Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Hermione&Cormac
  Today at 20:24
Cormac McLaggen





ϟ Megan & Tommy
  Today at 12:53
Megan Smith
A hónap posztolói
Elijah Crowfield
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Calista Merrick
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Cody Armstrong
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 578 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Aviana Holbrook

Jelenleg összesen 33631 hozzászólás olvasható. in 3126 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Türkiz mező - Lavender otthona

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-08, 20:50

First topic message reminder :


Gerard & Lavender





*Nem sokat aludtam a bál után, már világosodott amikor Gerard a Griffendél toronyba kísért. Egész éjjel csupán két pohár pezsgőt ittam, mégis olyan viharosan jó kedvem volt mintha becsiccsentettem volna. Mindez persze Gerardnak volt köszönhető, és annak, hogy miután eltöltöttünk egy kis időt egymás nélkül, sikerült elfelejtenem azt a különös érzést amit az első tánc okozott. Később már nem volt gond azzal, hogy átölelt egy-egy lassúbb szám alatt, szándékosan nem magyaráztam bele többet mint ami volt. Egyszóval remekül és felhőtlenül szórakoztunk, ő is, mert le sem tagadhatta, sosem láttam még ilyen jókedvűnek. A klubhelyiségben pedig mielőtt elillantam volna a lányok hálókörletébe, nevetve egy cuppanós puszit nyomtam az arcára, gondoltam ez belefér egy ilyen éjszaka után és igazán megérdemli, mert ilyen élményt adott nekem.*
-Köszönöm, csodás volt! Délelőtt találkozunk.
Csicseregtem és már suhantam is. Talán ha három órát aludtam, vagy még annyit sem, mert egyre ott zengett a fejemben az utolsó szám, boldog voltam a felejthetetlen estétől és persze még ki kellett beszélni a szobatársaimmal a bálon történteket, miközben serényen csomagoltam, mert még nem mindent pakoltam be a hazautazásra. Délelőtt a megbeszélt időben találkoztunk Gerardal, látszott rajtam mennyire fáradt vagyok, de az ajkaim végig mosolyba kunkorodtak, a jó kedvem mit sem csappant. A hajamat két copfba fontam, de így is kissé zilált volt, színes kendővel próbáltam megzabolázni. A sötétzöld kabát alatt fehér bolyhos pulcsit viseltem, tarka szoknyával, mohazöld pamutharisnyával és kék csizmával. A hideg kicsípte az arcomat mire az állomásra értünk, ahol nagy volt a zsivaj, sokan örültek a nem túl korai időpontnak, amikor a vonatot indították, mindenki telve volt még a bálon történtekkel, de már azt tervezték mi lesz a szünet után.
Nekem azonban azon járt az agyam, mivel töltsem ki Gerard idejét amíg nálunk vendégeskedik. Nem árultam el neki, de nem hittem abban, hogy elfogadja a meghívást, csak jó kislányként átadtam anya üzenetét, meglepődtem és őszintén megörültem, amikor rögtön rábólintott. Tehát nem készültem igazán, most pedig bajban voltam. Annyira még nem ismertem, hogy tudjam mi érdekli, mivel szereti elfoglalni magát amikor épp nem lányokat hajkurász és nem a barátaival tölti az időt, másrészt itt voltam én akinek egészen más dolgok voltak fontosak, lévén lány vagyok. A fülkében sikerült az ablak mellé ülnöm, a csomagjaim jó helyen voltak, de a macskámat, Alaszkát nem adtam ki a kezemből, a lábamhoz tettem a hordozót, hogy tudja a közelében vagyok, ahogy a vonat elindult egy nagy zöttyenéssel, ő már aludt is.*
-Adhatnál néhány tippet, hogy mit csináljunk amíg nálunk vagy. Gondolkozz nyugodtan.
*Muszáj volt kuncognom, nem voltunk egyedül a fülkében és ez a kijelentésem nyelési zavart okozott az egyik lánynak aki az ajtó mellett ült és egy csokibékát majszolt amit sikeresen elkapott. Egy évfolyammal alattam járt, de gyakran találkoztunk a klubhelyiségben, egy népes, pletykás lánycsapat tagja volt. Gerardra mosolyogtam, majd a fejemet az ülés oldalsó párnájához nyomtam és néztem az egyre gyorsabban elsuhanó tájat. Eddig fel voltam dobva, de a kialvatlanság, a monoton zötykölődés és a kerekek kattogó zaja csak elnyomott. Ijedten ébredtem mikor megállt a vonat, felpattantam, noha bőven ráértem összeszedni magam és Alaszkát.*
-Elaludtam. Miért nem szóltál?
*Kapkodtam, pedig nem kellett volna, de én már csak ilyen vagyok, izgultam is amiatt, hogy Gerard hozzánk jön. Szerettem volna ha jól érzi magát nálunk, és ott volt még az ajándék amit neki szántam és reméltem, jól választottam. Aztán ott voltak anyáék, kíváncsi voltam hogy jön ki velük, és persze ideges voltam amiatt, hogy anya majd szándékosan vagy akaratlanul elejt néhány megjegyzést a mi kapcsolatunkról, olyat ami nem is igaz és ezzel kellemetlen helyzetbe hoz minket. Egyszóval az elkövetkezendő időnek rengeteg buktatója volt. A lányok már elhagyták a fülkét, siettek, hogy még az elválás előtt mindent jól kibeszéljenek, így ott maradtam kettesben Gerardal, ja és Alaszka. Olyan volt mint én, megérezte ha ideges vagyok és most elkezdte kaparni a hordozó rácsát. Felemeltem és bedugva az ujjamat simogatni kezdtem a mancsát.*
-Kint találkozunk anyáékkal, aztán taxival elmegyünk a város szélére, onnan pedig zsupszkulccsal haza.
*Közöltem a programot Gerardal és vártam mit szól majd.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-16, 09:21


Gerard & Lavender




-Tényleg?
*Azt hiszem ezzel az egyetlen szóval mindent elárultam magamról. Elképedek azon amit gerard a szüleimről mond. Jó fejek lennének? Na, igen, akkor ha egyedül vagyok velük tényleg azok, még nekem is, de másoknak is azok? Szó se róla, imádom őket, jókat bolondozunk függetlenül attól, hogy naponta egyszer el kell viselnem egy kis anyai megnyilvánulást, célozgatást és egy csomag kérdéshalmazt. De ez még belefér, és ha jobban belegondolok, jól is esik. Akkor lenne baj, ha nem foglalkoznának velem és a kamaszéletemmel. Azt hiszem kár volt aggódnom Gerard miatt, magamban megkövetem, mert kedveli a szüleimet és biztosan tudom, hogy nem csak megjátssza. Ő az egyetlen fiú akiben vakon megbízom, ki tudja miért alakult így és hogyan. Gyanítom abban az első egymásra nézésben van a titok nyitja, amit a klubhelyiségben váltottunk. Ott dőlt el minden. Abban a három másodpercben lettünk barátok, nem fogalmazódott meg bennünk szavakkal, egyszerűen a lelkünkben eldöntöttük, hogy nem okozunk a másiknak fájdalmat és nem hazudunk soha azért sem, mert az kegyes lenne. Azért is hagytam anyámat abban a hitben amiben most ringatja magát, mert úgy sem értené meg azt ami Gerard és köztem van, szerintem senki sem, nem is róhatom fel neki, viszont így sokkal nehezebb. Amíg csak tehetem a kezébe kapaszkodom, rá sem kell néznem, hogy a szemeimmel hálát pislogjak, érezheti mennyire jólesik. Igyekszem abba az apró kis világba süllyedni amit a fejemben csak Gerardnak tartogatok, mint a macska a puha és meleg kuckójába elvackolom magam. Ebből rángat ki az anyám azzal a ünneplős kijelentésével amire szinte ugrok. Apa meg csak somolyog az orra alatt, diszkréten bólint mintegy csak magának mikor Gerard diplomatikus választ ad. Ez a fiú tényleg egy igazi mágus, ezt nem tanulhatta sehol, erre születni kell. Anyába szinte belefojtja a szót, egyetlen momentum van ami miatt mégis kibukik belőle a gondolat, de ennek az okát Gerard még nem tudja.*
-Lav?....nahát, érdekes.
*Homlokráncolva nézek Gerardra, ha elkapom a pillantását csak megrázom a fejem, hogy ne kérdezzen vissza. Majd elmondom ha kíváncsi rá. Végül is nem nagy dolog, de anya szemében jelentősége lehet…..talán Gerardéban is. Mivel egymás mellett ülünk, nincs akadálya annak, hogy megfogjam a kezét és meg is teszem egy újabb kapaszkodás reményében. Ezzel egyszer s mindenkorra kijelentem anyának, hogy most kettesben szeretnénk lenni Gerard-al, így elejét veszem a további kérdezősködésnek, a vacsoránál bőven lesz ideje zavarba hozni. Igen, most tartok a nyafogás fázisánál és még előttem van a zsupszkulcs réme. A taxis gyorsan és ügyesen túljut a városon és hamarosan rátérünk a városból kivezető útra, ahol már csak fák szegélyezik a szürke aszfaltot. Egy nagyobb kanyar után állítja meg a taxist és nem törődve annak elképedésével közli, hogy megérkeztünk.*
-Hogy állsz a zsupszkulccsal? Én utálom.
*Kérdezem mikor a taxis már nem hallhat minket, majd nekiállok kiszállni a kocsiból és magammal ráncigálom Alaszka hordozóját. Egy időre elengedem Gerard kezét és csak állok és várok, hogy a csomagok kikerüljenek a taxiból és a kocsi eltűnjön a szemeink elől.*
-Nos, fél perc és otthon vagyunk. Fiatalember! Hogy tudsz landolni? Rád bízhatom Lavendert? Neki még problémái….
-Apaaaa!
*Közbevágok. Nem szükséges ecsetelnie, hogy minden egyes alkalommal a fenekemen találom magam. Zavartan Gerardra nézek és megrázom a tincseimet, anya csak elnézően a fejét ingatja.*
-Nem probléma, igazán.


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.


A hozzászólást Lavender Brown összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-01-18, 16:31-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 258

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-15, 19:48


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Látom a csinos kis szőkén, hogy erőteljesen foglalkoztatja, milyen minőségben kell majd kezelnie engem a szülei előtt. Amennyire tudom, már pusztán a jelenlétemmel is nyugtatom, ne izguljon. Igazság szerint ebből a pár hónapban nem láttam még fiúval, legalábbis úgy, hogy nagyon kacérkodott volna, ő meg ismer, mint a rossz pénzt, ám azt is tudja, őt nem bántanám. Ha arról van szó, megölelgetem, de már az egymás kezének megfogása is újdonság volt, mégis oly természetes. Többet jelentünk egymásnak, mint holmi múló szenvedély, de a barátságot sem igazán léptük még át. Valamiért ő kivételes, nem úgy gondolok rá, mint alacsony léccel rendelkező lányra, akinek elég egy sármos mosoly, vagy egy jól elhelyezett bók, vele tudok beszélgetni, felvállalja azt is, ha bántó, ahogyan én is. Na nem mintha szándékosan gázolnánk bele egymás lelkivilágába, de mégis, minden kiegyenített így. Nem tudom, hogy a szülei mit várnak majd tőlem, azzal biztosan nem lőhetek mellé, hogy imádott lényként kezelem a lányukat. Attól még nem vagyok kevésbé férfias, hogy játszom az úriembert. A sors iróniája, hogy nem is kell játszanom, az meg pláne a témába vág, hogy kedvelem Lavendert, nem kell megerőltetnem magam. Ahogyan eddig is, minden alkalommal, amikor újra találkoztunk, sosem volt bennem az a nyomasztó kényszer, hogy meg akarok felelni. Más lányoknál azért van egy állandó fürkészés, hogy vajon mit szerethet, milyen szerepet fogok majd játszani. A kielégítésnek nem csupán szexuális eszköze lehet, szólhat az lelkiekről is, ám Lav esetében minden oly magától értetődő, természetes, mégsem fúl unalomba. Olykor cinkosan rápillantok, elmosolyodom, s ahogyan viszonozza, tudom, hogy van egy kis belső világunk, szigetünk, amely csak a miénk. Csupán rámosolygok, amikor még nem tudja a tervemet, csak riadtan visszakérdez, miért is faggatózom. Pedig szó sincsen erről. Különben meg Lavender sosem fog úgy nézni rám, talán a csapodár stílusom miatt, ám ha le is akarnék cövekelni mellette, megvan az esély, hogy a priuszom miatt lazán lekoptatna. Így aztán nagyjából látatatlanban elkaszáltam minden ezzel kapcsolatos meg sem történt fantáziálgatást. A formális bemutatkozás után megragadom Lavender kezét, ennyi bele kell, hogy férjen.
- Nagyon jó fejek, ne aggódj. – Súgom vissza, és már teperünk is utánuk. Az első benyomás több mint megfelelő, van egy olyan érzésem, hogy ez a pár nap nem a frusztráció jegyében fog telni. Nem is érzem nagy hazugságnak, hiszen van köztünk valami, ami a barátságnál több, egyenlőre ezen a partvizen evezünk, azt, hogy most kicsit szinezzük a dolgokat, nem lehet felróni. Ha Lav lenyugtatta volna édesanyját, hogy csak barátok vagyunk, úgyse hitte volna el.
Segítek bepakolni az autóba, aztán oda ülök, ahol hely van. Ha ezzel el kell engednem a lány kezét, szívfájdalom nélkül megteszem, leszünk még együtt eleget. A szülők pillantásait szemlélgetem, ahelyett, hogy a városra figyelnék, fontos, hogy mennyire vannak megelégedve, mert más az, amit a száj mutat, ám ha belül elégedetlenek, vagy bájgúnárnak tartanak, még nem késő egy huszárvágással változtatni.
- Megköszönöm asszonyom, én itt pusztán kisérő vagyok. Szeretném, hogy Lav jól érezné magát családi körben, csakis az a fontos. – Térek ki a családomat érintő kérdés elől a létező legkedvesebb módon. Egyenlőre még nem tartunk ott, hogy én legyen abban a pozicióban, hogy visszakérdezzek, majd ha megvolt a kötelező otthondicséret, akkor már belemehetünk egyéb témákba is. Úgy teszek, mintha a lányka nem nyafogna ott mellettünk, mintha mindez természetes lenne. Lényegében... az is.






[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-14, 07:26


Gerard & Lavender




*Az az igazság, hogy nem terveztem meg semmit. Mivel nem reméltem - reméltem? - hogy Gerard elfogadja a meghívást, úgy gondoltam eltöltök a családommal egy kis időt a kellemes, karácsonyi hangulatban ami mindig is lenni szokott otthon. Apa a joviális úriember, anya pedig a rohangálós, mindent az ölembe rakó és kényeztető, hát nem szuper? Nekem tulajdonképpen csak lógatnom kell a lábaimat és tervezgetnem a szünet utáni időt, mikor, kivel és mit beszélek majd meg. Ami ennek az egész meghívásos dolognak a másik oldala, az az, hogy egyrészt örülök amiért Gerard eljött velem, másrészt csodálom és imádom ezért, mert a barátságunk ezen a ponton vett egy újabb irányt. Mégis melyik fiú tenné meg, hogy elviseli a szüleim kutató tekintetét és soha ki nem fogyó kérdéseit és célozgatásait annak ellenére, hogy szinte semmi nem igaz az egészből? Legfeljebb ha hosszútávú tervei vannak velem, de a korom miatt ez még nem jöhet szóba és én sem akarnám. Ennek ellenére tartalmasabb kapcsolatra vágyom, azért is válogatok annyira és azért nincs barátom akivel úgy járnék mint amit anyáék Gerardról és rólam feltételeznek. Pedig semmi ilyesmit nem mondtam nekik, csak anya értette félre. Meséltem Gerardról, és tulajdonképpen ő az egyetlen fiú akiről meséltem, mert jóban vagyunk, mert jól érzem magam a társaságában és mert ő az aki nem akar többet belelátni a dolgokba mint amik. Bolondozik velem és gyakran felhúz, piszkál és élcelődik, de soha nem a jó ízlés határain túl, mindig odafigyel erre és hiába forgatja a szemeit amikor rossz napom van és hisztizem, tudom, hogy akkor is figyel rám és még azt is hagyná, hogy eláztassam sós lével a drága ingének a vállrészét. A többiek nem ilyenek, messze nem, épp ezért róluk szó sem esik otthon.
Nem reagálok a simogatásra, pedig nagyon össze kell szedjem magam, jólesik, de inkább baráti vigasztalásnak veszem mint másnak. Hogy ez volt a főpróba? Annak aranyos. Amilyen Gerard szerint én voltam alvás közben. Amíg ki nem érünk az álomás elé, ezen merengek. Szimplán csak kedves akart lenni, vagy az udvarlást gyakorolja. Bár szerintem az utóbbi nem jöhet szóba, Gerard kiemelkedően jó benne.*
-Ettől féltem. ....hogy seprűt adsz anyám alá.
*Nem tudom mit tervez, de van egy olyan érzésem, hogy anyának nagyon fog tetszeni és ezzel Gerard előlép az első számú kedvenccé. Szó se róla, szeretném ha kedvelnék, de csak annyira mint a _barátomat_ és nem annyira mint a fiúmat. A kettő között pedig óriási különbség van, legalábbis női fronton, mert anya el fog szállni. Végül megejtjük az üdvözlést és a bemutatást, én meg csak állok a háttérben és feszengek, amikor anya átöleli Gerardot és megropogtatja a csontjait, elhúzom a számat és ingatom a fejem, némán kérve, hogy hagyja ezt abba. Anélkül is elég kellemetlen,hát még ha előadja magát. Imádom az anyámat, de én mint a kamaszkor jeles képviselője nem igazán tudom értékelni az ilyen látványos érzelem megnyilvánulásokat. Gerardon meg csak ámulok, anyámat egyetlen pillanat alatt az ujja köré csavarta, látom a szemeiben a csillogást amikor átveszi a csokrot. Én meg gyorsan körülnézek, hogy a muglik közül kinek akad fenn a szeme a kis bőrönd-nagy csokor kombináción.*
-Gerard drágám, ez roppant figyelmes tőled, igazán köszönöm.....kész úriember, hát nem édesem?
*Ömleng és fordul apa felé a kérdésével, aki kezet ráz Gerard-al és diszkréten mosolyog, de a szeme sarkában ott bujkál egy ravasz mosoly.*
-Igazán kedves tőled, hogy gondoltál rám. ....de igen, kedvesem, az. Nos, akkor indulhatnánk is. Tűnjünk el a kíváncsi szemek elől.
*Apa nem ereszti bő lére, de látom rajta, hogy máris megkedvelte Gerardot. Igaz, őt nem lehet nem kedvelni. Egész jól viselte anyámat, piros pont neki. Veszek egy nagy levegőt, magamon érzem Gerard pillantását miközben elindulok apám és anyám után a taxihoz.*
-Köszi.
*Súgom neki és rámosolygok. Sokkal rosszabbra számítottam, de még hátravan az egész ünneplés, hiszen csak az elején tartunk. Az első akadályt remekül vettük, már csak ügyesen el kell kerülnünk anyámékat, hogy minél kevesebb időt töltsünk négyesben. Izgulok, ez természetes. A jelen helyzetemben is ezt tenném és abban is amit eljátszunk. Mindkét tekintetben első alkalom, és csak azért érzem magam pocsékul, mert tulajdonképpen hazudok a szüleimnek.*
-Akkor ássuk bele magunkat.
*Mosolygok Gerardra mielőtt beülnék a kocsiba. Hátul fogunk hárman összepréselődni, anya pedig egész úton kérdezősködni fog. Kényelmesebb és gyorsabb lenne ha hoppanálnánk, vagy innen mennénk zsupszkulccsal, de akkor elég sok felejtős bűbájt kellene kiosztani a muglik között. A csomagokat apa intézi, aztán végre elindulunk. Igazából szeretem ezt az utat, ilyenkor a várost szoktam nézni, a muglikat ahogy élik az életüket. Annyira más mint a mi világunkban, érdekes és különleges, mégsem cserélnék velük. Szeretem, hogy boszi vagyok.*
-Annyi mindent terveztem arra az időre amit nálunk töltesz Gerard drágaságom, de azért hagyok nektek időt kettesben is tölteni. A legközelebbi ünnepen talán összejöhetnénk a családoddal is. Igen....az remek lenne.....
-Anyaaaaa!
*Tessék, én megmondtam, én tudtam. Bocsánatkérőn és szenvedőn nézek Gerardra. Ez lesz amíg nálunk van.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 258

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-13, 17:29


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Miután nem reagálja le, hogy végigsimítok az arcán, úgy veszem, hogy egészen jól tudja kezelni a helyzetet, mert én bizony nem fogok pirulgatni. Nyilvánvaló, hogy nem fogom letámadni a szülei előtt, de hogy el fog csattanni pár csók, vagy hogy átölelem majd, az hétszentség. Ha már szinészkedünk, tegyünk azt hitelesen, és benne lehet a pakliban, hogy úgy vélik majd, velem egyetemben, hogy nagyon is ódzkodik az ilyesmitől, az újdonságra fogom majd, meg hogy nem egy magamutogatós fajta, főleg nem a szülei előtt. Úriember vagyok, csak annyi fog beleférni, amennyire a jóízlés megengedi, megtartva magunknak az intimitást, legalábbis feléjük ezt mutatom majd.
- Remek. – Bólintok, úgy tűnik egy alaposan megtervezett színjáték főszereplőjévé tudok előlépni. Csak éppen Lav miért lepődött meg, hogy még a nevem is adom a dologhoz? Eljövök, úgy teszek, azt adom elő, amit rólam mesélt a szüleinek, hiszen sokkal hiteselesebb egy hús vér barát, mint valaki, akiről csak írunk. Talán így leszállnak róla. Vagy azt élvezi, hogy „van szerelmi élete”? Végülis ezt is meg tudom érteni, mert bár nem látom rá igényét, hogy minden héten másik pasival smároljon, én csak afféle pótlék vagyok számára, de nem riasztom el a srácokat a jelenlétemmel. Remélem nem. Tényleg remélem? Nem jobb ez így, na nem mintha ki akarnám sajátítani, meg féltékeny sem lehetek a sikereire, hiszen csinos lány, és ő is elviseli, amit én művelek másokkal. A pasi egóm nem engedi, hogy belegondoljak, vele mit művelhet egy srác. Jobb arról nem is tudni.
- Aranyos voltál, nem akartalak felkelteni. – Viszonzom a mosolyt, és azon tűnödöm, hogy ha már az egyetlen arcsimogatásra nem reagált, akkor a csókot sem kéne a szülei előtt erőltetni, még frászt kapna tőle. Megállapodom magammal, hogy én hozom a lovagias formát, és ha van igénye többre, majd szól.
- Családfa kutatást? Dehogy. Majd meglátod. –  Miután már lent vannak a csomagjaink, elkapom az enyémet, de még Lav-ét is, végülis mégiscsak én vagyok a pasi, húzom a másik kezemben magam után. Talán egy transportus veno itt helytálló lenne, de mit vágjak fel, nem kell mindig varázsolni. Az utolsó pillanatban még megállunk, hogy összenézzünk. Közelebb hajolok a lányhoz, hogy egy bátorító mosolyt villantsak rá, majd bólintok, hogy mehetünk. Megindulok tőle egy lépésnyire lemaradva mint hű követő, tettestárs, jelezve, hogy őt helyezem magam elé, egy a szülőknél talán jó pont lehet. Megvárom, míg lejátszák a köreiket, s mikor felém fordulnak a tekintetek, az anyukához lépek, s a böröndöm egyik tértágított ajtaját lenyitva egy hatalmas virágcsokrot veszek elő, mágikusan megbuherálva, hogy még nyáron is illatozzon.
- Ms. Harmsworth.. – Mosolyodom el udvariasan, és kézcsókkal köszönök, majd átnyújtom a csokrot. – Igazán nagyon örülök, hogy megismerhetem. – Egyenlőre nem mondok többet, a saját nevemet nem kell ismételgetnem. Az ölelgetést szelíden tűröm, hogy aztán az édesapja felé is megejtsem a bemutatkozó pár szót. A férfi elé lépek, s kezdeményező módon nyújtok kezet, barátságosan, mégis keményen, jelezve, hogy szándékaim komolyak. Mindez nyilván a pillanatnak szól. – Üdvözlöm uram. Az önét talán az ünnepi asztal mellett bontsuk ki. – S ismét az édesanyjára pillantok, feszengés nélkül játszom a jófiút. Valójában az is vagyok, a csapodár dolgok mellett nem szokásom megbántani valakit.
- Köszönöm, nagyon jól esik a barátságos fogadtatás. – Lavenderre figyelek, hogy mennyire van megelégedve velem, s vajon így képzelte-e ezt az egész indítást.







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-11, 08:49


Gerard & Lavender




*Nem gondoltam, hogy itt és most beszéljük meg a szüneti elfoglaltságunkat, pláne azt, hogy anyáék előtt hogyan viselkedünk. Bár a vonatozás után nem sok időnk lesz erre, de én úgy gondoltam ráérünk akkor néhány szóban kivesézni a dolgot. Ezzel szemben Gerard máris a témára tért, én meg pirulva kuncogtam. Anya már régen kikérdezett arról, hogyan ismerkedtünk össze, azt is tudja, hogy Gerard csak ebben az évben érkezett, hogy hol tanult előzőleg, és abban is biztos vagyok, hogy már utánanézett a családjának. A kis nyomozó. A jó tanács felesleges, akkor sem tudnék természetesen viselkedni, ha történetesen igaz lenne a mesénk kettőnkről, akkor is pirulnék a szüleim előtt, és ugyanúgy nem bújnék Gerard karjaiba, mert a mostani helyzetünk is új a számomra és az a helyzet is új lenne. Még sosem járt nálunk fiú, hacsak azt a néhány rövid kis vendégséget nem számítom ami nem nekem volt fontos hanem a szüleimnek, de az is csupán egy délután erejéig tartott.*
-Ezt már mind tudják.
*Jelzem, hogy ezt a témát már átrágtuk anyával, bár nem találkoztunk személyesen amióta elkezdődött a suli, rendszeresen írok neki, és ezekben a levelekben mindenről beszámolok, mert ha csak egyetlen tőle érkező kérdést is kihagyok a válaszadásból, rivallót kapok. Azt meg nem kockáztatnám meg ha nem muszáj, anya rivallói képesek lebontani a fél ebédlőt. Tudom, mert egyszer kaptam ilyet, másodéves voltam és már nem emlékszem mi borította ki anyámat, de majd `elsüllyedtem szégyenemben. Azért bólintok, némán megköszönve, hogy segíteni próbál, de ezen úgy sem lehet. Valahogy azért csak megoldjuk, én inkább arra gondolok, hogy a legtöbb időt majd kettesben töltjük, az még érthető is anyámék előtt és nem kell sokat színészkednünk, viszont a lehető legtartalmasabban szeretném megoldani, ami nagy kihívás, főleg, hogy még vannak fehér foltok Gerard kedvenc szórakozásairól, eltekintve a lányok hajkurászásától. Ezen merengek hát az út alatt míg el nem nyom az álom. Nem vagyok hozzászokva az éjszakázáshoz, és van még időm ezen javítani míg egyetemista nem leszek. Érthető ha ijedten ébredek és kapkodok.*
-Mégsem szóltál.
*Jegyzem meg, ami kicsit feddésnek hangzik, így a következő pillanatban megenyhülök és bocsánatkérő mosolyt villantok felé. Biztosan szólt volna, ha tovább alszom, de ahogy a fiúkat ismerem, ráérősen már csak akkor amikor a vonat fél perce áll. Épp Alaszka nózijával piszézek a rácson keresztül mikor anyám nevére kérdez rá. Meglepődve nézek Gerardra, mi a fenéért fontos ez neki?*
-Harmsworth. Kíváncsi vagyok mit kezdesz ezzel. Családfa kutatást végzel?
*Egyik kezemben Alaszka hordozójával a másikban a varázslatos bőröndömmel indulok el. Szerencsére már nincs tülekedés a folyosón, így gyorsan le is tudunk szállni. Csak ki kell jutnunk erről a peronról, aztán az állomásról és jöhet a móka…..
Mielőtt kilépnék, veszek egy mély levegőt, Gerardra nézek amolyan „na most ugrunk fejest a feneketlen tóba” pillantással. Keresnem sem kell őket, ott állnak egymás mellett a bejárattal szemben, apa diszkréten mosolyog, anyám fülig érő mosollyal. Próbálnak mindig nem kitűnni a muglik világából, de azért akad rajtuk néznivaló. Anyára hasonlítok külsőleg, ezt Gerard azonnal észreveheti, fiatalos és pont annyira tarka mint én. Apa pedig, nos ő a londoni bankárra vette a figurát, csak a nyakkendője nem illik bele a képbe, az ugyanis fodros. Én nem tudom honnan szerezte, de azt hiszem a neki szánt ajándékommal telibe találok majd. Bemutatom őket egymásnak miután összeölelkeztünk és megejtettük a „kötelező” puszilkodást. Hiányoztak nagyon, de most rövidebbre veszem az üdvözlést, érthető okokból.*
-Anya, apa, ő itt Gerard Warrington. Gerard, ők a szüleim, Agatha és Harland Brown.
*És most jön a lavina. Nem szóltam Gerardnak előre. Gonosz dolog, de baráti. Apa kezet nyújt neki és erőteljesen megrázza, anya viszont a nyakába borul, ölelgeti és cuppanós puszit nyom az arcára.*
-Nagyon örvendek fiatalember!*mondja apám, ő elég visszafogott ezen a téren, de a szemein látszik mennyire örül, hogy nem csalódott az ízlésemben.*
-Gerard Warrington, végre! Már annyira vártam, hogy megismerjelek. Az én kis Lavenderem már rengeteget mesélt rólad, nem túlzott egy cseppet sem! Hogy te milyen helyes fiú vagy!
*Én meg égek mint a kiszáradt seprű.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 258

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-10, 17:44


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Miután romantikus képzeléseim nincsenek, megtartottam még az éjszakai lakomát, utána olvastam egy jó krimit, és nyugovóra tértem. Miután a szülők ajándékait pár napja megvettem, s lelkiekben felkészültme, egy cseppnyi félsz sincsen bennem. Talán úriembernek fognak tartani, de ami fontos, nem azért teszem, hogy őket lenyűgözzem. Mindez egyetlen célt szolgál, hogy a barátom boldog legyen, meglegyen otthon a lelki béke. Talán átverés, hogy azt mutatjuk, amit a kedves anyuka csak képzel, de ismerem már annyira a szülőket, hogy Lavender szemszögéből sokkal egyszerűbb így. Nem abból lesz itt a gubanc, hogy átöleljem, vagy netán az ajkára tapasszam a sajátomat. Fordítva vajon mit fog szólni hozzá? Na nem azt mondom, hogy majd a szülők előtt megy az ölelkezés, de ha hitelesek akarunk lenni, nem viselkedhetünk úgy, mint két barát. Némi intimitást a jóizlés határain belül illik majd belecsempészni. S szögezzük le, nem azért teszem, hogy smárolhassak vele, mint tudjuk, az igen illúzióromboló lenne a kapcsolatunk tekintetében, valóban arról van szó, hogy segíteni akarok neki, meg hát jó muri lesz együtt tölteni a szünetet. Maximum ha kényelmetlen a közelségem, akkor elvonulunk kettesben, és akkor visszaredukálhatjuk magunkat barátokká. Bár pletykákra adhat okot, ha azt hiszik, csak azt akarom tőle, éppen ezért van szükséges a finom viselkedésre, a jól elhelyezett bókokra a szülők felé.
Tökéletesen áll a hajam, öltönyöm, és hosszú balonkabátom makulátlan. Gurulós böröndöt húzok magam után, tértágított, mágiával bővítve, így a ruháimon túl pár könyvet is hoztam, seprűt, hátha Lav apja nagy kviddicses, és persze az ajándékok. Már most úgy nézek ki, mint aki a gringottsban dolgozik, a nők szeretik a pénzes pasikat, nekem meg az ápolt külsőm mellé még csinos pofi is társul, ahogyan egyszer régen Sadie megmondta. Vele aztán nem egyeztettünk semmit, évszaktól függetlenül néha összefutunk, semmi kötöttség, míg ami Lavender felé van egy örökérvényű dolog, majdnem fizikai fájdalmat okoz, nem látom egy napig. Megszokás lenne? Talán. Puszival köszöntöm, és elismerően mérem végig, úgy tűnik a bál után most már állandóvá kívánja tenni, hogy mindig ilyen csinos marad. Felteszem a csomagját a tartója, majd az enyémet is, s rögzítem őket, ne boruljon minden az ölünkbe.
- Csak viselkedj természetesen Lav. Meg fogják kérdezni, hogyan ismerkedtünk meg, egyszerű a válasz: Griffendélesek vagyunk. Ami viszont fontosabb: nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni öreglány, foghatjuk arra is, hogy nem visszük túlzásba a dolgot, hogy még csak ismerkedünk, és őket sem akarjuk stresszelni. Mit szólsz? – Simítok végig az arcán, hogy szokja az érintésemet, inkább még most piruljon nagyokat, mintsem az anyukája előtt, ahol könnyen lebukhatunk. Igen halkan beszélünk, a vonat is zakatol, tehát nem gond, ha a diáktársaink is jelen vannak, remélem, hogy azért a lány nem vág képen, azért vagyok itt, hogy jól érezzük magunkat. Pár óra múlva pillantok csak fel, amikor már kiolvastam néhány fejezetet, a csinos szöszi már elbóbiskolt.
- Figyeltem, hogy hol szállunk le, ne aggódj. – Olykor bizony felnéztem, hogy milyen édesen alszik, nem volt szívem felzavarni, leszünk eleget még együtt. Hamarosan elérjük  a célállomást, a női intuiciói remekül működnek, de még van ideje, hogy összeszedjem magát.
- Teljesen. Mondd csak Lav, mi édesanyád lánykori családneve? – Kérdezek rá, és felállva lassan elkezdem leemelni a csomagjainkat, hogy lábnál legyenek.






[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-08, 20:50


Gerard & Lavender





*Nem sokat aludtam a bál után, már világosodott amikor Gerard a Griffendél toronyba kísért. Egész éjjel csupán két pohár pezsgőt ittam, mégis olyan viharosan jó kedvem volt mintha becsiccsentettem volna. Mindez persze Gerardnak volt köszönhető, és annak, hogy miután eltöltöttünk egy kis időt egymás nélkül, sikerült elfelejtenem azt a különös érzést amit az első tánc okozott. Később már nem volt gond azzal, hogy átölelt egy-egy lassúbb szám alatt, szándékosan nem magyaráztam bele többet mint ami volt. Egyszóval remekül és felhőtlenül szórakoztunk, ő is, mert le sem tagadhatta, sosem láttam még ilyen jókedvűnek. A klubhelyiségben pedig mielőtt elillantam volna a lányok hálókörletébe, nevetve egy cuppanós puszit nyomtam az arcára, gondoltam ez belefér egy ilyen éjszaka után és igazán megérdemli, mert ilyen élményt adott nekem.*
-Köszönöm, csodás volt! Délelőtt találkozunk.
Csicseregtem és már suhantam is. Talán ha három órát aludtam, vagy még annyit sem, mert egyre ott zengett a fejemben az utolsó szám, boldog voltam a felejthetetlen estétől és persze még ki kellett beszélni a szobatársaimmal a bálon történteket, miközben serényen csomagoltam, mert még nem mindent pakoltam be a hazautazásra. Délelőtt a megbeszélt időben találkoztunk Gerardal, látszott rajtam mennyire fáradt vagyok, de az ajkaim végig mosolyba kunkorodtak, a jó kedvem mit sem csappant. A hajamat két copfba fontam, de így is kissé zilált volt, színes kendővel próbáltam megzabolázni. A sötétzöld kabát alatt fehér bolyhos pulcsit viseltem, tarka szoknyával, mohazöld pamutharisnyával és kék csizmával. A hideg kicsípte az arcomat mire az állomásra értünk, ahol nagy volt a zsivaj, sokan örültek a nem túl korai időpontnak, amikor a vonatot indították, mindenki telve volt még a bálon történtekkel, de már azt tervezték mi lesz a szünet után.
Nekem azonban azon járt az agyam, mivel töltsem ki Gerard idejét amíg nálunk vendégeskedik. Nem árultam el neki, de nem hittem abban, hogy elfogadja a meghívást, csak jó kislányként átadtam anya üzenetét, meglepődtem és őszintén megörültem, amikor rögtön rábólintott. Tehát nem készültem igazán, most pedig bajban voltam. Annyira még nem ismertem, hogy tudjam mi érdekli, mivel szereti elfoglalni magát amikor épp nem lányokat hajkurász és nem a barátaival tölti az időt, másrészt itt voltam én akinek egészen más dolgok voltak fontosak, lévén lány vagyok. A fülkében sikerült az ablak mellé ülnöm, a csomagjaim jó helyen voltak, de a macskámat, Alaszkát nem adtam ki a kezemből, a lábamhoz tettem a hordozót, hogy tudja a közelében vagyok, ahogy a vonat elindult egy nagy zöttyenéssel, ő már aludt is.*
-Adhatnál néhány tippet, hogy mit csináljunk amíg nálunk vagy. Gondolkozz nyugodtan.
*Muszáj volt kuncognom, nem voltunk egyedül a fülkében és ez a kijelentésem nyelési zavart okozott az egyik lánynak aki az ajtó mellett ült és egy csokibékát majszolt amit sikeresen elkapott. Egy évfolyammal alattam járt, de gyakran találkoztunk a klubhelyiségben, egy népes, pletykás lánycsapat tagja volt. Gerardra mosolyogtam, majd a fejemet az ülés oldalsó párnájához nyomtam és néztem az egyre gyorsabban elsuhanó tájat. Eddig fel voltam dobva, de a kialvatlanság, a monoton zötykölődés és a kerekek kattogó zaja csak elnyomott. Ijedten ébredtem mikor megállt a vonat, felpattantam, noha bőven ráértem összeszedni magam és Alaszkát.*
-Elaludtam. Miért nem szóltál?
*Kapkodtam, pedig nem kellett volna, de én már csak ilyen vagyok, izgultam is amiatt, hogy Gerard hozzánk jön. Szerettem volna ha jól érzi magát nálunk, és ott volt még az ajándék amit neki szántam és reméltem, jól választottam. Aztán ott voltak anyáék, kíváncsi voltam hogy jön ki velük, és persze ideges voltam amiatt, hogy anya majd szándékosan vagy akaratlanul elejt néhány megjegyzést a mi kapcsolatunkról, olyat ami nem is igaz és ezzel kellemetlen helyzetbe hoz minket. Egyszóval az elkövetkezendő időnek rengeteg buktatója volt. A lányok már elhagyták a fülkét, siettek, hogy még az elválás előtt mindent jól kibeszéljenek, így ott maradtam kettesben Gerardal, ja és Alaszka. Olyan volt mint én, megérezte ha ideges vagyok és most elkezdte kaparni a hordozó rácsát. Felemeltem és bedugva az ujjamat simogatni kezdtem a mancsát.*
-Kint találkozunk anyáékkal, aztán taxival elmegyünk a város szélére, onnan pedig zsupszkulccsal haza.
*Közöltem a programot Gerardal és vártam mit szól majd.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona

Vissza az elejére Go down

Türkiz mező - Lavender otthona

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Similar topics

+

Similar topics

-
» Mezőségek
» Mezőség #1
» Mezőség #3
» Palmwoods - a jövő hírességeinek otthona
» Shan és Wade otthona

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-