2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Főkarakter: Arthur Rembrandt Teljes név: Jesse Hunter Születési hely és dátum: London, 1975. május 2. Csoport: Hollóhát Patrónus: sólyom Évfolyam (szak) / Foglalkozás: nyolcadik évfolyam, ereklyevadász szak (?), a Falmouth Falcons játékosa Képesség: Bejegyzett animágus (sólyom) Kiemelkedő tudás: Repüléstan - Született tehetség, Bűbájtan - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Mindent megteszek, hogy ne tűnjek ki túlzottan az évfolyamtársaim közül, de azért három év korkülönbséggel ez nem túl egyszerű feladat. Bár nem hiszem, hogy sokkal komolyabb lennék náluk, vagy kevésbé szeretnék szórakozni, esetleg lelkesebb lennék a tanulás terén, de azt hiszem, a való világban megélt három évem tapasztalata meghatározó rám nézve. Meg hát nem egyszerű elkerülni a feltűnést, ha egyszer az ember híres kviddicsjátékos, és a repülési tehetségéről legendák keringenek az iskolában, és minden második sarkon autogramot kérnek tőle. Na jó, ez csak kezdetben volt így, azóta egészen elcsendesedtek a dolgok, és mindenki hozzászokott a mostani helyzethez. Nem mondom, hogy egyszerű, de jól viselem. Elég kitartó tudok lenni, elszánt vagyok, határozott, és egy egyszerű, de nagyon szimpatikus srác.
Megjelenés
Zöld szem, barna haj, jól megmunkált felsőtest - semmi extra, de a nők bomlanak értem, úgyhogy valamit mégis jól csinálok. Az alkatomból adódóan nagyon jó őrző vagyok, és a tehetségemről ismert voltam a Roxfortban már harmadikban, amikor bekerültem a csapatba. Most, hogy visszatértem, természetesen még nagyobb hírnévnek örvendek (már amikor örvendek), és nincs aki ne hallott volna rólam az iskolában. Viszonylag karakteres arcom van, és igaz, ami igaz, kissé elálló füleim, úgyhogy aki csak párszor is látta a képem az újságokban, annak már nincs nehéz dolga a felismerésemmel. Mint mondtam, igyekszem beolvadni, ezért a ruházatomban sincsen semmi feltűnő, nem is túl változatos, minthogy összesen három nadrágom, és ugyanennyi pólóm van, amiből nem sok variáció jön ki. Az egyetlen dolog, ami eltérhet az átlagostól, hogy néha elfelejtek megborotválkozni.
Életed fontosabb állomásai
Éppen tíz éve léptem be először a Roxfort kapuin, még elsősként. Három hosszú év telt el azóta, hogy befejeztem a sulit, meghívást kaptam a Falmouth Falcons-tól, és úgy döntöttem, profi szinten fogom űzni a kviddicset. Nem mentem egyetemre, éltem a vissza nem térő lehetőséggel, amelyet ez a meghívás nyújtott, és három évig a kviddics töltötte ki az életemet. Ennek megfelelően egy kis hírnévre is szert tettem, a csapatom meglehetősen jó eredményeket ért el az utóbbi időben, és ezeket az eredményeket némileg én is elősegítettem, ugyanis nem csak a kispadon üldögélek három éve. Őrző poszton játszom, méghozzá szerény véleményem szerint egész jól, és az év végi arányok is ezt támasztják alá. Hogy mit keresek akkor most mégis itt? Annyi év után ismét a Roxfortban… Megvan az a rossz szokásom, hogy nagyratörő vagyok, esetenként túlzottan is, bár van egy olyan érzésem, hogy épp ezért lettem Hollóhátas. Nem érem be kevesebbel, mint ami már feszegeti a határaimat. Szóval most ismét itt vagyok, talán nem is annyira a tanulás, mint inkább a kihívás érdekében, hogy láthassam, mi mindenre vagyok képes. Beiratkozom az egyetemre, ugyanakkor nem hagyok fel a kviddiccsel, mint hivatással, hanem a kettőt egyszerre fogom űzni. Igen, mondták már, hogy őrült vagyok. Igen, tudom, hogy nem lesz könnyű. Már az engedélyeket megszerezni sem volt egyszerű feladat, sem az iskola, sem a csapat nem vette jó néven, hogy valami egyébbel megosztva szeretném művelni, és most, hogy sikeresen lukat beszéltem a hasukba, már egész biztosan nem adhatom fel. Tehát visszatértem, és tanulok, már amennyire a csapat, és persze a szórakozás mellett ez belefér, és néha igen sietősen távozom. Meglepetésemre nem is igazán a tanulás, mind inkább a beilleszkedés esik nehezemre. Néha ugyan adódtak abból is nehéz helyzetek, és nézeteltérések, hogy egyszerre próbálok egyetemre járni, és kviddics-sztár maradni, de ezeket minden alkalommal sikerült ügyesen elsimítanom. Sokkalta inkább nehezemre esik azonban megértetni az emberekkel, hogy nem csak híres kviddicsjátékos, hanem emberi lény is vagyok. A hírnevem természetesen vonzza körém az embereket, ami alapvetően nem zavarna túlzottan, de jelentősen megnehezíti azt, hogy barátokat találjak magamnak, olyanokat, akikre valóban számíthatok. És ha ez nem is okozna elég nehézséget, akkor ott van még a korkülönbség, meg az emberek határtalan irigysége, amit sajnos elég gyakran érzek rajtuk. Nem mintha ezért dühös lennék, én is féltékeny lennék magamra, elég könnyűnek tűnhet minden problémám, ha külső szemszögből nézzük a dolgot. Ettől függetlenül azonban nem lesz könnyebb elviselni a magányt.
A hozzászólást Jesse Hunter összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-12-29, 00:43-kor.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jesse Hunter 2014-12-26, 20:06
Elfogadva!
Na ez király, nem csak nekem van ilyen idős egyetemista karim^^ Ügyes vagy, hogy idősebb, mert tizennyolc évesnek nem tudnád a PB-t eladni. Kicsit kapkodást érzek benne, biztos, mert már játszanál, mert így elég keveset tudtunk meg róla, főleg a külsőt, és az ET-t illetően, de mivel karácsony van, leszek én az angyalod, és elfogadlak, annak igéretében, hogy pár napon belül kibővíted, mert ahogyan egy kedves barátom mondta (ha nem sértődsz meg) ez bizony nyúlszarnak is kicsi^^ Foglalózz és jó játékot^^
