2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] „Semmi sem a sajátod azon a néhány köbcentiméteren kívül, ami a koponyádban van.”
Főkarakter: Horikoshi Jiro Teljes név: Horikoshi Jiro - 堀越 二郎 Születési hely és dátum: 1982. december 23. - Jokohama - 天皇誕生日 ünnepén Csoport: Mardekár Patrónus: Lajhár (kétujjú) Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Negyedik Kiemelkedő tudás:Mágiatörténet - Született tehetség, Rúnaismeret - Kiemelkedő, Legendás lények gondozása - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Lógás óra helyett? Titokban cigizés az udvaron? Az idegesítő Griffendéles prefektuslány (aki megbüntetett a legszebb mosolyod ellenére is) samponjába szőrtelenítő csempészése? Vagy csak egyszerűen szükséged van valamire? Jiro a te embered. A megnyerő mosoly és a kedvesség a fegyvere, szinte sosem lehet rá haragudni, pedig biztos lehetsz abban, hogy megint valami kihágáson töri a fejét. Nem azért lázad a világ ellen, mert valami különösebb baja van, hanem csak az érzés kedvéért l’art pour l’art. Szinte az összes tanárnak meggyűlt már vele a baja, de a bűntudatot nála jobban senki sem színleli. Nagy kár, hogy a tanárok egy része ennyire jártas a legilimenciában. Végtelen önbizalma biztosan taszító sokak számára és még többeknek vonzó. Nem szokott azon meditálni, hogy mit gondolnak róla mások, függetleníteni próbálja magát a világtól. Szereti a zenét és a művészeteket, illetve szeret fényképezni, bár a kastély falain belül ez nem lehetséges. Legtöbbször társasági ember, de időről-időre szüksége van egy kis csendre. Szeret másokat és saját magát kinevetni, egészséges adag önirónia szorult belé. Nem szorgalmas, de butának sem mondható, ha tanulásra adná a fejét talán még okosnak is tartanák. Soha nem fogod tudni rávenni, hogy olyan dologgal foglalkozzon, ami nem érdekli. A legtöbb, amit ilyenkor várhatsz tőle a sűrű bólogatás, miközben egy pillanatig sem figyel rád. Ez persze meg is látszik a tanulmányi eredményein, amit szülei mindig mérgesen fogadnak, ám ők is megtanulták, hogy nem érdemes megpróbálni korlátok közé szorítani Jirot, mert előbb-utóbb még nagyobb erővel feszíti szét a képzeletbeli rácsokat maga körül. Önmagáról ritkán szokott csak mesélni, kevés barátja sem ismeri igazán és ritkán hallgat meg másokat. Nem tehet róla, untatják az olyan egyszerű emberek, mint te például. Bár, ha egészen őszinték akarunk lenni, néha saját magát is untatja…
Megjelenés
169,57 cm (reggel) és bizonytalan, hogy nőni fog-e még magasabbra tekintettel a keleti felmenőire. Testfelépítése teljesen átlagos, talán egy hajszálnyit vékony. Bőre sárgás, mint minden japánnak, egyben kissé sápadt is a kevés napsütés miatt. Haja vöröses-barna legtöbbször kibontva, néha pedig feje tetején felkontyolva hordja. Szemei mandulavágásúak, barnák és pajkosak, egy csipetnyi komolysággal. Ruházatában szereti a túlméretezett és kényelmes darabokat, élénk színeket ezért sokak számára talán kissé furcsa lehet a megjelenése. Sokszor hord különböző zenekaros pólókat, amivel a zenei ízlését próbálja kifejezésre juttatni, de leginkább az idősebb korosztály tagjait bosszantani. Pálcáját bal kezében fogja, bár több tevékenységet is jobb kézzel végez, mert gyerekkorában próbálták a „szebbik” kezére átszoktatni.
Életed fontosabb állomásai
Emlékszem arra a napra, amikor először hallottam zenét. Hároméves lehettem és apukám, aki a Sony gyárban dolgozott hazahozott egy walkmant. Otthon a polcon sok-sok kazetta állt a gyűjteményében, de mindig túl magasan volt pontosan azért, hogy ne akarjak belehallgatni. Már gyermekként is erősebb volt a kíváncsiságom a szülők puszta tiltásánál és egyik nap, amíg anyukám átment a konyhába főzni, valamilyen különös indíttatásból felmásztam egy székre és leemeltem egyet a kazetták közül. Pár próbálkozás után sikerült is beleillesztenem a szüleimtől látott módszerrel a lejátszóba. Nem tudtam hogyan kell elindítani, ezért találomra nyomogattam a gombokat és hirtelen felnőttnek éreztem magamat, aki valami borzalmasan tiltott dologba nyer beavatást. Hirtelen elindult a zene és elkerekedett szemekkel kezdtem hallgatni a Pink Floyd Money című számát. Nem tudom meddig ülhettem ott, csak anyukám arcára emlékszem, ahogyan ijedten lekapta rólam a fejhallgatót és arra, hogy abban a pillanatban beleszerettem a zenébe.
Hét éves voltam, amikor először megpróbáltam megszökni otthonról. Reméltem, hogy jól megijesztem vele a szüleimet és tényleg így történt, bár mindössze másfél órára tűntem el. Az indokom nagyon is jogos volt, nem akartam iskolába járni, nem akartam tanulni és legfőképpen nem akartam otthagyni az óvodát, ahol minden kényelmes volt, egész nap csak rajzolgatnom és festenem kellett. Nem akartam angolul tanulni és angol gyerekekkel egy iskolába járni. A matematika és nyelvtan órák félelmetes rémként tornyosultak felém és természetesen a szüleim nem ismertek ellentmondást. Így utólag belegondolva igazuk volt, nem árt megtanulni olvasni, de persze egy hétéves forma gyerek nem gondol soha a jövőre. Egészen egyszerű volt kiszökni a kertes házunk kerítésén, még búcsúlevelet is hagytam a szüleimnek. Persze nem jutottam messzire, a pár utcányira lévő pékség illata bevonzott és a nyugdíjas boltos néni leültetett beszélgetni magával. Másfél óra után telefonált Anyukámnak, aki könnyes szemekkel jött értem. Annyira megijedt, hogy még leszidni sem jutott eszébe, mialatt hazaértünk. Ez volt az első alkalom, hogy fellázadtam a világ ellen.
Tizenhárom éves voltam, amikor a nyári szünetben rám talált először a szerelem. A téren lógtam az egyik mugli barátommal (akit egyébként hatalmas hazugságokkal tömtem arról, hogy hova is járok iskolába), amikor megláttam a nyári iskolába igyekezni Őt. A közeli általános iskola egyenruháját viselte, szőke haja konzervatív copfba fogva és egy csapásra rabul ejtett. Nem is igazán tudtam mit kezdeni az egésszel, hiszen azelőtt a nap előtt a lányok csak valami furcsa idegenek voltak, akik egészen biztosan a Szaturnuszról származnak. Akkor már volt arról is fogalmam, hogy egy kicsikét más vagyok, mint a többiek a származásom miatt, bár az angolom tökéletes volt főleg, ha káromkodásra került a sor. Az elkövetkező két hétben minden nap a játszótér hintáján álltam és vártam, hogy elmenjen arra a lány és minden nap győzködtem magamat, hogy ma igenis megszólítom. Persze soha nem tettem meg és a szerelem, ahogyan jött, úgy távozott is a nyár végével. Roxfortba kavargó fejjel tértem vissza és nem tudtam, hogy valaha is fogok-e találkozni olyan élőlénnyel, aki annyira megfog, mint a névtelen, szőke, copfos lány a tér másik oldalán.
A hozzászólást Horikoshi Jiro összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-04-17, 14:01-kor.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Horikoshi Jiro 2015-04-17, 21:52
Elfogadva!
Én is a távolkeleti PB-k szerelmese vagyok, a tiéd nagyon jó választás. A srác igazán vicces, örülök, hogy a mardekárt erősíti, persze győztes csapatba nem nehéz beülni. Kivánom, hogy sikered legyen a hódításban, vagy éppen mások bosszantásában, úgy látom mindkettőben bőven jók az esélyeid. Foglalózz, és vár a játéktér^^
