Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Tower
  Yesterday at 22:52
Kalandmester

ϟ Jonas Black vityillója
  Yesterday at 22:32
Jacob Troops

ϟ A holdfény sármos arca
  Yesterday at 22:09
Tim Roberts


ϟ Kockadobások fóruma
  Yesterday at 21:39
Jacob Troops


ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 17:05
Viviana Rennes


A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Armand Stansson
 
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Gwyneira Rousseau
 
Sidney Smallwood
 
Madeleine Eastwick
 
Jacob Troops
 
Perselus Piton
 
Daniel G. Paisley
 
Statisztika

Összesen 584 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Eleanor Branstone

Jelenleg összesen 38874 hozzászólás olvasható. in 3477 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Ruth & Raziel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-10-28, 02:44



Ruth & Raziel








Szórakozottan elmosolyodom szavaira. Igen, ebben biztos vagyok, sőt... Igazság szerint ha kellően fentre megy, talán még értékelnék is. Azonban a nagy többség alighanem rövidtávon a vérét akarná. Milyen érdekes is az ember... Mindig vérre vágyakozik, mások halálát szomjazza, de ha valaki tenni mer ezért, azt máris betegnek nyilvánítják. Pedig szerintem nem vagyok az. Akárhogy is, a lány szavaira nem felelek szavakkal.
Csak természetes – ígérem, én aztán nem mondom majd el senkinek, miféle titkos hozzávalók kellenek a titkos receptjéhez... – Ugyan. Ha nagyon borzalmas, felszolgálom nekik – intek fejemmel hátam mögé, mintha ezzel meg is oldottam volna minden elfuserált étel sorsát. Valójában meg is oldottam. Mit lehet tenni, nem vagyok az az első osztályú szakács alkat. Egyszerűbb dolgokat remekül készítek el - a gyakorlat, ugyebár -, de igazán nehéz dolgokra nem vállalkoznék. Jobb is.
Nevettetni nem áll szándékomban, nem is fűzök hozzá mást, mielőbb látni akarom, amit odafigyelve tud, talán utána majd felmérjük azt is, ami hanyagabb hozzáállás mellett kerül ki a kezei közül. Engem nem érdekel a szépség, úgysem lesz itt sokáig - ha hentesmunkát végez, egy hét alatt az is elmegy.
Idővel kiügyesedsz, és meg tudod csinálni úgy is – felelem lassan. Nekem persze megvolt ez a gyakorlatom mikor ide jöttem, de ebbe nem megyek bele – De hacsak nem akarod megtartani a bőrt valamire... – vállat rántok – Eredményesség szempontjából nem sokat számít. – bár azért sokkalta szebb látvány ad, az igényesség fontos. Törekedni rá lehet, élből sikereket halmozni nehezebb. A kiszárított bőrről, vagy annak felhasználási módjairól nem nyilatkozik, a végén kiderülne, hogy tart-e otthon emberbőrt a radiátoron olykor.
...Nem, azon bizonyosan nem.
Általában célszerű megvárni, mi az, amit fontosnak tart magától elmondani – kezdem eztán lassan – De szinte sohasem lehetsz megelégedve az így nyert válaszokkal. Az egyik része nem gondol valamire, vagy nem tartja fontosnak, a másik szándékosan hallgat el ezt-azt... Ezért persze nem mindegy az sem, hogyan kérdezel. – magyarázom, habár ez talán neki is egyértelmű – Bizonyos kérdésre adhat választ úgy is, hogy egy-egy részletről nem tesz említést, pedig fontos lenne. Ezzel nem hazudik, épp csak úgy fogalmazza meg a választ, hogy megkerüljön bizonyos későbbi kérdéseket, adott esetben. – egy lélegzetvételnyi hallgatás után végül folytatom – Tehát sokszor nem az az egyetlen feladatod, hogy felmérd, mibe kell belekérdezned azon belül, amit elmondott, hanem az is, hogy felmérd, mi lehet az, amit viszont nem mondott el. – összegzem tehát. Az itt használatos egyéb módszerekről nem teszek említést.
Eztán hallgatásba burkolózom, némán szemlélem, ahogy a leány teszi a dolgát, ebben kellően ügyes, így nem szólok közbe - ez nálam jó jelnek számít legalábbis, nem tudom, a tanárainál milyennek.
A nő egy pillanatig hallgat, majd megköszörüli torkát, erőtlen nyöszörgés hagyja el ajkait. Szánalmas látványt nyújt, ha valaki csak az arcát szemléli, már akkor is - könnyáztatta arca, szétharapdált ajkai, kétségbeesetten cikázó tekintete...
Eztán hebeg-habog valamit arról, hogy nem tudja: úgy beszélték meg, hogy ha nem ad jelt magáról egy ideig, akkor továbbállnak, mert többé nincsenek biztonságban. Ő nem tudja, hogy hova mehettek, a biztonságuk érdekében. A kérdésre, hogy abban biztos-e, hogy már elmentek, ha lehet, csak még jobban elsápad.
Igen - már el kellett volna nekik. - hangzik a felelet. Számomra csak mérsékelten meggyőző, de igazából Ruth-ra hagyom: azt és úgy szed ki belőle, ahogyan csak akar, amíg az alay életét nem veszélyezteti... Nagyon. Nem veszem át tőle egyáltalán, később sem, habár abban azért biztos lehet, hogy miután ma elmegy, még kezelésbe veszem ezt itt... De itt és most az ő játéka, és amilyen mázlija van, bizonyos fokú sikerélményt is nyerhet, hogy aztán ezzel végezve elvigye a kiadott élelmet annak a másiknak.
Én közben eltűnök szem elől, de mire az étel átadásával végez, már várom: ideje ebédelni. Nos, hogy nem vagyok normális, az bizonyos - láthatóan kicsit sem esik nehezemre minden további nélkül ebédelni ugyanis, attól függetlenül, hogy mi megy itt, vagy úgy egyáltalán miket látok... Sőt, ha nagyon forszírozza, hajlandó vagyok mesélni is, mindenfélét - például, hogy a hastájékon nem fut semmi komolyabb, fontos ér, úgyhogy ha kiontja valaki beleit, az ellátás nélkül úgy 24-48 órán át még életben maradhat.
De az ebéd után ideje visszatérni persze a unkához - bélontás nincs, habár az is igaz, hogy ez még csak az első nap volt: és ó, vár ránk még pár, nem igaz?

//Köszönöm a játékot! ^^//
Vissza az elejére Go down
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-09-27, 12:48


Raziel és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Én lehetnék akkor az új mumus, akit elzárhatnak valami padlásra, vagy ide le. - Vigyorog annak gondolatára, hogy a korábbi ötletei plusz munkát jelentetnének a fentieknek. Na igen, ő is emlékszik, hogy itt dolgozó közeli rokonai hogy tudtak otthon panaszkodni egy-egy "rendhagyó" ötlet hallatán, ami nekik több órás plusz munkát eredményezett. Legalábbis állítólag. Gyakorlatilag ez csak az alsó szinten állókra igaz, mert aki fentebb van, az nekik tolja tovább a plusz melót.
- Pszt! Maradjon a mi titkunk! - Teszi mutatóujját játékosan a saját ajkaira, mikor a titkos hozzávalót megnevezi Raziel.
- Újhold? Csak ha keserűen szereted! - Úgy pillant fel a mennyezetre, mint aki magában sóhajtana, hogy a másik még ennyit sem tud? Nagyon jó mozdulat, bár közel sem csinálja olyan mély átéléssel és hitelességgel, mint Piton professzor tudja csinálni igazából már akkor is, ha csak Ruth levegőt vesz, nemhogy megszólal.
Az instrukciót igyekszik észben tartani. Na mondjuk ez nem is probléma, mármint észben tartani, de kivitelezni, hogy a csontot ne sértse, na az már más téma. Az elmélet mindig könnyebb, de eddig jól csinálja. Legalábbis a "krumplijukat" nem sérti meg a "héj" lehámozása közben. A sóra elmosolyodik gonoszan.
- Meg a sütést is kívánja, mmm! De ne nevettess! - Mosolyog munka közben, s egy pillanatra meg is torpanva, hogy inkább kicsit megnyugodjon, s elfojtsa a kuncogást, ami finom váll- és ebből következően kézremegéssel járna. Inkább jól akarja csinálni, mint összedobni az egészet és hamar szabadulni. Ezzel biztos nincs így a szegény áldozat, de ez nem választás kérdése.
- Aha, értem! Azt gondoltam, akkor szép a munka, ha egyben marad, nem dirib-darabban. Mint karácsonykor a narancspucolásnál, tudod, amit a radiátorra lehet tenni, hogy jó illat legyen a szobában. - Kissé sajátos asszociációkra hajlamos, s annyi kajahasonlatot összehordott már, mint aki nem az előbb evett volna és napok óta éhezik, hogy mindenről az étel jut az eszébe. De jelen esetben most még a kés hegyével a levegőben mutatja is a spirálos alakot, amilyen a narancshéj szokott lenni a "szép", mutatós hámozás esetén. De akkor itt nem szükséges ezzel bajlódnia, itt nincsenek ilyen esztétikai kihívások, úgyhogy ekképp folytatja, s hát valljuk be, így tényleg gyorsabb és kényelmesebb.
Hogy a nőnek mondandója lenne, azt hamar észlelte Ruth. Mondjuk logikusan belegondolva nem tűnt olyan erősnek a nő, szóval nagyjából már az első, talpát ért vágáskor beszélhetnékje támadt, így több, mint egy órával később, naná, hogy már alig bírja ki, hogy beszélhessen és akkor talán túl legyen ezen az egészen.
- Oké! Mondja várhatóan magától, vagy kérdezni kell? - Ezt a részét szívesen átengedi Razielnek, hátha a kérdezésnek is megvan a maga módszere, hogyan is neki nekifutni, de lehet csak Ruth misztifikálja túl. Azt viszont látja, hogy az ébresztés rá hárul, amire először is a legalapvetőbb lehetőséget próbálja ki: pálca végéből kis vizet spriccel a delikvens képébe, hogy magához térhessen. Ha ez nem jön be, akkor jöhet valami komolyabb mágia, ami ugyanezt a célt szolgálja, csak a hatása kicsit nagyobb. Ha ez sikerült, csak akkor szedi le a ragasztót vagy kendőt, amivel a beszédet eddig gátolták, vagy ha mágikus szájzár volt, akkor azt oldja fel. Ennyi még azért megy. Igazán kíváncsi, mit fog mondani a nő, mennyire lett beszédes az egész tortúrától és vajon igazat mond-e? Hallott már olyanról, hogy sokan annyira megkönnyebbülnek és felbátorodnak a kínok pillanatnyi szünetétől, hogy megkockáztatják a hazugságot vagy direkt szájalnak kínzójukkal. Vajon ez a nő is ilyen? Ha Ruth-nak kell kérdeznie, akkor nem fogja túlbonyolítani elsőre a dolgot.
- Jó reggelt Csipkerózsika. Igen, még mindig itt vagy, meg mi is. Szóóóval, hol rejtőznek a többiek?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-09-06, 03:54



Ruth & Raziel








Ó, nagyszerű, az elég is lesz – felelem derűsen, nem faggatva, melyik részét, épp úgy, ahogy útmutatást sem mellékelek, szerintem melyiket célszerű, vagy legalábbis életszerű. Mintha meg tudnám állapítani ennyi ismeretség alapján, persze... Vagy mintha érdekelne. Ez az ő dolga, ha épp ráérek, majd egy pár percig talán még sajnálom is érte. Hogy mennyire érdekli, mit gondolok, azt épp nem tudom persze... Sajnos nem is foglalkoztat.
Ó, é aztán elnézem, de ha fentebb is akarsz időzni kicsit, ott jobb, ha az efféle elgondolásaidat csak tapintatosan vezeted elő. A végén azt hinnék, plusz munkát akarsz a nyakukba sózni! – Na persze, arrafelé jobb, ha tényleg meggondolja kétszer is, mit mond ki hangosan, de nem épp azért, amit én említek. Milyen merevek is azok az emberek... És milyen ironikus is, valószínűleg ők ugyanezt gondolnák rólam, ha megkérdeznénk őket. Ha ismerném gondolatait, talán valamelyest még engem is lázba hozna, hogy előkerítsük azt a mumust, de ez így jobb híján most elmarad.
Hm, titkos hozzávaló... Na várj, had tippeljek! Mondjuk... Abesszíniai aszúfüge? – kérdem. Persze teljes mértékben blöff, ráadásul ez a hozzávaló elég nemes és ritka, valamirevaló minőségben leginkább a feketepiacon érdemes keresni – Egy éjszakát, teliholdkor? Vagy legyen inkább újhold? Ó, túl sok az ismeretlen tényező, azt hiszem, helyzetelőnyben vagy – sóhajtom, mintha épp aláírnám, hogy meg kell "vennem" a receptet, úgyhogy máris átment nálam, azért cserébe. S alighanem inkább erről csevegnék tovább, semmint apámról, nem, mintha ne lenne egyedi téma az is, legalább annyira sajátságos, mint a kentaur-létforma elérésének útvesztője, ezzel együtt sem feszegetem tovább egyik témát se. Ajkaimon gonoszkás mosoly suhan át eztán.
Ó, a lelkesedés megvan, remek – susogom. Nem tudom, honnan akar majd áldozatokat keríteni, remélem, egyhamar nem látom itt viszont: mennyivel érdekesebb lenne jó néhány év múltán viszont látni, tapasztaltabban... Sokkalta izgalmasabb lehetőség, mintha pár napon belül elkapják. Meg aztán, úgy a végén még összefüggésbe hoznák velem a dolgot... Egy röpke pillanatig kutakodóan méregetem, végül azonban nincs sem kérdés, sem iránymutató jó tanács; ezen a területen egyedül kell boldogulnia. Furán is venné ki magát bármi más, hiszen alig ismerjük egymást; s talán ez így is marad majd - ezt majd az idő eldönti.
A csont maradjon érintetlen. – jegyzem meg, mint utasítást, mást nem fűzök hozzá - érdekel, magától milyen technikát alkalmaz. Ó, szegény áldozat, magamban majd' megsajnálom... Ó, nem, annyira azért mégse. Legfeljebb azért, amiért nem engedhetjük elvérezni, pedig bizonyosan kényelmesebb lenne neki az az opció.
Pedig milyen sok hasonlóság van... A krumpli is kívánja a sót, például... – merengek azért a szavain enyhén gunyorosan, de eztán csak tekintetem szegezem a pengére.
Nem a leghatásosabb a technikád – jegyzem meg merengve – Bár a cél hasonló, de így fáradtságosabb lesz – jegyzem meg, kicsit közelebb lépve igazítok a pengén – Persze attól is függ, mi a célod, akarod-e a bőrét egyben, épségben... – jegyzem meg, sejtetve, hogy ha nem, felesleges ez az aprólékoskodás. Ezzel együtt is határozott mozdulatot téve esek neki a munkának, de csak egy kis szakaszon végzek; utána hagyom neki, had próbálja ezúttal ő. Akkor se szólok, ha a félig lenyúzott bőrt lenyesné az asszonyról, és elrakná emlékbe... Egy dohányzacskó még lehet, kijön belőle. Ha mélyebben ismerném a lányt, talán én magam hasítnám le azt a darab bőrcafatot neki, ajándék gyanánt, de attól tartok, az efféle morbitisára még nem tudom, mennyi hajlama van; s jobb, ha az ember mégse így nyit.
S csak jóval később állítom le - láthatóan messze később, mint az a célunkat tekintve időszerű lenne. Valahogy erről a részletről olybá tűnik, hajlamos vagyok elfeledkezni.
Azt hiszem, mondandója van – állapítom meg ugyanis, ámbár az áldozat ekkorra már feltehetően az ájulás szélén van. Nagy kár, hogy ismeretes olyan bűbáj, mely ezen segíthet... Még nagyobb, hogy a sebeit helyre kell majd hozni, ámbár egy sokat sejtető pillantással előrevetítem, hogy bizony, ez is Ruth-ra vár majd. Félmunkát nem fogadok el; ha a dolog egyik felét érti, jobb, ha a másikba is beletanul.
Bár tény, nem várok tőle afféle profi munkát majd... Ez nem a Mungo, ez amolyan hentes üzem, ha heges marad, hát heges marad. Engem ugyan nem izgat...
Vissza az elejére Go down
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-08-17, 10:57


Raziel és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Csak egy részét veszem magamra, oké! - Vigyorodik el szélesen, de aztán könnyedén vállat von, mintha azt a kis részt is csak úgy lerázná magáról ennyivel. Igazából mindegy, mit gondol Raziel vagy bárki más róla. Ami azt illeti, még Ruth sem nagyon gondol magáról semmit, nem érdekli, hogy milyen valójában, s hogy a rá aggatott jellemzők most a klasszikus felfogás szerint pozitívak vagy sem. Egyszerűen csak van, s egyre jobban azon van, hogy úgy cselekedjen, ahogy neki jó, a többiek meg fel is fordulhatnak felőle, ha nem tetszik nekik.
- Nézd el nekem, ez még csak az első napom! Ígérem, a hét végére átgondolom a hozzáállásomat! - Neveti el magát Raziel homlokráncolásán, s mumusra meg a minisztérium munkaszeretetére vonatkozó szavain. Egyébként lassan tényleg érdekelni fogja, hol lehet az a mumus. Vajon az is ugyanazt a rémképet jelenítené meg, mint az Uther által hozott lény? Saját magát látná idősebb és sokkal bomlottabb elmeállapotban?
- Neeem, van titkos hozzávaló is és figyelni kell a sütési időre. S az a legjobb, ha egy éjszakát állni hagyod a pácban, de előzetesben csak ennyit mondok, sajnálom! - Micsoda segítőkészség, hogy kicsit spoilerezik a plusz pontokért a titkos családi nem létező receptből. Mercuryra vonatkozó szavakra figyel, de mivel érzékeli, hogy végszóként hangoztak el az utolsó szavak, ennyiben hagyja a témát. Ki ő, hogy pár órás és igencsak átmenetinek ígérkező ismeretség alapján rizikósabb terepre terelje a szót és faggassa a kínzómestert? A végén vagy idő előtt kipenderíti őt a férfi erről a menő helyről vagy rövid úton cserélhet helyet az asztalra szegezett nővel. Inkább elkuncorászik azon, hogy Raziel szerint tegyen próbát, hátha kentaur pasi lesz belőle százfűléfőzettel, majd azon kuncog, ahogy szemforgat a férfi. Próbálná csak meg Ruth a diákok ide toborozását, s Raziel maga tenne róla, hogy az a kentaur-próba ne legyen túlélhető Ruthnak.
- Szupi! - Örvendezik őszintén, mikor megkapja gyors értékelését. Hogy gyakorolni fog, az tuti. Hogy kin, na azt még ő sem tudja, talán majd néhány srácon a suliban. Főleg cserediákokon, azok olyan zagyván beszélik az angolt, hogy azt hiszik majd úgy is, hogy csak félrebeszélnek, rosszul használnak szavakat. Vagy először állatkákon kéne próbát tennie, esetleg magán. Tényleg, érdekes lehet, hol van a saját fájdalomküszöbe. Uther ezt még úgy sem tette próbára, habár egyszer megütötte úgy, hogy majdnem a kőoszlop adta a másikat, aminek nekiesett Ruth, s érezte még másnap is az arcán az ütést, de sem abban a pillanatban, sem később nem keltette azt a benyomást, hogy a fájdalom megtörte volna. Igaz, egy kiadós pofon fájdalma semmi lehet az ilyen vagdosásokhoz képest.
- Ha le is hántolok belőle, akkor nagyon! - Neki sem kell kétszer szólni, hogy új feladata van. Máris áthelyezkedik úgy, hogy a bokát nézze meg jobbról és balról. Na nem mintha nem látott volna még bokát, de ilyen szemmel még sosem nézte meg, miként kell késsel nekiállni. Vajon most tegyen egy vágást itt is, s azon keresztül nézze meg a csontot? De finoman kell dolgozni, legalábbis gőze nincs, miért feltételez ilyent, de úgy véli, Raziel pontot vonna le, ha belevág a csontba. A nő is, de az mindegy most.
- Mindig is utáltam krumplit hámozni, de ez hátha izgalmasabb... - Határoz végül, hogy milyen módszert alkalmaz. Be nem vallaná - na jó, jelen helyzetben és Raziel valószínűleg bevallaná -, de mindig is ki akarta próbálni a nyúzást, márpedig aminek nekikészül az valami olyasféle lesz, hacsak Raziel mást nem ad utasításba. Levadászott nyuszin már látott ilyesmit, ott valahogy úgy zajlott, hogy belevágtak a bőrbe, majd a késpenge lapjával és kézzel folytatták a bőr lefejtését. Az biztos egyszerűbb volt, tekintve hogy a nyúl már nem ficánkolt ellenkezve. Na de lássuk azt a bemetszést ott a boka egyik oldalán...
- Feltételezem szólnál, ha nem így gondoltad...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-07-12, 00:05



Ruth & Raziel








Megingatom fejem, nagy lemondóan.
Áh, értem, sehogy se jó... Nők. – sóhajtok, mintha ezzel mindent megmagyaráztam volna. Végső soron, meg is magyaráztam, nem? Tipikusan női dolog ez, ha van kalap, az a baj, ha nincs, akkor meg az.
Nem, mintha én alkalomadtán ne lennék ilyen, épp csak azt egészen egyszerűen nem veszem észre. Milyen nagyvonalú gesztus ez magam felé!
Hát igen, igyekeztem kitenni magamért – felelem kissé szórakozottan – Ne feltétlenül vedd magadra mindet – teszem hozzá azért nagylelkűen, megengedve neki, hogy válogasson a csak a lehetőségek közül, ami tetszik! Nem, mintha ezzel sokat javítanék a helyzeten, mert világossá teszem, hogy legalább egy-kettő azért illhet éppenséggel rá meglátásom szerint. Bár erről még nem nézem őt le; ó, ugyan. Az ilyenek bosszúszomja gyönyörű tud lenni, ha hagyunk időt neki kibontakozni. S talán egyszer majd tanúja lehetek... Vagy ha nem vigyázok, alanya. Igaz, leheletfinom sovinizmusom azt súgja, ez utóbbi kizárt.
Én azt hittem, akkor kell bezárni, és elkönyvelni, hogy ma se jött senki – ráncolom homlokom – De azért a te megoldásod se rossz, csak túlságosan látogató-barát. Ez errefelé annyira nem divatos magatartás. – jegyzem meg nagy ártatlanul, újfent remek képet festve a Minisztériumról. Na jó, akadnak szintek, ahol normálisan fogadják az ügyintézés, vagy bármi miatt odavetődő szerencsétleneket, az más kérdés, hogy a legtöbb helyen hova kívánják ezeket... Na persze, a valóság ennél szürkébb, alighanem egy porosodó raktárt jelent.
Csakugyan? Ó, meg kell fontolnom, de csak akkor, ha nem azt takarja, hogy a són és a borson kívül ne tegyek hozzá mást – jegyzem meg eztán nagy komolyan, mintha tényleg majd' megölne a kíváncsiság, vajh hogyan is lehet ezt a recept szerint a legjobban csinálni. Csak, hogy ha egyszer Mercury meglátogatna, valami igazán... Egyedit és sajátságosat tehessek elé! Vajon értékelné? Nem, mintha számítana, egyik lehetőségnek sem örülnék igazán; na tessék: már megint semmi se jó...
Vagy csak úgy teszi, hogy véletlenül se derüljön ki, hogy neki ehhez köze van – felelem derűsen. Ó ugyan, dehogy panaszkodik, legfeljebb arra, hogy hanyagolom mostanság. Arra viszont panaszkodjon csak kedvére, nem fog változni egyhamar. A meglepettségén röpke félmosoly fut át ajkaimon – Egyébként sem voltam az az igazi, nélkülözhetetlen alkat sose, inkább csak a... Kötelesség. Magamat ismerve néha én se hiszem el. – teszem hozzá. Valójában meg tényleg, egy magamfajta mi a francnak menne aurornak? Nem rossz álca persze, csak a francnak se hiányzik az állandó terepre menetel. A helyette kínálkozó papírmunka meg még jobban derogálna, attól tartok.
Igen... Ebben a kérdésben felettébb emberi. Sok egyébben meglepően merev. – ez amolyan végszó, nem kívánok róla több szót ejteni látszólag. S mivel nem kérdez, hát nem is kezdek el magyarázkodni, ugyan, minek? Mert persze lenne válasz, magyarázat, még akkor is, ha a valóságnak csupán egy apró, kicsike szelete lenne is, ami önmagában olyan messze esik a teljes egésztől, hogy már-már hazugságnak is nevezhetnénk. Szavaira felkuncogok.
Ó, ez esetben egy próbát megér a dolog, állítólag túlélhető... – érezhetően van egy "csak", de erre nem térek ki. Már csak azért sem, mert pontosan én sem ismerem a dolog ezen részét, nem igazán hozott lázba ugyanis soha. Elégséges volt azt tudnom, hogy mivel nem működik, és kész, annak volt haszna.
Na végre valaki – felelem, szemeim forgatva. Bahh, eszébe ne jusson. Nem szeretném, a legkevésbé sem. Végén oda a pluszpontja, recept ide vagy oda.
Ritka... Az ember szeret birtokolni mindent, ami ritka. De egyes árnyalatai csakugyan azok. – értek egyet azért vele nagy kegyesen. Túl kedves vagyok. Akkor is, amikor elárulok magamról egy újabb dolgot, még akkor is, ha ezt alighanem eddig is sejthette... A pillantására csak halovány félmosollyal felelek, nem hoz zavarba, és nem is fűzök mást a témához. Sem a többi, ki nem mondotthoz; sok apróság akad, ami önmagában is több lenne, semmint amit megtudhat. A világ, amiben élek, zárt burok, aki egyszer belép, többé nem teheti ki a lábát. Nem kárhoztatnám erre - azért se, mert nem tudom, ki ő. S talán soha nem is fogom.
Ellenben akad más, amiben nem kímélem, ámbár van egy olyan érzésem, hogy nem kímélné ő se magát, akkor se, ha most felmenteném a munka alól. Ettől függetlenül is, miután finoman érintve kezét megmutatom, mit várok, ellépek tőle, nem zavarom puszta jelenlétemmel, bár nem érzem, hogy igazán frusztrálnám azzal, hogy a magánszférájában vagyok. Érdekes...
A harmadik sokkal jobb – állapítom meg – Idővel menni fog fentről is. – gyakorlás kérdése, és feltételezem, fog gyakorolni. Persze szigorúan csirkén... Vagy azon, ami épp akad. Ha ez a szomszéd Mari néni... Arról igazán nem én tehetek már.
Most nézzük meg a bokáját – jegyzem meg közben merengve – Szerinted mennyire fehérlik egy csont? – ártatlan kérdés, de veheti felhívásnak. Egészen nyugodtan.
Vissza az elejére Go down
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-06-17, 22:06


Raziel és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Akkor meg egoista leszel! - Kuncogja el magát. Na tessék, így kezdjen az ember egy nővel vagy nő-kezdeménnyel, sehogy sem lehet jó választ adni.
- Neked sem kell a szomszédba menni bókokért... - Jegyzi meg vigyorogva, mert nagyjából két bővített mondat alatt lett belőle fekete bárány - oké, ez még tetszene is -, meg selejt, meg méltatlan, lusta és az egészet megkoronázta a fattyúság. Utóbbi mondjuk hidegen hagyná, persze túlságosan hasonlít mindkét szülőjére, így ez kizárható, de a féltestvéri viszony nővéreihez legalább nyugtatná kicsit a lelkiismeretét, hogy így nem is olyan nagy gáz utálni őket.
A szégyellés említésére viszonyozza a vigyort.
- A váróterem a legjobb megoldás. Zárórakor csak ki kell engedni, ha magától nem távozna a sok birka. - Bólogat rá helyeslőn, még ha ki is zárja annak a lehetőségét, hogy itt a Minisztériumban döntéshozó szinten lenne bárkinek is ennyi kreativitása vagy humorérzéke.
- Nagyon szívesen. Plusz pontért a titkos családi receptet is elárulom! - Oké, az tényleg csak vicc, hogy emberfőzésre nekik titkos családi receptjük lenne. Maximum a meggymártásra. Egyébként az nagyon jól passzol a szívhez.
Aztán azt is megtudja Ruth, hogy Raziel enyhén szólva munkamániás. Mondjuk lehet simán ha nem jön be dolgozni, senki nem veszi észre, mert ide le kevesen jönnek, akik meg már itt vannak, nos, ők ritkán háborognak azért, mert nincs velük a kínzómester. Ezt a hanyag munkamorálhoz való hozzáállást meg igazán nem róhatjuk fel nekik.
- Hát ööö... nézd a jó oldalát, nem is panaszkodik rád! - Félmosoly Razielre, amolyan pozitivista életszemlélet jegyében, aminek néha ő sem adja be a derekát. De most mit mondjon, ha már ilyen tapintatlanul rácsodálkozott a két Arkell vérségi rokonságára, nemcsak a névbelire. Az viszont meglepett szemöldökfelvonással jár, mikor megtudja, hogy Raziel tulajdonképpen ex-auror. Szuper, ő is egy eminens tanuló, egy csodagyerek, aki ráadásul megteheti azt az arcátlanságot, hogy így tojja le az aurorságot, nem pedig úgy mint Ruth: alkalmatlanságból.
- Arkell úr hozzáállása tetszik. - Kellett egy fél pillanat, mire összeugrott fejében is a kép, hogy Mercury az egyenlő Raziel apjával, akit nem ez utóbbi minőségében nevezett meg. Pár szívdobbanásnyi ideig elgondolkodva nézi a férfit, de végül nem kérdez semmit, leginkább azért, mert miért is kötné egy egynapos csibe, akarom mondani gyakornoklány orrára, másrészt választ sem igen kapna Ruth.
- Pedig nagy vágyam volt, hogy kentaur-faszi legyek... - Sóhajt lemondóan és teátrálisan, de azért az információt elraktározza és ezerrel imádkozik, hogy ez legyen az egyik RAVASZ-kérdése Pitonnak majd bájitaltanból, mert mégiscsak szebb dolog egy ponttal megbukni, mint nullával. Na jó, lenne még egy pontja: a nevét fel tudja írni a papírra.
- Majd jó híredet viszem, hogy sokan jöjjenek! - Jegyzi meg gonosz mosollyal, sejtvén, hogy Raziel a tömegnek kimondottan örülne.
- Meghagyom a királylányoknak. A vörös dögös. - Azt már csak magában teszi hozzá, hogy "Állítólag".
A sok árnyalat létére bólint egyet, megadón. Jogos. Raziel szóhasználata viszont feltűnik, s megint magán érezheti a férfi Ruth azon tekintetét, mely árulkodik arról, hogy belül nagyon gondolkodik és nagyon megjegyez mindent, még ha jelentéktelenség is. Raziel azt mondta, hogy a "magafajta", mármint saját magára értve, nem a nőre. Olyan apró színezet ez, mint az, hogy az apját a nevén említi, vagy hogy nem érdekli más emberek sorsa, noha aurornak jelentkezett és kitanult, s kimondja Voldemort nevét. Egy igen összetett személyiséget sugall, noha eddig sem volt olyan képzete a másikról, hogy egyszerű lenne, mint a bot, de ez a sok kis apróság megannyi kérdést felvet, amelyre Ruth jó eséllyel sose fog választ kapni, mert a kérdést sem teheti fel soha. Főleg nem most és itt, hiszen tanulni jött ide, nem ismerkedni, s ez még akkor sem lehet, ha kifejezetten helyes tanárja akadt. S minden sárm, s akár érzékinek is nevezhető kézre simulós helyzet ellenére figyelmét mégis sikerül a tanulnivalóra összpontosítania. Mintha csak tánc lenne, engedi magát - jelen esetben a kezét - vezetni. Határozottan fogja a kést, nem esik ki az a kezéből, de a mozdulat ívét, a nyomás erősségét hagyja Raziel szerint befolyásolni és rögzíti elméjében. Persze szívesen kipróbálná, milyen ha csontig hatol a kés, érdekes lehet az is, de most nem azért van itt, hogy kegyetlenkedjen, hanem hogy okuljon. A kegyetlenkedésre ráér akkor is, amikor már tudja a mikénteket és ezt a pályát választja. Meg akkor is, ha nem ezt a pályát választja.
- Ühüm... - Csak hümmentve bólint rá, de nem pillant fel a férfira, még akkor sem, mikor elveszi kezét Ruthéról és hátrébb lépve az illatát sem érzi már a lány. Újra próbálkozik az utasítás szerint, mely már sokkal egyenesebb és egyenletesebb, de láthatóan őt még valahogy zavarni tudja a kiserkenő vér már abból a szempontból, hogy az iránykövetést nehezíti. Így hát félúton abbahagyja s jó két centire mellette újból belekezd a vágásba, de ezúttal lentről haladva felfele, így a lecsordogáló vér nem zavarja, viszont a hatás ugyanaz. Legalábbis a nő rángatózásából, leragasztott szája miatt tompa sikolyokba fúló kiérthetetlen átkozódásaiból erre lehet következtetni. A végén pillant csak fel Razielre, hogy jó volt-e így s most hogyan tovább? Netán.. újra?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-05-17, 02:26



Ruth & Raziel








Megingatom fejem, nagy elnézően.
Ejh, előbb még hízelegsz, most meg gyorsan visszavonod? – miyen drámai. – ...Most merő ellenkezésből telepíttetnem kell pár tükröt. – fűzöm hozzá, mintha mélységesen lesújtana, micsoda költségekbe kell vernem magam emiatt a végén. – Másfelől... Tragikus, de a legjobb családokban is akadnak fekete bárányok, selejtek, és sok minden egyéb, ámbár bizonyosan nehéz elfogadni, hogy a gyerek nem lusta, hanem ennyit tud. A végén azt kéne képzelnie a szülőknek, hogy ők örökítettek valami méltatlant. Vagy ami az egyszerűbb, persze, hogy valaki félrekefélt. – igazából nem érdekel, mi történt náluk otthon, vagy mi nem, ha zabigyerek, az se rám tartozik. Az meg pláne nem, hogy milyen génállományt örökítenek a szülők, és igazság szerint az ő vélt vagy valós tehetségtelensége, avagy lustasága sem hat meg. Persze lehet, hogy csak az oktatás milyensége nem megfelelő neki... Milyen szomorú. Ámbár belegondolva alighanem én se bírnám elviselni, ha egy utolsó senkiházi fattyat sikerülne csak összehoznom. Igaz, én csak ezt a példát láttam magam előtt, nem véletlen, hogy apám is inkább engem baszogatott, semmint a még nálamnál is pocsékabbul sikeredett lányát. Pedig az legalább az övé.
Ugyan. Aki megszökik innen, az igazán meg is érdemli. – felelem szórakozottan – Ámbár az szórakoztató, hogy van, akinek a legnagyobb félelme egy egyszerű állat... Egy pók, kutya, vagy kígyó. – azt pedig már mondtam, hogy ezek szinte maguktól engedelmeskednek nekem. Már az értelmesebbje, egy méhrajt én se tudok beidomítani, legalábbis nem a szó klasszikus értelmében. Igaz, nem is próbáltam. Sajnálatos, de sosem érdekelt a rovarok parancskövető magatartásra nevelése...
Nem, nem, ennél jobban semmit sem szégyellnek – vigyorodom el – Szóval túl mélyre nem rakhatták, bár megvallom, reménykedtem, hogy valamelyik titkárságon fog landolni, de attól tartok, legfeljebb valamelyik váróterembe rakhatták... – nem, oda se. Legalábbis nem hiszem, bár kétségkívül szórakoztató lenne, adott esetben talán elriasztaná a túl sok odatévedőt. Bár igaz, ha nekem kéne olyan területen dolgoznom, ahol mások nyűgét kéne kiszolgálnom, a mumus lenne a legkevesebb, ami a váróban elrettentésképpen fogadná őket. Eztán lassan azonba a főzés kerül szóba - még ha nem is teljese a megszokott értelemben.
Nos, a szívét fogyasztva vannak kételyeim, mennyire marad vallatható, csakugyan – biccentek – De köszönöm a tanácsot, legközelebb ügyelek, hogy semmiképp se főzzem össze ezeket, a végén elveszlik a zamat... – franc tudja, viccelek-e, vagy komolyan gondolom. Ámbár itt és most bizonyosan vicc, hiszen azt talán csak nem tehetem meg, hogy levágjam valaki kezét, és megfőzve fogyasszam. De hogy odakint mi történik...
Nem, nem szoktam megenni az áldozataim. Bár érdekes elgondolás, ha olyan nagy lenne az éhínség, hogy mások megegyék a macskáikat otthon, alighanem én megenném azokat a bizonyos másokat.
Mindazonáltal... Ha így tekintjük, ez némileg megmagyarázza a vérfarkas-kórságot. – teszem azért hozzá. Nem véletlen, hogy sokan nem élik túl a támadást, aki mégis, az viszont rákap a húsra. Igazából nem dühöngő, fékevesztett vadállatok - ínyencek. Na tessék, erre meg senki sem gondol!
Volt, most épp nincs. Nem tudom, egyáltalán keresnek-e a helyére mást, felteszem, ha épp szóba jön, megemlítik az üresedést. – nem is foglalkoztat, keresnek-e mást. Ha akadna valaki, úgyis gyorsan kiderül, alkalmas-e ide, vagy sem. És ha alkalmas, akkor megtűröm-e itt, vagy... Teszek érte, hogy menjen. – Ritkán megyek szabadságra – teszem hozzá, bár nyíltan nem kérdezte – Nics különösebb okom, hogy ne érjem be az adódó egy-két napos szünetekkel. – vagy amennyivel épp. Néha soka munka, máskor kevesebb, néha egyszerűen csak nincs kedvem bejönni. Az is járható út, idelent úgyis elveszíti mindenki az időérzékét - ha hagyjuk várakozni, az jellemzően nem válik hátránnyá. De mindegy is, ami viszont a családot illeti...
Nem dicsekszik velem túl sokat, ezek szerint – felelem szórakozottan. Aligha erről van szó, kétlem, hogy Ruth sokat beszélgetett volna vele, pláne a család témakörről – Elvégeztem a képzést, egy darabig dolgoztam aurorként. – fűzöm hozzá azért, hogy a szavaira is válaszoljak – De vele ellentétben engem hidegen hagy, ki hal meg tőlem fél utcányira, ha a megmentésére tett kísérlet azt jelenti, hogy vele együtt halok meg. Túl kényelmes számomra az élet az ebből adódó adrenalin nélkül. Segíteni másokon nyilván remek dolog, persze... De attól tartok, túlságosan érdektelen vagyok az ismeretleneket illetően. – ezzel nem is hazudok épp, mit foglalkozzak én azzal, hogy mi fog történni a szomszéd Tonyval, ha egyszer semmi közöm hozzá? – Ami Mercuryt illeti, ő úgy véli, a legcélravezetőbb az, ha mindenki azt csinálja, amihez ért. – ebben egyet is értek vele. Persze, és ezt nem említem, de van még egy oka, hogy villámgyorsan megléptem az aurorok közül, és az éppen ő. Túlságosan szem előtt voltam... Mindenesetre ami talán szembetűnő, hogy bár családként hivatkozom rá, mégis a nevével utalok rá. Semmi "apa", vagy egyéb hasonló. – Úgyhogy szerintem az se hatotta volna meg, ha inkább vadőrnek megyek. Bár lehet, akkor nem adta volna a nevét hozzá. – bár ki tudja. Habár az is tény, hogy sose akartam volna vadőrnek menni, ámbár ha a helyzet úgy hozza, alighanem az is megfelelt volna. Nem vagyok telhetetlen.
Amíg emberi lénnyé akarsz változni, igen. – biccentek. – De a fél-lényekkel vagy egyéb humanoiddal már nem működik. – Tényközlésként mondom, nem kioktatásképp. Nem az én dolgom, hogy bájitaltanra tanítsam, vagy bármi másra, ezért nem is igen foglalkoztat a dolog, hogy mégis ezen kívül még mekkora lyukak vannak a tudásának hálóján: pont ezért sem ver ki a víz, és kezdem pánikszerűen foltozgatni azt. Meg aztán, így az elején az embernek van türelme, egy hét múlva lehet, már kevésbé. Szavaira szórakozottan vállat vonok – Nem olyan nehéz, mint amilyen időigényes – jegyzem meg, nem is annyira biztatva, semmint tényként közölve. Én már csak tudom. Bár nem tudnám már visszaidézni az első próbálkozásaim, lehet, akkor még vért izzadtam vele. – De ha túlteng benned a bátorság, megveszed készen – teszem hozzá nagy engedékenyen. Nekem mindegy, hogyan jut hozzá (sőt még az is, hogy hozzájut-e egyáltalán).
Nem is vitattam, ezek után végképp eszembe sem jutna! – ígérem neki nagy kegyesen. Most aztán megnyugtatott, huhh. Már épp kezdtem volna aggódni, hogy nincs neki. Kevés dolog tud a nélkül hosszútávon meglenni ugyebár. Következő szavaira nem felelek, csak tudomásul veszem. Paradoxonnak hat, hiszen ő maga mondta, hogy nem túl jó igazság szerint semmiben sem, így ezen állítását egyébként sem tudom teljesen komolyan kezelni. Ami a valóságtartalmát illeti, az idővel úgyis kiderül majd.
Áldozatot hozni tudni kell – vonok vállat. Hogy nekem megérte-e a jobb jegy, arról nem nyilatkozom. Én ettől függetlenül sem menekülhettem, így nézve valahol mindegy is lenne, hogy zaklatott-e mellé még egy idősödő tanárnő is, vagy sem. – Szegény tanári kar... Nagyon el lehet keseredve, mondjuk. – bár ki tudja. Az is lehet, hogy végletes élvezettel rontják meg sorra a pofásabb diákokat. Ez megmagyarázná azt is, hogy ő miért is tehetségtelen, miközben a családja többi tagja... Ők talán kedvesebbek voltak a tanárokkal, amikor kellett.
Ó igen... – pillantok rá eztán elmerengve, mint aki azt latolgatja magában, leteperje-e most rögtön, vagy se – ...Lehet, túlságosan híre ment, azért kerülnek mostanság. Minő fájó tény! – tipródom tovább, de aztán csak megingatom fejem. Ugyan, nem áll szándékomban a farkamra húzni még most, sőt, holnapra sem ezt terveztem... S nem, nem kínoz oly' nagyon, hogy nem én vagyok a legnépszerűbb a gyakorlatosok közt, mint célállomás, igazság szerint értékelem ezt. Tartsák meg jó szokásuk. A nemi életem pedig köszöni, remekül van, bár, hogy erről minden partnerem hasonlóan vélekedik-e, az egy egészen más kérdés már - egy olyan, amit nem kívánok fejtegetni.
Miért épp pirossal? A rózsaszín sokkal lányosabb. – szontyolodom el, de magamban elmerengek azért, hogy miután végzett itt, ténylegesen is előadjam-e ezt a szüleinek. Úgyis kell majd beszélnem velük... És igencsak szórakoztató arckifejezést társítok magamban a jelenethez, gondolatban, amit igazán megnéznék élőben is. – De egye fene. – egyezek bele azért. Tekintetem a nő felé suhan eztán, de csak egy fél pillanatra. Nem az a fontos, aki ott van úgysem.
Attól tartok, kettőnk között még rengeteg árnyalat létezik – jegyzem meg – Bár a lojalitása bizonyosan irigylésre méltó, ámbár nem sok szerencsét hoz – teszem hozzá, de valójában nem számít, ki ő, milyen tulajdonságai vannak, vagy, hogy egyáltalán miért van itt. Itt van, csak ez számít. – A magamfajta... Többségében vagy itt van, vagy az Azkabanban. Ha mégsem, akkor valamelyik körözési listán. Az önmegtartóztatás ritka kincs. – nincs nyílt, kimondott kérdés, de remélem, kiérzi a szavakból a nélkül is. Mi történt vele? És... Vajon lenne oka, hogy valamely listán legyen? Kétlem, hogy bármelyikre is akarna felelni, kiváltképp nem most rögtön, de kimondott kérdés hiányában sejthető, hogy ez később is aktuális marad.
Csakugyan? – kérdem eztán "meglepve", ahogy őt szemlélem, meg a nőt. Mintha erre nem is gondoltam volna. – Ez felettébb... Kellemetlen lesz számára, ebben az esetben. – jegyzem meg, világossá téve, hogy engem ez kicsit sem hatott meg, nem annyira, hogy jobb belátásra térjek. Eztán egy röpke pillanatig nem moccanok, de végül szép óvatosan, hangtalanul közelebb lépdelek. Egyelőre nem fűzök hozzá semmit, kivárok, magától vajh mire jut. Talán sokan sikítófrászban fordulnának ki, a technikám láttán, de úgy hiszem, egyébként se lehet ezt elméletben csinálni, és a tapintatosságnak is megvan a maga helye. Jobb tudni, meddig mehet el az ember... És célszerű azzal is tisztában lenni, ki is az alapanyag. Bár ha sorozatgyilkos, akkor is megeshet, hogy a feladattal nem bír el - egyszerűen mert más eljárást alkalmaz.
Akárhogy is, érdeklődve szemlélem, őt és a munkáját, a nő nem különösebben hoz lázba, szenvedjen csak magának - ennek maradéktalanul eleget is tesz, mondjuk. Kiserkenő vére pedig alighanem nehezíti a munkát, a későbbi vágások helyét, milyenségét. Ráadásul a kérdéses talp sem fix, hiszen nem mű, az élő ember sajátja pedig, hogy rángatja magát, feszül,és cibálja béklyóit, ahogy csak tudja. Majd kimerül, idő kérdése. Arca eltorzul, érzelmek és érzések hada hullámzik rajta, fájdalom, gyűlölet, rémültség, düh, megtörtség, s ki tudja, még mi - s persze ezek szinte végtelen variációja. Talán van, aki ilyen helyzetben remekül palástolja ezeket, de ő nem az.
Ahogyan melléjük érek, egy darabig még szintén nem szólok, de aztán mégis - engedélyt nem kérek, csak a leányzó kezére simítom ujjaim, hogy alkarjának, csuklójának helyzetét igazítsam – Így – mormolom. Egyszerűbb lesz e szerint eljárva tartani a "nem túl mély" instrukciót, ámbár vannak kételyeim, szándéka szerint is tartani akarja-e. De nem szúrom le ezért, engedékeny vagyok. Most még. És a kiadott parancson sem módosítok, értelmetlen lenne, hiszen ezt sem tudja tartani, minek bonyolítsam felesleges konkretizálással, vagy további részletekkel, amelyekre figyelnie kell? Valójában ha ezt igazán precízzé akarnánk formálni, alighanem legalább hónapokat kéne itt időznie.
Eközben vezetem kezét, hogy az újabb vágást megejtse, rá fel se pillantok most már, leköt a kérdéses feladat. Ez sokkalta pontosabb és precízebb, illetőleg alighanem egyenesebb vágás lesz, mint az előzőek - holott nem töröm magam igazán, és a penge sem nálam van -, de eztán eleresztem, hagyva, hogy megpróbálja magától is. – Újra. – adom ki tehát az utasítást.
Vissza az elejére Go down
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-05-03, 20:57


Raziel és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Szeretik elfelejteni. Olyan ez, mint hogy mindenki szebbnek képzeli magát, mint amilyen, s inkább mellőzi otthonról a tükröket, amelyek ennek ellent mondanának. - Ő ebben sem kiemelkedő. Mármint szépségben. Miért nincs valami véla-felmenője? Legalább kiérdemeletlenül elérhetne mindent, amit akar. Na mindegy.
A hosszas fürkészést állja tekintetével rezzenéstelenül és szemrebbenés nélkül. Különös volt kimondani a nevet, s valahol izgalmas is. Mint egy furcsa, groteszk csók, úgy ízlelgette a szót, s nyoma úgy ég az ajkain. Raziel válaszát aztán figyelmesen hallgatja, még ha közben elkezd szélesedni a mosolya, míg a végén halkan kacag is egy jót, de nem árulja el, mi derültségének az oka.
- Őrkutya? Komolyan, ez tart vissza itt valakit a szökéstől? - Ezen megint kacagnia kell. Persze ki tudja, lehet Razielnek valami sokfejű démoni kutyája van, ami a legnagyobb jószándékkal sem nevezhető ölebnek, cuki kis pincsusznak. Főleg, mikor éhesek. A darázsra viszont felvonja a szemöldökeit. Kellemes lehet biztosan, ha egy kaptárt húznak az ember fejére.
- Pedig az ember azt gondolná, ennél mélyebbre semmit sem lehet elásni... - Somolyog, a helyre utalva, mikor a mumus elásása kerül szóba. El nem bírja képzelni, vajon melyik szinten őrizhetik. Talán a mágikus lények ügyosztályát boldogítják vele. aztán mikor Razielben is a szakácskönyv-érzet jelenik meg Ruth szavai hatására, elvigyorodik.
- A finomabb falatokat én eszem meg. A kannibálok szerint a legédesebb rész a tenyér éle, tudtad? Meg a májat és a szívet is szeretem, de ezeket a végére hagynám. Ám jól nevelt lány vagyok, megkínálnám őt is. - Úgy felel, mintha félig komolyan is gondolná. Talán így is van. Mármint biztos megkínálná az illetőt a saját húsával, de hogy ő fogyasszon belőle... Azt nem tudja. Most még viccelődve azt mondaná, hogy attól függ, milyen bor van hozzá, de se nem ilyen sznob, se nem ilyen perverz. Még.
- Tényleg, van más kínzómester rajtad kívül? Például valaki, aki helyettesít, mikor mondjuk szabadságon vagy? - Gondolja, Razielnek is jár a szabadság, mégiscsak minisztériumi dolgozó. Noha erősen kellene törnie a fejét azon, hogy elképzelje a fiút mondjuk Hawaii-on napozni egy kis ernyős koktélt szürcsölve. Talán inkább északra menne, valami vadászhelyre, ahol mondjuk az őzet vagy nyulat meg lehet nyúzni. Hm, ez meg így egészen munkamániás vagy foglalkozási ártalmas, de ami azt illeti, Raziel annak is tűnik.
A magasabb beosztás hallatán kicsit összevont szemöldökkel néz a férfira, majd leesik neki, láthatóan, így a szemöldök összevonás hamar felhúzásba megy át.
- Óóó, erre nem is gondoltam még, hogy te annak az Arkellnek vagy a fia! Csodálom, hogy hagyta, hogy ez legyél, s nem nyüstölt agyon, hogy aurornak menj. Innen nézve akkor viszont csak negyedakkora fizu játszana nekem. - Kuncog a végén, s ami azt illeti, a nem túl pozitív kép a minisztériumról nem zavarja. Azért otthon is hall egy s mást, még ha Caramel támogatói is szülei, semmi sem fekete vagy fehér.
- Azzal nemet is lehet váltani? De jó, még időben megtudtam a RAVASZ előtt, bár biztos pont ez nem lesz kérdés. Meg asszem Piton is elalélna, ha én össze tudnám azt kotyvasztani. - Meg Ruth is saját magától, de ez mellékes. Lényeg, hogy RAVASZ-on legfeljebb elméleti síkon kérdezhetnek a százfűlé-főzetről, megalkotni nem kell. Szerencse, hogy ilyen időigényes egy főzet.
- Van nekem szívem! - Ugyanazzal a kis finom gúnnyal felel, mint amit kapott, mert hát nem egyszer érte már a vád, hogy nincs is szíve. Pedig van, csak szőrös s kőből van. Hogy emiatt egyébként törékenyebb-e vagy épp ellenkezőleg, azt még ő maga sem tudja.
- Abban jó vagyok. - Feleli mosolyogva arra, hogy gyorsan tanul. Legalább ez. Ha valamit el tud sajátítani, azt legalább gyorsan teszi. Minden rosszban van valami jó, nem?
- Hogy a diáksrácok nem buknak a vénkisasszonyokra, az tuti, viszont lehet a jobb jegy megéri az... áldozatot. - Von vállat gonosz mosollyal. Ha már a lányokról tudnak ilyent feltételezni, miszerint kicsit feljebb csusszan combjukon az az egyenruha-szoknyácska, akkor a srácok miért ne élhetnének vissza jóképűségükkel? Főleg, akik vélavérrel megáldottak. A több-re és a gyakorlatosok említésére viszont felkacag jóízűen.
- Kiindulva abból, ahogy rám néztek odafenn, mert ide akarok jönni gyakorlatra, nagyon ínséges időt élhetsz meg gyakorlatosok terén. - Nevetgél még halkan, de kijelentésében csak kis riposzt van, de semmi kérdés, mert hát nem kíváncsi azért annyira Raziel nemi életére, főleg annak gyakoriságára, amolyan amiben ha ő nincs benne, miért érdekelje elvvel él, s hát azért is tette a mondat végére a gyakorlatosok megjelölést, mert azért számos más területén kiélheti magát a férfi. Hogy ő is e területeken legyen-e vagy se, nos, az a jövő zenéje, de nem az a fajta, aki első gyakorlati napján az első pár órában előhozakodik vele, még ha évődtek is egy sort elméleti szinten. Az elmélet és a gyakorlat ég és föld tud lenni.
- Piros masnival, lécci! - Nevet fel, mikor Raziel karácsonyi ajándéktippeket akar adni Ruth szüleinek. Ú, de befizetne szülei képére, mikor ezt Raziel halál komolyan előadná nekik!
- Miért ne? Olyan legyek, mint ő? - Bök a nőre, s hogy nem érezte ki a vészterhes, mégis olyan lágy kérdés mögött rejlő dolgokat, vagy csak úgy tesz, mint aki nem vette észre vagy félrehessenti a szavak komolyságát, az az ő titka marad. Mindenesetre ujjai már nyúlnak a szájt lezáró alkalmatosság felé, s centikre az áldozat arcától áll meg a levegőben a mozdulat parancsszóra azonnal, s érdeklődve fordul Raziel felé.
- Ha később mondja, az ugyanúgy az első válasznak számít. Vagy pont ez a lényege? - Kérdez rá azért, hogy is van ez. előbb megtörni, biztos, ami biztos, hogy a későbbi első válasz már tényleg igazabb legyen, mikor nemcsak a félelem dolgozza meg az embert, hanem a fájdalom is átjárja a testét? Mindenesetre eltávolodik hát a szájrésztől és elhelyezkedik a lábnál.
- Vettem! - Bólint rá, hogy akkor talp és hajlatok és nem túl mélyen. Mondjuk ez a nem túl mély elég relatív, de ha nem vágja csontig, az biztos jó lesz. S egyébként nem is olyan egyszerű feladat, főleg, hogy az áldozat nyilvánvalóan megfeszül, nyilván elrántaná a lábát és el is rántja amennyire engedi neki a béklyói, melyek az asztalhoz szegezik. Így egyenletes vágásmélységet tartani nem kis művészet. Ugyanakkor odaadó figyelemmel és türelemmel csinálja a lány, s érdeklődéssel pillant fel újra s újra a nő arcára, hogy lássa a reakciókat. Finomabb, közepes és kicsit mélyebbre sikerült vágás esetén is, s bármilyen furának is hat, lenyűgözőnek tartja ezt az egészet. Azt hihetnénk, a hatalom érzete lehet bizonyára a legjobb az egészben, hogy az ember azt tehet a másikkal, amit csak akar. De valahogy sokkal érdekesebbnek tartja a tettet magát és az általa kiváltott reakciót, még ha nagyjából tudja is mire számítson. Pedig gyerekként nem volt az a bogárláb-kitépős, kínzásra hajlamos fajta, ami előre vetítette volna ezt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-04-26, 20:14



Ruth & Raziel








Vállat vonok, kissé hanyagul, nem, mintha ne tudnám nagyon jól, hogy ezen a ponton empátiát kéne felmutatnom, de nincs okom rá, hogy be akarjak vágódni nála, így meg se próbálom kedvesnek és érzékenynek mutatni magam a kedvéért.
Mindenki jó valamiben, de csak magához képest. Ezt gyakorta elfelejtik. – közlöm, rámutatva, hogy szerintem végletesen hibás az az elképzelés, hogy mindenki lehet a legeslegjobb valamiben, csak meg kell találnia, miben. Persze, lehet valamiben kiemelten jó - magához viszonyítva. Hiba lenne éppen emiatt másokhoz mérni, mert az egy másik viszonyítási szint. Azon a szinten már nagyon is vannak selejtek, de eme tényre nem hívom fel a figyelmét, lám, milyen tapintatos is vagyok mégiscsak. Igaz, talán már azzal túlteljesítettem várakozásait, hogy nem küldtem el, vagy mondtam le róla máris, ezen a helyen talán az afféle szívtelenség illőbb lenne, elfogadottabb, de nem arra kértek meg, hogy tapossak belé még egy utolsót. Ha azzal a kéréssel kerestek volna meg a szülei... Egy pillanatra elgondolkodva szemlélem. Igen, akkor bizonyosan nekik felelnék meg, és csakugyan igyekeznék elsöpörni mindent, ami az önbizalmából, önértékeléséből megmaradhatott eleddig. Szavaira vállat vonok, bosszantó rossz szokás, noha a név elhangzása nyomán egy hosszú pillanatig fürkészem. Bátor? Ostoba? Túl fiatal?
Ha visszatérne, alaposabban meg kellene fontolnom, kihez kívánok hűséges lenni, és miért. De ahogy mondod - csak az ostoba hal kínhalált olyasmiért, ami idővel egyébként is pusztulásra van ítéltetve. Engem nem érdekelnek az efféle eszmék, ki él, vagy hal értük, miattuk, mielőtt félreértenél... Ellenben azt sokaknál tisztábban látom, mi értelme van, vagy épp nincs az értékrendekhez való konok ragaszkodásnak. – magyarázom tűnődve – Még akkor is, ha talán az első szóra magam sem moccannék, kényelmes és kellemes itt, sokkalta inkább, semmint bármi lehet, ami kint fogadna. – teszem hozzá, csak, hogy tiszta legyen, nem vagyok én annyira köpönyegforgató, hazug és aljas jószág. Ó, de, de az vagyok, ha a Nagyúr visszatérne, az elsők közt loholnék elé. De az én hűségem nem elvakult, nem vagyok elkötelezett egy távoli jövőkép okán, nem keresem sem Voldemortot, sem mást. A magam javát keresem csak, én ezt látom egyedül logikus lehetőségként: nem követek egy gyenge urat sem, például, akkor sem, ha sok szép ígéretet tud tenni. Mások persze tesznek, amit akarnak. A bólintást tudomásul veszem, nem kérdezem, és később sem fogom, megjegyzi-e. Ígérni lehet bármit, ez nem kérdés, kár is lenne erről faggatni, a jövő dönti el, megjegyez-e bármit is, vagy sem. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy erre fog emlékezni. Ez afféle dolog, amely beeszi magát az ember tudatába, ha háttérbe is kerül évekre akár, sosem halványul, hogy ha a szükséges lenne bármily okból is, ott legyen, mint előhívható tudás. Az efféle dolgokat még a legártatlanabb lelkek sem feledik, ha egyszer birtokukba kerül, bár meglehet, a szükség pillanatában nem emlékeznek mégsem - de idő kérdése, hogy sikerüljön feleleveníteni mégis. A kérdésre derűsen elvigyorodom.
Vannak. – felelem derűsen, majd csak finoman vállat vonok – Egy részük cella, de akad kihallgató terem is... – felelem közben lassan – Van két őrkutyám – teszem hozzá szórakozottan – ...Bár néha ők is éhesek. – igazából a kérdés nem is igazán azon van, hogy éhesek-e. Inkább azon a nevetséges tényen, hogy még a varázslók között is akad, aki fél, sőt, retteg a kutyáktól. Sose fogom megérteni... – És akadnak darazsak. – teszem hozzá még. Nos igen, ez egy különösen kegyetlen lehetőséget vetít előre, de nem részletezem túl, ennyi legyen elég. Habár sejthető, csak a kutyák idomítottak. – Valamelyik szinten van egy mumusom – folytatom – De amekkora zajjal volt, nem tűrtem itt meg, igazából ötletem sincs, pontosan hova vitték, meghagyták, ha szükségem lenne rá, csak szóljak. Vannak kételyeim ettől még, hogy tényleg elő tudnák teremteni adott esetben... – ebből sejthető, hogy ez nem teljesen ma lehetett. Más varázslényem ha akad is, nem teszek róla említést. Eztán viszont rátérünk arra, milyen ötletei lennének még a sózáson kívül, és nekem is egyre inkább az az érzésem támad, hogy egy szakácskönyvet olvas fel. Akaratlanul is felkuncogok a gondolatra.
Végezetül pedig elfogyasztod, a végtagjainál kezdve, vagy vele eteted meg a saját húsát? – kérdem derűsen, nem támadóan vagy lekicsinylően, de érezhetően remekül szórakoztat a gondolat. – Mindenesetre a tűz és a víz a barátaid, szinte minden esetben használhatod őket, hol így, hol úgy. – erősítem meg azért, de a következő kérdésére már nem adok ennyire tiszta és egyértelmű választ, de az, hogy nem is várta volna, némileg megnyugtat. Már majdnem vállat rántok eztán, de még idejében rajtakapom magam, így ez most elmarad.
Én máshogy tekintek gyakran az emberekre. Ha nekem kézenfekvőnek is tűnik valami, másoknak többnyire nem az. Bár akadnak dolgok, amikkel nem nagyon lehet tévedni, végső tanácstalanságban lehet azokhoz fordulni, és az ihlettelenek gyakorta meg is teszik. – utalok itt arra, hogy ha egyszer hasonló helyzetbe kerül - és persze nem énhozzám -, én a helyében leginkább a cruciatustól, és hasonló egyszerű, banális dolgoktól tartanék a leginkább. Mert látszólag attól nem tartok, hogy egyszer még találkoznánk itt más felállásban is, vagy csak nem foglalkoztat a lehetőség. Mert érzem én, de még mennyire, hogy a kockázata megvan, de nem az én dolgom megnevelni, és helyes irányba terelgetni őt. Úgy tűnik, ezt a hajlamot nem örököltem... Vagy nem eléggé. Ellenben a téma lassan másfelé kanyarodik, és a nevetést hallván nem tudom megállni, hogy magam is el ne vigyorodjak - de nincs mit tenni, azt hiszem, akárhogy nézzük is, egy efféle változás után én lennék jobban zavarban pedig. Szavaira felnevetek.
Hát igen... – kezdem "elgondolkodva" – Azt hiszem, az én rokonságom magasabb beosztásban dolgozik itt, így alighanem igazad lehet. – felelem röhögve, mintha ez csak ennyin múlna, ezzel torz véleményt is formálok ugyan a minisztériumról, ámbár eddig se törtem magam különösebben, hogy pozitív képet fessek róla. Aki mindenáron optimista világszemléletet akar összeszedni magának, és idilli módon akarja látni ezt az intézményt is, az eleve nem ide jön gyakorlatra. – Erre való a százfűléfőzet. – felelem még szavaira, miszerint kipróbálná magát férfiként. Nos, csak tessék, én nem állok az útjába, ámbár ez nem azt jelenti, hogy felajánlkoznék, mint átváltozási cél.
Bíztam benne, hogy nem hagynád, hogy sokadikként, másoktól tudjam meg, hogy addig pedig kínozzon csak a tudatlanság... – felelem nagy megkönnyebbülve, leheletnyi gúnyt csempészve azért a szavakba. Hogy melyik eshetőségről van szó, az viszont nem derül ki. Sőt, a válaszom még azt se hozza közelebb, hogy valójában érdekel-e egyáltalán a válasz, vagy csak ennek látszatát keltem. S, hogy akarnék-e tőle valamit? Magamtól azt hiszem, nem, habár nálam az efféle nemek nem feltétlenül szólnak hosszútávra. Az igenek viszont szinte szükségszerűen szólnak rövidtávra, bár ez már afféle kulisszatitok, aminek nem látom okát, hogy felhozzam. De a következő szavaira biccentek.
Igen, látom, gyorsan tanulsz. – felelem jókedvűen, de nem nézek végig rajta, nem kezdem sokat sejtetően mustrálni, és nem is teszem szóvá, hogy a beígért tett elmarad. Valójában nem is tudom, miként viszonyulnék hozzá... Persze, a felkínált lehetőségekkel élni kell, de attól tartok, végül mégse tudnám figyelembe venni eme tényt az értékelésekor. Szomorú tény ez, bár nem nekem.
Gondolod, a szemrevaló diáksrácok pont a vénkisasszonyokra buknak? – kérdezem szórakozottan inkább csak, érezhetően nekem van némi kételyem – Mert, hogy fordítva így van, abban nem feltétlenül kételkedem... – sőt, még abban sem, hogy a vénülő professzorok is a diáksrácokra buknak, bár ez inkább egyéni tapasztalataimban gyökerezik, éppen emiatt is, túl személyes, hogy szóba hozzam. A kérdésére ragadozómosolyra rándulnak ajkaim, most először kissé ijesztő lehet, tekintetemben perverz trágárság villan a provokációjára.
Ó igen... Így azért mégiscsak sokkalta több dolog belefér, például az időnként erre vetődő gyakorlatosok. – felelem, de hogy mégis mit értek a több alatt, az valahogy kétértelmű marad. Mi több lehetne pedig azon kívül, ami szóban forog? Valahogy úgy érződik mégis, hogy akadna... De eztán moderálom magam, villámgyorsan térek vissza az előző állapotomhoz, mintha ez a kis provokáció el sem hangzott volna, s meghagyom ezt pillanatnyi figyelmeztetésnek, értelmezze, ahogy szeretné.
Egyébként se fordult meg a fejemben soha, hogy tanárnak menjek, nem értek a gyerekekhez, soha nem volt előttem valamirevaló példa, hogyan is kell bánni velük, nevelni őket. A lehetőség, hogy heteket, hónapokat töltsek velük, sőt próbáljak beléjük verni valamit... Tudást, úgy értem, nos... Nem, számomra ez a lehetőség riasztó. De valódi választ nem adok a kérdésére, ha érdekli, majd felteszi újra, illőbb módon, feltéve, hogy nem akar valóban provokálni.
Á, vagy úgy – felelem jóval jámborabban eztán már, ahogy az ételre terelődik a szó – Erre a problémára mások házimanót tartanak... Vagy illegális rabszolgát, esetleg egy muglit, amelyiket éppen sikerül – felelem – Majd említem a szüleidnek, hogy akad egy tuti tippem, aminek örülnél – fűzöm hozzá, ámbár érezheti ő is, hogy aligha huzakodnék elő a szüleinek efféle tervekkel, javaslatokkal. Ámbár csakugyan vicces lenne, ha végül kapna is egyet, akármilyen formában is. Félrebillentem fejem.
Olyan, mint én? – kérdem finoman, vészterhesen finom, lágy hangon, ennek ellenére is úgy érződhet, hogy ez a legkevésbé sem válna végül előnyére. Nem, fogalma sincs, én hogyan jutottam el idáig, de abban valahol mégsem kételkedek, hogy benne is megvan az alap... Talán ennek szól ez az ambivalencia. A nő nem moccan, bár próbálja felénk fordítani tekintetét, felmérni minket. Ahogyan ő, úgy én sem moccanok helyemről egyelőre. Azonban ahogy a léptek zaját meghallja, mintha mégis megpróbálna bólintani. Lemondó sóhajt hallatok, mintha csalódottá tenne, hogy ennyivel megtört, s egy hosszú pillanati g az áldozat arcát fürkészem. – Hagyd – szólok mégiscsak selymes hangon, ahogy feléjük pillantok, mikor a lány a nő felé nyúlna, hogy lehetővé tegye a beszédet – Sajnos én úgyse szoktam elhinni az elsőre adott válaszokat... – fűzöm hozzá ártatlanul, világossá téve, vallomástételi hajlam ide vagy oda, engem ez nem fog meghatni. Vagy nem most rögtön.
A konyhai balestek is az életlen késekből erednek sokszor, hát igen... – felelem, mintha elgondolkodnék rajta, mekkora "baki" is ez, de láthatóan cseppet sem zavartatom magam a dolog miatt. – Esetében igen – felelem elgondolkodva – Talp, hajlatok... – fűzöm hozzá – Egyelőre ne túl mélyen. – jegyzem még meg, de több instrukció nincs. Bár nem tanultam pedagógiát, azért azzal tisztában vagyok, hogy ha egyszerre adok sok instrukciót, végül egyik sem fog megvalósulni. Egyszerre egy, és hagyd, hogy próbálkozzon, sikerre vigye. Ha megvan, jöhet a többi, jöhet a dolog finomítása - ezt az elgondolást követem, s most már végre közelebb is lépdelek szép lassan.
Vissza az elejére Go down
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-04-21, 22:56


Raziel és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Én is a nagy számok törvényével vigasztaltam magamat. - Mosolyodik el a rá olyannyira jellemző féloldalas, néha kissé fanyar, de azért szép mosollyal. Ha nem is tűnik kimagasló tehetségnek, az legalább talán a javára írható, hogy képes ezt valahol derűsen is látni. Jó, persze, sokszor fortyog benne a düh és a bosszúvágy, ja meg persze a bizonyítási késztetés, de ez utóbbi inkább saját magának való bizonyítást jelent, semmint másnak megfelelést. Mondjuk ha teljesen őszinte lenne most magával, akkor be kellene ismernie, hogy jelenleg kicsit Razielnek is meg akar felelni. Innen legalább ne egy kegyelem kettessel küldjék el, azt is csak azért, mert a jelenléti ív szerint becsülettel bejárt mindig. Mindenesetre ugyan Raziel nem vigasztalja - nem is várta el tőle, s nem is ezért mesélte el - de nem is tűnik olyannak, mint aki mélységesen lesújtott, mert Ruth nem egy potenciális csodagyerek. Talán ezért is mesélte, mert nincsenek elvárások és furcsán üdítő ez még.
- Tehát ha visszatérne, te folytatnád eddig életszemléletedet, miszerint minek avatkozz bele és legyél hős, Tudjuk..Vol-de-mort esetében mártír, ha egyszer élhetsz is... nos, gyáván, de kétségtelenül lélegezve és jó eséllyel pályázva a tisztes korban bekövetkező megőszülésre? - Pusztán elméleti kérdés levonva Raziel szavaiból a következtetést ravasz kis félmosollyal, s kis megerőltetéssel kinyögve azt a fránya nevet is. Végülis valahol igaz, Voldemort már amúgy is a múlté, minek félni a névtől is? Furcsa dolog lehetett egyébként Tom Denemnek is. Felvesz egy nevet, amelyet senki nem mer kimondani, a régire meg senki nem emlékszik. Vajh milyen érzés, ha későbbiekben minden jóérzésű anya kerülné mondjuk a Ruth nevet, hogy lányának adja...?
Az elhangzottakra, kiegészítésekre bólogat nagyokat, hogy érti, s meg is jegyzi ezen túl, bár ez ugye kifelé nem látható, csak remélhető. Már ha számítana bármit is Razielnek, de hát nem, szóval marad csak az értő bólogatás.
- Vannak húsevő rovarjaid? Más állatkák is vannak itt valamelyik szobában vagy miket rejtenek? - Csillannak fel szemei a veszélyes dögök gondolatára. A bogár mondjuk nem túl izgalmas látvány, de azért még érdekes és lenyűgöző a gondolat is, hogy lerághatják az emberről a húst. Perverzió, hogy szívesen megnézné élőben is? A folyosón lévő többi ajtó mögötti titkos termek funkciójára a másik ötlete, hogy valami börtönfélék lehetnek, cellák. Az Azkabanra kis lelki ráhangolódást segítő helyek. Annak mindenesetre örül, hogy a sózás jó ötlet volt. Vagyis nem rossz. Na jó, hízelegjünk kicsit az önbizalomnak, jó ötlet volt, s hátha ez segít a további ötletelésben is.
- Egyéb... Hm, én... azt hiszem tüzet használnék. Vagy forralást. - Tényleg mint egy szakácstanonc, pedig nem vízben forralást gondolt, amiben néha megkavarja a delikvenst és ha nem vall így se, beönt mellé egy kishordónyit a világ legcsípősebb paprikájából. Persze csak miután a szabaddá vált húst olajon fehérre pirította hagymával.
~ Oké, Ruth, még pár ilyen gondolat és a kannibál-menüt rendelheted a minisztériumi menzán.~
Gyorsan eltereli a gondolatait erről és inkább kérdez, bár csak kitérő választ kap rá, hogy ő melyik típus lenne. Önismeret...
- Tudtam, hogy ezt fogod mondani. Önismeret alapján kész válaszom lenne, csak kíváncsi voltam, ez mennyire látszódik külsőre is. - Vigyorodik el, de nem erőlteti a választ, hagyja ennyiben a dolgot. Ha nem, hát nem. Talán jobb is így. Ő valahogy valószínűnek tartja, hogy akár alakulhatnak a dolgok úgy is, miszerint ismét találkoznak itt, csak nem mester és tanítvány ilyen felállásában. Addig is jobb lesz nem rosszat álmodni ezzel, mi várna rá.
Lehet ritkán hallható olyan önfeledt, derűs kacaj idelenn ebben a teremben, mint amikor Ruth felnevet Raziel homlokráncolásán és megjegyzésén, miszerint nincs helyzet, miben örülne ha nő lenne hirtelen. Zavarba ejtő változás lenne, az biztos.
- Helyzetfüggő, de gondolom. Mondjuk ha a helyedre jönnék, fogadjunk, hogy csak a fizud felét adnák nekem. - Von vállat egykedvűen. Igazán ezen az igazságtalanságon nem is puffogna nagyon, s nem csak azért, mert jelenlegi tudása alapján így is túlfizetett lenne Razielhez képest.
- Én azért kipróbálnám férfiként, mondjuk lehet jobban élvezném, ha nem lepődöm meg rajta, hanem előre tudom... - Teszi még hozzá halkan kuncogva és visszautalva előbbi nevetése tárgyára is.
- Te leszel az első, aki megtudja. Rögtön utánam. - Vigyorodik el, magában - na jó, nem csak magában, ha már így vigyorog -, hogy Raziel ilyen lazán vette a témát. Amúgy ez elég kétértelmű válasz lett, mármint Razieltől. Most vajon érdekli a válasz - akármi okból is, csak mert hízelegtetne az egójának és hiúságának vagy mert akarna valamit tőle, még ha ennek matematikai esélyei kisebbek is, minthogy Ruthot a családja elfogadja olyannak, amilyen -, vagy nem érdekli a válasz, vagy csak úgy tesz, mint aki laza és nem érdekli a válasz, s adva a nehezen megkaphatót próbálja a nőkből kihozni a küzdőszellemet. Erre a kérdésre választ vélhetően komolyabb legilimencia nélkül úgy sem kap, amire egyrészt nem is képes, másrészt az a hely biztos levédett az ellen is. Nem lehetnek olyan hülyék, hogy nem.
- Szóval most kellene megjegyeznem milyen meleg van itt, és pár nem létező gombot megoldani a ruhámon. Értettem, tanár úr! - Vigyorogva bólogat, de nem áll neki a megnevezett tettnek. Azért az elég szánalmas lenne így jobb jegyet kicsikarni. Különben sem lenne jó előre fizetni a bizonytalanért. A végén még meghúzzák, aztán meg is buktatják.
- Elég sok a vénkisasszony és a szemrevaló diáksrác. - Vállat von ismét, igazán nem mélyedt bele a kérdéskörbe, és biztosan elég sok tanárnő gyanú felett állna. Ruthnak mondjuk tök mindegy. Ha így van, ha nincs, neki nem lesz tőle jobb vagy rosszabb jegye.
- Aha, most akkor nem kérdezem meg, hogy akkor te ezért nem lettél tanár? - Kis szarkasztikus ki nem mondott, meg ki is mondott kérdés, de választ nem vár. Meg hát a húrt sem akarja túlfeszíteni, azért közvetlen hangnem, kis korkülönbség ide vagy oda, azért az alá-fölérendeltségi viszony van közöttük jelen helyzetben.
- Nem, nem rossz, de mindig is akartam egy előkóstolót, de karácsonyra sosem azt kaptam. - Felel derűsen, s egyúttal akkor el is tünteti zsebében a kevéske kis ételt. Az ő étkezésének is árt a sietség, vagy mi. Előbb a munka és tanulás, végre a gyakorlatban is!
- Ó, és ha nem barbár akarok lenni, hanem inkább olyan műértő, mint te? A könnyű munkát amúgy is szeretem. Egyetért velem a hölgy, nem? Bólogasson már párat, ha szerinte is inkább bevall most mindent! - Fordul a nő felé, mert ahogy látta, fejmozgásokra, ha aprókra is, de képes. Ha igenleges a válasz, akkor azért megpróbálja azt a ragasztószalagot leszedni, ha Raziel sem lép közbe. Mondjuk e mozdulathoz stílszerűen a kapott kést lendülettel a nő feje mellett az asztalba döfi, csak olyan nyomatékként. Biztos a gyakornoki, tapasztalatlan lágy szíve okozza, hogy egy ilyen esélyt még megad a másiknak a tisztesség kedvéért. Nem tartja magát állatnak, aki akkor is kínoz, ha megy az könnyebben is, kínzás nélkül. Gyakorlási alapanyag bizonyosan van itt még valahol. Mindenesetre ha a nő nem reagál, vagy nemlegesen reagál, esetleg nem a kívánt vallomást hadarja el töredelmesen, akkor bizony visszakerül az a hangtompítás a szájra és jön a második felvonás. Mondjuk lehet akkor is, ha mindent bevall, csak hogy meggyőződjünk, hogy igazat mondott mert mondjuk kételkedünk a szavaiban, akkor is, ha nincs is így. Bizonyára biztos eredményeket kell felmutatni a tárgyaláshoz, nem lehet arra hivatkozni később, hogy kommunikációs hiba történt.
- Gyakornoknak életlen gyakorlókés? Ez hízelgő. - Mosolyodik el, de persze látja ő ennek is az értelmét. Ha kínozni kell, ritkán cél az, hogy kevésbé okozzanak fájdalmat.
- Hol célszerű kezdenem, az érzékenyebb pontokon? - Kérdez még ennyit, magától amúgy a célszemély lábainál helyezkedik el, s az illető érezheti is, ahogy a hideg penge éle először a talpának nyomódik és bizonytalan ideig várakozik a tanár válaszára. Aztán a választól függően vagy új helyet keres magának, vagy elkezdi kipróbálni, mennyire éles vagyis életlen is ez a kés, mennyire kell megnyomni a vágáshoz? Persze csak lassan, kapkodással nem lehet ráérezni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-04-05, 03:54



Ruth & Raziel








A szavai valamelyest meglepnek, mert talán túlságosan őszinte velem - ami azt illeti, ez a rész nem rám tartozik. Azt feltételeztem, ismer kviblit, nem azt, hogy ő maga túl szánalomra méltó lény a család berkein belül. És ezzel eljutottunk egy másik problémához is, attól tartok: én nem vagyok az a tipikus kedves, együtt érző egyén. Szóval ha empátiára vágyik, az két ajtóval odébb. Legalább.
Ahhoz, hogy valakik az átlag felett lehessenek, akadnak, akiknek alatta kell lenniük. Annak, hogy egy családban mindenki kimagasló legyen, kicsi az esélye. – vonok vállat lassan – Persze tény, annak, hogy ezt belássák és el is fogadják, még kevesebb. – értek egyet vele lassan, de jelét se adom, hogy sajnálnám, átérezném, vagy megérteném a dolgot. Valójában örülhet, nem próbálok olyan lenni, amilyen nem vagyok. – És persze mindenki szeretné, ha az ő gyereke lenne a legszebb, okosabb, ügyesebb... Majd beletörődnek. – ez inkább amolyan tényközlés, semmint biztatás. Mert valójában amit az ember nem változtathat meg, azt idővel elfogadja, de, hogy ez mégis mennyi időt igényel, az persze már eltérő lehet. Na meg azt se tudom, hogy miről beszél pontosan, hiszen ennek is több formája lehet, akadhat olyan is, ahol a panaszkodás, elégedetlenkedés szintje nem éri el igazából az ember ingerküszöbét sem, legfeljebb alulról. Néha. Na persze, ha szeretné, úgyis folytatja, és beszámol róla, valójában itt miről van szó. Következő kérdésére vállat rántok mindenesetre - lehet, tőle veszem át. Fene.
Adsz rá okot? – kérdem ártatlanul. – Nem szoktam olyasmit művelni, aminek nincs értelme, ez pedig tipikusan olyasmi. Kétlem, hogy lenne félnivalóm... Ha visszatérne, aligha feledné el, hogy ki volt, aki nem egy követőjét megtörte, ha úgy adódott, kétlem, hogy különösebben lázba hozná e mellé, hogy hangoztatok-e egy nevet, vagy sem. Bár talán hasznosnak vélne... – na persze, ha valóban visszatérne, alighanem én is így tennék, és meghúzódnék mellette, szépen, csendben; ő pedig bizonyára nem feledné el a vélt, vagy valós érdemeim... Akármi is az igaz, nincs félnivalóm. Vagy mindenképpen megölne, vagy megtartana - de ez független lenne a nevétől. Eztán azonban inkább csak a lányt hallgatom, ahogyan elkezdi ecsetelni, mi minden is férhet bele szerinte az "előtte" részbe. Vállat vonok.
Ha elég ideig kínzol valakit a cruciatussal, teszem azt... Idővel kétségtelen, hogy visszavonhatatlanul megőrül, erre nem egy példát láthatunk is, mindazonáltal megtörhetsz vele szinte bármilyen emlékezettörlő vagy módosító bűbájt. – jegyzem meg, mintegy mellékesként, láthatóan nem zavar különösebben a tény, hogy tiltott átokról beszélünk, és az alany megőrülését is bele kell kalkulálni ráadásul a dologba – Az őrültek is beszélnek, ha úgy alakul, bár kétségtelen tény, hogy ha nem feltétlenül muszáj, akkor célszerű elkerülni. – értek egyez azért. – Az illúziók a barátaid, habár adódhat eset, amikor még igazán nincs is rá szükséged... Meg persze akadnak szerek, amiktől hallucinál nélküled is. A félelmei... Van, aki beszél róla magától, másoknál némi ráhatással kideríthető, avagy használhatsz akár mumust is, végső elkeseredettségedben – jegyzem meg, s ebből sejthető, hogy én nem szoktam. Nincs rá szükségem, bár talán valahol elzárva akad egy-kettő, minden hülyeség akad itt valahol, legfeljebb nem ezen a szinten. Egyébként nem vagyok illuzionista, így bizonyosan aki igazán ért hozzá, rajtakapna könnyedén, hogy valami nem stimmel, de valójában maga az illúzió is olyasmi, amivel ritkásan élek - de néha kedvem támad hozzá. – De persze ha úgy van kedved, akkor a bőr lefejtését ki is válthatod, például letetheted húsevő rovarokkal, teszem azt. – jegyzem meg, mintegy mellékesen még, de érezheti, ez is csak egyfajta tipp, akadna még nem egy másik lehetőség is, de meg se próbálok teljes és átfogó képet adni neki. Egyfelől azért sem, mert magam se gondoltam alaposan végig az összes lehetőséget, ez nem egy tanóra, ahol számon kérhetnék rajtam, hogy mindent mondjak el részletesen, másfelől... Nem fogom ezeket számon kérni, ez még csak egy dolog talán, de az időnk sem egy-két tanévnyi épp, így ez csak amolyan... Ízelítő, és alighanem elégséges is lesz belőle ennyi. A kérdésére derűsen elvigyorodom.
Utána? Ha muszáj, akkor vallatóképes, ha törik, ha szakad... Bár előfordul, hogy a koncentrációs képessége nem az igazi. – "előfordul". A megjegyzésre biccentek azért – A só nem rossz ötlet – jegyzem meg. – Egyéb ötlet? – ha nincs, az se gond, mondjuk, kétlem, hogy valaha is szüksége lenne rá, hogy valaki bőrének lenyúzása után azon kelljen gondolkodnia, hogy a sózás után feldolgozza-e a húsát is, vagy válasszon még valami közbeeső kínzási módszert...
Az efféle holmi egyedi, de rémesen macerás, ami azt illeti, legalábbis az elkészítése. És talán nem is olyan tartós, ami azt illeti, összehasonlítva egyéb bőrökkel, talán a bőrgarnitúra bevonásához nem erre gondolnék elsőre... – Bár persze bizonyosan semmi sem lehetetlen, ami azt illeti. A kérdésre azonban hanyagul vállat vonok. – Nem gondolkodtam rajta, de bizonyosan gyorsan kiderülne, ha arra kerülne a sor. – felelem, diszkréten kitérve a válasz elől. Talán sejtheti, hogy van konkrét koncepcióm, amivel közelítenék, már hogyne lenne, de nem kívánom megosztani. Bármikor jól jöhetnek még az efféle információk akár nekem is, még, ha nem is találom túl valószínűnek a dolgot... De az bizonyos, hogy jobb, ha a meglepetés ereje mellettem áll abban az esetben. – És persze... Valójában ezt magadnak kell tudnod, önismerettel sok mindent el lehet érni. – nem, mintha én annyira ismerném magam, de hangzatos szavak azért, azt meg kell hagyni. De valójában én sem tudok rendet teremteni a családomban, vagy a magánéletemben, és aki erre nem képes, az nincs harmóniában igazából. Másokkal sem, de magával sem. Nos, ezt például szintén nem kell tudnia. Akárhogy is, eztán a téma a gyógyításra terelődik, amihez nem fűzök hozzá már mást azonban, szerintem érthetően elmondtam, amit kellhetett, ha lenne is még érdekesség, egyelőre elég ennyi.
Bizonyosan akad helyzet, amiben nem szívesen találnám magam nőként. – hagyom rá lassan – Ámbár lehet, semmilyen helyzetben sem örülnék, ha azon kapnám magam, hogy nő lettem – teszem hozzá homlokom ráncolva, mintha tényleg fenyegetne a lehetőség, hogy egy napon felkelve arra kell ráeszmélnem, hogy valójában valami nagyon megváltozott. Mondjuk én. – Gondolod, ha nem lennél lány, jobb lenne bármi is? – csak amolyan keresztkérdés, a válasza nem foglalkoztat igazából. Tudjuk mind a ketten, hogy lánynak lenni nem az igazi, legalábbis ha valaki szabadabb szellemű és egyenlőbb akar lenni, akkor nem. Én egyszerűen több dolgot megtehetek, mint ő, igaz, nem csak azért, mert más nemhez tartozom.
Áh, vagy úgy... Kíváncsian várom majd, végül mire jutsz – felelem derűsen, láthatóan nem hoz különösebben zavarba a dolog, és ami azt illeti, nem is bosszantott fel. Igaz, kétlem, hogy a kettő közül bármelyik mellett is letenné a szavazatát végül, így meg aztán pláne kár ezen aggódnom, vagy kattogni a kérdésen. Bár unaloműzőnek biztosan megtenné... Mint oly sok mindenki más is, így csakugyan nem töröm magam, hogy megnyerjem őt magamnak. Ahogyan korábban már említettem: adjon rá okot. Ez ugyanaz a helyzet. Ő jelen pillanatban egy senki, jön és megy az életemben, a szülei pedig... Jópofizok velük, ha kell, de ők sem érdekelnek. Nem, mintha ne lenne jó az ismeretség; mindig az, és mivel én most eleget teszek a kérésüknek, idővel talán ez a jelenet megfordulhat majd. Félrebillentem eztán fejem.
Hát igen... De látod, így, fordított nemi felállásban jobban ki kell tenned magadért. – közlöm pimaszul, épp, hogy azt nem teszem hozzá, hogy akár neki is állhat. Nem, mintha komolyan gondolnám, és talán ő sem teszi. – Ennyire kiéhezettek lennének a női tanárok, egyébként? – mintegy mellékes érdeklődés, valójában nem hiszem, hogy erre tudhatna felelni – Gondolom, a hivatás mellé nem fér már el más – teszem hozzá szarkasztikusan. Nyilván, a vak szenvedély a tanított tárgyak iránt, hát persze.
Ebédidő? Ha akarom, van, ha nem akarom, nincs – vonok vállat, sejtetve, úgy osztom be az időm, ahogy épp kedvem tartja. Na meg, ahogyan a helyzet megkívánja, persze. Ellenben ahogyan előkerül az "ebéd", vagy legalábbis az annak csak nehezen nevezhető élelmiszer, szórakozottan elmosolyodom a jeleneten – Nem, talán majd máskor. – hárítom végül, egyébként sem enném el előle, bár amint látom, már rakja is el... – Vagy csak annyira rossz, hogy remélted, rám tudod sózni? – kérdem nagy ártatlanul. Kétlem, bár azt is, hogy egy lenne, másképp nem kínálta volna fel. Gondolom én. Az étel lepakolását nem kommentálom, érezhetően úgy vagyok vele, hogy a kapkodás nem egészséges, és ugyebár mnident az egészségért... Így az úr kénytelen lesz várni, szerencséjére én türelmes vagyok helyette is. Az integetésre viszont egy furcsa mosoly fut át ajkaimon, mintha emlékeztetne valamire a jelenet, de nem fűzök hozzá semmit, csak a következő szavait reagálom le verbálisan is.
Rejteget pár értékes embert... Ámbár, hogy hol, azt sajnos nem tudni. – felelem – Mindazonáltal az is tény, hogy ha ügyes, akkor a meghallgatást már elkerülheti – teszem hozzá. Na igen, ha ügyes. Ha nem az, akkor még ott is felelhet mindenért, amit még mellé a nyakába varrnak, de ez legyen csak az ő baja. Közben viszont átadom a kést, láthatóan én nem aggódom ezen, vagy csak nem eléggé. Talán tényleg nem becsülöm eléggé az életet... Majd ha lesz időm, valamikor megfontolom ezt a kérdést.
Nem rossz ötlet, de ha már rögtön az elején bevall inkább mindent, akkor a végén sosem avanzsálhatsz barbárrá – ingatom fejem, mintha csakugyan az lenne a cél, de azért bólintok, jelezve, igen, annak persze, hogy le kell majd kerülnie. De csak, ha muszáj, különben ki tudja, talán még holnap se hallanék rendesen, úgy üvöltene. Lehet, így is fog mondjuk. – Utána? – kérdezem azért, sejtetve, a nulladik lépést eltalálta: de hogyan tovább?
Persze... Nem mindegy, hogy hosszú vagy rövid, egyenes vagy fogazott, recézett-e a penge. A tiéd például eléggé életlen is, sajnos ez nagyobb fájdalommal jár mondjuk, mint egy éles kés esetében... – hiszen a tompábbat rá kell venni a működésre, és ez rendszerint, főleg avatatlan kezekben nem az óvatoskodással kapcsolódik össze. Hazudnék ugyan, ha teljesen életlennek, tompának mondanám a pengét, vágni vág az azért rendesen, de az én ízlésemnek már tompa. – Mindenesetre, a kialakítása miatt vastagabb ruházatban elakad, és szúrásra sem ezt a típust választanám, arra talán inkább egy tőr-félét ajánlanék... De vágásra remek. – teszem hozzá, de egyelőre nem moccanok még meg. – Bár szúrni is tud, igaz, akkor kicsit jobban... Rá kell szánnod magad. – több energia-befektetést igényel, de nem lehetetlen, persze, hogy nem. Egy egyszerű konyhakés is sok mindenre alkalmas például, attól, hogy egyes dolgokra azért akad, ami ideálisabb...
Vissza az elejére Go down
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-03-22, 23:11


Raziel és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Aha. Nem vagyok kvibli, csak nem megy minden olyan jól, mint szüleimnek és nővéreimnek. Még csak metamorfmágusnak se születtem, meg egy véla sincs a felmenőim között, hogy legalább megdolgozás nélkül különleges lehessek, ha már kiemelkedő tehetség nem vagyok. De emiatt attól is féltek szüleim kiskoromban, hogy félig-meddig kvibli vagyok, míg ki nem derült, hogy végülis nincs velem baj, csak tök átlagos vagyok. Nem mintha ez bocsánatosabb bűn lenne. - Vonja meg végül a vállát, mely lehet nála már-már rossz szokássá is kezd válni. És sajnos hiába egy laza vállvonás, azzal nem tud még senki sem lerázni magáról semmit, csak látszatra. Hogy miért mondta el? Nem is tudja. Biztos mert Raziel ilyen meggyőző vallatómester, hogy be se kell vetnie semmilyen eszközt, a madárkák máris dalolnak neki. Vagy csak hogy felkészítse a férfit, ne várjon tőle semmi extrát, mit amit vezetékneve alapján várni szoktak tőle. Vagy nem is tudja miért mondta el. Indokolatlan bizalom vagy szimpátia a másik irányába? Lehet el se kellett volna mondani, de most már mindegy.
- Ki is szoktad mondani a nevet? - Kérdez még ennyit, mert láthatóan a kapott válasszal megelégedett, legalábbis logikusnak találja. Azt meg cska kíváncsiságból kérdezi, vajon Raziel azon kevesek közé tartozik, akik ki merik mondani Tudjukki nevét ennyi év után, vagy még mindig nem nevezi nevén?
- Előtte? Hm, sima vágások, szúrások. Égetés mondjuk, mármint a bőrt megégetni. Hallottam olyanról is, hogy sok-sok vízzel töltik meg az embert, meg hogy az őrületig kergetik azzal, hogy vizet csepegtetnek a fejére. Mármint nem feltétlen az őrületig, mert akkor nem beszél arról, amiről kéne. Aztán mi jöhet még előtte... Illúzióval szoktál élni? Volt egy pályaválasztó óránk, amin az egyetemi szakok bemutatkoztak, s az illúziótanár mutatott egy nagyon élethűre sikeredett sárkányt, ami nem volt persze igazi, de annak hatott. Még a szagok, hangok is annak tűntek. Arra gondoltam, ilyent is fel lehet használni, ha rájövünk, mitől fél a kivallatandó személy, amolyan lidérces álmot hozni rá, akár ébren van, akár alszik. - Próbál tapogatózni, mit lehet használni és mit nem, mielőtt az ember nekiállna módszeresen lefejteni a bőrt a delikvensről. A tanár által mutatott sárkány csak fel s alá parádézott, sőt, kezes is volt, valaki megpróbálta megsimogatni és macskaként bújt oda, éppen csak nem dorombolt. Nagyon cuki volt. Pedig az illúzió veszélyes is lehet, ha úgy használja az ember.
- Utána meg? Hm, mennyire jellemző, hogy vallatóképes az ember, ha már leszedték a bőrét? Egyébként akkor nem is tudom. Bagatel, de megsóznám. - Vigyorodik el a végén, mintha csak egy receptről lenne szó, s a nem túl titkos, de annál fontosabb hozzávalót kellene megadnia. Abban meg csak reménykedik, hogy nem mondott akkora hülyeségeket, hogy Raziel a térdét csapkodva kezdjen el nevetni. Az kínzásnak minősül, ha halálba röhögtetünk valakit?
- Szeretem az egyedi dolgokat. - Mosolyog vissza ártatlanul. Szó se róla, emberbőrből készült akármi egyedi lenne. Mondjuk azért lehet nem ezzel kezdené a lakberendezést.
- Én melyik típus vagyok? - Kérdez rá szinte rögtön. Felettébb érdekli, őbenne mit lát a férfi? Ilyen szemmel még úgy sem néztek rá, s Ruth sem nézett saját magára. Kíváncsi, vajon milyen gyenge pontokat lát benne a másik? Egyébként sem árt megtudni a gyenge pontokat, még ha ez extrém értelemben vett gyenge pontok is, de na, hátha egyszer jól jön. Sosem lehet tudni.
Arra bólint pár aprót értése jeléül, hogy az amott pácolódó alakot miként kívánja visszaszolgáltatni Raziel, s ebben a válaszban az is benne volt, mi a Minisztérium elvárása a helyrehozást illetően. Ott már korántsem várnak olyan alaposságot, mint a kínzás terén. Az is világos, hogy a helyrehozás is lehet fájdalmas, tehát ha arra van szükség, akkor célszerű olyan kínzási módot találni, aminél a gyógyulás amolyan fájdalmas levezetés. Ha már a kínzás művészet, akkor ennek is kell, hogy legyen eleje, közepe, vége. Meg néha in medias res kezdés, de attól még van vége. Pláne, ha elölről kezdődik.
- Én úgy vettem észre, a férfinak jobb lenni. Persze helyzetfüggő. - Nagyban függ attól, hogy az ember hova születik. Az ő helyzete talán férfiként sem lenne más. Ki tudja.
- Ezt még lehet én sem döntöttem el! - Hangzik el a derűs, ámde érezhetően kicsit pimaszabb felhangú válasz az udvarlást vagy a leplezendő csalódottságot illetően. Magában meg elfojt egy nagy (és megkönnyebbült) sóhajt, amiért Raziel ezt ilyen lazán kezelte. Azon nem gondolkodik, hogy vele szemben is azon van-e a férfi, hogy megnyerje magának? Nem lát rá okot, miért tenne így a férfi, márpedig eddig logikus döntéseket hozó embernek tűnt Raziel. S nem keltette se azt az érzetet, hogy feltett vágya betenni az Amesbury-szülőpárnak, hogy elhódítsa más területre a lányukat, se pedig azt az érzetet, hogy szent hivatásának fogadja a kínzómester-utánpótlás kinevelését, sem pedig azt az érzetet, hogy mint férfi akarna valamit is Ruth-tól, mint fiatal nőtől. Innen nézve, Razielnek nagyjából édesmindegy, hogy Ruthnál éppen hol helyezkedik el az utálat-rajongás skálán.
- Nem lesz? Látod erről beszéltem az előbb, nem éri meg lánynak lenni! Bezzeg ha egy idősebb női tanár lennél én meg fiatal fiú, aki bókol, máris meglenne az az ötös! - Neveti el magát röviden. Jó, persze, így a jelenlegi nemek felállása szerint is bevethetne ezt-azt Ruth a jobb jegyért, aminél kijelenthetnénk, hogy megéri nőnek lenni, de az ajkain véletlenül kicsusszant bókkal valóban nem az értékelését akarta feljebb tornászni, s talán erre jó is lesz ezen a héten odafigyelnie.
- Nem tudtam, lesz-e itt ebéd vagy ebédidő, hogy kiszaladjak valamiért, így hoztam! - Rövid ujjú, ámde hosszú pulcsija derékrészén elhelyezkedő egyik zsebéből egy csokit varázsol elő és mutat fel. Igazából egy müzliszelet, alul csokiba mártva, ami egyrészt egészséges, de édes bűn a csokival, másrészt ebédnek nevezni igazán édes-kevés, de ha muszáj, ki tudja vele húzni egy darabig. Majd vacsorázik rendesen, nem számít.
- Kérsz? - Valahol vicces azért, hogy a hatalmas ebédadagját még hajlandó lenne megfelezni is. Ha Raziel kér, megbontja és nyújtja, hogy törjön belőle és a maradék részét ő is igyekszik gyorsan elpusztítani, de ha nem kér, akkor bontatlanul fog eltűnni abban a zsebben a müzliszelet.
Visszaérve az ételes tál hamar lekerül egy félreeső asztalra, ahol reményei szerint nincs útban. Sokkal érdekesebb a kikötözött nő, semmint hogy gyorsan kotyvasszon valami hashajtót és tálalja az ebédet a lubickoló pasasnak. Nem mondta Raziel, hogy a férfi kérése lett volna a pontban tizenkét órakor lévő ebéd, s hát az éhség is elég kínzó tud lenni, szóval a férfi várhat. Kivéve, ha Raziel másképp nem fog rendelkezni.
- Ühüm, ezt értem. - Bólint rá a férfi mellé lépve, s valami nagyon groteszk módon odainteget derűsen a kikötözött nőnek üdvözlésképpen, aki nem is tudja az integetést viszonozni, s valószínűleg nem is nagyon akarná, ha egyáltalán látná, legfeljebb csak aggódva kapkodná a tekintetét egyikükről a másikukra és vissza, hogy ugyan mit akarnak tőle? Mármint pontosan hogyan akarják azt a mit, mert a mivel tisztában van mindenki. Vagyis, Ruth nem.
- Mit kellene tőle megtudni? - Kérdezi, csak egy töredéknyi szívdobbanásnyi ideig habozva véve át a kést. Nem is a késsel van a baja, vagy a gyakorlatba helyezéssel - elvégre, szakmai gyakorlaton van, vagy mi -, hanem csak meglepődött egy picit. Addig is míg a választ megkapja, megvizsgálja a kést, amit kapott és fel-felpillant a nőre.
- Hm... Mondjuk először leszedném a ragtapaszt a szájáról, hátha már fél annyira, hogy így is beszéljen és megkímélje magát egy sor fölösleges, ámde annál rosszabb tortúrától. Főleg, hogy ezt most rajta nem is egy szakavatott kéz fogja végezni, hanem egy gyakorló fél-barbár. - Razielre csak röviden rávigyorog a végén. Tudja, hogy a nő hallja őket bizonyosan, s feltételezi, az ilyen mondatok mennyire szívderítőek neki. Tegyünk rá még egy lapáttal, úgy is érdekli a válasz.
- Egyébként ez milyen kés? Mármint vannak hámozó késeid, filéző késeid, kicsontozó késeid, stb? - Egyelőre azon a taktikán van, hogy nem rohan a nőről leszedni a ragtapaszt, amit amúgy Raziel jóváhagyása nélkül nem is lépne meg, inkább arra alapoz, hogy a nő hallja őket, és meglebegteti előtte a kés rémképét, plusz még fel is sorol pár lehetőséget, amelyek nem ígérnek sok jót. Elég élénk az emberek fantáziája ahhoz, hogy sokkal szörnyűbbnek képzelje el a fegyvert, mint amilyent Ruth tart a kezében.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-03-16, 23:27



Ruth & Raziel








Több okból sem lennék egy teljes hétig kíméletes, és ebből az egyik az, hogy a pontosságot és megbízhatóságot nem adhatom fel, és nem vagyok hajlandó túlórázni csak azért, hogy őt megkíméljem a csúnyább dolgoktól. A másik az, hogy hiányozna, ha távol tartanám magam mindennemű durvulástól, megszoktam. Hogy ő elijed-e mindemellett a szakmától ezért, az részletkérdés, de ha igen, az se baj: jobb, ha idejében kiderülnek a dolgok, nem?
Csakugyan? – pillantok fel rá, d végül csak biccentek. – Értem. – nem kérdezem. Ismerhet pár kviblit, de végül is mindegy, nem számít sokat a dolog. Ha akar, mesél róla, ha nem akar, akkor nem, nem kérdezek rá végül, igazából nekem mindegy, bár érdekes, talán egyszer még hasznos információ lehet. A kérdésre egyszerűen vállat vonok, jelét sem adva, hogy megakasztott volna, vagy zavarba ejtene a kérdése – Itt a legtöbben így hívják, természetesebb nekik ezt hallani... Kevésbé emlékezteti őket, hogy hol vannak, és, hogy alighanem hallgatniuk kellene. – vonok vállat, egyszerű megszokásra fogva a dolgot. Az igazság persze ott lapul a szavaimban, de persze ezúttal sem a teljes igazság, de ennél többet ne várjon tőlem.
Az ismeretlentől jellemzően jobban félnek, mint bármi mástól... – biccentek. Noha ez nem jelenti azt persze, hogy mindig lehetne, vagy egyáltalán kellene erre a tényre támaszkodni. Persze a tényt mindig kilátásban lehet tartani: ennél még lehet, sőt, lesz is rosszabb. – Szóval, mi jön a nyúzás után? És mi van előtte? – kérdem azért, jelezve, a válasz elől nem menekül. Persze azt nem mondom, hogy mutassa be, de próbálom feltérképezni a fantáziáját, és a gondolkodásmódját, milyen sorrendben haladna, hol kezdi, és hol fejezi be. Mit tart végletesen durvának, és mit kevésbé.
S persze, az elgondolása helyes, de szerencsére nem mondja ki, így nekem sem kell helyeselnem, miszerint persze - a nemi erőszak is opció lehet... És nem, nem válogatok. Annyira. Habár itt sokkalta jobban válogatok, mint odakint, furcsa... Talán fordítva lenne logikus, nem? De akárhogy is, ami a kézművességet illeti, bőrkanapét nem vállalok, túl nagy meló lenne, bár nem kizárt, hogy egyszer talán ráveszem magam, ha végletesen unatkozom majd. Még, ha nem is látok rá túl nagy esélyt, hogy új garnitúrát tervezzek magamnak. – Látom, megtetszett az ötlet. – jegyzem meg ártatlanul. Vajon ha ráhagynám, tényleg nekilátna, hogy hazavihessen szuvenírképp valamit? Talán nem, kívülről nézve minden könnyebb.
Vannak típusok, egy idő után viszonylag rövid idő alatt fel tudod mérni, ki melyikbe tartozik, és ezeknél nagyjából követhetsz egyfajta eljárást, ha az könnyebb és kellemesebb számodra – vonok vállat lassan – De én csak módjával vagyok az efféle megszokások híve, idővel túlságosan ráunnék, attól tartok. – akkor pedig valami új után kéne néznem a végén. Menjek el hóhérnak? Az nem kap olyan sok munkát - ráadásul azon belül sem kap valami sok szabadságot, többek között a választott módszer terén sem -, sok egyéb pedig nem hozna lázba. Nem mennék el bolti eladónak például, vagy pálca-készítőnek, hivatalnoknak. Talán egyszer lennék bíró, meghallgatnám ott is azt, ami itt kiderül, mivé válik addigra... De ez minden, és annyira az sem érdekelne, valójában. Járok arra épp eleget, nem akarnám hivatásszerűen csinálni. Tekintetem eztán akaratlanul is a kérdéses delikvens felé vetül, noha onnan, ahol állok, nem átok rá.
Helyrehozom. – felelem némi tűnődés után színtelenül – Az esküdteknek eléggé... Érzékeny a lelkivilága alkalomadtán. – csakugyan. Megkínoztatni valakit egy dolog, szembesülni ennek az eredményével egy egészen másik. De persze, ez jelent még valamit... – Legalábbis a látható részeken biztosan. – a többi majd a pillanatnyi kedvemtől függ. Elég csak egy-két pontnyi területet meghagyni, hogy nagyon hosszú időre tönkretegye az embert a dolog, nem kevés gyötrelmet okozva ezzel.
Kicsit felvonom szemöldököm eztán a következő kérdésére, de mielőtt bármit is mondhatnék, már meg is válaszolja, így csak hallgatok. Nem várnám én el, hogy feleljen is a kérdésére, azért kérdez, mert nem tudja a választ - gondolom én. Ami azt illeti, még azt sem várom el, hogy okvetlenül megpróbáljon előállni egyfajta felelettel, de ha már így tesz, nem szólok közbe.
Nem látom okát, hogy előre lefektessem, hogy bármi, amit elszenved, egyáltalán helyrehozható-e, és ha így is lenne, helyre is lesz-e hozva bármikor is. – jegyzem meg azért, mert ez is egy fontos részlet lehet. Ha nem tud róla, hogy mindez még nem csak, hogy túlélhető, de akár helyre is hozható - ha nem is mindig nyom nélkül -, akkor az egy másik megélést jelent az illető számára, mint, ha előre közlöm, hogy mindez bármikor, korlátlan számban megismételhető. – Csakugyan, van, ami akár ismételhető is adott esetben, mindemellé sokszor a gyógyulás sem teljesen fájdalommentes. A kicsontozás eseténél például... Nem véletlenül szokás altatás mellett végezni. – és még úgy sincs könnyű éjszakája az illetőknek sokszor.
Hogy milyen a lánynak itt, azt nem tudom, nem is kérdezem, igazság szerint egyelőre nem is érdekel. Talán egy-két nap múlva érdekesebb kérdés lesz ez. Utherről nem tudok, így nem is kérdezek róla, s persze azt sem tudom, valójában idelátna-e bármilyen módon is, avagy sem. Szerencsére ez a kérdés nem foglalkoztat egyelőre túl mélyen amúgy sem: meghagyom, hogy azok, akiknek ez a dolguk, törjék magukat vele, hogy levédjék e helyet is.
Így is mondhatjuk. Nocsak, máskor nem éri meg? – érdeklődöm szelíden. Fogalmam sincs, nem vagyok lány. Nem is akarok az lenni, igazság szerint, és biztos vagyok benne, hogy sok dolog van, amelyek során nem szerencsés nőnek lenni. De talán akad, amiben mégis, de ezt neki kellene tudnia, nem nekem. Nagyon nem is merengek ezen, csak árnyalatnyi meglepettség után derűsen elmosolyodom következő szavain – Nehéz eldöntenem, hogy udvarolni próbálsz, vagy csalódottságod próbálod burkoltan közölni – felelem kissé kekeckedő hangon – De jellemzően valóban nem okoz nehézséget megnyernem magamnak azt, akit akarok – hagyom rá; habár talán felmerül a kérdés, mi van vajon vele? Nem erőlködök vele szemben ilyesmin, de ez talán egyértelmű is. Megnyerek majdnem bárkit, már, ha akarom - a majdnem és a ha azonban nem elfeledhető. S persze, ahogyan mondja - néha el sem hiszik, hogy ki vagyok, és nem csak valami tanonc, vagy segéd. – Persze kedves, hogy bókolni próbálsz... De ettől még nem lesz jobb az értékelésed. – szúrom azért oda. Bár kétlem, hogy azért mondta volna, hogy lenne annyira számító, vagy engem nézne ennyire könnyen lekenyerezhetőnek. Bár ami azt illeti, közel akármit csinál is, nem fogok rossz értékelést adni neki, ha kihúzza itt az egy hetet. Így fair, azt hiszem. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha még ma meglép, se meszelném el: ahogy a folyosón is mondtam, leigazolom az egy hetet neki akkor is, még, ha talán nem is a lehető legjobb értékeléssel. Nem vagyok pedagógus, bajlódjanak ők az értékelés rejtelmeivel, nekem nem érdekem, hogy kiszúrjak vele bármi miatt is. Meg a szülei se hiszem, hogy örülnének, még, ha nem is feltétlenül értem, miért gondolták jó ötletnek egyáltalán azt, hogy ide küldjék. De nem is kérdezősködtem nagyon.
Minden? – kérdem lassan. A sáskákról például nem tudnék sokat mondani, azon kívül, hogy ha kitépi a lábukat, akkor már nem nagyon ugrálnak... Akárhogy is, abban bizonyos vagyok, hogy mindent nem tudunk egy hét alatt átvenni akkor sem, ha esetleg módszeresen átugorjuk az érdektelen részeket, mint például a sáskákat. Bár húsevő rovarok akadnak valamelyik teremben, elzárva... Ellenben a mosolya nem kerüli el figyelmem, de nem jelzem, hogy egyáltalán észrevettem volna, vagy zavarna. Többek között azért sem, mert nem zavar.
Nem kérdeztem, mit kér még. – intek fejemmel. Az túl sok lett volna a kedves érdeklődésből elsőre, és világossá tette volna azt is, hogy a fürdőből nem most fog kijönni. – Nincs benne semmi egyelőre... Úgyhogy ha éhes lennél, kérj valamit magadnak is majd valamikor nyugodtan. – már, ha van kedve és gusztusa itt enni. Ha nincs, valamikor félidőben elmehet, de ezt majd, ha időszerű lesz, akkor megemlítem neki úgyis.
S amíg ő elvonul, hogy a rábízottakat teljesítse, addig én is így teszek, így mire legközelebb mindketten a teremben vagyunk, már előkerítettem legújabb, közös "barátunkat", aki asszisztálni fog a továbbiakhoz: egy fa asztalra van kötözve, két keze, két lába szorosan, míg valamivel lazábban kötve nyaka. Az illető 30-as évei elején járó, szőke, kék szemű, enyhén molettebb alkatú nő. Egyberészes, vajszínű ruha van rajta, cipő nincs. A szája leragasztva. Én pedig visszatértem az előző helyhez, ahol addig is szobroztam, onnan szemlélem az új alanyt. A felvetésre lassan biccent.
Sosem kötözünk ki a has táján, mert az tehet olyan károkat benne, amit nem feltétlenül veszel észre időben... – jegyzem meg, mint amolyan nulladik pontot. Bár ha nem köti túl szorosra, és az áldozat sem balhézik nagyon, akkor vélhetőleg nem származna belőle komolyabb gond, na meg, ha idejében felismeri a jeleket, akkor talán még tehet valamit az ügy érdekében, ha mást nem, egyeztetheti a sírfeliratot az illetővel. Akárhogy is, az egyik asztalról szórakozottan felkapok két kést, két rövidebb, vékonyabb pengéjűt egyelőre, s az egyiket felé nyújtom, sejtetve, ha ezt akarta, akkor nem fog menekülni a próba elől sem.
...Persze itt a szórakozás addig tart, amíg úgy nem dönt, hogy inkább beszél. Vele nem foglalkoztam még korábban. – teszem hozzá. Ma reggel hozták, úgyhogy nem is tudom, mikor fog megtörni. Talán túl hamar, majd kiderül. – Hol kezdenél neki? – hasonlót már kérdeztem egyszer, bár az nem a kezdetekre vonatkozott. Ez most igen, így egyelőre nem is mozdulok a nő felé, aki onnan nem lát minket: de bizonyosan hall... Erre utal az is, hogy időről időre próbál felénk tekinteni, és szájletapasztás ide vagy oda, de igyekszik hangot is adni, talán a nemtetszésének, de lehet, segítséget akar hívni. Talán ez persze az első lépés már részemről a megtörésére...
Vissza az elejére Go down
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-03-08, 12:57


Raziel és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

Mosolyra húzódnak ajkai, hogy Raziel nem lenne tapintatos és kíméletes egy teljes hétig. Ez jó, legalábbis legyen bármilyen a hét többi napja, nem kell Ruthnak a babusgatás. Ezzel talán kivételesen a szülei is egyetértenének, bár részükről azért, mert hátha úgy hathatósan elijed a lány ettől a szakmától.
- Azt tapasztaltam... - Nem teszi hozzá, hogy sokáig saját családja is attól félt, hogy Ruth félig-meddig kvibli. Még ki is vizsgáltatták, miért nem mennek neki olyan jól egyes varázslatok. Innen nézve Voldemort lehet neki sem kegyelmezett volna nagyon, bár ahogy az orvosok előtt, úgy előtte is tudott volna produkálni. Már ha kapott volna lehetőséget.
- Hogyhogy... Nagyúrnak hívod? - Gondolkodott pár pillanatig, vajon meg merje-e kérdezni? A Nagyúr megnevezést mindig Voldemort követőitől lehetett hallhatni, mindenki más, legyen semleges vagy ellenséges vele, a frappáns Tudjukki és az igényesebbje az Akit nem nevezünk nevén kacifántosabb ráutalással élt. Persze ha Raziel kitérne a válasz elől, akkor nem firtatja Ruth tovább, csak így vagy úgy, de elraktározza emlékeiben ezt a kis információt. Mondjuk tud ő is kínosabb helyzetbe kerülni, mert speciel fogalma sincs, mire gondolhat a másik, mikor olyan figyelmesen nézi őt, mialatt ő a művészeti párhuzamot vont festészet és emberkínzás között. Néha kifejezetten jó lenne kicsit jártasabbnak lenni legilimenciában... Mondjuk lehet az itt le van védve, ki tudja.
- Igen, ebben lehet valami így körbenézve... - Mosolyodik el, mert itt bárhova pillant az ember, olyan eszközöket és berendezéseket lát, amelyekről vagy tudja, hogy mi, vagy még rosszabb: azt se tudja, miféle borzalmak elkövetésére valóak és vajon őt alá fogják-e vetni annak? És persze ott van még egy halom olyan lehetőség, amihez sok eszköz nem is kell, hiszen mondjuk ott vannak nők esetén a szexuális jellegű kínzások. Mondjuk férfiak esetén is.
A lámpaburás kézműves-foglalkozás említésére röviden felkacag. Nem gondol rá, vajon Raziel otthonában a bőrkanapé miből vagy kiből lehet. Ki tudja, talán Ruth abba sem borzongana bele, ha kiderülne, hogy hódol a férfi ilyen szabadidős hobbinak.
- Tehát minden eset más és más, nem lehet ugyanúgy eljárni. - Vonja le a következtetést bólogatva rá. Az unalom, bármilyen kegyetlenül hangzik valóban, érthető. Egy munkába se jó belefásulni, mert az sokszor a teljesítmény rovására megy, ez esetben pedig lehet elsiklik az ember figyelme valami fontos részleten. Egyébként... Valahol szépen hangzik, hogy ez egy élő és lélegző "vászon".
- Őnála akkor nem ragaszkodnak, hogy makulátlanul add vissza, hanem elrohadhat a bőre, csak valljon? - Kérdés, de inkább csak megerősítést vár a következtetés helyességére.
- Vagy ezt utána helyre hozod? Már csak azért is kérdezem, mert bár bizonyos szörnyű kínokat élhet át bárki, aki a kezed alá kerül, nem retten meg kevésbé a rá váró tortúrától, ha tudja, hogy utána rendbe hozzák? Megfelelően magas fájdalomküszöb esetén, ami tudom, hogy ritka. Meg ha tengernyi idő van, abba biztos belerokkan, ha naponta kicsontozod, majd meggyógyítod, majd újra és újra az egész végeláthatatlanul. Hm, oké, jó, ezzel sikerült megválaszolnom a saját kérdésem, bocs. - Vigyorodik el. Pitonnál úgy tűnik annyira hozzá szokott, hogy ha kérdése van, akkor máris pörgesse az agyát a válaszon, mert abban az esetben kevesebb lesajnáló megjegyzést kap jutalmul, mint egyébként. Már ha helyes a válasz.
Uthert nem érzékeli végül Ruth. Hogy a fiú direkt elzárta magát Ruth elől, vagy a hely van biztonságosan levédve és gyakorta korszerűsítve a megfelelő védelemmel, az nem derül ki. Talán sose fog. Mindenesetre most marad az egyedüllét, a magány érzése, mely egyelőre jó érzéssel tölti el. Vagy Raziel társaságában egyedül lenni jó érzés. Ez mondjuk lehet olyan bók lenne a férfinak, amit ritkán hallhat, legalábbis itt.
- Ó, tehát helyzeti előnyöm van, mert lány vagyok? Végre egyszer valahol megéri annak lenni! - Derül fel Raziel szavain, még ha sejti is, hogy ez nem ilyen egyszerű.
- Mondjuk neked is egyszerű lehet a vonásaid miatt. Mármint... bevallom, látatlanban én is azt gondoltam, hogy egy ilyen brutálisnak nevezhető munka olyan külsőt is von maga után. Mint ahogy a fent a titkárnőknek is végülis sablonosnak nevezhető fejük van a munkához illően. És ehhez képest... szóval ha mint kikérdezendő személy kerülök ide le, biztosan megörülnék és rögtön jobban megbíznék benned, csak mert... Hát bizonyították már, hogy megnyerő megjelenés micsoda hatással van akaratlanul is az emberre. Khm, szóval van kérdésed? - Még a festészetes témánál is gyorsabban evez át gyorsan Raziel kérdéseinek megléte felől való érdeklődésre.
- Ó, minden érdekel! - Jelen pillanatban a sáskák anatómiája és csekélyke szerepük a mágiatörténetben is érdeklődésre számítana Ruth-tól, csak hogy átevezhessenek az előző témáról. Az etetés bónuszaira mosoly jelenik meg Ruth arcán, a sötétebb fajtából.
- Megkérdezzem akkor tőle, mit kér, vagy már leadta a rendelést? - A válasz függvényében megy a lubickolóhoz ezúttal akkor bizonyára be is lépve, vagy pedig megy a megadott helyre előkeríteni azt a manót az étellel együtt. Visszaérve a tálcával a kezében Razielhez fordul.
- Ebben már benne vannak a speciális "fűszerek" vagy azt még most kéne beletenni? Egyébként út közben gondolkodtam, s kezdhetnénk valami alapozó anatómiai ismeretekkel? Nagyjából való átfogó képem van így könyvekből, milyen testrészek, szervek vannak, hol vannak ütőerek és hogy azokat átvágni nem éppen a hosszú élet titka, de olyanokat mutathatnál, hova érdemes szúrni-vágni, hogy ne haljon meg, vagy hogy éppen hova nem érdemes. Vagy bármi egyéb praktika, hogy lehet kitapintani vagy pontosan eltalálni? - Veti fel ötletként, de természetesen ha tanárjaként szereplő Raziel mást talált ki, Ruth kíváncsi lesz arra is.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-03-04, 06:33



Ruth & Raziel








A kávé, tea, papírmunka részt azt hiszem, túltárgyaltuk, és én sem akarok rájuk több szót vesztegetni. Az álláspontom felvázoltam, tisztán és világosan, ha nem tetszik, hát mehet, amerre lát. Na jó, nem bárhova, de ha a lifttel legalább egy emeletet feljebb utazik, onnantól már azért tényleg. Legalábbis részemről, a többit az ottaniakkal beszélje meg... Egészen szórakoztató elképzelés persze, ahogyan egy tetszőleges osztályon próbálja ezt kivitelezni, és igyekszik oda menni, ahova épp sikerül. Persze nem azért, mert "én megengedtem". Mindenesetre a teljesítménye egyelőre tényleg nem hoz lázba, senki se mondta, hogy márpedig egy hetem van kinevelni az új utánpótlás nemzedéket, és ha beledöglök is, akkor is profit kell faragnom belőle. Így meg nem is igen foglalkoztat, hogy milyen szinten fog állni, mikor elmegy innen. Bár ha jónak bizonyul, az nyilván könnyebb talán. Persze lehet, hogy az én hozzáállásom nem a legjobb, de alapvetően ezért se mentem tanárnak, több más ok mellett. Mondjuk a legnagyobb ellenérv az volt, hogy nem érdekel a dolog, kicsit se.
Egy teljes hétig úgyse lennék az – biccentek. Az hosszú idő, és nem túlóráznék itt csak azért, hogy neki jobb legyen. Bár... Nem, akkor se.  Én senki lelkivilágát se fogom megkímélni, ha ide jött, hát így járt, viselje következményeit. Az persze tény, hogy odakint kedves vagyok és ártatlan, sokak soha nem jönnének rá, ki vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy a színjáték mindig, mindenhol kitart. Igaz, ennek vannak olyan áldozatai is, akik sokkalta rosszabbul jártak, mint ő fog.
Eztán sózok rá pár bájitalt is, jobban mondva az elkészítésüket, valahol a papírmunka előtt, vagy után, ahogy gondolja, s szórakozunk el a gondolaton, hogy állhatna ennyiből is a gyakorlata. Ha például Alice jönne hozzám, az övé például biztosan ennyiből állna csak... De egye fene, a kettő között filézünk is, miért ne.
A kviblik részéről egyszerű féltékenység, irigység... Varázsló családba születni mugliként nagy csapás lehet az egész családnak, nagyobb, mint fordítva. – vonok vállat eztán, annyira nem foglalkoztat a kérdés. Nincs gyerekem, de ha lenne, azt hiszem, meg tudnám védeni, ha kéne, legalábbis szeretném ezt hinni, s ha egyszer oda jutok, hát ez ki is fog derülni. Talán akadhatnak dolgok, amiktől nem védhetem meg, de egy csapat muglit ha kell, hát a beleiknél fogva lógatok fel az első fára, ne vicceljünk már... Illetve most így gondolom, aztán persze ki tudja. A kérdésre vállat vonok. – Ha több mugli rákapott volna? Akkor alighanem többen kezdték volna helyeselni a Nagyúr elveit, megnehezítve mindennemű ellenállást. Egyszerű népirtásként már nem lehetett volna kommunikálni az ügyet, mert a népünk védelmezőjévé vált volna. – így is az volt egyesek számára, mondjuk. Engem meg pont nem érdekelt, hogy igazából mi miatt harcolunk - harcolnak -, amíg megkaptam, amit akartam. Részemről vonulhattunk volna a kék szeműek, vagy a 165 centi magasságot el nem érő felnőttek ellen is, ha az eredmény hasonló lett volna. A szörnyű talán az az egészben, hogy bizonyosan lettek volna támogatói így is.
De eztán térjünk rá arra, ami miatt itt vagyunk, így kerül elő a Cruciatus átok is, amit itt nem használok, máshol épp igen, de arról se tud senki - illetve senki olyan, aki beszélne róla. Szórakozottan elvigyorodom a kérdésére.
Mindig a megfelelő módszert kell megválasztani, természetesen ebbe beletartozik a pálca használata is. De néha csak a hangulatomtól függ, igazság szerint. – vonok vállat, mert persze, hogy ne lennék jó átkok terén? Remek vagyok, attól, hogy nyílt harcba biztosan nem bocsátkoznék, ha nem muszáj. De így, ilyen körülmények között, naná, miért ne? Főleg, hogy az se nagy gond, ha egy-kettőnél nekem sincs lövésem se, hogy lehetne például az adott átkot kivédeni. De ahogyan elkezd a festészetről beszélni, elnémulok, s csak figyelem őt, ahogy először belelovallja magát a témába, majd pedig pánikszerűen kihátrál belőle.
Mit teszel, ha a nyúzás után az illető még mindig hallgat? – kérdem végül csak érdeklődve. – Az ember fantáziája sokszor veszedelmesebb, és egyszerűbb arra bízni a dolgokat, semmint, hogy nekiállj lámpaburát és dohányzacskót készíteni, bár az se rossz időtöltés... – jegyzem meg szórakozottan, így talán jogos a kérdés, hogy otthon mégis, miből van a lámpaernyőm?! Nos, erre nem térek ki inkább – De ha csak szép lassan, egyenként letéped a körmeit, akkor biztos lehetsz benne, mesze jobban fog rettegni attól, hogy ilyen kis felületek után esetleg elkezdd lefejteni a bőrét is. – általában, de van, ahol ez sem elég. Bár ritka... – Kétségtelen tény az is, hogy az emlékezettörlő és módosító bűbájok egynémelyike csak igen... Erős fizikai ráhatásra törik meg, rendszerint az illető elméjével együtt, bár időnként akadnak kivételek. – teszem hozzá, sejtetve, van, hogy a nyúzás, vagy a stappado szép dolognak számítanak, de nem elégségesnek. Márpedig akkor is tudni kell valamihez fordulni. – És persze... Ha nem vagy kreatív, hiába hallasz szép új történeteket, előbb-utóbb rájuk unsz. – teszem hozzá. Ez kegyetlennek hangzik, és az is, de ettől még igaz, részben. – Ez afféle művészet, ami él és lélegzik, ezért nem mutathatja csak a te hangulatod. – nem szúrom le azért, amiért, és ahogyan beszélt erről. Hasonlóan látom én is, végső soron. Egy pillanatig el is időzik rajta tekintetem, de nem, végül nem kérdezek. Nem rám tartozik, mi tette ilyenné, még akkor sem, ha magamban úgy hiszem, talán a szülők vitték haza a munkát - csak talán nem a megfelelő módon. De a szavaira eztán akaratlanul is elvigyorodom.
Ugyan, hiszen látod, csak kérni kell... – felelem nagy ártatlanul, mintha tényleg a baráti jószándék vezérelne, és azt tenném, amit épp kérnek tőlem. Néha így is van, csak a baráti jószándék rész nélkül. – Valószínűleg nem lett volna – értek egyet lassan. Bár van, akinél még az is elmegy, csak el kell hitetni vele, hogy látványos helyen van. Bár az a ritkábbik, akit a nyilvánosság ereje megtör, nem is szoktam túlságosan arra hagyatkozni. De azért lehetőség: de ezt most nem hozom fel. S persze, az bizonyos, hogy a rothadó bőr nem éppen kellemes szagú, de erre sem hívom fel a figyelmét. Meg aztán - elég, ha a férfi szaglássza, nem? Erre azért van megoldás épp, legalábbis ebben az esetben.
A Minisztérium nem tartja bizonyítéknak. – jegyzem meg lassan – Legalábbis egyes esetekben elfogadták a kifogást, mely szerint Imperius hatása alatt álltak. Mások esküdtek volna rá, hogy efféle jelet csak az hordhat, aki őszinte és biztos híve urának... Ámbár az is kétségtelen, hogy az Imperius-alibi se jött be mindenkinek. – sőt, egészen érdekes, hogy jellemzően kiknek jött be, biztosan el se hinné, ha mondanám, de nem kezdek bele ebbe a mesébe. Alighanem tudja, de legalábbis sejti, hogy nem árt azért egy hangzatos név, vagy egy-két jó ismerős ehhez a történethez.
Nem halhat meg senki – kezdem eztán lassan azt, hogy mit lehet, s mit nem. Ez persze talán egyértelműnek tűnhet, szerintem nem az. Voldemortot például nem érdekelte annyira a dolog éppenséggel... – És maradandó, helyrehozhatatlan károknak sem örülnek. Annyira. Általában... – na jó, ez is változó, de nagyátlagban ez elmondható. Kicsontozhatom, ha később helyrehozható a dolog... Már, ha helyre akarja bárki is hozni. – Az időkeret változó, van, aki annyira sokad rangú és érdektelen, hogy akár hetekig is itt időzhet, másoknál még tegnapra kellene, hogy valamit kicsikarjak. Ez persze némileg befolyásolja a választott módszereket. – nos igen, ahol ténylegesen rekordgyorsnak kell lenni, ott nem opció, hogy megpróbálom kiéheztetni, vagy kivárni, míg egy-két nap, akár egy hét alatt teljesen elveszti időérzékét, és a külvilággal való kapcsolatát.
A mágia útján való kifürkészés elől való elzártságot nem részletezem tovább, egyrészt, mert az igéket néha újakkal toldják meg, amiket alkalomadtán én sem ismerek olyan mélyen, másrészt, mert a többségét nem én szórtam ki: erre van külön ember, természetesen, aki persze az egész Minisztériumért felel, de azon belül is kiemelten egy-két helyszínért.
Sem a rúnáról, sem rosszabb körökről nem kérdezem, bár utóbbira adott némi gyanút a festészetről tartott fejtegetése, de ez nem rám tartozik. Előbbiről pedig nem tudok, de talán ha tudnék, sem foglalkoztatna túl mélyen - bár ki tudja. De Uthert amúgy se ismerem feltehetőleg... Hogy ez jó, vagy rossz tény-e, az majd idővel eldől.
Változó, de többnyire érdemes velük is foglalkozni. Egy ponton túl sokuk hajlandó kitálalni bárkinek, legyen az akár ismeretlen is, ha kedves és figyelmes velük. Főleg lánynak, hiszen róluk ki gondolná, hogy mikre képesek... – na persze. Mert nyilván nem ismerik Bellát. Vagy nem eléggé.
Kérdésem? – kérdezem szórakozottan, s egy pillanatig merengek, mielőtt igazán felelnék erre. – Nem, semmi olyan, amit itt és most fel akarnék tenni, de hamarosan... Addig gondolkojd, mi érdekelne leginkább. – közlöm végül, hiszen körbenézett, valamennyi fantáziája bizonyosan van. Eközben tekintetem a kérdéses irányba suhan, noha innen nem látok rá a férfire.
Ha szeretnél, foglalkozhatsz vele... Vihetsz neki enni, inni. Azt kaphat, amit épp kér, bizonyos keretek között persze – nem, nincs pezsgő és kaviár, sem homár – ...Grátisz vízhajtóval és hashajtóval. – teszem hozzá, mintegy mellékesen. Csupa figyelmesség vagyok ma, úgy tűnik, hogy még a bónuszra is figyelek. – Az ételt egy Tanvir nevű manó elhozza, ha kéred tőle, balra az első ajtóhoz, tovább nem jöhet. Utána majd meglátjuk, mihez lenne... Kedvünk. – igen, majd elválik, őt mi érdekelné, majd ez után megvitatjuk, és az alapján mérlegelek, mi legyen.
Vissza az elejére Go down
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-02-28, 22:15


Közjáték
Face to  face

[You must be registered and logged in to see this image.]


A valószinűtlenül kék szemek felnyílnak, ahogyan a kilátó környékén lebegek, s belátom a tájat. Ez az a hely, ahol annak idején a vélalánnyal megtörtént az a bizonyos majdnem halálos kimenetelű összecsapás, amelynek végén bizony sorsok dőltek el. Nosztalgikus emlékezésként olykor visszajárok ide, most éppen azért, hogy magamban legyek. Furcsa érzésem támad. Nem tudnám megmondani, hogy pontosan milyen érzés fut végig rajtam. Kiterjeszthetném az elmémet, hogy ellenőrizzem az angyalokat, amelyek közül egy talán tilosban jár, olyan helyen, ahova még az én kezem sem ér el. Elmém most zárt, amióta a vélát megismertettem az igazi arcommal, így Ruth akkor sem tudna üzenni, ha éppen akarna, így nem tudhatjuk, vajon az általam létrehozott rúnavarázs áthatol el téren, s időn oda, ahova a beszélgető páros szerint vélelmezhetően zárt falakba ütközne a kommunikáció. Egyedileg alkotott varázslataim nem pusztán erősségükben, egyediségükben is messze túlszárnyalják a roxfortban tanultakat, hogy ezúttal is megugorják a lécet, itt nem derül ki. Az angyalokat csapatmunkára, egyszersmind önállóságra nevelem, így Ruth-nak most egyedül kell boldogulnia, ha élni akar. Alábukok, hogy pár perccel később a kastély tornyai közül az egyik párkányát illesse csizmás talpam. A védőburkot lehántom, ám ha Ruth üzenne is, nem figyelek most semmire. Felkeltem a vélát, s türelmesen várok. Közel tíz percbe telik, de a szőke hajzuhatag megjelenik az ablakban, hogy tulajdonosuk a kezét nyújtsa.



words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-02-28, 20:34


Raziel és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ami a kávéfőzés-beosztást és a papírmunkát illeti, csak bólint egyet halovány mosollyal, hogy érti és rendben van, ezt így korrekt megoldásnak tartja, meg úgy általában Raziel hozzáállását meglepően korrektnek. Persze, ha nem így lenne, akkor is mit tehetne Ruth? Jó, persze, kisétálhatna bármikor, de nem akar. Furcsa helyzet ez, olyasmi mint az iskola, de mégsem. Bizonyítani is akar, hogy ér valamit, ért valamihez, de mégsem érzi ezt még olyan súlyos teherként. Mintha Raziel nem várná el tőle, hogy jó legyen ebben. Ha jónak bizonyul, az oké, ha nem, az sem zavarná a férfit láthatóan, s ez meglehetősen üdítően hat Ruthra.
- Inkább ne legyél tapintatos. Ha kérhetem. - Fogalma sincs, mi vár rá, ha Raziel így tesz, de akkor is ott a nyugtató gondolat, hogy ő a vallatás és kínzás innenső oldalán van, szóval olyan rossz nem lehet, nem igaz?
Aztán megtárgyalják, hogy pár főzettel Ruth fog kísérletezni, a vigyorintást nem tudja nem viszonozni, a fintoron pedig fel is kacag röviden, hogy tovább nevessen a kicsontozáson, még ha lehet ezt nem is viccből mondta Raziel. Egyébként még érdekesen is hangzik, és mi történhetne? Ha mégis rosszabbul bírná, legfeljebb kissé kaotikusabb lesz az írásképe, szenvedjen kicsit az a hivatali írnok is, aki megpróbálja majd kibogarászni.
- Erről apa mesélt akkoriban... Nem volt messze tőlünk, emlékszem, azon a nyári szüneten ki sem mehettünk a házból. De otthon se emlegették nagyon, hogy miért is tették, és hogy... vajon mi lenne, ha erre több mugli kapott volna rá. - Talán még épp időben, csírájában folytották el a dolgot, de ez nem jelenti azt, hogy a probléma végérvényesen megoldódott vele, s nem fordulhat elő még egyszer. De igaza van Razielnek abban a hozzáállásban, hogy Ruthnak is mindegy, ha még egyszer előfordul. Elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy magát megvédje, gyereke meg még jó ideig nem lesz - ha lesz valaha is egyáltalán -, akiért betegre aggódhatná magát, szóval neki mindegy.
- Másféle átkokkal élsz? Mármint csak az itt látható tárgyakat, eszközöket és az odaát készülő főzeteket használod, vagy van amikor a pálcád is? - Kérdezget tovább körbejárva a teremben, s megszemlélve közelebbről is azt az eszközt, ami a crutiatus-hoz hasonló kínokat okoz, s próbálja kitalálni, mit hova kell tenni az emberre, és miként kell működtetni.
- Őszintén szólva tényleg nem a vér látványa miatt aggódom, hanem látva ezt a rengeteg vallatási lehetőséget csak ebben a teremben... Mi van, ha nem leszek elég kreatív ehhez a munkához? Oké, persze, lehet csinálni ezt egy dimenziósan is, az ember megtanul pár hatásos módszert, amivel biztosan célt ér, mit tudom én, megnyúzás vagy a strappado, onnantól minek cifrázza? Csak valahol olyasmi lehet ez, mint a rajzolás. Ha rajzolok egy négyzetet meg háromszöget a tetejére, azzal meg is állhatok, mert hát rajzoltam egy házat, de mégis valaki nem éri be ennyivel, s árnyalja a képet. Lesz cserép, ablak, ajtó, kerítés, kémény, színe lesz, mélysége, kertet épít köré, apró kis részletekkel látja el, amitől az ember elhiszi, hogy egy bizonyos házat lát egy sajátos hangulattal, hogy fel is kereshetné ezt a helyet, ha nekivágna a világnak... Legalábbis, gondolom ennek a szakmának is megvan a maga művészete. - Zárja hirtelen rövidre ráeszmélve, hogy talán túl sokat csicsergett, talán túl sokat árult el Razielnek, s nem éppen a képzőművészetre való hajlamát illetően, hisz abban sem tekinthető Ruth kiemelkedő tehetségnek.
- Szóval óvatosan kérjek tőled bármit is, értem. - Döccen meg a válla a nevetéstől, amikor Raziel arról beszél, milyen készségesen teljesítette a férfi kívánságát, csak éppen kihasználta, hogy a férfi nem kötötte ki a fürdés időintervallumát.
- Gyanítom, ha közli, mennyi ideig akar fürdőt venni, akkor a fürdővize nem lett volna sima víz. - Szóval ezt így kell első lépésként csinálni? Így kell, nos, nemcsak a húsát, hanem a lelkét is első lépcsőként megtörni? Arra meg értően bólint, hogy mire jó a sokáig vízben pácolás. Így belegondolva... aki azt mondja, hogy ebben a szakmában a látványt nehéz megszokni, az még nem gondolt bele, hogy egy-egy ilyen milyen szaghatással járhat. Még sosem szagolt mondjuk Ruth férgesedő, rohadó húst, pláne élő emberen, de nem véletlenül nem készült még belőle parfüm.
- Azt látom, a Jegyből. - A fickónál persze, hogy megnézte az alkart, azért még benne is van egy egészséges sztereotípia, hogy ide le csak halálfalók kerülnek. Tekintetét egyébként is vonzani szokták a tetoválások, vagy olyasmik, amelyek annak tűnnek. Talán még be is jön neki, egészen érthetetlen, magára miért nem tetetett még.
- Arra szokott lenni kívánalom, kikötés odafentről, hogy milyen állapotban szolgáltasd őket vissza? Vagy egyéb megkötések, mit nem lehet valakinél, vagy mindig szabad kezet kapsz? Időbeli megkötés szokott lenni, vagy nem siettetnek? - Fordul el a vízben fürdőtől Raziel felé az újabb kérdéssel, melyekből úgy tűnik, mára bőven kijutott nála. De kifejezetten élvezi, hogy a válaszokat nem neki kell kitalálnia, kvázi megszülnie, mint Piton minden egyes bájital-korrepetálásán. Legutóbb eljutottak oda, hogy Ruth feltette a kérdést, majd rögtön fennhangon le is kezdett a válaszon elmélkedni. A válasz persze hibás volt félig, s nehéz volt megítélni, hogy a professzor épp szenved vagy nevet rajta belül. Talán mindkettő. Az viszont jelenleg nagy megkönnyebbülés, hogy ezek szerint ide nem látni le mágiával?
~ Uther! Baj van! UTHER!!!~ Tesz egy próbát gondolatban, de a néma csend válaszként jóleső érzés, s ajkai félmosolyba húzódnak, talán megkönnyebbültnek is tűnik. A rúnáról persze nem beszél, nem jött el még annak az ideje. Elvégre mégsem kötheti a még idegennek számító Raziel orrára, hogy nem egészen jónak mondható körökbe keveredett - amiből mondjuk csak a rúna van ellenére -, hiába a kínzómester megnyerő arca és szép mosolya. Ebből a belső örömből, merengésből Raziel további szavai rázzák fel.
- Ezt úgy érted, hogy őket is megkínzod előttük, vagy tényleg elég a szép szó? - Kérdez rá, mert ez így nem volt teljesen egyértelmű.
- Hm.. én elhalmoztalak egy sor kérdéssel... neked van? Vagy valami teendő nekem akad-e? Tudok-e segíteni, hm, nála? - Bök fejével a háta mögé, a lubickoló felé, de részéről bárki más kicsontozásához is ugorhatnak, vagy amit Raziel gondolt az elején lévő "tapintatosság" alatt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-02-24, 06:08



Ruth & Raziel








A lány szavaira mintha eltűnődnék, bár nem különösen kell gondolkodnom rajtuk, és nem esik nehezem értelmezni se persze.
Tényleg nem. – értek egyet vele végül nagy kegyesen. Persze, hogy merném, a bátorságommal nincs akkora gond azért, még, ha nem is állítanám, hogy az az ok nélkül rizikózó, fejjel a falnak alkat lennék. De azért vannak esetek, amiket még én is be merek vállalni - ha kell, persze. Mindenesetre most nem állok útjába, akkor sem, ha velem tart, akkor sem, ha pánikszerűen vesz eltávot innen. Egyelőre nem mondanám úgyse, hogy hiányozni fog, de nem is zavar. Következő válaszára nem reagálok, érzékelem, hogy nem akar róla beszélni, és igazság szerint nem rám tartozik, ezért nem is fogom faggatni. Így is tudok ép elég dolgot, ami nem rám tartozna amúgy, és ez épp nem érdekel. Lehet, hogy kellene, mert az lenne a dolgom, hogy meghozzam a kedvét az aurorsághoz, illetve ezt várják tőlem a szülei, de nem vagyok az a pedagógus alkat, aki kényszerrel terelgetni akarja a diákjait, felőlem aztán csinál, amit akar. Ha ő az a fajta, aki kényszerből megy szembe a szülői akarattal, igazából engem az se hat meg; így az sem, hogy mi miatt nem akar auror lenni. Ha titkon szakács akar lenni, legyen az... S talán az sem érdekelné, ha amaz halálfaló akarna lenni. Ismer többet is, és nem mindet ebben a kamrában ismerte meg. De ebbe a témába persze ő sem kíván belefolyni, majd máskor, inkább.
Én úgy hiszem, arra képes vagyok magam is, de majd felosztjuk – felelem kicsit szórakozottan – Végletes felsőbbrendűség-tudatomnak kéne lennie, hogy azt képzeljem, annyival jobb vagyok bárkinél, hogy a többiek legfeljebb kávéfőzésre alkalmasak, mert hozzám képest nem bizonyítottak semmit se. Hagyok lehetőséget, és majd eldől, hogy mi a helyzet. Én így látom korrektnek. – közlöm, és így is gondolom, éppen emiatt s hagyok neki lehetőséget, hogy tanuljon mellettem, ha akar, és képes. Ha irodai munkát akar, azt pár emelettel fentebb is talál, igazán felesleges csak azért itt csinálnia, hogy utána hangoztathassa, hogy ő bizony itt is járt. Nem, mintha ne lenne, aki végletesen büszke, hogy járt itt gyakorlaton - holott az első nap után meglépett... – Valóban nem különösebben nehéz, az elején talán még érdekes is... Aztán egy ponton túl egyszerűen ráun az ember, és soha nem is lesz a nagyjából igazán haszna. – felelem lassan, mintha ez lenne az élt egyik nagy problémája. Igazából tényleg zavar, mert elég jó a memóriám, ami nem tudom, áldás vagy átok, de csak ritkán kell elővennem egy-egy papírt ilyesmi miatt. Na persze az meg, hogy ki akar a körmömre nézni általuk, az más kérdés, de ha mást nem, a papírok mindig rendben vannak, rajtam emiatt aztán nem találnak fogást, és minden kellemesen idillinek van lefestve, ahogyan a lelkiviláguknak az megfelel, mellé persze egészen könnyednek, kellemesnek vannak beállítva olyasmik is, amiknek a valóságban a látványát sem bírnák. Ez van.
Ellenben ahogyan rám terelődik a téma, s arra, hogy honnan is tudtam, hogy mit akarok csinálni... Nem, ő se gondolhatja, hogy erre valós választ fogok adni, de megpróbálom, természetesen egyes részleteket kihagyva, mert nem őrültem meg azért teljesen. Részben talán igen, mondták már elegen ahhoz, hogy elhiggyem, de ezzel nincs bajom; de mindent nem teregetek ki. Mit mondhatnék? Hogy mindig is szerettem állatokat zsigerelni, és arra gondoltam, ha embereken csinálnám, az mégiscsak jobb lenne? Hangzatos lenne mondjuk, az a fajta válasz, amit az ember nem feled el egyhamar.
Meglátjuk, hogy csakugyan nem zavar-e, de ígérem, az elején igyekszem tapintatos lenni. – felelem, amúgy is az lennék. Legalábbis van, akinél nem erőltetem meg magam, úgyis dalol az első szóra. Másokkal már kell dolgozni, és én az olyanokat szeretem, am azt illeti, azokhoz kell kitartás és fantázia, kreativitás... Na nem, mintha az egyszerűbb eseteknél néha nem lennék túl durva, ha épp olyanom van, de ha már egyszer megtehetem... S persze igen, a kíméletlenség mellé kegyetlenség és lelketlenség társul gyakorta, megtámogatva némi józan ésszel. Igaz, ez az ész is inkább racionalitást jelent, semmint azt, amit sokan feltételeznének.
Az elhallgatások észlelését egyébként hasznosnak vélném, bár a titokzatos, női megérzésekben nem bízom, hogyan a sajátjaimban sem bíztam eléggé ahhoz, hogy ne műveljem ki legilimentori képességeimet annyira, amennyire tudtam. De mivel nem ejt szót ilyesmiről, így meg sem próbálom tesztelni, pedig talán érdekes lenne.
Hasonló az eset, igen... És egyébként sem mindegy, milyen néven veszed meg, meg a többi hülyeség. – nekem igazából nincs bajom a bürokrácia útvesztőivel, amíg kimaradok belőlük, és igyekszem úgy eljárni mindig, hogy ne kelljen különösebben, a szokásosnál jobban részévé válnom. Az sok lenne már a jóból, azt hiszem. A lány szavaira elmerengek egy fél pillanatra – Erősen kétlem, hogy lenne annyi eszük, hogy ezek felől maguk döntsenek, és ne mások, bár azt nem vitatom, hogy ha örökre el akarnék valamit tussolni, akkor egyszerűen rájuk bíznám  dolgot, oldják meg maguk... – felelem végül már-már derűsen, és részint komolyan is gondolom, na persze a kritika részét csak, mert akadnak dolgok, amiket nem akarok, hogy kitudódjanak, de a legutolsó opciók egyike lenne, hogy ezekre bízzam e titkokat. Azonban ahogy a bájitalkeverésre kerül a szó, nos... Nem, nem vagyok benne azért olyan jó, szóval csinálhatja. Nem mondom, mindent kikeverek, amit muszáj, de azért van, ami igencsak gyötrelmes órákkal jár még így is, hogy nem elsőre csinálom. Persze az egyszerűbbeket már annyiszor csináltam, hogy elég meggyőzően állítom őket elő. Azok viszont untatnak. Hát ezaz - semmi se jó.
Remek, bíztam benne, hogy legalább egy-kettőhöz lesz kedved – vigyorintok rá, majd csak biccentek – Egy összeghatárig, azt meg hülye lennék átlépni... – Na persze, hát majd még én fizessek azért, hogy az ő ügyük előre mozduljon, mi? Jó vicc volt, de ki van zárva. De persze azt biztos ő is sejtette, hogy végletes számlákat én sem generálhatok, ahhoz nagyobb névnek kéne lennem, vagy... Szorosabbra kellene fűznöm a kapcsolatot a megfelelő emberekkel, mert persze, az is járható út, de egyszer elég volt. Velem nem szórakoznak még egyszer. – Ó, na, most oda a remek terem, amit olyan szépen kigondoltam. – fintorodom el látványosan – De na rendben, a kettő között kicsontozzuk valaki végtagjait... – ígérem nagy ártatlanul. Ez aztán a kellemes időtöltés, nemde? Egyébként, ha véletlenül mégiscsak így tennénk ténylegesen is, akkor az remek anatómiai ismereteket adna, ha nem is teljes és átfogó ismereteket, de alapokat egy-egy területhez... Szóval igazából még neki kéne hálásnak lennie.
Nem... – felelem, de aztán elmerengek, és kijavítom magam – Legalábbis nem jellemző, náluk általában elég megfelelően kérdezni, é többnyire megbíznak a veitaserum hatékonyágában is, ha valamiért mégiscsak muszáj lenne behatóbban faggatni őket. De egyszer volt nálam két kvibli – emlékezem vissza – Több mugli társukkal együtt alapítottak egyfajta szektát, és közösen megpróbálták "kigyógyítani" a varázsképességekkel rendelkező gyerekeket... Bár ebbe volt, amelyik belehalt. – nem volt szép ügy, nagyon nem. Az se volt az, ami utána rájuk várt, mert az efféle tettel azért sokakat magukra haragítottak, mit ne mondjak. Persze mégsem kapott nagyobb felhajtást az ügy, sőt, nem is véletlen, hiszen hangsúlyosan aláhúzta volna, hogy a Nagyúrnak talán mégiscsak igaza van. – De azóta erre nem kifejezetten volt példa, és ezt sem szokás túlzottan emlegetni. – teszem hozzá. Nem mondom, hogy titok, vagy efféle, felőlem terjesztheti is, ha kedve tartja, régi ügy, és ha ki szivárogna, mára már beállíthatnák úgy, hogy a Minisztérium olyan gyorsan és hathatósan cselekedett, csírájában elfojtva az ügyet, hogy lám, az még csak ki sem derült.
De eztán csak belépünk a terembe, én megállok tehát az ajtó mellett nem sokkal, s kivárom, hogy ő nézelődjön. Némileg talán el is kalandozom gondolataim között, ahogy látom rajta az érdeklődést, s kíváncsiságot, merengésemből csak a kérdése ráz fel.
Egyszerre hat sok izomcsoportra, és a Cruciatus-hoz hasonlatos kínokat okoz... Amit persze itt is tilos használni. Túl hangosan. – teszem hozzá szarkasztikusan – Na nem, mintha én élnék afféle átkokkal. – teszem hozzá, éreztetve, az előző csak amolyan csípős, gunyoros megjegyzés volt, felejtse el nyugodtan. Egyébként nem hazudok, nem élek én afféle átkokkal. Itt. Odakint más a helyzet, de hát amiről senki sem tud, az bizony senkinek sem fáj. Márpedig akik erről tudnak, azoknak javarészt mondhatni, hogy bizony, már semmi sem fáj. A többieknek meg senki sem hinne. Persze, járt nálam, és hogy mentse magát, neveket akar mondani, bosszúból persze, hogy az enyém is eszébe jut... De szerencsére csak nagyon, nagyon keveseknek. Meg lehet ezt beszélni velük még előtte ugyanis. De az eszközről hamarosan egy másikra,  egy sokkalta egyszerűbbre terelődik a szó, melynek épp lakója is van, s a vízben pancsoló férfi persze, mezítelen. Bal alkarján valami van ugyan, de halovány, a víz miatt talán nehéz lenne megállapítani, hogy mi, de ha Ruth tudja, mit keres, akkor persze felismerheti benne a Jegyet.
Víz. – erősítem meg. – Fürdeni akart, gondoltam, nem fosztom meg a lehetőségtől... – teszem hozzá elgondolkodva, mintha csakugyan a szívjóság vezetne. Vállat vonok. – Azt nem mondtam, hogy pár óra múlva is tiszta lesz. Márpedig nem áll szándékomban cserélni... – mutatok rá a lényegre. Ez pedig azt jelenti, hogy ha dolgát kívánja végezni, akkor bizony hamarosan osztoznia kell végtermékével a vízen. Kellemetlen. – Régi szokás, hogy úgy próbáljanak tartósítani egy hullát, hogy megfosztják a levegővel való érintkezéstől. Élő ember bőrének azonban szüksége van a levegőre, máskülönben... Nem képes megőrizni az állagát. – oké, finoman fejeztem ki magam. Egyébként nem csak az állagát, idő kérdésre, hogy elkezdjen lerohadni róla a bőre, ráadásul, mivel a víz sem marad épp tiszta, a maradék alighanem elférgesedik majd. Szomorú eset... – Ó, ha én tudnám, mit kell mondania, már nem lenne itt, nem igaz? A vád szerint halálfaló volt. – teszem hozzá azért, mert persze tudom én, hogy miért van itt – És ami azt illeti, az is, de egyfelől ezt nem nekem kell állítanom, hanem neki... Másfelől egyéb információkat is remélnek tőle, a barátaira vonatkozóan, meg persze egy-két ügy részletesebb ismertetését. – vállat vonok, ezekre már nem tudok olyan meggyőzően felelni, mint, hogy "az is". Na persze egy-két információ-morzsa mások révén a rendelkezésemre áll, de ezt most nem áll szándékomban hangoztatni.
Csak természetes. Legfeljebb baráti jótanács, ha úgy akarom... De a tudtomon és beleegyezésemen kívül nem. – biccentek lassan. – De megesik, hogy a legcélravezetőbb, ha valaki, aki kedves volt hozzájuk, kéri őket, hogy beszéljenek. – teszem hozzá, hogy egyértelmű legyen, mire gondolok például.
Mindenesetre rúnáról nem tudok, de a hely le van védve, s persze effélére gondoltak e hely készítői: alapvető hiba lenne, ha hagynák, hogy egy kéretlen látogató így jusson információkhoz, így kérdéses, vajon itt működik-e az a bizonyos rúna. Szerintem nem - de meg kéne vizsgálnom, egyáltalán tudnom kéne róla, hogy biztosat állíthassak.
Vissza az elejére Go down
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-02-15, 12:47


Raziel és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Merni? Biztosan, de nem tennéd. - Felel derűsen, s halad hát Raziellel, jelezvén, ő bizony nem tágít. Talán akkor sem, ha tényleg útjába állna a férfi. Lehet szeret dacolni másokkal, mindenkinek van hobbija.
- Van. - Hagyja egyelőre ennyiben, hogy tényleg úgy fogalmazott, hogy "nem csak". Oda kell figyelnie, mit is mond, mert ahogy Raziel nem bízhat még Ruth-ban, úgy a lány sem benne még. Nem mondhatja még, hogy hiába Piton minden óvintése, hogy milyen meneküléssel járhat mindez, ő lehet mégis inkább a menekülő szerepét választja, semmint az üldözőjét. Habár, ha Ruth-on múlik, nem fog menekülni, fusson inkább más őelőle. A férfi szavainak folytatására viszont elmosolyodik.
- Örülök, hogy ezt mondod. Szívesen főzök neked kávét-teát is persze, ha kéred, de jó tudni, hogy valóban lesz értelme ennek a gyakorlatnak. Ha nem szereted a papírmunkát, megcsinálom. Az nem nagy ördöngösség. - Von vállat a végén. Nem az ideája a titkárnősködés, de ha ezt kapja feladatba, megcsinálja. Meg ha Raziel nem szereti, akkor ez a legkevesebb, amit megtehet érte, ha már elviseli őt egy hétig, s ráadásul nem babusgatva óvja mindentől, ha jól érti Ruth, hanem tényleg tanít is neki valamit. Az biztos, hogy egészen másképp fog a világra nézni a lány, ha innen kikerül, pedig ő a kínzás és vallatás jobbik oldalán van. Közben figyel a válaszra is, mitől tudta Raziel, hogy jó lesz erre a szakmára. Valahol érzi, hogy az elhangzottak önmagukban még kevesek, van itt még valami, de beéri egyelőre ezzel a válasszal.
- Azt hiszem, ezekkel nem lesz gond. Legalábbis a vér sosem zavart, nem is értettem soha mit tudnak tőle ájuldozni a lányok, a többi meg... kiderül. - Most nem mondja, hogy otthon meg háztársai mennyiszer vádolták őt lelketlenséggel és szívtelenséggel. Vajon ez kell a kíméletlenséghez? És vajon tényleg menne hosszan? Na meg ott van a hazugság kérdése is. Nem biztos benne. Azt elég jól érzékeli, ha valaki elhallgat valamit, bár racionális okot nem tudna rá adni. Most sem tudná megmondani, miért érzi úgy, hogy Raziel nem mondott el mindent, csak érzi. De nyilván nem fogja égetni magát mentora előtt holmi sokadik női megérzés-ötlettel. Ám addig is, míg Ruth alkalmassága vagy alkalmatlansága kiderül, legalább abban biztos lehet Raziel, hogy nem kell a lányt elkapnia vagy a földről felmosnia, mert lecsöppent egy-két csepp vér.
- Erről meséltek már, hogy három hét várakozás után inkább kimentek maguk megvenni az eltörött holmit, aztán meg letolást kaptak, hogy akkor miért kérvényezték meg. - Húzódnak ajkai féloldalas mosolyba. Úgy tűnik, azzal mindenki egyetért, hogy a minisztériumi munka legrosszabb része a bürokrácia.
- Már-már elgondolkodtató, hogy titkárnőnek menjen az ember, mennyi hatalom van a kezében. Befolyásolhatja ügyek haladását vagy örökre való elsüllyesztését. - Megrázza nemlegesen a fejét. Nem, azért nem fog elmenni olyan körömreszelő üresfejű libának, mint akiket fent látott. Biztos rövid időn belül megfojtaná a kolléganőit, s hosszú távon az intrika sem tud elég szórakoztató lenni, hogy azzal csinálja ki őket.
- Hát... - Néz Raziel szemeibe a maga zöldjeivel az ártatlan, de nagyon is célzatos bájitalkeverési megjegyzést követően, majd mosolyogva sóhajt egyet.
- Ah, ennyit a kíméletlenségről, mi? Oké, legyen, úgy sem árt gyakorolnom. A Minisztérium kontójára meg pláne! Ugye ők fizetik, nem? - Jut eszébe a kérdés, mert azért elbaltázott bájitalok miatt nem akarja anyagi csődbe vinni Razielt, ha esetleg neki kell állnia a dolgot.
- Csak ígérd meg, kérlek, hogy engem nem azzal kínzol majd, hogy fél nap itt kotyvasztok, a másik felében meg papírmunkázok. - Mosolyog rá a férfira. Azt amúgy gondolatban most azonnal felírta a "Mellette" listára, hogy nem kell a szakmához feltétlenül a bájitalkeverés. És alá is húzta. A napi teendőkhöz meg felvési az anatómia-ismeretek felelevenítését és elmélyítését. Talán itt végezve be is vágódik majd valamelyik könyvesboltba az Abszol-úton és szerez olvasmányt estére. Úgy sem lesz más dolga, sajnos. Így hát arra bólint, célzásként fogva fel, hogy nézzen utána az anatómiának és effélének. Sok száz éves mű ugyan, de annak a Leonardonak az anatómiakönyve jó is lesz kezdésnek, etalonmű. Nagyon tudott az a varázsló is, bár a muglik nem ismerik ezen művét és csak polihisztorként emlékeznek meg róla.
- Szoktál kapni muglikat is? - Érdeklődik, miközben beljebb lép az újabb terembe és elkezdi megnézni a felszerelést. Nem egy olyant lát, amit a muglik régi várak pincehelyiségében állítanak ki kis rajzocskákkal, vagy esetleg viaszbabás panoptikumként. Ezeken itt viszont látszik, hogy használatban vannak, nem csupán hagyományőrző díszelemek, mint a muglik irodáiban a régi írógépek. Körbejár a teremben, több dologhoz közelebb lépve, odahajolva alaposabban megvizsgálva, valamin ujjai szórakozottan és finoman simítanak végig, ahogy elhalad mellette és megszemléli, mintha csak otthonra választana szép étkezőasztalt és vacillálna, hogy a cseresznyét vegye vagy az intarziás ébenfát? Van, amelyik ismerős is rajzról vagy mozgó képről a mágiatörténet könyvekből, persze ott üresen működött a szerkezet, vagy a fejet egy dinnyével helyettesítették, mert hát mégiscsak tankönyv. Roppant érdekesnek találja ezeket szemtől szemben látni, s ez a nyílt kíváncsiság látszódik is rajta. Egy valamire rá is kérdez, egy mágikus ketyerére, ami nem ismerős, s akárhogy nézi jobbról vagy balról, nem jön rá, hogy mégis mi ez, vagy hogyan működik. Aztán figyelme a sarokban fürdőző felé terelődik és kíváncsian megy közelebb, de az intésnek megfelelően nem lép beljebb. Egyelőre messzebbről szemléli a férfit, aki ha esetleg meztelen is, nos, nem látszik, hogy a lány ezen meghökkenne, vagy bármi fintort vágna rá.
- Az rendes tiszta víz vagy csak annak látszik? S mire jó ez így? Meg mit követett el vagy mit kéne megtudni tőle? - Érdeklődik, s lassan szakadnak el zöld szemei a lubickolótól és Raziel tekintetét keresi meg.
- Amúgy a falak itt is levédettek körbe? Mármint... gondolom nem érkezhet kívülről súgás aaa delikvenseknek? - Hirtelen nem tudta minek is nevezze őket. Arra rájött, hogy a lubickoló férfi nem hallja őket, hiszen mindenki odakapná a fejét, ha bejön a kínzómester, hát még ha hoz egy ismeretlen nőt is, aki mint valami egzotikus halat az akváriumban, úgy figyeli őt. De kíváncsi, hogy a falak mennyire védettek. Kíváncsi, vajon a rúna a vállában, amit kéretlenül kapott, annak hatótávja elér-e ide le is? Nem bízik Utherben, nála is érzi, hogy valamit elhallgat, s szerinte nem mondott el mindent a rúna hatásairól sem. Lehet többet lát és tud általa a fiú, mint kéne...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-02-11, 05:06



Ruth & Raziel








A megjegyzésre felvonom szemöldököm, de aztán csak egy pimasz mosoly suhan ajkaimra, és gunyorosan fejet hajtok felé.
- Mernék én az utadba állni? - pislogok rá szelíden, jelezve, hát csak tessék. De eztán folytatom tovább utam, sejtetve, én se gondolnám, hogy mégis elmenne. Ugyan. Ellenben azt illetően azért vannak homályos elképzeléseim, hogy talán így is fog olyat látni, amit az épeszű ember, nos... Nem szeretne látni. S persze tudom azt is, hogy odafent nem látna semmit - semmi olyat, ami az auror szakma mocskával függne össze, igyekezne mindenki csili-viliként bemutatni az egészet, nehogy emiatt riadjon el, s persze pontosan emiatt nem is kapna valós feladatot sem. Főzzön kávét, vigye az iratokat ide, vagy oda, esetleg másoljon le párat - lehetőleg kézzel, persze, bár hogy miért kézzel, arra már nincs reális magyarázat. Miért ne. Nos, én nem fogok a képébe hazudni, azt látja, ami a valóság; igaz, pontosan emiatt nem akar majd ide jönni később. De jó ez így, amúgy se örülnék, ha aztán egyszer csak az fogadna, hogy valakit akár még évekre a nyakamba akasztanának. Jó-jó, de egy ponton elég.
S persze megvan a magam kialakult álláspontja arról is, ahogyan a fenti ügyeket intézik néhanapján, ezt sem tagadom, bár annál azért bölcsebb vagyok, hogy konkrét szavakba öntsem azt, amit gondolok. A végén még magyarázhatnám pár órán át, hogy igazság szerint nem teljesen úgy gondoltam... Hiszen azt azért senki sem mondta, hogy bízzak meg ebben a lányban, és nem is teszem azt, nincs rá okom. Ki tudja, kinek mit fog ellocsogni, de azt azért megengedem magamnak, hogy sejtessem, mi is a véleményem. Ami pedig a tévedéseket illeti, időnként akadnak, már hogyne akadnának... De nem megyek bele, mennyi, vagy egyáltalán milyen gyakorisággal, de magát a tényt azért nem hallgatom el. Érzékelni is vélem meglepettségét, pedig szerintem ez nyilvánvaló; ki hinné egyébként is, hogy a pár emelettel a fejünk felett működő intézmény olyan kikezdhetetlen szakmai profizmussal dolgozna, hogy elkerülhetőek legyenek az ilyenek? Na ugye. Nem újdonság ez, csak a nyilvánvaló tények leplezetlenül való vállalása. Persze, ha ezt nagyon feszegetné odafent, bizonyosan kap majd valami szép körítéssel ellátott mellébeszélést, amiből az fog kitűnni, milyen igyekezettel is dolgoznak minden egyes ügyön valójában... De ez nem az én ügyem, tőlem aztán tojhatnak is bele, amíg az eredmény nem változik: már az én szemszögemből, persze; az ő eredményességük meg nem rám tartozik.
- Van tehát egyéb okod is. - jegyzem meg, ahogyan arról beszél, nem akar auror lenni. "Nem csak" - hát még? De ennél nyíltabban nem kérdezek rá, csak a folytatásra biccentek, jelezve, megértettem. - Ha a terhemre leszel, elküldelek, ha nem bírod, akkor is elmehetsz. Egyéb esetekben maradhatsz. A sarokban, hm? - megingatom fejem kissé szavaira - Nem tudom, máshol hogy megy ez... - kezdem, és persze hazudok némileg, hiszen már hogy a francba ne tudnám - ...de ha hozzám jössz gyakorlatra, akkor azt úgy fogod eltölteni, hogy tapasztalj is valamennyit, ha itt maradsz. Üldögélhetsz is tőlem... De ahhoz egyáltalán nem kell idáig lejönni, papírmunkát adnak fentebb is; de ha ez az ideád, erre is adok majd lehetőséget valamikor, hiszen csakugyan a részét képezi az én feladataimnak is. - teszem hozzá, s talán kiérezheti szavaimból, számomra a papírmunka inkább teher, semmint valami szükséges és hasznos része az egésznek. Ha ő szívesen csinálja, akkor holnaptól kezdheti reggelente majd azzal a napokat, délután megmutatom neki, mit kell csinálnia. De ettől még nem menekül a valódi gyakorlat elől, ha már ide jött, és ezt akarta látni, tapasztalni.
Hogy valójában mik a tervei, mi akar lenni, az meg őszintén szólva nem érdekel. Ha akar mesélni róla, lesz ideje, és beszámol majd magától, ha nem akar, akkor meg nem - pont olyan részlet ez, amihez egyfelől semmi közöm, másfelől semmi olyan okom sincs, ami miatt érdeklődnöm kéne utána. Tipikus jelent, amikor a szülők akarnak valamit, a gyerek meg valami egészen mást, igazából nem is azon van a hangsúly, mi az a más pontosan: a gond már abban van, hogy eltér attól, amit a szülők kijelöltek. Ezt nekik kell elsimítaniuk egymás között, nekem egyszerűbb is, ha nem tudok róla túl sokat. Bőven elég azt tudnom, hogy bár most itt van, igazából ez az egész a háta közepére sem hiányzik: ezt azért figyelembe fogom venni. Valamennyire. Mondjuk nem őt kérem meg, hogy a húsevő bogarakat engedje rá Frank Bloom lábán arra a nyílt sebre az egyik teremben... Bár...
Arról szintén nem tudok, milyen a viszonya a családjával, milyen neki otthon. Igaz, ha tudnék, se hatna meg, én az ő korában hálás lettem volna, ha fizetnek egy külön hotelszobát nekem - sőt, utánam se jönnek oda.
Na de vissza a jelenbe. Így ajánlom hát fel a tegeződést, úgyis együtt leszünk még egy darabig, s csak egy biccentéssel nyugtázom, hogy elfogadja az ajánlatot. Neki meg rólam nem kell mindent tudnia, így a fél életrajzomat se, nem is untatom ezzel; így a pontos korom is homályban marad. Jobb ez így. Ami pedig a bűnözők utáni futkorászást illeti... Biztos jó dolog, meg hasznos, de mit érdekeljen engem az, hogy a szomszéd városban Mari néni utcájában már megint életre keltette valaki a kukát, ami kóbormacskákat eszik unalmában? Vagy, hogy három utcával odébb sorozatgyilkostól rettegnek, ha egyszer engem márpedig nem fenyeget? A kérdésén viszont elmerengek. Nem, erre célszerűbb lesz nem az igazat mondani, az azért világos. Finoman vállat vonok.
- Valóban nincs rá óra, a dolgok ezen részét jobban szeretjük a szőnyeg alá seperni. - értek egyet vele lassan tehát. Csakugyan, majd valaki valamikor valahogyan megcsinálja ezt is, mindegy is, de még aurorszakon sem találkozhat ezzel a tárggyal. Ha mégis, nos, akkor is kérdéses, vajh mégis mit tanítanának rajta, és miért. - De mindig is jól kiszűrtem, ha valaki hazudni akart nekem, e mellett bírom a vér látványát, és persze... Talán nehezebb az egészben a kíméletlenséget megőrizni, amíg kell. Bár van, hogy más út járhatóbb. - persze, nem véletlenül bevett taktika a jó zsaru-rossz zsaru. Ezt nem is hallgatom el tehát, főleg, hogy így most ketten vagyunk: valamelyik szerep megeshet, csak rá vár.
Ahogy azonban szép lassan elérünk a célállomáshoz, még egy kérdés megválaszolásra vár, és megvallom, nem bánnám, ha azt a választ kapnám, ez mindene. Sőt. A nővérét nem ismerem különben, nem ismerhetek én sem mindenkit, talán a név ismerősen csengene épp, ha valóban belegondolnék: de nem gondolok.
- A hashajtó nem rossz ötlet, és talán akadna is egy vendégem, aki bizonyára... Nagyra értékelné, de átmaratni az üstöt azért kár lenne érte... Nem akarod tudni, mennyi idő, míg sikerül megérteni odafent, hogy nem még hat papírt, két hét várakozást, és egy újabb, az új beszerzését indokló levél megírását szeretném, hanem csak a régi pótlását... - vigyorintok rá - Bár ezek szerint nem ez a kedvenc részed. - állapítom meg. Kérdésére vállat vonok. - Nem voltam belőle kiemelkedő soha, annyira megy, amennyire muszáj, és inkább időhúzásnak érzem ezek fölött gubbasztani, semmint hasznos tevékenységnek. Megvallom, felcsillant bennem a remény, hogy esetleg lepasszolhatom neked... - felelem nagy ártatlanul, bár sejtem én, hogy nem kér a lehetőségből. Nos, ez van, talán azért valami egyszerűbb dolgot így is rásózok majd a hét folyamán: mint mondjuk a hashajtót, és vízhajtót. Hogy ő minek nevezi közben őket, illetve eredeti rendeltetésük szerint minek kéne lenniük, nekem aztán mindegy. Bár egyes mellékhatásokat persze sajnálatos módon nem engedhetek meg; nem, mintha engem megrázna, ha valakinek kiégne a nyelőcsöve vagy a belei mondjuk.  S azt persze nem tudom, hogy ki a tanára, bár ha tudnám, aligha bírnám röhögés nélkül... Nem, nem hittem volna, hogy tanárnak megy, éppen ő. Bár lehet, csak nem ismerem eléggé Pitont - voltaképpen már akkor se ismertem olyan mélyen, és évek óta nem beszéltem már vele. Bár meg kell valljam, nem is érzem hiányát.
A kérdésre válaszolván azonban, mert persze érzem én, hogy ezzel csak részben adtam neki választ, még valamit hozzáteszek:
- Legendás lények gondozásából voltam kiemelkedő, a legtöbb lény idomítás nélkül is engedelmeskedik nekem... De nem, sosem gondoltam rá, hogy ezzel a tudással bármit is kezdjek, mielőtt megkérdeznéd. Ami ide kell... Azokat jobbára nem tanítják a Roxfortban, hogyan bánj a késsel, vagy mi az, amitől már valaki elvérzik; például, ha levágod a lábát, az nem feltétlenül jelent gondot, de ha végigvágod a combját, onnantól nem tanácsos sokáig magára hagyni azért...  - sokáig? Pár percig se, de ez most részletkérdés. Bár, ez is függ a vágás pontos helyétől, mélységétől, de részletekbe nem megyek bele. Mondjuk igaz ami igaz, amúgy se vagdosunk végtagokat túl gyakran, macerás visszanöveszteni őket. Bár tény, ha mégis vágjuk őket, akkor azt kézzel; ha leátkoznám valamelyiket, azt többé nincs az varázsló, aki visszabűvöli a helyére. - És persze azt se árt tudni, mit hol keress. - mert van, amit nem tanácsos eltalálni, mondjuk, és vannak olyan pontok is, amik kifejezetten fájdalmasak tudnak lenni.
Akárhogy is, eztán belépek a kérdéses terembe, melyet kintről félig már látott, s ha utánam jön, megállok az ajtónál, s intek a terem felé.
- Jellemzően itt dolgozom, hacsak nincs valami oka, hogy más helyet válasszak... Nézz csak körül. - nem, egyelőre nem kívánok semmihez sem külön magyarázatot fűzni, kíváncsi vagyok, ő magától mire jut. Maga a hely, mintegy középkori kínzókamra, számtalan már régóta ismert és használatos kínzóeszköz mellett azonban akad néhány újszerű, a modern kor teremtette dolog is, s persze nem egy mágikus ketyere is. A sarokban pedig, egy farostlemez vastagságú falak - meg persze a megfelelő hangszigetelő bűbájok - által elszeparált helyen két egymásba fordított teknő, tele vízzel. A felső átlátszó, a vízben pedig egy férfi "lubickol", csak a feje van ki a vízből. A víz amúgy tiszta, az úriember pedig alighanem nemrég csobbanhatott, hiszen a bőre nem azt jelzi, hogy már órák óta ott időzne. Nos, csakugyan, ő mondta, hogy szeretne lefürdeni, miután illedelmesen megkérdeztem, nem vágyik-e valamire, mielőtt nekikezdünk. Arról én nem tehetek, hogy ő nem úgy értette, hogy napokon át szeretne abban a vízben üldögélni, annak cseréje nélkül úgy, hogy időnként esetleg hashajtót adok neki. Na és, ha elkezd rohadni a bőre, elférgesedik a húsa? Nem azt mondta, hogy tiszta akar lenni, hanem, hogy fürdeni akar... Akárhogy is, Ruth-nak háttal ül, a hangszigetelés pedig kétirányú, így hacsak be nem lép hozzá, nem veszi őt észre. Igaz, abban az esetben intek felé fejemmel: még ne. De persze, ha szeretné, etetheti ő. Nekem úgysincs kedvem a pofájához minden nap. Amolyan régi ismerős - méghozzá a "jobb" körökből, így látható bal alkarján a mára már kifakult, halovány, de félreismerhetetlen Jegy is -, és bár az ő szavaik se szoktak meghatni igazán, előfordul, hogy valamennyit engedek: akadhatnak dolgok, amiket eltusolok, ha úgy adódik. De ő, Axton Bloom, ő más: egyszerűen túl hülye, hogy az ember foglalkozni akarjon vele. Hozzá nincs... Hm, kedvem.
Vissza az elejére Go down
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-02-06, 16:02


Raziel és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Nem? Akkor lehet mégis inkább elmegyek. - Nem bírja ki mosoly nélkül, de csak tréfál (a maga fura humorával és felvágott nyelvével), mert nem tervez lelépni. Ha unalmas is lesz idelenn, hát ez van. Lehetne rosszabb is. Az auror-gyakornokság biztos az, biztosan ő lenne a lóti-futi alak. Itt legfeljebb egy folyosót kellene csak futni egyik ajtótól a másikig, bármi is legyen e súlyos fa ajtók mögött. Az kibírhatónak tűnik. Azon megint egy félmosoly jelenik meg arcán, ahogy az ügyintéző hölgy nevét említi Raziel. Ruth maga nem ismeri, de a névtábláján a csinos égkék kosztümjére tűzve valóban ez a név állt. Amikor fent látta a megoldást, Ruth is hasonló véleménnyel volt, de persze annyi esze volt, hogy szóvá ne tegye, most is csak hallgatólagosan, kis mosollyal ért egyet.
Ahogy a hűvös folyosón haladnak, figyel Raziel szavaira, noha őrá ritkán pillant, inkább a helyet figyeli, zöld szemei élénken cikáznak ide-oda, mintha mindent meg akarna azonnal jegyezni, s következtetéseket leszűrni belőle. Nem kerüli el figyelmét hát a névtáblás ajtó sem, s az sem, hogy nem oda vetődnek be, hogy egy sor újabb papírmunkával foglalják le magukat még úgy fél óráig üres csevegéssel megfűszerezve, hogy aztán elküldjék őt kávéért tízórai tájban és utána nagy kegyesen belekezdjenek valami elméleti fejtágításba, mindent csak nagyon-nagyon nagy-vonalakban mesélve el. És gondosan elkerülve a tények brutalitását. Üdítő csalódás az őszinteség, amit kiérez Raziel szavaiból. Akkor pillant csak oda rá, mikor a tévedést említi. Nocsak, van ilyen? Auror apja és nővére nem szokott ilyeneket említeni soha, maximum ha valaki mégis ártatlannak bizonyul, elintézik annyival, hogy a bizonyítékok tették az illetőt ártatlanná. Csak a bűnösök jutnak ide le, de hogy valaki tévedésből... Ez érdekes.
- Nem, valóban nem akarok és nem fogok az lenni. Nemcsak mert nem akarok rosszfiúk után futkosni árkon-bokron keresztül. Habár mondta, hogy a két szakma nem hasonlítható össze, de ha emiatt mégis úgy érzi, hogy az idejét rabolom, elnézését kérem, természetesen elküldhet vagy elfoglalom itt magam az egyik sarokban, ahol nem vagyok útban, otthon meg mondok valamit. - Így korrekt. Kár lett volna tagadni, elvégre elég jó emberismeret kell egy ilyen munkához és nem véletlenül vágta le a vallatómester alig két perc alatt, hogy Ruth és szülei szándékai merőben eltérőek. Azt viszont nem mondja meg, mik is a tervei valójában, ha érdekelné Razielt, akkor szedje ki belőle. Ez megy elvileg úgy is neki. Mindenesetre nem utal rá, hogy szüleivel beszéljen a férfi helyette. Vállalja tetteit, így is a kitagadás pengeélén egyensúlyoz. Karácsonyra nem mehetett haza, a szünet többi részét meg itt töltheti gyakorlaton, egy közeli kis hotelben szállva meg, de haza nem mehet.
- Rendben, köszi. Valóban nem. - Mosolyodik el, s örül a tegezés felajánlásának, mert így neki is könnyebb s tényleg nem sokkal lehet idősebb a másik. Ránézésre igaz, legfeljebb csak tízzel többnek tippeli meg Razielt, mint amennyi valójában, de ha tudná az igazi korát, az sem számítana. De ahogy fogalmaz a férfi, az sokkal jobban leköti Ruth gondolatait. Ismeretlenek vélt jóléte... Hú, ettől szülei tuti kiakadtak volna, ha ő így nyilatkozna otthon, pedig Razielnek igaza van. S csak Ruth próbálja belelátni, hogy ez nem csupán elhivatottság kérdése?
- Hogy jöttél rá, hogy ebben vagy jó? Mármint.. erre óra nincs tudtommal máshol sem, hogy derül akkor ki, ki alkalmas erre? - Kíváncsi, mert próbálná felmérni előre, látatlanban, mennyire reménytelen ez az egész. Bárcsak kiderülne, hogy átkokon túl valamiben ő is jó lenne, csak nem tudott róla. Kíváncsian kukkant be - már amennyire belát - a vallatóterembe, tekintete mohó érdeklődéssel falják a látottakat és élénk fantáziával egészítik ki azt, amit a homály és sötétség elbizonytalanít vagy eltakar. A másik terem és a kérdés viszont... Ajjaj! Pompás, reméli Raziel tud Ruth másik nővéréről, a híres bájitalkeverőről az Abszol-útról, mert akkor már megint egy újabb elvárással és várható csalódott arckifejezéssel nézhet szembe.
- Az attól függ, mi a cél. Már megy, hogy recept alapján jól csináljam meg a főzetet, de fejből nem készítenék semmit, hacsak nem akarod vallatáshoz használni, mert esküszöm, még a derítő-levem is heveny hasmenést tud okozni, más meg átmarná azt a vaskos asztalt is ott üsttel együtt. - Tulajdonképpen lehet erre kéne karriert alapozni. Egy idő után olyan hírhedt lenne a főzete, hogy bárki bármit önként és dalolva bevallana, csak ne kelljen lenyelnie amit a lány kotyvasztott. A recept alapján készítés is csak az egyszerűbb kotyvalékokra igaz, ami még kevés lesz a RAVASZ-hoz, hogy bejuthasson az auror-képzésre. Ehhez még ha egy hétig oldatlan, tömény jószándék-szirupban pácolná Pitont, akkor se adna jó jegyet rá a tanár. Ellenben Raziel kérdésére de gúnyosan mosolyogna és ő is biztosítaná a kínzómestert, hogy Ruth ideális partner lenne itt neki, de még csak kávét se főzessen vele magának, biztos, ami biztos alapon.
- Ez lenne a másik, amiben jó vagy? - Utal vissza a korábbi beszélgetésre. Ha igen, az Ruthra nézve gáz, máris temethetné a gondolatot, hogy ő is vallatómester legyen.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-02-06, 03:52



Ruth & Raziel








Sokak számára lehetne ez a hely elrettentő már pusztán az elhelyezkedése, a sötét nyirkossága miatt is, pedig még semmit se láttak; de a fantázia szörnyű dolgokat képes előrevetíteni, még, ha néha talán a valóság rosszabb is... Éppen emiatt is döntöm el magamban, hogy lehetőséget kínálok a leánynak, aki ma hozzám érkezik majd; ha akar, tőlem aztán haza is mehet. Nekem ugyanis nem fog hiányozni, alighanem neki se fog ez az egész. Azt meg nem akarom hallgatni két nap múlva, hogy nem bírja ezt az egészet - főleg nem a szüleitől, vagy efféle. Nos, most tehát már nincs más dolgom, mint várakozni, s hamarost meg is hallom a lift szokásos, jellegzetes hangját. A félreismerhetetlen hangot, mely egyértelműen jelzi nekem, hogy közeleg a vasketrec, amiben ezúttal különleges vendég utazik, nem áldozatot hoznak, nem ellenőrzés lesz, és nem is egy felettes, vagy egyéb minisztériumi alkalmazott látogat el hozzám - bár azok nem nagyon szoktak, csak, ha valami különleges kérésük akad, amit lehetőség szerint fű alatt kéne intézni... Más ügyben inkább engem kéretnek fel magukhoz. Biztos az otthoni környezet adta előnyök miatt, na meg a presztízs, a hatalom... Engem meg nem érdekel túlzottan, amíg végső soron azt tehetem, amit akarok, kisebb-nagyobb megkötésekkel. Mint például, hogy nincs halál, és bizonyos maradandó sérülések is a tabu kategóriába tartoznak; bár nem mind. Akárhogy is, akadnak kritériumok, papírmunka, néha egy-két ellenőrzés, és effélék; mégsem jöttek rá mindmái napig, hogy akadnak időnként dolgok, amelyekről hallgatok, sőt, adott esetben még az elhallgatásukban is segédkezek. Igaz, ezek sokszor olyan részletei az egésznek, amelyek elfedése néha nem elég, hogy az illető megmeneküljön - sem tőlem, sem a további büntetésétől.
Akárhogy is, a lift megérkezik, némi nyikorgás társaságában pedig kiengedi magából utasát, ki nem meglepő módon egyedül van - sok mást nem is vártam ugyan, legfeljebb a szülők egyikét, de határozottan jobb ez így. Végigfuttatom rajta tekintetem, magamban nyugtázva kinézetét és öltözékét, s mivel más nem maradt hátra, így hát üdvözlöm is, illően, bár kezem nem nyújtom felé, úgy érzem, az most nem szükséges. Hangom azonban csakugyan kedves, vonásaim simák és ártatlanságot tükrözőek; éppen ez az, ami miatt kevesen gondolnának igazán bele, vajon mi megy itt... Emiatt tartanak jobbnak, mint elődeim, mert kedves és megbízható vagyok, visszahúzódó jellem, nyilván idelent sem folyik túlzó vérengzés, hiszen azt a végén az én lelkem sínylené csak meg igazán. Ezek azok a tulajdonságaim, amik miatt végül is könnyedén nyerem el mások bizalmát; így talán az övét is majd. De majd elválik.
De előbb tehát a már kigondolt kérdés következik: egyáltalán marad-e a leány, vagy még ezzel a lendülettel kíván eltávot venni innen? Mert itt aztán mindenre van lehetőség, arra is, hogy rekordsebességgel tűnjön el úgy, hogy a gyakorlatot mégiscsak teljesíti közben - már papíron. Másoknál is működik ez a rendszer, jó pénzért, vagy mikor miért, nem? Hát még ő lehet hálás nekem, hogy juttatásokat nem kérnék cserébe: "Elmehetsz. Utána az emeletről is". Bár lehet, én mennék el csak, az szintről meg ő... Egyre megy. A szavai hallatán azonban akaratlanul is elmosolyodom, szórakoztató elgondolás, meg kell hagyni.
- Milyen drasztikus lennél... Ugyan, nyilván nem lennék olyan kegyetlen, hogy olyan dolgokat mutassak, amik hónapokig kísértenek... - de, lennék. Talán nem olyasmivel nyitnék persze, vannak dolgok, amiktől megóvnám, nem kell neki itt mindent látnia, én sem örülnék, ha híre menne egy-két dolognak, más dolgoktól azonban nem óvhatom meg. Ezt bizonyára ő is tudja, ezért nem is megyek bele abba, milyen tapintatos is (nem) leszek én az elkövetkezendő napokban. - Értem. - önszántából, nocsak: vettem észre, egyébként meg, de meg is lepődtem volna, ha úgy toloncolják le ide, erőnek erejével, miközben hevesen sikítozva tiltakozik, és testét csavargatva dobálja magát az őt erősen tartó kezek között. Tehát érdeklődik, rendben, majd meglátjuk, ez mire elég. Na nem, mintha ne láttam volna már érdekességeket; akit olyannyira elvakított önnön pusztítás iránti vágya, hogy igazából amiatt volt alkalmatlan erre az egészre. Nem lehet ész nélkül tombolni, és főleg nem öldökölni, ha már egyszer célt is találtunk, nem igaz? Annak is megvan a maga helye és ideje, jellemzően nem ezen falak között. Mert, ha valakit el kell hallgattatni, azt jellemzően nem én végzem, és jobb is ez így. Bár időnként akadnak furcsa megbízatások...
Akárhogy is, de átveszem a felém nyújtott papírost, s vetek rá egy pillantást, habár láttam már ilyesmit, azért nem túl sűrűn, így kicsit mindig meglepődöm rajta, hogy nekem efféle pergamendarabokkal mégis mi a francot kellhet kezdenem. A diszkrét áthúzást látva kissé felvonom szemöldököm, majd csak gunyoros félmosoly suhan ajkaimra.
- Amanda - Ingatom kissé fejem, hangsúlyom enyhén lemondó, s ez alighanem mindent el is mond. Akárhogy is, a lapot kettéhajtom, s zsebembe süllyesztem, egyelőre nincs vele dolgom, majd a nap végén kell vele foglalkoznom, addig csak egy újabb értelmetlen fecni, úgymond.
Így hát megindulok a folyosón. Nyirkos, kissé dohos a levegő, a fáklyák pedig gyér félhomályt biztosítanak számunkra csupán, de nekem ez tökéletes, megszoktam. Hogy ő fázik-e, arra nem kérdezek rá, egyszerű bűbájjal ezt orvosolni lehet, de biztosra veheti, hogy nem én fogom ezt elvégezni szükség esetén. Maximum, ha megkér, de az sem lenne épp jó pont. Akárhogy is, haladtunkban folytatjuk a társalgást, miközben elhaladunk néhány régies, fából készült, tömör ajtó előtt, s sejthető, hogy nem csak masszívnak tűnnek: ezek bizony azok is. Természetesen mágiával felvértezve, ezeket nem nyitja egyszerű bűbáj, és nem fogja tűz sem; túloldalukon pedig nincs kiutat sejtető, hatalmas ablak, vagy efféle. Bármi lapul is egy-két ilyen ajtó mögött, az aligha jön elő, amíg nem hívják - jobban mondva engedik ki. Kivételt képez a jobb kézre eső legelső, annak színe kicsit sötétebb, s nagyjából a háromnegyedénél - lentről mérve - Raziel neve díszeleg. Aligha az enyém állt ott eredetileg, sőt, de sem titulus, sem más nem virít más ott, úgy tűnik, csak ennyire tellett. Akárhogyan is, de ami az ajtó mögött rejlik, jelen esetben alighanem amolyan mondvacsinált iroda lehet, vagy valami efféle. Nos, én nem használom olyan gyakran, mint talán kellene, és most sem vezetem oda a gyakornokom, így egyelőre titok marad, egészen konkrétan mi rejtezik odabent. Menet közben persze figyelem Ruth minden szavát, nem is engedném meg magamnak ugyan, hogy ne tegyem.
- Minden ember más, így vagy úgy, ahogyan a titkok is, amiket őriz. Éppen emiatt sem tekinteném ezt a szakmát unalmasnak, nem lehet a megszokások vezérelte rutin alapján végezni, ámbár kétségkívül az életemért nem kell aggódnom, sem azon tűnődnöm, vajon az okok és a bizonyítékok, amiket valósnak vélek, ténylegesen is azok-e; az ilyesmi itt úgyis kiderül, a tévedésért pedig más felel... - felelem, némileg felfedve, miképpen is látom én e dolgokat - Másfelől elsőként tudhatok meg dolgokat, a maguk teljességében, olyan részletekkel együtt, melyekre az ítéletmondók adott esetben már nem kíváncsiak, ilyen vagy olyan okokból. Ez másfajta munka, semmint odakint futkosni az ellenségnek vélt emberek után, de azt hiszem, elég távol áll a kettő egymástól ahhoz, hogy ne akarjam igazán összehasonlítani. - egy fél pillanatra rá pillantok, majd folytatom - De egyáltalán nem akarsz valójában auror lenni. - ez inkább ténymegállapítás, semmint kérdés, bár ha akarja, elmondhatja, vajh akkor mi akar lenni? Mert érzem én, hogy semmi kedve a szülei nyomdokaiba lépni, de arra e várjon, hogy én még ma rohanok, és erről beszámolok neki is, hátha belátóak lesznek, ha én mondom. Nem, nem. Nyilván meg tudnám őket puhítani, ha igazán akarnám, de eszemben sincs, egyelőre nem érzem úgy, hogy bármit is tennem kéne ebben az ügyben. Majd megkér, ha akar valamit, én meg vagy elutasítom, vagy nem, majd elválik, akkorra hogyan is állunk.
A kérdésére vállat vonok, de elsőre azonban mégsem arra felelek.
- Tegezhetsz. Velem leszel egy hétig, nem kedvelem az efféle távolságtartó, irodista formákat, és talán nem vagyok még annyira túlkoros sem. - felelem hát, nem annyira ajánlat, mint kérés, persze, ha jobban kedveli a hivatalosabb formulákat, maradhatunk annál is. De úgyis csak ketten vagyunk, szerintem belefér.
- Hozzád hasonlóan az én családomba is akad auror, de elképzelni sem tudtam volna, hogy mások, ráadásul döntően számomra ismeretlen senkik vélt jóléte miatt vásárra vigyem az életem. Nincs bennem elég elhivatottság ahhoz, de úgy gondoltam... Talán azt azért kihasználhatom, amiben jó vagyok, és ez volt az egyik ilyen. - azt nem fejtegetem, hogy másképp valószínűleg már rég börtönben lennék, mert afféle hóbort ez, amiről különben sem mondanák le. Sőt, nem is mondtam soha, és követtem el nem egy olyan dolgot, amire ha fény derülne, talán nevelőapám befolyása sem tudná eltusolni a kérdést, vagy ha mégis, hát igencsak... "hálásnak" kéne lennem, hogy takarítson utánam, úgymond. Bár egy ideje nem keresett, és nem is bánom, a frász kerülgetne, ha egyszer csak betoppanna ide, vagy bárhova, egyáltalán az életembe újra. Igaz, néha ír, de esküszöm, bár ne tenné.
Végül a folyosó elkanyarodik, enyhe ívvel balra, mely végén két ajtó nyílik: az egyik alighanem a vallatóterem lehet, erre utal a berendezése is, bár innen még nehéz megítélni, pontosan mikkel van tele, de semmi szívhez szólóval, az bizonyos. Ha mást nem, a falról lógó láncok, kötelek, az egyik kisebb asztalon heverő több, bizarr eszköz nem azt sugallja, hogy itt baráti csevejek szoktak folyni; a többire egyelőre pedig nincs rálátás. Ami a másikat illeti, az egy bájitalfőzésre berendezett, kisebb terem, jól felszerelt, de nem a legkorszerűbb azért, hátulján apró, fekete ajtó nyílik, alighanem raktár lehet.
- Mennyire értesz a bájitalfőzéshez? - kérdem, mintegy mellékesen. Ha mást nem, ilyesmit rá tudok sózni. Ehhez én ragaszkodtam annak idején, inkább magam keverem ki a dolgokat, vagy ha nem megy, kérek segítséget, esetleg vásárolok kész dolgokat, de így kevésbé tudható, mégis mikor, kinek mit adok be és miért, mintha más osztályoktól kérnék ilyesmiket. Meg persze gyorsabb is. Nagy kár, hogy annyira azonban nem szeretem ezt az egészet, ha ő esetleg igen... Hát, én aztán nem állok majd útjába, ebben biztos lehet.
Vissza az elejére Go down
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel 2015-01-31, 19:53


Raziel és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tény és való, az év szülője díjra bátran nevezeht az, aki gyakorlatra ide küldi a lányát. Még gyorsan papírt is kellett rá gyártani fent, szánalmasan mugli-módra csak áthúzták tollal a Brit-Ír Kviddicsliga Központi Irodája címet. Ebből a papírból volt a legtöbb, minthogy a Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztálya bonyolítja a legnagyobb forgalmat mindig diák-gyakorlatok címén. Ide le senki nem akart jönni még, először vissza is kérdeztek, nem véletlenül a tárgyalótermekbe megy megfigyelésre, esetleg írnoknak vagy ilyesmi? De végül kiállították a szakszerű papírt, amivel jelentkeznie kell odalenn egy bizonyos R. Z. Arkell-nél.
Sóhajt egyet, mikor az utolsó boszorkány is kiszáll az eggyel fentebbi szinten és végre megszabadul furcsállkodó pillantásától, amiért ő tovább halad lefelé. Ahogy szétnyílnak a lift rácsos ajtai és kilép belőle, azonnal kiszúrja a férfit, ami mondjuk nem nehéz, egyedül vannak idelenn és nem éppen zegzugos a hely.
- Én vagyok, üdvözlöm. - Bólint rá a kérdésre, és akkor ő sem nyújtja a kezét, csak egy pillanatig fürkészi Raziel vonásait és tekintetét. Vajon előtte hányan csodálkoztak már rá, hogy egy vallatónak hogyan lehetnek ilyen finom vonásai? S kellemes hangja. Magában Ruth úgy képzelte el, mint akinek arcéleit baltával faragták ki, s bár szülei említették, hogy kedves, ezt Ruth csak úgy tudta összeegyeztetni egy ilyen szakmával, hogy van valami reszelős, érces él lehet a hangjában, amitől már az embernek alapból futkosna a hideg a hátán, kedvesség ide vagy oda. Elmélázni ezen persze nincs idő, mert azonnal kérdést kap, ami kicsit bonyolultabb annál, hogy mi is a neve? Szerencsére rögtön választ nem kell adnia, mert Raziel kifejti, miért is kérdezi, s a mondandója végén Ruth arcán mosoly jelenik meg a fanyar fajtából.
- Én meg vágjak otthon megviselt fejet, és néha keltsem fel magamat éjszaka, hogy kiáltsak egy nagyot mindenki rémületére, mint aki lidérces álmokból ébred és egyes tárgyak láttán fogjon el a reszketés, lehetőleg minél több üvegpoharat törve el pár hónapon belül? Ez egyrészt nem válna be, másrészt bármilyen furán is hangzik, ugyan ide küldtek, de önszántamból jöttem. - Azzal a papírt nyújtja is Razielnek, amin majd jegyeznie kell Ruth viselkedését, eredményeit, hozzáállását és feladatait, plusz a jelenléti ív a hátoldalán, főoldalon meg csúfondáros felüljavítása az osztály megnevezésének. S egyúttal Raziel nyomába is ered, vagyis inkább felzárkózik mellé. Talán nemcsak a lelki dolgok miatt vélte úgy a férfi, hogy Ruth nem tervez itt hosszú távra, vagy nem tudja egészen, mire vállalkozott, mert igaz, hogy nincs meleg idelenn, de Ruth nem öltözött túl. Odafenn lerakta a kabátját az erre kijelölt helyre, így most csak egy combközépig talán épphogy elérő kis ruhát visel, többségében kékes árnyalatú apró virágmintákkal, és csípő tájékon két zsebbel - innen került elő a négyrét hajtott papír -, s ehhez fekete harisnya párosul. Erre a röviujjú ruhára omlik le vörös haja kibontva, és nem úgy tűnik, mint aki libabőrös lenne, hiába szabadok karjai. Kezeit újra zsebre dugva halad és ideje válaszolnia is az eredeti kérdésre.
- Egyébként többnyire azért küldtek, hogy ezzel csináljanak kedvet nekem az aurorsághoz, mondván, az mégiscsak izgalmasabb. Én meg azzal érveltem, hogy az igazi izgalom inkább itt lehet, mert itt tudhatja meg az ember a tettek mögötti miérteket, okokat, indítékokat, itt derül ki legelőször a történet, és ez izgalmasabbnak hangzik, lótni-futni mindenen keresztül. Úgy vélik, biztosan meggondolom magam, miután látom, hogy ez milyen unalmas és egyhangú, ugyanakkor rémes, s testileg-lelkileg felforgató. Én meg nem vagyok az a megfutamodó fajta, hogy visszavonjam a szavaimat, így kerültem ide. - Fejezi be történetének rövid összefoglalóját, melyről érezheti Raziel, hogy igazat mondott Ruth. Afféle büntetésnek szánták neki ezt az egészet, hátha ettől észhez tér, de ő inkább kivár. Lehet tényleg tetszeni fog neki mindez, vagy másképp lesz hasznára ez az egy hét vagy Raziel ismeretsége.
- Ön miért választotta egyébként ezt a szakmát? - Kérdez vissza, míg haladnak a folyosón, vagy tán már el is érik a céljukat. Kíváncsi, mi vitte rá a másikat, azon túl, hogy akkor biztos erős a gyomra és nem érzékeny a lelke.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Ruth & Raziel 2015-01-31, 03:42



Ruth & Raziel








A Minisztériumban dolgozni alapvetően jó dolog. Egyfelől a legtöbb munkatárs kedves, a maradékkal pedig nem érintkezek túl sűrűn... Na jó, ez így nem teljesen igaz, de alkalmazkodó vagyok, és elviselek sok mindent.
Az viszont már mindenképpen igaz, hogy vannak, akik olyannyira naivak, hogy őszintén szólva nekem aztán elképzelésem sincs, hogy ha az élet más területein is ilyenek, a mindennapokban, mégis hogy nem haltak még meg? Mert egy szakácsnál ez talán nem probléma, de egy auror már nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy úgy higgye, én itt lent, az alagsorban, a kínzókamrák rejtekében kedves szavakat suttogok áldozataim fülébe, amitől azok majd pikk-pakk megtörnek. A Minisztérium nem hisz a veritaserumban, nem véletlenül nem használják a tárgyalásokon, így én sem élek vele a kihallgatásokon, úgy amúgy sem lenne túl izgalmas. Ráadásul tényleg kijátszható dolog, ellenben engem nem vernek át... Feltűnik, ha a képembe hazudnak. Talán nem vagyok olyan jó legilimentor, hogy bármit kiszedjek belőlük csak az elmém erejével, de nem is erre fektettem a hangsúlyt. Feltűnik, ha hazudnak, és ez bőven elég, mert onnantól már csak rajtam múlik, képes leszek-e megtörni őket így vagy úgy. Egyébként is - ha testben megtörtem őket, onnantól már csak egy lépés a lélek leigázása, és a siker szinte teljesen bizonyos.
Azonban ez nem megy mosolygással, kedvességgel. Sőt. Ez rendszerint vérrel, verejtékkel, és rengeteg kínnal jár, már nem az én számomra mondjuk... És persze rakják csak össze a kezecskéjüket, hogy itt vannak, mert ha a Nagyúr még élne, és mellette jutottak volna a kezeim közé...! Mert itt persze nem élhetem ki magam teljesen, de arra jó, hogy ne forduljak teljesen magamba, hogy némi jó érzés eltöltsön a mindennapokban, és, hogy ezáltal az élet egyéb területein az maradhassak, akinek szinte mindenki ismer.
Az azonban nem annyira megszokott, hogy egy pár úgy érezze, hozzám - azaz hozzám! - kell küldeniük a lányukat téli gyakorlatra, hogy meggyőzzem őt, auror akar lenni. Éppen én? Persze értem én, hogy ez veszélytelen, úgymond, hiszen az ellenfélnél már régen nincs pálca, na de ha ennyire féltik apuci szeme fényét, akkor kétlem, hogy affélére van szüksége, mint, amit itt láthat... Na de már mindegy, Amesbury-éknek neve van, én meg egyébként is hamar belemegyek a dolgokba, csak elkerülhessem a konfliktusokat... S majd elválik, vajh mégis kit akasztottak a nyakamba.
A lift előtt várakozom rá, a tömlöcök szintjén. Na nem, mintha itt nagyon el lehetne tévedni, mégse akarnám, hogy csak úgy kódorogjon itt. Egy vörös hajzatú lányt várok, és remélem, egyedül jön, mert ha a szülei kísérik, ideje lesz tényleg lemondanom róla. Na persze, mindegy, hogy néz ki amúgy, erre nem sokan jönnek, az első tizenéves ő lesz. A falnak dőlök, kezeim karba fonom magam előtt, tekintetem a liften, s várakozom. Ahogyan annak hangja felcsendül, szinte biztos vagyok benne, hogy ő jön, s nem is csalódom.
Amennyiben jönne valamelyik szülő is, hajlandó vagyok néhány szó bájcsevejt folytatni vele, kedves és aranyos vagyok, s csak, ha ő(k) eltávot vesznek, fordulok igazán a lány felé, azonban ha egymaga jön, akkor a teljes figyelmem természetesen azonnal egyből a leányzóé. A szinten amúgy nincs igazán meleg, de nem fog megfázni azért, a falak kopárak és sötétek, mindenféle díszítést, sőt, festést is nélkülöznek, a folyosó pedig, mely mögöttem vezet valamerre, a sötétbe vész, nincs kivilágítva. Bár sejthető, ha megindulnánk arra, lépteink hatására néhány fáklya azért biztosítana valamennyi világosságot. Ami engem illeti, sötétbarna nadrág, hozzá illő öv, szürke ing, és fekete cipő alkotják öltözékem. Idelentre felesleges nagyon kiöltözni, az az igazság...
- Ruth Amesbury? - kérdezem, nem, mintha ne tudnám, hogy ki ő. - Raziel Arkell - mutatkozom be, de nem nyújtok kezet, vagy efféle. Az mugli szokás, és én csak abban az esetben csinálok effélét, ha úgy hiszem, hogy a másiknak az a normális: márpedig ő varázslók gyermeke. Végignézek rajta, bár nem tolakodóan; alig feltűnően futtatom végig rajta tekintetemet.
- Mielőtt bármit is tennénk, meg kell kérdeznem, hogy valójában miért vagy itt. - kezdem lassan - Nem tudom, a szüleid mit mondtak erről a helyről, avagy rólam, de tudnod kell; itt nem találsz semmit, ami az auror szakma messziről szemlélt csillogását sugározná, sőt: ez még rosszabb, mint a kinti valóságban üldözni a bűnt, vagy amit épp, bár annak is megvan a maga mocska éppenséggel... Ez a világ azonban még annyira sem való érzékeny lelkűeknek, vagy gyomrúaknak... Így ha nem vágysz ide, elmehetsz. Anyádéknak természetesen ebben az esetben azt fogom mondani, amit hallani akarnak, hogy az egész hetet nálam töltötted. - közlöm hát, majd csak várakozva kezdem firtatni arcát. Döntsön most, van rá lehetősége, de később ne halljam a nyafogását, vagy azt, mennyire sajnál bárkit is. Nem érdekel. - Természetesen, ha maradni kívánsz... Akkor gyere. - fűzöm azért még hozzá, hogy egyértelmű legyen, nem elküldeni akarom: s, ha velem akar jönni, akkor meg is indulok, ezt a társalgást folytathatjuk a haladtunkban is; s ahogy a sötét folyosóra lépünk, valóban fellobban néhány fáklya, hogy fényükkel komor félhomályba burkolják eme rideg falakat előttünk. De persze, ha úgy döntene, hogy elmegy, nos... Én aztán nem állom útját; legfeljebb a lift, ha azóta elhívta valaki, abban az esetben megvárom vele, míg visszaereszkedik ide, ha azonban a lift itt van... Nos, tőlem akár mehet is, jobb lesz ez így. Persze, lehet, holnap mégiscsak visszatérne, bűntudat, vagy kíváncsiság, vagy fene tudja, mi által vezérelve, de ez a probléma majd akkor foglalkoztat.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ruth & Raziel

Vissza az elejére Go down

Ruth & Raziel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London :: Mágiaügyi Minisztérium-