2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Csendes vagyok és szerény. Ha piszkálsz, csendben kinyírlak, és nem mondom el senkinek!"
Főkarakter: Christopher O’Neal Teljes név: Rebeca McGillion Születési hely és dátum: 1961-augusztus-22 Csoport: Varázshasználó Patrónus: Hóbagoly Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Képesség: Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan -Kiemelkedő Bűbájtan - Tehetséges, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő,
Jellemed kifejtése
Mit mondhatnék magamról? Nem vagyok egy érdekes egyéniség, kit mindenki körülzsong. Nem mondanak rólam meséket, egyszóval híres sem vagyok. Valójában nem szeretek magamról beszélni. Bár talán néhány dolgot el kellene mondanom magamról. Csendes, és nyugodt egyéniség vagyok, aki sokáig tűri a bántó, és rémes dolgokat, de ha betelik a pohár, képes vagyok vulkán módjára robbanni, és olykor pusztító eredményeket hozni. Ami a szívemen az a számon típus vagyok, így gyakran kimondok olyanokat is, amiket a következő pillanatban már megbántam. Olykor szörnyen érzelgős tudok lenni, s képes vagyok végigsírni egy bugyuta mugli filmet... azt hiszem az a sok év, mit közöttük töltöttem, kellőképpen elrontottak.
Megjelenés
Sosem voltam az a hatalmas alkat, kire rá lehetett fogni, hogy még ülve is elérné a csillagokat. Nem. Mindig is alacsony voltam, bár ezt sosem éreztem hátránynak. Kivéve akkor, ha valami a legmagasabb polcon volt, s nem használhattam varázslatot az eléréséhez. Hosszú vörös hajam van, mely olykor-olykor hullámos fürtökben omlik vállaimra, akár mint valami mesefilmben. Szeretem a kényelmes ruhákat, az olyanokat, amiket a muglik is szívesen hordanak. No de nem az alja félét... szeretem a bőrkabátom, a farmerem, és a melegítőm, de azt csak odahaza hordom. Mivel sokáig egy mugli volt a férjem, így ritkán hordtam talárt, s talán csak pár hónapja hogy iskola éveim óta egy is rajtam volt ismét.
Életed fontosabb állomásai
Azt hittem megszakad a szívem. Azt hittem elhagy minden reményem, mikor szerelmem szeme láttára kellett hozzámennem egy Muglihoz… ráadásképpen mindjárt gyermekem halála után. Olyan volt ez, mint a legrémesebb büntetést, mit anyaként, és gyermekként el kellett viselnem. Szememben könnyekkel mondtam ki az igent, miközben gondolataimban csak az lebegett, hogy ezzel megmenthetem Richard életét. Drága szerelmem, kinek odaadtam mindenem, s még csak annyit sem tehetett, hogy megszöktet esküvőm előtti éjjelen. Életem minden egyes pillanatában rémálomként gondoltam vissza mindezekre. Richardra, az elveszett gyermekemre… arra, hogy mi lehetett volna ha… arra, hogy egyszer majd viszont látom gyermekem, még akkor is, ha a Kaszás karjai közé kell futnom ezért. Jó feleség voltam, nem csaltam meg párom egyszer sem, ám az a rengeteg megaláztatás mit el kellett viselnem. Hiába volt a rengeteg tanulás, a Muglik között hasznát szinte semminek sem vettem…bár talán akkor, mikor Férjuram nem volt odahaza, s varázslat segítségével pucoltam tisztára mindent, miközben én magam a kanapén üldögéltem egy pohár vörösborral kezemben, maximum hangerőn hallgatva a kedvenc dalaimat, s előfordult, hogy pityeregtem mint egy óvodás. Egy ködös éjjelen aztán, a férjem életét vesztette. Nem mondom, hogy volt benne részem, de azt sem, hogy nem. Sosem szerettem, és erre igazán a sírja mellett állva jöttem rá, miközben lepillantottam a végtelennek ható sötétségbe. Ott álltam feketébe burkolózva, miközben hatalmas pelyhekben hullott a hó, s közben csak a gyermekem járt a fejemben, mit még csak el se temethettem. 16 év telt el azóta, de még mindig hatalmas űr tátongott bennem. Ám mikor anyósom nem figyelt, mosoly költözött arcomra, hiszen eszembe ötlött milyen rég is fogtam utoljára varázspálcát, s milyen rég kaptam baglyot… mily rég volt, hogy talár lehetett rajtam…de most… most boldog özvegyként térek vissza, miközben a muglik iránti utálattal szívemben tértem vissza a Saját világomba. Az a rengeteg elvesztegetett idő… a rengeteg elhanyagolt pillanat. De most mindent bepótolok. Mindössze néhány hónapja lakok még ismét sajátjaim között. Csak néhány hónapja első ízben volt rajtam talár, s csak alig pár napja ízleltem újra a vajsört, miből jobbat nem ittam még… a minden ízű drazsé… a csokibéka… és minden mit a muglik el se tudnak képzelni…és a boldogság, hogy kedvemre varázsolhatok… És most…most ott állok Anyámék háza előtt, sötét csukjával fejemen, figyelve őket, milyen boldogan élnek nélkülem. De egy nap, majd bemegyek, és a képükbe vigyorgom. És ha piszkálnak…hát cselekszem minden szemrebbenés nélkül…
A hozzászólást Bec Gillion összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-01-08, 16:09-kor.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bec Gillion 2015-01-08, 10:52
Elfogadva!
A mágiaágaid terén van egy cseppnyi keveredés, azt majd szólj, ha szerkesztetted. Kettő darab kiemelkedő lehet, a tehetséges nem érdekes, más nem kell. ^^ Szóval ezt picit rendszerezd kérlek és szólj, ha kész. Egyébként a kari szuper lett, olyan szépen fogalmazol még mindig, hogy ihaj és remélem, hogy majd rátalálsz a lányodra is, vagy ő rád, vagy mindketten egymásra, de kérem azt a boldog happy endet, mert úgy szép az élet és attól repes a szívem! Elragadtattam magam. A lényeg, hogy király pb-d van, ritkán látni és én szeretem a ritka pb-ket, és nem tudok mit mondani ezen kívül, szóóóval foglalózz, aztán élj újra boszorkányként és nyomasd a mágiát orrba-szájba.
Kettő darab kiemelkedő lehet, a tehetséges nem érdekes, más nem kell. ^^ Szóval ezt picit rendszerezd kérlek és szólj, ha kész. 
Egyébként a kari szuper lett, olyan szépen fogalmazol még mindig, hogy ihaj és remélem, hogy majd rátalálsz a lányodra is, vagy ő rád, vagy mindketten egymásra, de kérem azt a boldog happy endet, mert úgy szép az élet és attól repes a szívem! 
Elragadtattam magam. 
