Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Griff & Jake
  Today at 20:29
Jacob Troops

ϟ Lance & Jade
  Today at 18:20
Lance Merrick







ϟ Graves & Cody
  Yesterday at 23:24
Graves Matlock
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Megan Smith
 
Calista Merrick
 
Luna Lovegood
 
Graves Matlock
 
Hermione Granger
 
Nox Djarum
 
Charlie Weasley
 
Shanna Griffin
 
Hayley Thornheart
 
Statisztika

Összesen 557 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Perselus Tobias Piton

Jelenleg összesen 32466 hozzászólás olvasható. in 3058 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Üres terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Draco Malfoy
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 742

TémanyitásTárgy: Üres terem 2014-09-28, 20:58

First topic message reminder :


Üres terem

A kastélyban is vannak elhagyatott szobák, amelyek egykor vendégszállásnak, dolgozószobának voltak kiakítva, ám a jelenlegi oktatási rendszerhez, és a diákok elszállásolásához nincsen rájuk szükség, tehát alkalmasint bármire használhatók. Bármire, annak ellenére, hogy ez igen tág fogalom. Bármi olyasmire, ami nem vét túlzottan a jó érzés ellen. Lehet itt gyakorolni, külön órákat adni, beszélgetni, és a titkos szerelmi légyottokra is kiváló hely, főleg ha a gerlepár bekulcsolja a termet. Csak arra kell figyelniük, hogy nagyon bezárkózni nem lehet, de hát a szükség törvényt bont. A termek a birtok parkjára nyílnak, tehát a kilátás is festői. A használaton kívüli termek polcain különféle könyvkötetek találhatóak, akad néhány fotel, és egy kisebb asztal.


[You must be registered and logged in to see this image.]





[You must be registered and logged in to see this image.]
mint a  félelmen
alapuló tisztelet.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Semmi sem
megvetendőbb,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://roxfortreloaded.hungarianforum.com

SzerzőÜzenet
Andrew Calver
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2016-02-22, 20:08




Végveszélyben
[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Olyannyira összeköt minket a vérmágia, hogy szinte egyszerre is alszunk. Az, hogy felébreszt az éjszaka közepén, eléggé bosszantó. Nem tudom, hogy mitől ennyire zaklatott, de mivel így nem fogok tudni visszaaludni érdemben, muszáj nekem is elfoglalni magamat, mert kiverte az álmot a szememből, és nem tudom csak úgy rákényszeríteni az akaratomat. Marad tehát a virrasztás, hátha előbb-utóbb az egyikünk komolyan beálmosodik. Mivel egyetemista vagyok, és saját szobám van az alagsorban, senki nem láthatja, hogy min ügyködök. Most éppen valami különleges köpenyt próbálok megvarnni, méghozzá mágiával kiegészítve. Frankón fog kinézni, belefűzök némi elemista specialitást is, tud lángokat kilőni az ujjaiból, és amolyan légies, nagyokat lehet benne ugrálni. Már ha egyszer kész lesz. Most azonban a varrogatás közepette azt érzem, hogy Gemma felgyorsítja a szívünket, még szinte kiabálást is hallok az elmémben, így felpattanok, és azon tűnődök, hogyan segíthetnék. A félkész ruházattal még sehogyan, lehet hogy nem is fog működni, így a saját kapucnis pulcsimra varázsolok egy torzító varázst, alakom elmosódik, mintha én is patrónus lennék, és követem a forrást, az irányt. A termek egyikében van, sőt, a lelkemben visszhangzik a kiáltás, amellyel engem hívott. Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd rám lesz szorulva. Kemény lány, nagy bajnak kell lennie, ha ennyire megijedt. Kiszámolom, hogy melyik teremben lehet, de nem ott nyitok be, hanem benyitok egy másikba, a szomszédosba, amely most üresnek bizonyul, kimászok az ablakpárkányra, és ott egyensúlyozom végig. Alakomba bele-belekap a szél, de muszáj, hogy bírjam ezt, hogy ha valami önjelölt bajnok akarok lenni, aki másoknak segít. Lényegében az éjszaka az én világom. Bárki is legyen bent, most megemlegeti, ha bántja a vértestvéremet. Egyetlen tűzcsóvával robbantom be az üvegablakot, s lépek be a terembe a szilánkokat félrerugdosgatva. Alakom vibrál a varázslattól, nem lehet látni, hogy ki vagyok, még kapucni is van rajtam. A hangomat én magamat változtatom el, gyorsan felmérem a félhomályban egymással farkaaszemet néző párost, és Morticiára fogom a pálcámat, amelynek végét lángnyelvek övezik.
- Add vissza a pálcáját, és húzz el... – Mormolom mély hangon, és felkészülök rá, hogy támadjak, még akkor is, ha netán a pálcámmal készülne valami szemétségre, én puszta kézzel sem vagyok lebecsülendő ellenfél. A törött ablakot már magam mögött hagyom, és szépen lassan leereszkedem az ő szintjükre, noha nem közeledem. Még...





[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]to gemma and the vampire[You must be registered and logged in to see this link.]


Vajon mi rejlik benned?
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Miért vagy te más?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2016-02-22, 16:35

[You must be registered and logged in to see this image.]
Morticia & Gemma

Talán igen máskor jobban meggondolom hová teszem be a lábamat, vagy azt, hogy hogyan. Előtte mondjuk körülnézek és ha már tuti, hogy üres a hely akkor sajátítom csak ki magamnak, de amíg nem vagyok benne holt biztos, addig nem kockáztatok. Most viszont tényleg nem lenne rossz olvasni, de nagyon úgy fest, hogy a szintén a helyemet bitorolni próbáló lány nem igen akarja feladni a helyet, fény tekintetében pedig láthatóan nem tudunk megegyezni az istennek sem.
- Az olvasás nem is, de ha aludni akarsz, akkor a fény zavar nem? - húzom el a számat egy pillanatra. Hát na, mintha nagyjából mindenbe szándékosan belekötne és nem értem, hogy ez neki egyáltalán miért jó. Simán rosszindulatú, vagy baromi rossz napja volt? Mondjuk miután kiderül, hogy szándékosan akart felgyújtani valakit... hát akkor már kezdem sejteni, hogy inkább az első verzió lehet a helyes. Simán rosszindulatú, pedig én nem vallom, hogy az ember születhet rossznak, abban is még most is hinni akarok, hogy a bátyám is menthető, csak még nem tudom, hogyan.
- Hogy én? Soha... te nem vagy... - majdnem befejezem a mondatot, de végül csak elharapom, pedig így gondolom. A csaj nem normális, valami rosszul van bekötve nála, hogy képes ilyet mondani és még komolyan is gondolja, mintha tényleg teljesen normális reakció lenne, hogy fel akarsz gyújtani valakit. Jesszus! Ez finoman szólva is nagyon durva.
- Semmi közöd hozzá! - csattanok most már fel, amikor még mindig tovább kérdezget a nyárról, meg a bátyámról. Ezek után nem csoda, ha pánikba esem, amikor a pálcámnak annyi, hozzá kerül és egyértelművé válik az is, hogy a lány vámpír. Egy vámpírral vagyok egy szobában, aki a tetejében még az ajtót is bezárja! Az biztos, hogy jelenteni kellene egy tanárnak, csak épp azzal azt is elmondanám, hogy kiszoktam éjszaka... nem jó ez így sehogy sem.
- Neked se jó, ha itt vagyok... Add vissza a pálcámat és... megyek. Különben... - nem tudom, halvány gőzöm sincs, hogy különben mit teszek, de ha visszakapom a pálcámat holt biztos, hogy a legerősebb fényvarázslattal fogok a képébe világítani, csak úgy hálából azért, mert ilyen kedvesen fenyegető volt. ~Andrew... Andrew segíts!~ - utolsó ötlet, mentsvár. Azt sem tudom, hogy működik-e egyáltalán. Vajon, ha megosztottuk a szívünket az mit jelent? Tudom, ha messze megy a birtokról, de vajon érzi, ha félek? Mert félek, rettegek, hiába próbálok lenyugodni. Ha próbálok üzenni neki, vajon megtalál és kinyitja azt az ajtót?

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonley.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Morticia Maganti
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2016-02-19, 21:13

to: Gemma

Rosszul tette, hogy mégsem maradt a szobatársaival, azt hiszem, legközelebb sokszor meg fogja gondolni, mikor hová megy. Például üres termekbe nem kellene gyanútlanul besétálni. Kíváncsi lennék rá, hogy ha ő lett volna itt előbb, és én jöttem volna később, akkor hogyan alakult volna a helyzet. Bár, akkor valószínűleg nagy eséllyel úszhatta volna meg a dolgot, mert ha meglátom, hogy itt világít, akkor biztos, hogy kifordulok az ajtón, és megyek máshová. Talán ez kellett volna, ahhoz azonban neki előbb el kellett volna indulnia, amíg még világos volt kint, mert én olyankor még a szobámban fetrengek. Aztán amint sötét lesz, elindulok. – Az olvasás mióta zavar bárkit is? Vagy te hangosan olvasol? Mert akkor még némítóbűbájt is kapsz tőlem ajándékba – jegyzem meg. Nem hiszem, hogy tényleg hangosan olvas, sokkal inkább a szobatársait is idegesíthette a fény. Érdekes, hogy az ő esetükben inkább lejön a hetedikről az alagsorba olvasni, nekem meg simán idevilágítana. Hát, ha már így van, akkor én is így fogok hozzáállnia dolgokhoz.
– Hát, nem sajnálom a szemedet, ha te se az enyémet – ma nem fukarkodom beszólásokkal, de szerintem igazam van. Mindenki azt kapja, amit megérdemel. Kétszer is felajánlottam az együttműködést, nem fogadta el. Igazán nem tehetek róla, de innentől kezdve meg sem próbálom megérteni. Tudtam, hogy nem fog szó nélkül elmenni a gyújtogatás mellett, úgyhogy magamban jót nevetve hallgatom a sopánkodását. – Igen, szándékosan felgyújtottam – ismétlem meg, csak hogy biztos legyen benne, nem hallotta félre. – Szerintem normális reakció volt… iszonyú idegesítő kis kölyök, te is megtetted volna a helyemben – jegyzem meg, még akkor is, ha nem igaz, de annyira kíváncsi vagyok, ehhez mit szól. Rájöttem, hogy igen szórakoztató dolog összezárva lenni vele ebben a szobában. Nekem legalábbis igen, az, hogy neki nem, számomra is egyértelmű, de csak egy estét kell kibírnia, legközelebb biztos nem mer majd erre járni, napközben meg simán elkerülhetjük egymást.
– Igen… hát tényleg nem futottunk össze valami sokszor, de ha már itt tartunk, őt többször láttam, mint téged. Te merre jártál? – faggatózom tovább. A bátyja látszólag nem a kedvenc témája, ezért direkt nem cáfolom meg azt, hogy nem ismerjük egymást. Valójában tényleg nem igazán futottam össze vele sem, vagy ha mégis, akkor se beszéltünk, szóval nem nevezném ismeretségnek, csak annyi, hogy tudom, kiről van szó. Én minden esetre kényelmesen üldögélek a székemen, és beszélgetős kedvemben vagyok, ő azonban nem úgy tűnik. Sajnálom, mert ilyenkor szerintem nagyon is kedves vagyok. – Kár… akkor olvass. Még fényt is csináltam neked – mutatok körbe, jelezve a félhomályt, amit varázsoltam. Én szívesen elüldögélek itt, nem zavarnám, és még csak kényelmetlenül sem kell éreznie magát miattam. – Dehogy adom. Legalábbis egyelőre nem – rázom meg a fejem. Mikor közelebb lép, rászegezem a sajátomat. – Mivel te most hátrányban vagy, jobb, ha nyugton maradsz. Vagy, a pálcád egy mozdulattal repül az ablakon. Mondjuk akkor kiengednélek megkeresni, de reggelig kutathatnál utána. – Talán ezt kellene tennem, mert az is szórakoztatóan hangzik.







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2016-02-10, 12:48

[You must be registered and logged in to see this image.]
Morticia & Gemma

Nem a bajt kerestem és még csak nem is a kalandot, egyszerűen csak nem akartam zavarni a szobatársaimat és azt sem, hogy engem zavarjon más. Hát ez utóbbi nem jött össze. Talán be kellett volna lógnom a közös társalgóba, ott legalább van világítás és máris könnyebb dolgom lenne, de így... Tény, hogy rosszul döntöttem, mostanra már beismerem, maximum a fene nagy büszkeségem nem igen engedi, hogy csak úgy lelépjek innen, hiába akarja annyira. Vagy talán nem is akarja, mert mintha kifejezetten jól szórakozna rajta, hogy ennyire nem bírom a sötétet és hogy enyhén szólva is rám hozta a frászt. - Csak nem akartam zavarni a szobatársaimat az olvasással és... azt sem akartam, hogy engem zavarjon más. - na igen ez utóbbi nem jött össze, de az ember amikor ugyan álmos, de nem tud aludni azért még sem biztos, hogy tökéletesen át tud gondolni mindent, ahogyan ez most nekem sem ment. Nem egy sötét üres teremben kell olvasgatni, vagy előbb jól be kell világítani, akkor legalább felmérem, hogy van-e bent valaki. Igen, a következő alkalommal biztosan így lesz.
- Relatív... talán, de az én szemem tönkremegy, ha félhomályban olvasok. - húzom el a számat egy pillanatra. Lehetséges, hogy az ő szemszögéből igaza van, de nekem akkor se tesz jót a félig sötétben olvasás, még ha neki ez nem is számít annak. Ő mondjuk eddig is gond nélkül közlekedett, én meg felrúgtam a széket, úgyhogy igen neki ez úgy fest megfelelő mennyiségű fény.
- Hogy... mi? Szándékosan felgyújtottad? Ez... ez nem normális dolog! - na jó itt már eleve rendesen elkerekedik a szemem. El sem hiszem, hogy ezt tényleg komolyan mondja és hogy csak úgy rezzenéstelen arccal arról beszél, hogy majdnem megölt valakit, még hozzá a mostohatestvérét. Rendben van, ha valakit nem kedvelsz, de azért nem ölöd meg, vagy nem próbálod meg felgyújtani. Hogy a fenébe csinálhat valaki ilyet? Na jó a kérdés butaság, hamar leesik, amikor én meg nekiesek. Vámpír... ezek szerint eleve gonosz és még vámpír is. Oh jesszus! Én pedig itt vagyok vele összezárva a félhomályban.
- A... a szomszédunk voltál, de nem ismertelek sose jól és... és a bátyám sem. - igaz? IGAZ? Nem ismerhette, ő nem volt ott a házban, vagy legalábbis nem emlékszem rá. Persze ez nem zárja ki azt, hogy esetleg mégis... mi van, akkor ha köze van a bátyámhoz és ahhoz a rémes három hónaphoz? Nem lehet! Felismertem volna... nem mondom, hogy mindenre emlékszem abból az időből, de nem mindenki volt ott, aki vámpír a világban, nem... nem hiszem.
- Nem akarok veled beszélgetni. - rázom meg a fejemet, és persze a pálcám nem kerül vissza a kezembe, bármennyire is szeretném. Persze valahol sejtettem, hogy nem lesz ez ilyen egyszerű. - Add... vissza! - nagyot nyelek, de közelebb lépek, főleg amikor kattan a zár. Ha visszakerül a kezembe a pálcám biztos, hogy szinte azonnal egy Lumos Maximát nyomok a képébe, hogy aztán el tudjak tűnni szépen innen. Jó ég! Mi a fenéért nem tudtam aludni rendesen?

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonley.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Morticia Maganti
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2016-02-07, 19:07

to: Gemma

Nem gondoltam volna, hogy ennyire fiatal még, jó, persze én sem vagyok öreg, de simán azt hittem, már ő is egyetemista. Abban igaza van, hogy nem lenne szabad itt mászkálni, úgyhogy remélem, egy életre elvettem a kedvét az esti túráktól, mert szerintem nem én vagyok az egyetlen vámpír az iskolában, és más nem biztos, hogy itt csevegne vele, hanem egyből rávetette volna magát. Úgyhogy sokkal rosszabbul is járhatott volna, bár az arckifejezést elnézve, és a hangját hallva nem ezen a véleményen van. – Az bizony nagy baj. Bár griffendéles vagy, nem vagyok meglepve. Ott feltűnően sokan gondolják, hogy jó ötlet éjszaka mászkálni. – A hangom nem kioktató, sokkal inkább gúnyos. Nem arról van szó, én is megszegtem néha a takarodó szabályt, de nekem vitális szükségleteim voltak, nem a kalandvágy hajtott. Azt hiszi talán, összevissza fecsegek mindenféle ostobaságot, pedig egyáltalán nem így van, csak épp azt mondom, ami eszembe jut. Így jutottam el nagyon rövid idő alatt a holdhoz. A vérfarkasos megjegyzésére felnevetek. – Na, igen. De egyikünk sem vérfarkas, úgyhogy semmi akadálya, hogy nézzük – jegyzem meg. Még szerencse, hogy nem vagyok az. Ha választani lehetne, ezerszer inkább ez, mint a vérfarkasság, azért azt nem olyan könnyű eltitkolni, és még szenved is az ember. Ezt azért nem olyan nehéz, legalábbis az átlag elől. Persze van, aki egyből kiszúrná.
– Relatív, hogy kinek mi erős. – Újabb bölcselkedő megjegyzés részemről, kezdem unni a dolgot. Eddig egész beszélgetős hangulatban voltam, most viszont már egyáltalán nincs kedvem hozzá. Gyorsan változnak a dolgok, ahogy az ő lelki egyensúlya is. Valahogy sejtettem, hogy valamiféleképp hatással lesz rá a gyújtogatós megjegyzésem, és hát olyan régen történt már, miért ne mesélném el?
– A mostohaöcsémre. Bosszantó egy kölyök volt mindig is. Egyszer aztán végleg elegem lett, és amikor a nevelőszüleim leléptek, fejbevágtam, belöktem a szobájába, jól fellocsoltam benzinnel, és meggyújtottam. Csak sajnos a nevelőapám otthon hagyott valamit, és még időben hívták a tűzoltókat. Néha nincs szerencsém – vonok vállat. Az engem ért következményekről egyelőre nem beszélek, nyilván voltak, de ahhoz képest egész jól megúsztam a dolgot. – Ha tervezel beárulni valakinek, csak nyugodtan, engem aztán… – Miért is érdekelne? Ilyen régi ügyek miatt maximum csak jól elkerülnek mások is messziről, nem mintha eddig nem tették volna. Mugli dolgok miatt a fene se fog elítélni, ha meg igen, megszököm. Ráadásul be sem zárhatnak a betegségem miatt, úgyhogy nyert ügyem van. Ezután történik egy kis közjáték, amiből egyelőre győztesen kerülök ki.
– Na, felismertél? – húzom félmosolyra a szám. Sokszor ugyan nem találkoztunk, de én sem így néztem ki mindig. A kérdésemre nem válaszol, amitől ezúttal eltekintek, de tényleg kíváncsi lennék, mi lett vele. Majd felhozom még később is. A felszólításán jót szórakozom. – Kellene? Vedd el – mosolygok kedvesen, talán túl kedvesen. Amíg nem szerzi meg, nálam marad, de kíváncsi vagyok, hogy a közelembe mer-e jönni. – Ahelyett, hogy inkább beszélgetnénk… Időm, mint a tenger – szólalok meg újra, és iszonyúan élvezem a helyzetet. A saját pálcámmal az ajtó felé intek, jól hallhatóan kattan a zár. Innen csak az ablakon keresztül távozhat.







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2016-02-05, 20:44

[You must be registered and logged in to see this image.]
Morticia & Gemma

Furcsa lány annyi szent, ezt eddig is tudtam, de egy sötét teremben kettesben lenni vele még inkább hátborzongató, még ha van is fény a pálcám végén, de nem olyan erős, mint aminek ő titulálja. Bőven van azért körülöttünk sötét is, ami még mindig hátborzongató, főleg hogy közben furcsaságokról beszél és nem arra válaszol, amit kérdezek. Így azért elég nehézkes valakivel kommunikálni rendesen. Szorongatom a pálcámat és komolyan azon jár az eszem, hogy inkább mennem kellene és keresni mondjuk egy másik termet, ami üres.
- Hetedikes vagyok, én elvileg... nem jöhetek ki ilyenkor. - rántom meg a vállamat. Na igen ez is kiderült, bár szerintem eddig is tisztában volt vele, szóval olyan mindegy nem? Nem szabadna itt lennem, még sem az volt az első dolga, hogy bemártson a tanároknál, hanem az, hogy megpróbáljon lebeszélni az olvasásról, vagy lehetőség szerint inkább arról, hogy fényt varázsoljak, pedig eszem ágában sincs eloltani a pálcámat, főleg miután még a holdról is beszél, meg az elviselhetetlen napfényről. Kellemetlen gyanú kezd el a gondolataim közé furakodni, de egyelőre elhessegetem. - Igen... végül is szép, csak a vérfarkasok nincsenek oda érte. - teszem még hozzá, de nem ez a lány nem lehet vérfarkas. Akkor másképp festene, mármint... a teliholdak alkalmával biztosan érzékelni lehetne rajta, hogy valami nincs rendben vele. Más viszont lehet... vagy fényérzékeny, vagy... Nem, erre nem akarok gondolni.
- Kevésbé erős fényben is lehet olvasni, de ez eleve nem erős. - húzom el a számat egy pillanatra. Eszem ágában sincs hátba támadni, mégis csak egy diáktársam, hát mégis miért tennék ilyet? Ettől még viszont nem félek tőle kevésbé, vagyis... nem is arról van szó, hogy félek tőle, inkább tartok. Van benne valami igen furcsa, ami ezt indokolttá teszi és egyelőre még nem akarom elfogadni, hogy mi lehet az, főleg ezzel a fenyegetéssel, amire inkább nem reagálok. Ha nekem támadna azt azért lereagálnám, amúgy is a kezemben van a pálca, neki pedig elő is kellene vennie a sajátját nem igaz? Bár amilyen gyorsan az előbb a hátam mögé került...
- Micsoda? Kire gyújtottad rá majdnem a szobáját? - jól van itt már szorosabban fogom a pálcámat. Azért ez már baromira nem vicces, főleg hogy eléggé komolyan is mondja, hogy rágyújtotta valakire majdnem a szobáját. Nem igazán értem, azt meg főleg, hogy mi a fenének vág fel ilyesmivel. Mi van, ha elmondom valakinek? Attól nem fél? Bár ahogy nézem nem fél ő semmitől sem, én pedig pont e miatt nem akarom halványítani a pálca fényét. Eszem ágában sincs saját magamnak rosszat okozni, mennem kellene inkább. Talán meg is tenném, ha nem botlanék meg és esnék felé. Ez még a kisebbik baj, utána még ugyanúgy távozhatnék, de a pálca kirepül a kezemből, én pedig a földön kötök ki, mégpedig úgy, hogy most már pontosan tudom, hogy micsoda valójában. És a szomszédunk volt! Elkerekedik a szemem, ahogyan ez is leesik. Mi van akkor, ha van valami köze... A bátyámat említi, amitől még levegőt venni is alig merek. Sötét van, félhomály, az én szememnek szinte sötét és felettébb zavar is, az meg főleg, hogy nála van a pálcám.
Nagyot nyelek és ezúttal én vagyok az, aki nem válaszol a kérdésére. Van egy bátyám, tudja hogy van egy bátyám, ha jól sejtem, én pedig érzem, ahogyan a hideg veríték békésen csorog végig a gerincem mentén. A kezemet nyújtom felé tisztes távolságból miután felálltam végre. Az ujjaim enyhén reszketnek, de próbálok magamba erőt sugározni. Még nem tudom, hogy ez ér-e valamit, de nem omolhatok össze itt. Kell a pálcám és el kell tűnnöm a közeléből. - Add... add vissza a pálcámat! - felszólítom. Bár erőteljesebb lenne a hangom! Bár olyan határozottan tudnám kimondani ezt most, ahogyan a fejemben hangzik, de nem megy. A hangom gyenge, szinte reszket, ahogyan az ujjaim, bármennyire is koncentrálni igyekszem, hogy a dolog abbamaradjon.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonley.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Morticia Maganti
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2016-02-04, 10:36

to: Gemma

Ó, az első két év… szinte már nem is emlékszem rájuk, csak arra, hogy amikor bárkivel szóba állok, mind azt hiszik, hogy én harmadikban jöttem a suliba. Pedig itt voltam már előtte is, csak akkor még nem így néztem ki. A hajam barna volt, nem sminkeltem magam, átlagos ruháim voltak, sőt, én magam is nagyon átlagosan néztem ki, és tényleg nem emlékszik rám senki azokból az időkből. Mire a titkok kamrájás eset történt, addigra már ilyen voltam, és már azt is tudtam, hogy nem vagyok mugliszármazású, nem volt hát mitől félnem.  Annyira mégsem tetszett az az időszak, mert akkor sokkal erősebb tüneteim voltak, gyógyszerek nélkül, és mindenkibe állandóan belekötöttem, ott okoztam kellemetlenséget, ahol csak tudtam. Persze soha senki nem hiszi el rólam, hogy mindezek nekem nem okoznak élvezet, és szívesebben élnék normális életet, pedig így van. De ha valami nem megy, akkor nem megy, és mivel nem tudok ellene mit tenni, nem tudom megakadályozni az idegrohamaimat, se semmit, ez valószínűleg sokáig így fog maradni. Amíg ki nem találják, hogy gyógyuljak meg.
Tudtam, hogy fel fogja kelteni az érdeklődését a félbe hagyott mondatom, ezért elmosolyodom, de egyelőre nem válaszolok a kérdésére, hanem másról kezdek el beszélni. – Szerintem nagyon hangulatos este az iskola… Nem tudhatod, mi vár rád egy sötét sarokban. Csak mész, van aki, azt képzeli, övé az egész hely, aztán belesétál a véres báróba. Az a legjobb – nevetek fel, majd az ablakhoz állok. – Szereted a holdat? Szerintem jól néz ki. Ilyenkor legalább nincs az az elviselhetetlen napfény – csevegek tovább, látszólag teljesen összefüggéstelenül, és a megkezdett mondatomra vissza se térek.
– Nem kell az olvasáshoz erős fény, Gemma – folytatom, még mindig háttal neki, az ablaknál. Tesztelem, képes lenne-e hátba támadni, ha már itt vagyunk. Biztos szívesen szabadulna meg tőlem, hogy egyedül lehessen, vagy lehet, hogy már egyedül se akar lenni, hanem inkább visszamenne a klubhelyiségbe vagy a szobájába. – Szerencséd, hogy nem mondtad végig. Kirepülnél ezen az ablakon. Végülis, seprű nélkül is lehet, de nem kezdőknek ajánlott. – Lehet, hogy fenyegetésnek hangzik, pedig valójában csak úgy mondom. Most nem vagyok abban az állapotban, hogy bárkit kihajítsak, inkább csak beszélek, és figyelem, mennyire veszik komolyan. Hallom a hangján a beletörődést, és azt is, hogy nem nagyon zavarná, ha tényleg felhoznám a dolgot legközelebb. Én inkább azon törném magam, hogy ne legyen legközelebb. De amilyen szerencséje van, biztos nem fog engem megúszni.
A kérdésemre tuti nem számított, vagy arra, hogy ennyire direkt kérdezek rá, de minek finomkodni? Ha rossz dolog is történik, el lehet azt mondani. Jó persze, azon nem lepődök meg, hogy nekem nem mondja el, de megkérdezni attól még meg lehet. – Szóval családi tragédia… nálam is történhetett volna egy. Történt is majdnem, csak időben hazaértek a nevelőszüleim. Pedig már majdnem rágyújtottam a szobáját – fordulok meg nosztalgikus mosollyal. Most már látni szeretném a reakcióját, amit a történeteim váltanak ki belőle. De minden igaz, amit mondok, tényleg megtörtént.
– Nem? Pedig nem nagyon lesz más választásod. Egyezséget ajánlok, illik elfogadni. Ha nem, akkor a kezembe veszem a dolgokat… – kezdem, de szinte be sem kell fejeznem a mondatot, mert elesik, és épp, hogy el tudok ugrani előle. Gyors reflexeim vannak, mióta megharapott az a vámpír, de azt nem tudom elkerülni, hogy ne érjen hozzám. Tudtommal nincs áram vezetve belém, a viselkedése kicsit mégis megváltozik ezután. Mivel sötét van már, leveszem a napszemüvegem, mert így már nagyon jól látok. Meg is találom Gemma pálcáját, ami hozzám sokkal közelebb van, mint hozzám, úgyhogy felveszem. A sajátommal varázsolok egy kis félhomályt, hogy lássa, milyen kegyes vagyok.
– Van neked egy bátyád, nem? – térek vissza a beszélgetéshez, mintha nem történt volna semmi. Leülök a székre, és onnan nézem. Nem tudom, mi ütött belé, de majd csak kikotyogja.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2016-02-01, 16:43

[You must be registered and logged in to see this image.]
Morticia & Gemma

Utálom, hogy ilyen lettem és hogy mindez a bátyám miatt van. Nem volt ijedős régen, auror akarok lenni, erre... Egy kis sötét és egy hang az árnyak közül engem pedig máris kitör a frász. Kiborító egy állapot! Pedig mégis csak az iskolában vagyunk, ahol nem igazán érhetne komoly baj, na persze... az első években ezt gondolja az ember, aztán rájön mekkorát tévedett. Az én első évem is könnyedén zajlott, aztán jöttek a húzósabb dolgok, mint az a baziliszkusz dolog... amiről persze kb. semmit se tudtam, ahogyan mások se nagyon, viszont azért a jelek eljutottak mindenkihez, mint a véres felirat a falon és a kővé dermesztett diákok. Hát nem mondom, hogy zavartalan évek voltak, azóta viszont egészen lenyugodott minden, de hogy ne legyen minden olyan békés jött a bátyám ügye, aztán a hab a tortán Andrew és a szívmegosztás... Hát nem mondom, hogy valami jól állok mostanában, ezért tör ki a frász a sötétben ólálkodó Morticiától, még ha nem is szándékosan ólálkodik, bár mintha kifejezetten élvezné azt, hogy jól rám ijesztett.
Várom a felvitt hangsúly miatt, hogy mi is lenne vicces annyira, de végül csak nem derül ki, viszont még mindig jobb, ha beszél, mintha csendben osongál a hátam mögött, szóval nem hagyom annyiban. - Mi lenne vicces? - gondolom, ha nem lennék itt, nekem meg, ha ő. Keresnem kellene egy másik üres termet? Az a baj, hogy annyira nincs sok, főleg olyan, ahol le is lehet ülni és nem valami poros, dohos raktárhelyiségféle inkább.
- Fény mellett tudok olvasni, de... miért zavar annyira egyáltalán? Ez csak egy Lumos, nem olyan erős, mint a Lumos Max... - elharapom a mondatot, mert leesik közben, hogy a kezemben ott van a pálca, ha kicsit erősebben mondom ki az igét, mint kellene a végén még létre is hozom azt a durva fényesőt és akkor lehet, hogy két kézzel esik a torkomnak, hogy miért akarom kiégetni a retináját, még ha nem is lenne szándékos, de hogy lejjebb vegyem a fényt... Ki nem állhatom a félhomályt mondtam már? Igen... biztosan ezerszer.
- Jól van, nem várom. - egy pillanatra húzom csak el a számat, hiszen érzem én nagyon jól ebben a mondhatni rejtett fenyegetést, miszerint ő is fel fogja majd emlegetni, ha arra kerül sor, csak hogy beégessen vele. Nem érdekel, amúgy sem izgat annyira mások véleménye és nem is biztos, hogy hisznek majd neki. A nyílt rákérdezés azért elég rendesen letaglóz. Na ez az, amiről eszem ágában sincs beszélni vele. Senkinek se mondtam el, nem hogy pont neki, aki nem éppen a legszimpatikusabb valaki az életemben egyelőre.
- Családi... tragédia. - ennyit mondok ki végül, és nagyon remélem, hogy nem kérdez bele bővebben. Ha meg is teszi, nem valószínű, hogy részletesebben is ki fogom fejteni, hogy a bátyám bekattant és lemészárolta a szüleinket, hogy aztán engem a pincébe zárjon és... Nem, erre még gondolni sem akarok. Egy pillanatra még a szememet is lehunyom, hogy eltűnjenek a gondolatok, amiknek most nem akarok teret engedni, csak a hangja az, amire újra kinyitom a szememet. Még mindig a fény a gondja, nekem pedig pont arra lenne szükségem.
- Én nem igazán bírom a félhomályt sem. - nem igazán tetszik, hogy lejjebb kell vennem a fényt, bár talán ez jobb, mint ha teljesen várná, de... a kevés fény se ébreszt bennem jó emlékeket sajnos. Aztán pillantok csak le a könyvre, és kicsit közelebb lépve hozzá nyújtanám felé, de addig már nem jutok el, mivel a lendület és a földön lévő akármi, amiben elakad a lábam együttes erővel eredményezi azt, hogy előrebillenek és ha csak nem annyira gyors, hogy elugorjon előlem, akkor ráesem, de ha el is esem mellette, akkor is van rá esély, hogy hozzáérek. Ez az egész két okból kifolyólag jelent gondot. Az esés miatt a pálca kirepül a kezemből és a földön kikötve szépen lassan halványul a fénye, én pedig azonnal megérzem a medálomból áradó rezgéseket, ami tudatja velem, hogy a lány, aki annyira nem bírja a fényt... miért is nem bírja a fényt. Nem csoda, hogy a földön maradok és pánikszerűen kezdek el négykézláb kutatni a földre hullott pálcám után azzal a határozott céllal, hogy most tényleg egy Lumos Maximát nyomjak a képébe, csak épp ehhez meg kellene találnom a pálcámat.

//1-5. Nincs meg a pálca.
6. Meg van a pálca.
Gemma Carlyle carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
[You must be registered and logged in to see this image.]
//

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonley.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Morticia Maganti
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2016-01-28, 22:01

to: Gemma

Nem tudom sajnálni azokat, akik egy kis szellőtől is képesek megijedni. Rossz napjaimban kiváló alanyok nekem, mert amíg csak ijesztgetem őket, addig sem bántok senkit. Meg a legszórakoztatóbb olyanokra ráhozni a frászt, akikre lehet is, annak semmi értelme, hogy valaki nem ijed meg. Az csak felidegesít. A megjegyzésemre jól visszavág, legalábbis nem számítottam rá, hogy tovább csevegünk. Azt hittem, hogy elszalad, vagy valami, és akkor megint nyugalom lesz a teremben. Na de ha már így alakult… én sok mindenre nyitott vagyok, elmenni még később is elmehet, addig legalább kiderül, hogy tényleg otthonról ismerem-e. Otthon… kiverhetném már a fejemből, hogy ne nevezzem otthonomnak azt a helyet, hiszen végre máshol lakom, ahol nincs ott az a borzalmas kölyök, sem a borzalmas orvosok, ahol azt csinálok, amit akarok, és nem idegesít senki.
– Meglehet… nem vagyok általában vicces kedvemben. Sőt, soha. De tudod, mi lenne vicces? – kezdem elgondolkodva a mondatot, de végül nem fejezem be. Már elfelejtettem, mit akartam mondani. A rövid távú memóriámmal is gond van, nem csak a hosszúval, általában váltakozik, hogy épp melyiket tudom jobban használni.
– Olvasni? – tágulnak ki a szemeim még jobban egy hördülés kíséretében, majd hitetlenkedve felkacagok. – Nem mondod, hogy te olvasni jöttél egy tök sötét terembe… Mindegy is, nyugodtan elolthatod, mert amíg én itt vagyok, addig biztos nem lesz itt semmilyen olvasás. – Nem fenyegetésnek szánom, hanem csak úgy megemlítem, mert hát elég morbid helyzet lenne, ha én ott ülök az asztalon, ő meg itt olvasgat. Nem is bírnám ki.
– Aha… Mondjuk sejtettem… De ha már kimondasz egy ilyen hülyeséget, ne várd, hogy aki hallja, ne emlegesse fel. – Ha legközelebb találkoznánk, akkor is tuti fel fogom hozni, remélem, társaságban lesz, hogy más is hallja. Feltéve persze, ha megmarad az emlékezetemben. A neve ismerősen cseng, valahol már hallottam, és be is ugrik, mikor hozzáteszi, hogy szomszédok voltunk.
– Áh, igen… emlékszem. De aztán gyorsan elköltöztél onnan, mi történt? – teszem fel mindenféle gátlás nélkül az indiszkrét kérdést. Nem én hoztam szóba a dolgot… Azt tudom, hogy történt valami sötét dolog, meg valami meg is jelent az újságban, de nem tudom felidézni.
– Én meg a fényt nem bírom, úgyhogy egyezzünk ki félhomályban – rántom meg a vállam. – Az van középúton, és akkor a pálcád is használható marad. – Kevés fénynél is lehet olvasni, de ez a jelenlegi akkor is túlzás, lassan könnyezni kezd a szemem, ha nem oltja el a pálcáját. – Mit akarsz olvasni amúgy? – teszem fel a kérdést, amire eddig is kíváncsi voltam, csak más dolgok kerültek előtérbe. Én csak nagyon ritkán olvasok, mert általában semmi izgalmas könyv nem kerül a kezembe, de az eddigi reakciójából ítélve nem hiszem, hogy ő meg pont azt hozott volna. Kár volt megkérdezni mégiscsak.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2016-01-26, 21:18

[You must be registered and logged in to see this image.]
Morticia & Gemma

Na jó rendesen a frászt hozza rám a csaj, pedig alapjáraton nem vagyok egy ijedős... na jó, de az vagyok, főleg újabban. Inkább úgy mondom, hogy régebben nem voltam kifejezetten ijedős típus, de sajnos újabban már nagyon is, főleg akkor, ha valaki a sötétben lep meg csak így a semmiből, mert isten bizony nem láttam és még csak a hangját se hallottam, hogy mozgott volna és olyan gyorsan került mögém, hogy már ettől is csupa rossz érzés kerít a hatalmába. A fenébe is! Nem lesz ez így jó, hogyan leszek kiváló auror, amikor az akartam lenni? A végén mehetek már eleve valami íróasztal mögé, mert már most nincs normális idegzetem az ilyesmihez, nem hogy akkor, ha még élőben is kapok valami jó kis fekete levest.
- A tiéddel, ha még suttogsz is. - mintha csak direkt akarná rám hozni a frászt, pedig ismerős az arca és ha én ismerem, akkor gondolom ő is ismer engem, bár lehetséges, hogy csak a remek memóriám az oka, neki viszont nincs ilyen jó, ez is benne van a pakliban. A pálcámra pillantok, amikor a szeme kiégetéséről beszél, de hát na fény nélkül nem igen tudok olvasni és egyébként is a frász tör ki a sötéttől. - Bocs, de sötétben nem igazán tudok olvasni. - nem is értem, hogy miért hunyorog ennyire, amúgy se tolom a pálcát szándékosan a képébe és nem olyan veszélyesen éles a fénye, de nekem kell ennyi, hogy ne essem teljesen pánikba, vagy mondjuk ne hasaljak el egy kósza széken, hiszen így is sikerült lekoccolnom egyet, ahogyan ezzel továbbra is szándékosan húz láthatóan. - Jó hát... nem gondoltam komolyan, hogy a szék válaszol is. - húzom el a számat, mintha szándékosan piszkálna még ezzel is. Fura egy lány, amúgy is miért ült itt bent egyedül a vak sötétben, mert én legalább olvasni jöttem, valami hasznosat csináltam, de ő a tök sötétben ücsörgött, aminek az okát még most sem igazán értem. Nem is reagálok a kérdésére. Hát persze, hogy rám hozta a frászt, de ez már amúgy is jól látszott, nem kell még külön rá is erősítenem azt hiszem.
- Gemma. Ha jól tudom... szomszédok voltunk... egy időben. - én már nem lakom ott és tény, hogy nem sokszor láttam fényes nappal az utcán, inkább csak késő eset, és akkor is ritkán, ő pedig talán nem igazán vett észre és persze nem mutatkoztunk be egymásnak, csak innen a suliból tudom a nevét, mert innen azért sokakat ismerek és sokaknak szoktam időnként utána kérdezni, főleg akit még a szomszédból is ismerek.
- Bocs, de nem bírom a sötétet és olvasni jöttem... az főleg nem megy sötétben. Egyébként is miért ácsorogsz itt vaksötétben egyáltalán? - vagy ücsörög teljesen mindegy. Mindenesetre kicsit hátrébb lépek akaratlanul is, mert valahogy a tekintete alapján látszik, hogy a végén még tényleg képes lenne kiütni a kezemből a pálcát. Nem csoda, hogy erősebben szorítom, mint eddig, mert a végén még tényleg megteszi és az tuti, hogy ha itt maradnék a sötétben egy csúnyán néző Mardekárossal pálca nélkül... minimum pánikroham lenne a következménye.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonley.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Morticia Maganti
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2016-01-25, 12:33

to: Gemma

Ha valami biztos, akkor az az, hogy nagyon nem örül a felbukkanásomnak. De hát ki szokott… nem kedvelnek túlzottan, mert állítólag kibírhatatlan a természetem, de ha tudnák, min mentem keresztül… Én ugyanis nem szándékosan dolgozom azért, hogy utáljanak, hanem egyszerűen csak ilyen vagyok, változtatni meg egyáltalán nem könnyű, csak mondani. Bár, jelenleg nem érzem szükségét, hogy barátokkal vegyem körbe magam, mert úgyis csak a vérük kellene, akkor meg nem barátság, szóval jó így egyedül.
Megijesztettem…. remek, mégsem fogok itt unatkozni, úgy látszik, ő nem szereti a sötétet annyira, mint én. Rosszindulatú mosolyra húzom a szám. – Ó, dehogynem… vagy az én humorérzékemmel van baj, vagy a tiéddel. – Szinte suttogva beszélek még mindig, most egész csevegő hangulatom van, és addig jó. Amikor a pálcáját közelíti hozzám, természetesen hátraugrok, nem félek a fénytől, de iszonyatosan bántja a szemem. A napszemüvegem mindig velem van, úgyhogy felteszem, amíg Gemma nem hajlandó eloltani a pálcáját. – Ha azt tervezed, hogy kiégeted a szemem, csúnyán megjárod – fenyegetem meg, mert én is annak veszem, ha nekiáll az arcomba világítani, akár tudja, mi vagyok, akár nem. Visszaülök az asztalra, ahol az előbb is ücsörögtem, és onnan beszélek hozzá.
– Dehogynem, hallottam. Rászóltál, hogy ssshh – emlékeztetem az előbbi megmozdulására. – Amúgy nekem aztán mindegy, felőlem a fallal is beszélgethetsz, de azért bosszantó látni, hogy mást ennél kevesebbért is elzárnak évekre – fejtegetem, de végül is nem fejezem be a gondolatot, és persze eszem ágában sincs bevallani, hogy egy időre engem is bezártak valami mugli elmegyógyintézetbe. Mondjuk engem nem tárgyakkal való beszélgetésért, hanem mert majdnem felgyújtottam a nevelőszüleim kölykét, de mindegy. – Rád hoztam a frászt, mi? – vigyorgok elégedetten, mert határozottan úgy tűnik, hogy eléggé megijedt, nem számított rám. Nagyon jól érzem most magam. – Igen, Morticia – bólintok, és kissé meg is lepődöm, hogy tudja a nevem, mert otthon sose így szólítottak, csak mióta hivatalosan is ez a nevem. – Te pedig…? – Az ő nevét viszont nem tudom, mert sose láttam az utcán, csak bátyját láttam egyszer-kétszer. Meg amúgy sem vagyok egy névbajnok vele ellentétben, engem ugyanis hidegen szokott hagyni, kit hogy hívnak, mert többnyire nem kerülök olyan helyzetbe, hogy bárkire emlékeznem kelljen, meg aztán az én memóriám elég szelektív tud lenni a gyógyszerek miatt. – Azért ülök itt, mert én is egy nyugodt helyet kerestem. És ez egy nyugodt hely volt, amíg be nem törtél ide, és nem kezdtél el itt világítani a pálcáddal – vetem oda hűvösen, majd a nyomaték kedvéért hozzáteszem. – Tényleg ki fogom verni a kezedből, ha nem oltod el – A sötétben ez az erős fény nagyon bántja a szemem, felőlem aztán kiegyezhetünk valami halvány gyertyafényben, de a Lumost semmiképp nem vagyok hajlandó tovább elviselni.


[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2015-12-29, 12:32

[You must be registered and logged in to see this image.]
Morticia & Gemma

Csend és nyugalom, ez kell most nekem. Mármint olyan fajta, ahol nem baj, ha én viszont csinálok valamit, mert a csend és nyugalom a szobámban is meg van, csak épp ott nem tudok jegyzetelni, mivel amúgy se látok semmit, plusz csak felébreszteném a szobatársakat, azt pedig nem igazán akarom. Itt viszont nem zavarok senkit sem, fel se merül bennem, hogy nem vagyok egyedül, úgyhogy amikor miután leültem meghallom a hangot azt hiszem nem csoda, ha finoman szólva is megáll bennem az ütő. Amúgy se jók az idegeim, a kezemben lévő pálca, ami eddig a fényt szolgáltatta ijedtemben ki is esik az ujjaim közül. Próbálok utána kapni, de halk koppanással a földön köt ki, én pedig majdhogy nem ugrok is egyet a székkel együtt. Kész csoda, hogy nem annyira rozoga darab, hogy még össze is törjön alattam. Az lenne ám csak az igazán kellemetlen helyzet.
- Mi a...? - felpattanok és a beállt sötétben meresztem a szememet, mert az egyértelmű, hogy a hang nem a közvetlen közelemből jött, viszont alig látok valamit így, hogy a pálcám nincs itt most velem, hanem a földön pislákol még halványan. Gyorsan kikerülöm az asztalt és a pálcámért tapogatok a földön, hogy újra idézve rá a normális mértékű Lumost lássak is valamit. Most már vélhetően kiszúrom a másik lányt, aki olyan kellemesen el van a sötétben, ahogyan én képtelen lennék. Nekem kell a fény, ha más nem, hát kevés, de a sötéttől kiver a víz, meg attól is, ha ijesztgetnek és itt most mindkettő meg volt karöltve.
- Ez... baromira nem vicces. - morgom az orrom előtt és majdhogynem az arcába tolom a pálcám végét, ha csak nem húzódik el, hogy jobban lássam kivel is van dolgom. Ez egy iskola, nem eshetek máris totál pánikba. Az se lepne meg, ha a nagy ijedelmem, meg a finoman szólva is heves szívdobogás most még szerencsétlen Andrew álmát is kiverné a szeméből miközben azt se tudja, hogy mi a fene baja van. Majd ráfogja, hogy rosszat álmodott, nem érdekel különösebben, főleg nem jelen helyzetben. - Nem... beszélgettem a székkel, csak hangos volt és... miért ülsz itt a sötétben? Morticia igaz? - emlékszem rá, láttam már, a szomszédunkban lakott azt hiszem. Elég jó a memóriám, mind név, mint arc szempontjából. Nem véletlenül vagyok kiváló tanuló, akár a Hollóhátba is kerülhettem volna, főleg mert jelenleg a bátorságom nem igazán idéz egy Griffendélest, de hát a süveg nem igen tudhatta előre, hogy mik történnek velem, amik olyan félelmeket ültetnek el a lelkemben, amik nem voltak még ott a beosztási ceremónia alkalmával.
Lassan lenyugszik a szívverésem és valamelyest én magam is, a pálcát is lejjebb engedem, de a fény az kell, hogy lássam, hogy mi is van körülöttem. - Bocs, de megzavartalak? Csak kellett egy nyugodt hely. - és ez annak számít, de lehet hogy ő nézte ki előbb magának és akkor nincs itt helyem. Maximum keresek majd valami mást magamnak, az sem okoz nagyobb gondot igazából, nem akarok én zavarni. Végül is tényleg ő volt itt előbb.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonley.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Morticia Maganti
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2015-12-23, 15:34

to: Gemma

Már rég hozzászoktam, hogy amióta vámpír lettem, nem tudok este aludni. Hajnalban már sikerül úgy-ahogy – persze csak gyógyszerrel – de éjfél előtt semmiképp. Még szerencse, hogy már egyetemista vagyok, és nincs órán minden nap, mert így alhatok napközben. De az utolsó évem az alapképzésem pokoli volt. Majdnem minden órán elaludtam volna legszívesebben, így utólag már fogalmam sincs, hogy sikerült levizsgáznom, de valahogy megcsináltam, és ez a lényeg. A szobatársaim már mind alszanak, úgyhogy halkan előkotrom az egyik gyógyszeremet, beveszem, felöltöm magamra a csuklyás köpenyemet, és elhagyom a szobát. Ez a gyógyszer arra kell, hogy kicsit visszafogja a szimpatikus tónusomat, és egy lelassultabb, nyugodtabb állapotra állítson be. Nem nagyon szeretem, mert ilyenkor vadászni is szoktam, és olyankor nem akarok lassú lenni, pláne úgy, hogy a folyosón bármikor elkaphatnak, de most muszáj, mert a napokban elég agresszív voltam, és hárman kerültek miattam a gyengélkedőre, engem meg megfenyegetett az egyik tanár, hogy ha így folytatom, kirúgnak. Úgyhogy igyekszem viselkedni ilyenkor, ezért elejét akartam venni minden kis „balesetnek”. Mivel nem hat abban a pillanatban, hogy lenyelem, ezért a folyosókon még viszonylag gyorsan és halkan tudok közlekedni. Amikor azonban kezdem érzékelni, hogy tompulnak az érzékeim, bevetem magam egy terembe, hogy nyugodtan kivárhassam, amíg a hatás beáll, és nem ingadozni fog az idegi működésem. Elég jól látok a sötétben, mert nagyon sok időt töltök fény nélkül, nem bírom a napot, de a természetes fényt sem szeretem. Így hát nincs szükségem varázslatra, hogy eltaláljak az egyik legmesszebb lévő asztalhoz. Felülök rá, és várom, hogy elmúljon a hirtelen lassulásom, addig van időm megint mindenféle őrültségen gondolkodni, például, hogy mivel csináljam ki a az öcsémet, vagy azt a hugrabugos libát, aki ujjal mutogatott rám a múltkor, amikor hosszú fekete kabátban, napszemüvegben, kesztyűvel a kezemen és kendővel a fejem körül vonultam át az udvaron. Megjegyeztem ám az arcát, a holnapi napomat arra fogom szentelni, hogy megtaláljam, és bosszút álljak, de valahogy úgy, hogy ne legyen kézzel fogható bizonyíték ellenem. Egyáltalán nem vagyok hisztis liba, és sok mindent tűrök, de a mutogatást nem. Azok, akiknek a vérével táplálkozom, mind az ilyenek közül kerülnek ki. Ahogy ott üldögélek, egyszer csak valaki belép a terembe. Hunyorogva fürkészem, mert világít a pálcája, és nem tudok belenézni, úgyhogy gyorsan el is kapom a fejem. Úgy hallom, nem vett észre, mert nem szólt hozzám és nem is torpant meg, ellenben nekiment egy széknek, amin majdnem felnevettem, hát még, amikor rászólt! Ahogy szembe fordult velem, egy pillanatra láttam az arcát. Nem hiszek a szememnek… ismerem ezt a lányt. Beszélni nem beszéltem vele, de a környékünkön lakott egy ideig. Azt nem tudom, mi történt, de valami elég szörnyű dolog, amihez talán vámpíroknak is köze volt... Na most majd talán kiderül, mert ha így van, nem fog örülni a megjelenésemnek. – Vannak olyan helyek, ahol teletömnének gyógyszerrel, ha megtudnák, hogy székekkel beszélgetsz – szólalok meg halkan, miközben leugrok az asztalról, és másodpercek alatt mögötte termek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2015-12-18, 15:22

[You must be registered and logged in to see this image.]
Morticia & Gemma

Olyan furcsa érzésem van, mintha az élet meg akarná mutatni nekem, hogy nem én irányítok, hogy a dolgok nem úgy működnek, ahogyan eddig gondoltam, hogy vannak dolgok, amikre nincs hatásom és, amiket nem tudok befolyásolni, bármennyire is szeretném. Üldöznek a rémálmok és most a tetejében még pocsékul is vagyok nap, mint nap és nem tudom, hogyan és mikor leszek végre jobban, hogyan tudjuk megoldani ezt az egészet Andrewval, hogy végre ne kelljen folyton egymás nyakán lógnunk. Annyira kiborító a srác, hogy el se tudom mondani. Mások vagyunk, nem is értem miért kerültünk egy csapatba, talán pont e miatt? Hogy lássák, hogy mire megyünk egymással? De csak idegileg kikészíteni tudjuk a másikat, nem pedig feljebb húzni, vagy fejleszteni. Ez miért csak nekem evidens, másnak miért nem?
Idegesen lököm be az ajtót. Hajnal van, vagy még csak éjfél körül? Nem néztem az órát, amikor kiosontam a szobából és a klubhelyiségből is. Nem tudok aludni, már megint, sípol a mellkasom már csak attól is, hogy a Mardekár az alagsorban van, mi pedig a toronyban. Talán így egy fokkal jobb lesz, azért osonok le egy Lumos kíséretében a kihalt folyosókon az alagsorba. Így legalább majd levegőt rendesen kapok, ha már a rémálmok nem is múlnak el maguktól. Azt nem is várom, ahhoz túlságosan durva volt ez a nyár. Én pedig még mindig híreket várok és még mindig próbálok rájönni mi lett a bátyámmal és meg akarom keresni. Hát nem ez a legnagyobb marhaság, ami létezik a földön egyáltalán? Miért akarok én valaki olyat megtalálni, aki ilyen szinten tönkretett és pont aki miatt rémálmok gyötörnek? Mintha csak minden áron válaszokat akarnék találni arra, amire már meg van... hiszen így is tudom, gyenge volt ahhoz, hogy nemet mondjon és nem érdekelte velem mi lesz.
Be már óvatosabban csukom az ajtót, nem kellene magamra vonni a figyelmet, ha már eddig csendes és óvatos voltam. Hoztam magammal könyvet és persze tanulni valót is, aztán persze amikor fordulok reflexből megyek neki az egyik széknek, ami nem értem miért van kihúzva az ajtó elé... - Sss! - tudom értelmetlen rászólni egy székre, de mégis automatikusan jön a reakció. Még jobban figyelek, finoman arrébb teszem. Legalább fel nem dőlt, csak arrébb csúszott. Aztán lépdelek beljebb, hogy egy még ép széket keressek és arra üljek le egy rozoga pad mellé. Előveszem a gyorsan felkapott táskámból a könyvemet és a jegyzeteimet. Ez az utolsó évem, sokat kell készülnöm és a tanulás legalább elvonja a figyelmemet annyira, hogy ne gondoljak minden másra.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonley.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 328

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2015-12-09, 19:51

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Summer Reynolds
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2015-11-15, 21:47




[You must be registered and logged in to see this image.]
Amiya & Summer


Nem tudom, hogy mit csináljak, tényleg nem. Nem kellene itt lennem, hiszen mások is így állhatnak majd hozzám és akkor mit csinálok? Azért jöttem ide, hogy tanuljak és most mégis úgy néz ki, hogy nem fog menni, mert valószínűleg majd mindenki kiutál innen, akik nem bírták a nővéremet és jó eséllyel ez nem kevés ember lesz majd. Nem valami kellemes érzés, hogy nem is ismernek, de már eleve kétkedve néznek rám. Ha itt van ez a lány, aki kapásból nem hitte el, hogy én én vagyok és nem a testvérem akkor miért ne lehetne ezzel majd más is így? Tényleg egyre bizonytalanabb vagyok, talán már akkor hátat kellett volna fordítanom ennek az egésznek, amikor leszálltam a vonatról és az az egész kellemetlen jelenet lejátszódott Haydennel. Butaság volt azt hinnem, hogy ez az egész működőképes lesz, hiszen miért működne? Nem vagyok én alkalmas erre az egészre, amúgy sem tudok ismerkedni, nem illeszkedem be jól, de ha már eleve negatívból kell indulni... esélyem sincs.
- De ha te nem hitted el, hogy én én vagyok és nem ő... más miért hinné el? - nem akarok folyamatosan csak magyarázni és ha Winternek máris híre van, sőt hírneve... ez csak egyre nehezebb lesz. Hiába próbál megnyugtatni, próbál vidámabban beszélni velem, kedvesen... még se megy ez olyan könnyen, hiszen mégis csak pocsék ez az egész helyzet, finoman szólva is, rosszul érzem magamat és egészen hirtelen tör ki belőlem minden, amit nem tudok most kinek elmondani és kész csoda, hogy nem török ki megint zokogásban, csak óvatosan indul meg egy újabb könnycsepp lefelé. Békésen, csendesen, mintha nem is lenne olyan nagy a baj, pedig én most nagyon-nagynak érzem.
- Sajnálom. - igen még az újabb viccelődése hatására is bocsánatot kérek, mert hát nem akarok én árvizet okozni, nem akarok semmi rosszat. Én csak... csak tényleg azt akarom, hogy ne legyen az, ami van, de tudom, hogy ezt nem lehet csak úgy egy könnyen elintézni, pedig milyen szép is lenne, ha így működnének a dolgok, de... sajnos nem így van. Az viszont meglep, amikor valami kártyapakliféleséget nyújt át nekem. Annyira meglep a kedves gesztus, hogy még hirtelen a sírást is abbahagyom egyik pillanatról a másikra. Pár pislogás még, ahogyan a kezembe veszem. Nem, láthatóan nem rendes kártya, mert nem áll különálló lapokból, de akkor... micsoda?
- Köszönöm ez... ez kedves tőled és mire jó ez a...? - még csak azt se tudom hirtelen, hogy micsoda, mert hát nem kártyapakli, vagy ha az, akkor elég fura darab. Nehéz vele úgy játszani, ha nem veheted ki a lapokat, vagy talán van valami trükkje? Bár nem tudom, hogy kivel játszanék, ha egyszer nem ismerek senkit sem és aki ismer engem, legalábbis azt hiszi a nővérem révén az jó eséllyel ki nem állhat. - Bocs, hogy kiakadtam, csak... elég nagy rajtam a nyomás és reméltem, hogy minden... egész más lesz majd. Kezdjük előröl... Summer vagyok, Hollóhátas és most érkeztem. - megtörlöm a szememet újra és a szabad kezemet felé nyújtom, hiszen még csak a nevét sem tudom, hiszen ő azt hitte, hogy ismer, nem került sor a bemutatkozásra. Ő viszont tudja már az enyémet, de mégis csak így lesz egyértelmű, hogy mit akarok tőle. Valahogy jobb így, mint hogy simán megkérdezzem, hogy mi a neve.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Remélem jó lesz nagyszemu


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amiya Dagger
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 66

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2015-11-13, 15:45

,,Áldozat nélkül nincs győzelem. "
[You must be registered and logged in to see this image.]
Summer & Amiya
[You must be registered and logged in to see this link.]
321
én még folytatnám  Embarassed   
Annyi embert ejt csapdába a valóság hamis látszata. Az igaznak ítélt hamisság csapdája. Annyi áldozat kárára, még én azt vélem igaznak, ami roppant egyszerűséggel nem igaz. Már elég sírni látnom, s máris megtörik az Winter-féle álruha, amit én erőszakosan igaznak véltem. Sajnálatom átüt a kínzó bűntudatba. Felvetett vádoló szavaim pedig úgy csengnek a fülemben, mint egy bíróság alatt mondott koholt vád-irat. Még több szóval bizonyítja Summer énjének bizonyságát. Így már kétségtelen, hogy jogtalanul ítéltem meg. Sosem voltam képes elfogadni, hogy egy ilyesfajta látszatnak könnyen bedőltem. Cseppet sem vagyok rá büszke. S ha itt a legegyszerűbb eseteknél megbukok, mitévő leszek a hazugságok és látszatok főurával? Magával Perselus Pitonnal! Neki minden szemrebbenése egy félrevezetés. Minden mozdulata egy mélységes rejtély. Immúnissá kell tennem magam, a valódi látványtól, s megtalálnom a tényleg látszat igazságát.
- Én nem téged utállak... - kezemet tovább meresztve vállán, szóltam hozzá. - ...hanem az ikertestvéredet. S talán még az utálat itt is túlzás, csupán csak a "nem a barátaim" kategóriám közé sorolnám. - teszem hozzá, a helyzetet némi vidámsággal betöltve, egy látható mosollyal.
- Ezért nem érdemes bocsánatot kérned, főként olyanért, amit el sem követtél. - a mosolyomat fenntartva, nyúltam a zsebemben, mindig egy készenléti zsebkendőt elhúzva belőle. Átnyújtottam neki, miután hozzátettem:
- Hagyd abba, még árvíz lesz! - a beiktatott poén jókedv derítésül szolgált. Nem néztem volna el tovább tehetetlenül, ha szomorkodni látom. Meg, alapjáraton úgy gondoltam, minél előbb elhessegetjük a helyzet nyomasztósságát annál gyorsabban varázsolhatunk mosolyt az arcunkra.
- Figyelj csak! Kiengesztelésül odaadom ezt! - egy paklikártyára emlékeztető tárgyat nyújtottam át neki. Ennek a tárgynak a varászereje abban rejlik, hogy ha egy bizonyos helyre elhajítunk belőle egyet, a paklikártya tulajdonosáról egy képet jelenít meg. Célszerű olyan alkalmaknál használni, mikor épp elakarsz tűnni egy kis időre. A gyanakvás pedig így roppant elkerülhető, hiszen a "kivetített" képed, mindig ott lesz ahol aktuálisan lenned kéne.
- Nekem már úgy sincs szükségem rá. - megnyugtatóan fűzöm hozzá, hogy mégse érezze úgy, csak vigasz tárgyaként adományozom neki.

Készítette Hector


Stones and bones; snow and frost.
Seeds and beans and polliwogs.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Paths and twigs, assorted kisses,
We all who know who she misses!
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Summer Reynolds
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2015-11-01, 19:23




[You must be registered and logged in to see this image.]
Amiya & Summer


Én próbáltam, tényleg próbáltam megértetni vele, de ha egyszer nem lehet miért kínozzam magamat tovább azzal, hogy hallgatom az engem... vagyis a nővéremet becsmérlő szavait? Tudom, hogy rossz dolgokat tett, azt is tudom, hogy elég sok rossz tulajdonsága van, de ezeket ettől még ugyanúgy nem jó hallani és egyébként sem vagyok jó passzban, főleg ha az én fejemhez vágnak ilyeneket. Nem csoda, ha eltörik a mécses, hiszen pont ettől féltem, hogy nem hiszik el, hogy én nem ő vagyok, hogy majd én leszek a közutálat tárgya helyette, ha pedig még azokkal sem viselkedem megfelelően, akik netán kedvelik, vagy akikhez köze van... akkor nem is lesz más csak ellenségem és persze Hayden, aki talán próbál segíteni, de így hogyan tudna? Nem kellett volna ide jönnöm, már egyértelmű, hogy nem lesz jó vége. Butaság volt. El kellett volna hoznom a gyűrűt, odaadni és eljönni, és... és kész, mert ezt biztos, hogy nem fogom kibírni.
Eltörik hát a mécses, én pedig megpróbálok kiviharzani a teremből, ahol menedéket kerestem, de nem jártam túlságosan nagy sikerrel, hiszen végül pont olyan valaki botlott belém, aki ki nem állhat. Vagyis... nem engem, hanem a nővéremet, de jelenleg az egyre megy, hiszen azt hiszi, hogy én ő vagyok. Épp ezért lepődöm meg, amikor végül utánam kiállt és megállásra szólít fel. Végül megteszem, mert igazából kint sem tudom, hogy jobb lenne-e a helyzet. Lassan fordulok meg még mindig szipogva, de próbálom visszafogni a heves sírást, és csak reszkető szájjal nézek rá, amikor a vállaimra teszi a kezeit és úgy mustrál mintha minimum a fejembe akarna látni és onnan akarná kiolvasni, hogy vajon tényleg az vagyok-e, akinek mondom magamat.
Amikor nagy nehezen rákérdez a nevemre tétován bólogatva még mindig erőteljesen lefelé biggyedő ajkakkal. Elég rendesen kiborított, bár ez nem csak az ő hibája, az ideérkezésem óráiban zajlott események és az eddigi félelmeim azt hiszem így most egyben törtek a felszínre, nem csoda, ha ilyen komoly következménnyel járt. - Semmi... baj. - próbálom, de az még nem megy, hogy valami gyér mosolyt is az arcomra varázsoljak, de az ajakbiggyesztés valamelyest csökken, inkább a szememet törlöm meg hátha nem festek majd annyira pocsékul, mint amennyire sejtem, hogy festhetek. Ezek után még jobb lesz majd elmenni a Nagyterembe az évnyitóra. Eddig is rettegtem tőle és most majd mehetek vörösre sírt szemekkel... egy élmény lesz!
Csendben hallgatom a szavait, a bocsánatkérését, amit nem fog rövidre, de ezek szerint tényleg megbánta, hogy így nekem esett, csak hát lássuk be ez pont azt mutatja, hogy mások is bizonyára így fognak reagálni, akkor nekem... mi keresnivalóm van itt egyáltalán? - Tudom... tudom, hogy milyen és... és hallottam már hírét, hogy miket csinált. Engem is átvert. Velem küldte vissza a vőlegénye gyűrűjét, mert ő elment valami spanyol fickóval a tengerpartra és... és nekem kellett odaadni és most még csak itt sincs, pedig úgy volt, hogy majd végre egy suliba járunk, mint a normális testvérek és... és most még sem, hanem helyette valószínűleg csomóan utálnak, mint te és nekem itt se kéne lennem, de már nem mehetek csak úgy vissza... De akkor is a testvérem. - néhol hadarok, néhol elakad a szavam az újabb feltörni akaró sírás miatt, amit sikerül egy ideig még szipogásként visszatartani. Tudom, hogy mások hogy állnak hozzá és nekem is ezt kellene tennem, hiszen velem is kiszúrt és átejtette Haydent és ki tudja kinek milyen módon ártott és nekem most itt kellene lennem, miközben eleve nem vagyok egy könnyen megnyíló társasági ember. Talán érthető, ha az utolsó szavaimnál megint megremeg a szám széle és újabb kövér könnycseppek veszik békés útjukat a padló felé, már amelyik eléri és nem a ruhámra cseppen és az anyagot áztatja inkább. Tanácstalan vagyok és bizonytalan és ki vagyok borulva és azt hiszem most már biztos lehet benne, hogy én tényleg nem Winter vagyok, vagy állati hitelesen színészkedem, de annak meg mi értelme lenne?

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Remélem jó lesz nagyszemu


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amiya Dagger
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 66

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2015-10-30, 14:01

,,Áldozat nélkül nincs győzelem. "
[You must be registered and logged in to see this image.]
Summer & Amiya
[You must be registered and logged in to see this link.]
459
én még folytatnám  Embarassed   
Nem mindenki képes rangsorban, majd a rangsor után csoportosítva az egyéneket ebben az iskolában. Csak annak sikerül külön kategóriát fenntartania, aki valóban tudja milyen az illető habitusa és sajátos álcája. De leginkább az apró hétköznapi cselekvésekben megmutatkozik meg, milyen is az ember. A fennhéjázó nyolcadéveseket a fülsiketítő vinnyogásukról, és apró mégis pitiáner eszmecséréjükről ismeri fel az ember. A mardekárósok külön kategória. Hiszen ott, egy házra jut a becsvágy és arrogancia. Nevilt az ügyetlensége népszerűsíti, illetve emeli ki társai közül. Harryt a borzalmas tragédiája, valamint az idegesítő győzelmi szerencséje és kivételezése. Winter is külön kategóriába tartozik, de van valami a mégsem stimmel most a felvázoltakkal. A megvezetés egy Winter stílus. De amit biztosra állíthatok, hogy a sírás nem szerepel a kitűnő stílusjegyei között. Ő maga fogalmazta meg azt az állítás, idézem: "a királynő sosem sirassa meg alattvalóit!" Tekintsem ezt újabb átverésnek? Vagy valóban nem ő az, akinek gondolom? Az ikertestvérét személyesen nem ismerem, s már-már arról vélekedem tényleg létezik-e ikertestvére. Most mégis kételybe estem, ahogy könnyezni láttam, és botrányos magatartásban távozásra szánta el magát. Sok a megmagyarázhatatlan kosz-folt. Túlságosan sok, hogy hagyjam úgy távozni, mint akit ikertestvére árnyékában megbélyegezett a félvilág.
- Várj!! - kiálltok fel, rohamos léptekben megközelítve őt. Mikor a felszólításomra egyenesen elémbe fordult, határozottan rátettem két kezemet a két vállára. Hosszas és már sértő szuggerálással próbáltam elemezni mi nem illik a képbe. A könny valódi, az ábrázat sem tanúsít mást mint fájdalmas csalódást. Micsoda ostoba vagyok! A látványa elég volt ahhoz, hogy szemrebbenés nélkül Winternek tituláljam. Beleestem ismét a hétköznapi "ne ítélj elsőre" csapdában.  
- Summer? Nyavajás varangy-dudva!! - csapok a homlokomra, zsörtölődve és mérgesen, amiért ilyen óvatlanul végeztem el az alapvető emberfelismerési leckémet. - Én...nagyon...és szívből sajnálom! - fűzzöm hozzá, habár ezzel a meggondolatlan ítélkezésemet nem hozom helyre 100%-an. Pedig ha volna olyan ketyerém, amivel időt lehetne ugrani, megtenném, és a felismerés első pillanatában jól megpofoznám magam. De még a jelen mágia idejében, nem rendelkezem ilyennel.
- Én..én tényleg nem vagyok büszke a viselkedésemre! Nem akartam szándékosan... - talán saját bőrömet mentve veszem a számra a magyarázatokat, de ugyan kit akarok álltatni, én is épp ilyen csalódottan fogadnám ezt az egészet. Ha én kéne éljek a saját ikertestvérem árnyékában, a szobámat sem hagynám el önként, csak ha már az éhezés rábír.
- Sajnálom hogy összetévesztettelek az ikertestvéreddel! S tudom a hibámra nincs elegendő mentségem, de hidd el, csak az indulat vezérelt. A testvéred...olyan...kibírhatatlan személy, akit az egész világ sem tudna félvállról venni. Ráadásul annyiszor átvágott, engem is, hogy már nem tudom, hihetek-e a szememnek. - öntöm a szavakat a fülében, valamiféle nyugtató hatást remélve tőle. Bánt a lelkiismeret, hogy karmokat meresztve neki estem, jogtalanul. Bűntudatom van, hogy már a zokogásig lehordtam, s távozásra bírtam. Ezek után teljesen elfogadnám, ha az ajtó mellett döntene, és szó nélkül magamra hagyna.

Készítette Hector


Stones and bones; snow and frost.
Seeds and beans and polliwogs.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Paths and twigs, assorted kisses,
We all who know who she misses!
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Summer Reynolds
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2015-10-05, 16:01




[You must be registered and logged in to see this image.]
Amiya & Summer


Én nem értem ezt az egészet, talán tényleg nem kellett volna eljönnöm. Úgy tűnik, hogy ez a lány az elején még megérti, amit mondok, vagy egy idő után, mert persze ő is Winternek néz, de aztán a gúnyos hang, a visszavágás... nem tettem semmit ellene, ő pedig láthatóan utál csak azért, mert a testvéremre hasonlítok. Ennyire rémes volt mindenkivel? Haydent is hogy átverte, és most rajtam fog csattanni minden szemétsége vajon. Elképedve nézek a leányzóra, aki a tetejében még a háztársam is lesz. Hogyan fogok minden áldott napot átvészelni így? Eddig sem volt sok barátom, de legalább az életem viszonylag nyugodt mederben folyt. Meghúztam magamat és úgy nem volt semmi gond, most viszont talán az egész felborul és nekem lehet hogy tényleg az előtt fel kellene adnom, hogy komolyabb baj történik. Tanulni jöttem, de így arra sincs esélyem.
- Én nem... nem játszom szerepet. - még a hangom is egészen elvékonyodik, ahogyan próbálom bizonygatni az igazamat, megértetni vele, hogy nem erről van szó. Nem játszom szerepet, nem mutatom azt, hogy más vagyok, én... én vagyok, csak van egy ikertestvérem, aki eddig ide járt. Ez miért olyan hihetetlen? Még Hayden is volt, amikor gyanakodott, láttam rajta, amikor méregetett, mert azt hitte, hogy Winter vagyok és csak eljátszom ezt az egészet. Nem értem, hogy a testvérem miért nem beszélt rólam, ha tudta, hogy ide jövök tanulni. Egyre inkább érzem a belül feszítő dühöt, ami nem is tudom már, hogy kire irányul, Winterre, a helyzetre, vagy lassan már az egész világra? Egészen behúzom a fejemet a vállaim közé, teljesen megsemmisülten fel se merek nézni rám, ahogyan ő csak szidalmaz és szidalmaz. Igazából nem engem, de közben mégis csak nekem szól, közben én vagyok itt és én hallgatom a hangját, ami szinte már kiabál, én legalábbis annak érzem, hiszen erős és kemény és... én soha nem voltam ilyen. Nem tudok még csak megszólalni sem, a padlót bámulom, azt hiszem leginkább várom, hogy elmúljon a dolog, hogy elüljön a vihar, hiszen egyszer csak befejezi és akkor elmegy. Igazság szerint a vége felé már azt se nagyon hallom, hogy mit mond pontosan, inkább csak próbálom megállítani a lassan reszketni kezdő vállaimat, de nem igazán sikerül. Végre csak abbamaradnak a szitkok és elhallgat. Pillanatok telnek el mire végre könnyes szemmel felpillantok rá, csak aztán szánom rá magamat, hogy hirtelen felpattanjak. Reszket a szám, a vállaimat is elfojtott zokogás rázza. Ellépni igyekszem mellette, ha nem tartóztat.
- Sa... sajnálom! - szinte csak lehelem a szavakat, alig hallhatóak. Túl sok volt ez most így egyszerre, főleg hogy én aztán nem tettem az ég világon semmit sem. Nem ártottam senkinek sem, se neki, se senki másnak. Én csak mindig nyugodtan meghúztam magamat a háttérben, nem voltak vitáim és balhéim sem, most sem miattam van, de mégis én kapom a fekete levest. Végül, ha nem áll elém, vagy állja el az utamat, akkor egyszerűen csak faképnél hagyom és immár könnyáztatta arccal, sírva viharzom ki a teremből. Ennyit a nyugalmamról, az évkezdésről, az biztos, hogy nem lesz merszem elmenni a Nagyteremig, inkább vállalom, hogy büntetést kapjak miatta, mert kihagytam a fontos részeket, de nem leszek képes most mások szeme elé kerülni, mert mi van, ha más is pont ugyanígy áll majd hozzám? Mi van, ha leteremtenek, ha utálni fognak? Jól mondtam Haydennek, oda kellett volna adnom a gyűrűt és elmennem, vissza az első vonattal Londonba.

//No nem tudom, hogy a karit mit lép, de ha nem tartóztatja Summert, akkor köszönöm a játékot és majd lehet valami folytatás, ha gondolod. Very Happy A szöszi kiborult, sorry. Very Happy //

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Remélem jó lesz  nagyszemu


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amiya Dagger
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 66

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2015-09-29, 15:54

,,Áldozat nélkül nincs győzelem. "
[You must be registered and logged in to see this image.]
Summer & Amiya
[You must be registered and logged in to see this link.]
370
nagyon sajnálom  kerlek  
Képlékeny egyetértéssel bólogatok feleletére, hogy a színdarabot még hitelesebbé tegyem. Persze, nagyon is tisztába vagyok vele, hogy megvezet engem. Folyamatosan, és szemrebbenés nélkül. El kell ismerjem, igazán profi az emberek megtévesztésében. Ha nem tudnám milyen "tőről" fakadt, talán még hinnék is az előadásnak.
- Értem, értem. - toldom mellé a magabiztos feleletemet, ezzel is megnyugtatva lelkiismeretét arról, hogy követem a bevett módszereit. Félni valóm, ugyan miért származhat egy szimpla színjátékból? Vagy ha mégis, tudjuk ki a színész és ki a valódi személy. - Biztos nem lehet könnyű neked...de őszintén szólva nem is gondolom, hogy sajnálnom kell téged! - a kiegészítésem figyelmet parancsoló, s maróan gúnyos, ahogy az a hangsúlyon is érződik. Mert lehet kissé későn ejtem meg, hogy borzasztó mód utálom a délelőtti előadásokat. Legfőképp azért is, mert a napom fele egy terjedelmes cirkuszi előadás része. Kezdve az órákkal, ahol mindenki egyetlen szerepbe bújva, eljátssza a hallgatag tanulót. Aztán ott van még az a másféle képmutatás a kevésbe igaz barátoknak. Igazán olyan társaságban mutatja meg önmagát az ember, akiket kezdetektől ismert. Lásd élet-adó szülők.
- Én sajnos nem tudom ilyen színészi vénát megszégyenítő magatartásban tovább játszani a szerepemet mint te, Winter! - szarkasztikus kijelentésem mellett, lélekben felkészültem, hogy szép nőies gesztussal magam után csapjam az ajtót, az áhítozott békéjét megadva számára. De hamár a torkomba szorult ez a gigantikus csomó, hát inkább kiengedem mintsem bent tartsam előtte.
- Az meg egyenesen botrányos, még tőled is, hogy a besározott bőrödet mentve még a húgodat hozod meghazudtoló szerepbe!! - mérgesen állok fel, frusztráltan fölé magasodva, helyzetbéli pozíciómat fitogtatva. - Tényleg nem tudod, miért utálnak téged az emberek Winter? - kérdésem éppolyan meglepetten hangzik el belőlem, mint az ő arcára kiülő érzelem. - Mert szociális gyilkos vagy! - vágom a fejéhez erőteljesen, s egyúttal rázúdítom a felhalmozódott dühömet is.
- Bárki, aki számodra ideális, a hasznodnak legfőképpen, megbélyegzed, bemocskolod, kifordítod!! Ezért van az, hogy senki nem hisz neked...s ezért nem fogsz soha megérthetőségre találni! - én magam sem értem, miért én öltöttem fel a kegytelen igazság szószólója címet. Vélhetően azért, mert utálatomat vívta ki belőlem ezzel a képzeletet felül múló hazugságával. Valóban elborzadtam az ilyen emberektől. Emberi mivoltjuk látványában csak egy összekarcolt tükröt láttam. Egy meglehetősen csúf és torz ember látványát, aki minden erejével azon volt, hogy tiszta és sima képet mutasson a külvilágnak.

Készítette Hector


Stones and bones; snow and frost.
Seeds and beans and polliwogs.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Paths and twigs, assorted kisses,
We all who know who she misses!
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Summer Reynolds
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2015-09-09, 21:57




[You must be registered and logged in to see this image.]
Amiya & Summer


Az élet nehéz, mondják ezt azok, akiknek egyébként fogalmuk sincs arról, hogy milyen az ha nap mint nap összekevernek az ikertestvéreddel, aki amúgy cseppet sem olyan, mint te és persze cseppet sem mondható kedvesnek. Komolyan kész csoda, hogy nem egyből olyanokba futottam bele, akik ellenségesek velem, mert ennek is bőven meg lenne az esélye. Olyanok, akiknek a testvérem ártott, keresztbe tett, vagy ígért nekik valamit, aztán nem tartotta be, és most majd rajtam akarják leverni, ha nem is szó szerint... A nagy helyzet az, hogy erre még amúgy is bőven sor kerülhet egyébként, hiszen alig érkeztem meg, még simán bárkibe belefuthatok, ki tudja! Nem csoda ezek után, hogy inkább egy könyvvel együtt rejtőzöm el, pedig tudom, hogy kénytelen leszek majd megjelenni a Nagyteremben és hogy biztosan lesznek majd olyanok, akikkel összefutok az első óráimon, vagy akik majd nem értik, hogy mit keresek a Hollóhát klubhelyiségében, amikor nekem nem ott lenne a helyem, vagyis Winternek nem ott lenne a helye. Nem meglepő ezek után, ha kész kismonológgal fejtem ki neki azt, hogy miért is vagyok most itt és hogy én nem az vagyok, akinek hisz engem, még csak távolról sem, én egészen más vagyok, mint Winter... nagyon-nagyon más! Nem értem, hogy ezt miért nem veszik észre. Ennyire rossz megfigyelő lenne mindenki?
- Köszönöm! - gyenge mosolyt varázsolok az arcomra, de annál hálásabbat, amikor úgy fest, hogy hisz nekem. Nem, komolyan nem feltételezek semmit sem a széles vigyor mögé, nem is gondolok bele, hogy csak színjáték, hogy azt hiszi még mindig, hogy ez az egész nem igazi, hogy csak játék, amivel meg akarok tréfálni valakit. Na igen, erről van szó akkor, ha baromi sok könyvet olvastál, de az életben nem sokat értesz az emberekhez, meg az emberi gesztusokhoz. Nem látok mögé annak amit mond, meg amit gondol a másik ember. Én tényleg azt hiszem, hogy elhiszi nekem azt, amit mondtam és valahogy fel sem merül bennem semmi más. Naiv lennék? Nem tudom, inkább csak azt mondom, hogy tapasztalatlan és hogy nem sok emberismerettel rendelkezem.
- Igazság szerint egy kicsit el akartam rejtőzni. Rémesen indult ez az egész. Úgy volt, hogy együtt jövünk, de Winter csak egy levelet hagyott, hogy elhúzott egy spanyol pasival és... kész. Egyedül jöttem és itt találkoztam a pasijával, ezzel a Haydennel, aki még meg is csókolt, mert azt hitte, hogy ő én vagyok és fogalmam sincs, hogy még kikkel találkozhatom, akik azt hiszik ő vagyok és netán még utálják is, vagy megint magyarázkodnom kell és... - igen megint szinte egy szuszra darálok, most sikerül eljutni addig, hogy végre levegőt is veszek, mert hát néha igazából azt sem árt. -... elbújtam, amíg lehet, itt sokkal békésebb. - vonom meg végül bizonytalanul a vállamat. Az a legrosszabb az egészben, hogy végül majd úgy is ki kell mennem innen, pedig azt nem nagyon akarok. Ki tudja, hogy majd kivel futok össze és hogy ki lesz az, aki kedves lesz, vagy ki nem és... félek ettől az egésztől. Amúgy sem kezelem jól az emberi kapcsolatokat, most pedig még extra rossz is a helyzet a körülmények miatt.
- És te ki vagy? Miért jöttél be? Szintén bujdosol valaki elől? - láthatja rajtam, hogy tényleg nem tudom, hogy kicsoda, bár persze hiheti továbbra is azt,hogy a testvérem vagyok és rendkívül profi módon adom elő az előre eltervezett színjátékot. Erről persze szó sincs, soha sem voltam jó színész. Winter annál inkább... tűz és víz vagyunk, ez most csak még inkább megmutatkozik.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Remélem jó lesz  nagyszemu


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amiya Dagger
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 66

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2015-09-05, 22:15

,,Áldozat nélkül nincs győzelem. "
[You must be registered and logged in to see this image.]
Summer & Amiya
[You must be registered and logged in to see this link.]
414
nekem tetszett (:
Egyesek úgy tarják, a látszat önvédelmi, mi több sajátos megoldása valódi énünk eltitkolásához. Mások azt állítják, a fiktív kép, amit magunk elé helyezünk nem más mint a hőn áhított alteregónk. Valaki az egész életét egy képmás látszataként éli le...valaki pedig ennek a vágyálomnak a hajkurászásába áldoz egy egész életet. Én sosem tudtam képmutatást nyújtani...hisz az első lényeges pillanatban hiteltelen műsort nyújtottam. Érzéseim rendszerint elárultak. Hiába próbáltam nyugodt és ostobának tűnni. A közhír által elterjesztett pletykákban én mindig is a nincstelen öntörvényű hollóhátos leszek.
Mindenkiről kialakul egy jellemet leíró, egyedi ismertetés. Mindenkinél megfordul egy bajkeverő, egy örökmozgó, egy stréber, egy titokzatos, akinek a névtelensége is rejtély. Egy különc, aki furán öltözködik és viselkedik. Az összes évfolyam, rendelkezik ilyen arcokkal. Szinte már az lenne abnormális, a helyzet nem így alakult volna. Senki nem jelentéktelen ebben az iskolában. Mert ha akarja ha nem a potenciális áldozat, valamilyen megkülönböztető jel ráragad. S ez-alól, Winter sem kivétel. Négyszemközti beszédekben, csak ördögi kaméleonnak nevezik. Olyan találó némelyik titulus egy-egy diákra, hogy kitalálni sem lehetett volna jobbat.
- Rendben van, Summer. - nagy türelemmel vártam be a hosszú és igazán cikornyás beszédét, mire barátságosan helyet foglaltam mellette. - Hiszek neked. - felelem, megtoldva egy műsorra szánt kolgét mosollyal. Hiszen a színjáték ezt követeli. Egy kiszabott forgatókönyvet pedig csakúgy szabad követni, ha közben a fantáziát nem köti meg semmi. Winter...winter mindig is ilyen volt. Mikor épp a gyanakvásra került volna sor, hamar felöltötte ártatlan és szilárd alibis kollekcióját. Ha egy detektív igazi kitartással követte volna végig egy napját, harmadnapra már azt is elfelejtette volna, hogy mi az igazi neve a célpontjának. Mikor egy váratlan és láthatatlan tettes kiállt a tanári-kar, rögtön Winter jut az eszünkben. Persze, mi diákok ezt nem kötjük a tanárok orrára. Legfőképp azért, mert ezzel kivívjuk fölényünket a tanári-karral szemben. Ha kis mértékben is. Szerettem volna jobban megtudni, hogy ezzel az legújabb "Summer" nevezetű maszkjával, mi a tervezett szándéka a mai napra vonatkozóan.
- És mond... - számra jött volna ez a spontán Summer-féle megszólítás, de inkább hanyagoltam a mondanivalóm sorából. Még a végén teljesen amatőr előadást nyújtanék előtte.
- Mit csinálsz itt pontosan? - kérdésem lényeges és kicsit sem körített. Hamarosan elkezdődik az évi tortúra. Évnyitó, beszéd, beosztás majd egy közös étkezés. Természetesen gondoltam arra, hogy olyan szándékból tartózkodik békésebb helyen, mint én magam. De kitudja? Senki sorsa nem hasonló. Az emberiség szépsége abban rejlik, hogy mindenkit más szándék hajt. Unalmas és idegtépően monoton volna, ha az ellenkezője uralkodna. Az átlagos nem rejt semmi érdekességet, a mai világban.

Készítette Hector


Stones and bones; snow and frost.
Seeds and beans and polliwogs.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Paths and twigs, assorted kisses,
We all who know who she misses!
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Summer Reynolds
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2015-09-04, 20:05




[You must be registered and logged in to see this image.]
Amiya & Summer


Tényleg jó lenne találni egy nyugodt és békés helyet, ahol lehetőség szerint nem zargat senki és nem kell attól tartanom, hogy már megint összekevernek a testvéremmel, főleg hogy mint kiderült ő nem épp jó nyomokat hagyott itt maga után, főleg szegény Haydenben és akinek elmondja mi történt... Még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy okos döntés-e itt maradnom, nem hogy megpróbálni beilleszkedni, vagy tudom is én. Legszívesebben írnék neki egy szívhez szóló levelet és ott hosszan kifejteném, hogy mennyire rosszul érint ez az egész kialakult helyzet, amibe egyértelműen az ő hibájából csöppentem. Azért akartam ide jönni tanulni, hogy végre többet legyünk együtt, e helyett simán bajban hagyott és most fogalmam sincs, hogyan fogok kijönni belőle. Én, aki eleve nem vagyok nagy hangú, nehezen illeszkedem be és könnyebben alakítok ki jó kapcsolatot a könyveimmel, mint más emberekkel, most még egy ilyen helyzetet is kezelnem kell. Nagyon nem fair a részéről,h ogy ezt tette velem és az sem, hogy rám bízta, hogy pattintsam le a vőlegényét. Igazán... írhatott volna neki levelet, vagy akármi, ennyivel illik megtisztelni a másik embert nem? Főleg, ha volt idő, amikor fontos volt neked.
Az olvasgatás közben még így is megzavar valaki, amikor szinte szó szerint beront a terembe, én pedig meglepetten pillantok fel rá, hogy mégis... mi a fene van és hogy miért van itt egyáltalán, főleg miért ilyen nagy hévvel. Természetesen nem ismerem, még nem is tudom igazán, hogy kik járnak a házamba, próbáltam minél inkább kivonni magamat mindenből, ezért is érkeztem külön a többiektől, no meg mert Hayden lóval hozott a kastélyig... amit még mindig nem tudtam hová tenni. Maga a gesztus nagyon édes, hiba hogy tudom, hogy nem pont nekem szólt. Viszont kb. abban a pillanatban elhúzom a számat, amikor meghallom a száján kiejtett nevet. Remek! Komolyan... remek! Vajon van egyáltalán olyan, aki nem ismeri őt? Újra elbizonytalanodom, hogy mi is ilyenkor a jó kezelési mód. Talán egyszerűbb belemenni a játékba, akkor hamarabb békén hagynak, de úgyis lebuknék idővel, meg aztán... Hayden esetében se jöttem túlságosan jól ki abból, hogy megpróbáltam eljátszani a testvéremet. Persze jó eséllyel ez a lány nem csókolna meg, vagy ilyesmi, legalábbis nagyon remélem. Akkor aztán végképp nem tudnám felszedni az államat a padlóról.
- Szia!  - bököm ki végül pár pillanatos fáziskéssel, amit jó eséllyel nem fog érteni, már azt sem érti, hogy miért vagyok így öltözve, és nekem megint magyarázkodnom kell, mert ide fogok járni és nem hagyhatom csak úgy faképnél, azzal nem érnék el semmit sem, jó eséllyel még találkozni fogunk. - A talár az enyém, mivel nem Winter vagyok, hanem az ikertestvérem Summer. Igen tényleg és komolyan és nem, eddig nem mesélt rólam senkinek sem és... nem, nem igazán értem, hogy miért csinálta ezt. Úgy volt hogy ő is jön a suliba szeptembertől, ahogyan én is beiratkozom ide az egyetemre, de aztán nem jött, mert talált magának egy pasit és persze mindenkit elfelejtett erről tájékoztatni, szóval... ez van, ez nem vicc és én nem vagyok a testvérem.  - próbálom meg elmagyarázni a helyzet levegőt is alig véve közben, úgy darálva le az infokt, mint egy betanult szöveget. Na igen, ebből látszik, hogy már volt vele gondom, hogy elmagyarázzam másoknak is pl. a vonaton, meg az állomáson, meg itt a suliban annak, akivel már összefutottam, aztán persze Haydennek, neki volt a legnehezebb. A végén még egészen profi leszek és előre tudom majd a felmerülő kérdéseket, és előre tudok mindre válaszolni. Készíthetnék valami sokszorosított pergament, és akkor magyaráznom sem kellene, csak a másik kezébe nyomni, hogy olvassa el.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Remélem jó lesz  nagyszemu


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amiya Dagger
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 66

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2015-09-02, 16:31

,,Áldozat nélkül nincs győzelem. "
[You must be registered and logged in to see this image.]
Summer & Amiya
[You must be registered and logged in to see this link.]
442
nekem tetszett (:
Egy új tanév, új eséllyel bódít. Új hajszínt követel, s magasabb taníttatást. Mikor a nyár már csak a feledést tölti ki, beköszönt a hosszan tartó ősz. Az első vonat után során, tekintetemet elkerüli az újoncok névsora. Hisz mindenki ebben látja érdeklődését. De leginkább abban reménykednek, hogy a tervezett névsorok mellett a változatosság kedvéért megváltoznak a rangidős posztok. Új tanárok nevét nem lehet olvasni a idei prospektusban. Ahogy rendkívüli változást sem, a tantárgyakat elfoglaló professzorok között sem. Az én tekintetem, minden kezdeti vonat után során, az ablakon túl indul felfedezésre. A nosztalgikus érzéseket felelevenítő vonat pöfögés mellett, néha-néha felszólal a duda erőteljes hangja. Az érkezést figyelmeztetésül adva. Utolsó évesként, értelmet nyer mindenkiben az a mondás, amire a korai években folytonos fintort nyomtunk a képünkre. "Mikor újonc vagy, a tanulás csupa móka és élvezet. Mikor eléred a középszintet, dacos és megfékezhetetlen leszel. S mikor betöltöd a végzős szintet, visszakívánnád a volt újonc éveidet." Végre szembesülök az érzéssel, itt töltött fontos 6 évet felidézve az iskola bejárata előtt. Valahogy a hetedik év, már eleve magával sodort egy mélyebb és komolyabb értelmezést. Gyakorlatban ez a vizsgákon vérrel-való verejtékezést jelentette. Eleméleti szempontból azonban, egy önfeledt és tömérdek élménnyel-teli korszak végét.
Halmozott érzésekkel lépem át a bejáratot, olyan feszengő tekintet mustrával, mintha most járnám be elsőként a megtelt csarnokot. Pedig minden kihelyezett tárgyra, híres és barát arcára ismertként tekintek. Ismerem a tanmenetet, ismerem mind az összes napi-rendet. Így azt is jól tudom, hogy az új tanévet megnyitó reggeli előtt, van némi idő a poggyász kicsomagolásra. A kivételek helyzetét töltöm be. Nekem már a nyári vakáció alatt sem volt hova hurcolnom a bőröndjeimet. Ma csakis azért utaztam vonattal, hogy Londonban egy sétáló-körutat tegyek, nem többet. Ezt az idő-előnyt önzően magamra szánom, ami véleményem szerint nem botrányos ebben a pillanatban, ahol mindenki egymás-lábán tapos, csakhogy elérje a kijelölt hálókörletét.
Egy üres terembe vetem be magam. A tömeg csorda-szerű elvekkel szorítja két fal közé a gyengébbeket. Nem adok esélyt a tömeg-nyomor által elszenvedett balesetekre. Az ajtót hangosan magam után csapom, csupán mert a közhangulat nem éppen barátságos. Inkább életveszélyes, mintsem barátságos. S amíg a diákok zöme még egyik-helyről a másikra járkál, jobb egy üres teremben kivárni míg az évnyitó el nem kezdődik.
- Hát te? - a tekintetem, nem várt módon egy diáklánnyal találkozik. Noha a várt lehetőségek között inkább egy tömeg-iszonyban szenvedő tanár jelenlétében bíztam. Persze a kérdés még így is túlontúl indiszkrét. De az érzések hatására úgy jöttek a szavak a számra, mint nem kívánt legyek a rothadó húsra.
- Bocsáss meg, Winter...de... - szememet gyanakvóan vezetem le az öltözékén. - ...miért vagy ilyen talárban? Megint valami tréfa lesz, ugye? - mosolyodom el hirtelen, egy megelőlegezett kacsintást rebbentve előtte, amolyan "a titkodat megőrzőm" felhívásként.

Készítette Hector


Stones and bones; snow and frost.
Seeds and beans and polliwogs.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Paths and twigs, assorted kisses,
We all who know who she misses!
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Üres terem

Vissza az elejére Go down

Üres terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Elhagyatott edzőterem
» Edzőterem
» Meditációs terem
» Volangaard - Királyi csarnok
» Nijinsky Terem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Alagsor-