2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Az emberek olyanok mint a csillagok az égen (...), nincs köztük két egyforma."
Főkarakter: Titkos Teljes név: Robert Joseph Lannister Születési hely és dátum: Devon, 1978. január 9. Csoport: Griffendél Patrónus: Tatu Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 7. évfolyam Képesség: Bejegyzetlen animágus - Vesztfáliai tacskókopó Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan - Kiemelkedő, Bűbájtan - Kiemelkedő, Mágiatörténet - Tehetségtelen, Rúnaismeret - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Ha azt kéred, hogy beszéljek magamról, akkor megfogtál, mert nem igazán szoktam isteníteni magamat. Igen, jól gondolod, nem vagyok egoista. Mondjuk önbizalmam azért van, de az sem éppen a külsőm miatt, mert akár hiszed, akár nem, nem vagyok túlságosan képben a külső adottságaimmal. Nem azt mondom, hogy nem adok a külsőmre, mert ez nem igaz, szimplán csak nem nagyon szoktam foglalkozni azzal, hogy most akkor én tetszeni akarok valakinek. Ezzel hagyjanak inkább békén... De most ugyebár elvileg nem a külsőmről kéne beszélnem, azt úgyis ki kell fejtenem később. Hmmm... Hol is kezdjem? Vágjak bele a közepébe? Vagy csak majd jön, ahogy? Azt hiszem, most lebuktam. Elkezdeni egy gondolatsort, ez mindig is nehezen ment. A dolgozatoknál, a feleleteknél, a beadandóknál ugyanannyira. Viszont ha valakivel beszélgetést kell kezdeményezni, akkor csak kitalálok valamit, hogy legyen miről beszélni. Ott vannak mondjuk a medveállatkák, vagy a szilícium alapú életforma... Tudom, elsőre hülyeségnek hangzik, de nagyon is komolyan beszélek. Te sosem gondolkodtál még ilyen dolgokon? Szeretek elmélkedni, akár olyan dolgokról is, amikre nagy eséllyel nem találok választ, de hát ilyen a filozófia is, nem? Na, de nehogy azt hidd, hogy én egy nagy tudományos emberkének készülök csak azért mert érdekelnek a kevésbé megszokott dolgok is és gyakran elmerengek akár a semmin is, hogy mi az a semmi? És miért használjuk ezt a szót olyan gyakran? Pontosan milyen többletjelentéssel bírhat, hogy annyi kérdésre válaszolhatunk vele? Gőzöm sincs, de úgy öt perc után általában meg is unom a megválaszolatlan kérdések tömkelegét, s inkább hagyom a témát a francba. Ezzel pedig fel is vezettem egy újabb személyiségjegyemet: nem vagyok türelmes típus. Utálok várakozni, egy helyben ülni és unatkozni. Nekem kell az izgalom, a kaland, az élet pezsgése. Azért vagyunk, hogy éljünk, ne csesszük már el az időnket azzal, hogy unatkozunk! Az egyik bátyám humoristának készült. Meglepődnél, ha azt mondanám, hogy ez a hajlam mindhármunkban megvan? Csak nézz ránk... Olyanok vagyunk, mint három idióta, akik bármikor lecsaphatnak rád a hülyeségeikkel, csak azért, hogy feldobják a napodat, s megnevettessenek téged. Imádom, ha az emberek nevetnek körülöttem, persze nem feltétlenül rajtam, de ha épp ez a célom, akkor ezzel sincs gond. Egy mosoly többet jelent számomra minden szónál és értékesebb mint bármi, ami kézzel fogható. A grimaszok, a már-már fárasztó viccek, a jó viccek és az őrült ötletek sem állnak tőlem távol. Talán éppen ezért van az, hogy látványmágusnak készülök, akárcsak idősebb testvérem. Húha, mennyire hasonlítok néha rájuk, ez nagyon durva! Talán megkérdeznéd azt is, hogy hogyan állok a lányokhoz... A válaszom az, hogy nem éppen én vagyok a világ legjobb udvarlója. A bókolási technikám borzalmas, és ugyebár szokásomhoz hívem elpoénkodom a dolgokat. Azt hitted, hogy nagy csajozógép vagyok, mi? Ki kell, hogy ábrándítsalak, de nem. Hiába vagyok udvarias és a magam módján romantikus, elég bénán tudok csajozni. Ráadásul az elég nyilvánvaló jeleket sem biztos, hogy észreveszem, ha esetleg tetszem egy lánynak. De hát istenem, nem is abból áll az élet, hogy feltétlenül párkapcsolatban kell lenni, igaz? Majd úgyis megtalálom a nekem való lányt, ha arra kerül a sor. Eddig elég sokat elmondtam magamról, de vajon még mire lehetsz kíváncsi? Mondjuk a kedvenc színem? Az a vörös. Vagy talán a hobbimra? Azt sem nehéz kitalálni. Ott van a poénkodás, az edzés, az elmélkedés, az ugatás és a csavargás - igen, igen, az animágia előnye.
Megjelenés
Hogyan nézek ki? Ez egy érdekes kérdés, nem vagyok egy nagy tükörmániás, hogy folyton magamat nézegessem és igazából... Nem is tudom. Mondták már, hogy helyes vagyok, vagy azt, hogy szexi, és én mindegyikre tágra nyílt szemekkel reagáltam, hiszen még most sem tudom, mit is kéne mondanom egy ilyen mondatra. Nem tudom megállapítani magamról, hogy én most akkor jó pasi vagyok-e vagy sem. Nem vagyok meleg, hogy a pasik külseje legyen a szakterületem, vagy hogy szokták ezt mondani... Viszont megpróbálok adni egy áttekinthető jellemzést a mások által dicsért külsőmről. Ki tudja, talán a végén te is egyet értesz velük, s lehülyézel engem, hogy én ezzel mennyire nem vagyok tisztában. Talán kezdjük a magasságommal. Nem vagyok törpe, sem óriás, úgy 180 cm körül mozoghat a magasságom, bár lehet, hogy annyi azért nincs. Hárman vagyunk testvérek, s míg korban én vagyok a legfiatalabb, addig magasság szempontjából cserélhetek középső bátyámmal, aki alacsonyabb nálam. Háh! Legalább van valami, ami előbbre visz egyiküknél a sorban! Aztán, ha a magasságomról már eleget beszéltünk, akkor említsük meg a testalkatomat. Izmos vagyok azt elismerem, rengeteg energiát fektetek abba, hogy úgy nézzek ki, ahogy. Ha olyan szerencsés helyzetbe kerülsz, hogy póló nélkül is megfigyelheted testemet, akkor felfedezheted, hogy bizony a felsőtestem sem piskóta! Izmos mellkasom alatt nyolckockás hasizom helyezkedik el. Karjaim is izmosak, de persze csak úgy, hogy összhangban legyen a többi testrészemmel, tehát nem kell ilyen bivalyerős méteres nagyságrendű izmos kezekre gondolni. Maradjunk annyiban, hogy elég jó kondiban vagyok és még a szaltó meg a cigánykerék is könnyen megy, akárcsak némelyik tánc. Igen, némelyik, hangsúlyoznám ezt a szót... Ha feljebb pillantasz, akkor megpillanthatod az arcomat, melyen vagy láthatod a meghagyott csibészes bajuszomat, amitől kicsit idősebbnek nézek ki, vagy nem. Az arcom más mindegyik alkalommal, mert valljuk be, egy pasinál tényleg sokat számít az arcszőrzet. Majd te is eldöntöd, hogyan vagyok szimpatikusabb, bár véleményem szerint ahhoz, hogy szimpatizálj valakivel, a külső a legkevésbé fontos tényezők közé tartozik. De megint elkalandoztam. Tehát bajusz vagy van, vagy nincs, amilyen kedvem van, leborotválom, vagy hagyom egy ideig. Alatta helyezkedik el a szám, aminek segítségével olyan arcokat tudok vágni, hogy nagy valószínűséggel sikerül megnevettetnem. Ez családi vonás, mindegyik tesóm szeret megnevettetni másokat. De most még mindig engem elemzünk, ha még nem unod túlságosan. Kicsit feljebb helyezkednek el ugyebár a szemeim, mint minden normális embernek. És igen, képzeld nekem is kettő van, ráadásul ilyen mogyoróbarnák, ha lehet rá ilyesmit mondani. Tulajdonképpen a szemem a szemöldököm segítségével szintén fontos szerepet tölt be a mimikámnál. Talán néha már túlartikulálom a dolgokat? Ha örülök, akkor biztosan, vagy amikor poénkodós hangulatom van. Most pedig elértünk végre a hajamhoz. Hogy az egyik exemet idézzem "olyan jó túrhatós hajad van". Igen, elsőre én sem értettem, hogy mire céloz, tehát el kellett magyaráznia. Arra gondolt, hogy milyen szexin tudok beletúrni a hajamba és ez neki menyire bejön. Igazából én még most sem nagyon értem, hogy mi ebben olyan nagy durranás, de ha valakinek ez jön be, akkor hát legyen! Nekem édes mindegy. Az öltözködési stílusomról is ejtsek pár szót, igaz? Valószínűleg akkor már az is érdekel, ha a külsőmről beszélünk. Hmmm... Hol kezdjem? Általában úgyis az iskolai egyenruhában látsz, de mit viselek szabadidőmben? Az ingeket akkor is szeretem, meg az egyszerű, minta nélküli pólókat. A vörös, a fekete és a fehér elég gyakran előforduló színeknek számítanak nálam. Legtöbbször egy egyszerű farmer-póló összeállítás van rajtam, egyszerű cipőkkel, de sok pasival ellentétben én szeretek kiöltözni is. Igen, én igenis szeretem az öltönyt. Azt is lehet hordani lezseren, hétköznapian, sportosan, akárhogyan, ahogy szeretnénk, csak illeszkedjen a programhoz.
Életed fontosabb állomásai
Ha valakit megkérsz, hogy meséljen az életéről, akkor valószínűleg valami ilyesmi kezdést hallasz tőle: Születtem ekkor és itt. Van ennyi testvérem, a szüleim ez és ez. Én ettől megkíméllek, mert ezeket az adatokat a történetem közepébe is beleágyazhatom, úgy érdekesebb is, nem? Meg mégis miért kéne mindenkinek egyformán kezdenie a történetét? Én se az elején fogom. Mit meséljek az első néhány évemről, amiből semmire sem emlékszem? Az első szavamat? Vagy a többi olyan dolgot, amit anya jegyzett fel a kis babanaplóba? Szerintem ezek az információk éppen nem érdekelnek, ugye eltaláltam? Jobb is lesz, ha csak beugrunk valahol a történetembe és majd fokozatosan haladunk, nem pedig nagy ugrásokban, viszont kihagyva a fölösleges információkat. Talán öt éves lehettem, mikor megkaptam az első biciklimet. Titánnak neveztem el - igen, tudom, hogy nagyon "kreatív" és béna egy név, de egy ilyen korú sráctól ne várj többet. Viszont Titán meg én nem jöttünk ki túl jól. Én nem vagyok egy türelmes típus, ő viszont türelemre vágyott. Ez azonban nagy gondnak bizonyult, nem adtam meg magam, s az lett a vége, hogy Titán a pincébe került, porosodásra kárhoztatva. A bicikli viszont nem a világ közepe! Sok gyerek nem tud biciklizni, talán pont az én esetem lenne a gond? Nem hiszem... Apu nem varázslócsaládból származott, ebből következik, hogy nem voltunk elzárva a muglivilágtól sem. Igen, mi nem voltunk. A testvéreim és én: Sebastian, Owen és Robert - azaz én-, rövidítve csak a S.O.R. vagy S.Ö.R. tesók. Klassz mi? A szüleink pont ilyen neveket tudtak nekünk adni, hogy egy mozaikszót alkotnak a kezdőbetűink. De most biztos furcsállod azt a két pontot az O betűn. Miért kellett az oda? Owen szerint túl egyszerű és átlagos volt, nem tetszett neki. Nekem semmi bajom nem lett volna vele, aztán a három betűt tartalmazó papírra rászállt egy légy. Sebastian jó erősen lecsapta a légycsapóval, majd szétkente a lapon. Szerintem undorító volt, ráadásul keletkezett két paca az O betű fölött. Így kerültek azok oda, vagyis a pontok, amik a szétnyomott bogárt szimbolizálják. Mármint szerintem legalábbis ez a helyzet, én ezt találom az egyetlen magyarázatnak, hogy a többiek mit mondanak a két pontról, azt nem tudom... A testvéreimhez tudnék még sztorikat mesélni. Egyikőnk sem tartozik éppenséggel a józan eszűek csoportjába, de erre a legyes példámnál szerintem mindenki rájönne. A móka és a szórakoztatás az egyik lételemünk. Bevallom őszintén, a Roxfort előtt én mindig is színész akartam lenni. De a varázslat az képes volt kiverni még a gondolatot is a fejemből, s egyre inkább kezdtem körülnézni a varázsvilágban található szakmák között. Tetszett az elemista, sokáig gondolkoztam rajta. A bájitalkeverő sem lehet rossz, viszont én nem tudnék naphosszakat gubbasztani az üst mellett, hogy kitaláljak valami formabontóan új főzetet. Így lyukadtam ki annál, hogy valószínűleg látványmágusként fogok továbbtanulni. Erre viszont még várom kell egy kicsit, hiszen még itt a hetedik, a vizsgák és ki tudja, lehet, hogy megint megbukok valamiből... Igen egyszer már megbuktam Mágiatörténetből és Rúnaismeretből, ezért vagyok még 19 évesen hetedikes. Ha jól rémlik, akkor ez ötödikben történt, de számít ez valamit? Eggyel több évem volt átgondolni, hogy mégis mi szeretnék lenni, merre akarok továbbtanulni. A bukás sem olyan nagy tragédia. Mi történt abban az évben? Akkor jelentkeztek az animágia első jelei és mondanom sem kell, semmibe vettem a tanulást. Jobban érdekelt az animágia és próbáltam minél jobban elsajátítani ezt a csodálatos képességet. Annyira bírom, hogy átváltozhatok kutyává. A kutyákat mindenki szereti és a bőrükben lenni is elég klassz. Mondjuk a bolhák eléggé kellemetlenek tudnak lenni, de ezért is van már valami bájital, amit sikerült összekutyulnom sokadszorra, tehát bolhamentes vagyok. Mellesleg a kutyalét az tényleg tök jó buli. Nincs más dolgod, mint futkosni, játszani, enni, szépen nézni és ugatni. Ja, és a lihegést meg a nyalakodást kihagytam, pedig azt mindenki imádja, mikor megnyalja egy kutya mondjuk a kezét.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Robert J. Lannister 2015-03-25, 18:39
Elfogadva!
Azta...Hát nem apróztad el a karid kifejtését. Külön tetszik, hogy magyar szinészre került a PB választás, ez számomra nagyon egyedi eset, hiszen egy sokak által használt Palvin Barbiról van szó. Kérdés, hogy emberünkről mennyire lesznek gifek. Mindensetre nem csak a hossz, a részletesség ragadta meg a figyelmememet, hanem a roppant igényes, és olvasmányos kibontás. Csak gratulálni szeretnék hozzá, így nem is tartóztatlak, biztosan sokan várnak már rád. Foglalózz, és irány játszani^^
