Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ A Black Birds Tokyo-ban
  Yesterday at 16:20
Alicia Geller

ϟ Ninon Delacroix
  Yesterday at 14:23
Ninon Delacroix

ϟ Graves & Cody
  Yesterday at 14:07
Cody Armstrong

ϟ Zeneajánló
  Yesterday at 10:57
Audrey Jensen


ϟ Nox Djarum
  Yesterday at 10:50
Megan Smith
A hónap posztolói
Graves Matlock
 
Cody Armstrong
 
Georgiana Findley
 
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Elijah Crowfield
 
Luna Lovegood
 
Calista Merrick
 
Seraphin McCaine
 
Statisztika

Összesen 564 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: River

Jelenleg összesen 32842 hozzászólás olvasható. in 3070 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Eric & Lioneah - Szökött motorsok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Eric Carpenter
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 27

TémanyitásTárgy: Re: Eric & Lioneah - Szökött motorsok 2015-02-24, 11:21

Lioneah & Eric


[You must be registered and logged in to see this image.]Én úgy érzem, hogy nagyon is fontos az, hogy az embernek legyenek barátai, én is mindig számíthatok az enyémekre és sokat segítenek az életemben, fontosak a számomra és bár nem mindenki tud húgomról, azért van, akit már beavattam ebbe. Vannak fájó dolgok, amikről jól esik beszélni valakivel, de Lio nem ért egyet, ahogy oly sok mindenben.
- Ha meg se próbálod, akkor bizonyára nem. – vonom meg vállaimat lazán, nem fogok én semmit se ráerőltetni, úgyse látom értelmét a dolognak. Ő tudja, hogy miként akarja élni az életét, talán eddig is kár volt beleszólnom, hiszen valóban nem ismerjük egymást, mégis, én már csak ilyen vagyok, ösztönösen segítenék annak, akinek tudok és hát… eddig úgy hittem, hogy van erre lehetőségem. Az „aztán” szóra azért picit elgondolkodom, hogy mire utalhat, de nem, nem kérdezek rá, talán felesleges lenne. Ha el akarta volna mondani, befejezi a mondatát, de nem tette, így én inkább most hallgatok, egy ideig legalábbis, de mégis, a beszélgetés kezd negatív irányt venni. Eddig is valószínűleg már rosszabbul ment volna, ha hagyom, de én se fogok a végtelenségig kedves és megértő lenni, ha ő ilyen elutasító. De akkor mégis mi a fenéért jött el velem? És még a tűzijátékot is szóba hozza, amit én szórakozásból próbáltam ki nála, remélve, hogy tetszik majd neki. Nos, erről ennyit.
- Nem mindenkinek tetszet az, ami nekem. Látványmágus szakon vagyok, én szeretem az ilyesmit, nem tudtam, hogy te nem értékeled, mivel nem ismerlek, akkor pedig még ennyit se tudtam rólad, mint most. – mosolyodom el végül, mert bár nem esnek jól szavai, de nem fogok máshogy reagálni. Nem egy diáknak tetszik az, amit a motorom tud, de eddig is benne volt a pakliban az, hogy lesznek kivételek.
- Egyébként pedig te jöttél velem, amit nem is bánok. – bár nem ismertem meg továbbra se, mégis, van amit megtudtam már róla, és hogy miként alakul a jövőben a viszonyunk, az elsődlegesen a kisasszonyon múlik majd. Nem megyek amúgy sehová és még csak a hangomat se emelem fel, tudom, hogy mire megy ki a játék, ennyire már ismerem az embereket. Na de akkor beszéljünk pár szót a bájitaltanról is, ami nem a szívem csücske, szerintem soha se lesz az.
- Akadnak kivételek természetesen, de Perselus Piton egyébként is eléggé egyedi jelenség. Örülök, hogy megszabadultam tőle és az óráitól. – vigyorodom el most már és talán bunkó vagyok, de nem hat meg. Engem már nem tanít és ez így is van jól, nem szándékozom a közelében tartózkodni. Oh, nem félek tőle, de egyértelmű, hogy nem szimpatizáltunk egymással. Én Griffendéles vagyok, azokat pedig ösztönösen utálja, mégis, szerencsére nem én voltam az, akire annyira rászállt, túl sok negatív emlékem nincs. Na de ideje visszakanyarodni magunkhoz és mivel úgy érzem, hogy nincs értelme erőltetni azt, ami nem megy – és nem miattam -, így hát közlöm is a másikkal, hogy döntse el ő, mit akar, de ha nem kíváncsi rám, akkor nincs értelme húznunk egymás idejét.
- Nem először fordul elő, de néha megéri hülyének lenni. - apró mosoly, majd amikor hallom, hogy távozna, sőt, egyedül térne vissza a Roxfortba, csak finoman megcsóválom fejem, miközben mellé lépek.
- Nem mondtam, hogy visszaengedlek egyedül. Visszaviszlek természetesen és nyugi, semmi hülye tűzijáték se lesz. – ragaszkodom ahhoz, hogy én vigyem vissza, így ha Lio se problémázik ezen, akkor együtt térünk vissza az iskolába és legnagyobb meglepetésünkre nem bukunk le, mintha nem történt volna semmi szabályszegés se. A birtokon köszönök majd csak el Liotól, és bár furcsa volt a lány, mégis, én nem bántam meg, hogy együtt töltöttünk némi időt.

//Én is köszönöm szépen a játékot és ugyan, tudtam, hogy mire vállalkozom. Wink Very Happy Nekem is tetszett ám! Razz //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Eric & Lioneah - Szökött motorsok 2015-02-15, 16:15




Két keréken

[You must be registered and logged in to see this image.]


Rám hatni... határozottan nehéz. A családomnak sem ment, nem giszem, hogy komolyan úgy gondolja, hogy majd neki sikerül, főleg nem ilyen rövid idő alatt és ennyire könnyedén. Én más vagyok, mint az átlag, morcos, haragszom mindenre és mindenkire és elég nehéz azzal meggyőzni, hogy változzam, hogy valaki minden áron rám akarja erőltetni a dolgot. Én... ilyen vagyok és kész, talán ez sokaknak nem tetszik, de igazából engem nem érdekel a dolog komolyabban. Elmartam már magam mellől épp elég embert, most ha egyel többet elmarok az már aztán nem nagy ügye, főleg hogy őt alig ismerem.
- Aha... hasznos tanács kösz! A barátoktól minden sokkal frankóbb lesz. - igen cinizmus, nem más ez, nem mondom komolyan. Nem hiszem, hogy barátokkal körülvéve más lenne az életem, nem hiszem, hogy ha rendes lennék a családommal, akkor minden jobb lenne, sőt gondolom, ha kiderülne, hogy mi történt velem akkor csak jönne a bűnbánat, meg az önsajnálat, hogy annak ellenére voltak velem undokok aznap este, hogy komoly baj történt... és erre aztán igazán nincs szükségem. Gondolják csak azt, hogy kiszöktem és kész, nem kell többet tudniuk.
- De persze baromira szükségem van másokra, csöpögős érzésekre... ragaszkodásra, aztán... - megrázom a fejem és csak fújok egyet, mint a dühös macska. Ha persze boldogság. Olyan nincs! Az egész csak addig tart, amíg el nem veszítesz valakit, csak addig vagy boldog, amíg csak sokkal jobban nem fog minden fájni majd és erre én baromira nem vagyok kíváncsi. Én nem akarok magamnak direkt fájdalmat okozni. Én... nem akarok már semmit az ég világon. Nem fogok ragaszkodni a bátyámhoz, aki állandóan csak az életét kockáztatja, nem vagyok hülye!
És most is elég jól megy a taktikám. A szúrós tekintete arra utal, hogy kezd elpattanni az a bizonyos cérna, hiába igyekezett annyira jópofizni itt nekem. Nem fogok a nyakába borulni és előkapni a nem létező érzéseimet... tuti, hogy nem!
- Hát akkor talán tévedtél és mondjuk olyan valakit kéne fuvaroznod, aki lelkesen tapsol egy tűzijáték láttán. - rántom meg a vállamat. Igen, ilyen vagyok, mintha kifejezetten az lenne a célom, hogy elzavarjak mindenkit és így is van. Az a célom, hogy megbántsam, hogy a lelkébe gázoljak, hogy... jól kiakadjon, mert akkor magától megy el. Nem mondom én senkinek sem nyíltan, hogy kopjon le, általában rájönnek maguktól is, hogy nem vagyok rájuk kíváncsi, ez ilyen egyszerű.
- Szóval a nőket... fura hogy a bájitaltan tanárunk mégis férfi. - szökik fel a szemöldököm. Na igen a nők szeretik a bájitalokat, ő meg nem. Hülyeség, egy csomó bájitalokban érdekelt férfi is van, vagy fiú, de gondolom ő az a látványt kedvelő típus, azért is durrogtatott annyira a motorjával... látványos... jah... giccsesnek mondanám inkább-
- Lehet, hogy simán... hülye voltál. - mondom ki most már kerek perec és lazán meg is rántom a vállamat. Nem fogom én ezt mellre szívni. Szerintem az elején is láthatta, hogy éppenséggel nem vagyok a legkedvesebb típus, és nem fogok kedélyesen elbeszélgetni vele, főleg nem a világ csodás részletiről. - Kösz az italt Eric, majd... sétálok. - tolom el magamat az asztaltól és állok fel szépen. Végül is volt értelme, kimozdultam, leléptem a birtokról kicsit és talán megint csak következménye lesz, de... nem sodrom bajba Ericet nem? Visszamehet egyedül repkedve, ha engem el is kapnak, az már csak az én bajom. Igen mélyen talán van bennem egy minimális jóindulat... de ügyesen tudom másnak álcázni.

//Köszönöm széépen a játékot szupi volt, és elnézést Lio nevében.  nagyszemu //


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eric Carpenter
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 27

TémanyitásTárgy: Re: Eric & Lioneah - Szökött motorsok 2015-02-12, 20:22

Lioneah & Eric


[You must be registered and logged in to see this image.]Még nem adom fel, még mindig úgy hiszem, hogy fordulhat még a kocka, lehetek még kellemes társaság ennek a kicsi lánynak, így hát folytatom vele a beszélgetést és úgy tűnhet, hogy nem ingok meg, még a testvéres témát is próbálom természetesen kezelni, úgy, mintha nekem soha nem is lett volna húgom, pedig volt és… szívem szerint megosztanám ezen emlékeimet valakivel. De erre még várnom kell és úgy érzem, hogy nem Lioneah lesz az, aki teljesen átérzi majd mindazt, amin átmentem, és nem is szeretném ráerőltetni ezeket az emlékeket, olyanra nem, akik nem képesek azt becsülni. Majd egyszer eljön ennek is az ideje.
- Nem is azt mondtam, hogy azon járjon az eszed, hanem azt, hogy becsüld meg addig a szeretteidet, amíg még megvannak, akár csak a barátokat és ne próbálj meg mindenkit eltolni. – ide akár engem is belevehet. De persze nem erőszak, nem akarok zavarni, sose tenném, de valamiért örülök, hogy megszólított szerelés közben, ahogy annak is, hogy velem tartott és csak remélni merem, hogy nem fogják megbüntetni miattam.
- Vagy talán te neked jó úgy, hogy senkit se engedsz közel magadhoz? Nem hiányzik ez az érzés? – hogy valaki ott legyen neki mindig, amikor szüksége van rá? Nem esne neki jól néha egy-egy ölelés, egy kedves simítás, puszi, egy kellemes beszélgetés, ahol nem ilyen merev és rideg, ahol nem gondol semmi negatívra se, csak… csak egyszerűen boldog? Viszont nem hisz nekem, ahogy eddig se és talán részben jogosan, de részben mégse. Bár nem vagyunk egyformák. Miért akarok hát ennyire segíteni neki?
- Ha így állsz hozzá, akkor nem fog, valóban. – bólintok végül rá, mert igaza van. Ha nem enged, akkor így marad, örökre. Nem tudom megérteni teljesen, kezdem ezt felfogni, így végül csak elmesélem neki azt, hogy én már feldolgoztam egy számomra fájó esetet, de erre poharát emeli, amire most csak szúrósan nézek rá, de nem, nem viszonzom a gesztust, túlságosan is gúnyosnak, nem ide valónak tartom.
- Tudod, én próbáltam veled kedves és megértő lenni Lioneah, de kezdem úgy érezni, hogy feleslegesen. Nem te vagy a világ közepe. – rázom meg fejem is kissé, mivel igen, én tovább tudtam lépni, piszok nehéz volt és még sokszor mindig magam előtt látom, nem csak álmaimban, de ébren is húgomat, mégis, úgy hiszem, hogy megtettem azokat a lépéseket, amikre képes voltam és nem merülök el az önsajnálatba és azt se várom el, hogy mindenki más sajnáljon, pedig Lio ezzel a viselkedésével hasonló helyzetet ér el. De rajta, beszéljen akkor ő, mondja hát el, hogy miről akar cseverészni velem. Ahogy viszont pont a bájitaltant hozza fel, szemöldököm feljebb szalad. Ez most komoly? Ennyi telik tőle?
- Nem a kedvencem. Túl pepecselős és unalmas, inkább a nőknek ajánlanám, szóval nem lep meg, hogy Téged érdekel, de én inkább a különféle lényeket kedvelem na meg a pálcás varázslatokat. – eddig is sejtettem, hogy mások vagyunk, de most már azt is tudom, hogy az érdeklődési körünk is különbözik, ahogy az is, hogy melyikünk miből jó. Végül halkan sóhajtok, majd végül kis szünet után Lio szemeibe nézek.
- Úgy érzed, hogy nem kéne rád erőltetnem a társaságomat és megpróbálni beszélgetni veled? Mert ha nem akarod, akkor… visszaviszlek az iskolába, csak valamiért azt hittem, hogy… hogy jól esne. De valszeg hülye voltam. – iszom meg inkább a poharam maradék tartalmát. Nem mondom azt, hogy elfáradtam, szeretnék vele lenni, tényleg, de így, ha mindig ennyire passzív és zárkózott, nem biztos, hogy van értelme. Ha csak az egyik fél szeretné fenntartani ezt a kommunikációt, akkor mégis minek? Akkor jó az ilyesmi, ha mindketten úgy akarjuk és mintha Lio csak azért felelne, hogy nah, túlessen rajta, de nem kell, érezze csak, hogy nincs ráerőszakolva. Majd talán legközelebb vagy… vagy tényleg én nem vagyok neki szimpatikus és majd mással ellesz, lehet, hogy kár próbálkoznom.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Eric & Lioneah - Szökött motorsok 2015-02-05, 16:31




Két keréken

[You must be registered and logged in to see this image.]


Tőlem mondhatni senki sem érdemli ki azt a viselkedést, amit általában nyújtani szoktam mások felé, de attól én még ugyanezt teszem. Egyszerűen mindenki felé könnyen eleve oda kapni, mint bárkiben is megbízni. Az veszélyes, annak következményei vannak, én pedig nem igazán akarok már semmiféle következményt sem elszenvedni. Lehet, hogy Eric rendes, de miért kéne vele kedvesebbnek lennem, mint bárki mással? Miért lenne ő más, mint mondjuk Leo, vagy a testvéreim?
- Jogos, nem mindenki hülye, aki nem hollóhátas, de mindenki okos, aki az... vagy valami ilyesmi. - rántom meg a vállamat. Nem veszem fel, hogy nyersen válaszol vissza, igazából egyáltalán nem érdekel a dolog. Tőlem akár erélyesebben is rám szólhatna, jó eséllyel az se nagyon hatna meg, ha kiabálna velem, vagy kifakadna. Igazából egészen jól tűri a stílusomat, pedig a többség nem szokott hosszan elviselni. Igazán elismerésre méltó teljesítmény, pedig nagyon igyekszem, hogy kiborítsam, mint ahogy másoknál ez működni is szokott. Biztosan mást vár el a legtöbb cselekedetére, azt hogy majd lelkes leszek, hogy majd örülök az attrakcióknak, a kis bemutatónak, a kérdéseknek. Talán az az egy ok, hogy egy fokkal visszafogottabb vagyok, hogy valamennyit sikerült abból a füves cigiből elfogyasztanom már, ez a mázlija mondhatni, egyébként sokkal kellemetlenebbül viselkednék vele.
- Vagy egy idő után az embert már nem érdekli, hogy mit veszíthet el, mert ha folyton azon jár az esze, akkor sokkal rosszabb. - részben ezért is van. Nem akarok kötődni a testvéreimhez, nem akarok kötődni Nicolashoz, nem akarok velük lenni és úgy tenni, mintha egy nagy boldog család lennénk, mert már rég nem vagyunk az és nem fogom magamat ilyen hitben ringatni, hogy megvárjam, amíg aztán megint elveszítek valamit, vagy valakit, mert úgyis ez lesz a vége. Az élet kegyetlen, az élet... bánt és árt neked, és csak azt várja, hogy egy kicsit elkezdj egyenesbe jönni, hogy aztán újra beléd rúghasson. Én pedig nem fogom megadni erre még csak a lehetőséget sem.
- Változni? - nem tehetek róla, de röviden felnevetek, nem jó értelemben persze, nem vidáman vagy ilyesmi. - Persze, változni fog és majd minden szép lesz és jó. - talán most először vagyok igazán, csöpögősen cinikus, de most nagyon. Nem hiszek én ebben, hogy majd minden szép lesz és jó, hogy majd pozitív álmaim lesznek és mindenféle szép jövőképem, nem hiszen én semmi ilyesmiben. Csak abban hiszek, hogy maximum rosszabb lesz és a remények és a vágyak csak arra jók, hogy valaki jöjjön és összetörje őket, akkor én nem akarok egy árva reményt sem. Nem adom meg a lehetőséget senkinek sem arra, hogy összetörje.
- Remek, akkor büszke lehetsz magadra, erre koccinthatunk! - meg is emelem felé a poharamat, és ha netán ő nem emelné meg, akkor csak simán hozzákoccintom a poharam alját az övéhez és kész, nem zavar engem, ha nem lelkesedik esetleg az ötletért. - Hát tudod nem szoktam túl gyakran beszélgetni, úgyhogy nem sok témám van, amit élveznél. - vonom meg a vállamat. Általában egyedül vagyok, nem az a beszélgetős típus és nem igazán vannak nagy kedvenceim, vagy ilyesmi. - Egyedül bájitalkészítésben vagyok igazán jó, te hogy állsz velük? - témát akart, mondjuk, hogy... próbálkozom.


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eric Carpenter
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 27

TémanyitásTárgy: Re: Eric & Lioneah - Szökött motorsok 2015-01-31, 16:41

Lioneah & Eric


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem értem, hogy mivel érdemeltem ki ezt a fajta viselkedést a lánytól, mivel úgy érzem, hogy kedves voltam vele és megértő, most is csak tanácsot próbálok neki adni, de értem én, hogy nem kíváncsi rá. Hát rendben van, mégis, némi szájhúzást azért kivált belőlem az, ahogy beszól, mert bár finoman teszi, mégis, azért nem esik éppen jól.
- Te se vagy Hollóhátas, mégse gondollak éppen hülyének. – jegyzem meg cseppet talán nyersen, miközben a másik tekintetét keresem barna íriszeimmel és csak ez után dől el, hogy mégis együtt folytatjuk a napunkat, talán Lio is némileg felenged majd. A motorra kerülve indulunk meg Roxmorts felé, majd kis idővel később már a Három seprűben iszogatjuk a forralt borokat. Mivel elég hideg van odakint, így nekem nagyon is jól esik ez a kellemes meleg, és közben azon vagyok, hogy megismerjem ezt az akaratos nőszemélyt, de ahogy a testvéreiről vélekedik, az nem túl szimpatikus. Számomra ez a legkényesebb téma a világon, hiszen Lia… ő már nincs és soha vissza nem tér, és amíg a Mardekáros lánynak élnek a testvérei és szeretik őt, képtelen ezt értékelni.
- Sokszor az ember csak akkor becsüli meg azt, amije volt, amikor már elveszíti azt. – én persze nem így voltam ezzel, én életében is imádtam a húgomat, de Lioneah talán így lenne. Félreértés ne essék, nem kívánom én a testvérei halálát, de tudhatná, hogy milyen nagy kincs van a birtokában ezzel, hogy egy normális családja lehet, míg az enyém? Minden az, csak nem család. Az álmai viszont mint hallom, nem túl kellemesek, így csak bólintok egy aprót, jelezve, hogy értem, miközben iszom egy nagyobb kortyot a finom italból.
- Ez igazán sajnálatos, de idővel bizonyára változni fog. – ahogy ő is, csak most éppen abban az időszakban van – ki tudja mióta -, amikor mindent ilyen negatívan lát. Vajon én képes lennék kizökkenteni ebből? Valamiért nem látom úgy, hogy sikerülhetne, pedig jó lenne… nagyon is, mert valamiért szimpatikus nekem ez a lány, törődni szeretnék vele, ahogy oly sokakkal, de érzem, hogy ő nem vágyik erre. Talán le kéne állnom ténylegesen, hiszen a háta közepére se kívánja a kérdéseimet.
- De, természetesen nekem is ártottak már az életben, ahogy az én családomnak is, mégis úgy érzem, hogy feldolgoztam az esetet. – jah, persze, nem tökéletesen, de azért részben mégis csak. – Attól nem lesz semmi se jobb, ha borúsan látom a világot és depresszióba süllyedek. De akkor mondd kedves Lioneah, miről szeretnél beszélgetni? Vajon mi az a téma, ami neked is megfelel? – dőlök hátra és érezheti, hogy én most tényleg ráhagyom a dolgot, mert eddig szinte bármit hoztam szóba, mindenre negatív volt a válasza. Beszélgessünk tehát valami olyasmiről, amiről ő is szívesen diskurálna, már ha akad olyan, de csak-csak.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Eric & Lioneah - Szökött motorsok 2015-01-25, 12:18




Két keréken

[You must be registered and logged in to see this image.]


Igazából annyira mélyen nem mászik bele a lelkembe azzal, amit mond, mondhatni inkább annyira nem is érdekel a dolog. Meg lehet a saját véleménye, mindenkinek meg lehet a saját véleménye, csak engem nem különösebben érdekel a dolog. Tudom, hogy miért vagyok ilyen, másoknak nem kell ezt megérteni, aztán persze itt van Uther, majd ő segít, hogy erősebb legyek és akkor... már szépen meg tudom oldani az életemet, nem fognak bezavarni semmiféle Cameronok, vagy Leok és... mindenféle kioktató emberek, tanárok... srácok.
- Nagyon jól sikerült megértened a lényeget, pedig nem is vagy Hollóhátas. - célzok itt arra, hogy elvileg a Hollóhátasok azok, akik nagyon okosak, ő meg csak egy sima Griffendéles. Nicolas is az... nem mondom, hogy kevésre tartom a Griffendéleseket, de hát lássuk be nem feltétlenül az eszükről híresek, sőt nem ritka, hogy úgy istenigazából nem gondolják át a dolgokat. Persze nekem aztán édes mindegy, hogy mit kezd magával Eric, addig a pontig, amíg az én életembe nem próbál folyamatosan belekarattyolni, mert azt nem viselem el mástól sem, tőle meg főleg.
- Végül is igazad van, én döntök az életemről ez mindenre igaz. - mosolyodom el és rántom meg kicsit a vállamat. Lehet, hogy vannak rossz ötleteim, és mondhatnám hogy tanulok a hibáimból, de ez persze nem volt így sose és jó eséllyel nem is lesz soha. Én ilyen vagyok és pár apró kis tanács nem igazán tudja befolyásolni az életemet, nem is érdekel különösebben az, hogy másoknak mi a véleménye arról ahogyan élek. Ha érdekelne, akkor már megfogadtam volna a testvéreim folyamatos nyaggatását, de... az se érdekel különösebben. Akkor már inkább Roxmorts, annak ellenére is, hogy giccses felvágással próbálkozik itt nekem a motoros attrakcióval... Biztos van, akinek bejön a tűzijáték, de én már jócskán elmúltam öt éves.
- Lepasszolom én szívesen őket, néha határozottan az idegeimre mennek. - főleg Astrid az állandó anyáskodásával, amit mostanában felvett és Sarah... mintha rendre mély depresszióba esne egy rossz szó miatt is. Nick még néha a legértelmesebb, legalább nem nyaggat annyit, vagy csak simán feladta már. Nem vagyok oda a nagy család idillekért, attól is már előre kiver a víz, hogy majd otthon együtt karácsonyozunk. Biztos... rém harmonikus lesz az egész... csak legyek már túl rajta!
- Az álmaim nem szépek és elég nagy adag harag van bennük... nem mesélni valók. - rántom meg a vállamat és inkább kortyolok az italomból. Hogy az álmaimról meséljek... rémálmok azok inkább, nem rendes álmok, és nem is hiszem, hogy valaha jobbak lesznek. Talán, ha rendezek magamban mindent, vagy ha elérem azt, amit kell, a bosszút és végzek azokkal, akikkel kell... na majd talán akkor nem lesznek rémálmaim többé.
- Ott nyugalom van és ritkán jár arra bárki. - érthető szerintem, nincs ebben semmi meglepő. Nem jár arra sok cserfes diák, nem találnak meg a testvéreim, főleg mert konkrétan tilos oda menni. Nekem... így pont tökéletes, addig jó, amíg elég elzárt, hogy mások ott zargassanak.
- Miért a te életed tökéletes, nem ártott neked soha senki? - kérdésre kérdéssel, így az igazi. Nem vagyok a nyílt válaszok híve, sose voltam és jó eséllyel nem is fogja hirtelen megkapni az életem pontos leírását és azt, hogy mik történtek velem a múltban. Az én múltam... az enyém és nem avatok be egy vadidegent, hiszen még a saját családomat sem avattam be soha abba, hogy mi történt velem. Erre nem is fog sor kerülni valószínűleg soha az életben.


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eric Carpenter
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 27

TémanyitásTárgy: Re: Eric & Lioneah - Szökött motorsok 2015-01-20, 16:06

Lioneah & Eric


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem óhajtom kioktatni, de úgy érzem, hogy néha tudok olyan tanácsokat adni, amiket nem árt, ha megfogadnak, amik könnyebbé tehetik a másik életét, de értem én, hogy ez most nem fog így működni. Ahogy a lány megáll, majd szembefordul velem, hogy elmondja véleményét, ösztönösen figyelem meg jobban csinos arcát, szép szemeit, amelyek mosolyra késztetnek, legyen bármilyen komoly is a téma. Természetesen figyelek rá eközben is, felfogom minden egyes szavát, melyek igen, jogosak, én is tudom.
- Tény, hogy nem vagyok neked senkid se, de olykor meg lehet hallgatni mások tanácsait is, nem feltétlenül buknál a dolgon. De rendben van, akkor nem mondok semmit, úgyse érdekel a véleményem. – vonom meg vállaimat, de nem bántott meg ezzel, nem vettem magamra. Érzem én, hogy makacs egy teremtés, megy a saját feje után, de talán majd idővel belátja, hogy valamit mégse csinál olyan jól, mert nem úgy látom, mint aki annyira imádná a büntetőmunkákat. Hát tegyen érte, hogy ne kapjon minden héten másikat, legyen ebbe is makacs. Az utazás viszont jár némi kockázattal, persze, most én rángatom bele a rosszba, úgymond, amire meg is van a frappáns válasza.
- Igaz! De az előtt szépen kifejtetted azt is, hogy nem vagyok neked senkid se, tehát a véleményem se érdekel különösebben. Csakis rajtad áll, hogy jössz-e vagy sem, én nem erőltetem. – tudja ezt jól ő is, ahogy én is azt, hogy velem fog tartani, hiszen érdekli a motor és valamiért folyamatosan szabályokat szeg, hát most miért állná meg, hogy megszegjen még egyet? Nemsokára tehát már Roxmortsban vagyunk, ahol egy-egy forralt bor mellett kezdünk el beszélgetni, én pedig tényleg igyekszem némileg megismerni a leányzót, bár nem megy ez olyan nagyon egyszerűen, tudom, hogy minden idők kérdése, meg fog nyílni, valamiért így érzem. Ha pedig tévedek, nos… én akkor is megpróbáltam.
- Én a helyedben megbecsülném azt, hogy vannak testvéreim és jó egészségnek örvendenek. Én egyedül vagyok, nincs testvérem és hidd el, sok mindent megadnék azért, hogy legyen! – valamiért furcsán szomorúan cseng a hangom. Igen, Lia már meghalt, őt már soha, senki se hozhatja vissza, de tényleg mindent megadnék azért, hogy visszakaphassam. Lionak is érzékelnie kellene, hogy milyen szerencsés, hogy a testvérei vannak neki.
- Igen, teljesen biztos vagyok benne, Lioneah! – olyan szép neve van, szeretem kimondani és ha már ő is kihangsúlyozta a nevemet, akkor hát én is szívesen megteszem ezt ismételten. Most már félig felé fordulok, szemeibe nézek és úgy várom, hogy meséljem, miközben figyelem, miként kortyolgatja az italát, mintha gondolkodási időre lenne szüksége, hogy mit és mennyit mondjon el nekem.
- Hmm, a tömlöcöknél szeretsz lenni? Ez igazán meglepő… - hümmögök halkan, mert ezt nos… nem gondoltam volna róla. De azért hallgatom őt tovább, mond pár dolgot, de mégis, szinte nem mond semmit, ezeket valahogy magamtól is kitaláltam.
- Szerintem már így is elég erős vagy. Talán ártott neked valaki? – keményednek meg vonásaim, miközben arcát fürkészem. Bizonyára oka van arra, amit mond. Bár lehet, hogy csak a szülei halála után gondolja így, de lehet más is ez az egész mögött. Most én iszom pár kortyot, de tovább figyelek, minden egyes rezdülésére.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Eric & Lioneah - Szökött motorsok 2015-01-14, 23:17




Két keréken

[You must be registered and logged in to see this image.]


Őszintén nem viselem jól, amikor valaki megpróbál... kioktatni, jó útra vezetni? Főleg akkor, ha az illetőt igazából még csak nem is nagyon ismerem, mert hát Erickel ez a helyzet. Még a saját családtagjaimtól se viselem el ezt, nem olyan valakitől, akihez igazából semmi közöm sincs. Nem a rokonom és nem is a barátom... na nem mintha amúgy lennének barátaim, nem engedek én ilyen téren igazán senki se közel magamhoz.
- Oké, figyelj... - állom meg most már határozottan vele szemben. Igen az amúgy apró termetem ellenére is tudok nagyon komolyan és talán riasztóan is nézni, bár most nem ez a célom. - Nem vagy az apám, de a bátyám, se a haverom... szóval baromira nem izgatnak a tanácsaid. Ha másokét nem fogadom meg, akkor a tiédet miért tenném? - nem hallgatok rá, ahogyan senkire sem. Majd szépen Uthertől megtanulom azt, hogy a tetteimnek ne legyen következménye, vagy ha lesz, akkor is olyan, ami rám nincs igazán hatással, csak eleget kell tennem érte és kész. El fogom érni, hogy én legyek az, aki ha kell visszavág és, hogy ne próbáljanak meg folyton kioktatni, tuti, hogy elérem. Uther majd megmutatja, hogyan legyek elég erős ahhoz, hogy a büntetőmunkák ne jelentsenek nekem gond és semmi más sem... senki más sem, aki fenyegetni próbál.
Arra nem kérdezek rá külön, hogy mi van az apjával, nem hiszem, hogy szívesen beszélne róla, én se szívesen tenném, akkor meg minek. Az ember a saját fájdalmát tartsa meg magának és persze kezelje, ahogy akarja... ez már baromira nem az én dolgom, szóval... totálisan hidegen hagy az egész.
- De mégis azt mondtad, hogy legyek átgondoltabb, de most pont nem vagyok az igaz? - mert hát ez is egy őrült dolog, aminek lehetnek következményei. Én nem hagyhatom el csak úgy a birtokot, amikor akarom, igenis elkaphat egy tanár és bajom lehet belőle. De érdekel? Nem, akkor meg nem kéne beleugatnia a dolgaimba, mert attól semmi se lesz jobb. Majd szépen megoldom én magam a saját lelki világomat, vagy nem, de mindenképpen az én dolgom, hogy mi lesz majd a vége. De most inkább irány a falu. Ahol még arra is képes vagyok, hogy egy kicsit meséljek neki, ha nem is fogok itt hirtelen most teljesen megnyílni, mert azért azt nem várhatja el. Én azt nem szoktam senki felé sem.
- Jah... mindig más száll rád, hogy viselkedj máshogy, komolyan nagy élmény tud lenni. - húzom el a számat. Na igen Nicolas is próbált már helyre tenni és persze Astrid szentbeszédei arról, hogy legyek lelkesebb és mosolyogjak többet. Sarah... nem is értem, hogy miért csinál úgy, mintha nem lenne csomó minden miatt rohadtul kiborulva. Sasha meg csak teszi, amihez kedve van, mintha igazából nem is fogná fel mi a helyzet velünk. Talán ő teszi a legjobban, de még fiatal, és... vele nem történtek olyan dolgok, mint velem, szóval azért határozottan más helyzetben van, mind más helyzetben vagyunk és mind máshogy kezeljük a gondjainkat, csak épp én nem szólok bele abba, hogy ők hogyan teszik.
- Biztos vagy benne, hogy az én álmaimra vagy kíváncsi Eric? Én... nem vagyok ebben biztos. - szökik fel kissé a szemöldököm és talán időnyerésképpen kortyolok kicsit az italomból, csak aztán dőlök hátra, miután már megtöröltem a számat. A kedves emlékek... azok az enyémek, nem fogom őket elmesélni, főleg azért nem mert eleve nincs túl sok és ami van már eléggé megfakult. - A szabadidőmben olvasok, elfoglalom magam, vagy... lemegyek az alagsorba, a tömlöcökhöz, ott szeretek lenni, ott nyugi van. az álmaim... Elég erős akarok lenni, hogy soha az életben senki se árthasson nekem és ezért teszek is. Szeretem a bájitalokat. Ez érdekelt? - kétlem, hogy a teljes valóság is érdekelné, hogy mit tanítana nekem Uther, hogy igenis szeretek másoknak ártani és szeretem, ha más szenved helyettem, ha... azt látom hogy másnak se olyan egyszerű az élete, hogy egy kicsit átélik azt, amin én keresztül mentem. És... szeretnék még azzal a két fickóval... nagyon durva dolgokat tenni. Azokkal, akik bántottak... mert megérdemlik.


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eric Carpenter
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 27

TémanyitásTárgy: Re: Eric & Lioneah - Szökött motorsok 2015-01-10, 12:41

Lioneah & Eric


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem igazán tudom megérteni azokat az embereket, akik sűrűn kapnak valamiféle büntetőmunkát. Miért jó ez nekik? Nekem aztán senki se adja azt be, hogy mindez csak pusztán véletlen vagy hogy nincs bennük valamiféle mazochista hajlam, hogy ismét büntetést kapjanak, mert ha már annyira nem vágyják őket, akkor hát nem csinálnak olyat, amivel ismét bajba keverednek. Azért meghallgatom Lio szavait, de csak némi fejcsóválást kap cserébe.
- Pedig talán nem ártana néha átgondolnod bizonyos dolgokat, hiszen csak magadnak ártasz vele. – ez is egy jótanács, bár bizonyára ebből se fog kérni, ahogy eddig se. Ideje elhagyni viszont a Roxfortot, így nemsokára már a motoromon vagyunk, amely elrepít minket a közeli varázslófaluig. Ott viszont megkapom a következő kérdést, én pedig nem tudok nem apámra gondolni. Hiányzik, nagyon… akárhány év is teljen el, ezen semmi se fog változtatni, és főleg akkor fáj ez az egész igazán, amikor meglátom őt valahol, véletlenül, ő pedig nem emlékszik már rám.
- Már nincs. – nem fejtem ki jobban, hogy mi történt, bizonyára azt hiszi, hogy meghalt, de… jobb is ez így. Én viszont örülök, hogy most boldog tud lenni az új életében, bár meglepő, de több gyermeke nem született, hiába van mellette egy másik nő. Talán tudat alatt tudja, hogy van már neki egy fia? Nem kéne ilyeneken merengenem. Na de irány a Három seprű, ahol meglepő vagy sem, de némi bók is elhangzik tőlem, de Lio válaszára már csak finoman elmosolyodom.
- Olykor az őrült dolgokból lesznek a legjobb végkifejletek. – nem célozgatok én most igazán semmire, legalábbis nem szándékosan, de tény, hogy néhány őrültség remek dolgokhoz vezethet, akár még a barátom is lehet, bár érzem én, hogy nem olyan könnyű közel kerülni ehhez a Mardekáros lányhoz. Ideje elmennem az italokért, így pár percre magára hagyom Lioneah-t, majd amikor visszaérek, már le is dobom magam mellé. A bora elé kerül, majd miközben iszogatunk, most én várok némi mesélést tőle.
- A testvéreidről tudok… szép nagy család. Jó lehet, ha valakinek ennyi testvére van. – bólintok rá egykedves mosollyal arcomon, majd pedig hallgatom tovább történetét. Igen, a szüleivel kapcsolatban is vannak információim, hiszen Astriddal jóban vagyok, így mesélt már nekem, bár mindent nem. A probléma az, hogy ezek olyan dolgok, amiket szinte bárki megtudhat a McCaine családról, aki csak akar, engem mégis, más érdekelne.
- Mesélj inkább valami személyeset, olyasmit, amit nem tudhatok meg olyan egyszerűen. Mondd el, hogy mit szeretsz csinálni szabadidődben, merre szeretnél eljutni egyszer az életben, milyen álmaid vannak, kedves emlékeidet, olyan dolgokat, amik segítenek ahhoz, hogy megismerjelek. – hátradőlök, majd úgy iszogatok tovább és nem hagyom, hogy csak úgy tovább lépjünk. Tudom, hogy ezek már kényesebb kérdések, de valahol el kell kezdeni a megnyílást, bár lehet, hogy én túl hamar várom ezt tőle.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Eric & Lioneah - Szökött motorsok 2015-01-06, 17:39




Két keréken

[You must be registered and logged in to see this image.]


Tanulni a saját hibáimból... valahogy eléggé esélytelennek tűnik most a dolog, főleg hogy még a saját testvéreim dorgálásait - tanácsait - se nagyon hallgatom meg, nem tudom, hogy miért hiszi egy vadidegen srác, hogy majd arra kíváncsi vagyok, amit ő akar mondani. Kb. kizárt a dolog. A motor érdekel igen, de hogy most akkor mennyire akar jó útra terelni és elmagyarázni, hogy milyen butaság füvet szívni... na ne, ha kioktatás kell, akkor elmegyek Astridhoz, vagy Nicolashoz és tuti, hogy megkapom majd simán. A színpadias reakcióival hogy mit ne mondjak nem tudok mit kezdeni. Meghajlás... hát nem tudom, azt hiszem az is kész csoda, hogy nem a szememet forgatom az attrakció láttán, mert hát legszívesebben azt tenném, de nagyon erősen próbálom visszafogni magamat, már így is reagáltam le épp a legjobban gondolom a motor iránti lelkesedését.
- Nem csinálom szándékosan, szimplán csak könnyen felhúznak és... akkor nem mindent gondolok át, amit teszek. No meg aki felhúz meg is érdemli, amit kap. - hát igen a termetem ellenére, vagy épp azért eléggé harcias típus vagyok. Nm szoktam én ezt mélyebben átgondolni, teszem, ami jön és ha valaki beszól ebéd közben, akkor a képébe borítom a levest. - Nem én tehetek róla, hogy sok az anyámasszony katonája, aki egyből egy tanárhoz rohan. - rántom meg újfent a vállamat. De amúgy igazam van nem? Én nem szoktam bepanaszolni senkit sem, ha valakivel gondom van, akkor elintézem én, nem fogok Pitonhoz rohangálni. Mondjuk jó eséllyel nem is érdekelné a dolog különösebben, szóval értelme sem lenne. Az azért most jó, hogy nem produkálja magát még jobban, mert tuti, hogy nem olyan reakciót kapna rá, amit vár, szóval jobban járunk mindketten, ha inkább megül szépen a hátsóján és motoros akrobatikával nem szórakoztat. A tűzijátéktól sem aléltam el.
- Ő már ezek szerint nincs veled? - oh nem kertelek én, ha nem akar, hát nem válaszol majd, de nem tiltja semmit azt, hogy megkérdezzem, azt meg amúgy is sejthette, hogy nem vagyok az a tapintatos típus. Az apja gondolom már nem él, legalábbis ez az első tippem a helyzettel kapcsolatban. Mondjuk nekem aztán édes mindegy a dolog, nekem egyik szülőm sem él, tehát nem fogok nagy együttérzést mutatni, ha kiderül, hogy esetleg neki sem. Az élet ilyen, elveszítünk dolgokat, az a dolgunk, hogy feldolgozzuk és kezeljük valahogy a sok szarságot, amit kapunk. Nekem így megy, neki meg lehet hogy másképp, hiszen ő láthatóan jóval pozitívabb jellem, mint én. Az elszórt bókra egy árva szót sem mondok, amit azt hiszem meg fog érteni.
- Talán tényleg elég nagy őrültség ez a részedről. - bólintok egy aprót, amíg fel nem áll végül a helyéről, hogy hozzon nekünk valamit inni. Rábízom magam, gondolom nem szúrja el a dolgot, és ha mégis... hát most az egyszer talán megpróbálhatok toleráns lenni. Végül is annyira nem rossz, hogy nem a birtokon kell rohadnom a sok vigyori között. Ilyenkor ünnepek környékén még sokkal idegesítőbb a sok kis... Na szóval idegesítőek. Amikor visszatér először csak kortyolok az italomból, és még nem szólalok meg azonnal. Nem még nem kell, nem fogom gyorsan az egész élettörténetemet felvázolni neki az tuti biztos.
- Nem tudom mire vagy kíváncsi, van pár testvérem, szám szerint négy... Nicolast talán ismerheted is, ő is Griffendéles. A szüleim meghaltak, aurorok voltak és megölték őket... most a nagyink a gyámunk, de igazából a bátyám csinál mindent, ami a családi dolgokat illeti. Mire vagy még kíváncsi? - igen ezt olyan lazán és szenvtelenül mesélem el neki, mintha csak a bájitaltan leckét kellett volna elmondanom Pitonnak, enyhén szólva is száraz a közlési módom, de... nem fogok itt sírásban kitörni, eszem ágában sincs sírni, attól még a szüleim halottak maradnak igaz?


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eric Carpenter
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 27

TémanyitásTárgy: Re: Eric & Lioneah - Szökött motorsok 2015-01-03, 23:56

Lioneah & Eric


[You must be registered and logged in to see this image.]Érzékelem, már hogyne érzékelném, hogy mennyire nem érdekli az, amit mesélek neki, pedig én tényleg szívesen avatom be a részletekbe, de rendben, vettem a napot. Nem fogom rátukmálni ezen információkat, ha hidegen hagyja, akkor maradjunk csak annyinál, hogy repül, akár egy seprű, mégis, nagyobb számnak számít, talán azért, mert annyira nem gyakoriak még az ilyen járművek, aztán ki tudja, hogy idővel mennyi fog repkedni az égen. Akkor már az én kicsikém is egy lesz a sok közül, de most még egy igazi érték, egy igazi kincs, bár nekem tíz év múlva is az lesz.
- De… végülis mindegy. – nem, nagyon nem mindegy, de nincs kedvem vitatkozni vele, eszem ágában sincs. Akkor maradjunk csak meg ennél az apróságnál, ha Lioneah-nak így tetszik, mert meggyőzni az ellenkezőjéről nem lenne egyszerű és talán nem is célszerű, látva, hogy mit fog a kezében és szív időről időre. Amikor én is a fű hatása alatt voltam, sokkal másabb viselkedést tanúsítottam, most pedig már nem vagyok büszke azokra az időkre. De mindenki a saját kárán tanul, ha már másén nem képes, így majd a Mardekáros lány is rájön talán arra, hogy mekkora hülyeséget is csinál.
- Igen, így jobb, köszönöm! – hajlok meg előtte, mint valami herceg, de aztán ajkam félmosolyra húzódik, amolyan sármosan, miközben felé kacsintok. Játszom, nincs itt komolyság, nem felszedni próbálom, eszembe se jutna, tisztán érződik, hogy ő nem akar tőlem semmit, én pedig nem vagyok egyébként se egy nőcsábász alkat, szóval csak élek a lehetőséggel, hogy jól érezzük magunkat és megismerhessem. Arra viszont nem gondoltam – ellenben a leányzóval -, hogy nem kéne ilyenkor Roxmortsba menni, hogy számára nincs szabad kijárás, velem ellentétben, de mégse visszakozom már, már nem lenne szép tőlem. Magamra vállalom majd a büntetéseket, úgyis Piton professzor szívesebben büntet meg másokat, mint a saját háza diákjait, tehát ennyit csak túlélek, már ha lebukunk. De ha rajtam múlik, akkor nem fogunk.
- Hetente? Ez komoly? De… miért? Szóval… miért csinálod ezt? – nem hiszem, hogy élvezné, hogy olyan jó lenne neki mondjuk mindig felsikálni a padlókat meg ilyesmi, bár fogalmam sincs, hogy milyen jellegű büntetőmunkákat szokott kapni, de azért biztosan nem kellemes egyik se. Oka van mindennek és nem értem, hogy miért teszi ezt magával, így hát kérdezek, szeretném megérteni őt, ez tisztán látszik rajtam, csakis Lion múlik, hogy mennyit enged megismerni magából, hogy mennyire lesz velem őszinte. Én nem vagyok erőszakos, ezt már ő is tudhatja. A cigi viszont nemsokára el lesz oltva és végre megindulhatunk a motorral Roxmorts felé. A sisakok felkerülnek a helyükre, majd nemsokára már a levegőben repkedünk. A kis trükkel hamar felhagyok, láthatóan ő nem élvezi úgy, ahogy én gondoltam, de nem baj, így csak minimálisan produkálom most magam a mocival, nem fordulok fejjel lefelé meg ilyesmi, ki tudja, hogy mit szólna hozzá, talán majd visszaúton, meglátjuk. Bár borral nem kéne vezetni, de ez meg legyen csak az én bajom, abban biztos lehet, hogy lepottyanni nem fog. Azt azért érzékeltem az út során, hogy nem hagyott túl sok távolságot, átölelt, némileg hozzám simult testével, de ezzel nincs semmi probléma, én pedig nem használom ki a dolgot, tényleg nem azért vittem el egy körre. Most viszont már a Három seprű előtt vagyok, ideje leszállni, így a két sisak ez után a táskámba kerül, miközben érdeklődni kezdek a másiktól és végre valami pozitívum.
- Örülök, hogy élvezted! – őszinte mosoly terül szét arcomon, majd a kérdésre némileg elgondolkodom. – Hmm… hmm, amióta az eszemet tudom. Apámra emlékeztet. – nem, nem akarok a múltamról beszélni és magamról, de… most kicsúszott, magam se értem, hogy miért. A mosolyom viszont teljesen eltűnik, helyette komollyá válik az arcom, miközben a lányt fixírozom, de nem őt látom, hanem Lia törékeny testét, miként a földre rogy és soha többé nem mozdul, majd később apám arcát, aki a felejtés átokért könyörög, hogy soha többé ne legyen köze hozzánk. Az egykor tökéletes család egy pillanat alatt lett semmivé. Lassan visszatérek a valóságba, így végül megindulunk befelé, ahol miután Lio helyet foglal, csak finoman hajolok előre, kezeimmel pedig az előtte lévő asztalnál támaszkodom meg.
- Nem, őszintén szólva nem szokásom, most se tudom, hogy mi ütött belém. Talán vagyok olyan őrült, hogy megpróbáljak egy Mardekáros szépség kedvében járni. – és ezen szavaim után kis időre magára hagyom. Én szeretném meghívni őt, így a pulthoz megyek, majd nagyjából 2-3 perc múlva térek csak vissza hozzá, kezeimben pedig egy-egy korsót tartok. Finom illat árad felőlük, így teszem le Lio elé az egyiket, majd a másikat attól kissé távolabb és ha nem zavarja, akkor most mellette foglalok helyet, nem pedig vele szemben.
- Most viszont rajtad a sor, mesélj valamit magadról! Én már szinte a fél életemet elmeséltem. – és ez után emelem fel a boromat, majd ha a lány is benne van, akkor koccintok vele, végül pedig lassan kortyolgatni kezdem a finom italt. Óvatos vagyok, nem szeretném szétégetni a nyelvemet, de most már nem váltok más témát, valóban őt szeretném hallgatni. A döntés Lioneah kezében van, annyit mond, amennyit csak szeretne.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Eric & Lioneah - Szökött motorsok 2014-12-30, 21:20




Két keréken

[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this link.]
Hát mondhatnám, hogy bocs, de nem vagyok nagy motor fanatikus, de őszintén szólva e miatt nem fogok elnézést kérni tőle, ez tuti. Nekem az az érdekes a motorban, hogy repülni tud, nem érdekel, hogy milyen a teljesítménye, meg a festés, meg a motor teljesítménye, meg a többi, őszintén hidegen hagy, szóval igazából ezzel már kezdjen, amit akar. Aztán amúgy is, ha valami nem tetszik neki, akkor majd szól, vagy lelép... elrepül, amúgy is repülni tud a motorral igaz? Akkor nem jelenthet az olyan nagyon nagy nehézséget neki.
- Hát bocs... attól még nekem ez számít, nem tök mindegy, hogy miért tetszik a motorod? - mert idejöttem megnézni, akkor már az én dolgom az, hogy miért tetszik nem igaz? Szóval tőlem aztán nyafoghat ezen, mert oda lehet bátran a motorért, de engem már ez nem érdekel. Tovább is állhatok, amúgy is azért vagyok most viszonylag... elviselhetőbb, mert a cigi segít, még ő mondjuk erre gondolom nem jött rá, mert hogy simán megpróbálta kivenni a számból. Az azért naiv gondolat volt, hogy ez akár véletlenül is sikerülhet.
- Jól van, akkor... szívesen elmegyek veled jobb így? - rántom meg végül a vállamat. Tudok én egy fokkal rendesebb is lenni, ha nagyon akarok. Nem mindig és persze akkor, ha nagyon akarok, de azért néha tényleg megy. Meglátjuk, hogy mennyire fogom magam jól érezni, és ha nem, akkor majd maximum szépen lelépek, nem hiszem, hogy ki fog akadni ezen, ha kiállhatatlan leszek és nem visel jól, de talán mázlija lesz és a mostani cigi és a bor legalább majd segít valamennyit, reménykedhet benne.
- Engem nem izgat, lassacskán heti rendszerességgel kapok valami büntetőmunkát, már-már furcsa lenne e nélkül. -újabb vállrántás, aztán szépen gondoskodom a cigiről. Látom én az arcán, hogy nem tetszik neki az, ahogy eloltom, de... nem kéne ennyire túlzásba vinnie az aggódást. Az én bajom, ha valami fáj és nem az övé, szóval a szavaira csak elmosolyodom, aztán fel is pattanok a gépre, ha már ő is fent van, miután felvettem a bukósisakot. Gondolom amúgy is pattogna, ha nem tenném, szóval... így a biztos, aztán majd meglátjuk, hogy tényleg élvezetes lesz-e ez a kis utazás. Egyelőre még nem reménykedem teljesen benne. A kis tűzijáték tuti, hogy lenne, akinek tetszene, de én nem vagyok kifejezetten átlagos igaz? Engem nem hat meg, rám más dolgok hatnak, de nem csoda, ha ezt még nem tudja így magától.
- Jó volt, egész jól megy a motorod és jól repül. - ezt talán abból is érezhette, hogy egészen közel ültem hozzá, de amúgy nem vagyok olyan, aki nem bírja a testi kontaktust, szóval nem arról van szó, hogy nem lehet hozzámérni, legalábbis bizonyos keretek között. - Na és mióta vagy ilyen motor fanatikus? - vagy kérdezhetném, hogy miért, mert mindenki valami miatt lesz olyan, amilyen igaz? Senki se magától kedvel meg egy hobbit. Valahol látja, vagy valakinél és megtetszik neki, engem pedig érdekel, hogy esetében ez honnan jött. A Három seprűnél szépen beléptelek előtte, aztán ledobom magam az egyik asztalhoz.
- Gyakran szöktetsz meg lányokat a birtokról? - ha már van repülő motorja, én meg kissé oldottabbnak érzem magam a megszokottnál hála a ciginek, akkor még esetleges kérdések is felmerülnek bennem, ha nem is tömegesen, de azért egy-egy időnként beleférhet igaz?


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Eric & Lioneah - Szökött motorsok

Vissza az elejére Go down

Eric & Lioneah - Szökött motorsok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Roxmorts :: Három Seprû-