2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
- És ahogy sejtem, eléggé sokszor vállalod magad túl mi? Nem baj, legalább tudod, miben kellene fejlődnöd. - kacsint egyet, már-már nevetve, noha azért a sprint vége nem esett neki annyira jól, meg mégiscsak kifutotta magából a hirtelen jött dolgokat. Az a baj, hogy hiába tekint Neira a fiúra bizalmasként, szegény Elijah ebből csak annyit érzékel, hogy ha kell, akkor megtalálja, de ő semmit nem tud a másikról. Ha kell, akkor ott van, elkapja egy csókra, elvannak együtt, most edzenek, és jól érzik magukat, a tanácsaira is hallgat, ha úgy van, sőt, most úgy fest, hogy az ő tanácsait követve teljesen megváltoztatja az életét. Ami azt jelenti, hogy hatással van rá, de mivel beszélni nagyon keveset beszélnek, és a lány irányítja a beszélgetést, csak annyit tud meg róla, amennyit elmond. Aztán elkezd ő maga beszélni,és ahogy Neira felnevet, Elijah zavartan túr bele a hajába mindkét kezével, majd aztán oldalba böki a lányt. - Nehogy azt hidd, hogy ez csak munka! Nyilván nem csak a titkárnőm lennél.. ahhoz előbb ki kéne derítenem, milyen kávét főzöl. - szúrja még oda, mert nem, nem csak munkát akarna ajánlani a lánynak, egyszerűen csak.. - Gondoltam, ha úgyis lelépsz, mindegy, hova mész. - morogja még a végére, aztán megállnak, és srác már éppen belekezdene, de.. valahogy nem jönnek a szavak a szájára, és amikor Neira nem akarja hagyni, akkor egyre kényelmetlenebbül kezdi magát érezni. Idegesen toporog, egyik lábáról a másikra. - Nézd, ez elég hülyén, meg nyálasan fog hangzani.. de látom, hogy nem hagysz békén.. - és igen, nagyon úgy fest, hogy a lány nem hagyja békén, amíg nem mondja el, hogy mi a baja, így nem sok választása van. - Csak.. nem akarlak elveszíteni, oké? Mármint.. nagyon örülök, hogyha sikerül kilépned a régi életedből, de. tulajdonképpen semmit nem tudok rólad, és nagyon félelmetes dolog belegondolni, hogy úgy tudsz eltűnni az életemből egyik pillanatról a másikra, hogy három lépéssel mellettem sétálsz el. És én észre sem veszem. És ez a része nagyon nem tetszik a dolognak. - és még el is fordul a lánytól egy kissé, miután beletúr a hajába és a kezeibe temetkezik, mert nem akart itt rossz hangulatot kelteni, meg kiadni magát a lánynak, de ha már tudni akarta. Ez így van. Kezével finoman int a seprűje felé, ami engedelmesen a jobb kezébe repül, Elijah pedig várakozóan visszafordul a lány felé. - Akkor, játszunk? - kérdezi, egy nagyobb szusszanás után.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Az elhagyatott kviddics pálya 2018-08-20, 09:13
Elijah & Neira
A képesség és a lehetőség semmit sem ér, ha nem járul hozzá a versengés iránti vágy és az akaraterő.
Sprintelünk egyet, hiszen nem hagyom magamat csak úgy faképnél hagyni, még ha tényleg fürge is a srác és ráadásul egy leheletnyit később is indultam, hiszen reagálnom is kellett a felkérésre. Fogalmam sincs, hogy mennyire megijesztettem azzal, hogy új életet akarok kezdeni és hátrahagyni a bilincseimet, pedig akkor már megmondtam volna neki, hogy nem kell mindent és gyökeresen kiírtanom… Főleg, hogy őt már alapból Neiraként ismerem, nem Rose-ként, persze ő nem tudja, hogy az életem elhagyása azt jelenti, hogy mint Rose Brooks meg akarok szűnni létezni. Nem, a “Neira-ságom” nem akarom feladni, sőt, azt akarom, hogy az legyen az igazi életem. De ezeket nem lehet két szóban elmagyarázni, és mindig csak felületesen érintjük, hiszen titokban akarom tartani a valódi kilétemet. Még előtte is, hiába szinte már bizalmas a kapcsolatunk. Sprintből séta lesz, a mosolyára visszabiccentek. - Tudod, amikor kicsit túlvállalom magam nem árt, ha van esélyem meglépni a helyzetből. - utalok ezzel arra, hogy sokszor tenyerelek alvilági dolgokba, előszeretettel kísértem meg a szerencsémet erősebb ellenfelekkel, mint például az a tegnapi, amikor már nem volt más választásom, mint elfutni és utána gyorsan alakot változtatni. Szeretek beleállni a harcba, minden erőmmel küzdeni, de azért felismerem, amikor célravezetőbb a nyúlcipő. Mikor elkezd mesélni először csak bólintok és igazat adnék neki, hogy nem is baj, ha valaki magányos farkas, nincs azzal semmi gond, de a végére kicsit összeráncolom a szemöldököm. Mit hallok? Olyan, mintha munkát ajánlana, hogy dolgozzunk együtt. Vajon azért, mert szeretne több időt együtt tölteni vagy azért, mert tényleg lát abban potenciált, hogy együtt dolgozzunk? - Segítő? Ha titkárnői állást akarsz éppen ajánlani, akkor remélem tudod, hogy annyival nem érem be. - nevetek fel egy kicsit, de valahol érzem, hogy vonul a szavai mögött valami, ami miatt a nevetésem nem fogja őt is feldobni. Főleg, amikor megtorpan. Összefonom a kezeimet és várakozóan pillantok rá, de egyszer csak tovább indul. Leengedem a kezeimet és gyors léptekkel elévágok kicsit oldalra biccentve a fejem. - Eszembe sincs elodázni a játékunkat, de valamit elhallgatsz előlem és az előbb valamit mondani akartál, szóval kivele. Valami baj van? Nem vettem észre és mondtam valami szemétséget? Előfordul, de… csak bökd ki mi van, jó? - erőltetem, ahelyett, hogy a szőnyeg alá söpörhetné és elkezdenénk játszani. A kviddics az életem, seprűvel a fenekem alatt születtem, de az biztos, hogy nem akarok úgy játszani, hogy Elijah-ban közben valami nyűg van. Aztán ahelyett, hogy lenne egy jó játékunk, ő nem tudna figyelni, laposra verném és halálra gyaláznám az egóját. Nem így képzelem el ezt a szép napot, szóval inkább előbb tisztázzuk, amit tisztázni kell.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: Az elhagyatott kviddics pálya 2018-08-09, 08:36
Ahogy meséli a történetet, érzi, hogy ez valami fontos dolog, meg azt is érzi,hogy a lány életében meghatározó pont volt. Akkor is, ha az ő saját életében nem annyira jelentős. Tulajdonképpen fogalma sincs, ki ez a lány, vagy honnan jött, kik a szülei, milyen háttere van, éppen ezért elhiszi, és el tudja képzelni, hogy ez mekkora nagy sztori. A szóvicc meg tényleg bejött neki - és nincs mit tagadni, Neira sem közömbös a számára. De a fárasztó szóviccek egy magafajta mókamesterre egyébként is serkentőleg hatnak, és tud rajtuk nevetni. Olyan fiúbandában, ahol ő növekedett, meg szocializálódott, ez szerves része volt a mindennapoknak. Nem válogattak jó és rossz poénok között. És azokhoz képest ez üde színfolt volt. Meg a nosztalgia hangulata is ott sejlett benne, ami valami egészen mély dolgot mozdított meg a srácban, kellemes emlékek öntik el, egészen addig amíg hirtelen be nem pánikol. Ő se tudja, miért. Riadtságát, félelmét, és mérhetetlen önvádját, amivel sikerült felébresztenie a lány szabadságvágyát és ezzel együtt talán örökre el is veszítenie, most beleöli minden egyes lépésbe, amíg a karikákig el nem érnek, és alig liheg a végén. Megdobja a vérét az adrenalin, és csak sprintel - legszívesebben a világból futna ki tulajdonképpen. Neira minden újabb, erre vonatkozó szava egy-egy ostorcsapás a lelkén. Dob egy félmosoly, elismerésképpen a sprintre, majd kissé ütemesebb sétába kezd, de amint érzi, hogy a lány tempoja lassabb, kimértebbre veszi a lépteit, elnyújtja őket. - Jól futsz. - súgja neki, majd beletúr a hajába. - Nézd Neira.. én eléggé az a magányos farkas típus vagyok. Ha elvégeztem az egyetemet, akkor szívesen mennék terepre, kutatni, feltárni dolgokat, vagy egyszerűen csak egyik feladótól a másikig vinni egy-egy értékesebb szállítmányt. Nem török a dicsőség babérjaira.. de az ilyen magamfajtáknak mindig elkél egy csinos és leleményes segítő. - néz lopva, vagy inkább direktbe a lányra. - Örülök, hogy sikerült szabadságra bátorítanom téged. Csak.. - megáll pár lépés erejéig, de mivel kifejezetten hülyén érzi magát, inkább tovább sétál. Nem az a baja, hogy bele van zúgva a lányba, és nem tud nélküle élni, egyszerűen csak nagyon rossz érzés neki, hogy jóban lettek, és mint egy délibáb, bármikor eltűnhet a szeme elől. Felvesz egy másik alakot, és Elijah sosem tudja meg, mikor sétál el mellette, és mikor nem. És ez kezdi egészen megrémiszteni, főleg most, hogy tudatosult benne, hogy a lány még el is költözik. - Felejtsd el. Hogy kezdjük a játékot? Én már belemelegedtem.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Az elhagyatott kviddics pálya 2018-08-08, 13:17
Elijah & Neira
A képesség és a lehetőség semmit sem ér, ha nem járul hozzá a versengés iránti vágy és az akaraterő.
Elmondok neki mindent arról a napról, ha már érdeklődik akkor miért tussoljam el, hiszen minden normális kölyöknek van ilyen története. A normálisaknak. Az aranyvérűeknek, akiket a szüleik kalitkában akarnak tartani már kevésbé. Tehát nekem, akkor és ott, hatalmas dolog volt ez az egész, megmutatta, hogy ha ügyesen játszom ki a kártyáimat, akkor egy másik életet is élhetek. Amelyik este nem szöktem ki, azon is a metamorfmágiámat gyakoroltam, hogy minél jobban árnyaljam a külsőm és minél tartósabban tartsam fent… Húsz év alatt elég sokra vittem, hiszen már órákig is képes vagyok rá, sőt, még akkor is, ha harcba bocsátkozom vagy alkoholt fogyasztok. Csak akkor van baj, ha az eszméletem vesztem, de ez nem fordulhat elő, nem hagyom. A szóviccem borzalmas, de felnevet, amire kicsit hálásba fordul a mosolyom. Ha más lövi ezt el az én társaságomban valószínűleg inkább a fejemet csóváltam volna vagy a számat húzom el. Tényleg kedvelhet ez a fiú, ha neki sikerült nevetnie rajta. Elmondom a terveimet, amire egy hirtelen verseny felkiáltást kapok és ezzel kicsit meglep, hiszen eddig kocogósan beszélgettünk. Nem maradnak el a reflexeim sokkal, gyors sprintbe kezdek én is, a sok kviddics edzésnek és fizikai harcnak hála nem maradok el mögötte, sőt, hiába indult hamarabb a meglepetés miatt, csak egy hajszállal utána érek oda. Hosszú a táv, a kviddics pályák nem kicsik, kvázi 150 métert sprintelünk, így egy kicsit lihegek, de elég gyorsan összeszedem magam. Nem vagyok a lelkek nagy ismerője, de azért az elég feltűnő, hogy elvágta a kérdésemet és gyorsan sprintelésbe kezdett, így újra felteszem. - Igen, tényleg jó lenne már végre a saját lábamon állnom és a saját életemet élnem. Köszönöm, hogy erre bátorítottál. És te? Neked mi a terv? Egyedül fogod járni a világot vagy kutatóként bújod a könyveket, vagy elszegődsz valahova, vagy valami ereklyevadász boszorkánykört akarsz alkotni? - ismételem meg ugyanazt, amit korábban akartam, persze most sokkal több szünetet tartva a mondatok között, ameddig lenyugtatom a légzésemet és a szívverésemet. Nem akarok a térdemre hajolva lihegni, nem állok meg, inkább lépegetek, hogy a sprintet lazán levezessem és ne álljanak be az izmaim, miközben várom a válaszát. Csak a koponyám hátuljában motoszkál, hogy a mindig jókedvű, laza és mosolygós srácnak valami baja van, de nem vagyok legilimentor, hogy bármit levonjak anélkül, hogy ki is mondaná mi van. Elég ideig mondtam már mindenkinek azt, amit hallani akart a banketteken és mindenféle rendezvényeken, hogy a befektetők kedvébe járjak, de soha többé nem leszek az a lány, aki parancsra elbájol mindenkit a figyelmességével.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: Az elhagyatott kviddics pálya 2018-08-05, 12:20
- A kis sztori is sztori! Az ítéletet amúgyis hagyd rám. - kacsint egyet a lányra, majd a filmre belógós történetre elmosolyodik. Alap szitu, amit ő maga is többször megtett, tipikus kamaszkori csínytevés, de ennek ellenére a srác élvezi, hogy a lány megoszt magából valamit. Főleg, mert azt érzi, hogy mindig van egy határ, amin nem engedi át, hiába minden. Bár azt mondja, hogy ismeri a lányt, érzi, és tudj, hogy csak egy arcát ismeri, és nem lehet benne teljesen biztos, hogy az igazit. Éppen ezért minden történet ad valamit ehhez az egészhez és árnyalja a képet. Bár kérdés marad, hogy melyik képet árnyalja igaziból ez a történet is. A szóviccre csak a szemeit forgatja meg futás közben, aztán egy nagyot sóhajt. - Még szóviccet, még.. - neveti el magát, majd egy kicsit belehúz a futásba. Őt sem zavarja, szívesen fut egy ideig még, szereti a sportot, a sebességet, és van egy technikája amivel kevésbé fárasztja magát. Úgy lép, hogy nagyobb távot tudjon megtenni ugyanannyi energiával. Aztán ahogy meghallja, hogy a lány el akar költözni, akkor egy kissé elszomorodik. - Verseny a karikákig! - kiált fel hirtelen, mert éppen a legmesszebbi pontján vannak a pályának ha a karikákat nézzük, és elkezd sprintelni, amennyire csak erejéből telik. A karikákhoz érve pedig csak megáll, liheg, és igyekszik rendezni a sorait, meg feldolgozni, amit a lány mondott. Nagyon örül a szemei csillogásának, meg annak, hogy a saját kezébe veszi az életét, végre választ egy fix alakot, amiben tud majd élni, és amit fel tud venni, és neki sem kell esetlegesen azonosítást kérnie tőle. De ekkor mar bele az is, hogy a lány nem csak úgy tudja elhagyni, hogy elmegy, hanem úgy is, hogy egyszerűen csak máshogy ébred fel. Ha megváltoztatja az alakját, az arcát, a mindenét, akkor sose fog ráismerni, és simán lehet,hogy elsétál mellette és soha többet nem látja - miközben ott van végig mellette. És ahogy ez rászakad, kifejezetten kezd neki nem tetszeni. Ha a kérdés még mindig áll, hogy mit fog kezdeni magával, akkor egyszerűen csak ignorálja, de esélyes, hogy a kis futásos dolog miatt a kérdés is elcsúszik egy későbbi körre vagy időpontra. - Klassz, nagyon klassz! Az önállóság szuper! - mosolyodik el, amikor a lány odaér mellé. Arcán semmi nem látszik ebből a belső vívódásból az égegyadta világon, csak a megszokott mosolya, ami talán borúsabb, de most sprintelt, rá lehet fogni arra is, meg arra h még nehezebben veszi a levegpt a futás miatt.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Az elhagyatott kviddics pálya 2018-07-30, 12:13
Elijah & Neira
A képesség és a lehetőség semmit sem ér, ha nem járul hozzá a versengés iránti vágy és az akaraterő.
A reflexeim néha kicsit még engem is meglepnek, vannak olyan időszakok, főleg kviddics közben, amikor elfeledkezem magamról és a képességeim mondhatni eluralkodnak rajtam. Nem csak a tehetségem a kviddicsben, hanem valami más is… talán csak az adrenalin, gyorsabb vagyok, erősebb és jobban bírom a fájdalmat is, de néha elég biztos vagyok abban, hogy ez valami más, ez valami több, - Á, nincs olyan hatalmas sztori mögötte, maratont tartottam és ahelyett, hogy kijöttem volna a filmekről, belógtam a következőre, a harmadik után kaptak el és hajítottak ki. Gyorsabban kereket oldottam, minthogy eljutottak volna az “azonnal mondd meg a szüleid nevét”-ig. - mosolyodok el kicsit, aztán megvonom a vállam, ez a történet lényegében a legunalmasabbak közé tartozik, amilyen sok bajba kerültem már életemben. De azért így is egy kellemes emlék. - Szó szerint. - válaszolok vissza a befutóra és egy kicsit előre is futok, leelőzve, amit nem nehéz a színpadias meghajlása a közben. Egy kis szóvicc, nagyon rossz, de így jött ki a lépés. Kicsit elmosolyodom arra, hogy azt mondja, hogy tudja, hogy milyen vagyok, de nem mondok semmit, inkább magamban tartom, hogy csak annyira ismer, amennyire megengedem neki. Tudja, hogy szeretem a veszélyt, szinte éltet, szeretek bunyózni, a sötétben járni, és bemenni akárhová, ahová tilos. Igazi kis bajkeverőnek láthat, tele élettel és erővel, ha eközben tudná, hogy a nappalaimat hogyan töltöm… - Úgy döntöttem lényegében felmondok. Kell a változás, valami új munka, talán egy új albérlet Londonban, tudja a fene. Talán itt maradok Roxmortsban, talán nem, izgalmas idők jönnek és minden végre csak rajtam múlik. - mesélem kocogás közben, egészen egyenletesen, ugyan érződik, hogy a percek múlásával azért minden embert megérint a futás és nehezebb lesz a lélegzés és a beszéd. Még is jól esik, fel se vetem, hogy álljunk meg és úgy beszéljünk. Nem érintek semmilyen érzékeny témát, sikerül úgy megfogalmaznom, hogy ne áruljak el túl sokat és még se hazudjak neki, azt hiszem lassan a tökélyre fejlesztem ezt a beszédmódot vagy technikát, vagy akárhogy is hívjam. A szememben ott a remény és az eltökéltség, hogy ezúttal a saját kezembe veszem a sorsomat és olyan életet építek, amire valóban vágyok, és nem olyat, amilyet szántak nekem. Elképzelni is nehéz hány aranyvérű fiatal van még rajtam kívül, akinek a szülei a régi nagy családok tagjai, és képtelenek elengedni a múltat és belátni, hogy megváltozott a világ és a fiatalok előtt rengeteg lehetőség nyílt. Nem csak az, hogy kövessék a felmenőik útját. - Jut eszembe, neked mi a terv? Egyedül fogod járni a világot vagy kutatóként bújod a könyveket, vagy elszegődsz valahova, vagy valami ereklyevadász boszorkánykört akarsz alkotni? - kérdezem, kicsit félrebiccentve a fejemet, újra felé fordítva a szót. Nem lehet minden ereklyevadász Indiana Jones, valamilyen magányos hős, aki elvégzi azt a szakot, hiszen akkor évente vagy 15 fiatal kezdene el mászkálni ugyanazok után a tárgyak után. Elég fura lenne, 15-ből 14 tuti éhen halna, mert a legtalpraesettebb vinné el az egészet. Persze, lehet, hogy éppen Elijah lesz az az egy!
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: Az elhagyatott kviddics pálya 2018-07-20, 07:10
Az embert mindig az érdekli, ami más, ami elüt tőle, ami kifejezetten izgalmas, vagy eltér a megszokottól - talán ez az oka annak, hogy két varázsló között egy mugli film a leginkább izgalmas. A varázsvilág a maga megszokottságával ismert, de a mugli technológia olyan, amit lehet kutatni, és ami felülmúlja a hétköznapokat. Elijah napjait legalábbis biztos, meg ő elég sokat élt velük, és azon kevés aranyvérűekhez tartozik, aki elismeri a muglikat és azok fejlesztéseit. Esélyesen családi múltja miatt, szülei tanítottak és mugli környékre járt, sőt,sok haverja is mugli volt. Tipikus elszegényedett aranyvérű család, akik nem nagy cégekkel rendelkeznek, hanem egyszerű munkával, nem annyira előkelő negyedben. De ez a srácot sose zavarta. Nem hagyja szegény lány mondatát végigmondani, a paskolásra pedig csak még jobban zavarba jön. De a nevetés nagyon is pozitív dolog! Tény, hogy leüthette volna, ami benne volt a pakliban, de csak nem annyira feszült most már, hogy ezek a reflexei legyenek kiélesítve. - Bocs, asszem belevágtam a szavadba.. pedig érdekel a mozi sztorid! - jelzi, hogy várja a befejezést, aztán a mondatra, hogy mennyire meg hogyan jön be neki, csak egy sármos mosolyt villant. - Nálam befutó vagy, ne aggódj. A sikered garantált. - somolyog erősen, kacsintás nélkül, de a szemeiben minden benne van. Amikor hallja, hogy adott valami ötletet, akkor színpadiasan meghajol -futás közben - és utána teper tovább, könnyed kocogásban, hogy tudjanak beszélgetni, bár tény, hogy kezdi furdalni a kíváncsiság, hogy milyen ötletet is adott. A további szavakra meg a szemforgatásra finoman vállon löki a lányt. - Na! Ezt nem mondtam, csak tudom, milyen vagy. Te magad mondtad, hogy a sport, meg a győzelem.. és örülnék, ha ma inkább csak jól éreznénk magunkat. Van elég stressz az életedben.. - vonogatja a vállait, karkörzést imitálva meg vállkörzést, aztán a szemei felcsillannak. - Komolyan! Nah! Mesélj! - igen, rákérdez, és hiába nem szeretné a lány, hogy róla szóljon a nap, vannak ilyen dolgok, amiket Elijaht kifejezetten érdeklik. Főleg, mert ezt a részét ismerte meg, így botlottak egymásba, és most így vannak itt, egymás mellett.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Az elhagyatott kviddics pálya 2018-07-19, 23:34
Elijah & Neira
A képesség és a lehetőség semmit sem ér, ha nem járul hozzá a versengés iránti vágy és az akaraterő.
Milyen érdekes, amikor két boszorkány találkozik és az lesz a legnagyobb hír, hogy ugyanúgy mindketten láttak valami mugli filmet. Akármennyire erősebbek vagyunk a mugliknál, ők a fejlődés, a kreativitás úttörői, ráadásul rengetegszer annyian vannak, mint mi, így nem csoda, hogy nem lehet őket teljes mértékben ignorálni. Vagy hát nem szabadna, de azért nem egy aranyvérű család megpróbálja, ahogy éppenséggel az enyémek is, hiszen a mágikus termékek piacradobásának nem sok köze van a mugli kereskedelemhez, maximum fát vehetnek mugliktól, de az ilyen ügyleteket pedig már nem személyesen csinálják, sokkal nagyobb a cég, ők csak a számokat felügyelik. Én viszont ezzel az alakkal, és az összes többivel, amit sikerült kifejlesztenem - bár igazából elég volt csak a legfőbb vonásaimat átalakítani mindig is - , nagyon is szabadon mászkálhattam a muglik között is. Mondjuk inkább csak koncertekre, bulikra és moziba mentem el, de most pont kapóra jön. - Naná, moziban néztem, amikor… - kezdeném el mondani, de Indi annyira beindul, hogy egyszer csak felkap és még meg is pörget. Kiszakad belőlem egy döbbent nevetés, még jó, hogy az ilyen megragadásra nem ütöttem le, pedig aztán amilyen napjaim vannak mostanában mindenre oda tudnék csapni. Elenged, még bele is pirul az egészbe, én meg csak elmosolyodok féloldalasan és ha már felkapott akkor kicsit megpaskolom a vállát. - Semmi baj ereklye cowboy, de én se gondoltam volna, hogy ilyen könnyű nálad sikert aratnom. - fordítom vissza a kérdését egy kis kacsintással. - Tudod, nem rossz dolog, hogy kimentettél a seprű előtt, ráadásul adtál egy nagyon jó ötletet is. - válaszolom, miközben persze már futunk. Kicsit elhallgatok, ameddig ő beszél és mesél a napjáról aztán megforgatom a szemeimet. - Nyugalom, nem foglak széttépni, nem kell félni. - válaszolok úgy, mintha a szavai csak valami tudatalatti pszichológiai csapás lett volna, amivel csak azt akarja, hogy ne adjak bele mindent. Persze nem gondolom, hogy tényleg ez volt a szándéka, szóval mielőtt komolyan venne gyorsan folytatom. - Na, de tényleg, nem kell rajtam aggódni, csak szórakozunk, igyekszem a gyilkos vágyaimat kihagyni a játékból. Egyébként, ha minden jól megy, nem lesz az életem már olyan stresszes... - kezdek bele, de nem folytatom, hagyom, hogy ha akar rákérdezzen, ha nem, más témát dobjon be. Nem kell mindennek rólam szólnia.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: Az elhagyatott kviddics pálya 2018-07-06, 10:57
Elijah mellett nyugodtan élheti az életét, nincs semmi elvárás, és a srác egyébként is olyan laza, hogy mindjárt szétesik. Nem szeret ráfeszülni dolgokra, és ez meglátszik tulajdonképpen minden egyes mozdulatán és megnyilvánulásán. Ő az, aki mellett mindenki laza és önmaga lehet, egy békés sziget a zaklatott világban - vagy mi. Amikor lemutat az éremre, majd Neira reflektál rá, és kiderül, hogy ismeri Indiana Jonest, akkor teljes mértékben átszellemül és fellelkesedik, egyik pillanatról a másikra. Pupillája kitágul, a tagjai remegni kezdenek, de olyan értelmes, "fan" módban, mint amikor az ember talál valakit, aki ugyanazokat a hülyeségeket szereti, mint ő, és ezzel máris ketten vannak a millióból. A varázsvilágban kevesen ismernek ilyen mugli TV-sztárokat. Pedig az alapja igenis valós. - Te.. te.. te ismered? Mekkora király! - és a hirtelen lelkesedés miatt még fel is kapja a lányt, és megpörgeti, aztán persze leteszi, semmi agresszió, vagy egyéb. És amint ezt realizálja, zavartan beletúr hajába, és megköszörüli a torkát. - Khm.. Bocsi, csak.. ez.. tök ritka.. és megörültem neked. Akkor.. futunk? - dönti oldalra a fejét enyhe pírral, zavarral az arcán, majd kicsit megmozgatja magát és már neki is indul. Kérdezett, ezzel is próbálja oldani az esetleges kínos helyzetet, aztán figyeli a választ. És elmosolyodik. - Ezt is ritkán hallom. Mivel sikerült ekkora sikert aratnom nálad? És, ha ezen múlik - vonja meg a vállait - akkor lehetek a kabalád. Nem rossz állásajánlat. - réved el a távolba, miközben fordulnak a kanyarban, majd a visszakérdezésre csak a szemöldökét ráncolja. - Hát, ennyire nem volt izgalmas. Könyvtáraztam és korrepetáltam. Ami azt jelenti, hogy a mozgásból nekem is egészen kevés jutott mára, éppen ezért nem is baj, hogy most mozgunk. Persze, csak akkor, ha nem veszed véresen komolyan,hanem csak egy laza edzésnek tekinted. Nem akarom, hogy ez is feszültség legyen a napodban, meg az életedben. Ahogy hallottam, abból van elég.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Az elhagyatott kviddics pálya 2018-07-05, 11:44
Elijah & Neira
A képesség és a lehetőség semmit sem ér, ha nem járul hozzá a versengés iránti vágy és az akaraterő.
Bohóckodik egyet, ami tényleg megmosolyogtat és kicsit old is azon, hogy amennyire versengő szellem vagyok, túl komolyan vegyem ezt a napot. Alapból csak kocsmákban szoktunk összefutni, nem is ismeri az igazi énemet, és ugyan már nem egy dologba trafált bele, amikor tanácsot adott és beszélgettünk, akkor se kell a legkevésbé sem úgy viselkednem, ahogy Rose-ként akárki elvárná tőlem. Nappal van, így egy csekély kockázattal is jár, hogy Rose Brooksot nem lehet sehol fellelni, de főleg a tegnapi beszélgetés után érzem, hogy már ez az egész kezd nem érdekelni. Keressék csak Rose-t, a kviddicsvilág üdvöskéjét, sajnálom, de most éppen éli az életét, amit húsz évig nem tehetett meg... Az érme a zsebemben van, így amikor rámutat lepillantok és kicsit összevonom a szemöldököm. - Indiana Jones? - kérdezek vissza, aztán jobban megnézem. - Hol hagytad az ostort és a kalapot, azzal sokkal menőbb lennél, ereklyevadász. - mosolyodom el, ugyan ennél sokkal többet nem tudok a muglik tévéhőséről. Régimódi aranyvérű családból származom, vajmi kevés kapcsolatom volt muglikkal, az is csak és kizárólad Neiraként esténként. Amikor még csak tinédzser voltam éppen sikerült bejutnom a trilógia harmadik részére. Lassan kocogni kezdünk, közben mozgatom át a tagjaimat, és persze ő is. - Sűrű volt, de nem hajtós, igazából nagyon örülök, hogy most egy kicsit megmozgatjuk a tagjainkat. Kezdem úgy érezni, hogy te vagy a szerencsekabalám, ami a te szádon kijön, az csak jó ötlet lehet. - incselkedek kicsit mosolyogva. Volt reggel egy órám, aztán hosszú tárgyalások a vállalatnál, amik nem kimondottan fárasztanának, ha nem lenne ott Mark és pöffeszkedne mint egy kisherceg. - És neked? Régi csontokat porolgattál és kerested az X-eket a térképen? - kérdezek vissza, hiszen jól tudja, hogy inkább szeretek róla beszélni, vagy éppen más irányú témákról, mintsem a múltamról vagy a mindennapjaimról.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: Az elhagyatott kviddics pálya 2018-06-12, 15:43
Elijah profilja mindig is valami végtelen könnyedség volt, amivel minden nehézség elviselhetőbbé válik, és ami miatt nem csömörlik meg a dolgoktól. Persze esélyesen benne van, hogy átlagos, megszokott, nyugis élete volt meg van, a családja egyben van, szereti haverjait, és annak ellenére, hogy Griffendéles, nem kifejezetten az a harcos típus, sokkal inkább egy gáláns lovag, aki néha elvét egy-egy lépést, de valahogy tehetsége van ahhoz, hogy az utolsó pillanatban megmentse a helyzetet. A kviddicsben is ezt szereti tulajdonképpen, de lehet, hogy csak Neira hozza ki belőle ezt a lazaságot, szeretné, ha nem feszülne be annyira, ezért egy-egy laza cselt alkalmaz, hogy a merev légkört megtörje. Ha nagyon komolyan kellene versenyezni, akkor minden bizonnyal ráfeszülne, de ez neki csak játék, nem élet-halál harc. Az meg nem zavarja, hogy a lány nem mondja el, hol volt, mert nem az ő dolga. Ha együtt lennének, vagy házasok lennének, vagy bármi, akkor talán kérdezgetne, de jó eséllyel akkor is elég lenne egy "nem a Te dolgod" vagy "nem mondhatom el" és hagyná annyiban. A kérdésre, hogy milyen szakon is van, csak somolyog egy sort, majd szabad kezével csettintve mutatóujjával a lány csuklóján nyugvó rúnára mutat - vagy a zsebére, ahonnan előhúzta (user nem emlékszik), és kacsint egyet mellé. - A legújabb Indiana Jones áll előtted, személyesen. Amúgy nem vagyok az a nagy bűvész alkat, csak könnyen siklok ki a csapdák elől. - vonja meg a vállait, majd a futásra csak biccent egyet, határozottan, közben a seprűjét letámasztja az egyik fához. - Na és mennyire volt hajtós a délelőttöd? - kérdezi kedvesen, miközben megindulnak, könnyed, laza tempóban, és úgy fest, Elijah egész ügyes a másolásban, könnyen követi le a lány mozgását, mondjuk nem nehéz, ketten vannak, és semmi extra, spéci mozdulat nincs benne.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Az elhagyatott kviddics pálya 2018-06-11, 10:45
Elijah & Neira
A képesség és a lehetőség semmit sem ér, ha nem járul hozzá a versengés iránti vágy és az akaraterő.
Én egyáltalán nem írom le olyan felületesen, hogy egyszerű lenne a srác, néha tud meglepő dolgokat mondani és egyáltalán nem unalmas a kiszámíthatóságával. - Csak azt mondtad, hogy ki akarlak fárasztani az edzéssel. - juttatom eszébe, hátha túl sok vér ment abba a helyes fejbe, amíg fejjel lefelé lógott a seprűről. Tényleg dolgom volt, nem csak valamilyen női fondorlat, hogy éreztessem, hogy fontos vagyok a világnak és nem állhatok akármikor a szolgálatára, de csak biccentek rá és nem mondom el merre jártam. Semmi kedvem hazugsághoz folyamodni, az igazságot pedig nem mondhatom, mert nem nagyon illene bele Neira profiljába. Annyit tud rólam, hogy Roxmorts és London éjszakáit járom, szeretem a balhét és vagánykodni, jól érezni magam a pubokban, na meg persze a kviddicset, amiben nem tudom letagadni, hogy a versenyszellemem is azonnal feléled bennem. Cirkuszi akrobatát játszik, ami eléggé mulatságosra sikerül. Nekem a kviddics mindig az adrenalinról szólt, hiába születtem seprűvel a kezemben lényegében, akkor se jutott eszembe soha csak úgy játékból így lógni rajta. Edzeni az átfordulást, húzódzkodást persze csinálom, csináltam, de csak úgy bolondozni vele, soha. Ahogy leszáll a seprűről az is látványosra sikerül, én meg félrebillentve a fejemet már nem tudok nem megjegyzést tenni. - Mit is keresel a Roxfortban? Látványmágus szakon vagy? - vonom össze a szemöldököm, mert azt tudom, hogy oroszlán, mármint Neiraként is, de hogy valójában melyik szakra jár, arról sosem beszéltünk, így lehet, hogy Ereklyevadász, de inkább tűnik nekem egy két lábon járó lazaság, aki szórakoztatásra született. Persze, senkinek nincsen a homlokára írva, hogy miben van tehetsége vagy hogy mit választott az élete pályájának, én is az iskolában maradtam Elemista szakon, pedig a kviddiccsel foglalkoztam végig, de akkor se láttam még megcsillanni benne az ereklyék szerelmesét. Valahogy az még sosem jött elő. Ennyit arról, hogy egyszerű, mint egy faék. - Kezdjük néhány kör futással, csak laza ütemben, hogy beszélgethessünk közben. - vetem fel, mert akármennyire várom, hogy megkezdődjön a kviddicsezés, próbálom újra és újra figyelmeztetni magam, hogy nem fog vérre menni, és nem az a cél, hogy megsemmisítsem Elijah-t, hanem az, hogy mind a ketten jól érezzük magunkat. Már minden cuccot lepakoltunk, szóval lazán összefogom a hajamat és egy perc laza nyújtás után kocogni kezdek a rozsdás, rozoga pálya ívén. Néha kicsit gyorsítok, néha kicsit lassítok, karkörzés, egy helyben futás és nyakkörzés, szakaszonként és úgy helyezkedve, hogy a srác mellettem lehessen és mindent szinkronban csináljunk.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: Az elhagyatott kviddics pálya 2018-06-01, 09:28
Sajnos Elijah valahol pont olyan bonyolult, mint egy faék. Az, ami és amit mutat, így nem nagyon kell benne mélyebb dolgokat keresni, de pont ettől különleges. Nem fél attól, hogy azt mutassa, ami, és ezt fel is merje vállalni. Hátsó szándék nélkül lovagias, és végtelen lelkesedéssel tud örülni annak, hogy most kimennek edzeni, és ha azt mondja, a lány benseje tetszik neki, az úgy is van. Neira megjegyzésére és érintésére minden esetre elmosolyodik, mert jól esik neki, de csak semmi flörtölgetés, mert sose érnek oda, ahova kellene. Amikor már kint vannak a mezőn, akkor vesz pár levegőt, meg azért körbenéz, innen, helyből. A megjegyzésre, mely szerint kifáradna egy kis bemelegítéstől finoman felszaladnak a szemöldökei, és kissé morgósan pislog a leányzóra. - Ezt egy szóval sem mondtam. - aztán ravasz mosoly jelenik meg az arcán. - Ez nem volt kérdés. Nem csak nekem kell a bemelegítés, hanem neked is. Hacsak nem töltötted az egész napot idekint, amit kétlek.. azt mondtad, dolgod van előtte. - néz egy kissé kérdőn, kíváncsian a végén, no nem mintha azt akarná megtudni, mit csinált a lány, csak annyit, tényleg volt-e dolga. Na persze Elijah nem hiszi, hogy a lány nagyon hazudozna, vagy nagyon kellene edzenie, hiszen csak Elijah-val fog játszani, még csak vérre se megy az egész. Amikor megnyugtató szavakat hall, hogy minden rendben van, akkor sóhajt egy nagyot, megkönnyebbülten, és úgy lóg le, fejjel lefelé a seprűről. Ahogy Neira elneveti magát, a srác csak vigyorog, és meghajol.. azaz most hasizmozik, mert ez így fest, aztán, ahogy arra kerül a sor, hogy lesz-e edzés, a fiú kalimpál egy sort. - Dehogyis! Nem vagyok én semmi rossz elrontója. Már ott is vagyok! - és valóban. Nyújtózik egy nagyot a föld felé, majd egy akrobatikus, könnyed mozdulattal fordul kézenállásba és onnan áll fel, majd leporolja magát, majd kinyújtja jobb kezét, és a seprű engedelmesen odasuhan. - Kezdhetjük, figyelek, teljes mértékben a tied vagyok. - tol be a végére egy könnyed kacsintást.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Az elhagyatott kviddics pálya 2018-05-31, 17:44
Elijah & Neira
A képesség és a lehetőség semmit sem ér, ha nem járul hozzá a versengés iránti vágy és az akaraterő.
Csak megforgatom a szememet a lovagiasságán, talán azért tagadom meg ennyire ezt az egészet, mert a valóságban, Rose-ként, ha valaki így viselkedett annak mindig volt valami hátsó szándéka. Ott pedig adnom kell a kecses kis hercegnőt és elfogadni az álszent lovagok előzékenységét, akik csak szeretik érezni, hogy ők a férfiak a házban és ők az erősebbik nem. De itt nem kell ilyesmit megjátszanom és nem is fogom. Szerencsére Elijah se tolja túl a dolgokat, és csak elvicceli a függetlenségemet és hogy nem fogadom el lovagomnak. Ez így a tökéletes, mert képes lennék még az erdő közepén is belemenni egy vitába, ami tisztázza, hogy erős, független nő vagyok. A flörtölés nagyon is bejön, lassan elfeledteti a gondjaimat és tényleg úgy érezhetem magam, mint egy fiatal nő, akinek nincs is más gondja az életben, minthogy jó pasikkal töltse el az idejét. - Nem olyan nehéz azokba az erős karokba beleomlani. - válaszolom, és futtában megszorítom egy simítás után az alkarját. Persze nem erősen, csak mintha a izmait markolásznám. A megjegyzés, hogy a belsőmet szeretné megdicsérni nagyon is imponál, végül is tényleg igaz, hogy a külsőm nekem egyáltalán nem fontos és pont ezért azt hiszem már eljutottam odáig, hogy másokat se a külsejük alapján ítéljek meg. Persze, ez nem jelenti azt, hogy Elijah kisfiús szomszédfiú kisugárzása miatt már gyanús lenne, hiszen ki tudja, hogy csak látszat-e az egész. Csak nem ennyi az egész, amit látok. - Ha egy kis bemelegítéstől kifáradsz, akkor az már régen rossz. Én is csinálom veled. - kacsintok rá, aztán a kérdésre csak könnyedén megvonom a vállam. - Persze, minden rendben. Tegnap az volt a baj, hogy előtte már teljesen lefárasztottam magam. - válaszolom könnyedén, és nem csak azért, hogy megint játsszam az erős kislányt. Születésem óta gyakorolok titokban, nem probléma az alakom fenntartása, ameddig nem vagyok totálisan kimerülve vagy esetleg nem ájulok el. Az meg szerintem még soha nem fordult elő velem, szóval ettől nem kell félnem. A srác felszáll és fejjel lefelé lógva bohóckodik, amire nem tudok máshogy reagálni, minthogy kicsit elnevetem magam. - Ha a földön, akkor dobálózzunk egy kicsit és az ütőkkel terelgessük a gurkót. Csak egyet engedjünk el szerintem, úgy biztonságosabb, hogy nem lesz sérülés. Terelőnek raknak a csapatba ugye? - kérdezek rá, bár nem szokott az emlékezetem nagyon csalni, de azért biztosra megyek. Tegnap eléggé szét voltam esve, szóval még az lehet, hogy nem terelő, hanem hajtó lesz. Az biztos, hogy nem őrző és nem fogó, abban biztos vagyok, hogy emlékeznek, mert ahhoz az üdvöskéket kell kidobnia a csapatból, McLaggent és Pottert, azok pedig ha a nyakukat szegik tudnék róla. - Bár ha már is seprűn vagy, akkor ezt vegyem egy szavazatnak, hogy ne legyen földi bemelegítés? - billentem meg a fejemet oldalra, várakozóan.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: Az elhagyatott kviddics pálya 2018-05-26, 13:38
Elijah egy nagyon egyszerű, néha klisés srác, akinek ez bók, szereti az életét, halál laza,és valahogy semmit sem vesz túl komolyan, mert nem nagyon érintette meg a halál, a nyomor, és egyéb dolgok. Ha meg igen, akkor is pozitívan jött ki belőle, és nem hagyta sose, hogy a kedvét letörje bármi negatív dolog. A lány válaszára beletúr sűrű, barna hajába, elhúzva a száját. - Hát, tudod a magam fajta lovagoknak ez a feladatuk. De.. lásd kivel van dolgod, azt hiszem, tehetünk ma kivételt. A világért sem szeretnék egy ilyen csinos hölgyet megsérteni. - mosolyodik el játékosan, aztán csak biccent, jelezve, hogy valóban valami ilyesmi volt, amire gondolt tulajdonképpen. Akkor is, ha ez nem teljesen igaz, mert direkt mondta, amit mondott, de oda se neki. Néha szívesen csavarja a szavakat, és nem mindig veszik észre, ilyenkor meg általában ráhagyja a másikra. Ami azonban utána jön, ahhoz közelebb lép a lányhoz, és a fülébe súgja, kissé halkabban. - Ügyesen omlasz a karjaimba. - súgja, majd tova is libben, erősen pimaszul, nyilvánvalóan, aztán, hogy a lány hogy reagál rá, az már egy másik kérdés,meg az már az ő dolga, lehet hogy jól, lehet, hogy picit felszívja magát. De nincs ebben semmi sértő a fiú részéről, csak egy kissé húzza a lányt, akit azért nem Elijah kapart össze, de tulajdonképpen mégis. Ez a fiú szemében nem vesz el semmit a lány értékéből, nem is zavarja, vagy nem gondolja ettől gyengébbnek. De a tények makacs dolgok. Út közben nem akarja letámadni a lányt, de tény, hogy a tegnapival elég sok határt átléptek, mondhatni ugrott egy nagyot a kapcsolatuk, így szintben. Hirtelen egész közel kerültek egymáshoz, és azért ezen nehéz csak úgy túltenni magukat. Ami nem jelenti azt, hogy Elijah éppen bele lenne esve a lányba, és feleségül akarja venni, csupán ezek az érintések már nem okoznak nagy gondolkodást, habozást, illetve éppen ezért nincs is akkor jelentőségük. Nem egy lassú folyamat újabb lépcsőfoka, hanem valami, ami visszább van, így legitim, és nem kell rajta agyalni. Nincs jelentősége, csak eszköz valami másra. Ahogy Neira reagál, Elijah elmosolyodik, miközben elengedi a lány arcát. - Még szerencse, hogy nem a külsőd dicsértem meg, hanem aki mögötte van. - sejtelmes félmosoly, majd tovább indul, fel az ösvényen, és mintha meg se történt volna az előbbi pillanat, lelkesen néz körbe, hogy hova is érkeznek, út közben könnyen megpörgetve a seprűt a kezében. Amikor kiérnek a tisztásra, körbenéz, és valóban egész lepukkant a hely, és egy kissé meg is lepi, hogy az ő seprűje jobb széria, mint ami a lányé. Nem gondolta volna. Kis nyújtózás után féloldalasan felül a seprűre, és lebegni kezd, majd feljebb emelkedik, és fejjel lefele lógva kezdi el figyelni a lányt,lábaival kapaszkodva a seprűbe. - Szeretnél kifárasztani, hogy biztos legyőzz, mi? Kis ravasz.. de nem bánom. Hogy érzed magad a bőrödben? - tesz fel egy halál egyszerű kérdést, miközben hol a lányt, hol magát a helyet nézi, hiszen az valahol sokkal izgalmasabb most a számára. - Milyen játékra gondoltál? - kérdezi továbbra is lógva, néha egyik kezében feljebb húzva magát a seprűn, hogy ne menjen annyi vér a fejébe.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Az elhagyatott kviddics pálya 2018-05-15, 11:25
Elijah & Neira
A képesség és a lehetőség semmit sem ér, ha nem járul hozzá a versengés iránti vágy és az akaraterő.
Kinek bók, kinek megjegyzés, annyira nem vagyunk még egy hullámhosszon, hogy azt higgyem, hogy neki még hízelgő is lenne, ha egy tinibanda rocksztárjához hasonlítanám. Nekem kicsit klisés, persze nem mintha Rose Brooks a maga hideg, törtető Mardekáros pofijával nem lenne klisés. De hát az nem is igazán én vagyok, csak egy kis része az énemnek, elég szomorú, hogy még is mindenki számára az az igazi. - Szép, akkor ha nem vagyok gyenge kislány, akkor inkább tovább állsz olyanhoz, akin segíthetsz? - kérdezek vissza, játszott sértődöttséggel, hiszen a kacsintásából egyértelmű, hogy ő is csak játszadozik velem. Könnyű lenne elengedni, hogy ő akar lenni az erős férfi, aki megmenti a bajba jutott hölgyet, de az ilyen szerep nekem nagyon nem fekszik. Egyelőre csak vidáman csipkelődünk, de ha komolyra fordulna a szó, tuti, hogy kikelnék magamból. - Én aztán meg nem sértelek, gondolom úgy gondoltad, hogy meg ne sértődjek. - mosolyodok el kicsit, aztán újra megszólalok. - Mármint azt nem tapasztalod, hogy kinőttem volna az igéző kék szemeket vagy azt nem hiszed el, hogy nem csuklóból megy az átváltozás? - kérdezek vissza, felvonva a szemöldökemet, aztán jön a kis közjáték, amikor megállít és az állam alá nyúlva mélyen a szemembe néz. Állom a tekintetét, bár nem teljesen értem ezt az egészet, egyáltalán nem vagyok ehhez szokva. Tekintve, hogy nem valami sokan tudnak róla, hogy alakváltó vagyok, nem is szokták így méregetni a “testeimet”. De attól függetlenül, hogy ezúttal ázsai vonásokat viselek, a szemeim mélybarnák, még ugyanúgy én vagyok én, a tekintetem vad, megzabolázhatatlan és kicsit karakán. És persze kíváncsi és értetlen is ebben a pillanatban. Hagyom, hogy végigsimítson az arcomon, tegnap figyelemertelés miatt rávetettem magam és hosszan megcsókoltam, talán átléptük már azt a határt, hogy ne zavarjon, ha hozzámér. - Ezt bóknak veszem, bár azt hiszem lassan lepattagnak rólam a külsőmre ejtett bókok. Lehet, mert pontosan tudom, hogy milyen szépek a vonásaim. - kerül az arcomra most egy kihívó mosoly, aztán megszűnik a pillanat, hogy olyan merően néz engem, és tovább indulunk. Csak biccentek az irányra, aztán egy-két percen belül már látni is a fák között, ahogy néhány rozsdás vaskarika kiemelkedik a magas rudak között. Sokkal kisebb a pálya, mint a Roxforti, régi és rozoga, de a célnak tökéletesen megfelel. Az egyik karika tövében ott a doboz a gyakorló labdákkal és egy egyszerűbb seprű, semmi méregdrága és semmi egyedi tervezés, csak egy pár éves típus, ami még mindig jól szuperál, még se üvölt róla, hogy amúgy a szakadt, laza utcai ruhák mögött egy dúsgazdag örökös vagyok. - Na, készen állsz? Vagy még beszélgetnél kicsit és legyen földi bemelegítés? - adom meg a lehetőséget, hiszen attól még, hogy edzeni invitáltam, nem muszáj csak annak történnie.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: Az elhagyatott kviddics pálya 2018-05-11, 07:01
Néha már annyira laza, hogy majdnem szétesik, de tény, hogy van egy stílusa, amit nem igen tud levakarni magáról, egyszerűen így érző jól magát, és ebben érzi magát otthon. Így született, ilyen frissen és üdén. Számára minden csak nézőpont kérdése. A rocksztár megnevezésre nem sértődne meg - sőt. De ez a bók most elmarad. Lassan csóválja, ingatja a fejét. - Sajnálom, de nekem csak ilyen hölgyekre van szerződésem, és ha veled nem, hát mással kell töltenem a napot. - sóhajt fel, lemondóan, majd kacsint egyet, és felkapva a seprűjét, már indul is a lány után, jelezve, hogy mehetnek. Van egy ilyen kellemes kisugárzása, ezért is szokták szeretni az emberek általában, és ami azt illeti, persze, neki is vannak csavarok az életéből, de tény, hogy a jobb részéből jutott ki. Nincsenek benne durva halálok, meg ilyenek, egész békés és nyugis életes volt eddig, de az is kell, hogy a világ rendje és harmóniája fennmaradjon. Arra, hogy túlozna, felszaladnak a szemöldökei. - Már meg ne sérts, de az utóbbi időben nem ezt tapasztalom. - mondja kissé rosszallóan morogva, kétkedve, majd csak sóhajt, és követi szépen a lányt, meg-megállva, a csendesebb utcákban beszélgetve, aztán az egyik ilyen csendesebb részen néhány könnyed lépéssel a lány elébe kerül, finoman megállítva ezzel, és szabad kezével megfogja a lány arcát, finoman, hogy a szemeibe tudjon nézni, csak pár pillanatra, a maga kedves, mogyoróbarna szemeivel. Közben még el is mosolyodik, majd elengedi a lányt, finoman végigsimítva annak arcán. - Nem mondanám, hogy ezek a szemek kevésbé igézőek. - aztán maguk mögé néz, pontosabban előre és halkan hümmögve biccent. - Ha jól sejtem, közel járunk. Fel az ösvényen? - és már indul is, persze előreengedi a lányt, ő vezet, ő tudja, merre kell menni, ő meg csak lelkesen követi, persze méregetve, kivel is áll szemben, ki megy vele szemben, kivel kell barátkoznia.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Az elhagyatott kviddics pálya 2018-05-01, 19:22
Nálam semmi, hiszen már mindent odavittem az eldugott pályához, csak a zsebeimben van néhány cucc, mint például az előkerülő érme, amit megpörgetek az ujjaim között, oda kerül vissza. Kicsit vicces, hogy Elijah olyan beállásban vár rám, mintha valami rocksztár lenne egy pószterről a kócos hajával, de megjegyzést nem teszek. - Szelektív a hallásod, szépfiú, én pont azt mondtam, hogy nem vagyok bajbajutott hölgy és nincs szükségem lovagra. - hárítom el a kis somolygását, de én is mosolygok, egy cseppet sem rosszalló a hangom. Jól esik ez a kis huzavona, Elijah mindig olyan laza és üde, mintha egy egészen másik világban élne. Valamilyen gondtalan kis buborékban, benne mindennek a jó oldalával. Nem mondom ezzel persze, hogy naiv lenne a srác, vagy tudatlan, csak annyival... jobb, mint a környezetem. Ártatlanabb. Még akkor is, ha lehet, hogy egy csajozógép. Csak tanulgat, kviddicsezik hobbiként és el van a világában minden nagyobb gond nélkül. Vagy csak nem terhelt az életével, de abban is vannak csavarok? - Ugyan Elijah, azért ne túlozd el. - mondom félvállról, pedig a metamorfmágia ilyen szintű gyakorlása tényleg nem semmi. Amúgy is nagyon ritka képesség, de amióta az eszemet tudom rendelkezek vele és titkolom a világ elől, egyedül gyakorolva. - Minden amit látsz hosszú évek gyakorlata. Nem most próbáltam ki először, csak azért láttál eddig úgy, ahogy megismerkedtünk, mert azt gyakoroltam a legtöbbet és azt tudtam legjobban fenntartani. De az utóbbi időben... Nos.. kinőttem azokat az igéző kék szemeket. Vagy legalább is a hírnevem. - magyarázom, persze számtalanszor megállva, amikor embereket sejtek magunk körül. Csak akkor beszélek, ha teljesen üres az utca, de ezt már bizonyára megszokhatta a legutóbbi csendharang óta. Ezúttal csak néhány centivel vagyok magasabb annál, akit megszokott, ellenben a bőröm valamivel sötétebb, a vonásaim pedig keletiesek, sötét, mandula szemek, barna haj, sokkal természetesebb, mint a sötét fekete haj, a smink és a szikrázó kék szemek. Tudom, hogy sokat kérek tőle, nem olyan könnyű megemészteni, hogy mindig más alakban bukkanok fel mostanában, de én ugyanaz a személy vagyok, aki eddig, még ha nem is tud sok mindent arról, hogy ki is vagyok én, a lényeget tudja. Hogy akárki is vagyok, más akarok lenni. És hogy imádom a kviddicset. És éppen emiatt tartunk az erdő mélye felé, a rozsdás kis kviddics pályára játszani, hogy segítsek neki felkészülni a meccsére. Még akkor is, ha éppenséggel magam ellen játszok vele, hiszen a Griffendél és a Mardekár meccs jövőhéten lesz. Néhány nap és ott élesben állhatunk egymással szemben, és még mindig nem fogja tudni, hogy ki vagyok. Legalább is ez a terv. Kiérünk a városból, egy erdei ösvény emelkedőjén sétálunk tovább, nem vészes emelkedő, így egy cseppet sem lassulunk, bár tény, hogy nem is szaladok, nincs hova.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: Az elhagyatott kviddics pálya 2018-04-26, 08:06
Teljesen lazán érkezik meg, szokásosan pár perccel előbb, edzőruhában, illetve a seprűjével, ahogyan az illik, és árgus szemekkel figyeli az embereket, akik erre járnak ebben a korai órában. Lazán nekitámaszkodik a Vadkan ablakpárkányának, felhúzza egyik lábát, finoman félredönt a fejét, a seprűjét meg magának döntve pihenteti. Haja borzas, mint mindig, és egy kissé el is bambul, amikor egy idegen lány jelenik meg előtte. Már éppen mondaná neki, hogy most nem ér rá, amikor meglátja a rúnákat, erre felhúzza a szemöldökeit, aztán sóhajt egy nagyot. - Na igen, ezért kaptad. - csóválja meg finoman a fejét, miközben ellöki magát az épület falától, majd a lányszavaira pajkos mosoly suhan át az arcán, és úgy válaszol. - Szóval már a lovagod vagyok? Azt hittem az a csók csak álca volt.. - somolyog tovább, majd finoman megemelgeti a szemöldökeit, olyan sokat sejtetően, aztán határozottan bólint, hogy felőle aztán indulhatnak is. - Mindig is tudtam, hogy különleges lány vagy. De azét, hogy úgy cseréld magad mint a ruhát.. Igyekszem megszokni. - morog még egy picit, és egy cseppet sem zavarja a séta, könnyedén tartja a seprűt maga mellett, miközben elindulnak, és hagyja, hogy a lány vezessen, miközben azért végigméri, kivel is áll ma szemben. Szokatlan, persze, főleg, hogy azt se tudja, milyen a lány igazi alakja, csak annyit tud, amennyit meg-meg mutogat, és ez már így a harmadik alak. Csinos, nem azért, de lassan el fogja veszíteni a fonalat.Még szerencse, hogy adta azt a rúnát.. valamibe legalább tud kapaszkodni..
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Az elhagyatott kviddics pálya 2018-04-18, 15:33
Túl vagyunk a tárgyaláson és az iskolában sincsen túl sok dolgom ma, nem véletlenül ajánlottam fel Elijah-nak a délutánomat, amikor elhárította, hogy este kimenjünk az elhagyatott pályára. Persze, nagyon is igaza volt, az energiáim annyira elfogytak, hogy ahogy visszaértem a Roxforti szobámba és lezuhanyoztam, azonnal elnyomott az álom. Igaz, hogy azt mondtam, hogy a múltkori alakot fogom felvenni, de még is új vonásokat viselő lány jelenik meg kettőkor a Szárnyas Vadkan előtt, laza edzőruhában. Mikor a fiú odaér csak rámosolygok, aztán a kezeim között felvillan a rúna, amit tőle kaptam, végigpörgetem az ujjaim között, aztán újra zsebre teszem. - Sajnálom, hogy faképnél hagytalak és nem kísérhettél haza, amúgy se vagyok a rajongója ilyen régi berögződéseknek, hogy a bajba jutott hölgyet haza kiséri a lovagja. - mosolygok a srácra, nem látszik rajtam semmilyen kimerültség. Ha kialszom magam és az uralmam alatt tartom a metamorfmágusi képességeimet, akkor mondjuk nem is nagyon látszódhat karika a szemem alatt, ha nem akarom. Főleg nem egy felvett arcon. Az elmúlt évek alatt mindig az a Neira voltam, akit először megismert, de az utóbbi időben kísérletezek az arcokkal, nem csak azért, mert egyre nagyobb bajba kerülök, hanem azért is, mert kíváncsi vagyok mire is vagyok képes... Magasság, testalkat, bőrszín, szemszín, haj, hang... Mindent tudok uralni a megfelelő gyakorlással? Évek óta birtoklom a képességet és most először nem elégszem meg Neirával. - Indulhatunk? Csak negyed óra séta az erdőben. - kérdezem, várakozóan felvonva a szemöldökömet. Nem tudom, hogy mennyire fogja sokkolni, hogy már megint új alak, bár azt hiszem lassan hozzá fog szokni.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
