Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb




ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 13:55
Megan Smith

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 13:20
Tim Roberts




A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Jacob Troops
 
Gina Accipiter
 
Kieran O'Byrne
 
Megan Smith
 
Christopher Graves
 
Adam Jericho
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Shanna Griffin
 
Statisztika

Összesen 595 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Melissa Greenwood

Jelenleg összesen 39886 hozzászólás olvasható. in 3514 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Altan & Rasmus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Altan & Rasmus 2015-04-10, 22:15


Altan & Rasmus
Ha tudod, hogy igazad van, nem félsz harcolni.

- Mások nem ismernek olyan jól, mint én, barátom. De persze a karod izmát és az elszántságodat is dicsérhetem, ha úgy kívánod. – mosolygok rá, de szerintem mindketten tudjuk, hogy pontosan tisztában vagyok az erejével, és az elszántságával, amivel adózik az ügyünknek. Kell  is ez, mert nagy dolgokra vagyunk mi hivatottak. – Szóval elhoznád őt az oroszlán barlangjába? – pillantok mosolyogva Altan-ra, és persze láthatja rajtam, hogy a szavaimat nem gondolom komolyan. – Jöjjön csak, szívesen ismerem meg a nőt, aki megszelídítette a szívedet! – szívesen látom azt, akit Altan hoz, biztos vagyok benne, hogy nem fog árulót, sem más olyat közénk hozni, aki bajt hozhatna a fejünkre.
- Nem is kell olyannak lennie, testvér. – rázom meg a fejemet mosolyogva. Nem is lehetne olyan, hiszen nem egyforma az ember, Sheskából sincsen még egy, és talán fura is lenne, de hát… mint mondtam, nem kell olyannak lennie, nem mindenki egyformán erős, és ez így is van rendjén. – Hozd el, és kiderül, hogy idetartozik-e. – ha igen, ha nem, én nem fogom Altan-nak megtiltani, hogy találkozzon vele, az egyetlen dolog, amit elvárok, hogy tartsa szem előtt a célunkat, és ne kockáztassa azt, de ezt minden bizonnyal ő is jól tudja. Azt a nőt egy olyan világba kívánj bevezetni, amit azok értenek meg igazán, akik már elszenvedték a csapásokat a mostanitól.
- Birodalmat? Nem, nem birodalmat akarok alapítani. A népemért, a népünkért teszem ezt, a jövőnkért, a gyerekeinkért, és az ő gyerekeikért. Ez a jövő Altan, én pedig méltó örökséget akarok rájuk hagyni. Azt akarom, hogy ne a muglik árnyékában nőjenek fel. Egy szeletet akarok a világból, a miénk. Nem az enyém, a miénk! – az övéké, mert ők fogják azt művelni, ők szervezik majd birodalommá azt, nem mi. Milyen apa lennék, ha nem harcolnék a gyermekeim jövőéért? Milyen férfi lennék, ha megfutamodnék? Győzni fogunk, lesz mit a fiainkra hagyni. – Mondhatjuk így is. Kössük össze a kellemest a hasznossal, ugye? – mosolygok rá a barátomra. Na igen, Solomon nem egy gyengeelméjű gyáva kutya, mint a legtöbb auror, Altan-nak nem lesz könnyű dolga, de ha valaki, akkor ő biztosan képes arra, hogy sikerrel eltegye láb alól a barátunkat, és ha már itt vagyunk, miért is ne intézhetnénk el ezt a problémát is? Én magam egyből a társaság felé indulok. Hárman vannak mindössze, néhány társuk még korábban hopponált, ők majd később kerülnek terítékre. Az első nekem háttal áll, nem figyel, egy könnyed mozdulattal kapom el hátulról, és töröm el a nyakát, mire holtan esik össze. A másik kettő ezt már meghallja, ugranak is fel, hogy tegyenek valamit, de túl közel érek már ekkor, a közelebbinek időben kapom el a pálcát tartó kezét, hogy célt tévesszen a varázslat, majd azt mögé csavarva el is töröm, míg a másiknak szegezem a pálcám, az pedig pillanatok múlva holtan rogy össze. – Te vagy a szerencsés nyertes! – mosolygok rá a még életben lévő fickóra, akit a nyakánál fogva rángatok fel és viszem oda Altan-hoz. – Csak hárman voltak. Te kérdezed meg, vagy én? – pillantok a barátomra mosolyogva. Persze, szó nincs itt barátságos csevejről, ezt biztosan ő is érti.

Vissza az elejére Go down
Altan Munkhbold
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTárgy: Re: Altan & Rasmus 2015-04-10, 15:05



Rasmus & Altan

[You must be registered and logged in to see this image.]


 - Mások a karom izmát, vagy az elszántságomat dícsérnék. Igazi vezér vagy, hogy mélyebbre látsz Rasmus. Nem csupán szeretnek, imádnak, ha ilyen királyt gondolnak fölém, és olyan hitvest, mint az a lány. Meg kell ismerned őt. Ha lesz rá alkalmunk, bemutatnám. – Mosolygok vissza, és még utoljára megdöngetem a vállát, mint két grizzlymedve, olyanok vagyunk, olykor acsarkodunk, máskor meg ölelkezünk. Bár... a medvéknél ha jól rémlik a két hím inkább széttépné egymást. Mindegy, Rasmus nem csak a harcosrtársam, testvérem is egyben, aki felé bár számadással nem tartozom, mégis mindent elmondok, nem vérség köt össze, annál valami sokkal mélyebb bizalmi kötelék, amely soha egy pillanatra nem ingott. Tudja jól, ha vele bármi történne, gondoskodnék a családjáról.
- A nőket neked kell. Ők vesznek körbe. Nekem megvan a mentségem, hogy egyedül vagyok. De ez a lány... látni akarom megint, érezni, hogy az enyém. Nem olyan, mint Sheska, de erős a maga módján. Lehet köztünk helye. Akarom, hogy így legyen.  - Neki már megvolt a lehetősége, hogy kiépítse a családját, igaz, vér szerinti gyermekéről csak Lenáról tudunk, bár a lány elvileg még nincsen tudatában, hogy ki az apja. A fiú örökös kérdése pedig logikusan még a jövő zenéje, akár esetemben, ha Sybella úgy véli majd, hogy velem akarná gyümölcssé fakasztani méhe kincseit.
- Új birodalmat szeretnél majd alapítani a régi romjain? Ez a terv? – Nem hiszem, hogy oly hatalomvágyó lenne, ám kész arra, hogy másokat irányítson. Kiváncsi vagyok, hányan hódolnának be neki. Megvannak az eszközeink, hogy ne csupán a félelmet, a tiszteletet is kiharcoljuk magunknak. Már csak az a kérdés, hogy a mai alkalomra harcostársam milyen ínyenc küldetést talált ki. Bárhogy is lesz, bizonyos, hogy láncos buzogányom tüskéi nem fognak unatkozni, és holnap hajnalban sikálhatom le róluk az agyvelődarabokat. Méregetem hát Rasmust, figyelmesen hallgatva, és amikor kiderül, hogy már támadtak, elmosolyodom, na igen, mi ketten is képesek vagyunk túlerővel szembe szállni. – Értem már. Bemelegítésnek szánod ezt a csürhét az auror előtt. Hát nem mondom, kicsit tényleg rám fér a testmozgás. Még jó, hogy reggeli előtt, legalább van, ami motivál, hogy siessünk. – Bólogatok, és míg Rasmus hoppanál, én futólépésben közeledek, ezúttal én vagyok az, aki a csapdákra, védelmi varázslatokra figyel, amelyeket a hoppanálással ugyan átugrik, de kifelé érdekes meglepetésben lehetne részünk. A füst felé közeledbe érzem, hogy valami megmozdul a sötétben. Sátánebék. Két háromfejű kutya, hozzám képest csak borjúnagyságúak. Vicsorognak, nevetve vetem meg a lábamat, hogy két lendítéssel küldjem a porba őket. Vajon merre lehet Rasmus...?





Két világ közt...
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Altan & Rasmus 2015-03-27, 23:02


Altan & Rasmus
Ha tudod, hogy igazad van, nem félsz harcolni.

A szavai hallatán mosolyogva pillantok fel rá, és megtörve a távolságot, kezeimmel közrefogom a fejét,  és közelebb hajolok, hogy hallja a hangom. – Látod, pont ezért vagy te itt! Benned megbízom teljesen, és tudod, hogy miért? – kérdezem tőle, de itt már eleresztem őt, és hátrébb lépek egy lépést. – Mert harcos vagy, mert szeretnek az istenek, és képes vagy használni azt ott. – bökök a szíve felé. Egy harcos soha ne a kezével, hanem a szívével harcoljon, küzdjön valamiért, mert ez viszi előre, a cél, a vágy, az álom…legyen az bármi, csak válaszolja meg a kérdés miértjét. Miért harcolunk? Csak oka legyen, csak egy jó oka.
- Ugyan, az istenek szeretnek téged! Hidd el nekem, hogy fényes jövő vár rád, az istenek olyan utat szánnak neked, melyről álmodni sem mernél! – ebben biztos vagyok, mert aki rászolgál arra, hogy az istenek szeressék, azt meg is jutalmazzák az istenek, márpedig Altan rászolgált, többszörösen is.
- Ki érti a szívet? És még inkább a nőket? Az istenek bocsássák meg, ha valaha is azt merném hinni, hogy kiismertem őket! – mosolygok rá Altanra. – Hát találd meg, adott egy lehetőség, élj vele! Tudod te is jól, hogy mit tesz a nő a férfival! Jobbá tesz, élőbbé, boldoggá, és…apává. – na igen, elvégre gondolnunk kell arra, hogy mi lesz velünk a halálunk után, igaz? Nekem ott van Die és Ari, nem a vérszerinti gyermekeim, de azok lehetnének, és ennek ellenére így is neveltem őket. Ők az én gyermekeim, nem számít honnan jöttek. Lena… neki csak meg kell értenie azt, hogyan is működik ez a világ.
- Pontosan. Itt az ideje, hogy méltók legyünk a nevünkhöz és kezünkbe vegyük a sorsunkat! – varázsló vagyunk és boszorkányok, nem élhetünk így tovább,  mint az állatok, ketrecbe zárva, határok közé szorítva. Ez nem az a határ, mely megálljt parancsolhatna nekünk. Hogy mondhatnánk méltónak magunkat őseinkhez, ha belenyugszunk ebbe a sorsba? – Oh, erről biztosíthatlak. Ők néhány eltévelyedett lélek, akik nem régiben támadást intéztek egy fontos érdekeltségünk ellen. Úgy gondoltam itt az ideje, hogy… válaszoljunk nekik. – pillantok mosolyogva Altan-ra. Na igen, itt az ideje annak, hogy meghaljanak, mert pontosan elég gondot okoztak már így is, és  nem hagyhatom, hogy még több kárt tegyenek. – Ott találkozunk. – pillantok még utoljára Altan-ra, majd hopponálok, és az ellenségeink táborától nem messze bukkanok fel, tisztes távolságban, hogy láthassam mennyien is vannak.

Vissza az elejére Go down
Altan Munkhbold
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTárgy: Re: Altan & Rasmus 2015-03-24, 21:33



Rasmus & Altan

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Testvér, mikor voltak kétségeim? – Nem lépek közelebb, mert ha megtenném, akkor úgy vállon veregetnénk egymást, hogy még a vesénk is leszakadna. Így marad a pusztán férfias összenézés, mintha egy farkasfalka legerősebb hímjeim lennénk, akik egymásnak hátat vetve véd, és uralkodik egyúttal. Fel sem merül bennem, hogy miért éppen Rasmus az, aki egy hajszállal jobban megérett az uralkodásra. Teljesen logikus. Míg én egy korcs fattyú vagyok, akit sikerült kinevelni, ő nem pusztán az életkora alapján érett meg a vezetésre. Egyszerűen kiválasztott, akiről érzem, hogy érdemes követni.
- Meglehet barátom, hogy holnap már én is így teszek. És akkor kell a helyemre valaki, aki nem hagy neked nyugtot. – Nevetek vissza öblösen. Sosem tudhatjuk, hogy melyik számunkra az utolsó harc, sosem lesz lehetőség a búcsúra, váratlanul fog lecsapni ránk a halál, sötét szárnyakon, annyi bizonyos. Így ezeket a perceket kell kiélveznünk, testvéri viszonylatban, hogy a maradónak legyen miről adomáznia a halotti toron. Már ha nem hagyjuk mindketten ott a fogunkat ebben a világmegváltóan öngyilkos küldetésben. Vágyom arra immár, hogy hozzá hasonlóan én is megleljem azt, akihez haza tudok majd sietni. Azt a nőt, aki utódokat szül, hogy legyen ki továbbvigye becstelen nevemet, s sírjon utánam, ha már nem leszek. Igen, a dicsőségen túl erre vágyom már.
- Nagyon úgy tűnik Rasmus, hogy az a nő... akit a szerelmemnek hittem, nyomába sem ér ennek. Egyszer láttam csupán... De látnom kell ismét. A megszólalásig hasonlít Seleste-re, mintha valami kárpázat kerülgetné a szemem. Ha boszorkány is, megigézett, s a rabja lettem. Érted te ezt... ? – Be kell vallanom, hiszen a testvérem előtt sosem voltak titkaim. Pontosan tudja, hogy képes vagyok érezni, nem kell játszanom a zord harcost, akit csakis a láncos buzogánya vezérel. Rasmus sem ilyen, tőlem se várja el, hogy kőszikla legyek.
- Tudom vezérem. A békéhez háboruzzunk. - Nem teljesen így szól az eredetileg mugli mondat, de nagyon is igaz esetünkre. Már csak az érdekel, hogy Rasmus hogyan gondolja mindezt. Tudom, hogy a családja a varázslóképzőben van, de nekem ott nem igazán van helyem. Kiváncsi vagyok, hogy nekem milyen sorsot szán. Követem az intését, a füst gomolyságára pattanásig feszülnek az izmaim. Megnyalom a szám szélét, és előhúzom a láncos buzogányt. – Remélem ellenállnak, bárkik is legyenek azok. Aztán jöhet az a... hogyishívják... Solomon... Növelünk kell a kiloccsantott koponyák számák, nem áztatja még elég vér e vidéket. Kikhez megyünk? – Kérdezem tűntetőleg, és az izmaimat tornáztatom. Már így is hiányzott egy jó kis csihi-puhi.





Két világ közt...
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Altan & Rasmus 2015-03-01, 14:34


Altan & Rasmus
Ha tudod, hogy igazad van, nem félsz harcolni.

- Ezt akartam hallani! Ne legyenek kétségeink, hogy mit hoz a holnap! Elég hinni magunkban, és a lehetetlen nem lesz több, mint egy szó csupán. – volt egy álmom….van egy álmom, egy közös álmom minden varázslóval és boszorkánnyal, és most ideje, hogy ezt az álmot valóra váltsuk. Itt az ideje annak, hogy aki  lépni merészel és tenni a jövő érdekében, az fegyvert ragadjon és csatlakozzon, mert a világ egy háborúba tart, mit az árnyak vívnak  majd, átvesszük a hatalmat azoktól, akik a saját érdekeik szerint cselekszenek, és létrehozzuk azt a világot, amelyben élnünk kellett volna eddig. Együtt sikerülhet. A jövőnk ebben van.
- De te itt vagy, ők pedig isteneikkel együtt lakomáznak most már. – minden ember hisz valamiben. Egyesek a sorsban, mások az istenekben, megint mások pedig saját magukban. Sok mindenben hittem már életem során. Tudom jól, hogy a végzetünk előre meg van írva, az odavezető út az, amit mi járhatunk, amit… mi alakítunk kedvünkre. Minden életnek van célja, tartson száz évig, vagy csupán pár percig, minden élet, és minden halál megváltoztatja a világot. – Mindannyiunknak van barátom. A fiút egy ő szerelme érleli férfivá. – ölj, harcolj, küzdj, de nem ettől leszel férfi, mindegy hány embert ölsz meg, vagy hány ellenfeled kardja csapását hárítod. A nő teszi a fiút férfivá, és bár sokan hiszik azt, hogy az érzelmek csupán csak hátráltatják az embert, az igazság az, hogy az érzelmek teszik az embert. A hit, a szeret, a félelem, a bátorság… ha nem érzel semmit, nem is élsz, ha nem élsz, mit keresel még ezen a világon? – Valóban? Ez igen… érdekes… és mennyiben különbözik ez a nő a te szerelmedtől? – érdekes, ez kétségtelen, azt mondják nekünk, hogy egyediek vagyunk és mégis…talán van valaki a világban, aki a mi arcunkat viseli, de még csak nem is tudunk róla. A mi dolgunk az arcot, a nevet naggyá és egyedülállóvá tenni.
- A diplomácia egy nagyon szép dolog… de néha értelmét veszti mielőtt még felmerülhetne. Vagy mi, vagy ők. És engem az ő népük nem izgat. – nem érdekelnek, felőlem aztán meghalhat mind, élhetnek is, ha akarnak, de ne legyenek útban. Túlságosan sokat éltek, túlságosan sokáig éltünk az árnyak közt, elfelejtették a muglik azt, hogy kiknek az örökségét élik.
- Csak beszélgetni? Ugyan, azt egy jó ital mellett ejtettük volna meg. Azért vagyunk itt, mert egyesek úgy hiszik, hogy maguk törnek a magasba, csak elfelejtik, hogy már mi megtettük. – nem szeretem a sajátjaimat eltakarítani, de aki képtelen megérteni a világot, annak nincs is helye benne. – Nem kétlem, hogy így lesz! – mosolygok rá Altan-ra, ahogy megveregetem a vállát, majd tekintetemet az előttünk elterülő tájra vetem. – Látod ott a füstöt? – mutatok az erdő fái fölé, ahol az ég kékjét a füst festi feketévé. [color=#993333]– Ott van itt létünk oka.[/colorg – ott vannak, azok akik miatt itt. vagyunk

Vissza az elejére Go down
Altan Munkhbold
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTárgy: Re: Altan & Rasmus 2015-02-22, 13:21



Rasmus & Altan

[You must be registered and logged in to see this image.]


 - És el is fogjuk mindezt érni testvér. Nem úgy ismerem magunkat, akikre békés öregkor vár rá. Bizonyára érdekes lenne a purdék között ücsörögni, ám be is rozsdásodnák, elenyésznénk csak úgy... Vár ránk tehát egy új csata, már holnap! – Pontosan tudom, hogy mire gondol. Mindez amit a Roxfort porából megszereztünk, azt nem magunknak, utódainknak, hiszen ők fognak majd célba érni vele, mi csupán elindulunk az úton. Pontosan átérzem azt, amire Rasmus vágyik, én magam is ezt képviselem, még ha egyenlőre esélytelen, hogy bárkitől is gyermekem szülessen. Talán előbb ér utól a végzet, mintha ezt komolyabban átgondolnám.
- Nem volt egyszerű a visszatérés. Legalábbis azoknak, akik az utamba álltak. – Nevetek harsányan, míg ő visszafogott, mosolygós vezér, addig én alvezéreként bizony ritkán fogok vissza magam. Az elismerő pillantásban megfürdök, s viszonzom is, tudom, hogy Rasmus sokszor nem henceg, csupán teszi a dolgát, ezzel vívja ki mások tiszteletét. – Hihetetlen, hogy egy magamfajta baromnak is lehet szíve hölgye, nemigaz? Igen, Seleste volt ő, aki most visszatért... Ha nem is pontosan ő. Mintha a nővére lenne. Ikernővérek... Képzelheted a sokkot... – Emelgetem jelentőségteljesen a buzogányomat, hogy majdnem szétloccsantottam a csajszi fejét, ármánynak hittem azt, hogy ily káprázattal zavarja meg az elmémet.
- Látom Rasmus még mindig nem hiszünk a diplomáciában. Annál jobb. Kezdett petyhüdni a bicepszem. Bizonyára érdekes lesz arra drukkolni, hogy szálljanak szembe... – Na igen, én vagyok a muglik ellendrukkere, míg Rasmus hódító, én inkább mészárosnak mondanám magam legtöbb esetben. Csak a céljaink érdekelnek. Ha üres, kiégett falut hagyunk magunk után, s nem lesz senki, aki elmondja, mi tettük, az is hidegen fog hagyni, nem hiszek a félelemben tartott rabszolgák intézményében.
- Ha itt végeztünk? Nem csupán beszélgetni hívtál? – Kérdezek rá cinkos mosollyal, hátha már most is van kedve némi akcióhoz, majd hallva az egyedi megbizatást, szélesen elmosolyodom, bár biztos vagyok benne, hogy Preston sem lesz életem ellenfele, aki végre először földre küld. Érdemtelen patkányok ezek mind. – Szót sem érdemel. Vagy átáll, vagy meghal... vezérem! – Félmosolyba fúló pillantással vetem magam alá Rasmus akaratának. Nem kifejezetten érdekelnek az indokok, és az aurort sem fogom győzködni. A magam nyers modorában nyújtok békebjobbot, hogy a balt már ütésre emeljem...




Két világ közt...
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Altan & Rasmus 2015-02-13, 15:24


Altan & Rasmus
Ha tudod, hogy igazad van, nem félsz harcolni.

- Fiatalon, miután bevégeztük a sorsunkat. Ezzel tartozunk magunknak, egymásnak, és az őseinknek is. Harcoshoz illően, csatában meghalni… az kell nekünk. De csak miután itt elvégeztük itt a dolgunkat. Miután egy új világot húztunk fel a régi romjaiból. – egy világot, melyben gyermekeink szabadon élhetnek, melyben nem kell attól félniük, hogy mi lesz, ha a mugli meglátja őket. Szabadok lesznek, úgy élnek ahogy mi soha nem élhettünk, és a nevünket egy életre megjegyzik mindannyian. Az örökségünket ők fogják megélni, mi csak kiharcoljuk. Ez a feladatunk, itt az ideje, hogy mi meglépjük azt, amire az őseink oly régen képtelenek voltak. Elérkezett a mi időnk.
- Igen, azt nem kétlem testvér! Harcra születtél, ez kétségtelen! – villantok meg felé egy elismerő mosolyt. Mindig is tudtam, és mindig is mondtam neki, hogy ő erre született, neki lett kitalálva a vérrontás és a harc, a dicsőség és a győzelem mámorító érzése, miután ellensége vérét letörli arcáról és körülnéz az immár kihalt csatamezőn. – Seleste… persze, hogy is felejthetném el szíved hölgyét? Ott fáj a legjobban a szív, ahol a legerősebben szeretett…ironikus. De megígérem neked, hogy a halála nem volt hiábavaló! És nem marad megtorolatlan. – nem mellettünk harcolt ugyan, de tudom, hogy mit érzett iránta Altan, és azt is pontosan tudom, hogy előbb-utóbb Seleste mellettünk kötött volna ki.
- Mindennap meghal valami, hogy helyette valami sokkal szebb és jobb születhessen. Meg kell halniuk Altan. Mindnek, akik az utunkba állnak. Egyesülnünk kell, egyetlen zászló alatt, és aki úgy dönt, hogy ellenünk harcol, hogy egymaga megy neki az ellenségnek, ugyanúgy jár, mint amaz. Nem engedhetjük meg a belső széthúzást. Azt akarom, hogy ez a világ lángokban álljon… ehhez pedig először a sajátunkat kell romba döntenünk. Csak aztán a muglik világát. – nem lehet egyszerre a kettőt, az túl nagy falat, egyszerűbb, ha előbb a muglik előtt, de mégis láthatatlanul harcoljuk ki a saját világunk új rendjét. És ezután…ezután hadba vonulhatunk az igazi ellenség ellen. – Azt kérem tőled, hogy amint itt végeztünk, keress meg egy Solomon Preston nevű meglehetősen fanyarú aurort. Nemrégiben összefutottam vele, és úgy vélem megérdemel egy esélyt. Minden bizonnyal nem él vele, így hát… tudod mit kell tenned majd, igaz? – nem mintha személyes gondjaim lennének Solomonnal. Pusztán csak szívesebben látnám holtan.

Vissza az elejére Go down
Altan Munkhbold
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTárgy: Re: Altan & Rasmus 2015-02-05, 16:12



Rasmus & Altan

[You must be registered and logged in to see this image.]


Hatásvadász a végletességig, ezért is kedvelem a fivéremként. Pontosan tudja, hogy kire hogyan lehet hatni. Nem csupán harcos, hadvezér. Aki nem azt mondtam, hogy előre, és kimarad a harcból. Nem, ő veti bele magát a csatába azzal a felkiltással, hogy utánam. Ha szükséges, elsőként kockáztatja az életét az eszméért, akár meg is hal érte. Nem ostoba, hiszen még mindig él, ám nagyon is erős küzdőszellem, aki a marcona társai között is osztja a lelki békét, a gyermekeire is hatással van, mert beleérzőképességével nem pusztán a halomittas szíveket tudja irányítani.
- Ahogyan mindannyian. De inkább fiatalon hulljunk el, nemigaz? – Az valahogy furcsa is lenne, hogy ha még hetvenévesen is köszörülnénk a fegyvereinket, és az elmúlt dicsőségen merengjünk. Amikor már lassul a kéz, kevésbé hevesen ver a szív, akkor kell egy vakmerőt lépni, hátha megtaláljuk életünk ellenfelét, aki méltó arra, hogy elvegye az életünket, és dicsőségben vesszünk oda. Addigra már nekem sem ártana valami örökös, hiszen Rasmus nevét lesz, aki továbbviszi, bár ő minden faluból maga mellé állít féltucat suhancot, addig az én mongol kevert vérem velem hal, ha a következő csatát nem élem túl. Seleste halála óta igazából nem is öleltem asszonyt, hasonmása pedig tűnő pillanat volt csupán, virágpor a tavaszi szélben, kit úgysem látok tovább. Rasmus ellenben érhet a boszorkánysághoz, amely a tekintetemet megzavarta, talán lesz tanácsa, hogy felfedjem az illúziót.
- Ahhoz még áll előttem néhány betört koponya... Emlékszel még a lányra a másik oldalról? Seleste... szerettem, pedig az életünkre tört... – Vezetem fel a gondolataimat, hogy aztán körülnézzek barátom teátrális mozdulataira, és elégedetten mosolyodjam el. Bólintanom kell, hiszen ez csakis kettőnket jelöl. Senki más nem maradt talpon, csakis mi ketten, és akkor ott szövetség született. Olyan testvéri kötelék, amelyet sem idő, sem ember nem választhat szét. Nem vagyok vezér, Rasmus mégis egyenlőként kezel, mert tudja, hogy az ellene törőket a távollétében is levágom, ha kell.
- Mit kívánsz testvérem? Hogyan szülessen az új kezdet? – Kérdezek a tárgyra térve, vele szemben nem vagyok egy filozófikus alkat, nem kenyerem a fölös beszéd. Tegyék azt helyettem a tetteim.




Két világ közt...
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Altan & Rasmus 2015-01-27, 15:30


Altan & Rasmus
Ha tudod, hogy igazad van, nem félsz harcolni.

Egyszer egy okos és bölcs ember azt mondta, hogy a lehetetlen csupán csak egy szó, amivel dobálóznak az emberek, mert könnyebb élni egy olyan világban, ahol minden meg van szabva, mintsem felfedezni a saját erejüket és annak határait. A lehetetlen nem tény, csak egy vélemény, mely éppúgy tartható, mint támadható. Kinyilvánítás lenne az, hogy lehetetlen létezik? Én sokkal inkább a kihívást látom meg benne, a lehetőségeket. A lehetetlen csak egy múló pillanat, mely átszánkázik az agyunkon, de  nem több, mert nem létezik, mert csakis az lehetetlen, amit annak hiszünk, az ember pedig képes bármire, főleg akkor, ha van mi motiválja.
Természetesen meg van annak az oka, hogy idehívtam Altant, hogy itt kívántam vele találkozni. Ez a hely jelentőséggel bír, és bár nem hiszek abba, hogy ez különlegesebb erővel ruházná fel a helyet, de… itt van valami a levegőben. Itt kezdődött minden, és itt születik ez újjá, mi fogunk itt újjászületni és a világ, mely még csak nem is tud erről. Elérkezett az idő, hogy változtassunk, hogy végre tegyünk a népünk  érdekében, mert már éppen eleget szenvedtünk olyan emberek miatt, kik soha nem akarták a mi javunkat. Miért kéne őket támogatnunk? Miért kéne tovább néznünk tétlenül, hogy rajtunk élősködnek? Ideje változni, ideje… megváltoztatni mindent.
- Altan, örülök, hogy látlak! – mondom mosolyogva, ahogy meglapogatom a hátát. – Ne is mondd, nem rég rávilágítottak arra a tényre, hogy öregszem… pedig ilyen erősnek még nem éreztem magam. – tényleg nem, és ez nem a korral jár. Vagy talán mégis? Nem vagyok idős, de fiatal sem már, tapasztalt vagyok és úgy érzem ennél erősebb soha nem voltam. Úgy tűnik tényleg a sors akarja a felemelkedésünket, igaz? Én hiszek ebben, hiszek magamban, és abban, amiért harcolunk, mert csak így győzhetünk, ha van mi motivál. Nem kell tudnom mi az, csak elég pontosan annyit tudom, hogy elkötelezettek a cél felé.  – Várj csak, ha annyi leszel, mint én, nem fogsz így vigyorogni! – persze most én is vigyorgok, mi mást is tehetnék? Szép nap a mai, és nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem rajtam nem fog az idő. Fog, csak most inkább… a segítségemre van ezzel, semmint káromra.– Érzed? Szinte tapintható a levegőben… itt kezdődött minden, örömmel tölt el visszatérni ide. – szívemhez nőtt ez a hely, még ha vérrontáson kívül nem is igazán történt itt semmi említésre méltó. Aznap sok mindenki halt meg, sok testvérünk, a haláluk nem lehet hiábavaló, nem engedhetjük meg, hogy az áldozatuk a semmiért legyen. – Nézz csak körül… a vihar előtti csend… - már érezték, mégsem veszik észre. Egyszer már hibáztak, nem készültek fel, és most sem fognak, nem hiszik, hogy képesek vagyunk talpra állni. Abban a hitben élnek, hogy a Nagyúr halála végleg eldöntött mindent, pedig az ő halála nem a mi vereségünk, nem a mi hanyatlásunk, hanem egyedül csak az övé. A halála nekünk a felemelkedést jelenti.

Vissza az elejére Go down
Altan Munkhbold
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTárgy: Re: Altan & Rasmus 2015-01-24, 12:21



Rasmus & Altan

[You must be registered and logged in to see this image.]


 A visszatérés. Rasmusnak mindig is volt egy alig titkolt meghökkentően humoros oldala. Morbid humor, mi más? Szereti a jelképeket, szimbólumokat, s az, hogy ide szólít vissza, jelzi, hogy képes arra, hogy megadja az ujjászületés lehetőségét, emlékeztet arra, honnan is indultunk, s hova is jutottunk el, fivérekként, vállt válnak vetve, amíg csak térdig nem gázoltunk az emberi belekben, szekercénk, vagy éppen láncos buzogányunk vértől volt mocskos, ám számunkra ez diadalt hordozott, nem mocskot, vagy lélekölő drámát. Apa és fivér is egyben, korban az a pár év csupán annyival emeli fölém, amennyire kell, ő a vezérem, s királyom is. Mégis egyenlőnek tart, kikéri a véleményemet, igaz, ha nem tudom eltántorítani, vétóz, ez teljesen természetes, többünkért felel, a hátát nyomja mindaz, amire most készülünk. Pontosan tudja, hogy nem átallok ellent mondani, míg azt is, hogy megbízhat bennem, nyers őszinteségem még sosem vált kárára. Csörtéink pedig mindig kettesben értendők, mások előtt nem vonom kétségbe a szavát, ha nagyon rázóssá válna a helyzet, inkább elvonom a figyelő szemek gyűrűjéből. Ő a falka alfája, nem inoghat meg a hatalma, példát kell statuálnia, míg távollétében én magam vágom le mindazokat, akik akár rossz szót is szólnának rá. Amíg Rasmus a családjával vette fel a kapcsolatot, én kissé körbejártam, hogy hányan is élnek még itt a nagyúr egykori hívei közül. Némelyik ocsmány módon visszavette civil álarcát, volt, akinek vérrel festettem fel a házát, hiszen nem csak az egykori roxfortost, árulták el, Rasmus nevét is megtagadták. Elégedett mosollyal fütyörészve jöttem el, ám a gyermeknek meghagytam a nevem, hogy ha majd felnő, s bosszút állna, tudja, kit keressen. Ez így tisztességes. A tábort talán majd a falun kívül, mágia leple alatt érdemes felállítani, erre pusztán javaslatot teszek majd, a döntést úgysem én hozom. Átvágok a fagyott földön, hogy kiérjek a csatamezőre, amely manapság már alig jelzi az egykori vértől mocskos hadszíntér jellegét. S ott van ő, epikus alakját mintha szoborba öntötték volna. Tétovázás nélkül lépek oda, hogy megöleljem, s megdöngessem a vállát, csontropogtatóan, mint két grizzly.
- Testvér! Öregszel, hogy ilyen pontos vagy? Korán kelsz, mint a vének? – Kezdek bele megszokott kötözködésünkbe, s eleresztem, amikor megszemléltem magamnak. Már csak az érdekel, mik is azok a nagyszabású tervek, amely nyomán újabb koponyákat fogunk meglékelni. Mint tudjuk; a halott ember nem üt vissza.




Két világ közt...
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Altan & Rasmus 2015-01-13, 16:57


Altan & Rasmus
Ha tudod, hogy igazad van, nem félsz harcolni.

Ezen a helyen kezdődött el minden. Legalábbis ami engem illet, na és persze Altan-t. Itt volt az a csata, miután kettőnk sorsa egy útra tévedett. Ha valaki felteszi nekem azt a kérdést, hogy aznap miért nem kívántam több vért ontani, rettentő sokféle választ tudok rá adni. Nem akartam, mert már így is rengeteg remek, erős varázsló és boszorkány halt meg a semmiért. Nem vagyok híve annak, hogy a vér teszi az embert, ahogyan sok mindent képes vagyok feláldozni a győzelemért, de aznap a semmiért küzdöttünk és haltak meg közülünk sokan. Nem akartam tehát több vért ontani, de ha aznap egy gyáva féreg áll előttem, aki szinte könyörög azért, hogy megöljem, megtettem volna. Altan azonban nem ilyen volt. Láttam benne azt, ami felemelte őt, ami többé tette, mint egy átlagos varázsló. Ezt úgy hívják, hogy erő. Nem mindegyik testvérünkben van meg. Nemcsak az az erős, aki egymaga mészárol le egy hadsereget. Az is erős, ki egész életében hátrahagyottan, vergődve él, mint egy partra vetett hal. Erős az, kit az élet holtan akar látni, de ő dacolva ezzel szembe megy mindennel, és végül legyőzi a veszélyt, ami rá leselkedik. Az ember elképesztően sokféle módon lehet erős, Altan pedig mind fizikailag, mind jellemben megfelelt ennek.
Azt hiszem aznap döntöttem el, hogy mit fogok tenni  ma. Már akkor érződött, hogy a Nagyúr nem fog minket győzelemre vezetni. Egyre inkább befelé fordult, olyan embereknek szavazott bizalmat, kik nem érdemelték meg. A hataloméhsége napról napra nőt, kiszámíthatatlan lett és veszélyes, elfelejtette azt, amit ígért nekünk. Egy világot, melyben többé nem kell bujkálnunk. Mily szépen hangzott, és mily hatalmas hazugság volt. Ugyanis saját magán kívül semmi és senki nem érdekelte őt. Ebben vagyunk többek között nagyon eltérőek. Én a szívemen viselem népem sorsát. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hajt az is, hogy halhatatlanná váljak tetteim által, de ezért mégis ki vethetné rám az első követ? Senki, mindenki ezt akarja, csak én teszek is érte, és ezt várom el minden testvéremtől és nővéremtől. Jól tudom, hogy sokan akarják azt ,amit én, és sokan  nem kívánnak mellettem harcolni. Ezt könnyen lehet orvosolni. Az ilyen dolgok belső harcokhoz és széthúzásokhoz vezetnek, ezt pedig nem engedhetem meg. Ezért is kezdtem rögtön azzal, hogy elbántam azokkal, akikről tudtam, hogy csak hátráltatnak majd. Az árulók, a gyengék, nekik nincsen helyük köztünk. Azonban sokan vannak, kik úgy hiszik túlnőhetnek rajtam, azon, amit képviselek. Ezen emberek tévednek, és ha képtelenek ezt belátni, hát életükkel fizetnek ostoba hibájukért.
El-el mélázva lépdelek a sziklás talajon, felelevenítve azt, hogy mi is történt aznap. Nem véletlen hívtam ide Altan-t. Itt kezdődött kettőnk útja, és itt az ideje, hogy folytatódjon.

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Altan & Rasmus

Vissza az elejére Go down

Altan & Rasmus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-