2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] you strike me as a woman who's never been satisfied
Főkarakter: Acacia Shors Teljes név: Adelaide Schuyler Születési hely és dátum: 1980. december 27., Nantes Csoport: Hollóhát Patrónus: Hermelin Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 7. évfolyam (jövőre Látványmágus) Képesség: Vélaszármazék Mágikus adottság: - Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan - Kiemelkedő, Bűbájtan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Sokan hidegnek, távolságtartónak tartanak. Kevesen tudják, hogy azért tűnök ilyennek, mert nehezen lazulok el emberek között. Nem szeretem a tömegeket, rosszul érzem magam sok ember társaságában - azért vagyok szűkszavú, mert félek tőle, hogy valami hülyeséget mondok. Mindig is visszahúzódó voltam, és anyáék nem is nagyon erőltették, hogy ez máshogy legyen. Mikor a Roxfortba kerültem, sokkal több emberrel találkoztam, de ez nem azt jelenti, hogy könnyebb volt társalogni velük, vagy nyitni feléjük. Pedig egyébként vágyom rá, hogy barátaim legyenek, hogy megoszthassam valakivel a gondolataimat... mégis, inkább a zenéhez és a könyvekhez fordulok, és hagyom, hogy egy rideg, sznob nemesi lányként lássanak.
Megjelenés
Anya kiskoromban Holdsugárnak hívott. Azt mondta, a halványkék szemeim a Holdra emlékeztetik, de szerintem inkább csak azért, mert szereti túldramatizálni a dolgokat. De hát őt ismerve ez nem is csoda. Gyerekkoromban mindig aranyszőke hajat akartam, mint anyáé, de ő érdekes módon mindig imádta az én barna hajamat. Régebben sokat fésülgette, fonta, és néha még mindig így tesz ha otthon vagyok, de a Roxfortban nincs aki befonja, én pedig magamnak nem szenvedek vele. Inkább kiengedve hordom. Otthon gyakran hordok szoknyát, vagy akár csak fürdőköpenyben járkálok, hiszen úgysem lát senki. A Roxfortban persze egyenruha van, itt nincs ilyen lehetőség - nem is igazán próbáltam soha módosítani a talárt, csak arra figyeltem, hogy rendezett legyen, és látszódjon a Hollóháti kitűző. Az ujjaim hosszúak, vékonyak, épp, ahogy a zongorázáshoz kell - a bőröm puha, egyértelmű, hogy sosem végeztem a kezeimmel nehezebb munkát, bár ez varázslóknál nem annyira különleges.
Életed fontosabb állomásai
Anya és apa sokszor elmesélik, hogyan találtak egymásra. Kicsit olyan, mintha egy romantikus regényt olvasnék, de azt hiszem, ez az előadáson is múlik. Apa angol, a katonaságban szolgált, és egy franciaországi vakáción ismerte meg anyát, aki viszont romantikus történeteket és verseket ír. Apa egy régi mugli nemesi családból származik, és bár a nemesség a modern világban már nem mond olyan sokat, azért még mindig megtartották a vagyonuk jelentős részét, és büszkék a gyökereikre. Anya ezzel szemben francia aranyvérű boszorkánycsaládból származik, ráadásul véla felmenőkkel. Nem is lehetnének különbözőbbek, de anya szerint épp ez teszi a szerelmet olyan különlegessé... (Néha úgy érzem, belebetegedek a sok nyálas hülyeségébe. Máskor én is álmodozom, hogy talán igaza van...) Éppen anya családjánál karácsonyoztak Franciaországban, amikor megszülettem. A gyerekkorom is így telt a két ország között, sokszor néhány havonta váltogatva, hogy épp hol laktunk. Anya ragaszkodott hozzá, hogy magántanárnál tanuljak, mert szerinte sokkal hatékonyabb hogyha csak rám koncentrál az oktató. Ebben talán igaza van, de azzal nem számolt, hogy milyen következményei lehetnek ha egy gyerek tizenegy éves koráig szinte egyáltalán nem érintkezik korabeliekkel. Anya ragaszkodott hozzá, hogy zenét is tanuljak, így gyerekkoromtól fogva hegedű órákra is jártam. A zongorát később kezdtem el, méghozzá egy roxforti iskolatársam társaságában, bár nem ismertük egymást mielőtt anya felkérte a tanításomra. Gyerekkoromban főleg a könyvek voltak a barátaim, és a Roxfortban is sok időt töltöttem a könyvtárban már elsőtől kezdve... ami mugli iskolákban nem a legjobb módszer a barátkozásra, de azért a Hollóhátban bőven találtam másokat, akikkel össze lehetett ülni olvasni, vagy akár megvitatni a tanultakat. A legtöbb tantárgyból jól teljesítek, de ami nem érdekel és nem látom szükségét, arra nem pazarolom az energiámat, inkább arra koncentrálok, hogy a lehető legjobban sajátítsam el azt, ami fontos. Ebbe beletartoznak a szorgalmi munkák, az extra olvasás... Még nem tudom pontosan, mit szeretnék, de valahogy már évek óta bennem van ez az elégedetlenség, hogy többet akarok, vagy talán mást. Talán ezért kezdek bele annyi különféle dologba: arra törekszem, hogy megtaláljam, mitől leszek elégedett...
Aaron Prusseit
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Adelaide Schuyler 2016-04-22, 11:01
Elfogadva!
Hali!
Hú, hát nem is tudom, hogy hol kezdjem. Mindig is tetszettek az olyan karakterek, akiknél a megalkotója indokot adott annak, hogy az adott karakter miért olyan amilyen. Adelaide zárkózottsága és szűkszavúsága teljesen indokolt, így nem éreztem azt, hogy a karakter jelleme csak úgy lógna a levegőben. Ahogy az írásodat olvastam éreztem a lány szavai mögött a vágyat, hogy neki is legyenek barátai, és végre ki tudjon törni abból a burokból, ami miatt ilyen félénk. Remélem, akad(nak) majd valaki(k), aki(k)nek sikerül bizalmat ébreszteni a lányban. Kifejezetten aranyos volt, hogy Adel a szüleiről írt, és azzal, hogy az otthoni szokásait és az iskolában lévő viselkedését is leírtad, ezzel is a lány kettősségét tártad elénk. Valahogy az írásstílusodban is visszatükrözött nekem ez a zárkózottság mögött rejlő vágy, hogy nyitottabbá váljon mások felé. Az előtörténet végére nekem is kedvem támadt megismerni őt. Remélem, valamelyik karakteremnek azért lesz majd alkalma találkozni vele.
Hibát nem találtam az írásodban, összeszedett, egységes és olvasmányos volt. A vélaszármazék megdobásához egyébként gratulálok, vélhetően majd ez is hoz egy kisebb csavart a karaktered életébe. Habár szívesen olvastam volna még a lányról ‒ azonban úgy érzem, hogy ha sokat megtudtam volna róla az előtörténetben, akkor ez a visszafogottság nem jött volna annyira át ‒, így nem is tartalak fel tovább.