Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Griff & Jake
  Today at 20:29
Jacob Troops

ϟ Lance & Jade
  Today at 18:20
Lance Merrick







ϟ Graves & Cody
  Yesterday at 23:24
Graves Matlock
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Megan Smith
 
Calista Merrick
 
Luna Lovegood
 
Graves Matlock
 
Hermione Granger
 
Nox Djarum
 
Charlie Weasley
 
Shanna Griffin
 
Hayley Thornheart
 
Statisztika

Összesen 557 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Perselus Tobias Piton

Jelenleg összesen 32466 hozzászólás olvasható. in 3058 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

A bájitaltantanár szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Draco Malfoy
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 742

TémanyitásTárgy: A bájitaltantanár szobája 2014-09-28, 21:04

First topic message reminder :


A bájitaltantanár szobája

Piton professzor szobájában mindig félhomály van, a falak mentén bájitalos üvegek vagy színes lében úszkáló döglött állatok és növények sorakoznak. Piton a szoba sarkában egy nagy szekrényt tárol, ahol többek között a privát bájital-hozzávalóit tartja.


[You must be registered and logged in to see this image.]





[You must be registered and logged in to see this image.]
mint a  félelmen
alapuló tisztelet.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Semmi sem
megvetendőbb,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://roxfortreloaded.hungarianforum.com

SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-03-30, 01:09




Gabrielle & Piton

Fenékig!




Ahogy közeledik a holdtölte, újfent akad dolga. Egyfelől egy egész farkasfalkának kell megfőznie ezt a vackot, szinte nagyipari tételként már - igaz, nála már a kettő is falkának számít, és pontosan 2-vel több, mint az ideális -, és ez a tény már önmagában nem túl szívderítő.
Az, hogy utána még gondoskodnia is kelljen róla, hogy a delikvensek megigyák, már külön "öröm", amely megkoronázza az adott napját mindig. Miért nem Albus csinálja, egyébként is? Ő úgyis olyan jó farkas-rejtegetésben. Mi köze van neki ehhez? Felőle aztán... Na jó, na jó. Így tehát az óra elején, mintegy mellékesként, különösebben fel sem pillantva jegyezte meg, hogy "Mercola, este, a vacsora előtt várom az irodámban." Egyéb okot nem fűzött hozzá, nem szokása, mindenki gondoljon csak, amit akar. Nem, mintha minden(hó)napos jelenet lenne ez, van, amikor a folyosón jegyzi meg a lánynak, hogy várja, vagy éppen üzen érte, kerüli a látványos ismétlődést: na tessék, még erre is odafigyel. Túlságosan is figyelmes, nem kellene.
Akárhogy is, a nap eztán szép lassan eltelik, a szokásos medrében, ami pont jó, mert alighanem rövidtávon felhúzná magát, ha még valami történne, ami fokozná az alaphangulatot. Mert Gabrielle eddig is tett róla, hogy ezek ne legyenek egyszerű és gyors körök, amelyben a lány jön, megissza az italt, és megy. Pedig milyen szép is lenne... És alighanem bárki más a helyében még felettébb hálás is lenne. Na ő nem az.
- Szabad! - veti oda, mikor a kopogtatás felhangzik. Tudja, ki az, így csak egy fél pillanatra les fel asztala mögött ülve, s nem is éri meglepetés. A bájital az asztalon van, egy kupában. Valójában van még belőle - részint azért, mert tényleg több adagot készít, részint azért, mert egy adagnyit mindig hagy pluszban, mióta ekkora tételben kell készíteni (ha már úgyis az iskola finanszírozza...). De ezt a tényt nem emeli ki, és nem véletlenül nem. Ő maga egyébként a szokásos iskolai öltözetét viseli, igaz, ritkán látni, hogy eltérne ettől. Most is csak annyi változatosságot vitt bele, hogy az ingje fekete, zöld díszítéssel. Halkan szusszant, ahogy végül mégiscsak felpillant a lányra, mikor az ajtó már becsukódott, és amaz bentebb sétált.
- Tudja, miért hívattam, Mercola. - jegyzi meg, hiszen nem először találkoznak. - Igya meg. - fűzi hozzá, nehogy a végén úgy érezze a leány, hogy valójában senki sem kérte, hogy fogyassza el eme "nedűt".


Vissza az elejére Go down
Gabrielle Mercola
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-03-21, 23:16




Piton & Gaby

[You must be registered and logged in to see this image.]




[You must be registered and logged in to see this image.]


Egyre inkább közeledik a nagy nap, amikor a Hold ismét teljessé válik majd, vele együtt pedig én magam is, mert újból előtör majd belőlem a farkas. Érzem, ahogy egyre erősebbé válok, ahogy fogynak a napok és egyre inkább kezd felgyülemleni bennem az a bizonyos agresszió is, így talán nem meglepő, hogy a napokban felkentem az egyik háztársamat is a falra, csak mert nem úgy szólt hozzám, ahogy azt én vártam. Mégis mit gondol, mi vagyok én, egy kurva, hogy csak úgy szétteszem neki a lábaimat, amikor ő azt akarja? Az már másik kérdés, hogy némileg elfajultak a dolgok és ha nem jár akkor arra McGalagony, akkor még akár komolyabb, maradandó sérüléseket is szerzett volna. De megkaptam érte a pontlevonást, ahogy a büntetőmukát is, mely már oly megszokott a számomra, egyáltalán nem hat meg… ellentétben a házvezetőmmel, kinek szavaira már előre fel voltam készülve, szinte éreztem a bájitaltan óra elején, hogy nem fogja hagyni tovább húzni az időt. Hónapról hónapra odafigyel arra, hogy megigyam a farkasölőfű főzetet, hiszen az nélkül nehezen tudnának korádban tartani, még ő is, és mint a házam vezetőjének, neki kell ügyelnie rám, én pedig még szép, hogy nem könnyítem meg a dolgát. Talán ha kapnék néha egy-egy olyan hónapot, amikor magam lehetek, akkor készségesebb lennék, de így? Olyan érzés, mintha pórázon tartanának, mintha bedrogoznának, hiszen a szérum legyengít és nem vagyok önmagam tőle… de nem csak azon az estén, már az első kortyok után végbemegy az undorító változás testemben, rosszabb, mint bármely más méreg…
Most már este van, közeleg a vacsora ideje, de nekem mégis jelenésem van Pitonnál, így némileg kellemetlenül, de elfogadva a tényt hagyom el a szobámat, viszont igen csak mogorván haladok végig a folyosón, nem zavarva, hogy mikor kinek megyek neki. Miért nem áll arrébb? Nem vagyok amúgy mindig bunkó, egyáltalán nem, de ez a találkozás eléggé feszélyez, mivel gyűlölöm, amikor megitatja velem azt a főzetet és sajnos kibújni nem tudok alóla. A lépteim határozottak, még csak nem is lassulnak, miközben közeledek a terem felé, majd amikor odaérek, már hallhatja is a kopogásomat. Három, erőteljes kopogás, majd pedig ha jelzi, hogy bemehetek, akkor kezem a kilincsre téved, majd már be is sétálok, becsukva magam mögött az ajtót.
- Professzor úr… - szólítom meg, ahogy azt illik, miközben lassan elé sétálok. Öltözetemet tekintve teljesen feketébe öltöztem fel, fekete, rövid ujjú, csinos blúz van rajtam felül, melynek felső két gombja ki van gombolva, így nagyon minimálisan mutat dekoltázst, de ez tényleg igen csak kicsi, semmi kedvem felhívni magamra a figyelmet, lábaimon pedig testemhez tapadó bőrnadrág található, melynek szárai magassarkú, fekete, térdig érő csizmámba vannak befűzve. Szemeim feketével vannak kihúzva, hajam pedig némileg hullámosan, szabadon omlik előre vállaimra. Láthatóan nem vagyok vidám, miközben a másik arcára nézek, nem kerülve egy pillanatra se tekintetét. Sokakkal ellentétben én egy picit se tartok tőle, sőt, szinte kihívó tekintetem, ahogy a másikat méregetem, mintha csak párbajra hívnám fekete íriszeit.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 328

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-03-21, 22:44

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-03-21, 22:20




Raina & Piton

"Apa-lánya" beszélgetés Raina-Piton módra




Lassan bólint a megfigyelés kérdésére.
- Rendben. Figyelmetlen és hanyag, így talán rövidesen azt is megtudjuk, kik súgnak a Roxfortban számára... - s persze nem csak ezt. De az bizonyos, hogy diákok is lehetnek a besúgói között, és talán egy-kettőt meg is próbálna beszervezni, ott pedig még idejében kellene lépni, ha a helyzet úgy kívánja. Majd elválik ez még. Azt viszont nem kérdezi meg, amaz kit akar megbízni a feladattal, láthatóan ez a részlet nem foglalkoztatja, bízik a lány ítélőképességében, s persze abban, hogy sikerül elkerülni az esetleges kettős ügynököket, például. A lány szavaira pedig csak biccent, reméli, hogy így is van. Az arrogancia, beképzeltség talán komoly hátrány lehet időnként, de bízik benne, hogy e mögött sokkalta több tudás lapul, semmint a korabeliekben. Hogy is lehetne másképpen, ha egyszer ketten is foglalkoztak vele?
- Nagyon jól tudja, hogy viszonylag korán elkerültél apádtól, annyi idő alatt nyilván nem ronthatott meg. És természetesen nem is tartod vele a kapcsolatot... Én pedig maga vagyok a megtestesült jóság, és természetesen mivel megtértem, igyekszem ezt a szemléletet közvetíteni feléd is. - von vállat - S ha nem lát árulkodó nyomot, ezt kénytelen lesz el is fogadni. Persze nem kétlem, hogy unalmában próbálja lekötni magát efféle megfigyelésekkel... Talán majd tehetnénk érte, hogy legyen, ami leköti. - jegyzi meg, mintegy mellékesen, de egyelőre nem megy bele, hogy mégis mi lenne ez. - Csak természetes, ha már apádat nem zavarja, legalább valakit. - feleli szórakozottan, mintha csak "apai kötelessége" lenne. De érezhetően ez inkább szól maga Leo ellen, semmint az apai féltésről, óvásról. Raina nagylány már, csinál, amit akar, lényegében akivel akarja. Bár persze akadnak, akiktől jobb óvakodni, de ez pont nem Leonardo, vagy az Adamek lennének, ami azt illeti.
- Éppen ezért se venném a lelkemre, ha miattam kellene rászoknod... - feleli eztán szórakozottan, ahogyan az ő esetleges Azkabani "látogatására" terelődik a szó. Nem áll szándékában bekerülni, ami azt illeti. Na persze, milyen szép kis elképzelés is ez - mintha a szándékon múlna... Következő szavaira viszont egy pillanatig meglepetten pislog a lányra, mintha el se hinné igazán, amit hall, majd csak gunyorosan elmosolyodik.
- Pedig milyen hangzatos lenne utána, nem igaz? Elmondhatnád, hogy végeztél velem... De nem, attól tartok, ez egyelőre nem szerepel a jövőbeni terveim között. - feleli kissé gunyorosan, ajkain enyhe cinikus mosollyal. De a valóság az, hogy néha nagyon is kívánja, hogy bár meghalt volna, vagy tenné meg akár most: de nem menekülhet el az élet elől, s a feladatoktól, amelyek még megoldásra várnak. Azokon még túl kell esni, s ki tudja, mi lesz majd utána - hogy egyáltalán megéli-e azt a bizonyos "utána" részt? Nem is gondol annyira előre inkább. Másfelől, nem tenné ki ennek a lányt... Talán ő maga se fogná fel, miről is lenne szó, de nem nyomorítaná meg ezzel az életét. Épp eleget tett már azért, hogy a lánynak ne lehessen normális élete, úgyszólván.
- Egyelőre nekem is... Éppen ez az érdektelenségem vezet túlzó lustasághoz, attól tartok. - valóban, egyelőre nem töri magát az ügy miatt, de talán majd eljön az a pont is azért egyszer. Az Adam-es részre csak fejét ingatja, de nem kommentálja inkább, nem érzi úgy, hogy szükségszerű lenne. A téma pedig tovakanyarodik, így kerül szóba Astrid, majd az, hogy a múltban vajh milyen sémákat is használt...
- Jópár éve a külsőségek vezettek... - von vállat. Igencsak régen volt már az, nehéz lenne kideríteni, így ezt a momentumot nem is tagadja le. Mindegy is volt a többi részlet, zöld szemű, vörös hajú, karcsú lányt keresett... S próbálta azt átformálni, minél inkább meglelni benne Lilyt. Sokáig folyt ez így, nagyon sokáig...Egyre másra gyűjtötte a vörösöket, szinte bármi áron, pedig nincs sok vörös hajú lány, ezt meg kell hagyni, ritka szín... Majd idővel ez változott, ahogyan ezzel együtt az "ideál" is; nem keresett szerelmet, és még kevésbé Lilyt: bárki mást keresett, aki ideiglenesen, egy-két órára, de el tudta őt feletetni. Legyen szőke vagy fekete, végső esetben talán barna, kék vagy barna szemű, telt vagy karcsú... De ne legyen Ő. S bár ki nem mondaná, de ez a választási mechanika még a mai napig is kihat nála... De akárhogy is, erről már nem beszél, többet nem tesz a témához. Talán majd egyszer.
- Látod, éppen ezért sajnálom őt... - feleli bájosan. Talán akkor is sajnálná persze, ha Raina ártani akarna neki, de az egy másik rész.
- Csak természetes - feleli az utolsóra lassan, merengve - Legalább legyen jó valamire, nem igaz? - kérdi szórakozottan. Így van - ha a helyzet úgy kívánja, zokszó nélkül uszítaná rá a fél McCaine famíliát valakire, akire éppen kell. Milyen szórakoztató is lenne - bár valahol talán sajnálná, ha a végkimenetel nem a legkedvezőbb lenne. Ki tudja.
- Már épp kezdtem aggódni, hogy a végén maradsz vacsoráig... - feleli enyhén gunyorosan. Nem bánta volna, ha amaz marad, valójában, ez talán sejthető azért, de meg sem próbálja feltartani. Elég volt mára ennyi - de lesz még folytatása. Egyelőre pedig ez a tudat végső soron bőven elég.

//Én köszönöm, élmény volt! Wink //


Vissza az elejére Go down
Raina McIntyre
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 49

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-03-20, 11:02

Piton & Raina


[You must be registered and logged in to see this image.]Úgy érzem, hogy most már tényleg szükségszerű megvitatni ezt az egész Rasmus dolgot, mert az, hogy érezhetően érdeklődik felőlem és apám ellen uszítana, csatlakozást várna, felettébb zavaró a számomra. Viszont az egyértelmű, hogy figyelmetlen, így talán sikerülne kihallgatni terveiben, és amíg Perselus a Szárnyas vadkant kívánja figyeltetni, addig én vállalom a Három seprűt, ott úgyis sűrűn megfordul, bár igaz, talán a sikátorok felé is néha elsétálhatna valamelyik sasszem.
- Rendben, majd így intézkedek. – biccentek rá, de egyelőre még elgondolandó, hogy kit bízok meg ezzel a feladattal, akad pár ötletem, de ráérek ezzel foglalkozni akár holnap is. Viszont, ha már Rasmus ennyire keresi a társaságomat, talán tényleg feltehetnék neki néhány olyan kérdést, amely nekünk segítene, de tudom jól, hogy a fokozatosság elvét kell most követnem, bármennyire is nem jellemző rám a türelem.
- Tisztában vagyok vele. – tudom, hogy mi a dolgom, hogy mi érdekes, így csak biccentek, majd ez után térünk rá más témák felé, mint például Leonardo, kinek az iskolában lévő jelenléte nem túl kellemes a számomra. Ő veszélyes, nagyon veszélyes és jobb őt is figyelemmel követni, még mielőtt utánunk kezd el áskálódni.
- Meglehet, hogy hatást tudok majd gyakorolni rá, hogy nézzen más felé, ne pont mi felénk, bár ebbe biztos még nem lehetek, hiszen nem ismerem, de amikor találkoztunk Londonban, elég tisztán a tudtomra adta, hogy érdekes vagyok a számára apám miatt, szóval a jövő idő itt nem állja meg a helyét, már most figyel, nem bízik bennem. – és milyen jól is teszi, hiszen nem vagyok egy jó kislány és nem óhajtok már sokáig a Roxfortban maradni, csak ameddig muszáj és ameddig apáim is így szeretnék. Talán most ez a jobb taktika, talán jövőre már más lesz.
- Oh, szóval zavarna, ha hozzám érne? Ne aggódj, meg tudom védeni magam. – jegyzem meg sejtelmes mosollyal, mert azt nem tűröm el, hogy a férfi határokat szabjon nekem, hogy kivel mikor mit teszek. Ha nekem Leonardo kéne ágymelegítőnek, hát ő lenne az, úgyis egyértelmű, hogy megunnám rövid időn belül, de most inkább nem gondolok erre, felesleges. Inkább rátérünk az Azkabanra, ahova nem szeretném, ha Perselus bekerülne, nagyon nem lenne ez miatt akciózni, így amikor az aggódásomra tér rá, kissé felkacagok.
- Ugyan, én nem aggódom, nem szokásom. – tényleg nem szokásom, mégis, valahol azért akad lelkem úgy tűnik, amely mégis minimálisan aggódik azért, hogy mi fog történni ezzel a férfivel, de nem fogom ezt kimondani neki, az nem én lennék, sőt, még kimutatni se, maximum majd egyszer, ha eljön az alkalom. Bár, Perselus már jól ismer, tudja, hogy milyen vagyok, ahogy azt is, hogy talán a hideg jégszív képes lenne egyszer felolvadni is, csak nincs senki, aki ezt akarná, aki ki tudná várni, türelemmel lenne ez iránt.
- Tehát önmagaddal nem vagy kibékélve. Remélem, hogy nem fogsz egyszer arra kérni, hogy öljelek meg… - jegyzem meg csevegő hangon, bár ki tudja, ha ez lenne a kérése, megtenném, zokszó nélkül, bár utána megviselne, csak nem lennék képes éppen akkor felfogni tetteim súlyát, ahogy most se állok így hozzá. Anwen szóba kerülése viszont némileg meglep, nem tudom, hogy ki az a nő, soha se foglalkoztam vele, de most Perselus beavat néhány dologba, tehát a múltban közük volt egymáshoz és mint hallom, most már nem érdekli. Akkor jó volt és elég is volt, ismerős hozzáállás, bár én soha, senkit se engedek igazán közel magamhoz, az hiba lenne.
- Ahogy érzed, nekem mindegy, mit kezdesz vele. – vonok vállat, tehát ennyire érdekel a téma. A múlt volt és jól hallhatóan lezárt ügy, de ha már ő szóba hozott egy nőt, akkor én is megemlítek két Adamot, egyszerűen kicsúszik mindez a számon, de nem bánom.
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy az egyik rosszabb, mint a másik. – bár a Hugrabugos Adammal azóta se beszéltem, ahogy a Mardekárossal se igazán, de jó ez most így. És hiába a célzat, nem fogok többet mesélni, amíg nem tesz fel konkrét kérdéseket, felesleges szócséplés és mint mondtam, szóra se érdemes. Nem hiszem, hogy az érdekelné a férfit, hogy milyen pózokban csináltuk éppen… Inkább a férfi bálozását hozom szóba az enyém helyett, így pedig Astridról is megtudok bizonyos dolgokat, hogy ő az új kiskedvenc és ez igazán mulattat.
- Egyszer igazán érdekelne, hogy milyen sémák szerint választottál régebben partnert magadnak és miért. De tudom, erről nem szívesen beszélsz, idővel viszont kiderítem. – láthatja is, hogy igen csak határozott vagyok a dolgot illetően, mindenesetre szavait felfogom, de nem látom értelmét jobban kommentálni. Majd ő eldönti, hogy meddig lesz számára jó az a lány, hogy meddig szórakoztatja, nekem oly mindegy jelenleg.
- Sajnálod? Ne aggódj, nem teszek kárt a játékodban. – nem fogom kicsinálni, egyelőre nem, amíg még Perselus jól érzi magát vele, majd esetleg utána, de most inkább az érdekelne, hogy miért érdekes. Talán számomra is az lesz? Ellentétben Ruth-al, aki már azzal, hogy ilyen tehetségtelen, elásta magát előttem. Mégis mit akar vele kezdeni a nevelőapám? Nem látom értelmét pont őt kiemelni, sok olyan van, mint ő, ennyiből egy Hugrabugost is foghatnánk.
- Ahogy érzed. – nem szólok bele ezekbe a dolgaiba, nem a barátnőm a lány – bár meg is lepne -, így csinál vele, amit csak akar. De nem is én lennék, ha nem hoznám szóba, mint áldozatot, Astridot. Nem hiszem, hogy máris a halálba küldené a lányt, de ki tudja, egyszer még megteheti majd, ha az a Hollóhátas lesz olyan hülye, hogy pont Perselushoz kezd el ragaszkodni.
- Akkor jól sejtettem, hogy a terveid ott is kiterjednek másra is, nem csak arra, hogy kielégítsen. – talán pimasz vagyok, de nem érdekel, megtehetem úgy hiszem. Viszont nincs kedvem tovább a nőügyekről beszélni, átbeszéltük mindazt, amiért jöttem, így lecsusszanok az asztalról, majd megigazítom barna tincseimet.
- Jót beszélgettünk, de nekem most mennem kell. Szia! – majd máskor is megismételjük, ahogy időnként mindig, de úgy érzem, hogy mára ennyi elég volt, még a végén túlzásba vinnénk a dolgot. Így hát nemsokára kilibbenek az ajtón, majd a szobám felé folytatom utamat, de mindenképpen megérte számomra ez a beszélgetés.

//Köszönöm szépen a játékot, tetszett, mint mindig. Smile //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-03-10, 00:03




Raina & Piton

"Apa-lánya" beszélgetés Raina-Piton módra




A Nagyúr helye megüresedett talán, de ez nem jelenti azt, hogy a puszta elhatározás elégséges lenne az átvételére. Persze valódi szándék nélkül nem megy, de Rasmus az a fajta ember, aki megkaparinthatná ugyan a hatalmat talán, de csak úgy, ha valaki hátulról irányítaná. S ha ez így is van, hát az, aki hátulról mozgatja a szálakat, igencsak kezdő még. Kivéve persze, ha Rasmus bukása a célja - talán ez is egy érdekes, megfontolandó elgondolás mondjuk.
- Néha túl sokat tűnődik a dolgokon. - jegyzi meg, mintegy mellékes tényként, nem annyira letolásképp, ezt Gavinnal személyesen kell megvitatnia úgyis, inkább csak vélemény. - Bízom benne. - hagyja rá lassan, bár egy ideig fixírozza a lányt. Meglehet, hogy messzemenően nagy baromságokat nem követne el, de tapasztalatlan azért sok mindenben. Bár persze azért is van ő maga is itt, hogy segítse, ha kell, ezzel együtt talán nem lesz baj. Vagy legalábbis túl nagy, az apróbb ballépések pedig hozzájárulnak, hogy a nagyobbakat az ember már elkerülhesse; valamiből tanulni kell.
- Rendben. - ért egyet, s ez egyszerre értendő a gesztus viszonzottságára, s nyugtázásképpen. Egy fél pillanatra elmereng. - Kétlem, hogy Roxmorts más helyein felbukkanna... Bár talán a sikátorok táján meg lehet... "Kérni" ezt-azt, hogy tartsa nyitva a szemét. - tűnődik el, s persze nem feltétlenül csak Rasmusra céloz, bár kétségkívül rá is.
- Első körben az érdekes, kik vannak az iskolán belül. Ne változtass hirtelen teljes mértékben mindenen... Csak szép lassan, addig elégséges arra rákérdezni, ami fontosnak tűnik. - jegyzi meg, de ezzel sejtetve, hogy igen, idővel az apróbb részletek is érdekessé kell, hogy váljanak majd, de csak fokozatosan. Így kevésbé feltűnő, Rasmus pedig amúgy sem túl figyelmes. A következő szavakra csak biccent, eztán a téma pedig másfelé terelődik, így kerül szóba Leonardo is.
- Rólad csak sejti, hogy érdekes lehetsz. Rólam, vagy Connorról tudja. Ha valakit elő kell venni, közülünk fog választani. Igaz, remélem, nem engem. - jegyzi meg szórakozottan - Bár talán Sheskára is ráuszíthatjuk épp. - teszi hozzá, mintegy mellékes megjegyzésként. Biztosan remekül ellennének majd. - Hát igen... Mélyen csalódtam most a tanári karban, azt hittem, igazi szent életű, elkötelezett emberek gyülekezete. - ironizál - Persze őt ettől még kiherélem, ha valami miatt úgy tűnik kifizetődőnek... - persze szigorúan a lánya védelmében! Mi más miatt is tenne így? De persze, ha úgy adódik a helyzet, akkor ha mást nem, hát előfordulhat, hogy elszólja magát Dumbledore előtt. No persze nem most rögtön, az ostobaság lenne, csak, ha a helyzet úgy hozza. Hiszen az efféle jó pont egy későbbi zsaroláshoz is. S persze, ha megtudna valamit, azt közölni fogja, mert persze nyitott szemmel jár azért, hiszen akadnak, akikben sosem bízna meg teljesen: Leonardo pedig pontosan ilyen. Ezeket az információkat pedig nem áll szándékában visszatartani.
Eztán kerül szóba, hogy az Azkaban nem a legkényelmesebb helyek egyike, szóval a nyári üdülést például ne oda tervezze. Egye fene, de a lány kimondatlan aggódása azért már-már kellemesnek hat azért.
- Csak természetes, de ha évekig kellőképpen odafigyeltem erre, talán nem fogom a közeljövőben elrontani. Legalábbis nem áll szándékomban, ne aggódj ezen sokat. - legyint végül, mintha tényleg szinte jelentéktelen, sokad rangú kérdés lenne, amin kár tűnődni is. De nem is kell ezt túlragozni, a jóból is megárt a sok, hát még ebből. Így kerül szóba a védelmének a kérdése is, és... Igen, a lány jól sejti, sőt, talán tudja, hogy valami nem stimmel nála, hogy nem az az ember, aki hosszú évekkel korábban, egykoron lehetett. De hogy mi változott, mikor és miért, arról nem beszél.
- Ugyan, nem mondhatok el mindent, meglepően unalmassá válnék a végén... - feleli, ezzel persze megerősítve, hogy csakugyan van, amiről hallgat - Ámbár az ember egyik legnagyobb ellensége az esetek többségében önmaga, így, vagy úgy. - teszi hozzá, vállat vonva. Így van, és ezek közt is vezető indok az egyén ostobasága, vagy épp a csökönyössége. Talán ez utóbbi fogja egyszer őt is elvinni, ki tudja. De nem, erről most nem akar részletekbe menően beszélgetni, kicsit sem, és ami azt illeti, Lilyről meg aztán végképp nem fog beszélni. Nem, eszébe sem jutna - hiszen tudja, hova vezetne az: egy érzelgős idiótává címkézné át magát, semmi több. Ennek pedig nincs értelme, mert nem tenné másabbá a helyzetet, jobbá semmiképpen sem. Így tereli a témát inkább másfelé, s talán a szerelmi téma, mely gondolatban felsejlik előtte, hívja be az asszociációt, s kerül elő az Anwen-ügy.
- Nem... Most már én se értem teljesen, valójában akkor mi fogott meg benne. - jegyzi meg lassan, sejtetve, nem meglepő, hogy amaz nem hagyott mély nyomott Rainában. Bár Pomfrey mellett szemlélve azért még mindig kiütéses győzelmet arat, és talán, ha némileg másabb lenne a jelleme, még mindig hajlana rá, hogy időnként beugorjon hozzá... Beszélgetni. De így nem.
- Egyelőre nem zavar a jelenléte eléggé ahhoz, hogy elüldözzem innen, bár ha ez változni fog, akkor alighanem mennie kell majd. - ért egyet. - Ugyan, én aztán nem ártanék neki... Személyesen. Nagyon. - kéri ki magának szórakozottan. - Habár azon eltűnődtem, hogy talán teszek érte, hogy igazán kellemes legyen majd az itt töltött ideje. - jegyzi meg, de nem említi, hogy e tervet végül elvetette-e, vagy még napirenden van, hogy megkeseríti Anwen mindennapjait így, vagy úgy. Talán még ő maga sem döntötte el.
- Áh, szóval egyik jobb, mint a másik. - állapítja meg, s kérdőn pislog a lányra azért: bár nem mondja ki a kérdést nyíltan, már az előző szavaiban is benne lappang: gyerünk, meséljen. Egyébként is szívesebben társalogna erről, mint például önmagáról. De egye fene... Szóval a bál.
- Néha tényleg meglep, milyen sérülékenyek egyesek... Bár esetében tényleg nem volt teljesen véletlen. - ismeri be. Persze, hogy nem, és igazából már az első szavaknál pontosan tudta, hogy mennyire fognak azok fájni. Nem hülye ő azért. - Én se maradtam végig. Nem kedvelem a bálokat... - jegyzi meg, sejtetve, hogy ha akadt is végül valami egyéb izgalom is, arról ő maga sem biztos, hogy személyes tapasztalatok alapján tud. Erről sokkalta többet pedig nem is akar mondani.
- Nekem is kell valami hobbi, nem? Másképp csak hallgatnám a dolgait, attól tartok, ara nagyon gyorsan ráunnék. - jegyzi meg merengve - Komolyan? - kérdi meglepetten, majd csak gunyoros félmosolyra húzza ajkait - Nem, attól tartok, hogy annyira sosem fogok megöregedni. De az épp tény, hogy akarva-akaratlanul is, jellemzően egy fajta lányt választottam ki egy ideje... - igen, ezt pedig talán tényleg a kor teszi. Észrevétlenül is enged a megszokásnak, és választja ki azt, aki a leginkább megfelel adott sémáknak, és hasonló ahhoz, amilyenek az előzőek is voltak. - Ő némileg másabb, ezért egyelőre szórakoztat... Majd elválik, meddig. - nem, megállapodásról szó sem lehet. Lehetne, ha Lily még élne, ha Potter már elpatkolt volna, de nem, ez nem így van. Így pedig... Nem, ő tartja magát, ahogyan tette ezt éveken át eddig is. Igaz, ez talán épp olyan szánalmas, valójában, mintha megállapodna, de erről persze nem beszél. És ő maga nem is érzi annak - de ha más tenné, akkor alighanem annak minősítené a helyzetet.
- Ebben az esetben előre sajnálom őt. - jegyzi meg ártatlanul, ámbár hangjában semmi nyoma nincs sajnálatnak, kérdéses, hogy valóban durva esetben lenne-e egyáltalán. - De persze, kíváncsi leszek, mire jutsz. - jegyzi meg, s valahol talán tényleg érdekli, bár nem annyira, hogy emiatt később keresse majd a lányt. De talán legközelebb, ha egyéb dolgokról is társalognak, akkor mintegy mellékesen, rákérdez majd. S persze még valami bizonyos: nem fogja erre Astridot figyelmeztetni, a legkevésbé sem. Oldják meg egymás között, nagylányok.
- Ugyan... A tehetségtelen emberek válnak a legjobb áldozatokká, és áldozatokat néha hozni kell. Ők pedig önként is meghozzák ezt, ha ettől úgy érzik, értnek valamit. - jegyzi meg lassan. Nem, igazán többre ennél ő sem szánná a lányt, de erre éppenséggel még jó lenne azért. Bár megpróbálta lebeszélni erről az útról, de az inkább egyfajta kötelesség, arról nem tehet, ha a lány nem hallgat rá, nem? - Az csak ráadás, hogy mellé vannak kapcsolatai is. - igen, azok épp hasznosak lehetnek azért, szóval nem kell elkapkodni a dolgokat egyből. Vállat von. - Persze, hogy sokan. De nem mindegyik hasznavehetetlen annyira, hogy szívfájdalom nélkül áldozd fel bármely kisebb cél érdekében is, ha a helyzet úgy kívánja. - jegyzi meg. Mert lesznek helyzetek, amiket nem lehet életek elvesztegetése nélkül megoldani, és ezekre ő pont ideális. Legalábbis egyre, mert többen aligha lesz része, bár ki tudja.
- Csakugyan. - jegyzi meg az utolsóra, majd csak vállat von - El is tűnődtem rajta, hogy ha adott esetben a szülei gyilkosa olyasvalaki lenne, akitől szívesen megszabadulnék... Vagy, ha nem is, attól még épp ráfoghatnám az illetőre a dolgot. - feleli tehát, mintha ez amolyan evidens dolog lenne - Azt hiszem, ha a fél famíliát ráuszítanám akárkire is, az talán hatásos lenne azért. Vagy járulékos veszteség. - ráncolja homlokát. Nem, igazából nem biztos bennem hogy ezt a kockázatot be akarná vállalni, de valójában semmi sem lehetetlen.
Bár persze talán az már önmagában is meglepő, hogy maga az elgondolás megszületett.


Vissza az elejére Go down
Raina McIntyre
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 49

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-02-26, 19:24

Piton & Raina


[You must be registered and logged in to see this image.]Teljes mértékben egyetértek Perselussal, és úgy hiszem, hogy Rasmusnak nem lesz esélye a Nagyúr helyébe lépni, de ha mégis… nos, akkor azt hiszem, hogy én leszek az egyik, aki a legnagyobbat néz majd a dolgon. Biccentek csak arra, amit mond, nem érzem szükségét mást hozzáfűzni, inkább csak akkor szólalok meg ismét, amikor apám terve kerül elő, így csak apró sóhaj fut ki ajkaim közül.
- Egyelőre még tanakodik, hogy mi lenne a legcélszerűbb megoldás, ezért gondoltam arra, hogy talán saját magam is kézbe vehetném a dolgokat. Eléggé hasonlítok rá, nem hiszem, hogy rosszul döntenék. – ha pedig mégis, nos… a döntéseinknek ára van, én pedig megfizetek érte, ha szükséges. De tudhatja nevelőapám is, hogy soha se váltanék oldalt, soha se árulnám el őket, minden szavamból érezhető és bár nem vagyok megbízható ember, soha se voltam az, azért akad pár ember, akik bízhatnak bennem. Viszont nem ártana megfigyelni Roxmorts bizonyos helyeit, azokat, ahol Rasmus sűrűn megjelenik, mert még a végén fontos információkhoz juthatnánk és mint hallom, ezzel egyetért a férfi is.
- A Három seprűt majd én elintézem és ha kapok bármiféle információt, felkereslek. – ebben biztos lehet, most is jöttem, bár nem azonnal, de idő kellett ehhez, amíg mindez teljesen kiforrott. És ha már mesélek, akkor természetesen megkapom a magam kérdéseit is, bár nem érzem úgy, hogy mindegyik annyira fontos lenne, mint ahogy azt Perselus gondolja, de válaszolok, ahogy tudok.
- Nem szokásom minden apróságra rákérdezni olyannál, aki totálisan hidegen hagy, de rendben, majd… változtatok a taktikámon és ha továbbra is a nyakamra jár, érdeklődőbb leszek. – legyen úgy, ahogy szeretné. Bár nem kémnek készültem, de ki tudja, talán menne, miért ne? És akkor máskor majd tényleg rákérdezek mindenre, mégis úgy hiszem, hogy Rasmus ennyire nem hülye, hogy ne látná majd át a helyzetet abban az esetben, de majd igyekszem ügyesen csinálni. Na de Perselus is bátran utána járhat a dolognak, hogyha annyira akar, de én kezdem unni egyelőre ezt a dolgot, és akad más is, amiről beszélgetnék vele, például a Leonardo téma, kinek roxfort-i itt tartózkodása nagyon nincs az ínyemre, mégis, még mielőtt rátérhetnénk, azért meg lesz említve a kihallgatás is, mire csak elhúzom számat.
- Elhiheted, hogy amennyire tudom, el fogom kerülni ezeket az eseteket. – végül lezárjuk ezt a témát, egyelőre legalábbis és hát jöjjön Leonardo, aki bizony nőként már észrevett, ezt egyértelműen érzékeltem és a megjegyzései is… nem kicsit voltak célozgatóak.
- Igen, én is remélem, hogy más érdekesebb lesz a számára. – biccentek rá, majd amikor meghallom a megjegyzését, ajkam apró mosolyra húzódik. – Hát igen, ki gondolta volna, hogy valamiben hasonlítotok. – és tény, nem ronda az a férfi, egy kis időre én is elgondolkodtam azon, hogy… áh mindegy is, ez most nem fontos. A lényeg az, hogyha Perselus megtud vele kapcsolatban is némi információt, akkor azt tudatja majd velem, ezt egyértelműen elvárom. És akkor megegyezünk abba is, hogy megpróbálok majd beépülni Rasmus „seregébe”, szépen lassan és reméljük, hogy minden rendben fog zajlani. Nem igazán próbáltam még ilyesmit, de mindennek eljön egyszer az ideje, azt viszont nem szeretném, ha Perselus véletlenül is bajba keveredne, gyanússá válna, nem szívesen mennék látogatóba pont az Azkabanba.
- Egyelőre igen, de te is tudod, hogy a kocka bármikor fordulhat. – nem árt óvatosnak lennie a jövőben sem. És igen, engem is eltűr, ahogy azt Perselus mondja, pedig milyen rosszul is teszi ezt Albus, ő se a régi már. És hogy nem csak látogatni mennék? Milyen jól gondolja. – Természetesen nem. – de nem kell erről többet beszélnünk, nem fog erre sor kerülni. Inkább a védelemre térünk át, bár egyelőre én se tudom, hogy mi ellen kéne megvédenem őt, mégis, érzem, hogy Perselus a maga módján nagyon is labilis, nem teljes ember, már rég nem, de minden részlet sajnos nekem sincs a birtokomban.
- Egyelőre nem vagyok tisztában vele, hogy mi ellen kellene, hogy megvédjelek, de mindent nem osztasz meg velem, pedig bizonyára lenne mitől. – utalok rá, hogy érzem én, hogy lelkileg van valami, ami bántja, ami esetleg fájdalmat okozhat neki. Ismerem már, oly sok évet töltöttünk együtt és éltem nála, szóval előlem nehezen titkolózhatna, mégse megyek bele ebbe jobban, magamtól nem, maximum majd akkor, ha Perselus így szeretné. Inkább hagyom, hogy most ő meséljen és meglep a téma, amelyet felhoz. Anwen…
- Így se mond túl sokat, nem járok sűrűn Pomfrey-hez, és úgy tűnik, hogy számomra nem volt érdekes az a nő. – vonom meg vállamat, mert tényleg nem nagyon érdekel, de meséljen csak róla, szívesen meghallgatom. – Akkor tegyél róla, hogy elmenjen, bár az már jó jel, hogy nem futkos utánad, bizonyára zavaró lenne és ártanod kéne neki. – döntöm oldalra a fejem, enyhén utalva rá, hogy tehetne róla, hogy hagyja el a Roxfort falait. Én is szoktam szórakozni a férfiakkal, ez csak természetes, de úgy hiszem, hogy Adammal többé nem fogok, mert a külső nem minden, nincs már rá szükségem.
- Igen, ő… Bár akad egy másik Adam is, de róla inkább ne is beszéljünk, hiba volt. – intek kezemmel, jelezve, hogy nem óhajtok belemenni a részletekbe. És nem is értem igazán, miért pont Adam-okat fogok ki mostanság, ideje lenne jobban kinyitnom a szemem. Na de ne rólam beszéljünk, inkább Perselusról most, hogy hajlandó nyíltan beszélni nekem a dolgairól, így hát szóba hozom a bált, hiszen én se voltam ám vak.
- Úgy mondod, mintha nem lettél volna tisztában vele, hogy miként viselkedsz vele. Bár nem voltam végig jelen a bálon, nem tudom pontosan mi történt. – hiszen kimentünk az erkélyre Adammal és hát némileg mással töltöttük az idős és milyen jó volt! Na de hagyjuk is ezt az emléket, szóval Astrid.
- Ezek szerint át szeretnéd formálni. – olvasok a férfi szavaiból, már ismerem annyira, hogy tudjam, mikor mit tervez, de amikor kiböki, hogy másabb, mint a legtöbb, szemöldököm kissé felszalad, kérdőn, kíváncsian.
- Másabb? Ezt hogy érted? Még a végén azt hiszem, hogy talán komolyan felkeltette az érdeklődésedet… Lehet, hogy öregszel… - bár eléggé meglepődnék, ha meg akarna állapodni egy lány mellette, de nem, ő nem követ el ilyen hibát, ő csak szórakozik, tehát valószínűleg én értettem félre valamit. És amikor következő mondatát mondja, már elégedette biccentek. Így kell hozzáállni, egyelőre jó unaloműző, nem több, helyes!
- Mindig is érdekeltek a dolgaid, de nem, nem igazán. Elég sok mindenben kiemelkedik és meglepő módon még idegesítőnek se tartom, szóval talán mondhatjuk értelmesnek is, de majd megfigyelem, abban biztos lehetsz. – kacsintok rá, és azt is sejtheti, hogy megpróbálok majd a közelébe is férkőzni, de persze a saját módszereimmel. Perselust valamiért talán komolyabban érdekli, egyelőre, tudni akarom, hogy miért, hogy miben más ő, mint a többi és bár persze, senki se egyforma, de mégis, én simán be tudom kategorizálni a legtöbb embert. Eztán jön szóba egy Mardekáros lány is, Ruth, akiről mint hallom, nem tehetséges semmiben sem. Akkor meg mégis mit érdekeljen engem?
- Áh értem, szóval ki akarod használni őt, ha úgy alakul. De nem csak neki vannak szerintem jó kapcsolatai. Nem szeretem a tehetségtelen embereket. – ismerem be, majd ez után hozom szóba szórakozottan azt, hogy esetleg két lánnyal is kezdene, bár talán még sincs így. Perselus se kedveli azokat, akik nem értenek a dolgokhoz, így talán Ruth is kiesne és mint hallom, a vörös hajzuhatag sincs a kedvére. Az okát nem tudom, de mindenkinek lehetnek ilyen rigolyái, így nem is tulajdonítok neki különösebb jelentőséget. Mindenesetre nemsokára megtudom, hogy egyelőre csak Astrid van Perselus hálójában és nem tervez úgy tűnik mást, ami nem lepne meg, túl sok minden történik mostanság és az ilyesmi azért energiát igényel, tehát nem is kérdezgetem tovább, inkább rátérek Ruthra, hiszen most ő a lényeg, nem véletlenül lett szóba hozva.
- Továbbra se értem Perselus, hogy engem ez miért érdekeljen. Az átkokhoz sokan értenek, mit akarsz pont tőle? Beszélj nyíltan! – szólítom fel erre, majd teszem hozzá nemsokára. – Ennyiből a te Astirdodat is bevethetnénk, nem gondolod? Ő is ért néhány dologhoz. – jó, talán nem kéne szurkálódnom, ez talán gonoszkodás a részemről, de én soha se voltam kedves ember, még Perselussal se. Én nem sajnálom a szöszit, és éppen arra világítok most rá, hogy ennyiből bármelyik lányt kihasználhatjuk, bár ki tudja, lehet, hogy le vagyok maradva és kedves nevelőapámnak akadnak bővebb céljai jelenlegi játékszerével, sokkal kegyetlenebbek, mint mondjuk Anwennel. Talán ő is egy áldozat lesz ebben a csatában, aztán lehet, hogy félregondolom a dolgokat, valószínűleg ez mindjárt kiderül.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-02-15, 05:13




Raina & Piton

"Apa-lánya" beszélgetés Raina-Piton módra




Időnként beszélnek, így van rendjén, bár nem tervezte, hogy a közeljövőben beszéljen bárkivel is Rasmusról. Vannak emberek, akikről érdemes, vagy legalábbis szükséges lehet társalogni, akár Rainával, akár mással, ahogy a szükség hozza, de lám, Rasmus tesz róla, hogy a középpontba kerüljön. Pedig bár ne tenne, mert esetében a saját érdeke lenne, hogy inkább a háttérben maradjon, s szép csendben meghúzódjon - jobban járna, legalábbis ő úgy hiszi. Beállhatna persze valaki mögé, talán azzal sem járna épp rosszul, de ő maga úgy gondolja, hogy Halmar egymaga nem tudna harcot nyerni, legfeljebb egy-egy csatát. Raina szavaira biccent.
- Mindössze... Meglep, hogy ilyen távol rugaszkodott tőle, úgy gondoltam, ha a csapat összeverbuválását tervezi, minél inkább az eredeti célokat tartja szem előtt, s legfeljebb ott, éppen annyit változtat, amennyit nagyon muszáj, ha a változtatások jobban vonzzák a követőket. De meglepne, ha így sok valódi, komoly támogatója lenne... Ámbár azt már el tudom képzelni, hogy sokan ráhagyják, mint a reménytelen esetekre szokás. - mereng el némileg. Így van, talán ő maga is így tenne, ha szükségét érezné, hogy ne essen ki Rasmus kegyeltjei közül - vagy, hogy egyáltalán bekerüljön azok közé, persze. Igaz, egyelőre ennek nem, hogy kényszerét, de még csak szükségességét sem érezte. Eztán csak a lányra pillant, egy ideig csak fürkészve őt - Apád említette, mik a tervei Rasmussal? - kérdi tehát lassan.
A lány következő szavaira csak biccent lassan.
- Elintézem a Vadkant, és talán, ha időm úgy engedi, a Seprűt is... - feleli lassan, hiszen ő maga is úgy gondolja, valamire jó lesz ez még. Azt pedig erősen kétli, hogy a férfi eztán kerülné majd azokat a helyeket: a lány elmondásából világosan látszik, hogy ha valamit, hát az elővigyázatosságot például hírből sem ismeri. S az kétségtelen, hogy a vesztébe rohan, habár az kérdéses, magán kívül végül még kiket ránt a vesztőbe, ő maga abban sem teljesen biztos, hogy a férfinek pontosan kik alkotják a családját, bár valahol mindegy is. Idővel ez is ki fog derülni, hiszen ha ilyen fontos neki a család, akkor ez az egyik olyan gyengepontja, amellyel szükség esetén meg lehet fogni.
A lány szavaira biccent. Öreg, de tiszteletreméltó... Nem, bizonyos, hogy nem Albushoz indult, és nem is a testvéréhez, bár ők talán kézenfekvőek lehettek volna. Talán Lumpsluck...? Nem, nincs oka őt eltenni láb alól, vagy legalábbis egyelőre nem jut eszébe túl sok reális magyarázat erre. Végül csak biccent, nem számít. - Egyelőre ez is elégséges. - közli tehát, hiszen ha mást nem, Dumbledore még tudhat valamit, ha magától nem is, hát abból, hogy ki tűnik el a közeljövőben. - Bár nem hittem volna, hogy az öregekre hajt... - jegyzi meg, mintegy mellékesen. Azok már nem sok vizet zavarnak pedig többnyire, az az igazság. Persze akadhat egy-kettő, amiket még idejében el kell tenni az útból, de talán ez még nem az a fázis, így kicsit zavaros, miért is akarta volna, hogy a leányzó vele tartson egy efféle "kalandra". De unalmasabb perceiben talán majd néha elgondolkodik eme rejtvényen is. Gunyoros félmosollyal reagál csupán a lány szavaira azonban, nem veszi igazán magára a kérdést.
- Ha jól kérdezel, fel se tűnik neki, ami azt illeti... Apró részletekkel csak akkor foglalkozz, ha fontosak lehetnek, de attól tartok, most ne egy lényeges részlet is hiányzik még az egészből. - teszi azért hozzá, de végül csak legyint, nem a lány dolga ezeket összeszedni, és talán nem is az övé. Ez majd idővel elválik még, idejük pedig egyelőre van még. Így tehát inkább az áldozatokról érdeklődik, hiszen az ő személyükben is rejtezhet azért olyan információ, ami ha most rögtön nem is, de később még igencsak hasznossá válhat. S persze lehetséges az is, hogy csak véletlenül kerültek oda, vagy valamilyen úton-módon rájöttek valamire... Amire nem kellett volna. Ámbár ebben az estben csak a hülye nem hagyott volna hátra nyomokat, jeleket a többi társuknak, kit kerestek és miért. Ebben az esetben Rasmus a napjait kezdheti számolgatni. A lány szavaira csak a plafonra szegezi tekintetét egy fél pillanatra, mielőtt reagálna. - Ha úgy alakulna, talán majd így teszek, de attól tartok, ez egyelőre nem tűnik elég érdekes részletnek. Meghagyom másnak, hogy ezt a kérdéskört körbejárja, legalább lefoglalja magát valamivel. - persze sejthető, hogy talán a Rend egyik tagjáról lehet szó, de persze ki tudja. Ami viszont azt illeti, abban azonban biztos, hogy a lányt nem a halottak, hanem Rasmus fogja még keresni, hiszen ezek szerint világosan látszik, hogy akar valamit. Egy darabig csak tűnődve szemléli őt, mielőtt felelne.
- Igen, az elmondásodból magam is érzékeltem, hogy nem különösebben tart a lebukástól... De ha nem muszáj, látványosan ne tarts vele sehova. - jegyzi meg lassan - Csak szükségtelenül kevernéd gyanúba magad. És számíts rá, hogy bármikor kihallgathatnak, nem érdekel, ő mennyire nyíltan teregeti ki a szennyesét. - teszi hozzá, bár sejti, a lány ezeket magától is tudja, de nem árthat felhívni rá a figyelmet. S persze bízik benne, hogy amíg szem előtt vannak, addig hangosan nem is egyezik bele semmibe sem, s jelét sem adja, hogy bármiről is tudomása lenne, amiről esetleg nem kéne.
De elég volt Rasmusból, a téma így Leonardo felé siklik egy rövid kitérő erejéig. A lány szavaira elfintorodik, majd pedig gunyorosan ciccent.
- Amíg nem adsz rá okot, nem lép, ez bőven elég. Mindig is gyanús leszel, ez ellen nem tehetsz semmit, és én sem. Ámbár ha jól keverjük a lapokat, Sheska és Connor úgyis érdekesebb lesz számára... - jegyzi meg a lány első szavaira - ...de persze kigondolta volna, hogy ilyen... Rossz fiú. - ironizál. Érezhetően nem áll szándékában letolni a lányt azért, mert esetleg a férfivel kezdene, ha épp úgy alakulna a helyzet, sőt, látszólag még csak meg sem lepődik azon, hogy egy tanár egy diákkal szemezget esetleg. Na persze, miért is tenni? Ő maga is ezt teszi... De persze, ha a helyzet úgy hozza, akkor ezt a tényt nem lesz rest adott helyzetben elkottyintani Albus előtt. Na persze a nélkül, hogy az alanyt megnevezné. - Csak természetes. - biccent lassan - A közeljövőben tervezek róla beszélgetni Albussal is; bizonyára ő tud róla némivel több információval is szolgálni.  jegyzi meg, mintegy mellékesen. Amúgy is akad újfent nem egy megvitatnivalója a férfivel.
S ami Rasmust illeti... Ha a lány így erőlteti, hát legyen, próbálkozzon, talán Rasmus jó is rá, hogy a szárnypróbálgatás eszköze legyen, talán előtte nem olyan könnyű lebukni azért. Persze ha sikerül, a lány még megütheti a bokáját, de majd tesznek érte, hogy ez ne így legyen.
- Magam sem mondtam, hogy innen egyenest hozzá rohanj. Ámbár ha jól sejtem, egyelőre nem is tudnád, hol keresd, de hiszek benne, hogy idővel ő maga fog eljönni. - így van, ebben tényleg nem kételkedik. Mondhatni vitán felül áll, hogy a férfi idővel el fog jönni a lányhoz újfent; hiszen ha már a második találkozáson közös gyilkolászásra invitálja, az bizony jelent valamit. S persze, a tempót el kell találni, de ebben a kérdésben segít majd a lánynak, ha kell. Azonban ahogy szóba kerül Dumbledore, s a lány aggodalma, akaratlanul is mosolyodik el, talán valahol jól is esik neki a dolog. Vállat von, kissé hanyagul.
- Albus feltétel nélkül bízik bennem, és amíg kezeskedem érted, addig téged is eltűr. Esze ágában sem lenne megszabadulni tőlem, eddig is hasznosnak bizonyultam az évek során... Ez a tény pedig távol tartja az aurorokat is. - közli, s bár vannak kételyek, aggodalom benne is, magabiztosságának látszata szinte teljesen kikezdhetetlennek tűnik. Eddig jól játszott, miért is hibázna most? Főleg most, amikor még csak most fog kezdődni a harc? Mert hogy harc lesz, az nem kérdéses persze. - Bár abban bíztam, nem csak látogatni jönnél... - hanem kivinni is, persze, mert nyilván erre céloz, ezt a lány tudni fogja. Bolond is lenne arra utalni, hogy titkon abban reménykedik, közösen bérelnek majd egy cellát maguknak, mert a családi összetartás mindenek felett áll... Bár a gondolat elég komikus ahhoz, hogy egy lesajnáló, apró mosoly átsuhanjon ajkain. S persze, azt ő is pontosan tudja, mennyit tett, vagy tesz a lányért; s afféle "jó cselekedet" ez, mely nem maradhat hála nélkül, ez világos. Persze ezt elsősorban Gavintól várja, az, hogy Rainát is lekötelezte valahol, csak másodlagos; részint azért is, mert hozzá ő maga is kötődik valahol; s nem annyira elvárás ez, semmint kölcsönös figyelem.
Vállat von a kérdésre azonban.
- Magad mondtad, hogy talán meg tudnál, nyilván tudod, mitől. - vagy mitől nem. Persze önmagától senki sem védheti meg, s talán leginkább attól kéne néha. - De persze megeshet, lesz idő, amikor mégiscsak nekem"jut eszembe" ez. - jegyzi meg. Nos igen, most is lenne több ötlete is, de ezek még nem aktualitások, csak lehetőségek, és amíg csak azok, addig nem szorul védelemre, mert úgy egyensúlyoz, hogy ne legyen rá szükség, vagy ha mégis, hát a baj épp akkora legyen, amit egyedül is tud orvosolni. Nem engedné, hogy ezek elfajuljanak - legalábbis tudatosan nem.
- Fritz. - jegyzi meg, így talán ismerősebb lehet a diákoknak, persze. - Pomfrey segítője. Hm? Ugyan... Nem mondtam, hogy lépten-nyomon utánam futkorászna, talán már kinőtt abból a korból azért. - jegyzi meg szórakozottan, mintha esetleg lett volna ilyen akár nála, akár másnál. - Mindössze nem tesz különösebben boldoggá a jelenléte. - von vállat. Főleg azzal a húzással, amikor megpróbálta megetetni vele, hogy a gyerek esetleg tőle van... De ezt már szóba se hozza, megakad az említett névnél. - Adam? - kérdi, hisze persze, elég gyakori név, talán még a Mardekáron beül is akad több is, noha persze azt sejti, hogy nem a kicsik közt kell keresgélnie, így alighanem egyre gondolnak. Bár persze az is lehet, hogy talán a bál az ő figyelmét se kerülte el... - Őt talán még én is idejekorán meguntam volna a helyedben... - feleli hanyagul, bár azért magában elraktározza, hogy a srác mit tett az "ő kislányával". Na persze, addig azért nem süllyed, hogy csak emiatt módszeresen elkezdje szívatni. Legalábbis most nem; vannak erre a célra már bejáratott alanyok.
Ahogyan azonban a téma csakugyan a bál felé terelődik, kissé kelletlenül rántja meg vállait, de Raina előtt meg sem kísérel tagadni, míg Sheskát majdhogynem hülyének nézte már a felvetés miatt is.
- Ó igen... Bár attól tartok, igencsak a lelkébe tapostam aznap, ki hitte volna, hogy ilyen érzékeny teremtés... - feleli nagy ártatlanul, mintha csakugyan véletlen lett volna az egész, és ő igazán nem akarta volna megsérteni a lányt, egyszerűen csak az volt túl... Sérülékeny. - Az is. - hagyja rá a lányra. Csakugyan, amolyan szende lánynak mondaná Astridot - még. - ...Igencsak bűn lenne megrontani persze... - mereng, mintha most csakugyan mélységesen megbánná, hogy egyáltalán ilyen gondolat felmerült benne - Egyelőre szórakoztat, mert másabb, mint a legtöbb - a legtöbb, akikkel eleddig kezdett, de nem fejezi be a mondatot, sejthető így is, hogy nem a teljes iskolához viszonyítva más, különleges a lány. Nem, ahhoz túlságosan elvakultnak kéne lennie, már-már szeretnie kéne őt, azt pedig komoly hibának gondolná, az ő profizmusa azt nem engedné. Meg Lily emléke se, és a szomorú igazság az, hogy ez utóbbi az erősebb a kettő közül. - Bár azt persze nem tudnám megmondani, ez meddig lesz így, de egyelőre jó unaloműzőnek tartom. - hagyja rá, s bár nem nevezné ő se a legszebbnek azt, ahogyan most nyilatkozik, azzal is tisztában van, hogy ha másképpen fogalmaz, azzal sem jön ki jobban a helyzetből, ellenben azt tudnia kell, kivel beszél most... Nyilván a lánynak magának már egészen máshogyan fogalmazná meg közel ugyanezt a véleményt, sőt. - Bár meglep, hogy ennyire érdekel... Tán tudsz róla valamit? - valamit, ami az ő figyelmét elkerülte volna? Nem lehetetlen, hiszen ő maga sem tud mindent a diákjairól, hát még a többi ház tagjairól, sok lenne a haszontalan tudásból a végén.
- Nem... Nem különösebben tehetséges semmiben sem, bár a rokonsága annál inkább, mást nem, már csak emiatt is hasznos lehet. - jegyzi meg, bár nem erre kívánta kifuttatni az egészet, de ez is egy szempont, meg kell hagyni. Hiszen a rokoni kapcsolatok érdekesek és fontosak lehetnek; egy-egy megfelelő összeköttetés pedig bármikor életmentő lehet akár. A lány szavaira azonban elvigyorodik.
- Ó, nem kedvelem a vöröseket, attól tartok... - feleli ártatlanul, s ezzel nem is hazudik. Bár volt idő, amikor szinte minden mindegy volt, ha lány vörös hajzattal rendelkezett, főleg, ha ehhez zöld szemek társultak, mára azonban rá kellett ébrednie, hogy ez a mazochizmus nem vezet célra, a régmúlt sebeit nem gyógyítja, csak mélyíti és újra feltépi, és végül eljutott oda, hogy leginkább rájuk se nézzen. - Bár azt nem tagadom, hogy sose javulok meg, de egyelőre talán igyekszem. - ártatlan megjegyzés ez, jelezve, egyelőre nincs más, de sejthető, ez nem midig volt így, sőt. Hogy most épp miért, az is kérdéses, talán csak nem akar az idejéből túl sokat lányokra pazarolni most, hogy úgy tűnik, a háború, mely a múltban kezdődött, újra lángra kap. Nem, most nem teheti meg, hogy közben annyi időt pazaroljon ki tudja, hány lány kábítására, elégséges, ha eggyel eljátszadozik, az is remekül szórakoztatja úgyis.
- Egy dologhoz mégiscsak ért, az átkokhoz... Úgy hiszem, idő kérdése, hogy ő maga is úgy döntsön, a legcélravezetőbb, ha megpróbálja ezt kamatoztatni. - jegyzi meg, bár azt nem mondja ki, pontosan mire is gondol. Márpedig azért se, mert felmerül benne is több lehetőség is, például, hogy hagyják, hogy a lány találja meg a maga helyét Rasmus mellett; s elégséges lesz a megfelelő időpontban kiverni belőle mindent... Vagy, hogy egyszerűen uszítsák rá arra, akire éppen kell: ha járulékos veszteségként esetleg félúton elhullana, se nagy gond, nem igaz?


Vissza az elejére Go down
Raina McIntyre
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 49

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-02-14, 12:22

Piton & Raina


[You must be registered and logged in to see this image.]Idejét láttam ennek a beszélgetésnek, bár nem szándékozom túl sok időt Rasmusra pazarolni, mégis, Perselusnak is tudnia kell azt, ami történt. Beszámolok neki, szinte mindig, mivel igen, mi tényleg egy csaáld vagyunk a magunk fura módján és jól is van ez így. A Nagyúr eszméi mások voltak, én is más eszméken nőttem fel és az apám nyomdokaiba óhajtok majd egyszer lépni. Nekem megfelel az, amit Gavin akar, minden elképzeléseivel és még az sem izgat, hogy megölte az anyámat. Tessék Rasmus, számunkra ennyit jelent a család.
- Ezt nekem nem kell mondanod, tisztában vagyok azzal, hogy a Nagyúr miként képzelte el a világot és én is meglepődnék, ha Rasmus sikert aratna. Nem hiszem, hogy lenne esélye, főleg nem apámmal szemben. – nem ragozom tovább a dolgokat, úgy mondta ezeket nekem a férfi, mintha nem egy híres és veszélyes halálfaló lánya volnék. Nekem nem kell a kioktatás a régi időkről, tudom, hogy mi zajlott akkor és valamilyen szinten – bár titokban -, de én még mindig e szerint élek.
- Valószínűleg megéri embereket beépíteni Roxmortsba, mert az én esetemből kiindulva még hasznos információkra lelhetünk. Ha mást nem, azt megtudjuk, hogy kikkel próbál meg kapcsolatba lépni. – Rasmus ennyire nem tartana a lebukástól? Nem gondolja azt, hogy előbb vagy utóbb feltűnő lesz valakinek? Hiszen nem néz ki éppen átlagosan és azok a kék szemek… Nem, nem jó ötlet az, amit ő csinál, mintha a vesztébe rohanna, ezzel pedig ártani fog a családjának is, ez biztos. De engem nem hat meg, ez az ő sorsa, nem több ennél. Csak vágyakat kerget, vágyakat, melyek sose lesznek megvalósítva. És hogy megöltem valakit nem is olyan régen? Lehetséges, hogy nem kellett volna, de oda tudok figyelni arra, amit teszek, Perselus is igazán bízhatna már bennem ennyi év után. Nem viselem jól, ha ki akar oktatni, hiába jogos vagy éppen nem az, ezt mindig is utáltam, de rendben, elmagyarázok mindent részletesen.
- Nem, nevet nem említett, csak azt, hogy egy régi ismerőséhez tart, aki már öreg, tehát bár könnyű ellenfél lesz a számára, mégis, tiszteli őt. Többet nem tudok, mivel nem tartottam vele. – mint már említettem ugye. Számomra furcsa volt ez az egész, de mégis miért kellett volna jobban belemerülnöm? Nekem nem számított akkor, nem úgy terveztem azt a találkozót. – Nem tudom, hogy miért nem mondott neveket, de ha akarod, máskor minden részletre rákérdezek nálad és szépen gyanúba keverem magam. – forgatom meg szemeimet, majd amikor az áldozatok kerülnek szóa, csak vállat vonok. Miért érdekli minden? Halottak már, nem számítanak.
- Nem tudom, miként kerültek oda, utánuk jelentem meg. Aurorok voltak, de róluk sincs több információm. Kérdezd Rasmustól, hátha ő ismertek őket, bizonyára szívesen felel minden kérdésedre, mint tudjuk. – kacsintok rá, jelezve, hogy unom ezt a témát és ezt a kihallgatás szagú beszélgetést. Lapozzunk tehát, ha lett volna érdemli információm, arról már tudna.
- Igyekszem majd nem nyílt helyen mutatkozni vele, bár általában ott talál meg. De ha bíznál bennem egy kicsit, tudnád, hogy nem lesz bajom és nem adok okot arra, hogy gyanúba keveredjek. – végül témát váltok, akad más is, akit szóba szeretnék hozni, az pedig nem más, mint az egyik új tanár, Leonardo. Meglep, hogy Perselus ennyire nem aggódik a férfi miatt, én viszont már el is mosolyodom azon, amit mond.
- Oh, ebben most nagyon Tévedsz. Vele is összefutottam nem is olyan régen és bár tény, hogy addig nem támad rám, amíg nem adok okot neki, mégis, már csak apám miatt is gyanúsnak tart és egyáltalán nem szimpatizál velem. Vagyis… maximum a külsőmmel. – köhintek némileg, jelezve Perselusnak, hogy egy tanár engem is észrevett ám, bár talán ez nem fogja érdekelni. Hmm, ki tudja, nemsokára kiderül majd. És hogy fognak még beszélgetni egymással? Ebben eddig is biztos voltam.
- Te se felejtsd el majd megosztani velem az információidat. – ez oda-vissza működjön, ennyit én is elvárok tőle. Na de hagyom, hogy Leot egyelőre hagyjuk, és így jön szóba újból Rasmus, az viszont meglep, hogy Perselus hirtelen mégis beleegyezne a beépülésbe. Bár nem vagyok olyan jó színész, mint ő, úgy hiszem, hogy azért nem fogok lebukni, így csak elmosolyodva biccentek, amikor meghallom mindezt.
- Úgy lesz! De kicsit várnunk kell, mert ha most azonnal kerülnék közel hozzá, feltűnő lennék. Majd szépen lassan… - persze nem túl lassan, ez egyértelmű, de így a helyes. És igen, Albus Dumbledoret se szabad figyelmen kívül hagyni, bár én nem kedvelem az öreget, mégis, megtűr engem is itt és egyelőre úgy hiszem, hogy nem lehet gond.
- Ez már a te dolgod, hogy miként intézed, csak ne kerülj az Azkabanba. Nem szívesen tennék ott látogatót. – bár szavaim talán negatívan hangzanak, mégis, érezheti a másik azt, hogy hmm, talán aggódom érte? Rejtve mondom hát ki, hogy vigyázzon magára, mert még a végén bajba kerül. Én is ezt teszem, és talán idővel ő rá is fogok tudni figyelni, mert ha annak idején nem vesz magához nos… ki tudja, talán valaki már gyermekként megöl, amikor még védekezni se tudtam volna, mégis csak Gavin lánya vagyok, a vér pedig nem válik vízzé.
- Mitől szeretnéd, ha megvédenélek? – nem tudom, hogy most mire szeretne célozni, tehát fejtse csak ki nyugodtan. Ez után viszont ideje másabb témák felé eveznünk, így szeretném, ha mesélne nekem, elmondaná, hogy mi történik vele mostanság, mivel némileg kevesebb időt töltöttünk együtt idén, mint régen, talán hmm, lehet változtatok rajta.
- Anwen? Fogalmam sincs, hogy ki ő… - kezdek bele, mivel tényleg nem tudom, hogy miért kéne ismerősnek csengnie számomra e névnek, de mint hallom, egy régi emlék, amelytől most én is elmosolyodom. – Nocsak, Perselus Pitont kísérti a múlt. Úgy hallom, mintha már nem érdekelne, miért nem koptatod le? Azért, mert valaki egyszer jó játékszer, nem lesz örökké az, én is ráuntam Adam-ra. – vonok vállat, és bár eddig egy szót se szóltam Perselusnak róla, most miért ne említhetném? Én se vagyok jobb nála, ahogy apámnál se, ezt láttam tőlük, miért lennék hát más? Adam is egyébként a Mardekár házba jár, tehát bizonyára tudni fogja, hogy ki lehet az, a Hugrásról pedig inkább egyelőre egy szót se szólok, számomra szégyen az, ami a bálon történt. De nem hagyom ám tova siklani a témát, ha már így szóba hozta, magától, nos… nem vagyok hülye, tudok dolgokról, látom, amit látok.
- De nekem úgy tűnt, hogy találtál már magadnak mást, akivel szórakozhatsz. A bálon nem kerülte el a figyelmemet az a Hollóhátas lány, Astrid. – fejem oldalra döntöm kissé, úgy nézek bele a másik szemeibe és láthatja, hogy nagyon is érdekel a téma. Nem fogom azt mondani, hogy hülye azért, mert ezt teszi vagy hogy nem való hozzá, nem ismerem a lányt, de legalább nem csúnya és nem is tartozik a hülyékhez, bár ettől még nem fogok jobban foglalkozni vele, csak… picit járok utána, hiszen aki Perselussal kezd, arról azért szeretek tudni dolgokat.
- Nem is tudom, hogy meglepő választásnak tartsam-e, nem gondoltam volna, hogy ilyen az ízlésed, ő oly… szendének tűnik. Miért választottad pont őt? És… megéri neked? Örömömet leled a kihasználásában? – oh de gonosz vagyok, hogy ezt mondom, de igen, ők csak játékra valók, nem többre, én pedig most tényleg élek a lehetőséggel, hogy minél többet megtudjak erről az egészről és csak ha számomra elegendő volt a téma, akkor hagyom, hogy Ruth felé evezzünk.
- Alattam jár és a Mardekár házba, ennyit tudok róla, nem többet. Miért, ismernem kéne? – vonom fel szemöldököm kíváncsian, majd amikor azt mondja, hogy majd ő lesz a hasznunkra, némileg elmosolyodva fürkészem arcát, mintha próbálnék a fejébe látni.
- Mégis miért hiszed ezt? Még a végén kiderül, hogy két lányt környékeznél meg egyszerre. Ejj… te nem javulsz az évek során. – inkább pont ellenkezőleg. Persze tudom, hogy nem azért hozza szóba Ruth-ot, mert akarna tőle bármit is, nem úgy mondja mindezt, más miatt, de ennyi vérszívást megengedhetek magamnak, így végül vállat vonok, jelezve, hogy befejeztem a játszadozást.
- Szóval miért lenne hasznos? – teszem fel ismét a kérdést, most már normális, érdeklődő hangsúllyal.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-02-12, 04:13




Raina & Piton

"Apa-lánya" beszélgetés Raina-Piton módra




Rasmus. Tipikusan az a férfi, akiről nem érdemes sokat beszélni, mert nem az eszéért szeretik, és jellemzően értelmes dolgok kapcsán nem is jön szóba a neve: így emlékszik a férfire a régebbi időkből. Az, hogy a Nagyúr utódja akar lenni, talán erejéből adódóan elképzelhető lenne, de agyi képességei miatt kivitelezhetetlen is. Minden kétséget kizáróan hasznos lehet, ha beáll valaki mögé - de hacsak nem talál valakit, aki úgy manipulálja őt, hogy neki fel sem tűnik, s így tereli őt a megfelelő irányba, nos... Akkor a terve már az előtt volt halott, hogy egyáltalán szárba szökkenhetett volna. Éppen emiatt is meglepő számára mindezt hallani, ámbár magában mindenképp elraktározza a kérdést, hogy talán ideje lenne meglátogatnia neki is Halmart.
- A Nagyúr nem egy nagy, közös családért küzdött, melyben mind egyenlőek lehetünk. Az ő álma egy olyan világról szólt, melyben már nincsenek többé muglik, a mugliivadékok pedig a számukra kijelölt, nekik megfelelő helyet foglalják el... - jegyzi meg szenvtelenül - Attól tartok, a barátunk valamit igencsak félreértett, amiről ő beszél, azért nem kell küzdeni. A családján belül tőlem lehet egyenlő, és azt csinál, amit akar... De a szeretet és az egyenlőség nem azok a jelszavak, amik harcba szólítanák azokat, akiket ő meg akar szerezni, attól tartok. - na tessék, még neki sem fogott a harcosok összegyűjtéséhez igazán, mire máris kiderül, hogy felesleges az egész: ezek az emberek nem fognak hadba vonulni. Nem a szeretet, a család és a világbéke jegyében, még akkor se, ha ebben a világban sem lenne helye mugliknak. Akadnak persze, akik nem az eszméért, hanem a harcért magáért, a kiontott vérért tartottak a Nagyúrral: azonban ők pont azok, akiket nem a béke, egyenlőség és szeretet jeligék fogak meg... Gavin lányát pedig főleg nem, és ez olyasmi, amit igencsak tudnia kellene neki is. Vajon mit csinált az elmúlt években...?
Ami pedig a választott helyszínt illeti... A Vadkan nem véletlenül olyan csendes és kihalt, sok piszkos ügylet köttetik ott, de mind virágnyelven, mert a falnak is füle van. akaratlanul is felnevet, ahogyan azt kell, hogy most hallja, Rasmus ilyesmivel nem vacakol: úgy ahogy van, kitálal akárhol, akár az említett kocsma közepén is.
- Idióta - kommentálja, de aztán megfegyelmezi arcvonásait - Kétlem, hogy sokáig flangál még szabadlábon ebben az esetben. - fűzi hozzá, mintegy mellékesen - De ha úgy lesz időm, megemlítem egy ismerősömnek, hogy hegyezze a fülét helyettem is... - teszi hozzá. Nem, aki egyszer elkövet egy ekkora baklövést, úgy, hogy fel se tűnik neki még a távozáskor sem, az el fogja ezt követni újra, és újra. Míg csak le nem bukik, akkor aztán vagy elmenekül, és tanul ebből, vagy elmenekül, de nem tanul belőle, akkor pedig idő kérdése, hogy az váljon valósággá, amely forgatókönyv szerint nem tud idejében kereket oldani. Talán valakit meg kéne majd kérni a Három Seprűnél is, tartsa nyitva a szemét-fülét... Majd még megfontolja a lehetőségeket, dönti el magában. Ami azonban a gyilkosságokat illeti, nos, nem helyesli, és nem helyeselné akkor sem, ha teljes szívéből Gavinék mellett lenne, így nem kell különösebben megjátszani magát, mikor helyteleníti azt.
- Mertem remélni. - feleli kissé hűvösen, mert a kioktatás márpedig jár, és amaz csak ne kérje ezt ki magának; nincs abban a helyzetben. Itt és most nincs, hibázott. S persze, kevesen viselik igazán jól a kioktatást, vagy letolást, de pont ez a rossz élmény az, ami később arra sarkallja őket, hogy ezt elkerülendő bölcsebben járjanak el. - Őt nézem hülyének, téged csupán felelőtlennek - feleli nagy kegyesen, utalva az előbbi részre, de aztán csak biccent azért, jelezve, így azért valamivel jobb a helyzet. Eztán csak homlokát ráncolja. - Mondott nevet? - kérdi lassan - Vagy csak úgy érezte, hogy ha már így belelendültetek, lehet, nem elég a hátrahagyott nyom, és megkoronázná ezt még valamivel? - mert az világos, hogy ezek szerint ő úgy érezte, a hullákat, meg minden egyéb nyomot is ott és úgy kell hagyni, biztos, ami biztos. Hogy a fenébe van ez még szabadlábon? Kit ismer a Minisztériumból, vagy...? - ...Vagy nem mondott nevet, mert az túlságosan is ismerősen csenghetett volna. - esetleg éppen Raina maga lett volna az alanya. Bár az is lehet, hogy igazság szerint egyáltalán gyilkosság sem lett volna, csupán bolond módon arról képzelgett, a lány olyannyira odáig van az ölésért, hogy ezzel a jeligével bárhová elcsalhatja. Túl sok opció, egyelőre. - Mesélj még az áldozatokról. - mormolja végül. - Hogy kerültek oda? Őt keresték? Nevük, koruk, rangjuk, bármi? - bár sejti, ha sokat tudna a lány ezekből, már mondta volna, de ki tudja. S persze, bármi hasznos lehet még, ahogyan az is kiderülhet, hogy a leghasznosabbnak tűnő részlet valójában abszolúte hasznavehetetlen. A lány szavaira némileg elmerengve biccent csak, bár figyelt azért, persze.
- Nem kell elkerülnöd, ha akar valamit, meg fog keresni úgyis, ebben bizonyos vagyok, ámbár nem a legjobb ajánlólevél, ha vele látnak. Ügyelj erre, ha csak lehet, ő kétlem, hogy fog ugyanis. - mormolja. Attól egyelőre láthatóan nem tart, hogy esetleg a férfi ártani akarna a lánynak, vagy az életére törne: ha ez lenne a szándéka, már rég megtette volna, és nem sületlenségekről tartana neki esti meséket két gyilkosság között. Bár igaz ami igaz, lehet, ez egyfajta üzenet lett volna Gavinnak; hiszen milyen egyszerű, de zseniális terv: Rasmus hű társát, Rainát elkapják az aurorok, és többszörös gyilkossággal gyanúsítják... Mert alighanem valahogy így lenne végül az egész lekommunikálva, persze. Vagy csak túl sokat lát Rasmusba?
Szórakozottan vállat von eztán Raina szavaira, mintha az amolyan lényegtelen részletkérdésről beszélne.
- Amíg nem kap rá utasítást, ő nem tesz semmit. Szolgalelkű öleb, még a saját bevallása szerint is, de ha akarna is valamit, ami azt illeti, sokkalta hamarabb vesz elő engem és Connort, semmint téged. Jut eszembe Connor... Nem vagyok benne biztos, hogy Sheska nem próbál némi hatást gyakorolni rá. - vagy bárki más, persze. Túl sok manapság a csodálatos megtérés, és csak egy idióta bízna meg mindegyikben. Vagy csak egyben is akár - éppen ez az, amiért ő maga is gyanús marad, amíg csak él. - De Leonardoval is tervezek még pár... Baráti csevejt, efelől nyugodt lehetsz. Tudod, mennyire rajongok a legtöbb kollégámért, igazán nem venném a szívemre, ha véletlenül... Nem értenénk meg egymást valahogy.
De mindegy is, hiszen a téma visszakanyarodik Rasmus felé. Egy fél pillanatra szemléli a lányt, annak tekintetét fürkészi, majd csak lassan bólint. - Tudd meg, hányan vannak, és ebből hányan vannak idebent. - közli, ezzel egyúttal azt is tisztázva persze, hogy áldását adja a beépülésre, ha úgy alakulna. - Valamint az eszméket, amiket vall, teljes egészében. A terveit elsőre nem fogja kiteregetni persze... - mormolja, jelezve, az ráér - de az apró részletek is érdekelnek. - egyelőre ennyi. Ajkai gunyoros félmosolyra húzódnak - Voltaképpen, ha jóapád nem kíván lépni, akár Albus is ráuszítható talán a Renddel együtt, persze. - jegyzi meg nagy ártatlanul - Hisz ez már csak tálalás kérdése. - így is gondolja; pár szép és megfelelő szó, és a Rend már ugrik is, ha kellő mennyiségű információt kapnak - és a megfelelőeket hallgatja el, persze. De hát, ez a szakterülete, végül is. - Tudom, hogy megvéded magad, ha kell... - de ettől ő még ott lesz, ha kell. Bár nem teszi hozzá, ez kimondatlanul is ott lebeg a levegőben; noha az érdek vezérelte magát a tényt, hogy a lány hozzá került, az együtt töltött évek azért nyomot hagynak; és a maga módján ő is kötődik hozzá, ez bizonyos - Engem? - kérdi szórakozottan - Az csak attól függ, hogy mitől, nem igaz? - kérdi végül csak ártatlan érdeklődésképpen. Hiszen egy valamitől senki sem óvhatja őt meg - önmagától, márpedig leginkább sokszor talán éppen ettől kéne.
A kérdésre gunyoros félmosoly suhan át ajkain, s már majdnem visszakérdez valami olyasfélét, hogy "azon kívül, hogy rontottál bűbájtanból?", de végül elfojtja a kérdést. Különben sem igen foglalkozik a lány eredményeivel, amíg azok elfogadhatóak. Azonban maga a kérdés némileg elgondolkodtatja, na persze akadnak dolgok, amikről nem kíván beszámolni neki sem - mint például az, hogy talált magának új játékszert; habár a lány nem hülye, bizonyosan tudja, vagy legalábbis sejti, hogy időnként akadnak, akikkel nem sakkozni szokott, de még csak nem is a bájitalfőzés rejtelmeiről diskurál...
- Hmmm... Anwen Fitz. - feleli végül, úgy döntve, ezt a részletet talán megoszthatja a lánnyal, bár ez inkább amolyan személyes jellegű, apróbb katasztrófa az életében, semmint részese annak, amiről eleddig beszélgettek. - Nem rajongok különösebben a tényért, hogy visszatért a Roxfortba. Az életem egy olyan szakaszára emlékeztet, amit inkább elfelejtenék; eléggé kifacsart ízlésem volt, attól tartok. - jegyzi meg némi öniróniával, persze ebből már sejthető az is, inkább a külső fogta meg, semmint bármi más, az alapján ugyanis nincs az az ízlés, ami szerinte együtt tarthatta volna őket. Bár azért jó játék volt... De nem akarta "visszakapni", mert az ilyen helyzetekkel nehezen tud mit kezdeni, és mint mindenki, ő is utálja az olyan szituációkat, amelyeket nem tud megfelelően, és egyértelmű módon kezelni. Végül csak legyint, mindegy is. - Ismered Ruth Amesbury-t? - kérdez végül inkább valami mást. - Úgy hiszem, talán hasznunkra lehet még egyszer.


Vissza az elejére Go down
Raina McIntyre
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 49

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-01-30, 12:34

Piton & Raina


[You must be registered and logged in to see this image.]Bár beszélgethetnénk más dolgokról is, kezdhetném némi kellemes bájcsevellyel ezt az egészet, még sincs most kedvem hozzá, mivel Rasmus kezd némileg sok lenni a számomra, Perselusba viszont teljesen megbízom. Végtére is, ő nevelt fel és talán iránta is érzek valami szeretetfélét, hiszen ő is az apám, akár csak Gavin, ezt pedig nem feledem el. Elmondom tehát azt, amit nem ártana tudnia, hiszen az információk megilletik és tudom, hogy ő se fogja megtagadni őket tőlem, ez így helyes.
- Olyasmi, mint a családszeretet, összefogás, egyenlőség. Mind legyünk egyenlőek… - forgatom meg szemeimet, ezzel fejezve ki, hogy én ezzel mennyire nem értek egyet. Méghogy én egyenlő legyek egy átlagos emberrel, aki csak Rasmus mellé áll? Még mit nem. Én nekem kitüntetett szerep járt mindig és ehhez életem végéig ragaszkodni fogok, ez a szeretet dolog pedig szerintem továbbra is gyengeség, nem pedig erősség, hiszen ha elkapják egy szerettünket, befolyásolhatóvá válunk, már persze, ha hagyjuk magunkat. Sheska is szóba kerül, aki Perselus szerint beépített ember lehet, de nem óhajtok most én se sokáig vele foglalkozni. Talán köze van Rasmushoz, talán ő is fontos lehet neki, de persze nem biztos, mégis, most nem ez a lényeg, még nem, majd talán később visszatérünk rá, bár az a nő nekem egyáltalán nem érdekes.
- Igen, pontosan úgy történt, ahogy mondod. Odaült hozzám és elmondta azt, amit el szeretett volna mondani. – végül ajkam mosolyra húzódik. Valóban hülye, hogy egy ilyen helyen folytatta le velem azt a bizonyos első beszélgetést. Több értelme lett volna, hogyha inkább elhív valahova, bár tény, hogy nem biztos, hogy vele tartottam volna. De Rasmusról az már kiderült, hogy nem az eszéről híres. Viszont érzem én is, hogy hibát követtem el, hogy talán azt a gyilkosságot most elkerülhettem volna, de akkor nem találtam jobb megoldást a helyzetre, most pedig vállalom érte a felelősséget, természetesen.
- Tisztában vagyok vele, hogy mit tettem Perselus. – villan felé tekintetem, mert bár igen, jár az, hogy kioktasson ez miatt, mégis nehezen viselem, ezt ő is nagyon jól tudja. És hogy vannak-e nyomok?
- Hülyének nézel engem is, kedves pót-apám? – teszem fel a nagy kérdést, végig szemeibe nézve és nem áll módomban felelni neki. Ismerhetne már annyira, hogy nincsenek nyomok, ahogy szemtanuk sem. Nem mentem el Rasmussal, amikor magával hívott, de gondoskodtam a helyszínről, ahogy azt kell, ahogy tanították.
- Rasmus viszont nem takarított volna el maga után, úgy sétált tova, mint aki jól végezte dolgát. Meg akart ölni valakit, de nem tudom, hogy kit, viszont engem is magával akart vinni, de nem igazán értem, hogy mi célból. Mindenesetre nem mentem, a nyomokat tényleg el kellett tüntetni. – és egyébként se fogok belesétálni egy csapdába, nem bízom én abban a férfiban, ki tudja, még az is lehet, hogy félreismerjük és intelligensebb ő annál, mint amit mutat a külvilág felé. Talán minden tettét pontosan kitervezi, bár… lehet, hogy most gondolok éppen sokat róla.
- Igen, erre én is gondoltam, azt pedig nem fogom hagyni, hogy megzsarolja apámat, mégis, jobb közel tudni olykor az ellenségeinket, tehát eztán se fogom elkerülni. – de rendben van, akkor hát odafigyelek majd még jobban a tetteimre, ha már ennyire azt hiszi Perselus, hogy hibázni fogok, de ha már Rasmus-ra rátértünk, akkor egy minimális kitérőt megengedhetek magamnak.
- De számomra az az auror, Leonardo is roppantul idegesítő és ő még a Roxfortban is dolgozik. – forgatom szemet, de jobban nem térek ki erre, inkább hagyom, hogy visszakanyarodjunk Rasmushoz, végtére is azért vagyok itt, hogy róla beszéljek, nem Leo a lényeg, legalábbis egyelőre még nem, bár szívem szerint eltűntetném erről a helyről, sárm ide vagy oda.
- Szerencsére akadnak elég jó tanáraim ahhoz, hogy ne vágyjak rá is, de ki tudja, talán én is kihasználhatom őt. Nem fog ő diadalmaskodni és túljárni az eszemen. – még nem vetettem el ezt a beépített ember szerepet, nem vagyok gyenge, tudja ezt a férfi is, és mivel Rasmus érezhetően engem akar, hát miért ne játszadozhatnék én is? Ideje, hogy méltó lánya legyek apámnak, tudják csak, hogy kivel kezdenek ki. És hogy Perselust is megfoghatná rajtam keresztül?
- Igazán hízelgő, hogy ilyen közel kerültem hozzád, de nem kell aggódnod saját magad miatt. Már nagylány vagyok és nem kell megvédened, tudok vigyázni magamra és… talán rád is. – döntöm meg picit fejem, úgy fürkészem a másik arcát. Igen, sokat köszönhetek neki és hálás is vagyok mindazért, amit tett és ahogy azt tette, így talán egyszer viszonozni is fogom. Nem kell aggódnia, miattam nem kell Rasmus mellé állnia, odafigyelek arra, amit teszek.
- Neked nincs valami mesélnivalód a számomra? – nem feltétlenül Rasmussal kapcsolatban, bármi érdekel, amit mesélni kíván. Értékelendő, hogy érdeklődni próbálok iránta, szóval itt a lehetőség, kiadhatja, ami bennem van, a bizalom kiépült már és kölcsönös is, soha se árulnám el, hiszen ő a második apám. Egyébként pedig tényleg érdekel, hogy mi van vele, időnként érdekes dolgokat mesél, bár tény, hogy a lelkizés nem a kenyerem, de most még egészen jó kedvemben vagyok ahhoz, hogy akár ilyesmire is rávegyem magam.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-01-20, 04:32




Raina & Piton

"Apa-lánya" beszélgetés Raina-Piton módra




Időnként csakugyan, amolyan elvárás is talán, hogy ránézzenek egymásra, ok nélkül, leróják a megfelelő tiszteletköröket, és egyéb üres témákat, vagy épp a világ nagy dolgait, amolyan figyelmesség ez... De nem olyan gyakori, és jól is van ez így. Éppen emiatt is vár okot most is, ha körül is járnák esetleg a tiszteletköröket, vár valami mást, valami többet, de hamar egyértelművé válik, az üres fecsegést átugorhatják, mint teszik azt nem is ritkán. Jobb is így, az affélét másoknak tartogatja - például Sheskának is.
Mást egyébként nem vár, így egyelőre őt sem zavarja, hogy a lány helyet foglal az asztalon, ráadásul úgy, ahogyan. Na persze, ha valaki most rájuk nyitna, az csakugyan kínos jelenet lenne, amin a magyarázkodás, kettejük kapcsolatának felfedése meglehet, hogy csak rontana... Őt magát viszont nem izgatja a jelenet, ahhoz kicsit több kéne. S persze nem izgatja az sem, mások mit gondolnának - nem sok olyan "más" van, aki merne csak úgy, kopogtatás nélkül berontani hozzá. Sőt. Egészen kevés, és az egyik itt ül.
Így hát figyelmét a lányra irányítja, s bár szavai valahol meglepetésként érzik, de nem mutatja: megtanulta már, hogy az ilyesmit sokszor el kell fedni, főleg ilyen témáknál; hisze a jólértesültség álcáját elsődleges feladat fenntartani. Nem, inkább magában gondolkodik el a hallottakon, már okokat, megoldásokat, jelentéseket pörgetve magában.
- Elvei? - pillant fel, ez még érdekes és fontos részlet lehet. Ezek szerint nem vág egybe teljesen a Nagyúr eszméivel, van valami, amiben egyedi akar lenni, de még az esetleges hívei is kiröhögik miatta... Ettől lehet akár veszedelmes is, még akkor is, ha amúgy nem vezető alkat.
S ahogyan szóba jön, hogy a férfinek embere van itt... Nem is kérdéses, ki lehet az. A nő mindig is gyanús volt, és tehet bármit is, az is marad: ugyanaz az előítélet sújtja, ami őt magát is. - Tégy úgy. Ámbár kétlem, hogy sokáig maradása lenne e falak között... Albus sem ostoba, legalábbis nem ilyen mértékben. - jegyzi meg lassan, merengve, de aztán csak félresöpri a dolgok ezen részét, ezt majd az igazgatóval vitatja meg, immáron sokadjára. És, ha tudná, még hányszor fogja...
S persze, kinek lenne kedvére való, ha megfigyelnék? Na persze, őt aztán figyelgethetik, tették már többen is, nem egyszer, mégsem jutottak túl sok mindenre; egyszerűen azért, mert kényszeresen ügyel arra, mit mikor, hol és hogyan tesz. Ha valaki valami gyanúson akarná kapni, nos, jobb, ha felköti a gatyáját. Kiváltképp, ha Rasmusék akarnák azt kideríteni róla, ki mellett áll valójában: amíg az iskolában töltött hétköznapjait elemezgetik, erre aligha kapnak választ valaha is, ebben bizonyos.
Felvonja szemöldökét a lány szavaira, majd csak megingatja fejét.
- Tehát odaült melléd, és könnyed lazasággal, a maga természetességében, nyugodt szívvel kitálalt, épp a Szárnyas Vadkanban? - kérdi egykedvűen - Hülye. - kommentálja a kérdést. Nem, ez a férfi soha nem lesz vezetőnek való. Efféle dolgokat nem lehet így intézni, és csak reméli, hogy az egész megbeszélés virágnyelven történt, különben a férfi is kezdheti összekapni magát, ha le akarja vakarni majd magáról a fél aurorparancsnokságot... De ahogyan a lány folytatja, persze elhallgat, s láthatóan nincs ínyére az, amit hall. A folytatás olyasmit rejt magában, amivel nem ért egyet a legkevésbé sem. - Az az egyik legnagyobb előnyöd apádhoz képest, hogy nem köröznek. Ne rontsd el, főleg ne hozzá hasonló senkik miatt... Nyomok? - tér a lényegre, ámbár sejti, hogy már késő ahhoz, hogy ő maga menjen, és sepregessen fel, ha épp azt kell. Ettől még a kérdés áll: nyomok? Szemtanúk? S bár nem mondja ki, de ott lóg a levegőben - mi történt még?
- Én úgy hiszem, hogy soha nem bízna meg benned. - jegyzi meg, mintegy mellékesen - Így az efféle áldozat értelmetlen, legalábbis nagyjából feleslegesnek tekinthető. Alapvetően ha a Nagyúr helyébe kíván lépni, úgy hiszem, tudja, ki az egyik konkurense. Nem te érdekled, hanem Gavin, ha mellé állsz, az számára egy üzenet. Ráadásul általad zsarolhatóvá válik apád, aki már csak miattad is, de szintén Rasmus mögé fog állni, néma csendben behódolva neki, ő pedig uralkodik a maga kis szemétdombján. Szép elmélet, bár megszámlálhatatlan hibától hemzseg, de ettől még rá vallana, persze... De akkora hibát nem vétene, hogy megbízzon benned, ebben bizonyos vagyok. - közli.
Eztán némileg elmélázik a lány szavain, majd csak vállat von.
- Azért akar tanítani, mert úgy hiszi, így foghat meg téged a leginkább. A kíváncsiság és a hatalomvágy majd hozzá vezet, mert ő, aki a Nagyúr utódja kíván lenni, bizonyára rengeteg dolgot tud... Ezt persze nem áll módomban elvitatni tőle, régóta nem láttam már, de talán alkalomadtán mégiscsak... Meglátogatom magam is. - teszi hozzá.
- És persze az sem kizárt, hogy engem is rajtad keresztül kíván elérni... Az nem is kétséges, hogy jobban járna velem, mint Sheskával valaha is fog. Ügyes nő, de mire beletanul abba, amit játszani kíván, annyiszor bukik le, hogy végül már beismerni is szégyellné. - nem az egoizmus szól belőle, valóban erre a ténymegállapításra jutott magában. Persze, az, hogy "ügyes", már önmagában is hatalmas dicséret tőle, főleg, ha ilyen témában hangzik el.
Azon azonban valóban elgondolkodik, hogy talán kéne egy beépített ember Rasmusék mellé... Közé. De ez majd elválik még.


Vissza az elejére Go down
Raina McIntyre
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 49

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-01-06, 18:12

Piton & Raina


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem szokásom azért túl sűrűn csak úgy, ok nélkül betoppanni Perselushoz, de időnként mégis szánok időt arra, hogy meglátogassam, ahogy azért ő is járt már nálam. Mégse árt néha, ha egymásra nézünk, de most mégis olyan okom van, ami nem tűrhet halasztást, így érkezem hát meg hozzá, majd amint már a szobában vagyunk, lazán dobom fel magam elé az asztalára. Tudom én, hogy ezt nem illene, de ketten vagyunk, hát minek kellene odafigyelnem bármire is? Más úgyse lépne be ide úgy, hogy nem kopog, mert ha mégis ez történne, nos… enyhén félreérthető lenne a helyzetünk, hiszen mégis csak előtte ülök, combjaim is kilátszódnak, és nem tudja mindenki azt, hogy ki ő a számomra. De a lényeg, hogy nem fog meglepetés vendég érkezni, nem túl valószínű, hogy jól járna, így mi is beszélgethetünk őszintén, hiszen a téma is kényes, nincs ehhez másnak köze, maximum Gavinnak, de vele csak a hétvégén fogok tudni ismét beszélni. Elmondom hát, amiért jöttem, egyelőre tömören, hiszen nem érdemes rögtön mindent a másik elé tárnom, majd a reakciójából úgyis kiderül, hogy meglepetésként érik-e szavaim. Nem úgy látom, de… ez még nem jelent semmit, biztos vagyok benne, hogy nem örül annak, hogy engem is megfigyelnek, azért ez mégis eléggé kényes dolog.
- Ebben egyetértünk. Nem tűnik vezető egyéniségnek és az elvei is szánalmasak. – méghogy mindenki egyenlő? Meg nem számít a vér, se semmi? Mindaz, amit nekem mondott, nemhogy csábító lett volna, hanem inkább taszított, egyre messzebb tőle. Én soha se leszek egy a sok közül, soha se lesz a család az első, nem lesznek olyan gyenge pontjaim, mint neki vannak. Már most veszített, hogy még el se kezdődött igazán a harc a hatalomért. Ahogy viszont Perselus tovább beszél, majd kiejti az egyik tanárom nevét, némileg meglepetten vonom fel szemöldököm, miközben a férfit vizslatom.
- Hmm, ez igazán fontos információ. Én is szemmel fogom tartani! – biccentek felé, jelezve, hogy ezt a dolgot tényleg fontosnak tartom. Biztos vagyok benne, hogy Piton nem mondta volna az ő nevét, ha nem lenne igazság a dologban, de engem ne figyeljen meg valaki csak úgy, ezért még meg fog fizetni. Lehet, hogy nem heteken, hónapokon belül, de van időnk, oh, nagyon is sok. Ajkam mosolyra húzódik, miközben hallom a férfi érdeklődését, így halkan hümmögök, de aztán beszélni kezdek, én se óhajtom megtagadni tőle az információkat.
- Először a Szárnyas vadkanban futottunk össze. Odaült hozzám és akkor kezdett el mesélni arról, hogy ki ő, hogy tudja, hogy én ki vagyok és hogy mellette mennyivel jobb helyem lenne, mint apám mellett. Elmondta, hogy mit tervez és hogy álljak hozzá, én pedig visszautasítottam. Ez után pedig a Zsebpiszok közben találkoztunk és végeztünk két aurorral… Nem szándékoztam megölni, de nem igazán volt választásom. – nem hat meg az, hogy elvettem egy életet, de azért elmondom a másiknak is a dolgot, hátha érdekli, végtére is, talán valamit számít a dolog. Ha nem öltem volna meg, ki tudja, hogy Rasmus hogy reagált volna a dolgokra, én pedig úgy látom jónak, hogyha azt hiszi, hogy talán képes lesz befolyásolni majd engem. Nem vagyok könnyen átállítható, de még fontos információkat árulhat el nekünk.
- Azon is gondolkodtam, hogy beadom neki, hogy csatlakozom hozzá és belső emberként segítek apámnak. – ezen azért még némileg filozok, mert nem óhajtom azért az életemet adni ilyen egyszerűen, veszélyes lenne ez a játék, de igazán meggondolandó, mert valamiért Rasmus nehezen tágít attól, hogy csatlakozzam hozzá.
- Valamiért tanítani akart és úgy érzem, hogy fontosnak tart, de az okára még nem jöttem rá, hogy miért. – tényleg nem nagyon értem, hogy miért pont én kellek neki. Vagy másokkal is ezt játszaná? Áh, biztos nem, én különleges vagyok, nem vagyok olyan, mint a többi ember és talán ezt látja bennem… vagy, rajtam keresztül szeretne közel kerülni Gavinhoz, esetleg Perselushoz is, végtére is, ez nem lenne rossz taktika.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-01-01, 22:02




Raina & Piton

"Apa-lánya" beszélgetés Raina-Piton módra




Kevés embertől tűri, hogy csak úgy, invitálás nélkül lépjen be a szobájába, a magánszférájába: ez kimeríti a pofátlanság, neveletlenség, tahóság fogalmát, ami még egy dolog, de afféle tett, melyet nem tolerál, a legkevésbé sem. Nem az udvariatlansággal van a gond, hanem azzal, hogy sérül a tekintélye. Ő pedig nem kedveli a legtöbb diákját, sőt, néhány kollégáját sem különösebben, így számukra a legkevésbé sem nézne el efféle lépést.
Sötét, nem sok jót ígérő pillantást küld hát az érkező felé, de ahogyan beazonosítja félig-meddig lányát, vagy afféléjét, nem szúrja le emiatt mégse. Neki elnézi.
Épp emiatt is, de egyelőre felhagy a dolgozatokra koncentrálással is, igaz, ezt talán más kedvéért is hajlandó lenne félbeszakítani, annyira nem viseltetik örömmel ezen tevékenység felé. Igaz ami igaz - ettől még akadna bőven, akinél fontosabb, sőt m több, érdekesebb is ez a halom papír. Hogy a lányé köztük van-e? Alighanem, ha nem ebben, hát egy másik, kisebb stócban.
Követi tekintetével a lányt, majd csak szótlanul hátradől, ahogyan az elhelyezkedik az asztalon. Nem szól a papírok miatt - nem olyan értékesek azok számára, különben sem esik kár bennük. Az, hogy a lány sem értékeli őket nagyra, nem is különösebben meglepő; többek között tőle se azt láthatta épp... Persze érti ő a gesztust, hogy a leány mindennél fontosabb ma, s ha ezzel már nem is ért teljesen egyet, egyelőre elfogadja: már csak azért is, mert valójában tényleg nincs jobb dolga.
A lány szavait eztán csendesen végighallgatja, nem vág közbe. S, ha a lány végigmondta, amit akart, lassan biccent. Nem tűnik meglepettnek - vagy csak nagyon jól álcázza. Talán az esetében ez utóbbi a valószínűbb.
- Mindig is akadtak, akik vágyták a hatalmat, ez nem jelenti azt, hogy valamennyien alkalmasak is lennének rá, hogy megkaparintsák azt. - feleli lassan. - Rasmus Halmar, ahogyan emlékeimben él, soha nem fog a Nagyúr helyébe lépni. - közli lassan, de azért magában megjegyzi a dolgot. Nem túl szép fejlemények. Egy darabig mereng eztán.
- Sheska Thorne. - feleli szenvtelenül. Ha nem is lenne biztos Rasmussal való kapcsolatában, a bámulatos megtérés, az eddigi beszélgetéseik, és az, hogy Rasmusnak emberei vannak itt... Nos, így egyben mindez azonnal ezt a nevet vetíti tudatába. - Szinte bizonyos vagyok benne, hogy az egyik ő, akire célzott. - közli tehát, mintegy mellékesen. Csak, hogy a lány is érezze, nem tart vissza (túl sok) információt tőle.
- Mesélj a találkozásaitokról. Hol volt, mit mondott... - szól eztán, egyelőre elodázva, hogy az előbbi egy szem néven kívül bármi mást is mondania kelljen, akár Rasmusról, akár másról.
Még, ha talán lenne is mit, jobban szeretne minél tisztábban látni először is. Azt persze magában eldönti, hogy alkalomadtán ő is összefut majd Rasmussal, s, hacsak nem sikerül valami érdemlegesre jutnia, nos... Talán Gavinnak is szóvá fogja tenni, hogy megeshet, ideje lépni. Persze abban nem kételkedik, hogy a férfi máris tud sok mindent, alighanem azt is, amit ő most tud meg.


Vissza az elejére Go down
Raina McIntyre
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 49

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2014-12-29, 12:07

Piton & Raina


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem áll szándékomban megvárni, amíg a nagyságos úr beinvitál, belépek én magamtól, hiszen több ő számomra, mint egyszerű házvezető, bár néha nem tudom eldönteni, hogy ennek örülnöm kéne-e vagy sem. A lényeg, hogy most már bent vagyok, így csak egy pillanatra nézek körbe a szokásos helységben, majd akad meg tekintetem a dolgozatokon. Nem tudom, hogy az enyémek közte vannak-e, de talán Piton nevelésének hála, talán másnak, kiemelkedően jó vagyok a tantárgyából, szóval ez aztán nem ad okot közöttünk konfliktusra, na nem mintha egyébként annyira érdekelne, hogy mi nem tetszik neki velem kapcsolatban. Hallom, ahogy nevemet kiejti, így végül egy műmosolyt varázsolok ajkamra, majd nemsokára már előtte-mellette ücsörgöm az íróasztalon, mintha ez teljesen mindennapos dolog lenne. De ha én akarok valamit, akkor elvárom, hogy rám figyeljenek, legyen az illető akárki, én bárkivel szívesen szembe megyek, mint látszik ez most is. Nem hat meg, hogy a dolgozatok milyen szinten vannak azon a bizonyos fontossági listán, elvárom, hogy én legyek az első, ha már elmondhatja, hogy ő a gyámom. Ahogy Perselus hátradől, már tudom, hogy nem fog ellenkezni jöttömmel szemben, így nemsokára némileg felé fordulok, lazán rátenyerelek a fent lévő dolgozatra, nem foglalkozva vele, hogy az kié – a kezem amúgy is tökéletesen tiszta -, és úgy nézek a fekete szemekbe.
- Nem tudom, hogy hallottál-e róla, de akad valaki, aki a Nagyúr helyére pályázik. Valaki, aki nem az én apám és tudod… én ezt nagyon nem nézem jó szemmel, főleg úgy, hogy engem is már nem egyszer próbált meggyőzni a csatlakozásról. – nem kertelek, azonnal elmondom neki azt, hogy miért jöttem és szavaimból érezheti, hogy mennyire felháborít az, hogy Gavin helyét akarná valaki átvenni, valaki, akinek van képe még ahhoz, hogy engem is megpróbáljon a hálójába csalogatni, még mit nem. Persze a színészkedést megtanultam, nyíltan nem támadtam ellene – még -, de ki tudja, hogy mi lesz a következő találkozásnál.
- A neve Rasmus Halmar. Szeret fecsegni, így bár neveket nem tudtam egyelőre kideríteni, de elvileg több embere van a Roxfortban, akik közül páran engem is szemmel tartanak. Nos, ez eléggé kellemetlen tény a számomra. – régen a halálfalók mindig összetartottak, de most úgy néz ki, hogy két felé húzunk, nem egy ellenségre koncentrálunk, hanem egymást is szét akarjuk szedni. Nem fogom elfogadni azt a tényt, hogy valaki más vegye át a Nagyúr helyét, főleg nem egy ilyen férfi, mint ez a Rasmus. Nem tudom, hogy Perselus miről mennyit tud, de én nem tagadom meg tőle az információkat, valakiben bíznom kell, ő mellette pedig már éveket töltöttem, akármilyen furcsa is, de valamiféle kötelék azért kialakult közöttünk. Persze soha se lesz az apám, így olyan fontos se lesz a számomra, de azért jobb, hogy hozzá kerültem annak idején, mint valami idegen családhoz vagy nevelőotthonban, szóval ezt a szívességet talán egyszer viszonzom neki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2014-12-29, 02:51




Raina & Piton

"Apa-lánya" beszélgetés Raina-Piton módra




Szokott öltözetét viseli, az iskolán belül ritkán tér el ettől, minek is tenné. Meg aztán tényleg nem arra találták ki a tanári fizetést, hogy minden másnap valami extrát vegyen fel, lényegében önmaga szórakoztatására. Akárhogy is, de a jól ismert ruha van tehát rajta, ehhez pedig még a szokásos kifejezéstelen egykedvűség is társul, ami az arckifejezését illeti. A vacsora után pedig most már igazán nem illik tovább halogatni a dolgot, éjszakázni emiatt márpedig nem lenne hajlandó. Főleg, hogy nem folyosószolgálatos ma este - így most nem kíván igazán éjszakázni sem, legalábbis ez az alap elképzelése, aztán majd elválik.
Az asztalnál ül, néhány javításra váró dolgozat felett, mert, hogy valamikor azokat is ki kéne javítani, és pechjére nem javítják ki magukat. Pedig elvárható lenne. Unott egykedvűséggel húzza át az aktuális lapon már a sokadik állítást, majd a következő bekezdés mellé egy apró kérdőjelet is firkant, míg a dolgozat végére egy egészen szívhez szóló üzenetben fejti ki, hogy az illető inkább menjen el sakkozni, de ne akarjon bájitalokat csinálni inkább. Ne, még akkor se.
A kopogtatásra felpillant, ilyenkor jellemzően már nem szokták keresni, legfeljebb az elvetemültebb diákok, vagy egy-két kolléga, ha valami fontosabb dolog jut eszükbe. Időnként előfordul, de ritkán, és neki ez így meg is felel, esténként már nincs oda érte, ha mindenféle iskolai maszlaggal zaklatják, és örülhetnek, hogy nem egy sárkány hevességével reagál ezekre. Általában.
Beinvitálni már nincs ideje az érkezőt, az belép magától is, és ahogyan észleli, ki az, csak biccent felé, neki elnézi. Fene a nagy kegyességét.
- Raina - köszönti azért, némileg érzékeltetve a lánnyal is, hogy ez talán kimaradt. Nem erkölcscsősz, és az illemet, alapvető normákat sem igyekszik olyan nagyon belé verni, habár már említette neki, a másik megtévesztése végett az efféle apróságok elsajátítása sosem árt. És talán az ő viszonyukban elvárhatja, hogy efféle udvariassági formulákat épp kiérdemeljen. De szavakkal nem figyelmeztet erre, annyira nem tartja fontosnak.
Tekintetével követi a lány útját, s végig is méri, nem tolakodóan, vagy vágyakozóan, tartja a szükséges távolságot ő magától is; annyira ő sem beteges azért. A saját lányára sem mászna rá éppenséggel, még, ha Raina nem is az, és nem is teljesen úgy viselkedik vele, mintha az lenne - sőt. De azért egyes dolgok mégiscsak adottak. Azért öltözetét, kinézetét felméri, s nyugtázza. Persze, ha valami kellett a lánynak, azt megadta ő is, a maga módján, a maga keretei között, de effélékkel például nem halmozta el: van pénze, oldja meg maga.
Akárhogy is, ahogyan a lány az asztalára ül, ő maga hátradől, hagyva eddigi munkáját, s várakozóan függeszti a lányra tekintetét, miután egy árnyalatnyi kelletlenséggel tudomásul veszi, hogy az állat is itt van. De azért nem küldi ki.
- Hallgatlak. - feleli tömören, nem térve ki rá, hogy a lány mi mindenben zavarta épp meg, amik amúgy nem tűrnének halasztást. Ha már felkereste, alighanem tényleg fontos kérdésről van szó, és nem egy betört körömről. Csak bökje ki gyorsan, mert éveket azért nem fog várni még egy látszólag fontosnak tetsző ügy miatt sem.


Vissza az elejére Go down
Raina McIntyre
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 49

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2014-12-25, 17:31

Piton & Raina


[You must be registered and logged in to see this image.]Úgy érzem, hogy akadna pár dolog, amiről nem ártana beszélgetnem Perselussal. Eleinte nem tartottam különösen sok értelmét elmondani neki a találkozásomat Rasmussal, de most már talán… talán tényleg jó lenne, ha tudna róla. Apucinak természetesen mindenről beszámolok, de ha már Perselus magához vett, amikor kellett valami, ennyivel csak tartozom neki, bár tény, hogy ő se jelent túl sokat a számomra. Nehéz elérni nálam azt, hogy igazán ragaszkodjak valakihez, de azért érezze csak, hogy valamennyi tiszteletet kiérdemelt tőlem, végtére is, nem volt olyan rossz sorom mellette, bár egyikünk se egyszerű személyiség, így már jó ideje képesek vagyunk egymás agyára menni, de jól van ez így.
Jelen pillanatban tehát határozott léptekkel sétálok lefelé a szobája irányába, mivel én a hatodikra költöztem fel, amint egyetemista lettem. Még csak az kéne, hogy tovább osztozkodjak a picikkel, hogyne, így is az agyamra mennek, jobb nekem így, külön és legalább Adam-ot is bármikor nyugodtan be tudom engedni magamhoz, mindenféle problémázás nélkül. Néhány percig eltart ugyan, amíg odaérek, de nem vészes ez az idő, így nemsokára odabent hallhatja is a hangomat. Most vacsora után vagyunk már, tehát biztos vagyok benne, hogy nincs más dolga, ha pedig mégis, akkor is érdekelni fogják az információim, ahogy talán az is, hogy Ras kedvéért ismét elvettem egy emberi életet. Nem is akárkiét, auror volt, de hogy pontosan ki? Nos, arról fogalmam sincs.
Pár kopogás, majd már kérdezés nélkül nyitok be hozzá, az ajtót pedig automatikusan be is csukom magam mögött. Nem öltöztem túl extrán, fekete, rövid szoknya, csinos csizma, felül pedig a fekete-ezüst felsőm fölé egy kékes kabátka került. Pénzem van bőven, hiszen mégis csak Gavin az apám, így megtehetem, hogy a legkülönlegesebb darabokra adjak ki, és bár tudom, hogy Piton nincs ezzel elárasztva – nem élveztem, amikor nála kellett élnem -, de ez engem nem zavar különösebben.
- Tudom-tudom, biztosan valami rendkívül különleges dolgot csináltál, amiben most megzavartalak, de beszélnünk kell. – és akad ám még más is nálam, az imádott kis háziállatom, egy király piton, mely most nyakamra van tekerve és vállam környékéről sziszeg Perselusra, így köszöntve őt. Jól ismerheti ezt a lényt, hiszen már akkor is megvolt, amikor vele éltem, de én imádom, ő hozzá képes vagyok kötődni. Fenekemmel nemsokára már fel is csüccsenek a férfi dolgozóasztalára, egyik lábam átvetem a másikon és az se érdekel, hogy a szoknyám feljebb csúszik a kelleténél. Sose voltam szégyenlős típus, előtte se, de annyira nem vagyok beteges, hogy megfordulna bármi olyasmi a fejemben, hogy esetleg rámásszak a nevelőapámra, azért valamilyen szinten megtartom én is a határokat, amúgy se izgulok a zsíros hajtincsekre és erre a hatalmas orra, nála sokkal jobbakat is megkaphatok, és egyébként is, a testi szükségleteimet mindig kielégítem, ha szükséges, többre nem kell nekem a másik nem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2014-11-25, 01:13




Piton & Ruth

Korrepetálás?!




- Aligha. - ért egyet a lány szavaival, mert bár meg lehet élni főállású semmittevőként is, ha az ember eleget lop, csal, hazudik, de kérdéses, hogy érdemes-e? Ha a győztes oldalon áll is, egy ideig ezt elnézik, de aztán...?
Az állandó menekülés pedig izgalmasnak hangzik talán, de a legkevésbé sem az igazság szerint, kevesen vágynának rá hosszútávon.
A lány szavaira csak biccent, magában azért épp megjegyzi a dolgot, majd említést tesz alkalomadtán Lupinnak is a dologról: hogy talán jobban is odafigyelhetne a lányra. Igen, így lesz, határozza el magában. Persze nem most rögtön, nem siet ezzel, de a közeljövőben.
Abba, hogy a lány milyen taktikát alkalmaz, nem szól bele, habár nem ért egyet vele: de ezt nem vitatták meg elég mélyen ahhoz, hogy ezt kifejtse. Ő úgy véli, hogy a taktika épp olyan rugalmas, mint az alkalmazott varázslatok: amennyire az ellenfél megköveteli. Alkalmazkodni kell, és olyan stratégiát, taktikát bevetni, amely célra vezet, ha az egyik nem működik, hát egyből elővenni egy újabbat, az ellenfél hozzáállását figyelembe véve. Talán majd valamikor ezen elképzelését is felvázolja: de nem most.
Meglepetten felvonja szemöldökét a lány szavaira.
- Engem? Hát tudtam én bármiről is? Csendes, visszahúzódó gyermek volt, nem különösebben kimagasló tehetség semmiből sem, ártatlannak tűnt. Épp úgy megtévesztett engem, mint bárki mást... Hisz ki gondolt volna bármi rosszra? - pislog rá nagy meglepetten, sőt, szinte sajnálkozóan, amiért mindez neki nem tűnt fel időben. Megingatja fejét. - Persze, ha csak sejtettem volna...
Eztán csak biccent a lány felé.
- Két hét múlva. - bocsájtja hát útjára, nem tartja fel: ha lenne is miről beszélniük, majd máskor.
Talán csakugyan jobban kéne vigyáznia a tanítványára, és megeshet, hogy fog is: de úgy téve mindezt, hogy közben a lány szabadnak érezze magát, úgy élje meg, hogy a döntés a saját kezében van. Másnak nem lenne értelme, elnyomni, erővel terelni valamerre... Minek? Alighanem más célt érne, mint amit kíván. Így csak követi tekintete a lányt, s ahogyan becsukódik mögötte az ajtó, felsóhajt.
Hagyja, hogy lehulljon az álca, amit magára öltött, megvetés és némi bosszúság terül el arcán. A magány néma percei várnak rá, majd megmozdul: összekészül, s távozik, még dolga van Roxmortsban.
Holnap pedig beszél Lupinnal... Úgyis ideje átadnia neki azt a nyamvadt bájitalát.

//én köszönöm Smile //


Vissza az elejére Go down
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2014-11-24, 21:11


Piton professzor és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Akkor a pályaválasztást csak nem úszom meg. - Mosolyodik el azért, habár a sötét út mellett nem azért kötelezné el magát, mert ott csak két alternatíva van munka szempontjából: halálfaló vagy halálfaló. Igaz, ha ők vennék át az uralmat, azért akkor is kéne valami polgári szakma, mert ha már nincs kivel harcolni, nagyon unatkozna az ember.
- Köszönöm a tanácsot, akkor mindkettőben fejlesztem magamat. - Jelenleg úgy okoskodik magában, hogy elég lenne csak néha védekezni, jókor, megfelelő időben és hatásosan, ámde kreatívan, ahogy Piton is mondta. A támadásokat meg tökélyre vinni, gyorsan, lehetőséget se hagyva az ellencsapásra. Eddig bejött, és szerencsére nagyon kevés diáktársa jött rá abban az évben, mikor párbajszakkörök is voltak. Kár, hogy már nincsenek ilyenek.
A gunyoros félmosoly nem kerüli el figyelmét, legalábbis erre utal, ahogy egy leheletnyit összébb vonja szemöldökeit és picit jobban Piton felé fordul arca.
- Nem, nem az Öné. De Önt éri majd először a vád, hogy miért nem tette. - Ő csak ennyit fűz hozzá, mintegy mellékesen. Nem célja, hogy rábeszélje a tanárt a közbelépésre, a lebeszélésre, csak... Nem is tudja, csak úgy közölte a másikkal a meglátásait, habár ezzel az aprócska tényezővel alighanem tisztában volt eddig a professzor is, már csak a tapasztalat miatt is, mert korban szinte apja lehetne. Talán csak kicsit fiatalabb, mert Ruth a legkisebb lány a családban.
- Köszönöm, tanár úr. Akkor két hét múlva ugyanekkor. - Búcsúzik el immár Pitontól, és az ajtó felé halad. Nem számol azzal, hogy tartóztatnák, de ha így esne, természetesen maradna. Ha viszont mehet, akkor útja először nem a klubhelyiségbe vezet, hogy lepakolja könyveit és jegyzeteit, hanem felmászik a csillagvizsgáló toronyba minden cuccával együtt. Ott lerakja valami félre eső helyre és a korláthoz lépve élvezi a mélység látványát és a metszően hideg szelet, mely felfrissíti a pince után. Tengernyi dolog jár a fejében, sötétebb utak, ezüst kanállal való keverési irányok, aurorság, vizsgák, manipuláció, tervek, álmok, célok, vágyak...
Egy óra is beletelik, mire elindul lefele s a könyvtárba húzódik be, hogy ráfeküdjön kicsit a bájitaltanra. Ideje, hogy komolyan vegye magát. És ideje, hogy megfogalmazzon egy levelet annak a Hollóhátas srácnak a mélykék szemeivel és sötét pillantásával. Aki mer, az nyer alapon, s mikor a levél végére ér, Ruth még nem is tudta, hogy olyan útra lépett, ahonnan nem lesz visszatáncolás.


//Köszönöm a játékot, egy élmény volt, őszintén ^^//


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2014-11-24, 00:33




Piton & Ruth

Korrepetálás?!




Csakugyan, túltesz önmagán úgymond, de hát a diákokért mindent! Szinte mártírhalált is halhatna lassan... Igazából fogalma sincs, miért is gondolta úgy Albus, hogy neki kéne vezetnie a mardekár házat. Nesze neked bicikli, erre időről időre ugyanazokat a köröket kell lefutnia, meghallgatnia a diákjait, és így vagy úgy, de egy adott útra terelni őket: hogy ez a jó, vagy a rossz, az kérdéses... Kinek mi a jó, nem igaz? Hiszen senki sem akar tudatosan rosszat, mármint önmagának bizonyosan nem.
De ettől még a szentbeszédek neki nem az erősségei, és senkinek sem fogja azt mondani, hogy holnaptól éljen úgy, mintha ő maga lenne a megtestesült szentlélek, de legalábbis Merlin.
Végighallgatja a lányt mindenesetre, mi mást is tehetne. Ez a dolga, senkit sem zavarhat el, aki úgy érzi, hogy épp tőle kéne segítséget kérnie, még akkor sem, ha ő alapvetően úgy gondolja, nem ő a legmegfelelőbb ember erre. Persze, egyes dolgokról talán hitelesebben tud beszélni, mint sokan mások, de... És ott az a de. Minden segítő szándéka ellenére is ott van, ráadásul, ez a bizonyos segítő szándék, nos... Hát, nem teng túl benne, na.
De azért időnként hajlandó megerőltetni magát, hiszen jobb a békesség: mind a diákokkal, mint Dumbledore-ral.
- Mindig megeshet, hogy menekülni kell, és az igazán bölcs, és erős varázsló mindig tudja is, hogy mikor kell... Csak a bolond az, aki mindig az utolsókig ott marad. Mindazonáltal az talán mégsem mindegy, hogy az ember egyszer-egyszer kényszerül menekvésre, avagy a fél életét tölti azzal, állandó jelleggel. - jegyzi meg, rámutatva, hol az elméletben a hiba szerinte. - Győzedelmeskedni lehet egy-egy csatában, háborúban már ritkábban, főleg egyedül. Képes lenne tömegek szívébe férkőzni, és manipulálni őket? Másképp az egész kisebb rendű dolgoknál ragadna meg, és hacsak nem kíván menekülni, mégiscsak kénytelen lesz látszólagos pályát választani magának mellé.
Eztán fél pillanatra ő is elhallgat, mielőtt folytatná.
- Csak védekezéssel nem lehet győzni, auror sem arathat azzal győzelmet. Kivédeni mindent, szép dolog, de az ellenfél ettől még nem fogja legyőzni önmagát. Mindazonáltal a védekezésben éppoly leleményesnek kell lenni, mint a támadásban, sőt: kreatívabbnak kell lennie, mint amilyen az ellenfele. Éppen ez érvényes a támadásra is; ha nem ügyesebb, sokoldalúbb és alkalmazkodóbb, mint az ellenfele, ha nem ismeri jobban a mágia természetét, és nem tudja jobban a kedvére formálni azt, mint akit legyőzni kíván,egyszerűbb, ha másra hagyja az egészet. Aki csak támad, önmaga generálja a saját sebezhetőségét, lehet sikeres - egy darabon... Az első pillanatig, amíg időt nem ad másoknak, hogy valóban támadjanak, és ne csak próbálkozzanak. Azonban... Ez nem csak az aurorokra igaz, attól tartok.
A lány kérdésére gunyoros félmosoly suhan ajkaira, de csupán egy fél pillanatig, ha látható, majd tova is suhan. Érti a kérdést, nagyon is, de kérdéses, hogy akar-e erre válaszolni?
Nos, akar, merthogy felel végül, még, ha kis szünet után is csupán.
- Kétlem, hogy ez az én dolgom lenne, Amesbury. Tanácsot kért, adtam, és adni fogok később is, már, ha úgy érzi, szüksége van rá... De nem az én feladatom bárkinek is az útjába állni, vannak bőven, akiknek erősebb az igazságérzete, mint az enyém.
Mást nem tesz hozzá. Hiszen, mégis... Tán neki kéne közbelépnie? Lebeszélnie bármiről is a lányt már most? Nem, eszében sincs. Csinál, amit akar, ő szabadságot ad ebben; s ebben persze az is benne van, hogy ami most itt elhangzott, az alighanem köztük marad.


Vissza az elejére Go down
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2014-11-23, 19:59


Piton professzor és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ahogy számított rá, jön a lesújtó reakció a hobbinélküliségére, s hiába jogtalan, nem kérheti ki magának, hiszen saját magának okozta ezt. Ekkor még jobbnak látta így, de talán Piton azt is látta, hogy hazudik, vagyis inkább titkolózik a lány, de így vagy úgy, utóbb megered a nyelve és őszintén válaszol. Piton válaszai viszont megdöbbentik. Őszintén felel, és... segítő szándékkal? Agyát eldobja Ruth, tud ilyent is a tanár? Kezdi ezzel alulról súrolni az empátia határát, s nemcsak a Pitonra szabott mérce szerint. Ez pedig nagy szó, különösen a témát elnézve. Nem szólal meg Ruth sem a rövid csendben, a hallottakat emészti a tanárt nézve, aki végül még folytatja is mondandóját és olyan dolgokat tud meg róla, tőle, amelyeket nem is gondolt volna Ruth. Most rajta a hallgatás sora a kérdések után, míg átgondolja a helyzetet. Lehetne auror? Ahhoz literszámra kéne magába önteni a felix felicist, mert csak úgy érhetne el olyan kiemelkedő eredményeket a vizsgákon. Persze az is igaz, hogy emiatt is döntötte el, hogy külön órákat vesz bájitaltanból, kerül, amibe kerül. Talán sötét varázslatok kivédéséből is kellene, akkor talán... S ott a másik út, a bogárként a fülébe ültetett ötlet, hogy vegye át a vezetést? Képes lenne rá? És a menekülésre? Vagy arra, hogy ne kelljen menekülni hosszú távon? De... miért is tervezzen hosszú távra? Élete fonala talán rövidebbre szabott, s nem kísértette őt még meg a halhatatlanság utáni vágy.
- A menekülés akkor is előfordulhat, ha aurornak állok. Vagy tanárnak, vagy ispotályt vezetek, vagy csak egy talár-boltom lesz az Abszol úton. Az egész azon múlhat, hogy megtanulok-e mások szívébe férkőzni, manipulálni őket, ahogy Ön mondta korábban. Az, hogy ki menekül, azt mindig a győztesek mondják meg. Így pusztán az, hogy lehet menekülnöm kell, nem dönti el a kérdést, mivel foglalkozzak, milyen utat válasszak. - Elhallgat egy kicsit elgondolkodón. Nem tudja még mindig a választ, bár érzi, hogy közelebb került hozzá, még ha azt nem is látja még, melyik úthoz is. De csodát nem is várhatunk egyetlen beszélgetéstől, és Ruth nem is várta el tanárjától, hogy világmegváltó ötlettel álljon elő az ő érdekében, őhelyette. Közelebb húzza magához a könyveit átölelve őket, és feláll lassan, de még mielőtt elfordulna, hogy távozzon, nem elköszön, mást kérdez meg.*
- Meggátolná? - Rövid kérdés csupán, de Piton biztosan érti, mire vonatkozik. Ha Ruth a sötétebbik utat választja, tudván Piton mindazt, amit tud és előbb is tudja, mint mások, akkor meggátolná, megakadályozná, elfojtaná-e még csírájában? Vagy nem tenne semmit, hallgatna, s cinkos némasággal a kvázi csatlakozást, de minimum az egyetértést fejezné ki?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2014-11-23, 14:02




Piton & Ruth

Korrepetálás?!




- Értem. - közli tömören, egyelőre ehhez nem kíván mást hozzátenni, csak magában megjegyzi ezt az információt, a beszélgetés későbbi pontjain talán még hasznos lehet így vagy úgy, de egyelőre nem kívánja ragozni a témát: ettől még a lány is érzékelheti, érdekelte a válasz, s meg is jegyezte azt.
Felvonja szemöldökét.
- Milyen érdekes, tehát nem csinál semmit sem szabadidejében? - kérdi egykedvűen, érezhetően nem elégedett a válasszal, de végül nem forszírozza ennél jobban a kérdést, hagyja, hogy ha a lány nem felel erre már, hát elsikkadjon a kérdés: látszólag egyelőre elviseli a kitérést, mert, hogy a kérdésre adott választ magát nem hiszi el.
A lány következő szavaira csak biccent, láthatólag őt kicsit sem zavarja, hogy esetleg bántó lett volna, persze, hogy az volt. Gyakorta az, de ő a nyers őszinteség híve, vagy amikor nem, akkor a túlzóan bántó szavaké, de szinte sosem a finom tapintatosság az erőssége: ezt vagy megszokják, vagy... Vagy megszokják, sok más út nincs.
Eztán azonban hallgatásba burkolózik, a lányra függeszti tekintetét, elgondolkodóan, s nem felel egy szót sem, míg a lány végig nem mondja a magáét, egy hosszú pillanatig még akkor sem szól, csak fürkészi a leányt, majd végül mégiscsak megszólal.
- Ez nem válasz arra,hogy mit kíván tenni, miután végzett. - jegyzi meg már-már közömbösen. - Sem egy auror, sem egy más útra tért, sötét varázsló nem élhet sokáig csak támadásból, sem csak védekezésből. Egy háborút egyik sem döntheti el önmagában, hiába is hozna átmeneti sikereket az egyik, ha azt végletesen magas szintre fejlesztik, önnön bukását végig magában hordozná. Hacsak nem remek csapatjátékos, és akad mindig, aki képes kiegészíteni... Noha ez szintén kockázatot is jelenthet. - közli végül csak lassan. - Én nem látom okát, hogy ne lehetne auror, ha az akarna lenni, de ne alapozzon soha se csak egy dologra, aki csak egy dologban jó, legyen bármilyen jó is, jobban jár, ha soha nem hagyja el a biztonságot sejtető helyet, és ott dolgozik, ezt, vagy azt... - fejezi be végül mondandóját. Láthatóan az kicsit sem zavarja, amiről a lány valójában beszél: ártani másoknak... És? Ha egyszer ahhoz ért... - Ha aktív akar lenni, jobb, ha összekapja magát, mert nem csak aurorként ítélné halálra magát másképpen.
Egy kis időre látszólag elgondolkodik, vagy csak hagyja, hogy csapongjanak gondolatai ide-oda, de aztán újra megregulázza őket, s a témára fókuszálja őket. Majd csak szusszant, ahogyan magában döntést hoz tehát, és folytatja szavait.
- Amikor én végeztem, számunkra még nem volt lehetőség egyetemi szakok közül választani, s tovább tanulni, de mi nem is különösebben akartunk több időt itt tölteni. A Sötét Nagyú hatalma teljében volt, és nem egy diáktársammal együtt, alig vártuk, hogy csatlakozhassunk hozzá... De azt nem hinném, hogy véletlen lenne, hogy az akkori csapat nagy része ma menekül, börtönben ül, avagy ilyen-olyan okból kifolyólag, de 'jó útra tért', és tisztes polgárként húzza meg magát valahol, meglehet, nem egy a Minisztériumban, persze... - egy fél pillanatra elmereng; máris sok olyat mondott, amit alapvetően ritkán szokott - Hacsak nem képes átvenni a vezetésüket, és újakat toborozni, kénytelen lesz egymaga kószálni odakint, legfeljebb egy kisebb-nagyobb csapattal... Képes lenne hosszútávon túlélni? Úgy intézni az ügyeit, hogy ne kelljen menekülnie élete végéig?


Vissza az elejére Go down
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2014-11-23, 11:41


Piton professzor és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Mind a kettőt, bár a sötét varázslatok kivédése közelebb áll hozzám. - Könnyen ment ez a válasz, mert ez könnyű kérdés volt, s valahogy jó érzés is volt, hogy Piton azt a hatást kelti, érdeklik a válaszok. A másik kérdés viszont... Az már fogós kérdés. Pláne, hogy tudja a választ, de azt elmondani... A könnyebbik utat választja.
- Nem... nem nagyon van ilyenem. - Tér ki ezzel a válasz alól, még ha ezzel menthetetlenül sekélyessé is válik látszatra. Nem elég, hogy nem jó a legtöbb tárgyban, de még hobbija sincs, semmit sem szeret csinálni. Főállású lustaság lehet így maximum, a varázsvilág Garfield-ja.
- Úgy lesz, rendben. Köszönöm, tanár úr. - Bólint rá az instrukciókra, még ha kissé fájó és sértő is a kifejezés, hogy elbarmolja a dolgokat. Hiába írja le ez a szó teljesen jól a szituációt. De egy bájitalra adott válasznál sem csüngött úgy a tanár szavain, mint mikor a Drumstrangra tereli a szót Ruth és a reakciót hallgatja. Őszintén örül, hogy nem lett elzavarva, pláne kiabálás közepette, s hogy a válaszból nem az sejlik ki, hogy csak azért akarná a Roxfortban tartani Ruth-ot Piton, mert mégse menjen a konkurenciához.
- Az előbb azt kérdezte, miben vagyok ügyes, ami nem tantárgy, amit szívesen csinálok? Ezek az átkok. Nem mert olyan nagy öröm másoknak ártani vagy fájdalmat okozni, csak... - Inkább nem mondja meg, hogy nem is érez sajnálatot, tökéletesen hidegen hagyják mások érzései, majdnem minden esetben.
-... csak ebben van sikerélményem. Otthon régen gyakorta párbajozgattunk, tudja, apám és egyik nővérem auror, és úgy látták, én is fogékony vagyok erre, én is lehetnék az. Csak mikor a Teszlek Süveg ebbe a házba osztott, akkor voltak kénytelen beismerni, ami végig a szemük előtt volt, csak nem akarták látni, hogy nem igazán a sötét varázslatok kivédésével harcoltam, hanem védekezés helyett visszatámadtam, olykor sötét varázslattal, amiknek utánaolvastam otthon, mikor említette őket apa munkájával kapcsolatban. Nem egyszer még nővéremet is nehéz helyzetbe hoztam ezekkel. A védekezés sosem volt az én asztalom, egy normális patrónust se sikerült még összehozni, az órán meg inkább a védekezésre helyezik a hangsúlyt... Nem tudom, hogy ez-e az én utam, de ha igen, akkor van-e más választásom, mint erre az útra lépni? Nem az elvárások elől menekülnék, csak arra gondoltam, ha a távolság nagyobb, nekik lenne könnyebb ezt elfogadni.. és letagadni. - Úgy döntött, őszinte lesz a tanárral, ha már tényleg vette ő is a fáradtságot és komolyan felelt neki és komolyan kérdezett, még ha ez kötelessége is. Ruth tanácstalan, nem tudja, mihez kezdjen magával... és miként fejlessze magát abban, ami ügyes? Az a kevéske párbajszakkör, ami volt korábban, abban lelte meg iskolás évei legnagyobb sikerét, ott félelmetes ellenfélnek bizonyult. Persze a dicséretet a tanároktól ott sem kapta meg, mert nem a védekezésre fektette a hangsúlyt, de leheletnyi tekintélyt sikerült kivívnia társai körében, kevésbé voltak kötekedőek vele aztán.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2014-11-23, 00:45




Piton & Ruth

Korrepetálás?!




Lassan biccent a lány szavaira. Igen, tudja ő, hogy akad, amiből a lány úgymond elviselhető, de a kollégák nincsenek igazán elájulva tőle. Habár meglehet, ennek egyik oka az, hogy a viszonyításai alap nála más, nem önmagához viszonyítják, hanem másokhoz, a családhoz. Persze, önmagához, vagy az itteni átlaghoz viszonyítva sem kiemelkedő őstehetség semmiből sem, de talán nem is annyira vészes.
- És kedveli bármelyiket is? - kérdi, úgy tűnhet, tényleg érdekli a válasz, hiszen másképp miért akadna meg ezen a témán, s lenne még több kérdése?
S ahogyan a lány arról kezd beszélni, hogy szeretne-e tovább tanulni, hallgatásba burkolózik, kivárja, míg amaz kiböki, mit szeretne, avagy mit nem, és miért. Egyelőre nem fűz hozzá semmi gúnyosat, vagy megvetőt, lenézőt: nem, tudja ő, hogy tartozik a saját házába járókért, és vannak bizonyos kötelességei, egyfajta felelősség, amit nem háríthat át másra. Sajnos.
- Értem. És, valójában mi az, amit szeret csinálni? Nem tantárgyakat akarok hallani, hanem azt, ami a hobbija, vagy ha nem az, hát akár lehetne az is... Mi az, amit szívesen csinál, amiben kiteljesedik, és amiben ügyes?
Eztán hagyja a témát átmenetileg elsikkadni, majd csak biccent a lány szavaira. Igen, ő maga is sejti, hogy ezzel talán nem lesz nagy gondja, ha mást nem, pénzt alighanem tud szerezni, de mindegy is: ez az ő baja, oldja meg. Ha mindenkit megsajnálna, és osztogatná a hozzávalókat, akár meg is nyithatná a saját készleteit is a diákoknak. Még mit nem!
- Rendben. Igyekezzen az egész bájitallal foglalkozni... Hiába figyel, és old meg remekül egy nehezebb részt, ha elbarmolja az összes többit. Jobb szeretném azt hallani legközelebb, hogy valami sikerül is... - jegyzi meg. Hogy valóban így van-e, vagy csak kezdi unni a "mi nem megy"-listát, az jó kérdés.
Lassan bólint.
- Várni fogom, Amesbury. Ha végleg elakadna, az óra után is jelezheti. - jegyzi meg végül, nagy engedékenyen. Végül is, heti több órájuk is van közösen, ha valami nem megy, jelezheti már akkor is: akkor ő maga is úgy készül majd a következő korrepetálásra. Mert, hogy ezek szerint akar készülni, komolyan veszi a dolgot, ha már elvállalta... Talán épp emiatt nem szokta általánosságban elvállalni ezeket.
Tekintetével követi a lány mozdulatait, ahogyan az szépen összepakol, majd magában nyugtázza, hogy még nem készül menni valójában. Jó, akkor nem kell feltartania, hiszen ő maga is úgy érzi: előző témájuk még lóg a levegőben, talán érdemes még beszélni róla... Igaz, ha nem most, hát legközelebb is visszatérhetnek rá, de meglehet, hogy egy részét mégiscsak jobb lenne még most megtárgyalni.
Egy fél pillanatig elhallgat eztán viszont, ahogyan a lány mondata elhangzik. Igen, nagyon is jól tudja, mit jelent ez - ő ne tudná?
Hátradől helyén, tekintetét a lányra szegezi, és elgondolkodva szemléli.
- Hátrahagyna mindent, hogy innen elmenekülhessen, és ne kelljen szembesülnie az itteni elvárásokkal? Ott, ismeretlenül kétségkívül máshogyan ítélnék meg... - kezdi lassan - De talán az igazi kihívás, a bizonyítás lehetősége itt rejlik. Alapvetően... Nem én leszek az, aki lebeszéli erről, ámbár óva kell intenem mégis. - folytatja végül, komolyan beszél, de mintha gondolatai néha másfelé csaponganának. Akárhogy is, van még mondandója, úgy tűnik. - Az efféle út nem biztos, hogy a megfelelő alternatíváját kínálja a bizonyításnak, hiába jobb valakinél, ha ezt csak sekélyes módon képes kifejezni. A kérdés végső soron csak az, hogy mit akar kezdeni eztán magával? A Durmstrang eléggé lehatárolja a lehetőségeket, azt, hogy milyen lehetőségeket kínál a továbbiakra... De ha biztosan tudja, hogy azt az utat kívánja járni, ez aligha jelent problémát, persze... - nem fejezi be a mondatot. Nem mondja ki, hogy a lány viszont éppen az előbb mondta: ő maga sem tudja, mit akar. Márpedig a gonoszkodás szórakoztató dolog, de nem biztos, hogy egy egész életet rá kellene építeni. Ő maga is megpróbálta... Nem jött be.


Vissza az elejére Go down
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2014-11-22, 22:07


Piton professzor és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Van, ami jobban megy. A sötét varázslatok kivédése... meg a bűbájtan megy a legjobban. - Ad egyelőre kitérő választ. Persze jegyei ott sem jobban várakozáson felülinél. Kiválót még sosem kapott, úgy tűnik, azt arra tartogatják tanárjai, ha olyant produkál, amilyen felmenői és nővérei. Másnak talán adnának rá egy gyönge kiválót is olykor, de Ruthnak ugyanaz csak egy harmatgyenge várakozáson felüli.
- Szeretnék. Részben... - Habozik egy pillanatig, hogy mondja-e vagy se? Végülis Piton lesz az egyik, aki döntene a felvételéről, ha a Roxfortban folytatná Ruth, s talán nem kéne így tudnia az okokat. Ugyanakkor mégiscsak a házvezető tanárja, aki ugyan nem az empátiája miatt lett híres (vagyis hírhedt), de mégsem tud a lány senki máshoz fordulni. Családja egyre jobban elhidegül tőle, a támogatás már tanácsok terén sem jelenik meg.
Megnyalja ajkai szélét, s végül folytatja, amibe belekezdett. Ennél jobban már úgy sem tudja megszégyeníteni Piton, habár lehet alábecsüli a tanár tehetségét.
- Részben mert nem tudom, mihez is kezdenék, ha nem tanulok tovább. Azzal talán időt nyernék, hogy kiderüljön, mi való nekem? - Ha ez egy felvételi beszélgetés lenne, talán ez lenne a létező legrosszabb válasz, de minimum esélyes lenne a címre, és ezen még az őszintesége sem javít sokat. Az iskola és maga a rendszere egyelőre menekvés számára, hogy ne essen kétségbe, hogy nem tudja, mit csinálhatna. Talán ennek eldöntéséhez segíti elő Piton válasza, hogy miben rontja el Ruth általánosságban. Még sosem látta így a helyzetét, és nagyon meg akarja kérdezni, miként lehetne ezt másképp csinálni, miként lehetne nem felületes, ha egyszer úgy felületes, hogy valami részletben elveszik? Mégis, sok gondolkodni valót adott neki Piton.
- A gyakorló tanterem is jó lesz, köszönöm. A hozzávalók nem jelentenek problémát. - Talán még arra fel tudja használni a kapcsolatát nővérével, hogy ez ne jelentsen gondot. Másnem gyakorolhatja Piton első meglátását, hogyan kell hatni másokra.
- Rendben, akkor gyakorlom ezeket a főzeteket, meg amelyeket még problémásnak tartok, a tanácsának megfelelően, s majd akkor két hét múlva ilyenkor referálok, mire jutottam, ha az a tanár úrnak is megfelel? - Közben elkezdi összepakolni a holmijait és leveszi őket a tanár asztaláról, de a végén lassabbá válik egy árnyalatnyit a mozdulata éppen mikor végezne és fel kellene állnia, majd ahogy azt várni lehetett, meg is áll a mozdulatsor.
- Arra gondoltam, hogy az év végén a Durmstrang-ba jelentkezem. - Pillant fel az eddig fixírozott asztalról a tanárra. Ruth tekintetében látni, hogy tisztában van vele, mit sejtet egy ilyen kijelentés, egy ilyen döntés. A tőlük jóval keletebbre fekvő iskola a mai napig a fekete mágiára fektetett (egyesek szerint aránytalanul nagy) hangsúlyáról híres, még az egyetemi részlegén is, még ha nincs is sötét varázsló szakirány kimondva vagy leírva. Nem véletlenül tette fel ugyanakkor a kérdést itt és most. Persze Piton bárkinek elmondhatja, de a tanár szobájában mégsincsenek portrék, amelyek fülelnének és portréról portréra szaladva vinnék a pletykát.
- Ön szerint... oda milyen esélyem lenne? - Ha a hangjában nem is, de tagadhatatlanul ott a kétségbeesés a tekintetében, mert nem kétségbeesett lépés ilyent kérdezni egy tanártól?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája

Vissza az elejére Go down

A bájitaltantanár szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Alagsor-