Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 20:23
Jane Willow West



ϟ Jóslástan terem
  Yesterday at 20:01
Bexley Wildfield

ϟ Kérdések fóruma
  Yesterday at 19:56
Gemma Carlyle

A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Bexley Wildfield
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Ivarn-vo Inor
 
Megan Smith
 
Corvus Flint
 
Jade Wilson
 
Rose-Neira Brooks
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 623 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Yedda Andrews

Jelenleg összesen 36553 hozzászólás olvasható. in 3349 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Harlow & Nathan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-03-06, 18:13


Harlow & Nathan


- Nem, az ember annyira azért nem önzetlen fajta. – rántom meg a vállam. Én akkor is úgy gondolom, hogy a világon a legtöbb ember önző és nagyravágyó, én is valamennyire, mert szívesen tennék nagy dolgokat, de nem tudok, és nem is bánkódom miattuk, mert…reálisan látom a dolgokat, tudom, hogy amúgy is kevés rá az esélyem. A szavaira inkább nem is mondok semmit, mert látom rajta, hogy nem hiszi el, de attól nem lesz még kevésbé igaz, nem szeretek másokkal összetűzésbe kerülni, de ő mintha direkt akarna engem magára haragítani, vagy nem is tudom. Kiakarna hozni a sodromból? Vagy mi baja van velem?
- Hát, akkor… sok sikert hozzá. – nem mintha szerintem sok esély lenne rá, mert nem tűnik annak a tipikusan bizakodó embernek, de hát nem lehet mindenki az, nem is baj, ha ő sem az, de… azért nem kell mindenben a végletekig pesszimistának sem lenni, az nem old meg semmit sem. – Megpróbálhatjuk. – ismétlem meg őt. Miért ne? Végül is arra jó, hogy legalább saját magunkkal eltudjunk számolni, hogy tényleg úgy érezzük tettünk valami olyat, ami igazán számít, de nem hinném, hogy a világot csak úgy egyik napról a másikra meglehetne változtatni, túl sok az eltérő ember ahhoz. Az eltérés nem mindig jó.
A szavaira csak mosolyogva biccentek, bár én magam nem érzem úgy, hogy semmi baja nem lenne velem,  mert elég helyzet adódott már a mai nap során is mikor úgy éreztem, hogy feleslegesen olyan támadó az irányomba. Kezdve attól, hogy fáradt voltam, egészen az előbbi kiállhatatlan vagyokig. A részvétnyilvánítás pedig csak természetes, akármilyen régen is volt az ilyen, azért nyomott hagy az emberben, akármennyire is kötődött ahhoz, akit elveszített. És még csak nem is tudom, hogy esetleg mennyire volt jóban, vagy kevésbé jóban az apjával, de… nem is tartozik rám, ez az ő dolga, de…végül is mindegy, igaz?
- Hát, nem igazán akarok másik szak után nézni. – szóval akkor kénytelen leszek elsajátítani ezt, mert auror akarok lenni, ajtó ide, vagy oda, de akkor is ez a cél, Joey is büszke volt rám, mikor kiderült, hogy valami rendőrféle szeretnék lenni, csak éppen…nem olyan, mint amilyen ő. De a rendőr az rendőr, igaz? – Hát, akkor ez már megnyugtató. – mondom mosolyogva. Na igen, akkor legalább nem ad vissza, mert megfordult a fejemben, hogy azt mondja, nem vagyok alkalmas és simán lepasszol valaki másnak, de mivel már őt is nehezen kerítették nekem ,így könnyen lehet, hogy nem is kerülnék senkihez sem, ha ő kidobna.
- Igen, ez nyilvánvaló. – adok neki igazat, mert ha valaki megtudná, hogy köze van az ügyhöz, akkor nem szabadna rajta dolgoznia, de én úgy vagyok vele, hogy ilyenkor mindig az érintetteknek van a legnagyobb esélye arra, hogy felgöngyölítsék az ilyen ügyeket, de persze ezt a vezetőség soha nem látná be. – Választ mire? Vagyis… mindegy, nem rám tartozik. – mégis milyen sok mindenre? Nekem csak így annyi a világos, hogy van egy elmebeteg pszichopata, aki megölte Miss Williams anyját.
- Tudok magamra vigyázni. – húzom el a számat, de végül felkele és megfogom a kezét, elég ha csak a belvárosig visz el, onnan már én is tudom az utat.

//Én is köszi, szuper volt Smile//
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-03-06, 16:06




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

- Miért gondolja, hogy mindenki szeretne nagy dolgokat elérni? Senki sem tesz önzetlenül valamit? - én nem hiszem, hogy így van. Én azért dolgozom, mert jobbá akarom tenni akár csak ennyivel is a világot, hogy kiöljem belőle az olyanokat, akik veszélyesek, akik rosszak, akiknek nem kéne benne élnie, és másoknak ártani. Nem akarok hírnevet, sem előléptetést, sem semmi hasonlót, soha sem volt ez a célom... ha hiszi, ha nem. - Elhiszem Nathan, legyen akkor így. - bólintok egyet egy apróbb félmosollyal. Igazat adok én neki gond nélkül, nem jelent problémát, mert nem hiszem, hogy már az elején összetűzésbe kellene kerülnünk. Nem feltétlenül látom úgy, ahogyan ő, de ez sem kötelező igaz? Fiatal még, ez is benne lehet abban, hogy olyan fene nagy önérzete van és ha valaki olyasmit mond neki, ami nem tetszik,akkor arra úgy érzi, hogy minden áron reagálnia kell.
- Talán ezt jól látja, de igyekszem bizakodó lenni, legalább a saját ügyeimben. - vonom meg kicsit a vállamat. Ha másból nem, hát tudásból oldja meg az ember. Amúgy sem hittem, soha sem a szerencsében, vagy hasonlóban. Az ember saját sorsának kovácsa, nem szabad azt várnunk, hogy majd minden magától rázódik helyre, az sajnos teljességgel lehetetlen. - De azért megpróbálhatjuk foltozgatni. - még ha nem is tudjuk jóvá tenni a világot, mert ebben igaza van, ahhoz hatalmas fordulat kéne, hogy minden rossz hirtelen eltűnjön belőle és minden rendbe jöjjön. Erre semmi esély sincs, mindig maradnak rosszak, mindig maradnak olyanok, akik ártani akarnak a másiknak, de az a dolgunk, hogy az ilyen bűnök számát a lehető legkisebbre korlátozzuk.
- Akkor ebben hasonlítunk, örülök neki. - mosolyodom el őszintén, tényleg örülök neki, hogy ő is így gondolkodik. Tényleg nincs vele semmi gondom. Egyes mondhatni hibái csak a fiatalságából adódnak, de azokkal sincs baj, legalább kiáll magáért és azért ez elég fontos tényező. Én nem érzem úgy, hogy ne tudnánk jól együtt dolgozni, remélem, hogy ő sem gondolja ezt, de persze meglátjuk, hogyan alakul ez az ügy. - Régen volt, de köszönöm. - apró ezúttal mosolytalan biccentés. Nem ráz már meg ez az egész annyira, mint sok évvel ezelőtt, hiszen apa rég meghalt, hiába rázott meg az egész nagyon... sokkal régebben volt ez, mint hogy még most is fájjon. Bizonyos pillanatokban így van, hiszen nem lehet velem fontos eseményeknél. Nem volt akkor sem, amikor megkaptam a levelet a Roxfortból, akkor sem, amikor meg kellett védenem magam a nagybátyámtól, amikor végeztem az iskolában, mikor felvettek az aurorokhoz, mikor sikerült a végére járnom az első ügyemnek. Ha valaha férjhez megyek, akkor sem kísérhet az oltárhoz... persze, hogy ezek mind-mind fájnak, de ha keseregnék rajta minden áldott nap, az még nem javítana semmin sem.
- Ez is olyan, mint sok minden más, gyakorlással könnyedén kialakulhat. Ha úgy gondolja, hogy ezt akarja csinálni, ha elég eltökélt, akkor nincs semmiféle ajtó. - rázom meg a fejemet. Tudom, eddig nem voltam vele túlságosan bátorító, de ezt is meg kell tapasztalnia. A való élet, a kinti világ nem túlságosan kedves és nem jó, itt sok nehézséggel kell még megküzdenie, nem csak a dolgozatokkal, vagy a házi feladatokkal, és jobb, ha ezt minél előbb elfogadja. - Dehogy, persze, de azért jó alapot adhatnak, de majd még itt sokat fejlődik, terepen. - velemi is így volt természetesen, és nem is ment azonnal, ő sem várhatja el ezt magától és én sem várom el tőle. Idő, amíg az embernek sikerül mindent elsajátítani, no meg azt, amit elméletben megtanult átültetni a gyakorlatba is.
Hamarosan pedig a parkba érünk, ahol végül csak elmondom azt, hogy mi is az, amire rájöttem és... cseppet sem jó hír az ügyünkre nézve. - Köszönöm, de... nem ez számít most. Senki sem tudja... ha tudnák, nem folytathatnám. De, ha tényleg ő az... akkor nagyon óvatosnak kell lennünk. - azt már nem is teszem hozzá, hogy neki és és persze, hogy nem mondhatja ezt el senkinek sem, mert akkor én is bajba kerülhetek. A kérdésére csak pár pillanatig figyelem magam elé, nézem a füvet, csak pillanatok múlva fordítom újra oldalra a fejem. - Nem hagy nyomokat, sok választásunk nincs, mint hogy... várunk, én pedig megpróbálok utána járni, hogy látta-e valaki. Ha tényleg őt keressük és itt van a városban, az sok mindenre választ adhat. - lassan felállok a padról, és csak halkan sóhajtok egyet. Ha arról van szó, amit gondolok, akkor azt hiszem meg kellene nyugodnom, és csak aztán esni neki az ügynek, de persze sok időnk nincs, nem tudom, hogy mikor kerül elő a következő áldozat, nem védhetünk mindenkit, aki hasonlít kicsit is az anyámra.
- Menjen vissza az iskolába, ott biztos, hogy nem kerül bajba és értesíteni fogom, amint megtudok valamit, vagy bármilyen fejlemény van az ügyben, rendben? - igen, azt hiszem ez lesz a legjobb megoldás. Persze a karomat nyújtom neki, mindenképpen visszaviszem London belvárosába még előtte, ha akarja, akkor a birtok határáig is, de aztán... már neki kell visszasétálnia, nekem pedig dolgom van.

//Tudod,hogy mi a helyzet, köszönöm és szuper volt! Smile Írok kezdőt a következőhöz, ha zártál, már kb. tudom mit. Very Happy //


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-03-05, 17:43


Harlow & Nathan


- Ugyan, mindenki szeretne nagy dolgokat elérni, nem? A hónap dolgozójának lenni, vagy valami más… ne mondja, hogy nem akart soha sem többet. – mert biztos, hogy ez nem lenne igaz, lemerem fogadni, hogy az életében már ezerszer érezte magát úgy, hogy mi lenne, ha többet kapna, ha több esélye lenne. – Nem szokásom direkt összetűzésbe kerülni az emberekkel. – pont ellenkezőleg, és ha ő ezt látja bennem, akkor vagy nem jó emberismerő, vagy én vagyok elképesztően jó abban, hogy ne mutassam meg magam teljes egészében másoknak. Én nem keresem a konfliktusokat, én inkább az a fajta ember vagyok, aki próbál jóban lenni az emberekkel.
- Hát, ahogy hallom nem éppen ön az optimizmus élő szobra, igaz? – az eddig hallott és látottak alapján nem igazán sikerült arra a következtetésre jutnom, hogy ő lenne az, akihez fordulnom kell, ha egy kis önbecsülésre van szükségem, mert … nem igazán alkalmas ennek a feltornászására Miss Williams. – A világ lehet jobb, csak ahhoz  kéne egy hatalmas fordulat. – mondjuk az, hogy a sok hülye megjavul, hogy az elmebeteg bűnözők helyrejönnek, hogy…megváltozik az emberiség, de ez a fordulat soha nem jön el, de reménykedni lehet azért benne. Hadd dolgozzak majd itt abban a hitben, hogy teszek valami olyat, ami talán számít. – Hát, azt hiszem nekem is valami ilyesmi lehet a háttérben. Ha már a világot nem tudom megjavítani, teszek érte valamit. – valamit, de… nem azt, amit kéne, vagy nem is tudom igazából, hogy mi az, amivel a világot lehetne úgymond szolgálni. Mert oké, bűnösökre vadászunk, de ez valahol nekünk újabb és újabb bosszú, nem? Okkal lesz valaki auror, nyilván nem a boldog családban felnövő gyermekek jönnek majd ide, sokkal inkább azok, akik már megtapasztalták azt, hogy milyen mikor az élet elfordul tőlünk és nem kapunk mást csak fájdalmat. Én is éltem már át, és minden bizonnyal rajtam kívül még elég sokan. – Hát, akkor…részvétem az apja miatt. – na igen, nem igazán tudok ezen kívül mit mondani, mert… mert ilyenkor nincs is mit mondani, ami használna, de ahogy elnézem feltudta már ezt dolgozni magában. Az ember előbb-utóbb, de végül mindig feldolgozza a történteket, belenyugszik és…továbblép. Néha úgy, hogy még csak észre sem veszi, de már túllépett a múlton.
- Szóval érzéssel… hát, akkor ezek szerint ha még sincs meg ez a hatodik érzékem,akkor ott az ajtó, igaz? – nem rosszindulatból mondom ezt, csak hát ez jött le a szavaiból, hogyha nincs érzékem ehhez a munkához, akkor inkább hagyjam, és keressek olyat, amiben lehet sikerem és jövőm. Azért nem mondom azt, hogy ez valami elképesztően emberbarát hozzáállás, de azért végül is valahol érthető a dolog, de csak…valahol. Nem is tudom, nekem ez a nő időnként nagyon ridegnek tűnik, és nagyon merevnek. Biztos meg van rá az oka, de attól még szerintem néha feloldódhatna. – De azért nem mondanám, hogy a legfontosabb dolgokat az iskolában tanuljuk meg. – na igen, elég sok szerintem teljesen felesleges dolgot is tanulunk, mert kevés esélyét látom annak, hogy unalmamban egyszer majd a csillagokból fogok jósolni…kitudja, lehet, hogy egyszer erre vetemedek, de nem tartom azért annyira valószínűnek ezt. Sőt, semennyire nem tartom annak. – Oh, hát ez… az anyja miatt is… részvétem. – akkor most sikeresen megtudtam, hogy mi az oka annak, hogy ennyire merev. – Ezt nem tudja senki, igaz? Csak mert ha személyesen is érintett, akkor… - akkor ő is tudja, hogy minden bizonnyal elveszik tőle az ügyet, pedig talán neki van a legnagyobb esélye felgöngyölíteni azt. – Szóval most mi lesz? - nézek rá kérdőn, mert hát… biztos van valami terve, igaz?
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-03-02, 22:02




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

- Én nem akarok nagy dolgokat elérni, de annak sincs sok értelme, hogy direkt keveredjen összetűzésbe másokkal. - rántom meg a vállamat. Az akkor sem kifizetődő, ha túlságosan zokon veszi azt, ha valaki esetleg méltatja a viselkedését, vagy netán valaki nem a legkedvesebb arcát mutatja felé nem? Akkor is úgy gondolom, hogy egy kicsit meg kell próbálnia alkalmazkodni és elfogadni azt, hogy a világ nem minden esetben működik úgy, ahogyan akarja és az emberek sem. Ebben a közösségben pedig muszáj egymásra építeni, még ha nem is bízunk meg feltétlenül mindenkiben, de kifejezetten elvágni magát nem érdemes.
- Ennek örülök, a világot nem is lehet csak úgy megváltoztatni, maximum megpróbálhatunk lépést tartani vele. - nem azért vagyok itt én sem, mert minden áron meg akarom változtatni a világot, vagy az embereket, annak semmi értelme sincs. Aki ilyen nagy megváltó akar lenni, az végül ugyanúgy el fog bukni, mint mindenki más. A kérdésére egy pillanatig azért elgondolkodom. Elég bonyolult az, hogy én miért lettem auror, hiszen én sem a világot akarom megváltoztatni, inkább... foltozgatni maximum. - Részben az apám miatt, részben... hogy tegyek az ellen, hogy minél kevesebb legyen a rossz. - tudom, hogy a mi munkánk sokszor romeltakarítás, de teszünk arról, hogy a bűnösök megkapják azt, ami nekik jár és hogy ne követhessenek el újabb bűnöket, ez is fontos. Ha nem tesszük, akkor egy ilyen sorozatgyilkos is csak újabb áldozatokat szedne. - Az enyém biztosan meghalt... elég jól láttam. - és ott is voltam a temetésén. Bár elment volna... de nem így történt. Meghalt, lényegében megölték és később már az is nyilvánvaló volt, hogy a nagybátyám nem véletlenül lökte neki az asztal sarkának. Legalábbis... elég kis esélyt látok rá.
- Inkább úgy gondolom majd azzal kerül előre, ha mondjuk ellátja a trükköket. Tudja... érzéssel. Ami a legszükségesebb azt az iskolában oktatják nem? - itt inkább elláthatja azt, amit ott nem mondanak el, esetleg megfigyelheti, hogy mit csináljon mondjuk másképp, és szerintem ez a lényeg, de majd ráérez magától, hogy pontosan mi értelme is van az itt létének.
Igazából én magam is tudom, hogy nem biztos, hogy okos döntés épp neki elmondani bármit is, de... azt hiszem valakinek most el kell és ő még fiatal, talán ez az, ami miatt úgy érzem, hogy megtehetem. Leülök én is mellé a padra, csak aztán pillantok rá, hogy egy kicsit összeszedtem a gondolataimat. - Az az üzenet... talán csak paranoia, de... lehet hogy nekem szól. A nagybátyám megölte az anyámat... és eddig minden áldozat most, hogy így belegondolok hasonlít rá. De talán tévedek... remélem. - az már régen rossz, ha személyesen is közöm van az ügyhöz és az még rosszabb, de tényleg ő az. Nem tudom, hogy egyáltalán képes lennék-e szembe nézni vele még egyszer. Elmenekült és ez így volt a jó, nem is szabad visszatérnie soha... de mi van, ha mégis csak ő az?


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-02-28, 08:22


Harlow & Nathan


-Miért, ön milyen nagy dolgokat ért el? Egyáltalán milyen nagy dolgokat lehet így elérni? – mert szerintem semmilyen nagy dolgot sem lehet azzal elérni, ha sötét varázslókat üldözünk és halott lányok gyilkosát keressük, mert mi nem életeket mentünk, csupán azok elvevőit találjuk meg, ez nem ugyanaz, és nem hinném, hogy egy ember megtudná váltani a világot, így hát a kérdésem azt hiszem teljesen jogos: mégis mi olyan van ebben a munkában, ami nagynak számít? Előléptetés? Persze, biztos jó, de én azért egy előléptetésnél többet várok. Nem azért jöttem ide, mert annyira szeretném a halottakat. Azért jöttem ide, mert így emlékeztethetem magam.
- Ne várjon tőlem olyat, hogy azért, mert megakarom változtatni a világot. Azt nem lehet. Én csak… nem akarom magamat abba a tévhitbe ringatni, hogy az élet csodaszép. – és így talán emlékeztethetem magamat erre, ez talán eszembe juttathatja azt a sok rosszat, ami van a világban, még akkor is, ha azok nem velem történnek meg. Én…empatikus vagyok,együtt tudok érezni másokkal, ez szerintem fontos, éppen ezért nem magam miatt akarok csak auror lenni, de nem fogom azt mondani, hogy nincs ebben az egészben semmi személyes. – Na és maga? Miért lett auror? – nem várok választ, nem hinném,hogy elmond ja, de azért egy kérdést megér a dolog. – Az enyém csak… lelépett kiskoromban, azóta nem láttam. Nem tudom, hogy meghalt-e. – Joey szerint nem, de már nem érdekel a dolog, mert rájöttem arra, hogy nem azaz apa, aki felcsinálja az anyádat, hanem az, aki felnevel, engem pedig Joey nevelt fel, így hát azt kell mondjam, hogy nekem ő az apám. Amy pedig az anyám volt, de… ő már nincs, és sajnos ez nagyon megviseli Joey-t, de ezért mégis ki hibáztathatná őt? Én nem fogom, engem is megvisel a dolog, de mégiscsak Joey szerelme volt, így az ő fájdalma … az ő fájdalma sokkal nagyobb, mint az enyém.
Nem igazán tetszik nekem sem az, hogy ennyire… ennyire támadó tud lenn, mert nem értem,hogy mégis miért. Egyszerűen csak hanyagolja ezt, nem vagyunk egyformák, én nem akarhatom azt, amit ő, nem is vagyok olyan, mint amilyen ő, és nem is leszek soha olyan, mert úgy gondolom,  hogy egyéninek lenni jó. – Nem,de mondhatna valami olyat,amivel mondjuk előrébb kerülök. – mert így nehéz olyasvalakitől tanulni, akiben még csak meg sem bízhatsz, igaz? Mert itt erről lenne szó, hogy tanítson engem, hogy tanuljak tőle, de eddig csak folyamatosan azzal traktál, hogy mit nem szabad… na és ha én bízok valakiben? Az én dolgom, nem?
- Rendben. – azért kicsit meglep a dolog, hogy csak így elmondana valamit, ami látszólag fontos, elvégre nem bízhat meg bennem, igaz? Mindegy, követem őt a közeli parkba, majd végül egy kihaltabb részen le is ülök a padra. Itt nyugi van, nincsenek is sokan, korán van még. – Szóval, miről lenne szó? – mégis mi az a dolog,a  mit észrevett, de nem mondhatta el ott? Persze, hogy érdekel a dolog, de… azt hiszem nem kéne arra számítanom, hogy csak úgy elmondja nekem.
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-02-23, 17:32




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

-Ha lesarkítjuk a kérdést, akkor igen, de úgy gondolom, hogy ez... nem munka, hanem hivatás, és csak akkor érhet el benne nagy dolgokat, ha majd ön is így érzi. - és igen lehet hogy sok időt töltök vele, de nem munkamániásnak mondanám magam, de nem érhet el az ember a mi munkánkban sikereket akkor, ha csak félig-meddig csinálja igaz? Nincs szünet, nincs hétvége és nincs éjszaka sem akkor, ha valamilyen gyilkosságot kell megoldani, vagy durva ügyet, mert akár csak egy kis késlekedés is végzetes eredményt szülhet és szerintem aki igazán jól akarja csinálni ezt, az tudja, hogy nem veszíthetjük el a nyomokat, csak akkor van esélyünk, főleg akkor, ha az ellenfelünk agyafúrt.
A szavaira csak bólintok egyet. Hát akkor legyen így, vágjon vissza, ha valaki szól neki, de nem hiszem, hogy ezzel túl sokat érne el. Az élet sajnos nem ettől lesz jó. Tudom persze számít az őszinteség, de akkor sem annyira, ahogyan azt ő gondolja. Néha jobb, ha inkább visszafogod magadat és nem mondod ki hangosan a véleményed, inkább megmutatod a rosszakaróidnak, hogy több vagy náluk. Talán majd rájön egyszer, idővel.
- Az nem biztos, hogy jó, ha nem tudja, hogy miért. - jegyzem meg azért egy félmosollyal. Én mindig is tudtam, hogy miért akarok auror lenni. Egyszerűen tenni akartam, valamivel változtatni a világon, jobb irányba terelni, és ez azóta sem változott meg. Nem jó az, ha valamivé válni akarunk, de nem tudjuk, hogy mi az oka. - Meg halt, még kis koromban, de akkor úgy tűnik, hogy van bennünk valami közös. - nem titkolom a múltamat. Egyébként is tudhat róla, ha teszem azt hozzájutna az aktámhoz és elolvasná, vagy egyszerűen csak megkérdezné valamelyik kollégát, aki egy fokkal többet tud rólam, mint az átlag. Főleg, hogy az életem története eléggé bűnügyektől terhes volt ahhoz, hogy legyenek olyanok, akik tudják, hogy mik történtek velem, ha nem is ismernek minden részletet.
- Jól van. - nem igazán tetszik az, hogy tényleg ennyire mindenen felkapja a vizet, így szerintem nehezebb dolga lesz, de hát ő tudja. Fiatal még, erre is foghatjuk a hirtelen stílust. - Mondjam azt, hogy csak bennem bízhat? Azt elhinné? - mert hát na ez itt a kérdés. Nem hiszem, hogy ha azt mondanám neki, hogy bennem bízhat, de másban nem akkor arra azt mondaná, hogy rendben, hiszen engem sem ismer, akkor mi oka lenne bízni bennem? Ezt én mindig is úgy gondoltam, hogy ki kell érdemelni. Viszont nem a bizalom miatt hagyom faképnél, erről szó sincs. Egyszerűen csak... ami hirtelen bevillan és amire aztán válaszokat is kapok, túlságosan furcsa. Na pont erről beszéltem, hogy az efféle emberek hajlamosak direkt játszani azokkal, akik őket üldözik, csak... pusztán szórakozásból.
- Ez... Jól van, jöjjön, ne itt. - indulok meg most már lefelé a lépcsőn. Nem itt fogom neki elmondani, főleg azért, amit mondtam... nem bízhatunk meg csak úgy bárkiben. Benne sem bízhatnék, főleg hogy még teljesen új, de... valami azt súgja.. Na persze ebben sem vagyok biztos, biztosíték kell majd, valami... amitől tényleg biztos leszek, hogy nem adná ki senkinek sem, amit el akarok mondani neki. De előbb irány egy nyugodt hely, akár egy közeli kis kocsma, vagy egy kihalt park, elég korán vagyunk, ilyenkor még az emberek többsége nem járkál az utcán, vagy ha mégis hát csak dolgozni megy.


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-02-20, 23:01


Harlow & Nathan


- Szóval akkor lényegében a válasza egy igen, ugye? – mert ezt mondta, és egy átlag ember azt mondaná,hogy munkamániás, én nem mondok inkább semmit, mert nem ismerem, ha ennyire imád dolgozni, hát az ő dolga, biztos van ennek valami oka,a főnökei örülhetnek maximum annak, hogy jó munkaerő, a többi meg…az ő dolga már.
- Nem vagyok… hagyjuk inkább, rendben? – nem vagyok érzékeny, ráadásul túl érzékeny sem, csak szóltam, mert előbb-utóbb tényleg csak felesleges szapulás lett volna a dologból szerintem, de ehhez mondjuk speciel fáradt vagyok, pont ezért kérem már meg a végén inkább Miss Williams-et, hogy ezt hagyjuk is a fenébe. – Ezt… nem igazán fogom megfogadni attól tartok. – nem,  mert én inkább az a típus vagyok, aki nem bírja ki anélkül, hogy visszaszóljon. Soha nem voltam valami jó abban, hogy csak úgy elmenjek a dolgok mellett, és már soha nem is leszek jó ebben, akkor meg miért  is kéne meghazudtolnom magamat?
- Részben. Már kiskorom óta auror akarok lenni… nem is tudom, hogy egészen pontosan miért. – régen azért akartam, mert gondoltam , hogy így majd megtalálhatom az apámat, az igazi apámat, de ahogy telt-múlt az idő, úgy jöttem rá arra, hogy nem azaz igazi apám, akinek a vére vagyok, hanem aki felnevel. Az pedig Joey volt. – Volt? De … úgy tűnik, hogy van bennünk valami közös. – na igen, de az ő apja vagy visszavonult, vagy…meghalt, de inkább remélem, hogy nem az utóbbi, mert a halál elég megrázó tud lenni, engem a mai napig felzaklat Amy halála pedig az sem tegnap volt. Nem olyan rég, de…. akkor is.
- Kérem, szálljon már le rólam! – ha akarnék sem tudnék nem igazat mondani, tényleg kezdem úgy érezni, hogy néha ez a nő direkt akar folyton az idegeimre menni. Nem megsértődtem, egyszerűen csak meguntam, hogy feleslegesen jár a szám, ő itt a profi, hát akkor mutassa meg. – Szóval az újabb jó tanácsa az, hogy ne bízzak meg magában. – remek, szóval akkor senkiben sem bízhatok? Ez aztán egy nagyon emberbarát munka. Eddig is tudtam, hogy nagyjából ezzel jár, de így látni és hallani is…szörnyű, mindenképp találnom kell majd valami köztes átmenetet, mert ez így nagyon nem jó. – Színhelyén? – fejezném be helyette a mondatot, ahogy felnézek, de meglepetten tapasztalom, hogy hűlt helyét látom a mentoromnak. Hát ez jó, vajon hova tűnt? Mindegy, az ágyat közben visszaemelem a helyére, és amíg vissza nem tér, kicsit körbenézek a szobában, de persze semmi különöset nem találok. Nem mintha reménykedtem volna. – El is mondja, hogy mit? – vagy ez valami titok, amibe az újoncokat nem lehet beavatni, Gondolom mindent nem oszthat meg velem, bár lehet, hogy rá van bízva a döntés, hogy milyen információt ad meg és hallgat el előlem, ebben már nem vagyok annyira otthon, fogalmam nincsen milyen utasításokat kaphatott. – Jó, de… elmondaná, hogy mi folyik itt? – mert nem vagyok hülye, látom, hogy sokkal jobban felélénkült mióta azt a beteg üzenetet találtuk, így hát talán érthető az, ha tudni akarom, hogy mégis mi okozta ezt, igaz? Vagy kíváncsinak lenni bűn? Akárhogy is, de én az vagyok és tudni akarom, hogy mi folyik itt.
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-02-18, 10:57




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

- Nem, nem dolgozni szeretek. Szeretem megoldani a problémákat és segíteni másoknak. - ez ne munka, nem is úgy értelmezem. Hivatás, az ember pedig ha igazán szereti csinálni azt, amivel foglalkozik, akkor nem merül fel benne, hogy munkaként kezelje, vagy hogy problémás, ha mondjuk késő este foglalkozik vele, amikor mások már régen otthon vannak. Persze előfordul, hogy mások szerinte őrültség, hogy e mellett se magánéletem, se semmi, de engem nem érdekel különösebben. Ha egyszer igazán tudom, hogy ezt akarom csinálni, akkor más nem akadályozhat meg benne. Arról már nem is beszélve, hogy az embernek akkor igazán jó a párja, ha elfogadja akár még az ilyen defektjeivel is, mint mondjuk a munkamánia, netán hasonlóan gondolkodnak e téren.
- Nem szóltam le, az sem hasznos, ha túlságosan érzékeny. Itt egyébként is számíthat ilyesmire. - és nem csak tőlem. Újonc még, fiatal is, ne gondolja, hogy mindenki kedvesen fogja majd kezelni. Én is voltam az ő helyében és a tetejében még nő is vagyok. Tudom én jól, hogy hogyan tudnak állni az emberhez az idősebb kollégák, akik már azt hiszik magukat, hogy mindenen túl vannak, hogy már mindent láttak és hogy természetesen tökéletesek és senki sem körözheti le őket. - Ha valami nem tetszik többet ér, ha lenyeli és inkább megmutatja, hogy a másiknak nincs igaza. - én legalábbis mindig így voltam vele. Sosem vágtam vissza, vagy húztam fel magam. Jó persze volt már, hogy előfordult, de viszonylag ritkán. Inkább úgy gondolom, hogy jobb ha az ember megmutatja, hogy mire képes, hogy igenis több annál, mint amit mások gondolnak róla.
- Értem, tehát ezért akar auror lenni? - mert a családban erre van példa? Végül is ezt is meg lehet érteni. - Az én apám is rendőr volt. - teszem még hozzá egy kósza másodpercnyi hallgatás után, mintha épp csak egy lényegtelen mellékes információt közöltem volna. Volt, ebben benne van az is, hogy már nem az, de még nem evidens, hogy azért, mert nem él, vagy szimplán csak nem rendőr. Nem vagyok még annyira idős, hogy az apám csak a korom miatt ne legyen már közöttünk, de hát a magunk fajták azért nem gyakran érik meg a nyugdíjt.
- Meg ne sértődjön... - szökik fel kissé a szemöldököm, pedig ez most határozottan úgy hangzott, hogy zokon vette kissé a szavaimat, pedig én aztán igazán nem akartam a lelkébe gázolni. Egyszerűen csak nem minden olyan egyszerű, ahogy gondolja. Ha mindenki korrekt lenne, akkor már elkaptuk volna azt a fickót, akkor nem lennének újabb áldozatok, valami viszont mégis csak van, ami igenis akadályozza a nyomozást, ez sajnos egyértelmű. - Nem tudhatja. - vonom meg a vállamat egy félmosollyal. Nem tudhatja, hogy ki mennyire megbízható, de ez mindig is így lesz bárhová is megy, vagy bármit is csinál, tehát akkor jár jól, ha tökéletesen senkiben sem bízik meg, csak abban, aki esetleg tényleg megérdemli a régi ismeretség okán. - Ezért kell mindig azzal kezdenünk, hogy milyen varázslatokat találunk a tett... - itt akadok el magyarázat közben, amikor meglátom a feliratot. Kell pár másodperc amíg összeszedem magam. Nem is fejezem be a mondatot, szó nélkül sietek ki a szobából, és pillanatokkal később térek csak vissza egy fokkal nyugodtabban. - Meg kellett néznem... valamit. - pillantok még Nathanre. A fotóját néztem meg, a nő képét még akkorról, amikor nem így nézett ki, mint most és felettébb kellemetlen gondolatok fogalmazódtak meg bennem, amiket eszem ágában sincs most a felszínre engedni. - Igen, bizony nagyon beteg ember lehet. Jöjjön, a többit már elintézik a helyszínelők. - ki akarok most jutni innen, friss levegő kell, és jó magyarázat lehet erre az, hogy esetleg megmutatom neki az eddigi ügyek aktáit. Bármit, csak... nem ezt a helyet most. És persze nekem is van valami, amit megnézhetnék, valami... nagyon fontos, ami eddig semmiségnek tűnt, de ezzel a felirattal... minden más színben tűnik fel.


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-02-13, 22:45


Harlow & Nathan


- Ön nagyon szeret dolgozni, igaz? – nem akarom azt mondani, hogy megszállott és munkamániás, de eddig nagyon ez jött le nekem a szavai alapján. Minden második mondata az, hogy végezzem jól a munkám, különben nem kellek ide. Na jó, a végét nem rakja hozzá, de nagyjából így lehetne érteni. Nem tudom miért ilyen megszállott, de gondolom még soha nem volt egy jó bulin, vagy legalábbis nagyon rég engedhette ki a gőzt magából. Nem mintha baj lenne azzal, ha valaki nagyon szereti a munkáját, elvégre ritka dolog és jó meg minden, de egy ponton túl már inkább veszélyes és ijesztő. Legalábbis szerintem.
- Csak ne szóljon le, ha még nem is csináltam semmit. – nem viselem valami jól sajnos, Joey is mondta, hogy húzzam meg magam, mert ha felébred az önérzetem, mert megsértik, akkor elégé… tiszteletlen tudok lenni, de most nem különösebben érdekel. Mást se hallok csak, hogy ezt meg ezt nem jól csináltam, és még nem is tettem semmit sem. Lehet, hogy ő alapból ilyen, de akkor ez nekem nem igazán fekszik. Vagy ha nem, és csak direkt engem akar idegesíteni vele, akkor sikerült neki, de nem lesz valami jó ez így, mert nem erre az egy napra kerültem mellé. Nyilván ő is tudja.
- Hát… tudja a nevelőapám rendőr, a mugliknál mindenféle kódkifejezések vannak. Majdnem mint a seregnél. – azt tudom, hogy a muglik elégé mások, de a mugli rendőrséget ismerem, Joey sokat vitt be, azt hitte, hogy a Roxfort ellenére is majd a muglikat választom, de most már megbékélt azzal, hogy szívesebben dolgoznék inkább varázslók között. Amúgy sem lenne valami igazságos az, ha egy mugli rendőrségen használnám ki  mindazt, amit tudok. Ezt Joey is belátta, utána már…csak próbált felkészíteni, azt mondogatta, hogy az aurorok sem térhetnek el annyira a rendőröktől. Hát…tévedett, elégé eltérnek, de azért kedves volt, hogy próbált segíteni.
- Rendben, akkor legyen igaza magának.– rántom meg a vállamat, mert itt jön el az a pont, hogy jobb ha inkább visszafogom magamat. Nem vagyok naiv, csak nem hinném, hogy újságírókat engednek be ide, a helyszínelők és aurorok közt pedig gondoltam – mertem feltételezni – hogy nincsenek lefizetett egyének. Én kérek elnézést, amiért az első  napomon máris nem gondoltam teljesen korruptnak ezt az egész helyet. – És honnan tudhatom, hogy maga nem korrupt? – kis odaszúrás, de… na, ennyi kell a lelki békémnek, és amúgy is, a kérdésem jogos, igaz? Elvégre nem ismerem őt, és az előbb mondta, hogy ne legyek naiv…hát akkor nem leszek az. – Akár a halála után is megnyúzhatta, nem? Hogyan ölte meg? – mert az nem mindegy, hogy leszúrta-e valamivel, vagy varázslattal végzett vele…azt hiszem Joey túl sokat hurcolt magával a mugli rendőrségre, mert úgy gondolkodok, mint egy mugli nyomozó, ami alap esetben nagyon hízelgő lenne, de most inkább hátránynak érzem. – Öhm… ezt látnia kéne. – mondom Miss Williams-nek, ahogy kicsit megemelem az ágyat, hogy beláthasson alá. „Pont, mint édesanyád…”. Ez van odaírva. Vérrel. – Most már mondhatjuk, hogy az emberünk teljesen kattant, igaz? – ezek után…mégis milyen elmeháborodottnak kell lenni, hogy egy ilyen üzenetet hagyjon hátra? És mégis kinek? Jelent ez valakinek valamit?
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-02-08, 16:32




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

- Végül is igen, jobb, mint a semmi, de a lényeg mindig az, hogy hatékonyan végezze el a munkáját. - nem az számít, hogy milyen módon álcázza magát, az a fontos, hogy tényleg hatékonyan teljesítsen, mert mutathatja azt, hogy remekül van, ha közben mégis hibázik és aztán a hibájának komoly következményei lesznek. Olyan a munkánk amiben egy apró rontás is rémes eseményeket vonhat maga után, teszem csak azt, hogy később találunk meg egy gyilkost, aki többeket megölhet e miatt. Az én kis Watsonom minden bizonnyal ezzel tökéletesen tisztában van.
A kis visszavágásra azért először persze felszökik a szemöldököm, de aztán mégis mosoly jelenik meg az arcomon. - Jó... az jó, ha ki tud állni magáért. - igen, kap azért egy elismerő pillantást. Nem várom el, hogy meghúzza magát, nekem nem valami kis mitugrász kell, sőt jó eséllyel idegbajt is kapnék, ha csak mindenre bólogatna. Az önálló véleményből lesznek a jó ötletek, az önálló vélemény az, ami a segítségemre van, egy bólogató babával az ég világon semmire sem megyek. Kell, hogy kiálljon magáért, ahogyan én is már sokszor megtettem a főnökeimmel szemben. Én nő vagyok, ő meg még kezdő, el lehet képzelni, hogy milyen, amikor az ember nőként kezdő auror... na az úgy még egy nagy fokkal nehezebb, mint jelenleg neki.
- Kódkifejezések? Úgy... varázslósan? A mocsok teljesen jól megfelel. - rántom meg a vállamat. Nem igazán vannak külön szavaink erre, nem vagyunk annyiban másak, mint mondjuk a muglik, és sosem gondoltam, hogy annyira különbözőnek kellene lennünk. Egyébként se rossz, ha egy auror eligazodik kicsit a valós világban is. Volt már rá példa, hogy egy muglit kellett kikérdeznem és azért annak is meg van a maga szépsége. Aztán persze lehet emlékeket törölni, de előtte még ki kell hozni a sokkos állapotából, hogy képes legyen értelmes válaszokat adni, ilyesmiben pl. pont jó segítség lehet olyan valaki, mint Nathan, aki ha jól sejtem maga is mugli származású.
- És olyan naiv, hogy azt hiszi innen... soha semmi nem szivároghat ki? - döntöm kissé oldalra a fejemet. Helyszínelők, újságírók, és millió ember, aki szaglászni szokott az ügyeink után, úgyhogy ne higgye azt, hogy az ilyen infok nem juthatnak ki a nagyvilágba, tehát könnyedén megjelenhetnek bárhol, attól, hogy nincsenek az emberünknek esetleg tanoncai. Minden ilyen esetet úgy kezelünk, mintha az övé lenne, mert ha nem is, akkor is eljuthatunk olyanhoz, akinek köze van hozzá és már ez is előrelépés lenne. Az biztos, hogy jelenleg egy helyben toporgunk és mindenképpen előre kell lépni. - A helyszínen attól még végezhettek, akár csak egy szimpla csendvarázst is, hogy ne hallják a szomszédok az esetleges sikolyokat. - mert hát könnyedén lehettek, annak ellenére, hogy a szoba nincs feltúrva. - Tehát az első, hogy mindig ennek a nyomait nézzük meg, a legutolsó varázslatokat. - folytatom tovább a gondolatmenetet, amit az előzz kezdtem meg, aztán persze körülnézünk, találni-e bármit... ami fontos lehet, és ami elkerülte esetleg a helyszínelők figyelmét.


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-02-06, 15:34


Harlow & Nathan


- Annyira azért nem, de végül is jobb, mint a semmi igaz? – nem hinném, hogy ő a mosolygással leplezi azt, hogy mennyire fáradt,mert… nem éppen olyan nőnek tűnik, aki sokat mosolyogna. Ennek biztos meg van az oka, és én nem fogom magamat beleásni, elvégre nem az én dolgom, csakis az övé. – Tényleg, ez igaz. Akkor Watson leszek. – kiskoromban imádtam Sherlock Holmes történeteit, Joey szerint már akkor tudtam, hogy én majd valamiféle nyomozó leszek. Nem tudom apám milyen munkát választott, de Joey rendőr , ő volt az én példaképem, nagyon jó abban, amit csinál, és ha én már fele olyan jó leszek, akkor boldog vagyok.
- Maga egész nap hullák közt járkál. – kihallottam a cinizmust, nem volt nehéz, és nem is nagyon tetszett. Azt mondták, hogy tanuljak tőle, nem pedig azt, hogy engedelmeskedjek, szóval, ha vissza kell szólnom neki, hát visszaszólok. Ha sikerül aurornak lennem, egész nap hullák közt járkálok majd, elnézését kérem, ha próbálom megragadnia  humor részét ennek. Még ha az morbid is. – Én a sajátosan.. dolgozom fel magamban ezt. – na persze, majd megoldom az ügyet…. erősen kétlem, ahogy azt is, hogy olyan hatalmas segítség lennék itt, mert igazándiból nem nagyon tudok semmit sem, hogy mit keresünk itt, mit fogunk csinálni.
- Nincsenek erre kódkifejezések? Vagy csak sima kifejezések? Tudja, mint a mocsok, vagy a féreg… - a mugli rendőröknél mindig van, Joey mocsoknak hívja az ilyen embereket, nem tudom, hogy mégis miért jó az, ha így beszélnek róluk, de valami értelme biztos van, ezt pedig én csak most értettem meg. – Hát, jelen pillanatban még így is van. – még, ez a kulcsszó, de eddig ez a beteg barom ténylegesen felettünk áll, elvégre még mindig nem kapták el, és csak a bolondját járatja az aurorokkal is. Élvezi ezt, meg kell várni míg hibázik és… akkor el lehet kapni, bár nem szeretnek várni a legtöbben.
- Hacsak nincsenek tanoncai, akkor elégé kétlem, hogy világgá kürtölné a kézjegyét. Ez az ő kézjegye, az ő… művét jelöli, utálná, ha más is használná. – rántom meg a vállamat. Mindenesetre én így gondolom, de várható volt, hogy a mentorom nem fog velem egyet érteni. Az aurorok gondolom nem mondják el senkinek a részleteket, és ha az, akit keresünk nem ír valami mágus blogot, akkor erősen kétlem, hogy tudna erről a védjegyről valaki más. A módszerről talán, de a védjegyről nem. A szavai hallatán bólintok egyet, és a pálcám segítségével megemelem a takarót, hogy belássak alá. Semmi. Csak a szokásos női dolgok. Körömlakk meg a többi. – Hát, szerintem rajta nem igazán végeztek varázslatot. Legalábbis nem tudom, hogy milyen varázslattal lehet megnyúzni egy embert. – és azt se nagyon látom, hogy harcoltak volna, a szoba nagyjából egyben van, úgyhogy… vagy ismerte a tettest, vagy bizalmat szavazott neki. De persze ez csak feltevés, egy kezdő feltevése, akkora igazság alapja nem lehet.
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-02-02, 11:11




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

- Igen, ez a jó taktika. - bólintok egy félmosollyal. Mondjuk nem is gondolom, hogy egy mosoly mutatja, hogy tökéletesen vagyunk, mert aki igazán figyel, az ebből is ki tudja szúrni, hogy valami nincs rendben, vagy hogy nem vagyunk éppenséggel a legkipihentebbek. Én sem folyamatos mosolygással mutatom ki azt, hogy mennyire tökéletesen rendben vagyok, de majd erre idővel ő is rájön. Erről szól a felnőtté válás, nem láttatjuk azt, ami igazán bennünk van, az csak is otthonra való a négy fal közé. A felnőttekben is ugyanolyan érzések vannak meg, mint egy gyerekben, csak épp egy gyerek azonnal ki is mutatja őket, egy felnőtt viszont képes általában a benne lévő feszültséget egyszerűen elraktározni. A legrosszabb az, hogy ez még csak nem is mondható jó dolognak, csak... egy kényszer, amit a környezet erőltet ránk. A megjegyzésére elmosolyodom mégis ennek ellenére. - Remek lesz, bár azt hiszem inkább Watsonként kellene egyelőre jól teljesítenie. - hiszen jelenleg ő az, aki nekem segít és nem pedig fordítva, ha minden igaz, de persze értettem én, hogy mit akart ezzel.
Azt pedig tényleg remélem, hogy kibírja majd azt, amit látni fog, mert nem lenne jó neki sem és nekem sem, ha már az első alkalommal felsülne. Jó persze előfordul ez még a legjobbakkal is, attól még lehet belőle végül jó auror, de mégis csak jobb lenne mindkettőnknek, ha végül nem történne ilyesmi.
- Úgy látom, hogy a vicceskedő megjegyezésekben jeleskedik, remélem, hogy a megfigyelőkészséges is hasonlóan jó, akkor akár meg is oldhatja nekünk ezt az ügyet. - talán egy cseppnyi cinizmus is vegyül a hangomba, de épp hogy csak alig. Igazából nem bántónak szánom a szavaimat, de láthatóan tényleg mindenre van valamilyen kis apró megjegyzése, amit minden bizonnyal humorosnak szán, pedig ebben a helyzetben a humor az pont az, ami nem igazán ide való, de majd meglátjuk, hogy mennyire fog viccelődni akkor, mikor ott áll a hulla előtt, vagy... a következő... és a következő előtt, és még mindig nem tudja, hogyan akadályozza meg, hogy idővel majd újabb is legyen.
- Igaza van, én sem, de valahogy neveznünk kell, amíg el nem kapjuk. - bár akár szörnyetegként is besorolhatnánk, de felesleges, mert egy emberről van szó, csak épp olyan emberről, aki nem igazán való arra, hogy mások között éljen, akinek minél előbb meg kellene kapnia a dementor csókot, vagy akár még ennél is szörnyűbb sors kéne, hogy várjon rá. Reméljük, hogy el jön annak is az ideje, hogy ezeket megkapja, én mindent megteszek érte. - Persze, mint a legtöbb hozzá hasonló, aki azt hiszi magáról, hogy mások felett áll. - mert az ilyen emberekre általában ez a jellemző. Azt hiszik, hogy többek másoknál, hogy többet érnek, hogy kivételesek és ezért azt tehetnek, amit akarnak. Azt kell megmutatnunk nekik, hogy ez nem így van.
- És úgy gondolja, hogy azt az egyedi kézjegyet nem lehet ugyanúgy leutánozni? - pillantok rá újra, miután körbepillantottam. - Nézze meg a takaró alatt. - mutatok az állammal az ágy felé. Megvárom, amíg ezt megteszi, hogy ott talál-e valamit, csak aztán folytatom tovább. - De tévedett, az első lépés mindig az, hogy megnézzük milyen varázslatok voltak az adott helyen, mielőtt ideértünk. - fontos tényező, hiszen mégis csak varázsvilágban élünk, de nem feltétlenül lep meg, hogy ezt nem tudta tökéletesen, még nem elég képzett, pont azért van itt, hogy az efféle alapokat megtanulja.


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-01-31, 01:49


Harlow & Nathan


- Akkor majd jó sokat mosolygok. – mondom ezt is mosolyogva, bár… ez aztán vérszegény vicc volt, de legalább vicc. Nem vagyok én egy halálosan komoly ember, persze, szoktam én is az lenni, nekem is vannak komolyabb pillanataim, de… most komolyan,ez az első napom, nem akarok azért elnézést kérni,mert nem aludtam jól. – Sherlock Holmes kelt életre bennem, ne féljen! – mugli dolog ez is, nem tudom, hogy Miss Williams honnan származik, mert ha mugli, akkor bizonyára hallotta már ezt a nevet, de ha nem, akkor nem igazán látok rá nagy esélyt, bár kitudja, nap, mint nap muglik között van, hátha találkozott már a névvel.
- Értettem, megfogom szokni majd. – bólintok egy aprót. Na igen, megfogom én szokni, csak kell egy kis gyakorlás, de pályát nem fogok módosítani. Kicsit azért zavar, hogy folyton csak beszól mindenért, de nem teszem szóvá, inkább csak próbálok köztes válaszokat adni, hogy ne igazából mondjak semmit, de mégis elmondjam azt, amit tudni akar. Nem könnyű, de nem is kivitelezhetetlen feladat. Amy halála az ösztönző erőm, és Miss Williams-szel, vagy nélküle, de auror leszek és… teszem, amit mindig is akartam. Amy mindig is bátorított erre, Joey-nak nagyon nem tetszett a dolog, de már nem vagyok gyerek, tudom, hogy mit akarok.
- Áh, értem, bár szerintem őt ez annyira már nem vigasztalja. –na igen, egybe van, csak megnyúzták… mondjanak akármit, de szerintem ez az egész még akkor is kellően beteg így hallásra. De a hullával szerintem nem lesz gond, Joey rendőr, voltam már vele hullaházban, helyszínen is meglátogattam őt, tudom, hogy milyen, hogy néz ki, a szagát is felismerem, úgyhogy meglepetés nem fog érni, bár még megnyúzott embert nem láttam, de annyira azért nem lehet vészes, nem? Mármint annyira, hogy ne bírjam ki. Ha esetleg fel lenne trancsírozva, akkor talán azt mondanám, hogy én inkább kint várok, de így… benne akarok lenni az ügyben.
- Én az ilyet nem hívnám embernek. –mondom csak úgy mellékesen. Inkább hívnám halottnak, mert az biztos, hogy az Azkabanba fog kerülni, ahol megfogja kapni a dementor csókot és… élhet tovább úgy,mint egy üres báb. Gondolatok, érzések, lélek nélkül. Ezt érdemi ez a fickó, rosszabb sorsot a halálnál. – Szóval szeret még játszani is magukkal. Azaz velünk. – na igen, bár nem igazán tudom, hogy akkor most végül is én ide tartozom, vagy nem kéne magamat idesorolni…mindegy, a lényeg az, hogy az emberünk imád játszani, és úgy éli ezt ki, hogy az aurorokat vezeti az orránál fogva. Fura.
- Nem is tudom… először talán megbizonyosodnék arról, hogy tényleg arról van szó, akire gyanakszok. Az ilyen betegek állatokat sok más hozzájuk hasonló szereti utánozni, de… van valami egyedi kézjelük úgymond. – na igen, szoktak amolyan ”ujjlenyomatot” hagyni, de gőzöm nincs, hogy ez esetben ez így van-e, vagy tökéletes baromságot mondtam-e.
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-01-26, 20:19




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

- Természetesen, de tudja ez egy olyan munka, amikor erről rajtunk kívül más nem tudhat. - rossz éjszakák? Rossz nappalok... volt már elég rossz időszakom, de soha nem látszik meg rajtam, hogy nyúzott vagyok. Soha nem látszik meg rajtam, hogy rosszul aludtam, rosszul keltem, vagy egyszerűen csak nehéz időszakon megyek keresztül. A munkámat minden esetben tökéletesen elvégzem, maximum egy kávé reggel, egy hűvös zuhany aztán már nincs semmi gond, biztos, hogy senki sem veszi észre rajtam, hogy bármi gond is lenne. Ezért idegesít, hogy a főnök azt hiszi jobb lenne, ha lekapcsolna engem erről az ügyről. Eddig is tudtam kezelni, ezek után sem mondhatja azt, hogy inkább ne foglalkozzam vele, mert árt a... lelki békémnek. Semmi gond nincs a lelki békémmel viszonylag. - Ezt azért reméltem. - mosolyodom el végül. Jó-jó nem kéne már előre túl szigorúnak lennem velem, ha egyszer még nem tett semmi rosszat, és nem hibázott. Majd ráérek akkor. Egyelőre csak meglátjuk, hogy mennyire tudja hozni a szintet, gondolom tisztában van azzal, hogy én leszek, aki értékelést ad majd róla és jó eséllyel ez azért ösztönzőleg hat majd a teljesítményére.
- Kénytelen lesz megszokni, különben jobb, ha másik pályát választ. - nem vagyok én bántó, ez csak egy szimpla tény. Nem mindenki bírja ezt gyomorral, és aki nem, az kénytelen idővel más munkát találni magának, de remélhetőleg ő nem ezek közé tartozik. Nem szeretek feleslegesen időt pocsékolni senkire és semmire, és ha már mellette vagyok, és megpróbálom átadni legalább a tudásom egy részét, akkor mindenképpen elvárás, hogy ne lépjen vissza.
- Nagyjából úgy igen, inkább... megnyúztál, amúgy mindene egyben van. - de már így is épp elég kellemetlenül fest és épp elég gyomorforgató lesz majd a látvány, úgyhogy jobb, ha felkészül rá. Felesleges lenne úgy fogalmaznom, mintha nem így lenne, hogy azt higgye minden rendben lesz. Az a biztos, ha inkább felkészül a durva látványra, akkor legalább nem éri majd nagy meglepetés. A szavaira már csak bólintok egyet, aztán vázolom fel neki a kis sztorit, legalábbis röviden első körben, mert most ennyi elég lesz, aztán majd úgyis jobban belemegyünk még ebbe idővel. Lehet, hogy úgy érzi, hogy egyből mély vízbe dobták, de felesleges laza ügyekkel kezdeni, így legalább gyorsabban fog fejlődni.
- Rendkívül beteg emberrel van dolgunk. - bólintok egy újabbat a hitetlen pillantást látva. Igen, első alkalommal én is pont így voltam ezzel, finoman szólva is meglepett az, amit láttam és hallottam az egész ügyről, aztán az első helyszínelés... hát igen szerencse, hogy akkorra már sok mindent láttam és nem dobtam ki a taccsot, de akkor sem volt valami kellemes látvány. - Igen, így van, épp csak annyit, hogy a nyomában legyünk, de soha sem eléggé közel. - nem egyszerű ügy, ez így van, de legalább van benne kihívás és nem lesz könnyű dolga neki sem, nekem sem, és majd meglátjuk, hogy mire jutunk együtt. Hátha jó fejű a fiú, ha már megkaptam magam mellé. A kezemet még én is az orrom elé teszem, amikor belépünk a szobába. Automatikus, bár nem érezni annyira a szagot már, szerencsére erről már az előttünk érkező aurorok gondoskodtak.
- Ha már tanulni van itt... mit nézne meg elsőként egy ilyen esetnél, mi a legfontosabb? - valamennyit már minden bizonnyal tanultak a Roxfortban, de azért arra is kíváncsi vagyok, hogy milyen éles logikával áldotta meg a sors. Reméljük, hogy elég élessel, amit használni is tudunk.


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-01-23, 09:59


Harlow & Nathan


- Jó, persze, tudom, de… magának is szoktak rossz éjszakái lenni, nem? – ha azt mondja, hogy nem, akkor én most kiugrok egy busz elé az biztos. Nem aludtam jól ki magamat, ennyi, szoktak rémálmaim lenni, amikre emlékszem, van olyan, amit elfelejtek mire felkelek,de az biztos, hogy képtelen vagyok jól aludni miattuk. – De ne féljen, nem fog ez kihatni a… teljesítményemre. – már ha csinálnom is kell valamit és nem csak figyelnem, de utóbbi esetben és nagyon penge leszek, mert figyelni is nagyon tudok nem arról van szó. Rossz éjszaka, de itt vagyok, ha nem lennék itt akkor ez az egész nem lenne fontos, de… fontos nagyon is.
- Minden bizonnyal, remélem, hogy igaza lesz. – mondom bólogatva. Na igen, nem vagyok még hozzászokva, mert nem igazán kellett még így közlekednem, de most már belátom, hogy talán szerencsésebb lett volna, ha időben hozzászoktatom ehhez magamat, de hát ez van, ilyen az én szerencsém, majd valahogy megszokom, elvégre könnyen meglehet szokni, igaz? Főként ha ez lesz a munkám, mert nem tehetem meg azt, hogy én kocsival járok, míg mindenki más hopponál. Ez is az aurori munka része, és ehhez hozzá kell szoknom. Ezt tudtam eddig is, de minden bizonnyal sok dolog van, amiről eddig maximum sejtésem volt.
- Ezek szerint valakit feltrancsíroztak? – oké, azért kicsit meglepődöm, mert nem hittem volna, hogy az első ilyen kis kiküldetésemen máris egy embert fogok majd látni, akit szépen feltrancsíroztak. Na mindegy, a gondolathoz már most szoktatom magamat, és nem vagyok én híve a felesleges erőfitogtatásnak sem, de… - De rendben, ha úgy érzem, hogy visszaköszönne a reggeli, kimegyek. – még szerencse, hogy nem reggeliztem, igaz? Mondjuk ez gondolom nem számít, mert biztos van mit kihánynom, de nem igazán szeretném már az első alkalommal ennyire… szerencsétlennek beállítani magamnak. Valahogy biztos le lehet gyűrni a hányingert, igaz? Majd maximum nem nézek oda.
- Megerőszakolja a nőket és… megnyúzza őket? – kérdezek vissza kissé hitetlenül, mert azért ez… durva, nem is durva, egyenesen már beteges, mégis ki lehet ilyen elvetemült őrült? Ez egy pszichopata az biztos. Nem lepődöm meg annyira, mert számítottam rá, hogy ilyenekkel találom majd szembe magam, de így először szembesülni ezzel… a világ valóban nem szép hely. – Szóval érti a dolgát, nem hagy nyomokat. – vonom le a következtetést. Na igen, az ilyenekkel van a legnagyobb baj, akik konkrétan szinte bárkik lehetnek és ha minden emberre gyanakodnánk, akkor tényleg megkaparintana minket magának a félelem és a paranoia. Az ilyen embereket el kell kapni és.. nem kár azért, ha esetleg elvesztik a fejüket közben. Szó szerint is akár.
Bólintok egyet Miss Williams-nek, hogy mehetünk, és előre engedem őt, mert hát mégis ő a nő és a rangidős is, viszont egyből hangot is adok undoromnak mikor megpillantom a hullát és megérzem a gyomorforgató szavát. – Hát… ő sem kell fel. És beleillik a felvázolt profilba is. – mondom még a kezemet mindig az orrom előtt tartva. Ez… komolyan nagyon beteges, nagyot téved az, aki azt hiszi, hogy ennek a munkának a harc a legrosszabb része. Az ilyen csúnyán cserbenhagyott emberek a legrosszabb részei ennek a hivatásnak.
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-01-21, 20:55




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

- Pedig ezt szoknia kell, az aurori munka hivatás, nem foglalkozhat vele akkor, amikor már kialudta magát. - talán az első pillanatban szigorúnak tűnnek a szavaim, de aztán mégis elmosolyodom. Tudom én, hogy eljött, és azért nem tűnik nyúzottnak. Minden bizonnyal szeretne jól teljesíteni. Ha már valaki gyakornoknak jelentkezik, akkor biztos, hogy komolyan is gondolja a dolgot, efelől nincs kétségem, de majd meglátjuk, hogy mennyire bírja a strapát. Arra tényleg jó, ha felkészül, hogy ez a munka nem játék és nem sétagalopp, hogy ha igazán auror akar lenni, akkor nincs alvás, nincs késői kimenő, nincs túl sok szabadidő, mert ha tenni kell valamit, akkor a bűnesetek nem várják meg, amíg kipiheni magát. Persze Mary szerint én viszem túlzásba, de... ő ezt nem érti, cseppnyi kötelesség tudat se nagyon szorult belé igazság szerint.
Azért azt nagyon remélem, hogy még véletlenül se dobja ki a taccsot, de szerencsére nem történik meg a dolog, bár első ránézésre még akár ennek is lenne esélye, de szerencsére csak kell neki pár pillant, amíg összeszedi magát, én pedig addig is türelmesen várok. Pár percen nem múlik, ennyi idő alatt a nyomok sem szaladnak el. - Majd idővel jobban megszokja. - mert hát ha ez lesz a munkája, akkor sokat kell majd hasonló módon közlekednie, nem utazgathatunk órákat, amíg elérjük a célt, minden esetben ez a legkönnyebb és leghatékonyabb közlekedési mód, remélem, hogy már gyakorolja, hogy önállóan is profi szinten űzze majd. Az aurori vizsgákon alapkövetelmény a tökéletes szintű hoppanálás, de gondolom ezzel tisztában van. Amikor már tényleg jól van, akkor viszont irány a helyszín. Azért túl sokat nem várakozhatunk, mert addig is nyomokat veszíthetünk, szóval kicsit talán még meg is gyorsítom a lépteimet az utolsó métereken. Az akadékoskodni kívánó kollégákat gyorsan szerelem le, aztán már célba is veszem a lépcsőt. Minden nem, de azért ezt-azt már tudok az ügyről és jó eséllyel van köze a meglévőhöz, amiről a főnök szívesen tiltana le... de egyelőre erre még nem sok esélye van.
- Igen, valami hasonlóra. De ha rosszul lenne, akkor inkább menjen ki, nem kell megemberelnie magát, abból mindig csak a gond van. - én is tudom, esetemben is volt már rá példa, hogy azt hittem bírom, direkt erőltettem a dolgot, aztán persze kiderült, hogy ez véletlenül sincs így. Elég csúfos volt az első terepmunkám, pedig az még nem is volt annyira durva, csak hát eleve nem sokat aludtam előre, túlságosan sok volt bennem a stressz és ez nem mindig jól jön ki az emberből. Vagyis... ki jött, csak épp nem valami szép formában. A lépcsőn felfelé menet teszem fel neki az ominózus kérdést is, bár nem is vártam, hogy tudja miről van szó, nem csak azért, mert mugli származású, jó eséllyel maximum akkor hallhatott volna róla, ha aurorok is vannak a közvetlen rokonságában.
- Van egy sorozatgyilkosunk, nagyon hasonlóak az ügyei, de már hónapok óta csak sötétben tapogatózunk vele kapcsolatban. Minden áldozat nő, és minden esetben a megerőszakolt hullákat végül lenyúzva találtuk meg. Nem szép látvány. A fickó olyan, mint... valami szellem. Ismert lehet, de közben... még sem tudjuk, hogy kicsoda. - nem hagy nyomokat, nincsenek használható információink róla, pedig hasznos lenne, ha találnánk végül valamit. Apróságot csak, de... hibázni fog, mert egyszer mindenki hibázik. Közben persze lassan felérünk az emeletre, de még várok pár pillanatot, mielőtt belépnék a nyitott ajtón. Nem magam miatt, inkább Nathannek adok néhány másodpercet felkészülni.


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-01-17, 23:57


Harlow & Nathan


- És rettentően álmos is. – rántom meg a vállam mosolyogva. Na igen, azért ez is hozzájön ehhez, mert ha nem lennék fáradt, akkor nem fordul meg a fejemben a gondolat, hogy vegyek kávét,és akkor neki se hoztam volna, de… mindegy is, a lényeg az, hogy végül összejöttek a dolgok, és végül is vehető ez most egy egész jó kis bemutatkozó körnek, nem? Mármint gondolom nincs odáig azért, hogy engem a nyakába kapott, én meg nem vagyok az a fajta, aki behízelgi magát, de azért szeretnék jó pontokkal indítani, hogy ne úgy gondoljon rám, mint púpra a hátán. Nem vagyok én az, tényleg nem. – Remélhetőleg. – mondom azért már jóval bizonytalanabbul még mielőtt megfognám a karját, hogy hopponálhassunk. Csináltam én már, de azért annyira nem vagyok még hozzászokva, már a liftezéstől is néha rosszul vagyok a muglik világában ,a hopponálás sem éppen a legjobb dolog a világon ,de tény, hogy gyorsabb, mint egy autó. – Csak egy pillanat. – mondom időt kérve, ahogy kifújom magamat a térdeimre támaszkodva a hopponálás után. Nem hányom el magam, nem esek össze ájultan, csak… kell néhány másodperc, mert most úgy érzem, hogy forog körülöttem a világ. Nem kell több pár pillanatnál és újra kiegyenesedem, bólintva, hogy jöhet, aminek jönnie kell.
- Értettem. – mondom sután, ahogy megindulok mögötte, miközben a terepet mérem fel. Nem olyan érdekes környék, felettébb unalmas lehet itt élni. Persze, ez egyeseknek pozitív dolog, másoknak meg negatívum. Én nem akarnék itt élni, de Joey minden bizonnyal imádná ezt a  helyet. Neki elege volt már az izgalmakból, megtudom érteni azt is. Én csak rámosolygok az aurokra, akik már a háznál vannak, de ők már nem igazán viszonozzák a dolgot. Sebaj, nem fogok emiatt megorrolni rájuk, minden bizonnyal áldják az istent, hogy nem melléjük lettem beosztva. Megértem őket, emiatt nem török pálcát a fejük felett. Inkább visszaterelem a gondolataimat a dolgom felé. Akármi is legyen az. – Nem, még nem láttam senkit sem feltrancsírozva, ha erre gondolt. – rázom meg a fejemet. Persze, láttam már hullát… a tévében, meg Joey rendőr, szóval láttam már igazi hullát is a hullaházban, de nem láttam még senkit sem meghalni. Vagyis… de, Amy-t, de az más volt. – Ne féljen, majd odafigyelek a nyomok épségére. – na igen, szép kis bemutatkozás lenne az, ha már az első nap a nyomok közepére rókáznék. Nem így tervezek bemutatkozni ,és nem is így fogok. Mint mondtam, láttam már hullát, nem fog annyira megviselni a dolog, már nagyfiú vagyok, nem féle a szörnyektől az ágyam alatt. – Muglik közt nőttem fel… szóval nem, nem hallottam. – már  ha ez valami varázsló sorozatgyilkos, ha mugli, akkor talán, de nem hinném,hogy az aurorok egy muglival foglalkoznának. Az a mugli rendőrség dolga, szóval… nem, nem hallottam a Bíbor aktáról, de Miss Williams beavat, igaz?
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-01-17, 15:11




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

Sose volt még gyakornokom és biztosra veszem, hogy most is csak azért kaptam egyet a nyakamba, mert túlságosan ráfeküdtem erre az ügyre és... a főnök nem akarja, hogy túlságosan belekeveredjem, mert csak bajom lehet belőle. Igen, lehet hogy van a dolognak egy kis személyes indíttatása is, ez benne van a pakliban, de akkor sem kellene letiltania róla, csak mert azt hiszi, hogy nem tudom elkülöníteni az érzéseimet a munkától. Megy, de komolyan, talán e miatt egy fokkal jobban akarom a megoldást, mint bárki más tenné, de... attól még nem borítottal el a köd az agyamat, vagy ilyesmi, a miatt aztán senkinek sem kéne aggódni és nem kéne felesleges koloncokat a nyakamba varrni. Jó persze nem lett volna rossz az én időmben sem valami hasonló, és azért mindettől függetlenül megpróbálok majd úgy viselkedni, ahogy az elvárható, no meg segíteni a srác fejlődését.
Lehet, hogy a bemutatkozásom elárul rólam pár dolgot, de ez most igazán nem érdekes, egyébként sincs titkolni valóm, nem vagyok férjnél, gyűrűm sincs, maximum időnként van egy-egy aktuális pasim, de nagyjából ennyi. Nem igazán kötött le még senki se hosszú távon. A húgom szerint persze azért, mert ennyire komoly vagyok és senki se tud elviselni... jó ezt eddig egyszer vágta csak a fejemhez, de ki tudja, talán van benne valami, de én már tuti, hogy nem fogok változni, amúgy se kifejezetten akarok. Tudok én más is lenni, de az a másik felem nagyon mélyen van elrejtve.
- Köszönöm Nathan igazán figyelmes! - mosolyodom el végre, biccentve egy aprót köszönetképpen, csak aztán veszem át tőle a kávét és kortyolok bele első körben, legalább, hogy ne legyen a pohárban túl sok, mert bár le van fedve, de azért ki tudja, hogy nem sikerül-e majd kilötyögtetni, amikor átruccanunk a célállomásra. - Remek, akkor remélhetőleg nem lesz semmi gond. - nyújtom felé a karomat, hogy megfoghassa, csak aztán koncentrálok, hogy érezze az ezek szerint már ismerős rántást és aztán egy szemvillanás alatt immár London külvárosában találjuk magunkat. Egy nem túl forgalmas kis utcában, ahonnan néhány lépés csak a cél.
- Erre, jöjjön csak utánam, már tudják, hogy jövünk. - intek neki a fejemmel és szépen el is indulok a cél felé, azaz a kis ház irányába nem is olyan messze, ami már le van zárva. Aurorok által persze, de jelenleg civilbe vannak öltözve, mint ha rendőrök lennének, hogy a helyi lakosok se nézzenek furcsán. Az egyik ismerős kollégának odabiccentek, de mielőtt szóra nyitná a száját egyszerűen csak leintem, mindent tudok már a helyszínről, nem kell a felesleges rizsa. - Látott már... gyomorforgató esetét? Nem szeretném, ha kidobná a taccsot épp a nyomok közepén, úgyhogy kérem készüljön fel. - mint mondtam nem vagyok tanár és talán nem ez a legjobb módja annak, hogy biztassunk valakit, de nekem most a nyomozás is a feladatom, nem csak az, hogy pesztráljak egy kezdőt nem igaz? Célirányosan lépkedek fel a lépcsőn, miközben odalent a kollégák épp átvizsgálják a nappalit és a lenti szobákat. - Úgy tűnik, hogy egy sorozatgyilkossal van dolgunk, hallott már a Bíbor aktákról? - nem sok esélyt látok rá, de ki tudja, esetleg lehetnek ismerősei az aurorok között, netán felmenők, akármi, akkor pedig lehet hogy van róla valami fogalma, azért az esélyt adjuk meg rá.


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-01-13, 16:08


Harlow & Nathan


Nem igazán fűzök nagy reményeket ahhoz, hogy az auror, aki mellé belettem osztva, majd odáig lesz attól, hogy én ott leszek mellette. Gondolom valami tapasztaltabb emberről van szó, ebben az esetben ugye nőről, és a tapasztalt emberek nem igazán szeretik azokat, akik nulla tapasztalattal akarnak hősködni, de hát most nem is ez a célom. Én csak szeretnék jó lenni majd abban a szakmában, amit választottam, ehhez pedig elengedhetetlen az, hogy minél előbb belekóstoljak abba, hogy mégis mit kell elképzelnem, ha azt a szót hallom, hogy auror. Persze, tudom, de ideje végre a gyakorlatban is tapasztalni ezt, elég volt az elméletből.
Nem igazán próbálom kiszúrni Williams aurort. Nem tudom, hogy mégis hogy néz ki, csak azt a levelet kaptam, hogy várjak itt, ő majd minden bizonnyal felfedez magának, mert rajtam kívül csak egy körülbelül ötéves kisfiú áll a kávézó előtt, ő pedig még nem hinném, hogy elérte már azt a kort, ahonnét kezdve gyakorlati órákat is vehet. Így hát továbbra is türelmetlenkedés nélkül várom a… jövendő mentoromat, persze azért közben körül nézek néha, hátha, de nem igazán reménykedem, elvégre előbb jöttem, mint megbeszéltük volna, gondolom ő jó auror módjára időben fog ideérni, úgyhogy teljesen értelmetlen körülnéznem két percenként, mert sok mindent nem érek el vele.
- Remélem, hogy szép lesz! Nathan Griffiths. – mondom mosolyogva és gyorsan ügyeskedem egy sort, hogy szabaddá tegyem a kezemet, hogy kezet rázhassak az mentorommal. – Értem, maradok a Miss Williams-nél. – már ez is elárul róla egy-két dolgot, de hát gondolom ezzel ő is tisztában van. Amúgy sem látok rajta jegygyűrűt, szóval ezek szerint nincsen férjénél és nem is volt, na nem mintha ez sokat számítana,mert én nem valami magánnyomozó vagyok, aki az életét akarja felborítani, hanem egy fiatal srác, aki szeretné megtanulni, hogy is legyen már fiatalon jó auror. Ezt választottam hivatásomnak, szeretnék jó lenni benne. – Oh, és ezt magának hoztam, remélem szereti a kávét. – nyújtom felé az egyiket. Ha nem, hát megiszom majd én, de azért én sem vagyok olyan nagy kávé fanatikus, de most kell, nem aludtam valami jól, nem ártana felkelnem. – Mondjuk, hogy a… gyakorlott közelebb állok, mint a kezdőhöz. – nem szoktam olyan sokat hopponálni, de azért bírom annyira, hogy ne dobjam ki a taccsot. Végül csak a kezemet nyújtom felé, elvégre ő tudja hova is kell mennünk, nekem ha elmondja sem tudok oda hopponálni, mert minden bizonnyal még életemben nem voltam ott, úgyhogy rábízom a dolgot, rá is kell bíznom, elvégre Miss Williams tudja csak hova is kell mennünk.
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan 2015-01-11, 12:29




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

Érdekes egy ügy és könnyen lehet, hogy köze van... Hozzá. Persze nem biztos, mert nem pontosan olyan, mint az eddigiek. Kezdjük azzal az apró eltéréssel, hogy végül nem halt meg senki sem, aminek minden bizonnyal lehet valami oka, csak hát egyelőre még nem tudom, hogy micsoda. Sőt igazából egyelőre még áldozatot sem találtak. Csak annyit tudok, hogy van egy házunk, amit úgy istenesen feldúltak és hogy csak azért áll még, mert elég gyorsan értek ki a helyi erők, hogy megakadályozzák a tűz tovább terjedését, de már az is felettébb nehéz volt, mert elég erős mágikus fajtát hoztak létre és könnyen elpusztíthatta volna akár a fél környéket is az a tűz, ha nem akadályozzák meg a tovább terjedését.
Az újonc pedig... nem mondom, hogy jól kezelem a társakat, de tisztában vagyok vele, hogy valahol nekik is el kell kezdeni. Én is sokkal könnyebben indultam volna el a pályán, ha mondjuk így kezdem, de az én időmben még nem volt egyetemi oktatás, még nem mehettem gyakorlatra sem egy már tapasztalt aurorral. Én szimplán csak elkezdtem dolgozni a Minisztériumban és évekbe telt mire sikerült elhitetnem a felettem állókkal, hogy nem csak aktatologatásra vagyok alkalmas. Persze ehhez elég nagy kitartás és akaraterő kellett, de az a típus vagyok, aki nem igazán hátrál meg, ha elhatározott valamit. Amióta pedig bejött az Ő ügye... végképp nem megyek szabadságra, nem pihenek, mert el akarom kapni. Nem árthat másnak és ha most a nyomozásnál mellettem lesz valami kölyök is, hát akkor... azt is ki fogom bírni. Remélhetőleg nem akadályoz majd, csak ez a lényeg.
Már messziről kiszúrom a megbeszélt helyen a kis kávézó előtt London belvárosában. Én is átlagosan vagyok öltözve, a hajam kiengedve, sapkám nincs, a nyakamban egy vérvörös sál, egyébként fekete szövetkabátot viselek, ami úgy a combom közepéig ér, a kezemen nincs kesztyű. Nem szeretem, nem hasznos, nagyban akadályozza az aktív pálcaforgatást. Alul szimpla sötétkék farmer, egy kényelmes csizmával, ha már bőven benne vagyunk a télben. Szerencse, hogy nem havazik, nem szeretem a havat, az esőt sem, elmosnak mindenféle fontos nyomot, ami nekünk auroroknak nem túl hasznos.
- Szép jó reggelt! Nathan, ha jól sejtem igaz? Harlow Williams, de maradjunk csak a Miss Williamsnél. - a kezemet azért felé nyújtom, mégis csak illik egy kézfogással kezdeni, már csak azért is mert az nagyon sok mindent elárul a másikról. Nem jó, ha valakinek túlságosan erős a kézfogása, de természetesen az sem, ha nagyon lagymatag. Ez is nálam ahhoz a bizonyos első benyomáshoz tartozik, amiből sok mindent le lehet szűrni. - Ha készen áll, akkor indulhatunk. Gyakorlott hoppanáló, remélem, hogy nem köszön vissza a reggelije. A célállomás ugyanis nem pontosan itt van. - ahhoz ugranunk kell egyet, de nem szándékoztam pontosan ott találkozni, már csak azért sem, mert a végén még belekezdene valami önálló akcióba, vagy ki tudja, és egyébként is jobb, ha még itt mérem fel, hogy milyen is az ifú padawan.


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Harlow & Nathan 2015-01-10, 18:15


Harlow & Nathan


A sarkamon dülöngélve várom Williams aurort, kezeimben egy-egy kávéval. Ezt csinálom éppen most, miközben lopva az  az órám felé pillantok. Nem késik, bár én már itt vagyok egy olyan tizenöt perce, mert sikerült kissé elnéznem az időt, de ezt magamnak köszönhetem. Bár… több ára várakozást is megérne a dolog, hogy őszinte legyek. Gőzöm sincsen, hogy mégis kihez osztottak be, annyit tudok, hogy egy nőnek fogok segíteni. Nem vagyok még auror, azonban szeretnék az lenni, a Minisztériumnál pedig végre sikerült elérnem, hogy ezt ők is megértsék. Valószínűleg csak púpnak fog tartani a hátán az auror, aki alá belettem osztva, de nem különösebben érdekel, mert ha jó auror szeretnék lenni, akkor már korán el kéne kezdenem ezt az egészet, igaz? Én pedig szeretnék tanulni, már elegem volt a láblógatásból.
Tudom, hogy nem lehet senkit sem lekenyerezni egy kávéval, de azért én megpróbálom, aztán lehet, hogy nem is kávézik, de… ez meg se fordult a fejemben. Na mindegy, majd maximum az övét is én iszom meg, ami azért kicsit idegesítene, mert nem kevés pénzt hagytam ott a kávézóban, ez a legjobb kávé egész Londonban, ezt szokták mondani. Korán van még, nincsenek valami sokan az utcán, legalábbis itt, ez nem annyira forgalmas hely, de Williams kért arra, hogy ide jöjjek, gondolom ez a hely valahol a lakása közelében van.
Nincsen valami jó idő, úgyhogy nem is pólóban és farmerben jöttem. A farmer még stimmel, de van rajtam pulóver is, bár ez a kabát miatt nem látszik. A fekete bőrkesztyűt is felhúztam a kezemre, amit még Joey-tól kaptam. Sapkát nem szoktam venni, de sálat a nyakam köré tekertem, tanultam már abból, hogy mi van, ha hidegebb időben azt játszom, hogy nyár van. Egyszer már volt a tüdőgyulladásom, nem igazán szeretném ezt még egyszer átélni.
Joey-nak persze írtam arról, hogy mi a helyzet, és bár velem együtt örült a dolognak, még a leveléből is kicseng az, hogy nincs valami jó bőrben. A szünetben hazalátogattam hozzá, de nem igazán volt értelme sajnos. A karácsony nálunk nem volt megtartva, Joey szerint Amy nélkül már nem igazán akarja megünnepelni a karácsonyt, én pedig ezt tudomásul vettem. Joey csendes volt, túlságosan is csendes, ami nem tetszik nekem, de… gondolom idő kell neki. Én gyorsabban túltettem magam az első megrázkodtatáson, de neki ez jóval nehezebb, ezt tiszteletben is tartom. Neki Amy más volt, mint nekem. Én is nagyon szerettem, de ő sokkal régebb óta ismerte, már szinte kölyök kora óta együtt voltak, nehéz lehet feldolgozni, hogy már nincs neki.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Harlow & Nathan

Vissza az elejére Go down

Harlow & Nathan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Irina S. Harlow

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-