Elija-Seni El is romlik ami elromolhat?

Megnyugtató, ahogy a lány megfogja a kezét,és a választ szépen végighallgatja. Pontosan tudja, mennyire erős a lány, és tény, hogy ő sem kezdene ki vele, és nagyon is örül, hogy jóban vannak. Szavai és reakciója mögött inkább valami egyszerű, macsós hozzáállás húzódik meg. Az a mondat meg kifejezetten nem tetszik neki, hogy egy lánynak meg kell tennie dolgokat néha.. kifejezetten nem szereti Seni ezen ködöt fogalmazásait, de nem tud ellene mit tenni, ha a lány így, akkor így, ő meg csendben hallgat és elfogadja.
- Ez csak természetes, és fordítva is igaz. - toldja hozzá ahhoz a részhez, amikor a lány a bekötött szemmel való sétálásról beszél. És egészen meglepő lehetne külső szemek és fülek számára ez a beszélgetés. Olyan könnyedén ejtik ki ezeket a szavakat, melyek amúgy kifejezetten nagy súllyal bírnak, mintha arról beszélnének, hány percig kell a teafiltert a vízben áztatni, vagy hány kanál só kell egy jó kis paprikás krumplihoz. A szavak könnyedsége nem adja vissza mélységes tartalmukat, de talán pont ez teszi annyira szorossá kettejük kapcsolatát, és ezért lehet elmondani, hogy tényleg egy csapatot alkotnak. Elijah végül leveszi a tekintetét a lány sérüléséről, és úgy fest, hogy kielégítőnek találja a választ. Ezt jelezvén még biccent is egyet, határozottan.
- Szavadon foglak. - mosolyodik el szélesen, majd, mint akit egy cseppet sem zavar, hogy Seni az ő kezén felejtette a kezét, nézegeti tovább a rúnákat, forgatja, majd amikor a bizonytalanságot látja a lány szemében,akkor csak sóhajt egyet, szabad kezével beletúrva barna fürtjeibe.
- Hát ezaz. Na sebaj, egyszer majd ezt is kiderítjük.. talán.. de most lazítsunk inkább. Pincér! - és már rendel is még egy kör whiskeyt, illetve magának egy vajsört, és ha a lány korsója üresedne, akkor bizony neki is. Koccint, és lehúzza. Mármint a whiskeyt. A sörbe csak belekortyol.

Fogalma sincs, milyen belső vívódást és harcot indít el, milyen önmarcangolás zajlik most le a lány fejében, ő egyszerűen csak adja és játssza a csalódottat egy picit. Ahogy azonban a tekintete megakad Seni karján, és felszólal, majd visszább vesz, kellő aggodalommal figyeli a leányzót, hol a karját, hol a zúzódást, és persze amikor azt mondja, hogy lépcsőzés.. egy szavát se hiszi el. Felszalad a szemöldöke, mint aki azon gondolkozik, a történet melyik részét higgye el és milyen mértékben, majd csak az orrait mozgatja meg, és nem is igazán felel semmit az egészre. Amikor azonban Seni lehúzza a ruhaujját, Elijah finoman a lány kezére, karjára teszi a saját kezét, vigyázva, hogy ne nyomja meg a zúzódást, és ne okozzon fájdalmat, majd finoman a lány szemeibe néz a maga mogyoróbarna szemeivel, enyhe aggodalommal. Hangja egészen halk, kedves és bizalmas, amin megszólal.
-Ugye tudod, hogy nem kell titkolóznod? Ha bármi baj van, vagy történt valami, nekem nyugodtan elmondhatod. Tudod, egy csapat vagyunk.. - szinte suttogja a szavakat, és tény, hogy Seni sokat edz, kellőképpen izmos, Elijah gondolataiban azért felmerül a gondolat, hogy esetleg valaki más okozta a zúzódást. - Ha bárki csak egy ujjal is hozzád ért.. csak egy nevet mondj.. - toldja még hozzá, tart egy kis hatásszünetet, némán nézve a lány szemeibe, majd lassan elveszi a kezét, és visszamerül a rúnákhoz. Oké, nem az a tipikus lovag, és nem egy izomagy, aki bárkit leverne, de azért ügyes, fiú, tehát ereje is van, és rendelkezik megfelelő mennyiségű intelligenciával ahhoz, hogy megleckéztessen közel bárkit. Max több ideig kell agyalnia.
- Azt mondod, hogy a reprodukció ellen jött létre a szöveg jelen formája? - hümmög egy sort a lány szavaira, miközben forgatja, szemlélgeti a szöveget, saját gondolatait, és a lány jelen szavait, és megpróbálja ezeket szintetizálni. Egészen belemélyedve a füzetbe, ide-oda lapozgatva benne.

-Olyan előítéletes vagy.. ne mondd, hogy egy nekromanta nem lehet helyes! - és végig sem gondolja, mennyire furcsán hangzik a szájából ez a mondat, hiszen nem játszik saját kapura, így nem igazán szokott helyes fiúkat nézegetni, főleg, hogy szerinte a fiúk nem helyesek. Jóarcok, meg jófejek, meg klasszak, de helyesek..?
- És így már egyre kevésbé értem, miért lógsz velem mindig.. én csak egy satnya kis ereklyevadász leszek.. - pillant le a füzetre, kissé álmatag, szomorkodó hangon, majd ismét beletemetkezik a rúnákba. Csak a homlokát ráncolja a lány szavai hallatára. Tény, hogy nem egy nagy holt nyelv kutató, de azért tud egyet s mást a varázskörökről, meg ezekről a dolgokról, és valahogy nem tetszik neki és nem akar összeállni a dolog. Persze simán lehet, hogy az ő teóriája a helytelen.
- Nem győztél meg. - böki ki végül a konklúzióját, mert érzi, hogy nem sok elej meg vége lenne annak, ha elkezdené mondogtatni, hogy de ha egy szöveg, meg egy ember csinálta rá akkor csak nem vált közben nyelvet, meg hogyan is kerültek ezek az emberek ennyire egy helyre egy időben, ez sántít az ő történelmi tudása alapján.. Seni is olvassa ezeket a rúnákat, a családja is beszél halott, régi nyelveket, úgyhogy lehet, hogy valaki kitalálta és jól megkeverte, de szerinte abban több logika és elrendezés lenne. Ez inkább olyan, mintha egy kisgyerek belefirkált volna az utolsó részbe. Az ő számára. De ebből is látszik, van még hova fejlődnie. A titokzatos suttogásra és körbepillantásra csak hegyezi a fülét meg a szemeit, aztán a lány karjára suhan a tekintete, és szinte azonnal hátrahőköl.
-Mi a jó francot csináltál már megint magaddal, te lány? - mordul fel a kelleténél egy kicsit hangosabban, majd megrázza magát. - Ne haragudj, figyelek.. De mi ez? - bök kezével a lány karja felé, aztán csak a szemeit forgatja, és hallgatja a történetet a sisakról, ami így már neki is kezd beugrani. Hol a rúnát, hol a lányt nézi, hol meg a zúzódást a karján, aztán az utóbbit inkább nem figyeli annyira.
- Ez tényleg az lenne? Ismerem a történetet.. Már csak az a kérdés, hogy jó vagy rossz szándékkal torzították? - teszi fel a talán megválaszolhatatlan kérdést, mely olyan, mint amikor irodalomórán a tanár megkérdezi, hogy mire gondolt a költő.. és csak arra, hogy a függöny kék volt. De így kezd összeállni a firkálós teóriája, ami egy kis melegséggel tölti el, hogy azért még sem akkora butaság, amiket mondott, vagy gondolt.

Nem zavarja, hogy belé van fojtva a szó, Seninél sose baj, ha így történik. Mindig is egyenrangúként tekintett a lányra, úgyhogy még élvezi is néha, hogy ennyire okos. Mondhatni egészen imponál neki. Alaposan szemügyre veszi a rúnákat, és ahogy előkerül a ceruza, csak hümmög egy sort, belekortyolva a sörbe, és tessék, máris megint dolgozik. De legalább valami olyasmin, ami érdekli, és amivel szívesen foglalkozik. Megnézi a rúnákat, amik elütnek, és a lány ötleteire csak a száját húzza, picit hátrébb is húzódva.
- Hát nem tudom Seni.. Tény, hogy ezek a rúnák asszír eredetűek, legalábbis én kizárnám a görögöt, azok nem ilyen szögletesek.. de egy szövegben két ilyen távoli dolog. Az egész a sisakról van? Összefüggő szöveg? - tény, hogy nem egy nagy nyelvzseni, és az is igaz, hogy vannak bizonyos hibrid nyelvek, amiket nagyon is gyakran alkalmaznak, de már az is gyanús, hogy a lány nem érti meg őket. Hiszen elég jó belőlük. És utána jön is egy felsorolás, amire Elijah ismét csak elmosolyodik. Teljesen irreális, hogy valaki ilyen nyelveken beszéljen, és mégis itt van valaki, aki kifejezetten otthon van ezekben. És éppen ezért is alkotnak zseniálisan jó csapatot ők itt ketten. Ha úgy vesszük, együtt talán verhetetlenek lennének, a jövőkét legjobb ereklyevadásza ül és iszogat a Három Seprűben egy laza hétvégi estén.
- Tudod, a holt nyelvek azért holt nyelvek, mert már nem igazán beszélnek rajta.. Úgyhogy hacsak nem akarsz összejönni egy nekromantával, aki sötét mágiával felkelt neked egy múmiát, akkor azt hiszem a tükörképeden kívül nem nagyon van akivel ezt gyakorolhatnád. Én legalábbis se nekromanta, de egy halott görög vagy perzsa harcos nem vagyok - remélem nem hatalmas bánatodra. - csúszik fel a mosoly a szája szélére, aztán kijön az ital, és egy laza mozdulattal koccint majd húzza le a whiskeyt. Azért lassan kezdi megérezni, de még nem bódul be tőle. Le is kíséri a vajsörrel, ami éppen ezért szintén üresen koppan az asztalon.

Csak somolyog,és persze hagyja annyiban a szőke lányt, most nincs kedve semmi ilyesmihez. És örül, hogy Senivel lehet. Tény, hogy Elijah nem biztos, hogy a lehető legjobban csinálja ezt az egészet, de az is biztos, hogy Senivel szívesen lóg, és komolyabb a viszonya vele, mintha csak egy futókaland lenne, vagy valami random kis numera. Szóval a srácnak azért ennél értékesebb, és az, hogy nem hajtott még rá, talán ezért is van. Persze ez nem jelenti azt, egyáltalán nem jelenti azt, hogy később ne lehetne valami ilyesmiről szó, de tény és való, hogy valahogy... értékesebb a srácnak a lány, minthogy egy laza flörttel elrontson dolgokat. Meg aztán, hiába a griffendéles jellem, az egy éjszakás lányoknak nem feltétlenül egy kedves lovag kell, és nem azok a típusú lányok, akiknek utána a lelküket kellene ápolni.
Az, hogy nem hatják meg a kiskutyaszemek, szinte fel se tűnik neki, talán pont a közös téma miatt. Lelkesen hallgatja,ahogy Seni mesél, a maga stílusában, a könnyed kitérőivel és eszmefuttatásaival, majd pislog vagy kettőt, jelezve, hogy figyel és rakja össze folyamatosan a sztorit, amit hall és amit mesélnek neki. Ahogy előkerül a füzet, szinte azonnal nyúl érte, fordítja maga felé, és összehúzott szemekkel olvasgatja, pontosabban próbálja olvasni. Már csúszna ki a száján a kérdés, hogy sikerült-e megfejtenie a lánynak a szöveget, amikor válaszol is, sajnos nemleges feleletet adva, de ez csak picit csüggeszti a fiút, ugyanis a lelkesedése és kalandvágyát ez csak tüzeli. A kiérkező whiskey meg a kedvét, így meg is ragadja a poharat, és finoman emeli a lány felé, majd könnyed mozdulattal húzza le.
- Ezek szerint nem fejtetted meg.. azt lehet tudni, hogy milyen nyelven írták? Mert hasonlít a kelta rúnákhoz, és a régi ír szövegekben is láttam talán ilyeneket, de mintha valami más lenne. Hol találtál ilyeneket? - kérdezi, hol a lányt, hol a füzetet és a rúnákat nézve.

Elmereng a szőkeség felé, majd megköszörüli a torkát.
- Ha vele szívesebben töltöd az estéd, vagy esetleg zavarok, egy szavadba kerül.. - mondja,meglebegtetve a mondat végét, és a félbehagyott félmondatra inkább nem is reagál semmit. Seninek vannak ilyen furcsa megjegyzései, de ha a srác jól sejti, akkor hetero, és nem akar kikezdeni a szőkével. Bár, ha eléggé rossz napja volt, még az is megtörténhet, hogy a hecc kedvéért csinál valami hülyeséget. De ebben Elijah eléggé kételkedik. Így inkább csak húzza a lányt a szavaival. Aztán hátradől a székben.
- Nem tudom, mennyire megbízhatóak az informátoraid, vagy mennyire kiépített kapcsolati hálóval rendelkezel, de bizonyos lehetsz benne, hogy Te voltál az első, és jelenleg nem nagyon tudok másról, akinek bármi esélye lenne a seprűm közelébe kerülni... - nem zavarja a csend, belemegy, és figyeli, ahogy a lány lassan ring és hintázik, miközben állja a kutató tekintetet, hiszen nincs semmiféle titkolnivalója. Tény, hogy nem egy lánnyal volt kisebb-nagyobb futókalandja, de jó eséllyel mindegyikről tud Seni, vagy nem volt egyáltalán komoly. Bár a kettő egyszerre is fent állhat. Hiába a lovag külső, a srác élvezi az életet, és kamasz is, pontosabban fiatal felnőtt, vagy ahogy vesszük.. A lényeg, hogy élvezi az életet, a sármját, és ha vannak olyan lányok, akiknek nem kell több, akkor a srác szívesen elmegy velük egy körre, bár tény, hogy nem minden hétvégén más lánnyal lóg. De a komolyabb kapcsolatokba is nehezebben megy bele, éppen ezért. Tulajdonképpen nem szereti keverni a barátságot a szexxel. Ezt ilyen egyszerűen lehetne kifejteni.
Arra, hogy a lány nem akar ma rima-szombatot tartani, csak finoman biccent, majd újabbakat kortyol a vajsöréből. És ahogy elkezdődik a mese, meg a történet, hatalmas, lelkes szemekkel figyeli a lányt, és szinte issza annak szavait, aki esélyesen zavarba is jön a fiú ilyenféle kitüntetett figyelmétől, de Elijah szívesen hallgat ilyen történeteket és meséket. Amikor visszakérdeznek, akkor csak egy sokat sejtető félmosolyt ereszt meg, majd int a pult felé, és kér még két whiskeyt, amit ki is hoznak, az üres poharakat meg elviszik.
- Ne hagyd abba. - bátorítja a lányt, miközben üres helyett teli poharak jelennek meg az asztalon, és Elijah szinte le sem veszi a tekintetét Seniről. Egy laza történet, egy kis alkohol, egy jó társaság, mi kell még egy húzós hét végén?

- Tehetek én róla, hogy mindig szép lányokkal hoz össze a sors? - emeli fel védekezően a kezeit, miközben helyet foglal, majd megemeli a poharát.
- És azt ne felejtsd el, hogy más lányokat nem viszek el repülni a seprűmön. Helyzeti előnyöd van. - tény és való, hogy Elijah minden lánnyal flörtöl, pontosabban szeret flörtölni, de az is igaz, hogy Seni azért a barátja, és valóban kitüntetett helyen szerepel a srác kapcsolati listáján. Megemeli tehát a poharat, és könnyed, finom mozdulattal issza meg a whiskeyt, és koppantja a poharat a fa asztalon, miközben felszisszen. Annak meg persze örül, hogy Seni is jól érzi magát mellette, és úgy tesz, mintha a cinikus felhang meg se történt volna. Nem foglalkozik vele. Főleg, hogy a koccintás egészen kedvesen hat, és még hízeleg is egy picit a griffendéles srácnak. Most isznak és lazítanak, nem kell itt rögtön részegeskedni, bár tény, látták már egymást kifejezetten izgalmas állapotokban, és az is igaz, hogy Elijah vitte már haza a lányt, de ez nem az az este.. első tervek szerint legalábbis. Egy könnyed whiskey, Elijahnak az első, a lánynak a második, eddig még semmi veszélyes nincsen a helyben, és ez amúgyis a lightosabb kocsma. Főleg, hogy a srácnak vannak olyan tervei, hogy egyetem mellett itt dolgozzon, nem akar nagyon para helyzetekbe kerülni. A lány szavaira felszaladnak a szemöldökei és érdeklődve néz körbe, egyik majd másik vállára, sőt, megemeli korsóját, és az alá is bepillant.
- Ne haragudj, de hol..? Én semmi ilyesmit nem látok itt.. Vagy arra a szőkére gondolsz ott? - néz el a kocsma másik végébe. - Hallótávolságon kívül van, ne félj. - emeli a korsót, és húzza meg azt is.
- Ha gondolod,elő a farbával, és ha zavar, én is szívesen panaszkodok. Lehet ez ma rima-szombat is. - újabb kacsintás, és egy időre ezt abba is hagyja,még a végén beáll a szeme és egész este tikkelni fog. A kérdésre és elgondolkodásra pedig szinte megigézve pillant a lányra, és megint úgy érzi, hogy a tökéletes partnert találta meg erre az estére. Nem is választhatott volna jobb társaságot, és nem nagyon tud még egy olyan lányt, aki ilyen választ adna arra a kérésre, hogy "mesélj valami szépet".
- A Karom-pálcát ismerem, de a sisak nincs meg. Felcsigáztál. - kortyol újabbat a vajsörből, előredőlve, megtámasztva az asztalt, és úgy figyelve, kíváncsi mogyoróbarna szemekkel háztársát.

Sosem tudja, hogy Seni azért érdekli ennyire, mert ő is szimpatizál a régi dolgokkal, csapdákkal, rejtélyekkel, vagy azért szimpatizál velük, mert érdekli a srác. De talán nem is baj, hogy nem tudja, melyik volt előbb - a tyúk vagy a tojás - a lényeg az, hogy nagyon élvezi, hogy van valaki, akivel meg tudja osztani a gondolatait meg minden egyebet. Azonos szak, azonos évfolyam, azonos érdeklődési kör, együtt fognak egyetemre menni, szakosodni, és még jóban is vannak. Mondhatni tökéletes főnyeremény ez a srácnak, és kifejezetten hálás, hogy van neki a lány. Jól elvannak ők ketten.. és általában meg is szokták érezni a másikat, legalábbis Seni valahogy mindig kiszúrja, és éppen ezért meg is lepődik, amikor nem veszik észre. Széles vigyor jelenik meg az arcán, ahogy a leányzó megugrik, bár tény, egy fél pillanatig ő is összerezzen ettől a hirtelen reakciótól, de ez az űzött vad-arc és tekintet megmosolyogtatja. Félredönti a fejét, és úgy várja a választ. Amikor kitolják a széket, és hallja a választ, egy picit azért rájátszik a kiskutya szemeivel, majd kacsint egyet, és ártatlanul mosolyog.
- Azt hallottam, nem illik üres kézzel érkezni. Főleg, ha egy ilyen szépséggel van dolga az embernek. - és már le is huppan, a feles pedig a lány előtt koppan, a sör és a másik rövid pedig a srác előtt. Koppanás után pedig a whiskey már emelkedik is a levegőbe.
- A kedvességedre! -mosolyodik el, emeli poharát, majd finoman lehúzza a whiskeyt, és a pohár immáron üresen koppan az asztalon, Elijah pedig egy nagy sóhajjal dől hátra a széken.
- Ilyen hajtós hetem is rég volt.. Mesélj valami szépet.

Egy fehér, paraszt-inghez hasonló felsőben és hosszúnadrágban sétál be, a karján ott van egy sötétszürke kabát, a nyakában griffendél színekben pompázó, csíkos sál fityeg, a lábán pedig egyszerű sportcipő. Beletúr barna hajába, hogy egy kicsit felfrissítse magát, és könnyed mosollyal integet oda Rosmertának, még vet neki egy sármos mozdulatot meg egy kacsintást is. Megáll a hely közepén, mélybarna szemeivel végigméri a helyet, hogy meglesse, ki az, akit ismer, és ki az, akit nem, és ahogy fürkészi a helyet, bizony egy kifejezetten ismerős arcot pillant meg, aki persze még észre sem vette, bele van temetkezve a könyvébe - ami a srácot nem lepi meg. Félredönti a fejét, majd az első közelébe akadó fogasra dobja a kabátot, meg a sálat a nyakából, aztán a pulthoz megy, rendel két lángnyelv whiskeyt, meg egy nagy korsóval a kedvenc vajsöréből - mert bármennyire is kevés abban az alkohol, a srác kifejezetten szereti. Hiába nevette ki a múltkor is az egyik lány, és váltottak át sürgős ütemben forralt borra, amiben szintén nem sok az alkohol, még mindig ezt issza, ha teheti. Seni előtt meg aztán főleg teheti. Koppan az arany az asztalon, koppan két feles meg egy korsó az asztalon, elröppen néhány könnyed bók, és flörtölős mosoly, persze kölcsönösen, majd Elijah könnyed mozdulatokkal sétál át Seni asztalához.
- Koppkopp, szabad itt egy hely? - kérdezi széles mosollyal, megállva Seni asztala mellett, és ha a lány felnéz, akkor megemeli a két kezét, és a benne levő italokat.
- Persze.. csak ha nem zárt körű a buli. - kacsint a lányra, és ha engedi, akkor leteszi a két felest, meg a saját vajsörét, és helyet foglal, legrosszabb esetben odahúzva egy széket.