Shanica Aylwin

Tárgy: Shanica Aylwin 2015-07-08, 14:59

Shanica Aylwin

[You must be registered and logged in to see this image.]
"Mosolyogj, akkor a világ visszamosolyog rád."

Főkarakter: Bon
Teljes név: Shanica Aylwin
Születési hely és dátum: London, 1974. július 11.
Csoport: Griffendél
Patrónus: Hód
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. évfolyam (látványmágus) [1997-1998-as tenévben kezd]
Kiemelkedő tudás: Gyógynövénytan - Kiemelkedő, Bájitaltan - Tehetségtelen

Jellemed kifejtése

Sokszor elgondolkoztam azon, hogy hiba volt elhagyni a családomat. De minden alkalommal ugyanarra a következtetésre jutottam; nagyon jót tett nekem, hogy végre valamit egyedül döntöttem el. Magabiztos lettem, és megtanultam, mikor kell befogni a számat. Bejártam a világot, és rájöttem, hogy a mosoly egy lány legszebb éke. Vidám és életrevaló nő vált belőlem, aki mindenkinek bizalmat szavaz meg, aki szembejön vele az utcán. Sajnos pont emiatt sok problémám volt már, de valahogy mindig volt valaki, aki kisegített. Kiskorom óta imádom a varázslatot, és szeretem ezt a mugliknak is megmutatni. Évekig voltam távol és bejártam a világot egy cirkusszal, ahol bűvész és illuzionista voltam. Ez az a dolog, amivel világéletemben foglalkozni akartam, a körülöttem élők lenyűgözésével. Sajnos az idő elszaladt mellettem, én pedig egyre inkább arra a következtetésre jutottam, hogy meg kéne tanulnom a szakmát, és nem csak amatőrként ezzel foglalkozni. Innen-onnan hallottam, hogy a Roxfortban nemrég elindult az egyetem, ahol látványmágusnak is lehet tanulni, épp ezért úgy döntöttem, hogy visszatérek Londonba a családomhoz, és visszaülök az iskolapadba. A cirkuszi „bohócokat”, ahogyan minket hívtak a nagyvilágban az idősek semmire tartják, és csak a gyerekekben bízhattam. Legalábbis pályafutásom elején, majd szép lassan rájöttem, hogy jobb nem távolságtartónak lenni, hanem inkább minél korábban el kell kezdeni közeledni másokhoz; nyitottnak és magabiztosnak kell lenni, és vakon bízni bárkiben. Általában követem ezt a hitvallásomat, és mindenkivel szívesen ismerkedek. Ha hozzám szól valaki, annak biztosan egy mosoly lesz a válasz, ez az első dolog, aminek meg kell maradnia minden embernek belőlem, mert így hozzám is vidámabban viszonyulnak és könnyebben elfogadnak. Igen, sajnos van egy kis problémám, amit mások nem igazán szoktak megérteni. Hiszek benne, hogy mindenkinek van lelke, ami lehet sötét vagy világos; mindezen túl nem csak az embereknek, de az állatoknak és a növényeknek is van lelkük, és belső hangjuk, amit mi ugyan nem értünk, de ők értik, ha beszélnek hozzájuk, ezért sokszor csak ölelgetem a fákat, és beszélgetek velük. Valószínűleg ez onnan ered, hogy anyukám elemista, és sokáig próbált tanítani, de én csak a földdel vagyok képes érintkezni; néha felélesztek egy elszáradó virágot, néha az ujjaim köré csavargatom az indákat, de ezek is csak ritkán sikerülnek, és hatalmas koncentrálást igényel, mellesleg nagyon sokat kivesz az energiámból. Apropó, energia. Mikor még kicsi voltam, sokat mondták nekem, hogy hiperaktív vagyok, de ez nem igaz, csak szeretek élni, sokat beszélni, mosolyogni és megmutatni, miért érdemes élni.

Megjelenés

Sosem vallottam magam szépnek, de sokan ezt mondják rólam; és itt nem anyukám véleményét írom le, mert neki természetes, hogy gyönyörű vagyok. Sosem festettem a hajamat, és mindig megpróbálom hagyni olyan hosszúra nőni, hogy jóformán a fenekem alá érjen. A szemeim szürkék, és mindent kiolvashatsz belőle, ha odafigyelsz rám. Láthatod, ha szomorú vagyok, azt is ha vidám, és sajnos azt is kiolvashatod belőle, ha nem kedvellek. Ami a ruházatomat illeti, szeretem a nőies, lenge, és kényelmes ruhákat, amikben bármikor nekiállhatok fára mászni, de akármikor beállíthatok benne egy étterembe is. Sokszor szakadtak a nadrágjaim, néha a felsőm is, mindemellett még koszosak is, mivel szabadidőmben a természetben vagyok, és kihasználom, hogy közel lehetek hozzá, akkor is, ha ez azt jelenti, hogy egy kiálló faág elszakítja a kedvenc rövidnadrágomat. Apró hibám, ami nagyban befolyásolja a külsőmet, hogy sosem nézek az emberek szemébe, csak ha nagyon muszáj, így sokan azt hiszik, hogy bandzsa vagyok, ami persze egyáltalán nem igaz, csak sokfelé figyelek; miközben beszélgetek valakivel, hallom amit mondd, és figyelek is rá, de általában a folyót, egy szél által mozgatott fát, vagy csak a fűben megbúvó apró bogarakat figyelem.

Életed fontosabb állomásai

Összepakoltam a holmimat, indulásra készen voltam, mikor valaki kopogott az ajtón. Anyukám volt az, a szemei tele voltak könnyel, és egy zsebkendőt szorongatott a kezében.
- Jaj, anyu! – Odamentem hozzá és megöleltem. Szegény nagyon féltett attól, hogy elhagyjam a várost, attól meg pláne féltett volna, ha megtudja, hogy nem csak Londonból megyek el, hanem világot látni indulok; de erről neki nem kellett tudomást szereznie, és apukámnak sem. Az öcsémnek elmondtam, de a pici, öt éves húgomnak nem. Az öcsémnek mindent elmondhattam, olyan volt nekem, mint a 15 éves legjobb barátom; de a többieknek nem akartam szólni róla, hogy – ahogy ők fogalmaznának – ilyen veszélyes útra megyek.
Mindenki féltett, és ezt meg is értettem. Nekem is kicsordultak a könnyeim, amikor anyukámat öleltem, de csak mert tudtam, hogy a kezdetekben lelkesen írogatni fogok nekik, de később el fogom hagyni a leveleket, és csak az öcsémnek fogok üzeneteket eljuttatni bagolypostával.
Lecipeltük a két hátizsákot, amit magammal viszek, a földszintre, majd kaptam anyuéktól egy ajándékot, amiben némi pénz volt, meg egy levél, hogy vigyázzak magamra és legyek jó. Gondoltam, most nem mondom ki, hogy én mindig jó kislány vagyok és hogy nem kell félteniük, ezért inkább csak megöleltem őket, majd beszálltunk az autóba, és kivittek engem a vasútállomásra. Mikor kiszálltunk, az öt éves kishúgom a kezembe nyomta az éppen nála lévő textilbabát, hogy mindig emlékezzek rá. Talán Szofit volt a legnehezebb elhagynom. Mindig jó volt velem, és olyan fiatal volt, mégis elveszíti a nővérét. Megígértettem az öcsémmel, hogy vigyázni fog rá.
Az állomáson megvettem a jegyemet, majd mikor megérkezett a vonat, könnyes búcsút vettem a szüleimtől és a két tesómtól. Felszálltam a vonatra, majd gyorsan egy ablakhoz futottam, és addig integettem nekik, amíg el nem tűntek a szemem elől. Féltem, és már abban a pillanatban hiányoztak, mikor elértem a London utáni első állomásra. Rögtön leszálltam, és átszálltam egy Dover felé tartó vonatra, ahol egy Európába, Franciaországba tartó hajóra szálltam. A hajón hagytam a két hátizsákom közül az egyiket, amit csupán zsebkendőkkel és használatlan ruhadarabokkal tömtem tele, hogy a családom azt higgye, minden rendben lesz, hiszen minden eshetőségre felkészültem. Ehhez képest két napi váltóruhát, pénzt és okiratokat hoztam csak magammal. Semmi mást, csak a húgom textilbabáját.

*

Már két hónapja dolgoztam egy cirkuszban, mint bűvész. Kiskoromban nagyon sok mutatványt tanultam meg, főleg azokat, amiket a papám mutatott meg, de sokat én magam sajátítottam el. Aznap épp egy új, saját mutatványt akartam bemutatni a közönségnek, mikor olyan vihar tört ki, hogy sajnos elmaradt az előadás. A cirkuszi kocsik között sétálva rátaláltam egy kislányra, aki alig lehetett több 8 évesnél. Elszorult a szívem, hiszen az én húgom is pont ennyi idős volt. Örültem neki, hogy legalább külsőre nem hasonlított hozzá, különben nem bírtam volna ki sírás nélkül. Megtudtam, hogy árva, és csatlakozni akart a cirkuszhoz. Elvittem őt a társulat igazgatójához, aki nem engedélyezte, hogy csatlakozzon, mert túl fiatal volt. Mivel az én hálókocsim nem volt messze az igazgatóétól, gyorsan elvittem oda a kislányt, és megkértem rá, hogy maradjon ott. Visszafutottam az igazgatóhoz, aki végül is hosszas győzködés után beleegyezett, hogy a lány maradhasson, de csak akkor, ha kitanítom. Nagyon megijedtem, hiszen a lány, Anne nem volt boszorkány, így lehetetlen volt kitanítani.
Persze volt olyan trükköm, amit képes voltam megtanítani neki, és nem kellett hozzá varázslat. Ő lett a kis segédem a mutatványaim közben, és mikor ő lépett színpadra, a közönség rózsákat és pénzt dobált a színpadtérre. Az igazgató boldog volt, hogy így még több pénze lett, én pedig örültem, hogy megmentettem egy ártatlant a fagyhaláltól.
Amikor Anne 11 éves lett, furcsán kezdett el viselkedni, és egyre inkább került. Egy nap leültem vele beszélgetni, és kerek-perec megkérdeztem tőle, hogy mi a baj. Elmondta, hogy furcsa dolgokat csinál, és hogy nem mer beszélni erről senkinek. Mikor elmondta, mikre képes, rögtön tudtam, hogy ő is boszorkány, ahogy én. Nagyon megörültem, és a következő két évemet arra szántam, hogy megtanítsak neki mindent, amit tudok.
Az öcsémtől kaptam egy levelet, hogy a Roxfortban megnyitották az egyetemet, ahol lehet látványmágus szakra járni. Annyira megtetszett, hogy már aznap éjjel el akartam hagyni a cirkuszt, de Anne marasztalt. Megszántam, így maradtam még két évet, hogy tényleg mindent megtaníthassak neki, az utolsó trükkömig. Korábban elmentünk, és vásároltunk neki varázspálcát is, így később bármilyen varázslatot el tudott végezni.
1997-ben májusban a következő állomásunk London volt a cirkusszal. Megmondtam Anne-nek és az igazgatónak is, hogy elhagyom a cirkuszt, és visszatérek a családomhoz, mellette pedig visszamegyek tanulni is. Nem voltak boldogok, de a lány már önmagában is nagyon tehetséges volt, a segítségemmel pedig nagy hírnévnek örvendett már, így lelkiismeret furdalás nélkül hagytam ott.
Reméltem, hogy anyuék még mindig ott laknak, ahol hét évvel ezelőtt. Bekopogtam az ajtón, és a 13 éves Szofi nyitott ajtót. Nem mondott semmit, csak megtelt könnyel a szeme, odaszaladt hozzám, és megölelt. Ezek után befutott a házba, és kiabálta, hogy „Anyu, Apu! Megjött Shanica! Hazajött!” Anyuék nagyon gyorsan odaértek az ajtóhoz, és nem tudták, hogy ölelgessenek. Mikor megtudták, hogy csak a suli miatt jöttem haza, és hogy az öcsém mindenről tudott, kicsit elkeseredtek, de emellett nagyon boldogok voltak, hogy hazajöttem. Az öcsémmel csak öklöztünk, mikor hazaért, de a saját szobámban megkeresett, mikor pakoltam ki, hogy nagyon örül, hogy végre hazajöttem. Mellesleg egész jóképű fiú lett belőle.

Tárgy: Re: Shanica Aylwin 2015-07-12, 12:20

Elfogadva!

Oh, Mischa PB! Még sosem láttam szerintem, pedig imádom mint szinésznő, csak ugye régebbi filmekben játszik, és valahogy nincs annyira köztudatban. A karid ET-je a korábbi leírásaid alapján nagyon is szimpatikus, olvasmányos, egy percig sem unatkoztam, amíg a lapodat olvastam. Amolyan kis segítőkész fajta, tetszetős. Remélem, hogy visszatérve az egyetemre is megtalálja a számítását Very Happy

Elfogadtalak, te még foglalózz majd vár a játéktér^^

***

» Jen & Shanica
» Shanica & Thalia - Két kicsi griffendéles sétálgat az erdőben...