Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 20:23
Jane Willow West



ϟ Jóslástan terem
  Yesterday at 20:01
Bexley Wildfield

ϟ Kérdések fóruma
  Yesterday at 19:56
Gemma Carlyle




ϟ Házpontok 2017-2018.
  Yesterday at 17:52
Calista Merrick
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Bexley Wildfield
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Ivarn-vo Inor
 
Megan Smith
 
Corvus Flint
 
Jade Wilson
 
Rose-Neira Brooks
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 623 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Yedda Andrews

Jelenleg összesen 36550 hozzászólás olvasható. in 3348 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Türkiz mező - Lavender otthona

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-08, 20:50

First topic message reminder :


Gerard & Lavender





*Nem sokat aludtam a bál után, már világosodott amikor Gerard a Griffendél toronyba kísért. Egész éjjel csupán két pohár pezsgőt ittam, mégis olyan viharosan jó kedvem volt mintha becsiccsentettem volna. Mindez persze Gerardnak volt köszönhető, és annak, hogy miután eltöltöttünk egy kis időt egymás nélkül, sikerült elfelejtenem azt a különös érzést amit az első tánc okozott. Később már nem volt gond azzal, hogy átölelt egy-egy lassúbb szám alatt, szándékosan nem magyaráztam bele többet mint ami volt. Egyszóval remekül és felhőtlenül szórakoztunk, ő is, mert le sem tagadhatta, sosem láttam még ilyen jókedvűnek. A klubhelyiségben pedig mielőtt elillantam volna a lányok hálókörletébe, nevetve egy cuppanós puszit nyomtam az arcára, gondoltam ez belefér egy ilyen éjszaka után és igazán megérdemli, mert ilyen élményt adott nekem.*
-Köszönöm, csodás volt! Délelőtt találkozunk.
Csicseregtem és már suhantam is. Talán ha három órát aludtam, vagy még annyit sem, mert egyre ott zengett a fejemben az utolsó szám, boldog voltam a felejthetetlen estétől és persze még ki kellett beszélni a szobatársaimmal a bálon történteket, miközben serényen csomagoltam, mert még nem mindent pakoltam be a hazautazásra. Délelőtt a megbeszélt időben találkoztunk Gerardal, látszott rajtam mennyire fáradt vagyok, de az ajkaim végig mosolyba kunkorodtak, a jó kedvem mit sem csappant. A hajamat két copfba fontam, de így is kissé zilált volt, színes kendővel próbáltam megzabolázni. A sötétzöld kabát alatt fehér bolyhos pulcsit viseltem, tarka szoknyával, mohazöld pamutharisnyával és kék csizmával. A hideg kicsípte az arcomat mire az állomásra értünk, ahol nagy volt a zsivaj, sokan örültek a nem túl korai időpontnak, amikor a vonatot indították, mindenki telve volt még a bálon történtekkel, de már azt tervezték mi lesz a szünet után.
Nekem azonban azon járt az agyam, mivel töltsem ki Gerard idejét amíg nálunk vendégeskedik. Nem árultam el neki, de nem hittem abban, hogy elfogadja a meghívást, csak jó kislányként átadtam anya üzenetét, meglepődtem és őszintén megörültem, amikor rögtön rábólintott. Tehát nem készültem igazán, most pedig bajban voltam. Annyira még nem ismertem, hogy tudjam mi érdekli, mivel szereti elfoglalni magát amikor épp nem lányokat hajkurász és nem a barátaival tölti az időt, másrészt itt voltam én akinek egészen más dolgok voltak fontosak, lévén lány vagyok. A fülkében sikerült az ablak mellé ülnöm, a csomagjaim jó helyen voltak, de a macskámat, Alaszkát nem adtam ki a kezemből, a lábamhoz tettem a hordozót, hogy tudja a közelében vagyok, ahogy a vonat elindult egy nagy zöttyenéssel, ő már aludt is.*
-Adhatnál néhány tippet, hogy mit csináljunk amíg nálunk vagy. Gondolkozz nyugodtan.
*Muszáj volt kuncognom, nem voltunk egyedül a fülkében és ez a kijelentésem nyelési zavart okozott az egyik lánynak aki az ajtó mellett ült és egy csokibékát majszolt amit sikeresen elkapott. Egy évfolyammal alattam járt, de gyakran találkoztunk a klubhelyiségben, egy népes, pletykás lánycsapat tagja volt. Gerardra mosolyogtam, majd a fejemet az ülés oldalsó párnájához nyomtam és néztem az egyre gyorsabban elsuhanó tájat. Eddig fel voltam dobva, de a kialvatlanság, a monoton zötykölődés és a kerekek kattogó zaja csak elnyomott. Ijedten ébredtem mikor megállt a vonat, felpattantam, noha bőven ráértem összeszedni magam és Alaszkát.*
-Elaludtam. Miért nem szóltál?
*Kapkodtam, pedig nem kellett volna, de én már csak ilyen vagyok, izgultam is amiatt, hogy Gerard hozzánk jön. Szerettem volna ha jól érzi magát nálunk, és ott volt még az ajándék amit neki szántam és reméltem, jól választottam. Aztán ott voltak anyáék, kíváncsi voltam hogy jön ki velük, és persze ideges voltam amiatt, hogy anya majd szándékosan vagy akaratlanul elejt néhány megjegyzést a mi kapcsolatunkról, olyat ami nem is igaz és ezzel kellemetlen helyzetbe hoz minket. Egyszóval az elkövetkezendő időnek rengeteg buktatója volt. A lányok már elhagyták a fülkét, siettek, hogy még az elválás előtt mindent jól kibeszéljenek, így ott maradtam kettesben Gerardal, ja és Alaszka. Olyan volt mint én, megérezte ha ideges vagyok és most elkezdte kaparni a hordozó rácsát. Felemeltem és bedugva az ujjamat simogatni kezdtem a mancsát.*
-Kint találkozunk anyáékkal, aztán taxival elmegyünk a város szélére, onnan pedig zsupszkulccsal haza.
*Közöltem a programot Gerardal és vártam mit szól majd.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-13, 21:58


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ahogyan az ölelésembe fonom, valahogy egyikünknek sem akaródzik kivonnia magát ebből az egészből, amely annyira meghitt, baráti, szeretteljes, amit még sosem sikerült megvalósítan egyetlen lánnyal sem. Nem is volt célom, vágyam rá. Hamar megcéloztuk az ágyat, vagy ha rövid úton kiderült, hogy nincs meg a minimális összhang, elváltak útjaink, mint ahogyan a közös háztársunk,  Jenine esetében sem ment. Vagy talán azért nem, mert egyre több időt töltök Lav társaságában, és megváltoztat? Már nem minden esetben gondolkozom úgy, hogy mielőbb essünk túl a dolgon, és ennek azért lehet jelentősége. Vagy ugyanaz az úriember vagyok, csak éppen a barátomat kezdem más szemmel nézni? Ebbe jobb bele sem gondolni, mert ha hevesen verne a szívem, úgyis kiszúrná, és ismerve a múltamat kiadná az utamat. Maradnak hát a Jenine féle „furcsa” lányok, akikben igazán már az örömömet sem lelem. És vajon miért? Azért, hogy a legjobb barátom minden percben elmondja, hogy számára így vagyok tökéletes? Le kéne ráznom magamról ezt a szűntelen boldogságot, amely arra késztet, hogy hirtelen lecsusszannak az ölébe, és onnan nézzek rá fel. Nem is a nővéremként kezelem, de most ahogyan sikerül pár pillanatig találkozni a tekintetünknek, benne van némi félszegség is a részemről, levetkőzve a sárm minden formáját, picit az ajkamba harapok, hiszen érdekes, mennyire más az, amiről beszélünk, és közben gondolnom sikerül. Fészkelődöm kissé, és ismét megtalálom az utamat, hogy felüljek mellé, és elmorzsoljak még egy sütit.
- Bár ilyen egyszerű lenne. Nem fordítok, nem én találtam ki. A hosszas vándorlás közepette visszatérnek a kiindulópontra, oda, ahol a fiú megkérte egykor a lány kezét a nyaklánccal. A lány sírva fakad, mert vissza tud térni a valóságba, és emlékszik. Végre megcsókolhatják egymást, hogy aztán ráébredjenek, hogy nagyából mindent hátrahagytak, és tönkretettek. Együtt vetik le magukat egy szikláról, így amit eredetileg gondoltál hogy dráma... nos igazad lett. Okos vagy Lav.  
– Simogatom meg az arcát elismerésem jeléül. Ez aztán tényleg nem udvarlás, lánynak ilyesmit mondani talán álszent dolog, ebben az esetben szó sincs róla. Félmosollyal figyelem, ahogyan fogadja a bókot, ami szívből jön. Igazán el kell majd gondolkoznom azon, hogy mielőbb lelépjek, mert ha mással kell majd őt látnom, azt nem tudom, hogy hova tudnám tenni. És rá kell eszmélnem, hogy mindaz, amit képviselek, az talán a barátságunk megcsúfolása lehet. Lát nap mint nap másokkal hogy aztán vele beszéljem ki a történteket. Ez sokáig nem működhet így. Magam sem értem, hogy miért... egyszerűen zsákutca, és így vagy úgy... nehéz helyzetbe hoz, őt meg főleg. Ha csak barátként gondol rám, akkor meg nem is tudom, mit kezdek így a dolgokkal.
- Ahogy mondod. Csak önmagunk. Ne foglalkozzunk semmivel, mutass meg mindent itt nálatok, annyit koszolsz össze, amennyit csak akarsz... Az öltönyeimet a gardóbban hagyom. A kedvedért...  
– Nem is értem, azt hittem elegánsan is kedvel. Nyilván nem fogok megváltozni a kedvéért, hiszen szeretek elegáns lenni, el is fogad úgy, csak mindig igazgat valamit, hogy Lavenderesebb legyen a stílusom, talán pont azért volt egy időben nagyobb sikerem a lányoknál, mert nem sablonszerűen készítettem el magam, hanem benne volt némi fűszer, valami olyasmi, amitől egy lány még jobban bezsonghat. Vagy ez csupán Lav szenvedélye? Újratervez, és mindaz, ami történt, véletlen? Játékunk a semmiből születik, különösebb átmenet nélkül, felhőtlenül tudok vele nevetni, ahogyan átfordulunk párszor egymáson, valahogy nagyon tudom imádni a gyöngyöző kacaját. A kérdés, amit felteszek, talán nem is évődőnek, nagyon is komolynak tűnik, ennyi erővel azt is megkérdezhettem volna, szeret-e engem... A válasza hasonló módon talál be. Ennél tökéletesebben nem is tudná elmondani, hogy játékunk talán nem is játék. Mégis zavarba jövünk, és talán először a kapcsolatunkban egy kissé én is. A mosolyom nem fagy le, sokkal inkább... szemlesütök...? Nem mondom, hogy kerülöm a tekintetét, de valami olyasmi, mert ha a szemébe néznék, attól félek az ajkaira tévednne le a pillantásom. Akkor pedig... Mellém kerül, még a kezemet is elengedi. Nem baj, legalább együtt szuszoghatunk a plafont nézve.
- Tudok... Szeretnéd?  
– Választ sem várva húzom elő a pálcámat a halásznadrág zsebéből, és mellőzve a varázsigét, meg a teátrális mozdulatokat, egyszerűen pöccintek. Lilás csóva pattan ki pálcámból, jelezve, hogy ilyen tekintetben is a rabja lettem. Nem csupán a plafon, de a környező falak is sötét boltozatot, zenitet kezdenek övezni, és csakis a sötétség fénylő vándorai világítják meg a szobát. Beleragadva a félénkségbe mégis a keze után nyúlok.
- Ugye tudod... hogy jó veled?  
– Harapdálom az ajkamat. Talán butaság volt, hogy elfogadtam a meghívását, hiszen az iskolai zárt környezetben meg tudtuk tartani a távolságot. Most mintha ez eltűnni látszana... Borzongató ez így, de mégis... megvan az a titkon vágyott szívdobás, aminek nem kéne lennie.





Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-12, 22:09


Gerard & Lavender




-Te sosem téped feleslegesen a szádat. Legalábbis nekem nem. Remek hallgatóság vagyok.
*Gerardot bármikor, bármilyen témával képes lennék reggelig is hallgatni, annyira jó vele beszélgetni. Ha egyetértünk azért, mert néha kitaláljuk mire gondol a másik, vagy ismerjük a véleményét és nem kell háromszor körbeírni, megmagyarázni miről van szó, ha pedig nem értünk egyet, nos vele még vitatkozni is csodálatos. Ahogy belelovallja magát, hogy meggyőzzön a maga igazáról, és néha sikerül is neki, ha meg nem akkor sem adja fel, új oldalról közelíti meg a problémát. Mindig van másik ötlete, mindig talál más utat és nem dühös ha nem neki van igaza. A férfiak nem szeretik, van nekik olyan egójuk amiről képtelenek lemondani, velem szemben azonban Gerard mindezt levetkőzi magáról. Egyenrangúak vagyunk, kíváncsi a véleményemre és a tanácsaimat is jobbára megfogadja. Ha mégsem, akkor aztán fejjel megy a falnak és el kell tűrnie, hogy összeborzolom a haját. Mindez fordítva is igaz, bár fiúügyben nem kérdeztem tőle semmit, minden másban igen. Ő okos, idősebb nálam, tehát szinte mindenben tapasztaltabb is, ha nem a lányokról van szó akkor könnyedén átlátja a dolgokat, összefüggéseket és minden témában otthon van. Azt viszont eddig el sem tudtam képzelni róla, hogy szeret ilyen történeteket mesélni, és jó is benne. Minden hozzászólásom után újabb fordulat következik be a történetben, nem tudom, hogy most találja-e ki menet közben, vagy már kész anyaggal készült. Elhessegetem a kezét amivel az orromat birizgálja, de az ölelést hagyom, mert jólesik.*
-Együtt öregednek meg boldogságban. Tényleg nem tudom, mindig fordítasz a helyzeten. A lány a tudatára ébred, emlékezni kezd, vagy ha nem akkor újra megszereti a fiút, mert az ilyen fiút csak szeretni lehet.
*Nem untam meg a mesét, de tehetetlennek érzem magam. Nem vonok párhuzamot a mese és magunk között, de elgondolkodtat, hogy mennyi mindent tennék én meg Gerardért. A válasz egyszerű és villámgyorsan jön, nem is kell előszednem sehonnan mert ott van velem minden pillanatban. Mindent. Bármit. Mi biztosan nem jutottunk volna el arra a pontra mint a mesében szereplő pár, azon egyszerű oknál fogva, hogy sosem árultam volna el őt és ő sem engem. Ez a szép az egészben, maximálisan és feltétel nélkül bízom benne és ezt semmi pénzért nem adnám fel. Ezért nem akarom lealacsonyítani a kapcsolatunkat színielőadássá.*
-Akkor hát semmi. Nem csinálunk semmit másképp mint eddig. Csak most más terepen vagyunk, ennyi. Érezzük jól magunkat ahogy mindig is, legyünk önmagunk. Hmmmm?
*Ha bármit is megjátszanánk, utálnám magam amiért ezt teszem vele, elrontaná a szórakozásunkat mert mindig figyelni kellene mit csinálunk vagy mondunk. Jól akarom érezni magam vele és szeretném ha ő is jól érezné magát amíg nálunk van, meg persze utána is, de most az _itt_ a fontos. Azt szeretném ha ez a karácsony a fantasztikus és a csodálatos jelzőket kapná meg az emlékeiben és még nagypapa korában is emlegetné. Gerard fontos a számomra, vele olyasmit kaptam az élettől amit soha senki más nem kap, igazi ajándék, már csak az is, hogy létezik és előre rettegek a gondolattól, hogy egyszer majd elválnak az útjaink, hiszen hamarabb végez az iskolával mint én, és biztosan vannak tervei, vágyai amiket el akar érni, én pedig nem kapok helyet bennük. Nem találkozunk mindennap, nem lesz aki feldobja a napomat, akivel vitatkozzak egy jóízűt, vagy együtt nevessünk valami marhaságon. Hacsak ezekre az időkre gondolok, máris hiányzik. Lehet, hogy most mindig én győzök, de egyszer majd veszíteni fogok, mégpedig őt. Most viszont mosolygok, mert ő is mosolyog, a suttogásától viszont zavarba jövök. Megborzongok annyira jó, a bőröm alá fúrják magukat a szavai. A kérdés régi-új félelmeimet idézi, rekedten válaszolok.*
-Örökké.
*Na jó, ez most fura lett. Zavartan krákogok, kezdeni kellene valamit magammal de képtelen vagyok megtörni azt a finom varázst ami most ott sziporkázik körülöttünk láthatatlanul. Nézem az arcát amin ott a mosoly, a szemeit melyek úgy világítanak mint télen a befagyott tó tükre. Nem értem mi az amit most érzek, nagyon jó de kicsit ijesztő is. Végül csak elengedem és mellé fekszem a matracra, a mennyezetet nézem és azon merengek mi volt az a röpke pillanatnyi csoda az imént kettőnk között.*
-Tudsz csillagos eget varázsolni?


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-11, 21:39


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
- Remek Lav, legalább nem kell attól félnem, hogy feleslegesen tépem a számat. - Tudom, hogy borzasztó okos lány, a legtöbbször a könyvei felett találom, mégis roppantul kiváncsi vagyok a véleményére. Folytatnám én szívesen, mégis olyan komikusnak tartom a helyzetet, hogy interaktív kis történetemmel lázba tudtam hozni, már működnek is a fogaskerekek. Olykor felpillant rám, igyekszem elkapni a tekintetét, valahogy eszembe sem jut, hogy most netán rólunk agyal, leragadtam ott, hogy a sztorin merengünk. Végülis az jogos, hogy az ember elkalandozik, én magam is százszor újragondoltam mindent, hogy az arany csigákkal megáldott hercegnő lehetne a párom, aki mellett tán majd megszelidülök, mégis mindig oda jut a tézis, hogy sosem bízna meg bennem eléggé. Vagy pont az lenne a gáláns, ha megmutatnám, hogy képes vagyok szeretni? Magam sem tudom, hiszen mindig azt mondják, hogy az a legjobb, ha a szerelmed a barátod is egyben, de mi van akkor, ha nem működik? Akkor még barátként is elveszíteném őt, egyikünk sem egy csikicsukizós alkat. Sosem gondoltam volna, hogy képes leszek akár barátként is lehorgyonyozni egy lány mellett, és lám, ha képes vagyok erre a változásra, akkor talán...? Mégis, korai lenne messzemenő következtetéseket levonni mindebből, hiszen meglehet, Lavender csupán egy eszköz arra, hogy jobban megismerjem a női nem rejtelmeit. Nem, amint ismét végigmérem a kékszeműt, ez  gondolat már el is vetve. Túl fontos ő nekem ahhoz, hogy használjam, ahhoz meg pláne, hogy nőként kezeljem, még ha egyedül ő az, akinek a karjaiban biztonságban érzem magam. Aki mellett lehetek kisfiú, és vagány majdnem-férfi is. Olykor anyaian érint meg, szeretet sugároz, és erőnek erejével kell visszarántanom magam a valóságba, hogy ne keltem életre édesanyja képzelségeit. Végül aztán odakoppintok mosolyogva az orrára, hogy kedveskedve átöleljem egy pillanatra, majd visszahelyezkedem a saját, kényelmes pozitúrámba, ahogy folytatom. – Mégis igazad van, ez valahol valóban drámai helyzet. A fiú végül ugye a lelkiismeretével harcolva szalad a lányhoz, aki túlélte, de meg sem ismeri, sőt, meg sem szólal. A fiú végül úgy dönt, hogy csak a lányért akar már élni. Maguk mögött hagynak mindent, vagyont, ismeretségeket, szó szerint összekötik magukat a derekuknál, hogy mindig együtt legyenek. A fiú vezet, hiszen ő még a tudatánál van. Afféle koldusok lesznek, pajtákban alszanak, és csak vándorolnak, vándorolnak. És vajon mi lesz a vége? – Hallgatok el, és azon tűnödök, hogy miért pont egy ilyen mese-témánál kötöttem ki. Kicsit talán minket is mutat, hogy képesek lennék egymásért fontos lépésekre, akár harcolni is a világ ellen, és vajon van értelme? Az idő a megmondhatója.
- Megértelek. Akkor hát...?   - Ez elég végletessé teszi a kérdést. Két út áll előttünk, mégis úgy vélem, hogy azt fogjuk tenni, amit eddig is. Az első, hogy szigorúan baráti szintre helyezzük a hangsúlyt, megértetve édesanyjával, hogy a rózsaszín köd csakis az ő fantáziájában létezett. Attól félek ez nem igaz, de ez most talán mellékes is. A második az, hogy valahol átgondoljuk azt, ami Agatha szerint is elképzelhető, az miért is ne lehetne valóság, ha ennyire jól kijövünk? S az érdemi megoldás, amelynél mostanság nem tudok jobbat elképzelni, az, hogy marad ez a pikáns odaszúrogatás, az, hogy mindig képes legyen úgy megnevettetni, hogy a hasam fogjam attól, hogy éppen butácska, vagy vicces. Különös dolgok, de mióta ismerem, mióta barátkozunk, valahogy mindig zsákutcákba jutok. Még ha mesélem is neki, s ő levonja a következtetéseket, legtöbbször értelmetlennek látom az ilyesmit. Talán az lenne a legjobb, ha az év végén ténylegesen Londonba költöznék, a Gringotts tárt karokkal vár, és akkor legalább nem lenne a szemem előtt, hogy megzavarja a gondolataimat. Mert ez teszi, nap nap után. És sem akarok játszani, mégis megteszem. Ezek nem mind most száguldoznak az elmémben, többségük már napok, hetek óta bitorolja a helyet, ezen a napon csupán erőteljesebben törnek a felszínre, minden pillantással, mosollyal együtt. Mondhatnám, hogy felhőtlen játékunk elszakít ezektől a komoly, fontos gondolatoktól, azonban oda lyukadok ki, hogy még inkább mélyíti mindezeket. Nevetünk a hempergőzés közepette, valahol már a földön vagyunk, ha jól sejtem, és annak ellenére, hogy magamat gondolnám erősebbnek, nem tudok nem engedni, ahogyan fölém kerül. Kicsit ugyan mozgatom a csuklóimat, rázom a fejemet, hogy aztán megálljak, és szemléljem, mint a tökéletes, csodálatos álomképet, aki csupán pillanatokra lehet az enyém. Amikor megáll az idő, és valóban csak egymásért élünk.
- Mindig te győzöl. – Ismét moccan a kezem, de nem hadakozok már. Hangom is pusztán susogásba megy át, megpróbálhatnám elkapni a tekintetemet, hogy ne jőjjünk zavarba, mégsem megy a dolog. A három csokibékénál  bőven többel jövök. Lassan már egész gyűjteménnyel.  – Meddig akarsz rabságban tartani még? – Suttogom finoman évődő mosollyal. Az átlagos csábítós hangsúlynak nyoma sincs. Ez csakis neki szól.





Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-10, 16:55


Gerard & Lavender




-Ezt pont nem, de minden drámának van egy alapja. Ahogy a csöpögős romantikának is. Ez inkább drámára hajaz mint habkönnyű történetre. Eddig.
*Olvastam mindegyikből nem keveset, a kamaszlányok kötelező olvasmányai közé tartoznak, nem iskolai tananyag. Persze mindettől függetlenül még lehet, hogy csöpögős romantika, a folytatástól függ. Bármit ki lehet hozni egy történet alapjából, a lényeg mindig a folytatás, ami a gerincét adja. Ez mondhatni az eleje. A mi történetünket is meg lehetne írni százféleképpen, elvégre az elején tartunk és ha csak a fantáziám felét veszem is elő, minimum három regényt tudnék kikerekíteni belőle, a habkönnyű vígjátéktól kezdve a klasszikus szépirodalmon át az igénytelen szappanoperákig. Forgathatnám a történet kerekét a végtelenségig, mondjuk elmúlik a barátság és szerelem lesz belőle, élünk boldogan míg meg nem halunk. Vagy nem élünk boldogan csak kevés ideig, mert rájövünk, hogy ez nekünk nem megy és barátok maradunk, vagy nem maradunk barátok mert annyira összeveszünk. Aztán ott van még az i, hogy megcáfoljuk a sok ember véleményét, miszerint férfi és nő között nem lehet barátság és azok maradunk míg világ a világ. Ő lesz én tanúm az esküvőmön és fordítva. Bár ez csak akkor működhetne, ha a párjaink is ugyanannyira hinnének ebben a barátságban mint mi, viszont hacsak a női féltékenységet veszem alapul, már megbukott az egész…és megint csak drámai fordulatot vesz az ügy. Ha a szülőket is beveszem a buliba, akár…..az anyám is összehozhatna minket mert többet lát bele a kapcsolatba mint amennyi benne van, lehetőséget teremt arra, hogy sokáig kettesben legyünk…..~Ó a francba!~……Pillanatok alatt rájöttem, hogy nem is rugaszkodtam el nagyon a valóságtól, egyelőre azonban nem osztottam meg Gerard-al a felfedezésemet, memgvártam mi lesz a történet folytatása amit fél füllel azért hallottam.*
-Rómeó és Júlia modernkori feldolgozásban. szóval eddig dráma, de mivel csöpögős romantikának állítottad be az elején, feltételezem happy end lesz. A fiú feladott mindent a lányért és ott ült az ágya mellett mesélve neki a csodaszép történeteket, minden nap egy új történet, de mindbe beleszőve az övéké. De mielőtt még újra önmagává varázsolnám a lányt, meghallgatom a te verziódat.
*Az ami az imént eszembe jutott, hirtelen egészen más megvilágításba helyezi a dolgokat, elhatározom, hogy most már csak azért sem könnyítem meg anyám tervét az ő boldogságára. Ha mégis neki lenne igaza, akkor annak megvalósulása távol tőle, csak miattunk fog megtörténni. Gerard minden bizonnyal meg fog lepődni azon amit szinte azonnal és hezitálás nélkül rávágok az ajánlatára, de majd megmagyarázom.*
-Csak hogy tudd, én nem akarok játszani. Most már nem.
*Nem haragból mondom, inkább mint aki merengésből eszmélt, és valahol így is van. Nem akarok játszani, mert az hazugság lenne, a mi kapcsolatunkat pedig nem mocskolnám be hazugsággal, annál sokkal jobban tisztelem és szeretem őt. Igen, szeretem, de ez másfajta szeretet mint amit az anyám gondol. Hirtelen vágyat érzek aziránt, hogy bebizonyítsam a világnak, igenis olyan barátok vagyunk ami másnak nem adatik meg. H bármibe belebonyolódnánk, annak nem lenne értelme mert ha mégis elragadnának minket az érzelmek, később megbánnánk és nem tudnánk már őszintén, barátokként nézni egymásra. Gerard nőcsábász, én lányban pont az ellenkezője vagyok, talán reménytelenül romantikus, de várok az igazira. Eddig minden csókom kiábrándító volt, aztán rájöttem, hogy nem kell próbálkoznom addig amíg valami egetrengetőt nem érzek a fiú iránt. De eddig még ilyesmi nem történt. Megnézem őket, tetszenek is, némelyikkel még jól el is tudok beszélgetni, jól érzem magam a társaságukban, viccelődünk, nevetünk….de nincs ott az a plusz. Gerard több náluk, de nem akarom megkockáztatni azt, hogy emiatt beleszeressek, vagy, hogy fellobbanjon az a kicsi láng, mert én mindent akarnék, ő viszont nem tudná megadni, vagy nem sokáig. Két dolog történhetne, az egyik, hogy véget vetünk az egésznek, akkor viszont én sérülnék, a másik, hogy úriember módjára s mert nem akar fájdalmat okozni, velem marad, pedig nem szeretne. Akkor ő sérülne. Sehogy sem jó. Most viszont jó. Felhőtlenül, kötöttségek nélkül jól érezzük magunkat. Aki ebbe az ártatlan játékba bármit is belemagyaráz amit mi nem, az sült bolond.
Mindezek után hősiesen küzdök. Küzdök azért, hogy legyőzzem, hogy előnyt szerezzek és azért, hogy kapjak levegőt, mert a nevetés, főleg ha a csiklandozás miatt görcsös, bizony némi légszomjjal is társul. Nem tudom melyikünk lepődik meg jobban amikor Gerard fölé kerülök a két csuklóját szorítva. Az első döbbent pillanat után sikítva nevetek fel és a kezeit leszögezem a matracra. A hajam mint egy nagy szalmasátor borul fölénk, árnyékba fogva az arcát, de a ragyogó szempárt és a nevető ajkait így is látom. *
-De igen ér! Én győztem! Jössz nekem három csokibékával!


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-09, 20:58


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ahogy telnek a hónapok, lassacskán megfogalmazódik bennem, hogy miért is vagyok Lavender mellett. Nem csupán a barátja akarnék lenni. Valami mentőangyal, aki mellett megtalálhat egy olyan srácot, akivel boldog lehet. Velem már a kérdését illetően sem biztos, hogy jól járna. Hiszen ki vagyok én? Valaki, aki már többször eltévelyedett, s bár nem okozok fájdalmat felületes randipartnereimnek, egy igazi baráttal mégis megtenném. Hisze ha nem tudom magam lekötni, akkor tőrt döfnék a szívébe, ha elhitetném vele, köztünk több is lehet, majd ismét mással látna. Talán az lenne a legegyszerűbb, ha holmi kerítőt játszanék, átgondolnám, ki is illik a stílusához, és megpróbálnék véletlenszerű találkákat eszközölni? Lennék olyan gáláns, hogy lemondanék az elsőségről? Úgy gondolom igen. Ezegyszer nem az számít, hogy adott esetben őt nem tudtam, vagy nem akartam megszerezni. Vele kapcsolatban lehetek lovaias, úgy, hogy nem kell megjátszanom magam, és ha arra törekszem, hogy boldog legyen, szinte minden kétséget kizáróan nem rajtam vezet az út. Vagy ha még úgy véli, fiatal ahhoz, hogy kikössön valaki mellett, hát nyitva tartom majd a szemem, hátha kettesben tudom valakivel hagyni. A többi már nem rajtam múlik. Talán meg is utálna, ha tudná, hogy ilyesmin töröm a fejem, hiszen engem hívott szünidőzni, ebből gondolom csak, hogy barátkozna, és ráér még a szívügyek témájában.
- Klasszikus? Talán ismered? – Kérdezem meghagyva számára is a reagálás lehetőségét. Annyi könyve van, hogy számára aztán nem nagy kunszt a cimkézés. Lehet, hogy butaság volt, hogy én mesélek neki, az ő fantáziája egyértelműen komolyabbnak tűnik, és ahogyan a romantikát figurázza ki, nem is tudom, hogy mi a kedvenc stílusköre. Meghallgatom a vélt megoldástervezetet, majd bizonytalanul bólintok.
- Ha már dráma, akkor még rosszabb... A lány nem tudta elviselni a dolgot, rengeteg gyógyszert vett be, hogy megölje magát. Csodával határos módon életben maradt. A fiú a lelkiismeretfurdalástól vezérelve rohant hozzá, de a lány többé már nem volt önmaga. Nem ismerte meg sem őt, sem senki mást. Meg sem szólalt többé. És a folyatás..? – Kérdezek rá pajkosan. Bennem van a késztetés, hogy ezegyszer én összeborzoljam a piszkosszőke csigákat, ám elállok a szándékomtól, végülis a szerelemről beszélünk, titkon még saját magunkat is belevesszük, hiszen Lav nem sokkal előbb kérdezett rá, hogy mit gondolok magunkról, és úgy tűnik, sikerült egy kissé mindkettőnket zavarba hoznom.
- Csak hogy tudd, bármibe belemegyek, amit előttük szeretnél eljátszani. – Nyilván ez egy bizonyos szintig művelhető, hiszen nem fogunk egymásnak esni a szülők körében, de ha úgy véli, hogy hiteles lehet egy csók, nem fogok ellenkezni. Ellenben abban is van ráció, hogy ha felépítünk egy kapcsolatot, akkor le is kell rombolni, annak pedig nem biztos, hogy van értelme. Több szempontból sem. Ha felépítjük, mi a garancia rá, hogy a nagy színészkedés közepette nem kapunk véletlenül lángra egymás iránt, hogy aztán mégis megbántsuk a másikat a szakítás környékén? Bonyolult mindez, és még nagyfokú tapasztalatom ellenére sem tudom, merném ezt komolyan kezelni, úgy, hogy tudjuk, hogy csak játék? Az a felszínes valami, amit a szülei előtt űzünk, egyenlőre mindenkinél elégséges lehet, le sem tagadhatnám, hogy jól esett Lav-et megölelni, mégsincs túl sok értelme ezen tűnődni, hiszen szereti elviccelni a dolgokat a hajborzolással, meg az ugratásaimmal, és el sem hinné, ha egyszer odaállítanék elő, hogy valamit bizony érzek. Na persze, pont Gerard Warrington az, aki a nagy nőhajkurászás közepette kezd el vágyakozni a barátja iránt. Ez még számomra is elképzelhetetlennek tűnik, elvágom hát az önmonológ szálát azzal, hogy képtelenség.
Nem is tudom, hogy mire érti, hogy jó érzés. Arra, hogy őszinte voltam, netán arra, hogy tudnám szeretni, vagy arra, hogy megnyugodhat, hogy mégsincs így. Zavaros ez így, ám nem érzem magam feljogosítva, hogy belemenjek a boncolgatásba. Ahogyan ő is sugalja, a lényeg, hogy együtt vagyunk. Egyszer rá fog majd jönni, hogy nem pasipótlék kell neki, amit én nyújthatok, hanem egy hús vér srác, aki akár bele tud harapni az ajkába, vagy végig tudja futtatni nyelvét a finom nyaki hajlaton. A lányok bizony vágynak az ilyesmire, kérdés, hogy nekem mennyire vannak megszámlálva a napjaim. Hatodéves, ilyenkor már erőlteljesen tombolnak a hormonok. Nem lepődnék meg, ha már maholnap szenvedélyes csókba borulva látnám meg a klubhelységben. Ha nem lennék kissé féltékeny úgy férfiegóból, akkor drukkolnom kéne. Ez így is van, gáláns módon fogok mindenről lemondani, hogy ő tudjon érvényesülni. Ezt megalapozandó, inkább játszunk. Miután némi meglepetés-előnyt szerzek magamnak, hogy kikapdosok és mindent lepakolok a kezéből, már rá is vetem magam, hogy a már kitapasztalt pontjain húzzam fel a nevetés irányába. Bekapcsolódok a nevetésbe, hiszen erőteljesen küzd, mindamellett, hogy tudja, nem akarom bántani, így nem is próbálkozom annyira erősen, így meglepődöm, amikor végül mindkét csuklóm a szorításában végzi, még a súlypontomat is elvesztem a visszatámadásban, így ő kerül felülre.
- Ez nem ér... – Pillantok fel a rafinált szemekbe, a sajátomban olyan rajongó derű ül, amelyet senki más nem kaphat. Ő az én egyedi csillagom, aki mindenkinél fényesebben ragyog, mégsem vakít el.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-08, 07:32


Gerard & Lavender




*Gerard előtt sem okozott problémát ha mások nem vették észre az értékeimet, egyszerűen nem érdekelt. Az elismerés miatt sosem változtam volna meg, mert az én lettem volna. Nem bántottak, vagy nem jobban mint másokat, és nem is utáltak. Voltak haverok, a lányok között is akikkel eltöltöttem a hétvégéket, jókat mulattunk és néha megkockáztattuk a lebukást egy-egy tilosban járással, de még a szobatársaimmal sem tudtam annyira őszinte és kitárulkozó lenni mint Gerard-al. Ismertem minden titkát, minden oldalát, azt is amelyiket egyik lány sem akinek valaha is volt rövidebb vagy hosszabb dolga vele, ismertem a vidám oldalát és a szomorút is. Azt is amelyiket már ő is majdnem elfelejtette, mert nagyon régen elásta az öltönyei alá. Ettől éreztem magam különlegesnek a szemében, ettől értékesnek és ezért nem érdekelt, hogy mások mit gondolnak rólam. A fiúk általában szeretnek túlozni magukról, más színben tüntetni fel magukat azért, mert ők a rajongásra játszanak, ez alól Gerard sem kivétel, de ő legalább profi módon teszi ezt, úriember, és a lányokat is tiszteli….a maga módján. Nem hiszem, hogy bárkit is szándékosan megbántott volna. Inkább a lányokat minősíti az a tény, hogy egyik sem akarta még megfojtani és az általam ismert volt barátnői sem néztek rá soha dühösen. Velem azonban egészen más, elfogad olyannak amilyen vagyok és már csak ezért imádni lehet. A többi fiúval ellentétben azt is elviseli ha le akarom róla törölni a tökéletesség álarcát, hagyja összeborzolni a haját, meglazítani a nyakkendőjét, egyszer még masnit is kötöttem rá és csak nevetve szemet forgatott. Melyik másik fiú hagyná ezt? Egyik sem, pedig vannak páran akik megkörnyékeztek, és randira hívtak, másodikra, harmadikra, a karácsonyi bálra, de amikor elkezdtek hisztizni, hogy összekócoltam őket és rám szóltak, hogy ne idétlenkedjek, akkor sikítva menekültem. Könyörgöm, kamaszok vagyunk. Mikor legyünk idétlenek és szabadok ha nem most? Mindezzel együtt is lehet komolyan venni egy kapcsolatot, hiszen a hűség, a szeretet, a megbecsülés megy idétlenkedve is, ezek nem zárják ki egymást. Mióta ismerem Gerardot, két fiúval randiztam, de a másodikig nem jutottunk el, mert minden percemet azzal töltöttem, hogy hozzá hasonlítottam őket, és szakadéknyi volt a különbség. Gerard úgy tökéletes, hogy nem tökéletes, amikor velem van és hülyéskedünk, és beszélgetünk, akár komoly dolgokról is, amikor piszkáljuk egymást, igen, akkor is amikor a fenekemre csap én meg a fejére a könyveimmel. Ami köztünk van, egy korombéli lány életében nem éppen a klasszikus szerelmet jelenti, de sosem cserélném el azért a felszínes kalandért amit kínálnak. Ezért foggal, körömmel ragaszkodom és igen, becsülöm őt azért mert soha nem hazudik nekem, mert nem árul zsákbamacskát, mert nem akart az első percben elcsábítani, hogy később felém se nézzen. Ő az aki az első pillanatban meglátta bennem azt ami én vagyok.*
-Hát ez nem csöpögős romantika, ez klasszikus dráma.
*Amit felvázolt, az szomorú. Nem tudom én mit tennék egy ilyen helyzetben, nem voltam még ennyire és ilyen hosszú időn át szerelmes. az ember sok mindent elvisel ha szeret valakit, mert akkor a hibáival együtt szereti.*
-Nem tudom mit csinált. Ha mindez a fiú boldogságához vezet, akkor lemond róla, mert neki fontosabb az, hogy a másik boldog legyen. De ez a házasság nem tette boldoggá a fiút, csak a családját. Ez bonyolult, attól is függ mikor és hol játszódik a történet, szóval részletezd.
*Tessék, mi három mondatból is tudunk több órás vitaestet rendezni. Mert minket érdekel a másik véleménye. Ezért is beszéljük meg mi legyen anyáékkal. Korábban nem gondolkodtam el ezen, mert nem hittem, hogy kelleni fog a megoldás, most persze kapkodok. Amit Gerard felvázol, a lehető legjobb megoldásnak tűnik mind közül, rábólintok.*
-Ez jó. Úgy is ezt csináltam mióta feladtam a magyarázkodást. Az anyák ezt nem értik.
*Valószínűleg ezer évente egyszer történik meg fiú és lány között az ami köztünk bontakozott ki, ezért nincs a köztudatban. Talán nem kellett volna rákérdeznem ő mit hisz vagy érez, de kicsúszott a számon. Csak is azért mert eddig mindig mindent megbeszéltünk, ez miért lenne kivétel. Viszont nem vagyok sem vak, sem ostoba, látom és érzékelem, hogy számára sem olyan könnyű ezt definiálni, minden bizonnyal pont annyira gondoljuk ezt másképp, mint amennyire nemileg különbözünk. Nem akarom Gerardot megváltoztatni, amit teszek vele nap mint nap, az nem megváltoztatás hanem a saját énjének a kiszabadítása. Tudom milyen a lányokkal, őt ez élteti, az állandó udvarlás, a hódítások utáni sikerélmény érzése, hát istenem senki sem tökéletes. Még ő sem. Egyszer majd megkomolyodik, saját magától fog változni, lesz majd egy lány akit annyira szeretni fog, hogy mások elcsábítása nem okoz neki többé örömöt.*
-Már értem, és jó érzés.
*Bár még ugyanannyira kuszák a saját érzéseim mint eddig voltak, mélyebbre látok és rájövök mit akart mondani. Számára sokkal különlegesebb vagyok mint az összes többi lány, hát ez azért _valami_. Attól függetlenül megbántam, hogy megkérdeztem. Vagy legalábbis azt, hogy itt és most kérdeztem meg. nagyon remélem, hogy nem fogja elrontani a napunkat ez a kis szösszenet, ezért váltok gyorsan komoly dilemmázásból idétlen fruskává.*
-Áááá, ne hidd. Önző voltam, mert nekem jó, hogy itt vagy.
*Visszadobom a labdát, de már akkor rájövök, hogy hiba volt amikor elpakol mindent az útból.*
-NE Gerard! Bármire is készülsz neeeee! Zseheheher, ne, hagyd abba, nehehehe csihinihiáháld!
*Késő. A figyelmeztetésem kénytelen nevetésbe fulladni. Szinte mindenhol csiklandós vagyok és még csak el sem tudok menekülni, Gerard galádul kihasználja az erőfölényét. Hanyatt vágom magam, hogy nyerjek egy kis teret a szabaduláshoz, de ezzel csak azt érem el, hogy még több csiklandozható felületet tárok elé. Vissza kellene csikiznem, de egyelőre erre csak gondolni tudok, a cselekvés még várat magára. Próbálom lefogni a kezeit csukló tájékon, de persze minduntalan kiszabadul. Már nem könyörgök, csak nevetek és igyekszem elég levegőt kapkodni magamba. Még mondja valaki azt, hogy Gerard nem tudja elengedni magát. Kérem szépen, ez a tökéletes Gerard.*



[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-07, 12:33


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Valahogy mindig is úgy tudtam őt kezelni, hogy sosem voltak kötöttségek. Mindezek mellett sosem figyeltem másra jobban, hogy meg ne bántsam. Vagy nem is kellett odafigyelnem, annyira ösztönös, törvényszerű volt, hogy gondoskodom róla? Amit mások idegesítőnek, túlspilázottnak látnak benne, az engem éltet, ettől leszek mosolygós a magam szolíd módján, hogy ha végre meglátom őt. A köztes időkben is gyakran eszembe jut, a lányok sem értik, hogy miért vágok idétlenül elgondokozós fejet, ha éppen velük vagyok, és lefagyok. Na igen, mi pasik nem tudunk több fronton gondolkozni, ha Lavander varázsa magával ránt a képzeletbe, lehet mellettem bármilyen szexi a cica, már nem is vagyok ott gondolatban. Tűnődök egy darabig, hogy is kezdjek bele az általam kitalált történetbe, végülis szeretem lenyűgözni a lányokat, általában magamról szoktam mindenfélét kitalálni, afféle Münchausen báró módjára, ám Lavender ismer mint a rossz pénzt, és számára mintha fura módon a hibáim kellenének. Messze elutasítaja a tökélyt, így nehéz megfelelnem, hiszen a sok öltöny alatt képes vagyok elveszíteni önmagamat.
- Lássuk akkor... adott pár, akik időtlen idők után szeretik egymást. Nincsen sok pénzük, mégis össze kívánják kötni az életüket, a fiú gyűrű helyett pusztán egy nyakláncot tud adni a szerelmének, ám ekkor jön a fordulat, a szülei kényszerítik, hogy jegyezze el a főnökük lányát, hiszen akkor az anyagi jólét mindent megold. A fiú megteszi, a lány mit gondolsz, hogyan reagál egy ilyen helyzetben? - Átadom a beszélgetés menetét, hogy én magam is a mandulássütibe tudjak fejest ugrani, épp csak azt nem tudom, hogy vajon Lav önhatalmúlag készített, vagy az édesanyja követte-e el. Bárhogyan is, rendkívül finom, attól félek, hogy ha nagyon elhagynám magam, hogy csak ilyesmin éljek, akkor boldogító, ám pókhasú életem lenne. Óriási dilemma, de Lav-vel kapcsolatban ugyan mi nem az? Végtére belemegyek a játékába, úgy lesz, ahogyan ő szeretné, annyira még én is vagyok prűd hogy a szülei előtt ne kapjam szájon, ám egy puszi az ajkára még beleférhet, azt is köszönő-üdvözlő jelleggel. Volt már, hogy ott felejtettem a tekintetemet, hogy aztán látványosan kapjam el, pedig nem bántani akarom ezzel, egyszerűen valami  jobb van most köztünk, mint holmi járás, vagy hogy mondják manapság. Ha együtt akarna velem lenni, akkor sem örülnék, ha így definiálnánk. Aki az én párom akar lenni, az egy világraszóló dolog legyen, nem valami ideiglenes hézagpótló.
- Bőven elegendő, ha azt sugaljuk, még nem alakult ki semmi. Az nyilvánvaló, hogy jól érezzük magunkat együtt, ennyi az egész. Ha édesanyád kérdez vagy kombinál, csak mosolyogj, így azt képzel bele, amit csak szeretne. Én sem fogok ellenkezni. – Mosolyodom el, a kérdésére pedig nem tudok egyértelmű válaszokat adni, és még a nőket mondják szeszélyesnek. Ők azonban tárgyilagosak akarnak lenni, megmagyarázni, hogy mi miből következik, most éppen hol tart egy kapcsolat. Én azonban... nem kitérésként, bántásként hárítok, nem tudnám megfogalmazni, hol húzódik a határ a barátság, vagy netán a szerelem között. Valahol a kettő között lehetünk, ugyanis a barátságban nem hiszek, mégis rá bízom az összes titkomat, akkor valaminek lennie kell. Látom, hogy elkerekedik a szeme, ezt nem akartam, végül mégis sikerül olyan tévútra csalnom, amelyből nehezen rángathatjuk még együtt is ki őt.
- Nem várom, hogy megértsd, vagy nyilatkozz róla. – Nem kérdezek vissza, hogyan is vélekedik rólam. Ezt neki kell eldöntenie, s ahogy sejtem, az én mondandóm függvényében bármit is érzett, az most elillanni látszik. Pedig az ég a tanum, az őszinteséget nem szántam bántásnak, a tisztesség az elsődleges, amit megérdemel. S tudnia kell, hogy velem nem járna jól. Hogyan igérhetném meg, hogy ha bármit is érzek, nem csábulok el rögtön az első nap után valaki más kedvéért? Nem, tudnia kell, hogy szeretem, még ha nem is vagyok abban biztos, hogyan, és ez túl erős ahhoz, hogy átgázoljak rajta. Nem mártírság ez, hogy gálánsan lemondok magunkról, de valahol mégis... A tökéletes világ azt jelentené, hogy nincsenek szeszélyek, rigolyák, csupán mint a mesében, megvalljuk, hogy mással el sem tudjuk képzelni. Legalábbis én gondolhatnám így, ám jobbnak látom nem is a cipőjébe gondolni magam, hiszen vallomásom bizonyára célt téveszt, ő talán még nem is áll készen, hogy fiúkon gondolkozzon, és ha igen, erőteljesen kétségbevonható, hogy pont én merültem volna fel nála, aki még pórázzal sem köthető le?
- Akár el is felejthetjük. Nem vagy hülye. Édes, páratlanul édes. Köszönöm, hogy meghívtál. – Nem akarom, hogy zavarban legyen, már látom, hogy a föld alá süllyedne most. Talán nem kellett volna belemennem, el kellett volna hülyülnöm a dolgot, de van értelme annak, hogy ha ostobának nézzük a másikat? Sokak megítélésével ellentétben Lav bizony korántsem buta. Nagyon is a helyén az az esze. A hajborzolásra nevetek, és kikapva a kezéből a sütit meg a tejesüveget, lepakolok mindent, hogy előrelendülve csilandozzam meg. Persze csak úgy, hogy ne fájjon, és még véletlenül se érintsem úgy, hogy az bántó legyen, valahol az oldala, a hasa, és a nyaka a célpont. Izgalmasan ingerelhető, nevetésre késztető pontok. És különben is, én vagyok az erősebb, most kéremszépen ezzel csúful visszaélek.





Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-06, 07:26


Gerard & Lavender




*Halkan, az orrom alatt kuncogok egy sort, végül elmosolyodom. Nem egyszeri alkalom, Gerard társaságában szinte folyamatosan két oldalra nyúlnak az ajkaim. Vele sosem éreztem azt amit más fiúk társaságában gyakran, hogy "elegem van, hagyd abba" és inkább menekültem volna. Talán túl válogatós vagyok, de ez az én keresztem, nem mellesleg nem tartozom az úgynevezett normális lányok körébe. A padláson berendezett kicsiny sziget is egy ilyen megnyilvánulásom, szerintem egyik lánynak sincs ilyenje, egész más dolgokkal töltik az idejüket a szünetekben. Én büszke vagyok az enyémre, igaz Gerardon kívül senki nem tud róla....de, a szobatársaim, azt hiszem egyszer megemlítettem de nem részleteztem és azoknak a lányoknak sem mutattam meg akik nálunk vendégeskedtek. Gerard más, ő része a világomnak, amiben igyekszem megőrizni a régi dolgokat, a sajátjaimat is. Tulajdonképpen ez az én emlékkönyvem és most őt is beleírtam.
Ahogy elhelyezkedünk, érzem az egész hely hangulatát bezárulni körülöttünk, magunk vagyunk, önmagunk lehetünk és ez jó. A suliban nincs ilyen hely, vagyis de, a szükség szobája, talán elvihetnénk oda ezt a kis kuckót. A gondolat elfészkeli magát a fejemben, alkalomadtán megemlítem Gerardnak, kíváncsi vagyok mit szól majd hozzá. Jelenleg a ráérős, történetmesélős időnket töltjük, a válaszomba természetesen megint beleköt, mert nem ő lenne ha nem tenné. Nem hiszem, hogy tényleg csöpögős romantikus történetet mondott volna el, de belemegyek a játékba. Ismét nevetnem kell, tetszik ahogy becéz anélkül, hogy bármilyen komoly dolgot mögé kellene képzelnem. Könnyedén, csípőből teszi de mindez komolytalanul igaz.*
-A nyavalya _beléd_ édes, akkor halljuk azt a csöpögős romantikát.
*Hogy nyomatékosítsam a szavaimat, szándékosan eltúlzom a süteménybe harapást, a mandula hallhatóan ropog a fogaim között. Elmondtam mit meséltem róla anyának és azt is, hogy anya milyen téves következtetést vont le ebből, viszont azt még én sem tudom mit akarok. Egyszerűen nem tudom mi lenne a legjobb és a legkönnyebben kijátszható választás. Persze százszor körberágtam már mint kutya a csontot, de nem jutottam a végére, gondoltam arra is, ha az általa felvetett két lehetőség közül az elsőt szavazzuk meg, akkor többet is le kell tennünk az asztalra. A csókolózást rögtön el is vetettem, nem mintha azt hinném, hogy nem lenne kellemes, Gerard biztosan szuperül csókol, de a barátom és az ember lánya nem csókolózik a barátjával. Úgy gondoltam, hogy a gyakori eltűnésekkel kompenzálni lehet a dolgot, ha pedig nem vagyunk szem előtt, nem is kell játszanunk a szerelmespárt.*
-Igazad van, szemet szúrna és akkor el kellene játszanom a nagy halált, a szakítás utáni depressziót, kisírt szemek, lehangoltság, kétségbeesés. Hááát ez nekem nem megy.
*Nagyot sóhajtok, fogalmam sincs mi a megoldás és már bánom, hogy belerángattam Gerardot, de _tényleg_ nem mondtam róla különleges dolgokat, csak ami megtörtént. Az viszont a számunkra különleges csak. Pont ezért nem értem, hogy kérdezhettem olyat amire én magam sem tudom a választ. Számomra tök egyszerű a felállás, barátok vagyunk úgy mint senki más, nem mi magyarázunk bele többet hanem azok akik nem hisznek az ilyesmiben. Mi hiszünk. Mégis, ha jobban belegondolok, ahogy ezt eddig nem tettem, az egész egy nagy katyvasz. Gerard sokáig hallgat és már épp mondanám, hogy felejtse el az egészet, mikor megszólal. Én meg csak nézek rá bambán. Nem tudom hova tenni ezt a választ. Mi az, hogy egy tökéletes világban? A mostani nem tökéletes? Miért nem? A nem tökéletes világ pedig mitől nem jó arra, hogy belém szeressen? Miért érdekel ez engem?*
-Ó! Tényleg? Naháááát. Az én oldalam is zavaros, de nem tudom miért.
*Azt hiszem nem kellett volna ezt most felvetnem. Valahol jólesik amit mondott, de csak jobban belezavar a képbe.*
-Ne haragudj, hogy megkérdeztem. Nem kellett volna ilyen helyzetbe hoznom téged.....Ó Merlin szakállára! Annyira hülye vagyok. Ne hagyjuk, hogy elillanjon a varázs. Együnk sütit, igyunk tejet és mesélj!
*Az egyik pillanatban pocsékul érzem magam, de a másikban már azért harcolok, hogy _ez_ a tökéletes világ ami most körülöttünk van, tökéletes is maradjon, és nem kell belém szeretnie. A mondat közben lököm el magam a faltól és fordulok vele szembe, próbálom menteni a menthetőt. Mosolyogva és eltúlozva bólogatok, hogy lelkesítsem. Szeretem az elgondolkodó és homlokráncolós Gerardot, de sokkal jobban azt amelyik fülig érő szájjal vigyorog. Előrenyúlok és megint összeborzolom a haját, csak elől, hogy néhány tincs a homlokába hulljon.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-04, 21:01


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 - Végülis túlélem. Most, hogy látom, hangulatosnak tűnik. Megtisztelő a gesztus, hogy feljuthattam ide. – Tényleg túlzott, nem véletlen a dícséret, hiszen úgy tűnik, nagyon lakályos kis kuckót rendezett be magának, de különben is, ha Lavenderre nézek, eszembe jut, hogy az iskolában is mindig olyan csinos, szépen áll a haja, kellemes illatot áraszt, akkor hogyan is húzhatná meg magát egy sötét, poros lyukban? Lényegében a padlás egy külön szoba, ahol gyerekesen ugyan, de mindennek megvan a maga helye. Most, hogy itt látom, ismét azt érzem, hogy egy kicsit jobban ismerem őt. Ahogyan igazat kell adnom, hogy szeretné rólam lehámozni a felvett szokásaimat, élére állított ruhatáramat, és egy kicsit pajkos kissrácként látni. Némi pikáns intermezzót követően már láthatja is, hogy famermerben hogy festek, mekkora a bicepszem, hiszen az iskolában többnyire elegáns bankáringekben mászkálok, ami csuklóig-csakig be van gombolva. Így a poló alól még a mellkasom is kivillan a nyaki vágásnál, férfiasan, boltozatosan. Nem vagyok egy hatalmas alak, bár szépen megműveltem magam, mondani szokás, hogy a külső fog meg, hát meg is alapozom mindezt. Lavenderben van egyfajta idegesítő vonás, amely miatt mások, még a saját háztársaink is furcsálkodva kezelik őt, de lehet, hogy csak a srácok, hiszen megtestíti olykor a kamaszlányok túlzott lelkesedését, mindezek mellett... el sem tudnék képzelni mást, akivel tölthetném a napjaim nagy részét. Élettel teli, pezsgő, s ha leülne a hangulatom, nem hagy magamra, akkor is felhúz, ha a földre kerülnék, hiszen előfordul. Valahogy mintha egymás hátát védenénk. Megvannak benne azok a stílusjegyek, amelyek miatt megsimogatom olykor a haját, vagy magam sem tudom miért, megölelem, odabújok. S hogy mik ezek? Lehet vele beszélgetni, mint egy jóbaráttal. Hülyéskedni, mint egy pajtással. Képes szeretet adni, akár egy jó anya, összetart velem, mintha minimum a feleségem lenne, és úgy védi a hátam, mint a hugom csinálná. Eszményi? Kétségkívül. Csak azért nem gondolom tovább, mert annak a gondolatmenetnek a végén valami komoly dolog áll, amelyre nem vagyok képes.
- Fenébe? És ha éppen erről meséltem volna neked. A nyavaja beléd kedves drágám... – Becézem sértett büszkeséggel fűszerezett mosollyal, és mielőtt nekikezdenék, már érkezik is a kért sütemény. A simogatásom úgy tűnik célba talál, legalábbis nem boxol bele az államba, hogy megtorolja a gesztust, így szemlélgetem őt azon idő alatt, amíg élvezettel forgatom a számban a finom készítményt. Elismerő hümmögésemből az tűnik ki, enyhén süteményfüggő vagyok. A tej már csak ráadás lesz, hogy jobban csússzon.
- Barátság, amit az anyukád túlkombinál. És te mit szeretnél Lav? Azt, hogy a párod legyek ebben a pár napban, vagy maradjunk a baráti szintnél? Mondjuk az elsőre gondoltam az elmondásod alapján, így most redukálni barátira... szemet szúrna? – Kérdezek rá, s a fészkelődéséből úgy tűnik, valahol kellemetlenül érinti a téma. Csak tudnám, hogy miért. Amit viszont felvet, az durr a közepébe. Ha egy kicsit is pikáns, flörtölős akarnék lenni, triviális lenne a válasz: egyértelmű, tetszem neked. A dolognak két szépséghibája van. Egy: Lavenderrel nem flörtölök, sokkal jobban tisztelem annál, hogy egy szinten kezeljem egy felületes lánnyal. Kettő: neki aztán végképp nem adnék mondatokat a szájába, az őszinteséget kedveli. Még akkor is, ha az rémisztő, netán megdöbbentő. Ízlelgetem a szavakat, mielőtt kimondom.
- Erre nehéz lenne egyértelmű választ adnom, hiszen nem tudom, hogy te mit gondolsz, a saját oldalam meg túl kusza, zavaros. Ha mégis tippelnem kéne... jó eséllyel azt mondanám, hogy egy tökéletes világban rajongásig belédszeretnék. - Lehet, hogy most pattan fel, és zárja rövidre egy életre a dolgot, ha túl szűknek érzi egyszeriben a padlást. Ez végülis egy lehetséges út, amelyet nem biztos, hogy megbeszélni kellett, főleg, hogy jó eséllyel sosem valósul meg, ám miután korrekt lány, a válaszom nem késlekedhetett.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-03, 10:17


Gerard & Lavender




-Ja, mindenből. Attól olyan réginek tűnik az egész.
*Persze túloztam, nem akadunk bele egyetlen pókhálóba sem, ami van az messze felettünk a sarkokban, de meghagytam őket, mert vagyok annyira babonás, hogy szeressem a pókokat. Szerencsét hoznak, másrészt nem tudnék fájdalmat okozni nekik, még azzal sem, hogy tönkreteszem az otthonukat. Így sem bűbájjal, sem a házimanónk segítségével nem tüntetem el őket. A padló tiszta és a bútorok is, de bizony azért van itt por ami hozzáad egy kicsit a hely hangulatához. Mert itt minden régi, nagyon régi. Talán az ükjeimé volt, vándoroltak házról-házra, padlásról-padlásra míg itt ki nem kötöttek. Amikor aztán felfedeztem a múlt egy kis szeletét, rögtön lecsaptam rá. Egyedül a matrac és a párnák újak, azóta vannak itt, hogy magamévá tettem a helyet.
Öröm nézni ahogy ő is ezt teszi, úgy érzem, hogy ide tartozik, az első perctől kezdve és nem mint a kis sziget része, akár egy bútordarab, hanem mint a barátom. Készséggel és szívből nyújtom át neki, beengedem a legtitkosabb és legféltettebb zugomba, megosztom vele. Ez az apróság hiányzott még mindahhoz amit eddig adtam magamból. Gerardtól nem féltem, mindegy mit sugdos a lányok fülébe amivel elkápráztatja őket, velem őszinte és ahogy én őérte, úgy viszont megtenne értem bármit. Ennél biztosabb alapokon már nem is nyugodhatna a barátságunk.
Néha elmerengek azon, hogy miért van ez, miért ennyire kedves és nyílt velem szemben, miért enged meg olyan dolgokat nekem amit másnak sosem, miért tüntet ki a bizalmával? Néha úgy érzem, nem érdemlem meg, nem mintha valaha is elárultam volna, egyszerűen csak annyira jóképű, úriember és sziklaszilárd, hogy nem értem hogyan fér bele a világomba. Aztán rájövök a nyilvánvalóra; Gerard nem olyan amilyennek mutatja magát, de már annyira belenőtt a szerepébe, hogy észre sem veszi. Most azonban ezek a gondolatok messze járnak tőlem, kivéve egyet. Azt, hogy itt van velem, mert ide tartozik. Mellém. mosolyogva, láthatóan határtalan örömmel fordulok felé a tűzgyújtási ceremónia után.*
-Gondoltam. Akkor egy ilyen saját történetet szeretnék hallani, fenébe a könnyes és csöpögős romantikával.
*Magam alá hajtogatom a lábaimat és a falnak támaszkodom a hátammal, egyáltalán nem vagyok csalódott amiért nem választott könyvet, sokkal inkább érdekel az amit ő mesélne, mert azzal is kapok egy kicsit Gerardból. A kezébe nyomok egy mandulásat a köztünk lévő dobozból, egy kicsit zavartan de boldogan nézek rá mikor megsimogatja a hajamat. Annyira baráti a gesztus, mégis van benne egy csipetnyi több is. Vagy csak én érzem úgy? És ha igen? Furcsa, hogy a zavarom ellenére jólesik. A kérdés aztán kicsit kizökkent ebből az érzésből, meglepődöm de nem érzek bűntudatot. Anya hajlamos mindent tovább gondolni, függetlenül attól, hogy igaz-e vagy sem.*
-Barátság. Tényleg. Nem mondtam semmi különöset rólad, csak ami megtörtént. Beszélgetés, szabadidő együtt töltés, miegymás. De….azt hiszem anya téves következtetést vont le abból, hogy más fiúról nem áradozom mint a korombéli lányok a saját anyukájuknak. Bármennyire bizonygattam, hogy a barátom vagy, annál jobban gyanús lett neki a dolog. Viszont ismeretlenül is kedvelt, már-már istenített.
*Mentegetőzésnek hat, ahogy rám néz inkább vallatásnak. Naná, hogy zavarba jövök, ezért próbálok kitörni a ketrecből.*
-Miért, szerinted mi van köztünk úgy istenigazából?
*Miért is vagyok kíváncsi arra, hogy ő mit gondol erről? Fontos? Az érzés ott lappang bennem de nem akarom kiengedni. Egyáltalán vagy még nem? A sütibe menekülök, nagyot harapok belőle és elmarom a tejes üveget is. Legalább van mibe kapaszkodnom.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-02, 20:14


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Látom ahogyan végigmér, ahogyan igazgat, és nem úgy teszi, mint a többi lány. Érdekes módon nem tökéletesnek akar, szinte mesterségesen gyárt rajtam hibát. Mintha azt akarná, hogy emberi legyek. Hogy önmagam legyek mellette? De miért? A barátság lényege nem az elfogadás? Tulajdonképpen nem ellenkezek, hiszen akit igazán kedvelünk, azzal lehetünk elfogultak, megbocsáthatjuk a szeszélyeiket, és ha Lav anyáskodik fellettem, hát hadd tegyen, végülis én meg pikáns megjegyzésekkel bombázom, amitől egy kicsit lánynak érzi magát mellettem anélkül, hogy átlépnénk bizonyos határokat, mégis tudunk egymásra hangolódni, így különösebb szájhúzás nélkül viselem el, hogy „elcsúfít”, ha számára így leszek csinosabb. Őszintén szólva még jól is esik valahol mélyen, hogy törődik velem, és nem pusztán kapni, sokkal inkább adni akar. Különleges a maga nemében, egyedi a sok átlagos lány között, akikkel nap mint nap dolgom szokott lenni, és nem szokták túl sokáig húzni azt a bizonyos affért, amelyből legtöbbször gyorsan kimenekülök.
- Mindenből... oltári! – Bólintok, és felvállalom, hogy kissé ódzkodok a kosztól, ám a kedvéért megteszem, azért azt nem tudom elképzelni, hogy túl nagy elhagyatottság lenne fent, hiszen ő többségében egy nett lány, ha kicsit ósdibb a környezet, azért nagyjából csak kitakarítja olykor? Ha pedig nem, akkor a suvickus tucatszori elharsogása mindenre megoldást jelenthet.
Nem sok értelme lenne elmesélni a karácsony előtt esett affért, amelyből oly szerencsétlenül jöttem ki, mert tartok tőle, hogy bizony nem a kacagást váltom ki majd Lavből, hanem a szomorúságot, mert egyrészt megvan benne a női összetartás, így vakon a másik lány álláspontja mellett döntene, másrészt meg ki tudja, talán én sem örülnék, ha a lány nekem mesélne arról hogy éppen milyen pasi-ügyei vannak. Még ha nem is vagyunk együtt, rossz vért szülhet hogy ha külsős sztorikkal traktáljuk a másikat. Így ez minimális rosszkedvet hátrahagyva a feledés homályába merül, végtére is nem azért vagyok itt, hogy búslakodjunk.
Figyelemmel kisérem a mozdulatát, amivel fényt gyújt. Egy pillanatig vad táncot jár arcán a láng amelyet a lámpás ont magából, tulajdonképpen rá kell jönnöm, hogy Lav máshogyan gyönyörű, mint amit eddig másokban megfigyeltem.
- Azok nem is. Szeretem a saját történetemet alakítani. – Rázom meg a fejemet, és nem választom le a polcról azt, amelyikre éppen rábökött. Mellé ülök inkább, ha nem is túl szorosan, és felhúzom a térdemet, hogy átgondoljam, mit is fogok mesélni. Amíg ez megtörténik, nyújtom  kezemet, hogy belepakoljon némi sütit a saját választása szerint, nem szeretnék ugyanis könyékig elmerülni a dobozkában. Kedveskedve végigsimítok a haján a másik kezemmel, és azon tűnödök, hogy amiről mesélni fogok, őt választom meg főszereplőnek, vagy sokkal inkább valami saját szereplős történet lesz. Addig is...
- Miket meséltél rólam anyukádnak? Csak hogy tudjam, mihez érdemes hasonulnom. Mi van köztünk úgy istenigazából? – Mélyesztem bele a tekintetemet a zavarbaejtés legkisebb szándéka nélkül.





Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-01, 09:39


Gerard & Lavender




*Tudom, hogy Gerardnak néha kell egy kis elfogulatlan vélemény, csodálat olyantól aki nem úgy van oda érte mint a többi lány. A barátság ezt is jelenti, mikor őszintén megmondjuk a véleményünket a másikról attól függetlenül, hogy az jó vagy nem. Részemről, és ezt őszintén állíthatom, a külsejét illetően csak jót mondhatok. Tetszik amit látok, de! Sosem mondtam neki „facet o face” amit igazán gondolok, csak a tetteimmel próbáltam utalni rá, hogy szerintem az akit mutat, nem Ő. Amikor összeborzolom a haját, az egy ilyen megnyilvánulás. Szerintem a lelke igenis vágyik arra, hogy lazább legyen, hogy ne olyan skatulyából kihúzott valaki, aki mindig tökéletes, mert ettől nem lesz tökéletes. A lányok akikkel eddig dolga volt – és néhányukra nem véletlenül mondtam azt, hogy nem érdemlik meg őt – csak a tökéletes, mindig sármos úriembert akarták látni benne, aki nem Gerard. Remélem, egyszer majd lesz egy lány aki nem csak ezt látja benne, aki elrabolja a szívét és összeborzolja a haját, mert ő _így_ tökéletes. Nem sokat tudok még róla, de a lényeget igen, amit nem tudok, azt érzem. Hiába tesz úgy, mintha neki ez jó lenne, nem érzi magát benne jól. Van benne egy gát, amit önmaga épített, de csak kényszerből, mert így látta jónak, de ettől még nem teljes.*
-Csak egyvalakinek kell tökéletesnek lenned. Magadnak.
*Fogalmam sincs honnan bújt ki belőlem a pszichiáter, de belőlem jött. Mosolygok, nem nekem kell megfelelnie, hanem önmagának, épp ezt tanítom neki, de eddig kutyába sem vett. A fiúk annyira….nem körültekintőek. Érzem én, hogy mindezzel valamit mondani akar, de nem veszek róla tudomást. Nem akarok én senkit sem megváltoztatni a magam formájára, egyszerűen csak azt akarom, hogy önmaga legyen, teljes egészében, és ne kelljen kitalálnom, hogy ki rejtőzik az álca mögött.*
-Jó, ennek örülök, mert odafent mindenből van garmadával.
*Észre sem veszem a nagy lelkesedésben, hogy viszolyog. Ha játszik, akkor túl jól, talán akaratlanul ezt is kinevelem belőle. Az ajtó nyílik, az üveg tej eltűnik a könyökhajlatomból, hálásan tekintek rá a pálcám gyér fényében. Aztán jön a labirintus. Kanyargunk ide-oda mire elérjük az én kis birodalmamat. Kíváncsi vagyok mit szól hozzá. Gerard a legjobb tudomásom szerint nem rendelkezik ilyen titkos helyjel, de tévedhetek is. nem beszélt még ilyesmiről, de ez nem jelenti azt, hogy nincs, legfeljebb jól titkolta, mint ahogy azt a titkos helyek megkívánják. a legjobb barátnőmet, aki több éjszakát töltött itt nálunk a nyári szünetben sem hoztam fel ide. Gerard kiérdemelte, mert velem őszinte, közvetlen és nyílt. Szélesen elmosolyodom amikor megszólal és nem csak a szavaival hódol a kuckóm előtt. Az arcomra nyomott puszi csak ráadás a látott érzelmein felül. Pirulva, de nem túlzott zavartsággal fogadom és nézem ahogy teljes őszinteséggel és érdeklődéssel veszi birtokba.*
-És még nem láttál mindent!
*Ezzel a mondattal lépek tőle távolabb, hogy több és tartósabb fényt gyújtsak. Az egyik sarokban viharlámpás áll, több, a kis szigetemen belül elszórtakkal együtt. Mindegyiket meggyújtom, miután az elsőnél megszüntettem a pálcám hegyére igézett fényt. Csak egyetlen pillanatnyi sötétség borul ránk.*
-Lacarnum!
*S máris négy fénykör gyúl körülöttünk. Az utolsó az öntött vaskályha, melyben tüzet csiholok a bekészített fába. A fekhelyként szolgáló matrac mellett áll, kéményével beleveszve a tetőbe. Kész összkomfort.*
-Tényleg mesélni akarsz nekem? Szerintem téged nem érdekelnek a lányregények.
*Mutatok az általa éppen nézett sorra. Romantikus történetek boszorkányokról, varázslókról és muglikról.*
-De ha mégis, akkor ezt választom. Ha nem, akkor mesélj inkább saját kútfőből.
*Mutatok egy könyvre, melyben a nagy varázslók szerelmi történeteit szedte csokorba egy önjelölt író. Lerogyok a matracra, magam mellé teszem a sütis dobozt és kinyitom. Benne mézes, édes kekszek sorakoznak, mandulával a tetejükön. Érdeklődve várom mit választ Gerard. Nem titkolom, hogy szinte mindegyik történet számomra már ismerős. A legalján van az amit félbehagytam az iskolakezdés miatt, és amit a nagy csomagolási lázban elfelejtettem magammal vinni a Roxfortsba.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-31, 16:00


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elkezdem az átvedlést, cseppet sem vidám, inkább belenyugvó arccal, túlságosan is kedvelem őt ahhoz, hogy ellenkezzek. Meg hát végülis ez is szerep, helyzet, amibe bele kell képzelnem magam, ha ők szeretnek ennyire lazák lenni, hát most miért ne tehetném meg pár napig, hogy én is alkalmazkodom. Legyen akkor így, amikor kioldom a nyakkendőmet, már egy kisfiúsan sármos mosoly is kibuggyan belőle. Őszinte, nem erőltetett! Talán csak azért került ennyire zavarba, mert nem készítettem fel arra, hogy mit fog látni. Mármint nem egózom azzal, hogy milyen csinos vagyok, egyszerűen azt hitte, hogy most csak előpakolok, és mondjuk elvonulok, vagy kiküldöm. Csak magának köszönheti, ő kérte, hogy máris kapjam le a ruháimat, én csak kihasználtam a helyzetet, hogy némi pikáns inzermezzót teremthetek. Nem zárja ki a barátság fogalmát, hogy ha olykor a kelleténél egy kicsit jobban tetszem neki, nem igaz? Mi történhet? Megint megver a könyveivel? Ahogyan ő is mondta, szeretek vele hülyéskedni, bezsebelni tőle az álmélkodó tekintetet,  amit azért kapok, mert ő valóban ismer engem. Akkor is megteszi, ha álmos, borostás, netán kócos vagyok. Sőt, utóbbit ő maga éri el. Így miért is ne kaphatna belőlem egy kicsit többet? Megbántani nem akarom, csakis arról van szó, hogy ugratom ezzel, és kiváncsian vigyorogva lesem a reakcióit. Végül elkészülök, a tökéletes tincseket ismét „elrontja”, a saját képére formálja, amin pusztán lemondóan tudok mosolyogni, viszont ő van itthon, a barátja vagyok, joga van ehhez.
- Én is mindig ezt mondom. Az a tökéletes, akit azzá teszünk... a saját magunk számára. – Jelzem, hogy nagyon is tudatosan tartózkodom a társaságában. Sokat beszélgetünk, bevezetem abba a titkos világba, amelyről a lányok csak úgy hiszik, hogy ismerik, ám azzal, hogy feltárom Lav számára, hogy egy adott helyzetben mit tenne egy srác, nem csak a saját lelkemet nyitom meg, a kis szőke abból is tanulhat, hogyan fordítsa majd ezt a saját hasznára, ha valami szerencsés szemet vetne rá.
- A padlásra..? Dehogy... – Már fordulnék is vissza, van egy komoly tisztaságmániám, amibe nem fér bele a pók, kosz, por, csupa o betűs ellenszenves rém. Csupán lelkiekben torpanok meg, az arcomon nem hiszem, hogy bármi is feltűnne. Az árnyat, amely átsuhan rajta, talán jól álcázza az, hogy most mögötte lépdelek, miközben varázsol. A kedvenc helyére visz fel, nem ellenkezhetek, hiszen ez mégiscsak egy bizalmi dolog, rám bízza azt, amit másoktól is elfed.
- Nyitom. – Lépek most elé, és minden erőlködés nélkül taszítok beljebb az ajtón, hogy mutassa az utat. Az üveg tejet viszont kiveszem a kezéből, hogy ha netán megbotlana, ne essen nagyot, hogy ha széttörne, ne álljon bele a tenyerébe. Nem tudom, hogy itt milyen szűk lesz a járat, bőven elég, ha mögötte haladok. Körbenézek, és most ő kapja vissza az álmélkodó pillantást. Nekem ilyen sosem volt, mert bár anya gondoskodó volt, túl sok ideje nem volt rám, így mindig egy kiló pénzt adott, hogy menjek, és vásároljak magamnak valami szépet. A ruhaszalonokban nőttem fel. Aztán ez változott és a kávéházak lettek a célpontok, ahova helyes lányok ültek be. De úgy elvonulni a külvilágtól sosem jutott eszembe. Pedig tényleg otthonos, barátságos.
- Hát ez... tényleg rád vall Lav. Szépen berendezted. És... köszönöm. – Hajolok oda, hogy egy puszit nyomjak az arcára, tényleg meghat, hogy én lehetek az első, akinek van ide bejárása a tulajon kívül. Óvatosan lépdelve nézelődöm, mintha próbálnám kitalálni a polcokat szemlélve, hogy melyik könyv lehet a lány számára legkedvesebb darab. Hátra is pillantok a vállam felett.
- Válassz egyet, mesélek neked. – S bár nem kínált még hellyel, úgy gondolom a matrac lesz majd a végcél. Ha nehézkesen férünk el, akkor majd összebújunk. Ha beléphettem ide, bele kell, hogy férjen.





Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-30, 18:59


Gerard & Lavender




*Látom rajta, hogy nem nagyon tetszik neki és csak a kedvemért öltözik át. De egyvalamit nem értek. Ha úgy is van laza cucca, miért nem hordja? Ej, lesz mit megbeszélnünk. Örülök annak, hogy ilyen sok időnk van rá, általában néhány perc vagy egy óra akad és akkor is jobbára a suliról és a lányokról van szó. Most majd kimerítünk minden témát. Az is érdekel, hogy ő mit szeretne még megtudni rólam, mire kíváncsi velem kapcsolatban.*
-Á, értem. Nem baj, még kinőheted.
*Úgy mondom mintha gyerek lenne egy zsáknyi kamaszkori rossz szokással, de tényleg így gondolom. Csak meg kell tapasztalnia milyen az amikor istenigazából elengedi magát, élvezni fogja. Szeretném ha élvezné és jól érezné magát, hogy felfedezzen a lelkében egy másik világot, olyat mint az enyém. Csupa nevetés és móka, egy kis álmodozás mert jót tesz. Mindezek mellett hálás vagyok amiért erőt vesz magán a kedvemért, pont ezért szeretem, ezért a barátom. Mindenek elé helyez, ahogy én is őt feltétel nélkül.
A zakó merengve szagolgatása után máris szembesülök egy újabb problémával. Gerard vetkőzik, én majdnem sikítok, de azért meredten nézem ami felbukkan a levetett ing alól. Mit mondjak, szép látvány. Elhiszem, hogy odavannak érte a lányok, nem csak a száját jártatja és pillarezegtet, hanem rendesen odateszi magát. Észbe kapok amikor rám szól és elpirulok. Villámgyorsan fordítom el a fejem és miközben gondolatban fojtogatom, újra felidézem magamban a félpucér testét. A „Hogy tehette ezt velem?” , a „milyen lehet megérinteni?” érzések váltogatják egymást bennem. Zavarban vagyok de nem csak azért mert Gerard rajtakapott hanem magam miatt is, nem értem mi történt velem és miért bámultam meg szinte kívánva, hogy láthassam, amikor barátként tekintek rá. Ráadásul olyasmit láttam amire nagy esélyem van nyáron valamelyik tónál vagy strandon, nem nagy ügy. De akkor miért vagyok ennyire zavarban? Jó kis dilemma, de ezt biztosan nem fogjuk kivesézni a szünet alatt. Hála az égnek nem tart sokáig és összeszedem magam mire Gerard is elkészül. az, hogy ruha van rajta nem sokat változtat a helyzeten, ugyanolyan megbámulásra való mint félpucéran. Tetszik amit látok és csakazértis megszerettetem vele a lazaságot.*
-Most már igen.
*Mondom miután kócosra borzoltam, és nem hagyom, hogy a gondolataimba tolakodjon egy újabb kép a legszebb álmából ébredő Gerardról. Kilépek a szobából és elindulok a folyosón, tovább megyek a lépcsőnél és befordulok egy újabb folyosóra. Onnan egy másik lépcső vezet felfelé, ezt még nem mutattam meg Gerardnak, a háznézés az emeletig és a szobákig szólt.*
-A padlásra. Nem félsz a pókoktól ugye? A portól, kosztól, sötét árnyaktól…
*Elindulok felfelé a lépcsőn, itt csak egymás mögött mehetünk mert elég szűk, van benne egy kanyar is mielőtt a faragott ajtóhoz érnénk. Szabad kezemmel kihúzom a pálcámat a derekam tájékán a nadrágomból és fényt varázsolok a végére.*
-Lumos!.....ez a kedvenc helyem, ide még apáék sem jönnek fel, mert tabu. Neked viszont megmutatom. Kinyitnád?
*Félreállok, hogy az ajtóhoz férjen, nekem egyik kezem sem szabad már, szorosan fogom a sütis dobozt és az üveg tejet is. Odabent sötét van, régi illat csapja meg az orrunkat, amit nagyon szeretek. A pálcám fénye körül még több árnyék nyújtózik, a padlás nagy és tele van régi bútorokkal, olyan mód elrendezve, hogy egy kisebb labirintust alkossanak. A szekrények, polcok, komódok, asztalok és egymásra rakott székek mögött ott vár az én kis birodalmam. A padlás végén egy kis tisztás a bútorerdőben, finom és puha szőnyegekkel, párnákkal, alacsony asztalkával, és egy hatalmas takaróval fedett matraccal ami ágyként funkcionál. Mellette könyvek, jobbára lányregények, néhány varázsló megemlékezései, bájitaltankönyv. Itt minden színes, leginkább a lila uralkodik, de elég tarka a felhozatal. Gerardra nézek, izgatottan várom mit szól hozzá.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-29, 19:15


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elkezdem az átvedlést, cseppet sem vidám, inkább belenyugvó arccal, túlságosan is kedvelem őt ahhoz, hogy ellenkezzek. Meg hát végülis ez is szerep, helyzet, amibe bele kell képzelnem magam, ha ők szeretnek ennyire lazák lenni, hát most miért ne tehetném meg pár napig, hogy én is alkalmazkodom. Legyen akkor így, amikor kioldom a nyakkendőmet, már egy kisfiúsan sármos mosoly is kibuggyan belőle. Őszinte, nem erőltetett!
- Otthon így szoktam lenni. A kényelemről más fogalmaink vannak Lav. – Nem oktatom ki, de hadd tudjam már, hogy miben érzem magam komfortosnak. Nem vagyok túl komolykodó, de egyszerűen ebben a póló-farmer összeállításban úgy érzem magam mint valami utcagyerek. Egy férfi igenis adjon magára, de ha itt ez a divat, hát jó, belemegyek durcás pofaságás nélkül. Ha nagyon megerőltetem magam, akkor a sportos stílusba is bele tudom képzelni az eleganciát, végülis a teniszezők is egy luxussport résztvevői, méregdrága összeállításokban villognak. Hozzávágom a lányhoz az öltönyt, és elkezdem a vedlést, amivel sikerül zavarba hozni, legalább ez elégtételt jelent. Gonosz mosollyal konstatálom a bevitt találatot. Mégis amit mondok, ártatlannak tetszik.
- Oh, hát nem fordultál még el? Te most néztél engem, hát ez... kész... – A mosoly itt már vigyor, nagyon is azt akartam, hogy megnézzen, ha már erre késztet, kibújni a bőrömből pedig nem tudok; a testem a fegyverem.
Végül csak elfordul, a célomat már elértem, ami egyértelműen a provokáció volt, meg az, hogy felfedezzem, vajon megnéz-e, vagy közömbös. Ha teljesen csak barátként gondolna rám, akkor jobban érdekelné, hogy mennyi poggyászt hoztam magammal, így azért betalált, amit tettem. A lényeg, hogy mihamarabb készen vagyok, annyira nem botránkoztatnám meg, hogy mindent letolok, azért alsógatya szintet akár a strandon is láthatna. Tudom, az alsónemű kicsit más, de na. Fordítva is logikus, hogy nem várnék tőle akkor striptízt. A lányok mégiscsak mások ilyen téren. Szemérmesebb, a többségük legalábbis. Lav pedig biztosan.
- Tökéletes? – Kérdezem vissza évődően, miután hagytam, hogy ismételten összekócoljon, a saját képére formáljon. Alig érezhetően ingatom a fejemet, mosoly is jár hozzá, ám mindegy is, sosem fog megváltozni. Javíthatatlan álmodozó marad. Mindig. – Ejha. Akkor merre? – Kérdezem érdeklődve, és felnyitom előtte az ajtót. A kezéért nem marok oda, egy pár vagyunk, ám nem szükséges örökké együtt szárnyalnunk. Gyanus is lenne, ha le sem tudnánk szaladni a másikról. A komikus, hogy a valóságban mégiscsak valahogy így van.





Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-28, 07:18


Gerard & Lavender




*Vajon akkor is összebarátkoztunk volna ha nem háztársak vagyunk? Az biztos, hogy találkoztunk volna, de a kérdés az az, hogy fellobbant volna az a pillanat ami a Griffendél klubhelyiségében, miszerint egy sikertelen csábítás után egymás szemébe nézünk és a másodperc tört része alatt megértjük egymást. Ha Gerardot másik házba osztja be annak idején a süveg, mert talál benne valamit ami a jelenlegi Gerardtól eltérő, akkor is a barátom lenne? ez jó kérdés, érdemes lenne elmerengeni rajta, de egy érzés kezd el csiklandozni belülről ami azt súgja, hogy lett volna rá esély.*
-Nem akadály.
*Közlöm ártatlanul csibészes mosollyal mielőtt ellibbennék. Tudhatná már, hogy nálam néhány zárt ajtó nem jelent gondot, és nem azért mert roppant könnyű egy bűbájjal kinyitni, hanem mert ha egyszer belémbújik a kisördög, nincs az a boszorkány aki lelkiismeret furdalást varázsolhatna belém. Hogy mire gondol az éjszakai elfoglaltságról azt nem tudom kitalálni egyetlen pillantásból, még ha az eléggé jelentőségteljes is, de majd rájön később, hogy az egész házban csupán egyetlen helyen van tévé és az sem látszik mert egy szekrény rejti.
Visszatrve Gerard szobájába kénytelen vagyok szembe nézni a soha nem lazuló fiúval. Ezt az oldalát még nem ismertem mert nem jöttünk össze olyan helyen ahol valóban önmaga lehet, az a Gerard akinek a lelkét már jobbára ismerem, de tudtam róla, hogy tartogat még meglepetéseket. Sürgősen ki kell gyógyítanom ebbből. Annyit már tudok, hogy neki az otthon egészen mást jelent mint nekem, a részleteket nem ismerem de kezdem sejteni abból, hogy képtelen elengedni magát. nekiállnék rögtön, hogy keressek valami kényelmesebbet a ruhái között, mert _kell_ hogy legyen, de Gerard nem hagyja, arrébb tol az ágy felé és gyengéd erőszakkal lenyom rá. Ráteszek egy lapáttal és látványosan huppanok le a sértődés minden jelével, bár biztosan látszik, hogy csak játszom.*
-De nagyon is tetszik, de nem itt és nem most. Anya azt mondta érezd magad otthon. Tényleg így szoktad érezni magad otthon?
*Erről beszélnünk kell, felveszem a megtárgyalandók listájára. Megmosolyogtat az amilyen képpel megválik a féltett és minden bizonnyal méregdrága és imádott nyakkendőjétől. Egy kicsit talán kárörvendőre is sikerül az a mosoly, ami végül egy jóízű kacajban teljesedik ki közvetlenül azután, hogy a fejemen landol a zakója. Még mindig foglalt a fél karom, de a másikkal magamhoz ölelem az öltöny felsőjét, megtapogatom az ujjaimmal és egy hümmögéssel konstatálom az anyag finomságát, majd nem is tudom miért az arcomhoz emelem, hogy beszívjam az illatát. Gerard illata van, az amit sosem tudnék elfelejteni és az is lehet, hogy vadászkutya módjára még meg is találnám a kastély zegzugos folyosóin utána kutatva. Nos, lehet, hogy ez a gondolat túlzó de miért is jutott eszembe? Ezzel a gndolattal eltelve nézek fel a szimatolásból és azt kell lássam, hogy Gerard minden gond nélkül vetkőzni kezd.*
-Mi a fenét művelsz???!!! Legalább szóltál volna, hogy menjek ki.
*Még azért megnézem az ing alól előbukkanó felsőtestet, legalább félig legyen fogalmam mi a fenét esznek a lányok rajta annyira, hogy képesek megbocsátani neki az élet habzsolását, de aztán zavartan elfordulok. Nem haragszom rá de most azért megszorongatnám a nyakát. Deréktól lefelé már nem látom csak hallom ahogy az anyagok suhognak mikor le- és felveszi azokat. Elképzelem milyen lehet megérinteni, és igazat adok a lányoknak, minden bizonnyal mámorító, bár nekem biztosan nem lenne elég egyszer megtapasztalni. Csak magamnak akarnám. Egy kissé elkábítanak az érzéseim és a gondolataim, meglepődöm magamon, és csak akkor eszmélek amikor már egy ideje csend van ruhaügyileg. Lassan fordulok vissza Gerard felé, hátha van annyira galád, hogy csőbe húz és épp a pucér valóját mutatná felém, de szerencsére - vagy szerencsétlenségemre - fel van öltözve, vagyis át. A látvány fenomenális, most már külsőleg is látom azt a Gerardot akit csak az álca mögött sejtettem. Az ajkaim elnyílnak de néma maradok, a torkomra forrt szavakkal együtt állok fel és lépek hozzá. Kell még egy kis igazítás, hogy tökéletes legyen az összekép. A zakóját az ágyon hagytam, így az egyik kezem megint szabad, azt fel is emelem, hogy javítsak az üstökén. ha hagyja összeborzolom egy kicsit a haját. Egyszerűen imádom azt amit látok, egy csupasz lélek lehántolt héjakkal a lábai körül, érzem ahogy az ajkaim oldalra húzódnak, nyelek egy nagyot. El vagyok varázsolva.*
-Tökéletes. -*sóhajtom félig aléltan majd összekapom magam és újra a hiperaktív Lavender vagyok.*- Most már összekoszolhatjuk magunkat. *Nem árulom még el a programot amivel vacsoráig szeretném elütni az időt, ez mint a többi ötletem, meglepetés.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-27, 20:11


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Lav egyébként az iskolához képes egyébként sokkal kevésbé más, mint én, hiszen ő a Roxfortban is többnyire önmaga, nem akar megfelelni a korosztályáról elképzelt képnek, sokszor vidám, természetes. Nem állítom, hogy én egy megcsinált valaki lennék, pusztán alkalmazkodom az igényekhez, ezzel sokszor a saját jellememet fedem el, amit a lány nagyjából már kezd kiismerni, itt az ő birodalmában azonban végleg felengedek, és megismerheti azt, mi is van legbelül. Nem mondom, hogy elhagyattságom hatalmas magasságokat ölt, ám az érződik, minden hiányzik belőlem, amit egy normális családban felcseperedett kissrác sajátja lehetne. Most, hogy a „szobámban” vagyunk, nincsenek festmények, kisértetek, vagy akár diáktársak, akik figyelnének, átérzem a hely intimitását, s adok magamból egy fokkal többet, ami mentén ugyan nagyjából sosem lenne értelme elindulnunk, így is veszélyes az a terep, hogy barátkozunk, eddig sem hittem az ilyesmiben, most pedig itt van ő, akivel több ez mint barátság, viszont nem sokkal, és kár lenne pofára ejteni a másikat. Lav egy önzetlen teremtés, előbb átkoznám magam fejbe egy tűzlabdával, minthogy bántsam. Nem ér annyit egy csók sem, vagy egy mulandó mennyei gyönyör az ágyékában. Akkor viszont ki ért engem, hogy miért sem tudok szabadulni? Leeresztem, de éppen annyira, hogy ne távolodjunk el, így azzal, hogy magához húz, még közelebb kerülünk egymáshoz. Nevetek azon, amit mond, ez kölcsönös, jól el tudunk szórakozni, komolyan hiányozna, ha nem a háztársam lenne!
- Még jó, hogy nem egybenyílók a szobáink, mert még álmomban is a nyakamra járnál... – Sugallom olyan tekintettel hogy azért éjszakai tévézéseket el tudnék képzelni, hiszen a roxfortban erre semmilyen technikai lehetőségünk nincsen. Na nem mintha a tévé lenne a lényeg, szívesen fentmaradnék sokáig, akár kártyázhatunk is. Már megy is, hogy gyorsan átöltözzek. Háziasabb lesz a viseletem, ám maradok az öltönynél, a cipőm is elegáns, csak éppen bentre készült, nem papucs. Finom a talpra, nem karistolja össze a padlót, átkötök egy amerikai nyakkendőt, hogy oldottabb legyen a külsőm, ám teljesen megváltoztatni nem szándékozom magam. Még akkor sem, ha Lav hatással van rám. Meglepően gyorsan visszatér, még jó, hogy én is hozzá vagyok szokva a villám-üzemmódú szalonképessé tételben. Sajnos fordult már elő, hogy a kiszemelt, majd elcsábított delikvens jegyben járt, úgy kissé forró lett a lábam alatt a talaj, a távozás nem lehetett kétséges. A kopogásnál már a hajamat igazítom, s engedem, hogy belépjen. Akkor sem lenne nagy zűr, ha meglátna, ő pironkodna, fordítva nem esélyes.
Belép, és valóban sokkal autentikusabb... Sikerül megnéznem magamnak, ő otthon van, én továbbra is vendégségben, így visszafordulok a tükör felé, hogy az utolsó tincseket is pontosan beállítsam. Tudom, túl sokat foglalkozom magammal, ez a hiúság már kóros is lehet, hiszen itt kinek akarnék tetszeni? Úgyis pillanatokon belül szétborzolja, amiért egyszer meg fogom harapni az arcát. Annyira nézeget, hogy komolyan mondom már lassan szándékosan öltözök lepukkant alaknak.
- Köszi... nem úgy tűnik, mint akinek tetszik a látvány.. - Rántok egyet a vállamon, de nem rosszkedvűen. – Én ilyen vagyok Lav... – Csóválom a fejemet, és arrébb tolom, mert látom, hogy máris a ruháimat turná. Az ágyra parancsolom, van nekem szakadt ruhám is, ha nagyon rév bulizni kéne, vagy olyan a drága partner, akinél meg kell játszani a szomszéd srácot. Az álca kedvéért előfordul, de nem szívlelem. Felsóhajtok, mártírarccal pattintom ki a nyakkendő gombját, hogy aztán szembefordulva az talán már ágyon ücsörgő lánnyal megdobjam a kasmíröltönnyel. A fejem fölé emelem a karom, és a gombokkal szöszölés nélkül bújok ki az ingemből, alatta nincsen trikó sem. A nacit szégyenkezés nélkül tolom le, és lépek ki belőle. Az térdig érő farmergatya kerül elő, és ha eddig csak sejtette, most szemmel is láthatja, nagyon is adok a külsőre ami a testem megmunkálását illeti. Nem vagyok kigyúrt, még véletlenül sem, ám szikár izmaim úgy tapadnak a fiatal húsra, mintha minimum hosszútávfutó lennék. Begombolom a nadrágot, és egy terepszínű póló kerül felülre. Ehhez már nem illik a bőrcípő, marad a tornacsuka. Rém lehangoló. Az arcomra is van írva, kissé mintha citromba haraptam volna.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-25, 14:18


Gerard & Lavender





*Amikor hazajövök a szünetekre, mindig visszacsöppenek a magam világába. Nem mintha a suliban nem lennék önmagam, sosem akartam másnak látszani mint amilyen vagyok, és nem érdekelt ki mit gondol rólam. Mégis, a lényemnek van egy apró része ami csak ilyenkor bontakozik ki, és azon ritka alkalmakkor amikor Gerardal vagyok, de nehéz mindennap nélkülözni olyan hosszú időn át. Nem tudom miért nyíltam meg előtte a találkozásunk első öt percében, de majdnem olyan felszabadító volt mintha hazajöttem volna. Ám van egy alig érzékelhető szilánknyi részem amire nagyon vigyázok, amit csak itthonra tartogatok és ezt még Gerard sem ismeri, egyszerűen nem volt alkalom arra, hogy megmutassam. Most viszont lesz számtalan óránk rá és boldoggá tesz a tudat, hogy megtehetem.
Észreveszem rajta is a változást, ő mindig figyel, mindig riadókészültségben van, néha elengedi magát ha kettesben vagyunk, mégsem képes annyira mint amikor anyáék magunkra hagynak minket. Ahogy maga fölé emel, majd szinte átkarol miután a talpam a padlót éri, különös fényben játszanak a szemei. Egy kicsit cinkos, de boldog. Ilyet sem láttam még.*
-Az biztos. Veled élvezet hülyéskedni.
*Egészen közel vagyunk egymáshoz, nem is kell magam felé húzni a sálammal, mintha direkt hagyná magát, hogy én nyerjek.*
-Úgy kell majd kirugdosnod innen.
*Vágom vissza pimaszul majd elengedem és kilibbenek a szobából. Még hallom a nevetését, ez most olyan más mint amit megszoktam tőle, igazán, őszintén jókedvű. Gondolatban megkövetem anyát amiért kitalálta ezt a vendégséget, bár az elején nem hittem abban, hogy Gerard elfogadja a meghívást, aztán kétségeim voltak anyám „normális viselkedésével” kapcsolatban, de már az első öt percben egészen másképp alakultak a dolgok. Fantasztikusan alakultak. Mondhatni pixit lehet velem fogatni. A szobámba érve már ott vár a csomagom, Alaszka üres hordozója és Alaszka a kedvenc helyén, az ágyam közepén. Amikor meglát, félig felemelkedik és nagyot nyújtózik. Leülök mellé és megcirógatom a füle tövét amit hangos dorombolással fogad.*
-Na, mit szólsz Gerardhoz? Kedvelni fogod?
*Egy lusta ásítás a válasz majd egy diszkrét tüsszentés, aztán visszagömbölyödik és már nem is vesz rólam tudomást. Nemes egyszerűséggel kiszórom a ruháimat az ágy, még szabad részeire és válogatni kezdek. itthon vagyok, ez az én birodalmam, lehetek egy kicsit rendetlen, ráadásul élvezem. Végül egy a lila több árnyalatából kötött csíkos pulóvert veszek fel, nem az a bő fajta hanem elég passzos. Az egyik kedvencem, hozzá pedig az ütött kopott farmeromat húzom. Jó ez a mugli találmány, elég laza és kényelmes. Tornacipőt veszek fel, kiengedem a hajam és már repülök is a konyhába. Elcsenem a kekszes dobozt és egy üveg tejet, majd rohanok Gerard szobájához. Bekopogok és benyitok mikor odabentről hallom, hogy be szabad mennem. Elámulok, Gerard mint mindig most is tökéletesen fest, mintha legalább három manó sürgölődne körülötte folytonosan, hogy kijavítsa rajta azt ami – néha miattam – „elromlott”. Az ajtófélfának dőlök és onnan szemlélem, tetőtől talpig majd vissza és megállok a tekinteténél.*
-Ejha! Jól nézel ki! Khmmm….de _át_kell_öltöznöd_. Komolyan Gerard lazulj már el!
*Mondhatni kettős érzelem bujkál bennem vele szemben. Egyrészt nem csalódtam benne, másrészt pedig óriásit csalódtam. Berontok és most nem a haját borzolom össze, hanem a ruháit keresem. Fél kézzel kutatok, nem érdekel, hogy magántulajdon.*
-Nincs valami normális ruhád? Mondjuk egy farmer és egy póló.
*Az amit láthat egy szöszke, kócos hajú szélvész boszorkány, kezében egy kekszes dobozzal, a könyökhajlatában egy üveg tejjel, a ruhái között matatva, miközben állandóan egy tinccsel hadakozik ami mindig az arcába hull. Ez vagyok én. *


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-25, 12:18


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 A Brown-rezidencia meglehetősen könnyed, barátságos légköre teljesen magával ragad, udvarias mosolyom lassan átmegy ámuldozóba. Nem feszültem be egyátalán attól hogy ide kell jönnöm, napokat tölteni a családdal, egyébként is úriember vagyok, nem ütközik nehézségbe egy udvarias szerethető srácot hozni, erőltetnem sem kellett. Ám Lav természetessége és a szülők kedvessége mellett lejjebb eresztem lassan a vállamat, sikerül magává tennem a házban uralkodó friss illatot, s lassacskán kisfiúsabb kifejezés jelenik meg az arcomon, ahogyan elengedem magam. A lány oldalán amúgy is mindig önmagam vagyok, ám amint megjelenik valaki a közelben, rögtön a magabiztos oldalamat mutatom, itt viszont... Mintha átléptem volna egy varázslatos, otthonosabb világba, ahol minden mellettem szól. Ugyan csak percek teltek el, mégis tapintható a különbség. Vagy borzolható, hiszen kedvelt barátném legimádottabb elfoglaltsága velem kapcsolatban, hogy tönkreteszi, amin egy reggelen át dolgoztam. S hogy utálom érte? Tulajdonképpen még aranyosnak is tartom, hiszen ő már nem szalonképesen is többször látott, s mintha azt akarná, hogy ne is legyek tökéletes. Kéz a kézben lépdelünk szinte szobáról szobára, azokat a helységeket mutatja meg, ahova lesz bejárásom, logikusan az övébe csakis az engedélyével. Megértem, hogy a plüssök fontos helyet foglalnak az életében, határozottan szimpatikus, ha egy lány többségében mellőzi a fiús vonásokat. Bennem van rengeteg feminim vonás a macsós csábítós karakterem mellett, hiszen lelki, érzelmi oldalról közelítem meg a két nem kapcsolatát, talán ezért is lehetek sikeres a lányoknál. Ám mostanság mintha valóban Lavnek lenne igaza, meglassultam, gondolataimat valahogy más témakör tölti ki. Az első pár hónapban olyan lángon égtem itt a Roxfortban, hogy Lavender nem győzte számolni, hogy kivel mennyit kavarok, ám így az ünnepek közeledtével mintha engem is megérintene az, hogy milyen fontos is a család. Vagy más állna a háttérben? Nem értem rá elgondolkozni mindezen. Egyenlőre csak jókedvűen bólogatok a körtúrán, s mikor az én rózsaszín szobácskámba, egyátalán nem romlik el a kedvem. Észreveszem azt a vigyort, amely alig csúfondáros, tudom, hogy szeretet adta az alapját a tréfának, mint ahogyan nem is tudok rá haragudni, fel is kapom őt, hogy személgessem, mint egy igazi hercegnőt. Ez az ő terepe, itthon van, ám azt ne várja tőlem, hogy a kedvéért feladom a saját jellememet. Teljesen legalábbis nem. Egy olyat tapasztalhat tőlem, amit mások esetében nem szoktam. Rajongó csillogást fedezhet fel a tengerkék szempárban.
- Ahogy mondod Lavenderem. És halálra unnád magad nélkülem. – Engedem lejjebb, de oly mértékben hajlítom be a karjaimat, hogy a távolság, amelyet ha táncosok volnánk, tartásnak mondanának szinte nem is létezik, alig pár lélegzetvételnyi az, amely most kettőnk között ül. A sál a nyakamra kerül, a póráz fogalma azonban nem létezik, magától értetődő volt, hogy a közelében akarok lenni, amíg tart a pillanat. A derekára csúszik a kezem ahogyan lejebb húz, és érdeklődve figyelmezek szavaira.
- Édes cellának tűnik. Remélem meglátogatsz néhanap. – Suttogom, hogy aztán kiszakadjon a kezemből, s utánanenevetek. Eltűnik, én pedig nekilátok, hogy előhalásszam a legszebb háziöltönyömet, kasmirból, hiszen mi más illene a háziőrizethez jobban? Sosem szűnök meg elegánsnak lenni. A hajamon alig igazítok, tökéletes, mint mindig, amikor a lány nem szórja szerteszét. A csomagolás várhat. Csakis annyi kerül a szekrényekbe, amely a mai napra szükséges lesz, és miután egy alap tisztálkodással lemosom magamról az út porát, váltó alsót veszek, várakozóan szemlélgetek az ablakon kifelé, hogy visszaérkezzen a csinos börtönőr.





Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-24, 18:05


Gerard & Lavender




-Szuper. Zsupszkulcs kirándulás.
*Komolyan gondolja. Látom rajta, ahogy néz, ahogy megjelenik a szája sarkában az az idegesítően magabiztos mosoly. Mert tudja, hogy úgy is belevágok majd bármennyire is ellene vagyok. Nem létezhet olyan boszorkány aki ötven évesen is eltaknyol egy zsupszkulcsos utazás után. Apával is gyakorolhatnám de ő valószínűleg túlságosan elnéző lenne velem szemben, míg Gerardon kívül más minden bizonnyal nagyon gyorsan elvenné a kedvemet tőle. Gerard az ideális arany középút, azt hiszem mindenben. Nem véletlen, hogy ragaszkodom hozzá. Úgy vélem a kettőnk közötti korkülönbség az oka mindennek, Gerard tapasztaltabb nálam és nem a szexre gondoltam hanem minden másra. Érzelmi téren, bár ezt az a sok lány akikkel a szemem láttára vagy épp azon kívül dolga volt, fel sem fogja. Előfordult az is, hogy valami nem sikerült, nem úgy sült el ahogy elképzelte és ilyenkor mindig azt mondtam, hogy az a lány meg sem érdemelte őt, nem tudom komolyan vette-e de ez az igazság. Nem látják benne a szerethető fiút, az esendőt, a gyarlót, az embert. Csak a csomagolást látják ami valljuk be tényleg szívdöglesztő, és a szép, gondosan megválogatott szavakat hallják, melyek mindegyike személyre szabott. Ám én tudom, hogy nem ez az igazi Gerard. Itt nálunk pedig az lehet, én pedig módfelett kíváncsi vagyok milyen az amikor napokra kiteljesedik.*
-Köszi anyu! Majd szólunk.
*Mosolyogva engedem el a szüleimet, a kezdeti feszélyezett érzés elillan és szabadságra teszi magát. Van egy kis időnk egymásra amit tartalmasan szeretnék kihasználni, anyuék és az iskola nélkül. A nagy háznézés közben kigombolom a kabátomat és letekerem a tarka sálamat a nyakamból, s közben lopva figyelem Gerardot, hogy mit vált ki belőle az otthonunk. Kíváncsi vagyok hogy tetszik neki, hogy mit gondol rólam abból amit lát. Természetesen a saját szobámat mutatom legtovább mielőtt az övére kerülne a sor. Vannak plüssállataim, mielőtt rátaláltam Alaszkára, ők díszítették az ágyamat, most az ablakbeugróban vannak néhány párnával karöltve. Ott szoktam ücsörögni amikor odakint szakad az eső, vagy épp valamilyen bánatom van és nem akarom senkivel megbeszélni. A mennyezeten lévő csillagoknak pedig külön története van, amit el is fogok mesélni Gerardnak ha szóba kerül. Szerintem minden lánynak vannak plüssállatai és meg is tartja azokat még jó pár évig, utána az anyák dolga, hogy megőrizzék. A néma vigyorgása jólesik, szerintem megérti. Utána én vigyorgok. A rózsaszín csoda amit nekiszántam – egyébként legalább fél órába telt mire megértettem anyával, hogy miért ne változtasson a színeken – egy apró baráti ugratás, amire természetesen megkapom a Gerardra jellemző választ. Eltátom a számat, beletelik pár lélegzetvételnyi időbe mire leesik mire gondolt, épp megbökdösném megint mikor könnyedén felkap. Fentről nézek le rá, jól látható a döbbenetem amit ez a váratlan tette okozott, de ezzel együtt az örömöm is. Végül is jól sült el a dolog.*
-Piszok disznó vagy Gerard Warrington!
*Hörrenek fel de ez is a játék része. Két kezemmel a vállain támaszkodom míg le nem tesz, aztán a sálamat a nyakára dobom, a két szárát összefogom így mintha pórázon tartanám. Közelebb húzom magamhoz, hogy az én szemmagasságomban legyen az övé és ne kelljen felnéznem rá.*
-Akkor így marad. Egy rózsaszín budoárban fogod tölteni az egész szünetet. Csomagolj ki, tíz perc múlva érted jövök.
*Már alig vártam, hogy átöltözhessek és egy időre elfelejtsem az iskolát, az egyenruhát és a talárt.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-23, 19:43


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Unalmas sem akarok lenni, hogy ennyire jól kijövök Lav-vel, és talán nem is vagyok, hiszen piszkáljuk egymást eleget a jóizlés határain belül, éppen annyira, hogy még ne bántsuk meg egymást. Aranyos lány, egyértelmű hogy egy hullámhosszon vagyunk, s mintha még a rossztulajdonságaimban is meglátná a számára tetszőt, szépet. Mi a barátság, ha nem ez? Olyan kölcsönös összefonódás, egymásra hangoltság, amely esetén nem is volt kérdés, hogy eljátszam-e a pasiját. Azért sem kétséges, hiszen nem kell megjátszanom, hogy kedvesen nézzek rá, szeretteljesen öleljem át, vagy fogjam meg a kezét. Nem tudom, hogy mindez nem indít e egyikünkben valami többet, ebbe bele sem gondoltam, mindig úgy éltem meg az érzéseket, ahogyan jöttek. Mindig az adot pillanatnak élve.
- Akkor majd velem jössz, ahányszor csak teheted. – Fúrom bele tengerkék tekintetem az ő hasonló szín szemeibe, nem kell mindenhez értenie. Lavendert sokan félreismerik, vannak ugyan idegesítő vonásai, ám kinek nincsenek? Valójában viszont egy csupaszív lány, tele dilemákkal mint sok hozzá hasonló lányka, csak ő fel is vállalja, nem kezd el divatcicát játszani, ezzel is egyedi lett a szememben. Azt, hogy a cicákkal kezdek, nem kell olyan módon alapul venni, hogy nekem az lenne a zsánerem, csak éppen most még nem biztos, hogy akarnék tőlük valamit, és így könnyebb, hogy nincsen elköteleződés. Megérkezünk a célállomáshoz, hogy alaposan szemügyre tudjam venni a házat. Azon tűnődöm, hogy Lavnek vannak-e testvérei, eddig nem beszélt ugyan róluk, ám az épület indokolhatná, hogy többen lakjanak itt.
Szerencsés megérkezésünk után végre elindulunk befelé. Nagyon kiváncsi vagyok, hiszen több napig leszünk itt együtt, az első benyomás fontos. Nem hiszem, hogy egy minimális félsz is lenne bennem, Lav szülei tényleg kellemes emberek, nem kellett túloznom, amikor róluk kérdezett. Miután a macskuszt is összeszedtük, már csak hű kalauzomra várom, hogy tartsuk az irányt, és be is lépünk az előszobába, amely afféle fogadótérként is funkcionálhat. Gyorsan megragad a hely varázsa, én csonka családban nőttem fel, még ha nem is váltak el a szüleim. Nem tudom, hogy az édesapjával mennyire találom majd meg a hangot, valahogy eddig nagyon is nőpárti voltam, de csak mert nem volt előttem ez igazi hímnemű model. Talán ez majd változik. Nem érek rá nagyon tűnődni, mert a kedves anyuka ismét szeretet-kezelésbe vesz, amelyre szelíd somolygással bólintok, és sután paskolom meg a kezét, amolyan köszönetképpen.
- Igazán hálás vagyok, én csak Lav-vel szeretnék lenni egy kicsit. – Talán furcsa így kimondani őszintén, ám remélem értékelik. Igaz, vagyunk együtt eleget az iskolában, de ez mégis más. Ha magunkra maradunk valahol, akkor nem kell játszani, nem kell hazudnia, természetesen viselkedhet velem, nem ilyen veszélyezetetten. Amely bár jól áll neki, jobban kedvelem a mosolygós arcát. Hálásan bólintok a szülőknek, hogy kapunk némi fakultatív szabadidőt, végülis a családi háttér most csak kis részét teheti majd ki a közös együttlétnek, arra vagyok kiváncsi, hogy Lav milyen lesz majd iskolán kívül, hogyan hordja a haját, és főképpen mit visel, ha nem az egyenruhát. Akár szolid sminket is el tudok rajta képzelni. Érdeklődve mérem fel az ő szobáját is, plüssük után kutatok, s ha találok, mindössze vigyorgok, nem öntöm szavakba a természetes kislányosságát kiemelő jelzőimet. A saját szobámba lépünk be, hogy aztán elégedetten bólintsak.
- Pontosan olyan, amilyenre számítottam. – Ez egy gonosz visszaszúrás, jelezve hogy már több lányszobában megfordultam, igaz, családi ünnepre még nem hívtak. Most viszont itt vagyok, megrázom a fejemet, teljesen jó lesz ez így is. Behúzom magam mögött az ajtót, hogy a lányt a derekánál megfogva finoman emeljem a levegőbe. Nem is tudom, hogy miért ez a gesztus, egyszerűen jól érzem magam vele, ezt most így mutatom ki. Szemlélgetem egy darabig, hiszen elbírom, szépen megmunkált karjaimnak nem okoz ez gondot. Aztán engedem csak le, s várakozóan tekintek rá, most ő van otthon, a kérdéseim még ráérnek.





Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-22, 08:25


Gerard & Lavender




*Szeretem Gerardot, oda vagyok érte, de nem úgy mint a többi lány a suli legjobb képű fiújáért, most is azt mondom, ő a barátom. A legjobb és a legmegbízhatóbb, megnevettet, imád, utál, felpiszkál, egyszóval nem hagyja, hogy belefulladjak az unalmas hétköznapokba. Jó persze van az úgy, hogy nélküle is izgalmas az élet, de az inkább valamelyik számomra nehéz tárgyra való felkészülés előtt van. Igazából a bálra sem készültem addig amíg meg nem hívattam magam vele, és nem azért álltam órákig a tükör előtt mert le akartam venni a lábáról, hanem meg szerettem volna adni a módját az ünneplésnek. Anya pedig…anya, ő mindig mindenen túlpörög, a föld felett jár pár méterrel, amolyan álmodozó típus és gyakran összekeveri a valóságot az elképzelt dolgokkal. Sokat meséltem Gerardról, mert róla volt csak mesélnivalóm, a szabadidőm nagy részét vele töltöttem, már amikor nem csajozott, amiről persze nem mondtam egy szót sem. Ez amolyan önszorgalmi titoktartás, mintha a barátnőm lenne. Ja, tényleg egyszer ezt is mondtam neki, egész jól viselte. Mert Gerard mindig mindent jól visel amit a fejéhez vágok, szerintem még élvezi is. Talán mert rajtam kívül egyetlen lány sem néz a profi módon felállított színfalak mögé, ahol egy normális fiú keresi a helyét a normális élet útvesztői között. Én is keresem önmagam, de ez a lányoknál egészen más, mi nem hisszük azt – vagy legalábbis egy részünk – hogy a mennyiségi pasizás közben találjuk meg az életünk értelmét, azt amire születtünk. Szóval amikor arról meséltem anyának, hogy mivel ütöm el az időmet a suliban és a roxmorts-i hétvégék alkalmával, Gerardon kívül nem ejtettem egyetlen szót sem más fiúról. Egyszerűen mert nem voltak érdemesek rá. Volt fiúm, nem is egy, de róluk csak a lányoknak tettem említést, cirka három mondatban aztán feledésbe is merültek.*
-Én is sokszor csináltam, de sosem fogom megszokni.
*Míg én anyám érzelem megnyilvánulásával küzdök, Gerard rám mosolyog és ebben a mosolyban minden benne van, nem fukarkodik az érzelmekkel, mégsem érzem azt, hogy túlzott lenne. Gerardos, de az én Gerardom nem a többi lányé. Mintha átkapcsolt volna egy másik üzemmódba, nem kalandozik el a tekintete, nem gondol arra, hogy a legjobb oldalát mutassa.*
-Ja, oké, minden rendben.
*Mély levegő, nem a gyomrom miatt, bár odafigyeltem, hogy ne egyek túl sokat indulás előtt, ilyenkor inkább azt érzem, mintha az egész testemet szétszedték és újra összerakták volna.*
-Jól vagyok, semmi bajom.
*Ez már apunak szól, és ahogy meglátom a házunkat mögötte, tényleg sokkal jobban érzem magam. Otthon vagyok, a komfortzónámon belül, végleg megnyugszom és visszatalálok önmagamhoz. Ennek ékes bizonyítéka, hogy nem figyelek arra mit csinálok és, hogy anyám mit gondol majd róla. A köztünk lévő természetességgel és játékossággal bökdösöm meg a barátomat, mert csiklandós és egy kis „gonoszkodás” a részemről nem árt neki. A fenyegetésére csak nevetek, nem komoly. A cicámért nyúlok, kinyitom a hordozó rácsos ajtaját és kiengedem.*
-Menj Alaszka, itthon vagyunk.
*Megcirógatom a füle tövét mielőtt elhúzná a csíkot a ház mellett, én meg belépek az üres hordozóval. Az ajtón túl feltárul a Brown-ok [You must be registered and logged in to see this link.].*
-Ez lenne az. Körbevezetlek, hagyd itt a csomagokat, majd apa elrendezi.
*Ami azt jelenti, hogy mire felérünk már ott fognak várni a szobáinkban. Hogy a szavaimat igazolja, apu diszkréten mosolyog, ő a szófukar a családban, de anya kiegészíti őt a maga locsogásával. Szinte mindenről képes beszélni, de ezért is lehet szeretni. Naná, hogy megint Gerard-al foglalkozik, két kezébe veszi a fiú arcát, meg is csipkedi. Ebből tudom, hogy oda van érte akárcsak én, és igazából már nem is haragszom rá amiatt, hogy mindent túlzásba visz.*
-Érezd magad otthon Zserrri drágám, és ha szükséged van valamire, csak szólj nyugodtan.
*Vet egy anyás mosolyt Gerardra és elvonul, neki dolga van az uzsival és a vacsorával, apa pedig érti miről van szó. Egy intéssel elenged minket.*
-Érezzétek jól magatokat, csak érjetek vissza időre.
*Máris kézen fogom Gerardot és elindulok vele a nappaliba, majd onnan az emeletre ahol a szobáink vannak. Persze nem sietünk, had nézzen meg mindent alaposan, ne csak egy színes csíkot lásson a házból, amit egyébként imádok. Megmutatom az én szobámat, a fürdőt és végül megállok a neki szánt szoba ajtaja előtt. Anya át akarta rendezni, elég lett volna néhány pálca suhintás, de nem engedtem neki. Megírtam, hogy hagyja úgy ahogy van, mert meg akarom tréfálni Gerardot. Kinyitom az ajtót és elénk tárul a rózsaszín lányszoba. Nézem Gerardot és alig tudom visszatartani a nevetésem.*
-Eddig csak lányok jöttek el hozzánk. Ha gondolod szólok anyának…..


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-20, 21:43


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
A szép a dologban az, hogy nem érezném kisajátításnak. Azért jöttem, hogy vele legyek, mindaz másodlagos, hogy a szülei felé is be tudunk adni valami hihető sztorit, ami miatt talán kevésbé szállnak rá, ha azt hiszik, hogy a kamaszévei rendben vannak. Meg miért is ne lennének? Azért, mert én túlzásba viszem, nem kötelező mindenkinek hallgatnia a hormonok szavára. Talán arról van szó, hogy ő már sokkal jobban megtalálta a saját jellemét, kiforrottabb személyiség, míg én még keresem önmagamat, így időtöltésnek kiváló, hogy felfedezgetem, hogy éppenséggel mi kell a nőknek. Vagy lányoknak. Nem hinném, hogy Lav szülei többet látnának a dolog mögé, minthogy szép pár vagyunk, merem remélni, hogy még nem visszahangzik a házban a nászinduló. Ennyire talán ne szaladjunk előre. Való igaz, az anyukák hajlamosak túlspilázni dolgokat, nem is vethetjük meg őket ezért. Nem tudom, hogy konkrétan mit is mesélt rólam otthon, így hozzá alkalmazkodom. Ha meghívott a családi fészekbe, akkor feltételezhetően olyan kapcsolatot állított be, amelynek minimum a szeretet része, hiszen ezen az ünnepen azokkal illik lenni, akik felé így érzünk. Talán a hozzám hasonló csábítóknál nem merül fel a lovagiasság, amely számomra lételem. Nem csak úgy lehet bugyit áztatni, hogy macsók vagyunk, igaz nekem is szokásom olykor. A figyelem, a törődés sokszor csodákra képes, és bár a lányok a rosszfiúkra buknak, a törődésre még inkább. Ez hát a titkos fegyverem, ám aki egy kicsit is szemfüles, átlát mindezen, s miután megbántani sem akarom őket, ilyenkor nem is erőltetek.
- Azt jelenti, hogy sokszor csináltam már, és nem szokott gond lenni. – Akár fel is vághatnék, de a bankba sem busszal járok, de miért egózzak a lány családja előtt. Egy férfi legyen magabiztos, s egyersmind alázatos. Ez így helyes. A cica nyávogása nem zökkent ki a magabiztosságból, ám remélem, hogy mindez nem mutat be túlságosan arrogánsnak. Bólintok az édesapjának, a saját csomagjaink birtokában készülök a térugrásra. Érdeklődve nézek fel az asszonyra, az érintése furcsán jóleső, akár barátja, akár párja vagyok Lavnek, az engem övező kedvesség betalál, nekem sosem volt teljesértékű családom. S ahogyan őt szeretik, engem is elfogadnak. A lányra pillantok, kap egy félelmetesen sármos mosolyt, ebben benne van minden, ami a kapcsolatunkat jellemzi. Őszinteség, bizalom, és az, hogy mással elképzelni sem tudnám, hogy karácsonyozzak. Ráfogok hát a derekára, és már amikor botlik, megtartom, anélkül, hogy fájdalmat okoznék. A macska másodlagos, ahogyan nézem, megszokta már a gyűrűdést.
- Rendben vagyunk? – Kérdezem a háztárs drágámat, remélve, hogy a gyomra sem kavarodott fel, mással vagy egyedül talán gyakorolta mindezt, az én stílusomat még szoknia kell. Elengedem, amint stabil talajt fog a lábai alatt, egy pillanatra azonban rajta felejtem a tekintetemet. Bármilyen csinos randipartnereim vannak, Lav aranyló csigái mindig szexepil növelő eszköznek számított a szememben. Összerándulok, ahogyan megbökdös... tudja, hogy csiklandós vagyok. Izmos, de kevés hús van rajtam, így ujjai érzékeny pontot ütnek...
- Na majd elkaplak egy kis magánbeszélgetésre.. – Mosolyodom el magabiztosan, de csak azért, hogy lássa, remélem minél többet leszünk együtt. Mindkettőnk csomagját húzom magam után, hogy a nappali környékén tegyem le őket, ugyanis nem tudom, hogy ő merre fog aludni. A ház már külsőleg is igen impozáns, mi is a kertvárosban lakunk anyával, ám abban aztán nem sok családiasság van. Lavéké sokkal idilibbnek tűnik.





Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-18, 17:11


Gerard & Lavender




*Már nem kell sok időnek eltelnie ahhoz, hogy teljes egészében kisajátítsam Gerardot. Hazaérünk egy szempillantás alatt, én túlteszem magam az újabb fenékre esésen, esetleg Gerard magammal rántásán, és amint a ház megmutatására kerül a sor, máris le tudom rázni a szüleimet egy időre. Persze ők szeretnék megismerni és anyám tovább szövögetni a gondolatait, de az az igazság, hogy ezt nem akarom. Igazából nem is mondtam semmi olyasmit amiből arra következtethetett volna, hogy mi ketten Gerard-al járunk, azért kellemetlen mindkét fél részéről, mert nem igaz és nem is az én hibám, nem miattam hiszi ezt, Gerard pedig miattam hazudik. Nem hiszem, hogy korrekt lenne a barátommal szemben, hogy egy ilyen helyzetbe gyömöszöltem, holott ezt sem akartam. Játszani a szerelmespárt pedig végképp nem szeretném, mert képtelen vagyok rá. Egyszerűen csak szeretném ha a karácsonyi szünet egy részét jókedvűen töltenénk el anélkül, hogy állandóan riadókészültségben lennénk és ha az anyám majd megint meséket kreál, hát tegye. Tudom, hogy Gerard nekem akar jót tenni azzal, hogy itt van, ő mindig is lovagias és becsületes volt velem szemben, őszinte néha kíméletlenül az, de pont ezért szeretem. Sosem csalódom benne, nem mintha kitalálnám a gondolatait és azt, hogy a következő percben mire készül, de úgy érzem már felesleges állandóan ijedeznem, mert úgy is jól sül el a dolog. Bármilyen helyzetbe keveredünk, elég ha csak ránézek és tudom, hogy biztonságban vagyok. Vakon is utánamennék és ezt egyik fiúról sem mondhatom el.*
-Az egészen pontosan mit jelent?
*Most sem kellene félnem, a tűrhető az elég jó, nem? Mondjuk nyolcvan százalék? Közben összeszedem a holmimat, Alaszkát magamhoz szorítom, érzi, hogy ideges vagyok mert nekikezd nyávogni és ezt nem fogja abbahagyni míg meg nem érkezünk.*
-Remek, magam is így gondoltam. A többi csomagot bízzátok csak rám….Kedvesem!
*Apa már nem is figyel rám, ezzel a mondatával tulajdonképpen Gerard karjába nyomott. Anya pedig csak rátesz egy lapáttal,Gerard mellett ellépve rásimítja a tenyerét a barátom arcára és jelentőségteljesen rá néz.*
-Vigyázz az én kis Lavenderemre!
*Szemet forgatok. Beszélnem kell anyával, amint lehet négyszemközt maradok vele és vagy mindent töredelmesen bavallok, amit úgy sem fog elhinni, vagy megkérem, hogy hagyja ezt abba mert zavarba hoz vele. Mit zavarba, kellemetlen helyzetbe. Két-három lépést kell csak tennünk az út szélétől, amit Gerard ölelő karjában teszek meg, úgy látszik ez már így marad. Apa végül megáll egy fa mellett és a túloldalára mutat. Egy madáretető van fejmagasságban felakasztva rá.*
-Háromra mindenki. Egy…kettő…hárrrommm!
*Az egynél még nagy levegőt veszek, a kettőnél készítem a kezem, a harmadiknál sikítok….és csak akkor hagyom abba amikor földet érünk a [You must be registered and logged in to see this link.]előtt. Nem esem fenékre, csak megbotlom és Alaszka hordozója repül ki a kezemből, majd gurul el két lépésnyire. A cicám felnyávog de tudom, hogy semmi baja. az ilyen esetek miatt béleltem ki a kosarát. Én még dőlök balra, de magamon érzem Gerard kezét. Ránk köszönt a nyugalom, mintha mi sem történt volna kezdem el a hajamat igazgatni ami eléggé hajaz a szénaboglyára. Tíz ujjal szántok bele.*
-Mindenki jól van? Remek. Akkor talán menjünk be.
*Látni, hogy ilyenkor aztán nem vagyok a szüleim gyereke, anya olyan akárha most lépne a bálterembe, apa pedig ki a skatulyából.*
-Ööö….igen, messze esett az alma a fájától.
*Gerardra nézek, és nem érzem magam kínosan, inkább nevethetnékem támad. Pont előtte legyek zavarban amikor úgy ismer mint a tenyerét? Látott már kócosan, kialvatlanul, karikás szemekkel ébredni a klubhelyiség kanapéján és azt mondta jól nézek ki. Mellkason bököm, barátian.*
-Egy szót se!...Itt lakom, menjünk, körülnézünk és megmutatom a szobádat. Imádni fogod.


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-01-17, 21:55


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
  -Tényleg. – Bólintok, mert ahogyan sejti, nem hazudok, nem játszom meg magam vele kapcsolatban, amit pedig irányában érzek, azt nem vizsgáltam felül különösebben, egyértelmű, hogy valami más, egyedibb, így jobb is belegondolni. Nem mondom, hogy lelki társ, hiszen sok tekintetben nagyon is ellentétesek vagyunk, de valamilyen komolyan összefonódásnak lennie kell, hogy ha ennyire megértjük egymást, pedig előzőleg sosem hittem a barátságban. Ellenkező neműek között pláne nem, ő mégis felülír mindent. Lehet, hogy mégis van ilyen? Vagy csak jobban tetszik nekem, mint bárki más, de inkább besöpröm ezt a szőnyeg alá, mert egyszerűbb bolondozni, és jól meglenni, mint lekötni magam? Még annyira sem érdekel a dolog, hogy ebbe belemélyedjek. Teljesen jól elvagyunk egymás mellett így, hogy kit tudjuk egészíteni a másik önbizalmi hiányait, hiszen nekem is van olykor, így a másik nemből is kapunk valami igazán őszintét. Nem mondom hogy nem nézném meg, ha kevés ruhában látnám, de rögtön rá is adnék valamit, mert Lav olyan sokat jelent, hogy még azt sem akarnám, hogy zavarban érezze magát. Egymásba kapaszkodva sétálunk, magunk mögött húzva a böröndöket, hogy rákészüljünk a bepakolásra. Cinkos pillantásomat a család el is értheti afféle szerelmi évődés gyanánt. Már éppen nedvesíteném az ajkamat, hogy érdeklődve visszakiváncsiskodjak, ám a drága párom máris vétóz, így annyiban hagyom. Azt hinné az ember, hogy a leányzót minden létező módon becézik, hiszen roppant közvetlen a családi viszony, de valamiről biztosan nem tudok. Nem fontos. Beszállva az autóba egymás mellé kerülünk, holott számomra nem lett volna alapvető, az anyuka bizonyára csacsogna mindkettőnkkel. Ám azt én is remélem, hogy főleg vele tudom majd a pár nap nagyrészét tölteni, hiszen ő az aki nekem fontos. A kedves szülők mindössze szimpatikusak. Segítek kikászálódni a lánynak, a kezemet nyújtva segítek biztos talajt találni, majd a kérdésen minimális merengés után emelem meg éppen a vállamat. – Tűrhetően. – Bólintok bíztatóan, és kiveszem a részt a pakolásból, hogy tovább tudjunk haladni. Magunk mellé húzom a sajátomat, és a szösziét, majd Mr. Brown-ra meredek, s minden átmenet nélkül karolom át a lány derekát. – Meg fogja tanulni. Addig biztos kézzel fogom uram. – Határozott vagyok, az nem vitás, ám nem arrogáns, lényegében ezzel kérek engedélyt, hogy udvarolhassak a lányának, szándékaim pedig komolyak.
Komolyak tényleg, csak éppen barátiak. Lav-re nézek ismét, és várom hogy megadják a jelzést, hogy mikor indulhatunk.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona

Vissza az elejére Go down

Türkiz mező - Lavender otthona

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Mezőségek
» Mezőség #1
» Mezőség #3
» Palmwoods - a jövő hírességeinek otthona
» Shan és Wade otthona

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-