Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Griff & Jake
  Today at 20:29
Jacob Troops

ϟ Lance & Jade
  Today at 18:20
Lance Merrick







ϟ Graves & Cody
  Yesterday at 23:24
Graves Matlock
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Megan Smith
 
Calista Merrick
 
Luna Lovegood
 
Graves Matlock
 
Hermione Granger
 
Nox Djarum
 
Charlie Weasley
 
Shanna Griffin
 
Hayley Thornheart
 
Statisztika

Összesen 557 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Perselus Tobias Piton

Jelenleg összesen 32466 hozzászólás olvasható. in 3058 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Üres terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Draco Malfoy
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 742

TémanyitásTárgy: Üres terem 2014-09-28, 20:58

First topic message reminder :


Üres terem

A kastélyban is vannak elhagyatott szobák, amelyek egykor vendégszállásnak, dolgozószobának voltak kiakítva, ám a jelenlegi oktatási rendszerhez, és a diákok elszállásolásához nincsen rájuk szükség, tehát alkalmasint bármire használhatók. Bármire, annak ellenére, hogy ez igen tág fogalom. Bármi olyasmire, ami nem vét túlzottan a jó érzés ellen. Lehet itt gyakorolni, külön órákat adni, beszélgetni, és a titkos szerelmi légyottokra is kiváló hely, főleg ha a gerlepár bekulcsolja a termet. Csak arra kell figyelniük, hogy nagyon bezárkózni nem lehet, de hát a szükség törvényt bont. A termek a birtok parkjára nyílnak, tehát a kilátás is festői. A használaton kívüli termek polcain különféle könyvkötetek találhatóak, akad néhány fotel, és egy kisebb asztal.


[You must be registered and logged in to see this image.]





[You must be registered and logged in to see this image.]
mint a  félelmen
alapuló tisztelet.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Semmi sem
megvetendőbb,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://roxfortreloaded.hungarianforum.com

SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-20, 01:05

S, hogy az ő szavai ne a sebekre, a kézre vonatkoztak volna? Még ezt is nehéz megállapítani, noha nem kérdés, soha nem hangoztatja, hány férfit és nőt látott szenvedni... Mocskosul szenvedni, kínok közt vergődve, különféle testnedveikkel vegyülve, míg végül értük jött a megváltásként járó halál. Megborzong egy pillanatra, ahogy elsöpri maga elől az emléket.
S persze tudja, hogy szavai kétértelműek voltak, nem véletlenül: sejtette, hogy célt ér velük, nem csak önmagánál, de a lánynál is, legalább.
A köszönetnyilvánításra csak biccent, most nem unott, nem mérges, épp csak olyan... Semmilyen.
A lány szavait elégedetten veszi tudomásul.
- Látja, mégiscsak egyetértünk abban, miért is van itt, és mi lesz itt jövőhéten. Ne várjon tőlem mást, mint ami a feladatom... Akkor nem csalódhat túl nagyot.
Ezzel lezártnak tekinti a mai csevejt. Persze, hogy találkozni fognak az órán, miért is ne találkoznának? A lány még csak-csak távol maradhat, de ő maga nem, kár is ígérgetnie hát, hogy ott lesz. Ez nem kérdés.
Köszönés nélkül viharzik ki a teremből, mire a lány kilép az ajtón, ő maga már sehol sincs...

//köszönöm Smile //
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-20, 00:55

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]A kérdésem egyértelműen a sebeimre vonatkozik, nem másra, így a válaszát se fogom fel más jellegű utalásnak. Abban teljesen biztos vagyok, hogy nem én vagyok a világon a legszebb nő, de azért többen megfordulnak utánam, mint ahány nőszemély Piton után… Ezért se értem, hogy mit eszek én rajta. De hát én már csak ilyen hülye vagyok, nekem olyan kell, akit nem tudok megkapni, soha. Vagy talán mégis? A csókkal elbizonytalanított, ahogy tovább kavart ezzel a mai viselkedésével, most pedig még egy üvegcsét is ad nekem? Sejtem, hogy nem lehet a legkönnyebb elkészíteni, nem igazán olvastam még róla, pedig én aztán sok könyvet bújtam már rövid életem során, így természetesen képes vagyok értékelni azt, amit kapok.
- Köszönöm! – biccentek végül, majd ez után kerül talárom zsebébe az üveg. Piton távozna, én pedig nem hagyom, nem akarom még elereszteni, egyszerűen nem érhet véget ennyi idő után ez a találkozó, oly rideg, távolságtartó, nem mond semmit, nem tesz semmit… és ahogy kezemre tekint, amelyik az övét fogja… Mintha leprás lennék vagy magam se tudom, így félénken húzom vissza mancsomat és hallgatom végig rövid monológját.
- Nem akarok a tanórákon vagy büntetőmunkákon kivétellé válni… - de máshol igen, máshol szeretnék más lenni, ahogy egy hete a konyhában. De azt hiszem, hogy megértettem, az csak egy pillanatnyi kis játék volt, semmi több, így végül csak hátat fordítok a férfinek, majd ez után a taláromhoz sétálok, amit úgy veszek kezeimbe, hogy eltakarhassam vele sebeimet.
- Minden bizonnyal majd a következő bájitaltan órán találkozunk. Viszlát! – nem tudok már mi mást mondani, egyszerűen képtelennek érzem azt, hogy értelme lenne őt tovább itt tartanom, így hát hagyom, hogy elmenjen, majd utána én magam is távozok, rá se pillantva az állatokra. Bőven sokat néztem és fogdostam őket ma.

//Kösziiii ezt is. Very Happy //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-20, 00:42

Üveges tekintettel méregeti a sebeket, a két kezet, a vért, s mint, ha itt se lenne gondolatban. A vér látványa őt is messze repíti innen, régi emlékek színhelyére, melyből a kérdés rázza fel. Tekintetét a lányra emeli hát, egészen az arcáig, s visszatér tekintetébe az élet is, de semmi szeretetreméltó: távolságtartó és hűvös marad.
- Láttam már szebbeket is, de azért kitett magáért, ha már így kérdezi. - feleli színtelenül. Noha, hogy hogyan is érti a szebbeket, az kérdéses: az irónia szinte elválaszthatatlan tőle, de, hogy vajh itt mégis, szó szerint kellene-e venni, avagy arra céloz, hogy lehetne bőven rosszabb...?
A fiola maga amúgy elég könnyű, meglepően légies, de még így is üt azért, ahogyan a levegőben szállva elkapják. Tartalma kicsit felkavarodik, majd rekord sebességgel "nyugszik le".
- "Itt és most nem". - feleli szárazon, de hát erre utalt már akkor is: ott és akkor biztos, hogy nem megy, és nem kever ki semmit. - Vegye ajándéknak... És becsülje meg,ritkán ajándékozom. - teszi hozzá. Alapvetően nem kifejezetten drága holmi épp, habár viszonylag ritka, mert ahhoz képest elég nehéz elkészíteni. A legtöbb ember nem vesződik vele hát, majd elmúlik...
Akárhogy is, nem vár tovább, nincs itt maradása: megindul kifelé. De ahogy a lány ujjait megérzi magán, megtorpan, először az érintett pontra pillant, meg a vérre, amit szétmaszatolnak rajta épp - az nem foglalkoztatja ennyire, mennyire fájhat ez esetlegesen a nőnek -, aztán a lányra emeli tekintetét, kérdőn. Igazán megállt volna ő szavakra is, nem kell egyből fogdosni...
Végighallgatja a lány mondandóját, majd sokatmondóan saját kezére néz, ha azt esetleg a lány ne eresztette volna el idő közben.
- A múlt sebeit csak az idő gyógyítja, s nem más... Ettől még nem válik kegyed kivétellé, sem a tanórákon, sem itt. Ne akarjon visszaélni a... Kedvességemmel.
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-20, 00:14

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Valahogy jelen pillanatban nem érzem annyira azt, hogy zavarba jönnék attól, hogy engem néz, ahogy kezeimet figyeli, sőt, inkább valami oknál fogva ismét csak egy kérdés bukik elő belőlem, nem tudok mit tenni, egyszerűen haragszom rá és úgy érzem, hogy erre rá kell kérdeznem.
- Tetszik, amit lát? – nem magamra célzok, hanem a véres kezekre, amelyeken oly sok harapás díszeleg. Ő miatta van, nem más miatt, és mint hallom, a jövő héten is folytathatom ezt a remek elfoglaltságot. De ahogy azt már a konyhában is beszéltük, inkább a fizikai fájdalom, sem mint a lelki, azzal nehezen bírkózom meg, ahogy most is ezért vállaltam be nem egy harapást, amit elkerülhettem volna. A fiola csak ez után kerül elő, amelyet én csak kíváncsian szemlélek, eleinte még csak távolról, majd amikor az felém repül, akkor egyszerűen csak kinyújtom kezeimet és elkapom, még akkor is, hogyha picit fáj ez a tett is, és ez után nézem csak meg rajta a feliratot. Most ismét a keresztnevemen szólít, miért? Nem értem…
- Azt hittem, hogy nem csinálná meg ezt csak egy diák kedvéért. – nézek most már kicsit bátrabban rá, majd ez után lépek oda taláromhoz, melynek zsebébe belekerül a fiola, így hát persze az anyag is véres lesz, de ez elkerülhetetlen. Még fel is kell majd vennem vagy legalább kézben vinnem, szóval sehogy se úszhatom meg a dolgot, de jobb lesz inkább csak kezeimbe venni, így eltakarhatom sérüléseimet. Mégse teszem még ezt meg egyelőre, inkább csak figyelem, ahogy lassan elsétál mellettem, egészen az ajtó felé, miközben mélyen küzdök magammal. Lépnem kéne vagy inkább maradnom a fenekemen? Nem tudom, de mégis, hirtelen ötlettől vezérelve nyúlok Piton után, kapva el egyik kezét, amely bár most véres lesz tőlem, ez a legkevesebb. A célom most az, hogy rám figyeljen, felém forduljon, tehát ne jusson el az ajtóig egyelőre.
- Akárhány sebet ejthet rajtam, attól még nem fogja meg nem történtté tenni a múltat. – utalok a konyhában történtekre, mert úgy érzem, hogy nem véletlenül viselkedik így velem. A sebet pedig nem csak a kezeimre értem jelenleg, hanem a lelkemre is, hogy a tanórákon is engem gyötört, ahogy most a szavaimból és viselkedésemből valószínűleg leszűrheti majd a férfi, hogy nem csak az ital hatására engedtem neki, hogy én még mindig úgy érzek, mint akkor, mégha az okát magam se tudom azóta se.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-20, 00:00

Érdeklődve szemléli a lányt, ahogy az belemélyed a feladatba, mielőtt megszólalna, hogy félbeszakítsa a feladatot. Hosszú pillanatig elidőzik tekintete a lány arcán, s ahogyan megkerüli a tanári asztalt, szép lassú, de nyújtott lépésekkel, se igen néz másfelé közben. Majd csak megáll az asztal előtt, s neki támaszkodik, de csak finoman, lazán, fél kézzel, és derékkal, tekintetét a lányra függeszti továbbra is, de most már inkább a kezeit tanulmányozza, innen, diszkrét távolságból.
A lány mazochista hajlamairól valóban nem tud, habár bizonyára sejti, ha már épp őhozzá vonzódik...
- Méltányolom a szorgalmát, de valamit hagyjon jövőhétre is. - feleli közömbösen, noha kérdéses, csakugyan ezt a feladatot kell-e majd legközelebb is folytatnia?
Akárhogy is, szabad keze közben talárja egyik zsebébe suhan, ahol valamit ki is tapint, és előhúz. Egy apró fiolát forgat ujjai között, benne valami furcsa, átlátszó, világos kékes színű löttyel. Egy pillanatra leveszi tekintetét a lányról, és ő is szemügyre veszi a fiolát, amivel ujjai babrálnak, mint, ha még sose látta volna... Majd csak a lány felé hajítja, könnyed, jól követhető ívvel, nem túl nagy lendülettel, könnyedén elkapható, habár a fiola maga sem törékeny, hiába üveg.
- A kegyedé... Astrid. - mormolja. Apró papírfecni van a fiola aljára ragasztva, "Józanító" felirattal. Sejthető, hogy ez nem a tartalom igazi neve, de a funkcióját talán jól leírja. Ugyanakkor a jelentése, az üzenete mélyen ellentétben áll a szavaival: ideje kijózanodni? Felébredni? Vagy pusztán emlékezett a kérésre, hogy a leány örülne, ha mégiscsak teljesülne ez a vágya...? Akárhogy is, ő maga nem vár választ, megindul kifelé.
- Jövő hét szombat 8 óra, McCaine. - veti még hátra, ha amaz nem tartja fel.
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-19, 23:43

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Piton folyamatosan érezteti velem, hogy mi ketten nem vagyok egy súlycsoport, hiszen amíg ő könnyedén zavarba hozhat, játszadozhat velem, addig én erre képtelen vagyok, egy picit se tudom viszonozni neki a dolgokat, őt egyáltalán nem hatják meg szavaim és tetteim se. Hülye voltam, hogy a konyhába mentem aznap este, hogy úgy beleéltem magam a dolgokba, a csókjába, a közelségébe, egyszerűen az egészbe, mégis, akárhogy is bánjon velem, én nem tudom ezt csak úgy elfelejteni, ahogy továbblépni se. Ő azt mondta, hogy majd elmúlik, én még mindig úgy érzem, hogy nem, legyen bármilyen kegyetlen is velem.
Egy ideig segít a fájdalom, segít annyira, hogy észhez térjek, hogy vissza tudjam szívni a sírást, hogy ő véletlenül se láthasson meg. Bőven elég lesz majd, ha a szobámba kiadom magamból a feszültséget, mindazt, amit most érzek, így jó pár harapás után rendbe szedem úgy nagyjából lelkivilágomat, majd folytatom a munkát, lassan tolva arrébb a futóférgeket, majd véve ki a halott állatokat a sok közül. A fájdalom mindig segít, segített apa és anya halála után is, bár kevesen tudják azt, hogy volt idő, amikor kárt tettem magamban. Most is bírom, elviselem, mint valami mazochista hajlamú lány, de ez is hozzám tartozik és most eszembe juttatják a régi időket. Talán még akad is valahol abból a krémből, amelyet a gyógyító írt fel az egyik ilyen eset után, amikor túl mélyre haladt egy bizonyos penge. Oh nem, nem vagyok öngyilkosjelölt, de volt idő, amikor nehezen viseltem dolgokat, de ezt a testvéreim soha se fogják megtudni, ahogy mások se, maradjon ez csak az én dolgom. Munkámból Piton szava emel ki, így hirtelen kapom fel a fejem, majd kezeim is kiemelkednek az akváriumból és most, hogy tisztul a tekintetem veszem csak észre azt, hogy milyen csúnyán is néznek ki egyébként szép mancsaim. Vérem lassan csöpög az állatokra, így hirtelen húzom el onnan, az asztal felé, miközben továbbra is csak kezeimet figyelgetem, végül pedig a felém közeledő férfire tekintek. Elégedett lehet, elég rendesen elintézett, jó ideig fognak még fájni a kezeim, így mindent megnehezítve, most pedig… talán össze kéne kapnom magam? A talárom felé sandítok, majd teszek arra pár bizonytalan lépést, de ekkor indul meg irányomba a férfi, ki most mintha engem fürkészne.
- Azt hittem, hogy addig kell maradnom, amíg az összes halott állatot ki nem veszem az akváriumokból. – szólalok meg végül, de egyelőre még mindig nem érek hozzá a taláromhoz. Úgy mondom mindezt, mintha Piton nagyon is kegyes lett volna a feladattal, amivel engem büntetett, mintha nem éreztem volna a fájdalmat, amit magam ellen vétettem. Megmondtam, hogy büszkén fogom viselni, bármit is mondjon majd nekem, hát most se fogja panasz elhagyni ajkaimat, de azért a köszönöm se.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-19, 23:29

Nem úgy tűnik, mint, aki fizikai fogást keresne a lányon, néha ugyan felpillant, de jelét se adja, hogy a lányon kívánná legeltetni a szemét, hogy bárminemű vágyai is lennének, bármi olyat is látna lelki szemei előtt, mik egy férfi és egy nő között történhetnek... Sőt, minden további nélkül hagyja szenvedni a lányt, had csinálja a kiadott feladatot. Persze, hogy ne tudná, mivel jár ez? Hogy ne tudná, hogy fáj, méghozzá pokolian, hiszen egy nagyon érzékeny területről beszélünk... De láthatóan nem érdekli.
- Ezt egyszer már hallottam, a kételyeim azóta is megvannak. - közli monotonon, de már fel sem pillant, érzékeltetve, mennyire nem hozza őt lázba ez a dialógus jelen pillanatban. Miért is tenné? Zavarba tudja hozni a lányt, megalázhatja, minden további nélkül, sőt, még a figyelmét is képes teljes mértékben kilendíteni, de miért kéne ennek fordítva is így lennie? Hiszen látható: ő gond nélkül foglalkozik a saját maga dolgaival Astrid jelenlétében...
S ahogyan a lány megáll felette, nos, az ráveszi, hogy felpillantson, és... Hogy gonoszabb legyen, mint eddig bármikor a konyhai eset óta. Hiszen oly egyértelmű, mire céloz, oly egyértelmű, hogy tudja azt is nagyon jól, hogy ezzel célba talál, mégsem türtőzteti magát a legkevésbé sem, sőt, utána sem adja a megbánás legkisebb jelét se. S a lány érezheti: még tán jól is járt, ugyanis a véres pergament még csak, hogy szóvá sem teszi... Egy hanyag pálcaintéssel tünteti el a nem kívánt pacákat a papírosról, s fordul vissza a feladatához, hogy újabb hosszú csend telepedjék hát meg közöttük.
És ezt a csendet csak akkor töri meg legközelebb, mikor úgy érzi, nagyjából idő van... Mintegy 1,5-2 órával a kezdés után, tehát.
- Mára elég lesz. - szól hát, s most már felpillant. Tán csak azért, hogy ha mást nem, végignézhesse, ahogy a lány, csupa vér kezeivel felölti a talárját... Akárhogy is, ő maga is feláll, papírjait összehajtva zsebre dugja, de tekintetét nem veszi le a lányról, ahogy megkerüli az asztalt.
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-19, 23:09

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Vagyok oly naív, hogy azt hiszem, a tanár talán kedvességből hozza szóba nekem azt, hogy mit is esznek ezek a lények, de természetesen hamar rá kell jönnöm arra, hogy ez nincs így. Tudom, hogy mivel tudnám jóllakatni őket, de nagyon úgy tűnik, hogy jelen pillanatban maximum a vérem és az ujjaimról lejövő bőr az, amely az akváriumukba jut. Fáj, nem is kicsit az, amit okoznak, mégse hisztizek rajta, tudom, hogy azt Piton még akár élvezni is tudná, én pedig nem akarok, hogy fogást találjon rólam… Vagyis ne olyan fogást, mint mondjuk a konyhában, amikor magához húzott… Ismét ezek az emlékek, a fenébe.
- Nem csak bemagolom a könyveket, hanem át is látom őket, tanár úr. – villantok rá egy angyali mosolyt, de szívem szerint sokkal több is kikívánkozna. Utálom, hogy lenéz, hogy így viselkedik velem, hogy megkeserítette az utóbbi bájitaltan óráimat is, amelyeknek az lett a vége, hogy már tényleg sikerült elrontanom egyes főzeteket, most pedig valószínűleg még több vérembe kerül majd a figyelmetlenkedésem. Na nem, lássa csak a férfi azt, hogy mit művelt, így sétálok oda elé, majd kerülnek mancsaim jegyzeteire, nem foglalkozva azzal, hogy azokat most bepiszkítom saját véremmel. A kérdésemre viszont nem éppen olyan válasz érkezik, aminek örülnék, ezek szerint sehol egy salátalevél, tehát kár is volt ide jönnöm… Az utolsó szavai viszont oly gonoszak és oly nagyon telibe találnak, hogy hirtelen meg se tudok szólalni.
- Nem is szokásom. – csak ennyit tudok kinyögni, ezt is igen csak nehezen, majd inkább visszafordulok ahhoz az akváriumhoz, amiben az előbb még válogattam. Ujjaim nagyon nem kívánják már azt, hogy ismét megérintsenek egy ilyen kis férget, így egyre lassabban veszem rá magam, hogy haladjak, de kitartok, de a fájdalom csak nem csökken. Remélem, hogy a gyengélkedőn majd adnak valami krémet, ami eltűnteti a sérülést, legalábbis hamarabb, mintha maguktól gyógyulna be.
Az idő telik, én pedig lassan a harmadik akváriumhoz lépek, egyre kelletlenebbül folytatva a dolgomat, miközben ismét eszembe jut az az éjszaka. Akkor más volt ez a férfi, sokkal kedvesebb, most pedig úgy csinál, mintha semmi se történt volna. Bár hallottam az utalást, de ez inkább csak az én kínzásomra szolgál, én pedig nem akarom ezt. Tudja, hogy mit érzek, hát hogyne tudná, beismerte aznap este, de akkor miért csókolt meg, hogyha ennyire nem érdekli? Ajkam picit megremeg, miközben fejem is lejjebb hajtom és kis időre kezeimet lazán bent felejtem az akváriumba. Nekem ez így nem megy, egy kész roncsnak érzem magam, egy szerencsétlenségnek, akivel csak játszadoznak, aki kapott egy kis szeletet a jóból, aztán úgy veszik el tőle, mintha meg se történt volna. Egy újabb harapás, amelyet most már lazán végig is nézek, sőt, hagyom, hogy tovább kóstolgassanak azok a férgek. Fel kell ébrednem az álomvilágomból, a fájdalom pedig segíthet, nem akarok könnyezni, nem akarom, hogy utat törjenek, így próbálom visszatartani, ami egyelőre siker, hiszen a fájdalom kezd visszarángatnia valóságba.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-19, 22:56

Nos, mindezt ő is tudja, nem véletlenül nehezítette meg a feladatot. Hiszen mi érelme van, ha bárki könnyedén kivitelezheti, erőlködés nélkül? Mitől lenne büntető jellege?
Na jó, a többi tanár talán adott volna kesztyűt. De ő nem olyan, mint a többiek, és ez így van rendjén.
Akárhogy is, szép lassan ő maga is elmélyed a papírhalomba, s csak néha szakítja ezt meg, hogy egy-egy röpke pillanatra felnézzen, leginkább csak azért, hogy felmérje, dolgozik-e még a lány, és persze, hogy ha mást nem is, de nagyjából jól van-e, illetőleg felméri, nagyjából hol tart. Az egyik ilyennél hangzik el ama bizonyos gunyoros megjegyzés is.
- Nem is kételkedtem benne, hogy ne tudná visszamondani a legendás lények és gondozásuk tankönyveit is fejből. - hagyja rá hanyagul, mintegy minősítve is ezzel a választ: bemagolt idézetek, nem több. Nem érdekli. Vissza a munkához...
A közeledő léptekre azért épp felpillant, de már késő, a két kéz ott landol az asztalán. Enyhén felvonja szemöldökét, kérdően, jelezve, hogy van itt valami, ami neki annyira azért tán nem tetszik, sőt mi több, ami azonnali magyarázatra is sorul emiatt. Tekintetét a lányéba fúrja.
- Bimba Professzornál, feltételezem. - közli ártatlanul. - Nem látom okát, hogy a halottak eltávolítása mellett etesse is őket, ez valamilyen kényszer kegyednél? Elárulom, nem kell mindig, mindenkit jóllakatnia. - teszi hozzá a lehető legpofátlanabb módon.
- Ámbár arra sem emlékszem, hogy lett volna arról szó, hogy felfüggesztheti a munkát...
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-19, 22:32

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]A kiadott feladat rendkívül egyszerű lenne, hogyha használhatnám hozzá a varázserőmet vagy legalább egy kesztyűt, amely könnyítene a dolgomon, de Piton megmondta, hogy ilyesmiről szó se lehet. Kézzel kell hát tennem azt, amit mondott nekem, én pedig bizonyítani akarok, ismételten, bár fogalmam sincs már, hogy miért. Teszem tehát a dolgom, egy rossz szót se szólva az miatt, hogy ujjaim időről időre egyre inkább fájnak, amelyet a kiszáradás és a harapások okoznak. Jobban koncentrálok a feladatra, mint bármi másra, így legalább ki tudom zárni a tanárt, ki kell őt zárnom. Mégis mitévő lehetnék? Nem tudom, hogy mit mondhatnék neki, hogy mit kéne tennem, hogy egyáltalán van-e értelme bárminek is, hiszen elég rendesen a tudtomra adta, hogy nem érdeklem, ez a feladat is arról árulkodik, hogy inkább fájdalmat akar nekem okozni, nem pedig kellemes pillanatokat. Végtére is, jobb ez így, inkább fájjon, minthogy tovább kavarogjanak az érzéseim… Az idő telik, fogalmam sincs, hogy mennyi ideje lehetek már itt, de az első akvárium már tiszta, ott már csakis élő futóférgek vannak, így a következőt csinálom jelenleg, most már sajnos a férfival szemben ácsorogva, mivel nincs nagyon más megoldás, amikor megszólal. Hirtelen nézek fel rá, mivel eddig olyan nagy volt a csend, hogy szinte ki is tudtam kapcsolni, de most csak kikapom kezeimet az akváriumból és úgy hallgatom a másikat, aki ezek szerint tökéletesen tisztában van vele, hogy nem éppen kellemes számomra az, amit csinálok.
- Tudom, hogy mivel kell etetni őket, de nem látok a teremben sehol se salátaleveleket vagy bármit, amivel elterelhetném az élők figyelmét. – jelentem ki határozottan, mivel én is tanultam ám róluk, nem vagyok teljesen kezdő. Végül összeszedem magam, majd elsétálva az akváriumtól Piton asztalához lépek, kezeimmel pedig kissé rátámaszkodom, mintegy véletlenül véres ujjaimmal az előtte lévő papírokat érintve.
- Ha már ilyen kedves feladatot bízott rám és utalt az ételükre, akkor elárulná, hogy hol találom? – lehet, hogy már ide van készítve, csak nincs szem előtt, tehát akkor mondja csak el bátran, hogy merre keressem és akkor folytatom a feladatomat tovább. Most viszont, hogy ismét ilyen közel vagyok hozzá nem távolodom el, engedek a szemkontaktusnak, amely ösztönösen eszembe juttat ismét mindent. A fenébe is!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-19, 22:23

Ő nem maradt távol az étkezésektől, sőt, arra külön odafigyelt, hogy a vacsorákon mindig megjelenjen, mielőtt bárki is a konyhában keresné esténként... És persze a saját óráin is megjelent, nem kerülte a lányt, sem a szemkontaktust, sőt, talán még jobban gyötörte őt az óráin, mint máskor. Jelét sem adta, hogy bármi is történt volna, vagy, hogy annak bármi következménye is lenne a kettejük viszonyában. Ezt erősítette meg a köszönésben is... Így kell lennie, így lesz jó.
Tompa biccentéssel veszi tudomásul, hogy a nő megértette a feladatát, s eztán ő is a magáé felé fordul: olvas, néha egy-egy dolgot mintha a papírra vetne. Csak néha pillant fel. Igaz, a lány vetkőző-számán azért elidőzik a tekintete, de mást nem tesz. Ezt követően ár csak ritkásan néz fel, egy-egy rövidebb-hosszabb pillanatra a lányon tartja tekintetét, majd ismét saját dolga felé irányítja figyelmét. Mivelhogy a lány nem szól, hát ő sem teszi, és láthatólag nem izgatja magát azt illetően, hogy esetlegesen a kiadott munka nem olyan kellemes és kényelmes, mint, ha iratokat kellene másolni.
De hát, megígérte, hogy valami testhezállót ad... Valami egyedit.
Így aztán mély közönnyel viszonyul a helyzethez, és hallgatással. S, hacsak a lány nem szólal meg, akkor hosszú, kínos hallgatás jön rájuk. Ki tudja, mennyi idő telik el ugyanis, mire legközelebb megszólal. Mintegy mellékes tényről, úgy beszél, hangja a végletekig unott és egykedvű.
- A fő táplálékukat növények adják, szükségtelen az önnön vérével etetnie őket, noha kétségkívül méltányolják a figyelmességét. Célszerűbb lenne a döglöttekkel foglalkoznia. - jegyzi hát meg, majd tüntetőleg visszafordul a munkájához, jelezve, több figyelmet egyelőre nem kíván a dolognak szentelni. Nem néz fel, nem röhög a markába, határozottan unottnak tűnik továbbra is, egykedvűnek: de persze ez nem jelenti azt, hogy ne lenne valóban szadista... A munka beszüntetéséről például egyáltalán nem ejt szót.
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-19, 21:56

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Fogalmam sincs, hogy mire számítsak ezen a mai napon, de az biztos, hogy egy falatot se voltam képes reggel enni, sőt, még a nagyterembe se mentem le, nehogy véletlenül is összefussak Pitonnal. Kerültem, amíg lehetőségem volt rá, amikor pedig a közös étkezések voltak, akkor se néztem felé. Most viszont itt vagyok, ahogy annak lennie kell, teljesen normális öltözetben, amelybe talán nem köthet majd bele és őszintén remélem, hogy értékelni valahol majd ezt a dolgot. Én szólalok meg először, köszöntve a férfit, kinek hangja mélyen zendül a sötét folyosón, én pedig próbálok mindenféle érzelmet mellőzni arcomról. Szóval ismét itt tartunk… McCaine… és természetesen magázás, mintha semmi se történt volna egy héttel ezelőtt. Mégis mire számítottam? Miben reménykedtem? Olyan, mintha meg se történt volna, nekem pedig ez most… mérhetetlenül rosszul esik. Más fellélegezne a helyemben és örülne ennek az egésznek, de én képtelen vagyok rá, valahogy nem ezt vártam, nem erre számítottam, így aprót nyelek, de egy rossz szót se szólok, csak kinyitom az ajtót, ahol egy rövid időre valóban megállok, de hiába a kérdés, egyelőre érdemi válasz nem érkezik. Belépkedek, majd lassan jobban körbenézek, amikor az ajtó becsapódik mögöttünk. Kissé összerezzenek, de a tanár felé nem fordulnék a világért se, viszont az némileg megkönnyebbülést eredményez, hogy a zár nem fordul, tehát nyitva marad az ajtó. Huhh... Míg Piton elhelyezkedik a tanári asztalnál, addig én csak egy picit közelebb lépek az egyik akváriumhoz, de csak akkor nézek felé, amikor kiböki, hogy milyen feladat is vár rám, és mint aki élvezi a dolgot, úgy jelenti ki számomra, hogy varázslat és kesztyű nélkül tegyem ezt. Ebből is látszik, hogy nem a feladat elvégzése a lényeg, hanem a szadizás, de én erre már tökéletesen felkészültem, már nem is aggódom ilyesmi miatt és nem vagyok egy hisztis lány, nem fogok sikítozni, mert hozzá kell érnem a döglött állatokhoz, inkább csak egy aprót biccentek a másiknak, miközben az akvárium melletti lavorra nézek, ahova bizonyára a döglötteket kell majd betennem.
- Értem. – csupán csak ennyit mondok, egy picivel se többet, majd hátat fordítva a férfinek kezdem el nézegetni a felhozatalt. Az a gond, hogy a talár túlságosan is belelóg mindenbe, így némi hezitálás után kigombolom azt, majd levéve magamról terítem azt egy üres székre. Nem nézek még mindig a másik felé, nem akarom, hogy célzásnak vegye, ez után pedig a pulóverem ujjait tűröm fel, könyökig és még egy hajgumi is kerül a hajamba. Én készültem, megmondtam. Így tehát már semmi se zavarhat meg a dologban, én pedig gond nélkül nyúlok bele az első akváriumba és csak egy másodpercre remeg meg kezem, ahogy a nyálkás lények hozzám érnek. Pillanatok alatt kapom ki az elsőt, minden gond nélkül és elégedetten ejtem a halott egyedet a lavorba. Piton ha azt hitte, hogy ezzel ki fog tudni szúrni velem, akkor nagyon tévedett! További pár darab csatlakozik a halotthoz, de a gond az, hogy minél többször érek hozzájuk ezekhez a lényekhez, annál szárazabbnak érzem ujjaimat, így egy pillanatra ujjbegyeimre tekintek, majd inkább kezet váltok egy rövid időre. A gond csak az, hogy ahogy fogynak a halottak, úgy az élők egyre jobban mozognak és amikor pont rosszul érek hozzájuk vagy rosszhoz nyúlok, akkor azért egy-egy harapással megjutalmaznak, amit halk szisszenés követ tőlem. A vérző ujjbegy kellemetlen és hiába cserélgetem időnként kezeimet, úgy tűnik, hogy nem csak kiszáradnak ujjaim, de rendesen hámlani is kezdenek, egyre érzékenyebbek lesznek és a harapások száma is megnő, így némi vér is kerül ebbe a remek szórakozásba, legnagyobb örömömre. Még csak véletlenül se jegyeznék meg semmit se Pitonnak, ezzel az egésszel ő tisztában volt, számolt vele… és méghogy nem szadista? Na meg egyébként is, miért hittem azt, hogy bármit jelentett neki az, ami a konyhában történt? Most mutatja ki igazán a foga fehérjét és jelenti ki számomra, hogy jobb, ha nem álmodozom, úgy sincs esélyem. Annyira felé fordulnék, akár csak egy pillanatra is, de mégse merek, nem akarok a szemeibe nézni, nem tudnék mit mondani, főleg akkor nem, ha szóba jönne mindaz, ami közöttünk történt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-19, 21:41

8 előtt nem sokkal indul el lakosztályáról a kijelölt terem felé. Még előző nap odavitette a szükséges eszközöket... Így ma már nem kell kapkodnia különösebben. Könnyed mozdulatokkal halad a teremhez, ő nem aggodalmaskodja túl a helyzetet, ami azt illeti, este is remekül aludt, köszöni a lehetőséget.
Ekkor hallja meg a közeledő lépteket, melyeket szinte azonnal követ is az üdvözlés. A lány felé pillant, és biccent felé.
- McCaine - üdvözli távolságtartóan, hivatalos formában. Eztán hagyja, hogy amaz előremenjen. Magában jól szórakozik rajta, mennyire zavarban van a lány, mennyire nem mer a szemeibe nézni, és mennyire... Adott most magára. Véletlenül sem vett fel nem illő darabokat, és véletlenül sem díszítette túl magát, mint, aki indokolatlanul tetszeni akar valakinek, vagy mint, aki indokolatlanul tojik az egészbe.
Piton a megszokott öltözékét viseli különben, de kisebb csoda is lenne, ha ettől eltért volna, igazság szerint. Következetes ő, na.
- Futóférgek. Befelé! - morran rá, ha az esetleg leblokkolt volna az ajtóban. Ő maga is belépdel, az ajtó csapódik, a halk kattanás elmaradása jelzi, hogy az ajtó nyitva marad.
Ő maga bentebb lépdel, leül a tanári asztal mögé: jól láthatóan ott őt várja már néhány papiros, alighanem ő azzal kívánja lefoglalni magát.
- A mai feladata az lesz, hogy eltávolítsa a döglött egyedeket az élők közül. Természetesen kézzel, varázslat nélkül... És nincs szükség védőkesztyűre. - teszi hozzá az utolsót szinte kaján élvezettel, majd csak int, kezdheti nyugodtan.
Szerinte pokolian jól van ez így, egyelőre.
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-19, 21:13

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Elérkezett végül ez a nap is. Félek, rettegek, szinte aludni se tudtam egész éjszaka, annyira rosszul érint ez az egész. Na nem a büntetéssel van bajom, egyszerűen Piton szeme elé nem merek kerülni, főleg nem kettesben maradni vele egy helységben azok után, ami a konyhában történt és ahogy azóta a tanórákon viselkedett velem. Annyira nem tudom hová tenni, ahogy szívemet se, mely majd kiugrik a helyéről és eszemmel ellentétben alig várja a találkozást, reménykedve benne, hogy ismét kellemesen fog alakulni minden. De hogy is lehetne ez így, amikor egy büntetőmunkáról van szó?
Piton időben szólt, hogy ne az ő szobájába menjek majd, hanem az alagsorban lévő egyik üres terembe, mely azért valamilyen szinten pozitív hír volt a számomra, így mégse ott kell vele kettesben maradnom. Az a csók… soha se fogom elfelejteni, még most is magamon érzem és elpirulok már csak a gondolatra is. Sokan furcsán néznének rám, hiszen egy fiatal, csinos lány vagyok, miért érdekel engem pont Perselus? Mindegy is, most nem szabad ezt gondolnom, muszáj kikapcsolnom és inkább arra koncentrálnom, ami vár majd rám. Még néhány lépcsőfok, majd már le is érkezem az említett emeletre, ahol automatikusan fordulok be az egyik sarkon, az üres terem elé, de túl hamar látom meg a professzort… Nagyon úgy néz ki, hogy egyszerre érkeztünk. Bár reggel 8 óra van, mégse vagyok fáradt, inkább feszült, de éber vagyok, az teljesen biztos.
- Jó reggelt! – bököm ki halkan, miközben egy zavart mosollyal köszöntöm a másikat, aki ha most felém néz, nem találhat kifogást öltözetemben. Iskolai egyenruhát viselek, tehát hosszú zoknit, szoknyát, felül egy pulóvert, ezeken pedig egy talárt, melyen a Hollóhátasok mintája díszeleg, hajam kibontva, most színes tincsek nélkül omlik végig hátamon, szemeimet pedig minimálisan kihúztam egy kis fekete szemceruzával. Ennyi pont elég, de a lényeg az, hogy megmutassam, hogy ez vagyok én igazából. Ahogy viszont az ajtóhoz érek, gondolom én nekem kéne előre mennem, így kezem a kilincsre téved, majd benyitok. Jobb is befelé nézni, mint a professzor szemébe pillantani, de valahogy egyáltalán nem erre számítottam.
- Futóférgek? – kérdezek rá értetlenül, miközben lassan a tanár felé fordítom csinos pofimat. Több akvárium is van itt ezekkel az állatokkal, de fogalmam sincs, hogy mi okból. Én igazából sok más dolgot elképzeltem már, de ilyen lényeket nem. Mi közük nekik az én büntetőmunkámhoz? Ismét inkább az állatokat kezdem el fixírozni, de jól láthatóan feszült vagyok, így minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy még csak véletlenül se kelljen Piton szemeibe néznem vagy akár közel kerülnöm hozzá, abba meg bele se merek gondolni, hogy hozzá érjek… pedig milyen jó is lenne, de már a gondolattól is mintha pirosabbá válna az arcom. Nem lesz ez így jó…

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 328

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-16, 10:02

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 185

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-14, 13:05




Egy italt?

[You must be registered and logged in to see this image.]


Beképzelt... istentelenül az és az ilyesmit nem igazán viselem túl jól. Nem tudom annyira jól elrejteni az érzéseimet, mint ahogy ő teszi, de azért igyekszem úgy tenni, mintha csak semmiség lenne és elviselném azt, hogy itt van, pedig legszívesebben... simán széttörném ripityára a fején a pezsgős üveget, de még a poharat is. Ahogy sejti túl sok mindent zárok el magamban, és teszek úgy, mintha nem érdekelne semmi, és pont ez az, ami miatt néha elpattan a cérna és jön a futóbolond verzió, amiért nem ritkán kapok kellemetlen büntetőmunkákat, mert képtelen vagyok visszafogni magam, hogy ne menjek neki valakinek, vagy rúgjam ki a szék lábat alól, ahogy nem régiben is megtettem egy kiskölyökkel. De beszólt... nekem pedig rohadtul nem tetszett a dolog.
- Hű, de félek... - szökik fel a szemöldököm, csak akkor nézek még csúnyábban, amikor elkapja a kezemet és képes kézcsókot lehelni rá. Már maga az érintés is olyan, amitől kiver a víz. Megdermedek az első pillanatban, aztán amikor már enyhül a szorítása erővel rántom vissza a kezem. Nem sokon múlik, hogy ne üvöltsek rá, hogy nincs joga hozzám érni, de végül nem teszem, mert eljut addig, hogy feláll és elhúz végre.
- Nevetséges vagy! - bocsánatért? Na persze, majd a jó fenéket fogok én bocsánatot kérni bármiért is egy ilyen iszonyatosan arrogáns bunkótól! Nagyon sokat hisz magáról, idegesítően sokat. Eszem ágában sincs elköszönni tőle, csak azt hallhatja, ahogy mérgemben utána hajítom a poharat és az csattan az ajtón. Még jó, hogy üvegből sem esik nehezemre inni. És ha netán keresni valami majd azt a poharat... hát teszek rá magasról. Magamhoz veszem hát inkább az üveget, a kézfejemet pedig percekig törölgetem a nadrágomba, hogy még véletlenül se maradjon meg még csak az emléke sem ennek a kézcsóknak. Elszáműzöm oda, ahol minden zavaró emlék rejtőzik, valahova a fejem leghátsó zugába.

//Én is köszönöm a játékot, remek volt! ^^ Utállak, vagyis főként a kari utál. Very Happy //


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-12, 15:26

Lioneah próbált úgy tenni, mintha nem érdekelné de biztos voltam benne, hogy a szavaim elértek a megfelelő helyre és üvegszilánkokként a szívébe fúródtak. Tipikus pszichológiai eset volt: próbálta mindennél és mindenkinél erősebbnek mutatni magát; sebezhetetlennek, megingathatatlannak, akit nem érnek el az ilyen és ehhez hasonló sérelmek. A gond csak az volt, hogy túl jól ismertem már ezt a típust és tudtam, az ilyen nők a legsebezhetőbbek belül.
Ezt megerősítendő úgy tűnt, éppen megfenyeget engem, amit viszont már kevésbé tűrtem jól. Egy pillanatra önkéntelenül megrándult a szám széle, de ennél több jelét nem mutattam annak, mennyire sért még a gondolat is, hogy egy magafajta gyenge leányzó bármi kárt tehet bennem, vagy akár csak elindulhat azon az úton... mintha valaha is felérhetne ahhoz, hogy valódi erő-összemérésre kerüljön sor köztünk.
- Az lesz a legjobb, ha nem fenyegetsz engem, McCaine. A saját érdekedben - mosolyogtam rá, majd elkaptam a kezét és egy gyors, de hideg és érzelemmentes csókot leheltem a kézfejére.
- Mint azt bizonyára te is tudod, úriember vagyok, még akkor is ha te nem vagy úrinő. Szóval ahogy kívánod, magadra hagylak - azzal felálltam és az ajtóhoz léptem. A kezem már a kilincsen pihent, mikor még egy pillanatra visszafordultam:
- A bocsánatomért pedig ne törd magad, felesleges lesz kérned. Spórold meg magadnak a következő megaláztatást - még egyszer búcsúzóul lenézően végigmértem, majd kiléptem az ajtón és becsuktam azt magam után. Épp ekkor szólalt meg a toronyban lévő hatalmas óra, mely vacsorára hívta a diákokat ezért csatlakozva a többiekhez én is felsiettem a nagyterembe magam mögött hagyva a szánalmas magányában iszogató leányzót, sőt nemsokára minden vele kapcsolatos gondolatot.

//Köszi szépen a játékot, őszintén remélem nem utálsz nagyon!...
még őszintébben viszont: remélem hogy azért de Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 185

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-10, 10:10




Egy italt?

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem vagyok jó részeg. Bár még nem ittam annyit, de folyamatosan kortyolgatok. Nem lesz az italtól vicces, és nem leszek bárgyúan kedves sem. Belőlem az alkohol csak rosszat hoz ki, csak ezt ő még nem tudja. És az alap rossz természetemmel együtt azért számítani kell rá, hogy ez a rossz... nagyon rossz tud lenni. Nem az a típus vagyok, aki lazán sérteget csak valakit és ő nem vesz fel semmit máskor sem, de majd meglátja, ha tovább kóstolgat, mert láthatóan az istennek se akar elhúzni végre.
- Tényleg azt hiszed, hogy érdekel, hogy mégis mit gondolsz rólam? - lesajnáló pillantással mérem végig, aztán csak megrázom a fejem, a falnak vetem és újabbat kortyolok. Hát rohadtul hidegen hagy, hogy mi a véleménye rólam. Nem vagyok eléggé becsvágyó, meg nem vagyok eléggé Mardekáros. Hát bocs... de oda ne rohanjak! Nem fogok megfelelni senkinek. Nem feleltem meg a nagyi elvárásainak sem, és a bátyáménak sem. Nem tettem azt sem, amit anya akart és azt sem, amit az a két fickó akkor pár éve... majd pont azt fogom tenni, amit egy ilyen pökhendi kis alak akar kicsikarni belőlem. Esélyes...
- Azt hiszed, érdekel? Nem akarok első lenni, de jobban jársz, ha a családomat békén hagyod. Nem tudsz semmit a bátyámról... senkiről sem! - nem vagyok ideges még... annyira, de akkor sincs joga a családom dolgiba beleszólni. Semmi köze hozzá és ha azt hiszi, hogy ezzel bármit is tesz ellenem, akkor rohadtul téved. Nem igazán érdekel, hogy ki hányadik a rangsorban. Sosem akartam olyan lenni, mint Nicholas. Az ő nyakába szakadt az egész kis nyomorult családunk. Engem leszámítva persze, mert én legalább nem járok folyton a nyakára, hogy oldja meg az életemet. És persze épp ezért jó eséllyel értem aggódik a legjobban, mert én vagyok az, aki a legjobban elszúrom az életemet, de az én döntésem, szóval mint mondtam senki nem szólhat bele, hogy mikor és mit csinálok.
- Baromi nagy legénynek hiszed magad igaz? - mérgesen szűkítem össze a szemeimet, ahogy szép lassan leteszem a földre magam mellé a poharat. Mint mondtam nem vagyok épp a legjobb részeg, sőt kifejezetten rosszat hoz ki belőlem, ha iszom, pedig ez még csak nem is volt eddig annyira sok. - Mondj még ilyen szépeket, aztán majd meglátjuk, hogy vajon mit tudok csinálni veled. Vajon meg tudsz-e sérteni, vagy egy idő után kiakadsz, ha rájössz, hogy nem megy? - karba fonom magam előtt a kezeimet, ahogy dacosan felvetem az állam és kicsit még közelebb is hajolok, hogy érezze, rohadtul nem érdekel az a felsőbbrendűség, ahogy ül ott a széken és az aurámba mászik. Tegye csak, nem izgat különösebben. Én nagyon jól meg vagyok itt, és nem hiszem, hogy találna rajtam fogást. Ha pedig mégis... majd meglátjuk, hogy akkor mennyire fog örülni, hogy ilyen marha nagy sikert ért el.


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-09, 20:22

A lány azt mondta, van benne tűz bár igaz ebben a tényben jelen pillanatban igencsak kételkedtem. Ezek után fenyegetni kezdett, mire felszaladt a szemöldököm. Talán mégiscsak van benne valami, gondoltam. Mégis, hogy merészeli? Ez a meggondolatlan, botor merészség eddig az egyetlen erény amit fel tudott mutatni és azt kell mondjam, ez is roppant karcsú. Mikor azt mondta, nem hiszi hogy minden Mardekárosban van becsvágy, bólintottam.
- Úgy értettem... a jobbakban - mosolyodtam el ismét gunyorosan majd állam megtámasztottam az egyik karomon, továbbra is közel hajolva hozzá mintha épp meghitt és bensőséges beszélgetést folytatnánk és nem egymást sértegetnénk - illetve helyesbítenem kell, mert csak egyikünk sértegeti a másikat, bár igaz nem kedvtelésből. A társalgás másik szereplője (jelen esetben nem jómagam) csak próbálkozik, míg egyre mélyebbre süllyed.
- Valóban, senki sem bukkant rád - továbbra is jól szórakoztam bár kissé zavart, hogy McCaine nem fogadta meg szívből jövő jó tanácsom, melyet mélységesen megbecsülhetne. A revansommal ezért igyekeztem olyan mélyre döfni, amennyire csak lehetett.
- Bár lehet, hogy a te helyedben ennyi idő után már más sem erőlködne. Ott a bátyád, McCaine, ő mindenben jó. Ő mindent jól csinál. És mindig ő lesz az első, mindenben. Te pedig... - lenézően néztem végig rajta - ... örökké csak a második maradsz.
Ez hogy ízlett, kislány? Reméltem hogy felébresztek benne annyi keserűséget, amely meghozza majd az áhított becsvágyát. Hogy többet akarjon ennél a szánalmas életvitelénél. Hogy felálljon és szembemenjen azokkal a dolgokkal, amik miatt most itt iszik titokban. Mikor azt mondta méltó saját magához, már csak helyeslően bólintottam ezek után. Igen McCaine, ehhez méltó vagy... a saját mocskodban dögönyözni, akár egy tenyészállat, egy tisztátalan disznó. Ismét megfenyeget, természetesen ennél több kell ahhoz, hogy megfutamodjak. A testsúlyom áthelyezem, némileg felegyenesedek, így ha meg is kísérli kirúgni alólam a széket, bár jóval erősebb és súlyosabb vagyok nála sem történhet semmi, feltételeztem. Különben sem hinném, hogy túl sok erő szorult belé (és nem csak azért, mert a szebbik nem képviselői közül való) - annál legalábbis biztosan nem több, mint hogy kicsit odébb taszajtsa a széket, akkor is ha mindent beled. Én pedig tökéletesen egyensúlyozva ülök majd rajta tovább, ugyanis elkövette a legnagyobb hibát: hagyott felkészülni és számítani a lehetőségekkel.
- Hát rajta McCaine. Próbáld csak meg, ha azt akarod. De utána persze viseld a következményeit. Ha elég felnőtt vagy már ahhoz, hogy a poharat emelgesd akkor máshol is annak kell lenned - villantak rá sötét szemeim ismét és vártam, hogy mit lép ezek után.
Vissza az elejére Go down
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 185

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-08, 19:27




Egy italt?

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem bírom ezt a típust... bár ez rossz megfogalmazás. Létezik olyan típus, akit bírok? Akit elviselek? Nem mondanám, de ezt a típust még annyira sem. Olyan baromira fent hordja az orrán, hogy legszívesebben erővel húznám le onnan, de annak nagyon nem lenne jó vége, a végén még beletalálnám törni a padlóba, vagy legalábbis megpróbálnám és általában az ilyesmiből sose jövök ki jól. Meglátjuk, hogy most meddig bírom türelemmel, mert láthatóan esze ágában sincs lelépni, pedig miért lenne valaki egyedül egy üres teremben, ha nem azért, hogy békén hagyják? Nem mintha meglepne, hogy ez a tény hidegen hagyja.
- Nem vettem magamra, csak közöltem a tényt. - rántom meg a vállam. Ah... önsajnálat, meg gyenge jellem, végülis talán mindkettő meg van bennem valamelyest, de azért nem mondanám magamról, hogy annyira szánalmas vagyok, csak épp rossz dolgok történtek velem, amit mindenki máshogyan dolgoz fel. Én éppenséggel így, cseppnyi agresszióval és egy nagy adag zárkózottsággal, de hát nem lehet mindenki olyan baromi erős és feddhetetlen, mint egyes nagyképű Mardekárosok nem igaz? Elhúzom a számat, amikor ezek után még széket is húz magának, hogy leüljön. Fel nem foghatom miért jó egyeseknek, hogy nem hagyják békén a másikat. Nem látszik rajtam eléggé, hogy nem vagyok rá kíváncsi? Vagy túlságosan is látszik és pont ezért nem akar eltűnni mi?
- Na majd gondolom, hogy megértően megvigasztalsz. - még fel is horkanok a végén kissé. Nem, ezt nem tudnám róla elképzelni, meg majd pont neki fogom elmesélni életem szánalmas történetét. Esélyes... vannak dolgok, amikről nem beszéltem soha senkinek, majd neki fogom szépen felvázolni, hogy miért is vagyok olyan, amilyen. Eszem ágában sincs. Kétlem, hogy ő nekem súgná meg a legféltettebb titkait. - Csak épp ehhez van kedvem, érd be ennyivel. - vagy ne, engem aztán nem izgat, úgyse húzza ki belőlem az infokat és kész.
- Tűz van bennem, csak nem úgy, ahogy elvárnád, de ha még sokáig cseszegetsz, akkor megmutatom, hogy milyen... Becsvágy meg ne mond már nekem, hogy minden Mardekárosban kötelezően van. - talán valaha volt bennem, és ez zavarta meg a süveget. Elég negatív a hozzáállásom, ha ez nem lenne Griffendéles lennék, mint a bátyám, de én ilyen vagyok, nem lettem az, és ahogy teltek az évek csak még inkább bebizonyosodott, hogy annak a szakadt sapkának jó eséllyel igaza van. Nem vagyok olyan, mint a testvéreim, én tökéletesen beillek ebbe a közegbe, maximum nem akkora az arcom, mint egyeseknek.
- Szóval azért kell aggódnom, mert rontom a nagy becsű Mardekár ház fene nagy hírnevét... Jó eséllyel senki se bukkant volna rám itt, szóval e miatt nem kell aggódnod. - nem járt erre senki, és amúgy se hiszem, ha mondjuk bekukkant ide egy jó érzésű Hugrabugos, akkor vagy sírva rohanna el, ha eleget piszkálom, vagy megértően magamra hagyna. Csak a saját házam beliek képtelenek megadni a szükséges intim szférát.
- Oh, hogy oda ne rohanjak! Én is méltó vagyok saját magamhoz, mivel ilyen vagyok, hozom is ezt a szintet. És most kotródj el, mielőtt ki találom rúgni véletlenül a székes lábát csak úgy jó kedvemben. - kezd nem érdekelni, hogy itt van, legalábbis olyan szempontból, hogy kortyolgatom tovább a pezsgőmet. De most komolyan, miért nem lehet hagyni, hogy belemerüljek az önsajnálatba hm? Ne mondja már nekem azt, hogy itt mindenkinek olyan rohadt tökéletes élete van... nem tudom elhinni.


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-07, 20:01

- Ez csak természetes - feleltem emelkedetten az udvariassággal kapcsolatos megjegyzésére, melyből bár tisztán hallottam a csöpögő gúnyt, nem láttam okát hogy magamra vegyem. Udvarias vagyok igen, ezt tudtam még akkor is ha ennek a lánynak egészen más elképzelése volt a megfelelő viselkedésről. De hisz elég csak ránézni... inkább nem ragoznám tovább. Felhorkantam, mikor azt mondta se nem ostoba, se nem gyenge jellem, majd kimért modorossággal és komótossággal reflektáltam:
- Nos, ez esetben nem is értem, miért vetted magadra... - csillantak meg a szemeim és tovább mosolyogtam. Egyre jobban szórakoztam főként, hogy McCaine bár próbálta megvédeni magát (bár mindezt a hozzá illő módon tette), eleddig egyetlen észérvet sem tudott felhozni mely mellette szólna, leszámítva azt a roppant gyerekes viselkedésformát, az önmagát sziklakő-keménységűként feltüntető sértődött lazaságot, melyet eddig is produkált. Mikor azt kérdezte, miért vagyok itt még mindig egyrészt, hogy kényelmesebben helyezkedjek el, másrészt pedig hogy ezzel is jelezzem: egyelőre eszem ágában sincs továbbállni, a közelébe húztam egy széket és kényelmesen leültem.
- Csak érdekelnek a miértek, mint az emberi természet kutatóját - válaszoltam - Elvégre, a háztársam vagy - ... még akkor is, ha messze alulmúlod ezt a kiváltságos címet, tettem hozzá gondolatban. A tiszteletreméltó, neves és történelmi Mardekár ház egyre gyakrabban adott otthont a hozzá hasonlóknak, bár igaz nem McCaine volt a legalja de ez koránt sem jelentette azt, hogy jobb véleménnyel kell legyek róla. Hisz mi okom lenne rá? A kirohanása csak újabb bizonyíték minderre. Előre láttam, mielőtt még megszólaltam volna hogy valószínűleg a szavaim leperegnek majd róla, a szívére csak pillanatnyi szeszélyes, sértődött de gyenge visszavágásai idejére veszi majd, mégis megszólaltam - túl jól szórakoztam ahhoz, hogy berekesszem ezt az érdekes beszélgetést. Ugyanakkor reméltem, hogy valamennyi megragad majd szavaimból s ha nem is most, de a közeljövőben eszébe jut s elgondolkodik majd rajta.
- Veheted nevelő célzatú látogatásnak, ha akarod McCaine. Mondd csak, miért is választott be téged a Teszlek Süveg a Mardekárba? Hol van belőled a tűz, a becsvágy? - kérdeztem miközben mérnöki pontossággal kiszámított, ugyanakkor látszatra a pillanat hevéből táplálkozó gesztikuláló mozdulatokat tettem - Tudod, hogy mit látok? Egy lányt, aki itt ül a földön mint holmi állat, pezsgőt vedel és az önsajnálat mocskában kíván dagonyázni egyedül... tényleg ez lennél te, McCaine? Vagy több is van benned?
Előre hajoltam, egészen közel, persze nem sértve meg az intim szféráját. Karommal combjaimon támaszkodtam, ujjaim összekulcsoltam magam előtt.
- Ha azt akarod, hogy elhiggyem, vagy hogy bárki ezen a világon elhiggye hogy valóban nem vagy gyenge jellem, el kell kerülnöd az olyan helyzeteket, amiket egyesek... félreérthetnek - valójában teljesen egyértelmű volt a látvány, mely a szemeim elé tárult de igyekeztem szavaim éléből elvenni picit. Tudtam, hogy McCaine sosem lesz tökéletes, a Mardekár ház sosem lesz büszke rá semmiért de szerettem volna, ha legalább látszatra közénk tartozik. Itt nincs helye a Weasley-féléknek, itt nincs helye a céltalanoknak, sem a bolondoknak. Jó lenne, ha ezt ő is megértené és úgy viselkedne, ahogy kell - nem énmiattam, hanem csak és kizárólag saját maga miatt. El sem tudtam képzelni, hogy nem szégyenkezne most, ha tükörbe nézne?
- Ami pedig Malfoy-t illeti, aki egy kicsit is kinyitja a szemét messziről láthatja, hogy nem vagyok a pincsikutyája. De ő legalább méltó saját magához - válaszoltam.
Vissza az elejére Go down
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 185

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-05, 14:50




Egy italt?

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Oh... állati udvarias vagy akkor. - az udvariasság nálam az lett volna, hogy amikor látja, hogy itt vagyok kegyedül nyugiban, akkor inkább szépen behúzza maga mögött az ajtót a kinti irányból persze és elhúz a francba. E helyett inkább feltételezi, hogy nincs annyi eszem, hogy elnyomjam majd az alkohol szagát és szóval tart, amikor marhára semmi kedvem sincs trécselni vele, főleg hogy ismerem már annyira, hogy úgyis a szavai nagy része sértések felé fog tendálni, de persze csak finoman és burkoltan, olyan úriasan, ahogy tenni szokta, amitől... komolyan hánynom kell. Még jó, hogy nem ittam annyit, hogy ez tényleg be is következhessen. Kétlem, hogy fogná a hajam, vagy ilyesmi, puszta jóindulatból.
- Én se vagyok ostoba és jellem gyenge sem, de te gondolom mindig csak azt csinálod, amit kell. - na erről beszéltem, és ez még csak nem is a burkolt sértések közé tartozik. Nem azért jöttem ide, hogy totál kiüssem magam, csak egyszerűen... most erre volt igényem, de ettől még nem vagyok ostoba, mert nem fogok lebukni és nem vagyok jellem gyenge, mert a testvéreim közül egyedül én voltam képes mindazt elviselni, amit kellett. Sasha fel sem fogja, Sarah meg úgy tesz, mintha semmi se történt volna, Nick pedig önkéntes igazságosztót játszik, várva, hogy mikor mehet a szüleink után ő is. Remek család... igazán remek! És akkor csoda, hogy nem meséltem még nekik soha arról... mindegy, arról senkinek sem mesélek.
- Most komolyan Zabini, mi a francért zavarod egyáltalán a köreimet? Unatkozol, vagy csak férges az almád és nem tudtad, hogy kinek add? - én nem vagyok olyan higgadt típus, mint ő, sose voltam. Van akinek ez megy, van aki meg olyan, hogy ha elszáll az agya, akkor egyszerűen neki megy a másiknak. Na én közéjük tartozom. Kész csoda, hogy még nem okoztam senkinek ténylegesen valamilyen durva fizikai sérülést, bár párszor nem sokon múlt.
- Majd pont neked öntöm ki a szívemet igaz? A legfőbb okom rá, hogy itt vagyok egyedül az az... hogy egyedül akartam lenni. Vágod, hogy ezt baromira akadályozza a jelenléted igaz? Miért nem loholsz inkább Malfoy nyomában, mint a többi pincsikutyusa? - egy pillanatra még a nyelvemet is kidugom, hogy rövidke lihegést mímeljek, csak kis odaszúrásként. Nem, én nem az a típus vagyok, aki csak finoman szurkál, meg burkoltan céloz. Én megmondom, amit gondolok és nem játszom a fene nagy kis királyfit, aki olyan fenn hordja az orrát, hogy kész csoda, hogy még nem akadt fenn a Nagyterem csillárján.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-04, 20:58

- Udvariasságból kérdeztem - vontam vállat válaszára, melyet újabb kérdésbe burkolt. Lassú léptekkel körbejártam a termet, körülnéztem mi minden található még itt, esetleg van itt még más is, amit rejteget? Nem, nem hiszem. Mikor azt kérdezte, én is kérek -e az italból, elmosolyodtam és megráztam a fejem. Ezt nem kérdezheti komolyan.
- Köszönöm, de nem. Se ostoba nem vagyok, se jellemgyenge - azzal visszasétáltam az ajtóhoz, becsuktam azt és oldalvást neki dőltem szemben a lánnyal, karjaim keresztbe fonva magam előtt. A laza attitűd, melyet most sugároztam felé is tökéletesen megkomponált mozdulatokból állt természetesen, a testbeszédem némi elzárkózásról árulkodott, ez persze nem volt meglepő részemről, hisz messze nem álltunk egy szinten. Ezt tökéletesen példázta az is, hogy míg ő továbbra is a földön ült, én magasan fölé tornyosultam.
Elkapta az almát, bár őszintén azt sem bántam volna, ha kevésbé ügyes és a kerek gyümölcs eltalálja őt. Ez is alátámasztotta volna az én igazam: az alkohol eltompítja az érzékeket, rontja a teljesítőképességet és nem átall az agysejteket is pusztítani. McCaine szinte vádlón vágott vissza, ami felettébb mulattató volt, egy lesajnáló mosolynál többel mégsem mutattam jelét annak, milyen jól szórakozom.
- Ez dicséretes, McCaine. Igazán... büszke lehetsz magadra az elővigyázatosságodért - dicsértem szavaimban szarkasztikus hangsúllyal, melyet még csak nem is próbáltam burkolni.
- De vajon mi oka lehet egy ilyen minden körülményre gondoló, okos mardekárosnak kora este arra, hogy elcsenjen egy üveg pezsgőt mint valami közönséges tolvaj és magában igyon, mint akinek sok a titkolnivalója? - szemeimbe gonosz csillogás vegyült, ahogy tovább folytattam az ironizálást. Persze ennél többet nem állt szándékomban neki "ártani", eszemben sem volt beárulni... az ilyenek előbb lebuktatják magukat, rám már semmi szükség nincs. Igazából egész őszintén érdekelt, mi lehet a gondja, bár nem voltam biztos benne hogy a sértéseim után elárulja. Ha nem, az sem baj; bár a legtöbben már igazán megszokhatták tőlem ezt a stílust.
Vissza az elejére Go down
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 185

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-04, 18:56




Egy italt?

[You must be registered and logged in to see this image.]


Miért nem lehet az ember nyugodtan egy üres teremben, ahová elvileg senki sem jár, hm...? Miért? Azért jöttem ide, hogy nyugalmam legyen egy kicsit, no meg senki se keveredjen az utamba, erre persze, hogy arra kell felfigyelnem, hogy nyílik az ajtó. És még csak nem is ültem messzebb, valami pad mögé, vagy valami, ahol nem nagyon látnak meg. Ennyi eszem lehetett volna. Nem, képes voltam majdnem az ajtóval szemben leülni a földre, törökülésben, nagyjából eligazítva a szoknyát, ami a rémes egyenruha része persze. A talárom a földön ledobva, mert az most marhára nem kell, a pezsgős üveg a földön pihen mellettem, a pohár pedig a kezemben. Felpillantok, és a tetejében ismerős arcot látok meg. Még jó, hogy nem valami másik ház prefije, mert akkor nagyobb eséllyel még valami remek kis levonást is bezsebelnék a házamnak, amire már volt példa és olyankor nem szoktak kitörő örömmel fogadni... vajon miért?
- Zabini... Tényleg reméled, hogy nem zavarsz, amikor tök egyedül iszogatok egy üres teremben? - szökik fel a szemöldököm. Ne mondja már nekem, hogy tényleg úgy gondolja, hogy ezek mellett nem zavar, hát jó, hogy zavar. Azért jöttem ide, mert nincs itt senki, de miután ide jött, így már... van.
- Miért te is kérsz? - a másik kérdésére nem is válaszolok. Annyira butának néz, hogy szerinte nem gondolok rá, hogy vigyázzak arra, hogy ha visszamegyek a klubhelyiségbe, akkor ne legyen egyértelműen alkohol szagom? Ennyi eszem azért van... de igazán kedves tőle, hogy persze ki se nézi belőlem. Nem idült alkoholista vagyok és még csak nem is sík hülye, szóval a gondolkodás még megy.
Az almáját ettől még elkapom, de csak azért, mert különben úgy talált volna fejbe, mint annak a rendje. Amúgy is mi van, ha már többet ittam volna, mint amennyit bírok, nincs meg a koordinációm és nem kapom el? Gondolom erre nem gondolt a kis észlény... mindenki tudja róla, hogy mekkora a mellénye, hát most nem azt mutatta, hogy van mire. - Kösz, de hiába nem nézed ki belőlem, de készültem. Van annyi eszem, hogy ne kockáztassak meg valami büntetést e miatt, vagy Malfoy haragját. - na jah, két ok miatt nem érdemes megszívnod, mert nem elég, hogy büntetőmunkát kapsz, ha nincs szerencséd, akkor még Malfoy is megszívat, mert hogy a Mardekár becses hírnevét merted rontani... Hogy oda ne rohanjak!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2014-10-04, 15:48

A folyosón sétálgattam, hogy kinyújtóztassam kicsit elfáradt tagjaim, elgémberedett lábaim. Hosszú órákon át foglalkoztam a házi feladatok tökéletesítésével, a Mágiatörténet esszét megírása után újra kezdtem, mert nem voltam vele száz százalékig megelégedve. Ami hozzám tartozik, ami az enyém vagy ami akár csak kapcsolatba hozható a nevemmel, annak tökéletesnek kell lennie - legalábbis, amit módomban áll az életben, így alakítom. Az egyik üres terem mellett elhaladva zajt hallottam meg. Biztos Hóborc az, gondoltam magamban. Vajon most épp milyen csínyt követ el, mellyel újfent az őrületbe kergetni mindannyiunk "kedvenc" gondnokát, Friccs urat? Benyitottam, de a kopogószellem helyett egyik ház- és évfolyamtársam találtam odabenn.
- Üdv, McCaine... remélem nem zavarok - mondtam, majd körülnéztem a szobában, felmérve a terepet. Nem rossz búvóhely, persze nem is túl jó. De bármit is csinál a lány, neki úgy tűnik megfelelő volt. Pillantásom ismét rásiklott és megláttam a mellette lévő üveget, kezében a pezsgőspoharat és ha nem csal a megérzésem, nem szőlőlé volt a tartalma.
- Egy pezsgővel bujkálsz? - vontam fel a szemöldököm, még egy kis mosolyt is megengedtem magamnak - Legalább van nálad valami, ami elnyomja majd a szagát?
A zsebemből elővettem a nálam lévő piros almát - tökéletes volt méretre, színre. A külseje hibátlan. Több, mint húsz percen át dörzsölgettem és fényesítettem, hogy tiszta és tökéletes, egyenletesen csillogó legyen mielőtt elraktam volna ebéd után. Nekem mindenből csak a legjobb kell. A lány felé dobtam miután lerakta a poharat, ő pedig elkapta.
- Szívesen - bólintottam még mielőtt megköszönte volna a nagylelkűségem.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Üres terem

Vissza az elejére Go down

Üres terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Elhagyatott edzőterem
» Edzőterem
» Meditációs terem
» Volangaard - Királyi csarnok
» Nijinsky Terem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Alagsor-