2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A nihilizmus kritikátlan befogadása szellemileg nem sokban különbözik a hit kritikátlan befogadásától."
Főkarakter: Tudod te Teljes név: Rodya Paul Yukobow (Thomas Bogdanovic) Születési hely és dátum: Moszkva, 1979 (1976) Csoport: Mardekár Patrónus: Grizzly medve Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8.-os, Szimbolisztikus Képesség: Nyista Kiemelkedő tudás: Nyista
Jellemed kifejtése
Hogy milyen is vagyok? Huszonegy múltam, ámbár új személyazonosságom szerint épp csak betöltöttem a tizennyolcat. Így talán kevésbé kínos, hogy egy identitását kereső tiniként jellemezném magam leginkább. Nehezen barátkozom, amikor mégis, akkor viszont bármit megtennék a barátaimért - azonban ezt viszonzásképpen is elvárom, alkalomadtán féltékeny és irigy vagyok. Féltékenykedő, és olykor-olykor durva, agresszív vagyok, akár szélsőségesen is, amit szinte rögtön és azonnal bánok meg: de ha egyszer könnyen elönti az agyam a vér! És mit ne mondjak, nem az én hibám, legalábbis nem csak, mások provokálnak. Sikertelenségeimről nem szeretek hallani, nem bírok szembesülni saját kudarcaimmal. Az iskolából egy súlyos eset miatt eltávolítottak, így az intézetben tanultam tovább: de csak elméleti szinten, így pálcahasználat terén eléggé kiszámíthatatlan vagyok, van, ami remekül megy, más tragikusan nem. Fizikumom azonban megerősödött, a harcok terén kiügyesedtem, de számítóvá és bizalmatlanná is váltam. Jól gitározok, és hangom tiszta, kellemes, imádok zenélni, büszkeségem jólesően simogatja, hogy ebben nagyon is jó vagyok, a magam módján sikeres. Nem vagyok különösebben családcentrikus, és a vér kérdése sem hoz lázba, legyen aranyból vagy sárból, tahók mindenütt akadnak. Jelenleg barátnőm sincs, egy régi eset miatt nehezen nyitok a lányok felé, pláne, hogy magamról nem szívesen beszélek, manapság különösen nem. A nem koedukált intézeti évek megtették a hatásukat, volt viszonyom férfival, nem egyszer megerőszakolt az egyik őr - nos, ezzel együtt is a legkevésbé sem nevezném magam melegnek, de még biszexuálisnak sem.
Megjelenés
Átlagos magasságú, kidolgozott, jól izmolt testű férfi vagyok, teljesen normális arányokkal. Rövid, sötét hajam van, és metsző kék színű szemem. Arcom szögletes, állam markáns, és habár kifejezett szakállról, bajuszról szó sem lehet, de mindig borosta fedi. Testemen itt-ott sebhelyek emlékeztetnek múltamra, de ezeket nem láthatja, csak, akinek engedem, ugyanis a ruhák takarják, csakúgy, mint az intézetben szerzett tetoválást, ami bal vállamon található; s ami egy tőrre fonódó kígyót ábrázol. A ruhatáram bár nem tartalmaz igazán sok darabot, részint azért sem, mert pénzzel nem vagyok eleresztve éppenséggel (be kell osztani, amit anyáméktól elloptam, nekik már úgysem kell), de elegáns és visszafogott darabok alkotják. Ékszerként jobb csuklómon láncszemekből készült karkötő fityeg: enyhén mágikus, képes a hosszát változtatni. Más mágikus csecsebecse (látszólag) nincs nálam, ahogyan egyéb ékszer sem.
Életed fontosabb állomásai
Roxfort. Azért vagyok itt, mert menekülni kényszerültem. Sosem gondoltam, hogy egyszer ilyen messzire eljövök otthonról, és meg kell vallani, hogy valahol kínos is kimondani, mi hozott el egészen idáig. Az elmúlt nyarat az otthontól messze töltöttem. Megszöktem otthonról, mert úgy képzeltem, hogy a dolgok így mennek. Elszökök, dolgozok, megélek magamnak. Nos... Nem. A nyáron rá kellett ébrednem, hogy a dolgok nem ilyen egyszerűek. Kiszabadultam otthonról, nem bírtam már ott tovább, és életem első, igazán szabad időszakát egy tengerparton töltöttem, ahol végre magamban lehettem. Mármint... Voltak ott mások is, például az a lány. Jó volt vele, élvezni a rajongását, amivel körülvett. Illetve anyámék után annak tűnt szinte. Sokat locsogott, ami jó volt, mert nekem így nem kellett beszélnem, de szívesen hallgattam, épp annyira, mint ő a zenémet. Az, hogy végül nem keresett, mégis árulkodó - ugyanolyan suttyó, mint az összes többi. Egyszer még megkeserüli talán, amiért hazudni mert - amiért azt éreztette, számítok. Miután ő hazatért, én pultosnak álltam egy lepukkant kocsmában. Csak itt alkalmaztak azzal együtt, hogy semmit sem lehetett tudni rólam azon túl, hogy illegálisan tartózkodom az országban. A dolgok szépen mentek, nem éltem igazán jól, alig kerestem, de szabadnak éreztem magam. Egészen addig a szörnyű napig... Már hajnalodott, amikor az a férfi balhézni kezdett. De nem egymás közt, ahogyan a vendégek szokták, hanem a tulajjal. Ő fogadott be, ő adta a pénzt, az élelmet... Meg kellett védenem! Ez azonban a vendég halálát követelte. Nem... Nem akartam megölni! Tényleg nem! De megtörtént, és nekem el kellett tűnnöm. Egyetlen utat láttam: azt, amely visszavitt, egészen Oroszországig... Egészen hazáig. Bár soha ne mentem volna haza... Anyámék otthon láncra vertek, mondván, soha többé nem engednek el, nem hozok többé szégyent a nevükre. Olyan lesz, mintha soha ne mentem volna haza - mintha nem is léteznék. Gyakran megvertek, megaláztak, éheztettek. Ez jár a magamfajtának... Hogy volt-e előzménye? Persze, hogy volt. Soha nem voltak barátaim... Soha. Amikor az iskolában lett egy barátnőm, görcsösen ragaszkodtam hozzá, birtokolni akartam, és féltékeny voltam mindenre és mindenkire, akinek köze volt hozzá. A kedvéért kezdtem el gitározni, mert szerette a gitárszót, az éneket. Aznap... Amikor az a két fiú megerőszakolta őt, az egyik eldugott folyosón, elborult az agyam. Súlyosan megkínoztam mindkettejüket, a lányt pedig, aki kétségbeesetten próbált leállítani... Megöltem. Őt, akit úgy szerettem. De az ő hibája volt! Hogy merte VÉDELMEZNI ezeket?! Hogy merte... HOGY MERTE?! Mindent megérdemeltek, amit tőlem kaptak! Mindent! Eltörték a pálcám, és intézetbe kerültem. Évekig ott raboskodtam. Gyakran megvertek, kínoztak, megaláztak. Kezdetben gyakran meg is erőszakoltak, de ahogy múlt az idő, fordult a kocka; rabtárs már nem érinthetett, csak én a gyengébbeket. Nem, hozzám ekkor már csak... Csak az őrök nyúlhattak. Ekkoriban szoktam rá a cigarettára. Miután visszakerültem anyámékhoz, teljesen kifordultak magukból. Eddig szép szóval akartak nevelni, mondták, de ha nem megy... Ha az évekig tartó intézeti raboskodás sem segített, majd tanulok abból, amit tőlük kapok eztán. Mint valami szolga fattyú, olyan voltam otthon. Nem bírtam, és anyámék egyik ismerősének pálcáját ellopva elszöktem, azon a bizonyos nyáron. A történetet innentől ismeritek... Hazatértem, a nyár után, de ami otthon fogadott, az rosszabb volt, mint az addigi pokol. Főleg a nyár után, melyen oly normálisnak éreztem magam. Az anyámék halála tragikus, és persze megindító, magától értetődő, hogy gyászolom is őket, már ha éppen ráérek, vagy, ha valaki rákérdez. De nem nagyon kérdeznek, én pedig nemigen beszélek róluk. Nincs semmi érdekes bennük egyébként sem - a pince alatt vannak elföldelve, már, ami maradt belőlük, a ház elé pedig legórtam egy nagy követ, tiszteletet leróni lehet ott is, csak tessék. Nekem örök emlék marad anyám pálcája, amit magammal hoztam, ha már a sajátom darabokban van. Menekülnöm kellett tehát újra. Egy régi, intézetben megismert barát segített. Álnevet, és papírokat kaptam: egy olyan fiú személyazonosságát öltöttem magamra, akinek a hulláját soha nem fogják megtalálni, sajátom pedig hátrahagytam a halott fiú mellett (ezúton is jó étvágyat az őt elfogyasztó bestiának). Miután megöltem tehát anyámékat, el kellett tűnnöm az országból is. Angliába utaztam, a Roxfort jó helynek hangzott - az alapján, amit az a lány locsogott még a nyáron, és ott úgysem keresne senki. Épp annyira nem, amennyire én se keresem őt - a lányt, aki egy levelet sem volt képes küldeni, egyszer sem. Pedig megígérte, és én úgy vártam! Vajon most, hogy újra találkozhatunk majd... Vajon megismer egyáltalán?
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rodya Paul Yukobow 2015-06-15, 21:03
Elfogadva!
Először is a PB az ritka egyedi választás, sokaknál már eleve priusszal indul, mert jó kis szemétláda jut róla az embernek, de hát vonatkoztassunk el, és nézzük a karidat. Meg sem lepődöm, hogy milyen jól felépített koncepciót kaphatunk, amely nem csak a kereső érdeme, hanem a tiéd is. Sajnálni, szánnivaló figura, ám attól félek, hogy amikor majd gyakorlatban megismerjük őt, akkor ezt alaposan vissza fogom szívni, és inkább szidom mint a bokrot, de hát ez benne a szép. Amint olvastam a lapodat, felmerült bennem, hogy még, még akarok, de hát ha minden csavart lelőnél az elején, akkor tényleg nem maradna puskapor, így azzal nyugtatom magam, hogy minden kiderül előbb-utóbb^^ Foglalózz, és tiéd a pálya.
Meg sem lepődöm, hogy milyen jól felépített koncepciót kaphatunk, amely nem csak a kereső érdeme, hanem a tiéd is. 
Sajnálni, szánnivaló figura, ám attól félek, hogy amikor majd gyakorlatban megismerjük őt, akkor ezt alaposan vissza fogom szívni, és inkább szidom mint a bokrot, de hát ez benne a szép. Amint olvastam a lapodat, felmerült bennem, hogy még, még akarok, de hát ha minden csavart lelőnél az elején, akkor tényleg nem maradna puskapor, így azzal nyugtatom magam, hogy minden kiderül előbb-utóbb^^ Foglalózz, és tiéd a pálya. 
