Cokeworth

Tárgy: Cokeworth 2018-07-31, 03:02

First topic message reminder :

***

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-13, 08:21

Az idős dolgokkal sosem volt baja vagy problémája, sőt, néha kifejezetten jóleső érzés régi dolgokkal együtt lenni, van bennük valami kellemes nosztalgia, ami emlékezteti őt régi szép időkre, meg néha egyszerűen csak megnyugtatja. Jó gyerekkora volt, így a régi emlékek nála kellemesen hatnak és nem kavarnak fel semmi durva dolgot.
Élvezi hát a helyet, és végignéz a szűk folyosón, meg a lakás azon pontjain, amit innen belát, miközben hallgatja a férfi szavait. Nem az a válogatós fajta.
- Nem akarom, hogy zavarban legyél a jelenlétem miatt. Majd iszok vizet, a többit pedig rád bízom, a vacsora mellé. - mosolyodik el kedvesen. Piton pillantását, szemmozgását elkapja, és magában elégedetten húzza ki magát, a pálcája engedelmesen simul a kezébe, mintha mindig is oda lett volna teremtve.
- Kedves tőled, de ne aggódj, megleszek. És nem fogok rád nyitni, ha végeztem. Megvárlak idekint. - azzal és egy sunyi kacsintással már el is tűnik a padlásfeljáró felé.
Két dologhoz ért nagyon - a lények és az átkok. Ez az, ami kiemeli a többi auror közül és megadja a sajátságos karakterét. Mindig is szerette a bestiákat, és a büntetőmunkáinak 90%át is Hagrid mellett töltötte, úgyhogy nincs ebben semmi különös. A padlásszörny egy kellemes, nem olyan nehéz menet lesz számára. Amennyit lent lehet érzékelni, az csak valami puffogás, morgás, durrogás, meg valami elfojtott káromkodás, aztán csend..

És amikor Piton kijön a fürdőből, Mad éppen békésen ül az egyik fotelben vagy karosszékben, ami a lakásban van, és a pálcát tartó karján igazítja meg a ruháját, meg méri végig azt a pár sebet és karcolást, amit sikerült szereznie a szörnnyel vívott csatában, de komolyabb sérülés nélkül megúszta.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-13, 00:59

A pakolászás következtében felszabadult por csücsült csak vissza mindenre, egyébként a hajópadló meglehetősen tiszta. Csak hát... mindenről süt, hogy mérhetetlenül régi. Tény fűtés nulla egyenlőre, azért öntöttvas radiátorok nyomát fel lehet fedezni, csak épp nincsenek beüzemelve.
A vacsora elfogadására biccent, az italtémára csak néz rá egy pillanatra aztán bele megy. Elismeri, hogy Mad nagylány és el tudja magát látni.
Elmutat az ajtóval átellenes irányba, ahol két magas, tömött polc között van egy szűk átjáró. A szemöldökfára egy pár cserepesnövény lett rakva, amiknek kaccsaik most lustán lógnak függönyként takarva ki az avatatlan szemek elől az átjárót.
- A sor mögött van a konyha amennyiben víz mellett döntesz. A konyha végében meg ott az italos vitrin, ha valami egyebet szeretnél... - mondja csak aztán a morajra felfelé fordítja a hang forrásának irányába a fejét és rosszallóan elhúzza a száját. Mad reakciója meglepi, elismeréssel tekint a nőre.
- Az a padlásszörny, szerintem idősebb mint én vagyok... Legyél óvatos! - nem áll szándékában megakadályozni a nőt a tervében, nem akarja megkérdőjelezni a képességeit, vagy egyáltalán éreztetni hasonlót. Véletlenül sem.
- Inkább itt maradnék... szurkolni...- dünnyögi, de aztán az a tekintet hamar meggyőzi, hogy most de, igenis szüksége van arra a fürdőre! És ezzel el is vonul. Igyekszik kizárni azt a tényt, ami jelenleg leginkább frusztrálja valahol magában.. Mert valljuk be, valószínűleg még sosem fordult elő amióta egymaga lakik a lakásban, hogy bárki más is lett volna itt, mikor ő épp fürdik...

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-13, 00:16

Perselus úr, mint mindig. Madeleine pedig hagyja, hogy az legyen, és amikor átveszik a kabátját, majd megkapja a papucsot, csak biccent, és egy könnyed mozdulattal bújik bele. Aztán macskaszemeit körbehordozza a szobán, a lakáson, már amennyit lát belőle. És ami talán a legmeglepőbb, hogy egy szót sem szól rá, nem becsmérli, nem morog miatta, nem tesz megjegyzéseket a tisztaságra, a fényre, a hőmérsékletre, hanem egyszerűen végignéz a dobozokon, majd tekintete Pitonon állapodik meg, aki éppen a haját törli egy fekete törölközőben. És magában mélyen mosolyog, hogy ez is elérkezett, hogy itt van, és a férfi beengedte ide. És talán még fel se fogta, hogy ezzel mit is indított el. Talán még nem érzi, talán most fog teljesen zavarba jönni. Amin Mad már előre örül, mármint előre vidul rajta, mert Perselus kifejezetten mókás tud lenni, ha zavarban van, főleg, ha hölgy társaság miatt teszi mindezt. Ennyit már tud a férfiról. Meg azt is, hogy neki is kerülnie kell a testi kontaktot, ha nem akar nagyon kínos délután és este elé nézni.
- Köszönöm, ebédeltem. A vacsorát azonban szívesen elfogadom. Ami meg az italt illeti, ha megmutatod, szívesen kiszolgálom magam, ne fáradj. - és ez alatt érti akár azt is, hogy a férfi elmondja, hol a csap és hol van pohár. Amikor azonban meghallja azt a fránya morgást fentebbről, akkor a pálca olyan sebességgel terem a kezében, mintha mindig is ott lett volna. Reflex és beidegződés. Kedves mosolyt villant meg a férfi felé.
- Te csak tussolj le, én addig ezzel elbánok, ha megengeded. - ártatlan, kedves mosoly, mint amikor a kislány a játszótérre indul hintázni, pedig Mad arra készül, hogy egy átkozott Mumust semmisítsen meg, de legalábbis befogjon vagy bezárjon valamibe. És ha Pitonnak nincs ellenvetése, akkor részéről el is tűnik egy kis időre.. és kipucolja a lakás azon részét, ahol ezek a bestiák és dögök laknak, amíg Perselus valami emberibb külsőt ölt magára. Ja, és ha esetleg nem akarna belemenni, akkor Mad jelentőségteljes, doromboló szempára győzi meg, hogy ideje letusolnia.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-13, 00:05

Átveszi Madeleine kabátját és a úgy akasztja fel, hogy az tudjon száradni. Kiköti a cipőjét és gondosan a helyére teszi, tökéleres precizitással mellé rendezve a nő cipőjét amire egyébként csak futó pillantást vet, majd felegyenesedve Mad kezébe ad egy pár tiszta vendégpapucsot. Valami hasonló kerül a saját lábára is.
Ezt követően leszedi a kabátját óvatosan, hogy ne retkezzen össze mindent, majd szintén felakasztja. Majd elviszi a tisztítóba, meg lekeféli ha megszáradt. Most csak bele masszírozná a koszt.
Ha a feje nem lenne csatakos, egész elegáns lenne a megjelenése.
Beljebb lépdel és a híres doxi rágta kanapé mögül az egyik polcsor alsó széles nagy fiókjából, elő kerít egy egyszerű fekete törülközőt, amivel megtisztítja így első körön a fejét.
Ezt követően beizzítja azt a négy darab olajlámpást ami a lakás fényforrásaiért felel. Mágikus darabok, így valamivel nagyobb és tisztább fényt adnak, de még így is maradnak sötét foltok a lakásban... arról nem is beszélve, hogy ez azt jelenti, a lakásban nincs világításhoz bekötve áram.
A földön gondosan kialakított folyosókat meghagyva, mindenütt dobozok, amikben hol a lakásból leselejtezett, hol az iskolából vissza hozott holmik kaptak helyet, van egy pár ami láthatóan félkész állapotban várja a leselejtezés végét. Mindenre Piton jellegzetes apró betűs macskakaparásával van ráírva, miben mi található.
Az hogy Mad itt van a lakásán és az amire készülnek is tulajdonképpen most érik be helyben. Ennek eredményeképp egyfajta idegesség lesz úrrá rajta. Noha nem az iménti agresszívabb fajta, hanem inkább a zavart.
- Ez lenne az. - böki ki kelletlenül körül mutatva a lakáson. Aztán egy pillanatnyi csönd. - Ha éhes vagy szomjas vagy szólj nyugodtan, úgy csináltam, hogy jusson bőven mindkettőnknek. - közli nemes egyszerűséggel, majd beljebb lép. A szoba egyébként ahhoz képest, hogy kicsi és zsúfolt magasnak mondható.
És ekkor a padlásfeljáró felől ami a mennyezet egyik sarkában van mély moraj némi hörgés és kaparászás szűrődik le.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-12, 23:26

Gyakorlat teszi a Mestert, és minden bizonnyal a gyakorlat az, amit Pitonból hiányzik, de ezzel nincsen semmi gond tulajdonképpen. Mad egy eléggé szívós nő, a maga érzéseivel, de szerencsére, mint minden macskát, őt is kilehet engesztelni, nem haragszik a végtelenségig. De ez a jövő zenéje, egyelőre úgy gondolja, hogy szívesen kerül kontaktusba a férfivel, hogy a szociális érintkezés formáit képes legyen gyakorolni. Az összes lehetőség elúsztatása még nagyon messze van, főleg ilyen fejlődő tendenciával és lovagiassággal, ami a férfit a múltkori teázáson, meg ma is jellemezte. Bár kérdés, hogy ennek van-e bármi hosszabb távú célja, vagy terve, vagy csak sima kedvesség és lovagiasság, ami modorosság, érzelmek nélkül.
A néni neveket emleget, amikből Mad levágja, hogy mi itt a probléma, főleg, amikor Piton kikel magából, hogy ő aztán nem az apja. Könnyedén lerendezi a nőt, főleg, amikor érzi, hogy ez Pitonnak nem kifejezetten megy. Megoldja. Ahogy a nő pedig eltűnik, Mad az ajtónál terem. És ekkor következik az a bizonyos rész, ami mutatja, hogy Perselus igenis képes a változásra, és képes arra, hogy normálisan viselkedjen. Mielőtt azonban beengedné őt, olyan mondatokat ejt ki, ami kifejezetten meglepi a nőt, és ezt Piton is észreveheti. Ahogy ugyanis végighallgatja, a sértettsége egészen elpárolog, és az arcvonásai, mozdulatai is megenyhülnek. Ahogy a férfi keze aj ajtógombra vándorol, Mad keze futólag megérinti a kezét.
- Nem tesz semmit. - rövid érintés, rövid mondat, majd beljebb lép a szűk lakásba, és ahogy beljebb lép, hogy Piton is elférjen, kigombolja kabátját, és lerúgja a cipőjét.
- Pedig már éppen azon gondolkoztam, hogy melyik doxyt nézte az asszonyság gyermeknek.. vagy mi az, amit eltitkolsz előlem. - felakasztja a kabátját, vagy ha a férfi elveszi tőle, akkor odaadja neki, és féloldalasan néz rá, sunyi, játékos szemekkel, főleg az utolsó félmondatkor.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-12, 23:15

Bőven van még amit helyre kell tennie Madeleinnel kapcsolatban és ha őszinte akar lenni magával, akkor ennek nagy százaléka, hogy pontosan mennyi mindent is kéne helyre raknia, akkor fog kiütközni, amikor a nővel élő kontaktba kerül, ahogyan ma is. Nem elméleti spekulációk útján át. Ez pedig azzal fog járni, hogy benne van a pakliban, hibázni fog. A kérdés csak az, hogy fejlődött-e annyit, hogy belássa a hibáit és ha igen, akkor ennek hangot is adjon, vagy... újfent hagyja elúszni az összes lehetőséget és utána verheti a fejét a falba?

Mikor meghallja a második nevét végigvág rajta a hideg és ami azt követi az csak még inkább villámcsapásként éri. De hogy miért annak külön története van.
Undorral néz szerencsétlen idős asszonyra.
- Mrs. Callmer! Még mindig nem az apám vagyok. - préseli ki a fogai között a szavakat és csak hajszálon múlik, hogy ne fokozódjon fel a nővel szemben az ingerültsége, bár a folyosót gyéren megvilágító hajólámpa így is pislant egyet...
- Ő pedig... - bök Madre, de mielőtt befejezhetné a mondatot Madeleine igen határozottan lép fel és szereli le az öreglányt aki az utolsó szóig belefetyeli amit mond... Legalábbis látszatra. Átveszi a neki nyújtott névjegyet. Hallgat egy pillanatig, nézi a névjegykártyát, nézi Madet aztán valaivel higgattabban, de zsörtölődve csak annyit jegyez meg, Perselusnak címezve.
- Tobias! Nem is mondta, hogy a neje munkát váltott..! Eileen drágám, ugye néha átjössz egy teára? De akkor gyere amikor a férjed dolgozik, és... azt a kígyó kölyködet is kérlek hagyd otthon jó... ? - ekkor azonban Mad visszatessékeli az idős asszonyt. És az végül is engedelmesen vissza is tér a helyére.
Mikor Mad Piton felé fordul, az szó szerint az arcát tépi némán de aztán elengedi a pillanatot.
- Bocsáss meg, hogy ezt látnod kellett... Örökké össze kever azzal a mugli senkiházival és folyton Eileent keresi.... - sóhajt egy hatalmasat majd végül hozzá teszi. - És.. ne haragudj azért az ostoba megjegyzésért. Tudod, hogy nincs kétségem az reflexeidet és az ösztöneidet illetően. - közli totális komolysággal és őszinteséggel. Majd végre kinyitja az a lakás ajtaját, belöki és félre áll, hogy Mad be tudjon lépni végre a kicsi, sötét, zsúfolt lakásba.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-12, 21:17

Akárhonnan is nézzünk, nőből van, és ha még jobban megnézzük, akkor egy régi barát társaságában van, aki előtt nem kell megjátszania magát, és aki előtt nem kell álarcot felvennie. Vagy, ha nem is barát, de iskolatárs, éppen ezért tud elég dolgot Madről, és kerültek együtt is bajba, hogy ne kelljen egy teljesen érzelmetlen, áthatolhatatlan valakinek tettetnie magát. Éppen ezért mutat érzéseket a férfi felé, vele kapcsolatban, meg minden mással kapcsolatban is. És a gyilkos pillanat is jár, és magára is vette a dolgot. Lehet, hogy a férfi viccnek szánta, de ez most rossz helyre ment, ami miatt mégis megfagy egy kissé a viszony, meg a hangulat - Madeleine részéről legalábbis. Ahogy a férfi benne hagyja a tüskét, Mad sem dolgozik azon, hogy esetleg valahogy kijöjjön a dologból, vagy kezdeményezzen. Sőt.. amikor a nő megérkezik, kivágja az ajtót, és elkezd rikácsolni a férfivel, és Tobiasnak hívja - amiről tudja, hogy utálja - akkor erős késztetés telepszik rá, hogy valahogy a férfi gondjait csak súlyosbítsa, vagy esetleg hátradőljön, és élvezettel nézze. A rikácsolás nem hatja meg, bár a füleit egy kissé bántja, de valahogy mégsem éri el nagyon az ingerküszöbét. A férfire pillant, hogy ő hogy bírja a dolgokat, majd végül vet egy apró sóhajt, és határozott lépéssel terem az asszony előtt, zsebéből előhúzva egy igazolványt. Mindig van nála, hiszen mágus, ne felejtsük el. Arcára valami kedves, de szigorú ábrázatot húz, és mivel metakommunikációban eddig éppen távol állt a férfitől, senki sem foghatja rá, hogy együtt lennének, vagy barátok volnának.
- Jónapot hölgyem! Sarah Broomers vagyok, a területi illetékes hatóságtól, és környezetfelmérést jöttem végezni az említett férfinél. Elnézést a lábnyomok miatt, a kollégáim természetesen feltakarítanak, amint befejeztem a környezettanulmányt. Azt mondja, patkány? Ez igazán érdekes, akkor a gyanúnk kezd beigazolódni! Ha megengedi, akkor körbenéznék az említett lakásban, és a kollégáim felvennék az ön és a szinten tartózkodók vallomását, hogy orvosolni tudjuk az esetet, és elejét vegyük újabbaknak. Itt hagyom a névjegykártyámat, ha bármit tapasztalna, kérem, azonnal hívjon. - és a jelvény helyét egy kártyalap váltja fel, amit az idős nő kezébe nyom, és egy kedves mozdulattal tessékeli vissza őt a lakásba. A szavai persze mind meggyőzőek voltak, ért az emberek manipulálásához. Ha sikerrel járt, könnyed macskaléptekkel terem férfi ajtaja előtt, majd kérdő tekintettel néz rá. És valahogy a szigora mintha nem akarna csökkenni, de érezhetően a feszültsége egy részét levezette a nőn, meg a helyzeten.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-12, 20:47

Érzékeli azt, hogy Mad magára vette a szavait és késztetést érez rá hogy tárgyilagosan kimagyarázza magát..
Különös érzés fogja el, lévén mindig is gyűlölte ezt a helyet kisebb nagyobb időszakokat leszámítva. Idegen volt benne, most mégis.. Képtelen ignorálni azt az ébredő érzetet, hogy a jól megszokott gyűlölete nincs a helyén.
A tüskét azonban Madeleinben hagyja kelletlenül.
A lépcsőház mérhetetlenül szűk és egy régi lepukkant úri ház, dísztől mentes, sötét, kopott, dohos cselédlépcsőjére hasonlít leginkább.
- Itt a földszinten a folyosó végén. - mondja halkan és el is indul a negyedik ajtó felé. Mielőtt azonban célba érnének és Piton ajtót nyithatna Madnek, kivágódik az első ajtó.
- Édes Istenem! - a krákogó hangú rekedt visítóan magas felkiáltás után rögtön következik egy fuldokló köhögés is és bizony az első lakásból ömlik ki a füst. Egy görnyedt hátú idős asszony támolyog ki a lakásból és harákolja ki a lelkét. Mikor meglatja a párost rájuk rikácsol.
- Valami rohadt patkány átszökot a lakásából Tobias! Elrágta a televízióm kábelét és az ki gyulladt! - ingerülten indul meg a páros felé - Alig bírtam eloltani! Ha nem akarja hogy feljelentsem hívja ki a rágcsáló irtókat megérette?! - az emelt hangú rikácsolás enyhén hisztérikus hangot üt meg ezután
- És azt a nyomorult kölykét is jó lenne, ha elhalgattatná vagy eltűntetné! Nincs ezeknek ilyenkor iskola?! - és a hangerőt az idős nő csak fokozza, mikor meglátja a lábnyomaikat az egyébként tisztára suvickolt kövön.
- Mégis mit képzel ezt ki fogja feltakarítani?! Édes Istenem! Drága Eileen mondja hogy képes elviselni ezt az alakot?!

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-11, 02:02

Nem nézte ki a férfiból, hogy itt lakott, itt töltötte a gyerekkorát, itt nevelkedett. Olyan furcsa és lepusztult vidék ez.. Bár ki tudja, milyen volt régen, meg attól még, hogy ő nem itt nevelkedett, nem kell elítélnie. Ahogy Perselus közelebb húzódik, kellemes melegség önti el, és a férfi is érezheti, hogy az izmai ellazulnak. Tekintetével az őrszemek felét már sikerült is megtalálnia, éppen egy különös alakra lesz figyelmes, amikor megkapja a pontos koordinátákat a vén hollótól. Nem szól semmit, csak finoman biccent, majd gyilkos tekintetet villant Perselusra, amikor próbál viccelni az ösztöneivel, meg azzal, hogy ki is keres, mert akkor szívesen rávezetik. Őt aztán nem kell. Érezni az enyhe sértettséget, amit a férfi kiváltott ezzel a mondattal, hiába akart csak ugratni, meg viccelődni, Madnél ez most nem jött be. A pár sarokra csak biccent, és immáron ugyanazzal a könnyed mozgással sétál, mint amivel eddig is sikerül jönnie,a feszültség előtt. Ahogy odaérnek a házhoz, megvárja amíg ajtót nyitnak neki, majd, amint illedelmes hölgyek szokták, besurran az ajtón, és tulajdonképpen már bent is van. Megáll, körbenéz, finoman körbeforog, majd határozottan biccent.
- Melyik lakás a tied? - kérdez vissza, és mintha egy kissé oldottabb lenne, ismét.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-11, 01:53

Mad & Perselus

ő lényegében haza érkezett. Egész életében itt lakott. Számára nem idegen a hely és ismeri minden talpalatnyi zugát. Azonban érzékeli, hogy a nő megfeszül az oldalán és közelebb húzódik óvón majd el nem nézve az említett irányba megjegyzi.
- Ha őrszemeket keresel három méter magasan keresd, innen nyolc óra magasságába. Van, légvonalban követlenül vele szemben négy óránál még egy. - és valóban két ősrégi kaszárnyákban honos figyelőállást vélhet felfedezni Mad.
- A hajó gyárból ki-be haladókat figyelik, illetve, hogy a helyi kölykök ne másszanak az épületekre, vagy rongálják meg azokat. - mondja csendesen. Érezhető, hogy jól ismeri a terepet.
- De ha mást keresel, szólj, hátha rá tudlak vezetni. - veti fel, noha nem cukkolja Madeleinet az ösztönei miatt, roppant taplóság lenne úgy, hogy közben benne is van egy jó adag paranoia bizonyos helyzetekben.
- Nincs messze. Csak pár sarok. - azzal a szűkebb utcák felé veszi az irányt és pár lepukkant háztömb után felbukkan egy újabb. A társasház egyik földszinti ajtajához léphetnek. És Perselus kinyitva a legalább öt zárat, be is engedi a hölgyeményt.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-11, 00:52

Ahogy a férfi belekarol, finoman engedi, miközben az ernyőt maguk felé tartja, és amikor hallja,hogy ideje hopponálni, akkor egy kissé megnyugszik. Ahogy a férfi belekarol, érzi, hogy át van hűlve, ráadásul most kapott egy nagy adag hideg vizet is. Éppen ezért nem mond semmit, leengedi az ernyőt, és azt elsüllyeszti a kabátja zsebébe egy laza mozdulattal, majd közelebb húzódik a férfihez, és a kívánt helyre hopponál - mindenféle probléma nélkül. Gyakorlott varázshasználó, auror, minden a helyén, éppen ezért nem hagynak el egy tagot sem, semmi rosszullét, sima landolás. Ám ahogy megérkeznek, és a nőt megcsapja az idegen hely illata, szaga, az izmai azonnal megfeszülnek. Mondhatni reflex-szerű viselkedés ez, amit itt művel, tekintete idegesen néz körbe és méri fel a helyet. Hiába bízik a férfiben, egyrészről fogalma sincs, hol van, így minden veszélyforrás a számára, másrészről az egész helynek megvan a maga kellőképpen hátborzongató jellege. Nem az a biztató, otthonos vidék. Ha a férfi még mindig belekarol, akkor érezheti, ahogy megmerevedik és befeszül, és ez csak lassan oldódik ki. Lehetne otthonos a hely, de Mad számára egy cseppet sem tűnik annak. A felderítésből a férfi torokköszörülése majd hangja zökkenti ki, de mintha minden egyes lépése sokkal óvatosabb lenne, mint eddig volt. Könnyed, macska-szerű léptekkel helyezi egyik lábát a másik után.
- Érdekes környék. De az eső legalább elállt. Messze még? - néz körbe, majd tekintete megállapodik a férfin. - Nem venném a szívemre, ha megfáznál miattam. - és érezni,hogy ahogy az úton haladnak, van benne valami különös feszültség, vagy éberség, nem is lehet pontosan megmondani, melyik inkább.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-11, 00:41

Mad & Perselus

Szutykosan, de vissza áll a rend végül. Ezúttal... ő karol a nőbe, ha már így alakult.
- Épp kérni akartam, hogy hoppanáljunk a Fonó sorra.... Cokeworth-be. - mondja végül egyszerűen. Kezd nagyon átfagyni és most úgy sürgetőbbnek érezte, hogy célba érjenek. Majd egy jobb napon sétálgathatnak szájtátva. Bár a Roxfort pincéjében és bájital termében hozzá szokott a fagyponthoz. Hidegvérű egy dög ez tény, de attól még nem kívánja tovább nyújtani feltétlenül ezt a jelenlegi állapotot, mely sajnos elérte azt a pontot, hogy túlmutasson komfort zónáján.
Amennyiben a sorra értek, különösen megcsaphatja őket a gyártelep sötét, borult, lepusztult, rozzant hangulata... Noha ez az a kategória aminek már már van egyfajta elcseszett otthonos bukéja.
Csatorna árok vágja át a helyet, ami még egész hangulatos is a medrét megtöltő vízzel, meg a felette átívelő rozzant vas hidakkal.
Bele gondolván... Mad lehet a lakásban is fázni fog. Perselusnak ugyanis annyira nem szokása fűtést használnia. Sok réteg ruhát már annál inkább.
Ha megérkeztek, megköszörüli a torkát.
- Erre..- indul el a csatorna mentén egy szűkebb úton.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-11, 00:19

Érzi a rezzenést, meg a zavart az erőben, de őt ez egy cseppet sem zavarja. Valahogy sikerült a korábbi zavaron túltennie magát, és mintha megint régi, kedves iskolatársak lennének, akik éppen kisegítik a másikat. Mad számára legalábbis ez az érzés kerekedik felül, hála ennek a kis jelenetnek, és az meg, hogy Piton óczkodik ettől az egésztől, csak alátámasztja mindezt. Mintha egészen megkönnyebbülne. Azért figyeli, hogyan léphátra, mielőtt még lelép a járdáról, de ez csak egy apró, figyelmes oldalsó pillantás, majd ő maga is tesz egy fél lépést hátrébb, és ezzel el is engedi a férfit, teret hagyva neki, mert úgy fest, hogy erre van most a legnagyobb szüksége.
- Persze, természetesen. Én is így gondoltam. - folyt el egy nevetést, mert azt igazán nem illik, és szépen megvárja, amíg Perselus Piton - aki most aztán főleg nem úgy fest, mint bárki álmainak hercege vagy lovagja - rendbe rakja magát, és addig illedelmesen tartja az ernyőt. Nem zavarja, nem szól bele, csak figyeli a férfi mozdulatait, majd, amikor készen van, akkor aprót biccent.
- Megtisztelsz. - somolyog ezerrel, majd egy apró, színpadias pukedlit is bemutat. Aztán a mosolyt leszedi a szájáról, mert mégsem illik az oda, és szemeivel elkapja a viszonzott pillantást. És ennek most valahogy kifejezetten örül. Ezek az érzelmek biztosak, biztonságosak, ismertek, nincs bennük semmi kínos dolog.
- Mehetünk tovább? - toldja még a végére, miközben szabad kezével - amiben nem ernyő van - kitapogat a légbe, de az eső még mindig szemerkél, úgyhogy, ha Piton is engedi, visszalép mellé, a feje felé tartva az ernyőt. - Vezess tovább. Kezdek egyre kíváncsibb lenni.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-11, 00:08

Mad & Perselus

Amikor a kezéhez értek, az nem zavarta, most viszont az arcához érnek hozzá, és bár zavarni ez sem zavarja megrezzen az érintésre egy pillanatra, de csak mert valahol hirtelen érte a mozdulat és valljuk be.. igen ritka, hogy bárki a fején matatna bármit, különösen ilyen finom mozdulattal.
Kipislogja a retkes vizet, majd feloldja megfeszült tartását, leengedi felhúzott vállait, bár a mozdulattal, amibe bele kerültek, nem teszi meg ugyanezt.
- Elég... ha csak haza érünk.. egyszer... a többi azt hiszem egyedül is menni fog... talán a mumust leszámítva...- Végül egy tragikomikus vicsor villan a szája sarkában. Kihúzza magát és végül tesz egy kimért mégis olyan lépesét hátrafelé, amiben nem biztos, hogy arra akarta megtenni, közben letörli a képéről a szurtos vizet, és egyetlen határozott mozdulattal lecsapja a kezéről. Majd ugyanezt megteszi fekete válla alá nőtt csapzott hajával is, ennek következtében ezúttal hátranyalódnak fekete tincsei... és úgy néz ki mint Lucius ronda kiadásban fekete hajjal.
- Csak téged tüntetlek ki vele. Kell a hős-kép néha ennyi szenny mellé... - totál véletlen helyzet volt, de minden ellenére, mintha az ő tekintete is viszonozná Mad eleven pimaszságát. És nos nem. Nem kér sem szárítkozást, sem egyebet. Talán pár perc múlva egy hoppanálást... De odáig még el kell jutnia.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-10, 23:12

Nincs is jobb annál, mint amikor a zavarunk hozza zavarba a másikat, és töri meg korábbi határozottságát. Madnek fogalma sincs, mi a franc van vele tulajdonképpen. Itt sétál egy nem kifejezetten kellemes alakkal, legalábbis mások szemében nem az, akinek tud mindent az előéletéről, a szerelmi életéről - már amennyit tudni lehet, és mégis valami furcsa oknál fogva hatással van rá. Pedig régóta nem volt rá senki ilyen hatással, és ahogy a tekintete a férfiéba fonódik, és nem lát ott semmi elutasítót, az már-már megijeszti, és nem is meglepő, hogy olyan határozottan tereli el a témát, és fordítja el a fejét, mielőtt még valami történne, vagy esetleg nagyon kínosan alakulna az út további része. Persze ekkor még nem sejt a következő sarkon leselkedő veszélyt. De az kifejezetten zavarja valahol, hogy mintha nem lenne olyan hiteles Piton előtt az álarca,a mimikája, és ahogy a férfi keres valamit a tekintetében, mintha automatikusan beengedné, önkéntelenül. De nem azért, mert a másik legilimenciát alkalmazna vele szemben. És ez neki nagyon furcsa. Ami meg a zsebpiszok közt illeti..
- Szerintem ez mindkettőnk érdeke. Nem akarom, hogy miattam rúgjanak ki. Ha ott kiderül, hogy ismersz, és még fel is bukkanok.. jobb, ha kerülöm a helyet. - zárja rövidre a témát, aztán, ahogy Piton kifakad, elmosolyodik. Főleg akkor, amikor a férfi hirtelen visszavesz a dolgokból, és csak szemeivel jelez, hogy szidja nyugodtan, most nincs itt, amit meg Mad hall néha a munkahelyén, ahhoz képest Piton jelen szitkozódása nyári matiné. De úriemberre vall, hogy hirtelen rövidre zárja a szidalom-áradatot, tekintettel a nő jelenlétére. Kifejezetten lovagias. Már éppen válaszolna, hogy előtte nem kell ennyire visszafognia magát, amikor hirtelen érzi, ahogy Perselus szabályosan maga elé rántja, és ekkor zúg el mellettük/mögöttük az autó. Hosszú út lesz ez.. Az azonban bizonyos, hogy ennek az eredménye az, hogy egymással szemben állnak, és Mad tulajdonképen Piton karjaiban pihenget, és egészen közelről nézi a férfit, és ahogy annak megfeszült állkapcsát megpillantja, és tudatosul benne, mi történt, nem tudja magát visszafogni, és kitör belőle a nevetés. Keze a férfi arcára vándorol, és egy sáros hajtincset kisimít annak szemeiből és arcából, ezzel együtt finoman végigsimítva a sápadt bőrön.
- Érjünk haza Perselus, és ha kell, meg is mutatom! - nevet fel ismét, ahogy kissé félredöntött fejjel nézi a férfit, meg annak csatakos arcát és haját.
- Köszönöm. - súgja alig hallhatóan a szavakat, de a férfi minden bizonnyal érti és hallja, hiszen a nő ott áll előtte, nevetése immáron mosollyá szelídült. - Mondd csak, minden hazautad ennyire kalandos,vagy csak engem tüntetsz ki vele? - teszi fel a már-már pimasz kérdést, miközben egy tapodtat sem mozdulna amúgy, hogy esetleg enyhítsen ezen a kínzó közelségen. És nem, nem fogja felajánlani, hogy egy pálcaintéssel megtisztítja a férfit. Nem akarja megsérteni, vagy megtörni a büszkeségét, így ha majd kéri. Vagy ha elkezd prüszkölni. Vagy csak simán pár perc múlva. Persze szelídült mosolya és félredöntött feje lehet akár célzás is arra,hogy a férfinek nem kell hazáig várnia azzal a tisztulással, vagy legalább a felmelegedéssel. De a döntés jogát meghagyja a férfinak.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-10, 22:52

Mad & Perselus

Nem hagyja figyelmen kívül Mad zavara és ez valamiért őt is zavarba hozza, többek közt a hét folyamán lezajlott elme/lelki állapotoknak köszönhetően. Bár ő nem irul-pirul bele a dologba, és valahol valóban bóknak szánta. Zavara lehet inkább meglepettségének szól. Újfent kisiklott a fejéből a tény, hogy Mad egy érzékeny nő és bizony érzékeny az ilyesmikre is. Noha nem rója fel neki, már csak az kéne!
Azonban mikor a nő keze végül az övén köt ki és még meg is torpan, voltaképp maga is arra a szép kézre, majd Mad szemeibe néz. Ha nem ő állna ott most vele szemben, és ha most nem Mad keze lenne az övén valószínűleg az illető valami olyasmi arcot kapna Pitontól, mintha egy adag ganét toltak volna az orra alá. Az a tipikus "Pfúj! Hozzám ért!" tekintetet. De így csak kérdőn bele pislog a pillanatba, tulajdonképpen az általános figyelmen és fürkészésen kívül, most mást is keres. És csak szarkalábai miko- játéka tanuskodik róla, hogy meg is találta amit keresett.
Nem veszti el magabiztosságát, bár ha őszinte akar lenni magához nem sokon múlott.
De legalább tudatosítanak Perselusban ezek az érintések még pár dolgot. És a héten esett kiborulásai, kétségei és kérdéseiből egy kettő helyre kerül.

Haladhatnak, bár még azért messze vannak úgy jó egy/másfél órányira, tömeg közlekedni is fognak egy darabig. Feltéve, hogy Mad nem bánja a mugli formáját az utazásnak. De majd eshetnek kelhetnek a metrón meg hasonlók.
-Mélységes sajnálattal veszem tudomásul, de... bevallom, határozottan jobban jársz, ha nem jössz oda. - azt már meg sem jegyzi, hogy pálca nélkül legfeljebb elé állni tudna.. és hogy valóban nem lenne jó össze futni olyanokkal akiknek Mad vezette a kihallgatását.

- Egy beképzelt idióta. - szakad ki belőle teljes őszinteséggel. - Cserébe nem kell mindig az ostoba ábrázatát néznem, mert néha lesznek beszerző körutak. Természetesen roppantul élvezi a helyzetét, és azt gondolván, hogy ismeri a múltamat, ott igyekszik belém törölni a troll... - megakasztja a szót, azért mégsem fog egy hölgy társaságában káromkodni - ..szóval a lábát, ahol csak tudja... - épp hogy befejezte a mondatot, amikor elzúg mellettük egy furgon, jószerivel beterítve őket, latyakos, saras vízzel. Bár ennek nagyja Perselusra ment, mert volt annyi lélekjelenléte, hogy Madeleinet befordítsa a másik oldalára és a nőt az ernyő takarásába vegye, így neki legfeljebb a cipője és a nadrágja szárát éri némi kellemetlenség.
Perselus cserébe telibe hátba kapja az egészet. Az élménytől ökölbe szorul az arca és olyannyira megfeszül az állkapcsa, hogy félő elroppantja a saját fogait.
Pár pillanatig lehunyva tartja a szemeit, majd szutyoktól csöpögve felnéz Madeleinre és kissé beletörődötten a sorsába, mint aki már fáradt pár néma szitkon túlmenően idegbajoskodni egy ilyenen, felteszi a kérdést.
- Mit is mondtál a tusolásról?... - inkább elengedi a kérdést és gyorsan feltesz egy másikat.
- Jól vagy?

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-10, 22:01

És Madeleine ezt pontosan tudja és valahol örül is neki. Mármint annak, hogy Perselus nem játssza meg magát előtte. Nem lenne értelme, és nem lenne szép vagy tisztességes sem. Persze ez azt is jelenti, hogy amikor a férfi fáradtabb, nehezebb elviselni, de oda se neki. Madnek megér ennyit a dolog. ÉS ahogy hallgatja a választ, meg azt a döglött humorérzéket, mely valahonnan mélyről, a kriptahumor mellől sír fel, egészen elmosolyodik, aztán arra a bizonyos mondatra zavarba jön, és bele is pirul egy kissé saját viccébe. Megköszörüli a torkát, és inkább elfordítja a fejét, hogy ne kelljen a férfira néznie. Ritkán bókolnak neki, és lehet, hogy Piton nem annak szánta, de amennyire Mad a férfit ismeri... nos.. csak arra kapja vissza a tekintetét, amikor az átkozódás kerül szóba, és Mad keze szinte automatikusan a férfi kezére vándorol, végigsimítva azon.
- Ugyanmár Perselus, ne butáskodj! - és ahogy realizálja, hogy a keze hol is van, és mit is tett, tényleg önkéntelen reflexből, egy kissé megdermed, meg is áll a férfi mellett. Szeme a kezére téved, majd vissza a férfi arcára, esetleg szemeibe, aztán egy félredöntött fejjel és egy félmosollyal indul meg ismét. - Tudom, hogy semmi ilyesmire nem készülsz. De ismerlek annyira, hogy tudjam, nincs szükséged ilyen eszközökre. - és mintha erre válaszolna a férfi következő pármondata, Mad csak mosolyogva csóválja meg a fejét. Elhiszi, hogy Perselust zavarják a lakók, éppen ezért van valami egyetértés ebben a mosolyban és fejcsóválásban, meg valami adózás a férfi leleményessége előtt. És ezt Piton biztos kiérzi belőle, mert ott az a sunyi, cinkos szemvillanás, amivel őt figyeli. Körbenéz,hogy merre is járnak, majd áttérnek a munkára, ami kifejezett kíváncsisággal és lelkesedéssel tölti el.
És igaza lesz. Egy ideig nem is akarja elhinni, ahogy Piton színpadias megnyilvánulását sem. Mintha ki lenne virulva. Ami kifejezetten elgondolkoztatja,és hagyja, hogy egy kis ideig csak az esőcseppek kopogjanak az ernyőn, és ő maga nem is szól semmit,amíg ki nem pukkan a drámai buborék, és végül ki nem derül, hol is kapott állást a volt tanár. És amint ezt a nő meghallja, elismerően biccent egy aprót.
- Kezdetnek nem rossz. Bár nem ígérem, hogy meglátogatlak az új munkahelyeden, vagy eléd megyek ha végeztél. Nem látnak ott engem szívesen, azt hiszem.. De az pozitív minden esetre, hogy a saját tereped.Lehetne sokkal rosszabb is. Milyen a főnököd? - kérdez vissza, mert annyira tényleg nem tűnik rémesnek, bár minden bizonnyal Piton a háta közepére sem kívánja, de Madeleine-t érdekli, mi van a férfivel, és mivel nem tudja, meddig sétálnak az esőben, kellemes, andalgó tempóban, szívesen elcseveg vele addig és érdeklődik, mi van vele, meg hogy érzi magát. Mindenféle kínos afférokkal együtt.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-10, 21:47

Mad & Perselus

Nem szokta hangoztatni ha valami nyűg nyomja és mivel mindig kifacsart citrom feje van nem igazán lehet megállapítani, hogy mi is zajlik benne. Legalábbis a pórnép számára. Mad elég ideje ismeri és örül, hogy nem kell tennie a szépet, vagy a kelleténél előzékenyebbnek lennie, nem kell kiemelt precizitással megválogatnia a szavait és felesleges udvariaskodásokba sem kell bocsátkoznia. Nyilván tiszteletben tartja a nőt, többek közt azzal, hogy nem játssza meg magát előtte.
Az az oda húzódás épp elég gesztus volt számára. És örül, hogy a többi kellemetlenség nem lett hirtelen felhozva. Roppant szánalmasnak érezné tőle magát.
- Akad.- közli röviden, aztán még hozzá toldja egy oldalt sandítással. - A legtöbbjük húsz láb mélyen van. - aztán Madeleinre fordítja fekete szemeit, viszonozva a másik tekintetét, és most mintha az övében lenne benne valami döglött szórakozottság, ugyanakkor a mondatához híven ugyanúgy fa arca marad.
- És épp mellettem is sétál az egyikük.-
Tulajdonképpen egész tág kört érintett az elföldelteket felemlítve.
Valószínűleg a szomszédokat nem szánná közéjük ténylegese, bár a mumust szívesen átköltöztetné. És mintha megérezné Mad aggodalmát szegények iránt, hozzá teszi.
- Ugyan, csak nem gondolod, hogy ezzel az előélettel, feltételes szabad lábon átkokkal szórakoztatnék holmi muglikat? Kérlek... - lesajnáló ugyanakkor sokat sejtetően gusztustalanul önelégült mosolyra húzódik a szája, mintha amúgy nagyon is fontolgatná, hogy szétszadizza a szomszédait. Aztán el is illan ahogy jött és egy szusszantással és szemet forgatva megjegyzi.
- Ha hiszed ha nem, egyszerűen csak körül szórnék mindent a Disaudio bűbájjal... Vagy átköltöztetném a mumust a fürdőm lefolyójából hozzájuk. - nem tudta megállni, hogy ki ne nyilatkoztassa rosszindulatát legalább így ennyire.
Szarkasztikus elismeréssel adózik a nő megérzésére.
- Ne becsüld le azt a helyet! Sok auror is megfordul arrafelé és el sem hinnéd miknek a boldog tulajdonosaiként távoznak egy egy Zsebpiszokbeli, alvilági látogatásuk alkalmával! - önmagához képest egészen színpadias hangot használ, nem azt a monoton kioktató vagy lefitymáló esetleg gúnyos darálást, amit egy egy órán elővesz. Bár hogy csak önmaga vigasztalására-e az egy igen jó kérdés.
Aztán kipukkad a drámai pillanat és kiböki a lényeget.
- Egy méregkeverő alapanyagokat árusító üzlet volt hajlandó alkalmazni. Kevésbé alvilági, mint ahogy lefestetted és legalább hazai terep, ha már otthonos nem is.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-10, 17:52

Ismeri a mellette álló férfit - már amennyire ismerni lehet, éppen ezért nem lepődik meg azon, hogy nem válaszol neki, nem köszöni meg, de azon sem, hogy nem szól. Érzi, hogy mennyire hideg a teste, látja, hogy teljesen át van ázva, és tudja, mennyire kiszolgáltatott helyzetben van jelenleg, ezért fel sem hozza a témát. Ráadásul neki meg az a dolga, hogy ránézésre megmondjon másokról dolgokat, ez a munkája, ezért ül bent a kihallgatókban nap mint nap, bár nem lehet annyira jó, ha főleg aktákat tologat. Vagy egyszerűen csak nem szimpatikus mindenkinek, ami néha még talán nagyobb hátrány is. Minden esetre amit tud, azt tudja, és a férfivel elég ideig koptatta az iskolapadot, hogy néhány dolgot tudjon, ami meg a jelenlegi dolgait illeti, egy kicsit utánaolvasott. De amúgyis nagy híre van, ami általában megelőzi, meg elég ránézni. Ezek mind olyan dolgok, amik miatt Madnek egyszerűen nincs kérdése, csak sétál a férfi mellett, megteszi, amit megtesz, és élvezi egy volt iskolatárs társaságát.
- Az biztos. - mosolyodik el ahogy eszébe jut a hét, meg a férfi reakcióján is.
- Mondd csak Perselus, van olyan embercsoport, akire nem így reagálsz? Van bárki, akit esetleg kedvelsz? - kérdezi kissé ravaszul, nem mosolyog hozzá, csak szemében van valami rafinált, játékos fény, ahogy a férfira sandít a kérdés közben. Mintha egészen mélyen belelátna, mégis teret engedne neki. Nem, ezt most nem költői kérdésnek szánta, bár a címzettet elnézve simán lehet, hogy annak veszi, vagy cinikus beszólásnak, megjegyzésnek. Ki tudja? Ki lát bele Piton koponyájába? De ez a kérdés valahogy rímel a következő szavakra is, amire Mad finoman megcsóválja a fejét, afféle színlelt rosszallással, mert hát mégiscsak Pitonról van szó.. meg a szomszédokról.. akiket Piton most száműzött a pincebogarak és csótányok meg doxyk szintjére. És Mad máris sajnálja őket. Még szerencse, hogy nincs pálcája, csak tudása a vén hollónak!
A munka említésére azonban már lelkesebb lesz és egy kissé közelebb húzódik a férfihoz, puszta kíváncsisága miatt, miközben befordulnak az egyik sarkon, és Mad ügyességén múlik, hogy nem omlik még jobban Perselus karjaiba, és könnyen veszi a sarkot. Persze ez észrevétlen, csak Mad szíve hagy ki egy ütemet, de aztán minden helyreáll. Az agya meg persze zakatol, és agyal, végiggondolja, hogy hol is vehetnék fel, és ehhez jön ez a furcsa, szarkasztikus, siralmas hangulat, az eső, és csak valami nagyon alattomos hely jut az eszébe, amiről agyal, hogy kimondja-e.
- Ahogy a jelenlegi sikerszériádat elnézem, a Zsebpiszok köz valamelyik alvilági helye jelenik meg előttem. De remélem kellemes csalódást fogsz nekem okozni, és a szerencse mégis csak rád mosolygott. - dob a végére egy félmosolyt, meg valami kifejezetten barátságos tekintetet, bár tény, hogy nem ő akar lenni a szerencse, meg nem is tartja magát annak. De eléggé úgy fest, hogy Pitont most elkapta az élet, és még mindig rágja, ahelyett, hogy kiköpné végre.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-09, 09:34

Mad & Perselus

Annyira esik, hogy ha magára borított volna egy flakon tusfürdőt, a későbbiekben még ruhatisztítót se kellene igénybe vennie. Noha a kabátja sem koszos, csak régi. De színe fakóbb mivoltát is elmosta az időjárás.
Néma hálát ad Madeleinde-nek a hőtartó bűbájért. De némi közelebb húzódáson kivül, nem adja más jelét, véleményének.
- Örghh...Muglik...- ejti ki totális kiábrándulással. - Sajnos magam is tapasztaltam. De örülök, hogy sikerült és, hogy feldobtam vele a hetedet. - a Kingsleys dologra egy elgondolkozott pillanat után csak biccent. Nem száll vitába. Most már főleg ráér kívárni a híreket a fejleményekről.
A vissza kérdezésre ha egy fokkal több humora lenne, felröhögne.
- A kártevőket, a lezárt részeket és a szomszédokat leszamítva, tulajdonképpen egész... lakható. - jelentőségteljesen néz egy pillanatra Madre. A tekintetéből süt, hogy amúgy a szomszédait pont annyira tartja mint otthonába költözött kártevőit.
- Találtam munkát is. - itt azért megrándul a szája sarka.
- Talald ki hol! - mintha valami siralmasan komikus meglepetést konferálna fel, ami valahol megis groteszk módon szorakoztatja.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-09, 08:55

Hiába angol, van benne valami német precizitás, ami erősen jellemzi, és ami miatt nem szokása késni. Mindig időben ott van, ma meg főleg sietett, amennyire ez persze lehetséges az ő munkájában. Ha nem ő lenne, minden bizonnyal egy nagyot derülne a látványon, ami elé tárul, egy ázott keselyű, aki itt didereg, de így nincs ebben semmi. Kicsit sajnálja, hogy Perselus teljesen átázott, elég rossz lehet neki pálca nélkül élni, ezért amit lehet, és nem megy túl a tolakodáson, azt megteszi a számára. Az esernyőt is ezért hozza ki, mert úgy véli, azt nem fogja visszautasítani a vén holló. És jól gondolja. Átadja az ernyőt, ő maga pedig belekarol a férfiba, és ezzel a lendülettel fel is csavarja magán a hő-bűbájt,hogy ne csak ő melegedjen, hanem valamennyi hőt is sugározzon ki magából, így ahogy a férfi mellé húzódik, érezheti a nő melegségét. De persze ezt Mad egy fél szóval sem kommentálja.
- Nagyon kedves, és ezt érzem. - utal ezzel arra, hogy Perselusnak friss, tiszta illata van - már amennyire egy elázott valaki illatát frissnek lehet mondani. A bókra finom mosoly jelenik meg az arcán, és biccent, miközben elindulnak.
- A te modorod pedig még mindig párját ritkítja. - bókol vissza, miközben érzékeli a manővert, és egy kissé közelebb is simul a férfihez, de nincs ebben semmi, ketten mennek egy esernyő alatt. Madnek kellemes magasságban van Perselus karja, így kényelmesen tud belekarolni, és ahogy sétálnak, kellemesen tud vele csevegni, néha hozzá-hozzábújva. Főleg, amikor a hetéről mesél.
- Sosem gondoltam volna, hogy a mugli ügyeket intéző hivatalnokok néha olyan ostobák, mint a muglik maguk, akikkel foglalkoznak. Ennyi papírmunka és újbóli kérdések, mindent kétszer elmagyarázni.. Jó,hogy fantomképet nem kellett rajzolnom a biztos azonosítás végett! - csóválja meg a fejét. - De sikerült nagy nehezen elintéznem amit kértél. Termékeny hét volt. Legalább feldobta a megszokott Minisztériumi hetemet, amikor csak aktákat tologatok. Ami pedig Kingsleyt illeti.. - itt lehalkítja a hangját, és körbenéz, hogy biztos nincs-e itt senki. -.. az máshogy volt nehéz. De.. lehet, hogy ezt majd ha felértünk hozzád. - aztán tart egy rövid hatásszünetet. - De nem biztos, hogy ezzel akarom elrontani a délutánt. Amit lehetett, megtettem. Elég borús ez a nap már így is. Inkább mesélj valamit Te! Milyen a lakás? Hogy bírod a mindennapok nehézségeit? - kíváncsi macskaszemei a férfira vetülnek, a tekintetébe fúródnak, vagy a lelkébe, és van bennük valami gyilkos játékosság,mint mindig, amikor nagyon érdeklődő. Közben könnyed mozdulattal lép át egy-egy pocsolyát és idomul a férfi járásához, követve annak rezdülései, mintha csak táncolnának.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-09, 03:06

Mad & Perselus

Kissé átfagyott de ennél nagyobb baja nincs. Szerencséjére, nem kellett sokat várnia Madre aki miután felbukkan az ajtóban el is tűnik egy pár pillanatra. Perselus rezzenéstelenül, mozdulatlanul áll és várja. Mint egy jókora fekete keselyű, vagy mint aki csendben fagyhalált halt.
Utóbbira rácáfol az apró felfelé tekintés amit a feje felett kicsapott ernyőnek szán, aztán Maden állapodik meg fekete szemeivel.
- Köszönöm. - tulajdonképpen át is venné, ha már így alakult, cserébe felajánlja a karját a nőnek. Ketten mehetnek az ernyő alá.
- Tiszta vagyok. - jelenti tökéletesen rezzenéstelen fa arccal a tusolásra. Megigazítja a sálját és feljebb is húzza, hogy elő bukkant, hidegtől kipirult füleit némiképp takarja és azok ne fagyjanak rommá. Aztán ha Mad elfogadta a karját és csatlakozott az ernyő alá, igazából elindulhatnak.
- Az időzítésed tökéletes mint mindig. - ezt minden gúny vagy szarkazmus nélkül közli, voltaképp bókként.
- Hogy telt a heted? - érdeklődik nemes egyszerűséggel, hollószín szemeit Madre függesztve, aminek következtében, csak tökéletes koordinációja menti meg, hogy profi módon kikerüljön egy a járda közepére pakolt tűzcsapot és ne vegye le gyomorszájjal. Kritikán aluli, stílszerűtlen manőver lett volna annyi szent, mindenesetre, ennek köszönhetően, kicsit közelebb préselődött, de csak ameddig az akadály jelen volt.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-08-05, 10:52

Igyekezett mindent megtenni és elintézni, amit Perselus kért tőle még a legutóbbi találkozójukon. Átfutotta a diákok aktáját, akikről szó volt, megtartott pár korrepetációs órát, benézett McGalagonyhoz, és a Minisztériumban is a kelleténél több órát töltött. De valahogy nem volt olyan borzalmas, mint elsőre gondolta volna. Az, hogy többet kellett túlóráznia és papírmunkát végeznie, valahogy jól esett neki. Talán azért, mert a nehéz, unalmas pillanataiban eszébe jutott, hogy mi is vár rá a hét végén. Kifejezetten furcsa érzés kerítette ilyenkor mindig hatalmába, és maga sem tudta, hogy a személy vagy a helyzet az, amit annyira vár, esetleg valami izgalmas nosztalgia költözött belé. De nem is baj. Igyekezett nem túlagyalni a dolgokat, egyszerűen csak élte a hetet, tette a dolgát, és az összes aktát átkutatta.
Accipiter megkapta az új gyámját és az új papírjait, a kis diákokat pedig igyekezett leszerelni a Minisztériumi ügyekről. Beszélt Kingsleynek, aki azt mondta, szívesebben küld ki gyakornokokat terepre, mert nem találnak semmit, hiszen nincs is mit megtalálni, de a nő hosszas győzködésére ennyiben is maradtak. Nem küldi ki őket, egyedül legalábbis nem. Csak terepszemlére, rendes bevetésre még nem.
A mai napon pedig az órákat, perceket számolta, visszafele. Nem vett fel nagyon sok színt magára, mintha idomulni akarna a helyhez, ahova készül, bár még semmit nem tud róla. Visszafogta magát, és nem nyomoztatta le, hol is lakik Perselus, illetve azt se, hogy milyen munkát szerzett magának. Meghagyja a férfi szabadságát meg személyes szféráját ennyire. Mélyzöld blúzt vett fel, alatta fekete, kivágott pólót visel, és egy sötét színű farmert, ami harmonizál a ruházatával. Kényelmes de elegáns viselet, amiben könnyen fog tudni pakolni, akár pálcával, akár kézzel. Abban maradtak, hogy két kézzel fognak pakolni, de Mad szívesen segítene pálcával is a férfi esetleges gondjain, beköltözött kártevőkön, vagy elérhetetlen helyeken. Ezért is van nála a pálcája. Amikor pedig a hivatali óra elüti a fél hármat, akkor széles mosollyal csuk be mindent és áll fel az asztala mellől. Felveszi hosszú kabátját, majd kikémlel az utcára, milyen időjárás is van kint, és ennek megfelelően felkapja széles karimájú kalapját is, tol magára egy víztaszító bűbájt, és ezzel együtt lép ki az utcára. Ahogy megpillantja a férfit, átellenben, egyből kiszúrja, hogy csupa víz. Eltűnik az ajtóban, de csak néhány másodpercre, majd ismét megjelenik, és könnyed macskaléptekkel, a maga kis ragadozó mozgásával indul meg a férfi felé, majd csapja ki az ernyőjét felette, hogy legalább tovább már ne ázzon.
- Nagyon kedves tőled, hogy így igyekszel,de ha kicsúszol az időből, nem kell letusolnod. Megvártam volna odafent, nálad. - félmosoly ül meg szája szegletében, ahogy félredöntött fejjel figyeli a férfit.
- Siettem, ahogy tudtam. - rövid mondatokban beszél, és csak testbeszéde árulja el, mennyire lelkes, hogy végre itt van ez a péntek, végre kiszabadul a munkából, és ismét találkozhat Perselussal. De valahogy nem akar hosszasan idekint csevegni, mert az nem a legbölcsebb gondolat. Tény, hogy ő maga nem ázik, de a férfi erőteljesen, és így nem kellene sokáig csevegni. Meg talán az nem is illik hozzá, és Pitonnak se tetszene, ha feleslegesen nyávogna meg csivitelne, mindenféle felesleges dologról, ahelyett, hogy indulnának. Finoman jelez fejével, hogy indulhatnak.

Tárgy: Re: Cokeworth 2018-07-31, 03:02

Mad & Perselus

Cokeworth. Kikötőváros, gyárnegyed. Ennél fogva minden tökéletesen egyforma, egyhangú és monoton. A házak vonulatai öregek, és az idő foga általi harapásokat mindegyik viseli. A valaha terrakotta téglák, mostanra megfeketedtek a legtöbb házon, a cserepeket moha vagy repkény nőtte be, de kifejezetten zöldet, nem látni túl sokat. Ha akad is épp oly satnya és egyedüli mint Perselus maga.
Az időjárás ezúttal, párás és borult, a hőmérséklet a télhez képest enyhének mondható ezen a hétvégi napon.
Piton csupán a tanári talártól és a hosszú zubbonytól volt hajlandó megszabadulni. Színeiben pedig továbbra is tartja magát a feketéhez.
Fekete ing, fekete mellény, fekete vasalt vászon nadrág, és régi méhviaszos pasztával ápolt fekete bőr cipője.
Színfoltjait csupán régies szabású nyakkendője, mely ezúttal sötét méregzöld színben tündököl és ezüst-ében-smaragd mandzsetta gombjai biztosítják, meg legfeljebb övének fém csatja. És úgy ezzel magára is vette valaha volt egyetlen értékeit. Egyetlen pár mandzsettagomb.. Ami a kövek sérülése miatt voltaképp annyit ér mint egy marék molylepke, de... valamiért ragaszkodott hozzá és nem dobta ki azután, hogy a rendrakási lázban rájuk akadt.
Még Bella adta neki őket, minden bizonnyal hirtelen ötletektől záporozó elmebajában támadt fellángolása során...
És ez ott porosodott legalább már húsz éve... Pontosan ott, ahová akkoriban lerakta.

Az egész ruhájára egy hosszú, bélelt fekete, gombokkal és szíjakkal ellátott kabátot húzott az esetleges eső ellen. Még emlékezett, ezt a kabátját pont csapadék ellen bűvölte meg és reményei szerint a varázslat azóta is kitartott. Bár ez is volt már vagy öt éve. Nyaka köré egy fekete kötött sálat csavart. Kezére csöveskesztyű került.

Bár sosem halmozott túl sok mindent, legfeljebb könyveket, hosszan eltárolható alapanyagokat, vagy egy egy üveg jó bort, mégis szembesülnie kellett azzal, hogy a lakása telis tele van felesleges dolgokkal. Meg töménytelen mennyiségű porral és indokolatlan forrásokból származó kosszal. Különösen a padláson, különösen azok a réégi réégi dobozok amikről már maga sem tudja, mi van bennük.
Nem mellékesen, roppant feszült, mivel amióta nincs nála a pálcája, a fürdője lefolyójába beköltözött egy mumus, így a fürdések a rettegések ezer fokává, a borotválkozások pedig egyenesen életveszélyes bravúrokká váltak számára... És voltaképp fogalma sincs mi van a padláson, mert egy tetemes méretű padlásszörny igen hamar meggyőzte, hogy annyira nem is fontosak azok az alapanyagok, hogy pálca nélkül értük menjen...
Az meg már csak apróság mind-e mellett, hogy az ágyául szolgáló kanapéjába bele rágták magukat a doxik. Noha a zsebpiszok közben mindent megtalált, ami a végleges eltakarításukhoz kell, azért alaposan meggyűlt velük a baja!
Állást az Abszolúton nem adtak számára, mert hát milyen hírek keringnek már róla, jó ég! És amúgy is kétes volt mindig is az elő élete is! Így maradt a Zsebpiszok- köz egy méregkeverő alapanyagokat árusító boltjánál, de még onnan is alaposan kinézte a tulaj.

Így aztán hősünk, pálca nélküli csatáit vívva az otthoni rémségeivel és mezei bolti állást szerezve, a Roxfort egykori Mardekár házvezető tanára, bájital professzora, ex- halálfaló, ex-főnix rendje tag és megszégyenített ex-testvériség tag... most kissé megtörten, de valahol igen határozott várakozással vágott neki hát az útjának, hogy a megbeszélt időpontban, három órakor, Madeleine-el újra találkozzon!

Amit tudott, azt megcsinálta maga, valahogy ugyanis kellemetlennek érezte, hogy Madeleine-t megvárja azokkal a takarítási fázisokkal, amiket nyilvánvalóan pálca nélkül is bárki képes lenne megcsinálni. Noha a szortírozással még bőven volt dolga és pár olyan titkos zugot sem tudott jelenleg feltárni, amihez elengedhetetlen a pálca használat... Imádkozik, hogy azokban a zugokban ne találkozzanak majd szembe semmiféle rémséggel..
Minden mást igyekezett elintézni.

Menet közben igyekezett kizárni a benne kavargó kétségeket és mindenfélét... Győzködte magát, hogy ez csak egy baráti találka is, bármennyit is szemeztek előző viszont látásuk alkalmával és Lily... Lily bizonyosan nem haragudna ha azt látná Perselusnak is akadnak barátai, akikkel az idejét megoszthatja...
A hétvégéig ezer és egy állapota és szakasza találta meg mind a bűntudatnak, mind a depressziónak, mind az apátiának, végül az egészet kidobta a kukába, mert megunta a szenvedést.

Cserébe csupán egy bizonytalan kedélyállapot ülte meg, mikor abszolút nem tudja mire is számítson a helyzettől meg úgy a délutántól.. De azért csinált egy egyszerű két fogásos ebéd/vacsorát, hátha jól jön még az... feltéve, hogy a lakásba befészkelt dögök, nem zabálják ki a hűtőjét... Amit kénytelen kelletlen, be kellett szereznie, mert már nincs kéznél a hőtartó/fagyasztó bűbáj.
Ezek mellett lajstromba vette, hogy fog kelleni egy új kanapé-ágy, mert a régiben a doxik alapos kárt tettek.
De majd ad fel hirdetést, hátha van a környéken valakinek eladó kanapéja...

Aztán egyszer csak azon kapja magát, hogy megérkezett a találkapontra, egy bő harminc perccel korábban mint három... És ezzel a lendülettel le is szakadt az ég.
Haja lelapult és csapzottan tapadt koponyája vonalára, az arcába is bele ázva, enyhén elálló fülei most előbukkantak, és alaposan megbámulta minden esernyővel masírozó mugli aki arra tévedt épp.
Kabátja magas gallérját felhajtotta és elrejtette mögé arcának azt a részét, amit a haja épp nem takart. Csak az orrával nem tudott mit kezdeni, az mindenhogyan kilógott, sötét szemei pedig össze szűkülve fürkészték rezzenéstelenül azt a ki-bejáratot ahol Madeleine-nek fel kellett bukkannia. Esernyő luxus, voltaképp csak otthon hagyta... izgalmában?...

Tragikomikus szarkazmussal konstatálja, hogy bizony a kabátra tett bűbájt, már réges rég lerágták róla a doxik, így várakozás közben, módszeresen elkezd átázni mindene. De nincs az az Isten, hogy ő betegye a lábát a Minisztérium aulájába, ahol mondjuk minden csapadéktól mentesen, szárazon várakozhatna... Nem.. Többet nem megy a Minisztériumba, hacsak nem cipelik be!

Tárgy: Cokeworth 2018-07-31, 03:02

Tárgy: Re: Cokeworth