2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A nevéből adódóan itt lehet a gyakorlati mágiákat veszélytelen körülmények között kipróbálni. A terem főleg párbajokra van berendezkedve, de amennyiben egy magányos harcos akar félkészülni az összecsapásra, megbűvölt ember nagyságú bábukon gyakorolhat.
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem tetszik az a vigyor. Mármint, én is van, hogy elvigyorodok a párbaj közben, főleg, ha a fölényem megengedi, hogy szinte öntelt lehessek, nem csak magabiztos. De az ő vigyora valahogy más, nem öntelt, nem üzeni a felsőbbrendűségét, számomra ismeretlen és kicsit nyugtalanító. Pedig normális embernek lehet éppen játékos vagy megnyugtató lenne, olyan, ami elveszi a párbaj élét. De én nem akarom elvenni az élét, én meg akarom élni minden pillanatát és letarolni, a saját erőmből, mindent beleadva. És sikerül. Nyilván van bennem egy érzés, egy kis hang, ami azt mondja, hogy csak azért, mert nem adott bele mindent, de akkor is. Három évvel felettem jár, és sikerült. Fölé lépek, a pálcám nem engedem le, továbbra is rászegezem hideg, éles tekintettel, amin csak halványan süt át az izgalom a csillogó szemeimben. Legyőztem, legyőztem, ott dübörög bennem a büszkeség és az adrenalin, ami majdnem arra sarkal, hogy egy bonyolult pálcaintést leírva hirtelen egy újabb átkot lőjek a földön fekvőre, de abban a pillanatban, amikor eljönne az ideje a varázsigének, megtorpanok és félbehagyom az igét. Nem, a fiú a földön, lefegyverezve, nyilvánvalóan meg is sérült. Ezután engedem le csak a pálcám és ugyan dölyfösen szólalok meg, de nem ártok neki többé, hiába tehetném. - A párbajnak vége. És győztem.- mondom ellentmondást nem tűrően. Kicsit talán sok egy ilyen kis taknyostól, mi? Aztán a szabad kezemet lenyújtom, és akármennyire nem vagyok az az érintős, ölelkezős, barátságos fajta, annyi gerinc van bennem, hogy felsegítsem, már ha elfogadja. Viszont azután azonnal elengedem és még egy fél lépés távolságot is tartok magunk között. - Szükséged van medimágusra? - kérdezem, ezzel arra utalva, hogy elkísérem a Gyengélkedőre. Nem hiszem, hogy ide kell hívnunk bárkit is, hiszen egy kiugrott vállal fel lehet döcögni, de azért lehet rá kéne néznie valakinek. Nem félek büntetéstől, hiszen a Párbajteremben voltunk és együtt döntöttünk a párbaj mellett, aljas lenne, ha Cody azt adná elő, hogy rátámadtam. Plusz megalázó is neki, szóval esélytelennek érzem, hogy egy hugrás srác ilyen bosszút álljon a legyőzéséért. Elkezdem felszárítani magam és rendbe tenni a külsőmet, hogy minden ziláltságot eltüntessek, persze a bongyor hajamon nincs mit segíteni, akármennyire akarja anyám, hogy zselézzem le elegánsan, ahogy a Malfoyék teszik.
- Gondoltam tesztelem a kreativitásodat. - vonok vállat egy kajla vigyorral a halakra. Tényleg szép védés volt. Valami hatodik érzék azt súgja, nem lesz sok időm vigyorogni. A mozdulat amivel a kötelet megidézte túlontúl ismerős volt, de azt hittem nem sikerült neki a kombinált mozdulat, amivel voltaképp a csapdavarázslatokat szokták megtoldani. Anyám előszeretettel alkalmazta. Rendszerint mielőtt felrobbantott valakit. Mindig is élvezetét lelte a késleltetett halálban. A kötelek materializálódnak és szorosan tekerednek rám, félig földre is húzva. Esélyem sincs kivédeni a tároló átkát és szépen nyekkenek is valamivel odébb egy szekrények csattanva. A provokáció sikeres volt. A földre zuhanok, valamim reccsen egy kisebbet, semmi gond, csak kiugrott a vállam... Nem adok hangot a dolognak, csak a fogaim koccannak, azért nem kellemes. De ennek talán még hasznát is vehetem... Pillanatra mondjuk megszédülök. Kicsit másképp csapódott ki a fajdalom. Kevésbé látványos, vagy hangzatos. Számára kb semmisegnek hathat. Azért erősen érdekel, vajon elenged-e vagy tervez még valamit. Pillanatok telnek el valójában aközött hogy földet érek és oda lép hozzám.
[You must be registered and logged in to see this image.] Mikor a kilövöm a kötelet, hogy végre előnyhöz jussak és az még sem materializálódik úgy, ahogy szeretném, valami erőteljesen kizökkent a párbaj ütemességéből. A mágia olyan erővel áramlott ki belőlem és a pálcámból, hogy azt hittem eljön az áttörés, most felülkerekedek egy három évvel idősebb diákon. És még se. De nem az átváltoztatás az, ami teljesen meglep, hanem az, hogy miután teljesen eláztatott, kombózza is a dolgot és a következő pillanatban konkrétan halak kezdenek el felém repülni, én pedig lépek kettőt hátra, és az utolsó pillanatokban lendítem a pálcámat és… - Reducio! - szalad ki a pálcámból a zöld villanás és a nagydarab állatok apróhallá mennek össze és mind lepattannak a mellkasomról, alig érzem meg őket. - Te most egy nagy büdös ponttyal akartál pofáncsapni? - emelem fel a hangomat és gőgösen kihúzom magam, a szabad kezemmel lesöpörve az egyenruhámat, amin nem csak a Mardekár címer, hanem a Flint címer is díszeleg. Egy kicsit csalódtam a kötelekben az imént, de most valami felcsillan Cody kezén, mintha a buborékok csak egy látványos bűbájként jöttek volna létre, és csak elfedték volna a varázslatot, ami most megérkezik. Cody kezére kerül a szoros kötés, összerántja maga elég a két csuklóját és a lábát a térdénél és ebben a pillanatban próbálom meg véglegesen lezárni, remélhetőleg ő jobban meglepődött, mint én. Tényleg erős volt hát a varázslatom? Csak bujkált? Ilyen létezik? - Reducto! - mondom magabiztosan, megsemmisítő hidegséggel és akarom véglegesen letarolni és ha nem is a falhoz vágni egészen, de a kötözött kezeivel és lábaival együtt hátra taszítani a földre. Nagyon remélem, hogy minden jól sikerül, így már lépek is előre, hogy ha sikerül hátravágnom, akkor fölé álljak és az utolsó szavaimmal semmisítsem meg. Ha sikerül.
// 5. kör reagálás: Védekezés: 6
Reducio - Zsugorító bűbáj - A célpont mérete csökken.
Életpont (kéne egy jobb név ) : 13
6. kör: Támadás: 4
Reducto - Taroló átok - Megtisztítja a használó előtt az utat. //
Igazából ez is egy jel lehetne, hogy párbaj közben, bár nonverbálisan varázsolok, nem vagyok akkora spíler, hogy leálljak pofázni és cukkolni, megteszik helyettem úgy is a varázslataim. Engemet is meglep, milyen remek összhanggal sikerül oda- vissza passzolgatnunk a varázslatokat. Mintha gyakoroltuk volna. A vízre tűzzel reagál és elismeréssel biccentek felé, engem egyáltalán nem idegesít a helyzet, nem akarok belé kötni. Nekem a célom, hogy a mozgását láthassam. Láthassam azt, amit belépésemkor. Hogy megbizonyosodjak, nem csak a szemem káprázott! Nyilván, hogy onnantól mi jöhet szóba, az már megint egy másik kérdés. De odáig el kell jutni. Igazából felfedezheti, hogy valóban van a mozgásomban valami ruganyos könnyedség. És tényleg kissé olyan mintha táncolnánk. Nyilván hozzá tesz, hogy nem az életünkért küzdünk. Talán ez is egy irritációs faktor lehet számára, de akkor így járt. Azt viszont már most látom, hogy a saját szintjéhez képest jóval előrébb jár, sokkal gyakorlottabb és tudja mire mit reagáljon. Ginahoz képest például messze előrébb jár. Én egyértelműen tartom magamat ahhoz, hogy nem kifejezetten ártalmas varázslatokat használok. Alapvetően valóban izgalmas dinamikus a párbaj menete és csak úgy sorozzuk egymást oda vissza. Azért amikor kötöző ártást vet rám, hirtelenebb kell reagálnom, és valahol ösztönösen arra megy a fókuszom, hogy feloldjam, ártalmatlanná alakítsam a köteleket. Amik bár gyönyörűen testet öltenek, a kötelek mégsem jutnak oda hogy rám szoruljanak. Mielőtt ez megesne, buborékos ártalmatlan nyálkává változnak, nekem sem sikerült ám teljesen a varázslat, de arra pont jó, hogy semlegesítse és ne akadályozzon a mozgásomban. Cserébe persze a ruhámra ez nekem is rá tapad, átivódik majd idővel, de jelenleg annyira nem érdekel, nem is bosszant, nem is aláz. Nos engem legalább a körülmények nem kavarnak fel. Épp olyan nyugodt vagyok mint az elején. És nem azért, mert ne lenne veszteni való büszkeségem, épp csak... ért már elég dolog, hogy ilyesmiken ne menjek meg. Ha lemos a pályáról végül, egyértelmű, hogy sehol nem tartok egy anyámékkal megvívható párbajhoz. A támadásomon nem gondolkozom kifejezetten sokat. Bár ki mennyire venne egy ilyet komoly támadásnak. Igazából Danyt szivattam anno ezzel, egy két alkalommal, mikor elegem lett, hogy két egyszerű bájital képlettel sem boldogul. Corvus kaphat az elázott ábrázata mellé egy kisebb vödörnyi vadul csapkodó és vergődő törpeharcsát. Amik a varázslat lendülete miatt, ha telibe trafálják, biztos, hogy úszópofon lesz belőle. Inkább csak elterelés, semmi komoly. Másfelől roppant kíváncsi vagyok, meg tudja-e őrizni a hidegvérét, ha netán nem sikerül kivédenie...
//ÉP: 15 - 1 = 14 5. kör reagálás védés: 4 +1(kiemelkedő) Átváltoztatás: A köteleket buborékká.
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem válaszol többet, áttérünk a párbajra, ami talán nem is baj, olyan szempontból, hogy az év-előnyei miatt valójában, ha reálisan nézzük, hiába vannak a magántanáraim, nekem kéne veszítenem. Persze ez nem fékez meg attól, hogy nagy legyen a szám, és folyamatosan figyeljem a mozdulatait, hátha találok valamit, amibe beleköthetek, rámutatva a gyengeségére és a hibáira, összezavarva a párbaj közben, de… a Protego-m megtaszítja és talán meg is lepi, de talpon marad és mire ráküldöm a konfiúziós bűbájt, addigra készen áll arra, hogy kivédje azt. Csak úgy röpködnek az átkok és bűbájok, szinte táncolunk, ahogy a pálcaintések után ütemesen villámlanak fel a mágia szikrázó csóvái. Sajnos nekem minden varázslatomat elárulja a varázsige, de ez nem jelenti azt, hogy lemoshat a színről ellenállás nélkül. Eddig csak pajzsokkal védekeztünk, de mikor elemi támadást mér rám, akkor reflexszerűen az elem ellenpárjával reagálok, azzal akarom semlegesíteni. - Piroinito. - lendítem a pálcám, amiből felcsap a tűz és egy lapos tárcsaként, mondhatni pajzsként terül ki előttem, de Cody varázslata áthatol rajta, erősebbnek bizonyul. Tetőtől talpig elázom, a göndör fürtjeim a fejbőrömre tapadnak, de annyi élét legalább elvettem a varázslatnak, hogy ennek ellenére nem bukok fel, éppen csak a jéghideg víz kellemetlenül összekoccantja a fogaimat. Nem tetszik, hogy nem sikerült a konfúziós bűbáj, elvesztettem a lépéselőnyöm, és most még jól el is áztam. Igyekszem tartani a hidegvéremet, nem hagyni, hogy szégyennek éljem meg az állapotomat, hiszen még nincsen veszve semmi, még is vészesen villognak a szemeim a dühtől. És ez a stílus, ahogy oda-vissza pofozzuk egymást, egészen egy rugóra hangolódva… Valahogy fölé kell kerekednem. Ugyan a tűz nem vált be annyira, amennyire akartam, pedig alapvető varázslat, még is maradok annál, hogy olyan varázslatokat lőjek, amivel nem ártok neki, hanem inkább korlátozom, mint a konfúziós bűbáj. Ezúttal a mozgását szeretném lekorlátozni, hiszen beszéd nélkül lehet varázsolni, de kötve hiszem, hogy pálcaintés nélkül is képes lenne rá. - Incarcerandus! - zubog ki a varázslat nagy hévvel, visszafojtott, de egyértelmű indulattal.
Szóval vannak barátai. Ezt egyébként öröm hallani! De ha már stuffoljuk a másikat, hát legyen. De ennyi személyeskedés bőven elég a részéről, részemről meg főleg! Lenyűgöz a srác, annak ellenére is, hogy ahogy érzékelem, a nonverbális formákban annyira még nincs otthon. A protegoja olyan jól sikerül, hogy jócskán hátra is taszít, és csak az ment meg, hogy kellően megtanultam már esni az évek alatt, ez viszont igen feltűnően kiütközik. A tompításomnak azonban ára van, mert már jön is egy komfúziós bűbáj, egy újabb protegora már nem lenne időm, így mást választok mégpedig a "Finite Incantatem"-et, ami ha célt téveszt, megnézhetem magamat! Amennyiben sikerült az ellen varázslatom, felsőbb éves anyaghoz nyúlok és az Aqua Eructo-t használom. Reményeim szerint nem csak simán pofán locsolom majd vele. Eddig mindig sikerült tisztességgel, elég erővel elvégeznem, sőt időnként még alakot is tudtam neki adni. Ha most is sikerül, akkor szó szerint lemosom a pályáról. Nem nagyképűségből. Csak a bűbáj tényleg ezt teszi.
//Életpont: 15 - 5ÉP (ha nem dobok eleget)
3. kör, reagálás: Ellen-varázslat - D6 Finite Incantatem: Megszünteti egy korábban elvégzett varázslat hatását (pl. rontásét, átokét).
Cody L. Mortimer carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
4. kör: Támadás: Vízsugár bűbáj - D6 Aqua Eructo: A pálca hegyéből vízsugár tör ki egy adott célpontra. Akár gömb formája is lehet. Dumbi használja Voldi ellen.
Cody L. Mortimer carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem ejtek meg szemforgatást, de azért a szemöldököm egy kicsit felszalad, önelégülten és hidegen. - Vannak barátaim. - válaszolom vissza egyszerűen, bár nem vagyok biztos ebben a többesszámban. Bexley volt mindig is az egyetlen igazi barátom, de ő már több annál, mindenki tudja, hogy egy párt alkotunk. A többiekkel pedig még mindig állandóan torzsalkodunk, szócsatázunk, nem tudom, hogy ők hogyan is tekintenek rám. És persze Accipiter is ott van, akinek nem a barátságával van a gondom, csak hogy annyira jóban lenni vele, hogy az egész életét kiöntse nekem jelenleg még túl soknak tűnik, megterhelőnek. Elkezdődik a párbaj és érzem, hogy a kezdés nem sikerül tökéletesre, nonverbálisan csapja vissza, bár látom a varázslat effektjéből, hogy egy Protegot használt. Túlságosan magabiztos voltam, hiszen mi még nem is igazán tanultuk a nonverbális varázslást, sem a kivédését, az hatodikos tananyag legkorábban. Ettől függetlenül olvasni már olvastam róla, és ha a varázslat elvégzését nem is tudom, a kivédését megpróbálhatom. A pálcák mozgása sokmindent elárul, így nem csüggedek el, hogy a támadásom a legkevésbé sem volt sikeres, megpróbálom az övét kivédeni, ami egy… Silencio? Ha ezt bekapom, akkor a párbaj sem tarthat sokáig! - Protego! - próbálom az utolsó pillanatban felvonni azt a pajzsot, amit ő is az imént, és ezzel nyilvánvalóvá teszem, hogy nekem némán nem is megy. Ha nem sikerül kivédeni, akkor addig kell húznom az időt, ameddig el nem múlik a hatása a varázslatnak. Szerencsére nem órákig tart, ha minden igaz... Ha van rá lehetőségem, akkor visszatámadok, márpedig most, hogy tudom, hogy nonverbálisan varázsol, olyan varázslattal próbálom összezavarni, aminél nem számít ez, mindenképpen kizökkentem, ha minden jól megy, és talán lesz egy szusszanásnyi időm újragondolni a párbajt. - Confundo!
// Életpont: 15 - 4 (Silencio, ha nem dobok elég védést)
2. kör reagálás: Védekezés - D6
"Protego - Pajzsbűbáj: Egy láthatatlan falat teremt. Elég erővel elvégezve hátra is vetheti a körülötte állókat."
Corvus Flint carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
3. kör: Támadás - D6[/b]
"Confundo - Konfúziós bűbáj: Összezavarja a célpontot."
Corvus Flint carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
Nos az biztos, hogy melegszívű vagyok, minden értelemben. A reakcióm vagy megtöri a sztereotípiáját, vagy csak rá erősít. Könnyed hangvétellel közlöm a kis csipkelődésére - Ha lesznek barátaid, átértékeled a részvéted. - nem továbbra sem vagyok egy szívbajos. De tény nem ismerem őt, Gina elmondása alapján, a társaság elég nyitott a srác felé, az meg persze lehet két külön dolog, amit Corvus mutat nekik és ami valójában lejátszódhat benne. És már zajlik is a párbaj! Figyelem a mozdulatait, és meglep mikor hallom, hogy kimondja a varázsigét. Elszoktam az igék verbális használatától, persze hamar realizálom, hogy nagyjából egy idős Ginával, és nekik a nonverbális igehasználat még odébb van valamivel. Nincs kizárva persze, hogy ő már előrébb jár, mint a kortársai. Időm nincs különösebb köröket menni ezen, mert egy elég erős kezdést hoz, mégpedig elég közelről. A varázslata pedig területre hat főképp, így kitérni és védekezni is izgalmas előle. Őszintén örülök, hogy gyógyító vagyok, másképp lehet elkezdenék aggódni! A mozgásom határozott könnyedséget hordoz és épp olyan sajátos, akár az övé. Lehet egy a forrásuk..? Egy erőteljes protegoval indítok villámgyorsan reagálva, nonverbálisan. Ha bejön, a varázslatával együtt lesz hátra lökve a srác. Ha nem, talán akkor sem robban le a fülem! Válaszcselekedet gyanánt pedig kaphat egy szintén nonverbálisan elvégzett Silencio-t. Tegyük próbára mire megy a hangja nélkül és hogy hogy áll a korosztályához képest.
Mivel a szükség szobájában vannak, a szoba úgy is meg fogja adni, a szó szólás alternatíváját, amennyiben Corvus él ezzel a lehetőséggel. Pl egy boltozatról letekeredő-ereszkedő kígyót ha úgy tetszik és a helyzet esetleg úgy hozza....
// Párbajozó háziszabályunk:
Kör kezdéseként Támadni vagy Gyógyítani lehet, minden cselekvés D6 (előbbi ennyi értéket von le az ellenfél ÉP-jéből, utóbbi ennyit tölt vissza az életedből). Első körben Corvus támad, ezután mindenki kettőt cselekedhet, Reagál, ami lehet Pajzs (D6-ot véd ki a közeledő támadásból)/Támadás/Gyógyítás és egy új kör kezdését.
A dobásokhoz +1-et lehet hozzáadni mindig, ha a cselekvés kiemelkedő, +2-őt, ha született tehetség.
Életpont: 15
1. kör: Pajzs - D6 2. kör: Támadás - D6
"Protego - Pajzsbűbáj: Egy láthatatlan falat teremt. Elég erővel elvégezve hátra is vetheti a körülötte állókat. Silencio - Némító bűbáj: A célzott lény elnémul." 1.:
Cody L. Mortimer carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
2.:
Cody L. Mortimer carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
[You must be registered and logged in to see this image.] Még egy pislogás, és újra felismerni vélem az ismerős vonásokat, a göndörödő sötét hajat és nyúlánkságot. Nem tudom miért ez a szétszórtság, nem jellemző rám, azt hiszem az elmúlt hetek sokkal jobban lefárasztottak, mint gondoltam. Lehet, hogy öntelt és gőgös megmozdulás volt, hogy azonnal belementem a párbajba egy nálam három évvel idősebbel. De meglássuk. Összevonom a szemöldököm, hogy mennyi mindent mesélt el Accipiter a fiúnak. Persze, annak a lánynak konkrétan folyamatosan jár a szája, de általában kioktató kiselőadásokról beszél és vajmi kevésszer így magáról. Persze lehet, hogy csak én nem vagyok az a személy, akire ilyeneket erőltetne, mert tudja, hogy egyáltalán nem vagyok kíváncsi az életére. Nem vagyok egy empatikus fajta. - Közel állhattok. Részvétem. - jegyzem meg szenvtelen fejjel, amire persze egy igaz melegszívű Hugrabugos többféleképen is reagálhat. Vagy elkezdi védeni Ginát, vagy csak vág egy bárgyú fejet és elnézi nekem a szemtelenkedést. Tudja a fene. Minden esetre felállunk én pedig várom a számolást és ahogy kimondja a hármat a másik egy nagylevegőt veszek és azonnal, precíz, de még is halványan egyedi mozdulattal lendítem meg a pálcámat. Tudom, hogy akárki is a srác, már képzett lehet a néma egyes esetekben a néma varázslásra, így a Mimble Wimble kiesett, inkább valami indirekt, de még is veszélyes támadással kezdek. - Flippendo! - kezdem el körberobbantgatni a fiút, veszélyesen közelről, ami elől kihívás az elugrálás vagy a pajzsemelés. Nem kezdem egy laza csiklandózással, amiből következtethet arra, hogy kimondottan könyörtelen párbajozó vagyok - már a koromhoz képest.
// Párbajozó háziszabályunk:
Kör kezdéseként Támadni vagy Gyógyítani lehet, minden cselekvés D6 (előbbi ennyi értéket von le az ellenfél ÉP-jéből, utóbbi ennyit tölt vissza az életedből). Első körben Corvus támad, ezután mindenki kettőt cselekedhet, Reagál, ami lehet Pajzs (D6-ot véd ki a közeledő támadásból)/Támadás/Gyógyítás és egy új kör kezdését.
A dobásokhoz +1-et lehet hozzáadni mindig, ha a cselekvés kiemelkedő, +2-őt, ha született tehetség.
Nyilván nem csak dobálózunk, a cselekvéseknek mindig legyen szerepjátékosan értelme, varázslatok bemásolva, vagy ha új, akkor leírás gyártva off-ban, stb. :3
Életpont: 15
1. kör: Támadás - D6
"Flippendo – Robbantó átok: Az átok létrejötte után a megtámadott előtt-mellett-mögött egy hatalmas robbanás jön létre, amiben súlyos sérüléseket szenved. "
Corvus Flint carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
Ahelyett hogy felvilágosítanám magammal kapcsolatban bármiről, a kérdésére válaszolok csak. - Leginkább, hogy sok balhétok volt, de kezd megedződni a társaság akikkel egy ideje barátkozik, téged is bele értve. - hallgattam már hideget meleget Corvusról, de úgy annyira konkrét dolgokat nem. Gina is meg tudja őrizni a barátai titkait. - Elmesélte a kviddicses esetet a Hill lánnyal meg ha jól emlékszem, volt valami pókos ügyetek. - közlöm egyszerűen, kertelés nélkül. - És persze az üvegházasat se hagyjuk ki, ami után volt mit eltakarítani. - bármelyik esetet is hozom fel, voltaképp nem látszik rajtam neheztelés, rosszallás vagy bármi egyéb. Én is csináltam dolgokat, velem is történt sokminden sulin belül. - Nem is a Roxfort lenne, ha nem történne mindig valami furcsaság! - mondom is ki. Majd jöhet a párbaj! Pályára lépek magam is, Corvussal szembe, a pálcámat én is magam elé emelem és fejet hajtok. Van benne alázat, de nem megalázkodás, tekintetem pedig végig követi Corvust. Lelépjük az öt lépést majd elszámolok háromig. Ha egyszerre számolnánk sem akadnék fenn, most mégis csak az én hangom szólal fel. - Egy. - Kettő. - Három! - és kezdődjék a párbaj! Ennyit arról, hogy a Hugrások nem párbajoznak.
[You must be registered and logged in to see this image.] Kicsit kizökkent a magabiztos kekeckedésemből, amikor szóba hozza Accipitert, annyira, hogy egyet pislogok és már észre is veszem, hogy egyébként még sem annyira hasonlatos hozzám, mint azt először hittem. A haja is világosabb, nem is göndör, és a teste is jóval erősebb, mint amilyennek távolról tűnt. Furcsa nekem ez az állandó békés mosoly az arcán, szinte kellemetlen ránézni. Lehet, hogy mást megnyugtatna, de nekem éppen idegesítő, hiszen el nem tudom képzelni, hogy valaki ennyire… nem is tudom. Betépett. Az én arcomon sosincs ilyen kifejezés, ha póker arcot akarok vágni abban sincsen semmilyen pozitív kisugárzás, inkább hideg és tartózkodó. Nem is vagyok senkinek a puszipajtása. - Azt hiszem ezt nevezik helyzeti előnynek. Én semmit sem tudok rólad. Mit mesélt Accipiter? - fordítom vissza a kérdést, hiszen ha az a nagyszájú igazság harcosa beszélt rólam, akkor jogom van tudni, hogy pontosan mit is. Persze bennem van az ideg, hogy nem csak Benjamin tudta meg akaratomon kívül a képességeimet, hanem talán a “Karvaly” is megneszelte és azonnal tovább is adta, de… Remélem nem. A kézfogása férfias, nem olyan lagymatag, mint az ábrázata, amit ugyan értékelek, de ez nem ül ki az arcomra, bár amilyen könnyedén visszadobja a labdát, akár elismerő is lehetnék. De nem, egyelőre nem. Ahogy felállok újra a pályára és szembe állok Codyval nincs más hátra, mint megejteni a szabályos párbajozó etikettet. Már régen megtanultuk ezt, ha jól emlékszem másodikban vagy legkésőbb harmadikban, ugyan azóta nem sokszor volt módom hivatalos párbajhoz, valahogy ez kimaradt. Minden esetre megállok vele szemben, magamhoz emelem a pálcám és meghajtom a fejemet, bár nem olyan messzemenő tisztelettel, kicsit pökhendien. Ahogy elkezdek a bábu felé sétálni öt lépést, az mágiától vezérelten visszavonulót fúj, így én el tudom foglalni a helyét, míg Cody el tudja foglalni azt, ahol eddig én álltam. A beszámolást úgy hiszem neki kell csinálnia, mert ő az öregebb, de ebben egyáltalán nem vagyok biztos, minden esetre ráhagyom.
Corvus Flint. - Ó! Akkor te vagy az akiről Gina mesélt néha. - dobom be az aduászt, amitől aztán biztosan nagyon szimpatikus leszek neki hirtelen, de nem baj, legalább tisztázom, hogy hallottam már róla, bár hogy miket, azt az arcomon ülő betépett békés kifejezés miatt nem nagyon lehet leolvasni. A kézfogását viszonzom. Megszoktam már, hogy kellően határozott energiával érdemes kezet fogni, mert mindenki szorongatni akarja ilyenkor a másikat, mintha ez is valami pöcsméregetés volna. Szóval, érezheti, hogy van erő a kezemben, anélkül is, hogy kifejezetten megnyomorgatnám. Eleresztem aztán. A párbajt épp akkor veti fel, mikor bennem is megfogalmazódik. Mielőtt lereagálhatnám érdemben, bedob egy kis provokálást, amit kedvesen megmosolygok. Szinte már hiányzott. Nem is emlékszem mikor volt utoljára, hogy egy Mardekáros beszólt. Jóbára hatodik, óta békén hagynak. Mosolyom féloldalas kifejezést ölt, fejemet hetykén szintén félre biccentem. - A párbaj jó lesz. Pötyögésből nem kérek. - tekintetem szelíd, de cseppet sem riadt, gyáva, vagy visszavonuló. Érdekes összkép. Mint aki az esélytelenek nyugalmával indul neki a helyzetnek.
[You must be registered and logged in to see this image.] Kicsit megtorpanok a mozdulataimban, amikor meghallom a válaszát. Kicsit felvonom a szemöldökömet és a nyújtott kezére pillantok, aztán egy kicsit gőgös hangon talán, de bemutatkozom neki, elfogadva a kezét és kellően megszorítva. - Corvus Flint. És nem szaladok sehová. - biztosítom, ahogy rászorítok a kezére, persze nem kellemetlen erősséggel. Mindig is szálkás voltam, a kviddicsben se az izomra edzek, nem is ott van a posztom, nincs is rá szükségem. Én sose leszek az az izmozós fajta, inkább olyan vagyok, akit fizikailag ropiként összetörnek. Éppen ezért kell dupla annyit az átkokkal foglalkoznom, hogy senki se kerüljön a közelembe… Na meg persze erre is jó többet között a familiárisom, aki okos fejével most is folyamatosan Cody-n tartja a tekintetét. Legszívesebben elköszönnék azzal a lendülettel, hogy elengedjük egymás kezét, de úgy tűnik, hogy nagyon marasztalni akar engem. - Jól értem, párbajra hívsz? - döntöm meg a fejem kihívó tekintettel, mert ez valahol… érdekes is lehet. Hugrabugos, nem várok tőle sokat, bennem él a Mardekárosok és aranyvérűek jellemző előítélete a fekete-sárga borzos házzal szemben. Ugyan idősebb nálam, ami a mérleg nyelvét felé billenti, de nem sok Hugrabugost ismerek, aki párbajra fordítaná a pálcáját, Auror, vagy Elemista szakon mondjuk. Az egyetlen talán az a nő, a híres Metamorfmágus auror, Lupin professzor menyasszonya. Vagy felesége? Mindegy is. A lényeg, hogy hiába vagyok fiatalabb, még csak hatodikos, még is esélyesnek tartanám magamat ellene. Talán csak túl nagy az egóm… - De persze, ha inkább valami barátságos pötyögésre gondoltál… - kezdek bele a provokatív beszédbe, utalva rá, hogy ha gyáva borz, akkor az tök érthető végül is, nyugodtan hátráljon meg.
A mozdulataiból az utolsó olyat sikerül elkapnom, amit bizony... nagyon is jól ismerek. Bár reménykedem, hogy csak a szemem káprázott. Anyám jellegzetes átokküldő mozdulatát idézte elém, csak erőtlenebbül egyenlőre, ami villám gyors és ha kellően nagy varázserő birtokában van az illető, ezzel, tudom, hogy az a bábú szilánkokra repült volna már rég.... A tű döfés. Egy pontba koncentrálva mindent. Egy laza, nyugodt, barátságos mosolyt öltök a fejemre, pont olyat, mint ami a legtöbb Háztársamén megtalálható. - Nem kell így elrohanni. - kezet nyújtok neki - Cody vagyok. - fogalmam sincs ki olvasta a cikket, amit még év közepe táján publikáltak, de most valami óvatosságra int. Egyébként az a Hugrás talár kimerül a... nyakkendőmben. Egyébként egyszerűen csak egy fekete ing, nadrág, egy réges- régi tornacipő meg egy egyszerű öv, rajta a szarvasbogaras táskámmal van épp rajtam. Bár az ingem nincs a homlokomig begombolva, az ujjai feltűrve, így a nyakkendőm se túl szoros. - Mit szólsz, ha inkább ketten gyakorlunk? - vetem fel az ötletet, mert ahogy látom nagyon gyorsan elpucolni készül. Én nekem viszont.. Valahogyan ki kell derítenem, honnan ez a mozdulat! Felsejlik valami, mintha Ginával láttam volna már, és mintha mesélt is volna egy Mardekáros srácról, akit ki nem állhat, de azért már kezdi megszokni... kedvelni.
[You must be registered and logged in to see this image.] Sorozom a bábukat, ugyan nyilván nem olyan erővel vagy vehemenciával, mint egy végzett auror vagy éppen elemista, de egyértelmű, hogy a koromhoz képest elegánsan végzem az átkokat es bűbájokat. Egyértelmű, hogy hozzátanulok a tanmenethez, sőt, házi tanítók keze nyoma is meglátszik rajtam. Persze az, hogy kik ezek az emberek már problémásabb dolog és nyilvánvaló nekem, hogy olyan információ amit nem hogy reklámozni nem kéne, de semmilyen módon elárulni a külvilágnak. Ugyan a fiú nesztelenul érkezik, de ez nem jelenti azt, hogy az odaállított őrnek elkerüli a figyelmét. Még ha látszik is, hogy Cody nem ártó szándékkal közeledik, a farkas meg is vonyít egyet, hogy felvonja a figyelmet rá, még mielőtt a fiú fedné fel önmagát. Nem ismerem fel a hozzám hasonlóan magas, szálkás és bongyorka hajú fiút, aki az ajtóból megdicsér, így azonnal lanyhataggá válnak a mozdulataim, visszatérek a megszokott, tankönyvi, évfolyamomhoz illő varázslatokhoz. Jó néhány évvel idősebb lehet nálam, ráadásul Hugrabugos talárt visel, így még kevésbé ugrik be, hogy ki lehet. - Köszönöm. Te is gyakorolni jöttél? Át adhatom a pástot. - engedem le a pálcámat es kezdek el kisétálni a párbaj területről. Az előttem lévő bábu ugyan rossz bőrben volt, de minden másodperccel egyre jobban visszaépíti magát és egy fél perc múlva már érintetlenül áll ott. Nem vagyok általában ilyen előzékeny, ugyan tudom mi az a tartás meg tisztelet, de csak egy pár évvel idősebb Hugrabugos kitudja ki irányában azért nem jellemző. Szimplán nem akarom, hogy nézze a gyakorlatokat, annak ellenére, hogy fogalmam sincsem, hogy kivel állok szemben.
Nyár óta, vagyis az ütközés óta nagyon sok időt fordítottam arra, hogy megacélozva magamat vissza térjek a birtokra és az érintetlenül fennmaradt könyvtár szárnyat meglátogassam és bizony új ismeretekre tegyek szert és felelevenítsem mindazt, amit annak idején tanítani akartak nekem Lilithaék. Szó sincs róla, hogy sötét útra léptem volna, de ahhoz hogy fel tudjam vértezni magamat épp annyira ismernem kell ezt az oldalt is. Az utóbbi majdnem fél évem azzal telt, hogy levédtem az egész birtok területét különböző bűbájokkal. Az új lakásba költöztettem a könyvtárat. Igen akkora a gyűjtemény, hogy fél év kellett hozzá. A birtok romjain még mindig ott ragadt kísértetek már nem kísértenek, nem rémítenek ami kifejezetten nagy előre lépés. Azt hiszem az az út nyár végén valamit nagyon megváltoztatott bennem. Miután mindennel meg voltam, felhívtam a föld alól a testeket. Az összes valaha birtok alá került testet. Mindenkit, aki ott lelte halálát valaha is. Ezt követően pedig, a lezárt területen belül akkora táltostüzet engedtem szabadon mellé társítva minden gyógyító energiámat, ami az egész területet képes volt felperzselni. Boldog karácsonyt Cody L. Martimor! Ég a birtok ég... El ne aludjék! Nekem... ezzel telt a karácsonyom. Megsemmisíteni mindent, megtisztítani a földet, és újra éleszteni, hagyni hogy gyógyuljon miután a fekélyt kiégették belőle. Most pedig, a gyakorló terembe lépek, azzal a határozott szándékkal, hogy folytassam a tanultak gyakorlását, és a védelmet ellenük. Nesztelenül érkezem, és ami a szemem elé tárul, az valami egészen rendkívüli. A srác mozdulatai, átkai... Ezúttal nem gyökerezik földbe a lábam, mint azt régebben tette volna egy ilyen jelenetre, csak beljebb lépek. - Szép találat!~
[You must be registered and logged in to see this image.] Van, akinek a karácsonyi szünete végig az ünneppel tellik, csak játszik a családjával, hatalmasak lakomázik, ajándékokat kap... És van, akinek minden percét ki kell használnia arra, hogy a Roxforton kívüli tanulmányaival foglalkozzon. Míg az év közben eléggé kevés behatása van a szüleimnek az életemre, addig az ilyen szünetekben mindent bepótolnak. Nem rosszindulatból, nem azért, mert bántani akarnak, elvenni a gyerekkoromat, hanem azért, mert azt akarják, hogy a lehető legerősebb mágus váljon belőlem, olyan, aki senkit sem követ, inkább az, akit követnek. Olyan legyek, mint a Sötét Nagyúr, még is más, hiszen ő megosztó személy volt, háborút hozott, míg a szüleim azt akarják, hogy engem mindenki kövessen. Nem tudom, hogy mi van a fejükben, de azt hiszem... Azt hiszem hiába tisztelték Lord Voldemortot, egyszerre el is nyomta őket, és nem akarják, hogy engem valaha is elnyomjanak. Ha valaha is valaki tovább akarja vinni Voldemort eszméit, az én legyek, olyan, aki az ő gyermekük és őket majd megvédelmezni... Hát, meglátjuk... A gyűrű, ami a Sötét Nagyúr hagyatékát rejti most is ott van a kezemen, mint mindig, és lassan a korral bele is növök, már egyre kevésbé tűnik nagynak és nevetségesnek az ujjamon. A pálcámat újra és újra a gyakorló bábura szegezve lövöldözöm a különféle átkokat és bűbájokat, de a látszat ellenére nem rendszer nélkül. Azokat veszem végig, amiket az otthoni tanítóim ajánlottak, néha még olyan is megjelenik a mozdulataimban, aminek nem szabadna - egy olyan átok, amit még nem tanultunk, vagy a Roxfort egyáltalán nem tanít, vagy egy olyan mozdulat, vagy trükk, ami a kúriánkban rejtegetett sötét mágus pár sajátja... Hiszen azt hiszem egyedül vagyok, és a farkasom is ott hever az ajtóban, hogy vonítson, ha ez a helyzet változik.
A nevéből adódóan itt lehet a gyakorlati mágiákat veszélytelen körülmények között kipróbálni. A terem főleg párbajokra van berendezkedve, de amennyiben egy magányos harcos akar félkészülni az összecsapásra, megbűvölt ember nagyságú bábukon gyakorolhat.
) : 13