2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Ez annyira jellemző – negédesen mosolygok a férfira, mintha csak két barát beszélgetne, de nyilvánvaló tény, hogy neheztelek erre az egész helyzetre. Dumbledore és az ő elvei, meg a mindennél kedvesebb diákjai, kiknek nagy része halálfalók gyermekeként látta meg a napvilágot és az első adandó alkalommal tövig mártanák a kést az olyannyira kedvelt igazgatóba. A Minisztérium és az iskola kapcsolata teljes mértékben hidegen hagyott, ennek elvileg nem az én gondomnak kellene lennie, mégis most én iszom meg a dolog levét. Amint visszatérek, első dolgom lesz panaszt tenni az ügyben. Mégis mit képzelnek? Az, hogy a viszályukat nem képesek megoldani, ne rajtam vezessék le. - Azért rettentő hálás is lennék. Még jó, hogy a bagoly ügyében tesz valamiféle lépést, ez már kifejezetten rendes dolog tőle. Az mégsem járja, hogy az ember az idétlen madaraik miatt késsen le fontos találkozókat, noha a mai nem igazán számított annak, de akkor is szerettem rendben tudni mindent. Ez talán még lenn ragadt rám, fogalmam sincs, de semmit sem szerettem a kelleténél tovább halogatni, mindent időben akartam elintézni. Talán pont az emberek társasága miatt... Gyűlöltem őket, így minél hamarabb túl szerettem volna lenni a velük való kapcsolaton. Ha Lance nem lenne ennyire makacs, akkor már rég ismét a tóban lehetnénk, és nem kellene ezzel a kirakat-alakkal társalognom. Még egy fekete pont, melyet mindenképp a bátyám listájára kell biggyesztenem. - Helyes – biccentek. A megszólításnál nem akadok fenn, elvégre ez a nevem, semmit sem utáltam jobban annál, ha hercegnőnek, kisasszonynak vagy nemesasszonynak tituláltak. Egyszerűen csak Calista, minden sokkal jobb lenne, ha legalább ezt tiszteletben tartaná mindenki. Nem kell nekem semmiféle hangzatos cím, mert gondolni sem szeretnék arra, miért is vagyok itt voltaképpen. - Még csak az hiányozna, ha mindenki a nyomomban járkálna és bottal piszkálna azt latolgatva, vajon milyen lény vagyok. A férfiak már így is megbámulnak, ha a tudomásukra jutna, ki vagyok valójában, akkor kellőképpen kellemetlen társaságra tennék szert. Remélem, megérti, hogy számomra ez egyáltalán nem kívánatos. Tisztában vagyok azzal az aprócska ténnyel, hogy a legtöbb sellő emberként is igazán előnyös vonásokra tesz szert, mely kiemeli őt az átlag közül. Szépek vagyunk, nem vetekszünk ugyan a vélákkal, de aki nem tisztavérű véla, azzal százszor is felvehetjük a versenyt, akkor is mi kerülnénk ki nyertesen. A vízben való mozgás formálta az alkatunkat, a származásunk pedig a bájunkat. Ráadásul, valami ősi legenda szerint a királyi család tagjai ebben is kiemelkedőek, noha én az ilyesmiben nem hittem. Láttam már nálam is szebb lányokat odalenn. - Igen, ez jellemző apámra – húzom el a számat kelletlenül, miután végighallgattam a férfi mondandóját. - A helyzet azonban korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek ő írta le. A bátyám azért jött fel, mert nem tart igényt a koronára. Magam elé húzom a levelet, majd átfutom. Igen, ez kétségtelenül apám írnokának a kézírása, még a családunk címere is ott ékeskedik, szóval a Minisztérium valóban nem lát rá igazán a helyzetünkre. Miután végeztem, visszatolom a férfi elé, majd folytatom: - Az öröklődési helyzet voltaképp már az előtt megváltozott, hogy Lance feljött volna – folytatom a beszámolómat. - Természetesen, még változhat a dolog, történtek már csodák, de annak alapján, amit a bátyám egy-két napja mondott, nem tartom valószínűnek a dolgot. Lance nagyon elkötelezett azt illetően, hogy semmi kedve királyoskodni, ami engem kifejezetten irritál. Mindig is volt ugyan egy lökött oldala, melyet nem kedveltem, ennek egyike volt a makacssága, amivel senki sem boldogult. Ha ő a fejébe vesz valamit, akkor véghezviszi, akkor is, ha a Minisztérium teljes személyzete fejen állva pörög neki, apánkkal az élen. - Nincs szükség semmiféle külön procedúrára, ha én utasítom önt. Még csak az hiányzik, hogy ismét heteket, netán hónapokat várjak arra, hogy valaki beszéljen a bátyám fejével. Nem, ezt most kell megoldani, minél hamarabb, annál jobb alapon. - Ha gondolja, itt és most írhatok egy személyes kérvényt, de mindenképp szeretném, ha megpróbálnának intézkedni. Igaz ugyan, hogy nem sok joguk lenne a dologhoz, hiszen önöket semmiféle szempontból sem éri hátrány, de úgy érzem, apám most szemet hunyna effelett. A Minisztériumnak valóban nem lehetne beleavatkoznia az öröklődési rendbe, de kivételes helyzetekben megtehetik a dolgot. Ha írásos nyoma marad annak, hogy én kértem meg rá, akkor a későbbiek folyamán nem támadhatják a hivatalt a visszaélés gyanújával. Persze, ezt sajnos továbbra sem én döntöm el, ha rajtam múlna a dolog, akkor már rég a kastély felé vonszolnám a férfit. - Hálám jeléül pedig itt és most meghívnám még egy italra, vegye köszönetnek.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
vííí - Ruha - Zene - [You must be registered and logged in to see this link.]
A hangjában rejlő gúny, ami megüti a fülem, erősen sérti a büszkeségem, így vészjóslóan villannak a szemeim a lányra. Mégis, mivel a munkáról van szó, inkább ismét a papírjaimra irányul a tekintetem, ezzel is palástolva az érzelmeimet. Én igyekszem megfelelően kezelni a helyzetet, de felettébb nehéz, ha ilyen erős ellenállásba ütközöm. Alapesetben kötélből vannak az idegeim, de ha a megfelelő ponton sikerül érnie, márpedig a kisasszony igen tehetséges ezen téren, akkor hamar ki lehet hozni a sodromból. Úgy vélem, érdemes ezt a megbeszélést minél rövidebbre fogni, mindkettőnk érdekében. - Nos, az iskola igazgatója, Dumbledore, valószínűleg nem örülne, ha a Minisztérium az ő iskoláján keresztül próbálná intézni az ügyeit. Valószínűleg a feletteseim megpróbálkoztak ezzel is, de az iskola és a minisztérium közötti kapcsolat nem felhőtlen, így érthető módon visszautasíthatták a kérést. - megköszörülöm a torkomat, mielőtt folytatnám és még egy korty italt is lekényszerítek. - A bagolyt pedig rettenetesen sajnálom, majd értesítem az illetékeseket ezzel a panaszával kapcsolatban. - Továbbra is teljesen komolyan beszélek, némileg le is higgaszt, hogy a személyes véleményemet képes vagyok elnyomni a munkamániámmal és a precizitásommal. Bár tény, hogy jó kérdés, hogy vajon az egom vagy a munkamániám erősebb... - Rendben van, akkor Calista... megértem az álláspontját, igyekszem eszerint eljárni a következendőkben. - A nevénél ugyan elgondolkozom, hogy biztos megfelelő lesz-e ez a megszólítás, de, mint hivatalnok, kötelességem a hölgy kérése szerint eljárni. Valamint, némileg egyszerűbb is úgy, hogy érezhetően lágyult az ellenszenve is, amit felém tanúsít. Így nekem is egyszerűbb a szükség szerinti semlegességet megtartanom úgy az egész lényemben, viselkedésemben. - Értem, ez így felettébb kellemetlen helyzet. Viszont, ha csak szeretne még fenn maradni a bátyja, akkor az azt jelenti, hogy van rá némi esély, hogy visszatér, igaz? Mi úgy értesültünk a királytól, hogy csak tapasztalat gyűjtési célzattal indult el - a szavaimat követően le is teszem az asztal közepére, hogy Calista is megfelelően lássa, a levelet, amit lentről kaptunk ezzel kapcsolatban. - Csak ez után kaptuk meg az értesítőt, miszerint megváltozott az öröklődési helyzet - fűzöm még hozzá, de ezt az értesítőt nem teszem közszemlére. Még ha az uralkodó család egyik tagjáról is van szó, nem oszthatok meg vele minden hivatalos papírt. A következő szavaira felnézek rá a papírjaim közül és kimérten bólintok. - Szándékunkban áll. Viszont, ehhez is először ki kell kérnünk az uralkodó engedélyét, csak úgy nem kereshetjük fel magukat, ez egy külön procedúra. Viszont, azt nem ígérhetem, hogy észhez térítjük... - megállok és halkan felsóhajtok. - A minisztériumnak nem áll módjában manipulálni a maguk birodalmának és a birodalom lakóinak, főleg az uralkodó családnak a döntését. A szerződés kötelez minket. Mi csak szemlélődök lehetünk, jogunk csak az informálódáshoz van. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam - ismét felsóhajtok, miközben visszaveszem a lapot az asztalról, hogy a többi közé tehessem. Látszódik rajtam a tényleges sajnálat, némi aggodalommal megtűzdelve. Nekünk is könnyebb lenne, ha lehetne beleszólásunk a dolgokba, de ez nem ilyen egyszerű.
Nem veszem észre rajta azt, hogy esetleg kellemetlenül érintené a modorom, de ha feltűnne se érdekelne különösebben. Ember, így vajmi kevés közöm van ahhoz, miként is érez velem szemben, teljesen hidegen hagy a dolog. Alkalmazott, aki a munkáját végzi és akinek mindenképp kötelessége a segítségemre lenni, akár szeretné, akár nem. Elvégre, ezért kapja a fizetését, nem? Noha, anyám a szárazföldről származott, nem kötöttek le különösebben az ő fajának érzelmei, erre ott volt a bátyám, Lance. Ő szinte a mai napig lelkesedik értük, így tényleg nem értettem, miért pont én vagyok az, akit ilyenkor ideráncigálnak. - Igazán? - enyhe gúny érződik a hangomban, miközben szemöldököm egy leheletnyit feljebb szalad a homlokomon. Talán most még komolyan gondolja... Talán őt nem érdekli, hogy sellő vagyok és képes egyenlő félként kezelni engem? Ugyan már! Szimpla udvariasság, semmi több... Az emberek önzőek, érzéketlenek és a haszon motiválja őket. - Sokkal kényelmesebb lenne számomra ez az egész, ha a kastélyban találkozhattunk volna. Nem hiszem, hogy egy akkora épületben nem akadna egy olyan hely sem, ami erre teljesen megfelelne. Azt hittem, a maguk hivatalában ennél sokkal jobban működnek a dolgok. Erre mit veszek észre? Hogy a bagoly a hivatalos értesítővel majdnem eltévedt... Nagy levegőt veszek, majd meglepő módon inkább elhallgatok és csendben leülök a helyemre. Tény, hogy nem tetszik a hely, és a férfi társasága sem éppen kedvemre való, de talán mégse őt kellene okolnom a történtekért. Odalenn megszoktam már, hogy minden a kedvem szerint történik, hiszen a királyi családba születtem, de itt egy átlagos lány vagyok, aki senkinél sem több. A Mágiaügyi Minisztérium – még ha nehezemre is esik beismerni – a törvény szerint járt el velem szemben. Az pedig, hogy a baglyuk késett, szintén nem az ő hibájuk, de néha annyira szerettem mindenért őket okolni. Teljesen megőrjít ez a diplomáciai kalamajka, komolyan mondom, néha az lenne a legjobb, ha egész nap ki se tenném a lábam a kastélyból. - Hívjon csak Calistának – vonom meg a vállam, miközben azért igyekszek némileg barátságosabb hangnemet megütni a férfival szemben, de ez igen nehezemre esett még így is. - Nem szeretném, ha bárki is tudomást szerezne arról, ki vagy mi vagyok, úgyhogy nagyon hálás lennék, ha ezt ön se árulná el senkinek. A viselkedésem után már annak is örülhetek, ha ez a bizonyos Luis nem dönti rám az asztalt, de hogy még ilyesmit is kérjek tőle... Persze, mint hivatalnok, meg kell értenie az álláspontomat, de mint ember, aligha fogja ezt megtenni. Érezheti még a hangomban a felsőbbrendűséget, ezt ugyanis nehezemre esik teljesen háttérbe szorítanom, de azt is észreveheti, hogy már nem olyan mértékben van jelen, mint pár perccel korábban. - Az öröklődési helyzet jelenleg teljesen kaotikus – fűzöm keresztbe a karjaimat, miközben állom a férfi rideg tekintetét. Nem kötelező, hogy a nyakamba boruljon, de azt is látnia kell, hogy én sem fogok megijedni csak ennyitől. - Úgyhogy erről nem tudok teljesen tiszta beszámolót tartani magának... Van két örökös, de egyik sem tart igényt a trónra. Jelen pillanatban a bátyám szeretne egy ideig még idefenn maradni, nekem pedig eszem ágában sincs elfoglalni apám helyét a trónon. Ezzel mit kezd a Minisztérium? Kíváncsian figyelem a férfit, miközben ő az aktái közt kutat, és a válaszát várom, ami tényleg érdekel. Talán ő tud valami megoldást erre az egész helyzetre. Nem szívesen vagyok a szárazföldön, de ha visszatérek, felgyorsulnak az események és szinte pár nap alatt a trónra ültetnek. Ezt azonban nem szeretném, ezért sem sietek vissza. Ami pedig az igazat illeti, a drágalátos minisztériumnak sem mindegy, ki kerül arra a bizonyos trónra, talán pont ezért is ütik bele ennyire az orrukat. Évtizedekig egyezkedtek a népemmel, hogy olyan megoldást találjanak az ellentéteinkre, amely mindkét faj számára megfelelő, nem kockáztathatják, hogy olyasvalaki kerüljön a birodalmunk élére, akit nem köt az egyezség. - Remélem, amint lesz idejük, szánnak egy keveset a bátyámra is és leülnek vele tárgyalni – szólalok meg ismét, pár másodperces hallgatás után. - Talán maguk észhez tudják téríteni, ha nálunk már senki sem képes erre. Igen, talán ez az egyetlen pozitív pontja annak, hogy idejöttem. Talán néhány hivatalos ember hamarabb hat Lancere, mint a családtagjai...
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
vííí - Ruha - Zene - [You must be registered and logged in to see this link.]
Némileg türelmetlenül pillantok körbe minden egyes ajtó nyitódás hallatára. Várakozás... Teljesen a gyengémen értek ezzel a ponttal. Nem szívlelem, amikor várnom kell valakire, így egy halk, de megkönnyebbült sóhajt ejtek, amikor az aktákból ismerősnek sejlő hölgyet megpillantom. Már előre felállok, a tisztelet őt is megilleti, bár hamar kedvemet szegi ezen téren a morgásával. Mindezek ellenére, csak a szemem sarkában rándul meg némi izom. - Luis Correia, örülök, hogy épségben ideért. - Szimpla formaiság, az arcomra felkúszó halovány mosollyal együtt. A munka mondhatni kötelez rá, hogy elővegyem a kedvesebbik énemet. A hölgy pedig mennyire megnehezíti számomra... - A feletteseimet nem tudom milyen szándék vezérelhette a találkozó helyének kijelölésekor, de lehet, csak kegyed korát óhajtották számba venni, valamint, amíg nem dőlt el, hogy ki is a hivatalos örökös és egyben a kapcsolattartó, lehet nem is akarták, hogy nagyon kényelmetlenül érezze magát, úgymond belekényszerítve ebbe a helyzetbe - védem őket, bár nem azért, mert annyira hinném az általam elmondottakat, inkább mert felettébb irritáló a hölgy pökhendi stílusa. Nem érzem, hogy bármiben is igazat akarnék neki adni. Amikor tájékoztattak a hercegnővel való találkozómról, ennél többet képzeltem. Jó modort, kifinomultságot... Mondhatni, előre örültem, hogy végre nem problémás ügyekkel és emberekkel kell foglalkoznom. Talán nem meglepő az elégedetlenségem a szavai hallatán. - Ahogy óhatja... Khm, megkérdezhetem esetleg, hogy hogyan lenne a legkényelmesebb, ha szólítanám?- pillantok fel rá, de már palástolnom is nehéz az ellenszenvemet. Ridegség sugárzik a szememből, miközben az arcizmaimat azért igyekszem uralni. Vele ellentétben, én azért igyekszem kellően udvarias maradni. - A Minisztériumot több dolog is érdekelné. Először is, az öröklődési helyzet jelenleg milyen szinten áll? Hallottuk, hogy problémák léptek fel, az eredeti jelölt a Roxfortban tanul és magát kezdték el kitanítani, mint jövendőbeli uralkodót...- Határozottan beszélek, de némi kíváncsiság mélyen ott lappang a szavaimban. Közben az aktatáskából pár dokumentum is előkerül, azok között kezdek el keresgélni, miközben a válaszára várok. Felnézni rá nemigen van kedvem, jelenleg könnyebben uralkodom magamon, ha csak a hangját kell elviselnem.
Semmi kedvem sem volt emberek közé menni, ez egyszerűen nem tetszett. Legszívesebben Lance nyakába varrtam volna az egész dolgot, hiszen ez az ő feladata lenne, azonban még ennek ellenére is nekem küld a minisztérium hivatalos értesítőt. Mondjuk, másnak aligha küldhetne, hiszen jelenleg én is afféle diplomata voltam a szárazföldön, aki az eredeti trónörökös helyett tartja a frontot, vagy nem is tudom... Édes jó testvérem ugyanis minden feladat alól felmentést élvezett, hogy mindent zavartalanul eldönthessen magában, tényleg ne befolyásolja semmi sem. Így hát én voltam az egyetlen fellelhető személy, akivel még szóba állhatott a „Mágiaügyi Minisztérium által kijelölt hivatalos személy”, vagy nem is tudom, miként nevezték a levélben, de fenemód nagy címet kerítettek ennek az egyszerű titulusnak. Ezért is gyűlöltem az emberek: minden dolognak akkora feneket kerítettek, hogy az már egyenlő volt az enyhe túlzással. Mivel Roxmortsba kellett mennem, nem csicsomáztam túl magam, tekintettel arra, hogy nem szeretnék feltűnést kelteni, márpedig, ha úgy megyek le a faluba, hogy egy hivatalos találkozóra öltözöm ki, akkor szinte már abban a pillanatban a homlokomra is ragaszthatom a Sellő vagyok! - feliratot. Egyszerűen öltöztem fel, pont úgy, ahogy szoktam, egy sötétkék farmer, vékony, fekete hosszúujjú és egy vastag kabát. Ebben az időszakban igencsak hideg szokott lenni, és én ezt különösen nehezen viselem. A diákok tömegével érkeztem én is a faluba, hiszen ez pont egy olyan hétvége, amikor mindenki lejöhet ide, így pedig még nehezebb lett a dolgom. Sokan voltak, mindenki sietett valamerre, én pedig magamban füstölögve vettem célba a találkozó helyéül kijelölt Három Seprűt. Na, tessék, a minisztériumi dolgozók egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy kivel is állnak szemben. Apám emberei nem szóltak nekik arról, hogy nem szívlelem az embereket, ezért pedig igyekezzenek kevésbé forgalmas helyet választani? Hát persze, hogy nem vesznek figyelembe ilyen apróságot, miért is tennék? Elvégre, nem vagyok ember, teljesen felesleges a kedvemben járniuk... Amikor benyitok, nem foglalkozok senkivel, nem rendelek semmit sem, egyszerűen csak célba veszem az egyetlen olyan embert a kocsmában, aki a leginkább kilóg a sorból, ahogy az elegáns öltönyében üldögél amögött az asztal mögött, amelyet a Minisztérium által küldött levélben is emlegettek. Fiatal, fiatalabb, mint eleinte gondoltam, hiszen egy karótnyelt öregemberre tippeltem, aki állandóan csak a papírjait rendezgeti. Mindenesetre, ez egy pozitív meglepetés, sokkal kellemesebb lesz vele tárgyalni, mint egy idősebb alkalmazottal. - Calista Merrick – állok meg a férfi előtt az asztal túloldalán, majd választ sem várva veszem le a kabátom és terítem a mellettem álló fogasra. Nem bájcsevegni jöttem, gyorsan túl szeretnék lenni ezen az egész mizérián, és visszamenni a kastélyba. Nem az én világom ez, nem szeretek emberekkel társalogni, taszít az egész lényük. Végül egy fintor kíséretében foglalok helyet a széken, majd szólalok meg újra, kissé lekezelő hangnemben: - A maga felettesei nem igazán törődnek a formalitásokkal, nem igaz? Úgy értem, nem túl szerencsés pont egy ilyen helyen lebonyolítani egy hivatalos találkozót... Megvetően nézek körül. Mindenhol diákok üldögélnek, néhányan valami buta viccen nevetnek, míg megint mások vajsört iszogatnak. Egy ilyen helyen megtárgyalni a korona sorsát... Nevetséges, de komolyan. Nem várom el azonban, hogy a férfi ezt megértse, őt semmiben sem érinti a dolog. - Gyorsan térjünk a tárgyra, ha kérhetem, nem érek rá egész nap önnel társalogni.... Modortalannak tűnhetek, erről azonban igazán nem tehetek. Az emberek nem szimpatikusak, kétszínű lények, semmi kedvem velük egy légkörben lenni. Nem fogok csak azért hízelegni ennek a férfinak sem, hogy számomra kedvező döntés szülessen. Köszönöm, de egymagam is megoldom a dolgot...
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
vííí - Ruha - Zene - [You must be registered and logged in to see this link.]
Otthon a tükör előtt még megtorpantam egy pillanatra. Hajzselével a helyére igazítottam pár tincset és egy kis mágiával az összes ráncot eltüntettem az öltönyömről. A zsebkendőt is csak egy pálca lendítéssel hajtogattattam a helyére a mellkasomon és pár pillanatnyi tűnődés után már kinn is voltam, az ajtón túl. Az első utam a telefonfülkéhez vezetett, ami egyenesen a Minisztériumba vitt. Micsoda trükkök... A mai napig meglep, hogy az angolok hogyan képesek így közlekedni, nekünk Brazíliában erre egyszerűbb módszereink vannak. Arról nem is beszélve, hogy az ő Minisztériumuk mennyire telített. Nem túl kellemes bezsúfolódni enni emberrel egy liftbe. Még szerencse, hogy az osztályon legalább el vannak választva rendesen az alosztályok és egyesével, kényelmesen vannak az asztalok. Igaz, én a mai napon csak egy gyors megbeszélésre jöttem fel. A Minisztérium értesült felőle, hogy sellőknél öröklődési problémák adódtak, így lehetséges, hogy az egyezség maga is változni fog. Nekem osztották ki a feladatot, hogy a megbeszélt helyen és időben jelenjek meg, tárgyaljak a Minisztérium nevében jelenlegi jelölttel a helyzetről. Mondhatjuk, hogy már teljesen megszoktam, hogy más területen kell dolgoznom, mint terveztem, így nem volt ellenvetésem a feladattal kapcsolatban. Egyedül pár információnak kellett utánanéznem a társadalmukkal kapcsolatban, hogy ne legyen túl tájékozatlan. Sőt, ezeket a papírokat és még az egyezséggel kapcsolatosakat is magammal hoztam a Három Seprűbe egy aktatáskában. - Egy forralt mézbort kérnék, ahhoz az asztalhoz - intek az egyik sarokban lévő, általam előre lefoglalt asztal felé. Hallottam, hogy igencsak tele van vendégekkel, úgy gondoltam jobb az óvatosság, ha már egyszer ide kell jönni. Én mondjuk nem ezt választottam volna helyszínnek, de a Minisztérium így rendelte el, lévén, hogy egy fiatal hölggyel fogok találkozni. Az értesítőt is ők küldték ki, remélem időbe megérkezett hozzá. Nem szívlelem, ha megvárakoztatnak, még egy hercegnőtől, vagy mi is ő, sem.
- Ruha - Zene - 