2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Még szerencse, hogy a többi ember, akin keresztül kell juttatni a levelet, nem olyan béna, mint a szőke csaj, aki annak ellenére fel sem ismert, hogy eddig szinte naponta beszéltünk. Amíg a válaszra várok, találomra lapozgatok a könyvben, hátha valami érdekesre bukkanok, mert őszintén szólva, nem gyakran nyitottam ki az idei év során. De az ismétlő résznél csupa olyan varázslatokat találok, amiket már ismerek és el is tudok végezni. Ez most csak valami vicc? Jól néznénk ki, ha a vizsga ennyiből állna, csak nem értem, hogy akkor a többit honnan kellene megtanulni. Könyvtárból? Na nee, elég oda akkor menni, ha házit kell csinálni, egyszer még betegséget kapok attól a helytől, annyira utálom.
Közben megérkezett a levél, elrejtem a lapok közé, és sietve elolvasom. „Azt hiszem, félreértettél, Hagridra írtam, hogy jó, hogy elmegy… ( ⌒_⌒; ) Flitwicket bírom, a többivel ellentétben nem szekál annyit. ^.^ ” Na, ezt utálom a levelekben, mindenki más rendszerező elv alapján írja és olvassa őket, aztán a végén kavarodás lesz belőle. Mondjuk, én sem fogalmazok mindig túl világosan, az meg a másik. Nem gyakran írok levelet, de ha igen, akkor pl telerakom ilyen fejekkel, mert szerintem tök jól mutatnak, bár van, aki idegbajt kap tőle. A levél többi részét kissé felhúzott szemöldökkel olvasom. „Azzal az emberrel tárgyalsz, aki már kétszer bukott különböző okok miatt, az eltanácsolástól nem félek. Tanulni ott az egész élet, szórakozni meg addig kell, amíg fiatal az ember ^.~ ”
Nem tudom, hogy a tervezett kis kalandot mennyire gondolja komolyan, vagy hogy mik mozgatják, mindenesetre én jó időtöltésnek fogom fel, mert ezen kívül semmilyen személyes motivációm nincs a dologgal kapcsolatban. „A dolog szerintem megoldható, a tanárokat így nem nehéz elkerülni, hogy tudjuk, mikor hol vannak, a prefektusokkal pedig valószínűleg nem lesz gond, nem mindegyik olyan okos, mint amilyennek hiszi magát. Némelyik a legelképesztőbb magyarázatot is beveszi.”
Az, hogy ennyire, szinte másodperces lebontásra megvan a terve, arra enged következtetni, hogy nem hirtelen felindulásból döntött így, hanem már korábban kitalálta a dolgot. Ettől persze csak még jobban érdekel, miről is lehet szó, de ezt majd később. „Rendben van, akkor a Griffendél-toronynál várlak. Szétnézek, van-e nálam valami használható.” Gyorsan lefirkálom a levél végét, majd visszajuttatom hozzá, pont, mikor Flitwick felszólal, hogy neki most el kell mennie, ezért az órának hamarabb vége. Mindenki nagy megkönnyebbüléssel áll fel, és ront ki a teremből. Én nem sietek ennyire, mert a végén még fellöknének. Megbizonyosodom, hogy a levél eljutott a lányhoz, aztán én is elhagyom a termet, hogy legyen időm felszaladni a szobámba.
A siker hamar elér, néhány névtelen kézről-kézre adásával. Habozás nélkül belement, ahogy én azt sejtettem. Hiába, ember-ismerésem kiemelkedő volt. Megkockáztatnám, hogy talán a legjobb ebben az iskolában. De mindenkit érhetnek meglepetéseket. Engem jelenesetben az a büntetés képpen szánt repülő papír-galacsin, ami egy szőke griffendéles lány fejét érte. Meglepettségemben egy kissé hátraszökkennek, majd a jajveszékelt nyögésére kuncogni kezdek. Kellemesebb formája a hűtlenségnek. Filius szigorú tekintete azonban nem lankad egy percre sem, és egyenest a zsibongó mardekárosokhoz tart. Ezzel elég időt biztosított nekem, hogy gond és feszkó nélkül megírjam mondanivalómat a hamarosan közvetített papír-fecnire. "A háza tagjaként, talán érhető is ha Filiust jó tanárnak tartom. Annak ellenére, hogy gyakrabban semmibe-veszi a kérdéseimet. Látom nálad a helyzet ellentétes hatást váltott ki. (;" - nehézkesen folyt a tinta a pergamenre. Hiszen ha akadt volna okom, utálhattam volna Filiust. Csakhogy, azért mert kollégáihoz hasonlóan kerüli az élés kérdéseimet, még nem gyűlölhetem. Ráadásul egy nagyon jó-érzelmű, éles eszű ember, megannyi bámulatos varázs-képességgel. Az indok amiért nem szimpatizálnék vele, csak irigységből táplálkozna. "Alkonyat lenne a legmegfelelőbb. Nah persze, köteles vagyok felkészíteni arra, hogy nem lesz egyszerű...és talán a bukásunkat követően el is tanácsolhatnak minket innen." - írom ezt elkötelezett tekintettel, amit a pergamenre fordítok. " Ha minden jól megy, percre pontosan elkerülhetjük a tanárokat, akik takarodó előtt ki lesznek osztva a folyosókra. A gond, a prefektusok. Róluk nincs beütemezett időpont. Alkonyattól számítva 10 percünk van, hogy észrevétlenül kisurranjunk." - vázlalom részletesnél-részletsebben a haditervet, beleszámítva minden bukási lehetőséget. Ha folyosón el is akadnánk, van egy szűk magyarázkodási percünk. De nem több. Még a találka előtt zsebre dugok pár perui instant sötétség port. Azaz inkább el kell lopnom. Biztosra kell mennünk. Hisz nem létfontosságú célom kicsapatni magamat ebből intézményből. 6 év izzadságos, és ugyan visszafogott tanév van mögöttem. Mindezt nem törölhetem el, egy ártatlan "kíváncsiskodó" kitérővel. "Hamarosan értekezlet. Innen számolva van 30 percünk felkészülni. Nekem még be kell szereznem egy fontos eszközt. Ha nem jelenek meg fél óra után a házad tornyánál, akkor mindenbizonnyal egy prefektus állta az utamat. Ez esetben pedig a bagoly-házban keress majd fel!" - a levelet gondos odafigyeléssel, és maximum figyelemmel közvetítem egy hugrabugos által. Csak remélhetem, hogy a precíz tervi-beavatásom nem rémisztette el egy kissé a dologtól.
Készítette Hector
Stones and bones; snow and frost.Seeds and beans and polliwogs.
A szabálysértés nálam sosem volt elvi kérdés. Nem vittem túlzásba a dolgokat, de eszem ágában sem volt unatkozni az itt töltött, lassan nyolc év alatt. Ha alkalom nyílt rá, megszegtem pár dolgot, bár főként a dress code-ot, és mivel az egyik legkonzervatívabb házvezető az enyém, jó sok büntetést kaptam érte. Ugyan zöld meg kék hajam sose volt, de például kaptam már figyelmeztetést a padlizsán színűért, a fekete cseresznyéért, és a hidrogénszőkéért is, mert hogy azok nem természetes színek. Persze hol érdekelt engem…. de idén visszafogtam magam, mert végre szeretnék újabb évfolyamot lépni, nem itt ragadni megint, mint tavaly, meg azelőtt. Ez az óra is ugyanolyan unalmas volt, mint a többi, de már tényleg kezdett bosszantani, hogy még az utolsó napokban sem hagynak minket. Itt egy tanárnak sincs élete, hogy folyton minket látnak el tanulnivalóval meg plusz feladatokkal? Senki nem élvezi, na jó, egy-két stréber, de a többség biztosan nem. Nem is olyan sokára visszajut hozzám a levelem a válasszal. Elolvasom félig, és elégedetten elmosolyodom. Valóban nem túl valószínű, hogy értekezlet után visszajönne, végül is mégsem Pitonról beszél az ember, csak ő lenne képes ilyet csinálni velünk. Megkönnyebbültem felsóhajtok, majd tovább olvasok. Igen érdekes, amit ír, és nagyon tetszik a lehetőség, imádok szaglászni, meg ilyesmi. Körülnézek megint, hogy tiszta-e a levegő, majd elkezdem körmölni a választ.
„Csodás, akkor már nem sokáig szenvedünk itt, szerintem sem jön vissza, Flitwick amúgy se olyan… ^o^ Komolyan? Jó, hogy elmegy, sose bírtam a képét, meg az óráit sem… bárcsak vissza se jönne… ㅠㅠAmúgy benne vagyok, menjünk. Nagyon tetszik az öltet, izgalmas lesz.*-* Mikorra gondoltad? Estefelé? Nekem bármikor jó, ráérek. ^.~ ”
Az okait nem faggatom, legalábbis nem levélben. Az ilyesmit így nem lehet megbeszélni, majd személyesen, már ha elmondja. Azért csak elmondja, ha elhívott, de majd kiderül. Addig nem lesz gond, amíg békén hagy engem. Bár, úgy vettem észre, hogy sokkal toleránsabb vagyok így év vége felé, mint az elején, vagy közben, mert pl nem álltam még fel megtépni azt a szőke libát, aki miatt leszidást kaptam. Valószínűleg eddig tartott a jó kapcsolatunk, ezentúl nem hiszem, hogy szóba állnék vele. Kitépek egy füzetlapot, majd összegyűröm egy galacsinná, és gondos célzás utána pálcám segítségével úgy hozzá vágom, hogy leveri a süvegét. Ő lehajol érte, addig én meg jól kiszórakozom magam, majd gyorsan előrefordulok, mert Flitwick megint megindult felém. Szerencsére nem vette észre az akciót, mert elhalad előttem, hogy megint a röhögő mardekárosokat vegye célba. Ezt most megúsztam. Gyorsabban is telhetne amúgy az idő, mert így, hogy még izgi programom is lesz ma, nem bírok nyugton ülni.
M i diákok, kötelességnek, s némi stressz-feloldásának vesszük, ha megsértünk egy napirendi szabályt. Mert egy gyenge fokozatú törvény-szegés még nem minősül főbenjáró bűnnek. Tudtommal. Ennek dacára, mégis adatnak olyan tanárok ebben az intézményben, akik a hűtlenség halvány szikráját is azonnal kioltanák. Nem érzem kifejtendőnek, hogy megnevezzem, kit nevén én csak gyilkosnak ismerek. De nem is szükségszerű megneveznem. Az itt töltött, inkább fegyház mint szorgoskodásként kitűzött tanuló-órán, igenis enyhítő volt levezetni a napi panaszt. Noha jobb és aktuálisabb téma nem volt, csak Filius mókás kis bajusza. Mégis volt egy apró esély a megkönnyebbülésre. "Az ép pálcámat adnám, ha birtokában lennék ennek a fontos információnak. Annyit azonban biztosra tudok, hogy 10 perc múlva tanári értekezlet lesz. Nem lenne logikus utána visszahívniuk házi-dolgozatot írathatni velünk. Persze, úgy se jönnék utána vissza, egyetértesz? (:" - a felkínálkozó lehetőségnek aligha tudok nemet mondani. Hiszen idestova 4 éve fülem-farkam behúzom, csakhogy ne keltsek még nagyobb felháborodást a tanáraim szemeiben. Ennek rovására mentek azok a meghunyászkodó percek, hogy baráti számba sem vesznek. Pusztán azért a hamis hírért. A szavaimmal ölni lehetne. Milyen tévesen ítélnek meg. Hiszen az igazság fájhat, s a szavak ennek közlésének a mozgató-rúgója. Ha én is ugyanolyan tudatlan és homályos ködben élnék, mint megannyi iskolás-társam, hogyan tudnám eldönteni, hogy a mennyiséget vagy a minőséget egészítem ki? Kisgyermekkorom óta a szüleim a minőséget akarták kinevelni belőlem...most, hogy hátrahagytak, a helyzet változatlan maradt. "A napokban hallottam egy pletykát, miszerint Hagrid néhány napra elutazik. Nem akarlak bűnrészessé tenni, de ha nincs jobb teendőd, elnézhetnél velem és körbe-szaglászhatnánk a házánál." - a felajánlást egy hangulat-nyomatékosító "rosszban-sántikálok" smiley-val toldom meg, majd rögvest kézbesítem is a címzettnek. A hirtelen elhatározás, talán kissé eltér az ismert jellememtől. Az ismert azonban itt még nagyonis ismeretlen ebben az iskolában. Merészségemből fakadóan sosem vetettem meg egy-egy szabálysértés, még ha az a kicsapást is egy kalap-alá veszi. Hiszen a jóért megéri rosszat cselekedni. Ez a könnyű megállapítás azonban hatodévesként sem éri el az a szintet, hogy a tanárok kézlegyintéssel reagálják le az egészet. Alaposan elterveztem mindent. Egy perc leforgása alatt. Alkonyatkor ideális. Missy Norrist figyelmét az alagsorban kihelyezett friss macska-mentával terelem el. Nem akarok semmilyen figyelmet magunkra hárítani. Hagrid verme pedig többet rejt annál, hogy holmi két diák csak "körbeszaglásszon" a háza-táján. Erényes okom, hogy betörjek oda. Kell nekem onnan valami. Valami, ami elsődleges kiindulója a régen lapolgatott bosszúmnak. Persze, a válasz kétesélyes. Úgy éreztem, szükségem van egy cinkosra. Mert a helyzet plátói megfogalmazásban is nagyon kockázatos. Belőle pedig éppolyan rámenősséget érzek mint jómagamban. Az igent nagyobb arányban érzem esélyesnek, de még nem szabadna elkiáltanom.
Készítette Hector
Stones and bones; snow and frost.Seeds and beans and polliwogs.
Nincs már sok hátra, ennyit én is fél lábbal kibírok, vagy hogy van az a kifejezés. Na mindegy, a lényeg az, hogy most épp egy halálosan unalmas bűbájtanon kell szenvednem. Nem értem, minek nyúznak még minket, mindjárt itt vannak a vizsgák, most már úgysem tanulunk semmi újat, az órai ismétlésnek meg kábé csak annyi az értelme, hogy megint Granger képességeit kell közösen csodálni. Na meg azokét a hollóhátasokét, akik szent kötelességüknek érzik, hogy elkápráztassák házvezetőjüket. Nem értem, én sose akartam bebizonyítani McGalinak, hogy mekkora nagy átváltoztatástan bajnok vagyok, de hát ez vagyok én, azok meg a buzgómócsingok.
Egyik haverommal azt terveztük, hogy egymás mellé ülünk a délutáni tanulóizén, amikor össze kell gyűlni a nagyteremben és mindenféle unalmas dolgot csinálni, leckeírás, meg ilyenek. De legnagyobb bosszúságomra nem foglalt nekem helyet, vagyis a levélben, amit odahajított nekem három másik ember feje fölött, azt magyarázta, hogy ő szólt, hogy nekem foglal, de nem törődtek vele. Na persze, arról van csak szó, hogy gyenge jellem, nem is ezért vagyok vele jóban, hanem csak azért, mert jól ki lehet vele beszélni másokat, ám most épp haragszom rá, szóval nem hiszem, hogy ma erre sor kerülne. Úgyhogy nem tudok mit tenni, a levelet elraktam, és unottan kinyitottam egy könyvet.
Egyszer csak pisszegést hallok nem olyan messziről, úgyhogy megfordulok, keresve a hang forrását. Ja, igen, egy évfolyamtársam az, na vele se volt sok dolgom eddig. A hasonló származáson kívül semmi nem köt minket össze, bár, azt sem tudom, egyáltalán koreai-e, mint én, mert még erről nem esett szó. Főleg, mivel én csak ebben az évben kerültem össze ezzel a társasággal, és mivel nem ez az első eset, hogy új évfolyamtársaim lettek, már nincs túl sok kedvem ismerkedni velük. Továbbította nekem a levelet, nem is értem, hogy a haverom miért neki dobta oda, legurított egy üveg Lángnyelv-whiskey-t, vagy ennyire vak már, hogy csak azért kever minket össze, mert ázsiaiak vagyunk? Elolvastam, és már épp fel akartam röhögni, mikor előttem termett Flitwick, és lenyúlta. Jól lehordta a fejem, ami nem ért az újdonság varázsával, mindig ez történik, de ezúttal tök igazságtalan, mert nem én írtam, és még nem is nevethettem ki magam. Mikor hátrébb ment, hogy helyretegyen két kárörvendő mardekáros fiút, megfordultam, mert megint pisszegést hallottam. – Semmi gond – legyintek a lány bocsánatkérésére, mert mint kiderült, ezt akarta. Előkaptam egy papírt, de előtte jól szétnéztem, hogy Flitwick nincs-e a közelben. Nem volt. Gyorsan lefirkáltam pár sort, és odadobtam neki: „Nem tudod, meddig kell itt lennünk? Ja, és légyszi verd le az eggyel mögötted ülő szőke csaj fejéről a süveget a nevemben. Amúgy tényleg ferde Flitwick bajsza.”
A szokás hatalma ártalom. Naphosszat azon tűnődöm, ugyan mit is kezdenék magammal, ha nem koptatnám lépteimet a Roxfortban. Talán elvállalhattam volna valamilyen mugli munkát. Így legalább a nyár végeztével sem kellene házi-dolgozatokat vésnem a pergamenre. Ehelyett mégis itt vagyok, a tudattal, hogy amúgy sincs hova mennem. Első körben, kihez? Két fontos családtagom meghalt. Lássuk be, a Roxfort az egyedüli otthonom. Mégis néha úgy érzem, nem a tanulás bölcsőjében hanem a rabság börtönében vagyok. 6 év és minden lehetséges feltérképezett helységgel a hátam mögött, már nem igen tud meglepetést okozni ez a hely. Ráadásul, a merész kalandvágyókat eltiltják a Tiltott rengetegtől, a legfelső emeleti szobáktól. Nem mintha főbb célom lenne bajba-kerülni. Csak tudod, akinek megállás nélkül kattognak az agytekervényei, azt nehezen lehet leállítani. A mai napon, megkönnyebbültem eresztettem ki a levegőt frufrum alól. Figyelő tanárként Filius Flitwicket osztották be. Nagy eséllyel, ha Piton köszönhettem volna a személyében, a feldülemlő frusztráltságból fakadóan már rég elhagytam volna a termet. Filius, a házvezetőm azonban, szűkszavú és megfontolt jelleme ellenére is nagyon kedvelt tanárom volt. Tudom, hogy nagy édesség-mániás. Tudom mennyire maximalista a tanoncai teljesítményének érdekében. S habár, egyedül az én osztályzatom nyomta a le a kitűnő évfolyam átlagot, sosem panaszkodott érte. Viszont, kollégáit követve ő sem volt nagy kedvelője meggondolkodtató kérdéseimnek. De, amit méginkább utált, az órai levelezgetések. Tévesen jutott el hozzám, egy fecni pergamen. "Te is látod, milyen ferdén áll a bajusza?" A kérdést olvasva, felszökött a szemöldököm. Miközben én azon elmélkedtem, hogyan szabadulnék el akár egy napra ebből az intézményből, mások figyelmét jobban lefoglalta Filius mókás bajusza és annak állása. A papírt jogos tulajdonosának közvetítve tovább adtam, mire egy rejtő mosoly futott végig a számon. - Pssz! - a halk pisszegéssel elértem, hogy a levél címzettje rám figyeljen. A gyors figyelmeztetés azonban előhívta a veszélyt. Filius szeme pont az ilyen apró kis levél-foszlányokra volt kiképezve. S mikor meglátta, hogy melyik partner között folyik a tilos levelezgetés, azonnal elragadta tőlük. A lánynak esélye sem volt elrejteni. Az én korai jelzésem ellenére, Filiusból csak úgy folytak a rendet tevő szavak. Miután a Griffendéles lányt jól kiosztotta, újból megpróbálkoztam felvenni vele a kapcsolatot. - Sajnálom! - kértem elnézést, amiért nem tudtam időben értesíteni a közelgő professzorról.
Készítette Hector
Stones and bones; snow and frost.Seeds and beans and polliwogs.
