Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Bex & Gina
  Today at 20:48
Gina Accipiter


ϟ Apa-fia
  Today at 14:46
Jensen McKinney





ϟ Ben & Bexley
  Today at 10:46
Benjamin Morgan

A hónap posztolói
Gina Accipiter
 
Bexley Wildfield
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Corvus Flint
 
Luna Lovegood
 
Perselus Piton
 
Jade Wilson
 
Dane Seoras
 
Winifred Hill
 
Statisztika

Összesen 596 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Andrew Benedict

Jelenleg összesen 34323 hozzászólás olvasható. in 3187 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Seprűtároló

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Cyra Frostmere
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2017-08-20, 00:21


Lilien & Cyra

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem csak a furcsa hír rettent el, ami nagy valószínűséggel a rokoni kapcsulatunkat célozza meg elsősorban, hanem a tény, hogy egy és ugyanazon arcon osztozunk. Sajnos minél tovább szemezek "saját magammal", annál inkább kezdek kételkedni a családfám rendszerében. Az pedig csask hab a tortán, hogy ő 1778-ban született, tehát ugyan van rokoni kapcsolatunk, ám ez visszamenőleg durván több mint kétszáz év. Felfoghatatlan az eltelt idő, s az ittléte is.
- Persze-persze, varázslat, mágia, rúnák, főzetek, bájitalok meg mi egyéb, de akkor is. Ez...ez így túl magas. Mi lett volna képes téged előre küldeni a jövőbe és pont arra  a helyre, ahol a későbbi unokád, vagy... dédunokád, akármid is jelen van. - bonyolódok bele a témába, míg agytekervényeim nagyban dolgoznak. Nem tudom miért itt és miért pont én és ő, de segíteni szeretnék neki, mégiscsak rokonok vagyunk valamilyen úton, s a legjobb lenne a végére járni ennek az egésznek. Legalább egy kicsit belemászni a régi képekbe, melyeket édesanyám gyűjtögetett össze az idők folyamán az őseinktől. Ezek az emlékek mind a padlásunkon bújtak el a kíváncsi szemek elől.
- Talán időskori emlékeid nincsenek, de akad egy két ősrégi cucc nálunk, ami talán emlékeztethet valamire. Már ha nem zavarta be a megjelenésed az egész rendszert... Mármint, ha abból az időből elhoztak téged, akkor az azt jelenti, hogy nincs régi Lilien Langhorne, aki a családfámon szerepelne, tehát... Nagyon remélem, hogy ez nem sodor senkit hatalmas bajba.- kénytelen vagyok összébb vonni szemöldököm, s nyelni egyet, míg belegondolok a következményekbe. Mi van, ha az itteni jelenlétével az egész családfám abból az időből törlődni fog? Csak épp időbe telik, mire a történelem utoléri önmagát.
- Viszont az a varázsló... Ő meggátol téged bármiben is? Vagy... mit akar tőled? Ezt elmondhatod vagy ez egy újabb titok?- térek ki egy másik szálra. Nem akarom magam jobban beleásni valami olyanba, aminek a menetét emberi aggyal akár fel sem lehetne fogni. Persze, varázslók és boszorkányok között vagyunk, azért mégis vannak határok.


zene: [You must be registered and logged in to see this link.]  ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]






[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nothing burns like the cold.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lilien Langhorne
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2017-02-22, 17:02

//Szeptember 1. napján//


Cyra & Lilien

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Tudom én, hogy mindez túl sok információ így egyszerre, ilyen hirtelen, megértem, hogy hirtelen nem tudja hová tenni, amit hallott tőlem, jó eséllyel egy fordított helyzetben én is így lennék vele, ahogyan voltam is, amikor kiderült, hogy Lionel nem pont a szomszéd városból jött, hanem kicsit messzebbről érkezett. Most viszont én vagyok az, aki furcsa hírrel szolgálok valakinek, aki érthető, hogy elsőre nem tudja, hogy mihez kezdjen vele, de adok neki időt, amíg felfogja és persze feldolgozza az infot, hogy jó eséllyel rokonok vagyunk, távoliak, de attól még azok és hogy én a múltból érkeztem. Nem csoda, hogy még el is sápad szegény.
- Sok lehetetlennek tűnő dolog van, de a varázsvilág úgy fest... sok mindenre lehetőséget ad. - bizonytalanul vonom meg a vállamat, hiszen megértem, hogy nehéz most ezt így felfognia, de idővel majd megérti és talán kezelni is tudja. Persze nem várok el tőle semmit, mert itt van nekem Chance, ő mindenben segít és persze ez az egész titok, nem szabad kitudódnia, még véletlenül sem, mert abból csak bajom lehet.
- Nem tudom, hogy mivel bizonyíthatnám. - tanácstalan vagyok, nincsen nálam semmi, amit megmutathatnék neki, hogy elhiggye nekem, hogy ki vagyok, ha csak nem elég az, hogy tényleg úgy nézünk ki, mint két tojás, de könnyen lehet, hogy ez tényleg nem elég. Nem baj, attól még megpróbálhatja elhinni, én pedig kivárom, meg aztán lehet, hogy visszajutok a saját időmbe és akkor már nem is lesz annyira fontos a dolog, hiszen itt hagyom majd ezt az időt és az iskolát, ő pedig szépen elfelejtheti ezt a furcsaságot nem igaz?
- Ez jó ötlet lehet, bár ha elhoztak onnan talán nincsenek is időskori emlékeim, mármint abból az időből. Fogalmam sincs. - viszont igaza lehet, ez nem rossz ötlet, csak hát nem tudom, hogy elmehetek-e csak úgy innen, hogy a varázsló ne tudja meg, főleg ha azt nézzük, hogy nem vagyok egyetemista sem, hogy bármikor csak úgy elruccanhassak valahová. Ha esetleg megtörténik az, amiről beszéltünk Chance-szel, azaz amit felajánlott... amit még mindig alig hiszek el, de talán tényleg megoldás lehet. Ha el vesz feleségül, akkor már nem számít a varázsló, mert onnantól nem ő lesz a gyámom és akkor Chance-szel akárhová elmehetek, akár még azokat a régi képeket és emlékeket megnézni is.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem mindig onnan érkezik
a boldogság,

ahonnan várjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cyra Frostmere
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2017-02-13, 23:45


Lilien & Cyra

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elbizonytalanodva pillantok végig rajta, azon tűnődve, vajon mi szél hozta és egyáltalán mi a szándéka a tökéletes másomként itt, a Roxfort falain belül. Lehet, hogy ez csak egy rossz tréfa, és igen, elsőre valóban egy metamorfmágusnak hittem, hiszen’ mégis ki tudná nekem azt megmagyarázni, hogy egy másik “én” is létezik. Kicsi a világ, nem igaz? Mondjuk, egyes feltételezések szerint, mindenkinek megvan a maga hasonmása a világ külön pontjain, de kétlem, hogy ekkora véletlen megtörténhetne, miszerint egy iskolába is járok a hasonmásommal.
Kicsit boncolgatni kezdjük ezt a ‘ki vagy te” témát. Abszolút nem lep meg, hogy nem igazán mer magáról beszélni, ezért minden gondolatomat egy helyre összpontosítva kezdek bele a barkóbába. Legalább segített a névvel, de még mindig tele van rejtelmekkel ez a lány. Langhorne? Nem igazán foglalkoztam az őseimmel, maximum nagypapától számítva vagyok felvilágosulva. Ilyenkor adok hálát az égnek, hogy okos vagyok és az emlékeim sitty-sutty beugranak kis időn belül. Emlékszem egy dobozra, melyben régi kacatok voltak, benne egy fényképpel, annak hátoldalán pedig a Langhorne vezetéknév ékes írással volt látható.
- 1778… - tántorgok egy kicsit, érzem, hogy arcom falfehérré válik, ahogy a megdöbbentő információt próbálom feldolgozni. - A képtelenség gyenge kifejezés erre. Szóval, a távoli nagynéném vagy a múltból és hirtelen idekeveredtél? Azért valld be, ez tényleg elég lehetetlennek hangzik. Ráadásul, hogy maradtál ilyen fiatal, miként kerültél ide, de a legfontosabb, hogy… miért? - akadozok össze-vissza, mivel nem tudom mit kérdezzek először. Teljesen sokkban vagyok, felfoghatatlan ez az egész. Kelleni fog egy kis idő, mire megszokom a helyzetet vagy egyáltalán elfogadom azt.
- Oké-oké. - veszek egy mély levegőt a története után. - Titok, ezt értem. Ne aggódj. Viszont, több bizonyíték kellene arról, hogy te valóban a rokonom vagy, a… múltból. - furcsa kimondani, hiszen látszólag fiatalabb, mint én, mégis hogy lehetne ő? Mindenesetre fedezni fogom őt, nem kell félnie. Egészen addig, ameddig meg nem bizonyosodok arról, hogy neki valóban van köze hozzám.
- El kellene jönnöd hozzánk. A padláson rengeteg kacat van, emlékszem, hogy amikor kicsi voltam találtam egy dobozt tele régi cuccokkal, talán ott meg tudnád erősíteni a kilétedet. Tele volt személyes tárgyakkal, akár valamelyik hozzád is tartozhat fiatalkorodból, mert ugye...khm, nem tudni, hogy az idősebb korod emlékeit is hoztad e magaddal. - ingatom fejemet. Eléggé kusza ez az egész időutazósdi, de hát ez a varázsvilág, nem vagyunk muglik, így bármi lehetséges.



zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ◊ szószám: 376 ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]






[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nothing burns like the cold.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lilien Langhorne
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2017-02-08, 20:33

//Szeptember 1. napján//


Cyra & Lilien

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Túl sok a kérdés és én nem tudom, hogy válaszolhatok-e rájuk. Elmondtam már Chancenek az igazat, de nem mondhatom el csak úgy másnak is, bár ő nem csak valaki ismeretlen, hiszen ha minden igaz akkor rokonok vagyunk, bár ez elég képtelenül hangzik igazából. Az, hogy a rokonom, az konkrétan, hogy a leszármazottam, vagyis biztosan nem egyenes ági, hiszen nekem nem született gyerekem, amíg a saját időmben voltam, ha pedig örökre itt ragadok, akkor nem is lesz esély rá, hogy bárki is a leszármazottam legyen, de akkor vajon mit mondjak neki? Érthető, hogy értetlen és az is, hogy nem tudja mire vélni ezt az egészet és persze az is, hogy láthatóan fél, hiszen én is. Nem mondhatom el csak úgy bárkinek. Végül sóhajtok és az ajtóhoz lépek, hogy behúzzam mögötte. azt hiszem ez nem  olyasmi, amit bárki meghallhat, szóval jobb lesz így. Itt talán nem hallgathatna ki minket akárki csak úgy, de azért mégis csak jobb óvatosnak lenni nem igaz?
- A mnevem tényleg Lilien Lenghorn és... 1778-ban születtem. Tudom, hogy ez képtelenségnek hangzik, én se hinném el a helyedben, de talán tényleg... Lehetséges, hogy a nagyanyád teszem azt a testvérem édesanyja volt, vagy... ilyesmi. - persze ez még nem magyarázza meg neki, hogy miért vagyok itt és hogyan kerültem ide, ez teljesen igaz, ha netán így gondolja. Többet kell mondanom neki, még ha nem is valami egyszerű feladat elmagyarázni valamit, amit Chancenek sem adtam elő valami könnyen, pedig vele valamiféle különleges kapcsolat van köztünk, olyan... első látásra bizalom, vagy mi.
- Tudod volt egy fiú, Lionel, aki a ti időtökből látogatott el a múltba, de a mestere ezt nem értékelte, azaz... hogy miattam visszajárt és azt szabta ki büntetésnek, hogy őt ott hagyta, engem pedig... Szóval ide hozott, elrabolt és nem lenne jó, ha megtudnád, hogy te tudsz erről bármit is. Ez titok.. tényleg titok! - nem akarom bajba keverni, főleg ha tényleg a rokonom, ha a nővérem leszármazottja, akkor meg főleg, na nem mintha amúgy akarnám, pont e miatt mondok mindent óvatosan, mert közben figyelem a reakcióit. Nehogy nekem elrohanjon mondjuk az igazgatóhoz. Abból baj lehet, a varázsló elvisz innen és itt van Chance... nem akarok elmenni, ebben az egyben biztos vagyok.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem mindig onnan érkezik
a boldogság,

ahonnan várjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cyra Frostmere
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2017-01-30, 03:57


Lilien & Cyra

[You must be registered and logged in to see this image.]
Türelmes pillantásokkal mérem végig a leányzó arcát. Kicsit rosszul is érzem magam, hiszen olyan, mintha saját magammal szemeznék, csak épp ez nem egy tükör, hanem egy hús-vér valaki, aki minden bizonnyal rejteget valamit. Nem fogom ráerőltetni a kérdéseimet, de tudni szeretném mi folyik itt. Alakváltó lenne? Vagy el van átkozva, bűvölve? Válaszokat szeretnék, de olyan áron, amelyben se ő, se én nem sérülünk. Ikrek volnánk vagy csak túlságosan is hasonlítunk? Érzem, hogy fejem elnehezedik, s a gondolataim kavargó sokasága miatt sajogni kezd. Szemeim előtt mintha ott vibrálna a kérdés, “Ki ez a lány?” Egyáltalán akarom tudni a választ vagy hagyjam az egészet és menjek el felette, mintha nem is láttam volna. Nem tudom melyik opció lenne a legbiztonságosabb. Nem mindennap fordul elő ilyen helyzet, ahol a saját pontos másommal futok össze. Vagy ha nem is teljesen pontos, még a vak is láthatja, hogy közünk van egymáshoz, viszont ez a kapcsot egyelőre homály fedi. Az addig rendben van, hogy segítettem rajta, de nem tűnik túl bátornak, és még csak a kérdéseimre sem tud egyenes választ adni. A Langhorne vezetéknévre felfigyelek, fejemben kósza, kissé homályos emlékek zúdulnak.
- Langhorne....- ízlelgetem még egyszer utoljára a nevet, míg hunyorogva meredek magam elé. Próbálok egy arcot, egy emléket társítani a név mellé, de csak homályos képek fedik azt. Már nyitnám ki a számat a kérdésére, miszerint “nem ismerős a név”, ám egy emlékkép beugrása lévén ajkamba harapok, magamba fojtva a szót. Egy fénykép, egy név, egy arc. - Nem, az nem lehet. A családom utolsó Langhorne leszármazottja több, mint kétszáz évvel ezelőtt született, akkor te még mi...mit keresel itt? - kezdek kételkedni az egész családfámban, a történelemben, a mágiában. Mégis mennyi esély van arra, hogy ez a személy, aki itt áll előttem, valóban a rokonom? Ajánlom, hogy ez ne egy rossz tréfa legyen, vagy csupán egy délibáb, mely szertefoszlik, amint kideríthetnék valamit.
- Lilien, milyen baj? Ha a rokonom vagy, ha… ha ez tényleg lehetséges és közöd van hozzám, akkor kérlek mondd el mi folyik itt. Segíthetek, támogathatlak, de… tudnom kell mi ez az egész. - hangom már-már remeg. Talán az izgatottságtól. Talán a félelemtől. Talán valami egészen mástól, de annyi biztos, hogy aki előttem áll, ő az egyetlen, aki válaszokkal tud szolgálni. - Mitől félsz? És ki az, aki nem tudhatja meg, hogy itt vagy? - kérdezem ezúttal kissé halkabban, mintha attól tartanék valaki meghall és baj lesz belőle. Ki tudja, akár még a falnak is füle van, abból pedig semmi jó nem származik.



zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ◊ szószám: 404 ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]






[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nothing burns like the cold.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lilien Langhorne
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2016-11-14, 18:46

//Szeptember 1. napján//


Cyra & Lilien

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Persze igazad van, a nevem és a házam, az évfolyamom... - persze még mindig kissé meg vagyok zavarodva, azért nem is vágom rá azonnal ezeket, hiszen azért mégis csak hirtelen itt van előttem valaki, aki úgy néz ki, mint én, és ez a valaki, ha tényleg jól sejtem, hogy kicsoda, akkor ez nagyon-nagyon meglepő, bár számára még furább lehet, hogy tényleg úgy nézünk ki, mint az ikrek, talán csak alig látható apró momentumokban térünk el egymástól, amit még felfedezni is nehéz. És persze érthető, hogy válaszokat akar hallani tőlem, de én sem tudom, hogy mit mondhatnék, mert egyrészt abban sem vagyok biztos, hogy jól sejtem kicsoda ő és még ha biztos is lennék akkor sem mondhatnám csak úgy el, hiszen annak akár még komoly következményei is lehetnek, hiszen a varázsló megtudhatja valahogy és ha megtudja akkor bajba kerülök, elvisz az iskolából és azt nem akarom, mert talán van rá esély, hogy találkozom Chance-szel és erre mindennél jobban vágyom. Tudom, hogy ezt a zavaros világot és helyzetet ő valahogy jobbá tudja tenni, mert amikor vele voltam, amikor táncoltunk is sokkal nyugodtabb lettem és tudom, hogy ez akkor is így lesz, ha megint találkozhatom vele. Ehhez viszont nem szabad bajba kerülnöm.
- Igen, Langhorne. Esetleg ismerős neked a név? - persze, hogy ismerős! Ha igazam van, ha a sejtésem igaz, akkor valószínűleg tudja, hogy ki vagyok, csak még nincs tisztában vele, talán még hallhatta is a nevemet, hiszen az üknagymamáját is így hívták mielőtt férjhez ment. Persze a házasságok miatt az ő családneve már egészen más, de attól még ha egy kicsit is ismeri a családfáját...
- Nem tehetem, baj lenne belőle, talán el kellene mennem és... nem akarok. Nem mondhatom el csak úgy, mert talán megtudja az, akinek nem szabad, de ha... magadtól jössz rá... - igen esetleg segíthetek neki valahogy, ha nem is mondhatom el én magam az igazat rávezethetem, vagy rákérdezhet és akkor mondhatok igent, vagy nemet, bár hogy vajon egyáltalán eszébe jutna-e most, hogy honnan ismerős neki a nevem... De talán máshol is utána járhat, a nagy varázslócsaládok családfája akár még a könyvtárban is meg lehet, vagy hátha neki van valami családfája, amit elhozott ide, vagy az efféle már nem divat?


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem mindig onnan érkezik
a boldogság,

ahonnan várjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cyra Frostmere
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2016-11-08, 01:50


Lilien & Cyra

[You must be registered and logged in to see this image.]
Még jókor érkeztem, ki tudja mi más borult volna még rá szegényre. Mondjuk, neki is megvan a pálcája, kétlem, hogy a segítségem nélkül ne tudott volna boldogulni, de azért így mégiscsak gyorsabb volt és még segíteni is tudtam rajta. Amúgy is, nem sétálhattam csak úgy el egy ilyen hangzavar után, tuti bűntudatom maradt volna, amiért nem néztem meg mi baj történt.
Torkomon elakad a szó, miután a hálálkodása után felpillant barna fürtjei mögül. Oké, ez most sokkolt. Köpni-nyelni nem tudok még egy jó ideig, hisz’ nem hétköznapi látvány a tökéletes másoddal találkozni, főleg, ha az a valaki egy varázslósuliban tartózkodik.
- Te vagy? – vonom fel egyik szemöldököm, míg pálcámat elrejtem talárom egyik belső zsebébe. – Ennél konkrétabbat is mondhatnál. Esetleg egy név, ház, évfolyam? Ha idejársz, ezek alapkérdések, semmi bajod nem származhat belőle, ne aggódj. – mosolygok rá bátorítóan. Látom rajta, hogy nagyon meg van rémülve, vagy legalábbis össze van zavarodva. Ugyanez igaz rám is, csupán én próbálom megoldani a problémát józan paraszti ésszel. Legalább azt ki szeretném deríteni, hogy ki ő valójában és miért csak most találkozunk? Persze, van egy olyan feltevés, hogy minden ember hasonmása megvan valahol a nagyvilágban, na de hogy ennyire egy helyre kavarodjunk, erősen kétlem, hogy ez véletlen lenne. Vagy legalább valami támpontot adna, amiből kiindulhatnék, mert így eléggé olyan, mintha metamorf lenne és csak a velem akarna szórakozni.
Végül sikerül a nevét kimondania, melyet egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázok.
- Oké, Lilien, először is, lassíts, oké? Nem foglak megenni reggelire, nem kell ennyire rohannod. – emelem fel két kezem jelezve, hogy vegyen egy mély levegőt, mielőtt még tényleg elkékülne annyit beszél levegővétel nélkül. – Langhorne? Azt mondtad igaz? – kérdezek rá egy kicsivel később. Ismerős a név, de egyelőre nem tudnám megmondani honnan. Nem vagyok annyira jó nevek megjegyzésében, főleg nem az ilyen előkelő hangzású vezetékneveket illetően. Azért remélem, nem ijesztem el a kíváncsiságommal, de ennek tényleg utána akarok járni, a nevét illetően pedig nem zavartatom magam, inkább a furcsaságok érdekelnek, amik körüllengik őt.
- Azt mondtad, egy ötleted van, de nem mondhatod el. Valaki bántana, vagy ez valami hétpecsétes titok? – nézek rá egy lágy mosollyal, abban reménykedve, hogy talán megtörik, és végre kiböki miért hasonlíthatunk ennyire. Egyetlen válaszra van szükségem, mi baj származhat belőle nem igaz?



zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ◊ szószám: 367 ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]






[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nothing burns like the cold.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lilien Langhorne
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2016-07-29, 12:13

//Szeptember 1. napján//


Cyra & Lilien

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Magam sem tudom, hogy mihez kezdtem volna, ha nem érkezik meg a megmentőm, hogy kihúzzon a cseppet sem elhanyagolható mértékű slamasztikából. Valószínűleg, ha egyedül kellett volna itt mindent rendbe tennem az jócskán sokáig tartott volna, így viszont elég gyorsan elpakolódik minden. Nem mintha én nem értenék a varázsláshoz, de néha még úgy érzem ebben az időben valahogy a mágiám sem pontosan úgy működik, ahogy kellene neki. Magam sem tudom, hogy ez miért van, de ettől még így van.
- Igen, épp ezért köszönöm. Eltartott volna egy ideig, mire rendbe teszem. - hálás tekintettel pillantok rá miután kikeveredtem a hajzuhatagom alól, de ez csak pár pillanatig tart, mert a döbbent arcát meglátva az enyémre is hasonló kifejezés ül, sőt ha az egyformaságunkat nézzük, akkor jó eséllyel nagyjából ugyanolyan, maximum az enyém kicsit riadtabb, hiszen eleve arra gondolok talán a varázsló küldte helyettem, vagy hogy megfigyeljen és akkor még itt se lesz nyugtom. Ha arra gondolok mi történt Lionellel... nem akarom, hogy Chance is hasonlóan bajba kerüljön miattam.
- Én csak... én vagyok. - bizonytalanul pillantok rá, főleg hogy nem tudja, hogy miről beszélek, tehát vagy nagyon jól hazudik, vagy tényleg nem a varázsló küldte. Nem tudom, de így is úgyis nagyon furcsa ez az egész helyzet és egyelőre még nem sikerült kitalálnom, hogy mihez kezdjek vele, de úgy látom hogy még neki sem. Azt hiszem válaszolnom kellene a kérdésekre és talán, ha jobban belegondolok... De az akkor is furcsa lenne, hiszen ha nem vagyok a jövőben akkor nem születhetett gyerekem sem ott, tehát nem lehet az én közvetlen leszármazottam, de mi van akkor, ha a nővéremé?
- A nevem Lilien Langhorne és mostantól járok ide. Iskolát váltottam tavaly év végén és... ötödikes vagyok, év vesztes és... nem tudom, hogy miért hasonlítunk, csak egy ötletem van, de az nagyon képtelenség és... nem hinnéd el és el sem mondhatom. - na igen ez így azért elég nehéz. Még ha meg is mondanám neki, hogy úgy gondolom rokonok vagyunk, egyrészt nem biztos, hogy elhinné, másrészt még ha el is hinné amúgy sem mondhatom el neki, mert ha mégis a varázsló embere, akkor visszajut hozzá, hogy elmondtam és abból csak még nagyobb baj lenne. Fogalmam sincs, hogy mi tévő legyek. Esetleg még neki lehet ismerős a nevem, ha ne adj isten ismeri valamelyest a családfáját.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem mindig onnan érkezik
a boldogság,

ahonnan várjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cyra Frostmere
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2016-07-26, 03:43


Lilien & Cyra

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amint meghallom a jajgatást és a hatalmas puffanást egy ajtó mögül, egyszerűen kénytelen vagyok odasietni és segíteni annak a valakinek. Kicsit szétszórt vagyok ugyan, de annyi lélekjelenlétem még van, hogy feleszméljek a zajokra és a segítségére siessek. Elsőre egy nagy kupac seprű fogad, melyek szanaszét hevernek hol a földön, hol éppen a maguk alá temetett áldozatukon. Kész káoszba fulladt az egész seprűtároló.
- Igen, azt látom. Eléggé gyorsan sikerült káoszba fordítanod a seprűtárolót. – kuncogok egy sort, míg a seprűk szép sorba visszarepkednek a helyükre, ezáltal végre nyújthatom a kezem felé, hogy felsegíthessem. Nem tudom mennyire sérülhetett meg, de úgy néz ki talpra tud majd állni, illetve rendben lesz egy-két karccal, ha nem kevesebbel. Ezután jön a derült égből villámcsapás. Meglep a lány arca, de leginkább azt az érzést kelti bennem, mintha egy elbűvölt tükörkép volna. Összébb vonom szemöldököm a látványon, s miután sikeresen feltápászkodik, könyvemet ismét a mellkasomhoz szorítom. Azt hiszem, ehhez nekem le kell ülnöm.
- Nem vagy az? Akkor mi vagy? Ez… egészen hihetetlen. – mutatok végig rajta. Teljesen lesokkol, ugyanakkor kíváncsivá tesz mi miért történt így. Egy másik én? Nem, teljességgel ki van zárva, de akkor mégis hogyan lehetséges mindez? Egy ideig szótlanul állok tovább, nézegetve őt, és erősen koncentrálok arra, hogy ne ájuljak el a látványtól. Persze, varázsvilágban élünk, bármi megtörténhet, ám senki ne mondja azt nekem, hogy ha találkozik a tükörképével egy random napon a seprűtárolóban, az normális. Lényegében teljesen a másolatom, vagy én az ő másolata, fene se tudja mi miért van így.
- Ő küldött? – vonom fel szemöldökömet kérdőn. Mégis kiről hadovál itt hirtelen? – Nyugodj meg. Nem tudom kiről van szó, de engem nem küldött senki, legalábbis nem volt semmilyen utasítás, amit kaptam volna. – ingatom fejemet egy lágy mosollyal kísérve, hátha megnyugszik szegény. Ijedtnek tűnik, én pedig nem azért vagyok itt, hogy mumust játsszak, még akkor sem, ha a lány külseje számomra meglepő vagy épp sokkoló. – Viszont… Miért vagy itt? Ki vagy te egyáltalán? És ami még fontosabb, miért nézünk ki úgy, mint két tojás? – na igen, egy kicsit ijesztő ez a helyzet. Ha nem metamorf, akkor tényleg nincsen több tippem. Lehet kicsit sok a kérdés így egyszerre és ő se tudja rájuk a választ, viszont még se lehet ezt annyiban hagyni. Nem vagyok rosszindulatú, sem gonosz, de egyszerűen a kérdéseimre tudni akarom a választ.





zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ◊ szószám: 381 ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]






[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nothing burns like the cold.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lilien Langhorne
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2016-07-17, 17:30

//Szeptember 1. napján//


Cyra & Lilien

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Teljes káosz, aminek sikerül rám zuhannia. Na jó, elsősorban seprűk esnek a fejemre és kb. mindenhová, de az egész inkább tényleg tökéletes káosznak tűnik, mint bármi másnak. Az is kész csoda, hogy egyáltalán nem lesznek csúnya sebeim. Mondjuk a karom fáj rendesen az ütődésektől, amivel védeni próbáltam legalább a fejemet, hogy ne oda kapjak kék-zöld foltokat. Már csak abban reménykedhetek, hogy valaki erre jár és segít, netán szó szerint kiment innen, vagy... inkább abban reménykedjek, hogy nem jön senki és akkor nem lesz kellemetlen, hogy már az első napomon sikerül ilyen kellemetlen helyzetbe hoznom magamat? Nagyon remélem, hogy semmiben nem sikerült komolyabb kárt tenni, mert az végképp nagyon kellemetlen lenne, ha még mondjuk polcokat is török, vagy netán maguk a seprűk sérülnek meg, hiszen ezek már az én időmben se voltak valami olcsók, még ha ezek szimpla iskolai seprűk is, de ha nem drágák akkor se akarok bennük kárt tenni, nem jó úgy kezdni az itt töltött időt, miközben pont hogy nem nagyon kellene felhívni magamra a figyelmet.
- Csak egy kis seprűkatasztrófa... vagy inkább nagy. - próbálok feltápászkodni, de igazán hálás vagyok neki, hogy segít, hiába hogy még alig látok valamit a hajamtól, meg persze a seprűktől, amik egy pillanat múlva eltűnnek és már nem érzem a sújt sem magamon, mint eddig. Már csak magamat próbálom összeszedni, mert a talár is rám gabalyodott, plusz még a hajam is nagyjából mindenhol van, csak ahol lennie kellene nem. Próbálok hát feltápászkodni és lefejteni magamról mindent, ami jelenleg betakar, csak aztán nyúlok fel, hogy megfogjam a kezét, még mindig a hajamat söpörgetve ki az arcomból, amikor belé fagy a szó, és hamarosan nekem is leesik, hogy miért, így aztán én se jutok el addig, hogy válaszoljak, mert rendesen kikerekedik a szemem, amikor meglátom. Tényleg mintha tükörbe néznék.
- Hogy... mi? Ja nem, én... nem vagyok metamorf. - rázom meg a fejemet és most már tényleg felállok rendesen. Még egy magasak is vagyunk, tényleg szinte mint két tojás, maximum apró eltérések vannak, amiket elsőre észre se nagyon lehet igazából venni. Én is pislogok rendesen, hogy mi a fene lehet ez az egész. Talán a varázsló küldte, hogy helyettesítsen és még se maradhatok? Kissé riadtan lépek hátrébb és rázom meg a fejemet, hiszen még Chance-szel se találkoztam és az olyan jó lenne!
- Ugye... ugye nem ő küldött? Nem akarok visszamenni? Tényleg jobban odafigyelek és nem lesz baj, de... nagyon szeretnék maradni. - nem akarok egyedül lenni a birtokán tovább, elég volt az a hat hónap. Ha már elszakított a családomtól most már jó lenne valamiféle normális élet, amit tényleg élvezni tudok, mert talán sose mehetek vissza és nem mellesleg jó lenne újra találkozni Chance-szel is, mert olyan jó volt a közös éneklés és kedves fiú is, no meg nem ismerek rajta kívül mást.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem mindig onnan érkezik
a boldogság,

ahonnan várjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cyra Frostmere
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2016-07-12, 23:13


Lilien & Cyra

[You must be registered and logged in to see this image.]
Szomorú belegondolni, hogy két évem van hátra az egyetemi szakaszból, és nem, nem örülök neki. Lassacskán be kell lépni a nagybetűs életbe, és ki tudja mi vár rám odakint. Szeretek tanulni, és mindennél jobban imádom a varázslényeket, illetve ezt az iskolát. Nyolc év, az nyolc év, akárhogy is nézzük, főleg hogy az idő úgy szalad, mintha kergetnék. Annyi biztos, nem akarok elszakadni tőlük, még akkor sem, ha erőszakkal cibálnak el. Gondolkoztam már azon is, hogy talán tanárként folytathatnám itt Roxfortban a mágiával való foglalkozást, ám nem vagyok tanár szakos, így viszonylag macerásabb lenne bevállalni. Tommy jól döntött, neki meg is van a karizmája hozzá és szerintem a kellő tiszteletet is képesek lennének neki megadni. Sajnos, vagy nem sajnos, nem sokáig maradhatok ebben a kastélyban.
Az újév kezdete, úgy zajlik, mint az elmúlt nyolc évben mindig. Lelkes elsősök özönlenek végig a nagytermen át, hogy kiderüljön melyik házba osztják be őket. Elég mókás és szórakoztató nézni és átélni egyaránt. Viszont az idei alkalmat kihagyom, s inkább az egyik kedvenc varázslényekről szóló könyvemet kezdem el olvasni, míg úton vagyok a hollóhát tornya felé. A hosszú folyosókat már megszoktam, tudom is merre kell menni, így elég, ha menetközben néha-néha felpillantok a lapok mögül. Mindig is szerettem így olvasgatni, ugyan nem volt túl biztonságos, de legalább két legyet ütöttem egy csapásra és haladhattam a teendőimmel. Arról nem is beszélve, hogy újonnan rengetegszer álmodozok, elmélkedek másról és viszonylag gyakran ki is zökkenek a való világból. Nem tudom minek vagy kinek a hatására, de még mindig jobb ábrándozni, mintsem hogy olyan legyek, mint régen.
A nagy olvasgatásba felpillantok könyven mögül, hogy sikeresen be tudjak venni egy kanyart, ami a lépcsőkhöz vezet el, ám egy kisebb zajra kénytelen vagyok megállni. Kezemben tartva a könyvet pillantok végig a hosszú folyosón, ahonnan a zaj jött, melyet egy női hang követett. Összébb vonva szemöldököm csukom össze a könyvemet, melyet a mellkasomhoz szorítva tartok tovább. Lassan közeledek a zaj forrása felé, mely egy nyitott ajtó mögül származik. Óvatosan pislogok be a helyiségbe, ahol a földön észre is veszek egy barna hajú leányzót, ám egyelőre az arcát nem látom a sok-sok seprű és a haja miatt.
- Hát itt meg mi történt? – kerekednek el szemeim. – Ne aggódj, mindjárt segítek, egy pillanat az egész. – előhúzom pálcámat a szabad kezemmel, majd egy egyszerű varázslatot alkalmazva a seprűk visszatáncolnak a helyükre, ezzel együtt a lány is kiszabadul.
- Jól vagy? Nem esett bajod, vagy esetleg fá…– nyújtom a kezem felé, ám amikor megpillantom kiről is van szó, egy pillanatra leblokkolok, olyannyira, hogy a torkomon akad a szó és képtelen vagyok megmoccanni, vagy bármi értelmeset mondani. Mintha tükörbe néznék, ami egyenesen ijesztő, nem tudom ki ő, vagy mi ez az egész, de nagyon rossz vicc, bárki is tervelte ezt ki.
- Metamorf vagy? – kérdezem tőle, hisz’ elsőre talán ez adna mindenre magyarázatot. A kezemet még mindig tartom felé, amennyiben elfogadja és végre felhúzhatom a földről.




zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ◊ szószám: 478 ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]






[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nothing burns like the cold.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lilien Langhorne
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2016-07-10, 14:32

//Szeptember 1. napján//


Cyra & Lilien

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Hát persze elsősként sokkal könnyebb megkezdeni az évet, de én nem vagyok elsős, én most kezdem az ötödiket, azt is kissé túlkorosan, hiszen nem vagyok 15, de mivel még nem tudok annyi varázslatot, így nem tudtam magasabb évfolyamba menni és végül is elég kis bájos arcom van ahhoz, hogy el lehessen adni akár fiatalabbnak is, mint ami valójában vagyok. Így viszont nincs meg az, mint az elsősöknek, hogy rendesen mutatják az utat, körbevezetnek, meg minden. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy merre járok, csak azt tudom, hogy meg kellene találnom a lépcsőt, ami az alagsor felé vezet, mert ott van valami ajtó, vagy... festmény, vagy... na jó már ebben sem vagyok teljesen biztos. Miért ilyen bonyolult itt minden? Túlságosan sok a folyosó. Tény, hogy a mi birtokunk se volt kicsi, de ez... mindenen túltesz, akkora a kastély, hogy ha bújócskázni akarnál benne tuti, hogy nem találnád meg a másikat akár hetekig sem.
A ruha pedig... az egy dolog, hogy nyakkendőt kellett kötnöm, miközben ilyesmit csak férfiak hordanak, de ez a rövid szoknya! Rendben van, hogy a talár valamennyit azért segít a helyzeten, próbálom is azt összehúzni magamon, de ez nem változtat a tényen, hogy a szoknya nagyon rövid! Próbáltam többször is lejjebb húzogatni, de akkor is furcsa és még annál is kellemetlenebb. Ennek ellenére láttam olyanokat, akik nem foglalkoztak vele, sőt mintha még tettek volna róla, hogy rövidebb legyen az a szoknya! Nem is értem, hogyan változhatott ennyit a világ pár száz év alatt.
Bizonytalanul lépkedek a folyosón és miután már vagy egy órája keringek azt hiszem nem sok választás van be kellene néznem pár helyre, akkor talál találok valakit, aki segít, vagy az is lehet, hogy a lépcső egy ajtó mögött van? De a nagyteremben valami mozgó lépcsőkről volt szó, amikkel vigyázni kell, vagy az csak az emeleteken van úgy, és amik lefelé vezetnek nem olyan? Fogalmam sincs. Igazán adhattak volna valami térképet, vagy tudom is én. Végre sikerül találni egy ajtót, ami persze be van ragadva, úgyhogy küzdök vele egy sort, rántom és lökdösöm, mire végül sikerül akkorát taszítani rajta vállal, hogy azzal a lendülettel én magam is bezuhanok az ajtón. Próbálok megkapaszkodni, de esélyem sincs, csak úgy szépen bezuhanok még csak nem is a padlóra, hanem valami seprűk közé... sok-sok seprű közé a tetejében.
- Au... - bánatosan próbálok felülni és a vállamat dörzsölgetni, ami az ajtóval találkozott. Na persze azóta már nem csak az fáj, főleg hogy a mocorgásnak hála még egy újabb adag seprű dől el és úgy ahogy vannak zuhannak rám, én pedig egyszerűen csak reflexből igyekszem védekezni, legalább a fejemet védeni, hogy ne legyen még pár zöld és kék púpom is, az igazán nem lenne jó kezdés így az első napra.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem mindig onnan érkezik
a boldogság,

ahonnan várjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2016-02-06, 10:25

[You must be registered and logged in to see this image.]
Pedig most ezt kellene tennie. Én ismerem magamat elég jól ahhoz, hogy tudjam, most nem jó, ha itt van. Láthatta, hogy eltörtem a seprűt, láthatta, hogy nem tudom visszafogni az ideget, ami bennem tombol. Ez nem olyasmi, amit csak úgy kezelni lehet. Dühroham, csak ő még nem igazán fogja fel, hogy ez mit is jelent pontosan. Nem lehet csak úgy visszafogni, én legalábbis nem tudom. Nem számít, hogy kérlel, nem számít, hogy nyugodt velem, az sem, hogy megpróbál átgondoltan beszélni hozzám és egyenesbe hozni. Ilyenkor nem lehet, ezt mindenki tudja, aki ismer már azért. Még Maggie sem próbálkozott soha sem komolyabban, inkább beszállt a játékba, vagy ő is hagyott, hogy kitomboljam magamat, netán segített, hogy könnyebb legyen és előbb lezavarjam a dolgot. Bonnie viszont nem ismer ennyire, nem tudja, hogy mit kell tenni és úgy fest valami érthetetlen okból kifolyólag minden áron segíteni akar nekem.
- A fenét! Nem most van itt az idő! El... kell... menned! - tagolom a szavakat, hogy végre felfogja nem tud semmit sem tenni és nem is ér semmit, amivel próbálkozik. Még sem érti meg az istennek sem. Megpróbál átölelni, ami persze nem ér semmit. A testem csak még jobban megfeszül tőle. Persze nem tudhatja, nem ismer ennyire, nem tudja, hogy milyen életem van, volt, hogy ez nekem semmit sem segít, csak ront a helyzeten. Ezért lököm meg jó erővel, hogy az ajtó legyen, ami felfogja a lendületet. Nem akarom én bántani, legbelül nem, de ezt nem tudom visszafogni és irányítani sem, egyszerűen képtelen vagyok rá, bármennyire is akarom. A légzésem valamelyest mégis csökken, csak a szemeim kerekednek ki, amikor lép egyet, de összecsuklik és amikor tudatosul bennem, hogy a kezén a saját vére vöröslik. Ha csak nem a szemem káprázik már, akkor ezt én okoztam. Elszörnyedve meredek rá, a kezem még mindig ökölbe van szorulva, kész csoda, hogy egyáltalán nem ütöttem meg, csak meglöktem. Az rosszabb lett volna. Maggiet egyszer megütöttem. Régen volt és ő később úgy tett mintha meg se történt volna, de én ettől még emlékszem rá.
A víz az arcomba csapódik, amitől kissé még hátrébb is lépek, hiszen elég jó erővel kapom a képembe a sugarat. Megrázom a fejemet és a kezemmel törlöm meg a fejemet, csak aztán nézek rá újra. A tekintetem még mindig vegyes érzelmekről árulkodik. Van ott minden az eddigi düh enyhült ugyan, de még ott van a mélyben. Elborzadt pillantás... na ez maradt és persze valahol a bocsánatkérés is ott van az arcomon, na nem mintha ez most sokat érne ezt én is nagyon jól látom.
- Én... én szóltam, hogy menj el! Túl makacs vagy... a te hibád! - szólalok meg végre, de nem lépek oda, hogy felsegítsem. Nem akarok gyenge lenni és nem is vagyok olyan, hogy a bocsánatáért esedezzem. Talán így megérti, hogy kopjon le rólam, mert nem vagyok alkalmas arra, hogy bármiféle kapcsolat is legyen közöttünk. Nem véletlenül nincsenek barátaim, nem véletlenül nem veszem körül magamat senkivel sem. Jó nekem így, legalább nem történhet baj. Őt is figyelmeztettem igaz? Kértem, hogy menjen el, mert én tudom, hogy ez hogyan működik, én tudom, hogy milyen vagyok és mire vagyok képes, csak ő nem volt hajlandó elfogadni. És most ellépek mellette, nyitom az ajtót azzal a határozott célzattal, hogy lelépjek. - Sajnálom... ez... nem értheted. - rázom meg még a fejemet visszapillantva. Eljut a gyengélkedőre legalábbis remélem, én viszont eltűnök a folyosón, ha csak nem próbál megakadályozni benne, de talán már megértette, hogy az nem sokat segítene most ezen a helyzeten.

//Bocsááát kerlek Very Happy Köszönöm a játékot, és Noel nevében is elnézést. Very Happy Én azért élveztem Very Happy //


Bonnie & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Tombolás |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Michaels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2016-02-04, 11:50




Noel & Bonnie

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem vagyok az a lány, aki csak úgy feladja, és kihátrál a problémák elől. Ahogyan nem hagytam annyiban, hogy ne tudjam meg, hogy mi közünk van Charlene-nel egymáshoz, most is úgy állok Noel dühöngéséhez, hogy nem csak az okot akarom tudni, rá is akarom ébreszteni, hogy nincsen egyedül. Többször is segített már nekem, egészen értelmes, helyes pasi lenne, de már a múltkor is megbeszéltük, nagyon kilóg a mardekárból. Egész mostanáig. Most teljesen olyan, mintha egy dühöngő őrült lenne. Nem tudom miért, de valahogy feladatomnak érzem, hogy legalább viszonzozzam a kölcsönt.
- Ne akard. Vagy bántasz, vagy lenyugszol. Nem szeretek tartozni. Most itt az idő, hogy én is törlesszek.  – Felelem kiismerethetetlen pillantással, tényleg úgy vélem, hogy nem hagyhatom annyiban. Bárki is bántotta, most nem tudja rajta levezetni a feszültséget, akkor talán itt leszek majd én. Na jó, ez nem azt jelenti, hogy nyíltan szembe akarok menni vele, hiszen biztosan erősebb, és nem akarom, hogy mondjuk megüssön, vagy ilyesmi. Viszont ha most sarkon fordulnék, akkor rágódhatnék rajta ki tudja, hogy meddig, hogy mi a franc baja volt. Elrántja a karját, és úgy rámüvölt, hogy érződik, komolyan gondolja... Lassan felrobban a feje, most tényleg vagyok olyan hülye, hogy itt állok a dühe epicentrumában? Úgy tűnik igen. És mégis, most ezt érzem helyesnek. Hiába próbálnám meg megölelni, már az első pillanatok után látszik, hogy ez a nyugtatás most nem használ, mert úgy kiperdülök, mint egy bugócsiga, és csak a tompa puffanást érzem. A hátamba pár pillanattal később hatol a szúró fájdalom, ám a tarkómnál is érzek némi zsibongást. Amikor odanyúlok, a szőke tincseim alól vér szivárgását érzem. Nem mély a seb, de alaposan sikerült lefejelnem, bárminek is lökött oda Noel. Amikor megfordulok, látom, hogy az ajtó volt az.. kábán nyúlok a pálcám után, és rászegezve közelítek. Aztán két lépés után összecsuklok, és a földön kötök ki. Szemeimben dacos könnyek csillognak a fájdalomtől, és a haragtól.
- Te... hülye... állat... Azt hittem, hogy csak begőzöltél... Hogy lehettél rá... képes? Nyugodj már... LEE! – Sikoltom végül, és a pálcámból egy komolyabb vízsugár pattan ki, és célozza meg Noelt de úgy igazán telibe. A jéghideg fajtából, mivel vödör nincsen nálam, akkor kénytelen vagyok így fellépni ellene, mert nincs az az isten, hogy ezek után feladjam, és lelépjek. Már nem számít, hogy kérlel, vagy hogy megbánta. Azért nekem is van büszkeségem, még ha ostobaság is volt, hogy ennyit próbálkoztam.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Hangtalanul


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Little princess


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2016-01-29, 20:12

[You must be registered and logged in to see this image.]
Láthatóan nem igazán érti, hogy most nem kellene itt lennie, mert tényleg kárt tehetek benne, ahogyan tettem már magamban is nem egyszer. Benne még sem akarok. Egészen más az, ha a tombolásommal önmagamban okozok kárt, mintha más valakiben. Nem akarok neki ártani, mert alapvetően rendes lány, hiába, hogy az első alkalommal kifejezetten fárasztónak tűnt és őszintén szólva nem voltam valami jó véleménnyel róla, de csak változott végül a véleményem és most már úgy vélem, hogy rendes lány. Épp e miatt kellene elmennie, hogy ne legyen semmi baja sem.
- Épp ezért akarom, hogy elmenj. Nem akarlak... bántani. - nem értem, hogy miért ilyen végtelenül makacs most, hiszen eddig úgy tűnt nagyon is önző lány, legalábbis erre már többször is rámutatott, most pedig mégis ragaszkodik ahhoz, hogy segítsen nekem, amikor azért sejtheti, hogy nem jelent ez jót ránézve sem. Elrántom a karomat és kiabálok, szinte üvöltök vele, még sem tágít. Nem értem... nem értem, hogy miért ilyen értetlen. A fejem már szinte lángvörös, tényleg képes lennék eltörni már pár seprűt, ami tudom, hogy következményekkel járna. Ezek varázseszközök, nem lehet őket csak úgy megjavítani és amúgy is vannak dolgok, amik javítás után már nem lesznek olyanok, mint amilyenek előtte voltak. A törött fa, a csont, mindkettőre ez ugyanúgy igaz. Mint a törött lélek.
- Miért... nem érted? - nem kiabálok újra, de a szavakat inkább csak szűröm a fogaim között. Az is kész csoda, hogy egyáltalán sikerül őket kimondanom. Aztán csak úgy megölel, én pedig hirtelen végképp nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel. Lehetséges, hogy egy átlag emberre ez jó hatással lenne, de nekem csak még inkább megfeszül tőle a testem. Nem kelt bennem jó emlékeket az ilyen szoros közelség, főleg úgy hogy én nem akartam, hiszen azt akartam, hogy elmenjen végre és békén hagyjon, csak hogy ő túlságosan makacs és az istennek sem akarja megérteni, hogy én mit akarok és hogy az nem az, amit ő tesz. Ezért van, hogy bár pár pillanatig hagyom és nem ölelek vissza, de itt most ez nem megoldás. Nem sokkal később már moccanok, lefejtem a karijait magamról és olyan erővel lököm neki az ajtónak, hogy valószínűleg szegény minimum nyekken egyet. Én magam is elképedek azon, amit csináltam, de várható volt. A dühroham nem múlik el csak úgy egyszerűen, ha így lenne, akkor már rég megoldódott volna.
- Mondtam már... hogy menj el! - szaporán veszem a levegőt, látszik, hogy szenvedek, az is , hogy bánom, hogy rajta vezettem le, hogy biztosan megütötte magát, de nem tudok vele mit kezdeni. Nem tudok rajta változtatni, ilyen vagyok, elcseszett, nem is kicsit. Ha nem rohan el azonnal, akkor pár pillanat múlva hátrébb lépek, megroggyan a térdem és mintha mégis csak múlni kezdene a szapora légzés és a képem vörössége is. - Kérlek... - most már más a hangom, vagy inkább most más a hangom, mint eddig, talán ez is valami.


Bonnie & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Tombolás |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Michaels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2016-01-27, 21:57




Noel & Bonnie

[You must be registered and logged in to see this image.]


 Megtehetném, hogy sarkon fordulok, és lelépek a fenébe, végtére is bőven elég nekem, hogy Charlene haverjaival barátkozom. A Roxfort nem igazán én közegem, állandóan falakba ütközöm még a fiúzás tekintetében is, a Beauxbatonsban valahogy sokkal jobban tudtam érvényesülni. Elmehetnék, de nem teszem, igenis maradnom kell, mert a fenébe is, az a rohadt lelkiismeret feltámad. Egyszer segített felkísérgetni, amikor kissé be voltam csípve, aztán türelmes volt velem, amikor nem volt hangom. Mintha állandóan kéznél volna, ha gond van velem, akkor ez egyszer én is félretehetem az önző Bonnie-t, és lehetek most én az, aki segítőkész. Biztosan állatira meg fog lepődni, de nem érdekel. Talán szerzek egy pirospontot az égieknél. Egyébként is hatalmas a mázlifaktorom, nem azzal akarom eljátszani, hogy kizárom az univerzumot némi indokolatlan bunkósággal. Így behajtom az ajtót, hogy mások ne hallják a dühöngését, hiszen rám is erőteljesen odaszól. Megrezzenek egy hangyányit, aztán mégis maradok.
- Nem. Segítek. Engem is össze kell törnöd, ha az utadban vagyok. – Nem akarom provokálni, szó sincsen róla, nagyon nem vagyok most olyan kedvemben, hogy felrúgjanak, így csak remélni merem, hogy ez a kitörés most nem kerül mondjuk a karomba, vagy ilyesmi. Óvatosan közeledek, picit remeg azért a szám a riadalomtól, próbálom az arcát fürkészni, hogy mit érezhet, mégsincsen róla lövésem sem, ebből is látszik, hogy nem ismerem, nem ismerek én senkit. Ez a példa ugyan még nem döbbent rá, hogy kevésbé kéne mindig magamra gondolni, ám arra jó, hogy itt most megszeppenjen annyira, hogy amikor elrántja a kezét, rájőjjek, hogy nem tréfából csapkod ennyire. S mégis, nem tágítok.
- Maradni szeretnék. Akkor ne beszélj róla. Csak ne legyél egyedül. – S bár elrántotta a karját, ténylegesen bántania kell, mert átölelem. Nem mint nő, vagy mint csábító, inkább mint barát, vagy mi. Nem jut eszembe más, magamból indulok ki, valahogy az ölelés mindenkinek jól jönne, ha a végletekig elhagyatott. Talán nem rántja el nagyon magát. Vagy ha igen, az is jelzés lehet, hogy nem kéne most maradnom. Végtére én is elég hirtelen haragú vagyok, azt hiszem le is üvölteném bárki haját, aki ilyesmivel próbálkozna, de... hátha... Abból kiindulva, hogy most itt találom a seprűtárolóban, ahol senki nem segíthet neki, úgy vélem neki sem túl sok barátja van. Mondjuk őt nem is éreztem túlzottan bántónak, bunkónak, meg is beszéltük az első alkalommal hogy mindkettőnknek a másik házában lenne a helye. Valahogyan amolyan érzékeny művészlélek, de most nagyon eldurrant az agya. Lehet, hogy meg sem fogom tudni, hogy miért, de a kiváncsiság most háttérbe szorulhat. Ez egyszer én is lehetek kedves. Ha sikerül, akkor majd háromszorosan várom vissza.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Hangtalanul


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Little princess


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2016-01-21, 20:06

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem figyelem, hogy mit csinál, inkább reménykedem benne, hogy megértette, amit mondtam és nem erőlteti azt, hogy itt maradjon, mert én tudom magamról, hogy ez nem tesz jót. Még Maggie se mindig tudott lenyugtatni, ha ilyen állapotba kerültem. Dühroham, vagy valami hasonló és nem épp kezelhető, legalábbis nem könnyű, főleg akkor, ha valaki még csak nem is ismer. Ilyenkor elviselhetetlen vagyok és még akár azt is hozzátenném, hogy veszélyes is. Amiről persze neki fogalma sincsen, de pont e miatt szólok rá, hogy menjen el, de meg sem kellene, hogy lepjen, hogy végül csak nem teszi meg, bármennyire is határozottan szólítom fel és bármennyire is láthatja, hogy jobban jár, ha azt teszi, amit mondok. Látszik az arcomon a visszafojtott düh, meg aztán a seprűn is jól látszik, amit ketté törtem, hogy nem vagyok épp a legjobb állapotban.
- Miért nem érted meg a nemet? Menj el! - nem kiabálok, de erélyesebben szólok rá, miután teljesen becsukja az ajtót és láthatóan nem hajlandó elmenni, hanem azt akarja, hogy mondjam el, hogy mi történt. Na persze mintha az olyan egyszerű lenne. Még csak nem is mindig tudom elmondani, hogy mi történt, van hogy csak úgy kijön rajtam. A felgyülemlett feszültség és idegeskedés ilyenkor robban, mint valami időzített bomba, neki pedig erről fogalma sincsen. - Nem is ismersz Bonnie! - azonnal elrántom a karomat, amikor nyugtatólag ér hozzá. Láthatóan nem viselem jól most még csak ezt sem, pedig nyugtatni akar, segíteni, de vannak olyan helyzetek, amikor nem ér vele semmit és ő nem tudja ezt, de én most nem vagyok ahhoz elég jó állapotban, hogy elmagyarázzam neki. Láthatja, hogy szinte remegek az idegtől, úgy préselem össze a számat, hogy kész csoda, hogy egyáltalán látszik a vonala még és nem tűnt el teljesen, de közel van hozzá, hogy csak egy csík maradjon a helyén.
- Nem beszélek róla, menj el! - ha nem moccan, akkor itt már elérheti azt, hogy kiabálok, a fejem már egészen szépen vörösödik, de az is biztos, hogy ha most elmenne akkor valószínűleg kárt tennék a seprűkben és magamban is. Volt már rá példa. Azóta, hogy ide járok nem egyszer kötöttem már ki a Gyengélkedőn, úgy átlag évente 4-5 alkalommal. Volt már sokféle sérülésem, törés, horzsolások, mind olyan, amit kimagyaráztam úgy, ahogy de kétlem, hogy Madame Pomfrey minden esetben elhitte volna a mesémet. Nem is igazán érdekelt, hogy mit hisze le, csak minél előbb el akartam tűnni a közeléből és a szeme elől.


Bonnie & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Tombolás |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Michaels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2016-01-18, 20:20




Noel & Bonnie

[You must be registered and logged in to see this image.]


 

Egészen üdvözült vigyorral lépdelek befelé a kastélyba, amikor a folyosón hallom a csapkodást, ám vagyok annyira vakmerő, és kiváncsi, hogy ne riadjak meg az ilyesmitől. Nem mintha a segítő szándék túltengene bennem, inkább az előbbiek. Tudni akarom, hogy mi történt, valahogy mindig az események középpontjában vagyok, ez most sincsen másképp. Felborzolom kissé a szőke tincseimet, és felgyorsítva a lépteimen beelőzök többeket a folyosón, türelmetlen vagyok ugyanis, hogy nem tudom, mi történt. Jellemző, hogy a többiek le se tojják az egészet, továbbhaladnak, s az ismeretlen romboló témája mindaddig rejtve marad, amíg oda nem érek, és ki nem nyitom az ajtót. Nem lépek be elsőre, amikor szemrevételeztem a dolgot, ám miután a nyíló ajtóra többen is kukkolnának, végül mégiscsak, és behúzom magam mögött, de csak annyira, hogy elmehessek, ha nincsen rám szükség. A srác fintorgásából ítélve ez a helyzet igen gyorsan elő fog állni. Viszont eszembe jut, hogy legutóbb angyali türelemmel viseltetett irántam, ezért úgy döntök, hogy legyen, végtére is kedves srácnak tűnik, mégha az ilyeneket zsigerből taszítom is. Magamban elnyomok egy mártír sóhajt, és becsukom az ajtót.
- Nem. Itt maradok, és elmondod, hogy mi történt. – Hm... talán ez kicsit parancsolgatósan hangzott, ezért enyhítek a stílusomon, és mellékelek hozzá egy kedves mosolyt is. Végtére is legbelül mégiscsak cuki vagyok, a buta húgom jó hatással van rám. – Mármint... szeretnék segíteni. Tényleg. Közben is tombolhatsz. Nagy a baj? – Lépek közelebb, és megérintem a karját, amolyan nyugtató jelleggel. Hátha tudok rá valamennyire hatni. Most kivételesen nem rólam van szó, pedig imádnám elmesélni neki, hogy milyen jó volt a hangulat a kviddicspályán, ám tekintve, hogy rommá verte a seprűtárolót, ez csak olaj lenne a tűzre. Látom, hogy beszélni is alig tud, elképzelésem sincsen róla, hogy mi lelte, pedig eddig olyan nyugodt srácnak tűnt, aki semmivel sem törődik, művészlélek, aki olyan beleéléssel pengette a gitárját, most meg minden romokban. Kezdem nem érteni a dolgot, de hátha nem rivall rám. Bár az is egyfajta érzelem. Végső soron pedig ha mégis elkezd tombolni, legalább hamarabb túl lesz rajta.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Romok közt


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Little princess


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2016-01-14, 18:26

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyértelműen látszik, hogy jelenleg nem vagyok a helyzet magaslatán, bár az a mázlim, hogy eleve nem túl sokan járnak most erre, hogy ezt lássák, így aztán bátran dühönghetek, maximum annak nem lenne jó vége, ha mondjuk egy tanár toppanna be és ő jönne rá arra, hogy mit művelek itt, még ha a seprű, amit sikerült is kivégezni egyébként az enyém. Legalább nem az iskolai készleteket rongálom, azt hiszem ez is mindenképpen valami. Viszont ennek hála nem igen figyelek arra, hogy bárki is közeledik, sokkal jobban lefoglal most az, hogy levezessem a bennem lévő feszültséget, amiből épp elég sok van most ahhoz, hogy ne legyek képes csak úgy elraktározni. Na igen, egészen jól megvoltam az utóbbi időben, viszonylag csökkentek a dühkitörések is, erre most... Megint elpattant valami és ezt megállítani rendkívül nehéznek tűnik, sőt szinte már-már lehetetlennek.
Azaz tűnne, de meghallom a hangot a hátam mögül. Még mindig érzem, hogy mintha csak remegne a kezem, az ideg is szét vet, de megállok. A kezemben már egy újabb seprű van, az nem az enyém, de jó eséllyel épp úgy végezné, ahogyan a sajátom is, ha nem jelenik meg Bonnie. A hang ismerős, de kell pár pillanat mire rászánom magamat, hogy megforduljak. Az ujjaim már szinte fehérednek, úgy rászorulnak a seprű markolatára, és még most sem engedem el.
- Menj el ... most... csak menj el... - szinte csak szűröm a szavakat a fogaim között, látszik rajtam, hogy nehezen megy, hogy kontrolláljam az indulataimat és eddig még csak a seprű volt, ami rosszul járt e miatt, de hogy mennyire tudom visszafogni magamat azt nem tudom. Bonnie rendes is tud lenni, de azért vannak fárasztó oldalai, főleg amikor van hangja és most úgy fest hogy van. Nem hiszem, hogy jó lenne, ha a maga stílusában elkezdene még nekem beszólogatni is, attól tartok annak komoly következményei lennének. Láthatja jól, hogy leginkább kérem arra, hogy menjen el, mint sem utasítanám, vagy bármi hasonló. Egyszerűen csak most mindketten jobban járunk akkor, ha magamra hagy, én kitombolom magamat, maximum majd valahogy helyre hozom, ő pedig... láthatóan a jó a kedve, lazán van öltözködve, biztosan szórakozni volt, ezt nem én akarom keresztbe törni, mint a seprűt.


Bonnie & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Tombolás |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Michaels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2016-01-12, 11:13




Noel & Bonnie

[You must be registered and logged in to see this image.]


 A lelátón ülve hujjogtam, ahogyan Grace elkapta a cikeszt, újra és újra megdöntve a saját rekordját, mintha valami rejtett indulat munkálkodna benne. Bár drukkolhatnék a Griffendélnek, de az a Harry gyerek nem éppen a szívem csücske, meg a Weasley-k is igen érdekesek mostanság, ezért kizárásos alapon drukkolok Charlene csapatának, még ha ő most nincs is itt, szeret a társaság középpontjában lenni, de most az újkeletű pasijával van, és csak annyit mondott, hogy beszélnünk kell. Hát majd később, most egy kicsit szórakozni akarok, társaságban lenni, ha már végre használhatom a hangomat, ki is eresztem. A hugrabugosok egyébként nem túl népszerűek az iskolában, főleg a saját házukból van itt bárki is, na meg Luna, aki mindenkinek drukkol, aki nem mardekáros. Az edzőmeccs szépen lemegy, nem csodálkoznék, ha ezt az évet a borzok nyernék. Lassan elkezdenek beszállingózni a népek, nem tartott sokáig a dolog, hiszen mindent Grace-re alapoznak, nem is nagyon vettem észre a házjáték előtti magányos edzőt, Noelt, csak most, amikor belépünk a folyosóra, és elválok a hugrabugosoktól, hogy elinduljak a nagyterem felé harapni valamit, amikor heves csapkodás, törés-zúzás hangjai jutnak el hozzám, mint amikor valaki nagyon idegbeteg. Én is szoktam ilyen lenni. Sőt, még káromkodik is a drága. Naa... ez már kedvemre való. Felgyorsítom a lépteimet, hiszen szeretem az izgalmas konfrontációt, nem félek attól, hogy bárki is leülvölti a hajamat. Különben is most mostam meg, társaságba csakis tökéletes külsővel megyek. Dekor kiegészítőként feltettem egy vastagkeretes szemüveget, mert öltöztet, és okosít, hosszú kabát, amely kicsit bő, de csak azért, hogy nyitva hagyjam, és alatt látszódjon a testhezálló rózsaszín felsőm, meg a cicanadrág. Csizmácskám amolyan bolyhos, divatos fajta, az illat pedig ezúttal egy szolidabb télies illat, még a karácsonyt idézi, fahéjas.
Benyitok a seprűtároló ajtaján, felkészülve a legrosszabbra is, ezért aztán picit lepődöm csak meg, hogy Noel az. Szétnézek a helység maradványain, aztán a fiú arcára téved a tekintetem. Hát ő meg mitől borult ki ennyire? Család, vagy még inkább valami nő van a dologban?
- Öhm... szia... hát te meg..? Mi történt? – Vagyok annyira tapintatlan, hogy rákérdezzek, hogy mi is a helyzet. Lehet, hogy amilyen állapotban van, elküld az anyukámba, egy próbát megér. Megtámasztom az ajtót, be sem csukom, hátha egyből kizavar.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ A seprűk romjain


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Little princess


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2016-01-08, 16:24

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem vagyok benne a csapatban, ezért mentem ki a pályára egyedül, hogy egy kicsit levezessem a feszültséget. Kivártam azt a húsz percet is a hidegben fagyoskodva, amíg a Hugrabug csapata befejezte az edzést. Nem figyeltem, hogy mit csinálnak, csak megvártam és kész, nem is zavartak el. Azt hiszem nekik is a saját dolguk volt a fontosabb, nem pedig az, hogy én most ott vagyok vagy sem, ahogyan nekem is az volt a lényeg, hogy mikor mennek el, hogy mikor vehetem át én a helyüket. Megnéztem direkt a beosztást, hogy tudjam nem lesz kint más jó ideig. Az biztos, hogy ha kviddicseznék, terelő lennék, most is az egresszív játékot gyakoroltam. Erős ütések, igazi feszültséglevezetés. Még egy-két sérülést is szereztem, csak mert jól esett, csak mert így legalább nem figyelek másra. Nem érdekel, pár kék-zöld folt, nem is látszik különösebben, maximum csak a ruhámon, hogy itt-ott piszkos, de az mégis hol érdekel?
Az a baj, hogy most még a zene se lenne képes lenyugtatni, ezért is nem próbálkoztam vele. Ilyenkor a gitár nem sokat használ, vagyis én nem használnék neki. Félő, hogy rossz lenne a vége, ha elkezdnék játszani rajta, a húrok bánnák, vagy valakinek a hallása, mert ilyenkor rendre rosszul sikerül minden, ami idegességhez vezet, ami... Nem, a gitáromra vigyázok, nem akarom, hogy bármi baja legyen.
A kis rögtönzött edzés után pedig már újra a kastélyban vagyok. Nem mondom, hogy mindent megoldott, de azért mindenképpen segített valamelyest. Így már nagyjából képes leszek majd kialudni magamat és holnapra jobb lesz, csak a mai napot kell még átvészelni. Késő délutánra jár, tehát már csak a vacsora vár rám, aztán korai alvás és átvészeltem. Vannak ilyen napok, tudom, hogy ilyenkor kerülni kell lehetőleg mindenkit, csak óvatosan, mert még ártanék és az senkinek se jó.
A seprűt, amit innen hoztam ki most teszem a helyére. Az ajtó mögöttem nyitva van, be is lehet látni. Sose szerettem ezt a tárolót, mindig olyan macerás elpakolni benne és naná, hogy most is sikerül rossz helyre tennem a kihozott seprűt. Meginog a rendszer, aztán a következő pillanatban simán összedől az egész, mint valami elcseszett kártyavár. Már távolról is lehet hallani a szitkozódást, amivel a helyzetet illetem. Nem fogom vissza magamat, a düh, ami eddig is bennem volt olyan szépen tör ki, ahogyan kell. Az a seprű, amivel kint voltam ugyan nem az enyém, de... hát most mit tegyek, majd kifizetem, mert a következő pillanatban már a reccsenés hangja az, ami végigsuhan a folyó csendjén, ahogyan a seprű szépen végigreped, miután úgy jól izomból sikerült a falhoz vágni. Nem mintha szegény tehetne bármiről is, de jelen helyzetben a tiszta gondolkodás nagyon távol áll tőlem.


Bonnie & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Tombolás |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eugene Conway
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 76

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2015-12-19, 15:56


Grace & Eugene
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

 

Ahogyan kimondja, hogy jól sejtettem, egy világ omlik össze bennem. Hogyan lehettem ennyire vak, hogy a szívemre hallgattam, és nem néztem már korábban utána a vörös lány személyazonosságának? Reménykedtem csupán, hogy csak távoli rokonok, így viszont az ellenség lányával van dolgom. Valóban megtehetném, hogy felhasználom őt, ám erre nem lennék képes. Ebben a helyzetben nem is lehet józanul gondolkozni, holott azért jöttem vissza, hogy figyelmeztessem, és úriember módjára álljak elé, hogy ne eméssze magát többé értem, nem érek annyit, de ő sem jobb egy fikarcnyival sem. Immár ellenfelek leszünk. Biztosan elrohan majd az apjához, hogy figyelmeztesse arról, hogy mit is tervezek. Sebaj, menjen csak, olyan lépéseket tettem, amiből már nincs visszaút, de O’Hara sem tud kibújni az egyenségünk alól, így tönkre fogom tenni.
- Bár mondhatnám, hogy sajnálom, hogy így alakult. Esküt tettem valakinek, és be fogom váltani. Nincsen semmilyen eszköz, ami ettől eltántoríthatna. – Felelem keményen. Ugyanolyan szenvedélyes, és elszánt vagyok, ami a jellememet illeti, csupán vele vagyok távolságtartóbb. De hogy a rideg hangomon túl mégiscsak láthatja a pillantásomból, hogy össze vagyok törve. Nincsen pókerarcom, látszik, hogy továbbra is rajongok érte, sőt szeretem, csupán csalódtam benne.
- Nem érdekel, hogy mit hiszel. Tudtam, hogy nem fogod megérteni, ezért nem mondtam el neked. Mert kicsinyesnek ítéled meg.  – Nem akarom fizikálisan bántani, mégis megragadom a kezét, dühösen indulatosan, azt azért nem tenném meg, hogy én is pofon vágom, ahogyan ő tette azt a hajón, amikor kitalálta, hogy nem vagyok úriember. Ahogyan felemeli a hangját, az enyém is emelkedik vele. – Nem kell választanod. Megkönnyítettem a dolgodat. A véredhez tartozol, azokhoz, akik másokat tesznek tönkre, vetnek börtönbe, kergetnek az öngyilkosságba... ! – Már így is többet mondtam, mint kellett volna, lassan itt kéne hagynom, mielőtt még kibukik belőlem a lassan tíz éve eltemetett igazság. Különben sem ő az emberem, majd az apjának fogom a szemébe vágni.
- Jó! Nagyszerű! Egy kipipálva! – Üvöltök vissza, aztán elengedem őt, éppen időben, mert ellép mellőlem, durván belémölelve, na nem mintha komolyabban érezném. Utána sem nézek, csak amikor már biztosan látótávolságon kívül van, akkor temetem a tenyerembe az arcomat.



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Viszontlátás [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Grace A. O'Hara
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 157

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2015-12-16, 14:51


Eugene & Grace


[You must be registered and logged in to see this image.]


Teljesen összezavar és nem értem, hogy miért. Nem volt semmi baj, pár hete sem volt még semmi baj és nem tudom, hogy most miért változott meg hirtelen minden. Képes csak úgy eldobni az érzéseit, vagy talán nem is voltak és azért tud így nézni rám? Hideg és száraz, már csak a tekintetével, a szavaival is fájdalmat okoz és nem tudom, hogyan képes erre. Az elején sem volt ilyen, amikor vitáztunk, akkor is volt tűz valami... kezdődő dolog, most pedig olyan, mintha valaminek már vége lenne, és én fel sem tudom fogni, hogy ez miért történik.
- I... igen Patrick William O'Hara. - és nem értem még most sem, hogy ez miért baj, csak lassan fogom fel, amikor tovább beszél. Az egész családomat tönkre akarja tenni, ez volt a célja eddig is és... nekem ezt most fel kellene dolgoznom. Nem tudta talán... remélem, hogy én ki vagyok, de képes egy bosszú miatt mindent félredobni? Akkor nem szerethetett eléggé, ha már nem is számít. És láthatóan így van, hiszen úgy beszél és néz rám, mint aki teljesen megváltozott, mint aki nem is az, akivel a hajón találkoztam és én... úgy érzem hirtelen, hogy nem is ismerem ezt az embert.
- Figyelmeztetsz arra, hogy tönkreteszed a családomat és ezzel együtt engem is? Engem... már most és ez elég-e bármire is? Ezt most komolyan kérdezed? - megrökönyödve nézek rá. Tényleg úgy érzem, hogy hirtelen azt sem tudom, hogy kicsoda. Igazam volt, amikor azt mondtam az, amit titkol fontosabb neki, mint én. Nem egy szinten van a kettő, neki a bosszú a fontosabb és véghez viszi bármi áron? Azért, mert tudom is én ezt kell tennie? És ettől neki jobb lesz? A bosszú marhaság! Nem lesz tőle jobb az ember élete, nem lesz tőle jobb semmi, de fájdalmat okoz és kínokat, akkor meg mire jó ez?
- Nem hiszek neked! Ha szeretsz... ha szerettél, akkor nem dobnád el csak úgy, mert fontosabb valami kicsinyes bosszú. - nem tehetek róla, nem tudok tenni ellene, könny gyűlik a szemembe, de nem tudom meghatározni, hogy mi szüli most bennem, a fájdalom, a kín, amit okoz, vagy a düh, mert képes ilyeneket mondani nekem és így? Nem tudom... nem is számít, csak azt érzem, hogy majd szét feszít és képtelen vagyok kezelni. - Már régen rossz, hogy választanom kellene és ha nem jót választok, akkor már az ellenséged vagyok... és azt sem tudom miért, hogy mit tett ellened az apám... - összeszorítom a számat és megrázom a fejemet. Ez egyszerűen kiborít, és nekem fogalmam sincs róla, hogy most mi a fenét csináljak, vagy hogyan kezeljem az egészet. - Megkönnyítem a dolgodat Eugene... menj csak és tedd tönkre a családomat, engem... engem már sikerült! - engedem végre kibuggyanni a könnyeket. Hát igen az ír vér, ami nem túl visszafogott, olyan tud lenni, mint az igazi és vad hurrikán. Olyan lendülettel vágom be magam mögött a seprűtároló ajtaját, hogy csoda, hogy nem esik ki a helyéről, aztán aztán indulok el előre, ellépve mellette, talán még fel is öklelve részben, belezúdulva a vállába. Megérdemli, istenemre mondom megérdemli! Mégis hogy teheti ezt velem? Velünk?!

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Hová tűntél?


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eugene Conway
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 76

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2015-12-14, 20:39


Grace & Eugene
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

 Muszáj volt átgondolnom, hogy mi is legyen majd a következő lépés, hiszen Grace-t nem terveztem el, nem szerepelt a bosszúmban. Oly könnyű volna belevenni, manipulálni. De nem, én aztán nem vagyok olyan. Akit szeretünk, azt nem bántjuk, és bármennyire is kifacsarodott helyzet ez, hogy az ellenség lányát hozta a szívembe a sors, ezzel már nem tudok mit kezdeni. Az a lényeg, hogy valahogy most kiszeressek belőle, hiszen nem működhet az úgy, hogy ha felrúgja majd a tervet, aligha esélyes, hogy hagyná, hogy megtegyem, amire vágyom. Csupán valahogy el kell mondani neki, s ridegnek mutatkozni, úgyis elrohan, és a helyzet magától megoldódik. Biztosan magam alatt leszek, de az esküm fontosabb. Sokkal fontosabb. Még ha azt is mondtam neki, hogy ő és a titkom megférnek egymás mellett, akkor még nem tudtam, hogy kicsoda.
- Tudtam. Azt viszont nem, hogy kicsoda. Patrick Willam lánya vagy, igaz? – Kérdezek rá nyíltan, de csak a pontosság kedvéért, elég valószínű, hogy igazam van. Ha valaki távoli unokatestvér lenne, talán megoldanám, hogy ne kerüljön bajba, így meg elképzelhetetlen, hogy ne kerüljön két tűz közé miattam. A családi viszály sodorta őt is bajba, s bármennyire is határozott szoktam lennni, most valahogy nehéz rászánnom magamat erre a lépésre. Apám szenvedélyes stílusát örököltem, és a bosszú ellenére is nehéz elengedni a lányt.
- Ez az amit már mondtam, hogy nem kérdezhetsz. Az én dolgom, és nem tartozom számadással. Az talán nem elég, hogy figyelmeztetlek? – Kérdezem még mindig karbafont kézzel, igaz most lényegesen kevésbé rideg hangon, hiszen értetlen vagyok, azt hittem, hogy nem akadékoskodik, felfogja, hátraarcot csinál, netán még fel is képel. Mennyivel egyszerűbb lenne. Én viszont nem fogom a karomba zárni, nem teszem, hiszen már háború van köztünk. Erre egyből feladná. Azért ennél többet vártam tőle. Vagy ő képes ilyen könnyen félredobni azt, hogy tönkretehetem? Végtére is igen, mert nem tudja a történetemet, viszont nem is fogom elmondani.
- Én is szeretlek! Ha nem tenném, most a földre löknélek a feltételezésért is, hogy már tudtam, hogy ki vagy. Nem csábítottalak el. Megtetszettél, magad miatt. És most megadom az utat, hogy ne kelljen választanod köztünk apáddal. Az övé vagy, és nem dobod el a családodat. – Rázom meg a fejemet elfordulva, és ingatom a fejemet, nem értem, hogy miért nem távoztam még, miért adok lehetőséget, hogy kötekedjen. Erre milyen megoldás van? Semmi. Nem tehetünk úgy, mintha nem lennénk azok, akik, és közben elpuszítom a családját. Ha nem is ölök, de nyomorba taszítom őket.

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Viszontlátás [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Grace A. O'Hara
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 157

TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló 2015-12-14, 14:51


Eugene & Grace


[You must be registered and logged in to see this image.]


Most már biztos, hogy nem csak indok nélkül ment el, hanem valami van a háttérben, csak nem tudom, hogy mi lehet, mert ahogyan néz... Sosem nézett még így rám, az elején sem, amikor martuk egymást. Akkor is volt valami vibrálás, valami feszültség, most viszont... valami baj van érzem és látom is rajta, hiszen olyan hideg és kemény a tekintete, ami megállít abban, hogy oda akarjak menni, pedig ez az elsődleges késztetés és majdnem meg is teszem, de mégis érzem, hogy nem szabadna, mert ki tudja, mi a baj. Talán rájött, hogy nem szeret, vagy valami történt vele, netán az egész csak játék volt és szórakozás és nem úgy érez, amit mondott? Nem tudom... de az biztos, hogy bármit is akar mondani jobb lesz megtudni, mint hogy itt őrlődjek kétségek között, hogy nem tudom mi van.
- De eddig is tudtad... tudtad, hogy az apám gazdag és ez miért most lett baj? Nem értelek... - persze nem tudom, hogy neki szó szerint az apámmal van gondja és a nevemmel, honnan tudhatnám? Arra gondolok az bántja, ami eddig nem jelentett gondot, hogy ő nem nemesi családból származik, de ez engem eddig sem érdekelt, engem eddig sem zavart és eddig őt sem, akkor most miért lett hirtelen probléma és miért szakadhat vége? Legalább nem azt mondja, hogy vége szakad, akkor ez még... még nem határozott tény még nem döntötte el, csak őrlődik, csak még mindig nem értem, hogy pontosan miért is. Aztán tovább beszél én pedig csak egyre jobban döbbenek meg és fogalmam sincs, hogy mit mondjak neki, hogy mit mondjak erre. Mi az, hogy azért jött, hogy tönkretegye az apámat és a családomat... hogy engem is?
- Hogy mi? De... de miért? Mit tett ellened az apám? És a családom... nem... nem értem. Én nem az apám vagyok, azt hittem hogy ezt már megbeszéltük és most... miért vagy ilyen? Én nem is akarok veled harcolni, akkor nem veszíthetek... mondd már el, hogy mi ez az egész! - alig találom a szavakat, csak ide-oda jár a szemem, tördelem a kezeimet magam előtt, ahogyan próbálom felfogni, amit mondd nekem és értelmezni ezt az egészet. Máris elveszítettem... talán ő ezt tudta? Vajon tudta és csak azért csinálta, hogy megbántson vele, hogy keresztbe tegyen az apámnak? De ez... ez marhaság, az apámat úgy se érdekelné, ő nem olyan, csak a pénze érdekli és az üzletei, semmi más. - Akkor azért csináltad? Tudtad a hajón is, hogy ki vagyok? Az apámat úgy sem érdekli, ha nekem ártasz, őt... hidegen hagyja, ezzel csak engem bántasz és én nem tettem ellened semmit! - a hangom reszket az indulattól, a kétségbeeséstől, a csalódottságtól és nem is tudom mit érzek még. Az elején azt mondta most jött rá, hogy ki vagyok, de nem vagyok most a legjobb állapotban ahhoz, hogy ezzel tisztában legyek és fel is fogjam rendesen, amit előzőleg mondott. Teljesen összezavart, teljesen felkavart, hiszen a hajón minden rendben volt, eddig is minden rendben volt és most meg...
- Hát nem az számít, hogy mit érzel? Vagy nem... nem is érzel úgy? Én igen! A fenébe is... én szeretlek! - fakadok ki a végére. Képtelen vagyok kezelni ezt az egészet. Azt hittem az én életem egyszerűbb, mint Aislinggé, erre most úgy tűnik, hogy még véletlenül sincs így, sőt talán még bonyolultabb is, most hirtelen legalábbis az egész kezelhetetlennek tűnik.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Hová tűntél?


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Seprűtároló

Vissza az elejére Go down

Seprűtároló

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Fegyverek Tárolása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Földszint-