2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy milyen volna ha lenne egy bátyám, aki mondjuk alig két évvel idősebb nálam és tanácsokkal láthatna el. Bár, őszintén szólva Daniel-t semmi pénzért nem cserélném le egy nálam idősebb bátyra. Túl sok volna nekem, így is elég gondot okoz nekem a húgom azzal, hogy ki tudja mit hisz rólam. Talán az lenne a legjobb ha elé állnék és elmondanám nekem az égvilágon semmi bajom sincs vele, nem haragszom rá, sőt mi több nem tudnék, mert a testvérem. De hát mondhatok ilyeneket Emily-nek? Nem! Még túl kicsi és biztosan kinevetne, arról nem beszélve, hogy biztosan megpuffadna ha kicsinek nevezném. Azt nem szereti, mindig mások tudtára adja ő már roxforti diák és ez azt jelenti, hogy már nem egy buta kislány. Az én szememben Emily sosem volt az, ezt persze nem dörgöltem az orra alá. Szerintem egy bátynak mindig védenie kell a húgát, még akkor is ha jelen esetben az illető annyira csínytevő, hogy a bátynak meggyűlik vele a baja. – Crak és Monstro? – hümmögtem egyet és elhallgattam egy kicsit. Szerencsétlenségemre teljes mértékben tisztában voltam azzal, hogy az évfolyamtársaimról van szó. Ők valamilyen okból kifolyólag nem tudtak az ellenségeim táborába kerülni, nem úgy, mint Alphonzo! Ha van a világon valaki akit utálok akkor az ő. – Végül is, semmi akadálya, hogy inkább rajtuk nevessek, mint a bátyádon! – megjegyzem jobb valaki olyannal kitolni akit ismerek és tudom milyen arca van. Még véletlenül se szeretnék valakit teljesen ártatlanul megviccelni, kivéve azokat akik Daniel-nek hisznek vagy őt hiszik nekem. – Hát... azt hiszem örülök, hogy nem voltam a testvéred barátja helyében. Biztos vicces látvány lehetett. – kuncogni kezdtem, csak azért, mert egyszerűen nem tudtam megállni látva, hogy ő is nevet a saját szavain. Bár ez van, a komolytalan személyek közelében nem tudok komoly lenni, ha ők sem azok, ennyi az egész. – Ha szeretnél nyugodtan jöhetsz, bár szerintem hamar végzek ott ha nincsenek sokan. Nem tervezek egész nap ott ülni. – sokkal jobb dolgom is van annál, mint például eleget tenni Daniel kérésének és gyakorolni a következő kviddics mérkőzésre. A beadandóim úgyis régen készen vannak már, a tanáraim fejébe meg egyáltalán nem látok, hogy megmondjam mi lesz a következő tervük a házi dolgozatra nézve. Így szerintem, addig jó amíg nem tudom mi a következő téma amiről írni kell. Felálltam. Ha tényleg meg kell venni azokat amiket az imént is említettem, jobb ha nem tétlenkedek és ülök itt. Persze nem indulok el addig amíg nem látom, hogy ő fel nem áll és követi az én cselekedetemet.
// Ha gondolod ez lehet itt egy záró is és akkor majd egy másik helyszínen folytathatjuk valamikor amikor lesz időd. //
Ahogy felnéztem Baera rögtön elkezdtem mosolyogni. Erre a bátyámra gondoltam, hogy megviccelhetnék de rögtön gondoltam, hogy úgy is lebuknánk tudja, hogy én szórakozok vele és nem venné ezt jó néven. Na mindegy, azon törtem a fejem, hogy vajon kit szívassunk meg. Mondanom sem kell talán a leghülyébb ötlet, hogy Carc & Monstrot kellene valahogy megviccelnünk. A világvége? Nem is tudom. Topmodelleket hoztam létre a bátyám faláról, ami lássuk be nagyon vicces volt, mert nem onnan volt hanem tényleg egy, igazi topmodelleket hoztam létre. Mert a hülye haverjával játszott valami idióta játékot, amikor nekünk éppen dolgunk lett volna. Szerintem olyan hamar nem buknánk le ha csak éppen egy nagyon ügyes tervet kitudnánk előtte eszelni. Mert hát a vicchez ez kell nem de? Előtte megbeszéljük és azután tudunk valakit megviccelni. Most tényleg ehhez van kedvem. Egyébként is nagyszerű kedvem van és még jobb lenne, hogy ha ez megtörténne hogy lebukás nélkül valakit megviccelnénk. Hihetetlen, hogy milyen jól elvagyok Bae társaságában hiszen nem rég találkoztunk és már is úgy viselkedünk egymással mintha ezer éve barátok lennénk, mert senki mást nem kell adnunk csak önmagunkat. Talán, egyszer a legjobb barátokká válunk kitudja még mit fog hozni a sors. Aztán a nagy csöndet én törtem meg. Mit szólnál Crack és Monstróhoz? Na és a világ vége? Egyszer topmodelleket hoztam létre csak, hogy a bátyám hülye haverjának a figyelmét eltereljem. -Erre hangosan fölnevettem. Majd a kérdésére válaszoltam megint.
Ha nem bánod elmehetek veled a boltba vásárolni? Úgy, sincs most semmi dolgom és egész nap itt ülnék egyedül. -Elmosolyodtam és a szemeibe néztem. Nyilván való, hogy tényleg csak segíteni szeretnék neki. Szó sincs semmi érzelemről meg ilyesmiről, mert abból már rohadtul elegem van. Nekem elég a barátság és kész. Sőt mi több Baeval pont a lehető legjobb barátok vagyunk. Nagyon imádom. Szinte tényleg jó vele beszélgetni meg minden. Erre várok, már nagyon rég óta és szeretném, hogy ha ez meg maradna köztünk. Nem szeretném elrontani és elsietni ezt a lehető legjobb barátságot, mert nekem nagyon fontos.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maya & Bae- unalmas nap 2015-03-12, 20:44
Kíváncsian felhúztam a szemöldökömet a világvége szóra. Azért én annyira nem szoktam felhergelni Daniel-t, hogy ennyire megharagudjon rám. Ugye? Vagy legalábbis én nem emlékszem rá, hogy mérgében a nyakamnak esett és bosszúra szomjazott volna, mert ki tudja milyen hülyeséget követtem el ami úgy felhergelte őt. Szóval nem, semmi olyanra nem emlékszem amit én világvégének nevezhetek. Bizonyára azért mert... Ikrek vagyunk és össze kell tartanunk, mert ha mi nem tartunk össze akkor mit várunk el a húgunktól mondjuk. Ha ő nem büszke ránk vagy simán féltékeny és emiatt olyan, amilyen akkor lehet, hogy a vele való kapcsolatunkat talán nevezhetném világvégének, mert elég egy rossz mozdulat vagy tréfa és biztos kitörne belőle akár a harag vagy a nevetés. Sosem lehet tudni mit tesz, még ha a testvérem is éppen. Ennyi idő után sem hiszem, hogy őt tökéletesen kiismertem. Nem úgy Daniel-t. Róla tudom, hogyha hétvége van akkor elvárja ne ébresszem őt fel, mert ő akkor ébred fel amikor akar és éppen jól esik neki. Zsémbes állapotban nem mindig ismeri a tréfát, de én mindig kicsikarom belőle akár a nevetést, ha tetszik neki ha nem. Általában azonban ha arról van szó velem együtt nevet, vagy ha én vagyok nagyon magam alatt akkor igyekszik kiirtani belőlem a pesszimizmust. Azért is ragaszkodom hozzá sokkal jobban, mert ő nem szégyell engem és teljes mértékben elfogad ezzel a kék mániámmal együtt. Nem tehetek róla, a kék a mindenem és még most is kék zokni van rajtam, de ennek a jelentőségét ugyebár senki sem értheti. Nem is fogja, mert a zoknimat senkinek sem mutogatom. Miért is tenném ugyebár? – Az vicces lehetett. Mi volt az amitől majdnem eljött a világvége? – természetesen kíváncsi voltam, jó hallani, hogy néha nem csak a mi húgunkkal vannak humormentes gondok, hanem más testvérével vagyis jelen esetben bátyjával is. Bár ha valaki erről a húgunkat kérdezné meg biztosan azt mondaná, hogy velünk van a baj és nem vele. Mint mondtam akkor is amikor az egyik ismerőse felőlünk vagy felőlem érdeklődött nem mondott semmit, inkább ráförmedt az illetőre és témát változtatott. Hozzá képest én sosem váltok témát, ha róla van szó tény sokkal visszafogottabb vagyok, de mindig elmondom a véleményem róla, kivéve amikor nem. – Hm, érdekes. Benne vagyok, de előtte vagy utána mindenképpen el kell mennem bevásárolni. Elfogyott a kék tintám, anélkül meg nem tudok jegyzetelni az órákon és a házikat sem tudom normálisan megírni. Meg lehet, hogy pergament is vennem kell, hacsak Daniel kölcsön nem ad az övéből. Amit remélem, majd meg fog tenni ha veszek neki valamit cserébe. – ezt igazából inkább magamnak mondtam nyugtatásképpen, nem pedig a velem szembe ülő lánynak. Ezt azonban ő persze nem tudhatta, azt hiszem. – Jól van, kit szeretnél meglepni egy kis tréfával? Tudod, jó ha jól meg van valami tervezve, különben az is lehet, hogy túl hamar lebukunk az illető előtt.
Ha Noellel, csak féltestvérek lennék simán letagadnám, hogy nem a tesóm ez van. Tuti abból mindenki rájönne, hogy hazudtam és akkor én lennék a rossz szerintem. Néha, még saját magamat se értem no mindegy. Ha én viccet csinálok Noellből, akkor ő olyan, hogy mindig rájön én voltam, mivel csak ketten vagyunk testvérek. Lenne még egy harmadik, akkor azt is kicsinálnám mint Noell, vgay összefognánk még nem tudom. Nekem mindig rájön Noel. Hidd el valamikor érti a poént és egyszer majd nem elhoztam a világ végét-Komolyan mondtam, majd hirtelen elnevettem magam. Nem tudom miért, de jól esett nevetni. Talán azért, mert mindig vicces kedvembe vagyok kivétel mikor nem és ez most, egy kivételes és egy jeles alkalom a mai napi viccnek hamár úgy is erről beszélünk.
Amit mondott Bae, elgondolkodtam és majd igent mondtam. Benne vagyok! Akár, most is lehetne viccet csinálni ha már úgy is erről beszélünk nem gondolod?- Egy ici-picit felhúztam a szemöldököm, majd a fiúra néztem és elnevettem magam. Olyan jó kedvembe vagyok, hogy még őt is szívesen megszívatnám de nem szeretném. Egyrészt azért, mert aranyos másrészt, mert vele tervezem a vicceket, amikhez értek. Szó szerint én vagyok a viccek királynője..na jó annyira, nem fényezem magam mert tudok hogy jó vagyok benne és a csínytevésben. Szerintem nem okból kerültem a Griffendélbe. Mardekárosként el nem tudnám képzelni az életem sőt, mi több rosszabb lennék, mert mindenki ellen csínyeket állítanék ráadásul olyanokat, amiket nem fogok tudni majd ellenszegülni. Azért kíváncsi vagyok Bae válaszára.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maya & Bae- unalmas nap 2015-03-02, 18:21
A húgunk híre vagy legalábbis a létezése mindenkit határozottan lesokkol, de csak azért, mert mi sosem beszélünk róla és nem is említsük őt meg. Én egyrészt azért, mert lány és Daniel-t sokkal fontosabbnak tartom nála. Másrészt nincs sok közös emlékünk, nem töltjük együtt az időt és csakis az étkezésnél társalgunk egymással, ha társalgunk egyáltalán. Bár általában sokkal vonzóbbnak tűnik az étel, mintsem az, hogy egymáshoz beszéljünk. De attól még szeretem és ezeket leszámítva semmi bajom nincs vele. Az is lehet Daniel sokkal többet foglalkozik vele, mint én, elvégre mégis csak a húgunkról van szó, akit mindkettőnknek szeretnünk kellene, nekem valahogy azonban nem mindig megy. Az utolsó esetet tekintve meg, érthető miért nem megy. Ha ő nem említ meg a barátainak és inkább témát terel ha érdeklődnek felőlünk, akkor én is így teszek. – Oh én igazából csak apró csínyeket szoktam elkövetni, olyanokat, amiken még ő is nevet vagy nem. Leginkább olyat, amiről tudom, hogy egy percnél tovább nem tud haragudni. Mások előtt sosem szeretem rossz színben feltüntetni őt, ha Daniel-t bántják az olyan, mintha engem bántanának. Te sosem éreztél így amikor például valaki más szekálta a bátyádat ki tudja miért? Hogy te veszekedhetsz meg minden vele, de másnak nem engeded? – néha én is így gondolkodtam, mármint egyáltalán nem néztem jó szemmel ha például valakinek kedve támadt piszkálni Daniel-t azért, mert az illető minden áron bele akart kötni valakibe és éppen őt nézte ki magának a tömegből. Ha ketten voltunk az ellen az egy ellen aki egy rossz szót is mert ejteni rá, máris meggondolta a dolgot és jobbnak látta ha tovább áll még mielőtt valami olyat követünk el ellene aminek súlyos következményei is lehetnek. Nem azt mondom, hogy szent voltam és nem verekedtem senkivel sem még az oviban sem! De verekedtem és nem egyszer meg is voltam büntetve miatta és addig kellett volna a sarokban álldogálnom amíg végre rá nem jön az óvónő, hogy hibát követett el. Persze nem vártam ki és néhány percre rá amikor meguntam vagy meguntuk vígan fojtattuk a játékot vagy a háborút ott ahol abba hagytuk. – Egyszer azonban mindenképpen készíthetnénk nekik valami közös meglepetést. Valami olyat, amitől még a mi hajunk sem áll égnek és nem fognak miatta évekig utálni minket. Mit szólsz hozzá? – én el tudtam képzelni azt amint egy finom süti lebeg Daniel orra előtt és valahányszor érte akarna nyúlni az mindig elszökne mellőle. Az tényleg vicces lenne és ha rájönne, hogy én tettem...De mindenképpen olyankor kell tennem amikor biztosra tudom, hogy éhes ha éppen akkor evett akkor lőttek az egésznek. Az orra előtt való lebegtetést meg talán megoldhatnám úgy, hogy előtte egy elhagyatott sütinek nézhetné, amit egy társunk az ablakpárkányon hagyott a nagy sietségben mondjuk az ő nagy örömére.
Eléggé ledöbbentem, hogy van Danielnek egy húga. Komolyan nem is tudtam róla, hát így nem is csodálom miért nem beszél róla nekem, vagy esetleg másnak. Letagadnám még, a saját bátyámat pedig hát testvérek vagyunk és ez ellen nem lehet mit tenni, vagy mondjuk ott vannak a Weasley ikrek Fred és George őket, sem lehet megkülönböztetni melyik Fred és Geroge, ez benne náluk a vicces. De, más meg kihasználja az ikertestvérét hogy az adott lánnyal menjen el a randira, mást programokat is ki találhatnak, csak le ne bukjanak ha úgy tervezik meg. Jobban jártam volna én is egy ikerrel mint, hogy a saját bátyámat kelljen elviselnem kiskoromtól kezdve. No..de, ezt inkább hagyjuk mert nm szeretnék ebbe belefolyni csak szépen megkérdeztem, és örülök hogy jobban kifejtette amit én kérdeztem. Megértem, mert hiszen jó ha van valaki akit szívathatsz. Bárcsak, most itt lennének a szüleim és szerintem büszkék lehetnének ránk, nem úgy mint ezalatt a sok év alatt annyit kellett Noellel szenvedni, hiszen mindig is én voltam a pót anyja..és ezért féltem. Mások, azt hiszik van valami köztünk hogy ennyire védelmezem, de hát nem mert csupán testvéri szeretet. -Figyu! Ha, egyszer lesz kedved megszívathatjuk, majd őket és akkor lesz csak buli.-Felé néztem és tovább néztem a sorok közt. Talán, nem kell keresni a nézet eltérést? Bár... kíváncsi leszek, hogy mi lesz ebből.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maya & Bae- unalmas nap 2015-02-22, 12:55
Apa szerint sosem árt új ismeretségeket kötni, mert sosem tudhatjuk, mikor vesszük, az illetőnek hasznát vagy mi mikor lehetünk az illető hasznára. Éppen ezért az ő kedvéért, mindig igyekeztem beférkőzni a többiek szívébe. Sohasem szerettem, ha valaki nem akar a barátom lenni és inkább az ellenségek sötét, baljós listáját pécézte ki magának az életemben. Ezt eddig mindamellett, hogy a Mardekár ház igenis létezik és viruló tagjaikkal nap, mint nap kecsegtet minket az élet, mégis azt kell, mondjam, az ők arroganciájukat és gúnyos, pökhendi viselkedésüket el tudom viselni, mert sokszor megesik, kivételes személyt osztott közéjük a Teszlek Süveg. Szóval azt akartam mondani, hogy a Mardekárhoz képest én azt mondanám, hogy Alphonzo Turner az egyetlen, akit nem tudok szívlelni. De őt aztán úgy, hogyha közös párbajunk volna bármelyik órán és nagyon komolyan venném ezer biztos, annak nem lesz jó vége. De amint megtehettem mindig olyan órákra jártam, amikre ő nem. Ez azonban nagyon ritka eset, tudniillik sült bolond, legalábbis az én szememben mindenképpen még akkor is, ha a tanárok szerint talán nem és van benne némi remény, ha a legendás lények gondozásáról van szó. Természetesen látszik, hogy az állatok, csak az állatokkal tudnak foglalkozni és… Jó, tudom ezt is csak azért gondolom, mert utálom Alphonzo-t és ha valaki másról lenne szó azért arról már nem így vélekednék. - Szóval te is szereted egy kicsit ugratni a testvéred? Én is szoktam, Daniel-t többször, mint a húgomat, de ez csak azért van, mert a húgommal… Igazából neki megvan a saját kis légköre, amibe én nem rondítok bele. Ezért sokan nem is tudják, hogy az ikertestvérem mellett van egy húgom. De igazából nem szoktunk róla beszélni, addig, amíg rá nem kérdeznek. – nem szeretek sokat mesélni a húgomról, de csak azért nem, mert ő sem rólam vagy Daniel-ről. Tudom, egyszer véletlenül meghallottam amint az egyik barátnőjével beszélget és az illető valamilyen csoda folytán felőlünk érdeklődött valamit. A húgom meg természetesen nagy mérgesen azt válaszolta az illetőnek, hogy semmi köze sincs hozzá és beszéljenek inkább valami másról, mintsem az ikrekről, vagyis rólunk. - Megjátszás. Úgy értem, ha valaki nem önmagát adja és egy teljesen másik személy jellemvonásait próbálja önmagára erőltetni. Tény, hogy én is szoktam így tenni, de, csak azért mert véletlenül valaki összekevert Daniel-el és az illetőt móresre akarom tanítani, amiért nem, veszi észre a különbséget közte és köztem. Tudod, Daniel kevesebb kék ruhában jár, én meg vonzom a kéket, meg a kék dolgokat. De ezt az olyanok, akik nem ismernek, minket eléggé azt nem tudhatják, ezért mindig mókás megtréfálni őket. – jó tudom túl sokat mondtam, de hát visszakérdezett így érthető, hogy miért kezdtem el még magyarázatot is adni az egyszavas válaszomhoz.
SAhogy figyeltem, a fiú beszédét kezdett valahogy nekem, egyre jobban megtetszeni de nem értettem hogy miért van ez. Igaz mivel, hogy beszélgetünk így közelebb tudok hozzá menni, és nagyon aranyosnak tűnik. Tett fel nekem, pár kérdést és igazán elgondolkozok rajta és jól megválasztom a szavaim, hogy egy cseppet sem legyek bunkó. Azon gondolkoztam, hogy igen van egy bátyám, akin tréfákat űzök meg szórakoztató... na, és a hergelés? Semmi egyéb ilyesmi, csak ők ketten,. Igazából egy, nyugodt lány vagyok aki szereti ha, maga dönthet mindenről. Ennyi járt a fejembe és mind ezt el is mondom a fiúnak. Csak előbb végig nézek, rajta és elmosolyodok. Hmm....nem merek, neki semmit se mondani mert, egy kicsit félénk vagyok, ahhoz képest milyen erős lánynak mutatom magam. Nem szeretném ezt a napot, a hülyeségem miatt elrontani mert megszeretném tartani a barátságot kettőnk között és szerintem, ő is így van ezzel vagy nem tudom. De, ha rá nézek akkor hírtele el kezd dobogni a szívem, amit nem szeretnék..egyszerűen ezt, nem tudom sehogy sem magamba tartani de muszáj. Ekkor szóra bírtam a szám. - Hát...Van nekem, is egy bátyám Noel Jones őt szoktam, itt a suliba piszkálni amikor nincs dolgom.- Mondtam, neki vidáman és közben mosolyogtam. Nem szerettem volna, nagyon neki azt feltüntetni azt, hogy érzek is bármit iránta? Teljesen megbolondultam. Aztán majd feleltem a másik kérdésre de, azt már jobban megválaszolva bár, ez se volt olyan szörnyű. - Danielen és Alphonzon kívül? Azt hiszem nincs semmi. olyasmi. Na, és neked?- Kérdeztem szintén mosolyogva és vidáman. Valahogy jobban élvezem, a beszélgetést vele mint másokkal. Egyszerűen olyan, megértő és kedves tud lenni. Hosszú barnás-fekete hajam lelógott, a derekamra és a két szép szemem pedig az ő szemeit figyelte. Szinte csodálatosan csillogtak, majd észba kaptam hogy nem lehetek szerelmes. Ez, nem én vagyok...nem, az a Maya Jones aki elment otthonról. De, remélem minden jobb lesz.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maya & Bae- unalmas nap 2015-02-02, 19:25
Azt hiszem annak határozottan örülök, hogy sikerült megszabadítanom magam a vajsörtől. De legalább nem vész kárba és ez már határozottan boldoggá tett. Nem kellett volna rá költenem a pénzem az biztos, de hát legalább egyszer elmondhatom, hogy vettem vajsört azonban nem ittam meg. Szóval ez lesz majd a csavar akkor amikor ezt valakinek el is újságolom. Ha azt mondtam volna, hogy igazán meglepett a lány kijelentése Daniel-el kapcsolatban akkor mindenki azt hinni mennyire jogos a meglepődésem, de nem. Már szinte rutinosan szúrom ki azokat a személyeket magamnak akik arról áradoznak mennyire nem szeretik az ikertestvéremet. Arra azonban igazán kíváncsi vagyok, hogy Daniel-nek éppen ilyen nagy szerencséje van ahhoz ő meg azokkal beszélgessen el aki azt hajtogatják nekik én mennyire tökkelütőt vagyok és ő sokkal jobb társaság nálam. Vajon neki vannak ilyen beszélgetései? Hallja valakitől azt, hogy mennyire nem kedvelnek engem, mert ilyen meg olyan vagyok? Gondolom nem kell mondanom, hogy ez mennyi kétséget kezdett el elindítani bennem. Nem szeretem ha rossz véleménnyel vannak rólam. Tényleg nem, éppen ezért inkább igyekszem mindent elsimítani ahogy legyet ha rólam van szó és a lehetséges ellenség jelöltekről. Nekem éppen elég az a bizonyos Alphonzo Turner a legádázabb és egyetlen ellenségnek, nincs szükségem másokra, tényleg. Bár az amit teszek, az olyan szókimondó emberek szemében, mint amilyen Daniel is, biztosan álszentségnek számít. Igen, ha én az ő helyében lennék akkor minden bizonnyal ilyesminek gondolnám azt amit mindig teszek akkor ha úgy érzem szorul a húrok a nyakam körül és ki kell találnom valamit amivel megbékíthetem a másik felet. Hízelgő vagyok. Ez a szörnyű igazság, Daniel meg nem, mert ő kimondja azt amit gondol és kész. Én nem. Ennyi. Nem vagyunk egyformák, már ami a jellemünket illeti, de ennek ellenére én még szeret a testvéremet. Mások véleménye meg egyáltalán nem érdekel, mert ők nem tudják azt amit én tudok róla ilyen egyszerű az egész. Ha valóban ismernék őt, akkor tudnák, hogy amit mond azt nem bántásból teszi, hanem egyszerűen szereti kimondani azt amit gondol és nem beszél mellé. Tehát ha bárki egy egyenes és őszinte véleményt kér akkor helyesebb Daniel-hez fordulni, mint mondjuk hozzám. – Ez határozottan érdekes. Nem lehet, hogy azért nem kedveled az ikertestvéremet, mert nem ismered őt eléggé? Az amit külső szemlélőként látunk, még nem jelenti azt, hogy valóban olyan, amilyennek látjuk. Biztos arról lehet szó, hogy nem ismered őt eléggé... Nemde? Nyugodtan kijavíthatsz ha tévedek. – szerintem egyszer a feltételezéseim fognak a sírba vinni, mert egyszer lesz valaki aki ezt megelégeli és odaküld, mert elege van abból amit tőlem hall. De persze reméltem, hogy egy lány Camrise-n kívül nem tud elég haragos lenni ahhoz még meg is tegye mindezt velem. Azt persze nem tettem szóvá, hogy nem ő az egyetlen aki ilyesmiket mond nekem Daniel-ről. Nem láttam értelmét. – Természetesen van, de ők cseppet sem olyan érdekesek, mint az ikertestvérem. Neked? – vigyorodtam el kedvesen és arra gondoltam, hogy jobb volna ha én is kérdeznék valamit a lánytól. – Daniel-en és Alphonzo-n kívül van bárki vagy bármi ami igazán fel tud hergelni téged? Nem azért kérdezem, mert feltett szándékom megkeseríteni téged csak... szívesen elkerülöm a bajt, ha megtehetem és nem akarlak semmivel sem felidegesíteni téged ami zavarhat. – most nem próbáltam ki a szerencsémet azzal, hogy mások határait feszegetem, inkább konkrétan megkérdezem és kész.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Maya & Bae- unalmas nap 2015-01-30, 19:46
496px; border-bottom:6px transparent; border-top:8px solid pink;">[You must be registered and logged in to see this image.]
Valahogy gondoltam, hogy ő is ilyen helyzetben van mint én. Szerencsére nem, ismerem Alphonzot pedig, így látásból ismerem. Nekem nem színpatikus és ahogy ő kinéz...inkább nézzen magára így szép szóval. Még szerencse, hogy nem barátkoztam ezzel a ficsúrral mert tényleg, nem bírom a képét úgy, ahogy Danielnek sem. Nem vagyok olyan, lány aki körbe rajongja. Lehet, hogy ezzel megfogom bántani Baet de, muszáj elmondanom neki. Mikor letettem a vajsörömet mert már megittam, akkor szóra bírtam a számat és mondtam neki. -Figyelj..Engem nem érdekel Daniel. Nem tudom mit esznek rajta, a lányok. Ne haragudj ha ezzel megbántalak, de nem nagyon bírom. - Mondtam neki. Lehet, hogy ezzel tényleg megbántottam, de nem tudom és azt se hogy mi lesz a válasza. De bólintottam neki, a vajsörre majd elvettem és ittam. Szerintem ettől, nem lehet berúgni de kitudja. Nem szeretném magam még jobban leégetni. Nagyon kedves, aranyos és a szokásosat mondom de, jobb lenne ha tudnék valamit róla. Mert az, hogy csak nézzük egymást és néha-néha szólunk egymáshoz ez nem ismerkedés. Erőt vettem magamon és elkezdtem vele beszélni, hogy legyen valami köztünk. Ami eszembe jutott, mindenki azt szokta kérdezni hogy mi újság, hogy vagy meg ehhez hasonlók, amik persze kicsit unalmasak. Így elkezdtem vele, akár miről is beszélgetni. -Öhm..van testvéred vagy egyéb hasonló rokon Danielen kívül?- Mosolyogva kérdeztem tőle, majd kortyoltam a vajsörbe ami, nagyon megízlett. Jobban mondva, eddig ki nem állhattam a vajsört amíg a bátyám Noel meg, nem kóstoltatta velem.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maya & Bae- unalmas nap 2015-01-29, 23:21
Igazából egy picit szégyelltem magam amiért így megmondtam szegény lánynak az igazat azzal kapcsolatban amit rólam és a lányokról állított. Ha nem Alphonzo jártatta azt a nagy száját akkor minden bizonnyal valaki más tette, de ez így is úgy is Saya fülébe juthat szóval még inkább veszett ügyem lesz nála ha hisz azoknak a butaságoknak. Bár remélem nem fog, ide azt is bevehetném, hogy a sok butaságról sem, hogy engem lányok vesznek körbe. Te jóságos Merlin! Ezt minden bizonnyal az egyik irigy csirkefogó találhatta ki vagy nem tudom. Tényleg ez volna az igazság? Mindenki ezt látja amit ez a lány mondott? Hm, ezután muszáj lesz fiú barátokat is magam köré gyűjtenem, hogy még véletlenül se nézzenek olyan fiúnak akit a lányok körbe ugrálnak örömükben. Az, hogy nem ismeri Alphonzo-t határozottan jól esett, így legalább van akit kihagyott a hódításával és hazug szavaival. Vagy egyszerűen nem volt szimpatikus neki a lány és nem állt szándékában megkaparintani őt, mint trófeát. Bár sok lehetőség van, Alphonzo-ból bármit ki tudok nézni, tényleg. – Hidd el, hogy nem veszítesz vele sokat. Őt határozottan jobb nem ismerni, mert ha egyszer rájössz milyen, utána azt kívánod majd bárcsak soha az életbe nem találkoztál volna vele. Én már csak tudom. – igen, újra adott volt a lehetőség, hogy valakinek panaszkodjak róla, de inkább nem tettem. Helyette csendben maradtam és néha a lányra pillantottam, majd a vajsörre. Ő bezzeg könnyedén és minden gond nélkül beletud inni, de én nem. Hogy... mégis hogyan képes valaki ilyen löttyöt inni? De most komolyan?! Daniel-nek megértem, hogy könnyű lehet, én azonban kifejezetten érzékeny ízlelőbimbókkal rendelkezhetek ha nem vagyok hajlandó ilyesmit inni. Kidobott pénz. Ha most itt lenne az ikertestvérem minden bizonnyal mosolyogva nyújtanám át neki a vajsört, amiről ezer biztos vagyok, hogy szereti. A helyzet az, hogy legyen szó bármilyen sörről, nem tudom meginni, de ha másfajta italról van szó és itt értem én a különféle borokat, likőröket meg még talán a szakét is, ha nem érezném úgy, hogy rögtön ki kell köpnöm a számból az íze miatt. Szerintem az itt a gond, hogy sör undorom van és amíg más nem látja, hogy a borokat meg a többit képes vagyok elfogyasztani, addig úgy hiszik mindenféle alkoholos italt megvetek. Nem, szó sincs erről, egyszerűen csak a sörök a gyengéim. Emellett mindig képes vagyok mértéket tartani ha tételezzük fel kemény ivászatról lenne szó a Hollóhát klubhelyiségben vagy bárhol másról. Bár az előbbi kétlem, hogy megtörténhetne akkor ha a prefektusok is jelen lennének. Minden bizonnyal bemártanák a résztvevőket és tanárok is keményen kiakadnának, ha pont mi követnénk el ilyen vicces és kiábrándító dolgot. Ezt még elképzelni is rossz. – Ahogy elnézem te sokkal jobban szereted nálam a vajsört. – szólalok meg hosszas csendesség után és mosolyodok is el kedvesen. – Az a legnagyobb baj, hogy nincs itt a testvérem. Ő ugyanis minden bizonnyal nem tartogatná meg a vajsörét dísznek addig amíg megpenészedik. – ezt pusztán csak tréfának szántam, de az teljesen igaz volt, hogy ő azon nyomban megitta volna és nem várt volna valami csodára. – Ha azzal végeztél, nem lenne kedved meginni az enyémet is? Esküszöm, hogy még hozzá sem értem!
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Maya & Bae- unalmas nap 2015-01-29, 21:16
496px; border-bottom:6px transparent; border-top:8px solid pink;">[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Talán jobban jártam volna, ha esetleg befogtam volna a számat még mielőtt hülyét csináltam volna magamból a fiú előtt. Olyan cikinek éreztem, ezt az egész szituációt így hát fogtam és belekortyoltam a vajsörömbe. Majd válaszoltam a kérdésére. -Nem..nem ő mondta még csak nem is ismerem.- Mondtam immáron mosolyogva a fiúnak. Olyan cikinek éreztem, de nem is vettem észre. Közben láttam rajta, hogy így néha-néha felém nézett de, én is ugyan ez voltam. Annyira cuki és helyes és...és még sok minden más van, még itt az életben. Remélem azért majd a fiúval jól kifogok jönni most, hogy jól lejárattam magam. Ezért annyira szégyenlem de, nem tudom miért majd csak kitalálok valamit. Addig is iszogattam a vajsörömbe, hát ha fogy mert még eddig alig- alig ittam. Számomra szeretném megismerni a fiút, hogy milyen. Mert én nagyon kedvesnek és aranyosnak találom és legalább nem, azt a "ribancot" nézi bennem, mint ahogy mások szokták. talán még épp ezért nincs még barátnőm és ezért nem hagyom békén a bátyámat. Pedig, nekem csak ő maradt meg a világon na és persze a szüleim akikkel nagyon jól kijövök. Most már itt lenne az ideje, hogy barátokra találjak mert nem mindig az öcsémen kell lógnom nem igaz? Egyébként meg, én szeretek barátkozni csak, ahhoz másoknak is meg kell ismerniük engem hogy valójában milyen vagyok. Ettem a drazséból majd odatoltam a fiúnak, hogy vegyen nyugodtan ő is ha kér. Nem szóltam, egy darabig hozzá, mert még mindig hülyének éreztem magam azok után hogy lehettem ilyen hülye. e hát.. ez is bele tartozik. Kíváncsi leszek, hogy barátok leszünk-e vagy sem. Mert én nagyon remélem, hogy igen.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maya & Bae- unalmas nap 2015-01-27, 12:39
Békésen helyet foglaltam és letettem a vajsört az asztalra. Annyira undorodtam tőle, hogy fogalmam sem volt arról milyen módon fogom meginni. Talán nem kellett volna megvenni, mert lássuk be, amitől borsódzik a hátam azt mérföldekre elkerülöm. De most persze tehettem kivételt, elvégre nem volt itt Alphonzo, nem tette tönkre az ittlétemet, a tömeg azonban még mindig úgy éreztem, mintha engem néznének még akkor is ha nem. Persze szépen lassan hozzá szoktatom magam a közelségükhöz, hogy nem vagyok egyedül és bizony elég vicces volna az ha rajtam és a személyzeten kívül nem volna itt senki. Mindenképpen kellennek a vásárlók, hogy jól menjen az üzlet. Ha meg lesz a kávézónk éppen ennyien fognak hozzánk is betérni, addig meg muszáj lesz leküzdenem azt a buta képzelgést, miszerint az emberek akkor is figyelnek engem ha nem néznek rám és a saját ügyes bajos dolgaikkal foglalkoznak. Éppen szépen csendesen elhatároztam, hogy nem figyelek rájuk és lenyomok egy kortyot a vajsörből amikor a lány arról kérdezősködött én vagyok-e az a Hollóhátas fiú akit körbe rajonganak a lányok. Te jóságos Merlin! Az a bolond Alphonzo ostobaságokat terjeszt rólam mindenkinek amióta meglátott engem Camrise-el a padon és itt a Három Seprűben. Ha egy kívülálló ilyeneket mond, akkor vajon Saya mit gondolhat rólam amikor ilyesmiket hall velem kapcsolatban? Szerencsémre nem volt a számban a vajsör, hogy megfulladjak tőle vagy kiköpjem, így csak nemes egyszerűséggel visszatettem az asztalra. – Körbe rajonganak a lányok? – enyhén megvakargattam a nyakam jobb oldalát. Mégis mit mondhattam volna? Bizonyára téved, mert engem nem rajong körbe senki. Még híresség sem vagyok, szóval nem rajonghatnak körbe. Ha az lennék megérteném, de nem vagyok az. – Ezt ugye nem a Hugrabugos Alphonzo Turner mondta neked? – ha igen és legközelebb újra látom fel fogom lógatni őt valahová, csak úgy bosszúból, mert butaságokat terjesztget rólam. Értem nem rajonghatnak a lányok! Vagy mégis? El kellett gondolkodnom a kérdésemen, hogy vajon az elmúlt időben a fiú vagy a lány társasággal beszélgettem többet. Úgy éreztem itt valami tévedés lehet, egy lánynak sem adtam okot arra, hogy körbe rajongjon ahogy a lány mondta. Vagy ha mégis akkor azt nem szándékosan tettem. Az alap, hogy kedvesen bánjunk egy nővel nem? Ha félre értik és elkezdenek rajongni az... az nem lehet a mi hibánk! Vagy igen? Oh te szentséges Merlin! – Lehetséges, bár én sosem vettem észre, hogy különösebb módon rajonganának értem a lányok. Biztos, hogy nem Daniel Mallory-ről van szó? Mert az emberek hajlamosak összetéveszteni engem az ikertestvéremmel és Bailey helyett Daniel-t akarnak mondani. – ha tényleg rólam van szó, akkor lemondhatok arról, hogy Saya higgyen nekem amikor elmondom neki az igazat az érzéseimről. Miért nem hinne nekem? Mert azt hinné, hogy csak hazugság az egész és ezt inkább mondjam azoknak a lányoknak akik körbe vesznek engem és rajonganak értem. Na az cseppet sem volna vicces! De reménykedem abban Saya ismer már annyira, hogy tudja az én szívemet nehéz megközelíteni és nem hoz lázba a csinos lányok kinézete, mert hiába szépek és gyönyörűek ha legbelül egy undok kis békák akikkel nem lehet mit kezdeni annyira képesek megfojtani a folytonos akaratos jellemükkel.
Éppen a második oldalra szerettem volna lapozni a magazinomba amikor egy srác megkérdezte, hogy szabad-e a hely mellettem. Megmondom az őszintét ma, nem szerettem volna társaságra de, mivel tele volt a hely egye fene azt mondtam neki hogy igen. -Szia!Igen ülj le nyugodtan-Mosolyogva mondtam neki, majd letettem az újságom. Mikor leült belekortyoltam a vajsörömbe és végig néztem a fiún. Igen..ő az a Hollóhátas fiú akiért majd nem minden lány odavan, de én az olyanok köré tartozom hogy nem vagyok odaérte. Helyes srác, meg minden de, ez nem az én stílusom hogy körbe rajongjak egy fiút. Maximum a bátyámat mert ő a bátyám és szeretem és testvéri szeretetből szekáljuk egymást. Miután befejeztem a fiú méregetését, ezért még egyet belekortyoltam a vajsörömbe és szóra bírtam a számat. -Szóval..te vagy az a Hollóhátas fiú, akit körbe rajongnak a lányok?-Kérdeztem kíváncsian és az egyik szemöldökömet felhúztam. Addig amíg a válaszára várok, körbe néztem hogy mikor fog megjelenni a bátyám de, nem baj mert jól eleszek legalább ezzel a Hollóhátas fiúval. Remélem azért a beszélgetésnél több is fog lenni lehet, hogy nem az én esetem de, szeretek barátkozni és valószínűleg hogy ő is. Szerintem egy olyan lány társaságára vágyik, aki nem rajongja körbe. Mert én most pont azt csinálom, hogy nem rajongom körbe. Nem szeretnék feltűnést kelteni mert az engem zavar. Szeretem a társaságokat meg minden, de azért ennyire nem. Most hogy nézne az ki, hogy itt ugrálnék körülötte pompomokkal a kezembe és az tényleg nem én lennék. Remélem vagy is legalább is tényleg remélem hogy ebből a beszélgetésből valami kifog sülni. Vagy azt is, hogy barátok leszünk mert azt szeretném. A "barát" alatt azt értem, hogy jó barátom mert, tényleg szeretnék.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maya & Bae- unalmas nap 2015-01-25, 20:28
Ma minden olyan békés volt és nyugodt, senki sem akart belém kötni és én sem akartam másba belekötni, értem ezalatt a mást Alphonzo Turner-t. Egy újabb Roxmorts-i hétvége. Gondolom nem kell megemlítenem, hogy mennyire szeretem ha szabadon eljöhetek ide és nem kapok érte büntetést. Nem szeretem a büntetőmunkákat, ezért mindent megteszek azért, hogy ne kelljen abba a szégyenbe kerülnöm és mindenféle dolgot megtenni amit a tanáraink kérnének tőlem. Nem arról van szó, hogy nem szeretem azt tenni amit kérnek, csak jobb ha nem egy büntető feladatról van szó. Ki nem állhatom a büntető feladatokat. Tényleg! Most szerencsém van, a baj elkerül és ezért azt hiszem hálát adhatok Merlinnek. Nincsenek nézeteltérések, nem háborgok és miattam sem háborog senki. Határozottan jó érzés tudni, hogy nyugalom van és nem történik semmi. Semmi bonyodalom, semmi ami megnehezítené a feladatomat abban, hogy tanuljak és bevásároljak. Ami egyszer létezett és elengedhetetlen része volt az iskolai életnek feltett szándékom volt megvenni. Előtte azonban még benéztem a Három Seprűbe. Hálát adtam az égnek, hogy Alphonzo nincs itt a kis társaságával és nem rontja a levegőt. Minden bizonnyal nem kell megemlítenem mennyire boldog voltam ettől. Olyannyira boldog, hogy képes voltam vajsört rendelni, amit megjegyzem nem szeretek bizonyos családi vonás miatt amit anyától örököltem. Ez persze nem olyan nagy probléma, majd gyorsan megiszom, hogy ne érezzem az izét. Megálltam a pultnál és ott vártam meg a vajsörömet. Nem szerettem volna ha a pultos miattam fáradozik. Szóval egy gonddal kevesebbet okoztam neki a várakozásommal. Mindamellett, hogy hétvége van és ilyenkor sokkal több a vendég. Akárcsak most, ha hátrapillantok azt látom, hogy minden asztal foglalt. Mindenhol ülnek legalább hárman négyen és felettébb boldogan köszönik szépen jól megvannak egymással s, nincs szükségük egy Hollóhátas társaságára aki csak nyűg lenne a számukra. Egyvalaki azonban egyedül volt, nem voltak mellette a barátai így odasétálhatok az asztalához és feltehetem számára azt az igazán fontos kérdést ami most foglalkoztatott. Amint megkaptam a vajsörömet kifizettem s, meg köszöntem a pultos alázatos munkáját, habozás nélkül elindultam az egyedül ücsörgő ismerős arcú lány felé. – Szia! Nagyon zavarna téged ha én is ide ülnék le? – ez akart lenni a ''Leülhetek ide?'' kérdés változata az én számból. Tisztában voltam azzal, hogy nem fejezhetem be így a mondatomat és várhatok. Szükség volt némi magyarázatra is. – A többi asztal nagyon le van foglalva és nem hiszem, hogy ott szívesen látnának, ezért azt gondoltam megkérdezhetnélek téged. Persze csak akkor ha nem zavarok és nem bánod, hogy itt ülök. – ezt gyorsan ledaráltam, hogy minél előbb elmondhassam azt amit akarok. Az sem lepne meg ha nem értett belőle semmit és egyszerűen csak azt mondaná üljek le s, kész.
Végre, egy olyan hét jön amire senki se számított legalább is rajtam kívül. Ma elegem volt, a rengeteg tanulásból mert nem elég, hogy otthon is egy csomó mindent meg kell tanuljak de, még itt is? Nem szerettem volna hinni a saját fülemnek, de hát ez van. A mai napomat mint minden mást, úgy töltöttem el, hogy a bátyámat Noelt idegesítem , mert az jó móka. Néha na jó..mindig szoktunk civakodni egymással, de ez most más. Bátyám sokat mesélt a Három Seprűről ezért gondoltam, hogy jobban megismerem a varázs világot. Igaz, hogy kaptunk rengeteg házi feladatot de, most lusta vagyok megcsinálni ezeket így úgy döntöttem, hogy elmegyek a Három Seprűbe. Jó tudom, hogy elvárják azt a tanárok a tanulóktól hogy bizonyítsunk, de én meg a bátyám otthon is sokat tanulunk varázsigékről. De itt tudom, hogy nem csak azt kell. Ja és még a varázslatot úgy szeretem használni, ahogy én akarom úgy mint a Weasley ikrek. Bementem a Három Seprűbe, egy vajsört kértem majd leültem az asztalhoz. Hamar ki is hozták és ami nélkül nem tudnék megélni az a magazinom. Elővettem a táskámból és a minden ízű drazsét ami meglehetősen finom. Talán majd karácsonykor viszek haza a szüleimnek, de az még nagyon messze van. Majd a magazint kezdtem el olvasni. A reggeli próféta meg az ilyesmi híresztelések nekem nem nagyon tetszenek, hanem sokkal jobban érdekel a magazinom amit még otthon vettem.
//