Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 20:23
Jane Willow West



ϟ Jóslástan terem
  Yesterday at 20:01
Bexley Wildfield

ϟ Kérdések fóruma
  Yesterday at 19:56
Gemma Carlyle

A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Bexley Wildfield
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Ivarn-vo Inor
 
Megan Smith
 
Corvus Flint
 
Jade Wilson
 
Rose-Neira Brooks
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 623 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Yedda Andrews

Jelenleg összesen 36553 hozzászólás olvasható. in 3349 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Türkiz mező - Lavender otthona

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-03-14, 23:14


Gerard& Lavender




*Azért nem vagyok annyira elszontyolodva mint amennyire látszik, vagy gondolom, hogy látszik. Igaz, hogy egy kicsit rosszul éreztem magam attól, hogy rá kellett jönnöm mennyi mindent nem tudok Gerardról, de végül is magamat hibáztatom, és nálam azért nem szokott sokáig tartani az önsajnálat. A lényeg az, hogy ezentúl másképp lesz, mert másképp lesz. Persze vannak olyan dolgok melyek nem változnak, továbbra is Gerard marad a barátom, továbbra is jó kedvre derítem ha szomorú vagy csak maga alatt van, vagy egyszerűen csak mert szórakozni szeretnénk. Eddig sem a véletlenre bíztuk a találkozásainkat, mindig kerestük egymás társaságát, az utóbbi időben talán többet is mint az elején, de ez természetes, hiszen kedveljük egymást, és mindkettőnk kedvét feldobja ha láthatja a másikat. Az volt a fura, hogy az első pillanatban sem éreztem furának, hogy Gerard leállt velem beszélgetni és nem ment el két mondat után. Kivirultam tőle. Nem szeretem a szomorú embereket, de eddig nem sokan hagyták, hogy színt vigyek az életükbe és szép lassan leszoktam róla, bár a képesség nem tűnt el belőlem. Gerardnál viszont egyszerűen nem kellett elővennem, tőle vagyok neki, olyan amilyen. Hát, ez lehet, hogy hülyén hangzik, de _én_ értem. Amikor megérkeztünk ide hozzánk, még nem tudtam azt amit most tudok róla, de ezek sem változtatnak semmit sem a terveimen. Szerettem volna még nagyobb szeletet mutatni magamból, a világomból, neki, olyan dolgokat melyekre nincs lehetőség a suliban és ezen a ponton kezdem megérteni azt, hogy ő miért hallgatott el előlem fontos részleteket. Mert neki sem volt lehetősége rá. Igen, tudom, mondta, de az más, nekem is úgy kell éreznem és most érzem. Azt is, hogy sok minden már nem lesz ugyanolyan mint régen ha magunk mögött hagyjuk a Türkiz mezőt. Közelebb kerültünk egymáshoz, valami történt amit nem tudok megmagyarázni de most nem is akarok ezzel foglalkozni. Csak egy érzés, ami lehet, hogy elmúlik mikor újra visszarázódunk a soha nem szürke hétköznapjainkba. Talán azért történt, mert igazán kettesben voltunk, mert minden eddiginél mélyebbre nyúlhattunk a másik lelkében és ez megérintett minket, ráadásul a karácsony szelleme is itt köröz felettünk, elérzékenyülünk, nevetünk, a lelkünk szabad.*
-Ne sajnáld, talán így volt jó. Persze, hogy akarom én is, ez az egyik ok amiért most itt vagy.
*Meg még egy csomó oka van annak, hogy itt van, de nekem ez a legfontosabb. Anya szerint viszont az, hogy jól érezze magát és hosszú idő után egy igazi, családi karácsonya legyen. Ezek szerint anya tudott mindenről, nem fogom elfelejteni, hogy holnap reggel ezzel szembesítsem. Gerard viszont a lehető legjobb kezekben van, mindezek tudatában már szinte baráti kötelességnek érzem, hogy mindent jól elrendezzek, de édes kötelezettség. Gerardot különben sem nehéz megnevettetni, legalábbis nekem nem. Csak ki kell rugdosni a skatulyájából és minden sínen van, mint a Gringottsban azok a szélsebes csillekocsik. Egyébként meg minden tiszteletem az övé amiért elviseli a csacsogásomat, azt persze nem tudom mit élvez benne, de öröm vele beszélgetni, még ha néha egyoldalú is. Olyan édesen tud hallgatni. Hógolyót azonban nem meglepően nagy pontossággal képes dobálni, alig tudom elkerülni és már egészen beterít a fehér áldás. Végre teljesen elengedte magát, úgy dobálózik mint egy rossz gyerek és nem sápítozik azon, hogy hogy fog kinézni a ruhája. Ezért meg sem próbálok visszavágni. Semmi nem ronthatja el a kedvemet, a kérdése sem, ami igazából kijelentés de válasz után kiált. Az pedig elég bonyolult és nem most akarom kivesézni, de egy alapvető igazságot azért megosztok vele.*
-Mert ahhoz két ember kell Zserrrri.
*Sosem volt olyan fiú akiben mindent megtaláltam volna, ami a nagy szerelemhez kell. A feneség az egészben az, hogy Gerardban minden meg van amire vágyom, de ő a barátom és valószínűleg nem is tekintene soha rám másképp. Egy bolondos lány vagyok csak akivel szeret együtt lenni, aki felvidítja vagy épp a fejére koppint ha hülyeséget csinál, aki tükröt tart elé, aki őszinte vele. A bálon szépnek talált s bár nem gondoltam, hogy csupán udvarias de üres bók, mert velem mindig őszinte és kedves és aranyos, abban biztos vagyok, hogy nőként nem tekint rám. Elvégre még nem is vagyok igazán az. De most egy kicsit vágyom rá.*
-Nem szoktam csalódást okozni.
*Nevetek rá és kézen fogva szaladunk a ház felé, talpunk alatt a ropogó hóval, csurom vizesen. Odabent anya áll néhány lépésnyire az ajtótól, mintha már várt volna ránk.*
-Megálljatok csak, két ázott veréb! Csizmákat levenni, tíz perc múlva vacsora.
*Nem szigorú, mosolyog, főleg amikor gerard kipirult, nevetős arcára esik a pillantása, aztán elégedetten sarkon fordul és a konyha felé megy. Belőlem kitör a nevetés, lehúzom a csizmáimat és otthagyom az ajtóban, még utoljára összeborzolom Gerard vizes haját és őt is otthagyom. Csak a nevetésem érhet utol.*

//Akkor itt vége Smile köszönöm a szép karácsonyt és az izgalmas játékot. biglove //


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-03-13, 21:43


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
  Szegény Lavnél már megint azt látom, hogy ugyan nem fintorog, de alaposan meglepődik, ma már nem először. Nem kárhoztathatom érte. Bármennyire is őszinte voltam, pár hónap egymás mellett még nem elég, hogy tökéletesen megismerjük egymást, s valahogy úgy, hogy ketten vagyunk, nincsenek figyelő fülek a közelben, egyszerűbb megnyílni a leányzónak. Nem tudom, valahogy mégis az az érzésem, hogy ami most megtörtént, azon nem változtat majd az sem, ha visszatérünk. Nem fogok leszokni arról, hogy a derekát átkarolva menjek vele végig a folyosón, vagy éppen a keze után nyúljak. Ebből bárki azt gondolná, hogy járunk? Olyan csúnya szó. Hova járunk, és miért? Meg járni úgy is lehet, hogy az ember nem érez semmit? Borzasztó. Annyi a biztos, hogy valamit érzek, és ha a közelében vagyok, ez erősödik, napról napra, percről percre. Most sem azon jár az eszem, hogy meglesem a kisváros eladósorban lévő lánykáit, hanem mikor foghatom már ismét meg a kis bongyor ujjait. Egy hülye vagyok, belátom, valahol fejest ugrottam ebbe az érzelmi szökőkútba, és az folyton feldob, hogy visszazuhanjak a mélybe. Már a barátságunk sem egysíkú, ahogyan az iskolában sem hagyta sosem lankadni a figyelmemet. Ritkán látott rosszkedvűnek, ekkor mindig odajött, hogy viccel dobjon fel, vagy kíméletlenül provokáljon, hogy álljak a sarkamra. Fordítva ez igen nehéz volt, mert legtöbbször ő az, akit nem lehet lelőni, engem mégsem idegesít, ám az, hogy őt rosszkedvűnek lássam, nagyon ritka alkalom. Minden meccsen élszurkoló a kviddicsben is, lelkesen élteti a házunkat, még McGalagony sem szól rá, pedig nagyon dohogós az öreglány. És igen, Lavender az a lány, akinél a giccses sem giccses, a nyálas sem nyálas, egyszerűen egyedi.
- Ha ez számít valamit, sajnálom. Akarom, hogy jobban megismerj, és remélem ez fordítva is él. – Mormolom, miközben még a hóban fekszem, és felhúzom magam hasizomból hogy finoman a öleljem át, hiszen valamiben támaszkodnom kell. Ezúttal valakiben. Nyilván semmi illetlen. Nem is vagyok benne biztos, hogy zavarban van a dologtól, oly kedvesen néz rám vissza, hogy ha a kuszát én most félreértelmezem, akkor tényleg egy barom vagyok.
Ez az első közös ünnepünk, és ha csupán barát is, én is családtagként kezelem. A szülei jópofa emberek, nincsenek velük fenntartásaim, ám az igazi kincs Lavender, aki ezt a pár napot is képes úgy feldobni, amitől évek hosszú sora után végre egy igazi szép karácsonyom lehet. Békességben, szeretetben. Az ajándékát már odaadtam arra az esetre, ha mégis meggondolná magát, és valamiért kudarcba fulladna az utazás, no meg a bálon még csinosabbnak akartam látni. Nem vitás, ő volt a legszebb. Biztosan vannak lányok, akik jobban divatoznak a külsejükkel, ám az én hatodikosom olyan szinten rendben van a külső-belső harmóniát illetően, hogy mostanság kedvem lenne legtöbbször felkapni, és szaladni vele. Hogy aztán gondolatban máris kioktassam magam, hogy neki bizony rendes pasi kéne. Olyan, aki nem arra fordul, amerre a szél fúj. Nem, nem fogom most elrontani a kedvünket, ez most a felhőtlen boldogság perce, amikor valóban elszakadhatunk minden felelősségtől, még akkor is, ha ez pont minket érint. Már csak azon tűnödök, hogy milyen lesz a vacsora, meg a barlangtúra, és hogy merre fogunk még kirándulni. Mintha valami tündérvilágba szakadtam volna, ahol nem telik az idő, és minden tökéletes. A valóság sajnos nem ilyen szép, attól félek, villámgyorsan el fog mindez telni. A lány a várt helyzetnek megfelelően hihetetlenül édesen reagálja le árulásomat, pedig akkorát nyekkent szegény, hogy csak na. Orvul indított golyóimmal azért igyekszem módjával bánni, hogy csak a győzelem legyen meg, ne a halálos áldozat. Egymás ölelésében, kezei között nézek még vissza, nem tudom eléggé magamévá tenni a látványt, amelyet e téli mese, és annak hercegnője nyújt most számomra, igazi béke szigete. Végül megrezzenek, ahogyan kijavít. Vigyorogva vonom meg a vállamat, lassan a kabátom is átázik az olvadó hótól.
- Tudod Lav, nem győzöm elégszer feltenni magamnak a kérdést, miért nem talált még rád a nagy szerelem. – Ezzel nem zavarba akarom hozni, de ha velem, a barátjával ilyen fesztelenül képes viselkedni, mi történne akkor, ha a szívét adná valakinek. Abba már hadd ne gondoljak bele, hogy akár én is lehetnék az a titokzatos valaki, másra meg fene tudja, azok után, amennyire kisbarátnőm volt, nem is lenne korrekt féltékenynek lennem. Ám érik a gondolat, hogy nagyon is az lennék.
- Csodálkoztam volna, ha a tökös pite nem lesz terítéken. – Hatalmasakat nyelek, már a finomságok említéséről is mélyül a gyomrom korgása, tényleg valami mennyországba akar repíteni? El sem tudom képzelni, hogy milyen az, ha a Brown családnál valami nem eszményien működik. Rákulcsolom ujjaimat az övére, és húznia sem nagyon kell, máris mellé gyorsulok, hogy folytassuk a napot, ezúttal bent, majd amerre irányítva leszek.





Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-03-12, 21:10


Gerard & Lavender




*Persze nem értem mi az amiről Gerard beszél, mert még sosem kérdeztem meg a hódításai igaz valójáról. Hogy is nem jutott eszembe? Pedig a barátomnak tartom. Ennyire előítéletes lennék? Kizárt. Egyszerűen csak azt láttam amit mutatni akart és nem többet. Felmerül a kérdés, hogy miért csak ennyit akart mutatni magából annak ellenére, hogy tudom, ő is a barátjának tekint. igaz barátjának, ami azért több mintha csak egy ivótárs lennék. Most megtudom legalább mi a fő mozgatórugója. Az a furcsa, hogy mindebbe nem is gondoltam bele, bár némi többlet információval talán előbbre jutottam volna. Elszomorít amiért ennyire nem ismerem, pedig azt hittem igen. Minden ízében, gondolatába és érzésében. Bosszant egy kicsit, de nem őt hibáztatom hanem magamat. nem figyeltem eléggé rá, mint ahogy egy barátnak kellett, s illett volna. Ő mégis mindezt félvállról veszi, mintha csupán azt mondta volna, hogy reggel kisüt a nap.*
-Nahát! Ezt nem gondoltam. Azért elmondhattad volna előbb is.
*Megint csak lehordom amiért kiderült, valami mást is eltitkolt előlem, pedig tudom, hogy nem szándékosan tette. Nem hitte, hogy ezt tudnom kellene, épp a titkai miatt. Biztosan én is ezt tettem volna, de elég nehéz utólag beleképzelnem magam a helyzetébe. Ami pedig a meghívását illeti, a barátságunkat tekintve szégyen és gyalázat, hogy nem nekem jutott először eszembe, de mentségemre legyen mondva, azt hittem, hogy a családjával tölti az ünnepeket, mint mások. Ha meg is hívtam volna csupán egyetlen estére vagy napra korlátozom, mert úgy gondoltam a többi időt a szüleivel szeretné tölteni. Elsőként anyám lepett meg amikor közölte, hogy több napra, sőt az egész téli szünetre gondolt. Én pedig méltán és joggal hittem azt, hogy Gerard majd elutasít s ezért adtam át neki oly könnyedén anyám üzenetét. aztán amikor örömmel elfogadta, újra meglepődtem. Hát ez van. Egyrészt örülök, hogy így történt mert szeretek vele lenni és imádom a jelenlétét, másrészt szomorú vagyok azért mert neki már nem adatik meg a családi ünnep boldogsága. Ez az ok ami kicsit egy álarc mögé szorul, mégis ott van benne, hogy mindennek a fájdalmát enyhítsem, főleg azok után, hogy már hivatalosan én is tudok róla. Első célom is az volt, hogy felszabadítsam, hogy felhőtlen örömöt vigyek az életébe, akkor amikor elterveztem még nem tudtam miért, most már világos és a terveim is ezek szerint alakulnak. Bár az ok szomorú, én annál vidámabban és örömtelibben vetem bele magam Gerard szórakoztatásába. Mindig is tudtam, hogy vevő rá, csak nem gondoltam bele mélyen a háttérbe. Most már ez is megvan. Mindez a hógolyózásban és a fürdetésben csapódik le, ami mindkettőnkre jó hatással van.*
-Ugye?
*Igen, mindaz amit most teszünk és amit kettesben átélünk számomra a világ egésze. vele vagyok, boldog vagyok és láthatóan ő is. Látom a tekintetében, a szeme körüli nevetőráncokban melyek szuper édesek, és hallom a nevetésében is. Gerard végre elengedte magát úgy istenigazából, nem lehet érezni belőle a kétségeket, az érdektelenséget. Boldog, vidám és élvezi az életet. ezt szerettem volna elérni és az sem érdekel amikor hozzámhajol és a következő pillanatban már tele van az arcom hóval. Régen amikor a barátnőim idejártak mindig hócsatáztunk, nem voltak szabályok csak a jó kedv volt kötelező. megszoktam már és Gerardtól igazán élvezetes még egy jeges mosdatás is. Gurgulázón nevetek és próbálom kikaparni a szemeimből a havat, közben kicsit el is veszek a fehér és hideg szőnyegben mert Gerard egyszerűen letol magáról egyenesen bele a megdermedt vízbe. Két karomat az arcom elé tartva védem ki a nekem sorozott hógolyókat és nem tudok felállni, benne hempergek, hogy némileg helyet változtatva kitérjek Gerard bombái elől. Aztán már csak arra eszmélek a nagy nevetés közepette, hogy megint a karjaiban vagyok és előttem szép szemeinek csillogó varázsa szikrázik.*
-Én is imádlak amiért eljöttél.
*Tényleg örülök neki, már csak azért is mert velem van és nem mással. Engem tesz boldoggá a jelenléte és nem érdekel mit jelent az, hogy imádom, mert tényleg imádom. Kézen fog és magával húz én meg nem ellenkezem, annyira jó most így, gondtalanul és kötetlenül, szabadon. Látom ahogy végignéz a Türkiz mezőn ami most egyáltalán nem hasonlít a nevére mert hófehér, csak néhány örökzöld fa lombja töri meg a szépséges egyhangúságot. Tudom, hogy most próbálja emlékezetébe vésni mindazt amit én adhattam neki ajándékba, és boldog vagyok amiért így érzi magát.*
-Ebédet? Nem rég uzsonnáztunk. Vacsora idő lesz nem sokára Gerard. Teli asztal, finomságokkal. Nem fogsz éhen halni. Anya mindenből háromszorosan főz. Holnap viszont megépítjük a hóembert. Nem hagyhatjuk a mezőt nélküle, a te hóembered nélkül.
*Gerard ha akarja ha nem – bár szerintem nem hagyja ki a lehetőséget – menthetetlenül a családunk tagja lett. Az már mindegy milyen minőségben, csak az a fontos, hogy itt van velem. Nem akarok semmilyen fura érzést belemagyarázni abba amit most érzek, egyszerűen csak szeretem.*
-Menjünk, lesz tökös pite is. A kedvenc sültem és rizspuding. Csokis. Mézes gesztenye és karamellás mogyoró.
*S most már én húzom magam után, hogy mihamarabb a szobáinkba érjünk átöltözni, megszáradni és átöltözni. Aztán jöhet a vacsora és ha Gerard még mindig ragaszkodik az éjszakai falatozáshoz, akkor az.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-03-10, 21:30


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Mindenkinek amit kellett. Részletezzem? Ha lelkileg volt maga alatt, akkor beszélgetés, ha másra vágyott, hát abban. Fura módon nekem is könnyebb lett a lelkem, ha sikerült örömet okozni. – Vonom meg a vállamat. Nincsen bennem túl sok önzetlenség, igazság szerint én is a jótétemények mögé menekültem, hogy ne nagyon kelljen a saját gondolataimmal foglalkozni, és apán túl arra se gondoljak, hogy akár komolyabban is lehetne valakim, aki felé valami mást is érezhetek. Talán már érzek is, ám ezt most felesleges a játékokkal tarkított karácsonyi szünetünkre nyomasztó billogként rásütni. El akarom magam engedni, hogy felhőtlenül élvezzem a szabadságot az oldalán. Feletetén viszont nem tudok nem nevetni, hát hogy lehet ennyire pofátlanul édes? Azért beleharapni nem fogok az arcába, hiszen éppen rajta ülök, és nem kéne elvesztenem a megszerzett előnyt. Nem mintha bántani akarnám. Mégis képes, és átfordítja az egészet a saját hasznára, és máris átveszi az irányítást, hogy fölém kerüljön. A hirtelen támadt közelség nincsen ellenemre, ám az, hogy közben még elárasztja az arcomat a fehér áldással, az már igen, ezért amint lehet, igyekszem felülni. Ahogyan én sem akartam agyonnyomni, ő kifejezetten kényelmesen ül, ám más a póz, hiszen míg én féloldalasan ültem, mint egy női nyeregben, ő teljesen rám ült, hogy egyik oldalon se tudjak menekülni. Amikor végre le tudom fogni a kezeit, megjelenik az első mosoly is az arcomon, hiszen addig nem tudtam jó kedvvel reagálni, amíg a fülem is tele volt a jéghideg hóval. Amikor sikerül a művelet, és közel egy szinte kerülök vele, akkor kérem, hogy most ebből elég volt. Kicsit elidőzzek az arcán, hogy valóban fel tudjak sóhajtani, amilyen jól meg tudja fogalmazni. Szabadság.
- Pontosan. Felemelő. – Közelebb hajolok, mintha mondani akarnék valamit. Vagy inkább tenni. Hogy az utolsó pillanatban egy nagy adag havat szórjak az arcába, ha már ilyen galád volt, akkor megérdemli. Ezzel a mozdulattal tolom le magamról, ha már ilyen könnyen elhitettem vele, hogy bármi esélye lehet ellenem. Ő kívánta kihozni belőlem a csintalan Gerardot, hát megkapta. Amint a földre került, mellőzve az úriembert, gyorsan hógolyókat gyúrok, és kettesével sorozom, ahol érem. Ám mindez már csupán levezető játék. A végén a kezénél fogva húzom fel, eddig is vigyáztam, hogy erőset sose dobjak. Csak érezhetőt. Amikor már ismét áll, anélkül, hogy a ruhánk leporolásával foglalkoznék, a karjaimba kapom, és kacagva megölelem.
- Annyira jó hogy elhívtál. Nagyon tudlak imádni érte. – Húzom az ujjaim közé a tenyerét, hogy ráfogjak. Mielőtt elindulnánk befelé, még szétnézek a havas tájon, majd vissza a lányra. Pontosan tudom, hogy ami itt most történik, nem csupán közjáték. Valódi dolog. Olyan, amelyre az iskolában is emlékezni fogok. Remélem, hogy fogunk. Felszabadultnak érzem magam. Igazinak. Olyannak, akinek nincsen szüksége álarcokra. A hóember építésből most semmi nem lett, ám a spontán játék minden hidegével együtt nagyon tetszett, hogy valaki nem pusztán a csábító szexistent látja bennem, hanem valóban a barátot is.
- Ne fázzunk meg, át kéne öltözni. Mit gondolsz, kapunk valami ebédet? – Alaposan kimelegedtem, s kezdek farkaséhes lenni. Ha a lány szülei fele ennyira gondoskodóak, mint a barátom, akkor többfogásos ünnepi kajára számíthatok, amitől úgy nagyjából tizenhat órát érdemes majd aludnom emésztés gyanánt.







Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-03-09, 19:17


Gerard & Lavender




*Na jó, ezen a válaszon el kell gondolkodnom. Sosem hallottam, hogy egy fiúnak az alkalmi kapcsolataiban a segítő szándék volt a fontos. Azt hittem ismerem Gerardot, de távolról sem olyan jól mint kellene. A barátságunk az első nap óta csiszolódik, mélyül és telik meg értékes tartalommal, mégsem tudtam a szüleiről és most kiböki, hogy azért hódítgatta meg a lányokat, mert az üdvhadseregben szolgál, vagy a Vörös keresztnél. Ha kisegér alakjában ott lettem volna minden egyes randevúján, most biztosan nem úgy néznék rá mint egy idióta. Eddig azt hittem neki kell a segítség, hogy felejtsen, amit most mondott az pont a másik oldal.*
-Nem…tartom annak, csak nem értem. Mit segítettél?
*Erre kíváncsi vagyok, nem csak azért mert az egészet nem vagyok képes elképzelni sem, hanem mert a válaszból többet tudok meg Gerardról és momentán _ez_ a fontosabb a számomra. Nem sok mindent mesélt ezekről a találkákról, elég is volt annyi amennyit megosztott velem, a többi persze tabu, mert udvarias és diszkrét, de azért jó lett volna tudni, hogy mit miért. Erre most kiderül, hogy semmi sem az ami. Saját tapasztalatom meg nincsen, mert Gerard velem egészen másképp viselkedik, hiszen a barátja vagyok, együtt hülyülünk, sétálunk, néha tanulunk és beszélgetünk órák hosszat. Nem tudhatom mit ad azoknak a lányoknak akikkel együtt van, én mindent megkapok tőle amit csak kaphatok, de a kettő természetesen nem ugyanaz. Méltán és joggal lehetek kíváncsi, most már csak azért is, mert előléptem lelki kukává.*
-Esélytelen is lenne.
*Nem mintha annyira különlegesen egyedi lenne a Türkiz mező ahol lakunk, csak egy kis mező, most hóval borított. Meg velem. Gerard egyáltalán nem nehéz, azért érzem, hogy vigyáz rám, nehogy összetörjek alatta, de kellően leszorít ahhoz, hogy ebből a helyzetből fordítsak. Ezért hát újra meg kell mosdatnom, hogy kicsit lazuljon a bilincs és megint előnyös helyzetbe kerüljek.*
-Eléggé, mindjárt összenyomsz.
*Nem hazudok, csak füllentek. Az még belefér, különben is szerelemben és háborúban mindent szabad. Ez pedig totális háború. Meg is nyerem a csatát, én kerülök felülre és jöhet a hóval való mosdatás. Nem bírom abbahagyni a nevetést, annyira élvezem az egészet, hogy fel sem tűnik milyen pozícióban vagyunk. Nálunk már lassan minden természetes lesz. Nevetésem akkor csitul amikor Gerard megint ráfog a kezeimre, érzem én, hogy kicsit messzire mentem. Csurom vizesek vagyunk, az arcunk kipirult, bár még nem érzem, hogy fáznék. De fogok, minden bizonnyal amint leállunk, vacogni fognak a fogaim. Fülig érő mosolyom is megy összébb ahogy Gerard hangja szelídebbé válva kéri, hogy fejezzük be, ujjai pedig az én ujjaim közé szorulnak. Szaporábban veszem a levegőt, nem kis torna volt ez a csata, de még sosem éreztem magam ennyire felszabadultnak.*
-Rendben. Vége. Eskü!
*Hagyom magam meggyőzni, lekászálódnék róla de velem együtt emelkedik. Fura, de most nem hoz zavarba. A játék miatt lehet, és mert kint vagyunk a szabadban, nem érzem azt, hogy össze lennénk zárva, hogy nincs menekülő út. Bár nem akarok menekülni. Halványabban ugyan de még mindig mosolygok és a szemeit nézem, most ragyogóbbak mint eddig bármikor.*
-Ühüm. Te is érzed? A szabadságot. Olyan felemelő és könnyű.
*Csak azt mondom amit érzek, ott van bennem, a szívemben és a lelkemben, ott ahol ő is van. Nem gondolkodom el azon, hogy ez most mi, egyszerűen csak tudomásul veszem. Pedig minden egyes eltelt pillanattal mélyebbre ássa magát, jóleső érzés, és ott van benne a szabadság is. De ott van Gerard is és ott van az a gondolat is, hogy nem tudnék olyan napot elképzelni az elkövetkezendő életemben, hogy őt ne lássam.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-03-08, 21:27


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az az érdekes a kapcsolatunkban, hogy bár magyarázatra szorul, amit teszek, ám tudom, hogy Lavender enélkül is pontosan megérti. Csak azt nem hogy vajon ő hogy is kerül a képbe. Magam sem tudom. De az egyértelmű, hogy nem csupán az elmúlt pár napnak köszönhető. Azt sem mondhatnám, hogy egyik pillanatról a másikra ért a felismerés, és eldobtam a kávésbögrémet. Szeptember eleje óta hangolódunk egymásra, és azon túl, hogy ő pusztán kuszának élte meg a dolgot, bennem azért mélyült valami. Egyre jobban.
- Ostobaságnak tartod, ha azt mondom... a segítő szándék? – Nem akarom megetetni azzal, hogy nekem nem volt jó, ami történt, ám mégis, igyekeztem feltérképezni a kiszemelt lányt, és ha csupán egy jó kis beszélgetésre volt szüksége, azt adtam. Ha pusztán figyelmesség, virágot, ajándékot kapott. Én ha csak azt akarta, hogy nőként kezelje valaki, akkor egy kis smacizás. A szex... nos előfordult ugyan, ám sokkal kevesebbszer, mint amennyit egyetlen barátném kinézne belőlem. A visszautasítás is pusztán elméleti volt, hiszen a lányok egy része azt hitte, csupán arra hajtok, hogy lukon belülre kerüljek, és nem adott esélyt már egy beszélgetésnek sem. Sosem aláztam meg őket gúnnyal, megértettem, nem győzködtem. Most csak az számít, hogy nem csupán adni, kapni is tudok, hiszen Lavender maga a megelenvedett tökély, aki esetében úgy vélem nincsen rossz időtöltés. Ha a hidegben játszunk, az sem lesz ellenemre. Legalább egy kicsit képes vagyok előhozni magamból a gyermeki ént. Talán ha máskor is kimegyek vele mondjuk a roxfort udvarára, és nem pusztán a beszélgetésre koncentráljuk az együttléteinket, még többet hülyülhetünk. Azt hiszem vele aztán tényleg képes vagyok elengedni magamat.
- Ugyan... a hazai pálya előnyével úgysem fogok versenyezni hercegnőm. – Kettős fedezékben reménykedek, hogy nem lendül bele még jobban, én véletlenül dobtam homlokon, és nem kérnék viszonzást. Fel vagyok öltözve, de sapka nincsen rajtam, és ahogyan a képembe tolja a jéghideg áldást, azért nem esik túl jól, még ha mosolygok is hozzá. Kicsit kényeskedős vagyok, hát ez van. Inkább csak ráülök, hogy ne legyen további esélye. Ahogyan lenézek rá, ismét eszembe jut, ahogyan csikiztük egymást a kuckójában, ahogyan egymásra néztünk a mindent belteljesítő ölelésben. Vajon többet érzek iránta, mint barátság? Annyira nehéz megfogalmazni. Nem is merném, és csak áltatom magamat azzal, hogy viszonozva látom a dolgot?
- Ugye kellően nehéz vagyok? – Vigyorgok le rá, hogy meghallhassam az incselkedését, amivel tovább húzza az agyamat. Mintha kelta tündérmanók lennének az agya helyén, és mindig valami bolondságon jár az esze. Most tényleg az arcomat találja el, és miközben kitörölgetem a szememből a hódarabokat, át tudja venni az irányítást, immár ő van felül. Nevetek ugyan, de ez már sok. Próbálom lefogni a kezét. Ismét összeér a kezünk, immár csak félmosollyal csitítom le, mielőtt bevadulna. Jó értelemben persze.
 - Elég... Lav! Kérlek! – Könyörögni nem szokásom, csupán az ujjait fogom át, kesztyű úgysincs rajta. – Legyen most ez elég. Finom volt a süti... de ennék! Szabad? – Ha engedi, akkor felemelkedek, most érdekes módon az ölelben tartva őt, megint sikerült furcsa helyzetbe keverednünk, engem nem zavar, már mi az, ami nem természetes kettőnk között? A hátsóm kezd egy kicsit fázni, úgyhogy ha maradunk is, remélem a mosdatásnak vége. Biztosan leszünk még kint eleget.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-03-07, 07:08


Gerard & Lavender




*Jó, azt megértettem már miért nem beszéli ki a lányokat, ezt becsülöm is benne, nincs fiú barátja, ez sem rossz dolog, csak fura. Persze ha jobban belegondolok a történetbe, nem is lenne rá ideje. Vagy az épp aktuális hódításával foglalkozik ami lássuk be nem túl sok idő, vagy velem. Utóbbira viszont egyre több időt áldoz, vagyis rám. Közvetlenül a szünet előtt szinte mindig együtt voltunk, akkor nem tűnt fel, de most így visszagondolva már igen. Mindig rám ért, sosem mondott nemet ha találkoztunk és elhívtam valahova, sőt….mintha többet találkoztunk volna „véletlenül” mint amire számítottam. Szó se róla, nem volt ellenemre, szerettem vele lenni, mert jó fej és jó vele beszélgetni, sokkal jobban megért mint bárki más, minden válasza olyan mintha már előre tudta volna mit fogok kérdezi. Ám az egész csak most kezd kiteljesedni bennem. Az elmúlt órákban több érzelmi és gondolati hullámban volt részem mint az eddig leélt életem során összesen és gyanítom a java még hátravan. Érzem, hogy bizonytalan vagyok bizonyos kérdésekben, de nem tudom miért és azt sem hova vezet ez.*
-Hát akkor mi?
*Megértettem mit miért tett, azért, hogy ne gondoljon az apjára, a tragédiájukra, a veszteségre. Jó, hát sok felszínes és rövid ideig tartó kapcsolat alkalmas erre, szerinte. Szerintem meg pont egy tartós és tartalmas kapcsolat az ami segít átlépni a fájdalmon, hogy az elviselhetőbb legyen. Most, hogy én is tudok az egészről, lehetek én ez a kapcsolat? Persze mint barát, a legjobb. az is elég tartalmas, sőt sokkal erősebb kapocs, nincsenek benne érzelmi hullámok mint a párkapcsolatokban általában. De ha nem a szex volt a fontos, akkor mi? Kezdem megint nem érteni.
Mindezt azonban szerettem volna kicsit félretenni, azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat, mindentől és mindenkitől függetlenül. amikor az első nevetés felhangzik a hócsata közben, rájövök mennyire szerettem volna Gerarddal lenni az iskolán kívül. felhőtlenül, kötöttségektől mentesen, szabadon, mert most már tudom melyik az igazi oldala. Eddig is sejtettem, de nem sikerült százszázalékosan a felszínre hozni. Szeretem amikor nevet.*
-Még bele sem jöttem.
*Nevetek vissza, de nem adok bele mindent a sorozásba, hagyok neki időt és lehetőséget arra, hogy közelebb jöhessen. Ha igazán nekiállna hócsatázni minden bizonnyal én veszítenék, a fiúk sokkal ügyesebbek ebben, nekem csak élvezetet jelent, nekik általában kőkemény harcot a büszkeségükért. Természetesen Gerard ez alól is kivétel, és egy kicsit magamnak érzem a sikert amiért élvezi a játékot.*
-Tudom mi a mongúz, csak vicceltem te lökött……hát nem azért!
*Megint csak viccelek, de jól érzem magam így nevetve és közel ahhoz, hogy megfájduljon az oldalam is tőle. Gerard nem csak kedves és aranyos és jó barát, szerintem okos is. Most eszembe sem jut miért is szeretem, pedig ha mélyebben belemennék a kérdés megválaszolásába, talán én is meglepődnék magamon. Ezernyi dolgot tudnék felsorolni, és egyet sem arra miért nem szeretem. Olyan nincs. Még azért is imádom, hogy rám ül és csapdába húz a hóban fekve.*
-Szóval szerinted a hóangyal megszívta. És mi van a hóherceggel?
*Míg a kérdésen gondolkodik, én a kezeimbe gyűjtöm a havat magam mellett, innen közelről nem okoz gondot pontosan célozni. nem gyúrom keményre a hógolyókat, lévén csak egy-egy kézzel markolok a hóba, de arra tökéletesen megfelelnek, hogy Gerard arcába küldjem őket.*
-Nesze…nesze…nesze!
*Közben próbálok úgy helyezkedni, hogy a testemmel meg tudjam billenteni az övét, hogy valamerre eldőljön és akkor könnyebben le tudom magamról gördíteni. Ha sikerül, akkor én ülök rá úgy mintha nyeregbe ülnék és folytathatom a mosdatást. Mindez persze kacagva sokkal nehezebb, mintha komolyan és megfontoltan próbálkoznék.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-03-06, 12:39


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Köszi. Azért... Inkább nem gondolok bele, hogy mi van, ha másban érzelmi kötődést sikerült véletlenül kialakítani. Engem... nem a szex érdekelt első sorban. – Vonom meg a vállamat, beszéltetni próbáltam másokat, még ha szándékosan nem is alkottam komoly véleményt, nehogy később én is eltűnődjek a dolgon, sokan viszont már attól boldogabbak hogy nem pusztán a tükör hallgatja meg őket. Utána egyszerűbb pár pillanatra elfelejteni a démonokat, nekem például apámat. És hogy kellenek ehhez fiú barátok? Nem is tudom, valahogy azt veszem észre, hogy a velem egykorúak divatból pasisak. Háború, fegyverek, macsó fellengzés. Szakállnövesztés, keménykedés, mintha ettől lenne valaki férfiasabb. Nem tudom, ezek felesleges magamutogatós dolgok, így vagy Lavenderrel vagyok, vagy ha úgy alakul, hogy még megpróbálom kitölteni az időt valami leányzóval, akkor végképp nincsen szükségem pasi barátokra sörözgetni. Nem véletlenül használtam múltidőt, a karácsonyi szünetet megelőző napokban is alig volt már valaki, és ha Lav keresett, mindig ráértem, vagy ha kérdezett, hogy nem megyek hódítani, mindig hivatkoztam valamire. A barátom, mégis képes megadni manapság mindent, amire szükségem van, és ahogyan más lányoknál nem merül fel, hogy a bugyijába másszak, nála még inkább nem. Lelkileg tesz boldoggá, és azzal, hogy kihúzta belőlem a titkomat, igaz, hogy az orromra koppintott, mégsem szemrehányásként éltem meg, csupán kérdésként, miért nem hittem benne eléggé, hogy már korábban megtegyem. Talán csak az alkalmat kerestem. Amely most eljött.
- Azt, hogy halálra sorozol hóval? Sekélyesen gyilkos vágy... – Nevetek vissza, és magam elé húzom a könyökeimet, mintha valami boxoló lennék a dupla fedezék mögött, és úgy fojtom le a támadásomat, hogy közben minden centiért megharcolva érjek a közelébe. Amikor ez megtörténik, akkor elveszem a fegyvereit, azaz a leszorítom a kezeit, és most már csupán vigyorgok, ahogyan mellé huppanok, eleresztve őt. Ilyen közelről már igazán galádság lenne fejbedobnia.
- Nem, a kobra tojásait eszi meg, vagy mi... Nem az eszemért szeretsz, ugye? – Próbálom ismét magam mellé kényszeríteni, de kisiklik a kezeimből, és ismét ő van előnyben. Mögötte sodrodom, hogy most az arcomba kapjam a havat. Na nehogy már mindig ő legyen az erősebb. Ha most nem fogunk megfázni, akkor soha! Törölgetem az arcomat, aztán magát adja a helyzet, miszerint le is fekszik a hóba. Félresöpröm a kezét, és egyszerűen az ölébe ülök, még mindig nedves arccal, cinkosul mosolygva felé a vállam felett.
- Nem húzlak. A hóangyal most megszívta...





Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-03-05, 07:12


Gerard & Lavender




*Nem lennék mindenkinek a barátja, ahhoz azért kell egyfajta lélekminta amivel tudok azonosulni. Bár szeretek beszélgetni és hülyülni, az azért más mintha minden titkos és nem titkos dolgot megosztanék valakivel. A lányok pletykásak, tapasztalatból tudom, én is szeretek pletykálkodni, de azzal nem teszek senkinek sem rosszat, nem árulok el titkokat, bár eddig sikeresen távol is tartottam magam azoktól. Azt hiszem még nem találkoztam olyan lánnyal akire bármit, de tényleg bármit rá mernék bízni az életemből, pedig nagyon hiányzik. Gerard más, ő a „nagyon barát” de mégiscsak fiú, azért vannak olyan dolgok amiket vele sem osztanék meg, és tudom, hogy ő is ugyanígy van velem.*
-Tudom Gerard te maximálisan tisztességes vagy ezen a téren, egyedülálló. Csak azt gondoltam, hogy ártatlan témákról, amivel nem bántasz meg senkit.
*Ez a sok közül az egyik tulajdonsága amit szeretek és amit becsülök benne. Már csak azért sem szoktam nyakon vágni a hódításai miatt, mert diszkrét és mert még egy lányt sem láttam a szünetben elbújva miatta sírni. Gerard igazi varázsló, nem tudom hogyan csinálja, de mindegyik lány akiről tudom, hogy volt már vele, mosolyogva néz rá. Semmi rosszindulat, semmi harag. Az a tény és vágy ami bennem van aziránt, hogy minél többet legyek Gerarddal, mégsem abból fakad, hogy kiszimatoljam a módszereit. Talán, ha az első találkozás alkalmával nem látom meg ahogy rövid úton pofára ejtik amin ő csak mosolyog, még én is beleestem volna a csapdájába. Az egészben talán ez fogott meg a legjobban. Ám bármennyire is szerettem volna – ha szerettem volna – vele lenni, nálunk nem működött volna a dolog, vagy én is pofára ejtem. Azért is nincs fiúm, mert nem szeretem a felszínes kapcsolatokat, ha igazán akarok valamit, akkor azt maximálisan akarom, csak azért senkivel nem állok le, hogy elmondhassam; nekem is van fiúm. szerencse, hogy kettőnk között nem így történt, szegényebb lennék egy igazi, jó baráttal.*
-Például ezt? Ez igazán jó folytatás.
*Ahogy a hógolyóm telibe találta, minden más megszűnik körülöttünk. Elfelejtem a korábbi borús gondolataimat, az fájdalmait és szorongását, az iskolát, a dilemmáimat. Csak a felhőtlen szórakozás maradt amiért tulajdonképpen idejöttünk. Kit érdekel a karácsony? csak egy megfelelő indok, hogy együtt lehessünk. Még jó, hogy gondoltam sapkára is azon túl, hogy Gerard előtt megcsillogtassam páratlan érzékemet az idétlen divat iránt, most jól jött, hogy felfogta a hógolyót. Amikor mellém ér nevetve újabb támadást intézek felé, de újabb bombákat már nem készíthetek mert lefogja a kezeimet.*
-Mi értelme a hóember építésnek ha nem előzi meg egy kis hócsata? Persze húsvétkor nem tojásokkal fogunk dobálózni. Mongúz? Az is tojásokat tojik?
*Naná, hogy lökött vagyok, mi értelme az életnek ha besavanyodunk? Megpróbálom lendületből feltornászni magam, azzal együtt, hogy Gerardot kényszerítem hátrányba. Ha sikerül legalább annyira, hogy elengedje a kezem, akkor én bizony felmarkolva némi havat, megmosom az arcát, s már tovább is lendülök.*
-Hóember előtt hóangyal! Tudod hogy kell?
*Én már lépek is arrébb és eldobom magam, hogy a lábaimmal és a karjaimmal szárnyas lényecskét táncoljak a hóva, végül a kezemet nyújtom Gerard felé.*
-Húzz fel légy szí!


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-03-04, 13:25


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az az egészben az érdekes, hogy nem is kell koncentrálnom, hogy megértsem, felfogjam, amiket, amikről beszélünk. Azt hinné az ember, hogy a sok felületes, szinte fecsegős témázás után, amit másokkal űzök, ha lesz egyszer valaki, akit tényleg komolyan veszek, oda kell figyelnem. Lavenderrel minden természetes, magától jön. Ahogyan az is, hogy nem maradunk meg a szavak szintjén, minden mozdulatából, érintéséből sugárzik az odafigyelés, a gondviselés, és a szeretet. Beszélgetésünk ölelések és puszik sorozata is egyben, kiegészítve simogatásokkal összenézésekkel. Valóban barátok lennénk? Nehéz beismerni, de nem úgy tűnik. Amíg ő a barátságra született, tőlem oly annyira áll távol, ezért olyan nehéz, mert nem vagyok képes úgy kezelni mint más lányokat, ám megtartani a távolságot sem. Minden gondolatom az övé, már titkom sincsen előtte, és ücsörögjünk egymás mellett mint két szobatárs? Lehet, hogy ha magamra erőltetném a dolgot, menne. Sőt, mennie is kell, mártírság nélkül állíthatom, olyan fiút gondolnék mellé, aki tőlem jobban megbecsüli, akinek nem voltak mellékvágányok az életében, csakis arról szól minden, hogyan tehesse a bongyorkát tényleg boldoggá.
- Nincsen. Nem is láttam értelmét. Tudod én nem az a típus vagyok, aki kitárgyalja a lányokat. Még neked se, de nem mintha titok lenne. Nem tárgyak, bármennyire is gyorsan továbblépünk egymáson. Nem volnék rá képes, hogy egy sör mellett röhögve szaladjak végig a részleteken. A sört azért szeretem, ha jóféle. – Mosolyodom el végül, finoman meghajtva a fejem, hogy én lettem a kiválasztott, másokkal ezek szerint neki sem megy annyira a közvetlen stílus. Szoktam bulikat szervezni, mint ahogyan a fejemben van a valentin napi is, ám ott is pusztán házigazdaként kezelnek, s nekem sincsen affinitásom központban lenni. Eddig magányosan vadászgattam, teljesen jó volt. Ahogy viszont Lavender szépen lassan tör újabb és újabb poziciókra az életemben, kiszorítva mindenki mást. Ami a szívsajdítóbb az egészben, hogy ez egyátalán nincsen ellenemre, mert nem tudja, hogy mit tesz velem. Csak éppen... Fordítva közel sem így működik. Barátkozik, kedvel, még talán szeret is a maga módján, de hogy én lennék az igazi? Erőteljesen kétlem.
- Lav Brown... az életcélod teljesült, és most akkor találjunk ki neked valami mást... – Vigyorogok bambán, hogy aztán telibe kapjam a hógolyót. Kipirult arccal rezzenek meg, fogjuk ezt a hidegre. Próbálok elhajolni az esetleges ismétléstől, és már vissza is dobok, az én célzásom még ügyesebb, mint az övé, pedig fejre sosem támadok.
- Hopsz, bocsi... – Valóban közelebb lépek, hogy megnézzem mi a helyzet, erre mégegyszer megsoroz. Mellépattanva próbálom védeni az arcomat, közben bekapcsolódom a nevetésbe, hogy térdre esve előtte fogjam le a kezeit. – Hékás, nem arról volt szó hogy hóembert építünk? Húsvétkor nem is nyuszi lesz nálatok, hanem mongúz? Látom imádsz ferdíteni... – Ilyen közelről akár még havat is lapátolhatnék az arcába, de nem akarom, hogy megfázzon. Csak lehuppanok mellé, a nagykabátom, és a vastag nadrág engem is véd. – Lökött vagy...





Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-03-03, 15:35


Gerard & Lavender




*Különlegesnek érzem magam mellette, mert elhiteti velem, hogy az vagyok. Nem csak együtt hülyülünk olykor, hanem komoly dolgokról is el tudunk beszélgetni, akár tanulásról, akár a lányokról, akár az élet más területeiről van szó, bár nem terveztem még meg a jövőmet, az is szóba került és sokat tanultam Gerard elejtett megjegyzéseiből. Nekem nincs igazi, lelki jó barátnőm, a szobatársaimmal néha megosztom a fiú ügyeket, a tanulást, panaszkodhatok nekik az átváltoztatás tanban elért tehetségtelen címemről, vigasztalnak, olykor együtt nevetünk a szobában és idétlenkedünk, és megvitatjuk az aktuális divatot. De azt, hogy mi az barátnak lenni és milyen az ha van, csak akkor tudtam meg amikor találkoztam Gerarddal. Úgy látszik még ebben is egy cipőben járunk, noha meglep az amit mond. Azt hittem vannak barátai, mármint fiúk akikkel elmegy néha a Három Seprűbe, vagy Londonban valahova, együtt iszogatnak és megbeszélik azokat a férfias dolgokat melyek nem valók lányfüleknek.*
-Nahát! Tényleg? Azt hittem van barátod, mármint rajtam kívül, fiú. Tudod?
*Hogyan is magyarázzam meg? Csak hebegek, azt, hogy jólesik amit mondott és amivel felruház a pillantásomból tudhatja. Nem kérdés, most már biztos egyedül birtokolom a kivételes címet, én vagyok a lány barát és a fiú barát is egyben. Na persze, lerészegedni nem fogok vele, legfeljebb hazaviszem. Gerard eddig is különleges helyet foglalt el a szívemben, most beljebb nyomakodik.*
-Viccelsz? Ki mást? Nem tudtam válogatni a sok barátnőm közül, az egyik biztosan megsértődött volna, így most szent a béke.
*Cinkosan mosolyodom el, tudhatná, hogy nincs barátnőm, mármint olyan igaz. Amikor elkezdtem a sulit, még a gyerekkori barátnőim idejártak nyaranta, vagy én mentek egyikkőjükhöz, aztán ezek az egymásnál alvások ritkultak és elmaradoztak. Mindenki talált magának nálam normálisabb lányt, vagy észrevették, hogy a kamaszodással egészen más dolgok lettek számomra fontosak mint nekik és már nem tudtunk odafigyelni egymásra. Az az igazság, hogy Gerardon kívül még senki nem tudott úgy rám figyelni mintha akkor az lett volna a világszenzáció amit mondok. Mielőtt elválnánk még megborzolom a haját, nehogy magányos legyen amíg külön utakon járunk. Igazság szerint szükségem van az ilyen érintésekre, észre sem vettem, mert tök természetes, de amikor együtt vagyunk nem szalasztok el egyetlen alkalmat sem, és ha csak néhány percre találkozunk az iskola udvarán, akkor is megérintem. Ha nem is a haját borzolom össze, akkor megfogom a kezét, vagy csak megbököm a vállát, mindegy csak legyen valamilyen fizikai kontaktus. Lehet, hogy ő észrevette, de eddig nem szólt róla egy szót sem, nekem meg nem tűnt fel, szóval nem is fogom abbahagyni.*
-Gerard Warrington! Nekem az az életcélom, hogy színt vigyek a sivár és szürke életedbe.
*Ezt már odakint mondom, mielőtt elkezd gyönyörködni és mielőtt megdobom hógolyóval. Arra, hogy tetszik neki itt, csak vigyorgok büszkén és bólogatok, aztán repül a hógolyó és eltalálom Gerardot a mellkasán.*
-Épp az előbb mondtam Zserrrri! Mindenről szó volt!
*Hosszan nevetek, félő, hogy nem fogom tudni abbahagyni, ez rosszabb mint a csiklandozás. Már a következő golyót gyúrom, és biztonság kedvéért még egyet s épp felállok mikor homlokon talál Gerardé.*
-Ááááúúúúú!
*Na azt nem hagyhatom, hogy ő győzzön, a meglepetés miatt kiáltok csak, fájni igazából nem fáj, a sapkám némileg felfogta a nagyját, nem véletlenül vettem fel. A hó nagy, majdnem a térdünkig ér, és finom puha, szóval csak hagyom magam eldőlni benne mintha a hógolyótól estem volna el. Remélhetőleg Gerard majd odajön és akkor közelebb lesz egy következőhöz. Ha igen, akkor egymás után kapja meg a két golyót. Addig persze megpróbálom a nevetésemet visszatartani, őszintén, elég nehéz, főleg úgy, hogy közben még a káröröm is táplálja.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-03-02, 15:49


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem akarok állandóan hozzábújni, szerethiányosan lógni rajta, mégis mit kéne tennem, ha a képlet szerint sokkal többet ad, mint bármelyik lány, akinek a karjaiba vetem magam? Ott szépen felállok, nem számít, hogy mennyi időt töltöttünk egyet, Lavender esetében minden pillanat elképzelhetetenül hosszúra nyúlik, hogy aztán riadtan nézzek fel, ha el kell vállnunk. Erről most nincsen szó, végig együtt lehetünk, s miután már titkom sincsen előtte, máshogyan tudok rá nézni. Barátként, testvérként, mégis mindennél több ez, mint amit most meg tudnék fogalmazni. Nem számít, hogy hány felületes szépséggel vettem eddig körül magam, amikor összenézünk, egyeránt látom tekintetében a komolyságot, hogy bármikor számíthatok rá, na meg azt is, hogy mindjárt oldalba bök, és rám nevet, hogy mit bambulok már, ha vele beszélek.
- Nem tudom, te mondd meg. Nem szoktak barátaim lenni, tiéd a tiszteletbeli első és egyetlen cím. – Vonom meg a vállamat. Az más kérdés, hogy az órákon ha kérdeznek tőlem, szívesen segítek, no meg mások kedvéért bulikat, akár születésnapokat is megrendezek, de hogy engem, mint személyt különlegesnek bárki is látna... Nos azt nem hiszem. A kedves, csábos mosoly, amely a sajátom, felszínes, nem túl magasröptű beszélgetésekre ragadtatja a lányokat, hogy aztán bepillantsanak lezserül begombolt ingem fölé, amit Lav nem igazán szokott, vagy ha igen, azért, hogy begombolja, ne fázzak meg, vagy ilyesmi. Gondoskodó, ahogyan mindig is tette.
- Mindenesetre.. köszönöm, hogy meghívtál magatokhoz, és nem egy barátnőddel tetted ezt. – Igazán különlegesnek érzem magam, hiszen Lavender mégis lány, aki vélhetően a szobatársnőivel csacsogva igen könnyen érvényesül, megérteti magát, fene tudja, hogy milyen témák hangzanak egy ilyen trécsparty alkalmával, amiről nekünk hímeknek jobb nem is tudnunk. Ám azzal hogy velem kíván most itthon lenni, kétlem, hogy csupán az édesanyja kiváncsiságát hivotott csillapítani. Most még jobban megismerhetjük egymást. S tudom, hogy már nem lesz ugyanaz a kapcsolatunk, mint régen. Hiszen más az, amikor odaviccelődünk egymásnak, vagy éppen mintegy mellékesként ecsetelem az utóbbi hódításom kimenetelét, és megint más, ha az ölében fekve puszilom meg az ujjait. Ha nem is kiváncsi rám, mint srác, akkor sem kivánnám többet azzal bántani, hogy az orra előtt játszom a csábítót mások felé. Nem, tényleg a barátja leszek, akit komolyan vehet rossz érzések nélkül. Felkelünk, és pár percre nélkülözzük egymás társaságát, én tehát a nappaliban várakozom, remélve, hogy siet, nem akarok itt belesülni a nagykabátba. Végre feltűnik immár sapkában, amin nem tudok nem vigyorogni. Cuki, egyszerűen komolyan cuki.
- Ha nem lennél, halálra unnám magam, de tényleg. – Hagyom magam vonszolni kifelé, hogy ott aztán rácsodálkozzak a kinti tájra. Ledobom a földre a széndarabokat, hogy egy pillanatra körbenézzek, amíg a lány már lehajol, hogy előkészítve a nagyobb hóember-testrészeket, míg én akaratlan is kibököm. – Annyira gyönyörű... itt minden! – Teszem végül hozzá, valahol ez nem csupán a a tájnak szólt, de még sikerült korrigálnom. Úristen, most zavarba jövök előtte? Na ne! Ezt... ne! Semmi gond, mert pont mellkason talál el a hógolyó, amitől egyből visszazökkenek a valóságba, és felháborodottan emelem fel a hangom.
- Hé! Erről nem volt szó! – Nézek körbe, nem akarok még elázni is, a kabátom kifejezetten divatos, nem sportoláshoz szánt. De ha már eljöttem, nem szabad nyafognom, különben indokolttá válik, hogy a körmöm letörésénél is nyávogok. – Nem szívesen dobálnálak meg, de...  – Hajolok le, hogy összegyűjtsek én is egy adagnyit. Lassan hosszúra növesztett hajam a szemembe hullik, aminek függönyén pillantok rá fel. Nem volt időm mostanság levágatni, karácsony előtt túl sok volt a tennivaló, s nem szorítja le sapja sem, ahogyan a lányét. Összetapogatom, hogy legyen valami összeállt golyó formája, ám így már nincsen meglepetés előnyöm. Azért mégiscsak odahajítom, hátha...





Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-03-01, 07:46


Gerard & Lavender




*Nem igazán úgy fogom fel a dolgokat ahogy ő szeretné, vagy amilyennek szánta. Én nem hiszem, hogy jó dolog a családi tragédiákat léha életmóddal kezelni, és épp ezért nem látok bele a motivációiba. de hát ez a szép a barátságban, hogy jobbnak látjuk a másikat mint amilyennek ő maga képzeli magát. Mert átlátunk rajta. Talán Gerard úgy hiszi, ez jó neki, de hosszútávon nem lesz az és akkor leszek én ott mellette amikor rájön.*
-Tudom. Mire valók a barátok ha nem erre?
*Eddig is a barátjának tartottam magam, de rá kellett jönnöm, hogy messze nem az voltam. Most azonban igen, és ez jó érzés. Nagyon jó, ami elmossa az ideérkezésünk óta egyre növő bizonytalanságomat. Büszke vagyok magamra, hogy így tekint rám, tetszik és szeretem a tisztázott helyzetet, egy időre eltűnni látszik az a másik mély érzelem ami hirtelen fellángolt bennem egy nagy kérdőjel formájában. Más szemmel nézek rá, mást látok de nem rosszabbat. Sőt! Úgy érzem még közelebb kerültem hozzá mint bárki más és ezt az érzést különleges helyre teszem a szívemben. Mindenkinél nagyobbnak képzelem magam mert Gerard Warrington maximálisan bízik bennem és ez mindent felülír. Hogy pont egy fiúban találtam meg a lelki társam, az fura de egyszersmind felemelő. Legalább az idétlenségem mellett ebben is kiemelkedő lehetek.*
-Szeretek lelki kuka lenni, de a tiédnek a legjobb. S persze viszont. ha lesz ami fáj, rögtön neked szólok.
*Persze még nem sejtem, hogy ő fog fájni, most valahogy minden a helyére rázódni látszik és nem akarok mással törődni. A karácsony az karácsony, szépnek kell lennie, félre kell tenni mindent ami nem odavaló. Ebben a pillanatban minden eddigi kételyem elsüllyed, amit komolyabbnak hittem az ugyan komoly marad de más színezetet kap. A puszi és az ölelés….a közben érzett izgatottság elhalványul, annak látom aminek szeretném, nem többnek. Mégis különlegesebb mint valaha és tudom, hogy nem a karácsonyi „szeretet hangulat”-nak köszönhető. A barátságunk egy új szintre lépett, persze most pont egy másik szintet látok.*
-Én is remélem.
*S úgy is gondolom. Ismerni akarom minden titkát, hogy azok ne legyenek titkok, mert akkor már nem olyan nyomasztó a súlyuk. Ez a barátság egyik előnye, hogy leveszi a teher egy részét a másik válláról, mert neki nem annyira nehéz és nem annyira fáj. Így aztán mindenki jól jár. Konstatálom, hogy csiklandósabb mint én, ezt az információt most nem használom ki, inkább félreteszem egy alkalmasabb időpontra. Most a hógolyózás van napirenden, amire alaposan fel kell öltözni, mert odakint hideg van és nagy a hó, ami ha átáztatja a ruhát még nagyobb gondot is okozhat mint egy kis nátha. Persze nyakig szőrmében sem garantált, hogy szipogás nélkül túléljük ezt az estét, de majd anya főz egy gyógyító teát vacsora után, aminek rém kellemetlen íze van és büdös is, de használ.*
-Oké!
*Ezzel és egy újabb puszival szét is válunk. Kezd ez a puszilkodás szokás lenni, többet kaptam ma mint a találkozásunk óta összesen, de nem ellenkezem, jólesik. Csiklandoz és függővé tesz amit nem bánok. Ezek után nem lesz olyan, hogy nincs puszi. A szobámban nekem is magamra kell húznom némi meleg holmit. A tornacipőmet csizmára cserélem, a kabáton kívül pedig tarka sálat és sapkát is veszek magamra. Szőke fürtjeim mozgáskorlátozottan libegnek utánam ahogy a konyha felé szökdécselek váltott lábakkal. Anya táncikál néhány megbűvölt fakanál, tál és habverő között, csak intek, hogy már itt sem vagyok és egy termetes répával, meg az utolsó pillanatban anya látóteréből kikerült lábassal a kezemben húzok ki a konyhából. A nappaliban a kandalló mellett találok rá Gerard-ra, meg sem állok mellette, máris karon ragadom és vonszolom ki a bejárati ajtótól ellenkező irányba. Van hátsó kijárat, ami a kertbe vezet. Talán úgy húsz méterre a háztól látható a [You must be registered and logged in to see this link.]amit emlegettem, körülötte havas táj még szűzen, a „külső kört” pedig az erdő alkotja. Odakint elengedem a karját és elindulok, hogy kissé távolabb legyünk a háztól, mert szükség lesz helyre, hogy összegurigassuk a hóember testét. Leteszem a piros lábost, benne a répával ami a hóemberünk orra lesz és nekiállok – látszólag – az első, alsó rész gyűjtéséhez, ám a maroknyi hó az maroknyi hó marad, gombócba gyúrva és már repül is Gerard felé.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-28, 12:12


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bármilyen nehéz is volt a családi hátteremről beszélni, most mégis megkönnyebbültem. Legalább nem kell magamban tartanom. Biztos vagyok benne, hogy az iskolában már nem kell visszatérnünk erre a témára, de kimondatlanul is tudni fogja, hogy ha hódítani van kedvem, vagy csak úgy felhőtlenül nevetgélni egyet, akkor ez ebből fakad, nem pedig abból, hogy felületes vagy, és bárkin átgázolnék. Arra azért nem lennék képes.
- Azért... köszönöm Lavenderem, hogy türelmes vagy. Nem titkolózni akartam, csak hát ez... bonyolultabb, mint bármi. Itt végülis az életemről van szó. – Viszonzom a mosolyát, most már nyugodtan borzolhatja a hajamat, amikor csak akarja, hiszen a bizalmasom, a legfőbb titok tudója, aki már nem csak úgy ismer, mint a rossz pénzt, hanem még annál is jobban. Nem pusztán a hódításaimat tudja innentől, hanem azok kiváló okát is, hogy ne kelljen foglalkoznom semmivel. A sors iróniája, hogy pont akkor jutottam el oda, hogy mindezt elmondjam neki, amikor éppen leszokóban vagyok a lány-fűzésről, talán pont azért, hogy a fennmaradó időt is vele tölthessem. Mondhatnám, hogy akkor így már felesleges volt elrontani a kedvünket, mégis úgy éreztem, jobb, ha tudja, hogy volt valami, ami nyomta a lelkemet, de irányában ez a gát már megszűnt. Nem kell aggódni, van még a másik. Hogy vajon miért érzem azt, hogy nehezen engedem el még az ölelésemből is. Furcsa, ezzel együtt boldogító érzés.
- Jól van Lav, akkor majd te leszel a lelki kukám. Eddig is te voltál, ezek után már végképp. Nem akarok én semmit rád zúdítani, meg hát egyébként sem vagyok egy nyavajgós, de ha neked fáj valami, hát bátran. Úgy fair, hogy én is segítsek. – Nem is tudom, miért teszem, azt amit. Egyszerűen jól esik a közelsége, ahogyan a puszit is nyomtam előbb az arcára, vagy ahogyan az ölelésembe vontam. Ez nem csábítás, sokkal inkább az összetartozásnak az érzése. Hgoy az barátilag, vagy sem, nem tudnám eldönteni. Van bennem némi félelem, hogy ócska trükknek ítélné mindezt, ám ha kicsit is ismer, pontosan tudja, hogy sosem bántanám. Apám emlékén túl mindent elmondtam eddig is, bármilyen furán is jött ki, még akkor is, ha netán ártottam valakinek. Nem mondom, hogy egy szent vagyok, előtte bevállaltam, és elfogadta. Az, ahogyan most, mostanság kezelem, valami új, amely mégis mintha az elejétől erősödött volna bennem. Ahogyan visszasimít, félmosollyal bújok vissza hozzá, mintha valami kiskandúr lennék, aki elmerül a másik szeretetében.
- Veled.. igen, tényleg könnyebb. Remélem nem lesz több alkalom, amikor bármit titkolnom kell. – Azt, amit iránta érzek, nem titok, hiszen folyamatosan kifejezem. Mindaddig, amíg egyikünket nem rettent meg a dolog, és még beszélni is képesek vagyunk róla, addig semmilyen mellébeszélés nincsen. A hogyan továbbról most mégse ejtsünk szót. A gondolat végén ugyanis hatalmas kérdőjel van, és kár lenne elszúrni a szépnek induló karácsonyi szünetünket azzal, ha netán mégsem ugyanazt gondoljuk. Visszatérünk hát gyorsan a barátzónába, hogy ugrassuk egymást. Elnevetem magam, sokkal csiklandósabb vagyok, mint ő, csak eddig ügyesen lepleztem. Felpattanunk, és kifelé menet gondolom át, amit kérdez.
- Ööö... nem! Nem akarom az újévet tűdőgyulladással kezdeni. Húzok valami melegebbet, aztán hozom a szenet. – Bólintok, és még zárásként nyomok egy puszit az arcára, hogy arra a pár percre is megmaradjon belőle valami, legalább a bőrének az illata. Azt hiszem túlságosan a bűvkörébe vont, még ha csupán barátilag szándékozott is. Visszasietek a szobámban, hogy átgondoljam a kinti szerkót. Lekapom a rövidnadrágot, és a cipőt is, hogy váltsak egy béleltebb hosszúra. Csizmát is felhúzok, itt azért jó nagy hó van. A póló fölé kapucnis pulcsi kerül, majd a hosszú sötét kabátom. A griffendéles sálamat is feltekerem, de sapkára, kesztyűre most nem lesz szükségem. A csizmám alja még nem havas, így beólálkodok a nappaliba, a család szerencsére máshol tartózkodik éppen. Ha a szemnek és szájnak való darabok kellenek, akkor legalább egy maroknyira szükség lesz, hiszen ezek igen apró darabok. Ott várom be a leányzót, nem tudom, hogy van-e hátsó kijárat.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-26, 22:24


Gerard & Lavender




*Együtt nevetek Gerard-al a megjegyzésén és csak vállat vonok. Csak akkora az önbizalmam amekkora még egészséges, azt amit mondtam kivételesen az ugratás kedvéért böktem csak ki, semmi más szándékom nem volt vele. Tényleg más most itt mint a suliban, kicsit szabadabbnak érzem magam, de ugyanakkor ez a szabadság be is határol. Nem szabhatok gátat az érzelmeimnek, de meg kell értenem azokat és amíg ez nem történik meg, addig nem lesz jó. Egyértelműbb volt minden a suliban, ugrattuk egymást, szerettük egymást feltétel nélkül mint barátok, néha a másikon csattogtattuk az ostort, de ez természetes. Barátok között is vannak viták, nem egyetértések amiket aztán megbeszélnek és túllépnek rajta. Mi is ezt tettük eddig, felhőtlenül nevettünk, bolondoztunk eszmét cseréltünk, olykor hevesebben mint azt kellett volna, de végül minden visszakerült a maga kerékvágásába. Most bonyolódik a helyzet, úgy érzem több mindent megengedünk magunknak a másikkal szemben, s talán ez a hiba. Bár így, ezt nem mondanám, de egyelőre nincs rá jobb szavam.
Az amit az apukájáról megtudtam nem bonyolítja a jelenlegi helyzetünket, egészen más oldala ez a barátságunknak, hülyén hangozhat és nem biztos, hogy értené, ezért nem is mondom ki, de talán jó ez így, hogy épp most bukott ki belőle. Persze egy kicsit rosszul esik, hogy nem bízott bennem annyira, hogy már korábban ne találjon rá alkalmat, de nem haragszom, inkább csak szomorkásabb a hangulatom.*
-Elhiszem. Jó, tudom, ez nem olyan téma amit könnyű elkezdeni. De talán a vidámságom átsegített volna ezen. Most már sosem tudjuk meg.
*Nem bántani akarom ezzel, el is mosolygom magam egy nagy sóhaj után. Most is van bennem egy nüansznyi ugratás, nem kicsinyítem le a problémát és a fájdalmát, de másképp nem tudom kifejezni magam, közölni, hogy végül is nem nagy bűn amit tett, és ne érezze magát emiatt rosszul. Attól azonban kicsit különlegesnek érzem magam, hogy másnak nem mondta el, én viszont már tudom és azt is, hogy el akarta mondani, tehát tervezte, de nem biztos, hogy az ő számára volt olyan alkalom. Nem az én hangulatom kell hozzá, hanem az övé. Jó, hát ezt sikerült magamban tisztázni. Elmondom a litániámat, kicsit fejmosásnak tűnik de ismerhet, ha belekezdek valamibe az sosem egy mondat.*
-Akkor együtt félünk. senkinek sem kell egyedül megbirkóznia a gondjaival, a félelmeivel, a fájdalmával. Az a szerencsés akinek van barátja, egy lelki szemetesládája, egy tükre amibe ha belenéz az igazat látja nem pedig hazugságokat.
*Egy pillanatra lehunyom a szemeimet amikor felkönyököl és megsimogat. Ez annyira jólesik, egészen más érzelmi töltése van mint eddig bármikor. A suliban inkább csak játékosan megcirógatott, most inkább vigasztal. Még ő vigasztal. Amit átélt, amit most megtudok, sokkal rosszabb mint amire számítottam. Banális baleset, csak azért mert szeretett volna meglepetést okozni, egy kis jókedvet és rosszat gondoltak róla. Most én simogatom meg az arcát, hálás vagyok amiért elmondta, a legszívesebben átölelném és jól megszorongatnám, ám nem tudom, hogy mit gondolna és hogyan hatna ránk. Még küzdünk ezzel az új helyzettel mindketten.*
-Köszönöm, és sajnálom, hogy ezt át kellett élned. de mindig egy kicsivel könnyebb lesz, ha pedig elakadsz, elmondod, oké?
*Remélem mostantól nem lesz több titok, sem elhallgatás és persze ez rám is vonatkozik. Érzem, hogy nem akar többet erről beszélni és én is úgy gondolom, most mindkettőnknek szüksége van egy kis bolondozásra, hogy visszabillenjünk a karácsonyi hangulatunkba.*
-Egyetértek.
*Most már mosolygok, ha ilyennek akar látni, nem tagadom meg tőle. Egy „Aúúú” azért még kiszalad a számon mikor oldalba bök, de természetesen visszakapja. Aztán magammal húzom kifelé a kuckómból. A tejet és a maradék sütit ott hagyjuk, öt perc sem fog eltelni és eltűnnek, a mi kis láthatatlan, szégyenlős házimanónk gondoskodik róla.*
-A nappaliban a kandalló melletti kosárban találsz szenet, én csenek a konyhából répát és egy lábost kalapnak. Hmmm…így akarsz jönni rövid nadrágban?


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-25, 12:54


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Hogy neked mekkora önbizalmad van... – Nevetem el magam, s bólintani kényszerülök. A valódi érzelmeinket nehezen mondjuk el, ahogyan ő is jelezte, hogy minden annyira kusza, én is bele tudnék szeretni, ha nem lenne minden ennyire bonyolult, az ugratásaink viszont tiszták. Mindig egymás mellette állunk mint az ikertestvérek, a legjobb barátok, és ezen semmi, senki nem változtathat. Ha véletlenül úgy alakulna, hogy nagyon belezavarodunk, akkor majd kibogozzuk. Ő maga mondta, hogy ne legyek türelmetlen, majd megoldódik ez is magától. Így hát rábízom magamat, a kedvéért akár lazáskodni is hajlamos vagyok, amíg nem akar teljesen megváltoztatni. Én ilyen vagyok, bizonyos tekintetben hajlamos csiszolódni, de mindent feladni? Azt soha! És most nem a lányok utáni hajkurászást értem. Azt már tudja, hogy mennyire szeretek vele lenni. Minden más pedig átgondolandó. Ahogyan kihúzza az ujjait a hajamból, mégis utánakapok, hogy a tenyerembe rejtsem, és csak azért egy puszit nyomjak rájuk. Azért, mert ennyire galád velem. Mindig rejtőzik némi cinkosság a szavaiban, és jól sejti, ezért szeretem. Anélkül hogy az érzést darabokra cincálnám, vele kapcsolatban szinte lényegtelen is, hogyan kéne definiálni azt, hogy szeretem. Mélyebben, mint bárkit, akkor meg mindegy, hogy miért, hogyan. Feltételek nélkül, és ez a fontos. Azt, hogy az anyukája beosztotta volna a napunkat, egyrészt megértem. A kislánya ritkán van otthon, pláne nem valami udvarlóval, biztosan dobog most az anyai szív, hogy végre ünnepelhet együtt a család minden tekintetben. Mégis hálásnak kell lennem Lavendernek, hogy képes volt kihúzni a nyakunkat a felügyeletből, mert bár az iskolában is sokat vagyok vele, az nem ugyanaz. Akkor óhatatlanul megvan a kisértés, hogy mások társaságát is keressem, ne akaszkodjak mindig rá, a karácsonyi bál óta ezek a szünetek mégis hihetetlen módon megrövidültek. Azt, hogy ennyire jó barátjának gondol, ténylegesen jó néven vettem, és lassan, hónapok alatt úgy összecsiszolódtunk, hogy elkezdtem figyelni az órarendjére. Valahogy kevesebbszer hagyom faképnél, ha éppen meglátok egy csinos, ismeretlen lányt, hiszen mit kaphatok? Pár óra hempergést? Itt a kis kuckójában együtt vagyunk, még ha rá is világít, hogy neki el kellett volna mondanom azt, ami meghatároz. Hiszen az alapján kedvelt meg, és most ezt tarthatja hazugságnak. Pedig nem az. Valami, amitől az vagyok aki, nem befolyásolja a kettőnk dolgát. Rá kell világítanom.
- Néha igen... Elhiszed nekem, hogy el akartam mondani? Csak még gyűjtögettem a gondolatokat hozzá. Te mindig olyan vidám vagy, és ez rám is kihat. Nem akarok a múltban élni, és gyötrődni, ezért is akartam továbblépni. – Valóban el akartam mondani. Csakis neki. A lelki társamnak, aki megért, aki megvigasztal, de nem akartam, hogy legyen oka a vigaszra. Nekem ez az életmód tökéletesen megfelelt az elmúlt öt évben, hogy nem kellett belegondolnom, hogy majd mi lesz holnap, végülis kinek ártok azzal, ha jól érzem magam egy másik lánnyal, aki ugyanolyan felelőtlen mint én? Ám Lavender más. Komoly, aki mellé komoly érzelmek dukálnak. Aki mellett én is átgondolom, hogy a többi lányt hogyan kezeljem. Egyértelműen jó hatással van rám. Sikerült hátradobnom magam, és amikor ő könyököl fel, akkor nem kapom el a tekintetemet. Az eléggé gonosz dolog lenne. Ha zavarban is vagyok, állom miközben beszél.
- Barátként sem akarlak elveszíteni Lavender. Tudom, hogy hülyeség. De az érzéseken szerinted ilyen egyszerű túllépni? Mi van akkor... ha félek? – Kissé röhejesen hangozhat az én számból, ami már annyi ajkat csókolt, s lényegében érzelmek nélkül, csakis a szórakozás kedvéért, falak mögé bújva. Mi van akkor, ha az, amit másoknak mutattam valóban hazugság volt? Mi van akkor, ha a barátom rávilágításával még ez az álarc sem fog menni? Akkor aztán végképp egyedül maradok, amíg ő talál magának egy kevésbé lelkibeteg, jó fej srácot.  Felkönyölök végül én is mellé, hogy végül megsimítsam az arcát, csak úgy éppenhogy. Nem igazán célzatot adva a mozdulatnak.
- Tartalak annyira. Öt éve karácsonykor apának nyoma veszett, és ahogy mondtam, anya azt hitte, hogy lelépett. Valaki mással. Három nappal később találtunk rá. Pálca nélkül télapósat akart játszani, lemászni a kéményen. Megcsúszhatott, és kitörte a nyakát. – Harapom be az ajkamat, elég komoly élmény volt végignézni, hogy az anyám az első napokban őrjöng, majd amikor megtudta az igazságot, nem csupán a gyász, az önmarcangolás is bántotta a lelkét. Míg én kiskamaszként végignéztem mindezt. És még mondja azt Lav, hogy erősebbek leszünk az ilyesmitől. És ha ő halna meg, úgy, hogy még ezt a kusza dolgot sem sikerült kigoboznunk? Nem tudom, hogy mit tennék akkor... Nyújtom a kezemet, érdekes, hogy ő húz fel engem. A kezét nem engedem el, csak adok egy puszit az arcára.
- Ne beszéljünk most erről többet, amíg itt vagyok. Mosolygósnak akarlak látni. – Bököm oldalba a szabad kezemmel, ám nem eresztem el. Ha már azt mondta, hogy örökké, akkor azt komolyan is gondolom. Mehetünk hóembert építeni.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-24, 08:57


Gerard & Lavender




-Ezért szeretsz.
*Vonom meg a vállam mosolyogva. Tudom, hogy banya vagyok vele, de ő sem szokott finomkodni amikor cukkolni akar. Egyszerűen ezt élvezzük a másik társaságában, nincsenek tabuk, nincsenek udvarias körök amelyek egészen más célt szolgálnak. Sokkal több mindent engedünk meg magunknak a másikkal szemben ebben a baráti kapcsolatban mint mások egy másfajtában. Néha jót mulatok rajta, mert irtó aranyos amikor férfimód kényeskedik, de aztán átvedlik igazi úriemberré és olyan hanyag eleganciával viseli az öltönyt, hogy csak lesek. Persze én azért jobban szeretem amikor lazább cuccok vannak rajta. Mit mondjak, nem lesz belőlem bankárfeleség. Kihúzom egy tincsemet az ujjai közül, már olyan érzésem volt, hogy meg fogja enni.*
-Köszönöm, ez megtisztelő.
*Én is sok mindenre hajlandó lennék ha róla van szó, csak alkalmam nem volt még rá, talán most a karácsonyi szünet alatt még jobban összecsiszolódhatunk. A barátság nem csak arról szól, hogy ismerjük egymás szokásait, jókat beszélgetünk és nem adjuk ki a másik titkait senkinek, feltételen bizalmon és megbecsülésen alapszik amiben sosem volt részem, de el tudom képzelni mennyire felemelő érzés lehet. Mi még nem tartunk itt, de szerintem jó úton haladunk. Tudom, hogy nem mond el mindent a hódításairól, de az nem érdekel, nem mintha nagyon sajnálnám azokat a lányokat akiket aztán faképnél hagy. Végül is egyiket sem láttam még kisírt szemekkel, így Gerard megúszta, hogy jól lehordjam mindennek, ellenkező esetben nem tette volna zsebre amit a fejére borítok.*
-Az egész napot együtt akarta tölteni velünk, hidd el, neki sokkal tételesebb listája volt a szünet idejére.
*Anya profi szervező, csak olykor elfelejti, hogy nem mindenki ugyanazt akarja mint ő. Szerencsére apa segítségével sikerült leredukálni a listáját az enyémmel kiegészítve. Kár is erre több szót vesztegetni, Gerard láthatóan meglepődött és megijedt, csak akkor ecsetelem neki a részleteket ha nagyon ragaszkodik hozzá, de akkor biztos egy infarktus. Nekem már az is bőven elég, hogy itt van velem, úgy éreztem az elmúlt hónapok során, hogy sok mindent megoszt velem. Olyan dolgokat is melyeket egy fiú nem szívesen ad ki, olykor még a barátjának sem, feltételeztem, hogy nem jutott elég idő arra, hogy az élete minden pontját kibeszélje velem, fordítva is így volt. Viszont én balga módon azt hittem, vagyunk annyira jó barátok, hogy a legfontosabb és legfájdalmasabb részletet elmondja. Jó, persze nem kellett volna azzal kezdeni, de mégis, biztosan volt már rá alkalom. beszélgettünk mi komolyabb témákról is a könyvtárban vagy a tó partján, ahol kettesben voltunk és nem hallotta volna senki. Mégis kimaradtam belőle. Hosszú ideig gondolkodom azon az indokon amit mondott. Ésszerűnek tűnik, ha valaki úgy érzi nem képes róla beszélni, elhallgatja vagy kerüli a témát, de nem mond olyat ami nem igaz.*
-Ugyan Gerard, nem attól leszel emberibb, hogy erősnek mutatod magad. Néha muszáj gyengének is lenned. A gyengeséged tesz később erősebbé. És pont előttem?
*Próbálom megérteni, _meg_akarom_érteni_. Talán az ő lelkének is jobb volt úgy, hogy azt mondta mindenkinek még él az apja csak sokat van távol. De hogyan gondolhatta, hogy ez nem fog kiderülni? Amennyit együtt vagyunk, esélyes volt, hogy előbb-utóbb rákérdezek, hiszen érdekel, ő is és a családja is, minden ami vele kapcsolatos. nem csak az, hogy mit reggelizett és melyik barna hajtotta el, ennél sokkal komolyabb dolgok érdekelnek. Nem gondoltam, hogy mindent tudok róla, de azt sem, hogy ennyire semmit. Talán ezt még megértem, elzárta maga előtt a fájdalmát, bár szerintem jobb ha fáj és megbirkózunk vele mint elódázni, félretenni, mert olyankor borul ránk amikor nem számítunk rá. Azt viszont egyáltalán nem értem amit ezek után mond. Most én könyökölök fel mellette és nézek a szemeibe,, ha nem hagyja addig forgolódom előtte míg nem sikerül elkapni a pillantását.*
-Ez most komoly Gerard? Azért nem akarsz senkihez kötődni mert félsz, hogy elveszíted? Ne haragudj de ez hülyeség. Azelőtt eldobnál minden szép emléket, hogy átélted volna? A veszteség csak egy állomás, előtte ott vannak a szép dolgok amik enyhítik a fájdalmat. Így….így magányos leszel egész életedben. Igenis el kell mondanod mindent, annak akiben megbízol, mert azért van a barát, hogy megoszthasd vele a boldogságodat és a fájdalmadat. Ha elveszíted, igen, olyan mintha kitépnének a lelkedből egy darabot, de azzal is erősebb leszel.
*Egy kicsit belelovaltam magam, mondhatni leszidtam Gerardot, de én így érzem, ez vagyok én és őszintének kell lennem vele, akkor is ha megbántom. Bér ez nem szándékos bántás, csak fel akarom rázni abból a rossz álomból amit magára erőltetett. Ha nem sikerül, sosem leszek több mint egy barát akit kedvel. Sosem fog hozzám kötődni sehogy, aztán szép lassan eltávolodunk egymástól és ezt nagyobb veszteségnek élnénk meg, mintha valaki más szakított volna el minket.*
-Na jó. ha úgy érzed szeretnél róla beszélni, én itt leszek. Elmondhatod hogy történt és mit éreztél. Nem erőszakolhatom ki belőled, de örülnék ha tartanál annyira, hogy megosztod velem.
*Elég volt most a szomorú dolgokból, bár ha kiönti a lelkét én végighallgatom, de az ő döntése kell, hogy legyen. Addig azonban tartanom kell magamat a tervemhez. Felállok és a kezemet nyújtom felé. vagy mesél, vagy kénytelen velem hóembert építeni. A többivel majd megbirkózom akkor ha egyedül leszek. Ahhoz, hogy megértsem át kell rágnom magam ezen az egészen és ez minimum egy álmatlan éjszaka lesz.*
-Gyere. Azt szeretném ha jól éreznéd magad amíg nálunk vagy. Egy kis kötetlen lazulás? Képes vagy rá a kedvemért? Mert muszáj, szóval vállald, mert van értelme.


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-23, 14:10


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Szögezzünk le valamit. Attól mert még az ágyban is kasmir pizsamában alszom, és maximálisan törekszem az eleganciára, volt már rá példa, hogy bepiszkoljam a kezemet. Igen ritkán, mielőtt még barátném azt hinné, hogy csatlakoznia kell bennem, finoman megrázom a fejemet, hogy ne lásson a dologba többet, mint ami. Többségében igaza van, hiszen ha sportolni támadna kedvem, akkor is a legdrágább márkás cuccokban teszem azt. Nem szándékozom kettétépné, amit a kapcsolatunk alapján hisz rólam, de pár hónap nem biztos, hogy elég volt arra, hogy tökéletesen kiismerjük még egymást, más az ökörködés, a barátkozás, most kezdődik a neheze.
- Mekkora egy banya vagy velem Lav...  – Nevetem el magamat, hogy aztán felkönyölve mellette megint elkezdjek játszani a hajával, beletúrni az aranyló csigákba, és elgondolkozva hümmögjek a frappáns válaszon. – A stílusérzék egyenlő lenne a tojáshéjakon járkálással? Igazad van, ha csak tehetem, megmaradok a luxusnál, a családom sokat dolgozott érte, nem hullott az ölünkbe, én is folytatom a munkát. Ha nagyon muszáj, mégis vállalom, de csakis olyan esetben, ahol látom értelmét. Mint esetedben.. – Végső soron mindent el szoktam mondani, tudja, hogy ha valami nagyon vadóc lányról van szó, akit be kell fűznöm, nem hagyatkozhatok a duplasoros királykék öltönyre, akkor bizony felöltöm a biciklis nadrágot, a kapucnis pulcsit, és ha minden összejött, akkor sikálom magamat órákon keresztül, úgyhogy a nagy meglepődésén mindössze vidámkodni tudok kissé. Nem megyek messzemenőkig a hódításaim részleteibe, megtanultam már nem fájdalmat okozni, mert még ha csak a barátom is, lány, aki lehet annyira öntudatos, hogy egyszerűen pofán vág, ha rosszul bánok egy lánnyal. Azaz bántam, manapság jelentősen megritkultak ezen alkalmak.
- Hogy érted, hogy többet akart? Miből akart többet?  – Itt az hiszem kezdem elveszteni a fonalat. Többet kéne együtt lennünk, vagy többet a családjával? Végülis mindegy, úgy látom, hogy Lav elég magabiztosan intézte el a dolgot, bármelyikről is van szó. Végül felfededem előtte a valóságot, amelyet nem szántam titoknak, mindössze... nem voltam elég erős, hogy elmondjam. Számomra a barátsága is rendkívül új, meg kell birkóznom vele, és bármennyire  is őszinte, olykor nyers vagyok, mindaz, ami ötödik éve meghatároz, nem olyan egyszerűen kezelendő információ, amit újkeltetű bizalmasomnak egyszerűen a képébe vágok. Valahogy megszoktam azt, hogy a csáberőm, szexepilem miatt a lányokon túl Lav is afféle pajkos rosszfiúnak tart, amibe nem is tudom hogyan férne bele az, hogy sajnáljon. Nem érzem azt, hogy rászorultam volna. Ha a barátom, ettől még van értelme az ő szívét is fájdítani?
- Nem tudtam, hogyan mondjam el. Egyszerűbbnek tűnt, ha mindig úgy látod, hogy erős vagyok. – Hajtom vissza mellé vissza a fejemet, hogy ne is kelljen rápillantanom. Hazugságnak fogja fel, pedig számomra könnyebb volt bezárkózni, nem is a saját érzéseimmel foglalkozni, csak élni a nagyvilágba. A fejem alá kulcsolom a karjaimat, és némaságba burkolózok. Esélyes, hogy többé már nem fog úgy bízni bennem, mint ezt megelőzen. De legalább tudja.
- Nagyon kedvellek téged... de kötődni valakihez, elmondani mindent...? Hogy aztán ahogyan anya is elvesztítette apát, ezzel nem tudtam sosem szembenézni. – Fektemben kissé oldalt pillantok, hogy értse, ezért a felületes kapcsolatok, a gyors továbbállás, a félelem miatt. Azonnali zárás mindenkivel, és ha nem érti meg azt, hogy mennyire komolyan veszem őt, hogy mennyi mindent elmondok neki, még mindezek ellenére is... Felületes vagyok, mert az akarok lenni. Úgy nem kell semmi másba belegondolni. Mégis itt vagyok vele, hogy eltöltsünk pár napot együtt... Nem azért, mert otthon rossz lenne. Úgy látom mindent kezd félreérteni.
- Nincsen más titkom Lav. Sosem nem volt, és nem is lesz. Te megismerhetsz, mert te más vagy. Anya először azt hitte, apa lelépett.. Hogy elment valami másik nőcskével. Talán az lett volna a jobb, mert most élne. – Most már csak azt várom, hogy mondja el, hogy mit szeretne. Én még ezek után is kimennék vele hóembert építeni, ha nem nyel le keresztbe. Csak derítsük ki, tud-e még barátként nézni rám.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-22, 09:54


Gerard& Lavender




*Biztos vagyok abban, hogy a mondatom után elfehéredik, vagy legalábbis kikerekednek a szemei, de nem ez történik. Gerard mindig meg tud lepni valamivel, és ez a mostani pont olyan. Felmerül bennem egy halvány pillanatra, hogy még annyira sem ismerem amennyire a mi kapcsolatunkban kellene, de elhessegetem. biztos vagyok abban, hogy majdnem mindent tudok róla. A lányok terén, a családja terén, a jövőbeli tervei terén. Nem is gondolok arra, hogy mindez az elkövetkezendő percekben úgy ahogy van, egy nagy szakadékban végzi.*
-Mocskos? Te? Mikor? Amire emlékszem az jobbára hajaz arra a sikolyra amikor egy lánynak letörik egy körme.
*Na, azért ez nem így van, de ő hozta ki belőlem a gonosz boszit. A jelen eset is mutatja, hogy korántsem ismerem annyira mint kellene, és ez valamiért felbolygat bennem bizonyos szálakat. Hogy ezek barátiak vagy annál többek, még nem tudom, de újak az biztos. az viszont egyáltalán nem jut eszembe és még csak halvány lehetőségként sem foglalkozom vele, hogy több minden van ezen kívül amiről nem tudok. Elvégre a barátom, és bízom benne, bízom abban, hogy ő is így tekint rám, ami maga után vonja a feltételen bizalmat. Nem is gyanítom, hogy van olyasmi amit még nem mondott el nekem, hiszen egy fiú, felnőtt férfi esetében általában a lányos dolgok a kényes téma, azokról pedig, hiszem én, az utolsó pillanatig tudok. Mert ő az én pillanataimról tud. Mindegyikről. Sosem titkoltam el előle semmit, hacsak a mostani érzéseimet nem sorolom a minden közé.*
-Betábláztam, de csak azért, hogy több szabadidőnk legyen egymásra. Anya többet akart, de úgy gondoltam az már kínos lenne mindkettőnknek.
*Még mindig, ezen a ponton jogosan, úgy hiszem a mi színjátékunknál, amit rövid úton lerendeztem, nem lehet más ami közbeszólhasson az ünneplésbe és a kötetlen szórakozás örömébe. De mégis van, csak amikor feltettem a kérdést, ami végül a kellemes percek halálát volt hivatott beengedni, nem tudtam a valóságról. Gerard újabb vallomása a padlóra küldött. Szó szerint. Odaragadtam a matracra. Csak az ajkaim nyíltak el, mintha mondani akarnék valamit, de hang nem jött ki a torkomon egy ideig. Küzdöttem az új információval és a saját érzéseimmel. Rá kellett jönnöm, hogy Gerardról annyit sem tudok, mint amennyit eddig feltételeztem. Amikor végre megjött a hangom, abban sem volt köszönet. nem lehetett.*
-Sajnálom…..ezt, _nem tudtam_!
*Talán vádként hangozhatnak a szavaim, de az is lehet, hogy így érzem. Azt hittem, Gerard már nem szolgálhat meglepetéssel, most kiderült, hogy mégis. Elvesztette az apját, pedig ehhez mérten még fiatal, abban a korban van amikor egy fiúnak szüksége van az apjára, mindennél jobban, pont olyan mint ha én veszítettem volna el az anyámat. Apát is szeretem, és az ő elvesztése is fájdalommal járna, de természetszerűleg az ő elvesztése másképp érintene. ugyanannyira fájdalmasan, de mégis másképp. Ami most fáj, az az, hogy az ismeretségünk és barátságunk pár hónapja alatt nem tartott érdemesnek arra, hogy ezt elmondja nekem. biztos vagyok abban, hogy nem könnyű ilyesmiről beszélni, annak ellenére, hogy én magam nem éltem át ilyen fájdalmat, de most ez épp olyan nagy.*
-Gerard. Miért nem mondtad el? Csak nekem? És édesanyád? Hogy viseli? Többet kellene vele lenned. Én….Ó!.....
*Többre nem is vagyok képes. A fenébe a karácsonnyal, ha Gerardnak ennyi fájdalmat okoz. minden bizonnyal rossz lehet neki hazamenni ilyenkor. Talán ezért fogadta el a meghívást. Ebben a szent pillanatban hirtelen minden más megvilágításba kerül. Mindent felülír.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-21, 08:36


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Ahogyan Lavenderrel vagyok, egyre inkább azt érzem, hogy az egy-egy állandó erotikapartnerrel való találkáknak semmi értelmük. Lehet, hogy eddig testileg megkaptam azt, hogy le tudjam vezetni a feszültséget, ám a gépeies, magától értetődő dolgoknak nem volt önbizalomnövelő hatásuk. Megerősítettek abban, hogy csakis azért kellek, mert netán jól kiműveltem a testemet, és ebben a korban bizony nem árt, ha az ember fia-lánya alaposan elengedi magát az ellenkező nem karjaiban. És mire volt jó? Időtöltésnek? Ezeknél még a sokszor érdekes módon elsült csábítási kisérleteim is jobbak voltak, legalább volt bennük némi izgalom. Ám ahogyan ezzel a lánnyal vagyok, tudom, hogy többet számít egy ölelése, kacaja, mint ahogyan többek között Sadie-vel voltam, eljátszva, hogy a barátnőm, hogy némi körítést adjak a dolognak. Vagy ahogyan egy már lejátszott korábbi vonalat ismét felmelegítve egy rámmosolygó lánnyal a folyosón, akinek még a nevét sem tudom, hogy aztán egy üres teremben találjuk magunkat. Amíg vele vagyok, egyre jobban érik a gondolat, miért is csinálom mindezt? Miért unom magam annyira, hogy hajtson valami, amivel be akarjam toldani a tátongó űrta szívemben? Vajon elmondjam neki a miérteket? Amelynek semmi köze hozzá, s akár a többi lányhoz? Talán felesleges lenne, nem kértem soha senki sajnálatából, még az övéből sem. Találkoztam már okos lányokkal, volt, hogy ki is oktattak, hogy bizonyos csábítási strukturáknak, hogyan, miért kéne megfelelnem. Mind okostojások voltak. Gondosság, odafigyelés nélkül. Hogy aztán elnevetgéljek a göndör-szőke barátnémon, aki olykor idegesítő, néha vihogós, de mindenek előtt nélkülözhetetlen. Nem számít, hogy ki vagyok, hogy nézek ki, ő mindig engem fog látni, ahogyan én is őt. Pár hónapunk alatt talán tudatosan, vadabbul is ugrottam fejest a kapcsolatokba, napi, heti rekordokat döntve, hogy ne kelljen komolyabban vennem őt, akivel csak összenéztünk a klubhelységben, és ahol eldőlt, barátok leszünk, nem szennyezve be mindezt holmi kósza, felületes próbálkozással. Talán felfigyelt volna rám. Talán kellettem volna neki. És mégis, tudtam abban a pillanatban, hogy ezt a lányt másnap is látni akarom, hogy nevessen az olcsó viccemen. Ha az enyém lett volna pár órára, mindez nem lett volna lehetséges. Mentünk volna a magunk útjára, hogy elmondhassuk; semmit sem jelentett. Így bonyolult beszélgetésekbe kezdtünk, ő maga kérdezte, hogy ki is volt a kis barna, akivel a bájitalszertárban tűntem el, s nem volt féltékeny, cseppet sem. Én magam lepődtem meg azon, milyen könnyen tudjuk ezt kezelni. Egy ideig. A karácsonyi bál környékén már sejtettem, kezdett tudatosulni, hogy ha ennyire fel sem merül bennem, hogy bárki mást hívjak... akkor nem is lehet kérdés, a barátom bizony nem csak hogy lány, nagyon is aranyos, gyönyörű lány, akivel kapcsolatban sokszor áltatom magam. Csodálkozik hát, ha azt mondom, ha minden más lenne, nem is lenne kétséges a szerelmem?
- Szoktam én mocskos lenni, olykor. Attól még szabad divatozni. – Nem fehéredem el, kiváncsian várom az elkövetkezendőket. Korántsem ismert még meg annyira a hónapok alatt, mint ahogyan azt sejti, és nem biztos, hogy minden ennyire szép velem kapcsolatban, mint hiszi. Bizony nálam is vannak csontvázak a szekrényben. Szinte szó szerint. Most az összebújásé a szerep. Ahogyan rám nézett, s kimondta; örökre, lassan leszűrhetem, hogy barátként gondol rám. Sosem tette azt másként. Nem azért vonja meg magától a fiúzást, mert én kellek neki. Nem az ő stílusa, hogy bárkié is legyen. Még vár, talán valakire, aki tényleg hozzá illik. Aki tökéletes. Addig jó vagyok valami pasipótléknak. Nekem is így kéne tennem, folytatni azt, hogy a nagytöbbségnek valahogy mégiscsak kelendő vagyok, és talán nem foglalkozni ezzel a butasággal. Elnyomom a feltörő sóhajt, amit a hajának illata vált ki belőlem...Őt átölelve sosem voltam még ennyire boldog, és szomorú egyszerre. Ha ő azt mondja, hogy mindez kusza, nekem, akiben megannyi érzés kavarog, ne lenne kusza? Sosem volt még semmi ennyire egyértelmű.
- Le fogunk menni, hogy ne bántsunk meg. Jó kis programterv, látom betábláztad a napunkat. Ez tetszik. Menjünk! – Bólintok rá, ő itt a házigazda, el is várom, hogy ennyire ötletesen találja ki, hogy mi is történjen velünk. Nekem mindez még új, szoknom kell még, el fog telni pár napban, amíg felfedezem a házat, megszokom a közeget, és már vége is szakad, túl rövidnek tűnik így elsőre, mégis életreszóló élménynek hiszem. Nem úgy tűnik, mintha máris indulni vágyna, a kérdése viszont talán először sápaszt el, amióta ismerem. Hazudhatnék. Mellébeszélhetnék.
- Karácsonykor az önkéntes konyhán dolgozom, amióta apa meghalt. – Mondom ki a véres igazságot. Eddig ha bárki kérdezett a szüleimről, ha róla beszéltem, csak annyit mondtam, hogy bankár, sokat van távol. Nem kívántam beszélni róla, még Lav-nek sem. De meddig kerteljek tovább. Azt hiszi, hogy pontosan ismer, még ezzel a koszolós dologgal is megviccel, pedig más az, ahogyan az ember az iskolában, munkában, vagy éppen a csábításnál viselkedik, netán vendégségben. Csakis a karácsonyi szünetet emeltem most ki, a többi jelen kérdésnél nem számít.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-19, 21:16


Gerard & Lavender




*Még nem keresem őt más fiúkban, de határozottan azt érezem, hogy ennek is eljön az ideje hamarosan. Az is igaz, hogy egyáltalán nem fantáziálok más fiúkról, jobbára a tanulás teszi ki az életemet, ha pedig nem tanulok akkor Gerard. Nem keresem másban, de egyre többet gondolok rá, bármit teszek felmerül a kérdés, hogy vajon vele ez hogyan menne. vele biztosan sokkal mulatságosabb lenne a dolog, mert vele minden sokkal mulatságosabb. Egész egyszerűen nem tudok nélküle elképzelni semmit sem. Ennek ellenére csak akkor fordult meg a fejemben egy csók lehetősége amikor felajánlotta, hogy eljátsza anya előtt a hősszerelmest. A mostani együttlétünkben azt hiszem még minden baráti, úgy érzem nem léptünk át semmilyen határt, ami után azt kellene mondanunk, hogy az igaz barátságnak vége és ez már valami más. Több, az igaz, mélyebb is, de ez nem szerelem. Gondolom. viszont egyre több olyan pillanat telítődik meg az érzelmeinkkel, melyek hajaznak a csöpögős romantikára.....és nem találom giccsesnek. Semmi nem történt közöttünk ami a szerelmesek között szokott, mégis annyira sszépnek és imádnivalónak találom a helyzetet, hogy korábbi szavam és ígéretem egyre több értelmet nyer. Örökké így maradnék, mellette ejtőzve, fogva a kezét és babrálva a haját.*
-Ó.....ó, hát jó. Nem akarok mindent megmagyarázni.....de akkor is...
*Észbe kapok, elhallgatok, mosolygok, majd látványosan lezárom a számat egy láthatatlan kulccsal és eldobom. Bár nem tudom miért, úgy sem használ, az én számat még bűbájjal sem lehet betapasztani, és ezt ő is tudja. Szerintem élvezi ha egy lány sokat beszél, mert ha velem van sosem hallgattat el és mindig figyel rám, akkor is amikor már századszorra mondok el valamit, úgy tud nézni, mint aki szomjazik a szavaimra. Ezért szeretek vele beszélgetni és ezért nem beszélgetek már más fiúkkal. Ő figyel rám, míg a többiek csak úgy csinálnak a harmadik mondat után. Már rájöttem, hogy bennük van a hiba nem bennem, Gerard mindig tudja hol tartottam éppen és mindig van válasza, véleménye, megjegyzése....és minden gondolatom körülötte forog.*
-Hidd el jó lesz. Csupa olyan dolgot fogunk csinálni amit te eddig nem csináltál. Például ezért leszel hihetetlenül mocskos.
*Megint ugratom, szerintem ezen a ponton fog elfehéredni. Vagy kikerekednek a szemei. Imádom amikor megdöbben, olyan mókás. Egy picit meg is emelem a fejem, hogy felé forduljak és lássam, a karommal a hajam alá nyúlok és az egészet a tőle távolabbik vállamra húzom, aztán vissza az ő vállára. Úgy fészkelődöm mint egy kiscica, jólesik csak még nem tudom mennyire tesz jót ez a kapcsolatunknak. Régen a szobámban apa vállára hajtottam a fejem és úgy néztem a mennyezetre varázsolt csillagokat, a mostani még csak testvéries helyzetnek sem mondható, de pont annyira nyugtat meg mint régen. Egy csomó jó szót tudnék mondani a most érzett állapotomra; biztonságos, örömteli, kényelmes, nyugtató....és szeretve érzem magam. Bármi is történik, biztos vagyok abban, hogy nem akarom a rossz végét.*
-Egy sztorinak kell, hogy legyen értelme, különben mi az értelme? Nem, nem tudok, mert értelmetlenek. van ez így Zserrrri.
*Magához húz, én meg élvezem. Soha nem voltunk még így egymással, ennyire közel és bizalmasan, arról győzködöm magam, hogy mindez természetes, hiszen ha lenne igazi, lelki barátnőm, vele is ugyanezt csinálnánk. Vagy majdnem. Együtt feküdnénk egymás mellett az ágyamban vagy az övében és néznénk a baldachin tetejét, miközben kibeszéljük a fiúkat, sütit rágcsálnánk és élveznénk a szabadidőt. na jó, a hajamat biztosan nem forgatná az ujjai között, legfeljebb megnézné, hogy nem töredezik-e a vége, viszont a puszi is oké, ha megkapjuk azt amire megpróbáltuk rávenni a másikat. Egy kis falazás, segítség a házi dolgozatban, ilyesmi. Szóval nem elítélendő a mostani helyzet barátilag.*
-Naná, hogy megjegyeztem, mert azt mondtad abból nem maradhatok ki. De anya piszokul kiborul ha nem megyünk le vacsizni, szóval mindezt azutánra kell tenni. Közös vacsi, aztán pihenés és mehetünk kirándulni a sötétben. De mit szólnál ha addig építenénk egy hóembert? Csak úgy kézzel, nem varázslattal. Van a konyhában sárgarépa, meg lyukas fazék is és persze széndarab is egy kosárral.
*Egy kis idétlenkedés még nem a világ, mi meg állandóan ezt tesszük, szóval nekünk fel sem fog tűnni mit csinálunk, anya pedig nyugodtan készülődhet a vacsorához. Mindez olyasmit is eszembe juttat amiről eddig sosem kérdeztem Gerardot, egyelőre maradok a vállán pihenve, nézve a csillagos mennyezetet és kíváncsian várom a válaszát az engem érdeklő következő kérdésre.*
- Mit szoktál csinálni amikor hazamész a suliszünetre?
*ezt még sosem kérdeztem meg tőle, mert nem volt rá alkalom, de a mostani kitűnő választás és tényleg kíváncsi vagyok rá.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-18, 20:50


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
  Talán valóban kissé keserédes drámáról van szó, de mégis úgy érzem, bizony a keletiek sokkal jobbak az érzelmek közvetítésében. Sosem látunk szexre utaló jeleket, még komoly érintések, csókok sincsenek, csak ajakérintés, és nagy ritkán egy-egy ölelés, vagy kézfogás. Mégis olyan komolyan átjön, ami történik, sokkal jobban, mintha nagyon is szenvedélyesek lennének. Valahogy... ebben érzek romantikát, még ha Lavender fintorog is egy cseppet. Nem baj, nem kell mindig tökéletesen egyetértenünk, viszont az nagyon számít, hogy mi mit érzünk egymás iránt. Valami igazán komolyat, amelyet nem lehet szavakba önteni. Manapság ha csak kinézek az ablakon, már akkor is ő jut eszmebe, hogy vajon hova csatangolnánk együtt, és attól tartok, minden erőm, amim van, csakis tőle, belőle merítek. Többször szoktam róla álmodni, pedig ez nem jellemző rám. A lányok jönnek mennek, egyik sem marad meg a tudatalattimban, a griffendéles pajkos lány még akkor sem tágít mellőlem, ha éppen alszom. Furcsa, nagyon furcsa, de akarom én, hogy ez az érzés átjárjon? Nem egyszerű átgondolni.
- Azt, hogy ez csupán egy történet, és ne akarj mindent megmagyarázni. – Ahogyan a tincseimmel játszik, gyengéden az arcomhoz húzom az ujjait, hogy belesimulhassak. Még mindig nem léptünk talán át egy határt a barátságon túl, vagy csak magamat győzködöm ezzel. Miért teszi ezt, és én miért? Azért, hogy aztán ha nem tudunk annyi időt együtt lenni, nagyon hiányozzunk egymásnak? Nem tudom, tényleg nem.
Bár semmit nem tudok arról, mi kavarog benne, nem tudom be egyszerűen a privát mézesheteknek. Az elmúlt időszakban is több olyan momentum ért, aminél fel kellett tennem a kérdést, ezt akarom? Nem inkább Lavenderrel hülyülni az aktuális lány helyett? Lehet, hogy nagyon elrugaszkodtam a valóságtól, és ahogyan kezdek rá tekinteni az kezd a hihetetlen kategóriába esni, és mielőbb le kéne állítanom magamat, mielőtt megijesztem, és azt hiszi rólam, hogy csak strigulaként gondolnék rá. Egy bejegyzésként a naplómban, hogy ő is megvolt.
- Nem szoktam kirándulni eljátszott szerelmem, de a kedvedért miért is ne... ? – Kérdezem pajkos fénnyel a tekintetemben. Én nem pusztán a barátságunkra értettem azt a bizonyos rabságot. Nem kívántam bekategorizálni, hogy milyen szinten szeretem őt, nem is tudnám most ezt meghatározni. Egyszerűen jó vele, ennek köszönhető a puszi is. Talán mindezzel tényleg elijesztem, és jogos lesz, ha az év végén lelépek a Gringotts-ba, mert vélhetően teljesen más fogalmaink vannak egymásról. Ellenben ahogyan a vállamra hajtja a fejét, kifejezetten megnyugtató érzés. Talán ezen a ponton kéne véget vetni a mai napig, ettől rosszabb már ne legyen.
- Én? Én vagyok türelmetlen virágszálam? Te akartál a sztorimnak is mindenképpen valami tartalmas, érdemi befejezést. Ez is egyfajta türelmetlenség, nem tudsz azonosulni az értelmetlen dolgokkal... – Húzom most kissé jobban közelebb magamhoz a vállát érintve, ha már ebben a pózban vagyunk. Ilyen közel lenni hozzá még barátilag is mindennél többet jelent nekem, mint eddig bármi is lányokkal kapcsolatban. Egyszerre megnyugtató, és inspiráló egyszerre. Valami olyasmi, amitől mellette tényleg Gerry lehetek.
- Éjszakai zabálásom... Miket meg nem jegyzel... Nagyon jól hangzik. A barlang különösen érdekel, menjünk már most, vagy még maradnál? Most rajtad a mesélés sora, én kifulladtam.





Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-17, 22:32


Gerard & Lavender




*Ha japán, ha nem, nekem nem tetszik mert számomra nincs értelme. Az egy dolog, hogy a művész mire szerette volna felhívni az emberek figyelmét, és egy ponton egyet is értek Gerard-al, de nekem akkor sem tetszik így. Ám van valami az egész magyarázatban ami megint csak felbolydítja a lelkemet. A szerelemnek nem mindig van értelme, csak megtörténik és kész. Talán Gerard nem pontosan ebben a sorrendben fogalmazott, de én ezt szűrtem le okosan az egészből. Szándékosan ezt a történetet választotta, vagy tök véletlen? Valamiért úgy érzem mindez ha kicsavarva is de ránk vonatkozik, vagy ránk is vonatkozhat. Az egészet nem elutasítóan fogom fel hanem rajtakapottan s ez azért jelent valamit, de még ki kell hámoznom a történetünkből, hogy mit.*
-Ez inkább tanulságos történet nem szórakoztató. Mit kellene ebből tanulnom? Hmmm?
*Akaratlanul is a tincseim közé tévedt keze felé mozdulok, de időben észre veszem magam. A suliban soha nem ért így hozzám, hülyültünk csak, ami a barátságba belefér, és ha úgy is látszott, soha nem volt ellenemre ha megbökött vagy a fenekemre csapott, visszakapta. Ez így volt jó, most mégis másra vágyom de a jó ég tudja miért. Gyengédségre és kedvességre. nem mintha az utóbbit nem kaptam volna meg tőle, de másképp. Sokkal könnyebb volt nem foglalkozni az érzéseimmel, mert azt hiszem nem is voltak igazán. Most meg elveszek bennük és nem értem magamat, nem értem őt sem. Valami megváltozott. Nem akkor amikor megérkeztünk, nem is előtte amikor átölelt és vigyázott rám a zsupszkulcsos utazás alatt, hanem itt az én kis kuckómban. Talán varázsa van a helynek és az hatott ránk, igyekszem elfelejteni és azzal biztatni magam, hogy ha lemegyünk vacsorázni, elmúlik. Ha máshol leszünk kettesben nem tér vissza, mert könnyebb nem foglalkozni azzal a káosszal ami most bennem uralkodik. A barátságunk elmélyült, ez több annál de nem hiszem, hogy köze lenne bármilyen hirtelen fellángoló, szívbéli érzelemnek. Egyszerűen csak egy új szintre lépett a barátságunk ahol a bizalom is elmélyül és természetes ha ilyenkor többet engedünk meg magunknak a másikkal szemben. Egy kicsit ki kell ebből lépnem és ezért kezdem el tervezni hova viszem amíg nálunk van. Tudom mennyire tisztaságmániás, pont ezért vázolom fel a legmocskosabb helyeket, pedig a legszebbekre akarom elvinni. Oda ahol én is boldog és felszabadult vagyok, ahol elfelejtem az iskolát és minden más nyűgömet, szeretném ha vele is ez történne, ha valami jó történne vele.*
-A kirándulásban nincs határ Gerard Warrington. Nincs öltöny, nyakkendő és lakkcipő szóval készülj fel Leo.
*Azt a véletlen elszólást is kezdem a padlás különleges aurájára fogni, de egy kicsit hagyom magam elringatni abban a tudatban, hogy örökké…barátok leszünk. Gerard az életem részévé vált és szeretném hinni, hogy fordítva is így van. Bárhol, bármikor és bárkivel is van, képes majd meggyőzni, hogy én is vagyok és létezem a számára. Ezt szerettem volna egyetlen szóval elmondani de Gerardra is láthatóan másképp hatott. Nagyot nyelek amikor megpuszil, és győzködöm magam, hogy baráti volt. Ennek ellenére örömmel hajtom a fejem a vállára, de mivel nem kell most a szemeibe néznem a zavartság nem annyira elviselhetetlen.*
-Miért kellene erőszakkal kibogozni? Majd kioldódik magától. Néha annyira türelmetlen vagy…..ó, igen, mint egy bohócé amelyik a ládából ugrik ki és bólogat.
*Nézem a csillagokat a padlás mennyezetén és azon merengek mi lenne ha a mostani együttlétünk igazi lenne. Mármint ha nem barátokként…..de aztán ezt sürgősen el is hessegetem. Mégis ott fekszem a vállán és érzem, hogy szorosabban ölel magához és ettől hevesebben ver a szívem. Míg ő kérdez, néhány lopott sóhajjal próbálom lecsendesíteni és persze nem megy. A figyelemelterelés azonban remekül működik és már azt tervezem megint, hogy hova megyünk legközelebb. Azonban nem viccelődöm el.*
--Van az erdőben egy szép tisztás, patakkal és egy kis barlanggal. Odabent csodás kék fényű kövek alkotják a falat. És gondoltam a te éjszakai zabálásodra is, szóval a ház mögötti gloriett kitűnő lakomázó hely, csak sok takaró kell. Gondoltam megvárjuk míg a szüleim visszavonulnak, te hozod a takarókat én meg csenek kaját. Mit szólsz?
*Nem kevésbé meghitt hely egyik sem az biztos. Vajon miért gondoltam, hogy jó ötlet?*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 271

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-16, 21:48


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Nagyjából végére érek a kis történetnek, amelyről úgy látom kedvenc barátném arcán, hogy állandó meglepetésekkel tudtam szolgálni, még a végét illetően is. Erre kapom a legnagyobb fintort, ám nem véletlenül meséltem ezt. Annyira gunyorosan említette a csöpögős romantikát, hogy csakazért sem valami olyasmit meséltem neki. Mélyre kellett nyúlnom, hiszen rengeteg történetet, könyvet, filmet ismerek, és ki akartam választani a leginkább frappánsabbat, amivel esetleg meg tudom hökkenteni. Ahogy látom, nagyon is sikerült. Kényelmesen helyezkedem el az ölében, véletlenül még a lábát is sikerül megsimogatnom nem túl tolakodó jelleggel, hogy ennyire elkényelmesedve a karjaiban, kötöttségek nélkül, úgy, hogy bízhatunk egymásban.
- Ez egy japán művészfilm. Legalábbis a harmada, merthogy három történet van felfűzve, most a másik kettővel nem untatlak. Tudod a szerelemnek nem mindig van értelme, és pont erre hívja fel a figyelmet a szerző, hogy a tetteidet nem magyarázhatod. Megtörténnek... és csak kész. – A tincseire téved az én kezem is, miután felültem, és most egymás mellett elemezzük a művet. Barátokként ez valahogy belefér, ám akkor miért van olyan érzésem, hogy kiváncsi volnék a finom bőrre, amely az arcát fedi? Az iskolában nem vagyunk azért ennyire közvetlenek, komolyabb érintkezésünk arra terjedt ki, hogy a fenekére csaptam, így utólag már nem is értem, hogyan tehettem, hiszen csakis gyengédséget, figyelmet igényel. Talán ezzel egy kicsit távolságot akartam tartani, de be kell látnom, inkább magamhoz ölelem, mintsem macsó lépésekkel holmi tárgyként kezeljem. Mert hülyülni jó ugyan vele, de ha látom rajta, hogy rosszul esik neki az, ha puszta felvágásként játszom a férfit... az bizony nem hülyülés. A nagy büdös helyzet az, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz, amivel sikeresen kezdem bebizonyítani számára is, hogy bizony bámulatraméltó barátságunk nem állja ki az idő próbáját, ha máshogyan is tekintünk egymásra. De mi is a barátság nő és férfi között? Valami olyan szimpátia, amit csak elmélyíteni, vagy felbontani lehet, nem marad meg azon a szinten, ahol egykor elindult. És valljam most magamnak is, hogy azon túl, hogy gyönyörű, és izgalmas, mindig megnevettet, gondoskodik rólam? Ha ránézek, nem magamat látom a szemében, hanem elveszek benne. Így hogyan tudnék bűntudat nélkül csak a barátja lenni. Mégis meg kell próbálnom, hiszen így hívott, nem tehetem meg azt, hogy kisérletezem rajta a családja körében, ahonnan menekülni sem tud. Talán majd egyszer megbeszéljük mindezt, semleges terepen, ahol nem kell megvívni a harcot, hogy vajon zsákutcába jutottunk-e vagy sem.
- Azért ne vidd túlzásba. Tudd, hogy hol a határ kisoroszlánom. – Látom az arcán a vágyrózsákat, hogy máris elképzel engem valami kalandtúra közepén, amit a fizikumomból kiindulva akár még bírhatnék is, de a tisztaságmániám... ott már lennének gondok. Aztán a csiklandozás végeztével mégiscsak sikerül egy olyan pillantást vetnünk egymásra, amellyel én még senkit sem illettem. Most nem volt helye a viccelődésnek, szinte kimondtunk valamit, ami mindennél többet jelent, ösztönösen fogalmaztuk át, hogy ne legyen olyan rémisztő, mégis az örökké... feléleszti a romantikus énemet, amelyről eddig úgy véltem, hogy pusztán panelekből felépíthető csajmágnes stratégia. Viszont az, hogy el is pirulok, az már hatalmas baklövés, és az, hogy nem műmosolyt villantok, hanem idétlen kisfiús vigyor lesz belőle, az már nem is tudom, hogy miből születik. Végül aztán nyomok egy puszit a gödröcskés pofijára, hogy teljesítsem a kívánságát, ami a boltozatot illeti.
- Akkor hát ezt sem tudom megmutatni neked? – Csóválom a fejemet, és átölelem a vállát, hogy akár oda is hajthassa a fejét az enyémre. Egyszerűen nem tud érdekelni, hogy mi történt korábban, hogy ki mit mondana rólunk, a másik kezemmel továbbra is fogom az övét, legalább nem kell egymásra néznünk, ami túlságosan visszahozná az előbbi zavart.
- Látod ezért is mondom, hogy... főleg te is kuszának érzed ezt az egészet. Bárcsak tudnám, hogy hogyan bogozhatnám ki.. A vigyorod a legédesebb te bolond. – Megszorítja a kezemet, míg én még szorosabban vonom magamhoz, és felszakad a mellkasomból valami furcsa sóhaj, amely a mindig megszokott tökéletes pasi álcámnak a szó szerinti összetépése.
- Mi lesz majd a következő állomásunk Lav? – Kérdezek rá, hátha egy kicsit el tudunk vonatkoztatni, ha tovább mutatja a birtokot.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona 2015-02-15, 17:35


Gerard & Lavender




*Amikor először beszélgettünk erről az egész karácsonyi meghívásos vendégségről és anya túlzott gondolatairól, Gerard annyira lelkes volt, azért is, hogy majd ő segít és „behálózzuk” anyát. Felrémlett bennem annak a lehetősége, hogy szándékosan olyasmibe keverjük magunkat amit egyikünk sem akar és igen, ezért féltem az egésztől. A megérkezés óta most először érzem annyira kellemesnek azt, hogy kettesben vagyunk, hogy az már tökéletes. Nincs bennem félsz, és bármit megtehetünk amit csak akarunk, nem lesz kellemetlen és ránk erőszakolt. Átölel és nem érzem „kötelességnek” tisztán baráti, mert nem hajt minket a muszáj. Egyszerűen jó. A történet viszont nem. Ezek szerint menthetetlenül romantikus alkat vagyok. Beletúrok a tincsei közé mikor a fejét az ölembe hajtja és én is elmarok egy sütit amikor ő, s közben a fiún és a lányon töprengek…és felháborodom.*
-Hol olvastasd ezt a „semmi értelme” sztorit, valami mazochista almanachban? Ha megtalálták egymást, emlékeznek mindenre, végre összeborulhatnak és csókolózhatnak felhőtlenül, mi a fenének kell megölniük magukat? Örülnének, hogy minden rendbejött. Én egyébként Rómeót és Júliát sem értettem soha, de mindegy. Én biztos, hogy örülnék az életnek a szerelmem mellett és megpróbálnám újra felépíteni.
*Na igen, az sem vigasztal, hogy Gerard azt mondta okos vagyok, mert szerintem nem igaz. Ha okos lennék, kitaláltam volna a történet végét. A simogatás azonban a történet felett érzett tanácstalan mérgemet is elsimítja. Mélyet sóhajtok és magamba szívom az újabb és tetszetősebb hangulatot. Barátok vagyunk, ennyi még megengedhető, hiszen másképp nem tud vigasztalni, igaz? Most tényleg így van, vagy csak magamat győzködöm? Nem, még nem gondoltam túl ezen a szüneten, most csak most van, mi ketten együtt és van időnk bőven megbeszélni mindent. Végül is még mindig ismerkedünk egymással, hiába tudom, hogy milyen amikor rosszkedvűen ébred reggel, vagy piszkálódós hangulatban van, vagy épp a kegyes nagylelkűben, nekem mind tetszik mert mind ő. Tudhattuk, sőt, tudtuk, hogy kettesben lenni sok mindent felhoz majd a felszínről, megbirkózunk velük. Főleg azok után, hogy tisztáztuk a határokat. Bármit megtehetünk, mert önmagunk maradunk, nincs színjáték, csak az ami jólesik.*
-Helyes, köszönöm. Olyan mocskosak leszünk mint a malacok. Lesz időd fürdeni a végén.
*Máris tervbe venném a dolgokat, a kis erdőt nem messze a házunktól, a patakot és a barlangot, esti beszélgetésnek pedig ott a ház mögötti kertben a gloriett. Az a könnyed játék amibe belekezdtünk mindegyik tervezett helyen véghezvihető, de leginkább csak vele szeretnék lenni, akár némán nézve egymást, hogy megjegyezzem minden arcvonását. Nem rég vagyunk barátok, de olyan kevés időt kaptunk, ha ő elmegy az iskolából, velem mi lesz? Talán nem kellett volna ennyire előre gondolkodnom, de megtettem és ez hozta ki belőlem azt a furcsa választ is, ami a legmesszebbmenőkig igaz volt. Ezzel viszont sikerül Gerardot is zavarba hoznom, ami viszont engem lep meg. Jött már zavarba egy-egy megjegyzésemtől de akkor tréfával ütötte el a dolgot vagy frivolan visszavágott. Most csendben marad és mintha kerülné a tekintetem. Jó, akkor ilyet többé nem mondok, talán túlment az nem rég húzott határokon. de ha egyszer így érzem……inkább keresek más témát, a csillagos ég pont megfelelően el tudja terelni a gondolataimat az iménti bakiról.*
-Ühüm, szeretném. Kislánykoromban apa varázsolt csillagokat a szobám mennyezetére, úgy tanította meg a csillagképeket.
*Amíg el nem kerültem a Roxfortba, rengeteg időt töltöttünk együtt apával, anyával és hármasban is. Talán Gerardnak ez ismeretlen, de épp ezért szeretném ha itt lenne velünk egy kicsit. Ezzel a kis családi történettel belevonom a családunkba és tetszik a gondolat. Csak nézem a csillagokat és egyre boldogabb vagyok. Amikor megfogja a kezem, barátinak akarom érezni a gesztust, mert barátok vagyunk. Bármi mást is érzünk bele az azért van mert nem a megszokott környezetünkben vagyunk. A mi megszokott környezetünk az iskola és a birtok és Roxmorts. Tehát ha el is gyengülünk az csak a barátságunkat erősíti és amikor visszamegyünk az iskolába, minden a régi lesz.*
-Tudom. Látom rajtad. Nem véletlenül vigyorgok ha veled vagyok. Nekem is jó veled.
*Ez ugye nem úgy hangzott mint egy szerelmi vallomás? Beleharapok az alsó ajkamba és meredten nézem a csillagos eget. Észre sem veszem, hogy megszorítom a kezét, csak a szívemre tudok figyelni ami tamtamot ver. Jó lenne tudni miért tulajdonítok ennek az egésznek akkora jelentőséget.*
-Szép ég. Kitalálom. Augusztus közepe.


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Türkiz mező - Lavender otthona

Vissza az elejére Go down

Türkiz mező - Lavender otthona

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Mezőségek
» Mezőség #1
» Mezőség #3
» Palmwoods - a jövő hírességeinek otthona
» Shan és Wade otthona

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-