2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Szóval elérhetetlennek tűnök? Helyes… talán jobb lenne, ha mindenkinek szétnyitnám a lábaim?! De ezt a kérdést inkább magamban teszem fel… A válaszom erre egy szúrós pillantás volt, amíg rám nem mosolygott… vissza mosolyogtam. Hát örülj is te majom! Sokat törödtem, hogy hogyan jöjjek ide… de ezt is inkább magamban. Istenem komolyan mondom, hogy nem tudom mit higyjek… Most mit akarhat tőlem? Mert ez az egész bűzlik. Mi a fenét akarhat? Aztán most ennél látvanyosabban nem is bámulhatna... szó szerint nyáladzik a lábaimra. Aztán elővettem egy zsepit a táskámból és a szája szélét kezdtem törölni. - Egy kis nyál kifolyt, gondoltam segítek. - Aztán játékosan meglöktem a vállammal és mosolyogtam... Hát tényleg nyáladzott és remélem nem veszi rossz néven ezt az egészet, csak kicsit viccelődni akartam vele Amikor áthajoltam fölötte, mintha… nem is tudom, hogy hogyan fejezzem ki magam. Nem találom a megfelelő szavakat... Talán mégsem vagyok annyira közömbös számára és talán, hangsúlyozom TALÁN, ő sem számomra, de nem tudhatom a szándékait… Megtanultam, hogy a szépfiúk mind ördögök és én kifejezetten szeretek a tűzzel játszani, sőt imádom a veszélyt. De meg kéne nekem is szólalnom, de mikor felkészülök rá ő belekezd másba… Szóval ennyire nem bízik a tervezésemben és mintát akar, hát legyen. - Hát ez úgy hangzik, mintha nem biznál a képességeimbe, de rendben mindenképpen hozok mintát... Hát azt a találkozot még megbeszéljük... - Ez lehet most kicsit gorombán hangzott, szóval rámosolyogtam és próbáltam kivágni magam a mosolyommal... Nem is tudom, hogy mit volt a célom ezzel a találkozoval. Talán jobb lett volna, ha el sem jövök... De legalább érdeklődik és próbálkozik, vagy legalábbis nagyon komolyan gondolja ezt az inges dolgot. Ez tetszik benne... Szóval nem látott még halvány barack színű inget? Hát ezen elcsodálkoztam, egy ilyen srác nem látott még olyat? Érdekes, szóval tudok megleptést okozni. Kérésére bolintottam egyet és mosolyogtam. - Szerintem szexi lennél benne, sok csajnak tetszene és mostanában divatba jött a színes ing, sőt szerintem te biztosan jól festenél benne. - Gondolom az őszinte véleményemre várt és nem hazugságra… Az igazat megvallva már így is dögös és abban az ingben még szexibb pasi lenne. Rá is kacsintottam a hatás kedvéért és csak most eszméltem rá, hogy mondtam... Most mondtam el neki, hogy szerintem dögös. Hát nincs mit tenni már kimondtam, és nem is bánom. Ha felszeretne szedni, akkor higyje azt, hogy van esélye, mert van is... - Szépnek tartasz? Ez aranyos és hát, akkor megtiszteltetésnek veszem a bókjaid... De szerintem a srácok csak olyan csajoknak bókolnak, akik bejönnek neki, de ha te barátoknak is szoktál, akkor elfogadom. - Na jó ennél bénábbat még nem is mondtam soha egyetlen srácnak sem... mj van velem? Teljesen el vagyok bénulva, sose voltam még ilyen béna... Hát ideje összekapni magam. Aztán fejemet az izmos vállára tettem és úgy folytattam a beszélgetést. - Remélem is. hogy jóvá teszed. Hát ha nem haragszol meg. akkor ezt nem osztanám meg veled. De nem beszélünk másról. mint az ingekről? Mesélj milyen volt az órád? Utána folytathatjuk, csak egy kicsit pihentessük a témát. - Elvettem a fejem a válláról és arréb csuszantam a padon. Nem rossz szándékból, de kell a távolság a végén még beleéli magát valamibe és azt jobb lenne kihagyni... Hisz tényleg csak egy egyszerű ismerkedés, semmi szükség arra, hogy félre értsen valamit. Aztán kisütött a nap és olyan szép volt a táj. Aztán újra rá néztem és mintha egy pillantra megállt volna a világ... Ez mi a franc volt? Lényegtelen, de ahogy engem néz, valami van a tekintetében. Talán vágy? Az lehetetlen, hisz ebédnél tudtomra adta, hogy nem érdeklem úgy... Szóval lényegtelen ezen gondolkodni...
Ahhhaa, szóval megrendelő lettem? - gondoltam magamban nevetve, egy kicsit átlátszónak éreztem a magyarázatát, ha nem jöttem volna be neki, akkor kétlem, hogy ezt a pasi-szédítő ruhát vette volna fel. - Lehet, hogy lenne más srác is, aki elhívna így, ha nem tűnnél ennyire elérhetetlennek. - szúrtam vissza egy kicsit, persze mosolyogva, de az a megrendelős szöveg nem tetszett túlzottan, meg a puszi után még fura is volt Viszont annak mindenképpen örülök, hogy a kedvemért nem farmerben jöttél - néztem még egyszer eléggé látványosan a lábaira. Láttam, hogy elgondolkodtattam az anyag és szín kérésekkel, úgy láttam rajta, hogy élvezi a fejben tervezgetés és az nem lehetett rossz út a fogadás és a jövő szempontjából, ha így felcsigáztam az érdeklődését. Megéreztem az illatát és a teste melegét, ahogy áthajolva rajtam hozzám ért és nem maradt hatás nélkül, bár talán ezt ő nem vette észre, nem tudhattam igazán, de nem tettem semmilyen mozdulatot a rejtegetésre, nehogy pont azzal vonjam oda a figyelmét. Végighallgattam a javaslatait, nagyjából tetszettek is, de azért tettem pár megjegyzést. - Örülnék azoknak a mintáknak, mert nem biztos, hogy a tervek alapján teljesen jól képzelem el, hogy élőben milyenek is lennének az ingek. És az a következő találkozás is jól hangzik! - kaptam fel gyorsan azt a fél mondatot széles mosollyal - Halvány pezsgő? Szerintem olyan színben még nem láttam inget, de érdekesen hangzik mindenképpen, főleg ha te is ajánlod. Abból is tudnál mintát hozni? Átvettem az újabb tervet tőle és áttanulmányoztam, érdekes gondolat volt a piros szín, magamtól soha nem jutott volna eszembe. - Valóban úgy gondolod? Szerintem még soha nem volt piros ingem, el se tudom képzelni, hogy hogyan állna. - ez tényleg így volt, nem tudtam beleképzelni magam abba a tervbe, pedig általában nem volt gond a képzelőerőmmel. - Igen, szépnek tartalak, bókolni pedig nagyon ritkán szoktam, így ha megteszem, akkor jó okkal teszem. - legyezgettem még egy kicsit az egóját. Meglepett az is, hogy nekem dőlt és a kacsintás is, jelnek vettem, hogy jó úton haladok nála, már talán nem kellett sok ahhoz a csókhoz. Azt láttam, hogy van még pár ember az udvaron, igaz nem túl sokan, de azért tanú lett volna elég a fogadáshoz. Meg, be kellett vallanom magamnak, hogy örültem is volna annak a csóknak, ennyi teperés után főleg. - Sajnálom az elszalasztott beszélgetést, majd igyekszem jóvá tenni. - kacsintottam vissza rá és picit közelebb hajoltam - Mi volt az a fontos, ha meg lehet kérdezni esetleg?
Hát ezt volt a minimum, amit elvárhattam tőle. Tényleg jól áll nekem ez a ruha. Természetesen nem lepnek meg a bókjai. Nem is tudom, de számtalanszor mondtak nekem ilyeneket. Igen különleges alkalom, mert nem volt gyakran ilyen találka, hogy a háttérbe ne legyen a radni gondolata. Természetesen én teljesen baráti alapon jöttem. Semmit nem szeretnék, amolyan megrendelőnek tekintem, aki nem néz ki rosszul. Hisz felajálottam neki, hogy elválalom ezt a munkát. Ha esetleg kicsi lenne a választok, itt is tervezhetek neki valamit. Tisztáni kéne vele, hogy miért különleges ez az eset… Bár volt már ilyen haveri összefutás Baileyvel. A dolgok nehezen indultak, de a végére minden rendbe jött. De nem szabad eltérni a tárgytól. Tisztázzuk a helyzetet… - Tényleg nem felvágás miatt, vagy azért, hogy ebbé tegyem magam, de nem gyakori eset… hogy egy srác semmi randi szándék nélkül elhívjon. Ez egy különleges alkalom és mindennek meg kell adni a módját. Egy megrendelőhöz csak nem jöhetek farmerben… Azt illetlen ddolog lenne. - Tökéketesen így gondolom. Egy ilyen alkalomhoz nem lehet felvenni egy farmert és egy polot… Apu mindig arra tanítot, hogy fel kell öltözni ilyen esetekben és én ezt megtettem.Aztán újabb dicséret és neki tetszenek az alkotásaim. Hát ennek csak örülni tudok. Igazából eddig egyedül apunak terveztem… más férfinak még nem. De sosincs korán korán elkezdeni. Sőt lehet, hogy ez egy jó alkalom a gyakorlásra. Gyakorolni sosem árt. Erre a bókra csak egyet mosolygok és elkezdek mocorogni a padon. Kellene a mappám, hisz vannak benne üres fehér lapok. Tudnék gyorsan összedobni egy egyszerű vázlatot, hogy mit szeretne. Nyúltam a mappámért. Sajnos át kellett rajta nyúlnom. Egészem addif, amíg neki nem döltem. Válasz helyett csak felmutattam a mappát. Aztán már el is kedzte sorolni az ötleteit. Könnyed anyagból világos. Selyemből vagy szaténből sötétebb alkalmiasabbat és a végére a megszokott fehér… hát alkalmakkor felvehetne mondjuk egy vajszínűt vagy egy pezsgőset. Az is nagyon elegáns és a véleményemet várta… hát felírtam a lapra az ötleteit. - Az elsőre azt mondom rendben. Legközelebbi találkozáskor tudok hozni mintákat… Aztán a sötét alkalmi… hát mindenképp selyemből ajánlom. Az sokkal kifinomultabb és gálánsabb megjelenést produkál, de a szatén sem rossz ötlet. Aztán az alaklmi fehér is jó, de kezd divattá válni a halványabb színes ingek. Mondjuk egy halvány pezsgőszínű selyem ing. Szerintem jól állna, de a te döntésed. Mindenestere én ajánlanám neked. - Mosolygok rá és bűszkén felvállaom a véleményem. Szerintem nem rossz a halvány színű ing… Nagyjából rajta is minden jól állna, mint nekem. Én még egy zsákban is szívdöglesztő lennék. De ezzel lehet, hogy csak én vagyok így. De nem is érdekes… a lényeg az az, higy magamnak tetszek. Nem kell mindig másnak megfelelni… Elég, ha én elégedett vagyok… de én mindig mindenkinek megfelelek szerencsémre… Aztán találtam egy tervet. Igen ez lesz a legjobb… hasonló volt, mint ami rajta van, de ez jobban ment hozzás színben. Sokkal több volt a piros A piros szín dögös, főleg a tűzpiros. Az a kedvenc színes egy férfi ruhában. Átnyújtom neki a tervet… - Tessék. Szerintem ez lenne az igazi. Szerintem nagyon jól állna a tűzpiros neked. Én kifejezettem imádom. De ezt selyemből kellene… úgy elegáns. - Mosolygok rá… Szerintem tényleg jól fog neki állni. Még a háza színéheznis megy. Nem mondhatja, hogy nem jó, de ki tudja. Az ízlésünk lehet ég és föld. Gyakran szeretem, ha a képzeletem szabadon száll ruha tervezés ügyében. Néha jó az extrém is. A kicsit vadabb, kirivóbb, a szexibb… persze sokan ezt nem értik meg, de nem érdekel a véleményük. Szerintem pont így kell felöltözni egy ilyen alkalomhoz… De nem látok bele a jelenlévők fejébe… sajnos! Aztán újabb hízelgés… Örül, hogy leült mellém, nem bánja… ez természetes dolog. Az én társaságomat mindenki megbecsüli még ő is. Jó hallgatni a hízelgését, de már egyre jobban érdekel, hogy van-e barátnője. Ha van és így bókol, akkor egy pöcs! Nem szeretnék valami rossz helyzetbe kerülni, de nem kérdezem meg, hisz tuti félre értené… inkább várom, hogy ő kérdezze meg. - Örülök, ha örülsz. A minimum, hogy nem bántad meg. Nem mindenkinek öltözök így ki. Szóval ez legyen egy piros pont. Szóval szép lánynak tartasz? A végén még azt hiszem, hogy bókolni akarsz… de én se bánom, csak egy fontos dolgot akartam megbeszélni Abivel… de tényleg nem bánom. - Neki döltem a vállammal. Azért érezze a súlyát, de rá is kacsintottam. Gondolom pontosan ezt akarja hallani… hát megkapja, de az igazat megvallva… szívesen jöttem el ide. Nem nagyon gondolkodtam a nemleges válaszon, hisz egy jó barátkozásnak sose mondok ellent. Jó kialakítani ilyen emberekkel valamilyen kapcsolatot. Sose lehet tudni, hogy mikor lesz rá szükség. Természetesen jó lenne valami másról is beszélni, remélem el kezd kérdezgetni és nem nekem kell majd…
Elpirult a bókomra, szerintem először sikerült ez kihoznom belőle, ettől úgy éreztem, hogy jó úton járok. Azt mondta, hogy miattam vette fel ezt a felsőt először, elhittem neki, mert nem volt okom, hogy ne tegyem, bár ahhoz képest, hogy pár órája még a hűvöset játszotta, ez egy elég nagy gesztusnak tűnt, mintha ő komolyabban venné azt a nem-randit, mint én. Talán nincs is olyan messze az a csók, mint gondoltam! - mosolyodtam el magamban magabiztosan és elkezdtem kicsit legyezgetni az egóját. - Köszönöm, ez tényleg nagy megtiszteltetés és a felső is nagyon szép, jól áll és tökéletesen illik hozzád! - kacsintok rá elismerően - Különleges alkalom? Annak tartod? Ez hízelgő! - villantottam rá a legmegnyerőbb mosolyom. Miközben a terveket lapozgattam a szemem sarkából néha odanéztem rá és láttam, hogy figyelt végig. Mit figyelt? Vizslatott! Tisztán láttam, hogy nagy hatással vagyok rá és ez még talán meg is lepte, szerintem nem ő szokott így nyálat csorgatni a pasikra, hanem mindig csak azok rá. Amikor átcserélte a lábait kicsit látványosabban odanéztem, éreztem, hogy szándékosan csinálta, de nem zavart, jó volt nézni a lábait, ezt nehéz lett volna letagadni. - Nem vagy borzalmas egyáltalán, tényleg jól áll és szép a felső! - bár ezzel csak magamat ismételtem, de ha ennyire akarta hallani, akkor rajtam ne múljon. Tényleg jól nézett ki, nehezen álltam meg, hogy nem bámuljam állandóan, de azt is láttam, hogy ez kölcsönös. - Kéne legalább egy valami könnyebb, szellősebb anyagból, nyárra, világosabb színekből - kezdtem a felsorolást - Aztán jó lenne egy selyem vagy szatén, ez sötétebből, alkalmakra. - erre kíváncsi voltam, hogy mit szól, volt egy-két ilyen ingem, de ezek mindig megosztók voltak - És kéne fehér is, öltönyhöz vagy frakkhoz, hivatalosabb eseményekre. - fejeztem be egy szolidabb kéréssel, majd még megkérdeztem - Szerinted melyikhez melyik terv illene leginkább? - Örülök, hogy így gondolod, mert én is szívesen jöttem! - persze nem csak miatta, de ezt neki nem kellett tudnia, egyelőre semmiképpen, talán soha - Én is szeretek ismerkedni, bevallom szép lányokkal leginkább, szóval egy kicsit se bánom, hogy leültem melléd ebédelni, remélem te se. - ezzel egy újabb labdát dobtam fel, egy kicsit ő is hízelegjen, ne csak én. Nem voltam benne biztos, hogy összejön a csók itt az udvaron, nem akartam, de úgy éreztem, hogy nem is kellett elsietnem, hiszen még csak pár órája kezdtem és úgy éreztem, hogy jól haladok, bár hogy mi felé, azt egyre kevésbé láttam kőbe vésettnek, egyre több lehetőséget láttam.
Nem csodálom, hogy meglepődik, hisz a barackszínűt ígértem… még azt sem tudja, hogy ezt is én terveztem. Pedig ezt is én alkottam. Igaz segitett Via. Nagyon tehetséges lány, és örülök, hogy barátomnak mondhatom. Nagyon szép ez a minta és mikor megfestette, akkor eltudtam volna ájulni… Uramisten nem számítottam ennyire tökéletes mintára… Egyszerűen tökéletes. Nem is tudom, hogy miért nem vettem fel eddig. Talán kellett hozzá egy különleges alkalom, mint a mostani… De, mikor megdícsér elpirulok. Mindig is jó néven vettem a dicsértet… főleg, ha a ruhámról van szó. De ideje lenne ezt vele is megosztani. - Valamit szeretnék tisztázni… nem azért ezt vettem fel, mert nem érdekel a véleményed. Ezt is én terveztem, szóval érdekel a véleményed. Ráadásul érezd magad megtisztelve… most vettem fel először. Kellett egy különleges alkalom... - Kihúzom magam és kezeimet a térdemre helyezem. Aztán kacsintok rá egyet. Nem zavar, ha elbízza magát kicsit. Tényleg különleges alkalom ez. Amíg a mappát nézegeti, hát a látvány… nem rossz. Mit gondolna egy átlagos lány ilyenkor? Valami ilyesmit: Miért ne lenne barátnője egy ilyen pasinak?! Persze engem nem érdekel úgy… vagyis próbálom győzködni magam erről! Nem jön be! Van batátnője, biztosra veszem. De minek jár ezen az eszem… csak az izmos testét nézem és ahogy lapoz a karjain megfeszülnek azok a tökéletesen kidolgozott…Na elég! Valami hasonlót gondolhatnának, de én sokkal egyszerűbben állok a dologhoz… Az ingje tetszik, pont elég helyzethez és direkt hagyhatta szabadon a melkasát. Okos fiú… ő sem ma kezdte. De én sem. Hát ideje visszavágni… tudom, hogy ha a lábamat megmozdítom, akkor egyből oda néz… hát essenek ki a szemei. Lábat cserélek… gondolom meg lesz a kívánt hatása. Persze csak egy egyszerű dolog volt az egész, de rá ez nagy hatással van. Fiúk… - Na látom azért valami mégis tetszik. Tényleg én terveztem ezt, ami rajtam van. Remélem nem vagyok borzalmas. Várom a véleményed. - Mosolygok rá és felveszem azokat, amiket külön rakott. Hát igen, van ízlése. Aztán az anyagáról kérdezget. Hát lényegéseb olyan az anyagja, amilyet szeretne. Sose szabtam meg. Olyan lesz az anyaga, amilyet csak szeretne… Aztán most már csak egy dolog van, ha komolyan gondolja… le kell vennem a méreteit. Remélem tudni fogja fejből. Aztán én jutottam az eszembe. Most gondolkodtam, hogy tényleg csinos vagyok… Hisz, áhhh… inkább nem gondolok erre… Megint csak az egoizmus folyna belőlem, mint mindig. Aztán félre raktam az ing terveket. - Bármilyen anygaból lehet. Álltalában a megrendelő dönti el, hogy miből legyen a ruhadarab, és ez velem sincs másképp… Mond, hogy milyen anyagból szeretnéd nyugodtan. - TaMosolygok rá új fent… Hát tényleg nyugodtan döntse el ő, hogy milyen anyagból szeretné az inget. Nem szólok bele, hisz nem én fogom viselni, csak büszkélkedni fogok, ha rajta lesz. Aztán szóba jött a késés… de jól fogadta és elkönyveltük ízléses késésnek… Ha meg nem, akkor az ő baja. Utána jön egy kérdés… őszinte választ vár? Mert, ha igen akkor elmondom neki, de ezen el kell gondolkodnom kicsit. Inkább kinéztem a szabadba és amikor visszafordultam és rámosolyogtam az arcomat egy fénysugár világította ki. Pontosan egy filmbe illő jelenet volt. Engem még a természet is imád… Mindig a legjobbat hozom ki magam, mint most is… - Hidd el az estek nagy részében nem szívesen megyek, de most szívesen jöttem, hisz imádok ismerkedni emberekkel. De igen, most maximálisan szívesen jöttem. - Újból csak rá kacsintottam. Teljesen őszinte voltam hozzá. Szívesen találkozom olyan emberekkel, akit érdekelnek az alkotásaim. Mindig minden érdeklődönek nagyon örülök és ez most sincs másképp… főleg, hogy ha egy olyam pasinak kell tervezni, aki átmegy a kinézeti rostán. Mert ő átment… Folytassuk a beszélgetést…
Hamar lement az óra szerencsére, a végén gyorsan összekaptam a cuccaim és mentem fel a toronyba. Hamar elrohantam egy gyors zuhanyra és hajmosásra, aztán már fél 3 előtt újra a szobában voltam és a ruhásszekrény nyitott ajtaja előtt álltam töprengve. Nem akartam túl sokat kihozni az öltözékemből, mert nem akartam, hogy azt gondolja, epekedek utána. Meg ha nem egy divatos, jófajta ingben megyek, akkor az is hihetőbb lehetett, hogy új inget akarok csináltatni. Persze volt pár újabb darab is a ruhatáramban, de egy-két egyedi tervezésű azért jól jöhetett, ha elég tehetségesnek bizonyult a csaj a tervei alapján. Végül egy kékes-barnás kockás ing mellett döntöttem és hozzá egy farmert vettem. Az ing felső három gombját nem gomboltam be, szerencsére elég jó idő volt ahhoz, hogy így menjek és gondoltam kicsit majd biztos megakad rajta a szeme. Belebújtam még a kedvenc fekete bőrcipőmbe is, gyorsan a tükörben ellenőriztem az összképet és hogy a hajam tökéletesen áll-e és mivel ezúttal is, mint mindig, teljesen elégedett voltam a tükörből visszatükröződő képpel, így magabiztosan indultam le az udvarra. Szerencsére nem voltak sokan a napnak ebben a szakában, a legtöbb diák ilyenkor még órákon üldögélt, így egyből találtam egy szabad padot és leültem, a karórám tanulsága szerint 14:55-kor. Mint kiderült eléggé felesleges volt sietnem, mivel Camrise csak 15:15 körül tűnt fel végre az ajtóban, ráadásul akkor se láttam rajta, hogy túlzottan sietett volna, csak normál tempóban tipegett felém. Amikor meglátott elkezdett integetni felálltam a padról és amíg odaért párszor végigszaladt rajta a tekintetem. Tetszett a látvány, szexi miniszoknya, magassarkú és egy ujjatlan felső, de azt furcsállottam, hogy a jelek szerint mégse a beharangozott barackszín felsőjében jött, ezek szerint mégse volt neki annyira fontos, hogy hallja a véleményemet róla. - Szia! Csinos vagy, bár meglep, hogy nem abban jöttél, de ez a felső is szép. - figyeltem, ahogy körbeforgott előttem, meg is lepett vele egy kicsit, de nem bántam. Nem esett jól, hogy nem kért bocsánatot a késésért, de nem tettem szóvá, úriember ilyet nem tesz. Figyeltem, ahogy leült és keresztbe rakta a lábait, amik most még impozánsabb látványt nyújtottak így, hogy rövidebb volt a szoknya rajta, nehéz is volt levenni róluk a szemem, pedig az ilyesmi általában nem vallott rám - - Hogy-hogy mégse azt a barackszínűt vetted fel? Nem akartad tudni, hogy mit mondok róla? - Köszi, mindjárt át is lapozom - mondtam mosolyogva és átvettem tőle a mappát, azt egyből éreztem, hogy elég sok terv lehetett benne, nem volt éppen vékony. Lassan lapozgattam és mire a végére értem öt terv volt kettőnk közt a padon félrerakva. Egész jó tervei voltak, de azért volt pár elég elszállt is köztük az én ízlésemnek. Becsuktam a mappát és a másik oldalamra tettem a padra - Elsőre ezek tetszenének, bár persze élőben lehet, hogy nem mindegyik illene hozzám, illetve az is kérdés, hogy milyen anyagokból lehetne választani. - viszonylag általánosabb modelleket választottam ki, főleg olyanokat, amiknek a rajzon hozzám illő színei voltak. - Csak kb. negyed órát vártam, nem vészes és egyelőre úgy érzem, hogy megérte várni, szóval elkönyvelhetjük. - végül gondoltam visszakérdezek egyet - És te szívesen jöttél? - bár azt tudtam, hogy az erre adott válasz nem fog sok infót adni, mert úgyis azt mondja, hogy igen, de azért a válasz módja elárulhatott pár apróságot.
Talán többet várt volna egy puszinál? Nem tudom… csak nem gondolta, hogy egy óra beszélgetés után kapmegy csókot. Igaz jelenleg ő lesz az egyetlen játékszerem. Senki sincs és be kell látni, hogy nem lenne annyira rossz. Nagyon adta Mr. Elérhetetlent, de végül ő hívott el. De talán azért csinálta, mert van valakije?! Ezen még el sem gondolkodtam… mi van van valakije és azért volt ilyen?! Hát, mivel én tényleg csak barátkozos találkának tartom ezt az egészet, felőlem lehet barátnője. Persze, amint kiderül… vagyis utána még játékszernek sem tartom. Nem fogom senkinek se elvenni a pasiját… nem olyan vagyok! De ezen korai gondolkodni… majd ott háromkor kiderül. Már csak két órám van elkészkülni… siestek a szobámba. Gyorsan lefutok az alaksorba, hisz a szobánk ott van. Amint vissza értem a szobába, elkezdtem rendbe szedni magam. A hajam szög egyenes volt. Hát azzal kezdem, hogy begöndörítem… Aztán jöhet a legfontosabb dolog. A ruha… igaz, hogy a barackszínű mester művet mondtam neki, de most már bizonytalan vagyok… Talán még sem az kéne felvennem. Átforgattam a ruha táram legalább húzszor, de nem találtam meg, amit kerestem. Emlékszem, hogy van egy ruha, amit Viával terveztünk, csak még nem volt rajtam. Fekete volt és rajta egy színátmenetes virágos minta… nagyon dögös vagyok benne, de miért is nem volt rajtam?! Ideje lesz felvenni. Az első alkalom. Mindig jó érzést egy ruhát első alkalommal felvenni… Aztán végre meg is találtam… Az egyik ruhával összefogtam. De szerencsémre meg lett, ez a kis szökevény, ha lehet ez mondani rá. Felvettem és a tükör előtt forogtam. Tényleg nagyon dögös vagyok benne. Már csak egy szolid smink és mehetek is utamra. Amikor elkészültem ránéztem az órára… Uramisten késésben vagyok. Már tíz perce ott kéne lennem. Remélem nem fog ott hagyni… nem lenne jó látvány az, hogy mire oda érek egy üres pad látványa várna. Hát siettem, de cipők nem nagyon akartak engedni… Sietek, ahogy csak tudok és végre oda értem. Ez csak stílusos késés volt, semmi több. Remélem itt lesz az egyik padon… és bingó ki is szúrtam. Integetek neki már előre és kecsesen nőiesen oda sétálok. Aztán mikor oda érek elnézést kérek tőle vagy nem… - Szia! Na hogy festek? Igaz nem a barackszínű, de remélem ez is jó… - Persze körbe forogtam előtte. Ízlésesen rövid szoknyát húztam és magas sarkú cipőt. Eddig meg sem néztem az időt, de szerencsére nem volt rossz… sőt szép napsutéses volt. Itt előtte állva talán azt gondolom, hogy kicsit túlöltöztem. De nincs mit tenni. Hiper-szuper dögös vagyok és nem baj, ha azt hiszi miatta… Aztán mikor befejeztem a körbe forgást leültem a padra és keresztbe raktam. Jelentősen többet láthatott belőlem, mint múltkor az ebédnél. Már ott majd kiestek a szemei, akkor most… bele se merek gondolni. Magammal hoztam a férfi tuna tervezős ruha mappát. Tele volt férfi ingekkel, hisz apunak is sokat tervezgettem. Merem állitani, hogy majdnem az összes ingjét én terveztem. A szokványos hagyományosig a kicsit merészebbig itt mimden van. Az biztos, hogy nagy választéka lesz… - Elhoztam magammal az ígért ing terveket. Hát sok fajta van, az biztos és lesz választék, de mielőtt kinyitnád… ha valamelyik tetszik, akkor azt nyugodtan rakd félre… - Mondtam neki, hisz így nem keveri bele már az átnézettek közé, de illene elnézést kérnem tőle a késésemért… Közben mosolygok rá, mintha bármilyen hatással is lenne rá. Átadom a kezébe a kék mappát. Mivel színkodólva vannak. Kék férfi tervek és a piros a női terveket tartalmazza. Mikor kiléptem az ajton meg se néztem, hogy melyik van nálam… de szerencsémre jót hoztam el… de büszke vigyorral nyújtom át neki a mappát. - Remélem nem várakoztattalak meg sokáig és megérte rám várni… Elkönyvelhetjük stílusos késésnek? - Talán nem kellett volna felhoznom, de rá kacsintottam. Biztos, hogy kárpótolja már a puszta látványom. Persze lehet az előbbi miatt, most is várni fogja a puszit? Azt lesheti… azzal csak ki akartam próbálni, hogy mekkora terhelést bír, de elég jól bírja… de az biztos, hogy ebből csók nem lesz! Meg nem ártana kideríteni, hogy van-e valakije. Mert így látatlanba, ha el kezd nyomulni, azt hihetném, hogy szingli, de elég randim volt… nem esek ilyen könnyen csapdába… vagyis nem randi, hanem találka. Nevezhetjük bárhogy, a lényeg ugyanaz… valamit biztos, hogy akar. Már csak az a kérdés, hogy szimplán ismerkedni vagy többet…
