Főkarakter: Titkos
Teljes név: Ariana Naomi Bones – legtöbben inkább csak Naomi Bones-nak nevezik
Születési hely és dátum: Leeds, Anglia – 1986.08.13
Csoport: Varázshasználó
Patrónus: -
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: -
Képesség: -
Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Tudtad-e hogy?ϡ Imádom a gumicukorkát legyen az savanyú vagy édes és ezért mindent megteszek, hogy kapjak belőle?
ϡ Nem szoktam hazudni a felnőtteknek és a szemükbe mondom azt amit gondolok?
ϡ Néha túlteng bennem a szeretet és hajlamos vagyok ismeretleneket is megölelni ha látom, hogy milyen szomorúak?
ϡ Imádom a havat, de a hideget ettől eltekintve már nem?
ϡ Ha valaki nem kedvel azt hamar észre veszem és ilyenkor elkerülöm jó messzire az illetőt mondjon bármit?
ϡ Nem vagyok naiv, de a felnőttek kedvéért megjátszom magam, hogy minél inkább elérjem a céljaimat?
ϡ Utálom a kelbimbót és gyerekkoromban mindig elmenekültem az asztaltól amikor ez volt a fő fogás?
ϡ Szeretem a kisállatokat és ezért ha lehetőségem van rá mindig elrángatok valakit magammal az állatkertbe?
ϡ Minden egyes nap hiányzik a nővérem jelenléte és már tűkön ülve várom, hogy együtt mehessünk a Roxfortba?
ϡ Félek attól, hogy egyszer valakinek csalódást okozok és ez hatással lesz az egész életemre?
ϡ Imádom a Weird Sisters-t és van egy aláírásom Myron Wagtail-től amit mai napig az autogram gyűjteményemben őrizgetek?
ϡ Nem félek semmitől, de eljátszom, hogy a sötéttől rettegek ezért mindig úgy marad a szobámban a lámpa?
ϡ A mugli iskolában sokkal több a fiú barátom és a lányokkal nehezebben jövők ki azért, mert különbözöm tőlük?
ϡ A családomon kívül nagyon kevés ember van akit igazán szeretek és ezt ki is mutatom az illetőknek?
ϡ Nem tartom magam ragaszkodó típusnak, de ez nem jelenti azt, hogy ne szeretném azokat akik így éreznek az irányomba?
ϡ Ha megtehetem mindenféle hangos veszekedést és nézeteltérést elkerülök, mert jobban szeretem a csendet?
ϡ Még akkor is beszélek amikor igazából senki sem kéri ki a véleményemet és ez egyáltalán nem zavar engem?
ϡ Szeretem ha szeretnek és elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, mert számomra ez a legfontosabb dolog az életben?
ϡ Ha választanom kellene apa és anya között akkor inkább a nővéremet választanám, elkerülve a kettejük között lévő ostobaságokat?
ϡ Nem szeretem ha buta vagy magától értetődő kérdéseket tesznek fel nekem és azt várják, hogy válaszoljak is rá.
ϡ Ha lekicsiznek akkor szomorú arcot vágok de képzeletben háromezerszer megátkozom az illetőt amiért képes buta gyereknek nézni?
ϡ Lovagló órákra járok a két szomszéd varázsló fiúval együtt akik ádáz ellenségek és én igyekszem kibékíteni őket?
Megjelenés
Ruházat: Lényegében kerülöm a divatot, de anya mindent megtesz azért, hogy az újabbnál újabb és szebbnél szebb ruhákat megkapjam. Ezeknek természetesen a felét sem hordom, mert a csipkés és buggyos darabokban úgy érzem magam, mint egy porcelán baba. Ami megjegyzem nem vagyok és hiába tűnők annak én inkább az egyszerű de nagyszerű anyagokat preferálom. Semmi giccs, semmi kiegészítő mondjuk télen a sál vagy a nyári fajta, mert abban úgy érzem, hogy nyomban megfulladok. Tény, hogy nagy sálfóbiás vagyok, ezért aki megteheti az nem dicsérgeti mennyire jó ha hordom. Amúgy az egyszerű és mégis pörgős szoknyákat szeretem, de azt sem hordom mindig, csak akkor amikor a helyzet megköveteli s, már nem húzhatok fel egy farmernadrágot. Anya szerint az nem kislányhoz illő és ha már lánynak születtem, mint a nővérem akkor jó volna ha úgy is néznék ki.
Bőrszín: Ide csak annyit tudok mondani, hogy nap kerülte tejfehér, leégni ugyanis nem szeretek. Egyszer megesett és azóta inkább elkerülöm a napozást vagy a tengeren való sütkérezést. Ettől eltekintve ha megjegyezhetem úszni még szeretek, de csakis naptejjel! Ha nincs naptej akkor úgy érzem védtelen vagyok és ismét leégek annyira, hogy napokon keresztül aludni se tudjak rendesen az ágyamban. Tehát engem egyáltalán nem zavar, ha fehér bőrű vagyok, mást ezzel ellentétben igen, mert azt hiszik, hogy nálam akárcsak másnál a napbarnított bőr a divat. Még mit nem, szó sincs arról, hogy én tucatszemély legyek! Annál nincs is rosszabb amikor beskatulyáznak és azt mondják rólad: Na ez is csak egy barna bőrű liba, mint a többi. Szóval az ilyen megjegyzések elkerülése végett én büszkén felvállalom, hogy fehér csirke szerű vagyok és kész. Nem lehet mindenki egyforma és ha megjegyezhetem, engem egyáltalán nem zavar más bőrszíne sem. Tehát nem ítélek el egy afrikait vagy ázsiait sem, pontosabban nem nézem le őket.
Arcforma: Erre csak annyit tudok mondani, hogy kerekded amihez csodálatosan hosszú szőke és kék szemem társul, amit sikeresen anyától örököltem nem pedig barna, mint apa szemei. Persze semmi gond nincs a barna szemmel, azt elég ha elörökölte tőlem a nővérem. Pedig mennyivel könnyebb volna ha ez fordítva lenne. Amikor emiatt szintén téves következtetéseket vonnak le az egyáltalán nem tetszik. Ettől persze még elégedett vagyok magammal, vagyis pontosabban az arcformámmal. De ha már belekezdtem a hajamba és a szemeimbe akkor gondolom azt is meg kellene említenem, hogy kis pisze orrom van és enyhén széles ajkam. Gondolom ez az arcformám és a gének velejárója, ami elől bizony nincs menekvés. Így is úgy is de hasonlítok valamelyik szülőmre, ha nem így lenne akkor az szerintem senkinek sem tetszene. Nekem meg pláne nem, mert úgy olyan bizonytalan volnék, mint az árva gyerekek akiknek fogalmuk sincs arról kik a szüleik. Tehát igen, egy részem ennek is örül, azonban a világért sem mondanám el a szüleimnek ezt.
Gesztusok: A helyzet az, hogy az érzéseimet az arckifejezéseimmel képes vagyok leplezni, de ha a kezeimről van szó már kevésbe. Könnyen megfigyelhető, hogy egyfajta rossz szokássá vált nálam a mutogatás, a teljes beleéléssel való gesztikulálás a kezeimmel. Általában köszönés helyet gyakran integetek, amit nem mindenki ért meg és azt hiszik, hogy nem is köszöntem. Pedig igen, csak ők nem figyelnek eléggé jól a kezemre. Emellett szeretek szívet formálni, ha éppen azt akarom megerősíteni, hogy valakit mennyire kedvelek. Magyarázás közben megesik, hogy a jobb kezemmel hadoválok egyfajta ''
Érted amit mondok?'' vagy ''
Erről van szó, kérem szépen!'' mondatok sugallásaképpen. Mindenki azt reméli, hogy ezt egyszer majd elnövöm és az mindenképpen segít ha ilyenkor rám szólnak, hogy fejezzem be a hadonászást.
Kisugárzás: Hát ha az jelent valamit, hogy a velem egykorú lányok inkább elkerülnek engem, mintsem barátkozzanak velem és inkább a fiúk azok aki szívesebben beszélnek hozzám az csak jelenthet valamit. Igen, leginkább azt, hogy míg a lányokat képes vagyok irritálni a megjelenésemmel addig a fiúkat egyáltalán nem zavarja, hanem éppen ellenkezőleg. Mondjuk ez már egy kicsikét zavar, mert mindenkinek feltűnt már és én nem tudom mit mondjak ilyenkor ha nekem is megemlítik. Nem az én hibám, hogy ilyen vagyok és ezt sajnos senki sem érti meg. Bizonyára a kifogásolható öltözködési stílusom lehet a baj, hogy nem állok be a többiekkel abba a divatosnak nevezhető sorba és kerülöm a Barbi baba kinézetet. Bárki bármit mondjon, természetesnek lenni jó, legalábbis az én koromban még igen.
Életed fontosabb állomásai
Lovagló óra két varázsló fiúval a szomszédból
Egyetlen egy pillanatra valóban behunytam volna a szemeimet és hagynám, hogy a lágy szellő elsuttogja minden egyes titkát. Ilyesmire azonban nem volt időm ugyanis figyelnem kellett Jamie-re, amint lovon ülve bohóckodik. Nem akartam megbántani őt és megjegyezni, hogy szerintem akadhat valami más amiben sokkal jobb lehet. Ezalatt gondolok éppen a történetek mesélésére, valamiért mindig ő az aki a legizgalmasabb történeteket találja ki és meséli azt el a többieknek. Sajnálom, hogy nekem a sok közül eddig csak egyet mesélt el, ami túl rövid volt. Másoknak ugyanis tisztán és érthetően el tudta mondani a leghosszabbakat, de nekem nem. Néha olyan érzésem van, hogy hiába kezelem őt barátként és minden egyes másik fiút, ő sohasem fog úgy kezelni engem, mintha mondjuk a legjobb pajtása lennék, akivel mindenféle csínytettben benne lennének. Hát persze, hogy nem, hiszen én nem vagyok fiú és ezt Jamie nagyon jól tudja. Ahogy elnézem, sikerült valamennyire megmutatnia Villámnak, hogy ő az úr és igenis engedelmeskedni fog neki, mert a Nagy James Haydock-al van dolga. Szándékomban állt megjegyezni, hogy most már egyre jobban megy neki a lovaglás, de valaki más megelőzött.
– Ugyan Haydock, már megint magadat akarod lejáratni? – ez volt Ethan, akivel én szintén nagyon szeretek beszélgetni, csak nem akkor amikor mind a ketten a közelemben vannak. Ilyenkor elfelejtik, hogy én is jelen vagyok és vitázni kezdenek, amit jól láthatóan mindig Ethan kezdeményez. Mindig is magának kereste a bajt, mintha nem volna éppen elég az, hogy sárvérű és Jamie igyekszik elkerülni a vele való vitákat. De sohasem megy neki, ő ugyanis az a fajta akit lehet ingerelni és ez az amit Ethan úgy szeret tenni.
– Te pedig már megint a bajt keresed Shelley? – James leszállt Villámról és fenyegetően Ethan-re nézett. Szinte sejtettem, hogy megint valami háborút akarnak indítani egymás ellen.
– Hahaha nagyon vicces! Tudhatnád, hogy a baj az én becenevem. – ezek azok a kijelentések amiktől kezdhetne égnek állni a hajam és valami nagyon fenyegetőt kellene mondanom mindkettőjüknek, de az ilyesmi távol áll tőlem. Persze a bajt meg tudom előzni, itt az idő, hogy ki próbáljam mi történik akkor ha elmegyek és nem hallgatom őket. Már mindenféle módszert kitaláltam csak azért, hogy ők ketten valahogy kibéküljenek, de rá kell jönnöm két különböző személyiségről van szó, akik nagyon eltérőek és holtbiztos, belőlük sosem lesz két jó barát.
– Én most megyek, nem vagyok hajlandó szóba állni veletek, amíg normálisan nem tudtok beszélgetni egymással. – gondolom kár volt ilyesmit kijelentenem, tudják, hogyha fenyegetőzésről van szó, abban nagyon rossz vagyok és kilencvenkilenc százalékos esetben az ehhez hasonló fenyegetőzéseket nem tudom kellőképpen betartani. Mindig megesik rajtuk a szívem és belátom, hogy bármennyire is küzdők a barátságuk érdekében, az sosem fog létrejönni. Addig biztosan nem, amíg ilyen nagy szakadék van közöttük, amit még én sem vagyok képes kitölteni kedvességgel, jóindulattal, mert egyszerűen ők egymással ilyen elutasítóak és kész. James-t meggátolta Villám jelenléte, hogy utánam jöjjön, de Ethan kihasználta az alkalmat és után sietett.
– Kérlek Naomi, várj meg! – nem, nem vártam őt meg, legalábbis próbáltam annyira sietni, hogy azért mégse érjen utol. De aztán gondoltam egyet és mégis megálltam. Valamilyen buta okból kérdőre akartam őt vonni.
– Miért utálod ennyire az aranyvérűeket? Nem tudnál csak legalább egy napra jóban lenni James-el? – nem fordultam szembe vele, ugyanis nem akartam látni az arcát, hogy miként reagál a kérdésemre.
– Az aranyvérűek mind maguknak való sznobok, James is ilyen. Nekem meg nincs szükségem egy ilyen barátra. – Szóval az aranyvérűek mind maguknak valóak és sznobok? Akkor remélem megérted, hogy a továbbiakban…– természetesen nem hagyta, hogy befejezem a mondanivalómat, ő azonnal közbevágott.
– Kivéve téged, te nem vagy magadnak való és nem is vagy sznob sem. Ez az amit úgy… tisztelek benned. 
Nem apróztad el a dolgokat, tetszett a jellem leírásnál az, hogy így pontokba szedted a dolgokat, a kinézetét pedig az utolsó hajszálig jól leírtad, meg amúgy is szépen fogalmazol, jól bánsz a szavakkal, szóval nem volt itt gond sehol sem 
