Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Griff & Jake
  Today at 20:29
Jacob Troops

ϟ Lance & Jade
  Today at 18:20
Lance Merrick







ϟ Graves & Cody
  Yesterday at 23:24
Graves Matlock
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Megan Smith
 
Calista Merrick
 
Luna Lovegood
 
Graves Matlock
 
Hermione Granger
 
Nox Djarum
 
Charlie Weasley
 
Shanna Griffin
 
Hayley Thornheart
 
Statisztika

Összesen 557 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Perselus Tobias Piton

Jelenleg összesen 32466 hozzászólás olvasható. in 3058 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

A bájitaltantanár szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Amandine Earhart
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 75

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2016-05-05, 10:10


Harry & McGalagony & Amandine

[You must be registered and logged in to see this image.]
Igazából már az elején sem nagyon gondoltam, hogy McGalagonyt át tudjuk vágni, de mondjuk hátha ő is eléggé utálja Pitont ahhoz, hogy úgy tegyen mintha elhinné, és elengedje a büntetést... na, ez a számításom se jött be, de legalább megpróbáltuk. Csodálkoztam is, hogy Harry belement a mesébe, pedig simán bevallhatta volna kapásból az igazat, és akkor én néztem volna ki rosszabbul, mert még hazudtam is. Így körülbelül ugyanakkora bajban vagyunk, legalábbis az én szememben, de lehet, hogy a tanárnő máshogy gondolja...
Azért kicsit a szememet forgatom, mikor Harry kijelenti, hogy kölcsönösen nem kedvelik egymást Pitonnal... ahogy hallottam, ez az ezért eléggé egy finomított verziója az igazságnak, de ezt alighanem McGalagony is tudja. Amikor hirtelen csinosnak hív, az azért váratlanul ér, és egy kicsit meglepve méregetem. Ezt majd talán később megbeszéljük, bár nem biztos, hogy örülni fog neki, de egyelőre McGalagony jobban érdekel. Elvigyorodom, mikor Harry egyetért velem, de gyorsan le is kopik az arcomról ahogy a tanárnő arcára pillantok.
– Nem, tanárnő... Piton professzor valóban nem hiszem, hogy egyetértene. - Egy kicsit kuncogok amikor McGalagony rá is pirít Harryre a csinos megjegyzésért, de a szám elé kapom a kezem, hogy azért valamennyire elrejtsem. Most éppen büntetést kapunk, nem igazán van helye nevetésnek, vigyorgásnak, bár persze ez nem azt jelenti, hogy könnyebb visszatartani. Az igazság az, hogy még meg is könnyebbülök, mikor McGalagony kijelenti hogy hozzá megyünk büntetőmunkára. Egy ilyen húzás után sokkal szívesebben bámulom majd az ő arcát, mint Pitonét, az egyszer biztos. Ha hatalmas szerencsénk van, talán nem is fogja megmondani a házvezetőmnek, hogy pontosan mi történt...
Elég rendesen fintorgok, amikor McGalagony elkezdi részletezni a büntetőmunkát. Nem mintha ott nem kellett volna már ilyesmit csinálnom, szóval legalább nem ez lesz az első alkalom, de ez nem sokkal könnyíti meg a dolgunkat. Mikor a tanárnő kinyújtja a kezét, mostmár mindenféle vita vagy szépítés nélkül adom át a talárt.
– Igenis tanárnő. - Ahogy elhesseget, Harryvel el is pucolunk, és csak a sarkon fordulok oda hozzá. – Hát, ez nem jött össze. Találkozunk a büntetőmunkán. - Nem kéne, hogy esetleg még valami más tanár is elkapjon így takarodó után, szóval nem maradok sokáig. Egy intéssel köszönök el, és szépen be is slisszolok a saját klubhelyiségünkbe - Harrynek meg persze még végig kell mennie az egész kastélyon, hogy visszajusson a tornyába, ami minden bizonnyal érdekes kaland lesz... bár nem érdekesebb, mint az eddigiek.



[You must be registered and logged in to see this link.] || Köszönöm a játékot!!! <3 || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Minerva McGalagony
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 81
ϟ Hozzászólások száma : 104

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2016-04-06, 07:11


Diákok nagy bajban
[You must be registered and logged in to see this image.]

*Szép, szép ahogy próbálnak javítani a helyzetükön de sajnos kevés McGalagony professzort nem lehet megvezetni, talán pár pillanatra, de átlát ő a szitán hamar és akkor jaj a diáknak. Azon csodálkozik magában, hogy eddig is megpróbálták, pedig ismerhetik mind a ketten, természetesen főleg Harry hiszen az ő házvezetője, és nem egyszer húzta ki a csávából amikor a barátaival "véletlenül" belekevereett valami galibába. Sosem egyszerűbe persze, hiszen egy Griffendéles igyekszik a legnagyobb mocsárba süllyedni, elvégre onnan dicsőség szépíteni. Harry eddigi pályafutását tekintve ez a mostani még nem is olyan vészes, feltehetőleg nem fogja veszélybe sodorni sem a diáktársait, sem az iskolát, nem derít fel semmilyen bűntényt, és hála az égnek Tudjukki orra alá sem törhet már borsot. *
-Ne hízelegjen Ms. Erhart!
*Pirít rá a lányra mielőtt még tovább magyarázna. Mindent csak ne hízelgést, nála ezzel nem mennek semmire. A töredelmes vallomás azonban már elég hihető, ám attól még fennakadnak a szemöldökei a professzornak, hihetetlen, hogy minden évben kitalálnak valami lélegzetállítóan merész húzást, csak hogy megtréfálják Piton professzort. Magában azért elmosolyodik, de azt is tudja jól, hogy Piton humorérzéke egyenlő egy zsákmányától megfosztott, egy hete éhező oroszlánéval. Ha sikerült volna a csínyük, nem valószínű, hogy megússzák egy ejnyebejnyével. Néha ráesik a pillantása Potterre és megfogalmazódik benne a kérdés, hogy egy ilyen kényes helyzetben mi9 csodálnivaló van a lány fülén, de természetesen nem teszi szóvá. A vallomás végén Potterre néz és várja az egyetértést avagy az elenválaszt, hogy talán még sem úgy volt minden ahogy a mardekáros lány mondta. Nem csodálkozna azon sem, egyik mardekárosban sincs szemernyi lelkiismeret furdalás ha a másikat, főleg egy griffendélest lehet bemártani, azt Piton már az első hónapban kiirtja belőlük. Ám mintha most nagyon is egy húron pendülnének ami további csodálkozásra ad okot. *
-Piton professzor nem így gondoklta volna. *Teszi hozzá azért a miheztartás végett, Perselus biztosra vette volna, hogy az egész holmiját feltúrták és akkor nekik végük. A nyári szünetig büntetésben lettek volna a felügyelete alatt, ám így megússzák majd néhány nappal. *-Csinos? Szóval önnek elég egy szép szempár és máris elcsábul Mr. Potter? Módfelett sajnálom, hogy az enyém nem elég ahhoz, hogy azt tegye amit kérek.
*Azt nem mondhatják, hogy McGalagonynak nincs humora, és mindezt képes rezignált arrcal mondani, pedig most minden csak nem érzelemmentes. *-Megérte volna? Nos, sajnálattal közlöm, hogy erről most lemaradtak, ám cserébe megkapják az én arcomat amint nézem magukat a büntetőmunka végzése alatt. Remélem azt is értékelni fogják.
*Harry még szépít a bocsánatkéréssel, bár valószínűleg nem sokat nyom majd a latban amikor a professzor kiadja a feladatukat. Szemüvege felett néz felváltva a két diákra, hagyja hosszúra nyxúln i a csendet, bár már tudja mivel bünteti őket a kis mókájukért. Végül megszólal.*
-Nos, hogy Ms. Erhartnak ne kelljen csalódnia a büntetőmunkát illetően és Mr. Potter se maradjon ki ha már a csínynek ennyire készségesen a részese volt, mától kezdve egy héten át a kastély összes mosdóját maguk takarítják. Nincs pálcahasználat, csak kétkezi munka, vödör, rongy és kefe. Ellenőrizni fogom és ne akarják, hog Piton professzort kérjem meg erre, ha már az ő talárja volt benne a maguk kis mókájában. Minden bizonnyal azt is ennyire élvezni fogják.
*Kérdőn pillant rájuk, bólogassanak csak válaszul. A szóban forgó talára pillant még és a kezét nyújtja, hiszen eddig nem kérte el és Amandine sem adta oda neki, ott volt nála a bizonyíték. Az sem jobb ha Piton éppen akkor érkezik amikor McGalagony kezében van a talárja, akkor már neki kell magarázkodnia de nem fogja magára vállalni a két diák bűnét.*
-Most menjenek vissza a körletükbe, már takarodó van, és ha már itt tartunk a házszabály megszegése miatt tíz-tíz pontot levonok. Mr. Potter ugye magának nem kell mondanom mit jelent ez számomra?
*Ha már a köpeny a kezében van elhessegeti a két diákot ő maga pedig visszaviszi a helyére Piton talárját, bár biztosan nem tudja úgy a helyére tenni ahogy volt, ezért a professzorban felmerül gyanúja annak, hogy valaki ott járt, másnap iszonyú mérges lesz és akinek aznap órája lesz vele nagyon megjárja.*
//Én ki is lépnék ebből a játékból, köszönöm a lehetőséget, hogy kibontakozhattam, a jövőben pedig bárhol, bármikor, bármelyik karakterrel szívesen játszom. cheers Ha kellek Lavendernek írjatok, oda minden nap belépek. flower Nagyon élveztem a játékot, remek kis karikkal! lol! kortanc //


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Remélem azért nem csalódott Mr. Potter ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2016-04-03, 13:43


Amandine & Harry


Amandine még egy kicsit próbálkozik, de végül mindhárman belátjuk. Nem sikerült McGalagony-t rászedni egy kicsit sem, nem ma kezdte az mindjárt látszott. Meg engem is rajtakapott már többször is, sőt úgy is, hogy nem is volt ott. Na, ez a művészet. Most meg megpróbáltuk a lehetetlent, de legalább senki sem mondhatja, hogy feladtuk gyorsan. Nem is válaszolok McGalagonynak, inkább Amandine fülét nézegetem, sokkal érdekesebb most mindennél. Szépen folyik le a vaj onnan, ha képletesen értjük. Végül kitálal, és nem hoz könnyű helyzetbe, bár egy mardekárostól ez elvárható, hogy nem menti ki a másikat. Egyébként pedig nyakig benne voltam, így nem is igazán érdekel a tény, hogy nem viszi el egyedül a balhét.
Végül is korrekt volt, nem kente rám, ez már azért valami egy zöldtalárostól, nem? Egy csinos zöldtalárostól.
- Igen, így volt tanárnő. Amikor Amandine mondta, hogy mi lenne a terv, rögtön igent mondtam, mégiscsak Piton professzorról van szó, akit… mondjuk úgy, hogy kölcsönösen nem kedveljük egymást. Amandine pedig mardekáros és még csinos is. Ennek a hármas kombinációnak lettem a szerencsés áldozata – vonom meg a bal vállam, és egy kicsit bele is pirulok a mondandómba, de az áldozat szót macskakörmökkel illusztrálom a kezeim által. Talán nem a legjobb ötlet volt, de így hihetőbb, mint a „szóltak, oszt jöttem” verzió. De tényleg, mennyi ideig babrálhatok még ki Pitonnal? Lehet, hogy jövőre már nem is látom… milyen sajnálatos.
- Szerintem is megérte volna – értek egyet, és mivel tudom, hogy a professzor nem így fogja gondolni, szívesen megosztom az ismert nézeteimet. Hát ennyi, elkaptak, pedig még csak bele sem kezdtünk a mókába. Mindenesetre Amandine a „jó arc” mardekárosok lista élére került a naplómban.
- És elnézést kérünk, hogy megpróbáltuk átejteni McGalagony professzor – ezt a legőszintébben mondom, ahogy csak tudom. Remélem használni fog valamennyire.



szavak: 291 ◊  Megjegyzés: kicsit rövidebb lett a lebukásunk ◊ ©

Vissza az elejére Go down
Amandine Earhart
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 75

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2016-03-28, 00:19


Harry & McGalagony & Amandine

[You must be registered and logged in to see this image.]
Azért McGalagony engem is tanít már hat éve, így sajnos pontosan tisztában vagyok a szigorúságával - és azzal is, hogy másokkal ellentétben ő nem kivételezik a saját házával, szóval ebben a szituációban Harry ugyanolyan kemény büntetéssel számolhat, mint én. Ami persze az enyémet nem teszi könnyebbé, de tudod hogy van a mondás a szomszédról meg a tehenéről, na... Piton persze nincs a teremben, én meg eljátszanám a hülyét, hogy biztos hazament, de kezdek rájönni, hogy esélytelen a dolog. McGalagony alighanem már a dinoszauroszok hazugságain is átlátott, szóval nem éppen a legjobb alany az improváziós gyakorlataimra. Azért kíváncsi vagyok, Harry mivel jött volna elő, ha rábízom a dolgot, de a gyors reakcióidőm miatt ezt már sosem fogjuk megtudni.
– Én ezen is nagyon sokat gondolkoztam, tanárnő! Egy olyan kiváló boszorkány, mint Ön... - Az igazság az, hogy ezt már tényleg ba-- izé, szóval ebből már nem nagyon jöhetünk ki jól. Felsóhajtok. Az egyetlen megmaradt opció az, hogy előadom a teljes igazságot, méghozzá olyan köntösben, hogy talán egy kis empátiát keltsek a tanárnőben... – Oké, szóval... Az volt a terv, hogy kölcsönvegyük Piton professzor egyik talárját, és egy kicsit... megfürdessük? A tóban? A talárt, nem a professzort, bár... - a hajára ráférne, az biztos – Csak egy ártatlan csíny lett volna, tanárnő, esküszöm! Nem nyúltunk hozzá semmi értékeshez vagy fontoshoz. - Én simán bemártom Harryt is, hiszen lehet, hogy magában a hetekig tartó tervezésben és kutatásban nem volt benne, de szó nélkül beleegyezett a csínybe amikor megkértem. Nem kenem rá az egészet, de az biztos, hogy fogom hagyni hogy kihúzza magát alóla. Persze Griffendéles, ők elvileg bátrak, meg becsületesek... de ki tudja, abból a bátorságból mennyi marad a saját házvezetőjével szemben. Azért a Mardekáros dac még bennem is megvan, és miután befejezem a történetet, felszegem az államat. – Őszintén, tanárnő, szerintem az professzor arca teljesen megérte volna a büntetőmunkát. - Így, hogy nem sikerült... Az már egy másik dolog.




[You must be registered and logged in to see this link.] || Amíg nem csapnak ki addig jók vagyunk || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Minerva McGalagony
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 81
ϟ Hozzászólások száma : 104

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2016-03-21, 09:08


Diákok nagy bajban
[You must be registered and logged in to see this image.]

*Azt nem lehet McGalagonyra mondani, hogy nem igazságos és nem ad második lehetőséget. Bizonyos esetekben kettőnél többet is, a mostani azonban csak egyet érdemel de sajnálatos módon sem a merdekáros lány, sem Harry nem használja ki. Utóbbiban kissé csalódik, de hát mire is számított, hogy majd mindent töredelmesen bevallanak? Még nem egészen világos mit keresnek Piton szobájában, de biztosan nem Perselusnak visznek másik talárt, ismeri ő a bájitalok nagy mesterét, jobban mint bárki gondolná és biztos benne, hogy soha nem kérne meg egy diákot arra, hogy a holmijai között turkáljon. Talán Hóborc is tudja ezt, talán csak annyit „érez”, hogy a diákok nyaka körül szorul a hurok, ezért is nevetgél olyan jó kedvűen, ám nem sokára meg lesz fosztva az előadás élvezetétől egy jól irányzott varázslat folytán. A professzor épp csak egy pillanatig foglalkozik a kopogó szellemmel, és már adja is meg a lehetőséget az újabb szépítésre de hosszabb lesz ez az este mint ahogy remélte. Harry Potter általában gondoskodik a tanárnő esti meséjéről.*
-Igen, sajnálatos módon tudom Ms. Erhart.
*Bólogat a lány felé megerősítve a szavait. Ő ne tudná, hogy melyik diák mikor mászott le arról a sokat emlegetett falvédőről? Hiszen ő írja minden évben a leveleket, mindenkinek oda címezve ahol épp lakik, tehát sok mindent tud a diákokról már azelőtt, hogy a Roxfortba érkeznének és ezt Harry Potter tudhatja a legjobban. Sok évtizedes pályafutása alatt talán ő volt az egyetlen akinek az értesítésével annyi gond volt, na persze a mugli családtagok mindig is problémásak de a Dursley család mindenkin túltesz. Az, hogy elkíséri őket a tanteremig halvány fogalmazás hiszen ő jár az élen apró, siető lépteivel, a talárja csak úgy lobog utána mint egy nagy sötét felhő. Ott aztán átadja a kezdeményezést a rosszban sántikáló diákjainak, kis jóindulattal ez akár harmadik esélynek is mondható és közben azért szurkol magában, hogy Piton ne legyen bent mert akkor kénytelen lesz a már eltervezettnél nagyobb büntetést adni Harrynek ami ugye az ő háza kárára jutna. Nem látszik rajta mennyire megkönnyebbül mikor az ajtó túl feléről nem jön válasz a kopogásra és Amandine hangjára, persze roppant kíváncsi, hogyan vágják ki magukat ebből a lehetetlen helyzetből. Persze ő mindig talál kis gubancot egy-egy történetben.*
-Valóban Mr. Potter, Piton tanár úr mindig mindent meg tud oldani. Nos, akkor ön szerint miért is küldte el magukat a szobájába?
*A professzor szemöldökei kissé megemelkednek mikor Harryre néz válaszra várva, majd ugyanígy fordul Amandine felé aki épp Piton kivételes nagyságát reklámozza.*
-Ms. Erhart azon nem gondolkodott mielőtt megszólalt, hogy talán én sem vagyok véletlenül házvezető? Elmondaná végre valamelyikőjük, az igazságot? Roppant hálás lennék.
*Az utolsó mondatát kissé megnyomja, ez az a pillanat amikor a két diák joggal gondolhatja azt, hogy McGalagony professzor nem szó szerint értette azt amit mondott és háláról egyáltalán szó sem lesz, annál inkább valamilyen frappáns büntetőmunkára számíthatnak. *



[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Az sem mentené meg magukat Potter ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2016-03-20, 10:53


Amandine & Harry


Eljött a pillanat, hogy elkezdjünk imádkozni az isteneknek, Merlinnek, a szent mandragóráknak és még ki tudja minek. Amandine nem tudom, hogy mennyire ismeri McGalagony professzor szigorát, meg azt, hogy átlát az ilyen hazugságokon. Ha nem tudnám, hogy ez az, még lehet, hogy nekem is sikerülne, csak nem érdekelne. Jó, mondjuk csak egy talárt akartunk kidobni, meg ilyesmi, de a professzor természetesen nem hisz nekünk és megállít minket. ~ Na, ennyi volt. ~ Itt a vége, fuss el vége, ahogy a mugli mesék legtöbbször végződnek, lebuktunk. De egy mardekáros, nem azért mardekáros, hogy ne legyen ravasz, Amandine nem enged, folytatja tovább. Ez most azért baj, mert Piton szét fog szedni minket, ebben biztos vagyok. Na, mindegy, nekem tartanom kell magam a szavamhoz, mert McGalagony eléggé belátó is, talán az ő jóindulata megment majd mindkettőnket. Inkább ő büntessen, mint Piton.
Meg sem szólalok, úgy érünk oda, mikor Amandine bekiált Pitonnak, hogy meghozta a talárját. Hát nem tudom, hogy mennyire van tisztában ezzel, de ha kijön talárba full bukó lesz az egész, és ami még rosszabb, belemegy a játékba, hogy még jobban kibabrálhasson velünk. Próbálok semlegesen állni a dologhoz, de ha hallgatok az még gyanúsabb.
- Igen, meg szokta tudni oldani. Lehet, hogy van neki egy pót talárja, nem hiszem, hogy emiatt küldött el – szándékosan nem teszem hozzá a „minket” szót, mert a mondat így is vonatkozhat ránk, de így kicsit ki is vonom magam a felelősség alól. Nem azért, mert gyáva lennék, de szándékosan szembemenni két házvezetővel… nem a legjobb ötlet. Emelett McGalagony tudja, hogy simán szívatja Piton a gyerekeket ilyen-olyan indokkal, így talán még jobban építhetek az empátiájára. Jobb lett volna így utólag, ha lekapom a lányt és akkor csak azt mondjuk, hogy itt találtunk olyan helyet, ahol biztosan nem zavarnak meg minket. Igen, talán hihetőbb lett volna, de késő bánat… A hírnevemnek nem ártott volna és egy csók sem jön rosszul, haha.



szavak: 312  ◊  Megjegyzés: kár, hogy nem lehet hoppanálni  ◊ ©

Vissza az elejére Go down
Amandine Earhart
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 75

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2016-03-18, 14:19


Harry & McGalagony & Amandine

[You must be registered and logged in to see this image.]
Hogy megéri-e nekem ez... Az igazság az, hogy Pitonból nem nézem ki, hogy olyan sok pontot vonna le a saját házától ezért a csínyért. Ha rájön, hogy én voltam, sokkal valószínűbb hogy büntetőmunkát ad. És hogy ez megéri-e a hosszú délutánokon át tartó üstsikálást? Ha sikerül, akkor simán. Persze megfordult a fejemben, hogy ha nagyon akarja, akkor ezért ki is csaphatnak, de azért mégis bízom benne hogy a saját büszkesége megakadályozza majd drága házvezetőmet abban, hogy a saját diákjával ilyet műveljen. Azzal nem számoltam, hogy esetleg Pitonon kívül más kapna minket rajta...
Persze, hogy Hóborc csak röhög Harry támadásán, sőt, még hangosabb lesz tőle, így csak egy szúrós pillantással jutalmazom a mutatványt. Máskor talán be is szólnék, de most egy kicsit máson jár az agyam, például azon, hogy ha tényleg elkapnak, akkor hogy dumáljam ki magam... Elő is adom az ott kitalált történetet, és szerencsére Harry ahelyett, hogy ellentmondana neki, megerősíti a sztorimat. Még ígyse valami hihető, de mégiscsak jobb, hogy mindketten ugyanazt hazudjuk.
- Ahogy Harry mondta. Aviszontlátásra! - Már pucolnék is elfele jó gyorsan, még mindig a talárral a kezemben, de azért nem futva, hiszen az túl gyanús... Ó, a francba is. Igazából nem számít, mert ennél gyanúsabbak már szinte akkor se lehetnénk, ha megpróbálnánk. Megtorpanok mikor McGalagony utánunk szól, és angyali ártatlan arckifejezéssel fordulok vissza, hogy halljam, mit akar.
- Kedves Öntől, hogy aggódik, professzorasszony, de higgye el, nem félünk Hóborctól. Lehet, hogy idegesítő, de azért nem tegnap jöttünk le a falvédőről, tudja? - Persze mostmár mindegy, úgyse fogja meggondolni magát és egyedül elengedni, de azért próbálkozni sosem árt. Megfordul a fejemben, hogy talán jobb lenne elmondani az igazat, de aztán végülis arra jutok hogy ha Harry nem cse-- izé, hogyha Harry nem rontja el a sztorit, akkor jobb végigvinni. Szóval bólintok, Harryre pillantok, és ha minden igaz, a tanárnővel hármasban megindulunk a bájitaltanterem felé. Jó lesz ez... Megoldjuk. Valahogy biztos. Fő a magabiztosság, ahogy Harry is próbálkozott.
- Piton professzor? Megjöttünk a talárral! - Mondom hangosan a tanteremnél, de nem nyitom ki az ajtót. Elvégre Piton a történet szerint nincs teljesen felöltözve, és hát biztos szégyenlős. Türelmesen várok a válaszára, ami persze nem jön. - Lehet, hogy megoldotta máshogy... Egy olyan remek varázsló, mint ő... Nem véletlenül házvezető, igaz?




[You must be registered and logged in to see this link.] || Megjegyzés || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Minerva McGalagony
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 81
ϟ Hozzászólások száma : 104

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2016-03-16, 21:30


Diákok nagy bajban
[You must be registered and logged in to see this image.]


*Hóborc nevetve hussan el Amandine hessegetése elől, majd még éktelenebb hangon kerüli el Harry támadását, végül az egyik fenti sarokba lebeg és onnan nézi a fejleményeket. Félhangosan dúdol valami régi gyerek dalocskát, olyat amivel a varázslógyerekeket szokták ijesztgetni. Táncol, körbe forog míg McGalagony meg nem érkezik és a frászt nem hozza a lányra. akkor azonban megdermed de csak azért, hogy ne maradjon le egyetlen részletről sem. A professzor csak egy pillantást vet a kopogószellemre, figyelmét leginkább a beléütköző lány foglalja le. Apró, minden füllentést leleplező gombszemei pislognak az orrára csúsztatott szemüveg felett, türelmetlenül várja a magyarázatot s közben Harry sem marad ki a vesébe látó tekintet sugarából. A lány nevetésére csak egyik szemöldöke ugrik fel figyelmeztetően. *
-Igen Ms. Erhart? *A rövid kis szünetet arra használja fel, hogy látszólag feleslegesen kérdez vissza és noszogatja szavaival a lányt. Ennek is megvan a maga jelentősége, a diákok általában zavarba jönnek és egészen mást mondanak mint amit akartak, vagy belezavarodnak a mondandójukba. Általában, mert általában nem mondanak igazat ilyen helyzetekben. A történet sántít, jobban mint egy háromlábú kentaur, de mivel a professzor mindig igazságos, megadja a lehetőséget Harrynek a szépítésre. A fiúra néz, arra a fiúra akit egykor az ő közreműködésével rejtettek el a vérszerinti családjánál, akit a szabályzat ellenére begyömöszölt a kviddics csapatba, akit a háttérből gyakran támogatott függetlenül attól, hogy milyen sok bosszúságot okozott és persze rengeteg aggódást. Persze mindig kifizetődött. Ám most nem valószínű, hogy világmegváltó vagy éppenséggel hősies, megmentő akció előkészületeinek volt félig-meddig szemtanúja. Potter füle mögött vaj van, annyi, hogy azzal egy szekérderéknyi kenyeret meg lehetne kenni. *
-Nem figyelt. Nem meglepő. *Szúrja az akadozó szavak közé a véleményét. A további magyarázkodásra azonban újra megugrik a szemöldöke, majd a visítozó Hóborc felé lendíti a pálcáját amiből tűzcsóva robban ki, egyenesen a szellem felé. A hátsóját el is találja, Hóborc pedig sértődötten eltűnik egy horkanás kíséretében.* -Én viszont nem vagyok olyan biztos benne Potter. Piton professzor kedves szavainak? Álljanak csak meg!
*A hangja vészt jósló, a professzornak nincs szüksége olyan tettekre mint Pitonnak, nem kapja el a távozni készülő Harry gallérját, még csak a pálcája hegyével sem érinti meg a fiú vállát. *
-Úgy gondolom jobb lenne ha elkísérném magukat. Csak, hogy ne mászkáljanak egyedül a folyosón.
*Mintha megrebbent volna az ajka, talán egy kárörvendő mosoly? Ugyan, a professzor nem tesz ilyet.*

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ " Majd én megmondom miben sántikálnak! " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2016-03-15, 23:29


Amandine & Harry


- Persze, hogy tudom. De ha neked megéri, nekem pláne – főleg úgy, hogy én csak asszisztálok igazából. Az más kérdés, hogy ha elkapnak, senkit sem fog érdekelni, hogy én valójában mit tettem, és ő valójában mit csinált. A lényeg, hogy tilosban járunk, ráadásul az egyik legveszedelmesebb tanár szobájába akarunk betörni, illetve ha Amandine-on múlik be is fogunk és onnan már nem lesz visszaút. De nem baj, megéri egy kis bosszúságot okozni, főleg, ha minden rendben lesz és gyorsan lelépünk. Sikerül a művelet bejutunk a szobába.
- Szép volt – biccentek elismerősen, és megállok az ajtófélfánál odabent, onnan kukkantgatok ki, hogy közeledik-e valaki. De ezzel egyidőben próbálom nézni, hogy a lánynak mennyire sikerül megtalálni a talárt. Szerintem pillanatokon belül megszerzi, és akkor végre lehagyhatjuk ezt a baljós jelet. Ha Trelawney professzor itt lenne, már elkerekedne a szeme, ugyanis a baljós jelekből új érkezik, Hóborc, aki röhögve figyelmeztet, hogy mindjárt lebukok.
- Persze, hogy jön… - bosszankodom. – Stupor – lendítem a pálcám Hóborc felé, de az résen van, és arrébb röhögi magát. Amandine közben megtalálja a talárt és el is kezd kifelé menni, amikor is megjelenik az én házvezetőnőm, McGalagony professzor. Na, ő a másik, akivel ilyen esetben nem szeretek találkozni, mert bár jó lelkű, a szigorúságért nagyjából tízszer állt sorba.
- Dehogy is tanárnő, eszemben sincs. Én éppen – már jár az agyam, hogy hogyan is mentsem ki magunkat, amikor is Amandine egy nagyon furát mond. Próbálok nagyon csöndben maradni és figyelem a lányt. Ha a tanárnő feleannyira járatos az emberismeretben, mint én – márpedig egészen nagy mestere vagyok ennek, mostanság jöttem csak rá -, akkor talán rájön, hogy a kedvenc mardekáros barnám – most már az lesz -, nem éppen az igazat mondja. Már, ha meg nem erősítik ebben a hitben.
- Nos, igen, valami ilyesmi lehetett, mert nem nagyon figyeltem – húzom el a szám, de ebben semmi meglepő nem lehet. Simán hihető, hogy nem figyelek egy órán, vagy csak nem a tanárra... – Csak a nevem és, hogy menjek segíteni, és ki állna ellen Piton professzor kedves szavainak tanárnő? Én nem, az biztos – mintha kissé félelem is kúszott volna a szavaimba, és nagyon nem is kellett színlelnem. Eleget táncolt már az idegeimen a zsíros hajú ahhoz, hogy tudja, pontosan milyen érzés, ha nem csinálnak meg neki valamit.
- Úgyhogy mennénk is gyorsan, ha szabadna professzor – kedvesen elmosolyodok, és már el is indulok, hátha Amandine is megérti a célzást. A határozottság fontos, ha jól akarsz csinálni valamit. Nagyon remélem, hogy megússzuk az egészet.




szavak: 407  ◊  Megjegyzés: szerintem jók vagyunk^^  ◊ ©

Vissza az elejére Go down
Amandine Earhart
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 75

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2016-03-13, 01:51


Harry & McGalagony & Amandine

[You must be registered and logged in to see this image.]
Tudományos célzattal? Ez a gyerek tiszta hülye. Vagy csak borzalmas a humorérzéke, igazából a kettő nincs annyira messze egymástól. Mindenesetre erőltetek egy vigyort, elvégre most mégiscsak együtt kellene dolgoznunk itt. Igazából kicsit meglep, mennyire izgatott lesz a Piton szobájába való betörés gondolatától, de... annyira mégsem. Tudom, hogy nagyon sokan nem bírják Pitont, és Potter alighanem a legelső a listán. Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az első aki kitalálta, hogy valami csínyt kövessen el a tanár ellen.
- Azt ugye tudod, hogy ebből már alapból magunkra haragítjuk? Innentől már szinte tök mindegy, mit viszel el. - De azért teljesen hülye én sem vagyok, tudom, hogy van különbség egy pótolható talár, meg mondjuk egy ritka bájitalhozzávaló között. Én is jártam már Piton irodájában, így nem igazán töltöm az időt bámészkodással. Elő is veszem a talárt a szekrényből, és már mennék is kifelé, azon gondolkozva, hogy vajon mit csináljunk vele. A tóba beledobni tűnik a legviccesebbnek. --Aztán hirtelen megjelenik Hóborc, és meghűl bennem a vér. Kicsit ironikus, hiszen bajba akar keverni minket, mégis figyelmeztet, hogy baj közeleg. - Szerinted jön valaki? - suttogom gyorsan Harrynek, elvégre ennyiből nem lehet tudni, hogy Hóborc csak hülyéskedik, vagy tényleg erre jár egy tanár. Reflexből próbálom elhessegetni Hóborcot, pedig tudom, hogy nincs semmi értelme, de az nem is jut eszembe hogy a pálcámért nyúljak. Lehet, hogy varázsló vagyok már egy ideje, de nem így nőttem fel, és egyébként is főleg a bájitalok az erősségeim. Még mindig az van bennem, hogy ha harcolni kell, akkor ököllel. Már épp ledobnám a talárt, és mondanám Harrynek, hogy inkább fussunk, de ahogy kilépek a szobából, rögtön belefutok McGalagonyba, és...
Oké, nem tehetek róla. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy nagyon komoly és veszélyes helyzet, és ha nem sikerül kimagyarázni magamat akkor lehet, hogy kicsapnak a francba. De ahogy a tanárnő sikítozó mandragórákat emleget, majd külön letolja Harryt, egyszerűen kitör belőlem a nevetés. Na nem hosszan, inkább csak egy olyan felhorkanás, amiről rögtön próbálok is úgy tenni, mintha meg sem történt volna.
- McGalagony professzor! Ne aggódjon, minden rendben van. Egyszerűen az történt, hogy... Piton professzor a bájitaltanteremben rendezkedett, és egy otthagyott félresikerült bájital felrobbant... Szóval megkért, hogy vigyünk neki egy másik talárt, mert így nem nagyon tud kijönni a folyosóra, ugye megérti... - Jobban belegondolva alighanem csak rosszabbá teszem a helyzetet a hazugsággal, de a szavak gondolkodás nélkül ömlenek ki a számon. Védekező-reflex. Maga az arckifejezésem még eléggé meggyőző is, de a történet maga eléggé bugyuta, az improvizáció nem mindig az erősségem. Csak abban reménykedem, hogy Harry nem fogja elrontani az egészet valami hősködéssel, vagy még rosszabb, az igazsággal.



[You must be registered and logged in to see this link.] || Megjegyzés || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Minerva McGalagony
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 81
ϟ Hozzászólások száma : 104

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2016-03-09, 07:19


Diákok nagy bajban
[You must be registered and logged in to see this image.]


*Takarodó után - természetesen - több diák mászkál a folyosókon mint tanítási időben, a prefektusok pedig gyakran szemet hunynak saját házaik diákjainak csellengése felett. Talán túlzás, de nem véletlen, hogy McGalagony professzor még elindul az utolsó ellenőrző körútjára. nem ő az egyetlen, fel van osztva ki melyik részt ellenőrzi a kastélyban, általában a saját házuk táján járnak körbe, ám gyakran előfordul, hogy a professzor máshol is megfordul; elvégre az iskola igazgatóhelyettese. A másik ok amiért néha még a pincébe is le szokott nézni az a sajnálatos tény, hogy a Griffendéles diákok valamiért mindig Piton professzor körein belül érzik magukat a legjobban és nem hiányzik senkinek, hogy a mostani remek előnyüket lefaragják pár száz ponttal, amit Piton professzor minden bizonnyal örömmel eszközöl ha fülön csípi őket. Szó szerint. Csak reméli, hogy nem futnak bele a hasonlóképp éjszaka járkáló mogorva tanárral. Noha későbbre tervezte a pincelátogatást, másképp kell döntenie, mivel a negyedik emelet környékén feltűnik Hóborc és kacagástól elfúló hanggal - már ha van ilyen a kopogószellemeknél - kárörvendően közli a professzorral, hogy néhány diák tilosban jár. Már megint. Már megint Harry Potter. Hóborc kicsinyes bosszúi kiszámíthatatlanok, általában jobban szereti "saját kezűleg" eszközölni az orr alá való bors törést, de most úgy tűnik nagyobb élvezetet lel abban, hogy más végezze el a munkát. Persze közvetve tevékenyen részt vesz benne, elvégre beárulta Harry-t, de ő már csak abban fog gyönyörködni mikor McGalagony professzor megjelenik a diákok háta mögött és azok minden bizonnyal megőszülnek az ijedtségtől. A professzor tehát egyelőre hagyja az emeleteket és egyenesen a pincébe indul Hóborc nyomában.*
-Hess innen, elég volt. Ha nem tűnsz el bezárlak egy üvegcsébe.
*Emeli is a pálcáját s bár többször megpróbálta már Hóborcot valamilyen formában kivonni a forgalomból, az csupán rövid időre sikerült. A kopogószellem sértődötten pöffent egyet mint a Roxfort expressz, majd elszelel Piton szobája felé, s végül el is tűnik a professzor szemei elől. Nem úgy Potter és Earhart elől, előttük ugyanis megmutatkozik fél perccel McGalagony érkezése előtt. Hangosan nevet, körberepkedi őket és még arra is veszi a bátorságot, hogy összekócolja Harry haját, de elkapni magát nem engedi, hiába kapkodnak - ha megteszik - csak a levegőt markolják. *
-Baj lesz Potter! Jön a vész te meg elvész, lápi banya igéz a lelkedet felemészt! Brrrrrr!
*Csúfolódik velük és pöffent, morog mintha még nyálat is köpködne de ez ugye nem lehetséges....azért úgy tesz mintha, hátha megijednek tőle.Persze valamilyen bűbájjal időlegesen megtámadhatják, de az már nem sok vizet zavar az ő történetükben. McGalagony professzor az orra alatt mormogva lép be a nyitott ajtón át Piton féltett szentélyébe, majd kiköpi a szívét attól a heveny infarktustól amit a látvány okoz. Potter Piton szobájában éjnek évadján, egy mardekáros lánnyal. A vékony szemöldöke úgy ugrik fel a homlokára mint a csokibéka mikor kibontják a dobozból. Egy röpke pillanatra megfordul a fejében az a bizarr gondolat, hogy csak rosszul lát, hallucinál, esetleg valamilyen téveszmén alapuló látomása van ahogy Trelawney professzorral szokott történni. Ám mindez a remény halványabb a híg töklénél is.*
-Mr. Potter! Ms. Earhart! Mégis mi a jó sikítozós mandragórát keresnek itt éjszaka? Potter maga mindenáron a sírba akar küldeni?  
*Szigorú tekintete felváltva tapad a diákokra, leginkább Harryre, s bár a pálcáját nem szegezi egyikőjükre sem, azért elég fenyegető ahogyan a kezében tartja. Hóborc a szoba egyik felső sarkában röhög, hacsak nem sikerült túl jól egy ráküldött bűbáj vagy átok.*
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ " Majd én megmondom miben sántikálnak! " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2016-03-08, 13:23


Amandine & Harry


Persze, egyből jön a visszavágás, oké, teljesen megérdemeltem. Tényleg nem sok keresnivalóm van itt és tényleg szoktunk ezt-azt művelni a toronyban. De nehogy már neki álljon feljebb, amikor most ő a rossz kislány és nem én a rossz kisfiú! Hová fejlődik ez a világ!
- Igen, de csak tudományos célzattal – ezt már nem sikerül komolyan kinyögnöm, a mosolyom elárulja, hogy mennyire tudományos a felmászkálásunk a tetőre. De hát ha onnan király a kilátás, miért ne járnánk ki? Mert nem szabad? Ugyan már!
Nincs más hátra, mint előre, és meg is lehet lepődni. Amandine be akar törni Pitonhoz, ami nagyon felemelő érzés. Komolyan soha sem gondoltam volna, hogy egy mardekáros ilyen tettre vetemedik. Pont pitonhoz és pont betörni és és és… nincsenek szavak, hogy ez mennyire lenyűgöző. Biztos nem minden zöld-ezüst nyakkendős kedveli a házvezetőjét, de, hogy ilyen dologra vetemedjen, azt még legmerészebb álmomban sem gondoltam volna. Hacsak nem ez valamiféle beavatási szertartás, és meg kell csinálnia. Ha nagyon gyanakodnék, akkor rám irányuló szívatásnak is vehetném, de nem teszem. Az már túl nagy agymenés lenne tőlem is. Még azt is megbocsájtom neki emiatt, hogy nem tudja Neville nevét, és láthatóan nem is érdekli. Próbálkozását siker koronázza, az ajtózár kattan, a bűbáj nem tűnik fel, vagy csap ki az ajtóból. Piton ilyen óvatlan lenne? Jó, nem vagyunk már elsősök, de azért többet vártam a vén varjútól. Persze ez így sokkal jobb, hiszen így bejutunk, és ellophatjuk a talárját. Személy szerint a kedvenc lúdtollát lopnám el, vagy egy kicsit megdézsmálnám a rejtett bájitalkészletét, de az nagyobb kihágás, jó ez így, mert ki tudja, hogy lebukunk-e, ha nagyobb dolgot viszünk el. Piton nem arról híres, hogy rálegyintene, nagy erőkkel keresné. De egy férfi talárja bárhol elkeveredhet, így ez nekünk elégtétel, neki apróbb bosszúság maximum.
- Máshoz ne nyúlj, nem kéne magunkra haragítani – próbálom figyelmeztetni Amandine-t, lehet, hogy nincs is rá szükség.
- A hölgyeké az elsőbbség – vigyorgok rá, és besurranok utána. Voltam már itt, és nagyjából semmi sem változott. Piton kínosan ügyel a rendre, így ha megtaláljuk a ruhásszekrényt, akkor mindenképpen meglesz a talár. Hacsak magával nem vitte…


szavak: 343  ◊  Megjegyzés: Jöjjön, aminek jönnie kell *-*  ◊ ©

Vissza az elejére Go down
Amandine Earhart
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 75

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2016-03-07, 23:34


Harry & Amandine

[You must be registered and logged in to see this image.]
A Nagy Harry Potterről hall az ember mindenféle dolgot, de sokkal kevesebben vannak, akik valójában beszéltek is már vele. Azért kíváncsi vagyok, milyen lehet, még akkor is ha muglik között nőttem fel, szóval ez az egész Voldemort dolog igazából sosem volt annyira "igazi" nekem mint a legtöbb diáknak errefelé. Legelőször azután hallottam róla, meg az egész háborúról, hogy az iskolába jöttem - és akkor, elsős koromban, a másodikos Harry Potter inkább csak valami lúzer kölyöknek tűnt, ha engem kérdeznek. --Elsőre persze visszaszól a drága, de visszatartom a szemforgatást, elvégre mégiscsak jobb lenne most egy szövetséges, mint valaki, aki beárul. Ha el akarsz valamit az életben, akkor fel kell ismerni, hogy mikor kell inkább befogni a szádat, így ezt teszem ahelyett hogy kiosztanám. De azért egy kommentet mégsem tudok megállni.
– Persze, ti szívesen másztok fel a tornyok tetejére naponta többször. Nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem teljesen megfelel a pince. - Bár néha kicsit sötét van. Úgy hallottam, a Hugrabug klubhelyisége elég kényelmes, és közel van a konyhához is... de alighanem két nap alatt megőrülnék attól a rengeteg sárgától. Igazából ez sokat megmagyaráz azokról a Hugrabugosokról, akiket ismerek... Azon azért kicsit meglepődök, hogy Potter rögtön belemegy a dologba, de hát na, igazából ebben reménykedtem. Rávigyorgok, és még egy kacsintás is becsúszik mielőtt gyorsan visszalépek az ajtóhoz, és tovább próbálgatom rajta a kikeresett bűbájokat. Valamelyiknek csak sikerülnie kell, de nem lehet elsietni... Ha elrontom, akkor szinte biztos, hogy elkapnak. – Jah, persze, az az. - Igazából nem érdekel, hogy hívják, mivel még csak nem is egy évfolyamban vagyunk. A szemem sarkából látom, hogy Harry egy kicsit arrébb áll, én pedig szorgosan dolgozom az ajtón... – Várj... Azt hiszem, megvan! - suttogom diadalittasan, és a vigyor nő az arcomon ahogy a meglökött ajtó szépen kinyílik... Már csak a talárjait kell megtalálni, és reménykedni, hogy nem túl zsírosak.



|| Ennek rossz vége lesz... || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2016-02-28, 09:22


Amandine & Harry


A mardekárosokkal mindig vigyázni kell, sosem tudhatja az ember, hogy mire számíthat tőlük. A legtöbbjüktől azért lehet tudni, de mind olyan beképzelt, mint Malfoy, és nem is mind aranyvér mániás. Amandine-ről viszont tényleg keveset tudtam, azért mert sok diákkal vannak közös óráink, még nem mindet ismerem. Ráadásul a Mardekár is nagyon összetartó ház, így legtöbb esetben nem fújnak egymásra, ha nem muszáj. Sajnos hiába lopakodtam, a lánynak éles fülei vannak, ebből is az jött le, hogy valami rosszban sántikál. Persze, ha Piton szobája előtt, az engem nem zavar, sőt még szorítok is neki, hogy sikerüljön. Persze a visszaszúrást, ami még jogos is, megkapom.
- Miért? A folyosó tiltott hely a többi házbéli számára. Vagy Piton ajtaja? Az mondjuk igaz, hogy a többi ház, nem szívesen van itt és csakis muszájból – fintorgok, és egy hangyányit lejjebb eresztem a pálcát. Nem úgy néz ki, hogy egy hirtelen haragú zöld-ezüst talárost kaptam meg, hanem egy higgadtabbat. Legalábbis egyelőre.
Hirtelen hangnemet vált és a mondandója felkelti a kíváncsiságom. Hiába, ha Piton ellen kel valaki kisebb dolgot elkövetni, hát Merlin szakállára, benne vagyok!
- Nagyszerű ötlet és persze őrködöm neked – nem nagyon tudok többet hozzáfűzni, csak egy kaján vigyort és bólogatást kap. Jól tudja, hogy mennyire kedveljük egymást. – Longbottom – javítom ki, még ha nem is fogja érdekelni, Neville jó gyerek, és szívesen megtanítom mindenkinek a nevét, csak, hogy ha már szidják, a rendes nevét. Valószínűleg Amandine felületes ismerője, de talán később nem, szóval jó, ha tudja, hogy hogyan hívják Neville-t.
Egy kicsit félrehúzódok az ajtótól, és beállok egy sarokba, ahol nagyjából takarásba lehetek, és ráláthatok a folyosókra. Most jól jönne a köpeny, de nem akarom, hogy a kelleténél többen tudjanak róla, így vállalnom kell a lebukás veszélyét is.
- Csak siess, Amandine – suttogom neki messziről, pont annyira, hogy ő meghallja. Az biztos, hogy segítek neki, majd ha bejutottunk is, nem fogom itt hagyni. Amúgy érdekes, hogy egy mardekáros nem szereti Pitont, állandóan őt éltetik. Viszont teljesen megértem.


szavak: 358  ◊  Megjegyzés: Nyisd ki, siess *-*  ◊ ©

Vissza az elejére Go down
Amandine Earhart
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 75

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2016-02-26, 14:03


[You must be registered and logged in to see this image.]
HARRY & AMANDINE
rules are made to be broken

[You must be registered and logged in to see this image.]Perselus Piton szobája közel van a Mardekár klubhelyiségéhez. Ez egyrészt jó, mert nem kell a muszájnál több időt a tilosban töltenem, és gyorsan vissza tudok osonni majd, ha végeztem. Másrészt rossz, mert nagyobb az esélye, hogy belebotlok valakibe a saját házamból... és valljuk be, simán lehet, hogy kitagadnak a Mardekárból azért, amire készülök. Na jó, nem... de kétlem, hogy sokan értékelnék. --Az ajtó persze tele van védőbűbájokkal. A legtöbbnek utánanéztem a könyvtárban, és elgyakoroltam az ellenvarázslatokat. Nagyon óvatos vagyok, nehogy véletlen bekapcsoljak egy riasztót, vagy ilyesmit, de sajnos keményebb diónak bizonyul az egész, mint amire számítottam. Persze, sejthettem volna, hogy egy tanár szobáját azért komoly bűbájok fogják védeni... talán kicsit túlbecsültem magam, de ezt nem fogom bevallani.
Hirtelen lépteket hallok, és megfordul a fejemben, hogy Piton jön vissza, szóval gyorsan arrébb lépek és úgy teszek, mintha csak békésen várakoznék. A közeledő rögtön rámförmed, és felszalad a szemöldököm. Még soha nem beszéltünk igazán, de azért a híres Harry Pottert könnyedén felismerem a félhomályban is.[You must be registered and logged in to see this image.] - És ahhoz neked mi közöd van? - kérdezem először barátságtalanul. - Mardekáros vagyok, az alagsorban, a házvezetőm ajtaja előtt... szerintem nekem sokkal több okom van itt tartózkodni, mint neked, nem gondolod? - Aztán persze eszembe jut, hogy Potter az egyik Piton által legjobban utált diák, és erősen kétlem, hogy ő pozitívabban fordul a tanárhoz. Lehet, hogy taktikát kellene váltanom, és akár még hasznom is lehetne ebből... Gyorsan körbepillantok, majd közelebb lépek és halkan szólalok meg, kicsit hadarva. - Figyelj, tudom, hogy te se bírod Pitont, ugye? Hallottam, hogy állandóan téged piszkál órán, meg azt a fiút... hogy hívják? Longotton vagy valami? Csak valami kisebb csínyre gondoltam, beledobjuk a talárjait a tóba, vagy ilyesmi... De kifogott rajtam az ajtó, több idő kell. Jó lenne, ha őrködnél.

zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2016-02-26, 13:29


Amandine & Harry


Lassan eljön a takarodó ideje, a Griffendél hálótermei pedig nagyon messze vannak még. Érzem, hogy nem fogok visszaérni időben, de a térkép majd segít elkerülni a problémás helyzeteket. Áldom az ikreket, hogy nekem adományozták, többek között ezért is segítek nekik pénzzel, hogy menyjenek a kísérleteik. Még akkor is, ha ez Hermionének nem tetszik, szerintem pedig marha vicces dolgokat találnak fel. De most nem azért vagyok ilyen távol, mert az ikrek bűnös üzelmei ezt megkívánják, hanem azért, hogy megtaláljam Edevis tükrét, amit Dumbledore elrejtett előlem, még elsőbe. A múltkori kis emlékkiruccanás Hermionéval nagyon mély nyomot hagyott bennem. Szeretném még egyszer látni a szüleimet és elbúcsúzni tőlük, és akkor talán egy kicsit meg tudnék nyugodni. Sajnos Hermione elvette az emlékeket és eldugta előlem – eddig semmilyen keresőbűbájjal nem találtam meg, pedig kerestem rendületlenül, még össze is zörrentem vele egy kicsit -, így nem maradt más, mint Edevis tükre. Sajnos bárhol lehet, a kastély pedig hatalmas és tele van tiltott területekkel. Amióta találkoztam Bolyhoskával, azért kétszer is meggondolom, hogy ilyen helyekre bemenjek-e, vagy inkább hagyjam, de most eléggé eltökélt vagyok ahhoz, hogy ne foglalkozzak ezzel. A legutóbbi hely egy elzárt pinceszakasz volt, de csak néhány jelentéktelen varázslénnyel találkoztam ott. Persze egy elsőst mondjuk biztosan legyőztek volna, ha arra kóborol, de nekem nem volt megerőltető elszöknöm előlük. Azért a harc eléggé kétesélyes volt, viszont a hátráltató átkok remekül működtek, amíg vissza nem zártam a folyosórészt. Azóta is ott dörömbölhet az a néhány furcsa, számomra csikóhalra emlékeztető valami, aminek maró köpése volt Majd utánanézek a könyvtárban ezeknek, vagy megkérem Hermionét, hogy ő tegye. Á, mégsem, mert akkor rögtön kérdezősködni kezdene, majd jönne a tipikus leszúrós tekintet. Most nincs erre szükségem, ráadásul neki kell előbb kedveskednie felém, hogy megbocsájtsam, hogy eldugta előlem az emlékeket. Nem egyszerű az élet Voldemort nélkül sem.
Mindenesetre visszafelé tartottam a pincei folyosón, ahol elő kellett vennem a térképet, hiszen ez már Piton birodalma. Nem adom meg neki azt az örömet, hogy elkapjon. – Esküszöm, hogy rosszban sántikálok! – suttogom és rábökök a térképre. Lassan megjelennek a barnás pergamenen a folyosók és az azokon közlekedők. Láthatóan kevesen tartózkodnak már a hálókörleteken kívül, de én most igazán a pincerészre vagyok kíváncsi. Többen a Mardekár és a Hugrabug bejárata felé tartanak, csak néhány lézengő jár másfelé, láthatóan mindenkinek sietős. Piton lakrészének folyosóján viszont igen kihalt a helyzet, kivéve egyvalaki, aki pont a bájitaltan tarnár ajtójánál álldogál. - Amandine Erhart – ejtem ki a nevét magam elé, de ezt senki meg nem hallhatja, mert még egy sarokra vagyok ettől az ajtótól. ~ Vajon mit kereshet ott ilyenkor? Pitonról így is vannak mendemondák, de, hogy este végeztetne valakivel büntetőmunkát? Azt hiszem talán nincs is a kastélyban. Nos, igen, azért róla sokat tud az ember, ha találkozott már vele… ~ Nem igazán kedveljük egymást, ha mondható így. De, hogy Miss Erhart mit kereshet ott, rejtély számomra. – Csíny letudva – suttogom, és a falak megfakulnak, minden kis részlet eltűnik a pergamenről, amit gondosan összehajtok, és elsüllyesztem a zsebembe. Láthatóan nem mozdult a lány, amíg néztem őt a térképen, kíváncsivá tett. Lehet, hogy Piton csak szívatja, olyan időpontra kérette, amikor tudta, hogy nem lesz ott, a diák meg hagy várjon… A biztonság kedvéért pálcát húzok, és úgy lopakodok a lány mögé.
- Házat, nevet, évfolyamot! – szólok rá erélyesen, sajnos annyi eszem nem volt, hogy egy prefektusi jelvényt bűvöljek magamra, de a hatás biztosan megfelelő lesz így is. A pálcámat készenlétbe tartom, mert úgy látom, hogy egy Mardekáros leányzó lehet, tőlük pedig bármi kitelik. Nem ismerem személyesen őt, a nevét is csak néha hallottam egy-egy órán. Sajnos az életem a Roxfortban eléggé szaladgálós volt, így nem jutott elég időm a gyengébbik nemre. Bár szerintem nem olyan gyengék, ha engem kérdeznek…



szavak: 618  ◊  Megjegyzés: Remélem tetszik Smile  ◊ ©️



A hozzászólást Harry Potter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-02-26, 15:34-kor.
Vissza az elejére Go down
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 328

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-08-29, 22:33

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-05-30, 23:28




Gabrielle & Piton

Fenékig!




Ha ismerné a lány gondolatait, talán egy-egy ponton azért kijavítaná. Nem azért utálja, mert vérfarkas. Ámbár igaz, Lupin tett róla, hogy kellően rasszista hozzáállás alakuljon ki benne, az akkori kisfiú puszta léte generálta a gyűlölködést és a megvetést, amelynek magjait nem irtotta ki bámulatos "megtérése" a jó oldalhoz sem - nem, szárba szökkentek, és virágzásuk kérlelhetetlenül bekövetkezett, amint az akkori kisfiú immáron férfivé érve visszatért a Roxfortba, hogy itt tanítson. Magával hozta a gyűlölet újabb hullámait is, de erről tudnia kellett: épp csak ez a lány az, aki persze tudatlanságra van ítélve ez ügyben. Jobb is ez így.
- Meg kell adni a módját. - von vállat. Nem a kreativitáson van a hangsúly, a gesztuson és a jelentésen, amit az hordoz. Ezekben a dolgokban egyáltalán nem kell kreatívnak lenni. Ámbár a tény az tény - vélhetőleg nem lesz vacsora, utolsó épp annyira nem, mint első. Ezt pedig mindketten tudják. Ámbár meg kell hagyni, annak örömére, hogy a lány végre eltűnik innen, talán beleférne akár egy közös vacsora is. Végső soron, eme tényt alighanem mindketten meg akarnák ünnepelni.
- Ez esetben úgy tűnik, félreismer. - feleli, ezzel zárva a kérdést. Nem kezd magyarázkodni, hogy milyen is ő igazából, sem tanárként, sem máshogy. Érdektelen igazából, a fontos az, hogy pontlevonás megtörtént - és a lány jobb lesz, ha elgondolkodik az okokon. Legalábbis ő így látja, más megvilágításból pedig nem hozza lázba a jelenet. Hogy a lány nem mutat félelmet, az dühíti, de a szomorú tény azért kimondatlanul, de ott lebeg köztük: nem tehet vele semmit úgyse. Nem itt, nem most. De talán amúgy se. De azért kívánja, hogy az első gyakornoki napján csinálja ki egy halálfaló. Milyen szép is lenne.
- A legőszintébben kívánom, hogy sikerrel járjon - feleli negédesen. Csak tessék, próbálkozni szabad, ahogyan elbukni is. De a gyűlölködésből visszavesz, vagy legalábbis kevésbé mutatja ki, mint az iménti kitörésekor. S hogy valójában szót emelne-e a lány ellenében a Minisztériumban?
Nem, igazság szerint aligha. Persze lenne kihez mennie, tudna kinek szólni, de hogy ez valójában mire lenne elég...? Nem akarja igazán kideríteni, túlságosan is ott lebeg, hogy a végén őt magát is elővennék, és akkor nem győzne lapítani, mert akad helyzet, amiben nincs más lehetősége; a múlt meghatároz... És nem lemosható, örök bélyegként ég az ember szívében, vagy épp bőrén, karján.
- Befolyás és aranyvér... Nemrég épp kegyed ítélte el azokat, akik épp ugyanezeket helyezték előtérbe. - ártatlan megjegyzés csupán - Majd elválik, ki mentorálja. - ha ugyan mentorálja majd bárki is, teszi hozzá magában - Rossz emlékek. - feleli tömören, kétséges, hogy mondana-e ennél többet, ha amaz kérdezné, azonban valami kétségtelen tény: ezzel máris többet mondott, mint a hosszú évek alatt bármikor. Azzal együtt is, hogy a szavakat nehéz értelmezni, vajon pontosan mit is takarnak. - Nem félek. - fűzi még hozzá kissé hűvösen - Kegyedtől épp annyira nem, mint mástól, ami halált ígér... Vagy bármi hasonlót. - komor tényközlés ez, semmint vad bizonygatás. Szinte érződik a mögötte meghúzódó indoklás: Nekem nincs vesztenivalóm. De nem, ezt esze ágában sem lenne kimondani már.
- Azért nem tett, mert ügyelek rá, hogy meg is igya a főzetét, Mercola, és nem azért, mert magától tenne ezért bármit is. Szép dolog vállalni magunkat... De talán dicsőbb önmegtartóztatást gyakorolni. - a lány szavaira azonban elsötétül tekintete, ahogyan újfent az ő múltját kezdi a lány hánytorgatni - Hogy Albus Dumbledore miért érzi úgy, hogy itt a helyem, semmint ott, az csak rá tartozik. Ha meg kívánja kérdőjelezni döntését, azt attól tartok, nem nálam kell megtennie. Bizonyosa szívesen társalog kegyeddel a témáról. - közli vészjóslóan nyugodtan. Igaz, biztos benne, hogy a lány nem megy el az igazgatóhoz, ahogyan abban is, hogy ha mégis, hát akkor sem tud olyat mondani, ami Albust rávehetné, hogy beutalja őt egy kellemes dementor-látogatásra. - És úgy érzi, az ital fogyasztása, az öntudat megőrzése egyenértékű az önmegtagadással, önmarcangolással? Sajátságos. - jegyzi meg gunyorosan azért. Saját meglátásában az öntudat önkéntes feladása megközelítőleg sem pozitív és dicső tett, legyen annak oka bármi. Kordában tartani egy ilyen bestiát pedig lánccal lehet - méghozzá törhetetlen, mágikus lánccal -, vagy bájitallal. A lány választhat: de az bizonyos, hogy a sima, segítség nélküli "uralkodok magamon" nem járható út.
- Úgy gondolja? Ki kell ábrándítsam, Mercola. Nekem egyetlen szavam sem volt az iskolában tartózkodása ellen. - jegyzi meg szenvtelenül. Nem, persze, hogy nem, mindig Lupin az, akit ostoroz, akit ki akar paterolni innen. És persze ha ő megy, mehetnek vele a hozzá hasonlók is, de ez már részletkérdés. Az azonban tény, hogy ő az, aki megfőzi azt az istenverte főzetet, és ő az, aki nem szól, hogy miféle átkozott bestiák lepték el az iskolát már megint, pedig ha kitudódna... Ó, akkor ő lenne itt a legártalmatlanabb, a szülőkhöz képest, akik tömegével követelnék a fattyak eltűnését, vagy vennék ki gyermekeiket az iskolából.
Eztán a csend egy röpke pillanatra fészkel köztük ugyan, de a madár hamarosan szóra nyitja csőrét, tovaűzve a csendet. A nyitótéma meglepő, de hamar tovasuhan, mert többet egyelőre nem mond róla.
- Pontosan úgy kezelem. - feleli színtelenül. Úgy kezeli, tényleg. Mint a többi, átlagos diákját, és nem úgy, mint a mardekárosokat, vagy mint azt az egy-két kivételezettet, akiket egy-egy röpke időre kitüntetett figyelemmel kezel ezért, vagy azért. Ez persze alighanem fájó, neki is fájna, ha a másik oldalon állna. Illetve... Akkoriban fájt volna. Most már ki tudja. Eztán csak leül, vet egy pillantást a lány felé, és az italt is felméri, mennyi van még belőle, de ezúttal sem fűz hozzá semmit, nem siettet. Még.
- Nem gyűlölöm - feleli szárazon. Ha tényleg, szívéből gyűlölné, az ezerszer rosszabb lenne. Ó nem, gyűlöl egyes részeket, nagyon is, ezt ugyan nem tagadja... Nem is lenne értelme. A lányra emeli tekintetét. - Meglehet. - kezdi színtelenül - Ámbár attól tartok, kegyed mégsem tenne meg bármit. - fűzi hozzá színtelenül - Nekem sem öröm a havonta érkező tortúra, még kevésbé a hosszas órákat rabló bájital... - vagy a hála, amit sokan elfelejtenek tanúsítani - De természetesen... Ha bármivel úgy érzi, hozzám akarna fordulni - nem, dehogy érzi úgy, éppen ezért is meri megtenni az ajánlatot - Meghallgatom, mint a többiek esetében is. - tanácsot nem ígér. Igaz van, aminél nem is kell adni, elég hallgatni.
A lánynál főleg: nála még hallgatnia sem kell majd soha. Hiszen amaz mégis miért akarna épp hozzá fordulni bármivel is? Na ugye.


Vissza az elejére Go down
Gabrielle Mercola
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-05-10, 21:24




Piton & Gaby

[You must be registered and logged in to see this image.]




[You must be registered and logged in to see this image.]


Eléggé defektes lennék, hogyha pont ehhez a tanárhoz vonzódnék. Eszem ágában sincs szavaimat komolyan gondolni, mivel Piton professzor az egyik utolsó férfi a földön, akihez hozzányúlnék. Válogatós vagyok, ez tény és való, de nem a végtelenségig, mégis, ő olyan szinten unszimpatikussá vált az évek során, hogy nem akarnám, hogy közöm legyen hozzá. Pusztán azért ilyen velem, mert vérfarkas vagyok, pedig... ő még nálam is rosszabb, hiszen mindaz, amit tett, az felejthetetlen. Én vele ellentétben nem öltem és nem kínoztam meg senkit, még csak farkassá se változtattam egy embert se, tehát mondhatjuk úgy, hogy nem ártok a társadalomnak. Büszke vagyok arra, ami vagyok, büszke vagyok arra, hogy kik a szüleim és nem érdekel az, hogyha mindez valakinek esetleg nem tetszik, de ő a házvezetőm, nincs joga ilyen szinten kimutatni. Talán pont ezért is élvezem annyira azt, hogy hónapról hónapra kénytelen kettesben találkozni velem és elkészíteni nekem a bájitalomat. Gyűlöli ezt csinálni, ebben biztos vagyok, ahogy abba is, hogy nem lesz itt se terítő, se pedig vacsora... nem kicsit lenne meglepő fordulat a professzortól.
- Egy utolsó vacsora, milyen... kreatív. - biccentek, jelezve, hogy értem a célzást, pontosan azért lenne az a vacsora - már ha lenne -, mert örökre megszabadul tőlem. Igazán csodálatos elgondolás, bár nem hiszem, hogy erre valaha is sor kerülne. A bájcsevelynek viszont hamarosan vége, így dől el a kupa az asztalon, majd történik meg hamarosan a pontlevonás is, ugyanis nem fogok meghunyászkodni előtte, azt elfelejtheti. Egyébként nem hat meg az, hogy pontokat vont le tőlem, csak meglep, hiszen mégis az ő házához tartozom, bármennyire is sajnálja ezt.
- Csak ismerem már ennyire. - hiszen jó pár éve ide járok már, még szép, hogy ismerem, ahogy mindenki más is a Roxfortban. De mulatságos nézni, ahogy a professzor egyre idegesebb lesz és bár próbál olyan választ adni, amilyet kell, mégis, a hangsúlyából és nézéséből egyértelműen érezhető, hogy mire gondol igazán. Én csak bűbájosan mosolygok rá, mintha az ártatlan bárány lennék, nem pedig a farkas és amíg más most fülét-farkát behúzná, én csak határozottan húzom ki magam, semmi félelmet se mutatva.
- Így lesz, megvalósítom az álmaimat, ebben biztos lehet. - kedves mosoly, ezzel pedig ismét jelzem felé, hogy nem véletlenül választottam az auror szakirányt, auror válik majd belőlem, nem is akármilyen és már tudom is, hogy kihez jelentkezem majd, hogy ki lesz a mentorom. Nem adom lejjebb Mercury Arkell-nél. De Piton persze azt hiszi, hogy az ő szava többet érne bárki másénál, mindig ezt gondolja, pedig a Minisztérium már nem a Roxfort, ott nem félnek tőle, ott neki kellene összehúznia magát.
- Azt elfelejtette, hogy az én családom is eléggé befolyásos és aranyvérűek vagyunk. Bár apám és én is vérfarkasok vagyunk, mégis, higgye el, megfelelő auror fog mentorálni ahhoz, hogy ne lehessen probléma a jövőmmel. De mondja csak, miért gyűlöli ennyire a vérfarkasokat? Én nem adtam Önnek okot erre... a végén még azt fogom hinni, hogy fél tőlem. - hiszen mi oka lenne erre az egészre? Mi a baja a fajtámmal? A havi főzeteknek hála teljesen ártalmatlan vagyok, ezt pedig ő is tudja. Lehetne ezt máshogy is, miért nem könnyíti meg a saját dolgát is? Még a végén megőszül... De azért nem kímélem szavaimmal, felhozom neki mindazt, amiről tudomásom van, hogy mit követett el, hiszen kettőnk közül neki kellene szégyenkeznie. Látom ám, mennyire feldühíti mindaz, amit mondok, mégse tér ki rá, inkább témát vált, ahogy az sejthető volt... ez a legegyszerűbb, végülis.
- Eddig se öltem meg senkit és nem is tettem vérfarkassá, szóval a vádjai hiábavalóak. Mindenkinek vállalnia kell azt, amit elkövet és bűnhődnie érte, mégis, Önt Dumbledore védi, azért nem került még az Azkabanba, pedig mindketten tudjuk, hogy ott lenne a helye. Én akkor se tettem kárt senkiben se, amikor nem fogyasztottam el az italt, az pedig az én dolgom, hogy nem átokként élem meg a kórt, amit örököltem. Vajon, ha Ön született volna így, akkor miként viselné? Én nem érzem úgy, hogy saját magamat se szabadna elviselnem azért, ami vagyok, inkább megbékéltem vele, ennek több értelme van, mint az önmarcangolásnak, de javítson ki, ha tévedek. - miért kéne sajnáltatnom magam és sírdogálnom azon, aki vagyok? Hiszen erősebb vagyok az átlag embereknél és gyorsabban is gyógyulok, az érzékszerveim is élesebbek, egyszerűen csak kordában kell tartanom a bennem élő farkast, ami eddig sikerült is, hiszen ebbe születtem bele, így élek már oly régóta, nem okoz hát számomra nehézséget. Tudom, hogy sokan félnek attól, amik, de én elfogadtam, és jogom van így élni, addig pedig főleg, amíg nem ártok másoknak.
- De pont a maga fajta emberek miatt üldözik a vérfarkasokat, az előítéletek miatt, pedig nem tehetünk róla, hogy ilyenek vagyunk. - végül inkább inni kezdem az italt. Kezdem unni ezt a témát, nem is kicsit, de nem vetek fel újat, nekem a néma csönd is megfelelne, de úgy tűnik, hogy Piton máshogy látja. Meglep a téma, amivel indít, így felé kapom a tekintetem, úgy figyelem azt, amit mond. Igen, hallottam a szervezkedésekről, de túl sok mindent még nem tudok, de minden idők kérdése.
- Ahogy Ön se a megfelelő emberrel viselkedik már évek óta úgy, ahogy nem kellene. Ha úgy kezelt volna, ahogy a többi diákját, megkapná tőlem a tiszteletet, de amíg így bánik velem, ne várjon tőlem se mást. - jegyzem meg, miközben tekintetemmel követem őt a székéhez, így némileg felé fordulok, úgy folytatom az italom elfogyasztását. Igen, az ő hibája... Kiskoromban jól esett volna, ha segít, mellettem van, mint a házvezetőm, de már akkor is éreztette velem, hogy nem vagyok több számára, csak egy utolsó féreg. Akkor hát mégis mit vár? Tiszteletet és szót fogadást?
- Annak idején bármit megtettem volna, hogy a kedvében járjak és szeressen, ahogy a többi Mardekárost, de mindig gyűlölt és sokáig nem tudtam, hogy miért. Nem meglepő hát, hogy én is vágyom arra, hogy mielőbb elmehessek innen, rossz házba kerültem, rossz házvezetőhöz. - végül elfordítom tekintetem, ennyi talán most elég. Az italnak a fele elfogyott, a másik felét igyekszem legyűrni, de mozgolódó gyomrom miatt muszáj mértékletesen inni, talán ezt még a velem szemben lévő férfi is tudja, mégis csak bájitaltan tanár.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-04-21, 11:12




Gabrielle & Piton

Fenékig!




Ha egy percre is hinne a lánynak, alighanem máshogyan alakulna e beszélgetés, de legmélyebb sajnálatára képtelen hinni neki. Nem tud, nem akar, igazából ennyi a nagy titok, legiliemnciát nem alkalmaz - minek. Ámbár az efféle játékokba úgy tűnik, belemegy, végül mégis hamar eléggé megelégeli ahhoz, hogy kilépjen belőle.
- Nem is tudom. Talán jövő hónapban majd beszerzek valami bájos kis terítőt, csak szépen apránként. Mire végez, talán már vacsora is lesz. - jegyzi meg szarkasztikusan. Világos: nem lesz itt jövő hónapban sem semmi, és vélhetőleg a végzés örömére se, még akkor se, ha azt pedig talán hajlandó lenne szinte megünnepelni, akár a lánnyal együtt is, mint a várt, "végre" pillanatot, mely után megszabadulhat tőle.
- Mit lehet tenni, karitatív jellem vagyok. - feleli szenvtelenül, mintha tényleg ezen múlna ez az egész. Hát hogyne, bizonyára...
Azonban látszólagos nyugalma szinte apró darabjaira hullik, ahogyan a kupa az asztalon koppan, tartalma pedig beleivódik papírjaiba, az asztal repedéseibe, majd a földön gyűlik mind nagyobb tócsává. S ahogyan nyugalma darabkáit próbálná felszedegetni, a leány arcátlansága tovább hergeli: a darabok élessé válnak, a nyugalom helyett a düh megtestesítőjeként állnak össze, de ebben a pillanatban mindez kimerül végül némi pontlevonásban. Legalábbis így tűnhet, de a lánynak ehhez is van hozzáfűznivalója. Legbelül megérti: őt se hatná meg a pontlevonás, az túlságosan is egy közösséghez tartozást feltételezne ahhoz, hogy ez bárkit is megrázzon. Vagy ha azt nem, hát kellő fiatalságot.
- Milyen elfogultnak hisz - köpi szinte a szavakat. Hogyne vonna le a sajátjaitól, még akkor is, ha nem annyit, amennyit másoktól tenne, még úgy is, hogy egyes tettek más megvilágításba kerülnek nála, és teljesen más megítélésben részesülnek, mint történne ez szinte bármely más ház tagjával. De ettől még von le - ha muszáj. - Csak természetes. Minden vágyam, hogy a diákjaim felnőjenek, elegendő ismeret birtokába jutván pedig önálló életet kezdhessenek, és megvalósíthassák álmaikat... - feleli már-már megvetően, mégis, a szavak értelme szinte már gondoskodást feltételezne, őszinte törődést, mely a legkevésbé sem tud összhangba kerülni a gyűlölködéssel, mely süt belőle.
A lány szavai nyomán azonban elsötétül tekintete, s még az sem segít ezen, hogy az márpedig engedelmeskedett, eltüntette az ital maradványait, ahogyan ő azt "kérte".
- Attól tartok, ha a másik oldalon egy vérfarkas ül, végül mégis inkább az én szavam döntő. - feleli szenvtelenül, de ezúttal nem annyira lenéző vagy megvető, van egyfajta furcsa tárgyilagosság szavaiban, ahogy némiképp úrrá lesz hirtelen parázsként feltörni készülő indulatain. Kaján élvezettel osztja meg ettől még eme tényt a lánnyal, csak, hogy tudja: amíg nyílt titok, mi ő, esélye sem lesz, nem, hogy aurori pályára, de sok egyébre sem. Azonban az utolsó mondat... Megrezzennek ajkai, halántékánál egy ér lüktetése jelzi, hogy egy pillanatra felforr benne a méreg, mégis könnyed nyugalommal felel, már-már kedvesen.
- Kegyed nem kívánja fogyasztani az italt, úgy hiszem - jegyzi meg szinte kedvesen, mintha megértő lenne. Aligha az pedig - Amíg itt van, kénytelen lesz, utána tesz, amit akar. Ámbár igencsak sajátságos úgy beállítani ezt, mintha elfogadandó, sőt, támogatandó lenne az elgondolás, mi szerint helyénvaló éjszakánként embereket mészárolni, vagy tenni magához hasonlatossá... Megbélyegezetté, üldözötté, pusztán azért, mert megteheti. De bizonyára kegyed, Mercola, egy egészen egyedi és újszerű erkölcsi kódex szerint gondolkodik, amelyben csak az számít bűnnek, amit... Mások követnek el. - Eztán egy pillanatra elhallgat, szenvtelenül nézi, ahogyan a lány végre belekortyol az italba. Ihatná gyorsabban is, ami azt illeti, de ere mégsem tesz megjegyzést, vagy kezdi siettetni. Egy hosszú pillanatig hallgat, mielőtt bármit is mondana.
- Az egykori hű követők... Mai napig is szervezkednek. - jegyzi meg némi hallgatás után, hangja most kicsit távolian cseng - De ha valóban ellenük kíván fellépni, attól tartok, egyfelől nem a megfelelő emberen próbál fogást találni, másfelől kénytelen lesz alapvetően módosítani a mentalitásán, az újoncoktól szabálykövetést és tiszteletet várnak... - közli végül csak szenvtelenül, mint egyfajta jó tanácsot, de mást nem fűz hozzá végül, noha látszólag talán lenne mit. Nem, legyen elég ennyi. Egy hosszú pillanatnyi hallgatás után, mely során tekintete fürkészi a lányt, végül csak szusszan, és leül a székére, egykedvű kifejezéstelenséggel szemlélve őt. A korábbi dühe, ha nem is szivárgott el nyomtalanul, most látszólag makulátlanul uralttá vált. Ki tudja ugyan, hogy meddig.


Vissza az elejére Go down
Gabrielle Mercola
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-04-19, 19:20




Piton & Gaby

[You must be registered and logged in to see this image.]




[You must be registered and logged in to see this image.]


Mindketten tudjuk, hogy ő engem egy pillanatra se érdekel, mint férfi, ahogy azt is, hogy nem vágyok én közös vacsora elfogyasztására vagy esetleg teázgatásra, de ha már ő így fogalmaz, akkor belemegyek a játékba és úgy adom elő, mintha ez lenne a valóság, mintha mindez titok lenne, melyet most buktatott le, sikeresen.
- Igen, sajnálatos. És mi lesz most, hogy kiderült a nagy titok? - bájos tekintet, mintha minimálisan próbálnék flörtölni vele, de érezhetően ő mindent elutasít, nem folytatva a játékot. Oly nagy ez a gyűlölet, ez az, ami tönkreteszi a lelkét, már ha van neki olyanja.
- Nekem se a tanáraimmal, épp ezért különleges a mi... kapcsolatunk, hogy hónapról hónapra így gondoskodik rólam. - persze kötelessége, nem azért teszi, mert kedvel, egyértelmű és bár én is elkészíthetném a főzetet, Piton szívná meg, ha nem innám meg vagy nem készíteném el mégse. A felelősség az övé, bele kell törődnie, még akkor is, hogyha nagyon nem örül ennek a ténynek. Én viszont annak nem örülök, hogy a főzet ismét itt van, előttem és el kéne fogyasztanom, így történik meg a "véletlen" baleset, mely tesz róla, hogy az ital az asztalon kössön ki, én pedig természetesen nem tudom szó nélkül hagyni a megszólítást. Hívhatna ennyi év után a keresztnevemen is, de nem baj, csak tessék... Ahogy viszont meghallom a pontlevonást, őszintén meglepődöm és ez ki is ül az arcomra.
- Nocsak, nem gondoltam volna, hogy képes pontot levonni a saját házától. Nagyon várhatja már, hogy végezzek a Roxfortban és végre megszabadulhasson tőlem. - jegyzem meg teljesen nyugodtan, de persze ez után eltakarítom a lötty maradékát, ő viszont képes arra, hogy tovább sértegessen... vagy legalábbis próbáljon meg sértegetni. Nem nyelem le a szavait és a pontlevonása is tökéletesen hidegen hagy, engem nem érdekel ez a hülye pontverseny, de ideje, hogy tudja, nem jár jól, ha én leszek az ellensége, főleg, ha legnagyobb sajnálatára sikerül számomra az aurori pálya, amiért mindent meg fogok tenni. Aranyvérű, befolyásos család vagyunk, miért ne sikerülne?
- Nem hiszem, hogy olyan ember szava számítana, aki nem soknak köszönheti azt, hogy nem ül az Azkabanban azért, amit elkövetett. És még Ön néz rám így a vérfarkasságom miatt, miközben nem én követtem el mindazt, amit Ön annak idején. - elgondolhatna a férfi, hogy ki a rosszabb kettőnk közül. De ő ezek szerint a mai napig képes tükörbe nézni, pedig tudom, hogy ölt már a Nagyúr kedvére, hiszen elég sok mindent hallani, én pedig már nem vagyok gyermek, aki elől titkolóznának. Pitonnak hatalmas szerencséje van, hogy most itt lehet, ne akarja, hogy ez megváltozzon, mert nem csak neki vannak kapcsolatai, ez igazán tudhatná. Mindenesetre a második adag bájital nemsokára elém kerül, hála némi bűbájnak, így nyúlok a kupa után, most már teljesen normálisan, bár már most a hányinger kerülget, hogy még meg se kóstoltam. Ölembe veszem, nem foglalkozom most már a másikkal, csak néhány másodpercig vizslatom a folyadékot, végül pedig ajkamhoz emelem és iszom belőle pár kortyot. Testem megremeg, szinte azonnal elhúzom a számat, egyértelmű, hogy nem egy perc alatt fogom magamba dönteni az egész tartalmát a kupának, így pár percig még el kell viselnünk egymást, de most nem én leszek az, aki megtöri a csöndet. Valahogy túl sok volt számomra is a másikból, bár érzem én, hogy neki is az én táraságom, ugyanis picit se voltam tisztelettudó vele szemben. Némileg bánom, de valahol mégse, hiszen csak azért gyűlöl, mert farkas vagyok, ez pedig nincs így jól.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-04-12, 01:35




Gabrielle & Piton

Fenékig!




Nem különösebben érdekli, hogy választás eredménye-e a farkas-kórság, vagy, hogy egyáltalán az illető így születik-e, vagy menet közben marták meg. Talán máshogyan állna hozzá, ha őt marná meg egy ilyen bestia, de egészen addig felőle aztán pusztulhat az összes, már mégis, miért ő vesződjön velük? Na, miért? Ugye, hogy erre senki sem tud értelmes, jó magyarázattal szolgálni? Na ez az! És persze ebben gyökerezik ellenszenve is, a franc se akar ezzel szenvedni, hónapról hónapra eljátszani azt a tortúrát, így aztán az szinte teljességgel ki van zárva, hogy egy romantikus délutánon teázgasson a delikvensekkel, amely végén tea helyett ezt a pocsék vackot szolgálja fel nekik. Pedig bizonyosan nagyon idilli és romantikus lenne, de ő nem ennyire kedves alkat.
- Ó! Legmélyebb sajnálatomra, most mégiscsak rájöttem - ironizál kicsit, majd csak vállat ránt - Nem szokásom teázgatni a diákjaimmal, és ami azt illeti, jobb szeretem inkább a célirányosságot. - jegyzi meg. Azaz a lány jön, megissza, amit kell, és megy. Nagyon még beszélgetniük se kéne. Azt nagyon élvezné úgy. Vagy legalábbis messze jobban, mint a mostani felállást. Persze talán rávehető lenne másra is, éppenséggel, de egyelőre nem motivált hozzá. Pedig a sajátjaival kedves szokott lenni, a maga módján... Ettől még a romantikus, közös vacsora mondjuk ki van zárva. A kulturált beszélgetés épp szóba jöhet - ha van oka és értelme.
Azonban ezen nem mereng sokat, ideje sincs rá, mert amint a bájitalt tartalmazó kupa talpa elhagyja az asztalt, tartalma szinte azon nyomban visszatér oda, villám sebességgel leküzdve az attól elválasztó teret, hogy aztán ott határokat nem ismerve magabiztos térhódításba kezdve fusson le végül a szék, illetőleg a talaj irányába is. Ő maga pedig ezt némi tehetetlenséggel szemléli, igaz, az utolsó pillanatban önmagát még megkíméli, így idejében mozdul - magában némileg átkozódva, hiszen látta előre az egészet. Éppen csak nem eléggé ahhoz, hogy tegyen is valamit, hogy meggátolja: vagy csak nem volt elég gyors, hogy így tegyen. A kettő közül az egyik. Valójában semelyik opció sem túl hízelgő, egykoron máshogy lett volna, pedig nem érzi magát öregnek. Na jó, amikor a farkasfalkával kell foglalkoznia, akkor de. Mindig éveket öregszik, hónapról hónapra egyre többet. Ahogyan a lány megszólal, összeszűkülnek szemei, ahogyan rá emeli tekintetét. Alapesetben büntetőmunkára küldené, de nem - nincs se kedve, se idegzete akárcsak egy nap erejéig is ehhez. Bár rásózhatná épp valaki másra is mondjuk, valakire, akivel nagyon ki akar szúrni, vagy egyszerűen akit utál. Mondjuk Trelawney-re, ő bizonyosan tudná "értékelni" a lányt. Meg aztán bizonyára kell is már valaki, aki lesikálja a gömbjeit, hogy ne minden esetben ugyanazokat az - egyébként a por által alkotott - képeket lássa rajtuk, azokat, amik úgyis csak valaki halálát jelzik...
- Öt pont a szemtelenségéért - veti végül csak oda már-már megvetően, és sejthető: ez bizony nem épp pluszpont... A következőkre nem is felel, csak elégedetten tudomásul veszi a történéseket, mert ez a minimum, és amaz csak örüljön, hogy nem az asztalról, és a padlóról nyalatja fel a bájitalt, mint ahogyan tenné azt egy jól nevelt kutyával, egyébként. Nem sok különbség. A lány szavaira enyhén felvonja szemöldökét, majd csak gunyoros félmosolyra rándulnak ajkai.
- Csakugyan - feleli szenvtelenül, amaz pedig gondoljon csak, amit akar. Mert a válasz sok mindenre teret hagy, épp annyi negatívra, mint pozitívra, s ő meghagyja, hogy a lány, pláne a mosoly nyomán, találgasson csak magának, vajh mi igaz, s mi nem... De ő nem mond erről semmit, pláne, ha nem kérdezik. Igaz, nagy eséllyel ha kérdezik, akkor sem. Ellenben ahogyan a lány folytatja, egy pillanatra elsötétül tekintete, de aztán mégis selymes hangon folytatja - Gondolja, ne számítana az ajánlásom? - kérdi, majd szenvtelen hangon folytatja - Bár kétségkívül igaza van, közvetlenül az én szavam nem mérvadó. - leheletfinoman azért megnyomja a közvetlenül szót, sugallva, ha annyira akarná, közvetett módon azért megfúrhatná a lány leendő pozícióját. Vannak ismerősei, ez talán hihető is, végső soron, valami miatt nem az Azkabanban csevegnek most sem, például. Ámbár ő maga úgy gondolja, valójában felesleges is lenne erőlködnie: a Minisztérium elvei régiek és begyöpösödöttek, nem tűrnék a vérfarkasokat a soraik között, így - már a saját meglátása szerint - a lány minden igyekezete mondhatni, hiábavaló.
- Idővel bizonyára kegyed is fog. - hagyja rá színtelenül eztán még, mintha ez amolyan elvárás lenne, és azt sugallná, a lánynak van még hova fejlődnie. Valójában ez talán így is van. S bár nem engedte meg, hogy amaz helyet foglaljon, végül mégse szól érte, csak pálcáját húzza elő, s inti magához a következő adagnyi bájitalt - ez valahonnan a saját, külön bejáratú kis bájitalfőző terme felől reppen oda, mely a szobából nyílik. A kupa megállapodik a lány előtt, talpa hangtalanul landol az asztalon. - Egészség. - jegyzi még meg, bár ebben nincs semmi valódi jókívánság, inkább csak némi kelletlenség, de a rosszindulat eltűnt. Talán idő közben lenyugodott, vagy csak úrrá lett rajta annyira, hogy képes legyen leplezni.


Vissza az elejére Go down
Gabrielle Mercola
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-04-09, 21:44




Piton & Gaby

[You must be registered and logged in to see this image.]




[You must be registered and logged in to see this image.]


Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy nem én vagyok Perselus Piton kedvenc diákja, hiába tartozom a Mardekár házba, mert egyszerűen nem bírja elviselni azt, hogy vérfarkas vagyok, mintha... mintha én választottam volna. De természetesen engem ez nem hat meg, én büszke vagyok arra, aki vagyok, bár ettől ő se fogja elérni nálam azt, hogy megkapja tőlem a teljes tiszteletet, pedig lehetne ám ezt másképp is... Talán képes lennék egy kellemes tea mellett beszélgetni vele, majd utána meginni a főzetemet, de ő is tesz róla, hogy ne legyen könnyű a helyzetünk, sőt...
- Ha tudna róla, akkor már nem lenne olyan nagy titok, nem igaz, professzor úr? - döntöm cseppet oldalra a fejem és bűbájos mosollyal pillantok bele szemeibe, úgy téve, mintha mindez teljesen komoly lenne, mintha valóban minden vágyam az lenne, hogy kettesben vacsorázhassak vele. Még mit nem! Amúgy is, ez a férfi aztán egyáltalán nem tartozik az eseteim közé, tehát meg se fordulna komolyan a fejemben ilyesmi, de játszadozni jó, főleg, ha már a másik is így kezeli ezt a kialakult helyzetet. Na de tudom, ideje lenne a bájitalt is elvennem, de most nem fog ilyen egyszerűen megszabadulni tőlem. Bár én se élvezem kettőnk randevúját, mégis, miért kedveznék neki? A kupa tartalma nemsokára az asztalra dől, hála ügyetlenkedésemnek, ami természetesen nem véletlenül történt, így figyelem, ahogy a számomra oly gyűlölt ital belepi házvezetőm asztalát, papírjait és azon dolgait, amik ott találhatóak, de sajnálatos módon a professzor megússza, hála a gyors felpattanásnak. Hmm, ezek szerint még nem olyan öreg, hogy ne tudna gyorsan mozdulni, ha szükséges.
- Látom nagyon szereti a vezetéknevemet, Piton professzor. - nyomom meg én is az ő nevét, miközben tekintetem állja az övét. Feltűnik ám, hogy milyen ideges, vicces lenne, ha felrobbanna, mint valami bomba, aki nem bírja tovább és kitör, így némi mosolyra húzódik ajkam, miközben előveszem pálcámat és egy pillanat alatt eltakarítom a löttyöt egy egyszerű, nonverbális varázslattal.
- Ahogy parancsolja. - én aztán nem idegeskedem ezen, kiélvezem inkább a férfi viselkedését, mert igazán mulattat, hogy ennyire könnyű kihozni őt a sodrából. Nem tartana neki se tovább feltakarítani, mint én nekem, de hát ahogy szeretné, úgyis tudom, hogy imád parancsolgatni. Még nincs mondjuk húsvét, hogy meglocsoljam, de vicces elképzelni, miként reagálna egy olyan helyzetre... Na jó, lehet, hogy abból nagy szívás lenne, így hamar el is vetem az ötletet, ő pedig már folytatja is a megjegyzéseit, mintha annyira a lelkemig hatolnának, de már rég lepörögnek az ilyen sérelmei.
- Igen, tudom, bár Ön bizonyára jobban ismeri az aurorokat, mint én. - villan meg felé a tekintetem, utalva arra, hogy hallottam ám már a múltjáról, mégse fejeztem még be a feleletem. - De igazán kedves, hogy emlékeztet rá, hogy pusztán lényemből fakadólag se tartanának megbízhatónak. De ezt majd Ők eldöntik, úgy hiszem, amikor jelentkezem a Központban, nem hiszem, hogy az Ön véleménye számítana. - nem tűröm, hogy ennyire kioktasson és sértegessen, még akkor se, hogyha ő a házvezetőm. Tudja, hogy hol a határ, hiszen pár év múlva végzek, nem akarhatja, hogy a nyakára járjak bizonyos ellenőrzések keretein belül. Jó vagyok abban, amit csinálok és biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond a jelentkezésemmel, auror leszek, méghozzá az egyik legjobb! Ez után érdeklődni kezdek a farkasölőfű főzet felől, reménykedve benne, hogy nincs tartalék a tanárnál, de ez az utálkozó tekintet és hangsúly...
- Mily szerencse! Ön igazán figyelmes! - ülök le végül az asztalához, az ő székével szemben, tehát ahová a diákok szoktak, mivel most már egyértelmű, hogy nem úszhatom meg a főzet elfogyasztását, de nem adom meg neki azt az örömet, hogy lássa arcomon, mennyire nem örülök a dolognak, így nyugalmat erőltetek csinos pofimra, úgy várom hát az újabb kupát.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-04-05, 21:38




Gabrielle & Piton

Fenékig!




Jobban örülne, ha amaz csak egy könnyed teára ugrana be, és már menne is, sőt, ha nem lenne közös dolguk egyáltalán, ha a többit valaki másnak kéne megoldania inkább... Akárhogy is, ahogyan a lány belép, felpillant rá, és végigméri, de már ebből is süt, hogy a lányt valahova a kénköves pokol legalsó bugyrainak egyikébe kívánja, ahol a különféle torzszülöttek vasvillával lyuggatják épp az amúgy is rühes farkasbundáját. Ez a gondolat határozottan idillikus lenne, ha cserébe ő megszabadulna a tortúrától, amivel az jár, hogy egy fél falkányi vadállatot kell pátyolgatnia így vagy úgy. Na persze - ez költői túlzás valahol, és nem is akkora teher ez, mint amekkorának magában beállítja - jobban mondva, mint amilyennek megéli legbelül. A lány szájhúzogatását egy megvető fintorral jutalmazza, csak, hogy egyértelművé tegye, hogy itt nem ő a röhögő harmadik fél, hanem alighanem Dumbledore - akire ilyenkor rászakadhatna azért az igazgatói, mondjuk.
- Fogalmam sem volt róla, hogy titkon erre vágyik, Mercola - jegyzi meg gunyorosan, mintha csakugyan ez lenne az egyetlen oka, hogy eleddig effélére nem kerítettek sort. Na persze, ha kerítettek volna, hát aligha lelte volna abban örömét bármelyikük is; de ami azt illeti, őt már az is bosszantotta, mikor egyszer karácsonykor az iskolában ünneplő diákokkal egy asztalnál kellett ülniük a bent maradó tanároknak... Akárhogy is, hátradől helyén, tekintetét a lányra függeszti, szenvtelenül, s várja, hogy amaz végre megigya, amit kell, és takarodjon innen, minél előbb. Ahogyan nagy lendülettel felkapja viszont a kupát, szinte már azonnal látja, hova fog ez vezetni, de nem eléggé: bár előre meglátja az elkövetkező történéseket - nem mintha különösebb jóstehetség veszett volna el benne -, arra ez azért nem elégséges, hogy megfelelő időben tudjon cselekedni is, így kénytelen végignézni, ahogyan a serleg, és tartalma meginog, majd a kesernyés ízű nedű hamarosan loccsan asztalán, hogy aztán ott szétterjedve belepje az iratokat, vagy egyéb papír- és pergamenkötegeket, majd lendületet véve meginduljon az asztal apróbb repedései mentén egyenesen az ő irányába. Egy gyors mozdulatra azért most már telik, hogy időben álljon fel, s lépjen odébb, így a lecsorgó bájital a padlón koppan halkan, hogy aztán ott kezdjen kisebb tócsába gyűlni. Összeszűkülnek szemei, és megvetően pillant fel a nőre, mintha most menten szét kívánná tépni, több apróbb darabra,
- Mercola... - sziszegi vészesen lassan, érezhetően bosszús módon. Nem kezd üvölteni, de hogy ez jobb-e így, az kérdéses. Ujjai belemarnak székének támlájába, enyhén el is fehérednek rajta. - Takarítsa fel. MOST. - dörren rá, ellentmondást nem tűrő hangon, és a lány érezheti, jobb is lesz, ha nem húzza tovább a dolgot, és nem feszegeti a kérdést kihátrálási kísérletekkel.
- Remélem tudja, hogy az aurorok jellemzően nem kedvelik, ha valaki képtelen egy pohár ital balesetmentes elfogyasztására sem... - jegyzi meg fagyosan, lekezelően az ügyetlenségre. - Nem, mintha lenne félnivalója persze, kegyed esetében van más... Kizáró tényező is - veti oda lesajnálóan, sejtetve, vérfarkasok esetében sajnos pont nincs felvételi időszak.
- Nincs - közli a kérdésre utálkozva, és odébb lép pár lépést asztalától - Ámbár legnagyobb... Szerencséjére pont akad elkészítve még. - fűzi hozzá, na persze csak szép lassan, "tapintatosan", kiélvezve, hogy a lány alighanem mekkora kitörő örömmel fogja eme tényt megtudni...


Vissza az elejére Go down
Gabrielle Mercola
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája 2015-04-02, 12:12




Piton & Gaby

[You must be registered and logged in to see this image.]




[You must be registered and logged in to see this image.]


Ismételten itt állok, a házvezetőm szobájának ajtaja előtt és mindenféle félelem nélkül kopogok be. Sokan a helyemben behúznák fülüket-farkukat, csak hogy minél előbb elhagyhassák ezt a helyet, sőt, a közelébe se kelljen menniük, de engem pont nem érdekel. Nem tudom, hogy miért érzik ennyire félelmetesnek ezt a férfit, mert szerintem nem az. Jó, persze, van egyfajta kisugárzása, de szerintem attól még nem kéne remegve folyosót váltani, ahogy azt oly sokan teszik, ha a közelükben halad el. Számomra mulattató a jelenet, mindenesetre, ahogy meghallom, hogy beléphetek, már le is nyomom a kilincset, így sétálok be a bájitaltantanár szobájába, majd csukom be magam után az ajtót. Nem nézek körbe, teljesen felesleges, hiszen elég sűrűn járok itt, bár nem azért, hogy jót beszélgessünk a professzorral egy tea mellett, igazán érdekes lenne, de nem, egyikünk se vágyik erre, mégis, én továbbra se könnyítem meg a dolgát. Illedelmesen köszöntöm, ahogy azt kell, mégis csak a tanárom, a házam vezetője és megérdemli a tiszteletet, ezt aláírom - még akkor is, hogyha hónapról hónapra ezzel a főzettel gyötör. Kiszúrom egyébként az asztalon, lehetetlenség lenne nem észrevenni és még számat is elhúzom, amikor jelzi felém Piton, hogy miért is vagyok itt. Persze, tudom, már hogyne tudnám?
- Igen, valahogy sejtettem, hogy nem azért hívatott magához vacsora előtt, hogy együtt, kettesben, meghitten fogyasszuk majd azt el. - döntöm pimaszul oldalra fejemet, miközben a férfi arcát nézem, de nemsokára tekintetem az italra vándorol. Hogy én mennyire undorodom tőle. Most se akarok közelebb menni hozzá, de tudom, hogy muszáj lesz, de... talán nincs belőle több, talán megúszhatom ezt a hónapot, így végül határozottan nyúlok a kupa felé, mely "véletlenül" kicsúszik a kezemből, így az egész lötty a férfi asztalára borul, méghozzá öle felé, így ha nem elég gyors, akkor szerintem talárja és ingje is fog kapni belőle.
- Upsz, bocsánat! Milyen ügyetlen vagyok ma. - apró mosolyomból sejtheti, hogy mindez annyira nem is a véletlen műve, főleg, hogy az ügyetlenség egy picit se jellemző rám. Aurornak tanulok, nem engedhetem meg magamnak az ilyen apró hibákat se, hiszen egyetlen ballépés és az életembe kerülhet. Mindenesetre nem is látszik igazán rajtam, hogy annyira bánnám a dolgot, így túrok bele kissé hajamba, miközben újból a férfi arcát kezdem el figyelni.
- Mit gondol, van ideje megfőzni egy újabb bájtitalt, még időben? - úgy kérdezek rá, mintha reménykednék benne, hogy igen, lesz, pedig tudhatja jól, hogy a legfőbb álmom az, hogy ebben a hónapban kihagyhassam az adagomat. Nem akarok én ilyen löttyöket inni, az nélkül vagyok teljes, így vagyok erőm teljében és nem nagy titok, hogy gyűlölök gyenge lenni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltantanár szobája

Vissza az elejére Go down

A bájitaltantanár szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Alagsor-