eszköz, ahogy mondják páran, és ránk ez igaz.
- Tartozol? – nem értem egész pontosan, hogy mire is gondol, hiszen mivel tartozhatna ő nekem? Szerintem semmivel sem, talán tettem volna érte valamit régen? Vagy csak úgy érzi, hogy segítenie kell, mert megsajnált? Nem tudom,de… én nem várok el semmit sem senkitől, ha nem akarnak segíteni, te tegyék. – Ez könnyű lesz, mert nem emlékszem semmire, amire gondolhatnék. – mondom egy apró vállrántással. Sok mindenre gondolhatnék talán, mert úgy tűnik életem során pont elégszer hibáztam már, de ezt mind elfelejtettem, és…talán örülnöm kéne, de nem így érzek. – Itt voltam. – mutatok a szoba ajtajára, amit ki is nyitok, de nincs odabent senki beteg, csak egy doktor, háttal nekünk.

Vissza az elejére Go down
Solomon R. Preston
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 45
ϟ Hozzászólások száma : 42

TémanyitásTárgy: Re: Solomon & Ethan 2015-02-24, 14:38




Ethan & Solomon

[You must be registered and logged in to see this image.]


A mondhatni kérdésre csak megrázom a fejemet. Nincs az ujjamon gyűrű és nem is lenne értelme. A mi munkánk mellé nem fér el a család, ezzel ő is tisztában volt régen, pont azért tette, amit tett. - A család fogást jelent a magunk fajtán. - csak veszélybe sodornánk őket, ha lenne olyan, akihez kötődnénk, úgyhogy úgy gondolom, hogy nincs értelme. A család azoknak való, akik az életüket nekik tudják szentelni, akik nem a rossz embereket keresik, akik nem a rosszakat üldözik, ezzel ellenségeket szerezve és veszélyes embereket haragítva magunkra. Mi... egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak a kötődést. - Akkor miért kutatod azt, hogy mi történt Ethan? Miért nem hátrálsz ki belőle, ha egyszer most megteheted? - nem akarok én ezzel kötekedni, komolyan nem annak szánom, de mégis... miért nem hagyja annyiban? Megúszta, nem emlékszik semmire, van esélye akár arra is, hogy ne kutasson utána senki, ha azt hiszik, hogy meghalt, legalábbis a nagy többség. Mégis itt van, mégis meg akarja tudni, hogy ki volt, mégis... revanst akar venni azokon, akik ellene törtek, akkor hát miért gondolja, hogy bármit is máshogyan tenne.
A szavaira mégis elkomorodom kissé. Előre nyúlok és egy pillanatra megszorítom a vállát, mielőtt az italom utolsó kortyait is eltüntetném a kupából. - Szomorú, ha így gondolod. Az a vadidegen a buta és meggondolatlan döntéseivel életeket mentett meg, nem is keveset. Nem tetted hiába, amit tettél Ethan, fontos, hogy ezzel tisztában légy. - talán úgy érzi hibázott, hogy a boldogságot adta fel, de okkal döntött így és nem szabad úgy gondolnia, hogy mindez hiábavaló volt. Nem volt... minden tette fontos és igenis jót tett másokkal, ezt muszáj tudnia.
- Láttam, amikor olyan társainkat ölték meg akik közel álltak hozzánk, akik nem piszkolták volna be a kezüket soha, de... a másik oldal meg teszi. Minden áldott nap, talán... csak akkor küzdhetünk ellenük, ha mi is megtesszük ezt. - nem azt mondom, hogy alacsonyodjunk le a szintjükre, de sajnos van, amikor a törvény nem elég. Van, amikor nem tehetsz semmit akkor, ha azt teszed, amit tiszta lelkiismerettel tehetsz meg. - Ez az élet már rég megváltoztatott. - vonom meg a vállamat. Igen, tudom hogy változtam, mindenki változik, és nem bánom, hogy így történt. Talán ha nem változom, akkor most én is darabokban hevernék valahol, vagy már évekkel ezelőtt holtan végeztem volna. Néha nincs más választás, mint változni. - A mély barátság nem könnyíti meg a munkánkat. A kötődés mellőzi a józan gondolkodást. - hiba, a mi munkánkban ez sajnos hiába. Nem tehetjük meg, hogy azt nézzük mi a jobb a másiknak, azt kell nézni, hogy mi a jó a köznek, hogy egyszerűen fogalmazzak. A mi életünk erről szól, áldozatot kell tudnunk hozni, legyen az más, vagy akár önmagunk, sajnos nincs más választásunk.
- Ennyivel tartozom neked Ethan. - bólintok egy félmosollyal, mielőtt eltolnám magam az asztaltól. Aztán fel is állok és már az ajtóban várom meg, amíg összeszed mindent, amire szüksége lehet. Én sem hordok magamnál túl sok fegyvert, nem olyanok vagyunk, akiknek erre szüksége lenne. A pálca a legfontosabb ugye bár, plusz netán néhány apróság még. Megfogom a karját, hogy indulhassunk, hiszen ő tudja, hogy pontosan mi is a cél. A pálca a kezem ügyében van már akkor, amikor ott vagyunk, az első pillanatban kerül elő, mert sosem lehet tudni, hogy hova kerülünk, hogy ki vár majd itt ránk. - Gondolkodás... mindig gondolkodj tisztán és ne engem, vagy mást figyelj rendben? - tudja, hogy kire gondolok. Teszem azt Sandrinra, vagy a régi életére. Ha ennek az egésznek a végére akar járni, akkor nem engedheti el magát és nem óvatoskodhat. Irány hát előre. Nem tudják, hogy jövünk és van rá esély, hogy már nincsenek itt, de... ki tudja mennyire elővigyázatosak. Odabent egy szokványos kórház kinézetet látni csak, nincs semmi különös, de mint tudjuk ez nem számít. Ő tudja az utat, hogy hol volt, követem tehát.




Ezért nem beszélek
sokat.
[You must be registered and logged in to see this image.]    [You must be registered and logged in to see this image.]
Mindig kimondom,
amit gondolok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Solomon & Ethan 2015-02-20, 20:48




Solomon & Ethan



- Szóval gondolom nincs feleséges és gyerekeid. – vonom le a következtetést a szavaiból, mert ha így beszél, akkor felteszem, hogy igazam van, és nincs családja, ami hazavárná. Ez szomorú, de ugyanakkor szerencsés is, ha azt nézzük, hogy hol dolgozik. Így legalább senkinek sem kell halálra aggódnia magát érte éjszakánként. – Hát… azt  hiszem. Ha most kéne megtennem mindezt, akkor nem tenném meg. De gondolom másmilyen voltam régen. – nagyon kalandor típus, ahogy Sandrin szavaiból levettem, akartam a veszélyt, vágytam rá, és meg is kaptam, és most… itt vagyok, nem tudom, hogy, de… nehéz ez. Úgy nézni magamra, mintha tényleg én lennék az, aki a tükörből visszanéz rám.
- Igen, de… tudod, olyan érzésem van, mintha egy vadidegen buta és meggondolatlan döntései miatt jutottam volna most ide. – és ez a buta, meggondolatlan ember én vagyok, mert én sodortam magamat bajba, magamnak köszönhetem csakis azt, hogy idejutottam. Vagyis annak, aki régen voltam, de… az is én vagyok. Sajnos.
- A nagyobb jó… te komolyan hiszel ebben, igaz? – pillantok rá kérdőn. Na igen, én valahogy ebben nem tudok hinni, mert  a nagyobb jó nem jelentheti azt, hogy nekem most ártatlanokat kell ölnöm, mert… mert ez a parancsom. Ez egyszerűen nem így működik és kész, én pedig nem akarok gyilkos lenni. De már késő. – Tudod… nem félsz attól, hogy mindaz, amit teszel, megváltoztat? Hogy nem jó irányba mész tovább? – arra gondolok, hogy mi van, ha mindez annyira elferdít minket, hogy a végén már élvezzük? Mert én élveztem, legalábbis nagyon akartam ezt a munkát és akkor ezek szerint…azt kaptam volna, amit vártam? Valóban ezt akartam? – Akkor nem söröztünk sokat és beszélgettünk a nagy tragédiákról, igaz? – ha nem tudta, hogy milyen voltam, az azt jelenti, hogy annyira akkor nem is voltunk jóban? Szóval már nem csak szüleim és szerelmem nem volt, de még csak egy épkézláb barátot sem tudtam felmutatni? – Tudod, az a baj, hogy ezen kívül nem tudok semmit sem tenni. – megtehetném, hogy nem törődöm azzal, aki voltam, de megakarom érteni magam, megakarom tudni, hogy ki vagyok, nem tudnék úgy elsétálni, hogy mögöttem van egy teljes élet, még ha ez az élet el is baltázott, mert nem használtam ki a lehetőségeket.
- Jó,mert… nem tudom kik vannak ellenünk ott. – beépültek, vagy nem is tudom, de nem minden doktor és ápoló volt velem ellenséges, de néhány igen, és kitudja, hogy ott dolgoznak-e még, vagy inkább fogták magukat és elpályáztak. Erre csak az idő adhat igazán választ, nem? Idő,míg odaérünk. – Nos…akkor köszönöm, nem hittem volna, hogy segítesz. –kevés ember segít nekem, még kevesebben bízhatok meg, ezt már megtanultam sajnos. Akármilyen ember is vagyok, a többségben akkor sem bízhatok meg, mert az ember előszeretettel veri át a másikat, nem csak akkor, ha hasznot remél belőle, hanem akkor is, mikor éppen ehhez támad kedve. – Egy pillanat és jövök. – mondom neki, mielőtt még felmennék. Nem sok mindent pakolok össze, a pálcám nálam van, illetve két pengét rakok még el, kitudja, hogy szükség lesz-e rájuk, de ártani nem ártanak. Hamar lent vagyok, talán másfél perc sem kell hozzá, és amint kiléptünk az ajtón, Solomon felé tartom a kezemet. Én tudom, hogy hova megyünk.
Felteszem, hogy hozzászokott már a hopponáláshoz. Egy nagyobb létesítmény előtt sikerül előbukkanunk, ahonnét fél perc séta múlva már ott is vagyunk a bejáratnál. Egy mugli kórház. Itt ébredtem.

Vissza az elejére Go down
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Solomon & Ethan

Vissza az elejére Go down

Solomon & Ethan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Ethan Nightmare
» George Ethan

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-