Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb






ϟ Neira & Ginny
  Today at 09:13
Gwyneira Rousseau



A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Luna Lovegood
 
Armand Stansson
 
Sidney Smallwood
 
Gina Accipiter
 
Gwyneira Rousseau
 
Madeleine Eastwick
 
Daniel G. Paisley
 
Jacob Troops
 
Perselus Piton
 
Statisztika

Összesen 584 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Eleanor Branstone

Jelenleg összesen 38914 hozzászólás olvasható. in 3477 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Vis maior

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Vis maior 2015-02-22, 17:37




Philip & Agnese

- Ezt jobb, ha minél kevesebben tudják. Remélem, nem veszi zokon. - Szól vissza, magában pedig nem éppen a legkedvesebbeket gondolja a férfiról. Eljön ide, a messzi Londonból minisztériumi kopóként, és azt sem tudja, mire vagy kire vadászik igazán. Igaz, a grimoire-ok létét nem szokták nagy dobra verni, nem véletlenül, ahogy az sem véletlen, hogy ezek hozták Agnese fejére a bajt, mely majdnem a gyermekei életébe került.
Elfordította a fejét a zavaró közelségbe került férfitól, de visszakapja tekintetét rá a válaszként kapott szavakra és belenéz ismét az acélos szemekbe. Most nem tudja, hogy méltányolja-e az őszinteséget, vagy kérdezzen rá, miért e ellenségesség, hogy fájdalmas véget kíván neki, vagy tudakozódjon afelől, mire vár akkor Philip, ha ez a terv? Fájdalmas halál? Nem Philip lenne az első, aki ezt kívánná Agnese-nek a gyermekekkel történtek után. Nem egy ilyen témájú levelet kap a mai napig. Kezét nyújtja a felsegítéshez, de végül megáll Philip kezétől pár centire az övé és visszahúzza. Inkább segítség nélkül áll fel és inkább törődik a grimoire-ral, egészen közel emelve azt arcához. Szerencsére a férfi a kardjával van elfoglalva, így nem láthatja, ahogy mélyet lélegzik a régi könyvből Agnese, hogy orra elfelejtse a férfi illatát. Nehezen szabadul tőle, az ott akar maradni vele, mint acélos pillantása is, mely beígérte a kegyetlen halált neki. Ilyen lenne a halál árnyéka? Így kísérti az embert? Furcsa humora van a Minisztériumnak. Legközelebb elküldik a hóhér fényképét előre, hogy barátkozzon az ember a gondolattal? A megszólítás viszont a könyv illatánál is ébresztőbb hatású, a jég sem lehet jegesebb, mint hangja, mikor odaszól Philipnek.
- Soha többet ne hívjon így. Lady Yermouth, ha kérhetem. - Amoreux... Ezt viszont nem kell eltűrnie Caramel egyik pribékjétől sem. Történjen bármi, a rangja attól még megmarad, emiatt is kerülhette el akkor a kínpadot, hogy úgy vallassák. És az ilyen becézgetést egyedül a férjének engedte, ráadásul ez pont az ő szava járása volt. Nem beszélt franciául, csak ezt az egy szót, s most olyan érzés, mintha emlékét gyalázná ez a jött-ment alak.
- Kvibli, hogy pisztolyt és rapírt használ? - Ez nem éppen a legudvariasabb kérdés ez a varázsvilágban, de tényleg nem érti, miért nem használ ez a férfi pálcát? A mágikus potenciált érzi a másikban, biztosan nem mugli, de akkor meg minek ez a maskara, ha lehet egyszerűbb is? Mindenesetre többet nem szán rá e kérdésen túl, a falat tapogatja végig szabad kezével, keresvén a huzat kiinduló helyét. Hamar megleli és pálcáját véve elő húzza végig a falon, hogy repedést alakítson ki rajta, amin be tud slisszolni, vagyis pontosabban átslisszolni. Több fény is jut le ide rögtön, hogy a rés megnyílik. Hátranéz a férfira, s Agnese át is kukucskál a résen. Egy lépcső! Felfelé! Ismét a férfira néz hátra és halkan átszuszakolja magát a vékony résen.
- Bármit és most? Rendben. Bonne chance! - Köszön el Philiptől, és pálcája vége ismét vörösen izzik fel, de ezúttal túl messze van a férfi, hogy lenyomja a pálca hegyét, így a varázslat sem késlekedik. A bombarda-hoz hasonló mágia lehet, mely beomlasztja a keskeny átjárót, amit Agnese nyitott, miközben ő már szoknyája alját felcsípve kettesével szedi felfelé a lépcsőket. Nem törődik azzal, hogy fáj a
[You must be registered and logged in to see this image.]
lába a korábbi sérülés okán, se azzal, hogy a jeges lépcsőn egy helyen megcsúszik a lába, s térdén is kék-zöld foltok lesznek a térdre zuhanás hatására. De feláll és siet tovább felfelé. Nem ér rá hátranézni, vajon Philip is kijut-e valahogy, vagy örök időre elnyerte a Csontkápolna és annak minden borzalma.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 38
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Vis maior 2015-02-19, 21:13



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


- Egyes nőkért, valóban, na de könyvekért...? Mi az a grimore madam, amiért az életét adná? – Kérdezek érdeklődve, ugyanis nem fogom hagyni, hogy a szőke banya itt lelje halálát előttem méterekre, amikor nem lehet enyém a dicsőség, hogy az azkabanba, vagy éppen hóhérkézre juttattam. Olyan, mint egy modernkori Milady, hiszen oly találóan aggatta rá Dumas testőreinek szerepkörét, bizonyára belülről jöhetett az indíttatás, csak egy ármányos lehet képes ilyen ügyesen elhelyzezett hasonlatokra. Fogalmam sincsen, hogy mennyi valóság van abban, amit felkiabál intésül, ám az, hogy nem látom, nem tölt el bizalommal. Bármi is van lent, inkább együtt, mint külön. A csúszda igen gyors, kellemetlen érzettel visz lefelé, bármennyire is igyekszem tompítani, netán kigurulni az érkezést, a hölgy volt olyan botor, hogy pont az üreg epicentrumában helyezkedett el, ahova a leszállópályám is vezetett. A rapír szerencsére elkerüli, dicstelen esési ívem azonban pont telibe kapja általam, csoda, hogy ha nem roppan meg a dereka. Kissé megrázom a fejem, hogy tisztuljon az elmém, a kalap elszállt valahova, őszesfekete tincseim fésületlenül hullanak homlokomba. Korántsincsen olyan szép kék szemem, mint a hölgynek, az enyém inkább acélos, bár az alapárnyalat hasonló lehet. Akár érdekesnek is mondhatnám a hirtelen támadt közelséget, vagy visszavághatnék hasonlóan maró gúnnyal, mégsem engedi meg a jóérzésem. Bármit is vétett a nő, nem vagyok az a pojáca, aki furcsaságokra ragadtatja el magát egy ilyen helyzetben. A kellemes és a zavarba ejtő keveréke jár át, ahogyan összenézünk, és megérzem azokat a bizonyos domborulatokat. Ám mielőtt az asszony rövid úton kimiskárol, jobbnak gondolom lekászolódni róla. Illatok terén igyekszem kizárni tudatomból az orromba nyomakodó gyümölcsöt, amely bizonyára a sajátja, nem fogom hagyni, hogy nemisége megtévessze az érzékiségemet.
- A kipréselés nem volna elég hatásos és fájdalmas madam. A feltett szándék azonban helytálló. – Nem biccentek, hiszen összefejelnénk, van annak egyszerűbb mondja, hogy a tudtára adjam, az utolsó pillanatig a sarkában leszek, ha csak módomban áll. Megölni azonban nem most fogom, nem itt. A dolgok rendje máshogyan kívánja, halasztásért kiált. Finoman ráfogok a hölgy vállára, és magam felé húzva gördülök le róla. Így sokkal kényelmesebb, mintha beletérdelnék a puhábbik végébe. Amint egymás mellé kerültünk, talpra vágom magam, hogy a kezemet nyújtva segítsem fel. – Sajnálom amoureux, jelenleg többre nem telik. – Hunyorítok rá, ha már gúnyt használ fegyvérként, bizony rá kéne ébrednie, hogy bizony a saját sírját ássa, én csak a segédje vagyok.  Miközben a nő a grimore-ért hajol le, nem lesem meg túlzóan a formás hátsót, mára már elég lesz az intimitásból, inkább a pengét húzom ki a falból, vagy mi ez. Azaz csak húznám. Mi a jófranc, hogy ennyire beleszorult? Még mindig rezeg kissé. Változtatok a fogáson, két kézzel helyezem el az ujjaimat, és úgy rántok rajta. Semmi. Merde! Hátrapillantok a vállam felett, remélve, hogy a hölgy nem kezd újabb gúnyos kacajba, és minden erőmet latba vetve rántok. Végre enged. Nem kevés verítéket kell titkon letörölnöm a homlomról. Öregember nem gyorsvonat.
- Szolgálja ki magát madam. Ha már úgyis megkaptam, hogy kegyednek kell mindent csinálnia. Nem állok újtába. – ellenben a csúszka felől felharsan ismét a moraj, és az érdekes, meztelen csigákra jellemző szörcsögés. Már jön is valami lefelé? Pisztoly és rapír kézbe, a hátamat mutatom a nőnek, bármi is érkezzen itt le, nem éli meg a következő minutumot. – Bármit is tervez, azt most tegye. – Szólok hátra sötéten villogó tekintettel, és hogy megalapozzam a távozást, a fejembe nyomom a kalapomat.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Vis maior 2015-02-15, 00:11




Philip & Agnese

- És könyv is van ilyen, Sir! Mi több, meghalni vagy ölni is érdemes értük, akárcsak egyes nőkért. - Ó, tudja, hogy ezek olyasmi szavak, amelyeket imádni fog Philip. Hiszen azért van itt sarkában loholó vadászkopóként, hogy lecsaphasson minden gyanús jelre. Ha nem állt volna perben Agnese, talán csak jót derülne a válaszon a férfi, de most biztos elmélete bizonyítását látja majd benne. Nem kellene bátorítania Philipet. A gyermekek elhelyezése - már ha felépülnek valaha is - továbbra is kérdéses, s nagyon reméli, hogy sógora nem ezt a férfit küldte utána magánnyomozóként, hogy érveket szedjen össze ellene. Bár az ő stílusát ismerve itt lenne egy Rita Vitrol-szerű újságírónő is.
~ Édes Istenem, mit vétettem?~ Sóhajt fel magában, miközben felveszi az elejtett könyvet a földről, s eközben hallja a csúszó-súrlódó hangot is, ami félreérthetetlenül annak a hangja, hogy ez az agyalágyult férfi csak lecsúszott. Tipikus férfi, beszélhet neki egy nő... Arra viszont nem számít Agnese, hogy ekkora lendülettel érkezik a férfi. Míg ő a csúszda végénél szinte azonnal a földre pottyant, a repülő rapier elől el kell ugrania, s ezzel pont a lendülettel továbbszálló Philip útjába kerül, fájdalmasan ütközést és landolást produkálva, aminek leginkább sérült lába nem örül. Halkan felnyögve veszi tudomásul a földdel való érintkezést és a nem kívánt kilófelesleget saját magán, amit a férfi jelent. A levegő hirtelen préselődött ki a tüdejéből, így elsőre az után kap, mellkasa a fűzős ruha alatt még jobban a férfihoz simul, s csak az éltető oxigén megszerzése után ébred rá kettejük illetlen közelségére. Nem, az illetlen közelség a tíz-húsz centi távolság a harminc helyett. Ez a két-három centis távolság olyasmi, amire megfelelő szó még az etikett-könyvekben sincs. Ebben a közelségben nemcsak úgy tudnak a másik szemébe nézni, hogy szinte a lelkükig lelátnak, de még a másik illatát is érezhetik, s ha akarják, ha nem, ott tud maradni az orrukban, Agnese esetében egy finom barackos illat a nyaka vagy fültöve környékéről. Talán e közelség okozta döbbenet az, ami Philip javára játszik, mert Agnese-hez ilyen közel férfi még nem volt férje halála óta, s most egy pillanatig szóhoz sem jutott emiatt. Meg a levegőhiány miatt.
- Igazán megható, hogy ha már feltett szándéka, hogy megöl és ennek igen otromba módját, a kipréselést választotta, elnézést kér érte. Emlékeztessen kérem, hogy legközelebb franciául közöljem, hogy ne ugorjon le egy kiút nélküli terembe, valamint ha már kipihente magát, akár segíthetne is valami megoldást keresni a reménytelen helyzetre. Nem kell sietnie, tényleg. - Nem is próbálja meg ezúttal leplezni a maró gúnyt a szavaiban, nyugodt és halk hang ide vagy oda. Kezei a ráhuppanáskor önkéntelenül is a súlyt jelentő Philip oldalára kerültek, s melyet most ökölbe szorított kézzel enged el, s arcát is tüntetőleg elfordítja a férfitól. Nem akarja, hogy bármi köze legyen a másikhoz. Látta a pillantást, mellyel korábban nem foglalkozott, most viszont egyértelmű lett, hogy mi járt hirtelen a férfi fejében. Philip szemei, a tekintete éppúgy karakteres, mint a vonásai, mégis... Megtehetné, hogy felé is mutat egy olyan gonosz boszorkás arcot, mint fent a sírlidérc felé tette, s maga sem tudja, miért nem teszi. Elfordított tekintete a könyvét keresni, amit ha meg is lel és végre Philip inkább lelkileg kényelmetlenséget okozó súlyától és közelségétől is megszabadul, akkor mintha gyermeke lenne, úgy öleli magához a könyvet. Ezer szerencse, hogy a talaj itt nem nyirkos, s pláne nem valami föld alatti pocsolyás-tavacskás rész (és hogy nem is nyársalódtak fel semmin, persze). Viszont ami fentebb nem volt jellemző a kinti sűrű hóesés ellenére sem, itt látszódik mindkettejük lehelete. Érezhetően hidegebb van és ha alaposan odafigyelnek, akkor érezhetik a huzatot is, mely a csúszda felé húz felfelé. Felveszi a földről a még mindig fénnyel égő pálcáját.
- A huzat.. valahonnan jön. - Az egyetlen lehetőségük jelenleg, mert a kör alakú terem teljesen puritán és üres,
[You must be registered and logged in to see this image.]
látszólag nem pusztán falak, hanem föld jön utánuk, ahonnan éppoly reménytelen lenne kiásni magukat, mintha Kínába akarnának leásni. A huzat viszont azt sugallja, hogy van valahol egy repedés, s a mögött nem lehet több száz köbméternyi föld.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 38
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Vis maior 2015-02-11, 20:01



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


A hideg verítéket sincsen alkalmam letörörölni sármosan őszülő haléktékomról, nemhogy urizálni a nemeshölggyel, rámarok a csuklójára, amelynek egy betűnyi eltérésével már érdemes meglepetést idéznék elő, majd holmi sárkányeregtetéshez hasonló mozdulattal rántok rajta, hogy ne ott lelje halálát idő előtt. Nem, csakis az én kezemtől szenvedhet ki, még ha félmilliószor kell is megmentenem a formás hátsóját a végső szembesítés előtt. Nincsen helye a gyengédségnek, a szükség törvényt mond. Őszinte flegmasággal rántok a vállamon, és már szökkenünk is be az általam válaszott járaton, amely talán valóban nem volt a legokosabb lépés, visszaút ellenben nincsen. Ott még megvan a lehetőségem, hogy szükség esetén hárítsam a riposztot.
- Van olyan nő, akiért egy életen át érdemes küzdeni ma chérie. – Felelem kiismerhetetlen mordulással, ahogyan a szűk járatban megigazgatom a kalapot. Felfoghatja afféle biccentésnek is. Ahogyan egyre kevesebb a helyünk, le kell maradnom annyira, hogy ne másszak túl közel a hátsójához, olykor hátrapillantok, hogy a morajnak van egy gazdája, aki lassacskán közeledik is, vagy van még időnként rákészülni a dologra. Nem számítottam erre a kis kitérérőre, úgy véltem, Prága festői szépsége arra fog rávenni, hogy holmi kávézóba üljünk be, mintegy véletlenszerűen, ám nagyon úgy tűnik, a nő nem pusztán veszélyes, vonzza is a bajt. Olyanba üti az orrát, amelybe engem is beleránt. Az adrenalin egy szintig szükséges plusz, kérdés, hogy hol van az a szint, ahol már fulladozunk tőle. Talán az egyik ilyen hátrafordulásnál tűnhet el a nő a szemem elől, mert amint visszanézzek más sehol nincsen, a járat ellenben tátongó ürességet mutat. Felgyorsulok a kúszásban, még a nevét is elsziszegem a sötétben, mint valami vak vipera. A válasz különös módon alulról érkezik. Erőltetem a fülemet, hátha jobban sikerül értelmeznem, ami a sötét boszorkány próbál kommunikálni. Na most látja a kijáratot, és csatlakozzak, vagy nem látja, és maradjak? Úgyse vinne rá a lélek, hogy hagyjam összezúzódni azt a szív alakú hátsót, felkészülök a legrosszabbra, ami nem lehet vészes, ha képes karattyolni, majd beülök a csúszdára, a fejembe fogva a kalapot magamtól eltartom a pengét, ne nyársaljam fel az ágyékomat már csúszok is. A sors véletlen összejátéka, hogy sikerül úgy letarolnom a hölgyet, hogy nagyjából rajta érek földet. A rapírt az utolsó pillanatban engedtem el, így az átszállva az éteren az egyik falban áll meg rezegve. Szemtől szemben fekszem rajta a kék szemek megint fogva tartanak. Nagyjából fél tized másodpercem van, mielőtt kimiskárol...
- Excusez-moi, madam. – Mormolom, megmozdulni még nem sikerül, a jó ég gondolta volna, hogy ha nem kell megszemlélnem ilyen közelről, akkor vajon ilyen gyönyörűnek találom. Sötétség démonai, távozzatok!



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Vis maior 2015-02-06, 12:35




Philip & Agnese

A kérdést nemes egyszerűséggel elengedi a füle mellett. Nem érzi úgy, hogy válaszolnia kellene rá. Nem mert megsértődött volna a nem is létező cinizmus miatt, hanem csupán költői kérdésnek vette.
Már éppen bevetődött volna a megfelelő járatba, de teljes döbbenettel éri a félrerántás. Erre nem számított. Nincs hozzászokva, hogy ellentmondjanak neki, az pedig végképp nem jellemző, hogy őt csak úgy ráncigálják, mint... mint nem is tudja mit vagy kit. Egyszerűen ez hallatlan! És ráadásul a rossz járatba is kerültek, visszafordulni meg már nincs idő és lehetőség! Csak a túlbuzgó laikusoktól mentse meg az ég az embert! Amit varázslatot tervezett, azt is félbeszakítja Philip, de segond, az idő Agnese-nek dolgozik, ami késik, nem múlik.
- Tudja ez olyan, mint a nőknél. Noha megszerezni is nehéz, de megtartani a művészet! - Kis szúrásnak is szánja. Nem nézi ki a másikból, hogy lettek volna vagy lennének hosszú távú kapcsolatai. Biztos, hogy nincs nő, aki e idegesítő férfi mellett sokáig kibírná. Ám most az mellékes is, hogy milyen Philip magánélete, a nagyobb gond a szűkülő járat és a tapintható sötétség. Úgy kell előre osonni, görnyedve egyre jobban, hogy már jószerivel nem is látnak semmit, Philip is egyre kevésbé tudja kivenni az olyannyira nézett hátsót. Az ilyen járásnak legalább az az előnye megvan, hogy nem látszódik Agnese léptein, hogy majdnem minden lépés fáj hála a korábbi sérülésnek. Nem áll meg, a könyvet óvón magához szorítja és pálcát fogó kezével próbálja kitapogatni a plafont, falat. Majd egyszer csak eltűnik a formás szoknyás fenék Philip elől Agnese-vel együtt, súrlódó hangot hallhat meglepően sokáig, jó tíz másodpercig is, majd tompa puffanást s még egy kisebbet, de sikítást nem. Maga mögött meg hörgő kaparászást hall, aggasztó közelségből már.
- ... csússzon le, lehet .... látom a kiutat... - Kiált fel a férfinak rögtön, de lehet mindegy is, mert vagy túl szorosan jött mögötte és ő is a kürtőbe került és csúszik le Agnese-hez, vagy az egyre jobban nyomukban járó
[You must be registered and logged in to see this image.]
szörnyetegek nem adnak más választást, mint lecsúszni és lesz, ami lesz. A baj csak az, hogy az eredeti üzenet nem így szól, csak egy töredéke jut fel a visszhangok furcsa játéka miatt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 38
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Vis maior 2015-02-02, 18:15



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


  Az valahol hízelgő, hogy a nő ilyen mágikus tudományt sejt kinézni belőlem, hogy akár a sötét mágiát is bevethetem a cél érdekében, ám mi sem áll távolabb tőlem. Megérteni, első sorban apró darabokra szándékozom bontani azt, amivel találkozom, nem pusztán a védekezés a célom. Valahol meg is kell ismerni a sötétet ahhoz, hogy méltán küzdhessünk ellene. Nem vártam, hogy a nő mélyebb bókokba megy bele, már az is csoda, hogy megleptem. Hátrébblépek, ahogyan a nő az oltár előtt nézelődik, kapaszkodik, hogy még véletlenül se indítsak be valami mozgásérzékelőt, amitől az úrhölgy szegné a nyakát. Ahogyan mondottam volt, semmi sem volna számomra kedvesebb, minthogy az én kezemtől hunyjon ki a fény azonban a gyönyörű, ámde jéghideg kék szemekben. Olyan tipusú asszony, akit ha megszerez az ember, a sarki füszeres hölgyre sem nézhet rá mellette, mert halálba átkoz bármely nőneműt húsz mérföldes epicentrumban.
- Mi az a minden madam? – Kérdezem érdeklődve a cinizmus legapróbb szikrája nélkül. Talán szokása vadidegeneket belekeverni a piszkos ügyleteibe? Így is holmi testőrszerepre kényszerülök, óhatatlanul megtörténik, hogy a véremet szívja, s különös módon magával ránt a saját világába, amelyben minden oly komor, ám emellett élettel teli. Mint még a halott falak is életre kelnének, amerre csak jár, jelen esetben szó szerint, hiszen valamit beindíthattunk. Ha lennének lépcsők, most négyesével szedném őket, mint annak idején abban a föld alatti kazamatában, ahova tizenhármunkat küldtek le különítményként, ám csak ketten tértünk vissza. A végén már egymást mészároltuk vak őrületünkben, s az ellenség láthatatlan maradt. Erre mondják azt, hogy értéktelen győzelem? Onnan származik a rubinköves markolatú rapír is, az egyetlen, amiért úgy gondolom, megérte, hogy csatkoztam a hamarosan elhulló társasághoz.
- Francokat! – Kiáltok vissza, én már közelebbről láttam innen a nyílásokat, az, amit a nő célzott meg, egy belső álkapcsokkal megáldott gyönyörűséghez vezet, így az utolsó pillanatban, mielőtt bevetné magát, csuklón rántom, és egyel arébb tuszkolom be magunkat, ahol ugyan hasonló szépségek várnak ránk, ám egy fokkal kezelhetőbbek, így kerülhet sor arra a találkozásra, amelyre a nő végül számíthat. A szűk járat stimmel, akárcsak a vörös fény, a pálcája végén. Finoman eltolom most, hogy ne nyomja a képembe, nem szándékozom szétrobbant fejjel meginni az esti teámat.
- Legalább megszerezte amire annyira vágyott? – Kérdem hideg mosollyal, és a szűk járat még inkább féregalagútra kezd hasonlítani, a falak lassan eltűnni látszanak, egyre jobban le kell hajolnunk, ahol már csak egyesével férünk el. Mögöttünk bősz hullámtörő robaly hallatszik, visszafelé nem mehetünk, na de mi van, ha végérvényesen elfogy az kürtő? Laposra préselődni nem a legszebb halál. Hagyom, hogy a nő másszon elől, végülis legalább a gömbölyded hátsó vonaglik előttem. Csak fel ne szúrjam a meredező pengémre idő előtt.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Vis maior 2015-01-29, 23:33




Philip & Agnese

Magában derül csak Philip válaszán, a gúnyos kis szúráson. Dehogy gondolja őt kedvesnek, ezt érti ő. Egyébként sokan osztanák is ezt a véleményt a férfival, s lennének jó páran, akik nem értenének egyet. Ki hogy ismerte meg Agnese-t.
- Áh. - Csak ennyivel reagálja le a sírlidérc megnevezést. Nem patrónusban gondolkodott Agnese, a karmokról azt gondolta, hogy Philiphez tartoznak. Valamiféle részleges animágiát gyanított, vagy efféle illúziót, de ezek szerint tévedett. Végülis mindegy.
Aztán meghallja a kattanást, alig valamivel az után, hogy a férfihoz szólt immáron az oltár előtt állva. Igen, túl könnyű volt ez eddig így. Most már csak az a kérdés, mennyi ideje van. Nem foglalkozik azzal, a férfi mit ügyköd, visszasomfordál-e a bejárathoz, utána jön-e, esetleg ügyesen felnyársalja-e magát valami csapdában? Az oltár és rajta a könyv a lényeg. A teljes vagyonát kastélyostul, vidéki kúriákkal egyetemben rá merné tenni tétként, hogy ha elmozdítja a könyvet, az is beindít valami csapdát, ebben is van valami súlyérzékelő. De arra már nincs idő, hogy kitalálja, mekkora súlyú lehet a könyv és mivel helyettesítse. A zajokra és Philip szavaira olyan bosszúsan pillant fel a férfira, mintha egyetlen gondolata lenne: a férfi feje pont olyan súlyúnak tűnik, mint ami neki kell...
- Gondoltam, hogy mindent nekem kell majd csinálni. - Morogja, talán szándékosan nem olyan halkan, hogy Philip ne tudja nem meghallani. Amúgy az kevéssé zavarja, hogy végeredményben neki kell mindenről gondoskodnia, az eredeti tervei szerint is így lett volna, ha a nem kapja az utcán nyakába koloncként a férfit. A lépteket viszont már ő is hallja, az egyik ajtóban álló férfi meg pláne. Lepillant újra a könyvre, mely fölött már vagy két perce ott egyensúlyoznak ujjai finoman meg-megmozdulva a levegőben, hogy elvegyék vagy ne vegyék el a könyvet.
- Ezt a részt utálom mindig... - Nincs több idő gondolkodni, egy hirtelen mozdulattal kapja el a könyvet onnan és már szalad is visszafele.
- Önnek balra, a középső ajtóhoz, gyorsan! - Nem fogja bevárni a férfit, ha úgy adódik. Ahogy elérte a nyílást, ő már be is vetődik oda, és isten a megmondhatója, mi alapján választotta ki azt az ajtót a sok közül. Nem próbált ő sem az eredeti bejárat felé haladni, ebben igazat kellett adnia Philipnek: az már nem opció kijutásra. A lépések a többi nyílásból egyre hangosabbak, de talán ezek jelentik a kisebb, mindenesetre a későbbi gondot. A nagyobb és hamarabbi probléma a könyv elvételével indult el: a falak mellett sorjázó, látszólag a kőbe beépült csontvázak üres koponyaszemeiben sárgás fény villant fel kísértetiesen egyszerre, majd előbb az állkapcsok mozdultak meg, majd a végtagok. Az a kevéske ín és elsorvadt, összeaszalódott izom, ami rajtuk maradt nem lenne elegendő a mozgáshoz, mágia vezeti őket, méghozzá nem is lomhán. Mi sem lehet nagyobb bizonyíték a mágia összhangjára, minthogy egyszerre fordul üres tekintetük a megfelelőnek vélt kijáratba éppen beslisszoló Agnese és bárhol is levő Philip felé. Ugye emlékszünk arra a kitételre, hogy ha egy ereklyevadászt futni látunk, igyekezzünk tartani a lépést?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha mindketten bejutottak, a járat szűk lesz, egymás mellett legfeljebb araszolva és lassan férnének el, és így láthatja Philip, hogy Agnese hátranéz rá és pálcája végén vöröses fény villan fel...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 38
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Vis maior 2015-01-28, 13:40



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


 - Ön igazán kedves... – Mondom olyan hangsúllyal, mintha valaki udvariasan bejelentené, hogy a következő mozdulata az lesz, hogy tövig szándékozik mártani belém az áldozótőrét, de legalább tudjak róla. A nőben van egyfajta felsőbbrendű gőgös elegancia, amelytől azonban cseppet sem tűnik hidegnek, szinte csak úgy záporoznak felém az érzelmek, legyenek akár mélyen is elrejtve, nem szükséges szólnia, mozdulnia ahhoz, hogy rezdülésekre felfigyeljek, ahogyan a nyakát nyújtja, a derekával fordul. Korai még következtetéseket levonnom, nyitva kell tartanom a szememet. Talán azért, hogy ne válljak áldozatává, manipulációi tárgyává pedig főleg nem. A lény, amely utunkat állta, most igaz valóját mutatja, s annak tudatában, amit sikerült információként kinyernem belőle, már korántsem olyan félelmetes. Nem kárhoztathatom őt azért, hogy megtámadott. A saját nagybátyja vett el az életét, s a testét a mocsárba dobta. A zavarodott lélek ezen föld alatti kriptában toporog, talán a közelben lakhattak, vagy a varázsló, ki e csapdákkal teli folyosót tervezte, sötét mágiával vonzott ide lidérceket korábbi életüktől függetlenül.
- Sírlidérc. – Felelek, talán elértve a nő kérdését. Ha azt hiszi, hogy patrónust idéztem magam mellé, nagyon téved, az agyarak, karmok nem belőlem, hanem az ifjú Gideon szellemétől eredtek. Még így torz elvakultságában is elmondta, hogy megtámad mindenkit, hiszen nem ismeri fel már a nagybátyját, és bosszúra szomjas lelke nem nyughat, amíg nem vesz vendettát. A nő úgy tűnik gépiesen kezeli le mindezt, így én sem foglalkozom ártalmatlanná tett akadályunkkal, hágok tovább a mélység felé, még ha ez a megnevezés most minden intim fogalmat mellőz is.
A nő továbbra is biztos léptekkel tör előre, nem úgy tűnik, mint aki turista hajlamokkal kiváncsiskodik a környéken, és emlélekkel gazdagon szándékozik visszatérni. Csupán a karomat kéne kinyújtanom, és máris foglya lenne az egyik halálos veszedelemnek. Honnan ez a hit? Honnan ez az erő? A formás hátsó még ebben a korban is meglepően kereknek, feszesnek tűnik, mágia tartja karban. Bezzeg én... csoda, ha nem fáj valamim. A bal karomat bármikor ki tudom ugrasztani, ha muszáj kötelékekből szabadulnom, ám bőröm korántsem makulátlan a megannyi heg miatt... Nem érek elmélázni, ugyanis a banya úgy szökken, mint holmi bakfis, még a lélegzetem is bent akad, mintha egy táncművészt látnék. Varázslat segíti mozdulatait? Bizonyosan. Nem hinném, hogy pengemester felmenői vannak. A surrogás magával vonz, amelyet a rakott szoknya ad ki. Mondanám, hogy vele tartok, ám felesleges, hogy az esetleges súlyérzékelő csapdák még az én jöttömre is aktiválódjanak, így ráhagyom, maradna enyém az őrködés, ám amikor a szőkeség az oltár előtt ér talajt, minden igyekezete ellenére kattan valami. Ugyan baja nem esik, ám a folyosón, ahonnan eddig jöttünk, eddig láthatatlan ajtók tárulnak fel. Vagy féltucatnyi. A helyi testőrség úgy tűnik szerét ejtené, hogy beköszönjön.
- Bármire is készül Ma’am, iparkodjon. Úgy tűnik látogatóink lesznek. Lesz oly kedves másodlagos kijáratról is gondoskodni, van olyan érzésem, hogy a bejáratunk már nem aktuális. – Vetek rá flegma mosolyt, mint aki teázni indul, s egyszerre kapom elő a pisztolyt, meg a rapírt. Kurtán biccentek, majd futólépésben szaladok az ajtók felé, hogy elejét vegyem annak, bármi is lépne át. Remélem továbbra is tud magára vigyázni a bestia, mert a formás fenekét most nem én fogom védeni, pusztán feltartóztatom a látógatóinkat, s időt nyerek neki. Ha csapdába nyúl, az ő baja.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Vis maior 2015-01-22, 20:21




Philip & Agnese

- Szívből kívánom. - Azt meg nem tudná mondani, hogy miért kívánja ezt Philipnek. Talán csak kicsit le akarja tiporni azt a fene nagy magabiztosságát, önbizalmát. A férfi kitérő válasza már egy kis megingást mutatott, de valahogy arra mégsem érzett kedvet Agnese, hogy addig üsse a vasat, amíg még meleg. Lehet hiba, mert talán örökre le tudta volna rázni magáról Philipet, de ezt most még nem tudhatja a nő.
- A széles karimájú glóriája teszi bizonyára. - Feleli, mert azért való igaz, mennybélinek nem nevezné ő sem a másikat. Lovagias jófiúsnak igen, még ha valami sötétséget lát is benne. Valami keserű komorat, ami ugyan mélyen van, mégsem jelent velejéig való romlottságot. Philip valahogy meg tudott maradni jónak, s ezt még vadászat közben sem tudja levetkőzni. Most sem, mert most is kivont karddal Agnese oldalát védi, holott sokkal kényelmesebb és gyorsabb megoldás lenne a férfinak, ha egy csapdába belelökné a nőt. Egy fekete mágussal kevesebb, nemde? De ha még ez nem is, volt alkalma már sokszor együtt dolgozni másokkal, annyira elenyésző kivétel volt, hogy meg kell erőltetnie a memóriáját, ha fel akar idézni hasonló önzetlen viselkedést. Először mindenki a maga bőrét menti. Nem éppen hősies hozzáállás, de a hősök nem is élnek sokáig. Azért az sokat elárul, hogy a jelenségtől Philip sem rezzen meg, úgy tűnik, látott már ő is egy s más dolgot. Agnese alapvetően lép tovább óvatosan, miután ő megszabadult a lidérc vizslató üres szemgödreitől. Ha azt hiszi Philip, hogy az igazi arcát látta, hát hadd higgye. Kicsit neki is szólt az arc változása, mintegy figyelmeztetésként megerősítve korábbi szavait a vadászattal kapcsolatban: túl nagy falat lesz ő a férfinak, jobb ha szépen hazamegy az ágyikójába. Nem kerüli el a figyelmét a tőrkard fémes hangja, ahogy az visszacsusszan a helyére, és kíváncsian hátrales a válla fölött a nő. Valahogy azt képzelte, hogy olyan lesz Philip, aki bátor, de bolond hősként le akarja majd kardozni a lényt, de ehelyett valami egész mást lát. A végén még egy elismerő pillantást és mimikát is kap tőle a férfi, de a világ minden kincséért sem mondaná ki ezt nyíltan neki.
- Medve? Tigris? - Próbálja találgatni azt, amit látott. A tigrist azt valahogy Philiphez illőbbnek tartaná, persze, csak miután megtanult nagyvadra is vadászni. Addig csak kis kölyök fenevad. Pálcájával közben a hüppögő szellem felé int, csendesítő varázst vonva köré, mellyel már nem hallják a hangját. Nem törődik vele egyébként, de láthatóan zavarta a hang. Hiába idősebb a szellem, a hüppögését valahogy nem tudta tovább hallgatni, mi több, bosszantani kezdte. Aztán visszafordul az oltár felé és folytatja útját. Legnagyobb óvatossággal lép, mintha csak hímes tojásokra lépne rá, s bármilyen ősöregek a koponyák a talpuk alatt, de kőkeménynek bizonyulnak, egy sem roppan meg súlyuk alatt. Megroppanni nem roppan meg, de benyomódni viszont tudnak, mert csak elég egy olyan lépés, ami nem a megfelelő helyre került. Sok koponyáról lekopott már a véset, de az út felénél még csak ezzel sem magyarázható a hiányuk. Egész egyszerűen szándékosan felejtették le őket, hogy megnehezítsék az utat, ami még egy olyan tapasztalt ereklyevadásznak is kihívás, mint amilyen Agnese. A rossz lépés következtében érzi, hogy megmozdult alatta a koponya, de nem várja meg, míg teljesen benyomódik, az a súlya nélkül is be fog teljesen, inkább gyorsan szökken tovább róla, mielőtt kiderülne, milyen csapdát rejtegetett. Itt bizony az ember a vak szerencsére hagyatkozhat csak, és abból kijutott Agnese-nek láthatóan, mert boszorkányos ügyességgel lép, szökell, fordul, hajol el az innen-onnan felbukkanó jó egy méteres vékony, tűéles fémtövisek elől, melyek úgy tűnik két koponya közül bukkannak elő és húzódnak vissza. Mitn egy bonyolult és életveszélyes tánc. Megérkezik hát az oltár előtti félkörbe, igaz, a köpenyét elhagyta út közben, de nem is volt rá módja, hogy összeszedje, s az többszörösen fel is nyársalódott ezáltal. Csak nem fog így sem fázni hazafelé. Mélykék hosszú, szinte földet söprő szoknya van rajta, melynek színe csaknem feketébe hajol, akárcsak a hozzá viselt, ugyancsak drága selyembrokátból készült kabátka. Az állása alapján vélhetően valamiféle fűzőt is viselhet alatta. Illene ehhez valami világos blúz, de ahogy mindig, Agnese most is visel valami feketét, ezúttal a blúzban, mely amúgy is sötét ruhája miatt igazán komor megjelenést kölcsönöz karcsú alakjának.
- Remélem, jegyezte a lépéseket. De ha gondolja, ott is megvárhat, elboldogulok én egyedül is itt... - Pillant hátra a férfira, mikor az utolsó sor fémtövis is visszahúzódik. Ezek amúgy igen ravaszak voltak, nem egy ugrott csak fel, hanem a folyosó teljes szélességében hosszan vagy egy tucat és egy lépéssel odább még egy sor, melyek közül egy fel is sértette Agnese szoknyáját. A fém vörösen csillanó vége arra utal, hogy nemcsak a ruhát érhette kár,
[You must be registered and logged in to see this image.]
de a bő szoknya nem engedi láttatni a sérülést, a szoknya szakadását is alig látni. Figyelme immár az oltáré. Most jön az este neheze. Legalábbis Agnese azt hiszi, ez lesz még itt a legnehezebb rész, de téved...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 38
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Vis maior 2015-01-16, 21:26



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


 Kissé meghökkenek, úgy véltem, statégiám kiváló, titokzatosnak mutatom magamat, hogy vadászatom tárgya csupán sejtse, sosem lehessen benne biztos, hogy mit is keresek körülötte. Mint egy jó bosszútörténet. Erre jön egy okos asszony, és nagyjából felrúgja az egész kártyavárat. Okos. Legalábbis annak hiszi magát. – Talán eljött az ideje, hogy méltó ellenfélre leljek. – Adok kitérő választ, nem fogom kiadni magam, hogy nagyon is az elevenembe talált. Érzelemmentes módon szokásom kezelni mindet, a nő viszont ingerültté tesz azzal, hogy rávilágít a logikus tényre. Leegyszerűsítettem a dolgot. Ám nem, megvan a játék varázsa, bármit is mond, én értem a miértjét. Arcom közömbös, nem számít, hogy mit mondd, csak a végzetét kerülgeti, táncol a pokolköves katlan körül.
Őrbűbájaim akadályba ütköznek, ők lesznek az est vesztesei, nem lennék most a helyükben, ahogyan egy pillanat alatt lesznek az enyészeté. Miután leengedem az immár használhatatlanná vált köpenyt, mely el is olvad, felpillantok a nőre, aki rezzenéstelen tekintettel állta a sarat. Van benne kurázsi. Vagy az egész... csapda? Ő csalt volna ide, s pontosan tudja, mi vár rám?
- Kacsára? Dehogy... elmésen megjegyezte a hölgy, hogy őzekre szakosodtam. Megtartanám ebben a hitben. – Felelem a pisztollyal feljebb tolva a kalapomat, hogy jobban lássam őt, s mindaz, amely ránk vár. Ez most nem az a pillanat, hogy rejtsem az arcomat. Ha elárul, kisértse tekintetem emberöltőkön át, hiszen ha az, akinek sejtem, bőven túl fog élni.
- Jófiús? Bár sejteném, miért találja úgy, hogy a mennyből jöttem. – Rebegem félmosollyal, s a pisztoly helyett a rapír kerül a kezem ügyébe. Védekezésre alkamas, a köpenyvívást ezen alkalomra mellőzni vagyok kénytelen. Az intést ellenben biccentéssel teszem magamévá, a nő egyértelműen felvállalja, hogy a mágia destruktív ágát gyakorolja. Ez tetszik! Valaki, aki nem fél a végzetétől. Sokkal izgalmasabb lesz így a tánc.
Nem maradok le a nőtől, s ha lehet, az oldalát védem a kivont karddal, vele átellenes oldalra helyezve a saját súlypontomat, és a vékony pengét. Nem kell előképzettség ahhoz, hogy összeszokott párként működjünk. A jelenlés láttán ellenben nem rezzenek meg, érdeklődve figyelem a groteszk lidérc félelmet sugárzó alakját, az viszont jobban érdekel, mire megy vele a nő. Yermouth asszonyság nem rest megmutatni az igazi arcát, amitől a túlontúli teremtmény érdektelenné válva már felém suhan. Tőlem is haragot, sötétséget vár... Nem kapja meg... A tőrkardot ugyan a helyére tolom, ám szándékom a támadásra nem is lehet kétséges. A füstszerű csík ellep, ködbe burkol a lidérccel együtt. A nő agyarakat láthat, karmokat, ahogyan birokra kelek a lidérccel. Csontok roppanása, álkapcsok csattanása, ám a köd oszlásával annyi tűnik csupán ki, hogy felemelkedek, és a közben földre került tollas kalapot igazítom vissza a homlokomra. Minimális megerőltetésről árulkodik az arcom, a csuklómat dörzsölgetem, ám sértetlennek tűnök. Mögöttem a falnak támaszkodva tizenéves fiú szelleme hüppög. Nem öntöm szavakba a magyarázatot, kivéve ha a nő rákérdezne....


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Vis maior 2015-01-10, 13:23




Philip & Agnese

- Ily ostobákra vadászik, hogy csak a végén értik meg az okát, a miértet? Ennél még egy őz is okosabb. Unalmas lehet a vadászat így. De talán egyszer kijut Önnek majd egy nagyvad, vagy egy ravasz róka. - Szinte csevegő a hangnem, amivel beszélgetnek látszólag a hétköznapi vadászatról, ami az úri réteg kedvelt sportja és kikapcsolódása. Persze, mindketten tudják, miről is szól a beszélgetés.
A figyelmeztetést és jó tanácsot elmondta Philipnek, ezzel kiegyenlítettnek veszi a számlát, hogy odafent még segített neki. Na nem mintha Agnese lelki problémát csinálna abból, ha lekötelezettje vagy adósa maradna a másiknak. Egyszerűen csak átlépne, túllépne a dolgon. Célszerű lenne a helyzetet megfordítani, hogy vadásza legyen hálás a vadnak, de valahogy úgy érzi, hogy mikor felmutathatná Philipnek ezt az ütőkártyát, a férfi a kártyán át lőné le őt a mordállyal. Legfeljebb elnézést kérne - utólag -, mert hát mégiscsak angol úriember.
A vörös gömböket nézi, ahogy haladnak előre, de már késő közbeavatkoznia, azok előttünk pár lépéssel lesznek porrá, vagy lehet inkább füstté, mert a koponyákból kirakott talajt semmi nem éri el belőlük. A következő pillanatban látja a feléje vágódó plazmát, ami ellen ő látszólag semmit sem akart tenni, mintha megvárta volna, hogy az a valami elérje a szívét és letapogassa a lényét. Ám az utolsó előtti pillanatban kéretlen társa megint lovagként lép fel. Jó kis köpeny, nem mondja! A legtöbb ruhanemű azonnal lángra kapott volna.
- Nem is áltattam magam ilyennel. - Feleli hűvös egyszerűséggel arra, hogy egyedül vannak-e vagy sem. Agnese sejti, mivel fognak szemben állni. A lekerülő köpeny hatására többet lát a férfiból, tűnődően méri végig, míg az lő a mordállyal. Végül tekintete megállapodik a férfi arcánál, szemeinél, míg apró mozdulatokkal legyezgeti el az orra elől a fegyver okozta szúrós szagú füstöt.
- Volt szerencséje már kacsára vadászni? - Olyan higgadt nyugalommal teszi fel a kérdést, mely korábbi, még épületen kívüli beszélgetésükhöz kapcsolódik, mintha csak egy kényelmes szalonban üldögélnének a kandalló előtt egy jó ital társaságában, s némi csendes merengés után kapcsolódnának vissza a pár perccel előbbi beszélgetéshez. Nem pedig egy koponyákkal és csontvázakkal kirakott, sötét mágiával átitatott helyen, mely láthatóan próbál majd az életükre törni.
- A lényege a síp, mely olyan hangot ad ki, mintha mi magunk is kacsák lennénk és ezzel megtévesztjük az igaziakat. Itt most Önnek csak egy pajzs hiányozna, amin fennen hirdetné jófiús mivoltát, s egész biztos, hogy egy órán belül halottak leszünk. Ha a sötétben akar vadászni, meg kell értenie a sötétséget. És olyanná is válnia... - Mintha csak diákot tanítana a Roxfortban, olyan hangon beszél, s a nyikkanás felé fordul és indul el a vésetes koponyákkal kirakott úton. Nem kell sokáig haladnia, plazmacsóva indul el megint felé, de nem éri a szívét, előtte pár centivel fékez le és ölt azonnal alakot. Valamiféle szellemszerű testet ölt, csak a plazma foghatóbb, piszkosszürke anyagából. Nincsenek lábai, deréktól lefelé hosszan elnyúló füstszerű csíkban végződik, de felső teste is olyan, mintha egy komor kortárs művész csak elnagyoltan gondolt volna anatómiai pontosságra. Az alak karjai aránytalanul hosszúak, feje alsó része is megnyúlt, mintha hús és izom ráaszott volna az alattuk lévő csontra s annak formáját emelnék ki. Összességében rémisztő arc néz pár centiről Agnese képébe, aki nem is rest felelni rá. Talán még Philip is láthatja, miként változik el az egyébként csinos arc egy pillanat alatt, ahogy visszavijjog a lényre, próbálván azt megtéveszteni. Amaz néz még egy hosszú pillanatig a normálissá visszaváltozott arcba vak szemgödreivel, majd tovahussan plazmává alakulva Philip felé, hogy előtte is ismét felvegye a következő pillanatban az előbbi alakját. Agnese válla fölött néz hátra a férfira, nem szól, nem tesz semmit. Hagyja, hogy a férfi hadd találja ki maga,
[You must be registered and logged in to see this image.]
mivel tudja bizonyítani lelke sötétségét, ide tartozását, ami láthatóan a belépőjüket jelenti, mert Agnese halad tovább és nem esik egyelőre bántódása. Ezt Philipnek magának kell megoldania, Agnese ebben nem segíthet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 38
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Vis maior 2015-01-09, 19:21



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


 - A hölgy megtisztel, hogy holmi ódivatú lovagnak vél. Rátapintott, a vadászat sokkal jobban ínyemre való. Hogy az űzött csak az utolsó pillanatban értse meg; miért... – Mosolyodom el ridegen, a fegyverek pusztán külsőségek, stílust, harcmodort határoznak meg, a jellemtől igen távol állhatnak, ha úgy akarom. S vajon nem pusztán a legujjabb álcám eszközei? Akkor vetem le, s húzok újabb maszkot, mikor csak akarom. Fürkészem a nő arcát, minden gesztusa információt hordoz, amelyből jellemrajzot készítek. Közel sem lebecsülendő ellenfél, sosem tudhatom, mikor mutatja a valódi érzéseit. Ha tippelnem kéne, semmikor. A legbelül rejlő kislány régen halott, talán soha nem is létezett. Vajmi keveset tudok a helyről, ahova igyekszik, ismeretlen terep lévén jóllehet majd improvizálnom kell. A rutin nem mindig a legjobb tanácsadó.
- Nem tesz semmit. – Végtére egy rövid időre kényszerszövetséget köthetünk, s bár sok vadász azt tartja, jobb meghalni, minthogy egy sötét varázsló lekötelezettjei lennénk, én máshogy vélem. Minden alkut meg lehet szegni. Nem vagyok annyira elvakult, hogy leszögezzem, a nő egyértelműen bűnös. Azért vagyok itt, hogy kiderítsem. Annyi bizonyos, hogy nem csupán az ismeretlentől, egymástól is tartanunk kell. A pengét nem húzom elő, jó helyen van a köpeny alatt. Ellenben a vívókesztyű a belső zsebben végzi, jobb szeretem ha a bőröm alatt érezhetem a fémkorlátot. Igaz, a mérgeződés esélye is nagyobb így. Igyekszem lehetőség szerint lábujjhegyen egyensúlyozni, amit valljunk be, csizmában nem túl egyszerű megoldás. A sötét szinte tapintható. Vagy átvághatatlan? Érdeklődve figyelek, s a köpeny alól három vöröslő gömb, szinte bugyborékolva emelkedik fel. A kémbűbájok megtestesülései. A nőnek igaza van. Leágazás hiányában a menekülőút is kizárva. Szemlélem a nő által megvilágított falat, a messzeségbe vesző oltár még ráér.
- Úgy lesz. – Felelem kurtán, a gömbök pedig magabiztosan indulnak útjukra. Búgva jelzik a folyosón elhelyezett apró lyukakat, a csontvázak szemgördei halálos mágiával kecsegtetnek. Az oltárig nem jutnak el, előttük pár lépéssel porladnak el, dezintegrációs mező szívja őket magába. Ám a hely nagyon úgy tűnik, önálló tudattal rendelkezik, máris észleli a behatolókat. Sötét plazmacsóva vágódik a semmiből egyenesen a szőkeség szíve felé. Egy lélegzetvételnyivel előbb helyezkedek el, még ha nem is előtte, mellette, így komoran emelem fel a köpenyt, annak szárán folyik szét az eszencia.
- Nem vagyunk egyedül. – A ruhadarab tűzforró, így leoldom az ezüst csatot, s a feketeség a földre hull. A nő így jobban ki tudja venni a fegyvereimet, vagy éppen az ében öltözet alatt rejlő vékonydongájú, ám szikár testet. Keszeg vagyok, nem is tagadom, nem sok hús van rajtam, ami mégis, az akár foggal tapinthatóan is nyers ín, és izom. Nem szándékozom többször megvédeni a nőt, ám a koppanó hangok erősödnek, és csupán a miheztartás kedvéért, eléállok, és a mordállyal a túlsó vég felé lövök. Füstölgő fegyverem mögül várom, hogy a köd eloszoljon, mintha a koppanások helyett most megnyikkanna valaki. Vagy valami.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Vis maior 2015-01-05, 19:51




Philip & Agnese

- Ezt örömmel hallom, mert szüksége lesz rá, ahova most megyünk. - Felel könnyedén, mégis baljóslatúan. Hagyja, hadd gondoljon és higgyen Philip, amit csak akar. Hiába minden lépés és mozdulat határozottsága, tudatossága, igazából Agnese-nek csak körülbelüli fogalma van arról, hogy hova kell menni és csak akkor bizonyosodott meg róla, mikor megpillantotta a házat a faragással. Így már tudta, mit keres, s voltak ötletei a bejutásra, különben lehet órákat álltak voltak a hóesésben, s lehet mindhiába. Hogy utána mi vár rájuk? Vannak ötletei erre is, vannak klasszikus csapdák, de egyszer sem biztos, hogy ezekkel fognak találkozni. A tekercs még a szokottnál is szűkszavúbb volt.
- Muskétás létére nem az egyenlő feltételű harc híve. De úgy látom, kénytelen leszek beletörődni, hogy nem tudom meg a segítő lovag nevét, akinek majd köszönetet mondhatok. - Neki így is jó. Ha valaki képes így öltözni és teljes természetességgel viselni, ráadásul tudja, milyen hátrányai vannak a ruhának és ezt kivédi például azzal, hogy felemelte a köpeny végét Philip, az bizony nem először visel ilyent. Mi több, lehet meglehetősen gyakori viselet nála. Pár kérdést mindenesetre meg fog érni, mert biztosan utána fog járni, ki ez az angol férfi, aki egyszerre udvarias és lovagias, mint az angolok általában, s egyszerre sértően pimasz is, mint a franciák általában. Vajon utóbbi az igazi arca, s előbbi csak Agnese rangja miatt van, mert megszólalt Philipben az anyatejjel magába szívott kultúra az angol gentlemanek viselkedését illetően? Vajon akkor is így viselkedne vele, ha koszos utcalány lenne, akinek tényleg szüksége lett volna arra a sálra? A rezzenést csak szeme sarkából látta, de nem is biztos benne, hogy látta-e tényleg, vagy csak gyenge pontokat akart találni a másikban.
A kétértelmű válaszra arca nem rezzen, kívülről látszólag csak tudomásul vette a tényt, belül azért elmosolyodott. Mélyen legbelül és csak egy icipicit. Az is a gonoszabb fajtából való mosoly. Philip aligha van tisztában vele, mibe is csöppent. Ugyanakkor bölcs is, mert ha Agnese, tapasztalt ereklyevadász létére futni kezd kifele, akkor célszerű tartani vele a lépést.
- Köszönöm. - Akár az életére tör a férfi odalenn, akár nem, a segítséget illik megköszönni. Végülis ki mondta, hogy egy sötét boszorkány nem lehet stílusos, és hebrencs bunkóként kell viselkednie? Ő már úgy is kinn van már abból a korból. A koppanó hangra felfigyel.
~ Egy...~ Állapítja meg magában, s míg lefele halad fülel, lesz-e több koppanás is, s ha igen, van-e bennük rendszer? Nem is tudja, melyik lehetőségnek örülne jobban. Mindenesetre sikerül leérniük a lépcsőkön újabb megcsúszás nélkül, lépteik elég óvatosak voltak miután észlelték a hely nyirkos csúszósságát. S ahogy haladtak lefelé, úgy lett egyre hidegebb. Nem az a fajta pincehideg, hanem a fagyos fajta, hogy bár odakinn mínusz fokok vannak és vastag hótakaró, mégis a nyitva hagyott ajtón keresztül inkább meleg jön be, mintsem hideg. A falak és lépcsők nyirkossága is változni kezdett lefelé menet, jegesen csúszóssá váltak, főleg a lenti padló gömbölyded kövei. Leérve a pálcájuk fénykörének szélében fáklyát vesz észre.
- Lacarnum maxima! - Int felé a pálcájával, majd előre előttük a sötétbe, melyen a pálca mágikus fénye sem hatolt át. A következő pillanatok látványán még Agnese szemöldökei is megemelkednek kissé. Számolt azzal, hogy több fáklya lesz a teremben, de az még őt is meglepi, hogy a pálca suhintása nyomán sorra gyúlnak fel a fáklyák egymástól 5 méteres távolságban, így első ránézésre egy legalább százötven, ha nem kétszáz méteres folyosón, melyből semerre nem vezet leágazás. Nyílegyenesen fut végig, s a végében valami fénylik, talán oltár, de innen nem kivehető. Az viszont sokkal jobban kivehető, mitől volt idelenn olyan hideg, szinte csontig hatoló. Mintha egy jégvilágba kerültek volna, jégcsapok ágaskodnak a padlóról és lógnak a mennyezetről és vékony kékes-fehér mázként vonják be az egyébként is hátborzongató dekorációt. Ez nem Kutna Hora híres csonttemploma, de vetekszik vele egy a másik. Végig a falak mentén a fáklyák között emberi csontvázak sorakoznak egyben beillesztve a falba, hogy az eredeti kötőanyagot nem is látni a csontoktól. Rengeteg ember kellett ehhez, hát még a mennyezethez és padlóhoz, melyet ha most jobban megnéznek, rájöhetnek, hogy mégsem gömbölyded kövek, hanem ezernyi koponyán állnak s megint annyi vigyorog le rájuk üres szemgödreikkel a fejük fölül. Újabb koppanó hang.
- Vigyázzon a lépteire! Ha valami kattanó hangot hall, netán valami benyomódik a lába alatt, akkor vagy vetődjön hasra, vagy ugorjon félre, vagy fusson kifelé.
[You must be registered and logged in to see this image.]
A három közül általában egy bejön.
- Agnese láthatóan hamar eszmélt e nem mindennapi halálosan szép jeges világban, s máris elindul előre, még ha lassan is. Egyelőre pálcája plusz fényével az előtte levő koponyákat nézi meg a padlón, van-e valamelyiken plusz jel? Mintha lennének vésetek majdnem mindegyiken, csak jég vékony máza alatt alig kivehetőek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 38
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Vis maior 2015-01-04, 19:04



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


 A boszorkány igen rafinált. Ritka alkalmak egyike, amikor még a hideg veríték is átfut a hátamon. Nem tőle féle, a sorstól inkább, amelyet szánhat nekem. A halál pusztán egy állomás, ám nem kívánok valami sötét mocsár mélyén senyvedni az idők végezetéig. Valami ilyesmit igér a hidegen villanó szempár. Ahogyan a poklot ígérem, ő valami még sötétebbet.  Az udvariasságot egy pillanatra sem mellőzve lépdelek mellé, ha a túlvilágra is kell majd végül küldenem, azt stílusosan teszem majd. Az elsimerő pillantást azonban nem kaphatja meg, így sem ostoba, hogy ne sejtené valódi szándékaimat, legalább nem játszom nyílt kártyákkal. Az utolsó lélegzetvételnél úgyis pontosan megérti majd, hogy miért. Nem vagyok annyira álszent, hogy mulassak megütközésén, sokkal inkább a sarokbaszorított, ám halál fenevad árnyékát érzem minden mozdulatában. Résen kell lennem, ha még élni akarok pár napig. A jelvény pusztán a brit máguskonzulátus pecsétjét hordozza, származási helyet jelöl, ám ahogyan a muglik Bond-ja, afféle diplomataként a világ bármely pontján űzhetem hivatásomat, és ami még ennél is kecsegtetőbb, a törvények felett állok, s ha úgy tartom, életet olthatok ki.
- Mindentől függetlenül engedtessék meg madam, hogy megtegyem. A sötétség az én világom. – Talán ezzel pont a nő kezére játszom, manipulálni próbál, afféle legyőzhetetlen hímnek, aki nem fog visszakozni. Pont ezt akarta. Úgy táncoljak, ahogyan Madam Bábjátékos mozgatja a zsinórokat. Déja vu...!  Hátrapillantok, a hószálingózáson túl fátyolszerű köd gomolylik tejfehéren, amolyan boka tájban. A köpenyem nem ajánlom fel az asszonynak, nem a testőre vagyok a Dumas-szereplőket megtévesztő párbajhős külsőm ellenére sem. A francia akcentus, és szóhordozás már csak hab azon a bizonyos méreggel teli tortán.
- A név nem fontos. – Ingatom a fejemet helytelenítően, s rémisztően halk nyugodtsággal beszélek. Ezzel pont, hogy megsértettem, s ezzel tisztában is vagyok. Nem jött el az az idő, hogy mindent felfedjek, legyen az elég, hogy érte jöttem. A bitófa alatt is, amikor az ocsmány trükkjeit lezáró utolsó szó jogán elrebegi, hogy „abrakadabra”, akkor fogom a fülébe suttogni hóhéra igazi kilétét. Nem születtem nemesnek, még csak félvérnek sem, a mugli utcákról törtem fel idáig, így ha elátkozza a nevemet, akkor sem fogom érzékenyen venni. Ha szabad így mondanom, nincs is miért. Érdeklődve nézegetem a szépséges faragásokat, úgy tűnik a nő nagyon is magabiztos, komoly helyismerettel rendelkezik, míg én pusztán az ösztöneimben bízhatok. Nem feltételezem, hogy csapdába csal, a kémvarázsoknak köszönhetően tudom, eddig nem lehetett tisztában azzal, hogy jelen vagyok. A simogató tapintáson elidőzik tekintetem, vajon hány férfiembert vert sírgödörbe ez a gyöngédség? Feltámad bennem a vágy, hogy lovagiasságot mímelve mellette kacsázzak előre, saját testemmel fogjam fel a halálos veszélyül szolgáló csapdák sebeit. A gondolat mégis gondolat marad, egyenértékű kényszerszövetségesek vagyunk most. A kattanásra ellenben rezzenek, láthatóan rosszak az idegeim. Nem a sötéttől félek, inkább az ismeretlentől. Ám hogy ezt tudatosan ki is mutassam? Nem esélyes.
- Csak Ön után. – Kétértelmű vagyok, mert mi is ne. Valójában úgy gondolom, hogy nem fogok egy nő ellenében meghátrálni. Senki ellenében sem, mielőtt még úgy gondolná, hogy a fenimisták ellenjelöltje vagyok. Bekukkantok, úgy vélem a lépcsősor nem párosul oly szűk járattal, amely leverné a kalapomat. A behatoló fényre keresztespókok kelnek riadt táncba, a falak nyirkosak, mintha meztelen csigák másztak volna végig rajtuk. Ösztönösen kapok a nő karja után a csúszás folytán, ám azonnal elengedem, amint fogást talált a grádics korlátjában, amelyen lefelé hágunk. Lentről koppanó hang szűrődik fel, további csigák várhatók tán?


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Vis maior 2015-01-01, 22:34




Philip & Agnese

Javára írja a másiknak, hogy nem ijed meg a saját árnyékától, állja Agnese pillantását. Tudna mondjuk olyant lépni, amitől aztán biztosan előrántaná azokat a fegyvereket Philip, talán egy pillanatra hátra is hökőlne. Jellemzően beválik, de lehet ennél a férfinál nem. Inkább lerázná, van elég gondja, nem hiányzik egy önjelölt hős, aki gonosz varázslót képzel minden sarokba és sikátorba.
- Nekem sem. - Elfordítja tekintetét Philipről, ő szakítván meg először a szemkontaktust kettejük között és folytatja útját. Természetesen hord női kendőket, csak női kendőket, hogy pontosítsunk, de valahogy késztetést érzett valami arcátlan-fajta válaszra, amiben egyúttal benne van az elutasítást. Más elhagyott, koszos holmiját meg pláne nem tekerné magára. Se semmit, ami ettől a férfitől származik. A végén kiderül, hogy valami mágikus sál, ami nem jön le, ellenben remek kis pórázt ad Philip kezébe. Köszöni, de nem kér belőle.
Egy pillanatra megfeszül, mikor hallja a hó ropogását, a kabát surrogását, mely nem hogy nem távolodik, hanem épp ellenkezőleg, közeledik.
~ Ó, hogy dőlne bele abba a rapírba.~ Pillant fel egy pillanatra az égre, mielőtt odaérne mellé Philip és meghallja, mit akar.
~ De megsért.~ Szívesen a fejéhez vágná, fittyet hányva arra, hogy ez mennyire sértő. Ugyanakkor oldalra sandítva meglátja a jelvényt is. Londoni? Ilyen messze? Ezer szerencse, hogy nem nemzetközi, így egészen mások a szabályok is. Taktikát vált rögtön, s remek terv is eszébe jutott. Az biztos, hogy hajnalra eljut oda a férfi, hogy letesz erről az egész követősdiről és üldözősdiről. Hogy ez csapda vagy csak meg akarja mutatni a másiknak, hogy nincs mit takargatnia?
- Engem ne féltsen, mindazonáltal egészen biztos benne, hogy velem tart? Nem szeretném, ha utána rosszakat álmodna. - Túlzottan kiismerhetőek a férfiak. Egy ilyen mondat után már csak azért is vele akar majd tartani, hiszen be kell bizonyítania, hogy Agnese tévedett és olyan kemény legény, amilyennek próbálja magát beállítani.
- Szabad megtudnom a nevét, Sir? - Van a kérdésben egy olyan él, ami jelzi a másiknak, hogy vétett egy halom illemszabályt, mert a bemutatkozással kellett volna kezdenie, vagyis engedélyt kérni a bemutatkozásra ha már nincs itt senki közös ismerős, aki bemutatná őket egymásnak az illem szerint, majd ennek megkapása után bemutatkozni és csak ekkor előhozakodni a kérdéssel. Az, hogy Agnese maga is megszegett néhány illemszabályt, az más. A magas rangúak sűrűn élnek vele, hiszen nekik büntetlenül lehet ezt megtenni, az egyetlen retorzió, hogy nem kedvelik majd őket. De hát nem is akar rajongói leveleket kapni Philiptől.
Közben haladnak az utcán, egyre kijjebb a településből, mígnem Agnese irányt vált egy utcánál bekanyarodva és végül egy kapualjnál áll meg. Ez lesz az! A ház semmi különös, sőt, inkább romosnak és lakatlannak tűnik a többihez képest az utcában. A hó vékony rétegben befedte a néhány száz éves épület kapualja fölötti oromzati díszt, faragott domborművek mesélnek el egy mitológiai jelenetet, de töredezettsége miatt alig felismerhető. Egy sárkány hosszú teste és egy kardot szorongató kéz, némi páncélzat kivehető, klasszikus ábrázolása annak a Györgynek, aki legyőzött egy Földközi Tüskéshátú sárkányt, s többek között ezen tettéért kapott szentté avatást a mugliktól. A kapualj meglehetősen kicsiny, Agnese ahogy felemeli a kezét eléri az oromdísz alját. Finom ujjai simogatóan, tapogatózóan simítanak végig a sárkány alakján, mire a dombormű sárkányszeme egy pillanatra megcsillan, holott ugyanolyan mészkő, mint az egész mű. Ezzel egy időben az ajtó zárja is kattan és magától halkan, minden nyikorgás nélkül feltárul előttük. Ott látni még a rendes kapualjat, amit a muglik látnának, de szemük előtt ott a lépcsősor, ami egyenesen a mélybe vezet csigavonalban kanyarodva.
- Még visszafordulhat... -
[You must be registered and logged in to see this image.]
Pillant Philipre, majd rögtön rá is lép az első lépcsőfokra. Agnese bizony lemegy, de az első lépcsőfoknál megcsúszik, így megkapaszkodik a még nyitott ajtóban, s aztán óvatosabban folytatja lefelé az utat. Hogy mikor és ruhája mely szegletéből került elő a pálcája, az rejtély, de már ott van a jobbjában. Kíváncsi, Philip vele tart-e a mélybe, a sötét ismeretlenbe?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 38
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Vis maior 2015-01-01, 20:42



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


  Évek óta nincsen életem, munkamániás vagyok. Ez az a pont, amikor a hobbi, és a kötelesség összefonódik, bármit is teszek, álmomból felébresztve is az jár a fejemben, amit a saját normámnak tartok, valami módon tenni a sötétség ellen, holott én magam is bőven mélyre merültem már a mocsárban, amely lelkemet tartja fogva, s nem enged szabadon. Leticia nagy ritkán az eszembe jut, ám nem engedem, hogy eluralkodjanak rajtam az apai ösztönök, még a szigorú felügyelet alatt is jobb dolga van, mint egy ilyen apa mellett, aki nem tudna rajta gondoskodni, s akinek hajszálon függ az élete. Nem vagyok megkeseredve, szó se essék erről, puritán lelkem sokkal inkább kiüresedett, s lecsupaszítottam vágyaimat, céljaimat.
A nő tökéletesen úgy reagál, ahogyan az elvártam volna. Egoizmus nélkül mondhatom. Csapdám valójában nyilvánvaló volt, át kellett lépnie, ha valójában az, akinek gondolom. Nem is lett volna méltó ellenfél, ha pusztán a felajánlott anyagért nyúl, így távolról pillantok bele a szikrázóan kék szemekbe. A köztünk feszülő űr ellenére is megállapítom, közel egy fejjel magasabb lehetek. A nő arisztokratikus hangsúlya, mozdulatai akár egy ragadozóé, olyan érzetet keltenek bennem. Fenséges vad, aki azonban halálos kell, hogy legyen. Állom azt a hideg pillantást, nem nézek félre, nem jövök zavarba. A boszorkány sokakat elveszejthetett már, én is vélhetően a listájára kerülök, ám egyet meg kell majd tudnia. Amíg élek, a sarkában leszek. Egyértelmű, hogy nem hülyítjük egymást, ez pusztán üdvözlés volt, s méltó az arra adott válasz.
- Nem szokásom női kendőkkel dísziteni magam ma chérie. – A nem kívánt selyemsálat letisztítva felteszem egy kapualjra, hátha egy fagyoskodó kislány örömmel akasztja a nyakába. A nő ugyan hátat fordít nekem, ám nem fogok lemaradni. Szívdobbanásnyi ideig ugyan figyelem a ringó csípőt, a komor aurát, mely enyémhez hasonlatos. Hiába, a fenevad megtalálja, felismeri a párját. Gyorsítva lépteimen, anélkül, hogy követném, felzárkózom mellé a hóesésben.
- Ha nem sértem meg hölgyem, veszélyes errefelé egyedül. Hadd tartsak kegyeddel. – Nem látványos a köpönyegem surrogása, ám a hosszú zubbony szárát a jobb karomra tekerem, hogy ne seperjem szárnyként a hideg földet, amelyen most centire áll a hóréteg. A mozdulat tudatos, ahogyan mintegy véletlenszerűen villan ki a londoni mágusok titkosrendőrségének jelvénye. Kurtán biccentek, meg kell várnom az engedélyét.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Vis maior 2014-12-30, 22:10




Philip & Agnese

Igyekszik minél jobban figyelmen kívül hagyni a karácsonyi hangulatot, még ha a turisták által jobban látogatott részeken minden köztéri lámpapóznán ott világít valami rémes ízlésről valló szarvas vagy csillag égősorból kirakva. Jó érzés a sikátorba térni, elhalkulnak a hangok is, mely a karácsonyi bazár sátraitól és bódéitól jön az unásig ismételt All I want for christmas és a Holy Night andalító zenéivel az élen. Itt szinte csak a hó ropogását hallani és valahogy ez most szívének kellemesebb. Nem mintha ettől ne lenne tisztában az időponttal, az aktuális ünneppel és hogy ő nem töltheti a lányaival a karácsonyt most először életében. Még az ünnepek idejére sem hagyták, hogy bemenjen akár csak egy órára is a Szent Mungóba. Bevetett mindent, amit csak mozdítani vagy akit mozgósítani tudott az ügy érdekében, de mindhiába. Maradt hát a karácsony munkával. Vagy a munka karácsonnyal, kinek hogy tetszik.
Nem törődik az út végén álldogáló alakkal, felőle várhat bárkit, és ma nincs olyan hangulatban, hogy valami fura fejfedő különösebb megbámulást váltson ki belőle. Egyébként se lenne úrinőhöz illő viselkedés. Elhalad mellette és menne is tovább céltudatosan annak ellenére, hogy a cél pontos helye csak homályosan van meg. A torokköszörülésre viszont felfigyel, de mialatt kivár, hogy ez neki szólt vagy csak a hidegnek, mely megfázással kecsegteti vagy már kínozza is az ismeretlent. Aztán a megszólítás egyértelművé teszi, melyik a jó megoldás, s Agnese lassít rögtön léptein és megtorpanva féloldalasan hátrafordul, a csuklya alól a válla fölött pillant hátra. Amivel először találkozik tekintete az a férfi szempárja, a pillantása, mely már több, mint elegendő. Megtehette volna Agnese, hogy tovább sétál, hogy meg se áll a megszólításra, de hátha mégis elhagyott valamit, s nem volna jó, ha csak egy papírcetli is egy mugli kezébe kerülne. Jégkék szempár fut végig az arisztokrata nőkre jellemző kimértséggel és távolságtartó rideg, bíráló méricskéléssel Philip alakján, ruházatán, fegyverein, az állítólagos elejtett tárgyon, míg végül megállapodik pillantása a férfi szempárjainál. Tehát Philip tudja, hogy ki ő és ez nem egy véletlen találkozás.
- Köszönöm, Sir. Karácsony van, a becsületes megtaláló megtarthatja. Önnek úgy is jobban állna a nyakán. - A párbajra hívó kesztyűt nemcsak durván visszadobja, de kvázi rá is tapos. Rangjához illő gőggel és arcátlan kihívással felel meg Philip szavaira,
[You must be registered and logged in to see this image.]
főleg, mikor a Sir titulust adományozza a férfinak. De választ igazán nem is vár, csak visszafordul és indul az útjára, vagy indulna, ez a másikon múlik, mit tesz. Agnese látta és érzi, hogy a másik nem egy hátba támadós típus (azért feszültebb kíváncsisággal figyel), különben nem dobja be ezt a selyemsálas trükköt. Nagyon humoros utalgatás selyemzsinórokra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 38
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Vis maior 2014-12-29, 08:59



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


 Karácsony van. Mintha számomra jelentene még valamit ez a szó. Londonból elindulván hanyagoltam a zsupszkulcsulcsot, hogy be tudjak kukkantani az ünnepi ablakokon a szálingozó hóesésben. Nem irigylem tőlük a hangulatot, pusztán számomra jelképezi a múlt szellemét. Emlékezni sosem szégyenlek. A hó ropog csizmás lábaim alatt, míg másnak ez a pihenésről, az átszellemült szeretetről, jómagamnak a kötelességről szól egy  pár nap is. London teljes mértékben muglik lakta település, leszámítva a mágikus boltokat felvonultató Abszol utat, s a mindenki elől elrejtetett Minisztériumot az Ispotállyal egyetemben. A rapír és a mordály a súlyos sötét köpeny alatt pihennek, ám ha a muglik rendőrsége megállít, félreértésre adna okot, így varázslattal vannak megbűvölve, sétapálcának s lakáskulcsnak tűnik első látásra, a cicomás tollas kalapot pedig nyugodtan tudják be öregkori hóbortnak, hiszen tincseimben megjelennek már az őszes változatok is. Hajam sosem volt túlzottan sötét színű, egykori hullámos barnaságát átvezeti az idő lassan szürkébe. Egyedül az acélkéken villogó szemek változatlanok, melyek magukban hordozzák a pokol igéretét, kik esetében fel vagyok jogosítva az önbírásodásra. Nem tartozom a mágiaügyi minisztérium kötelékébe, ám Caramel, akinek az a csacsagós széparcú lánya van, külön bizonyítvánnyal adta tudtomra, ölhetek szolgálatban, ahogyan a muglik 007-ese. Nem mindig van ugyanis lehetősége arra, hogy a problémát pusztán ideiglenesen oldjam meg, hogy majd a bíróság mondjon ítéletet. Nem feketemágus vagyok, kémvadász. Olyan inkvizítor, aki a rejtőzködők ellen van felesküdve. Azt mondják a sötét varázslóknak bukott a lelke is. Nekem még lelkem sincsen, nincs mit kockáztatnom. Minden, ami volt, elveszett. Nem mondanám magam keserűnek sem, cinikusnak végképp nem, mindezek még egy reményvesztett embert jellemeznének. Ami engem jellemez az maga a puritán üresség, egy gép vagyok, aki végzi a dolgát, a saját erkölcsi normái szerint, nem hiszek sem emberben, sem istenben. Ám utóbbi segélje azt, aki az utamban áll. A városhatárnál lendítek egyet a komor felleghajtón, hogy némi csillámport hagyva magam után hogy némi gyomorforgató élménnyel gazdabban érkezzek meg a tett színhelyére. A nyomkövető bűbájok azóta uralják a nő lelkét, hogy az a bizonyos a szavazás eldőlt. Egyetlen kézfeltartás döntött, s ezt igen nehéz lesz megemésztenie a varázslóelit egy bizonyos rétegének. A sötét boszorkány szabadon kószál, ráadásul a Roxfortban tanít. Gyanítom az egykori bölcs varázslót megvezették, s már más befolyása alatt áll, kezd roppantmód gyanussá válni a tevényesége, így magamra vállaltam a feladatot, hogy utánajárok, milyen szélhámos tartja a markában. S mint tudjuk, a végéről haladva kell elvarni a szálakat. Következzék hát a nő, aztán majd szépen sorjában.
A sikátor szélén ácsorogva várom be őt, útvonala kiszámítható. Előhúzom a sötétszín selyemszálat, s miután elhaladt mellettem, akkor ejtem bele a hóba. Testem takarásában. Hogy aztán torokköszörülve emeljem ki a hóból, teátrális mozdulatokkal söpörve le róla a fehér égi áldást.
- Elnézést Madam. Elejtette. – Ha megfordul, láthatja a fegyvereimet, boszorkány, átlát az álcán. Baljós tekintetem maga a felhívás a halálos párbajra, amelynek még korántsincsen itt az ideje. Pusztán beköszönés. Látni akarom azokat a szőke tincseket, s szikrázó kék szemeket. Nem támadok hátba senkit. Tulajdonképpen ma még nem is kell a vérét vennem. Azért vagyok itt, hogy leleplezzem. No igen, ha közben elragad a hév, legfeljebb magyarázkodok.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Vis maior 2014-12-27, 12:55




Philip & Agnese

A téli szünet pont kapóra jött egy kis kutatáshoz. Azt be kellett látnia, emellett a tanárosdi mellett kevesebb ideje maradt a kutatásra, még az elméletire is, nemhogy a terepmunkára, mint ahogy azt kezdetben remélte. A jelen kutatása veszélyesebbnek ígérkezett, így ide nem hozott diákokat, pedig biztos lett volna pár olyan lelkes, aki marad az iskolában a téli szünetre, ha elviszi magával ereklyevadászatra. Viszont nem lehet a diákokat a mély vízbe dobni, démonidéző könyveket hajkurásztatni velük, mikor nemcsak maga a könyv igényel különleges bánásmódot, hanem a hely is, ahol van, ahova elrejtették.
Különösen hideg tél ez a mostani, így mikor a nemzetközi zsupszkulcsot használva megérkezik Prágába, be akar térni egy forró italra egy kávézóba. Ismer egy jó nevű helyet, amit többnyire csak varázslók és boszorkányok látogatnak. Kávézó, belépve azonnal megcsapja őt a kávé tömény illata. Maga sosem iszik kávét, nem szereti az ízét, az illatáért viszont rajong, már csak az fel tudja ébreszteni. Hogy végül mégsem ül le rendelni egy forró csokoládét vagy egy erős fekete teát az eredeti tervei szerint, az nem a kávé ébresztő hatásának köszönheti. Az ébresztő hatást a hirtelen beálló csend és sok felé forduló szempár teszi. Hihetetlen. Messze van ide Anglia, az újságok úgy tűnik mégis leközölték még itt is a bűntettet és a pert. Dumbledore csodás közbelépése nem elegendő mindenre, az egyének véleményét nem tudja megváltoztatni, így inkább jobbnak látja egyenesen a pulthoz menni, megkérdezni merre van a mosdó, s oda betérni a felesleges konfliktusokat elkerülve. Megtehetné, hogy csak azért is leül, büszke tartással és aszerint adja le a rendelést, ahogy az egy lady-től elvárható. De inkább a munka...
A mosdóból aztán többet nem lép elő, onnan hopponált át ebbe a cseh településbe Prágától nem messze. Van itt egy híres templom, amiben a belső dekorációk nagyját igazi csontokból rakták ki. A Csontkápolna néven szokták csak emlegetni, kedvelt hely még a borzongásra vágyó mugli turisták körében is. Azt viszont kevesen tudják, bár a varázslóvilágban elterjedt legenda, hogy van egy másik kápolna is, egy kisebb, sötétebb, csontokból épült az is, s a falát vérrel festették. Nem azért, hogy a könyvbe zárt démont bezárva tartsa, azt más mágia őrzi. Azért véres rúnákkal teli a fal a legenda szerint, hogy csak
[You must be registered and logged in to see this image.]
a megfelelő személyek léphessenek be az oltárhoz. Csak azok, akik ismerik a sötét mágiát.
Hosszú fekete kabátjába burkolózik és a szállingózó hó miatt fejére húzza a kabáthoz tartozó csuklyát is. Egy félreeső sikátoron vág át, hogy kiérjen a turisták által annyira látogatott helyekről és hogy felkutassa a titokzatos másik Csontkápolnát. Az igazit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vis maior

Vissza az elejére Go down

Vis maior

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-