Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb




ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 13:55
Megan Smith

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 13:20
Tim Roberts




A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Jacob Troops
 
Gina Accipiter
 
Kieran O'Byrne
 
Megan Smith
 
Christopher Graves
 
Adam Jericho
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Shanna Griffin
 
Statisztika

Összesen 595 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Melissa Greenwood

Jelenleg összesen 39886 hozzászólás olvasható. in 3514 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Valahol Írországban (mese helyszín)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Marianne Beawer
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 29

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-05-31, 20:26




Sosem hátrálunk meg!

[You must be registered and logged in to see this image.]


Azért szó se róla, bármennyire is kemény vagyok, sikerül fellélegezni, amikor végre úgy fest, hogy jobb a helyzet, amikor megjönnek az aurorok és van aki védi a hátunkat, amikor már elengedhetjük magunkat végre és talán tényleg nem kell az utolsó leheletünkig harcolni és talán tényleg nem itt ér majd a vég. Csalódás lenne... nekem is, az anyámnak is, hiszen nem erre nevelt, nem arra, hogy ilyen könnyen adjam magamat, hogy ilyen könnyen legyőzzenek és most nagyon úgy fest, hogy esélyünk sem lenne, ha nincs a felmentő sereg. De szerencsére jönnek, és immár más támogatásával sikerül lábra állnom, miután a durvább sebeket ellátták. Innentől már inkább csak figyelem azt, hogy pontosan mi is történik, rá hagyom a munkát a jelenleg jobb állapotban lévő kollégákra. Nem azt mondom, hogy hozzáértőbbek, de jelenleg ők azok, akik igazán tehetnek is valamit, míg én... csak megpróbálhatom túlélni ezt az egészet.
A tűz terjed, de az épületben csak, hogy végre eltüntessen innen mindent, ami gonosz, ár rossz, hogy olyasmi is a süllyesztőbe kerül, ami fontos lenne, hiszen jó néhány iratnak is búcsút mondhatunk. Szomorú... ez a része tényleg az, mert ki tudja, hogy nem működik-e bárhol hasonló intézmény. Ennek tényleg mindenképpen utána kell járni, de most nekünk egyelőre két kórházi ágy kell majd, hogy felépüljünk, mostanában ugyanis határozottan sok volt már a veszélyes helyzetekből. Kész csoda, hogy sikerült a mostanit túlélni, miközben még az előzőn is alig lendültünk túl. Kemény volt... nem is kicsit.
- Gyönyörű... - ezt még én sem tudom megállni, hogy ne mondjam ki suttogva, ahogyan figyelem az ég felé szálló végre felszabadult lelkeket. Na igen, e miatt volt értelme annak, hogy ezt az egészet végigszenvedjük, még ha iszonyatosan nehéz is volt, de sikerült, segítséggel, de sikerült. Most már nem teszek mást, csak hagyom, hogy a nő engem és Nicolast is elvigyen innen. A srác kap még azért egy fáradt mosolyt. Lesz mit átbeszélni, de ráérünk még erre akkor, ha már mindkettőnket tényleg teljesen rendbe tettek, és már egyikünknél sem áll fenn a veszélye annak, hogy elvérzünk, vagy ki tudja, hogy a most történteknek nincs-e valamiféle maradandó, vagy hosszútávú következménye. Kell az a kivizsgálás.

//Kösziii! Nagyon szupi volt a mese, tényleg érdekes és izgalmas, szóval nagyon tetszett, pont ennek a két karinak volt kitalálva, szóval le a kalappal és tényleg remek volt! szeretlek //


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 414

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-05-24, 20:42

Az elátkozott kastély


[You must be registered and logged in to see this image.]A felmentősereg még éppen időben érkezik, még nem történik meg a tragédia, de amit látnak, az láthatóan meglepi őket. Nem éppen erre számítottak, de azonnal észhez térnek és ketten Marie-ék segítségére sietnek, így ahogy Nicolas gyomrából eltűnik a penge, az egyik auror azonnal gyógyításba kezd. Eleinte mindenféle átokkal próbálkoznak, nem gondolva a tűzre, de ahogy Nic megszólal, máris felhasználják a kapott információt, így a szoba egyre több helyen kezd el égni.
- A temetőt? - kérdez rá az egyik férfi megdöbbenten, majd biccent, nem kérdez többet. Az egyik szellem gyermek, egy kisfiú lassan odalebeg hozzá és még pár szóval jelzi, hogy mit kéne tennie azért, hogy lelkük kiszabadulhasson e helyről. Mivel a tűz egyre jobban terjed, így hamarosan a két auror, akik Marie és Nic mellett vannak, finoman felsegítik őket, majd elkezdik kivezetni őket erről a helyről, míg az utolsó, a legidősebb, az irányító befejezi a küzdelmet. A vérzések egyébként elálltak, a további gyógyításra pedig máshol kerül majd sor, most nincs rá idő, így sietnek ki a kastélyból, miközben odabentről hangos sikolyokat hallani, a tisztító tűz pedig végigsöpör az épületen, mintha a purgatórium volna.
Mind a hatan épségben érnek ki a kastély elé, ahol az előre siető auror már az összes csontvázat kiszedte a sírból, a szellemek pedig mint valami gyönyörű fény, úgy emelkednek fel az ég felé, majd tűnnek el néhány másodperc alatt. Különleges ez a látvány, semmihez se fogható. A tűz nem hatol ki az épületből, az aurorok nem engedik, de az biztos, hogy az összes ott rekedt lélek fel fog szabadulni vagy éppen el fog pusztulni.
- Ezeket a papírokat találtam. - adja át a parancsnoknak az egyik auror azt a vastag mappát, amelyet Nic-ék is láthattak az egyik helységben. Információk vannak benne a kísérletekről és azokról, hogy kiket tartottak odabent fogva. Sajnos sok irat odaveszett, de talán a későbbiekben majd rálelhetnek.
- Rendben van! Őket vigyék a Szent Mungóba! - adja ki a parancsot a diákok felé fordulva, majd ez után még hozzáteszi. - Ha felgyógyultatok, majd beszámoltok arról, amit itt láttatok. - és ezzel biccent is feléjük, majd már az épület felé is indul, hogy eloltsa a tüzet és körbenézzen ismét odabent, hátha még maradt ellenség.
- Induljunk! - szólal meg egy fiatal nő, aki Marie-t fogja, majd ez után ér hozzá Nicolashoz is, kik megérezhetik az ismerős húzást, hamarosan pedig már a kórházban is vannak. Ott pillanatok alatt kapnak segítséget, a küldetésük véget ért! A fiatal auror nő még beszél pár szót az orvossal, de a két diákot egy-egy ágyra fektetik, majd nemsokára már kezelésbe is veszik őket. Úgy tűnik, hogy ők lettek kiválasztva erre a feladatra, hogy segítsenek a kastélyban rekedt lelkeknek és tökéletesen végre is hajtották a feladatukat, az aurorok pedig bizonyára nagyra értékelik majd ezt a tettet, meglehet, hogy az aurori pályájukat is nagyban elősegítette ez a kis kaland, már biztos, hogy nem fogják teljesen zöldfülűként kezelni őket.

//Köszönöm szépen a részvételt és a türelmet, a mese véget ért, remélem, hogy tetszett és élveztetétek. Smile Igyekeztem izgalmas szituációkat adni nektek, hiszen mégis csak két aurorpalántának szólt a mese. Smile

Astrid//


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicolas McCaine
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 131

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-05-07, 21:21




Marienne & Nicolas
[You must be registered and logged in to see this image.]

Most aztán szidhat rendesen Lio és Sarah, hogy csak sikerült elérnem, hogy szüleim nyomdokába lépve itt leljem ki a lelkemet, harc közben. Nem tud izgatni a dolog. Astrid már átvette a család irányítását, nekem pedig az volt a célom, hogy minél többeket megmentsek, akár a saját életem árán is. A gyermekek ugyan már halottak, de a lelküket még fel lehet szabadítani. A sajátomban érzem Marienne kezét, oldalt pillantok, ebben minden benne van, akár pár is lehettünk volna, csak mindketten túl dacosak vagyunk, hogy feladjuk. Megszorítom hát a kacsóját, majd vigyorogva belenyomom a pálcáját, jöhet az utolsó menet, remélem egyszerre kapjuk be a halálos csapásokat, mert nincs kedvem ahhoz, hogy egyikünk is lássa a másikat eldőlni. Majd valaki értesíti a lányokat, úgyhogy nincsen miért aggódnom. Ennyire önző lennék? Nem tudom. A testvérük vagyok, túl sokáig vigyáztam már rájuk, nem tehetem egy életen át.
Fél térden osztom a halált, és majd meg süketülök, ahogyan a detonáció érkezik, és vele együtt az aurorok. A lány szabad kezét szorongatom, közben szorgalmasan robbantok, és lángnyelveket pattintok ki a pálcámból, most már egyértelmű, hogy mi a megoldás, hamarabb kellett volna odaadnom Marie-nak a varázseszközét, azt hittem egyszerűbb dolgunk lesz. Az auroroknak nem nézek hálásan, végülis az a dolgunk, hogy összetartsunk. A falon azért meglepődök, és ahogyan tudok szusszanni egyet, az utolsó erőmmel harsogom oda. – Tűzzel a mocskokra. A kinti temetőt forgassátok fel, hadd menjenek haza.. – Ezzel egyértelműsítem, hogy két szálon kell folynia a történetnek, mi már csak arra vagyunk jók, hogy plusz két főnként csökkentsük a konkurenciát. A gyomromban figyelő tőrt már kihúztam, de jobbnak éreztem úgy, ha nincsen bennem a hideg acél, még ha így el is vérzek. Így vagy úgy, de vége lesz lassan...




[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♠ This is our destiny



Ki vagy?
S honnan ismersz?
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marianne Beawer
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 29

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-04-24, 21:39




Sosem hátrálunk meg!

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem áll valami jól a helyzet, sőt kifejezetten pocsékul állunk. Igazság szerint még csak abban sem vagyok teljesen biztos, hogy van esélyünk arra, hogy kijutunk innen. Főleg amikor Nicolas mellém esik már végképp esélyét sem látom arra, hogy sikerülhet. Erősen vérzik, ahogyan én is, és egyáltalán nem meggyőző az, hogy egy kés áll ki a gyomrából, elég csúnyán. A pálcám nincs meg, így aztán a varázslatokat teljes mértékben rá hagyom, én inkább csak próbálom összeszedni magam, vagy inkább kitartani. Nem tudom, hogy miben reménykedem, hiszen a szellemek nem segítenek, mármint a gyerekek. Még ha akarnának se tudnának, ez látszik, hiába lebegnek körülöttünk. Az már csak szimpla ösztönös reakció, hogy megfogom Nicolas kezét. Rossz a helyzet, és ha már itt a vége, akkor legalább együtt vagyunk. Én csak anyát hagyom hátra, hiányozni fog, ahogyan én is neki, de... nincs mit tenni, nem lehet minden tökéletes. Csalódni fog bennem, mert nem tudtam megoldani, ez a legrosszabb az egészben. De Nicolasnak ott a családja, a testvérei, az ő helyzete sokkal rosszabb, mint az enyém, és... ezért fogom meg a kezét, mert megrázó, hogy itt a vége.
Nagyjából ebben a pillanatban érkezik meg a felmentő sereg. Megrezzenek, amikor a robbanás megrázza a falakat. - Tűz! Csak a tűz pusztítja őket! Nick... csináld tovább, ha bírod még, már nincs sok hátra. - nem engedem el a kezét, hátha ezzel is tudok neki még esetleg erőt adni, ha csak lelkileg is. A pálcám sejtelmem sincs, hogy hol van, jó eséllyel valahol a földön, vagy eltették, nem tudom, de meg lesz majd. Egyelőre próbálom átvészelni ezt, próbálom túlélni a dolgot, mert mást amúgy sem tehetek. Tartom magam, és Nick addig is szórhatja a tüzes varázslatokat, no meg a többi auror is, remélhetőleg képesek tenni azért, mert eltűnjön végre innen minden rémség. A gyerekeket akkor fel tudjuk szabadítani. Ez a hely pedig... remélem, hogy a földdel lesz majd egyenlő, mert amiket itt tettek, az komolyan valami rettenetes. Az biztos, hogy utána kell járni van-e bárki, ekinek ehhez köze volt és esetleg még nem kapta meg azt, ami jár neki, mert... csak úgy nem lehet annyiban hagyni, rémséges dolgok történtek itt!


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 414

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-04-19, 16:50

Az elátkozott kastély


[You must be registered and logged in to see this image.]Úgy tűnik, hogy hiába találnak egymásra és szabadul ki a szőke hajú aurorlány, az ellenfél túl erősnek bizonyul. Többen vannak, mint ők, ez tény és való, de mégis csak muglik, viszont sajnálatos módon az egyszerű fegyverek nem ártanak nekik, csak néhány percig tartóztatják fel őket. Az ágy természetesen eldől, amikor azt Marie mozdítja, de sajnálatos módon még így is eléri egy támadás, melynek hatására a lány vállába kerül egy éles penge. Szerencsére amíg a kés benne van, addig nem vérzik tovább, Nic pedig képes tovább harcolni. Ahogy a tűz eléri az ellenfelüket, úgy kiáltanak fel, majd tűnnek el... örökre. Mivel több támadása sikeres, így elég rendesen pusztítja azokat, akiknek végleg halniuk kell, de sajnálatos módon még ő se tud mindenre figyelni, hiszen védi egyben a lányt is, így érkezik meg gyomrába egy tőr, mélyen, fájóan...
Talán itt lenne a vég? Több orvos és nővér már eltűnt a tűznek hála, így most, hogy már kevesen maradtak, a szellem gyermekek is meg mernek jelenni, méghozzá az ajtóban, egymás mögött, miközben figyelik, miként kerítik be az auror párost egykori gyilkosaik. Lassan indulnak közelebb, de sajnos ők nem tudnak harcolni, így bár láthatóan próbálnának segíteni, feléjük nyúlnak, de hasztalan minden...
Ekkor éles robbanás rázza fel a falakat, az orvosok még mielőtt bevinnék a végső támadást, azonnal felpillantanak és a következő pillanatban jó messzire repülnek Marie-től és Nictől. Úgy néz ki, hogy megérkezett a felmentősereg, valakik rájöttek, hogy csak úgy szó nélkül eltűntek és sikerült rájuk találniuk. Négy auror - két férfi és két nő -, siet be, zavarodott tekintettel nézve körbe, hogy mi történik, de úgy látszik, hogy ők se számítottak arra, hogy nem teljesen emberi lényekkel kell majd küzdeniük.
- Mi történik itt? És miért nem döglenek már meg? - kiált az egyik 40 év körüli nő Nicék felé, segítséget várva tőlük, hogy legalább magyarázzák el, mi történt, hogyan pusztíthatják el őket. Négyen vannak és képzettek, így szerencsére sérülést nem szereznek, sőt, ketten még a diákok köré is felhúznak egy védőfalt, nehogy újabb támadás érje őket, bár ahogy meglátják a szellem gyermekeket, némileg az ő arcuk is elfehéredik. Talán kezdik sejteni, hogy mi ez a hely. A pajzson belül a két legfiatalabb auror odasiet Nic-hez és Marie-hez, hogy elkezdjék a gyógyításukat, még mielőtt túl sok vért veszítenének, addig a másik kettő folytatja a harcot, de szükség van itt a diákokra, hiszen a tudás az ő kezükben van, ők tudják, mivel lehet végezni ezekkel a lényekkel, ahogy azt is, hogy a szellem gyermekek mit akarnak. Talán megmenekülhetnek, ha nem adják fel, ez egy utolsó hajrá a győzelemért.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicolas McCaine
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 131

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-04-10, 21:48




Marienne & Nicolas
[You must be registered and logged in to see this image.]
Továbbra is borzongatós a helyzet, de ha arra gondolok, hogy meg tudom menteni a szőkémet, és rajta kívül talán elveszett lelkeken is segíthetek. Sosem képzeltem magam valami megváltónak, ezzel a borostával inkább érzem úgy, mintha antihős lennék. Viszont most az a dolgom, ha már ideálmodtuk magunkat, hogy ki is meneküljünk, lehetőség szerint egy darabban. A kislány szavaira felmordulok, nem akartam volna ölni, de kénytelen leszek. Ha életeket vettek el, fizessenek vérrel érte. Ahogy látom a tarolások pusztán hátráltatják őket, míg aurortársam a fegyverét keresi, de már túl későn nyomnám a kezébe, szikével támad a megelevenedett rémekre. Most fizikai testük van, igaz, mit finomkodunk itt... ? Miközben szabadítottam a lányt, bekapott egy sérülést. Mindegy, csak bírja ki, amíg levadásszuk őket. A sötétség teremtményeinek pusztulniuk kell, mi pedig talán hamarosan összehangolódunk annyira, hogy máskor nem követünk el ennyire baklövéseket. Én rontottam, kár volt elhitetetnem magammal hogy a játék és a beszivárgás mindenek felett. Eleve harcedzett öreg rókaként a legrosszabbra kellett volna számítanom. A lány az ágy mögé bújik, míg én elé állok, és a tarolások után itt az ideje a tűznek, a szellem ötletét csakis támogatni tudom. Lecsapó kobra mozdulatával lövöm a tűzgolyót, és a tűzcsóvákat, aki közel ér, azonnal kap valamit az arcába. A lány ismét megsebesül, egyedül pedig nem fogom bírni a rohamot. Sárkánymintás pálcámból folyamatosan csattannak ki a tűzkitörések, hogy aztán többen egyszerre rontsanak ránk. A lány elé állva a pajzsvarázsokkal félreütöm még a baltát is, hogy aztán csodálkozva nézzek fel a mozdulat torpanása közben a gyomromból kimeredő, tövig befúródott tőrre. A lány mellé zuhanok, ha már én is a földön vagyok, akkor ez itt a vége. Nem szórakozom már tűzcsóvákkal, tűzgolyók, futótűz, bármi, úgyis a nyakunkra fog már az egész szakadni, már minden mindegy.  Oldalt pillantok a lányra, hát itt döglünk meg, de legalább együtt... Epikus... Kár, hogy Astridot még csak értesíteni sem tudom, de okos kislány, össze fogja rakni, és legutóbb már ő ajánlkozott, hogy átvenné a család irányítását. Hát itt lesz rá az alkalom...



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♠ This is our destiny



Ki vagy?
S honnan ismersz?
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marianne Beawer
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 29

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-04-06, 11:21




Sosem hátrálunk meg!

[You must be registered and logged in to see this image.]


Sikerül kiszabadítani végre a kezemet, és most azzal, hogy milyen zúzódások vannak rajta egyáltalán nem foglalkozom, pedig van épp elég és nem is túl kellemesek, de meg kell ezt úsznunk, tehát most az a lényeg. Érzem a mélyre hatoló fájdalmat, amikor Nicolas belép és az orvos abban a pillanatban repül hátra, hogy a nála lévő penge még a lökés hatására éppen végighasít a karomon. Nem foglalkozom vele, felszisszenek csak, de már pattanok is fel, hogy a maradék köteleket kioldjam és végre talpon lehessek, amiben Nick is segít. Az ellenfelek elterülnek, de hamarosan már tápászkodnak is fel, én pedig próbálok megmaradni a lábamon, amit egyre inkább úgy érzem, hogy határozottan nehezen vitelezek ki. A kislány szavaira próbálok koncentrálni.
Nem sok idő van most szót váltani, főleg hogy az ajtóban mögöttünk már meg is jelennek az újabb orvosok. - Nick... nincs meg a pálcám. - nincs nálam, fogalmam sincs hol lehet, jó eséllyel elvették akkor, amikor lekötöztek, amikor elkaptak, vagy ki tudja. Csak a szike van nálam, amit a nőtő sikerült elbitorolnom. Annyi az előnyünk, hogy Nicolas pálcája meg van, tehát ő tud tenni valamit ellenük, én csak akkor, amikor közelebb jönnek. Próbálok én kitérni az első repülő tőr elől, de az előbbi vágás miatt már eleve nem vagyok a legjobb állapotban. Lassan sikerül, így szépen súrolja a vállamat. Összeszorítom a fogamat. Előttünk és mögöttünk is vannak, és ha Nick varázsol akkor is csak hellyel-közzel leszünk beljebb, nem tud mindenkit leszedni. Felborítom az ágyat, amennyire még az erőmből telik, hogy legalább legyen valami az eredeti brigád és köztünk, ha már az újabb támadók az ajtó felől jönnek.
Tüzet kell varázsolni, ez már egyértelmű, csak épp én nem sok mindent tehetek most ez ügyben. Ezt szikével nehéz lenne kivitelezni, sőt... ezzel sok mindent nem tudok elérni. Nick remélhetőleg varázsol, én pedig a durvább fegyveresekre próbálok figyelni, és csak ekkor érzem meg a vállamba hasító éles fájdalmat. Azonnal fordulok és szúrok én is oda. Az előbbi orvos az, aki hátulról állította a vállamba a nála lévő éles pengét, amivel már az előbb is végig vágta a karomat. Finoman szólva is több sebből vérzek már, úgy fest, hogy nálunk ez tendencia, folyton én kapom a durvábbat, ahogy az a nő esetén is volt az erdőben. Annyi erőm már nincs, hogy a szikémet kihúzzam a fickóból, jó eséllyel benne marad, én pedig zihálva zuhanok térdre. Legalább a felborított ágy véd, már ha sikerült felborítani, addig Nick remélhetőleg be tudja vetni a hatásosabb varázslatokat és letarolni a támadókat, mert van pár és lehetőség szerint fel is kell gyújtani őket. Nekem pedig nem kéne túlságosan elvérezni, amíg nem jutottunk ki. Azt hiszem ezek után újra lesz majd egy jelenésem a Szent Mungóban, jót is fog tenni.

//0-át dobtam, pedig az milyen jól jönne kviddicsben valami terelőnek Very Happy//



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 414

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-04-03, 16:52

Az elátkozott kastély


[You must be registered and logged in to see this image.]Szerencsére Nic nincs egyedül, a kislány a közelében van és jól láthatóan segíteni szeretne, segíteni, ha neki is segítenek. A fiú nemsokára kiszabadítja csontjait a jelöletlen sírból, de azok nem tűnnek el, csak a lány kis időre, a csontjait szeretné, ha a srác hazavinné majd, a szüleinek. És hogy merre van az a haza? A kastélyban lévő aktákból bizonyára megtudhatják majd, hogy kik voltak azok a gyermekek, akiket itt lelt a halál, illetve azt is, hogy kié melyik sír is az udvaron.
De most még más dolga van, megkeresni az auror lányt, így ront be a kastélyba, hála annak, hogy a kislány beengedi, majd siet le pontosan oda, ahol Marie már el is csórja a szikét, amivel akcióba lendül kiszabadult kezével, így a nővér kezébe vágja, mire az felkiált fájdalmában, eleresztve az aurort, majd hátrébb lép. Az orvos viszont már a tettek mezejére lépne, de pont ekkor robban be majdnem szó szerint Nic és az egyik taroló átka az orvost találja el, így a kaszaboló ártások inkább a többiekre terjednek ki, de a lényeg az, hogy a földre kerülnek... bár csak kis időre.
Ahogy Mariet sikerül kiszabadítani, mintha semmi sérülésük se lenne, úgy kelnek fel az orvosok, a kislány pedig ismét megjelenik az ajtóban, kezében azzal a bizonyos mackóval, amit oly remegve szorongat. Félig valóság, félig szellemvilág az, ami e helyen él, nem tudják csak fizikálisan elpusztítani őket, valami mással kell próbálkozniuk.
- A tűz felszabadít. - suttogja a kislány, így segítve a két aurornak, miként is kéne harcolniuk, mert a taroló átkok és sérülések csak ideiglenes megoldásra jók. A kislány szelleme felsikít, majd semmivé lesz, ugyanis Nic-ék mögött nemsokára megjelenik még pár orvos és nővér, igen csak veszélyes fegyverekkel a kezükben. Van, amelyiknél balta van, a másiknál éles penge, a harmadiknál kalapács, amelyek ha elérik a két diákot, akármelyiküket, bizony meg fogják érezni, hogy valóságosak, ez nem mese és nem csak közelednek, de van, amelyik a tőrt feléjük is hajítja, nem árt vigyázni. Ideje hát tenniük valamit, hogy megtisztítsák ezt a helyet és ha ki akarnak jutni innen valamikor, akkor a halott gyermekek tetemeiről se szabad megfeledkezniük.  

//Szeretnélek megkérni titeket, hogy dobjatok 1 db 10 oldalú kockával. Aki párost dob, az pedig játssza ki, hogy a harc során megsérül valamelyik fegyvertől, valami módon, rátok bízom, hogy mi módon és milyen szinten (de karcolásnál nagyobb sérülést szenvedjen a karakter). Ha páratlan dobtok, akkor viszont minden gond nélkül megúszhatjátok a helyzetet, persze, ha jól támadtok és védekeztek. Smile //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicolas McCaine
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 131

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-03-25, 18:12




Marienne & Nicolas
[You must be registered and logged in to see this image.]
A szőkém esetében közel sem nagy baj, hogy ilyen komoly, mellette lehetek én a laza. Ez nem ment fel egyikünket sem, hogy komolyan vegyünk a munkánkat, már-már mánia szinten, mások a hobbijukra vagy a családjukra áldoznak ennyi időt, Marienne-nel meg volt, hogy hajnal négykor feküdtünk le. Na nem úgy... Sőt, olyan is volt, hogy már nem láttuk értelmét nyugovóra térni, hanem betértünk egy korán nyitó büfébe, és megittunk egy kávét, úgyis túl voltunk pörögve, indulhatott azonnal a következő műszak. Ez a hely viszont... Nem vagyok egy baszari alkat, de itt szó szerint borsózik a hátam, szinte érezni lehet a sötétséget, a fájdalmat. A látomás, s a szellemek jelenléte mind azt erősítik, hogy bármilyen dolgunk, azt tegyük gyorsan, aztán húzzunk el innen. Csak legyünk ezen túl. Játszhatjuk a hős megmentőt, engem inkább a rejtély megoldása érdekel, és hogy a mardekárosnak ne essen baja. Főleg, hogy még arra is megkaptam a zöld utat, hogy esetleg együtt elmehetünk majd valahova. Na nem mondom, hogy randiszinten, de hátha kialakulhat valami. Más lánnyal úgysem tudnám elképzelni magam, és miután ezt nem nagyon tudom megbeszélni senkivel, lehet, hogy majd Astrid véleményét kérem ki, mégiscsak felnőttszámba megy.
- Vannak tippjeim. Csak azt tudjuk, hogy utánajárunk. – Ráfogok a karjára egy fél pillanatra, mintha azt sugalnám, hogy legyen mocskosul óvatos. Egy szívdobbanásnyi időnél azért hosszabb ez, nem is tudom, hogy miért nyújtom el, majd a jövő erre is választ ad, most inkább tegyük azt, amiért idekeveredtünk. Még mindig nem tudom, hogyan történhetett, lehet, hogy a segélykérő lelkek valahogy iderántottak, addig nem is biztos, hogy távozhatunk, amíg nem tettünk eleget ennek az óhajnak. Attól félek, hogy minden szempontból ide vagyunk kötve, és nem vagyunk urai teljes mértékben a cselekedeteinknek. Ezt támasztja alá az is, hogy a föld alatt találom magam.
- Marienne! – Üvöltöm el magam ösztönösen, és először puszta kézzel, majd a varázslattal kezdem magam kiszabadítani. Az, hogy nálam van a szőkeség pálcája, rélmületes, mert bárhol is van, mágia nélkül kell szembeszállnie a sötétséggel, a kezemben van az élete, minden az én sebességemtől függ. Kikászálódom, köpködöm még a számba került földet is. A kastély igen fenyegető, mintha saját lélekkel rendelkezne, nem fog beengedni. Az indák önálló életre kelve fonják körbe, hálózzák be. Fogösszeszorítva vetem meg a lábamat, most aztán tényleg nincs vesztegetnivaló időm. Miután a kislánnyal sikerült lepaktálnom (akivel kapcsolatban biztosan rémálmaim lesznek!) a tájolással megtalálom a sírját, magamban pedig eldöntöm, nem csupán az ő lelkét fel kell felszabadítanunk, kiásni a megszentelés nélküli átkozott földből. Csak szépen sorjában. Varázslatommal kifúrom őt onnan, s a csontok azonnal el is tűnnek. Talán egy jobb helyre távoztak. Megpördülök, amit a hátam mögött immár a kastélyban érzékelem őt, a nyomában rohanva most már játszom az élő tankot, lefelé már négyesével veszem a lépcsőket.
- Mariee!!! Jövöööök! – Itt már nem finomkodok a csendben mozgással, ha bárki az utamat állná, azt úgy fúrom ketté egy átokkal, hogy öröm lesz nézni. Nem érdekel, hogy miféle lidércekkel lesz dolgom, az sem, hogy milyen szellemeket kell még megmenteni. Azt hittem, hogy nincsen vesztenivalóm, hiszen a lányokat Astrid is el tudja látni, de ha kicsit is számít az, hogy még legyen értelme ami előttem áll, azt a szőkeség testesíti meg. Berobbanok az orvosokhoz, és szó nélkül támadok, vigyázva rá, hogy ne robbantásokat használjak, abban az aurorlány is megsérülne. Nonbervális igéim a tarolásra és a sebzésre koncentrálódnak (Reducto, Sectumsempra). Addig támadok, ameddig csak egy is áll közülük, és cseppet sem érdekel, hogy a muglik csak nem értették meg a világunkat, ez nem indok az elmebeteg tettekre. Ha sikerült, akkor elkezdem kiszabadítani a lányt, pedig még tudom, nincs vége.



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♠ This is our destiny



Ki vagy?
S honnan ismersz?
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marianne Beawer
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 29

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-03-20, 16:42




Sosem hátrálunk meg!

[You must be registered and logged in to see this image.]


Tudom, hogy időnként talán túlságosan komoly vagyok, de nem tehetek róla, az anyám így nevelt. A dolgokat komolyan kell nézni, főleg egy ilyen rizikós helyzetben és most egyértelműen nem vagyok a legjobb helyen, ahol lehetünk, szóval jobb odafigyelni és akkor úszhatjuk meg ép bőrrel. Túlságosan furcsa a hely és finoman szólva is kísérteties, ami itt történik. Ahhoz össze kell fogni, hogy megoldjuk, nem pedig... bulizgatni. Mégis azért igyekszem legalább egy félmosolyt az arcomra varázsolni a szavai hallatán.
- Jól van, akkor most koncentrálunk aztán elmehetünk valami partyra. - bólintok rá végül, csak most az a fontos, hogy lélekben teljes mértékben itt legyen, akkor van esélyünk rá, hogy tényleg megússzuk és megoldjuk a rejtélyt, mert az még önmagában nem is elég, ha csak kijutunk innen, azért ennél több kell, meg kell úszni élve ezt az egészet és nem is hagyhatjuk csak úgy itt a rejtélyt.
- Nem tudom, de ez az egész... mégis valahogy ilyen érzést kelt bennem, és ha igaz, akkor... eltudod képzelni mit tettek a gyerekkel? - mint a kislány, akit láttunk, vagy a másik azon az asztalon. Ez nagyon nincs rendben és erről azt hiszem senki sem tud. Egyre inkább idegesen pillantok körbe, ahogy tovább haladunk. Félek tőle, hogy még nagyobb is lehet a baj, mint gondolnánk, mert a maci a kezemben maradt, ami a kislánynál volt. Minden a képzeletünk játékának tűnt a bálteremben, de közben olyasmi is akad itt, ami mégis csak igazi, mint a maci, vagy az egész hátborzongató mivolta. Ha pedig ez így van, akkor sokkal veszélyesebb is lehet a hely, mint amit el tudunk képzelni. Amikor pedig Nick eltűnik mellőlem a nagy fényvillanás után és lekötözve térek magamhoz, akkor már biztos vagyok benne. Nem esem pánikba, egyelőre legalábbis biztosan nem, hiszen az soha sem segít, akkor aztán esélyem sincs. De persze, hogy nem hagyom annyiban. A pálcám nincs meg, de ki kell jutnom innen, valahogy ki kell húznom a kezemet... nem számít, hogy mi az ára.
Végül érzem, hogy szinte már roppan a csont, de minimum jó eséllyel zúzódás lesz belőle és a csuklóm kicsúszik a kötelek közül. Azonnal kell cselekednem, mert ha észreveszik, annak komoly következménye lehet. Ha sikerül még akkor lépnem, amikor a hajamat borotválják, akkor megpróbálom egy gyors mozdulattal megszerezni a pengét, mert eszközök nélkül kevés esélyem van. Ha nem sikerül, akkor marad a puszta kéz. Egyszerűen vagy a pengét szúrom bele a nő karjába, aki mögöttem áll, vagy hátranyúlva kapom el a kezét, hogy úgy istenesen megrántsam hátha összefejel a másikkal, vagy az épp hajoló orvossal, csak aztán igyekszem felkelni, hogy a másik karomat is kiszabadítsam, no meg a lábaimat is... tudom, hogy nem lesz ez ilyen egyszerű, de ki kell jutnom innen.
- Nicolaaas! - teli tüdőből kiabálom el magam. Talán... van esély, hogy hallja. Fogalmam sincs, hol lehet, mennyire távol, vagy közel, jó eséllyel nem jut ez el hozzá, de egy próbát csak megér.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 414

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-03-16, 10:30

Az elátkozott kastély


[You must be registered and logged in to see this image.]Mariet pontosan hárman veszik körbe és láthatóan elég rendesen le van kötözve, de mintha a jobb kezénél gyengülne az a régi szorítás. Talán az orvosok mégse voltak kellően figyelmesek? Valóság lenne mindez vagy csak káprázat? Az mindenképpen valóságosnak tűnik, hogy fájnak a kötelek, ahogy az is érezhető lesz a számára, hogy az egyik nővér elkapja a fejét és szorosan tartja, biztosra menve, nehogy elmozdítsa azt a lány, míg az orvos egy éles pengét vesz elő, de nem vágja meg vele még az auror hölgyeményt, mégis, nemsokára pár hajszál hull a földre, a feje két oldalánál minimálisan leborotválják a lány haját. Nem fog ez más esetben látszani, de most szükségesnek érzik… Ha Marie idő közben nem adja fel a reményt, akkor a jobb kezét fájdalom és zúzódás árán ki tudja valahogy szabadítani és érezheti, hogy itt bizony minden fizikális, minden létező… És a penge után már jön a komolyabb eszköz, olyan, amely már kárt tesz a koponyájában, amely zombit csinált a gyermekekből is…

Nicolas a föld alatt találja magát, de nem pánikol bel, hamar kiszabadítja magát, így a bombarda varázslatnak hála jó adag föld zúdul rá, de nincs olyan mélyen, hogy ebből gond származzon, azon kívül, hogy tiszta piszok és föld lesz mindene. Na de sikerül kikerülnie a veremből, így láthatja meg a kastélyt, amely nem szándékozik beengedni őt és bizonyára sejti, hogy Marie bajban van. De akad valaki, aki segíthet neki, és ha Nic gondolkodik, elég hamar megláthatja azt a sírt, amit a látomásban is látott, ha pedig megindul arrafelé, akkor a kislány szellem alakja is saját sírja mellett tűnik fel.
- Vigyél haza… - kéri, szinte könyörgően, hogyha ennek vége, vigye haza a szüleihez, ahogy valószínűleg a többi, itt eltemetett gyermek is ezt várná. Sok szoba mellett elhaladtak, de talán rémlik majd Nic-nek, hogy akadtak akták is szekrényekben, valószínűleg a gyermekekről, a kísérletekről és arról is, hogy kit hova temettek, miként hoztak ide, tehát ez az egész után lehetséges lesz kiszabadítani a szellemek lelkeit, akik valamiért itt ragadtak. Ha a kislány csontváza a föld felszínére kerül, akkor a lány teste hirtelen tűnik el, az auror fiú pedig már azt hiheti, hogy magára hagyja, de a következő pillanatban a kastély ajtaja kicsapódik, belül pedig ott lesz a szellem lány, tehát be tud most már jutni a fiú is, és el tud menni egészen Marie-ig, nem lesz most már akadályozva benne. És ha támadna esetleg, akkor arra is rájöhet, hogy miért ilyen módon küzdöttek az orvosok a mágia ellen, ugyanis ők maguk muglik voltak, nem volt a kezükben más eszköz, nem találtak ennél jobb módszert és mint az egyház a sátánizmust és a boszorkányságot, ők így ítélték el a mágiát, rossznak, gonosznak tartották.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicolas McCaine
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 131

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-02-27, 18:14



Marienne & Nicolas

[You must be registered and logged in to see this image.]


 Kemény pillantással intézem a szöszit, valóban képes mindent olyan komolyan venni, mégsem kárhoztatom őt ezért. Míg engem a kiváncsiság vezérel, a titkok világa, addig ő a szabályok mániákusa, a józan ész határozza meg a világrendjét. Nem is baj ez, képesek lehetünk hatással lenni a másikra, átrántani egy kicsit a saját gondolatainkba.
- Ha ennek vége, tényleg elviszlek valami partyra. Megnézném, hogyan táncolsz. – Válaszolok félmosollyal, és ahogyan körbetekintek, szinte várom, hogy a mackó tulaján felül további élőholtak jelenjenek meg, akár támadásba is lendüljenek. Egyenlőre azonban nem történik ilyen, viszonylag békés perceink vannak. Megkapom Marienne-től a plüsst, így én is átélem a víziót nem csupán a hanghatásokat. Ahogyan kezdjük átlátni a tragédiát, már a megoldáson is próbálok gondolkozni. A hely maga a megtestült sötétség, mindaz, ami itt történt, nem pusztán feketemágia, igazi vérmágiáról, átokról lehet szó, amelynek hatásait úgy tűnik még évek óta is elszenvedi bárki, aki ide belép. Kissé azért rémisztő a dolog, mindig hús vér ellenfeleink vannak, halálfaló utódok, szökött gyilkosok... De ez... Itt valahogy úgy kéne megtörni az átkot, hogy közben nem vész oda a saját lelkünk is. Nem lesz egyszerű vállalkozás, ám ahogyan az aurorlány magabiztos arcára nézek, sejtem már, hogy nem fog meghátrálni. Egy pillanatra kinyúlok hogy megszorítsam a kezét, pedig csak munkakapcsolat van köztünk. Bár voltunk ennél már intimebb pózban is, de az mindig annak volt köszönhető, hogy mondjuk a karomba kaptam, ha ki kellett valahonnan menteni, vagy éppen ő próbált engem mindenáron megmenteni. Mintha más tekintetben nem is lennnénk egymás számára képben. Sőt bárki más számára se nagyon.
- A mágiát? Azt hogyan lehetne... nem lenne egyszerűbb inkább infernussá változtatni őket? Én ezt tenném, ha sötét varázslatra szánnám magamat. – Tűnödöm, és a hajamba túrok. Lassan már nyirkos az egész testem a túlontúl izzasztó közegtől. A mackós kislány egyértelműen lefelé vezet minket, de a sírok számából ítélve, és a többesszámból egyértelmű, hogy nem ő volt az egyetlen áldozat. Elindulunk lefelé, a cellák mélyén további szörnyűségek sejlenek fel. Ez lenne hát a múlt. Amelyet nem áll módunkban már megváltoztatni. Ám adhatunk még szebb jövőt az itt háborgó lelkek számára. Ahogyan haladunk a mélység felé, közelebb húzódok a lányhoz, mintha ezzel meg tudnám menteni. Pedig esélytelen, ha úgy szakadunk el egymástól, ahogyan végülis történik. Még arra sincsen időm, hogy a szemem elé kapjam a kezemet, pedig szinte megvakulok a fénytől. Amikor magamhoz térek, megelenedett rémálomban találom magam. A föld alatt vagyok, szinte meg is fulladhatnék, ha nem csinálok valamit. Azonnal bombardat lövök a fölöttem lévő földfelszínre, hogy ki tudjam ásni magam. Igen morcos leszek, amint végre kikarom magam. Már szaladnék be az épületbe, ebben végülis csak két dolog akadályoz. A kastély védelmi rendszere máris ellenem van, viszont a kislány segítséget kér, és ajánl is egyben.
- Hol vagy eltemetve? Kiszabadítalak! – Remélem nem értettem félre a kérését. A pálcámmal tájolok, és próbálok arra koncentrálni, amit a látomásban tapasztaltam, hátha beugrik, hova is hányták el a szerencsétlen teremtést. Mindezt rohamléptekben, mert ha még Marie pálcája is nálam van, akkor kezemben az élete. Ha megkapom az istrukciót akkor villámgyorsan szaladok, és egy system a perioval kezdem kitúrni a kicsiny csontvázat. Már ha jól okoskodtam.



Ki vagy?
S honnan ismersz?
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marianne Beawer
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 29

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-02-20, 16:20




Sosem hátrálunk meg!

[You must be registered and logged in to see this image.]


Komolyan néha képtelen vagyok megérteni őt. Látott már sok mindent, ahogy én is nem? Majdnem megöltek minket a kórházban és az a furcsa nő... az a hibrid szerű teremtmény, aki a fiatalokat mérgezte... Ezt nem lehet játékként kezelni, ez a helyzet nagyon is komoly. Életveszélyes és ha az életed a tét, akkor nem veheted úgy, mintha csak valami buta játék lenne, bármennyire is bálozni szeretne. - Nick... máskor rendes bálokra menj el, de ez itt most nem a szórakozás helye. - talán túl komolyan veszek mindent, de szerintem az az auror, aki félvállról kezeli az életét és a kemény helyzeteket, egyszerűen nem fog túlságosan sokáig élni és ez szimpla tény. Ő is tudhatná, ha egy kicsit komolyabban hajlandó lenne átgondolni a dolgokat.
- Igen, mondhatjuk úgy is, hogy a tánc csak most veszi kezdetét. - bólintok végül egy félmosollyal, hogy ne én legyek mindig az, aki annyira szigorúnak tűnik, hiába hogy akkor is az vagyok, de nem akarom én őt a sárba tiporni, erről szó sincs. De most össze kell dolgoznunk és csak akkor jutunk ki innen és oldjuk meg a rejtélyt, ha sikerült okosan a dolgokhoz állni és ha mindenben odafigyelünk egymásra és a környezetünkre is. Főleg amikor előkerül a mackó és a kislány, aztán a látomás, amit kivált az, hogy felveszem a macit. Átadom Nicolasnak, amikor elmúlik és azt egyértelműen érzem, hogy még a karomon is feláll a szőr. Az egész riasztó és hátborzongató és akkor még finoman fogalmaztunk igaz? Itt biztosan nagyon durva dolgok történtek és ennek utána kell járnunk, jó eséllyel e miatt vagyunk itt. Lehet, hogy nem mindig csak az élőknek van szüksége segítségre, az is előfordulhat, hogy a holtaknak kell egy kis támogatás, hogy tovább lépjenek, vagy hogy megszabadítsuk őket a végtelenségig tartó kínoktól. Nem tudjuk, hogy miket élhetnek át, de ha segíthetünk akkor meg kell tennünk.
- Nagyon rossz érzésem van... ezek a gyerekek... Nick, mi van akkor, ha mágiát akarták elvenni tőlök? - csak egy kósza gondolat, megérzés... hatodik érzék, hogy is mondjam és persze nem biztos, de mégis valahogy ez marad meg bennem a hátborzongató látványok után. Kísérletek folytak itt, de nem tudjuk, hogy pontosan miket tettek, de hogy áldozatokat szedett az egyértelmű és az csak még rosszabb, hogy az áldozatok gyerekek voltak. Mégis tovább kell indulnunk, mert utána kell járni ennek az egésznek, és én bizony utána is fogok járni, Nick pedig remélem nem varázsolódik el újra, és most már érzi, hogy a helyzet nagyon is komoly.
Tovább érve a hirtelen villanásnak hála kénytelen vagyok becsukni a szememet, bármennyire is nem akarom, most nincs más választásom, túl erős a fény. Amikor kinyitom... na az már nagyon nincs rendben. Automatikusan mozdítanám a karomat, de semmi sem történik, legalábbis pár milliméteren kívül semmi. Lassan fogom fel, hogy mi a helyzet, hogy kik vannak körülöttem, hogy a ruháim sincsenek meg és hogy le vagyok kötözve. A szívverésem automatikusan gyorsul, de próbálom leállítani. Nem kezdek el pánikolni, legalábbis egyelőre még nem. Próbálom a kezeimet mozgatni, amennyire lehet, hogy... érezzek. A fájdalmat, hogy ki tudom-e szabadítani, akár a csontokat is megnyomorgatva, vagy hogy a fájdalom magához térít-e. - Nem valóság... ez is csak... olyan, mint odakint. - suttogva ismételgetem ezt magamnak, ahogy igyekszem erősen koncentrálni arra, hogy nálam legyen a pálca, hogy... tenni tudjak valamit ellenük... a hely ellen... bármit.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 414

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-02-15, 22:51

Az elátkozott kastély


[You must be registered and logged in to see this image.]A mackó felől mágia sugárzik, csak az maradt ott a kislány után, így amikor Marie vizsgálni kezdi, ártást nem találhat rajta, tehát nyugodtan kézbe veheti majd ahogy ez megtörténik, hirtelen akadnak fenn a nő szemei, aki előtt egy látomás jelenik meg. Ha majd később Nic átveszi a mackót, ugyanezt élheti át ő is, ha nem teszi, akkor pedig maximum a fiatal nő beszámolóját hallhatja.
Marie ugyanazt a kislányt látja, aki az előbb szellem alakban jelent meg a mackóval a kezében. Fiatal és egészséges a látomásban, kezében pedig varázspálca pihen. Úgy tűnik, hogy boldog, jól érzi magát, vidáman játszadozik, majd… nagy feketeség, a következő képben pedig a pálca már darabokra törve hever egy cellában, egy cellában, ahol a kislány a sarokban gubbaszt. Ruhája piszkos, csak egy hófehér hálóing van rajta, szemei kisírtak. Nemsokára két férfi lép be hozzá, majd kapják fel. A gyermek könyörög, menekülni próbál, de nem törődnek vele, egy másik kórterembe cipelik, ahol egy orvos már el is kezdi a vizsgálatokat, végül pedig a lány koponyáját is felnyitja, így űzve ki belőle a gonoszt. A lány ez után pedig… mint egy zombi, olyanná válik. Ismét a cellában vagyunk, a kicsinyke mackót a kezében tartja, miközben csak néz maga elé, majd nemsokára már csak a hullája marad. Egy újabb kép, a kastély előtt a kicsinyke lányt dobják bele egy mély gödörbe, az egyik jelöletlen sír az övé, mégis, ahogy nézi Marie, felismerheti, ha ismét esetleg arra jár majd. Talán a kislány hívta ide őket? Az ő szelleme volna ez? Ez után tér csak vissza az auror lány a valóságba és bizonyára összeáll számukra a kép, amikor hasonló látomást látnak meg egy lentebb lévő szobában, csak ott éppen egy fiút vesznek kezelésbe. Minden bizonnyal nem egy mágus gyermeket hoztak valahogy ide és öltek meg, azoknak a sírja pedig odakint található, jelöletlen sírok, mintha sose számított volna, hogy kik ők. Ahogy a páros tovább halad, időről időre láthatnak meg szellem alakokat, amelyek mintha valahova vezetnék őket, egy újabb lépcsőre, ismét lefelé, mely már bizonyára a föld alatt található. Nemsokára egy hatalmas laborba kerülnek, amelyet a mackós látomásban is láthatott a lány. Hirtelen fénnyel telik meg a hely, oly világosan, hogy nem tudnak mit tenni, elveszítik az eszméletüket, mintha csak az agyukba hatoltak volna be e szellemek. Mintha ezen a helyen a két világ valahogy találkozna…
Ahogy Marie kinyitja a szemét, pontosan ott találja magát, ahol az a mackós kislány, lekötözve, hófehér lepelben egy kikötözött ágyon, körülötte pedig a már oly ismerős orvosok. Fejét is leszíjazzák, bizonyára ugyanazt akarják tenni vele, mint amit régen is tettek, Nicolas viszont egy sötét, levegőtlen helyen találja magát. A pálcája nála maradt, de mindent föld borít be és hamarosan rá kell jönnie, hogy az egyik sírban van, a kastély előtt. Marie-ről nem tud semmit, ahogy a lány se Nic-ről, de az biztos, hogy a lány nagyobb veszélyben van, neki a pálcája meglepő módon Nic-nél van. A fiú tudja, hogy merre keresse társát, de vajon időben oda tud jutni? Mert a kastély mintha nem akarná beengedni, a falakra, ablakokra, ajtókra indák csúsznak, mintha maga a hely akarná hátráltatni, kizárni onnan, örökre. Talán viszont van valaki, aki segíthet neki, ugyanis a szellem kislány hirtelen jelenik meg Nicolas mögött.
- Szabadíts ki! Ha segítesz, segítek neked! – talán tudni fogja a fiú, hogy mit kell tennie, mert lehetséges, hogy a szellem lány segítsége nélkül nem ér időben Mariehez, bár ki tudja, talán az auror lány elég talpraesett ahhoz, hogy ne érje baj, hiszen ő mégse 6 éves, sokkal tapasztaltabb, mint azok, akikkel itt elbántak.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicolas McCaine
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 131

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-02-14, 17:00



Marienne & Nicolas

[You must be registered and logged in to see this image.]


Más vagyok mint a szőke fegyvertárs, ez már az elejétől látszik. Így tudjuk egymást tökéletesen kiegészíteni, még ha szemforgat is azon, hogyan vagyok képes olykor ennyire lazán kezelni a saját érzékeimet. Nem lehetek mindig komoly, olyan, aki betű szerint betart minden szabályt, mert azzal elengedjük a spontán, megérzések általi nyomozás technikáját. Ahogyan erélyesen rám szól, összekapom magam. Nem érdemel tőlem szúrós pillantást, lassan már kezdem megszokni, hogy olykor bizony az álláspontok különböző volta miatt az egyikünkben felmegy a pumpa. Többségében benne. És mégis... aggódik értem, csak ezért teszi. Nem látok többet a dologba, mint ami, nem akarja, hogy fedezetlenül legyen hagyva a háta. Ismeri a szüleim történetét, és tudja, hogy képes lennék vakmerőségekre, ám ha már így összecsiszolódtunk, nem akar idejekorán elveszíteni.
- Nem kell mindent véresen komolyan venni, végülis csak az életünk a tét, Marie. – Mosolyodom el, ám semmi őrület nincsen a tekintetemben. Én ilyen vagyok, ehhez nagyjából már hozzászokhatott. Végül mégis bólintok, és miután már a saját ruhámban találom magam, vállán a dzsekimmel képes vagyok összeszedetebben odafigyelni az előttünk álló helyzetre. Valami elátkozott birtokon lehetünk, vagy éppen valaki rémálmába kerülhettünk a mágia segítségével így nincsen más dolgunk, mint mélyre bukni, hiszen a kijárat korántsem fizikálisan keresendő, a titkot kell felfedni. Ha a szöszim ilyenkor is józanságra int, hát tegye, akkor a hagyományos felderítő módszerekkel folytatjuk a transz helyett.
- Láttam. Úgy tűnik az igazi bál csak most kezdődik. – A pálcámmal immár körbefordulok, én magam is belemegyek abba, hogy csapdákra, ellenfelekre vadásszunk. A hátamat nem vetem a lányénak, hiszen akkor aligha tudnánk közlekedni, ám féloldalt mozdulva legalább a vállát védem, mintha ikrek lennénk. Valahol igaza is van, csapatként kell együtt dolgozni, ezúttal én vagyok kénytelen alkalmazkodni hozzá. Amíg ő felveszi a plüsst, némán őrködve figyelem az alagsori lejáratot, nem kéne, hogy meglepjenek bennünket. Ha beszállunk a jelenség felderítésbe, ideje nekem is komolynak lennem. Ez korántsem lesz nehéz, hiszen a jeges fuvalllat végigsöpör rajtunk. Igen komoly incidensnek kellett ahhoz történnie, hogy ennyi sír legyen a kastély körül. Az itt ragadt lelkek jelenléte pedig arról árulkodik, hogy az esetletes átok..még mindig fennáll. Gyűlölöm a nekromanciát. Úgy igazán szívből. Anyáék is a feketemágia ellen küzdöttek, de erre a mai napig sem tudtam felkészíteni a lelkemet. Hiszen más dolog az, amikor az ellenfél egy valódi, hús-vér gyilkos, megint teljesen más, ha valami megfoghatatlan szörnyűség, amelynek a puszta gondolata is csontig hatoló félelmet gerjeszt. Egyetlen gondolat éltet, azon túl, hogy tettrekész legyek: kimenekíteni innen a szőkét, hogy valóban együtt tölthesünk pár napot. Utókarácsony, vagy ilyesmi. Nem vágyom a halált, mosolyogva üdvözlöm, ha szembejön, ám ha véletlenül kiderül, hogy Marie-vel kötődhetünk egymáshoz, talán jobban mint két aurortárs... akkor nem fogok itt megdögleni, az bizonyos.
– Gonoszság... olyan, mintha fájdalom sugározna az egész helyből. Alagsor. Lássuk, mit rejt a mély. – Pillantásomból az sugárzik, hogy némiképpen hálás vagyok, amiért kész volt átengedni nekem a döntés lehetőségét. Felvállalva, hogy immár józan vagyok, előre indulok. Ha bármi történik, az velem történjen. Apró világot húzok a pálcám végére, hogy ne essünk orra, és elindulunk arrafelé, ahol a lány kisértete eltűnt... Az ajtón át én mozdulok elsőként, hogy ha a testet öltött sötétség mondjuk lidérc formájában feni ránk az agyarait, ne kelljen gondolkoznia, hogy ki lesz az áldozata. Nem ütközöm ellenállásba, még az alohamora sem szükséges. A grádicsokon lefelé nem fogok rá a lány ujjaira, ha a mélybe zuhannék, nem rántom magammal. Acélkék tekintetem fürkészően mered körbe a fáklyabűbáj fényénél. Régóta nem lehet itt fűtés, gondolom lassan látni a lehelletünket... A félelem savas íze lassan megkeseredik az ajkaim tövében, meg kell hát nedvesítenem a fogamat, hogy érezzem, élek még. Elűzöm a korábbi látomás iszonytató tényét, pedig tudom, ahova most hatolunk, rémületesebb lesz. Nem tudom eldönteni, hogy a kastély ideggyógyintézet volna, avagy börtön. Talán mindkettő lehetett. Lassan sasszézok, időnként hátrapillantva a szöszire, idegeim pattanásig feszülnek. A cellák egyikénél mégis megtorpanok, ahogyan érzékelem a sokkot, amit a felsejlő látomás okoz. Marie-re pillantok, és mégis megfogom itt a kezét. Csak egymásra számíthatunk, amíg még ép az elménk. Lefelé tartott pálcámból kipattan egy finite, hátha segíthet megőrizni a józanságunkat. S nincs más hátra, a kacaj irányába. Kiterjesztem az érzékeimet, hátha a segélyt kérő kisértetek befogadónak találnak, és tudnak valamit sugalni. Hátha csupán meg kell szentelni a birtokot...  



Ki vagy?
S honnan ismersz?
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marianne Beawer
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 29

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-02-08, 11:50




Sosem hátrálunk meg!

[You must be registered and logged in to see this image.]


Ez nem is csak erről szól, nem csak a válaszokat akarom tudni, egyszerűen tisztában vagyok a veszélyekkel és ha valami túlságosan elvarázsol az igenis veszélyes. Nem is értem, hogyan volt képes arra, hogy csak úgy iszik egy ilyen helyen egy italból. Ha itt bál lenne, ha ez valóság lenne, akkor kint se lenne olyan kopott minden és ezzel ő is tisztában van, csak könnyebb úgy tenni, mintha nem így lenne. De ez pusztán naivitás és mi nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy naivak legyünk. Aurorok vagyunk... komoly aurorok, akinek az a dolga, hogy a titkok mögé nézzünk, hogy megfejtsük a talányokat és megmentsük azokat, akik bajba jutottak, innen pedig egyértelműen segélykérést kaptunk és még ha az csapda is, akkor is utána kell járni, de táncolgatással erre nem fog sor kerülni.
- Az a legveszélyesebb, ha belemész a játékba. Ha józanul gondolkodnál, akkor ezzel most te is tisztában lennél. - de az a baj, hogy most nagyon távol áll tőle a józan gondolkodás, szerintem ezzel ő is tisztában van. Muszáj összeszednie magát, mert komolyabb bajaink is lehetnek, ha nem teszi meg. Ez a hely veszélyes, érzem a zsigereimben és ha nem ivott volna abból az átkozott pezsgőből, akkor tudom, hogy ő is pont ugyanígy gondolná most. Ezért szólok rá végül egy kicsit erélyesebben, mert nagyon nincs rendben ez az egész, neki pedig magához kell térnie, mert komoly bajok lesznek. Az, amit én látok nem valami bizalomgerjesztő, az amit ő lát pedig csak valami illúzió, vagy a ház játéka velünk, és azt kell tudni hogy pontosan mi is van itt a színfalak mögött.
- Oké... ezt már te is láttad? - pillantok Nicolasra, hogy vajon rendbe jött-e már és hatott-e a saját mágiája, vagy a pezsgő még mindig aktívan dolgozik benne? A kislány nem túl megnyugtató, és mivel a maci ott marad utána azért közelebb lépdelek és persze előbb egy gyors kutató varázslat, hogy van-e rajta átok, vagy mágia, csak aztán veszem fel a földről. Nem is tudom miért... ide tartozik, talán van valami haszna "láthatott" olyasmit, ami fontos. Csak aztán megyünk tovább és kapjuk meg a jelenést. - Most már érted, hogy nem valami jó helyen vagyunk? - sőt, ha jól sejtem akkor ez a hely kifejezetten rossz. Ki tudja, hogy miket műveltek itt, de érezhetően gonosz dolgokat és a fémek csörgése, a sikolyok is csak ezt erősítik meg. - Te döntesz, emelet, vagy alagsor? Odafent lehetnek irodák, odalent... rosszabb. - kérdés, hogy vajon van-e olyasmi, ami ebbe a jelenbe is átjutott, vagy a képek képek maradnak. Óvatosnak kell lenni és persze pálcával a kézben haladni, az a biztos.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 414

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-02-06, 11:20

Az elátkozott kastély


[You must be registered and logged in to see this image.]Valószínűleg mindkét diák örökre elveszett volna e kastélyban, ha Marie is elfogadta volna a pezsgőt, de mivel nem így tett, így az ő számára lepereg a bűbáj és mindent olyannak lát, amilyen valójában, Nicolassal ellentétben. A nővérkét még csak a leányzó látja, de ahogy sikerül a fiúnak is megszabadulni a varázstól, az ő számára is lassan átalakul a kép és ő is képes látni a romos kastélyt, majd pedig a folyosó végén kinyíló ajtót, mely mögött a nővérke eltűnt. Nemsokára az ajtó előtt viszont egy kislány tűnik fel, fején sérüléssel, nyitja száját, hogy figyelmeztessen, de csak egy sikításra futja neki. Lábait elkapva húzza le valaki az alagsorba, csupán csak egy mackó marad utána, egyetlen, régi plüss, mely bizonyára már pár évtizedes lehet, mégis igazi, nem illúzió. A hideget mindketten megérzik magukon, amit a szellem jelenléte hoz magával és testükön is megjelenik a libabőr, így biztosak lehetnek abban, hogy nem képzelődnek, valami történt odalent és valamiért e helyet több szellem is lakja, ez pedig megmagyarázza a kastély körül lévő sírokat is.
Ha odamennek a nyitott ajtóhoz, akkor egy lépcsősor vezeti majd le őket a lentebb lévő szintre, de mielőtt lejuthatnának annak folyosójára egy lakattal lezárt rácsos ajtó állja útjukat. Nem lesz nehéz dolguk kinyitni, akár egy mugli is képes rá némi erőfeszítéssel, a páros pedig előnyben van, így ha átjutnak rajta, akkor hirtelen olyan érzésük lehet, mintha valami régi kórházba kerültek volna. Bár a falak feketék, mégis, megtalálhatóak azok az eszközök, amelyek az elhagyatott kórházakban is, így néhány beteg ágy, tolókocsi… A folyosóról több szoba nyílik, de ezek nem kórtermek, inkább amolyan cellák és egyik rosszabb állapotban van, mint a másik.
Ahogy haladnak és megfigyelik a környezetüket, úgy az egyik cellába benézve egy jelenetet láthatnak. Hófehér köpenyes alakok – két nő és két férfi -, található bent, miközben az ágyon egy odakötözött kisfiú. Sír, könyörög, hogy ne bántsák, de őket mintha nem hatná meg a dolog. Láthatóan egészségesnek néz ki, de azok az eszközök, amelyek az ágy mellett lévő asztalon vannak mindenre jók, csak normális műtétre nem. Amolyan kínzó szerszámok, erre az aurorok is hamar rájöhetnek, de minden muglinak tűnik, nincs varázspálca vagy mágia, mégis, ezek a szellemek meglepő nagy erővel rendelkeznek.
- Ne küzdj ellene. Mi segítünk és kiöljük belőled a gonoszt. - nem nehéz kitalálni, hogy milyen gonoszra gondolhat, hiszen a mackóból is mágikus erő sugárzott, amit a kislány elejtett odafent az ajtóban. Ha hozzájuk szólnának vagy közelednének, akkor csak feléjük kapják a fejüket, majd  hirtelen tűnnek el, mintha ott se lettek volna. A régmúltból kaptak most a diákok egy darabkát, amelyet a folyosón nemsokára fémek érintkezésének zaja kísér, majd ijesztő kacaj, sikolyok.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicolas McCaine
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 131

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-02-01, 17:23



Marienne & Nicolas

[You must be registered and logged in to see this image.]


Viszonzom a mosolyt, annak ellenére, hogy kapcsolatunk leginkább munkára alapul, ám legalább nem kell indokot találnom, hogy miért akarnék a társaságában lenni. Én magam is komoly vagyok, munkamániás, a rejtélyek mániákusa, ám míg én vágyom arra, hogy szembesüljek a természetfelettivel, új lényekre találjak rá, átadjam magam az ismeretlennek, addig a szöszi túlságosan szeret a színfalak mögé látni, átverekedni magát a paravánon. Mint Dorothy az Ózban, széthúzza a függönyt, mert látni akarja a varázslót. Ebből nem keveset van konfliktusunk, hiszen munkamódszerünk alapjaiban más, de így vagy úgy, egymásra utalva el szoktunk jutni a megoldásig, és szinte minden aktát sikerrel zárunk.
- Ettől nem is féltem, pusztán a türelmem fogyott. Nem túl jó érzés, ha a szomszéd csöppnyi kislánytól több megoldást várok, mint a nagy cula hugomtól. Imádom őt, félre ne érts, de már ideje volt, hogy magához tért. – Bólintok, és nosztalgikus emlékekkel gondolok vissza a McCaine karácsonyra, kellett már egy ilyen, hogy össze tudjunk ülni, és felhőtlenül tudjunk örülni annak, hogy együtt vagyunk, bontogassuk az ajándékokat, ne gondoljunk arra a sivár külvilágra, amely a kastélyunk falain kívül vár. – Csak nyugalom, menjünk bele a játékba. – Húzom a parkett felé, mindig azt vallom, hogy a titkokat nem leleplezni, megismerni érdemes. Ha a részesei vagyunk, megérthetjük azt. A dolgot csupán az árnyékolja be, hogy a történelemben a hozzám hasonló aurorok általában részesei lettek valami szörnyű átoknak, mert annyira magukkal ragadta őket a hely, hogy egyé váltak vele. Szerencsémre nekem itt az okos szőke, hogy átlássa az illúziót, ha lenne olyan. Követem a pillantását, bár nem tudom, hogy mit lát, az egyértelmű volt az első perctől, hogy itt valami nem stimmel, és annyit még nem szívtam a pipacsmező virágaiból, hogy teljesen elkábuljak. Le is rázom magamról a bódulatot, ahogyan szól, szinte felesleges is, ám mégis hálás vagyok érte.
- Rendben vagyok Beawer. – Jegyzem meg józan pillantással, s arébb lépve húzok pálcát. Nem tudom, hogy mit kéne látnom, egyenlőre vakon követem a mozdulatait, és bármire lőni fogok, ami mozog. Miután Marie tudja, hogy mi is a valóság, hagyom, hogy előre menjen, a hátamat vetem az övének, s biztosítom az utóvédet, de sasszézom mögötte.



Ki vagy?
S honnan ismersz?
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marianne Beawer
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 29

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-01-27, 20:02




Sosem hátrálunk meg!

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem számítottam erre mára, sőt egyáltalán nem számítottam semmi hasonlóra, hiszen volt dolgom bőven és most itt vagyunk egy vadidegen helyen, ami... furcsa, felettébb furcsa, komolyan mondom. A szavaira csak megvonom a vállamat. Feszített dolog... anyám mellett egész életemben szintem inden az volt, tehát a karácsony már egyáltalán nem meglepő ebből a szempontból.
- Megszoktam, egyáltalán nem olyan vészes. - mosolyodom el. Komoly vagyok én is és igazából nem nagyon ismerek másfél megoldást, nem hiszem, hogy e miatt kéne aggódnom, vannak más fontosabb dolgok is az életemben, mint mondjuk ez... az egész furcsaság. E mellett igazából a karácsony, mint olyan teljes mértékben eltörpül. - Látod, mondtam, hogy nem hagy cserben, csak egy kis idő kellett neki. - még egy halvány mosoly mielőtt belépnénk, mert bent túlságosan furcsa minden, hogy a karácsonnyal tudjak törődni helyette. Nem tetszik nekem az, hogy Nick iszik a pezsgőből és táncolni akar... nagyon nem kéne ilyesmit tenni, hiszen ez mégis csak egy különös hely, mi pedig nem szórakozni jöttünk és tuti, hogy nem kaptunk meghívót sem. - Nick... ezt... - próbálok én azért ellenkezni, de mégis fogja magát és behúz a tánctérre. Nem táncolni jöttünk, hiszen evidens, hogy nem is lehetne rajtunk ilyen ruha, nem ebben jöttünk, tehát jó eséllyel nem sok minden van itt, ami valóságos, akkor viszont... ő miért nem gondolkodik egy kicsit? Elég nagy baj, hogy itt teremtünk, de ha még a társammal is problémák vannak...
Elmormolom az igét, aminek hatására szép lassan változik a helyzet és feltűnik, hogy minden baromi nagy átverés. A ház nem szép, romos és nincs itt senki, a nővér viszont... finoman szólva is hátborzongató, és nagyon nem tetszik nekem. - Elég! Vagy te varázsolsz, vagy én, az egész csak hallucináció vagy illúzió. Viselkedj auror módjára... McCaine! - soha nem szoktam a vezetéknevén szólítani, de most igazából nagyon is megérdemli, hátha ettől magához tér. Ha kell én térítem magához, aztán lesöpröm magamról a karját, hogy elinduljak arra, amerre az a fura nőszemély ment... Nem jó hír, hogy kés volt nála, az sem, hogy az alagsor a célja, de attól még utána kell járni annak, hogy mégis mi a fene folyik itt és mi meg fogjuk ezt tenni, remélhetőleg Nick is szépen magához tér lassan, mert amit most művel nem tetszik.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 414

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-01-24, 11:39

Az elátkozott kastély


[You must be registered and logged in to see this image.] A két diáknak csak a ruhája változott meg, minden náluk van, ami eddig volt, tehát pálca, medál, semmi se tűnt el, minden használható ugyanúgy és meglepő talán, de senki se nézi ki őket ez miatt. A pezsgők fel lesznek kínálva, és míg az egyikük elfogadja, addig a másik nem. Hogy melyik cselekszik jobban? Egy ilyen helyen nem éppen jó dolog elfogadni az ételeket vagy italokat, de egyelőre egyikük se érezhet semmi furcsát, mintha az ital nem befolyásolt volna Nicolas-nál se semmit.
Ahogy viszont beljebb sétálnak, majd Marie elmormolja a varázslatot, lassan kezd tisztulni előtte a kép. Bár a fiú elkaphatja a derekát, hogy táncoljanak, a szőke aurorlány számára mégis világossá válik minden. A hely teljesen üres és sötét, bár annyit mégis lát, amennyi szükséges. Elhagyatott ez a kastély, legalábbis most annak tűnik, minden tiszta por és hatalmas a rendetlenség is. A nemrég látott gyönyörű csillár pár méterre tőlük, a földön található, természetesen összetörve és már rég nem mutatja azt a pompát, amit egykoron.
És hogy mit lát Nicolas? Mivel megitta a pezsgőt, ezért számára folytatódik a varázslat, minden olyan, mint volt, így elkaphatja a lányt, táncolhat is akár vele, de semmi furcsát se fog érzékelni se a helyből, se a beszélgetésekből. Mindenki csak kedvesen ismerkedik a partnerével, átlagos témákról beszélnek és a kastély szépségéről. Tehát ő benne maradt ebben a különös illúzióban, így nem láthatja a valóságot, amit a lány igen, ki pont akkor néz az egyik hatalmas ajtó irányába, amikor az előtt egy különösen rángatózó nő sétál el, tovább egy hosszú folyosón, mely a kastély alagsorába vezet. A nőn hófehér nővér ruha van, kezében pedig egy éles tárgy, de láthatóan most tart valahová és nem a két érkezett személlyel foglalkozik, de arca nem látszik ilyen távolságból, se semmi más. Egyébként nagyon nem tűnik bizalomgerjesztőnek, sőt, eléggé ijesztő ez a jelenet, főleg egy ilyen helyen. Ezt a nővérkét Nic tehát nem láthatja, itt most csakis Marie tudja, hogy mi az igazság, ki egyébként ismét tapasztalja, hogy mindketten a saját ruháikban vannak, tehát az a báli felszerelés is csak illúzió volt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicolas McCaine
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 131

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-01-21, 20:27



Marienne & Nicolas

[You must be registered and logged in to see this image.]


Az első gondolatom egyértelműen a család. Ha én most elveszek, mi lesz a lányokkal? A második Marienne. Nem csak barát, társ is! Mindketten munkamániás aurorok vagyunk, azok szüneteiben amikor órákon át hasalunk egy háztetőn, nem is unaloműzésből, sokkal inkább az egymás iránti érdeklődésből keressük a másik társaságát, ahogyan beszédet kezdeményezünk. Egyértelmű, hogy az a aurorpár, aki mellett szívesen kapok a szívembe egy halálos átkot is, mert abban a tudatban ér a vég, hogy ennél többet nem tehettem volna, mint hogy Marienne oldalán harcolok. A dzsekit kedvesen köszöni meg, legalább nem ágáll, és amit kedvelek még benne, nem kisfiús becézést oszt rám, az a K betű nagyon is fontos. A hugaim mindig úgy kezelnek ezzel, mintha még gyermek lennék, a Nic komolytalan.
- Reméltem, hogy nem fejezed be... – Bólintok, és ha már a vállán a dzseki, a kapucnis pulcsimban morzsolgatom az ujjaim között pergetett pálcát. Mindig is Marie volt a józan, a taktikus, aki védelmeket gyárt, csapdákat észlel, ám a múltkor annyira utánaszaladt a szellemszállásos rémnek, úgy véltem, hogy talán mélységesen felháborította mindaz, ami a szörnyűség tett, és ez minden belső szabályt felülírt. A szerepek megfordultak, én tudtam őt megmenteni, ám azóta sem tudom, mikor tér vissza a szeleburdi énje. Összepillantok a lánnyal a sustorgás nyomán, van bennem egy erőltejes nyomasztó érzés, talán a szüleink halála miatt, valahogy igyekszem nem tudomást venni a halálról. Nem mintha félnék tőle, de egy valóságos, kézzelfogható ellenfél ellen többre tartom magam.
- Ez így eléggé feszítetett dolognak tűnik. Nem úgy tűnik, mintha te is ilyen lennél... – Ez nem teljesen igaz, hiszen Marie is komoly lány, de talán az ünnepek alkalmával el tudja magát engedni. Ennyire még nem ismerjük egymást. Nyár óta dolgozunk együtt, a karácsony ilyen módon újító erővel hat a társalgásunkban. – A hugaimmal díszitettük fel a kastélyt. Astrid megigérte, hogy jobban részt vesz a felnőtt dolgokban. Jól esett tőle... – Amint átlépjük a küszöböt, mintha valami reneszánsz románcba kerültünk volna, még a séromon is érzem, hogy tökéletesen áll, frizurára van fésülve. Szívás, mert szeretem, ha kócos. A partnerem ellenben bámulatos, sikerül is pár másodpercig szétnyitnom az ajkaimat, hogy aztán észbekapva csukjam be. Eddig is tudom, hogy csinos, de az utcai viselet, és az állandó vérmocsok alaposan degradálhatja mindezt. A leányzó nem nagyon fűz hozzá kommentárt, s miután biccentettünk a hoppmesternek, a pezsgőt felhajtom. Ha nincsen ráhatásunk most arra, ami történik, nem a méregtől kell félni. Megpaskolom a belémkaroló lány finom ujjait, és látom, hogy máris igét mormol... Finom mosollyal jelzem, hogy én ennyire nem vagyok racionális, képes vagyok elhinni, hogy részese lehetek egy kitalált álomképnek. Azért belehallgatok konkurrens párok beszélgetésébe, hiszen nem is kérdés, hogy amint elérjük a parketett, Marie derekára fonom a kezem, hogy táncba vigyem. A főbb témák érdekelnek, hátha elcsípem, hogy ki rendezte a bált.  



Ki vagy?
S honnan ismersz?
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marianne Beawer
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 29

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-01-15, 16:04




Sosem hátrálunk meg!

[You must be registered and logged in to see this image.]


Az soha sem jelent jót, ha egy vadidegen helyen ébredsz fel teljesen kiütve. Egyelőre még nem tudom, hogy mi jöhet ki ebből az egészből, de az az helyzet, hogy nem túl sok jót remélek tőle. Egy vadidegen kastélynál vagyunk és a furcsa hangok se túl megnyerőek, de az is biztos, hogy nem fogok csak úgy hirtelen meghátrálni, az egyikünkre sem jellemző. Főleg akkor, ha valaki netán bajban van, meg sem tehetjük, mégis csak azért leszünk aurorok, hogy ilyen esetben is segítsünk. Azért egy mosoly megjelenik az arcomon, amikor a vállamra teríti a kabátját. - Tudod, hogy erre... Köszönöm Nick! - talán csak a helyzetre való tekintettel fogom vissza a szokásos ellenkezést. Nem fázom azért vészesen és amúgy is beérünk nem sokára, ahol majd nem kell kabát, de ha már előzékeny, elfogadom, főleg mert azért nem rég mindketten elég kemény dolgokon mentünk át, az is kész csoda, hogy mindketten egyben maradtunk. Én már nem érzem annyira a bordáim sajgását, egész jól rendbe jöttek, de azért el nem felejtem azt, ami történt, nem valami gyenge ügy volt, amibe tenyereltünk és koránt sem vagyok benne biztos, hogy teljesen sikerült lezárni.
De most irány a kastély, mert nem hátrálunk meg és szépen rájövünk majd, hogy miről is van szó itt, mint mindig. Csak a jó csapatmunka kell hozzá, ezért nem rezzenek össze a hangokat hallva sem. Nem jó jel... az még a varázsvilágban is rossz ómen, ha hangokat hallasz. Szellemek talán? Itt ragadt lelkek? Sok minden lehet és a tippelgetés soha sem segít különösebben.
- Tudod a szokásos, anyám mindent pontosan időre leszervezett. És neked? - rántom meg a vállamat. Semmi extra, semmi különlegesség, nálunk ez mindig így ment. Én magam is azért vagyok ennyire kemény - mások szerint karót nyelt -, mert erre tanított, mert ő is ilyen és mert egy nő a mai világban csak akkor érvényesülhet, ha tesz is érte. A nevetgélő kis cicababák nem érnek el semmit, vagy amit igen arra nem lehetnek büszkék.
Amikor belépünk fura módon üdvözölnek minket, de italt azt nem veszek el, főleg mert az első meglepetést még épp akkor élem át, hogy változott a ruhám, és amúgy sem iszunk semmibe sem bele egy vadidegen helyen. - Különös... - a ruha szép, szó se róla, bár nem szoktam meg én az ilyesmit, de mégis Nicolasba karolok, mert most ezt a dolgunk. El kell vegyülni, ki tudja, hogy kik vannak itt. Azért a pálcám remélem nálam marad, és a nyakamban lévő medál is, mert azokra még nagy szükségem lehet. megpróbálok még alig láthatóan elnyomni egy életesszencia érzékelő varázslatot. Jó lenne tudni, hogy az ami itt van mennyire valós... mennyire élő. Csak aztán sétálunk körbe körülnézni, persze tüzetesen nézelődve igazi auror szemmel, keresve a hibákat, a furcsa dolgokat, annak ellenére, hogy valójában ez az egész hely rendkívül furcsa.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 414

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-01-11, 15:14

Az elátkozott kastély


[You must be registered and logged in to see this image.]Ahogy a páros áthalad tehát a kapun, úgy az becsukódik mögöttük, jelezve, hogy innen nem nagyon fognak tudni addig távozni, amíg nem végzik el a feladatukat. De hogy mi lenne az? Nos… időbe telik, mire kiderül, de az biztos, hogy a hely picit se tűnik bizalomgerjesztőnek, legalábbis egyelőre nem. A sírok között ahogy elhaladnak a bejárati ajtó felé, halk suttogásokra lehetnek figyelmesek, melyekből néha mintha egy-egy szót elcsípnének.
- Menekülj!... Segíts!... Vigyázz! – és ehhez hasonló szavakat, de ha jobban megpróbálnának fülelni, akkor se hallhatnának ennél többet, se összefüggőbbet. A bejárati ajtóhoz sikeresen, mindenféle probléma nélkül el fognak tudni jutni, de nincs szükség aggodalomra, nem várja őket se rejtett csapda, se semmi hasonló, így nincs szükség a pajzsra se. Ahogy Marianne kinyitja az ajtót, hirtelen zavarhatja meg szemüket a bentről kiszűrődő világosság, ami furcsa lehet, hiszen az előbb kintről úgy látták, mintha teljesen üres lenne a kastély, se fény, se hangok… most viszont kellemes, báli zene szól, hatalmas csillár lóg a mennyezeten és több elegáns ruhában lévő pár táncol.
- Üdvözlöm Önöket. Ms. Beawer, Mr. McCaine! – lép eléjük egy öltönybe öltözött férfi, ki már feléjük is nyújtja a kezében lévő tálcát, melyen két pohár pezsgő található. És hogy mi lehet még a furcsa? A két diák már nem úgy néz ki, mint amikor ide érkeztek, mindkettőjükön rettenetesen csinos, estélyhez illő ruha található, pont olyan, amilyet szívesen viselnének egy ilyen helyen. Az egyszemű üdvözlőbizottság viszont elsétál, ha elveszik az italokat, ha nem, a bál pedig folytatódik, mintha senkinek se tűnt volna fel az, hogy két idegen toppant be ide. Úgy köszöntötték most őket, mintha egyértelműen ide szólt volna a meghívójuk, pedig ilyesmiről nincs tudomása egyik fiatalnak se.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicolas McCaine
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 131

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-01-09, 20:40



Marienne & Nicolas

[You must be registered and logged in to see this image.]


Kutatom az emlékeimben, hogy mi is történt ezt megelőzően. A váratlan helyzetet úgy kezelem, ahogyan általában, flegmasággal. Vállat ugyan nem vonok, ám alkalmazkodóképes vagyok, máris járatom a szemem, hogy merre lehetek. A ruháim rajtam, nem pizsamában vagyok, és ahogyan végigtapogatom magam, sértetlennek tűnök, a kábító ártás záptojás illatát sem érzem magamon. Akkor pedig? Az sem rémlik, hogy Marienne-el voltam együtt vagy sem, ám tőlem pár lépésnyire hever, hozzám hasonlóan szétvetetett tagokkal. Felülök, hogy megmozgassam a nyakamat, megropogtassam az ujjaimat. A második gondolatom azon túl hogy a lány remélhetőleg szintén sértetlen, hogy merre lehet a pálcám. A helyén találom, holott ha erőnek erejével hoztak ide, miért tartották nálunk a fegyvereinket? Érdekes...
Ő megmoccan, és máris felpattan. Miután mindig mugli öltözetem van, nem egyenruhám, fekete bőrdzsekit és pólót viselek, amit általánosságban minden évszakban már évek óta, így nem kezdek el dideregni. Gálánsabb lett volna, ha én húzom fel, ez most fordítva történik. A keze kissé hidegnek tűnik, ami nem is csoda, tél van. Automatikusan bújok ki a dzsekimből, és terítem a vállára, rajtam mégis több a hús.
- De nem ám. – Húzom el a számat, és hunyorogva próbálom kivenni, mi is történt, hol a jó életben lehetünk most. Felemelem a fejem, hogy kisímitsam a szememből a sötétbarna tincseket, vonásaimon mindig ülni fog az a kisfiús fintor, amit az istennek sem tudok kinőni. Erre mondják az, hogy bájos? Francba! Besorolok mellé, féloldasan, egymás hátát védve, pálcakoccintás után indulunk előre. A lány hátrasandít, én továbbra is előre. Remélem a bordái jobban vannak, a karom és bokám igen lassan rázódott helyre, néha még mostanság is érzem, ha front van, hogy kell még pár hónap a teljes regenerációhoz. Amíg ő csapdaészlel, én pajzsvarázst gyártok nonverbálisan, s mintegy mellékesen, csevegő hangon szólalok meg, holott a reakcióidő fontos lenne, hogy fókuszáljunk.
- Hogy teltek az ünnepek Marie? – Jelzem, hogy tudok én többre is figyelni. Nem is lennék annyira elfuserált nő.



Ki vagy?
S honnan ismersz?
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marianne Beawer
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 29

TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín) 2015-01-05, 15:56




Sosem hátrálunk meg!

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem vagyok egy ijedőt típus, soha sem voltam az. Ezért nem csap annyira földhöz, amikor a hideg földön térek magamhoz. Maximum csak azért, mert amikor még előzőleg magamnál voltam, akkor épp anyuval indultunk volna el otthonról. Én még a szobámban voltam és ő azért eléggé aggódhat, ha egyszerűen csak nem jöttem le, hogy elinduljunk. Ő kért meg külön, hogy menjek el vele ruhát venni. Sosem szokott, de ez most egy kivételes alkalom. Randizik... ő randizik. Komolyan nem gondoltam volna, hogy ezt is megérem, hiszen anyu mindig is az önálló erő mintaszobra volt a szememben és most valami olyasmit magyarázott az ünnepek alatt is, hogy úgy érzi nekem is sok a dolgom ott a suli, ő pedig nagyon egyedül van. Nem azt mondom, hogy megrendült benne a hitem, de azért... nem valami kellemes érzés, hogy változzanak a dolgok, és nem igazán akarok új apát, már nem. Régen akartam, de az már jó ideje elmúlt, nem hiányolom. Furcsa lenne.
No, de most nem ez a lényeg. Magamhoz téren a hideg földön. Zúg a fejem, de egy pillanat múlva már talpon vagyok. A szobámban dőltem ki, szóval nem vagyok a kinti hideghez öltözve. Mázli, hogy a cipőt már felvettem, de amúgy csak sima farmer és egy vastagabb sötétkék pulcsi van rajtam, testhezálló típus. A pálcám egy pillanat múlva a kezemben, ahogy ha kell segítek feltápászkodni Nicolasnak is. - Ha jól sejtem... nem te intézted el, hogy ide kerüljünk. - nem gondolnám. Ő azért nem az efféle meglepetések híve, jóval nagyobb az esélye, hogy ez valami... hát a jó ég tudja, hogy mi. A hangot meghallva viszont fel sem merül bennem, hogy meghátráljunk. Nem... nem vagyok az a típus. Valami van itt, valami miatt itt vagyunk, akkor ki kell deríteni, hogy mi az az ok.
- Csak nyugodtan, mint mindig igaz? - egy pillanatra nézek Nicolas felé, a pálcámat felé emelem, ahogy mindig is szoktuk, összeérinteni őket, hogy aztán elinduljunk előre. Talán csak egy pillanatra rezzenek meg, amikor becsukódik mögöttünk a méretes kapu. Szóval nincs távozás... akkor nincs. Majd ha megoldottuk az ügyet. Talán csak egy próba, nem tudhatjuk, de mindent komolyan kell venni, sőt a próbákat talán még komolyabban, mint bármit. Elindulok hát az ajtó felé. Azért első körben elmormolok egy halk varázslatot, ami az egyszerűbb mechanikus csapdákat deríti fel, csak aztán nyúlok a kilincs után. Nem lenne hasznos ha bármi a képünkbe robbanna már itt az elején.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Valahol Írországban (mese helyszín)

Vissza az elejére Go down

Valahol Írországban (mese helyszín)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-