2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A szerelmem az enyém, és annak adom, akinek akarom, akkor is, ha nem viszonozza. Persze nagyszerű lenne, ha viszonzásra lelne, de ha nem, az se baj: türelmes vagyok. Nem adom fel, tovább ásom magam alatt a gödröt, mert tudom, hogy a mélyén víz van: éltető víz. - Paulo Coelho"
Főkarakter: Titkos karakter Teljes név: Rosette Lewis Születési hely és dátum: 1973. szeptember 03., Anglia - London Csoport: Varázshasználó Patrónus: Pacsirta Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Mágiaügyi Minisztérium, Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztálya: Amneziátor Parancsnokság Képesség: Abszolúte tehetségtelen Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Bűbájtan: Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Alapvetően kedves vagyok és vidám, de néha előjön a szarkasztikus énem. Szeretek nevetni és nevettetni valamint olyan emberekkel lenni, akiket kedvelek. Általában a társaság középpontjában vagyok a nagy hangomnak és a kviddicsi szerepléseimnek köszönhetően. A kedvességemből fakadóan ahol tudok, segítek az embereknek, a szüleim belém nevelték ezt az udvariassággal együtt. Ha még nem találtad volna ki, imádom a kviddicset, minden egyes meccsen szívvel-lélekkel játszottam a csapattársaimmal együtt. A bátorságomról és lázadó jellememről tanúskodik, hogy hatodévesen jelentkeztem a Trimágus Tusára is, bár oda nem engem választottak ki. Nagyon nagy az igazság érzetem, pontosabban az általam igaznak vélt igazságérzetem és a makacsságomat sem nagyon múlja felül semmi, mert ha én egyszer a fejembe veszek valamit, akkor semmi sem állhat az utamba! Valamint eléggé romantikus lélek vagyok, mindig is vágytam rá, hogy epekedhessek valaki után, de sajnos elég sokáig nem dobbantotta meg senki sem a szívemet, és kissé fájó ponttá vált, hogy minden barátnőmnek, vagyis a legtöbbnek elcsattant már az első csók, de nekem még nem... Aztán mint derült égből a villámcsapás, úgy jött a szerelem is, konkrétan szerelem volt első látásra az az unott képe és azóta sem szűnt meg. Hogy mit utálok? Az aranyvér mániákusokat! De azokat mindennél jobban, elviselhetetlen egy népség.
Megjelenés
Talán azzal kéne kezdenem, hogy bemutatom magam. Első ránézésre teljesen átlagos vagyok, barna haj, barna szem, és a hangomon kívül nagyon semmivel sem tudok kitűnni a tömegből, mivel még a testalkatom is átlagos, leszámítva azt, hogy a reggeli futásoknak, a lovaglásnak és a kviddicsnek köszönhetően valamiféle izmot szedtem magamra és boldogan mondhatom, hogy edzett az alkatom. Sajnos csak 168 cm vagyok, és ezt mindig is utálni fogom magamban. Mint a legtöbb lány, én is szeretek csinosan öltözködni, de van, amikor legszívesebben tréninggatyában és pulcsiban lennék egész nap és lustálkodnék. Persze a magassarkú az én esetemben kilőve, nem-nem, azt nagyon nem szeretem. A bálokat leszámítva soha nem tudnának rávenni, hogy abban futkározzak, sokkal nagyobb előnyben részesítem az edzőcipőket. Amúgy gyakran lehet összefogott hajjal látni, a kviddics miatt eléggé hozzászoktam már és néhány divatmániás barátnőm a Griffendélből gyakran szokta kiegészíteni az öltözékemet egy kalappal. Szerintük tökéletesen megy ahhoz a bájos vigyoromhoz. Bár nem tudom, sokszor nézegettem magam a tükörben egy kölcsönkért kalappal, de én még nem jutottam dűlőre.
Életed fontosabb állomásai
1973. szeptember 3-án születtem, Londonban. Egykének születtem és soha nem is született testvérem mindig is hármasban éldegéltünk a szüleimmel, egészen addig, amíg meg nem jött a levél, miszerint felvettek a Roxfortba. Hihetetlenül örültem, hisz én is követhettem a szüleim példáját és bekerülhettem oda, ahová ők is jártak! Ők is nagyon büszkék voltak rám, de ők ezt a levelet már attól a pillanattól kezdve várták, amikor megmutatkoztak a varázsképességeim, olyan 8 éves koromban. Nagyon vártam már az iskola kezdést, és ahogy teltek a napok, úgy nekem is egyre jobban fokozódott az izgatottságom. Az Abszol úti kirándulásunk után pedig már a meghamisíthatatlan Rosette-ségemmel szinte lehetetlen voltam. Az első napon pedig úgy kellett visszarohannom a vonatról, hogy elbúcsúzzak a szüleimtől, mert amint megpillantottam, szinte rögtön fel is ugrottam rá. Hosszasan búcsúzkodtunk, ahogy egy jó, szeretettel teli családhoz illik, majd édesanyám és édesapám is arcon csókolt búcsúzásképpen és felszálltam a vonatra. Nem volt hosszú egy út, ezalatt csak két emberrel ismerkedhettem meg, akik mostanra már a legjobb barátnőimmé váltak: Angelina Johnson és Alicia Spinnet. Mindketten Griffendélesek és mind a ketten egy évvel jártak felettem. Valahogy hamar megtaláltam velük a közös hangot, és tőlük hallottam először a kviddicsről, ha azt nem számítjuk, hogy apa mennyi mindent mesélt a sikeres kviddics pályafutásáról az ő ideje alatt, de a sport maga talán akkor keltette fel először az érdeklődésemet. A vonatról való leszállás után csónakokkal vittek fel minket, elsősöket, így mosolyogva köszöntem el Angelinától és Aliciától, majd csapódtam a többiekhez, akikkel valahogy ismételten megtaláltam a közös hangot, majd már csak azon kaptam magam, hogy a Nagyteremben állok, és izgatottan sugdolózva tippelgetünk a többiekkel, hogy vajon hová kerülhetünk. Aztán egyszer csak az én nevemet mondták! Először meg sem bírtam mozdulni, majd szinte rohantam a Süveg felé, ami talán még nem is került a fejemre, de már büszkén kiáltotta a bátor oroszlánok házát, a Griffendélt! Én pedig lelkesen siettem a helyemre, ahol a többiek örömmel fogadtak. Azután az a kalandokkal teli hét év szinte elrepült. Rengeteg barátot sikerült ezalatt szereznem: Angelina, Alicia, a két legjobb barátnőm, a Weasley ikrekkel is úgy ahogy kijöttem, és talán a Griffendélesek közül szinte mindenkivel meg tudtam találni a közös hangot, sőt, még a Hollóhátasokkal és a Hugrabuggosokkal is, talán csak a Mardekár volt az a ház, ahol nemigen voltak barátaim. Már a másodévben kviddics csapat tagjaként virítottam, hatalmas büszkeséget kiváltva az apámból, valamint még szorosabbá fűzve ezzel a barátságunkat Aliciával és Angelinával. Harmadévben pedig a Párbaj szakkört ékesítettem jelenlétemmel, még ha nem is a legügyesebben, de mondhatom, hogy egész jól ment. Nagyon izgalmas hét év volt, de amit a legnagyobb meglepetés volt a számomra, az pont hetedévben következett be. Egy srác szerelmet vallott nekem. Igaz, soha nem jöttünk össze, még csak nagyon érintkezni sem érintkeztünk az iskola alatt vagy éppen azután, egyedül csak akkor láthattam, ha éppen Jarret-tel nevetgéltünk a folyosón, vagy órákon, esetleg ha összefutottunk valahol az iskolában. Bár így is elég sok mindent sikerült róla megtudnom, például, hogy vérfarkas, hogy aranyvérű, hogy írtó kedves, hogy eszeveszettül jól néz ki és, hogy elkötelezettségi problémás... Azt hiszem sikerült beleszeretnem. Azután pedig külön kerültünk, mivel mind a ketten végeztünk az iskolában és először csak a Minisztériumban találkoztam vele újra. Első látásra el sem hittem, hogy ő az, gondoltam csak hasonlíthat rá, így merészkedtem leszólítani őt, mivel hang alapján már biztosan be tudnám azonosítani. És a gyanúim beigazolódtak, tényleg ő volt az. Leesett az állam, de ahogy észrevettem, neki nem sikerült engem felismernie. Ez egy kicsit rosszul esett, belesajdult a szívem, de csak magamat okolhattam, hogy nem tudtam kiverni a fejemből őt, elvárni pedig nem vártam el, hogy emlékezzen rám, hisz miért kellett volna? Én csak az egyik haverjának egy ismerőse voltam, akinek hirtelen megtetszettem, majd dobta... De elég is a szerelmi életemből, a lényeg az, hogy az iskola után a Mágiaügyi Minisztériumban kezdtem neki a pályafutásomnak. Jelenleg is ott dolgozom, és egyszerűen imádom a munkámat, a munkatársaimat. Gyakran járunk el kocsmázni munka után, sőt, már arra is volt példa, hogy egy munkahelyi bulit csaptunk. Bár azért nem dicsértek meg minket.
A hozzászólást Rosette Lewis összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-07-20, 20:05-kor.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rosette Lewis 2015-07-02, 16:29
Elfogadva!
Hát wow^^ Nagyon tetszik, és kreatív ötletnek tartom, hogy Angelináék mellé fűzted be magadat barátnőként, végülis Katie egy évvel alattuk járt Nagyon szépen beleképzelted magad a rowlingi világba, mintha tényleg a te karaktered is velük kalandozott volna, a romantikus vonulat pedig különösképpen a szívem csücske, én is imádom az ilyesmit. A PB-d egyenesen egyedi, úgyhogy köszönjük, hogy megtisztelsz minket a jelenlétettel! Foglalózz, és vár a játéktér!
Nagyon szépen beleképzelted magad a rowlingi világba, mintha tényleg a te karaktered is velük kalandozott volna, a romantikus vonulat pedig különösképpen a szívem csücske, én is imádom az ilyesmit. 
A PB-d egyenesen egyedi, úgyhogy köszönjük, hogy megtisztelsz minket a jelenlétettel! Foglalózz, és vár a játéktér! 
