Frederick & Liana

A szüleim furcsa módon semmit nem meséltek a varázsvilágról addig, még elő nem bújt az erőm. Nem is értem miért nem... így most annyi mindenben nem vagyok biztos és rengeteg sok dolgot nem tudok, ami tök alap lenne és a többiek mind tudnak. Mint például ez a manó ügy is. Valami oka csak van neki, hogy ők ilyenek, itt szinte mindennek van oka. Holnap valószínűleg első dolgom lesz utána nézni, nem szeretném ezzel leégetni magamat mások előtt. Még mindig úgy érzem, ezek mellett is, hogy milliónyi olyan dolog van, amiből én kimaradtam és most pedig kicsit gázos róla kérdezősködnöm. Főleg, hogy 'félvér' családból származom. A manó kicsit sem lepett meg, de mondjuk amióta ide járok, azóta nem próbáltam még konkrétan leszólítani egyet sem.  Csak mindig morogtak és úgy tűnt, próbálják kifejezni nemtetszésüket azzal szemben, hogy én itt vagyok. A hasam vezérelt, szóval úgy jött ki az egész, hogy elengedtem a fülem mellett jóformán a morgást. Már sokadszorra. Ameddig nem tiltanak ki vagy toloncolnak ki innen, addig nem hiszem, hogy túl nagy probléma lenne, hogy itt vagyok.
A széken pipiskedem és próbálom elérni azt az üvegcsét. Ekkor hallom meg a lépteket, majd a hangot, amely több mint valószinű, hozzám szól. Leengedem magam, és a székről nézek végig a fiún. Már láttam a klubhelyiségben, idősebb tőlem. Van benne... valami ismerős kisugárzás, de nem tudom, minek nevezzem ezt... érzés? Lebiggyesztett ajkakkal fordulok felé.
-Hát, egy manótól próbáltam kérni, de nem akart segíteni. Más meg eddig nem volt itt. Segítenél? Szívesen megosztom veled... - Mosolyodom el halványan, majd szép lassan leülök a székre és lóbálni kezdem lábaim, miközben figyelem -próbálom ellesni-, hogy a fiú hogyan szedi le az üveget onnan, már ha segít persze. - Szeretnék én is kicsit magasabb lenni már! Legalább annyira, hogy elérjem a kekszes üveget. Te mikor nőttél ilyen nagyra? - Még nem vagyok fáradt és ezután egyébként is energiát fogok enni, szóval be sem áll a szám. Remélem, nem fogom nagyon untatni a fiút, mert szokásom. Mindig úgy vagyok vele, hogy jobb ha nem üldögélünk csöndben egymás mellett, de nem mindenki gondolja ugyan így, főleg akkor, amikor nem túl értelmes dolgokról kezdek el fecsegni.

Mostanában rászoktam, hogy minden másnap este még takarodó előtt besurranok a konyhába. Tudom, tudom a manók kifejezetten utálják, hogyha valaki bejön ide és megzavarja a munkájukat. Sokszor morognak is rám ez miatt. De nem érdekel. Annyi sok jó dolgot lehet itt találni! Inni, enni és még készíteni is! Igaz, hogy a legtöbb dolgot mondjuk el sem érem. Biztosan azért tették olyan magasra, hogy az ilyen kis falógépek mint én, ne érjem el... vagy nem tudom. Hétvége van, szóval már nem kell az egyenruhába járnunk az iskolában, úgyhogy felvettem egy kényelmes cicanacit valamint egy élénk színű pólót (szinte mindig élénk szint választok) és persze valami meleg pulcsit mert még nem vagyok olyan okos, hogy valami melegítőbűbájt szórjak magamra, már ha persze van olyan, mert még nem is hallottam róla. Miután sikeresen betoltam az óriási ajtót és csendben becsuktam magam mögött, elindultam a kedvenc pultocskámhoz. Mondjuk általában öt percbe szokott telni csak az, hogy felmásszak arra az óriási székre, de utána már nem olyan veszélyes és egyébként is, szeretem a kihívásokat. Itt aztán meg nem hiszem, hogy túl nagy bajom esne.
Felállok a székre és erősen nyújtózkodni kezdek az egyik üvegcse csokoládés keksz után. Tegnapelőtt mintha lejjebb lett volna. A mellettem figyelő manóra pillantok ameddig megpihentetem a kezem, mert nem tudom olyan sokáig tartani egy helyben.
-Ti hogyan éritek el ezeket a dolgokat? Nem segítenél, kérlek? - Nagy szemeimmel pillogok rá, de ő csak felhúzza szemöldökét és valamit az orra alá mormogva elhalad mellettem. Követem tekintetemmel. Nem tudok sokat a manókról, de azt hiszem, ideje lenne utána olvasni. Miért ilyen mogorvák? Pedig aranyosnak tűnnek... csak nem segítőkészek és ami azt illeti nem is túl beszédesek. Pár másodperces gondolkodás után erről csak megvonom a vállam és tovább próbálkozom levenni onnan azt a kekszet. Mondjuk a probléma az, hogy a többi keksz sincs túl sokkal lentebb és nem akarok üres kézzel -vagy hassal- távozni innen. Elég kitartó vagyok. Mást nem ha valaki bejön, megkérem szépen, hogy segítsen levenni. Ez a hátránya annak, ha ilyen pinduri az ember és még varázsolni sem igazán tud.