2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Soha ne add fel!"
Főkarakter: Ebony Frewen Teljes név: Ebony Audrina Frewen Születési hely és dátum: Berkshire, 1977. október 5. Csoport: Mardekár Patrónus: panda Évfolyam (szak) / Foglalkozás: kilencedik évfolyam (ereklyevadász) Képesség: bejegyzett animágus (mókus) Kiemelkedő tudás: Bűbájtan-Kiemelkedő Legendás Lények Gondozása-Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Mindenkinek jó hírrel szolgálhatok, aki azt hiszi, hogy a rideg külsőm meleg szívet rejt. Alapjában véve mindenkivel rendes vagyok; mindaddig, ami valaki keresztbe nem tesz nekem, vagy amíg rá nem jövök, hogy becsapott. Előre szólhatok, hogy senki se várja el tőlem, hogy ha elkezdünk beszélgetni, akkor egy nap után úgy fogok viselkedni, mintha máris puszipajtások lennénk, mert addig nem tudok megbízni valakiben, amíg teljesen meg nem ismertem. Mindig elérem, amit akarok, legyen szó bármiről. Ha épp vesztésre állok, egy frappáns – de hétköznapinak egyáltalán nem mondható – ötlettel állok elő, ami az esetek 100%-ban működni is szokott. Szeretek másokkal beszélgetni, és olyan dolgokat csinálni, ami miatt később biztosan elkapnak és megbüntetnek, hiszen az élet egy játszótér, ami csak arra vár, hogy kipróbáld az összes játékát. Éjjelente, mikor nem tudok aludni, kimegyek a szabad ég alá és a csillagokat nézegetem. Elképzelem, hogy ezek nem messzi naprendszerek világító központi pontjai, hanem olyan személyek, akiket ismertünk, de már nincsenek köztünk és ily módon figyelnek minket, földieket. Sajnos gyorsan felkapom a vizet, és haragtartó is vagyok. Ilyenkor a legjobb, ha egyedül maradhatok, és kiengedhetem a gőzt. Az egyedüllét rádöbbent arra, hogy szükségem van azokra, akikkel veszekedtem, akkor is, ha néha a falhoz tudnám vágni őket mérgemben.
Megjelenés
Kislánykoromban sokszor hallottam anyukámtól, hogy mennyire büszke leszek egyszer a saját, dús hajamra, ami őt leginkább egy oroszlán sörényére emlékeztetett. Ebben igaza lett, imádom, ahogy a hosszú, szőke, kissé hullámos hajam lobog a szélben. Mivel fontos számomra, hogyan nézek ki, mindig kifogástalan sminket dobok fel reggelente, ami a drága cuccaimnak hála estig fent is maradnak. Nem ítélek el senkit, de szerintem a tornacipő és a cipzáras pulcsi nem lányoknak való. Szeretek magasabbnak mutatkozni, mint amekkora vagyok, ezért mindig magas sarkút hordok, valami hozzá illő csinos szoknyával, esetleg farmernadrággal és persze egy csipkés, vagy virágos mintázatú pólóval. A stílusom rendkívül nőies, ezért soha, de soha ne próbálj meg rám adni egy baseball-sapkát, mert akkor bizony csúnya összetűzésbe fogunk keveredni.
Életed fontosabb állomásai
Legszívesebben elfutottam volna, de már azzal sem tudtam volna visszahozni őket. Mikor azt mondták, bármi bármikor balul sülhet el, én csak kinevettem őket. De három évvel ezelőtt minden megváltozott, mikor a családom – az édesanyám, az édesapám, a két nagymamám, az egyetlen még akkor élő nagypapám és az imádnivaló öcsém – éppen hozzám igyekezett Norvégiába, ahova nyolc évesen küldtek el tanulni. „Jobb lesz neked így.” Anyukám mindig ezt mondogatta, bár akkor még nem értettem, miért lehetne nekem jobb távol a családomtól ilyen fiatalon. Mikor jött a hír, hogy a repülőgép, amin mindenki, akit szerettem, lezuhant, olyan sokk ért, amit nem tudom, mikor fogok tudni kiheverni. Tizennégy éves vagyok, három éve árva. A tragédia azért történt meg, mert édesanyám nem akarta, hogy megtudjam, boszorkány vagyok. Abban az évben, mikor mindenkit elvesztettem, egy levelet kaptam, amiben örömmel tudatták velem, hogy felvettek a Roxfort Boszorkány-, és Varászlóképző Iskolába. Azóta is csak a gyász ruháit hordom.
*
A Roxfort hatalmas volt, de még ez a fajta gyönyörűség sem tudta ellensúlyozni a tényt, hogy egyedül maradtam. Az egyetlen jó dolog az egész varázslóiskolásdiban az volt, hogy így nem kellett otthon ülnöm és sírnom, hanem más dolgokkal is foglalkozhattam. A vonaton megismertem pár kedves lányt, akikkel – ha keveset is – de váltottam pár szót. Egy öreg, magas nő bevezetett minket egy óriási terembe, körülöttünk rengetegen ültek, négy különböző asztalnál, és mindenki minket bámult. Az asztalok végén üres helyek voltak, úgy véltem, azok az új diákoknak voltak hagyva. A nő, aki bevezetett minket, elmagyarázta, hogy négy különböző házba fognak beosztani minket úgy, hogy egy nagy, beszélő süveget fognak a fejünkre rakni. Mikor az én nevemet mondták, felmentem a pódiumra és leültem a székre, majd éreztem, ahogyan a süveg a fejemre kerül. Mikor megszólalt a fejemen, összerezdültem a félelemtől. „Olyan erő lakozik benned, amiről még neked sincs fogalmad, kicsilány. Hamarosan túlteszed magad a gyászon, és meglátod, hogy boldog és különleges leszel.” A Teszlek Süveg hangja betöltötte az egész termet, néhányan összesúgtak azt hallván, hogy gyászolok. Mikor legközelebb kinyitotta a száját, csak azt mondta: „MARDEKÁR!”
*
A roxforti éveim során bebizonyosodott, hogy a süvegnek igaza volt, és valóban a Mardekárban a helyem. Ravaszságom az összes évfolyamban ismert volt, és mindent, amit csak akartam, elértem. Sokaknak bosszúságot okoztam, de céljaim elérése érdekében semmi sem téríthetett el. Sok ellenségre tettem szert, de idővel megtanultam, hogy nem kell félnem tőlük mindaddig, amíg ők félnek tőlem. Célratörővé váltam, emellett sajnos kicsit – oké, túlságosan is – egoista. De egy kis önimádás egészséges, a többit pedig könnyen elpalástolhatom a kedves személyiségemmel. Azt hiszem, a családom elvesztése miatt vágytam mindenre, ami kincs és értékes, pont ezért mikor végeztem a R.A.V.A.S.Z. vizsgáimmal, és választás elé állítottak, hogy milyen szakirányt szeretnék tanulni majd az egyetemen, gondolkodás nélkül rávágtam, hogy ereklyevadász akarok lenni. A becsvágy, ami szintúgy jellemző a mardekárosokra, sajnos eltorzította az ártatlan kislányt, aki valaha voltam…
A hozzászólást Ebony Frewen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-06-16, 18:44-kor.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ebony Frewen 2015-06-16, 17:57
Elfogadva!
Mindenképpen jobb, hogy végül inkább nem vártál a pb ügyre, amúgy is szerintem Natalie nagyon tuti pb és ehhez a jellemhez, amit kitaláltál szerintem sokkal jobban is illik, bár nem tudom, hogy az előző pb esetén is ez lett volna-e a jellem. A lényeg, hogy nekem nagyon tetszik a kari, szépen fogalmazol, nem túl kacifántosan, hogy az ember elvesszen benne és nem írtál kilómétereket, amiért még hálásabb vagyok, és ma úgy fest Mardekár növekedés van, mert te vagy a második Mardis. Azért reméljük, hogy a kis hölgyben valahol mélyen még ott van az az ártatlan kislány is, csak jól el van ásva. Nem árt a dráma. Lényeg a lényeg, hogy semmi kivetnivalót nem találtam, tökéletesen összeraktad a karaktert és szerintem tuti kis játékaid lesznek vele, szóval mivel úgy láttam már foglalóztál is belevetheted magadat a játékba.
A lényeg, hogy nekem nagyon tetszik a kari, szépen fogalmazol, nem túl kacifántosan, hogy az ember elvesszen benne és nem írtál kilómétereket, amiért még hálásabb vagyok, és ma úgy fest Mardekár növekedés van, mert te vagy a második Mardis. Azért reméljük, hogy a kis hölgyben valahol mélyen még ott van az az ártatlan kislány is, csak jól el van ásva. 
Nem árt a dráma. 
