2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Végül már nem szólok vissza. Ebben igaza van, hogy számos meccset megnyert és hogy ő jobban tudja mi fán terem ez az egész, viszont... ettől még lehet fejlődni és felnőni a feladathoz, kicsit alkalmazkodni, hogy ne feltétlenül taposson mindenkit két lábbal a földbe, csak mert épp morgós napja van, bár ha jól sejtem nála ez alap állapot. Nem értek vele egyet továbbra is, viszont én tisztelem annyira az igazgató döntését, hogy minden bizonnyal okkal döntött úgy, hogy ezt a fickót választja a csapat edzőjének. Mégis csak alkalmas lehet rá, ha úgy gondolta, hogy igen, aztán ha még sem, hát nem kérdés, hogy ki jár rosszul, egyértelműen mi, de akkor a következő alkalommal majd más edzővel próbálkozunk. - Igen, azt hiszem van még időm, hogy ezt eldöntsem. - adok neki ezúttal igazat annak ellenére, hogy eddig szinte mindenben ellenkeztem vele. Egyelőre még tényleg nem tudom hasznos-e, amit mondott, bár tény, hogy akár ereklyevadászként is hasznos lehet a jobb reflexek és persze a nagyobb erő, tehát ha innen nézzük... de nem kapkodom el a döntést. Meglátom a versenyen, hogy mennyire van igaza és mennyire lesznek majd tényleg olyan ellenfeleink, akik minden adottságukat kihasználják. Azt tudom, hogy a csapatunkban is akad olyan, aki nem mondható átlagosnak, már csak az a kérdés, hogy mások kihasználják-e majd ezt a nem átlagosságot. Az biztos ,hogy úgy még hatékonyabb lennék és végtére is viselnem kell az átkot, miért ne élvezhetném az előnyeit is? Meg kell gondolnom. - Rendben van. - automatikusan nyitnám a számat valamiféle köszönésre, de aztán megakadok valahol félúton. Illik tudom, de a fickó is csak úgy faképnél hagy köszönés nélkül. Nem ismeri az illemet és jó eséllyel nem is érdekli, tehát nem hiszem, hogy zokon veszi majd, ha ne adj isten még sem köszönök el tőle, végül is ő sem tette meg, az pedig csak furcsán venné ki magát, ha utána kiabálnék. A végén még ezt is valami támadólagos célzásnak érzékelné és maximum egy csúnya pillantást, vicsorgást, vagy még azt se kapnék válaszul.
Felmordulva konstatálja, hogy a kifejezésmódját Sidney tovább boncolgatja. A stílus nem minden, ő nyersen mutatja, amit érez, a lány meg holmi úriemberi viselkedést vár tőle, ami meglepő, hiszen nem azért jött ide, hogy bájcsevegjenek. Végtére is teljesen mindegynek tartja, hogy mibe csomagolja azt, amit gondol, a tényeken nem változtat. Sidneynek már annak is örülnie kéne, hogy meg tudják beszélni az elképzeléseket, megtehetetné ugyanis azt az edző, hogy csak az öltözőben adja ki az ukázokat, majd a partvonal mellől üvöltözik velük. - Azt mondom, sosem játszottatok még ilyen, én viszont igen, számos győztes mecccset megvívva. – Próbál magára higgadtságot erőltetni, de a lánnyal nem lehet mit kezdeni, Stansson ebben magára ismer, és talán belátja, annak idején a saját edzőinek nem volt túl könnyű dolga vele. Hát igen. Azért az elismerésre méltó, hogy Sidney ennyire kiáll maga mellett, kemény mellszélességgel érvel a csapat érdekében, de úgyis az számít majd, hogy ezt a szenvedélyt fel tudja-e vinni a pályára. Mert jól látja, nem elég az erő és az akarat, bizony taktikázni is kell rendesen. Ha szükséges, akkor minden pillanatban valami szabálytalansággal rontani el a szép játékot, de időt nyerni, sérüléseket okozni. Na igen, a durva játék tényleg Dél-Afrika jelképe, az ottaniak Stansson német származása ellenére amolyan benszülött, vadember stílusban nyomják. - Én ismerem, és már láttam olyanokat, akik használják. Nem az a célja, hogy a vérengző fenevad kitörjön, hanem az, hogy a tulajdonságait ki tudd használni Smallwood. Majd meglátod, hogyan döntesz. – Vonja meg a vállát, és át is változik, jelezve, hogy ő is képes trükkökre, a szemeiben pedig olyan fény csillog, mint aki teljesen tudatában van annak, hogy mi is történik, mit hall a lánytól. Ez így is van, az animágus kordában tudja tartani az állati ösztönöket, mégis el tud végezni mindent úgy, mintha annak született volna. Az óriásfarkas ugyan csak megjelenésében jelent veszélyt, nem tesz támadó mozdulatot, felhúzott ínye inkább nevetésnek tűnik a pálca láttán, semmint vicsorgásnak. Amikor a férfi visszaváltozik, az egyébként sármos arcon Sidney még felfedezheti a mosoly szikráját, amely oly ritkán jellemző rá. Sőt, a lány eddig a beszélgetés során még vidámanak sem látta. – Egyenlőre ennyi, a többit majd a táborban. – Nem tér rá ki, hogy a receptet majd mikor adná át, lévén Sidney ezt visszautasította, úgyhogy ennyiben is maradnak. Köszönés nélkül távozik, részéről lezártnak tekinti a témát.
- Győztest farag... azaz azt mondja magunktól kevesek vagyunk. - csak csendben jegyzem meg megrázva a fejemet. Nem, akkor sem értek egyet azzal, hogy lenézi a csapat tagjait, lenézi az egész csapatot, maximum csak önmagát tartja nagyra és gondolja, hogy majd szépen ő mindent megold. Ez azért elég lealacsonyító, akármennyire is felvállalja, hogy ő edzi a csapatot és majd mindent szépen rendbe tesz, azért egyetérteni nem fogok vele. Ezek után csak még inkább jó lenne bizonyítani neki, hogy mire vagyok, vagyunk képesek, hogy lássa nem ő itt a csoda ember és hogy igenis képesek vagyunk rá, hogy megnyerjük ezt a versenyt. - Farkasélesztő? - na jó azért ezen a ponton ráncolom kissé a homlokomat. Ki és miért talált ki effélét egyáltalán? Pont az a lényeg, hogy az ember megpróbálja elnyomni magában az átkot, hogy ne ártson másoknak, erre létezik olyan, aki meg épp hogy megpróbálja ezt előhívni? Nem csoda, ha nem tetszik a dolog, bár a fickó már alapjáraton is eléggé... vad, nem csodálom, hogy ő ha értene a bájitalokhoz, akkor is inkább farkasébresztőt keverne ki magának, mint sem farkasölőt. Nekem viszont eszem ágában sincsen nem meginni minden hónapban a bájitalt és esetleg kockáztatni azt, hogy ártok valakinek. - De ez... kockázatos. Nem ismerem ezt a bájitalt és benne van a pakliban, hogy nem működik úgy, ahogyan kellene. - rázom meg a fejemet. Egyelőre nem tetszik az ötlet és egyelőre nem tudom, hogy pontosan mire is szolgál a bájital, de ha idő előtti átváltozásra... Nem, eszem ágában sincs mindenki előtt vérfarkas alakot ölteni. Elfogadtam azt, ami lettem, de nem akarom reklámozni és a frászt hozni a csapattársaimra, vagy a nézőkre, akármennyire is mindenki más is kihasználja a képességeit. - Az animágia uralható és... kontrollálható mágiával. - kerül a kezembe ösztönösen a pálcám a méretes farkas láttán. Ő az edző, de tény és való, hogy igen agresszív emberi alakban is és így simán darabora tudna tépni, ha épp azt akarná, úgyhogy nem csoda azt hiszem, ha van bennem egy nagy adag tartás azért irányába. - Vannak varázslatok, amik... visszafordítják ezt, de a vérfarkas átkot semmi. - teszem még hozzá, hiszen hall és ért engem, de egyelőre nem teszek semmit, mégis úgy érzem, hogy egy ekkora farkas jelenlétében mégis csak biztonságosabb, ha nálam a pálcám, még ha talán egy kevéske tisztelet is ott csillog a szememben, hiszen az alak, amit képes felvenni igen ritka és eddig azért eléggé úgy tűnt a pasas inkább mindent izommal és nem ésszel old meg, viszont az animágia kimondottan nehéz varázslatforma... kell hozzá tudás, hogy valaki képes legyen magas szinten űzni.
- Nem gondolom, hogy a te dolgod lenne az, hogy megítéld, hogy mit is kell tennem. Az edző szóban az is benne van, edzelek titeket, nem pedig holmi lélekbúvár vagyok. Majd én eldöntöm, hogy mi jó nektek. Különben pedig teljes mellszélességgel felvállaltam a külvilág felé, hogy győztest faragok belőletek, úgyhogy ne azon szomorodj, hogy milyen a stílusom. – Arra már nem tér ki, hogy talán lehetne ezt máshogyan is. Láthatóan van egy bizonyos mentalitása, amitől eddig senki kedvéért nem tért el, most is csupán merő véletlenségből futottak össze az öltözőben, de amúgy eddig nem állt szándékában bárkivel is elbeszélgetni. - Talán nem is hinnéd, de nagyon is járatos vagyok a vérfarkas átok mibenlétében. Annak idején megkarmolt egy ilyen bestia, de mivel nem harapott meg, még vissza tudták fordítani a törzsemben, és teljesen meggyógyítottak. Ám amíg lábadoztam, komolyan elgondolkoztam rajta, hogy a véremben éreztem azt a pulzálást, ami neked is a sajátod. Egyetlen dolog gátolt meg; a bájitalfőzés az egyetlen, amiben gyenge vagyok, pedig pont tőletek britektől találták fel az úgynevezett farkasélesztőt, ami az ellentéte az ölőnek. – Hagyja, hogy a lány eméssze a dolgot, talán így már egy fokkal érthetőbb, miért olyan állatias is a külseje, hiszen nem áll tőle igazán távol az, hogy bestiaként működjön. Felteszi a lábát egy elszáradt farönkre, és folytatja. – A népemben élt egy sámánasszony, aki szert tett erre a skót receptre, amit vagy tíz évvel ezelőtt egy Leslie McGregor nevű boszorkány kevert ki. Állítólag született farkas volt, és azt akarta, hogy a tanítványai uralni tudják az átkot. A sámánasszonyra viszont nem akartam örökösen rászorulni, így másféle módját választottam annak, hogy a számomra kedvelt farkasalakot fel tudjam venni, ám a receptet ismerem. És kész vagyok a rendelkezésedre bocsájtani Smallwood, mert tudom, hogy ki tudod aknázni azt, hogy az átokból áldást faragj. Mert hidd el, a tusán mindenki más is ugyanezt tesz. Gondolod, hogy aki animágus, nem fogja krokodilként leharapni a lábad? – Lép kissé hátra a farönktől, s pár pillanat alatt egy jól megtermett óriásfarkas liheg Sidneyre. Ez a típus még a dínókorban élt, ma már kihalt, ám az animágusok egy ritka csoportja ismeri az egykori állat pontos felépítését, és képesek megvalósítani, mint Stansson is. A fenevad ugyan tényleg farkas, ám méretre akkora, mint egy kardfogú tigris. Agyarai félelmetesen nagyok, alkata robosztus, csupa izom.
- Miért lenne attól izgalmas? Az csak az igazi tények elferdítése. - rázom meg a fejemet, hiszen úgy fest igen sok mindenben nem értünk egyet. Sarkítás, végletek, ez a fickó nem is nagyon hiszem, hogy képes valamiféle arany középutat követni, csak az megy neki igazán, hogy másokkal kötekedjen, vagy másokat tiporjon a sárba, de az igen profin megy neki. Vajon valamikor egyáltalán elismeri majd a csapatunkat, vagy csak akkor lesz ilyesmire hajlandó, ha meg is nyerjük a versenyt? És ha mondjuk ez nem sikerül, akkor addig próbál minket a sárba döngölni, amíg nem érezzük úgy tényleg mindenre alkalmatlanok vagyunk? - Az is lenne a dolga, hogy kiálljon mellettünk és ne ugyanazt csinálja, mint azok akik az ellenfeleink lesznek. Nyilván ők nem lesznek túl kedvesek, de... maga kifejezetten... - elharapom a mondatot végül. Nem szoktam én azért túlzásba vinni, sőt igazából sosem feleslegek a tanáraimmal, vagy idősebbekket, de ez a pasas... Arrogáns és kimondottan bunkó is, lenézi a csapatot, a nőket és nagyjából mindenkit, aki nem az ő értékrendje szerint létezik. Ezt azért igen nehéz lenyelni és elfogadni, nem is megy egy könnyen, ezért szalad el a ló velem időnként, pedig többnyire higgadt és nyugodt vagyok, de mellette azért ezt egyre nehezebb kivitelezni. - Eddig azt hangoztatta, hogy a puszta izomerő a lényeg. - most azért nem sikerül olyan hirtelen rávágnom, mert őszintén ezúttal nem kissé zavarba sikerül hoznia a szavaival, meg ezzel a véla csapattal. Angol vagyok, még ha a világ sok táján jártam is már és a szüleim jóval szabadabb szellemben neveltek, mint mondjuk az arisztokrata családok a gyerekeiket, de mégis csak aranyvérű vagyok, híres a családom és nem szoktam ahhoz, hogy valaki a bugyimról beszéljen, főleg nem ilyen viszonylatban. - A vérfarkas lét egy átok... miért gondolja, hogy hasznot húzhatok belőle? Nincs telihold és... ha van, akkor iszom a főzetet, ami elnyomja bennem, hogy ne ártsak senkinek. - na nem mondom, hogy kötöm az ebet a karóhoz, és elfogadtam a sorsomat, de attól még nem örülök annak, amivé váltam, ami lettem. Vérfarkas vagyok és igyekszem ezt elnyomni magamban a mindennapokban, mert tudom, hogy mennyire veszélyes és csak remélhetem, hogy a verseny nem a telihold idejére fog esni, hiszen innom kell a bájitalt, ha nem akarok éjszaka tombolni, így viszont az erőm nem hogy több, hanem jóval kevesebb lesz majd, mint akár csak egy átlag emberé és ennek bizonyára Stansson nem igazán fog örülni.
- Az élet nem attól lesz izgalmas, ha sarkítani próbálunk? – Kérdez vissza dörmögős nevetéssel, noha az előbb még oly szúrós volt a pillantása. Ez a lány erős, méghozzá nagyon is, s mindezt nem az egyébként szálkás izomzatából nyeri. Képes a végletekig védeni az igazán, nem adja meg a tiszteletet, amit egyébként Stansson sem tett meg sosem a feljebbvalóival. Ő aztán lazán elnémítná egyetlen pillantásával a csapat lány tagjait, ahogyan Afrikában szokás, de az európai kultárán nevelkedett amazonnál erre esély sincsen, így majd a tettek fognak beszélni. - Vegyük úgy, hogy mint kezdők, jelentős hátrányból indultok, nem csak az én szememben. Számíthattok rá, amint megérkezünk Fokvárosba, a gúnyolódás céltáblái lesztek, sokkal komolyabban, mint amit tőlem fogtok kapni. Az lesz a dolgom, hogy úgy védjelek meg titeket, hogy felkészítelek a nem várt fordulatokra. Ha ez lehetséges. – Biccent megfeszítve az izmait, ami nála nem feltétlenül tudatos, inkább egy állandósult tökéletességre vágyós érzet, mintha minden pillanatban arra törekedne, hogy a teste készen álljon arra, hogy bevesse, mint fegyvert. Figyelmen kívül hagyja, hogy Sidney megint magát védi, a nemiségét háttérba tolja, ám Stansson esetében igenis van jelentősége mindennek, hiszen ő aztán tudja, milyen megnyerni egy olyan elődöntőt, ami után még a győztesek is vért hánynak. Vagy más fertályukból jönnek ki furcsa testnedvek. Győzni számára mindent jelent, de eddig a végső diadal, amellyel egy életre beírná magát a galatikusok közé, teljesen elkerülte, és akár reménytelennek is lehetne mondani ezt a mostani helyzetet, de hát pont ez lehetne benne a kihívás. Az utolsó mondatra azért felkapja a fejét. – Gondolod? Azt hiszed, hogy ott a puszta izomerő mindent jelent? Hogy nincsen aki visszaél az adottságaival? Nem hallottál még a francia vélaválogatottról? Tizenkét tisztavérű véla, hat férfi, hat nő, és süketnek, vaknak kell lenned ahhoz, hogy ne hasson az érzékeidre. Bizony kislány, nedves lesz a bugyid, és ők belefojtanak a sárba. Szóval ha vérfarkas vagy, akkor csontokat kell törnöd, fákat dobálni, mindent, amivel előhozhatod magadból a bestiád. Hogyan uralod? – Kérdez vissza most már nem kevés érdeklődéssel a hangjában, láthatóan továbbra sem adta fel, hogy valami mutatványt csikarjon ki a lányból itt az erdőszélen. Végülis itt aztán van tér bőven.
- Ez erős sarkítás akkor is és nem minden ereklyevadász egyforma. Van, aki azért teszi, hogy mindenki megcsodálhassa egy-egy nép örökségét. - nem fogom én ezt magamra venni és nem is sértődöm meg, hogy így gondolja, hiszen amúgy sem könyveltem el eddig a pasast kifejezetten eszesnek. Gondolom nála csak az erő számít, tehát a történelem nem különösebben érdekli. Amúgy is több ezer éves sírok esetén nem hiszem, hogy olyan irtó fontos, hogy soha senki ne menjen oda, főleg akkor, ha nem is bolygatjuk meg túlzottan, csak amennyire muszáj, hogy mások is megnézhessék múzeumban, vagy a helyükön kialakított utakon, netán ezzel is a történelmet bővíthessük. Ez igenis fontos dolog, még ha ő úgy is gondolja, hogy haszontalan és csak arra jó, hogy sírokat raboljunk ki. - Ha eleve így leszólja a csapatot és bénáknak titulál minket akkor nem. - nem tudom, hogy most akkor azért vállalta el a csapatot, mert nem volt más, vagy nem vették fel máshová, mert kiállhatatlan a stílusa, vagy pedig azért, mert tényleg a kihívást látta bennünk, de az már régen rossz, ha eleve úgy áll hozzánk, hogy úgy se fog menni és úgyis alkalmatlanok vagyunk az egészre. Egy edzőnek illik hinni a csapatában, mert nem hiszem, hogy ezzel akármennyire is lelkesítőleg tudna hatni ránk, hogy úgy se tudjuk megcsinálni és eleve rosszul lettünk összeválogatva. Gondolom ő úgyis másképp gondolja és azzal akar motiválni, hogy megmutatjuk képesek vagyunk rá annak ellenére, hogy ő nem hisz bennünk... de akkor sem hiszem, hogy ez lenne a legjobb taktika, főleg ha valakiben esetleg nincs elég dac, ezzel totál elveheti a kedvét. - Egyáltalán nem hátrány, hogy lány vagyok! - igyekszem én visszafogni magamat és elviselni a pasast, de igen nehéz, ha folyamatosan ilyesmiket mond és nekem csak ne mondja, hogy csak mert lány vagyok, máris nagy hátránnyal indulok. Csak nem minden feladat a súlyemelésről szól majd nem? - Mondtam már edzés, futás, ereklyevadászat. - ahogyan már említettem is neki, de úgy fest, hogy ez sem maradt meg a fejében. Aztán végül csak nagy levegőt veszek és mintha felszívnám magamat, ha már ennyire tudni akarja és ő az edző akkor legyen, bizalmat szavazok neki, de ha visszaél vele... - Vérfarkas vagyok, de kétlem, hogy ezt az előnyt fair lenne kihasználni egy ilyen versenyen. - teszem még hozzá. Nem szokásom máskor sem... na jó, néha, hiszen teljesen végül is nem zárhatom ki azt, ami vagyok, de amikor nincs telihold amúgy sem jelent olyan nagy mértékű előnyt, hogy a telihold milyen hatással van rám, viszont negatívat nagyon is telihold idején.
- Az ereklyevadászokat nálunk sírrablóknak hívják nálunk, lévén sok kincset elvittek a kulturális örökségünkből. Egyiptom nem rémlik Smallwood? – Ingatja a fejét emlékeztetve a lányt arra, hogy a huszadik században gyakorlatilag ki lettek fosztva a piramisok, de ez még csak a kezdet, a fekete kontitenst csak úgy végigtarolta a fehér ember, manapság pedig ereklyevadászoknak hívják magukat. Micsoda álszent mentalitás.. A férfi egyébként csinos arcán megvetés tükröződik, noha nem a lány irányába, inkább azt nem szívleli, amit képvisel. Ám mivel Sidney még nem ártott neki közvetlenül, végtére is vállat von, ez nem az ő dolga. - Talán azért, mert a legtöbben győzni szeretnek, és eleve erős csapatokat vállaltak el, nem mernek kockáztatni kezdőkkel. Nekem nem jár dícséret, mert én felvállalom, hogy belőletek is bajnokot csinálok? – Farkasvicsora talán még mosolyra is hajaz, határozottan tetszik neki a szópárbaj. Szereti, ha van tekintélye, ám azt jellemzően a tetteivel vívja ki, a lány előtt pedig még nem mutathatta meg, hogy mire képes, csak a múltbéli életpályájája lehet impozáns, ám a griffendéles mégis a negatívumokat emeli ki. Ez végülis a férfinek is érthető, hiszen ő maga is így nyomul, másokat tesz tönkre, a győzelem minden áron, ám mindezidáig a végső diadal elkerülte. – Nem mondtam, hogy semmi sem jó, csak hogy kezdőkkel sokkal nehezebb dolgom lesz, ám szeretem a kihívásokat. Igen, lány vagy, ami szintén hátrány, ám meglepően izmos, úgyhogy rácáfolhatsz magadra, miszerint nem lehet mindent izmokkal megoldani. Ha nem sportolsz, akkor mivel magyarázod ezt az alkatot? - Kérdezi még mindig nagyon méregetve Sidneyt, de már nem olyan nagyon vesébelátóan, inkább úgy, mintha félretenné a kérdést, hogy majd az edzőtáborban kiderül minden. Ő most kiváncsi. Egyrészt itt van a tizese, akivel most privátban válthat néhány szót, másfelől nem szívesen hagyná itt abba a szópárbajt sem.
Nincs szándékomban hirtelen következtetéseket levonni, meg egyébként sem feltétlenül számít, hogy a fickó netán animágus. A fontos az lenne, hogy jó edző legyen, de egyelőre nem látom, hogy így lenne sajnos. Az a gond, hogy ha már az elején ennyire lebecsüli és lenézi az egész csapatát, akkor mégis mi a fenét lehetne vele kezdeni? Már eleve kénytelenek vagyunk bizonyítani neki, mielőtt még megpróbálná kihozni belőlünk a legtöbbet, a helyett, hogy megnézné, hogy mire vagyunk képesek és ha ez meg van akkor építene fel valamiféle taktikát? - Sírrablás? Ezek szerint nem sok mindent tud az ereklyevadászokról. - nem fogom őt győzködni, és még csak sértettséget se hallani a hangomból. Nem érdekel különösebben a véleménye, én se tartom annyira nagyra azokat, akiknek csak a sportról szól az élete, főleg hogy abból igen korán ki lehet öregedni. Az én leendő szakmában inkább a fiatalon elhalálozás a gyakori, már csak ezért is elég ritka az idős ereklyevadász. Aki megéli az idős kort az már igazán profinak számít és persze egy magam fajta nem hagyhatja el magát idősebb korában sem, mert akkor maximum már beülhetne egy egyetemre átadni a tudását, de én ilyesmivel még nagyon sokáig nem szeretnék foglalkozni. - Érdekes egy hozzáállás. - érdekes, de nem mondom, hogy rossz vagy jó feltétlenül. Végül is nem mindenki kell, hogy ugyanúgy álljon a sajátjaihoz. Én nem hiszem, hogy versenyeznék a saját országom ellen, viszont tény, hogy ha meg kell szerezni valamit cseppet sem érdekel, hogy ki az ellenfél, én akarok lenni az első, aki hozzáér egy eddig meg nem talált ereklyéhez. - És arra még nem gondolt, hogy ez a kettő együtt is járhat? Győzelem és csapatmunka... Nem is értem miért maga lett az edzőnk. - nyíltan kimondom a véleményemet. Nem sok értelme lenne, hogy magamban tartsam, hiszen úgy fest, hogy a fickó is őszintén felvállalja, amit gondol rólunk és úgy mindenről és mindenkiről, akkor én miért ne tegyem? Úgy sem tehet ki a csapatból, az pedig már most nyilvánvaló, hogy meg fogja nehezíteni a dolgomat már csak azért is, mert lány vagyok, ennél jobban már nem igen vághatom el magamat nála igaz? - Azt várja, hogy bizonyítsak, amikor akármit teszek úgy sem lesz jó? - ráncolom kissé össze a homlokomat. Nem tudom, hogy miféle bemutatót vár pontosan. Nem fogok itt neki körbeszaladni két fát és ugrani két szaltót, vagy ágakat törni, csak mert netán képes vagyok rá. Ha eleve semmi bizalmat nem szabad nekem, vagy a csapatnak, akkor mégis miért törjem magamat? - Erre lesz majd az edzőtábor nem? - teszem még hozzá, hiszen ott majd úgyis felmérheti az erőinket szépen, hogy ki mire képes, nem szándékozom külön bemutatót tartani.
Felhorkantva rázza le az ujjairól a csöpögő vért, mintha valami fenevad lenne. Ha Sidney magából indul ki, nagyon is ismerős ez a testtartás, mintha egy két lábon álló farkast bámulna. Armand ugyan nem vérfarkas, ám ha Sidney jobban megnézi, szinte biztos lehet benne, hogy a férfi képes farkassá változni, kizárásos alapon animágus, és még csak nem is titkolja, tehát jó eséllyel bejegyzett. Az izmai kecsesek, ruganyosak, bármikor elmozdulhatnak azért, hogy átalakítsa annyira a testét, hogy a fenevadat öltse magára, amely ugyan nem vérlény, sőt, tudatos ami az elméjét illeti, de mégiscsak egy vadállat. Talán a férfi így tudja valamellyest kordában tartani az indulatait, ezért sem a lányt üti meg, hanem a szekrényt. - Miféle célt? A sírrablást célnak gondolod? – Kérdezi nyers éllel, hiszen ami eddig elképzelhetetlen volt, most a lány ajkairól előszökkenve egyszerre megdöbbentőek, sértőek, és mégis érdekesek. Armand számára a verseny az élete, noha Sidney nem tudja, hogy mit is jelent ez neki. Nem ismeri a múltját, s azt sem tudhatja, hogy a sértések, amiket holmi visszavágásként kezel, nem csupán a férfi gyengségeit kaparják fel, hanem sokkal többet is annál, ám az ezdő gyorsan rendeli a vonásait, hiszen nem szándékozik most lerázni a leendő irányítót. – Kicsit talán igen, de így legalább megvan a tétje. Még ők sem nyertek, és én sem. Az egyikünknél történelmi győzelem lesz. – Vonja meg a vállát ismét a lány felé magasodva, aki felé mintha nem tartaná a távolságot. Nem létezik számára tanár-diák viszony, sokkal inkább úgy kezeli Sidneyt, mintha minimum valami rabszolga lenne, akivel bármit megtehet. Nincsenek fizikai korlátok, sem pedig személyes aura, lazán beletép a lány terébe. Tökéletesnek tetsző vonásait mintha szobrászok álmodták volna ide. – A csel segíthet, de végül ők is vesztettek. A Dél-Afrikaiak mindig is a szép, látványos, techikás játékot erőltették, én pedig szeretem inkább az ellenfél játékát tönkretenni, aláásni minden tudásukat. A győzelem számít, nem pedig a csapatmunka. Ezért is félek attól, hogy ki fognak nevetni titeket, hiszen abból, amit elmondtál, egyértelműen kiderül, nem vagytok ide valók. – Indulnak el kifelé, miután Sidney levette a mezét. A férfi egy pár pillanatra némaságba burkolózik, s csak akkor éled újra, amikor a lány mnegszólítja. – Igen, talán nekem kellett volna a csapattagokat beválogatni. Nos, akkor mutasd meg, mit is tud egy ereklyevadász, aki nem puhány. – Fonja karba a kezeit az erdőszélen, igenis azt várja a lánytól, hogy fedje fel az erejét, amivel képes lehet felvenni bárkivel a versenyt, ha már kardoskodik mellette..
Kár lenne tagadni, azért mégis csak megrezzenek, amikor a fejem mellett sikerül belebokszolnia a szekrény ajtóba. Én nem ilyen tanítási stílushoz szoktam, még ha voltam is már kemény helyzetekben, de azért lássuk be a pasas... kissé be van gőzölve. Nem is értem, hogy mit tud majd kihozni belőlünk, ha ennyire vadállatszinten van. De nem moccanok a megrezzenésen kívül, csak nyelek egyet a végén, ahogyan a véres öklére siklik a tekintetem. Felhúztam, de legalább igenis van gyenge pontja, akármennyire is azt állítja, hogy nem nagy dolog, hogy elveszített három döntőt. Igenis érzékenyen érinti a dolog. - Nem szándékozom sportolónak állni, de ez a verseny érdekel és benne akarok lenni a csapatban, de ennél érdekesebb célt tűztem ki magam elé. - nyíltan felvállalom, hogy sportolónak lenni nem nagy cucc, legalábbis szerintem. Nem szentelném ennek az egész életemet. Én önmagammal versenyzem, vagy más ereklyekutatókkal, netán az idővel és az erózióval, ami szintén az ereklyevadász ellensége. Úgyhogy soha sem fogok olyan eredményeket elérni, mint ő, ellenben még mindig úgy vélem, hogy jóval több eszem van, mint neki, aki izomemberként a szekrényt ütögeti, de még csak arra se szánt időt, hogy a csapatfelépítést átnézze. - Foghatjuk igen, de mint mondtam minden reggel futok, edzem. Az ereklyevadászok nem lehetnek puhányak. - hiszen olyan csapdákat kell időnként kikerülni, amibe sokaknak beletörne a bicskája. Erő és ész is kell hozzá és én pont e miatt érzem nagyobb kihívásnak, mint ezt a versenyt, ahol a pasas csak folyamatosan azt hangoztatja, hogy mennyire erősnek kellene lennie hozzá. Én szeretek több lábon állni és szeretem használni az eszemet is. - És cseppet sem érzi magát furcsán, amiért a sajátjai ellen küzd? - kérdezek rá nyíltan, hiszen ő mondta ki, hogy ő nincs velük most és mégis milyen elszántak. Gondolom úgy véli, hogy miattuk nem nyerte meg háromszor a döntőt és úgy akar visszavágni, hogy más csapatokat vezet sikerre ellenük? Elég érdekes egy hozzáállás, a helyett, hogy a saját országa csapatát edzené. Vagy netán... nekik nem volt rá szükségük? Ezt meg úgy se hiszem, hogy elismerné. - Mert mindent erőből kell megoldani... na a spártaiak se ezt tették. - húzom el a számat, amikor még a kultúrámat is leszólja lényegében, meg a történelmemet, meg úgy általában lassan már mindent. Hát érdekes fickó, annyi szent igaz, nem tudom mi lesz itt az edzőtáborban. Mindenesetre gyorsan kibújok a mezből és visszaakasztom, amikor elindul és utána iramodom. Rendesen kapkodni kell a lábaimat, hogy tartsam a tempót, főképp a méretkülönbségek miatt, de nem gond, tartom. - Amit gondolom nem fog értékelni, elég sok a csapatban a lány, mint én is... és a fiúk sem kétajtós szekrények. Mindenki másban jeleskedik, de nem fog olyat találni, mint... maga. - vagy most azt várja, hogy egyesével számoljak be neki mindenkiről? Az az ő dolga lenne, hiszen ő az edző, hogy szépen utána nézzen a csapattagoknak. Az úgy se hiszem, hogy különösebben érdekelné, hogy nekem esetleg mi a véleményem az esetleges csapatfelépítésről, vagy taktikáról.
Felkorkantva üt bele a lány feje mellett az egyik szekrényajtóba, amely még a puszta erőkifejtéstől is behorpan. A férfi öklei a seiken csonkoknál felhorzsolódik, s szivárogni kezd belőle a vér. Stansson azért mégsem zavartatja magát, végülis nem egy téglafalat ütött át, amibe beletört a keze. Lehet, hogy számára az ilyen testgyakorlás mindennapos, mint ahogyan azt nem szokta meg, hogy valaki belekössön. Komoly önuralomra van szüksége, hogy ne a lányt vágja képen, aki mintha egyáltalán nem félne tőle. Azért mégiscsak egyenlőtlen küzdelem lenne, még ha Sidney összességében izmosnak is tűnik, mégiscsak egy középalacsony lány, akinek egy mozdulattal csontját is törné. - Nem ismered a statisztikáimat. A valaha volt legjobb mutatókkal rendelkezkezem, összesen azt a három meccset vesztettem el. Majd akkor legyen nagy a szád, ha három különböző csapatot vezetsz el a világhírig, méghozzá három ország ellen. – Igaz, hogy így mind a három világbajnok lett, Dél-Afrika ifjainak be kellett érnie zsinórban az ezüstérmekkel, de összességében a férfi úgy véli, hogy ezen a szinten már döntőben játszani is komoly fegyvertény. Láthatóan ez a gyenge pontja, nem feltétlenül a döntő, hanem maga a győzelem, de ebben most nem hajlandó jobban állást foglalni, inkább a csapatról beszél, ha már Sidney továbbra is szájal. - Ameddigra kiérünk az edzőtáborba, meg fogom tenni. Tehát nem sportolsz. Akkor mitől vagy ilyen jó erőben? Foghatjuk akkor a szerencsésen örökölt génekre? – Az ő családjában is komoly izomzat mutatható fel, de ő rengeteget dolgozott azon, hogy mindezt fenn is tudja tartani, fejleszthesse. Sidney viszont lány, sokkal gyengébb tulajdonságokkal, és ha még nem is sportol, csak afféle alibi mozgást végez, akkor valaminek lennie kell a háttérben. Egy fokkal enyhültebben folytatja, ahogyan újabb kritikát kap. – A cél az, hogy nem csak eljussatok a döntőbe, hanem meg is nyerjétek azt. Dél-Afrika még sosem volt ennyire elszánt, főleg mivel a legnagyobb aduászuk nincsen velük. Sőt, éppen ellenük. – Természetes, hogy magára gondol, de egykori országa most fogösszeszorítva is meg akarja nyerni a tornát. Talán meg is érdemelnék. Stansson viszont több bajnokságot nem szándékozik elvesztetni. Ha kell, akkor a szart is kipréseli a válogatott lúzerekből, akiket Anglia delegál. – Nos ismerem, noha nem mélyedtem el az általatok modern világnak gondolt szennyben. Meg van a saját kulturális örökségem. Nálunk nem egy óriás ellen szokás küzdeni, hanem hatszoros túlerő ellen. Ha már mitológia, sokkal szívesebben említeném fel tőletek a spártaiakat. Az aztán igazán dicső harcmodor volt, de gondolom veletek ilyesmire úgyis esélytelenek lennénk. Akkor mesélj, mit tudsz te a leendő társaidról? – A legjobb az lenne, ha a lány levenné a mezt, mert még ki sem érdekelte. Stansson ellenben kifelé indul, mintha fel sem merülne, hogy a lány nem tart vele. A cél talán a kviddicspálya? Vagy az erdő?
Persze egyértelműen az a célom, hogy odaszúrjak kicsit, ha már ő ilyen látványosan lenéz és leszól engem és persze kb. az egész csapatot. Nem egy kedves ember az egyértelmű, de ezt eddig is tudtuk, csak épp nem gondoltam, hogy ilyen nyíltan lesz majd lenéző és ellenséges már most az elején. Ebből milyen edző lesz, aki egyáltalán még kicsit sem tiszteli sem a csapatot, sem pedig a nőket? Ha jól tudom leszünk páran a csapatban, kevesebb a fiú, szóval ennél csak jobban kifog akadni, ha erre ráeszmél majd. - Az egyetlen, aki három döntőt veszített el. - teszem hozzá csak azért is, még ha annyira úgy is tesz, mintha ez nem zavarná. Persze lehet fogni másokra, biztosan úgy gondolja ő vitte el a csapatot a döntőig, csak ők elszúrták és nem tudták megoldani, de azért ez nem így megy. Nem háríthat és nem foghatja majd arra, hogy rossz a csapatunk, ha nem lesz elég jó az eredményünk. Ő az edző nem? Akkor neki kell megoldani, hogy ebből valami jó süljön ki, ez az ő feladata, nem pedig, hogy lenézzen minket ilyen szinten. Csak csóválom a fejemet a szavaira. Totál lenéző és máris a gyengeségeket említi, pedig azt kellene megtalálnia kinek mik az erősségei és arra építeni. Elég rossz taktika már az elején. - Ha szabad javasolnom inkább a csapat erősségeit kellene felmérnie. Mindent megtudna, ha kicsit utána nézne a tagoknak. Én... nem sportolok különösebben, minden reggel futok, kiválóan teljesítek az akadálypályákon, remek az egyensúlyérzékem és az állóképességem. - ereklyevadász családba születtem és annak is tanulok, miért kellene a sportolnom? Az nem az én világom, én magamat edzem és más téren versenyzem másokkal. A sport nem az én világom, főleg nem az ilyen hivatalos fajták és nem hiszem, hogy attól leszek rátermettebb ezen a versenyen, hogy mondjuk jól lovagolok a seprűn. - Talán magának nehezíti meg, ha eleve így áll hozzánk. Nem csak az lehet erős, aki első ránézésre nyilvánvalóan az és nem csak az győzhet, aki ránézésre erősebb a másiknál. - nem mondom, hogy simán le tudnám csapni a pasast, mert tuti nem menne, de a vérfarkas erő, plusz a gyorsaságom és az akrobatikám... Nem minden az izom. Tudjuk jól, hogy vannak olyan harcművészetek, ahol a koncentráció sokkal többet ér, mint a puszta izmok és egy apró kínai pasas is simán kiüthet egy két méteres kétajtós szekrényt, attól függetlenül, hogy első ránézésre azt hinnénk vége van. - Gondolom ismeri Dávid és Góliát történetét. Nem minden a külső. - teszem még hozzá. Nem kötekszem, inkább csak próbálom megértetni vele, hogy nem minden fekete és fehér és hogy nem minden úgy van, ahogyan ő gondolja. Csak, mert alacsony vagyok és első ránézésre gyengének gondol, koránt sem vagyok az.
Még hófehér fogai is kivillannak, mint valami ragadozónak, nem tudni, hogy ez mosolygás, vagy vicsor. Armand szokása, hogy gyakorta kapcsol ki farkas alakban, ezért már emberként is képes magára ölteni bizonyos állatias jelleget. A tartása is arról árulkodik, hogy nem csupán férfiként domináns, ismeri a saját testét annyira, hogy még a jelzései is mind azt sugallják, tökéletesen ura nem csak az elméjének, minden tettének is. Tudja, hogy alaposan lekezelte a lányt, ő már megszokta, hogy csak az erő, s a vasakarat számít, ezt pedig éreztetni is szokása nem csak az ellenfeleivel, vagy a saját csapattársaival, de most, hogy másokat taníthat, ezt a mentalitást szándékozik a fejükbe verni. Csupán ingatja a fejét önelégülten, mintha Sidney meg tudta volna fogni holmi feleseléssel. - Ezt nem, viszont minden mást igen. Különben is, én vagyok az egyetlen, akinek három ezüstérme van. – Vonja meg a vállát, mintha az felérne akár egyetlen arannyal is. Balszerencsének tudja be, nem is többnek, hiszen ő aztán bármikor képes elvezetni a csapatát a döntőbe is akár, hiszen azt nézik a világon a legtöbben. Ha ott mindig úgy alakul, hogy bukás a vége, azért mások a hibáztathatóak. – Igen, erre kell majd rácáfolnotok. Kénytelen leszek elfogadni, hogy ti egyenlőre híjján vagytok szinte mindennek, ami a győzelemhez kell, ezért más lesz a taktika. Az ellenfél gyengeségeire kell építenünk, és elterelni a figyelmüket a ti nyilvánvalóan kezdő stílusotokról. Mit sportoltál eddig Smallwood? – Vélhetően a lány az ügyességi, netán labdajátékokban jeleskedik, vagy meg tudja ülni a veszélyesebb bestiákat. Ám ott durván el fog bukni, ahol a test a testnek csapódik, meg fogják ölni. Különben pedig állja Sidney szikrázó tekintetét, csak ellép mellette, és a neveket olvasgatja, olyan különös, beszédes mezek vannak, az arcára van írva, hogy mennyire elégedetlen. - A többiekre is kiváncsi vagyok. Nehéz ügy ez az egész, mert nekem is csak veletek van esélyem visszakerülni a sportba, ti viszont.. alaposan megnehezítitek ezt. – Csóválja a fejét, s végig is simít rajta, mintha bosszankodna, ugyanakkor mégsem néz át teljesen a lányon, akiből süt a magabiztosság, és talán igenis vannak rejtett tartalékai..
Értem én a célzást, hogy ha úgy dönt valakit hazaküld akkor megteheti, bár nem hiszem, hogy utólag találna új csapattagokat, ha megritkítja a csapatot, mert nem tetszik neki az összeállítás, de azért azt hinné az ember, hogy egy edzőnek mégis csak alapvető, hogy utána néz a csapatának, legalább valamelyest, hogy tudja kikkel kell majd együtt dolgoznia és netán már előre kikalkulálhassa ki mire alkalmas, kit milyen téren kell még erősíteni stb. Én legalábbis biztosan ezt tenném, de nem én vagyok az edző és nagyon úgy fest, hogy nem igazán gondolkodunk egyformán és bár meglepő, hogy nem folytja belém a szót, utána persze azonnal megkapom a mondhatni várt cseppet sem kedves reakciót. Na, de miért is várnék el tőle kedvességet nem igaz? - Nem, de... ha már nem nézett utána kikkel fog majd együtt dolgozni. - igen azért egy pillanatra elakadok, hogy lecsapja a magas labdát. Számítottam én kötekedésre, de nem pont erre és tény kissé talán túlzásba vittem, de hát már a pillantásából is süt, nem csak a szavaiból, hogy mennyire semmire sem tartja már most a csapatot és mi lesz, ha még arra is rájön, hogy a tagok között igen sok a lány és bőven akadnak fiatalok is, akik pedig fiúk, hát... Nem mondhatom, hogy az iskola kétajtós szekrényei várnak rá majd az edzőtáborban. Na nem baj, majd megnézem azt az önelégült képét, amikor leszállunk a gépről és kénytelen lesz rájönni, hogy a csapatunk nem olyan, amire számított. Nem agyatlan izomemberek, hanem eszes és ügyes Roxfortosok. Igen, ezek alapján, no meg a villogtatott izmok alapján őt egyértelműen az említett kategóriába sorolom. - Ha jól tudom, ön még sosem nyerte meg ezt a versenyt igaz? - emelem meg az államat. Nem lépek hátrébb és állom a tekintetét is annak ellenére, hogy ebben a közelségben az állam már-már a mellkasát súrolja, ha egyáltalán tartani akarom azt a szemkontaktust. Nem vágok vissza arra, hogy lekislányoz, vagy épp nagyszájúnak titulál. Tudom jól, hogy milyen, amikor egy férfiak uralta társadalomban lenézik az embert. Volt már benne részem, úgyhogy tudom kezelni. - Én és a csapat többi tagja is a maximumot fogja kihozni magából. Téved, ha úgy gondolja csak akkor nyerhet valaki meg egy versenyt, ha minimum 190 centi és... az agya helyén is izom van. - teszem még hozzá végül. Nem mondom ki, hogy ezt rá is értem, hiszen még csak a csapatának se nézett utána, akkor mégis hogy a fenébe akar minket hatékonyan edzeni?
Az erőt mindenképpen értékeli, sötét szemeinek csillogása nem árulkodik álszent hazugságról, ennyire azért nem becsüli le a lányt. Ám mégiscsak lány, akinek az izomzata, a testfelépítése aligha vetekedik egy ugyanolyan jól felkészült fiúéval. Ráadásul tud róla, hogy több csapat sem fiúk játszanak, hanem már kész, érett férfiak. Le kell néznie a lányra, ez magától értetődik, ő már megszokta, hogy ennyire magas, s ez amióta az eszét tudja, mindig hozzáadott az egójához. A pillantásuk összefonódik, a férfi állja a lány szinte dacos, magamutogató visszavágásait, de tekintete arról árulkodik, meg van lepve, amiért Sidney legalább igyekszik higgadt maradni. Neki ez sosem ment, amikor meg akarták mérni, hogy milyen a vérmérséklete. Tudjuk, hogy katasztrófális. - Nem sokat tudok a csapat adottságairól, alig egy hete kértek fel. Majd az edzőtáborban eldöntöm, hogy ki mire alkalmas, így a mezeket után lehet gyártatni, ha valakire éppen nem passzol. – Nyomja a lány kezébe, ha az már fel is venné. Természetesen a gyúnyos mondat úgy értendő, hogy ha valaki nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, akkor a számozás ellenére is átkerül egy másik posztra, vagy éppen a kispadra. - Van. Minek dumálsz ennyit? Azt hiszed kiselőadást kértem? – Nem fojtja a lányba a szót, de ha már ilyen magaslabdát kapott, miért ne csapná le? Nem akarja a sárba nyomni Sidney fejét, hiszen még nem éles a helyzet, ám miért ne próbálgatná az erejét, ha a lány ennyire felvállalja azt, hogy milyen erősnek gondolja magát. Nem veszi figyelembe a rögtönzött élettörténetet, úgyis majd az lesz a lényeg, hogy mit tud felmutatni. – Sosem voltatok még ilyen versenyen. Gondolod, hogy a kezdők szerencséje mindent megold majd? Győzteseket akarok vinni, nem balekokat. Ez a szám a legendákhoz való nem nagyszájú kislányokhoz. – Lép közelebb a lányhoz, lényegében belépve annak személyes terébe, robosztus, megtörhetetlen óriásként magasodva fölé. Ám nem olyan alaknak tűnik, mint aki egy lányt bántana. Inkább csak a tekintélyét fitogtatja arra kiváncsian, hogy Sidney mit lép erre.
Szó se róla, amikor a fickó rám pillant egy másodpercre belém fagy még a lélegzet is. Nagyjából úgy néz, mint a marhákat a vágóhídon és közben süt a pillantásából, hogy nem sokra tart magán kívül senkit. Ezek alapján beigazolódni látszanak a pletykák és történetek, amiket róla hallottam és persze nagyon úgy fest, hogy sok jót nem remélem a csapatunktól ezek alapján, de akkor miért van itt? Elmehetett volna edzőnek a Durmstrangba is, ott kapott volna erős, magas fiúkat gondolom, de ő mégis itt van akkor vajon mire számított? Azt azért jól láthatja rajtam a nagy mustrálás közepette még így felöltözve is, hogy erő az van bennem. A testalkatom szikár, nincs egy csepp felesleg sem és a póló alatt is látszik, hogy nem panaszkodhatom izomzat terén sem, bár én inkább gyors vagyok és kiválóak a reflexeim, nem pedig egy olyan tipikus izompacsirta, mint amilyennek ő tűnik elsőre, mert hát nem igen takargat magán semmit, ami azért lássuk be igen zavarba ejtő, már csak azért is, mert nekem épp a mellkasa van szemmagasságban. Ha szemkontaktust akarok tartani, akkor egyértelműen felfelé vagyok kénytelen nézni, ami szintén neki kedvez, mert gond nélkül lenézhet... - Szóval tényleg igaz... - morgom csak szinte az orrom alatt, amikor a demokráciát emlegeti, meg az életem féltését, meg hogy viccet csinálunk az egészből. Erre számítottam, erre kellett volna számítanom, de ettől még ugyanúgy meglepődve ér a fickó stílusa. Pokrócabb, mint Piton és ez lássuk be, nagy szó! Pedig én Griffendélesként évek bájitaltan óráin nyeltem le a megjegyzéseket és tűrtem el minden megjegyzést és megaláztatást hála Harrynek és most talán még ennél is rosszabb lesz a helyzet? Végül kihúzom csak magamat és a kezemet nyújtom a mezemért. - Megnézném, ha már ezért jöttem, hátha nem megfelelő a méret. - egyszerűen úgy fest elsőre minden sértő megjegyzést figyelmen kívül hagyok. Kibújok szépen a mellényemből, ha odaadja a mezt és a rajtam lévő fekete testhez álló pólóra húzom rá a mezt. Tökéletes, úgy fest, mintha rám öntötték volna, de persze nem is vártam mást. Ez a próba is inkább csak időhúzás, hogy összeszedjem a gondolataimat és a fickó ne visszavágást várjon, amit minden bizonnyal ezzel a szándékos provokálással vár. - Bizonyára tisztában van a csapat tagjainak adottságaival, de azért bemutatkoznék újra. A szüleim híres ereklyevadászok. Édesanyám gyerekkoromban halt meg, de ez nem tántorított el attól, hogy én is nyomdokaiba lépjek. Már gyerekként is kiválóan kerültem ki a csapdákat, remek reflexeim vannak és évfolyamelső vagyok rúnaismeretből, sötét varázslatok kivédésén pedig elsők között végeztem eddig minden vizsgán. Az összes akadálypályán, gyakorlaton jelesen végeztem, kiválóan tűröm a sérüléseket és nem kell aggódnia, nem fogom elsírni magamat egy karcolás miatt, mint egy... lány. A nyarakat az apámmal terepen töltöm mióta az eszemet tudom. Egyetlen hátrányom van, nem bírom a vizet és nem tudok úszni. Van esetleg kérdése? - igen még a hibámat is felvállalom, mert biztos, hogy idővel úgyis kiderülne, sőt ha a pasas netán kapott rólunk valamiféle információt, akkor biztosan ott fel van minden részlet tüntetve, hiszen az a dolga, hogy jól ismerje a csapat tagjait. Másképp nem igen tudna kialakítani egy használható csapatot.
Emberként cseppet sem jobb a hallása, csak mert animágus. Talán ha át lenne változva. De így nem hallja meg elsőre a lány érkezését, túlságosan a gondolataiba van mélyedve, és már csak akkor rezzen meg, amikor az aprócska lány mellé ér. Vagyis éppen a torokköszörülésre. Oldalt fordul, és elhúzza a száját. Lányokról nem volt szó! Vagyis kósza pletykák felmerültek, de hogy igazak is legyenek? Kelletlen árnyék fut át végig az arcán, mintha hideglelés cikázna a vénáiban, ám a saját csapatával szemben nem feltétlenül lehet lenéző. Majd kiderül, hogy mit tud a gyengébbik nem a vértől csatakos pályán. - Szintúgy. – Dörren a lányra, bevárván, hogy az közelebb lép, ő nem moccan, tartása mint egy görög szoboré. Rendíthetetlen, dölyfös. Pillantása szinte letaglózó, hiszen Sidney nem tartozik éppen a csúnya lányok közé, azonban mintha a férfi nem ilyen szemmel nézné. A varázserőt méri fel, az izmokat, a ruganyosságot. Láthatóan nem mint tanár van itt, inkább mint sportember, akinek a kor mit sem számít, így nem kölyökre számít, hanem tudatos fiatal felnőttekre, mint amolyan ő is volt, amikor először a bajnokságba lépett. Lepillant a kinyújtott kézre, náluk ez nem szokás, főleg nem lányokkal, ám ismeri annyira az európai kulturát, hogy tudja, miről van szó. A lány alkarját fogja át a tenyere helyett, de nem rázza meg, csak lazán megszorítja. Aztán miután elengedte, szikár pillantását visszavezeti a mezre, hogy nagy szemeket meresszen, ezúttal tényleg meglepődik. – A tiéd? Micsoda demokrácia van itt nálatok. Jól meggondoltad? Nem félted az életedet? – Visszahangozza hitetlenkedve. Ő aztán győztes alkat, de hogy egy apró termetű lány hozza ugyanazt a teljesítményt, mint a közel két méteres óriások.. Még a neve is kötelezi arra, hogy egy kis seggdugasz legyen. – Azért megyünk oda, hogy győzzünk, és az esélyeinket növelni kéne, nem viccet csinálni belőle. – Veti oda lustán, állva a lány pillantását, hiszen tudja jól, hogy mi következik, a hiszti, a kiakadás, és a többi oly mulatságos, de lekezelhető stílusjegy.
Na nem az edzőt akarom megnézni magamnak, hiszen valamennyire már utána érdeklődtem. A pasas kissé agresszív és bár jelentős eredményeket ért el, de nagy világversenyen sosem győzött még, gondolom nem erőssége a csapat munka, akkor mégis hogyan lesz belőle használható edző? Dumbledore biztosan tudja mit csinál, bár ahogy hallottam lesz a csapatban több elsős is. Az egyetemisták sokan inkább a nyári gyakorlatikat választották, mint egy versenyt, meg a felkészülést? Rémes! Fogalmam sincs, hogy mit lehet kihozni egy olyan csapatból, ahol hiányoznak az erőd és képzett egyetemisták, sőt aki még jön ő is idegen légiósnak minősül eredetileg. Utána néztem azért a csapattagoknak már legalább felületesen, hogy tudjam kikkel kell majd együtt dolgozni és egyelőre nem látom hogy leszünk mi ütőképes csapat és miért ne az utolsó helyen kullognánk a végén... Tudom én, hogy az igazgató igen gyakran lep meg mindenkit és talán a keménykezű edzőtől várja, hogy csodát tegyen, de... azért bármire nem hiszem, hogy képes lenne ő sem. Egyelőre tehát úgy lépek be, hogy megnézzem a mezeket, hogy egyelőre nem számolok azzal a fickó itt lehet és lám... épp az én mezem előtt ácsorog és azt nézegeti. Halkan megköszörülöm a torkomat. - Elnézést, nem akarok zavarni, csak gondoltam megnézem ezeket még az elutazás előtt. Gondolom ön is ezért van itt. - persze alapjáraton az ember megadja a tiszteletet, aztán végül közelebb is lépkedek. Na nem bátorságot gyűjtök, nem félek én a fickótól, csak kicsit körülnézek mielőtt megtenném és hát lássuk be zavarba ejtő a tény, hogy igen hiányosan van felöltözve... vagy levetkőzve. Nézőpont kérdése. Végül a kezemet nyújtom neki, hiszen ő az edző, én az irányító, jó ha már előre megismerkedünk és esetleg megtaláljuk a közös hangot. Talán nem annyira drasztikus, mint amit hallottam róla. A történetek gyakran túloznak... - Sidney Smallwood, az enyém lesz ez. - pillantok a 10-es mezre. Nem vagyok hozzáértő, számomra sokat nem jelent a szám, még csak szerencseszámom sincsen, hiszen én a tudásra építek, nem pedig a szerencsére.
Az izlandi edzőtáborba való elutazás előestéjén járunk. Stansson edző a jobb híjján kviddicsöltözőt kapta meg a mágikus szuperkupa világbajnokságához tárolóhelységnek, ahol a mezeket, és különféle segédeszközöket, seprűket be lehessen zsúfolni. Senkit nem ismer még az angol válogatottból, de azt tudja, hogy lányok is lesznek köztük. Ez rémesen fura, számára pedig szinte gyomorforgató, hiszen egy valamirevaló csapatban az izomerő számít, ezek az angol csajok pedig aligha tudják felvenni mondjuk a svédekkel, akik mint fiúk lesznek, és az átlagmagasság közel százkilencven centi. Ez ugyan nem számít a seprűn, vagy hippogriff háton, de ha fizikai feladatot kapnak, ahol egymásnak kell feszülni, vajon mit érhet egy lány? Ám Dumbledore állítólag már kiválasztotta a végleges hetest, és a stábot, az edzőnek pedig kész, és kapott anyagból kell főznie, bármennyire is nem fűlik hozzá a foga. És mit mondott erre az öreg mamlasz? Ettől vagy te különleges. Jóég! Legszivesebben beleöklözött volna a vénember torkába, de akkor elveszti az utolsó esélyét, hogy rivaldafénybe kerüljön. És ha ezekkel a szerencsétlenekkel kell megmutatnia, hogy képes világbajnokságot nyerni, hát meg kell próbálnia. A sajátjai úgyis árulónak titulálták, hogy nem az utánpótlás csapat másodezdője lett, hanem egy konkurens ellenféllel paktált le. De valami azt súgta az egyébként oly mindig önelégült bajnokjelöltnek, hogy talán ezúttal fordul a szerencse, és a szűz kéz belenyúl valami váratlanba. Ami a külsejét illeti, van rajta egy szegecselt pánt, amit átvet a vállán, amolyan kardtartó, fegyver viszont most nincs benne. Inkább amolyan hevenyészett öltözék, hogy ne legyen felülről teljesen pőre, noha így is kivan szinte minden izma. Megáll a tizes mez előtt, és nem tudja, hogy elismerően nézegesse, vagy fitymálóan. A tizes a sajátja is volt, de a dél-afrikai színpompa sokkal impozánsabb volt ennél a bordó-fehérnél. Ráadásul a név is.. Smallwood. Biztos valami seggdugasz lehet. De akkor miért őt teszik be irányítónak? Egy ilyen valakinek állnia kell a sarat, és hirtelen döntéseket hoznia. Nevetséges. Majd ő kispadra ülteti, hogy az illető jómodort tanuljon.
