Thalia Tate

Tárgy: Thalia Tate 2015-08-01, 22:02

Thalia Tate

[You must be registered and logged in to see this image.]
" A fagyi minden élethelyzetet legalább ötven százalékkal jobbá tesz. ‒ Nicole Williams"

Főkarakter: Aaron Prusseit
Teljes név: Thalia Tate
Születési hely és dátum: USA, Denver és 1979. 08. 21.
Csoport: Griffendél
Patrónus: gyűrűsfarkú maki lesz, amint megtanulja megidézni
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: szeptembertől 7. évfolyamba lép
Képesség: ‒
Kiemelkedő tudás: Gyógynövénytan ‒ Tehetségtelen, Sötét Varázslatok Kivédése ‒ Kiemelkedő

Jellemed kifejtése

Szeszélyes. Többnyire ez mások első benyomása Thaliáról, ami nem csoda, hiszen valóban eléggé kiszámíthatatlan tud lenni. Az egyik percben még szélesen vigyorog rád, a következőben pedig már meg akar ölni, mert bizonyára felbosszantottad valamivel. Eléggé változékony a hangulata, ezért elég nehéz kezelni. Hiába próbálták már jó páran megzabolázni a lányt, senkire nem hallgat.
Önfejű. Mindig azt teszi, amihez kedve szottyan. Sose számol a következményekkel, és nem gondol a jövőre. Ebből kifolyólag meggondolatlan, és önmagát olyan személynek vallja, aki a mának él. Nem ragad le a múltbéli dolgoknál, de a jövő sem izgatja túlságosan. Így aztán, ha egy-két éjjeli randalírozásánál elkapják, akkor röhög, vagy bosszankodik egy sort, amiért büntetőmunkára küldik. Különösebben nem hatja meg, ha megszidják, elvégre senki kedvéért nem hajlandó változtatni a szokásain.
Épp ezért néha elkényeztetettnek tűnik, pedig csak a család szemefénye mióta kiderült, hogy tud varázsolni. Viszont Merlin mentse meg azt az embert, akinek Thalia el kezd hisztizni!
Továbbá a griffendélesek körében haspókként tartják számon. Imád enni, főleg, hogy nem túlzottan látszik meg rajta, ezért egy kis csokit, sütit, fagyit, vagy bármilyen más édességet kiegészítő „étkezésként” beszúr a főbb étkezések közé. De nem csak édesszájú, tulajdonképpen mindent megeszik, cseppet sem válogatós, és Merlinre esküszöm, a Griffendél asztalánál olyan csatákat szokott megvívni egy-egy fogást, hogy az ellenfele soha nem ül a közelébe evésnél. Thalia ugyanis, ha addig nem volt hárpia, akkor azután válik azzá, hogy megpróbálták elvenni előle a kaját. Nem vicc, tényleg ölni tudna a kajáért.
De, ha félretesszük, hogy irigy, szeszélyes, haspók és néha kissé idegbeteg (plusz-mínusz jó pár negatív tulajdonság), akkor egy vidám, vicces és energikus lányt kapunk (kivéve, ha éppen valaki felkeltette, vagy a klubhelyiségben próbálja megemészteni a vacsorát, olyankor megmozdulni is lusta), aki minden hülyeségben benne van, imádja a japán kultúrát, az animéket, a finom ételeket, a videójátékokat, és képes volt betanítani a kutyáját arra, hogy kiszolgálja, ha éppen lusta valamiért kimenni a konyhába.
Szóval, összefoglalva: Thalia egy eléggé lobbanékony természetű lány, aki imádja a hasát, a japán dolgokat, azonban néha nincs tekintettel a barátaira, és az éjszaka kellős közepén is képes felverni másokat. Öntörvényű, néha túlságosan akaratos, és hazudós is, ha épp arról van szó. Ó, és utál tanulni, a könyvtárat messzire elkerüli, és inkább a házimanóknál húzza meg magát, ha éppen menekülni akar a feladatai elől. Akár bátornak is nevezhetném, de talán a vakmerő és a hülye jelző jobban illik rá.
Ettől függetlenül, tud ő kedves is lenni, ha akar, és nem tervez megenni senkit, mert nem kannibál, bár… Ha valaki csokival beborítva állna elő, akkor lehet, megkóstolná… De lényegében, ő csak akkor árt másoknak, ha kiborítják, és valljuk be, elég könnyű kiakasztani…

Megjelenés

Első pillantásra Thalia talán nem is tűnik olyan veszélyesnek, vagy idegbetegnek, hiszen egy alacsony ‒ olyan 163 cm körüli ‒, szőke, nagy zöld szemekkel rendelkező lánynak néz ki. Már-már ártatlannak is lehetne mondani, ha zöld szemeivel nem tudna olyan gyilkosan tekinteni az emberekre, vagy éppen nem akar senkit megverni. Tulajdonképpen, az erőszakossága és a féltékenysége miatt az öccse zöldszemű szörnynek is hívja, amiért Thalia alaposan megveri.
Ránézésre az arca kerek, és ha mosolyog, akkor gödröcskék jelennek meg a szája sarkában. Az ajkai kissé vastagok, az orra talán piszének mondható. A haja általában hullámos, de amikor nem lusta, akkor hajlandó kivasalni. Egyébként, előfordul, hogy nem fésülködik, és kócosan-borzasan van egész nap.
A bőre az év nagy részében fehér, elvégre, Angliában elég nehezen lehet lebarnulni, de amikor nyáron Amerikában nyaral, akkor hajlamos a leégésre, vagy lebarnulásra.
Ahhoz képest, hogy mennyit eszik, és mennyire kerüli a testmozgást, egész jó alakja van: se nem vékony, se nem kövér, és bár a hasa lapos, azért van némi rajta felesleg, de az nem feltűnő.
Az utóbbi egy évben kezdett el lányosabb ruhákat is viselni, bár ki tudja milyen indíttatásból teszi ezt, de eddig jobban kedvelte a kényelmes, egyszerű ruhákat. Azonban sminkelni még mindig lusta.

Életed fontosabb állomásai

Hogy Thalia miként keveredett Amerikából Angliába? Az édesapja egy informatikai cégnél dolgozott Denverben, de a cég terjeszkedni kezdett, ezért Mr Tate-et áthelyezték Londonba, hogy az ottani leányvállalatnál vezető pozíciót töltsön be. Így, amikor Thalia hét éves volt, a család költözni kényszerült.
Mint említettem, Mr Tate a cég leányvállalatánál folytatta a munkát, míg a felesége ‒ miután Thalia óvodába került ‒ a londoni Művészeti Egyetemen kezdett tanítani, ami eredetileg hét iskolából lett összegyúrva.
Visszatérve Thaliára: Az óvodában nem okozott gondot neki a beilleszkedés, könnyen meg tudta nevettetni a társait, bár akadt néhány gyerek, akik féltek tőle erőszakossága miatt. Már kiskorában is eléggé akaratos tudott lenni, amit az apja szerint Thalia a nagyanyjától örökölt. De azonkívül, hogy a társaira néha a frászt tudta hozni, az óvodás évei boldogok voltak. Amikor éppen a kedvesebb oldalát mutatta, akkor az óvónők is odáig voltak érte, de amikor úgy kellett leszedni egy srácról, mert verekedtek, akkor már annyira nem szívlelték a lányt. Igaz, Thaliát nem különösebben érdekelte, hogy szeretik-e, vagy sem. Megvolt a maga kis bandája, akikkel elszórakozott, több nem is kellett neki.
Majd a lány általános iskolába került, itt az akaratossága és a nyughatatlansága már több problémát okozott. Már a második héten be kellett hívni a szüleit, mert megfejelt egy harmadik srácot, aki meghúzta a haját az ebédlőben. De nem mondhatnám, hogy a társai kiközösítették volna. Ő tipikusan az a szemtelen, gonoszkodó és basáskodó gyerek volt, akit a hozzá hasonlók kedveltek, a többiek meg azért voltak kedvesek vele, hogy ne bántsa őket.
Szóval, békésen élte a kis életét, kiépítette a saját kis zsarnok birodalmát az iskolán belül, bár azt le kell szögezni, hogy nyomós ok nélkül nem bántott senkit, maximum csicskáztatott másokat. Eközben otthon adta az ártatlant, az anyja rajzolni tanította, de a lányt valahogy jobban lekötötte a tévé, azonban belül is a rajzfilmekért, a japán animékért volt oda. Addig nem is ment aludni, amíg a kedvenc műsorait meg nem nézte.
Ekkor szerette meg a japánokat, és határozta el, hogy egyszer megtanul a nyelvükön. Nagyjából kilenc-tíz éves lehetett, amikor erre az elhatározásra jutott. Na, meg ekkor jelentkeztek a képességei is, ugyanis, talán Dragon Ballt, vagy valami hasonló japán rajzfilmet nézett, és hevesen hadonászva meg kiáltozva szurkolt a kedvenc szereplőjének, amikor kigyulladt tévé. A szülei halálra rémültek, nem értették, hogy mi történt, mert a készüléket alig egy hete vették.
Thalia ekkor varázsolt először. Innentől kezdve, amikor ideges volt, akkor mintha a levegő szikrázott volna a feszültségtől, sőt egy-két alkalommal még sikerült felgyújtani pár dolgot. Az osztálytársai innentől kezdve igyekeztek nem felbosszantani, pedig a haverjai korábban folyton szívatták, de még ők is felhagytak vele. Talán megérezték, hogy az életüket teszik kockára, ha Thaliával szórakoznak.
Aztán, Thalia betöltötte a tizenegyedik életévét. Egy szép nyári napon, ahelyett, hogy az udvaron lett volna ő a nappaliban fetrengett a kanapén, és éppen csatornát váltott a tévén, amikor megszólalt a csengő.
Mivel a szülei a kisöccsével voltak elfoglalva az emeleten ‒ ugyanis, a költözésük után egy évvel megszületett a testvére, csak őt nem izgatta a tesója ‒, ezért megpróbált feltápászkodni, hogy ajtót nyisson, de végül meggondolta magát, és inkább a kutyának szólt, hogy intézkedjen az ügyben. Thalia három évvel korábban kihisztizett egy kölyök skót juhászt, akit megtanított olyan dolgokra, mint az ajtónyitás, hogy elrakja a cipőjét, hogy kinyissa, vagy becsukja a hűtőt, egyszóval minden apróságra, amiből Thaliának haszna származott.
Tehát, a kutya leszökkent a nappaliban lévő fotelből, és kicsit felágaskodva lenyomta a bejárati ajtó kilincsét, azonban mivel az előtte álló férfi idegen volt számára, támadó pozíciót vett fel, és morgott rá. Mivel a lány nem értette, hogy mi történt, kikapcsolta a televíziót, és kicsoszogott az előszobába. Döbbenten meredt az ajtóban álló alacsony férfire, először valami manónak, vagy koboldnak hitte olyan pici volt. Megpaskolta a kutyája nyakát, és felküldte az emeletre a szüleihez.
Nem szólt az idegenhez, igazából, azt se tudta, hogy mit tegyen, így csak némán állt vele szemben, amikor az alak bemutatkozott neki. Flitwickként mutatkozott be. Thaliának az volt az első gondolata, hogy ez milyen hülye név, de mielőtt még megmozdulhatott volna, az apja lejött az emeletről. A férfi neki is bemutatkozott, elmondta, hogy egy távoli iskolából jött ide, és átnyújtott egy levelet Mr Tate-nek. Az idegent végül is beinvitálták, ő pedig elmagyarázta a szülőknek, hogy a kislány különleges képességekkel van megáldva, és szeretnék, ha olyan helyen tanulna tovább, ahol kibontakozhatna.
A család nem akarta elhinni, hogy a mágia valóban létezik, egészen addig, amíg az alacsony professzor nem kezdte el lebegtetni a díszpárnákat a nappaliban. Thalia ekkor teljesen fellelkesült, és nyaggatni kezdte a szüleit, hogy engedjék el, és addig lógott a nyakukon, míg bele nem egyeztek.
A levél után hamarosan felbukkant az apai nagyanyja, akihez annyira hasonlítgatták a lányt, és elárulta neki, hogy ő már korábban is tudott a varázslat létezéséről. Végül ő volt az, akivel Thalia elintézte az egész bevásárlás mizériát, és ha a nagyi nincs, akkor a kilenc és háromnegyedik vágányra se találnak rá. A Roxfort Expressz előtt a család könnyes búcsút vett a lánytól ‒ kivéve az öccsét, aki örült, hogy megszabadult az életét megkeserítő zöldszemű szörnytől ‒, majd Thalia feltuszkolta a vonatra a csomagjait, és kerített magának helyet.
Vagyis, inkább bekönyörögte magát néhány elsőéveshez, akik talán később megbánták, hogy beengedték. Egész úton nem lehetet lelőni, olyan izgatott volt. Ráadásul, vélhetően édesség túladagolásban is szenvedt, mert a vonaton árult édességek közül az összesbe belekóstolt, bár a mindenízű drazsék közül pont olyat választott ki, ami annyira rossz volt, hogy a vonaton lévő vécé találkozott a lány gyomrának tartalmával, bár furcsa mód, Thalia a mai napig tömi magába a drazsét, a sorsát kísértve vele.
Roxmortsba érve alábbhagyott a pörgése, sőt a falucska egészen elkeserítette, elvégre túl pici és visszamaradott volt a szemében. És ez a probléma annyira lekötötte a pici agyát, hogy tulajdonképpen a félóriás kísérőjük fel sem tűnt nekik. Azonban, azt nem értette, hogy mégis miért kell nekik egy tavon átkelniük, és a felsőbb évesek hova tűntek, de végül nem esett a vízbe, és számára ez volt a fontos.
A faluval ellentétben, a kastélytól tátva maradt a szája. Egyből imádta a helyet, és tudta, hogy remekül fog szórakozni a falai közt. A beosztási ceremónián is túlesett, ahol a Griffendélbe osztották, de ez számára nem sokat jelentett, hiszen akármit magyaráztak neki korábban a suliról, addigra mindent elfelejtett. Ettől függetlenül kiéhezetten ült le a háza asztalához, és várta, hogy mikor ehetnek végre. Amikor az étel megjelent az asztalon, akkor azonnal rávetette magát, és habzsolni kezdett, még az se érdekelte, hogy kísértetek röpködtek körülötte, pedig biztos meglepődött volna, ha éppen nem a hasával foglalkozott.
Az első éjszaka kicsit nyugtalanul aludt. Honvágya volt, és hiányoztak neki a szülei, de ahogy teltek a napok, egyre inkább megfeledkezett erről, és a Roxfortot a második otthonának tekintette.
A második évének egy részét a gyengélkedőn töltötte, ugyanis mugliszármazásúként volt szerencséje összefutni a Titkok Kamrájának szörnyetegével. Miután meggyógyították még hetekig nem bírta feldolgozni, hogy legalább három hónapot töltött öntudatlanul, és hogy azokat az elvesztett napokat sose kaphatja vissza. A szüleinek erről nem is szólt.
Harmadévben, amikor pletykák keringtek arról, hogy a körözött bűnöző a kastélyban lapul, a barátai körével kijelentették, hogy ők majd felkutatják Blacket, és elkapják, azonban ez a tervük dugába dőlt.
Negyedévben került megrendezésre a Trimágus Tusa, ahol ő is indult volna, csakhogy neki nem volt szabad, mert túl fiatal volt. Amikor Harry bekerült negyedik kiválasztottként, eleinte dühös volt rá, aztán a későbbiekben mégis a pártjára állt, amikor a többiek azzal piszkálták a srácot, hogy biztos csalással jutott be.
Az ötödik és hatodik éve egész nyugisan telt hozzá képest. Egy részt, ötödévben kénytelen volt kis angyalként tanulni, hogy ne bukjon meg az RBF-eken, a hatodik évben pedig szimplán nem történt olyan nagy esemény, amiből kivehette volna a részét.
Szóval, itt is adódtak vele problémák, rendszeresen áthágja a szabályokat, éjszaka mászkál, diákokat és alkalmazottakat szívat. Viszont, Hóborccal kifejezetten jó kapcsolatot ápol, van, hogy egy együtt tervelnek ki csínytevéseket.
Thaliát az se érdekelte, ha elkapták és büntetőmunkára fogták. Ahogy a pontlevonás se hatotta meg, vagy a háztársai neheztelése. Év végén mindig meg is mondta nekik: „Látjátok, akármennyi pontot veszítek, többnyire akkor is mi nyerjük a Házkupát!”
Mivel a kastély összes kis zugára kíváncsi volt, ezért voltak olyan rövidítő utak, vagy titkos járatok, amikre magától bukkant rá, vagy éppen felsőbb éveseket követett, és leste ki a titkaikat. Persze, ő a világ minden kincséért se árulná el, hogy melyik út visz a Mézesfalásba, vagy éppen melyik úton keresztül lehet a leggyorsabban feljutni a hetedikre.
Most az utolsó évét kezdi az iskolában, bár még nem tudja, hogy tovább akar-e tanulni, vagy egyáltalán mit akar kezdeni az életével. Csak egy valamiben biztos: hogy mindig éhes.

Tárgy: Re: Thalia Tate 2015-08-02, 19:51

Elfogadva!

Nagyon jól sikerült karakter! Nem csak azért mondom, mert a fagyit nyalogató lányokról mindig valami erotikus jut eszembe, ezt nézd el nekem Very Happy

Sokkal inkább azért, mert mert tetszik, hogy egyszerre karakán és visszafogott csajszi, megvan benne az a kettősség, amely tényleg a jó szerepjátékosok ismérve. Különösen bejön, hogy végigkísérted a sztoriddal az eredeti HP-s állomásokat. Remélem nem csak azért regelsz új karikat, hogy újra és újra ilyen pozitív elfogadószövegeket kapj? Razz

Foglalózz és vár a játék^^

***

» Thalia & Roland
» Shanica & Thalia - Két kicsi griffendéles sétálgat az erdőben...