2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Sosem értettem, hogy miért szólít mindenki "kicsi Anne"-nek. Na jó, nem mindenki, de a háztársaim közül többen is. Oké, tudom, hogy alacsony vagyok, de ennyire? Mindenesetre már megszoktam ezt a megszólítást, akár nálam fiatalabb, akár nálam idősebtől hallom. Nem tudom ki kezdte, de ez úgy rám ragadt a Mardekárosok között. A Mágiatörténet erre való lenne? Hiába imádok rosszalkodni, valahogy az alvás mégiscsak csábítóbb. Úgy értem, hogy a Mágiatörténet pont a Bájitaltan előtt van, azon pedig nem aludhatok el, tehát a helyzet adott. Ha az előbbin alszok, akkor az utóbbin nem vagyok fáradt, egyszerű. Ráadásul a történelem az, ami mindig is hidegen hagyott. Kit érdekel, hogy mi történt ötven meg száz évvel ezelőtt? Az a múlté, mi meg a jelenben vagyunk... A repüléses mondatomra tett megjegyzésén csak elmosolyodom. Na igen, én egyáltalán nem oda való vagyok. Az nem az én világom, jobb nekem a lelátón szurkolóként. Az az én területem úgy igazán. Figyelmesen hallgatom végig amit mond, s megállapíthatom, hogy ez tényleg nem hangzik
rosszul. Ha már azoknak a nyomiknak is ott van a kis rendjük, akkor nekünk miért ne lehetne? Ők, meg az idióta haverjaik, meg a sárvérűek... Szánalmasak, egy Harry Pottertől nem ilyent várna az ember, nem azt várnánk tőle, hogy csatlakozik az alja néphez, de ez az ő döntése volt, engem nem is nagyon érdekel... - Tudod, ez nem is hangzik rosszul. Tényleg szükségünk lehet egy ilyen csoportra nekünk is. Benne vagyok, ha erről van szó - mondom, s egy újabbat beleszívok a cigarettámba, majd kifújom a füstöt. Talán tényleg itt lenne az ideje kezdeni valamit magunkkal, hiszen jövőre már pályát kéne választani, és még el kéne dönteni azt is, hogy mi akarok lenni. Miért ilyen nehéz ez az egész? - Ez most egy kihívás akart lenni? - jelenik meg egy hatalmas mosoly az arcomon. Mindig is szeretem a kihívásokat.- Ha igen, akkor előre jelzem, hogy nem vagyok én olyan könnyen legyőzhető. Jobban bírom a piát, mint az látszik - teszem hozzá egy kacsintás kíséretében, majd én is ráhúzok az egyik italra, mely csak úgy égeti a torkomat, de ehhez már hozzászoktam a ciginél. Oh igen, ez akár verseny, akár nem, én fogok nyerni, még akkor is, ha semmi tétje nincs. Most egyszerűen csak ilyen kedvem van. Igaz, hogy a végén valószínűleg csak szlalomozva és vihogva tudok majd menni, de kit érdekel?
□ Words: 380 □ Music: - □ Notes: bocsi, h csak most és, hogy ilyen béna lett... □
Anne tökéletesen jól látja. Manapság mindenki annyira arrogáns, nem csoda, ha bennünk Mardekárosokban feltámad a vágy, hogy letöröljük az önelégült ábrázatot a pofájukról, mielőtt még nagyon elszállnának. Nem hiszem, hogy rosszabbak lennénk, mint mondjuk a Weasley ikrek, csak a módszereink különbözőnek. Kell némi kárörvendés a dolgos hétköznapokba. Mint ahogyan a házvezetőnk is teszi. Meg kell tanítani a jónépet, hogy hol a helyük. - Kicsi Anne... akkor nem gondolkozol eléggé. Mágiatörténet órán nem aludni, haditervet gyártani szokás. Kiváló óra, de tényleg. Arra való, hogy az ember megtervezze a sárvérűek lejáratását. – Kacsintok flegma vállvonással, amivel a kocsmában rajtunk kívül iszogató diáktársainkat méltatom. Lassan tényleg itt az ideje, hogy beavassam a lányt is abba, hogy miről is van szó. Hagyok némi hatásszünetet, köztünk kimondatlanul is komoly kapocs van, együtt kezdtük az elsőt, szüleink harminc éve ismerik egymást, ha jól sejtem, még Karácsonykor is tiszteletét teszik majd nálunk. A lány iránt jól sejti, nem érzek többet puszta vonzódásnál, amelyből nem is kell többet csinálni, főleg, mert állandóan a csinos pofijú, de őrülten idióta Aimes-en gondolkozom sokat, de ez a szimpátia éppen elég ahhoz, hogy megalapozzunk egy majdani erősebb szövetséget. - Ugyan... egy ilyen szép lánynak nem seprűn kell lovagolnia. – Dobom vissza a labdát vigyorogva, majd a tárgyra térek. – Anyám azt sugalta, hogy kezdjem lassan a saját utamat járni, ne támaszkodjak az iskolai tanárokra. Alapítsak afféle... szövetséget. Tudod, mind a béna madaras szektájuk, Főnix Rend, vagy mi a sárvér... Nálunk tényleg csak az elit lenne. Valami olyan, hogy nem kérdezünk, csak kiállunk a másikért, védjük egymás hátát. Nem mondom, hogy közös magolás, mert ha nem jön össze a vizsga, hát azt egyszerű elintéztetni, de ahol komoly veszély fenyeget, ott nem egyedül lennénk. – Vonom meg a vállamat, nagyjából ezt szűrtem le a nyúlfarknyi kis üzenetből, amelyet Narcissa Black-Malfoy sugalt, valóban itt az ideje, hogy a saját lábamra álljak. És másokéra is egyúttal. Anne Newsome kiváló választás lenne. Remélem nem fordul meg a fejében, hogy viszakozzon. - Csak ha hagyod. Amíg bírjuk gyomorral. – Döntöm oldalra a fejem, és miután kifújtam a füstöt, meghúzom a kancsót. A méregerős italt szinte szétmarja a gégémet, mégis újult erővel tölt el.
***
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Draco & Anne 2014-10-17, 22:38
Draco&&Anne
Draconak igaza van, semmi sem változott a tanítást illetően, mióta vége lett a Sötét Nagyúr hatalmának. Minden ugyanolyan maradt: a tanárok, a diákok még az órák is. Az egyetlen dolog, ami változott, az az emberek arckifejezése. Az előtt a bizonyos eset előtt mindenki arcán ott volt a félelem vagy az aggodalomnak legalább egy kis szikrája. - Épp ez az... Még mindig nem változott, hogy Mágiatörténeten tudok a legjobban aludni - veszem poénosra kicsit a figurát egy halvány mosollyal az arcomon, majd szívok egyet a cigarettámból és lassan kifújom. Mindig is gyönyörűnek találtam a füstöt, de azt nem tudom, hogy miért. Talán, mert hasonlít a felhőkre? Draco válaszára felcsillan a szemem. Miattam? Mégis mit tettem én, hogy miattam jöjjön le ide valaki?
Oké, azt elismerem, hogy jól nézek ki, de Draconak más az esete, szóval nem olyan értelemben miattam jött le. De akkor mégis miért? Nem értem... - Ezt kifejthetnéd bővebben, mert nem tudtam eddig, hogy felhívhatom magamra bármivel is a figyelmedet... Mármint az első Repüléstan óra óta... - idézem fel életem egyik legpocsékabb napját nevetve, ami az első és egyben az utolsó Repülésórám is volt. Sokáig hallgathattam másoktól, hogy milyen viccesen néztem ki, ahogy összevissza hadonászok és végül leesek. Ennyi volt a repülés a életeben és ezzel nem is vágyom rá úgy igazán. Mégis mi a jó abban az egészben? Én sokkal jobban szeretem inkább nézni... Mikor megérkeznek az italaink, kíváncsian szaladnak fel szemöldökeim, majd akaratlanul is kimondom hangosan az első gondolatomat. - Ezt mind meg akarjuk inni? Csak nem akarsz leitatni? -kérdezem, de a végén csak azért is elmosolyodom. Szép is lenne, ha ezzel próbálkozik... Leitatni? Engem? Azt inkább kihagyom...
□ Words: 269 □ Music: - □ Notes: ez most béna... □
Nem azért fogadom el a cigijét, mert mardisok vagyunk mindketten. Azon kevesek közé tartozik értelmi szintjét illetően, akivel akkor is barátkoznék, ha véletlenül más házba tartozna. Ha ocsmány griffes lenne, akkor legalább lenne köztük egy besúgónk, mint ahogyan Aimes játszik a a griffendél kezére sok belső titkunkat, amíg ki nem tekerem a nyakát. A vágyat illetően is félreért kissé, és ez így is van jól, nem szándékozom kitárulkozni. Mindössze annyi, hogy vele kapcsolatban korábban fordultak meg a fejemben piszkos gondolatok, ám nem vagyok egy romantikus hősszerelmes, és ezeket gyorsan kirugdostam a fejemből, nem volt ott semmi keresnivalójuk. Meggyújtja nekem is a bűzrudat, és most már együtt pöfékelünk. Ha ide mer jönni valami kisstílű ötödéves, legalább stílusosan rúgom fel. - Bizonyos tekintetben osztom, amit mondasz. Kész szánalom, hogy most sem engedték szabadjára a fantáziájukat, ami a tanítást illeti. Azt hinné az ember, hogy változnak az idők, most, hogy Ő már nincs....De nem. – Csóválom a fejemet, tekintetemben hideg fény csillan. Követem a pillantását, elmosolyodom. Tőlem sem áll távol az, hogy mások levesében én legyek a légy. Semmi értelme az örökös mókuskeréknek, ahogyan megmondják nekünk, hogy mit tegyünk, mintha holmi éretlen tacskók lennénk. Itt az ideje, hogy lassan fény derüljön rá, a mi generációnkké az uralkodás, a kormányzás jogköre. A kérdés hallatán merőn nézem őt, majd szarkasztikusan elmosolyodom. - Történetesen te. Miattad jöttem le. – Egyenlőre nem fejtem ki, hogy mire is gondolok, szépen hadd főjjön a levében, nagyon érdekelnek az összeesküvéselméletei. Hátradőlök, mert a kis vörös egyébként is megérkezik a három kancsó lángnyelv whiskeyvel. Miért pont három? Attól félek ez is el fog fogyni, akkor ne álljunk meg kettőnél. Egyik kezemben a cigivel, a másikban az alkohollal egészen királynak érzem magam. Belenyalok a méregerős italba, és elégedetten csettintek.
***
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Draco & Anne 2014-10-12, 22:04
Draco&&Anne
Elmosolyodok, mikor Draco nem utasítja vissza a cigi felajánlásomat. Éreztem, hogy egy Mardekáros nem fog nemet mondani, mert mégis miért mondana? Sosem tudott érdekelni, ha valakit zavar az, hogy cigizek. Ha annyira idegesíti, akkor menjen máshova, ilyen egyszerű. De a házam tagjait ez valahogy sosem zavarta, legalábbis nekem nem tűnt föl... Látom Draco szemében vágyat, a várakozást, hogy én gyújtsam meg az ő cigijét is, így hát közelebb hajolok hozzá, majd az övét is meggyújtom. Miközben leadja a pincérnőnek a rendelést - aminek hallatán szám ismét mosolyra görbül -, én letüdőzöm a cigarettát és lassan kifújom a füstöt. Draco kérdése nem lep meg, bár szerintem egyértelmű, hogy mit keresek itt, ugyanis az iskolában köztudott, hogy én mennyire utálom az egyenruhát, meg ott sokkal jobban szemmel tartanak, ami szintén kiakaszt. - Szerinted? Köztudott, hogy mennyire utálok bent lenni. Utálom azt a pocsék egyenruhát, meg ott nem tudok akárhol cigizni se... De a fő indok az - itt
elmosolyodom -, hogy már unatkoztam a suliban, de szerintem erre már te is rájöttél - célzok utolsó mondatommal az előző előadásomra, hiszen biztos vagyok benne, hogy a sikítozó lányok az ő figyelmét sem kerülték el. Draco pedig amennyire ismer engem, biztos rájött, hogy én voltam az egész mögött, de hé! Nem buktam le. Viszont, ha így is lett volna, maximum levonnak pár pontot a Mardekártól? Vagy délutáni büntetőmunkára küldenek? Ugyan már, mindkettőt simán túl lehet élni, nem nagyon zavart volna, ha így lenne. - És te, Draco Malfoy. Mondd, mégis mi vett rá, hogy ezen alacsonyrendű lények - utalok itt számos iskolatársunkra, akik szintén itt vannak a Három Seprűben - közé gyere? -teszem fel kissé kertelve én is a kérdést, hiszen nem láttam én olyan gyakran eddig, hogy Draco Malfoy lejött volna Roxmorts-ba. Szerintem két kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor volt itt... Azaz azt, hogy én hányszor láttam itt, mert lehet, hogy néha nem vettem észre, de Merlinre, szerintem azokkal együtt sem lehetett itt olyan sokszor...
Való igaz, a levegő a lételemem, de bármennyire is ügyes vagyok, a drága versenyseprűn és a szerencsén több múlik, mint a tudásomon. Nem rosszak a reflexeim, ez sokszor mégis inkább az aktuális formától függ, legyen szó Potterről, Changről, vagy arról a hugrabugos lúzerról, akinek még a nevét sem jegyeztem meg Diggory után. Nem árt egy kis ejtőzés, így élvezettel figyelem Anne produkcióját, s talán pont az én jelenlétem az, amely miatt akkor sem mennének neki, ha véletlenül kiderülne, hogy ő volt a pókos manőver elindítója. Finom mosollyal bólintok végül, ahogyan belemegy az ajánlatomba. Legalább egy rokonlélekkel ülhetek le, mert bár remek dolog figyelni távolról a bénázó hugrásokat, valahol hiányzik számomra is az igazi csapat. A saját házunkból is igen sokat széthúzóak, néha én magam is erre játszom rá, de lassan itt az ideje értelmes kapcsolatokat kiépíteni, mert azok fogják meghatározni az életemet, akikkel most jóban tudok lenni. Ha ezt elszalasztom, talán örökre egyedül maradok, vagy idiótákkal leszek körbevéve. Még csak azt kéne. Az nem is igazi élet. - Miért is ne? – Fogadom el a szálat, bár még nem vagyok nagykorú, úgy vélem nem egy kis dohánnyal hoznék szégyent a házamra, különben is, Piton úgyis kiment ha mégis felfigyel rám valaki. Az ajkaim közé veszem, és leplezetlen vággyal várom, hogy az enyémet is meggyújtsa. Közelebb intem a kis vörös pultost, aki majdnem olyan csinos, mint hasonmása a vadkanban, s a szokott módon a köpenyébe ejtem a három galleont. Egyértelműen lejebb hajol, így nem csupán a dekoltázsába pillanthatok bele, búgó hangon a fülébe tudom suttogni; Lángnyelv Whiskeyt kérünk. A nőci bólint kedves mosollyal, és sarkon fordul, addig kettesben maradunk a már pöfékelő lánnyal. - Mit keresel itt Anne? Céllal jöttél, vagy lődörögsz? – Kérdezem sokat sejtető pillantással, mint aki hamarosan előhozakodik valami roppant érdekessel. Ha vevő a stílusomra, úgy is lesz. A válaszában pedig talán arrogáns módon, nem is kételkedem.
***
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Draco & Anne 2014-10-10, 23:11
Draco&&Anne
Hiába az évfolyamtársam, eddig nemigen beszéltem Dracoval. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy ő inkább a levegőben van otthon - bár ez lehet, hogy csak azért feltételezem, mert én még egyszer sem repültem. Nem nagyon hittem volna, hogy lehet vele akár közös témám, azon kívül, hogy mennyire undorítóak a sárvérűek. Most meg teljesen véletlen pont neki megyek neki... Ez mennyire lehet véletlen? Pont a kis bemutatóm után? Nem kéretem magam, hamar helyet foglalok az asztalnál, mely felé intett, majd az egyik zsebemből kikeresem a cigimet. Ez a másik dolog, amit még szeretek
Roxmorts-ban, itt nem kell bujkálnom, ha rá akarok gyújtani. Igaz, itt is vannak tanárok, de úgy vettem észre, hogy itt nem érdekli őket igazán, hogy mégis mit csinálunk... - Teljesen mindegy, csak legyen benne valami alkohol - mondom egy kacsintás kíséretében, miközben kiveszek egy szálat a dobozból, majd Dracora pillantok. - Kérsz? - Érdeklődök felé tartva a dobozt. Válasza után számba veszem a cigarettát és egy egyszerű varázslattal rágyújtok, majd letüdőzöm és lassan fújom ki a füstöt a levegőbe. Érzem, ahogy a nikotin átjárja a testemet, érzem, hogy kissé fel is melegszek tőle, ami valljuk be, a szoknyámat tekintve egyáltalán nem probléma, de még véletlenül sem mondanám, hogy zavar. Mármint az, hogy fázok... Nem is fázok túlságosan, csak kicsit, de ez is csak kint van így, idebent nem. A hely most tele van emberekkel - tanárokkal és diákokkal.
□ Words: 228 □ Music: - □ Notes: ez most ilyen... □
Egészen jól megy ez a toborzás, vagy mi, amit anyám rámerőltetett, de hiába fogalmazott úgy, hogy más házakból is tegyem, hát kiben bízhatnék jobban, míg a kígyókban? Bennünk van igazán összetartás, bárki bármit mondd, nagyon is szervezettek vagyunk. Kétségkívül le kell építenem Crakot és Monstrot, már egyedül is meg tudom védeni magam, tizenhat évesen a fizikai erő mit sem számít, mágikus tudást pedig igen csekélyt tudnak felmutatni. Olyan sarokpontokra van szükségem, akikre álmomban is számíthatok, mint többek között Ashborne. Idősebb, a bájitalok mestere, és ha olyan kedvem van, akkor csábításra is elküldhetem. Más kérdés, hogy nehezen irányítható, mintha mindig kérnem kéne, parancsokra kevésbé hallgat. Nem gyengén indult a tanév, gyakorlatilag közvetlenül az RBF-ek után azonnal elkezdünk készülni a RAVASZ-ra. Még nekem is össze kell kapnom magam, pedig igencsak van érzékem a mágiához, mondhatni hatszáz éve a véremben van, kiírthatatlanul. Így most jól esik a megérdemelt pihenés, amelyben részünk lehet, egy kis engedélyezett lazítás. Az más kérdés, hogy ki mit ért lazítás alatt, én azon a véleményen vagyok, hogy meg kell leckéztezni valakit. A két észlénnyel az oldalamon nincsen kedvem megvitatni a részleteit, ám a sors mindent megold, mert a kvázi lelki társam ajkain gonoszkás mosolyt érzékelek, és ez fel kell, hogy gyorsítsa a lépteimet, hogy ne maradjak le, tisztes látótávolságból kövessem. Belépek nem sokkal mögötte a krimóba. Cinkos mosolyt, és követem a tekintetét, hogy kit is figyel ennyire. A mosoly kissé szélesedik amolyan sanda vigyor formába, és karbafont kézzel bámulom a produkciót. A hatás természetesen nem marad el. Ezen már nem titkolt módon gyúnyosan felnevetek, ám miután nem is ismerem a csajt, megvan az alibim, hogy nem én voltam. Aztán a kiszemelt lányka megfordul, és pont felkenődik rám. Finoman arébb tolom a csípőjénél fogva. - Rá se ránts. Csak hogy én is elférjek melletted. – Kacsintok felszegett állal, és a tőlem megszokott flegmán megvető pillantást ezúttal nem kapja meg tőlem. Nahát, nekem is lehetnek kedvenceim, milyen meglepő! Mellé lépek, és kurtán intek, hogy akár beljebb is mehetünk, a két fogdmeget még kint elküldtem a dolgukra. A bókján kissé meglepetten húzom fel a szemöldökömet. – Köszi. A bűzösborzok Diggoryval is lúzerek voltak, most már pláne. Mit iszol? Üthet? – Bár nem vagyunk nagykorúak, tudom jól, hogy melyik pincérnő köténykéjébe kell egy aranygalleont tolnom, hogy normális italt hozzon.
***
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Draco & Anne 2014-10-07, 21:00
Draco&&Anne
Végre itt a Roxmortsi hétvége. Ez pedig csak egy dolgot jelenthet: Három Seprű. Egyrészt azért imádom ezeket a hétvégéket, mert kimozdulhatunk, nem kell az iskolai egyenruhát sem viselnünk és ezek a legjobb alkalmak a csínytevésre is. Miközben az iskolából lemegyünk a kis faluba ki is szemelem a szerencsétlen kis Hollóhátast, aki még nem is tudja, hogy mit találtam ki számára. Remélem, hogy a barátaival ő is a Három Seprűbe tart, különben mást kell keresnem. Azon gondolkodok, hogy vajon a patkány vagy a pók lenne-e számára ijesztőbb, végül az utóbbinál kötök ki, hiszen a pókoktól minden lány fél. A Három Seprű semmit sem változott mióta a Roxfortban tanulok. Mindig ugyanolyan, mégis mindig ide jövünk. Vajon miért van ez így? Megszokásból biztos. A fekete hajú lány pár emberrel előttem megy be a kis épületbe, majd leülnek egy asztalnál, én pedig a falnak dőlve a lépcső mellé állok, hogy láthassam, mikor is érkezik meg a rendelésük. Nem telik sok időbe, az is ott van, és a leányzó örömmel készül beleinni italába, mikor én elmormolok egy varázsigét, s abból egyből nagy, fekete pók kerül elő, amit a lány már csak akkor vesz észre, mikor a szőrös kis rémfajzat már farkasszemet néz vele.
Elég szép műsort csapnak, sőt az nem kifejezés! Szinte mindenki a sikítozó lányokat nézi, én pedig hangosan nevetek rajtuk, miközben a pult felé hátrálok, hogy én is kérjek valamit. Milyen kis ijedősek! A vigyor csak nem kerül le a képemről, akkor pedig csak még nagyobb lesz, mikor a lány dühösen elviharzik. Annyira belemerülök ebbe a látványba, hogy a pult felé tartva nekimegyek valakinek. Bunkó nem vagyok, tudom, hogy az én hibám volt, hiszen én nem figyeltem, ezért gyorsan bocsánatot is kérek. - Ömm... Izé, bocs, ne haragudj... Véletlen volt - mondom még mindig vigyorogva, aztán amikor ránézek az illetőre, akkor esik csak le, hogy ki ő. Draco Malfoy, a Mardekár fogója. Ó ha tudná, hogy én mekkora kviddics rajongó vagyok, te jó ég! Eszembe is jut a házunk múltkori győzelme, és egyből megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak neki, ezzel valószínűleg még inkább fényezve az egóját, de ez cseppet sem érdekel, mert a dicséreteknek úgyis mindenki csak örülni tud. - Jut eszembe Draco, gratulálok a múltkori játékhoz, szép kapás volt.
□ Words: 366 □ Music: - □ Notes: béna kezdő, lesz ez majd jobb is... □
□
□
□