2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Dreams feel real"
Főkarakter:Leonardo R. Davis Teljes név: Viridiana Katharine Gwinston Születési hely és dátum: Salisbury, 1979. 07. 13. Csoport: Griffendél Patrónus: Ló Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 7. évfolyam Képesség: Legilimencia Kiemelkedő tudás:Sötét varázslatok kivédése – kiemelkedő Bájitaltan – kiemelkedő Mágiatörténet - tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Jellem… Ez egy nagyon érdekes fogalom. Mitől is függ valaki jelleme? Egyértelműen a környezetétől. Vagy…? Életem a sötétben kezdődött, és a fényben folytatódott. Tudom, hogy milyen a nyomor, és tudom, hogy milyen a fényűzés. Segíteni szeretnék mindenkinek, ha egy jó szóval, akkor azzal. De tényleg mindenkinek. Úgy gondolom, hogy amíg engem valaki nem bánt, addig ő velem van, és nem ellenem. Egészen addig, amíg valaki normális velem, én is az vagyok vele. Mi okom lenne az ellenkezőjére? Ám ha keresztbe akarsz nekem tenni, ha a kisebbet szekálod, ha a barátaimat bántod… Neked véged. Nem szokásom stresszhelyzetekben sokat gondolkodni, először lendül a pálcám, aztán csak utána gondolom végig, hogy tényleg kellett-e volna az a rémdenevérrontás… „Tüzes egy teremtés!” – mondták már többen is rólam, és igazat kell nekik adnom: forrófejűségem becsületbeli dolgok esetén (főleg ekkor) nem ismer határokat. Ahogyan persze vakmerőségem se (igazi Griffendéles, yeah!) Általában nem törődöm az engem érő rosszal, de sajnos én is emberből vagyok, és néha nem megy tovább. Utálom, ha gyengének látnak mások, így utálok sírni, vagy kiakadni mások előtt. Természetesen mindig fegyelmezem magam, így amikor végképp nem bírom tovább, általában nézőközönség előtt török össze. Grat, Vi! Úgy érzem, hogy beképzeltség nélkül kijelenthetem, hogy igenis okos vagyok. Az RBF-jeim elég jók lettek, auror szeretnék lenni. Szerencsére ahhoz nem kell mágiatörténet. (Mu-ha-ha!) Igen, a mágiatörténet az én gyengém. Egyszerűen nem megy. Nem. Nem arra találták ki az agyamat, hogy évszámokat társítson hősi tettekhez. Erre képtelen vagyok. Természetesen nem tartozom az átlag diákok közé sem. A legtöbb lány csapatban járja a folyosókat – én a haverjaimmal teszem ugyanezt. Sosem gondoltam volna, hogy jóban leszek három fiúval, de még első osztályban menthetetlenül összenőttünk. Együtt könnyebb Friccs eszén is túljárni. Látni lehet abból, amit eddig magamról írtam, hogy kissé csapongó vagyok… Nagyon. Érdekel minden, ami nem hétköznapi, ami különleges. Képes vagyok annyira lelkesedni egy-egy dologért, hogy még aludni sem tudok! Szent szalamandra, nem vagyok százas. És már megint össze-vissza írok le mindent, ami csak eszembe jut. Szóval… Ha szereted a kalandokat, akkor mellettem a helyed. Én szeretnélek megismerni, és egészen addig állok rendelkezésedre bármiben, amíg nem teszel ez ellen.
Megjelenés
Általában energiavámpírként szoktak az emberek megjegyezni engem. Enyhén hiperaktív vagyok, nem nagyon, á dehogy is. Mindig energikus vagyok, és pörgök a legtöbb helyzetben. Szeretek mozogni, hobbiként kviddicsezek, és lovagolok. Mindennek hatására, ó… Az egyik barátom szokta mondani: „Bombanő vagy.” Igen, egybeírva. Nála ez már állandósult kifejezés. Átlagos magasságú vagyok, és vékony. Én ennyivel jellemezném csak a külsőmet. Mármint messziről. Alapvetően nem tartom magamat túl szépnek – elég ha mások annak tartanak -, de a szemeimet imádom. Kékek. Vagyis kívül kékek, belül barnák. Hosszú, általában barna hajam vagy stílusosan feltűzve, vagy kiengedve hordom. Csak azért általában barna, mert ha gondolok egyet, akkor más színűre színezem. Mennyivel egyszerűbb varázslattal! Többnyire az iskolai egyenruhában vagyok: egy ingben és egy rövid szoknyában. A nyakkendőt hordom, de pontosan úgy, mint a három jómadár barátom: csak rendezetlenül kötöm meg. Ez nálunk már hagyomány. Ha valami miatt szépen kell felöltözni, akkor szeretek felvenni magas sarkú cipőket, és merész szabású falatnyi ruhákat. Egyébként ha nem kell az egyenruha, akkor egy egyszerű talárt, vagy mugli farmert és pólót hordok. Szinte mindig mosolygok, és ezt elég nehéz letörölni az arcomról, de nem lehetetlen. Ha kell, tudok hideg is maradni. Bár ez nehezen megy. Hiperaktivitásomhoz tartozik, hogyha valami miatt izgulok, akkor hajlamos vagyok gesztikulálva és mutogatva beszélni. Külső szemlélők számára garantált a sírva röhögés. Összességében egy mosolygós aranyos lány vagyok, akinek ha beszólsz, akkor vigyorogva átkoz meg.
Életed fontosabb állomásai
Mint már említettem, az életem a sötétben kezdődött, és a fény felé tart. Salisburyben születtem, és ott is éltem tíz évig édesanyámmal. Anyám… Halottról nem mondunk rosszat, így igyekszem finom lenni. Ő a testéből élt, és az így szerzett pénzét olcsó szeszre és drogra költötte. Mugli volt, a legjavából. Általában az utcán éltünk, és részem volt sok rosszban. Sosem felejtem el, hogy mindig abban reménykedtem, hogy egyszer felkeres az apám, és elvisz egy jobb helyre. Anyám 1989. december 24-én, szenteste vesztette az életét. Egy amúgy is lelkileg megviselt gyereknek – nekem -, ez már sok volt. Jó pár óra kimaradt az emlékezetemből. A következő dolog, amire emlékszem, a fény… Egy fehér, kórházi szobában ébredtem. Annyira elgyengültem a hosszú éhezés és fagyoskodás miatt, hogy majdnem meghaltam karácsony éjjelén. Egy magas férfi ült az ágyam mellett, őszülő szakálla megrándult a mosolytól, amikor látta, hogy felébredtem. Na igen, később megtudtam, hogy valójában esélyem sem volt meghalni. Londonban voltam, a Szent Mungóban, egy csapat medimágussal. Létezhetetlen volt, hogy bármi bajom essen. Még aznap elmentem a férfivel, aki az ágyam mellett ült amikor felébredtem, és elfoglaltam a saját szobámat a Gwinston-kúria emeletén. Mert igen, az apám ült mellettem, aki nem tudta, hogy van egy lánya. Csak anyám halálakor értesült róla. És igen, az apám gazdag. Nagyon gazdag. Joseph Harold Gwinston egy ősi aranyvérű máguscsalád utolsó élő sarja. Soha életében nem volt szerelmes, csak egyszer, egy mugli lányba. Az anyámba, aki miután megtudta, hogy apám varázsló, otthagyta őt. méhében velem. Apám úgy élte életét, hogy örökös nélkül fog meghalni, a Minisztérium pedig ráteszi a kezét a vagyonára. Ezt némileg megakadályozandóan sokat adományozott különböző szerveknek. Még ezzel együtt is rengeteg arany maradt neki. Apa a legjobb apa a világon, erről meg vagyok győződve teljes mértékben. Nélküle az utcán halok meg, vagy ha túl is élem, akkor koldulok életem végéig Brüsszelben. Persze ez nem igaz, hiszen tizenegy éves koromban így is kaptam volna levelet a Roxfortból… Mégis, sok mindentől mentett meg. Sosem jártam rendesen iskolába, így volt mit pótolni, de magántanáraimmal és édesapám türelmével minden sikerült. A sok furcsaság, ami az utcán történt velem magyarázatra lelt: boszorkány vagyok. Ezt bizonyítva tényleg meg is érkezett az a bizonyos levél a London közelében fekvő birtokra a tizenegyedik születésnapom után. A tanulás mellett az időmet seprűlovaglással és lovaglással töltöttem. A mai napig imádom mindkettőt, legjobban az apám és a barátaim társaságában. Minden áldott este azzal telt, hogy apa mesélt nekem a varázsvilágról. A régi foglalkozásáról. Ő auror volt, de már kiöregedett a szakmából, így nem kellett dolgoznia. Persze ehhez a családi vagyon is hozzá járult. Ugyan azóta is próbál lebeszélni, de már tíz éves fejjel eldöntöttem, hogy én is auror szeretnék lenni. Ha az aurorok olyan jó emberek, mint az apám, akkor én is közéjük szeretnék tartozni. Persze ez hülyeség. A másik kedvenc témám az üldözések mellett a Roxfort volt. Apám beszámolói helytállók voltak, amikor végre megpillantottam a kastélyt, akkor az pontosan úgy nézett ki, ahogy nekem azt rengetegszer lefestette. Először nagyon féltem, de hamar rájöttem, hogy itt nem számít, hogy mi történt velem életem első tíz évében. Az már a múlté. Lelkesen vetettem bele magam a tanulásba, és a mágiatörténet kivételével minden egészen jól ment. Természetesen a legjobban a sötét varázslatok kivédése. A sikereimhez hozzájárult született képességem is: legilimentor vagyok. Nagyon megrémültem, amikor először hallottam a fejemben egy másik gondolatot, az apám gondolatát. Ekkor figyelt fel képességemre, és ezután kezdett el tanítani rá. Külön irányítás nélkül csak azoknak a gondolatait hallom, akik érzelmileg nagyon közel állnak hozzám. Nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg. Egyszerűen csak egy-egy gondolatfoszlány átjön a fejembe. Irányítás nélkül erre telik, ám a lassan hét évnyi tanulás miatt ma már sokkal-sokkal többre vagyok képes. De előre szaladtam. Még elsős koromban, még szeptemberben megtaláltam három barátomat, akikkel azóta is elválaszthatatlanok vagyunk. Ez a három srác jelenti nekem az iskolában a családot. Bolondnak bolond a barátja – szokták mondani. Mi voltunk a leghülyébbek már akkor is az évfolyamon. Szerintünk legalábbis. Már a kis teremben várakozva a házakhoz való beosztásra is összevigyorogtunk, de sosem gondoltuk, hogy lesz belőle valami. Hát lett. Mindannyian a Griffendélbe kerültünk, és innentől fogva nem volt megállás. Hat és fél év alatt, amióta ide járunk rengeteg csínt követtünk el, rengeteg folyosói párbajban vettünk részt. Oliver, Jack, Will és én. Még a nyári szünet sem választott el minket, apám szívesen látta őket a birtokán minden évben. Ha akarnám sem tudnám felsorolni, hogy mennyi minden történt velünk. Sajnos ez az utolsó év inkább a tanulásról szól, mert mindannyian szeretnénk sikeresen felvételizni az auror szakra. Ja, igen, ez is egy közös dolog. De természetesen nem maradhat el a párbajozás a folyosókon, vagy a kisebbeket szekálók megátkozása. Néha csapatban, néha egyedül. Be kell valljam, hogy annyira jót szórakoztam hat és fél év alatt a bolond haverjaimmal, hogy sok ember még csak arcról sem ismerős az iskolából. Ez szégyellnivaló, így elhatároztam, hogy minél több embert fogok megismerni idén. A másik nagy kitűzésünk erre az évre – a fiúkkal együtt -, hogy akkora káoszt csinálunk, ami méltó utóda lehet a Weasleyk lelépésének.
A hozzászólást Viridiana K. Gwinston összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-12-30, 16:45-kor.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Viridiana K. Gwinston 2014-12-30, 15:04
Elfogadva!
Minimális belekötés. ^^ Brüsszelbe nem küldött volna levelet a Roxfort, nem vadásznak az egész világról diákokat, csak Angliából, hiába angol a karid édesapja. Egyébként a kari remek lett! A pb-t imádom, szóval csak még jobb, a jellem szép hosszú és kifejetett, az ET pedig érdekes, és hullámzó, de végül csak jóba fordult a rossz kezdés után. Végeredményében jó élete lett a kis hölgynek, aminek nagyon örülök, és tuti, hogy remek auror lesz belőle, bár kicsit nehezít, hogy ilyen kis fenegyerek, aurorként talán kicsit jobban kell majd figyelnie a szabályokra, úgy nehezebb lesz a dolga azért. Mindenesetre foglalózz, aztán mehetsz is játszani.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Viridiana K. Gwinston
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Viridiana K. Gwinston 2014-12-30, 16:41
Jujj, de buta vagyok, már tudom, hogy miért furcsálltam először Brüsszelt :O Kijavítom valami másra, ha úgy jó Örülök, ha tetszik, köszönöm az elfogadást! ^^
Egyébként a kari remek lett! A pb-t imádom, szóval csak még jobb, a jellem szép hosszú és kifejetett, az ET pedig érdekes, és hullámzó, de végül csak jóba fordult a rossz kezdés után. 
Mindenesetre foglalózz, aztán mehetsz is játszani. 
