2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Ami nem öl meg az megerősít... kivéve a Lethifold, mert az megöl."
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Rufus Clark Születési hely és dátum: 1952. május 08. (45 éves) Csoport: Tanárok Patrónus: Róka Foglalkozás: Tanár, Visszavonult Lényvadász és Szelidítő Képesség: - Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Kissé néha szeleburdi, komolytalan, és végképp makacs. Ezek a tulajdonságok nem igazán illenek egy felnőttre, de őt nem nagyon izgatja. Minél veszélyesebb valami, annál inkább érdekli, hiába tudja, hogy könnyen rájárhat. Kedvenc szaka még az iskolából a Legendás Állatok és Megfigyelése volt, amit felnőtt koráig is felettébb kedvel. Kedvenc állatai közé tartozik a sárkány, a Lethifold, amiből látszik, hogy melyik besorolású állatok a kedvencei. Kifejezetten szeret másokat a csőbe húzni, hogy megnézze meddig bírják szusszal a feszültséget. Az éjjelei elég zajosan telnek, mert gyakran rémálmok györtik.
Megjelenés
Kissé gubancos barna haj, és rövidre nyíl szakáll, bár néha inkább csak borostának mondható. Kék szem, melyből kiolvasható a sunyi tekintet, ha készül valamire. Nem kedveli a talárt, inkább farmerban, és hosszú ujjú polóban, és dzsekiben tölti az idejét, de ha a kötelesség úgy hozza, akkor azért felveszi.
Életed fontosabb állomásai
45 év ide vagy oda, hamar elszáll. Senki se hinné el talán, ha elmesélném min is mentem keresztül, de azért megpróbálkozok. Tisztavérű mágus vagyok, bár a szüleim nem voltak se túlontúl tehetségesek, se nem túlontúl tehetségtelenek is… ők voltak az a tipikus mágus família. Nos, a Roxfortig eltelt évek teljességgel szokványosan teltek. Anyámék meg sem próbálták, hogy előleg megtanuljam a dolgokat, ehelyett azt várták, hogyha érdekelt, akkor majd a suliban bőven lesz időm megtanulni a dolgokat. A bevásárló körúton végül összeszedtünk mindent, amit csak lehetett. Egy szürke bagoly, egy sárkányszívizom húrral ellátott kőrispálca, és sok minden más apróság. Végül mikor elérkezett az idő, útnak indultam. A Roxforti vonaton azonban egyedül utaztam. Nem akart senki sem mellém ülni, én meg nem akartam társaságot keresni, szóval mindenki boldog. A Roxforti éveim maga volt a pokol. Bár az évek során, mint kiderül a Sötét Varázslatok Kivédéséből elég jó vagyok, addig a jóslástan, és a Mugli ismeretet szinte mindig csak a tűrés határon tudtam teljesíteni. Azonban volt egy dolog, amiben nem volt párom. Ez pedig a legendás állatok megfigyelése volt. Szinte állandóan csak remekeltem belőle, és a tanár szerint elég tehetséges jövő elé állok, ha ezen az ágon tervezek dolgozni. El se hinné, ha most mondanám mennyire, de igaza volt. Ugyanis iskolaéveimet befejezve, máris munkába álltam. Hivatalos mágusi éveimet állatmegfigyelőként éltem, és az volt a feladatom, hogy tanulmányozzam az élőlények viselkedését, és szokásait. Néha elég jól mulattam. Bár mondjuk azért egy-két emléket szívesen kiráztam volna a fejemből… Például mikor megkergettek a kentaurok, vagy mikor ismét megkergettek ám ekkor egy felzaklatott Réem. Az előbbi teljesen véletlen volt, csak az volt a baj, hogy a területükre a tévedtem… na a másiknál viszont elismerem én voltam a ludas, hisz szegény kan éppen egy nőstény egyednél próbálkozott, ám én megzavartam őket. Az évek során rengeteg újdonságot megtanultam, amit eddig nem tanítottak az iskolában, és pár év múlva megfigyelőből hivatásos szelídítővé képzettem magamat. Persze az elején csak a 3-as besorolású lényekkel foglalkoztam, mint a Tengeri Kígyó vagy a Shrake. Utána meg már jöttek a nehezebbek. Mint a Tebó például a drága vadkan. Aki nem ismeri ezt a fajt, annak elmondhatom, hogy kábé egy hamuszínű vadkanról van szó, akinek van egy olyan szemét tulajdonsága, hogy képes láthatatlanná válni. Nos, mire sikerült beszelídítenem, vagy tucatszor felöklelt (nem is kell, mondjam, hogy vagdalt hús lett belőle, miután elpusztult). Életem első és egyben legkeményebb szelídítése azonban kábé 30-35 éves koromban történt. Bár ideig a kutatásokat is folytattam, mikor kikaptam a feladatom, körülbelül a következő 3 éven keresztül mást sem csináltam, csak a szelídítést próbálgattam. Egy 5.ös besorolású lényt kellett beidomítanom. Nos… ez a 7 év maga volt a rémálom. Egy nyugodt percem sem volt. Minden éjszaka pálcával a kézben aludtam el, mert egy olyan lényről van szó, amely emberevő… nem mellesleg fojtással öl. Ez pedig nem más, mint a Lethifold. Napról-napra éltem túl a vele való kísérletezgetéseket, de azonban a legmeglepőbb az, hogy pontosan a 7. év végén… megtaláltam a módját, hogy lehet beszelídíteni. Iszonyú nagy hírnevet szereztem, mint szelidítő… míg egy nap olyan kérés nem jött, amely megváltoztatta az egész életemet. 44 éves voltam ekkor, mikor engem és több száz másik neves szelídítőt, és lényvadászt szólított a kötelesség. Egy rendkívül ritka, de annál sokkalta veszélyesebb lény garázdálkodott kelet-afrika falvaiban. Sorra vadászta le az ott élő bennszülött embereket, illetve turistákat. A Mágiaügyi Minisztérium arra kért minket, hogy végezzünk mihamarabb ezzel a példánnyal. Elképesztő volt, ahogy ott állt több száz mágus egy helyen, és az ellenfelünk mindössze egy Nundu volt. Szó se róla, ismerem a lényt, de így mikor tényleg nem könyvben látjuk az ellene lévő készületeket… sokkal inkább túlzásnak tűnik. Azonban minden megváltozott, mikor nekikezdtünk. Mágikus védelemmel láttuk el a harcteret, hogy elűzzük a muglikat, ám még így is nagy volt a zűrzavar. A lény elképzelhetően gyors volt. És hihetetlenül edzett. Még a seprűn lévőket is képes volt elragadni, és megölni. A lélegzete ellen mugli levegőszűrőt, és speciális bűbájt vetetettünk be, hogy biztosra menjünk. Azonban hiába volt a harctér színpompás sokadalom (a sok különböző mágia), a lény valamilyen természetes mágikus védelemmel volt ellátva, mert a mágiáink többsége csak egyszerűen lepattantak róla. A harc 32 órán át folyt szüntelenül. Nem aludtunk… nem ettünk.. még csak nem is pihentünk, vagy ha mégis csak röpke pár perces pihi volt. A terepet varázslók vére borította. Sok jó mágus halt meg akkor. És mit értünk vele? Egyetlen lény halálát. Igen… sikerült megölnünk. A lény ellenállása végül megcsappant, majd elmúlt, így gyilkos mágiával meg tudtuk ölni. Én is azok között voltam, akik kimondták a főbenjáró átkot. Először senki sem szólt semmit, csak álltunk a tetem felett. Nem éreztünk boldogságot. Nem éreztünk semmit. Aznap 93 mágus vesztette a maradék 32 is megsérült kisebb nagyobb sérülésekben. Sokak már rá egy-két nappal elhunytak, sokan mások megőrültek. Én azonban túléltem. Azonban úgy tűnt a Minisztérium nem örül ennek. Nyugdíjba küldtek. Szerintük túl kockázatos magam kitenni bármilyen feszültségnek. Kitudja. Lehet, igazuk van. Az éjszakáim maga a pokol. Való igaz, a Lethifoldot, már megtartottam, mint kis kedvenc, de a rémálmaim többségét nem ő okozta… hanem az összecsapás emlékei. Az egyik barátom, aki szintén túlélte az ütközetet azt javasolta próbáljam elfoglalni magam, mondjuk, tanítsak. Neki beállt, bár ő mugli iskolában teszi. Hát végül is ez is jobb a semminél. Így történt hát, hogy itt állok a Roxfort kapuja előtt, hátamon egy Lethifoldal, és az életemen merengek.
A hozzászólást Rufus Clark összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-02-01, 09:43-kor.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rufus Clark 2015-01-31, 23:24
Elfogadva!
Ha nem gond, a képedet kicseréltem jó méretre és az idézeted nagyon találó, nem is tudom honnan van. Egyébként remek lett a kari, nagyjából így képzeltem el, amikor említetted hátán a Lethifolddal. A pb választás remek, én nagyon bírom Dr. Houset és még nem nagyon láttam gyakorta felmerülő pb-ként, pedig elég karizmatikus jelenség. ^^ A kis csata, amit ott a végén szerepel, vagyis nagy csata nem csoda, ha megviselte szegény úriembert, szóval... jobbulást neki, bár talán könnyebb éjszakái lennének lethifold lakótárs nélkül. Foglalóztál már azt hiszem, szóval mehetsz játszani.
Egyébként remek lett a kari, nagyjából így képzeltem el, amikor említetted hátán a Lethifolddal. A pb választás remek, én nagyon bírom Dr. Houset és még nem nagyon láttam gyakorta felmerülő pb-ként, pedig elég karizmatikus jelenség. ^^ A kis csata, amit ott a végén szerepel, vagyis nagy csata nem csoda, ha megviselte szegény úriembert, szóval... jobbulást neki, bár talán könnyebb éjszakái lennének lethifold lakótárs nélkül. 
Foglalóztál már azt hiszem, szóval mehetsz játszani. 
