Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb




ϟ Kilátó
  Yesterday at 15:42
Kyle Matthews

ϟ Tower
  Yesterday at 14:35
Andrew Calver


ϟ New York Public Library
  Yesterday at 10:04
Eric Taylor

ϟ Mirazh
  Yesterday at 09:43
Megan Smith

A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Cody Armstrong
 
Eileen Silsbury
 
Gina Accipiter
 
Megan Smith
 
Sidney Smallwood
 
Shanna Griffin
 
Daniel G. Paisley
 
Armand Stansson
 
Katherine Benedict
 
Statisztika

Összesen 640 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Loki

Jelenleg összesen 37901 hozzászólás olvasható. in 3430 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Piton & Astrid

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Piton & Astrid 2014-12-12, 00:00

First topic message reminder :

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Hát elérkezett végre ez a nap is. Már egy ideje a karácsonyi szünetben járunk, tehát nincs tanítás a Roxfortban, így a testvéreimmel egy kis időre hazautaztunk, de szerintem mindannyian tudtuk, hogy nem fogjuk az egész szünetet otthon tölteni, együtt, mintha egy tökéletes család lennénk, éppen ezért is beszéltem meg Pitonnal a bálon, hogy jó lenne találkozni a szünet alatt, karácsony környékén, mondjuk Londonban. Akad ott egy lakás, amely a családom birtokában van, bár régóta nem használjuk már. Ez volt anyu kis búvóhelye, ide jött, amikor egyedül akart lenni és nem egyszer jöttem én is el vele, de már elég rég jártam itt, így a nap nagy részét azzal töltöttem, hogy otthonossá és tisztává varázsoljam a helyet, de szerencsére ez elég könnyedén sikerült, így most ragyog minden és bizony-bizony, karácsonyi hangulat van. Az ablakokon és a szekrényeken, polcokon kisebb karácsonyi díszek találhatóak, ahogy a karácsonyfáról se feledkeztem meg és… tudom, hogy ismét középkategóriásnak lesz nevezve, de azért… szóval készültem némi vacsorával is Pitonnak, tehát én magam főztem és remélem, hogy ízleni fog neki, legalább egy kicsit. Mivel reménykedtem benne, hogy ismét vele tölthetem majd az estét és talán a reggelt is, így késő délutánra–estére hívtam magamhoz és a pontos címet is már megkapta egy ideje, így tudja, hogy hova kell mennie, én viszont egyre jobban izgulok és egyre idegesebb vagyok, ahogy közeledik a megbeszélt idő.
Az amerikai stílusú konyhának hála a nappaliban terítettem meg, tehát az étkezőasztalon vörös-ezüst színű teríték található, a karácsony alkalmából és egy hideg pezsgő természetesen. Tányérok, szalvéták, mindenféle és kellemes illat lengi be a teret, ha belép valaki ide, hála a finom ételeknek, mivel még némi süteményt is rejt a sütő. Másra talán most nincs is szükség, én legalábbis nem hiszem, ha pedig mégis, akkor bizonyára találni fogok itthon minden szükségeset, mivel tényleg nagyon-nagyon készültem. Ez rajtam is látszik egyébként, mivel lábaimon fekete, magassarkú, csinos cipellő található, mely tökéletesen passzol szintén fekete színű, egyberészes ruhámhoz, mely nagyjából combom közepéig ér és szépen simul vékony testemre. Vállaimnál pántok tartják, így látható a dekoltázsom is, akár csak hátam, melyet szőke tincseim takarnak. Szemeim is kihúztam, minimális, kevés sminket kapott tehát arcom is, de más egyéb nincs rajtam, talán nem is szükséges és a parfüm is finom, rózsa illatú, amelyet mára választottam.
~ Remélem tetszeni fog neki. ~ - kellemetlen lenne, ha leszólná vagy túl meghittnek vélné ezt az egészet. Nem szeretném zavarba hozni vagy bármi, mivel úgy érzem, hogy nem sűrűn volt ilyesmiben része, de aztán meg ki tudja. Nem ismerem még ennyire, viszont remélem, hogy ma este némileg sikerül majd megismernem, nem véletlenül igyekeztem ilyen nagyon. Itt most tényleg pihenhet, senki se fog itt megjelenni, ez biztos, bár a kérdés az, hogy meddig marad. Egy vacsora erejéig vagy akár tényleg holnapig? Majd elválik… de a lakás minden szeglete szép és tiszta, igényes és elegáns is egyben. A bejárati ajtó egy kisebb folyosóra vezet, mely a nappaliba és az amerikai stílusú konyhába, ezen kívül pedig akad még egy gyönyörű hálószoba és természetesen egy hatalmas fürdő is errefelé. Más nincs, mivel ennek a lakásnak nem az volt a lényege, hogy mindannyian itt legyünk, egyszerre, így nem is volt kialakítva egyik testvéremnek, így tehát nekem se külön szoba. Szerintem anyuék is jártak ide néha kettesben apuval, amikor mindenkitől távol akartak lenni, együtt és nem csak anya egyedül használta, de ezt már soha se tudhatom meg. Még egy kicsikét mászkálok a konyhában, nézegetem az ételt, igazgatom a terítékeket, tehát lefoglalom magam addig, amíg Piton meg nem érkezik, mivel sejtem én, hogy nem fog csalódást okozni és tényleg itt lesz ma este.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2015-01-03, 12:52

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Piton most olyan dolgot mond nekem, amiről igazság szerint még soha se hallottam, de tisztában vagyok azzal, hogy mindent én se tudhatok, sőt, sajnos még túl sok minden vár megismerésre, de hiszem, hogy lesz elég időm arra, hogy bővítsem mostani tudásomat.
- Igen, tisztában vagyok vele. – biccentek rá, majd némileg elmosolyodom a továbbiakban. Nem is kell most a tanáromként fellépnie, de ez nem zárja ki azt, hogy valamit tanítson nekem, valamit, amit már elkezdtünk, de ugyebár több ilyen dolog is akad, gondolhatunk itt a testiségre, a legilimenciára vagy éppen más fajta varázslatokra, csak a kínzást kerülném el, nem, arra én soha se fogok tudni felkészülni, oly borzalmas volt legutóbb is. Na de nem erre kéne gondolnom, inkább a legutóbbi együtt töltött éjszakánkra, vagyis pontosabban az utána lévő reggelre.
- Oh értem, akkor máskor majd malmozok addig, amíg hajlandó leszel magadtól felébredni. – piszkálom kissé, de értem én, amit mond, majd megpróbálok alkalmazkodni hozzá. Reggel nincs felkeltés, jegyezve! És hogy sikerült-e kárpótolnia? Oh igen, hiszen… életemben először éreztem azt a csodálatos érzést, amit az orgazmus jelentett és azóta is vágyom arra, hogy ismét megérezhessem. Talán majd ma… vagy holnap, oly jó lenne.
- Igen, valóban. – ismét némi aranyos pír önti el pofimat, de ez ellen semmit se tudok tenni, egyszerűen lehetetlenség, hiszen ez a téma zavarbaejtő, én még nem tudom úgy kezelni, ahogy azt Perselus teszi. Ez után tovább hallgatom mondandóját, így némileg meglep, amikor rátér arra, hogy már meghívták mások is, de az nem, hogy jobbnak látja, hogyha odafigyel a környezetére.
- Itt azért nem kell aggódnod. És örülök neki, hogy felnőttként kezelsz, nem örülnék, ha ez máshogy lenne. – ha csak tényleg egy diáklány lennék a tanár bácsi karjai között, aki úgy játszik vele, ahogy nem szégyelli. Nem akarom, hogy befolyásoljon, hogy tényleg csak egy játékszer legyek, és ezért teszek is. A meghívás se véletlenül történt meg, ahogy a sok-sok étel elkészítése sem, szeretnék Piton kedvében járni és ezért elég sok mindenre hajlandó vagyok.
- Én is próbálok bízni benned, bár nem mindig teszed ezt könnyűvé. – úgy érzem sokszor, hogy már ő is élvezheti az én bizalmamat, de… ez valahogy nincs mindig így. Amikor olyan más velem, amikor direkt tapos bele a lelkivilágomba, akkor képes vagyok elbizonytalanodni, de idő kell még ehhez, majd talán később tényleg könnyebb lesz. Azért azt jó hallani, hogy ő is ad nekem némi bizalmat, de igen, az nélkül ez nem működne, bárkinek elmondhatnám azt, ami kettőnk között folyik és aligha néznék ezt túl jó szemmel, bár ki tudja, talán nem mi vagyunk az egyetlen ilyen pár az iskolában. Ott van például Connor is, ő náluk vajon mi a helyzet? Talán ki tudom majd deríteni… idővel. Na de a témák haladnak, így kerül szóba némi játékosság után az, hogy akad Pitonnak egy lánya is, egy lány, akiről én eddig soha, semmit se tudtam, így őszintén kezdek egyre kíváncsibb lenni és próbálom is kideríteni, hogy ki lehet az. Talán ő is a Roxfortba jár? Akkor minden bizonnyal Mardekáros lehet, nem hiszem, hogy ez ne így lenne.
- De ahogy már mondtad nem is olyan régen, rám nem diákodként tekintesz és a kollégád se vagyok. Szóval… ki a lányod, Perselus? – láthatja rajtam, hogy nem igazán fogok tágítani, nagyon is érdekel a válasza, így kíváncsian fürkészem tovább arcát, és remélem, hogy kiböki majd végre. Lio is szóba jön, de szerencsére most nem ragozzuk túl a témát, félő, hogy eléggé tönkretenné az estét, hogyha Piton folytatná vádaskodó szavait, így jobb, hogy a családról némileg máshogy beszélünk, így mondjuk ő róla. Szerintem még neki is lehet boldog a jövője, ha talál valakit maga mellé, akivel elégedett, akit képes lesz szeretni, úgy igazán.
- Testvéreid valóban nem, de más lehet. – nem vagyok annyira naív, hogy magamat gondoljam ő mellé, ehhez még kevés az az idő, amit együtt töltöttünk, én pedig próbálok nem még jobban szeretni, már így is túl sokat érzek a másik iránt, nem kéne, nagyon nem. – Nekem se adsz igazán esélyt, de én bízom benne, hogy máshogy is lesz még ez és nem fogsz időről időre eltolni. – majd persze visszahúzni, ahogy a mostani jelenlétével is teszi. Mert most olyan szinten normális, hogy… hogy ismét bármit megtennék érte. Azt viszont nem fogadnám el, hogyha mással is kezdene, miközben velem van, ahogy szerintem fordítva se lenne így, de ezt nemsokára kiderítem, és a válaszára most már el is mosolyodom némileg.
- Valahogy sejtettem. – de ez is azt jelenti, hogy valamit számítok, mert nem örülne neki, ha más játszadozna velem, ha másnak kellenék, esetleg más szeretne, jobban, mint ő. Lehet, hogyha esélyt adnék másnak, ahogy Quinn is mindig mondja, akkor most nem Pitonnak lennék itt, de nem adok, amíg vele vagyok, nincs más és nem is lesz, ő viszont tökéletesen tud engem birtokolni, nem akarok továbbra se menekülni, egyszerűen nem menne, vele akarok lenni.
- Igyekszem nem aggodalmaskodni feleslegesen. – hangzik el egyfajta ígéret is tőlem, de hát Piton is tudhatja, hogy miért vagyok ilyen. Tudja jól, hogy ő az első komolyabb férfi az életemben, hiszen bár csókolóztam már másokkal is, annál több nem történt és nem is voltak igazán kapcsolataim, nem tapasztalhattam meg, hogy milyen lehet más fiúval elmenni vacsorázni, se semmi egyéb. Egyszerű iskolai kalandok, így ő igen csak jó helyzetben van, amíg tud engem irányítani, amíg képes velem jól bánni.
- Szerintem semmi izgalmasat a te számodra. Az alap dolgaimról tudsz, mint kviddics, tanulás, barátok, de nem hiszem, hogy minden lépésem érdekelne. – nem fogok beszámolni neki minden napomról, azért ez nem így működik, és tényleg nem is lenne túl érdekfeszítő. Szerintem nem is érdekli különösebben, így ennyiben hagyom a témát, ha rajtam múlik és inkább elpakolászok, majd ez után jöhet a kedves ölelés és puszi is. Tervezek még mást is estére, szeretnék kedveskedni neki, de csak szépen sorban, nem pont a vacsora után.
- És szerinted akkor reggel nem is akartam volna magamtól felajánlani? Az más, hogy te megelőztél… - világítok rá a lényegre mosolyogva, de igen, értem én a különbséget, amire gondol. És persze szólni fogok, ha valami túl sok, ha valamibe nem egyezek bele, volt rá példa a férfi otthonában is, bár volt olyan is, amikor bizonytalan voltam és engedtem neki, de jó volt az úgy, nem bántam meg. A következő se túl egyszerű téma a számomra és csak remélni merem, hogy nem vagyok túl vörös, de… erre most komolyan választ vár? Tőlem?
- Nem tudom, én… én még mindig nem vagyok olyan tapasztalt, hogy mindennel tisztában legyek, majd akkor szólok, ha lesz ilyen. – tényleg nem tudom, hogy mit vár tőlem. Tudja jól, hogy nem értek még a szexualításhoz, még csak most bontogatom a szárnyaimat a férfi segítségével, fogalmam sincs, hogy mire ne tudna rávenni, de kíváncsi típus vagyok, így azért nem fog mindenre nemleges választ kapni, a múltkor is sokat engedtem neki, sőt, én magam ajánlottam fel más pózt is, amire ő nem tartott igényt, tehát akkora gond nem lehet.
- És azt se tudom, hogy a te fejedben mi minden lehet, hogy mi mindenre vágyhatsz, de eléggé meggyőző tudsz lenni. – utalok rá, hogy meg tud győzni, ha olyan dologról van szó, bár ezt ő is sejti, nem utasítom el csak úgy. Múltkor is eleinte félénk voltam, aztán mégis… engedtem neki, pedig nem akartam, a törölközőt se akartam, hogy levegye rólam, és utána mi volt? Majdnem mindent megkaphatott, szóval nem hiszem, hogy annyira nagy gond lenne itt, eléggé engedékeny vagyok. Ideje viszont most már máshova csüccsenni, hogy ne csak a férfi mögött álljak, így ülök bele az ölébe, hogy így folytassuk beszélgetésünket. Elárulom neki, hogy én is vágyom ám rá, nagyon is, hiányzik a közelsége, az érintése, minden, de kellemetlen ezt beismernem, mégis, amikor felém közelít, majd ajkamat támadja be, csak megdobban a szívem izgalmamban, miközben eszembe se jutna elutasítani, szinte beleolvadok csókjába, mohón, követelőzően. Igen, vágyom erre, annyira, de annyira. Akarnék én még, de felfogom, hogy most elég, így csak beszívom alsó ajkam, miközben Perselus ajkát fürkészem, de ez a csók most kis időre elkábított, annyira finom volt.
- Nem értem, hogy miért vonzódom ennyire hozzád. – ez tényleg nem normális, sehogy se, mégis, én egyszerűen… oda vagyok érte és már a reggelt is alig várom. Finoman megölelem még, amíg az ölében vagyok, mert tényleg jól esik a közelsége, így fejemet is picit nyakához fúrom, amelyre egy kisebb csókot lehelek. De nem fogok vacsora után máris a lényegre térni, egyébként se vagyok ilyen merész kezdeményezés terén, még kell hozzá némi idő, így inkább áttérek a filmre. Piton meglepően engedékeny most, teljesen rám bízza a filmválasztást, így nemsokára már le is veszem cipőimet, majd a videóhoz sétálok és el is kezdem azt beállítgatni. Minimálisan mesélek a filmről, de a lényeget majd látni fogja, remélem, hogy elnyeri majd a tetszését.
- Elég sok varázsló vall hasonló elveket, hogy a mugli dolgokat eltaszítja magától, főleg a tiszta vérűek. – itt egy kis szünetet tartok és még mielőtt felelhetnék neki, rákérdezek. – Te aranyvérű vagy? – még soha se kérdeztem rá, fogalmam sincs arról, hogy ez valóban így van-e. Én úgy gondolom, hogy igen, de… mi van, ha mégse? És akkor térjünk rá közben az én válaszomra is.
- Én nem érzem úgy, hogy aranyvérűként kötelező lenne ignorálnom a muglik dolgait, így pár éve elkezdtem érdeklődni utánuk, de mint tudod, engem elég sok minden érdekel. Nem mondom azt, hogy mindent tudok a világukról és a tárgyaikról, de igyekszem megismerkedni velük, hiszen a tudás hatalom és soha se árt, ha az ember képes mindkét világban megélni és feltalálni magát. – tehát ha véletlenül oda jutnék, akármi miatt, képes lennék élni közöttük és akár el is rejtőzni. Elég jó agyam van, gyors a felfogóképességem is, szóval folyamatosan bővülhet a tudás, a film nézés pedig szerintem remek szórakozás, nem lehet mindig csak kviddicsezni.
- Mondjuk azt valahogy soha se fogom megszokni, hogy az ottani képek nem mozognak. – teszem hozzá mosolyogva, mintha ez lenne az egyik legnagyobb problémám a világon. Na de idő közben visszaérek a férfi mellé, akinek húzását azonnal érzékelem, de nem kell ám húzni, jövök én magamtól is, így finoman hozzábújok, fejem pedig vállához hajtom. Jól esik ez a közelség, nagyon kellemes és még soha se volt példa, hogy így filmeztem volna valakivel. Azért megkérdezem, hogy nem zavarom-e, nem szeretnék kellemetlenséget vagy azt, hogy eltoljon, így amikor hallom, hogy jó ez így a számára, csak elmosolyodva maradok a helyemen és ahogy telik az idő, halad a film, úgy finoman fekszem el az ölében, fejem combjára kerül, ahogy kis kezem is és úgy nézem tovább a TV-t. Én tényleg úgy érzem, hogy van valakim, hiszen együtt vagyunk, ez látszik a jelenlegi helyzetünkön is. El nem alszom, ilyesmitől nem kell tartani, így addig most már nem nagyon mocorgok, amíg véget nem ér a film. Akkor viszont egy picit nyújtózom, majd hátamra fordulok, de maradok Perselus ölében, onnan pillantok fel rá érdeklődve.
- Hogy tetszett? – de azért kezét megpróbálom eltulajdonítani, így azt most mancsaim közé fogom és kedvesen cirógatni kezdem, miközben le se veszem szemeimet a sötét íriszekről. Érdekelne a véleménye, kíváncsi vagyok, hogy filmezünk-e máskor is vagy ezt kihúzhatom a közös élményekből, de én jól éreztem magam, tényleg nagyon kellemes volt és legalább a vacsora is lement, már nem nyomja a pocimat egy picit se.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2015-01-02, 05:09




Astrid & Piton

Karácsonyi kiruccanás




Elégedetten megrándulnak ajkai, ahogyan a lány meglepettségét látja. Persze, hiszen olyan körökben mozog, hogy nem bízza a véletlenre, ami azt illeti. Sok mindent nem bíz arra - éppen ezt, az egyik legfontosabbat tenné? Az életét? Ugyan-ugyan.
- Ez nem jelenti azt, hogy ne létezhetne. - von vállat hanyagul, majd csak elmereng kicsit. - Ezt nem mondtam, de nem is zárom ki. - feleli ártatlanul, hiszen ki tudja... Nála meg aztán főleg. De talán nem mindig aktív az a bűbáj, bár ezt is ki tudná megmondani? Már rajta kívül, persze... - De egyébként se szeretnék túlságosan is úgy viselkedni, mint a tanárod... - teszi hozzá, enyhén gunyorosan. Ó nem, ő aztán nem fog tanítani, ha amaz nem akarja!
A lány szavaira vállat von eztán. Rátapintott a lényegre: bízik az altatóiban, és abban, hogy a lányt épp úgy álomban tartják, mint őt magát. Vagy ha abban nem is, de felkelni nem engedik.
- Megeshet, elég fáradt lehettem... - feleli lassan, kissé kelletlenül. Az volt, igen, és? Ami azt illeti, most például sokkalta pihentebb. Egy pillanatra tán mintha már-már bocsánatkérően pillantana a lányra eztán. - Sose toleráltam különösebben, ha bárki is felzavart... Jellemzően magamtól is felkelek, ha muszáj, úgyhogy szinte elvárom, hogy legalább egy életről legyen szó, ha már valaki felzargat. - teszi még hozzá, majd csak pimasz mosolyra húzza ajkait - De persze, talán sikeresen kárpótoltalak a gorombaságomért utána... - jegyzi meg nagy ártatlanul. Ő legalábbis élvezte, ami azt illeti, és szerinte a lány se szenvedett azért túlságosan.
- Mindenhogyan nehezen lazulok el, megszokás, azt hiszem... - egy kis szünetet tart, majd folytatja - Sose érezhettem magam különösebben biztonságban, és kétszer is meg kellett gondolnom mindig is, kinek mit, hogyan vagy épp mikor mondok, vagy épp mit teszek, és hogyan. Az állandó éberség mellett nehezen lazít az ember; sajnálom... Ennek a maradványait szenveditek el persze ti is, az óráimon. - teszi hozzá. Vállat von. - Nem tudom, mennyiben szerencse, avagy mennyiben nem, bizonyosan akadna olyan, aki nálam jobban tanít... Vagy legalábbis elhivatottabb; de ne aggódj... Ha mást nem, a dolgok elkülönítésében jó vagyok. Felnőttként kezellek, és nem egyként a diákjaim közül... Másképp aligha jöttem volna el. Nem érdekelnek az efféle meghívások. - közli, ami persze talán meglepő lehet: volt, aki meghívta őt bármikor is, bárhova? Ezek szerint... Igaz, szavaiból arra is lehet következtetni, hogy ő nem ment el.
A szavaira lassan biccent eztán.
- Valamennyire muszáj, különben ez az egész nem működik, nem gondolod? Tudom, divatos rám másként gondolni, de hidd el, a bizalmam egy... Részét legalább bírod. - de, hogy mégis mekkorát, az persze jó kérdés lehet. Na persze az is, hogy van-e bárki, akiben ő feltétel nélkül, teljesen megbízik? Nem, azt talán már nehéz lenne elképzelni róla, azért. De az azért bizonyos, hogy ha nem a lányt akarná, ha nem felelne meg neki, keresne mást, sőt, eleve nem is kezdett volna vele. Ez ilyen. A csípést azonban látványosan "megszenvedi". Amilyen terrorban kell most élnie itt a lány mellett, nem is csoda...!
- Ha nagyon összeszedem magam, esetleg, igen. - hagyja rá, s böki meg tehát a lányt. Már-már játékos; ki hitte volna. Pedig semmit se szedett ma még be... - Én? Na tessék, fogd rám ezt is. - ingatja a fejét, de a lány is érezheti, hogy nem gondolja ő ezt komolyan egy percig se. Habár, ha a lány ténylegesen is rá akarná ezt fogni, megeshet, akkor se kérné ki magának ennél jobban a dolgot. Valahol talán jogos is lenne. A lány nyelvére mindenesetre nem harap, még csak utána se kap. Nem olyan ám ő, no!
Eztán azonban egy másik téma merül fel, a lány első mondatára csak vállat von, jelezve, ez nem az ő baja, de aztán mégiscsak kiböki, hogy ettől még azért nem a lány értette teljesen félre a dolgot: van valakije. Valakije, akivel együtt élt, egy ideig - egy lánya, úgymond.
- Mert nem szoktam lépten-nyomon hangoztatni, felteszem, azért. - feleli, hiszen egyfelől miért is tenné? - Nem látom okát, hogy megvitassam ezt a diákjaimmal, ami azt illeti, a legtöbb kollégának sincs hozzá túl sok köze. - folytatja, s a lány ebből már előre érezheti persze, hogy hogyan is fog folytatódni ez - Nem hiszem, hogy sokat számítana a kiléte... - feleli tehát, habár, hogy ez mennyire végleges, az kérdéses, talán némi feszegetés után hajlandó még valamit mondani, ki tudja.
S persze, a lány szerinte már így is örülhet: újfent kapott egy darabkát, egy apró kis részletet, amelyet megtudhatott róla, olyat, aminél most érzékelteti is, hogy nem szokása bárkivel megosztani. Igaz, Astridnak sem köt az orrára minden részletet ez ügyben, de azért... Merje csak megkérdőjelezni a bizalmat! Hiszen olyasmit mesélt, ami azért ritka kincsnek számít, amaz becsülje csak meg.
Eztán viszont a téma ő maga is érzi, hogy némileg kisiklik, s talán tényleg túl messzire ment, amikor megemlítette, hogy neki mi is a véleménye arról, ha valaki az elhunytat hibáztatja: valaki mást akar felmenteni. Habár továbbra is így gondolja,de azért visszakozik a lány előtt, most így lesz jobb. A bogarat talán már így is elültette a lány fülében; és talán már ez is több, mint amit akarhatott, már, ha akart bármit is ez ügyben, a puszta tényközlésen kívül.
Megingatja a fejét.
- Nekem már sosem lesznek ilyen testvéreim, így talán irigykedhetem kicsit. - feleli, majd csak megingatja a fejét. - Ez pedig majd elválik. Esélyt... Gondolod, csak ennyin múlna? Persze, nem kétlem, hogy többnyire én vagyok a hibás fél. - biccent, nem önsajnáltató, vagy drámai, egyszerű, komoly tényközlés ez most a részéről, se több, se kevesebb. Hiszen persze, ő nem ad esélyt igazán senkinek, a döntő pillanatban ő elutasító és rideg. Nem lehet másmilyen, hiszen Lily... Ez van. Játszadozik sokakkal, de ha igazán komoly lépést kéne tenni, kihátrál. Addig viszont szinte bármeddig elmegy, ha a játszadozásról van szó, mert kell valami, ami enyhíti a kínt, ami folyton mardossa. Még akkor is, ha soha nem lesz igazán jobb.
S, hogy eközben esetleg átgázol a másikon? Nos, ez előfordul, de akkor már mit érdekelje őt? A lány ténymegállapítására biccent lassan.
- Sose voltam az az osztozkodó típus, ami azt illeti. Ebben sem kifejezetten. - feleli, de szerinte ez egyértelmű is. Ha valaki félreléphet, az csak is ő, de hogy a másik fél? Na nem, az ki van zárva. A birtoklási vágya nem engedné, hogy más is bűvölje az ő kis játékát, a végén elrontaná! Esetleg, ha ő maga ajánlja fel valakinek, de ahhoz persze olyan játszótárs kell, megfelelő szituáció, és olyan lány - ezek a feltételek aligha teljesülnek most. Igazság szerint eddig se volt rá példa, másét már hamarabb ajánlja fel, neki az aztán mindegy.
- Nem érdekelnek a jelentkezők, soha nem is érdekeltek. Ha valakiktől is félni akarsz, tőlük tedd a legkevésbé... Legalábbis ebben a tekintetben. Bár nem rémlik, hogy eddig panaszkodtam volna. Ne aggódj, jellemzően fokozatos vagyok, és először szólok, ha valami nem tetszik túlzottan. - n persze, a legtöbben már annak se örülnének, ha ő ilyesmi miatt szólna, mivel megvan a maga szívhez szóló és kedves stílusa, de hát senki és semmi sem lehet igazán tökéletes, ez van.
A lány szavaira eztán csak elégedetten bólint, sejtette ő, hogy amaz is egyet fog érteni vele. - Na látod. És, vajh mit csinálsz valójában a szabadidődben? - azt már inkább nem teszi hozzá, hogy "ha már nem iszol". Persze, kérdéses, ez mennyire érdekli valójában, vagy, hogy tényleg ne lenne fogalma se róla, de ezt illetően most épp talán tényleg őszinte. Hiszen nem különösebben nyomozgatott a lány után, minek is tette volna, egyszerűbb kérdezni. Meg aztán, túl nagy titka úgysem lehet - azt már észrevette volna.
Eztán azért hagyja, hogy amaz elpakolásszon, majd ahogy megáll mögötte, szóba kerül a palacsinta is - meg még ez-az... Látja, érzi, hogy a lányt némiképp feszélyezi a téma, de ő maga láthatóan nem jön különösebben zavarba. Halkan felszusszant.
- Talán rosszul fejeztem ki magam, megeshet... Úgy értettem, hogy akkor nem te magad ajánlottad fel, míg most te ajánlottad a reggelit. A kettő között van némi különbség... Azt persze nem kétlem, hogy ha nem akarsz valamit, azt így, vagy úgy a tudtomra is fogod hozni. - teszi hozzá. Persze, hogy ő azt mennyire is fogja majd elfogadni, nos, az kérdéses. Legutóbb se zavarta különösebben a lány egy-két apróbb jelzése, hogy talán nem kéne úgy siettetni a dolgokat. Igaz, akkor szavakkal nem szabott gátat, persze.
- Reménykedtem... Hm? Nem is tudom. Miért, hol a határ? Mi az, amire már nem tudnálak rávenni ma este? - amolyan mellékes kérdésként hangzik, de talán a lány is érezheti, hogy most kap némi beleszólást, mi az, amit talán nagyon hosszú időre száműzhet a kapcsolatukból, amire minden bizonnyal nem vágyna... Lehetőséget kínál a határok meghúzására.
Ahogy eztán a leány áttelepszik az ölébe, s arról beszél, hogy ő is vágyik minderre, halovány, de elégedett mosoly suhan át ajkain, miközben lerakja a kiürült poharat, s akkor nem is tölti őket újra. Ma nem érzi szükségességét, hogy leitassa a lányt, talán majd máskor, mondjuk holnap, vagy ilyesmi.
- Bíztam benne, hogy volt olyan jó, hogy ismét akard. - feleli, s ahogyan amaz lesüti tekintetét, lop a lány ajkairól egy rövid, de követelőző csókot. - Észben tartom majd, hogy... Reggel is számítasz a társaságomra. - feleli kissé pimaszul.
Neki aztán nincs ellenére, főleg, hogy úgysem lehetnek együtt túl sokszor, fizikálisan pedig még annyiszor sem: hiszen hiába vannak egy teremben heti többször, azért mégiscsak furcsa lenne, ha ott akárcsak szavak szintjén is, de bármi is történne. Nem, a felállított kereteket nem lehet áthágni, de ez most különleges alkalom, különleges helyszín.
A filmnézés rész azonban még megelőzi a hancúrt, amit nem is kér ki magának, alapvetően ő nem szokott filmeket nézni. Talán látott már filmet életében, de... Ennyi, nem ez teszi ki a szabadidejének a nagyját, sőt, a kisebbik részét sem épp, így ennyibe még nem fog épp belehalni: ráadásul a lány ezzel is mond magáról valamit, akaratán kívül is talán.
- Azt nézünk, amit csak szeretnél... Nem értek a filmekhez, nem lesz különösen nehéz dolgod, hogy újat, vagy érdekese mutass. - Teszi egyértelművé azért, hogy mint sok másikat, úgy ezt sem látta: trilógiákat meg aztán főleg nem néz, így ezt már cím nélkül is meg tudja előlegezni, igazság szerint. Ez van. Így követi őt, ahogyan az feláll, s kérdés nélkül is letelepszik arra a bizonyos kanapéra.
- Kreatívak... Ezt nem is vitattam el soha. Még, ha a legtöbb vívmányukkal nem is kerültem túl mély kapcsolatba soha; ez nem fért össze azzal az elképzeléssel, világlátással, amivel a körülöttünk lévő dolgokat szemléltük annak idején. - feleli, ahogyan a lány lassan visszabilleg hozzá - Több dolgukat s ismered, vagy csak filmezni szoktál? - hogy azt miért, és milyen gyakran, azt még nem kérdi meg, csak biccent, persze, a végén majd formál véleményt, ilyet, vagy olyat.
A lányt pedig magához húzza, s egyik kezével átöleli, ahogyan észleli, hogy az magától is hozzá bújna.
- Nem... Így jó. - feleli. Tényleg jó így; egy pár óráig olyan, mintha lenne valakije. Tovább úgyse hinné ezt a hazugságot el, ő maga sem. De ha kellően leköti a film, talán olyan lesz, mintha Lily...
Így tekint tehát a film felé, ami vélhetőleg tényleg leköti, hiszen mivel nem tapasztalt filmes, van min dolgoznia az agyának, hogy a filmes nyelvet értelmezze.


Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2014-12-31, 01:50

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem gondoltam mindenre, ez az igazság. Meglepő, de én se vagyok tökéletes, pedig néha mennyire, de mennyire szeretnék az lenni. Szóval álmában bűbáj? Hmm…
- Még soha se hallottam ilyesmiről. Szóval, véd valami? – teszem fel a kérdést őszinte érdeklődéssel, mert ez most olyan dolog, amiről nem tudtam ez idáig és most, hogy szóba hozta, szinte ragadozóként csapok le rá. Új információ, új tudás.
- Amíg nekem is adsz az altatódból, addig valószínűleg könnyedén, báááár, múltkor is én ébredtem hamarabb. Te túlságosan is álomszuszék voltál. – kuncogok fel jókedvűen, majd teszem hozzá. – És persze morgós, amikor fel mertelek kelteni… - arra pedig nem reagálok semmit se, hogy milyen terveim vannak még, mivel mindketten tudjuk, hogy nincs semmilyen se. Én csak… jót akarok okozni neki, szeretném, ha boldog lenne, ezért hívtam most is ide, azok után, ahogy viselkedett velem a bálon, hátha… hátha jó érzéssel tölti majd el, hogy valaki kíváncsi rá, valaki vele szeretné tölteni a szünetet, a karácsonyt és úgy megünnepelni, ahogy azt kell. Nem tudom, hogy mennyire gyakori ez Perselus életében, de én próbálok mindent megadni neki, túl sok szeretet van bennem, amelyet folyamatosan érezhet, bár nem érdemli meg, egyáltalán nem.
- Igen, tudom, hogy nehezen lazulsz el más helyzetekben. – biccentek neki, amikor meghallom, hogy hazahozza a munkát, majd folytatom. – De amíg nem diákodként bánsz velem, addig elnézem. És igen, szerencsém, hogy a tanárom vagy, bár van, amiben nem. – ha nem a tanárom lenne, vele lehetnék, teljesen, normálisan, de így? Így nem lehet, így meg kell tartanunk a határokat, de most nem, amíg itt vagyunk, addig nem kell félnünk semmitől se, a lakás pedig tökéletesen védve van, a szüleim elintézték és én is azért tettem fel pár rúnát, hogy biztosra menjek. És hogy remek diákja lettem volna ma? Hiába kekeckedik, nem fogom felvenni, esély sincs rá, hogy ismét okot adjak arra, hogy összevesszünk, egyszerűen nem akarok.
- Szóval bízol bennem? – kérdezek rá kíváncsian, azt pedig nem tudom, hogy komolyan vegyem-e szavait, hogy valóban sokat jelent neki ez az egész. Talán igen, hiszen… most más lehet velem, talán tényleg képes lesz némileg kikapcsolni, itt semmi se emlékeztetheti a normális életére, bár bizonyára nem pont olyan nőre vágyik, mint amilyen én vagyok. Ártatlan, aranyos külső, fiatalság. De valamiért mégis most itt van, velem és nem mással, máshol, én pedig kihasználom azt, hogy engem választott, mert bízom abban, hogy nincs más, hogy ezt nem játszaná el velem, tehát a bizalom kölcsönös. Ez után történik meg az aranyos csípés is tőlem és őszintén meglep az, ahogy a másik viselkedik. Színészkedni azt tud, látom rajta, ijesztően ügyesen, mégis, mosolyra fakaszt ezzel a kis játékossággal.
- Azért valahogy majd csak sikerül. – amikor viszont megbök, most én lepődöm meg. Az ilyen fajta játékosság eddig ismeretlen volt a másiktól, így csak később fogom fel szavait, amire ismét csak felkuncogok. – Meglehet. Biztosan te hozod felszínre. – öltöm ki játékosan nyelvem, de hamar visszahúzom, nehogy nekem itt még megharapja. Na de egy újabb érdekes téma is szóba kerül a vacsorának hála, én pedig ahogy mindig, most is kíváncsi vagyok, most is mindent szeretnék tudni, így hát azt is, hogy kivel élhetett vagy él együtt a másik.
- Nekem így jött le. – felelek röviden, majd amikor meghallom a magyarázatot, őszintén meglepődöm. Gyámlánya? Neki? Mégis ki ő? És hol van most? És… ismerem? – Nem is tudtam, hogy van egy lányod… Ki az? – muszáj rákérdeznem, kész, én ezt nem tudom magamban tartani. Ez most tényleg egy olyan dolog volt, amiről nem gondoltam volna soha se, hogy igaz, ha más meséli. Ez után viszont többféle téma is előkerül, így hát a családom is, majd Lio, akiről olyan dolgokat állít a másik, amelyek biztos vagyok benne, hogy nem állják meg a helyét. Ez… ez a rágalom nem szép tőle, nem is értem.
- Abszurd! – erősítem meg szavát, majd végül finoman bólintok, rendben, elfogadom a magyarázatát, de azért még megjegyeztem mostani szavait. Nem akarom tovább ragozni, ahogy eddig se állt szándékomban, ezért fogom vissza magam, nem támadok rá tovább, nem szabad és azzal csak elrontanám ezt az estét, azt pedig a legkevésbé se szeretném, főleg, ha már ilyen kellemesen indult.
- Nem kéne irigyelned. Neked is lehet még nagyon szép életet, ha adsz esélyt arra, hogy valaki boldoggá tegyen. – igen, valaki, mert én se vagyok ennyire nagyon naív, tudom, hogy én nem lennék Piton szerint erre képes, de… én úgy hiszem, hogy talán mégis. Most is igyekeztem, ezt elismerheti és talán ő is azért ilyen kedves, fene tudja. Bár tény, hogy mond dolgokat, amiket nem kellene, de mégis kedves, kedvesebb, mint az utóbbi alkalmakkor. Azt viszont nem tudnám elfogadni, ha rajtam kívül mást is akarna, én… én tényleg bármit megadok neki, úgy hiszem, mindent, ami erőmből kifér, de ha lenne még valaki nos… azzal aprócska darabokra törné a lelkem, de talán ő is érzi, hogy mivel játszik.
- Szerintem te se örülnél neki, ha én mással kezdenék, miközben veled vagyok. – nézek elkomolyodva a másik szemeibe és most valamilyen szinten kíváncsi vagyok válaszára. Vajon tényleg nem örülne neki? Vagy nem érdekelné egyáltalán? Mindjárt kiderül.
- Igen, én is úgy érzem, hogy lennének jelentkezők, de igyekszem elég lenni neked, talán nem csinálom olyan rémesen. – igen, meg akarok felelni neki, most már szavaimmal is tudatom neki. Tényleg oly sok mindent engedek, a fene érti, hogy miért. És hogy megszelídíteni? Ő így jó, ahogy van, még akkor is, hogyha olykor fájdalmat okoz, de amíg az enyém és amíg talán valahol kedvel, addig jó ez így. Idővel tudom, hogy változni fog, már most is más, most is kedves és… jól esik viselkedése.
- Ijesztő is lenne, ha mindig, mindent tudnál rólam, szóval persze, jól van ez így. – tényleg durva lenne, bár sejtem, hogy így is többet tud már, mint régen. Végülis, az új seprűm is feltűnt neki, szóval talán azért mégis csak figyel, csak feltűnésmentesen. De ezt most nem áll szándékomban megemlíteni neki, nincs értelme. Inkább felkelek és elpakolom az asztalt, majd ahogy végzek a konyhában, visszasétálok Perselushoz, majd mögé érve ölelem át és lehelek egy puha, édes csókot arcára. Ez után jön szóba a palacsinta, melyet úgy tűnik, hogy mégis csak megenne ismételten, még akkor is, hogyha átlagosnak titulálta a múltkorit, és végülis, megadhatom neki, miért ne? Majd reggelire, frissen finom, mégis csak. Ahogy viszont rátérünk a múltkori reggelre, arcom lassan elpirul, főleg a fogalmazáson, hogy megkövetelte a szexet az ébredés után. Zavarba ejtő a számomra erről így nyíltan beszélni, de őt láthatóan nem érdekli ez különösebben, így köszörülöm meg picit torkomat.
- Akkor is azért voltam veled, mert veled akartam lenni, nem azért, mert a kérésednek tettem eleget, Perselus. Nem tudnék úgy veled lenni, hogy rám parancsolsz, ez nem így működik. Szóval nem követelés volt! – rosszul látja ezt a dolgot. Ha nem akartam volna, hát elutasítottam volna, ezt jobb, hogyha még most tudja. Nem az van ám mindig, amit ő akar. És hogy ma este mi lesz? Nos… nem csak ő az, aki vágyik rám, a testemre, hanem én is ugyanígy érzek az övével. Szeretem, amikor engem csókol, engem simogat, ahogy bőre az enyémhez simul…
- Én… én igyekezni fogok, bár attól is függ, hogy a vágyaid mire terjednek ki. – arra azért nem vetemednék, hogy rajtam kezdje el tesztelni az új mérgeit az éjszaka folyamán. Ez után ülök bele az ölébe, majd onnan pillantok fel még mindig piros pofival a szemeibe.
- Én is szeretnék veled lenni, hiányzol. – jó volt vele, nagyon jó és az iskolában olyan nehéz néha, de most, most miért tagadnám hát meg vágyainkat? – És az se zavar, ha reggel is kérsz ismétlést a reggeli előtt… vagy után. – némileg azért lesütöm szemeimet, igen csak zavarba ejtő ezeket kimondani, de ez az igazság. Jól esik reggel is a törődése, mindig, egyelőre legalábbis. Ő az első férfi ilyen téren az életemben és már elkezdett rávezetni a jóra, miért vonnám hát ezt meg magamtól? Magunktól? Szeretném, ha ezzel ő is tisztában lenne, főleg, ha tényleg pár napot együtt tölthetünk, akkor kellemesen telne minden perc, ha rajtam múlik és itt is akár tarthatnánk némi magánedzést, nem kell egész nap csak filmezni és mászkálni, én sok mindenre nyitott vagyok. A pezsgőspoharak koccannak, majd ahogy az én innivalóm is elfogy, úgy teszem le azt az asztalra, én egyelőre nem kérek többet, nem az alkohol a lényeg, számomra nem számít, így én elég valószínű, hogy az este további részében megmaradok a gyümölcslénél, még akkor is, hogyha az ital ellazíthatna, mely talán néhány dologban nem lenne éppen hátrány. Akad azért ötletem ám az estére, így egy közös filmre gondoltam, amit megnézhetnénk, de arról fogalmam sincs, hogy ezzel Perselus hogy áll, így amikor elárulja, hogy nem szokott filmezni, már meg se lepődöm. Valahogy sejthető volt.
- Van egy trilógia, amit én személy szerint szeretek. Nem tudom, hogy tetszene-e, de ha nem tetszik az első rész, akkor a többit úgyse nézzük meg. – szavaimból sejtheti, hogy úgy számolok, több napig marad, tehát lesz lehetőségünk megnézni majd azokat is. És mivel kíváncsi az ízlésemre, így hát azt nézzük, nincs értelme rákérdeznem, hogy jó lesz-e, valószínűleg még egyébként se hallott róla. Felkelek a másik öléből, majd ez után veszem le én is a cipellőimet, hogy most már mezítláb lépjek be a nappaliba, ahol egy kényelmes kanapé vár ránk, előtte pedig a televízió.
- Star Wars, a Csillagok háborúja. A muglik is igen kreatívak tudnak lenni, szóval kíváncsi leszek tényleg, hogy mit szólsz majd hozzá. – amíg én a videót elindítom, addig remélhetőleg Perselus helyet foglal majd a kanapén, ha pedig ez megtörténik, akkor nemsokára már mellé is csüccsenek. Egy kis időre még ránézek, majd ez után végül kérdés nélkül bújok édesen hozzá.
- Remélem nem zavar… - suttogom még halkan, majd nemsokára már a képernyőn láthatóak lesznek a csillagok… Réges rég egy messzi-messzi Galaxisban…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2014-12-30, 04:32




Astrid & Piton

Karácsonyi kiruccanás




Megingatja a fejét a lány szavain, szórakozottan.
- És gondolod, nem véd álmomban bűbáj? - kérdi, de, hogy mifélére céloz, az jó kérdés, vagy, hogy van-e egyáltalán ilyesmi, vagy csupán blöff az egész? Persze, a paranoiája mellé beillene éppenséggel az is, megmagyarázná, legutóbb is miért mert olyan könnyedén aludni a lány mellett: na persze, az azért is volt, mert megbízik a saját altatóiban, tudja, milyen hatást várhat tőlük. Hogy, ha egyszer a lány elalszik, hát többé fel nem kel, amíg az altató hat, legalábbis. - De tessék, most hogy merjek majd ezek után elaludni a közeledben? Ki tudja, még milyen alattomos terveid vannak... - pislog a lányra nagy szemekkel, mintha tényleg tartana az eshetőségtől, de a hangja mást súg: inkább csak kekeckedik. H igazán tartana a lánytól, aligha lenne itt. Persze, ezügyben lehet, tényleg túlságosan is megbízik a lányban, tudja ő is, hogy veszélyes játékot űz, de egyelőre jó lesz így; a lány tényleg szereti őt, s nem látott benne hátsó szándékot legutóbb, ha pedig csakugyan kötődik hozzá, ezt a kapcsolatot nem veszélyeztetné holmi ostoba, balga tettel, mint amilyen az éjszakai mérgezés, vagy... Bármi egyéb, melyhez amúgy minimum az engedélye kellene.
Felvonja szemöldökét, majd csak gunyorosan elmosolyodik.
- hát hogyne, tehát ma már igazán kár aggódnom, remek diákom voltál. - biccent nagy ártatlanul, célozva rá, hogy amaz már rég lemérgezte, csak még nincs hatása! - Szakmai ártalom; sokan hazaviszik a munkájukat. Örülj, hogy nem boncnoknak mentem... - feleli ártatlanul végül, de nem úgy tűnik, hogy magára vette volna a kérdést. Egyébként sem szeret tanítani, sőt, de azért az eltöltött évek nyomot hagytak rajta, s néha meglehet, hogy talán csakugyan, kérdés, vagy kérés nélkül is tanárként lép fel, magyaráz, okít vagy nevel - már, a maga furcsa módján.
A lány szavaira eztán biccent lassan. - Nem, csakugyan nem te leszel, és ez sokat jelent nekem... A bizalom nem az erősségem. - feleli lassan, jelezve, valamennyit a lány birtokol. Na nem sokat, mert a végén megártana, de azt például elhiszi, hogy a lány nem ártana neki; vagy legalábbis... Nem szándékosan.
A csípés után elhangzó kérdésre csak szenvedő arckifejezést ölt... Ijesztően meggyőző, tényleg jó színész, s, ha nem társulna mellé pimasz hangja, tán még hihető is lenne, hogy éppen szenved.
- Nagyon nyomasztó, ha már így kérdezed. Nem tudom, hogyan fogom túlélni... - feleli, de aztán maga mögött hagyja a szenvedő arckifejezést, s kissé pimaszul megböki a lányt - ...Egy igazi zsarnok veszett el benned, hm? Jobb,ha készülök? - ártatlan.
A lány következő szavaira csak bólint, szavakkal nem reagál, attól, hogy most mit gondol, ki tudja, mit fog majd akkor, amikor például vége a vacsorának. De a lány kérdésére azért már felel, persze.
- Nem rémlik, hogy mondtam volna, hogy éltem együtt bárkivel is. - közli, majd egy hosszú pillanatig hallgat, de végül folytatja, mégis - És abban az értelemben, ahogyan gondolod, biztosíthatlak, nem is volt erre példa. Mindazonáltal... Volt idő, amikor csakugyan nem voltam teljes mértékben együtt; velem lakott a gyámlányom is. - feleli lassan, habár kissé talán kelletlennek tűnhet, de mégis felel: ez nem titok, igazság szerint, csupán csak nem hangoztatja. És, ami azt illeti, nem fogja megnevezni a kérdéses lányt. A kollégáknak talán megtenné, ha nyíltan kérdeznék, persze, de Astridnak, itt és most - nem. Ezt talán érezheti ő is.
Eztán a büntetőmunkákra terelődik a szó, de hagyja, hogy a téma tovasuhanjon, nem olyan érdekes az most számára. Lio már kicsit érdekesebbnek hat, habár talán valóban nem mérte fel eléggé jól a határokat, ezt ő maga is észleli, de már mindegy. Ő csak kimondta, amit kívülállóként gondolt, főleg, hogy talán azt, amit a leány az imént mondott neki, még nem is hallotta korábban.
- Örömmel hallom. - közli, nem, nem sok kedve van leülni Lioval beszélgetni ezekről a dolgokról. Ha muszáj, megteszi, de... Csak akkor. Egyébként nem szívesen tenné, ha nem elkerülhetetlen; utálja az ilyen beszélgetéseket. Eztán csak kicsit megemeli kezét, jelezve, visszakozik, rendben, legyen a lánynak igaza. Igaz, nem ért egyet a lány kitörésével, neki ez a meglátása, de érzi, ezt majd ők egymás közt lerendezik, hiszen a bogarat talán már így is elültette annak fülében... És, ami azt illeti, az is megeshet, hogy téved. De a tény, hogy Lioneah a szüleit hibáztatja, benne mégis ezt a gondolatot fogalmazta meg, igaz, ez talán néha tévútra vihet. - Neked kell őt ismerned, nem nekem. Én csak lehetőséget vettem fel, Te tudod, ez mennyire reális, avagy abszurd. Ha úgy véled, hogy kizárt, akkor az is... Te vagy a testvére, te látod őt többet. Nem vitatom el, hogy bosszúra vágyik ő is... Nézd el nekem, talán csak túl sokat mozogtam... Nem megfelelő közegekben, néha talán támadnak olyan ötleteim, meglátásaim, amik nem helytállóak tizenéves lányok esetében. - feleli, némileg zárójelezve is ezáltal előző szavait, mintha ő maga se értené, hogyan is gondolhatta azt pontosan. Most ez a megfelelő lépés. Persze, hogy pusztán a tizenéves lányka miatt ne tartana valamit komoly eshetőségnek? Ugyan - Rainával él! - És persze... Talán az efféle összetartó családdal sem számolok kellőképpen. Talán valahol irigylem... - feleli, ezzel valamelyest terelve is a témát egyúttal.
Ahogyan felvetődik, hogy esetleg másokkal is lehetne épp ilyen, nem is lepi meg, hogy Astrid ezt határozottan elutasítja. Lassan biccent.
- Nem is kételkedtem, hogy az ifjú hölgy erről karakteres és határozott véleménnyel van. - hagyja rá amaz szavait hallván. - Biztosíthatlak, nem tartok szeretőket; még, ha lelkes jelentkező biztosan akadna is, főleg egy jobb jegy reményében... Vagy csak a hittől elvakultan, hogy a magamfélét akárki megszelídítheti magának, egy-két perc alatt. - persze, ezt már a lány is tapasztalhatta, mennyire nincs így: ha úgy is tűnik egy pillanatra, aztán jön a pofon, most például a bál alkalmával... Ami aligha volt nevezhető kellemesnek.
Eztán az italozásra terelődik szép lassan a szó - igazság szerint ő kibírná nélküle, mint ahogyan ki is bírja oly sokszor, de ha már van, akkor nem hagyja ki épp, amúgy is érdekli a lány ízlése.
- Figyelek, de vannak az életednek részei, melyekre nincs rálátásom, és nem is kívánok belefolyni, kétlem, hogy rá kéne települnöm a magánszférádra. - feleli lassan, persze a hálókörletre, a klubhelyiségre célozva - Akárhogy tűnik, én sem tudok mindent minden diákomról - és van, amit egyszerűbb kérdezni, semmint utána járni. - vajon utána tudna, egyáltalán? Nem az ő házába tartozik, így talán feltűnésmentesen nem is igen tudna kutakodni ebben a témában. Igaz, megmondta világosan: nem is akar.
A leány következő szavaira nem felel, csak elnézi, ahogyan Astrid elpakol, majd hátulról átöleli őt, s egy reggeli lehetőségét pedzegeti. Hogy talán kiérdemli majd? Ugyan, biztosan ki fogja, nem? Hiszen csak nem hagyná amaz hoppon.
A lány következő szavaira csak megingatja a fejét.
- Mondanám, hogy legutóbb mással leptél meg, de helytállóbb lenne, hogy legutóbb mást követeltem meg... Ilyen értelemben persze, ezt magadtól adod, önként felajánlva, és nem csak elfogadva egy kérést. Akárhogy gondolod is, de értékelem az effajta gesztusokat. - ajkain gunyoros félmosoly tűnik fel egy pillanatra - Na meg, bizonyára teszel róla, hogy este kiélhessem minden egyéb vágyam, és reggel már ne akarjak mást, mint a reggelit. - teszi hozzá nagy ártatlanul.
Ahogyan a leány megkerüli, s leül ölébe, úgy öleli át egyik kezével, jelezve, nincs most ellenére a közelség, talán vágyik is rá már ő maga is, így a poharát is elfogadja, s koccint vele, de ezt követően sem próbálkozik megszabadulni a lánytól. "Eltűri" ott, ahol van, így most jó. Persze, ha Lily lenne, jobb lenne, és rengeteg minden lenne más - teljesen más, de nem adathatik meg mindig minden. Az élet soha nem olyan kegyes. Mondogatják, hogy ahol elvesz, ott ad is valamit. Adott most is, csak éppenséggel könnyedén megeshet, hogy történetesen nem őneki, ez van.
Így azonban csak beleiszik poharába, magában megállapítván, hogy az ő ízlésének ez egy kicsit talán már túlzóan édes, de nem teszi ezt szóvá, csak csendesen kiüríti a poharat, s leteszi az asztalra, egyelőre nem tölti újra, hacsak a lány nem kérne: akkor a sajátját is újratölti éppenséggel.
- Nem szoktam filmezni... Soha, mondhatni, úgyhogy nem lesz nehéz lekötnöd vele. - feleli lassan, ő ilyesmire nem szokta a szabadidejét fecsérelni, de közösen talán már más a helyzet kicsivel. Emiatt persze nem sok filmet látott, elvétve egy-kettőt, így újat mutatni se lesz épp különösebben nagy kihívás neki. - És éppenséggel persze érdekel is, hogy te mit szeretsz. - értve ezt szabadidős tevékenységekre és filmekre egyaránt, így persze egyértelművé téve, elfogadja a lehetőséget. Egyelőre ő maga sem hozakodik elő az ajándékozással mindenesetre: pedig készült ő is, ami talán már önmagában is azt jelenti, hogy túltett önmagán, és az elvárhatóakon is. Hiszen a bál után ugyan ki támasztott volna vele szemben efféle elvárást? Ugyan... De lám, tud ő figyelmes is lenni.
Csak még említi meg. Egyelőre. Majd talán később teszi szóvá, hogy ideje, ki tudja nála...


Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2014-12-29, 23:16

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Most tényleg a mérgekről beszélgetünk karácsony estélyén, az ajtó előtt? Ez eléggé hihetetlen, én mégse bánom, szívesen válaszolok a kérdéseire, amelyekről tudom természetesen, hogy nem komolyak.
- Azért, mert úgy biztosabb. – kacsintok rá, hiszen ha alszik, akkor teljesen ki van szolgáltatva nekem, ahogy természetesen én is ő neki, főleg, hogy múltkor még altatót is adott, így fogalmam sincs, hogy az után mi történt. Nem hallottam már utolsó szavait, csakis a reggeltől emlékszem, de mégis, én bízom benne és tudom, hogy nem történt különösebben semmi se. A továbbiakra viszont csak finoman elmosolyodom, úgy nézek bele a fekete szempárba.
- Tudom Perselus, hogy a hatásukat később kifejtő mérgek hatékonyabbak, jól megtanultam az anyagot, most nem kell a tanítanod. Bár sejtem, hogy nehéz megállnod. – direkt piszkálom én is, hiszen tudom, hogy nem akart ő mindig tanárnak menni, hogy nem is élvezi igazán a dolgokat, hiszen a dolgozatokhoz sincs sokszor kedve és több dolgot nyűgnek érez időről időre. Tehát ismerem már valamennyire, de szeretném még jobban is megismerni a másikat, erre pedig minden lehetőségem megvan.
- De mindketten tudjuk, hogy nem pont én leszek az, aki ellened tesz. – ahhoz túlságosan is megfogott már, bár hogy ez mivel sikerült neki… nos, az örök rejtély marad, mivel még én se értem. Ettől függetlenül most már lényegesen lazább vagyok a férfi közelében, ezért történik meg a csípés is, melyet játékos beszélgetés követ.
- És milyen az elnyomásomban élni? – kérdezek rá kíváncsian, jókedvűen, amely tovább növekszik a kedves szavaknak hála, én pedig tényleg őszintének hiszem azt a mosolyt, annak is akarom hinni. Már most úgy érzem, hogy szívesen főznék máskor is a férfinek, ha igényt tart rá, de válasza azért picit meglep.
- Nem érzem úgy, hogy ez így lenne. – jelentem ki határozottan, de a további szavak némi kérdést vetnek fel bennem, ugyanis fogalmam sincs, hogy mire utalhat. – Kire célzol? Kivel éltél együtt? – talán ennyit most már szabad kérdeznem tőle, és természetesen egy másik nőt sejtek szavai között, egy asszonyt, ki a párja lehetett. Erről még eddig soha se beszélt nekem, így még szép, hogy kíváncsi vagyok, de azt jól esik hallanom, hogy tetszik neki bennem az, hogy szívesen főzök és tudok is, ezt nemsokára tapasztalni fogja. Ez után esik szó egy kis időre a büntetőmunkáról, de én nem szeretnék leragadni ennél a témán, így szerencsére hamar tovább suhanunk, bár a családom említése se lesz éppen jobb. Lio… nehéz eset, én mégis… nagyon szeretem őt és vigyázok rá, ahogy tudok. Piton viszont nehezen engedi el ezt a témát, amit részben megértek, hiszen mégis csak ő a testvérem házvezetője, de amiket mond…
- Nem köszönöm, nem kell, hogy beszélj vele. – kezdek bele, hiszen tényleg itt vagyunk neki mi, majd mi megoldjuk Nic-el, legyen ennyi elég. De a vád, amit felhoz… érzem ám belőle, hogy mire utal.
- Hogy mondhatsz ilyet? Hogy vádolhatod meg a húgomat? Ő nem tud semmiről se, ha tudna, arról tudnék! Ő csak… nehezen dolgozza fel a történteket, de ha tudná azt, hogy ki tette ezt a szüleinkkel, hidd el, ő is bosszút akarna állni. – oké, ez most kicsit sok volt, és… tényleg nagyon kezdi elrontani az este hangulatát ezzel az egésszel. Nem tűröm, hogy bárki is megvádolja a testvéreimet, mindegyikükért az életemet adnám, így némi dühvel szemeimben figyelem tovább a másik arcát és talán tényleg jobb, hogy hagyjuk most ezt a témát. Nem tudom, hogy miket gondol időnként a férfi, de van egy határ, amit nem szabadna átlépni és ő pontosan azt lépte át az előbb, ez pedig nem fogja pozitívabban feltüntetni őt, sőt. Mindenesetre az alkohol és az italozás az, amiről még szót ejtünk. Nem szoktam alkoholt inni és ezen változtatni se óhajtok, bár tény, hogy időnként nem árthat, ezért is készültem mára egy kis pezsgővel, de inkább Perselus kedvéért van mindez, ő mégis csak egy felnőtt férfi, nem tudtam, hogy vágyna-e ilyesmire vagy sem, de ha nem kér, hát van más, amit ihatnánk. Tényleg biztosra mentem.
- Nem, valóban nem örülnék, ha mással is ilyen lennél, mint velem… Abba nem egyeznék bele. – érezheti a célzást, hogy vagy én, egyedül vagy mások, de én nem. Persze tudom, hogy nem vagyok én olyan fontos és könnyen pótolhat, de azért kezd megismerni, talán… talán mégis csak elkezdhetek jelenteni neki valamit, ő neki kell döntenie, de nem hagynám, hogy így kihasználjon, azt képtelen lennék lelkileg elviselni és feldolgozni, szerintem még a Roxfortból is elmenekülnék, aminek Perselus abban az esetben gondolom csak örülne. De nem, nem akarok ilyesmibe belegondolni, nem merek.
- Nem tudom, nem hiszem, hogy különösebben figyelnél, csak szeretném, ha tudnád, ha már… ha már megfordult a fejedben egyáltalán, hogy innék. – nem is értem, hogy miként gondolta ezt. Oké, ismét kezdem furcsábban érezni magam vele, negatívan furcsábbnak. Mégse akarok fennakadni, próbálom elfogadni őt, így végül ajkamra mosolyt varázsolok, de ez se oly őszinte már, nem olyan, mint amikor fogadtam őt az ajtóban.
- Rendben, talán ki fogod. – hagyom én is ennyiben, nem reagálva le most kedvesebben a dolgokat. Lehet, hogy Piton stílusa némileg rám is kezd kihatni, hmm. Mégis, miután elpakolom a tányérokat és az ételeket is az asztalról, megölelem őt hátulról és bár nem érdemli meg, mégis, kellemes reggelit ígérek a számára, amely érezhetően elnyeri tetszését.
- Kellemesebbnek, mint amilyen a múltkori volt? – kérdezek rá kíváncsian, hiszen akkor mégis csak a testemet kapta meg ébresztő gyanánt. – Még a végén kiderül, hogy a hasadat jobban szereted… - nem fejezem be a mondatot, sejtheti, hogy mire célzok ezzel. Nemsokára pedig már az ölében kötök ki, mindenféle problémázás nélkül, a poharak pedig koccannak mielőtt megízlelném a benne lévő italt. Ahogy átölel, sejtem, hogy nem ellenzi a dolgot, én pedig… vágyom a közelségére, rég kaphattam már meg, nincs mit tenni.
- Nem tudom, hogy mit szeretsz csinálni a szünetben, de szereztem be néhány filmet. – az ajándékára még nem térek rá, nem érzem úgy, hogy kapkodnunk kéne. A film említése pedig természetesen azért történik, mert nem tudom, hogy mit szeretne csinálni, hogy mihez is volna kedve. Ez olyan átlagos, normális dolog, ritka pillanat lehet, így érdekelne, hogy szeretne-e nézni valamit vagy inkább nem, nekem oly mindegy, csak vele lehessek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2014-12-27, 03:01




Astrid & Piton

Karácsonyi kiruccanás




Persze, hogy tudja. Ha nem így lenne, nem fogadna el a lánytól semmit, és alighanem elutasította volna a palacsintát és a bort is. De nem ez történt, így sejthető épp, hogy igazából csak beszél, de e mögött nincs valódi bizalmatlanság, nem feltételezne effélét a lányról.
Megingatja a fejét.
- Minek várnál addig, amíg alszom? Mégse lett olyan jó a vacsora? - kérdi ártatlanil. Tán olyan rossz a vacsora, hogy félő, nem enne eleget? - Ha meg akarsz mérgezni valakit, jobban jársz valami lassan ható szerrel. Az azonnali hatást kiváltók csak ritkán célravezetőek. így nem hinném, hogy nagyobb kockázatot jelentene aludnom, mint ennem... Bár ki tudja, milyen alattomos terveid vannak. - jegyzi meg, kissé szurkálódva, de érezhető, hogy nem tart ő különösebben semmiféle alattomos tervtől, tettől sem. Vélhetőleg itt sem lenne, ha ne így lenne.
Persze, a bál után talán amúgy is kérdéses volt, eljön-e, nem kellett ahhoz holmi mérgektől, vagy egyebektől félnie. Igaz, látványos, hogy a lányra is hatással voltak az akkori történések, ennek tudja be például a csípést is.
- Na, pont ettől tartottam. - feleli nagy "szenvedően". - Hát, akkor legyen, ahogy akarod... - teszi hozzá ártatlanul. Persze meglepő lehet, hogy asszisztál ehhez a játékhoz, hiszen kétségtelen, hogy korábban talán nem tette volna, vagy nem így. De ha csak egyszerű diákja lenne amaz, alighanem ideje lenne a sírt ásni, például.
A lány szavaira megingatja a fejét. Persze, mindketten tudják, hogy merne, sőt, azt is, hogy ha indokoltnak látja, akkor nem csak merne, de meri is majd. - Megfontolom, így, hogy ilyen elnyomásban tartasz... - dramatizál még kicsit, majd csak ajkain halovány műmosoly tűnik fel a lány reakciója nyomán. Igazinak tűnik, gondosan begyakorolt darab, persze, de a szavakra nem felel, hisz mit mondhatna? Hogy pont ezért mondta? Ezért is, no.
A lány következő szavaira azonban gunyoros mosolyra rándulnak ajkai.
- Ne tégy elhamarkodott ígéreteket, Astrid, ki tudja... Talán a vacsora végére soha többé nem főznél másnak se, nem, hogy nekem. De azért jól esik hallani, kedves tőled. Nem bántam volna, ha a múltban is sikerült volna olyannal együtt élnem, aki olyan, mint te, legalábbis ez ügyben. - mormolja. Raináról beszél, pedig jellemzően nem szokott, még a tanári karnak se különösebben - minek, ha van valami, házvezetőjeként úgyis őt keresik meg -, és nem véletlenül nem. Igaz, szavaiból ez nem egyértelműen jön le, hiszen vonatkozhatna egy párkapcsolatra is - persze aki igazán ismeri, az szavak nélkül is tudja, kizárt, hogy ez a férfi bárkivel is együtt éljen. Az okokat már kevesebben tudják, persze: első helyen természetesen Lily áll. Senki sem lehet Lily. S persze, a szavak utalhatnak még valamire: senkivel sem élt együtt, de vágyott volna egy konyhatündérre. Talán ez a legreálisabb értelmezés, de ki tudja.
Ahogy a büntetőkre terelődik a szó, vállat von.
- Igen... Talán csak én vagyok túl kemény néha. - hagyja rá, de persze ez nem csak talán, és nem csak néha. Nem véletlen, hogy csak ő büntette meg eddig a leányt, ámbár igaz az is, hogy ebben az esetben jogos volt. Legalábbis ő így véli, még, ha a büntetőmunka mibenléte megeshet, hogy már túlzásokba esett, sőt. De hát van ez így, nem? Senki sem lehet tökéletes, néha napjain ő is lehet valamelyest szadista.
Ahogyan a családra terelődik a szó, érzékeli ő is, hogy mennyire kényes, érzékeny téma is ez, de már nem visszakozhat, ha belement, és talán jobb is gyorsan túl lenni rajta. S, hogy nem ismeri a testvérek kapcsolatát? Nem, valóban nem. Annyira nem is érdekli, ahogyan az sem, milyen erőfeszítéseket tesznek vajon egymás segítésére, megértésére, az összetartásra. Ez az ő dolguk, nem akar foglalkozni ezzel. Oldják meg maguk.
- Mondani sok mindent lehet. - feleli lassan, csendesen. - Megvallom, én nem ültem még le beszélgetni vele, és amíg nem kéritek, nem is áll szándékomban... Mivel ebben az esetben ti is a Roxfortban vagytok, az átlag szülőkkel ellentétben. - folytatja, némi kitérőként említve ezt a részletet - De, ha megbocsátasz... Az efféle álláspont jellemzően véd valaki mást. Ha a halott hibája, az azt jelenti, hogy nem lehet az ő sajátja, vagy a támadóké. - Nem mond ennél többet, de ebben benne van minden: megeshet, ha csakugyan a gyilkosuk kilétét kutatja a leányzó, egyszerűen a húgát kéne kérdeznie. Sőt, azt sem zárja ki, hogy a Lioneah maga okozta a szülők vesztét, ámbár ez inkább csak felvetés, nem gondolja komolyan, annak lettek volna jelei, ha effélére készül, és talán most sem lenne magába fordulva. Sőt, biztos. De ezekkel a részletekkel már nem neki kell mit kezdenie, hanem a családnak.
S, hogy ő maga rászolgált-e a bizalomra? Nem, aligha. Ő nem kér, csak elvesz, és nem ad, csak követel. Ilyen ez a bizalom esetében is. Igaz persze, mint tanárhoz, bárki fordulhat hozzá ilyen-olyan ügyben, annak reményében, hogy segít, de legalábbis meghallgatja; de ez nem túl jellemző. Mindenkinek vannak barátai... A bizalom birtokosai, akkor is, ha a tapasztalatéi még aligha.
- Nem kétlem. - hagyja rá a leányra annak szavait, ahogyan témába kerül első olyan találkozásuk, mely eltért a megszokottól. A közös palacsintázás, mely kapcsán kivételesen, de elnézést kér. A játék része ez is persze, de ő fontos részletnek érzi, eléggé ahhoz, hogy megemlítse: sajnálja, alighanem hibát követett el. Ha mást nem, később ezt már nem vethetik a szemére, hiszen hiába is rónák fel neki, ő már elnézést kért, és el is fogadták bocsánatkérését. - Mégis úgy éreztem, tartozom ennyivel. Még, ha el is indítottam vele ezt... De akkor se mond, hogy helyes volt. Te se akarnád, hogy gyakori eset legyen. - ártatlan megjegyzés a javából. Hisz aligha akarná a lány, hogy túl gyakran viselkedjen így, máskor, másokkal, nemde? - De azt nem tagadom, hogy az eredménye azért kedvemre való, kellemes. - teszi még hozzá.
A lány szavaira eztán csak meglepetten pislog rá.
- Honnan is tudhatnám én, hogy te szabadidődben kivel mit csinálsz? - kérdi pimaszul, mintha attól tartana, a lány titokban masszív alkoholista. Persze mindketten tudják, hogy erről szó sincs. - Még, ha egy bizonyos gyakoriságot már nem is helyeselnék különösebben, ez nem az én ügyem. Bár azt sem bánom épp, hogy kiváltságos vagyok ez ügyben. - teszi hozzá. S tehát kibontja az italt, és még tölt is mindkettejüknek, amilyen lovagias. Természetesen előbb a lánynak, így illő, főleg, hogy ő van otthon. Eztán pedig leteszi a palackot, valahova félúton kettejük közé, így mindketten kényelmesen elérhetik, már ha akarják.
- Akkor hát főzhetsz máskor is, az efféle képességeket nem árt szinten tartani időnként. - feleli, mintha csupán erről lenne szó, hogy nem akarja, hogy a lány képességei az idővel leromoljanak, s edzésben akarná tartani őt. Minő nagylelkűség! - Igyekszem majd alkalomadtán kiérdemelni. - teszi azért hozzá, nagy kegyesen, jelezve, talán majd megpróbál erre is rászolgálni, a méreg mellé, ha mást nem. Már, ha nem lesz épp jobb dolga, és a többi.
Eztán csak végignézi, ahogyan a tányérok, és ételek elpakolják magukat, majd tekintetével követi a leány mozgását, már, amíg az el nem tűnik látómezejéből, mert oda már nem fordul utána épp, így az könnyedén átölelheti őt hátulról, ha akarja.
- Csupán teret engedek a javításnak, szakmai ártalom. - feleli nagy ártatlanul. Persze esetében ez nem igaz, ritkán ad lehetőséget javítani, ott és akkor kell jónak lenni az adott dologban, és nem máskor. Sokszor élesben sincs lehetőség kétszer kikeverni egy ellenmérget, például: ha az első nem jött be, hát ez van...
- Én mindig jó fiú vagyok, de hisz tudhatnád. - feleli nagy komolyan, mint, ha így is lenne. De a lány is sejtheti, hogy ezt még ő sem gondolhatja komolyan, ellenkező esetben komoly önismereti gondjai lehetnek. Na persze, kinek mi a 'jó'. Hiszen hol, mikor, miben legyen jó? Lennének ötletei. De a lány szavaira ragadozómosolyra húzódnak ajkai azért mégiscsak, hiszen szép lehetőségnek hat. - Kellemes ébresztőnek hangzik.
Ahogyan a lány elereszti, majd megkerülve őt az ölébe zuttyan, és némi ficergés után kényelembe helyezi magát, sejtetve, nem most akar távozni, kicsit felvonja egyik szemöldökét, de nem löki le, vagy szidja meg, egyik kezével átöleli a leány derekát, másikkal pedig elfogadja a felkínált poharat. Miközben megemeli poharát, ha a lány akarja, akkor koccint is vele tehát, mielőtt megkóstolná az italt. Az ő ízlésének talán már túlságosan is édes, de nem teszi szóvá. Ma tényleg kedves napja van. Meg aztán, ettől még meg fogja inni, ami azt illeti.


Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2014-12-25, 12:45

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Bár tény, hogy Piton nem mindig éppen csókot érdemel, hanem időnként akár valami fájdalmas mérget is, mégse tennék soha, semmivel se ellene, legalábbis most így érzem. Nem vagyok ilyen… én… nem szeretek ártani másoknak, így hát ő neki se, ezt pedig tudnia kell, ismer már ennyire.
- Akkor bizonyára most rettegned kell tőlem, hogy vajon milyen merényletet tervezek ellened, főleg, amikor alszol. – utalok rá finoman, hogy lett volna már lehetőségem őt bántani, sőt, máskor is. Amikor mondjuk a testemmel volt elfoglalva, akkor is könnyű szerrel kárt tehettem volna benne, ahogy ő is bennem, de itt az a lényeg, hogy míg ő bármikor árthat nekem, én ő neki nem, de mégis, nekem több lehetőségem van erre, mint sokaknak másoknak. Bizonyos emberek jól is járnának vele, ha én lennék a szövetségesük, Perselus ellen, de a tanár szerencséjére én nem vagyok olyan lány. Most se fogom ezt tovább ragozni, csak meg akartam értetni vele, hogyha akartam volna, már rég baja eshetne, nem vagyok ám én se olyan gyenge, szóval véletlenül se akarjon lenézni ilyen téren, feltalálom magam, nem véletlenül kerültem a Hollóhátba. A csípés is ez után megtörténik, ami véleményem szerint azért meglephette a másikat, de nem is bánom, érezze csak, hogy a bálon történt beszélgetésünk óta én igyekszem változtatni a dolgokon, bátrabb lenni és nem magamra venni mindent. Képes vagyok a változásra!
- Nem, nem igazán volna, most, hogy így kérded. – rázom meg fejem, miközben pimaszul mosolygok rá és igazán tetszik, amikor így viselkedik a másik, mintha egyenrangúak lennénk, hogy nem csak az van, amit ő akar. Jól esik ezt érezni, nem is kicsit. Végülis, ez egy kapcsolat, itt nem fölöttem áll, ezt ideje nekem is tudnom és elfogadnom, ő most nem a tanáromként van itt.
- Persze, hogy mernél. – vigyorodom el, majd ez után látom meg azt a kedves mosolyt az arcán, a szavai pedig… mérhetetlenül jól esnek. Finoman mintha ismét elpirulnék, majd ez után hajolok közelebb Perselushoz, hogy egy újabb puszit nyomhassak ajkára, rövidet, de érzékiet.
- Örülök neki! – jól esik tudni, hogy tetszik a férfinak az igyekezetem, így eszem ágában sincs abbahagyni ezt, a lényeg az, hogy tetszem neki továbbra is, hogy akarjon engem, egyre jobban, ne csak az legyen, hogy én akarom őt és ezért tenni is fogok. Majd megismer és rá fog jönni arra, hogy érek valamit, hogy lehetek akár neki is igazán fontos, hiszen még oly sok mindent nem tud rólam, így hát azt se, hogy bár a palacsintához és a sütikhez nem értek olyan jól, de főzni azt annál jobban tudok és egyébként nagyon szeretek is.
- Én szívesen főzök neked máskor is. – mosolyodom el kedvesen, de nem mondok mást, mivel tudom, hogy nem pont egy olyan nőt képzelne el maga mellé, mint amilyen én vagyok. Ugyan… még csak együtt se lehetünk olyan egyszerűen, hiszen a Roxfortban erre esélyünk sincs normálisan, az ilyen pillanatok pedig ritkák. De idővel talán tényleg minden más lesz, bár reménykedni olykor már félek, majd lesz, ami lesz. De nem kergetek hiú reményeket, olyanokat, melyek tán soha el nem jönnek, hiszen ahogy az ő életébe, úgy az enyémbe is bármikor besétálhat valaki, aki értékelni fog úgy, ahogy vagyok. De nekem most jó ez így, és amíg én jónak érzem, addig másnak nem adok esélyt, ezt pedig szerintem Piton is nagyon jól sejti. Egyelőre még kitartok mellette és ki fogok tovább is, ha máskor is úgy viselkedik, ahogy ma teszi, mert ez… ez számomra nagyon sokat jelent. Na de ejtsünk szót a büntetőmunkákról is, melyeket nem szeretnék halmozni, eddig se tettem, ezt pedig közlöm is a másikkal, aki ismét magyarázkodni kezd, ahogy oly sokszor.
- Mondom, kár ezt túlbeszélnünk. Eddig se voltam olyan lány, akit megbüntettek volna, mivel te vagy az első és reményeim szerint az utolsó, aki büntetőmunkát adott. Szóval nem lesz több, nem fogok e téren megváltozni. – nincs értelme ezt tényleg tovább ragozni, nem kell aggódnia vagy elgondolkodnia azon, hogy milyenné válhatok. Nem fogok kifordulni magamból, legalábbis nagyon remélem. Egyébként se élveztem egyik büntetőmunkát se a férfival, szóval nem fogok tenni érte, hogy újat szerezzek. Lio elmítése viszont nem történik a legjobb pillanatkor, főleg, mert Piton úgy állít be, mintha nem figyelnék oda rá. Fogalma sincs róla, hogy milyen nagyon figyelek, otthon is nem keveset foglalkoztam vele, rángattam ki magammal főzőcskézni, stb, szóval engem nagyon is érdekel a testvérem, ahogy Sarah és Sasha is, és természetesen Nicolas is.
- Beszéltem Lioval a szüleinkről, nem is keveset és tudom, hogy őket hibáztatja azért, mert meghaltak. Nem éppen úgy áll a dolgokhoz, ahogy kellene, és én próbálok hatni rá, csak nem megy ez olyan gyorsan, mint ahogy azt én szeretném, de igyekszem. – többre viszont nem vagyok képes. Múltkor is már közel jártam ahhoz, hogy felpofozzam a húgomat azért, amit mondott, ahogy a szüleinkről vélekedett, mintha direkt hagytak volna magunkra és haltak volna meg, de… idővel bízom benne, hogy változni fog az álláspontja. És hogy Pitonnal szeretnék-e beszélni a szüleimről? Már eddig is megtettem, nem is egyszer, valamiért bízom benne, pedig tudom, hogy nem érdemli meg. A következő téma viszont már sokkal kellemesebb lesz, sokkal kevésbé feszültséggel teli, így jön szóba a konyhai találkozásunk, amikor azért tett róla a férfi, hogy jusson elég alkohol a szervezetembe, emlékszem ám rá, mindenre emlékszem.
- Én csak az igazat mondtam. – mosolyodom el, miközben a másik arcát tanulmányozom, de amikor elkomolyodik, majd pedig bocsánatot kér, őszintén meglep. Miért teszi most meg mindezt? Nem lenne muszáj, egyáltalán nem.
- Nem kell bocsánatot kérned, ezt tudod jól. – nem mondom ki, de ha nem tette volna, talán most se lennénk itt, így eszembe sincs lekorholni ez miatt. Tett, amit tett, nem bánom, mert… mert megcsókolt és éreztem abban a csókban, hogy bármit is mondott előtte, akkor akartam engem, ahogy később a lakásán is, és talán ma éjszaka is. Elindított valamit, ezért viszont a felelősség az övé, az, hogy a lelkemmel játszik, de amíg jól játszik vele, addig nincs baj… később talán lesz.
- Perselus, te most úgy csinálsz, mintha nem ismernél engem. Továbbra se szokásom inni. – vigyorodom el, mert tényleg nem kell ilyesmitől tartania. Az alkohol befolyásol is, tudom én azt jól, én pedig nem tennék hülyeséget. A pezsgőt viszont most megihatjuk együtt, még akkor is, ha esetleg hatni fog, hiszen… én az övé vagyok, nem másé, vele ihatok, ahogy ő is mondta, és bár nem szokásom az ilyesmi, mégis, ez is hozzá tartozik valamilyen szinten ehhez az egészhez. Ahogy nézem, kinyitja az üveget, most már további megjegyzés nélkül, így nemsokára a poharak is megtelnek és mivel az asztalon volt a pezsgő, kellemesen behűtve, így nem kell sehová se mászkálnia a férfinek. A vacsorának viszont úgy tűnik, hogy lassan vége, mindketten tele vagyunk, ehhez kétség sem fér és Piton szerencséjére evett normálisan, reméltem is, hogy nem fog negatívan viselkedni, tényleg kitettem magamért.
- Elég jól főzök, sokak szerint. A testvéreim azt mondták, hogy ebben hasonlítok anyára, szóval finom lesz, máskor is. – nem veszem magamra szavait, mivel tényleg értek ehhez, a süteményekre meg majd jobban ráfekszem. Mára természetesen olyan sütit csináltam, amit már oly sokszor gyakoroltam, hogy finom lett mára is, nem túl bonyolult elkészítésű, de a lényeg az, hogy minden megfelelő legyen, nem igaz?
- Rendben! – akkor a süti majd jöhet később is, így lassan felkelek, majd pálcámat elővéve segítek magamnak az asztalról való elpakolásban, hiszen így nem kell annyi kezemnek lennie. Minden a magasba emelkedik, kivéve a pezsgő és a pezsgős poharak, majd pár perc alatt rakok rendet a konyhában, és ekkor hallom meg az enyhe célzást a palacsintára.
- Nocsak, még a végén kiderül, hogy vágysz a palacsintámra. – indulok meg ismét felé, kecses léptekkel, aranyos mosollyal arcomon, majd végül a férfi mögé lépek és hátulról finoman átölelem át, fejem pedig fejéhez dugom. – Ha jó fiú leszel, akkor talán reggelire csinálok neked. Azóta beszereztem egy új receptet. – na tessék, már megint igyekszem a kedvében járni. Tökéletesíteni akarom azt a palacsintát és képes lennék reggel korán felkelni csak azért, hogy finom reggelivel várjam. Miket ki nem hoz belőlem… pedig egyébként szeretek sokat aludni. Na de egy gyors puszi után,amit arcára nyomok már ismét előtte termek és teljesen természetes módon csüccsenek bele az ölébe, ez után pedig a két pezsgős pohárért nyúlok, amelyek közül az övét a keze felé nyújtom.
- Egészségedre! – ha benne van, akkor a poharak összekoccannak, majd ez után iszom pár kortyot a finom italból, miközben azért szemeimmel a másik arcát fürkészem, hiszen egyelőre még nem tudom, hogy mit vált majd ki belőle tettem, hogy most mindenféle pironkodás nélkül merek az ölébe ülni. Tényleg igyekszem magabiztosabb lenni nah, és nem hiszem, hogy zavarná a közelség, eddig se zavarta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2014-12-23, 02:30




Astrid & Piton

Karácsonyi kiruccanás




Ami a mérgezést illeti, ki tudja? Ő szívfájdalom nélkül mérgezne le sokakat, ami azt illeti, ahogyan szívfájdalom nélkül kínzott, vagy ölt meg nem egy embert régebben... Nem, ma már vannak fenntartásai, és nem teljesen úgy kezeli a dolgokat, mint akkor, de mit ad isten, igen - ő is változik, a kor pedig esetében talán pozitív változást hozott, még akkor is, ha nem eleget. De ez nem jelenti azt, hogy ne lenne hajlandó erre vagy arra, ha a sors úgy hozza, hogy ne tudna kicsit "nosztalgiázni, csak azt, hogy ma már megfontolná, és talán nem élvezné...
Így például a lány ellen se fordulna túl szívesen, de adott esetben ki tudja... Nála meg aztán főleg. Bizonyára megvan az oka, hogy sokan olyan véleménnyel vannak róla, amilyennel... Pedig ő egyáltalán nem pszichopata; legalábbis nem a szó legszorosabb értelmében véve. Bizonyos vetületből nagyon is az.
- Sejtem, bár ezek után nem tudom, mit várjak - ha már megérdemelném, hogy lemérgezz, de valami más megoldással élnél inkább... - feleli nagy ártatlanul, mint aki máris retteg attól, hogy ebben az esetben a nő vajon milyen megoldást választ hát helyette?!
Persze, ő is sejti, sőt, tudni véli a választ: semmilyent.
A csípésre kicsit megrezzen, majd ajkain gonoszkás mosoly csillan fel.
- Csak természetes! Volna más lehetőségem? Ha már fizikai megfélemlítést használsz... - feleli nagy ártatlanul, sőt, mint aki csakugyan tart a további retorzióktól, hiszen máris meg van félemlítve, és nem is mond mást a témához, mintha ő most csakugyan elnyomásban élne. Persze ez valahol talán meglepő lehet - talán korábban is abbahagyta volna a piszkálódásait - kis dramatizálás keretein belül is akár -, elég lett volna kérni?
Hiszen az egyértelmű, hogy nem hatotta őt meg túl mélyen a dolog, hogy a "fizikai ráhatás" a legkevésbé sem hatotta meg valójában, ha bármi miatt engedett is annak, akkor annak valódi oka nem ott keresendő. Sokkalta inkább egyfajta mentális síkon: néha ő is enged a nyomásnak, hiszen másképp eléggé egyoldalú lenne minden kapcsolata, a barátiak is, és ezt vélhetően elég kevesen tolerálnák azért. Ezt ő is tudja.
- Mernék én mást mondani? - kérdi lassan, de aztán elmosolyodik; furán, talán őszintén. - Így jobban tetszel. - jegyzi meg, mást nem is fűz a témához. Alighanem a bálra érti, és aligha a külsőségekről beszél, hiszen tetszett neki a ruha, megmondta akkor is: most másról beszél, sokkalta belsőbb dolgokról, semmint fizikailag megragadható részletekről: arra céloz, hogy a bálon a leányzó túlságosan is érzékeny volt. Most magabiztosabb, oldottabb, és ez sokkalta kellemesebb társasággá teszi. De nem ragozza túl, nem tesz hozzá mást, elég ennyi.
Alapjaiban véve amúgy nem hazudik; nem kedveli, ha valakit egy-két szóval teljesen meg tud törni, és a porba döngölni, mindenféle erőlködés nélkül. Igaz persze, hogy most nem is nagyon próbálkozott, ma tényleg igyekszik kedves lenni, rossz szó nem érheti a ház elejét.
a lány szavaira biccent, az egybecseng saját elképzeléseivel, és nem is különösebben kedveli, ha valaki túlságosan emancipálódni akar e tekintetben. A nő legyen csak nő, és a nőknek a konyhában a helyük, nekik kell tudniuk sütni-főzni, ellátni urukat. Ez amolyan kötelesség, és nem kegy, ami kedv- vagy érdemfüggő lenne.
- Alighanem ez is közrejátszik... De mély sajnálatomra, és ez bizonyára feltűnt már neked is, de az én életemben nincs még meg az a nő, aki ezt a tisztet betöltené. Idővel persze talán majd ez is változik, mint minden más. - hagyja rá. Hiszen világos, miért nincs mellette nő. Több oka is van, egyfelől azért, mert a mérce az egekben van: egy idealizált nőkép, aminek talán már rég semmi köze sincs a valósághoz; egy olyan kép, amelynek talán még Lily sem felelne meg istenigazából, más pedig szinte már az előtt elbukott, hogy megpróbálhatná. Kiváltképpen azért is, mert ő maga nem szívesen enged sok mindenből, míg a másiktól ezt elvárja. De ő nem enged, nem tud: akkor folyton ott a hang, amely azt súgja, bezzeg Lily... A másik ok talán egyenesen következik ezekből. Ő maga egyszerűen undok és kiállhatatlan hosszútávon, és csak nagyon ritkán hajlandó megerőltetni magát, de akkor sem igazán hosszútávon, és ezt a hullámzást kevesen képesek tolerálni, elviselni, főleg nem évtizedeken keresztül akár. Nem,ezt senki se akarná istenigazából magának... És ezt tudja ő is.
S, ahogy a büntetőmunkákra terelődik a szó, finoman megvonja a vállát.
- Ugyan... - még, hogy sok mindent nem visel túl jól? Ó, látná csak, milyen az, ha valamit igazán rosszul visel. Na akkor bizonyos, hogy nem panaszkodna tovább ilyesmiken! Meg aztán... Akkor tanárként lépett fel, és ő az a fajta, aki nem tűri, hogy a diák mondja meg, hogy milyen büntetést szeretne, vagy milyet nem, mi az, amit hajlandó elfogadni, és mi az, amit köszöni, de inkább nem kér. Hiszen a hierarchia világos, és ha hagyja egyszer megkérdőjeleződni, méghozzá ilyen súlyos ügyben ráadásul, hát lesheti, hova lesz a tekintélye, aminek nyomán ő maga eljár.
Aztán másnapra már nem maradna más lehetősége, mint jópofizni a diákokkal, mint ahogyan Hagrid vagy Lupin teszi oly sokszor - nem véletlenül... Még mit nem!
A lány szavaira megingatja a fejét.
- Nem zavar, a te döntésed, mikor mit teszel. Az, hogy az ominózus tettek esetleg milyen következményekkel járnak, az is csak a te döntésed, megéri-e. Mindössze úgy hiszem, az nem illene hozzád, ahhoz, aki vagy... De a dolgok változnak, az emberek is velük. Én is gondoltam, tettem régen nem egy dolgot, amit ma már aligha lépnék meg; és az efféle változást jobb elfogadni. - kezdi lassan, némileg tűnődve szemlélve a lányt közben - De úgy hiszem, hiba lenne ebbe az irányba változnod, még akkor is, ha nem az én dolgom ezt megmondani, vagy egyáltalán ügyelni rá. - közli végül hát. Habár nem mondja ki teljesen egyértelműen, de a lány érezheti mégis, szélsőséges esetben talán ennek ellenére is közbelépne, egyfajta kötelessége is nevelni a diákjait, terelgetni őket egyik vagy másik út irányába, és bizonyára akadna, amit már nem enged, vagy legalábbis nem szívesen. De addig is ő nem akar mintegy nevelőként fellépni, a leányzóra hagyja a döntést, épp csak talán akadna, ami... Mégsem tetszene neki igazán. De ez aligha jelentene bármit is: ezt még épp elnézné, minden további szó nélkül. Nem az ő feladata lenne bármit is tenni, végső soron, meghagyja a szentbeszédet tehát másnak. Jobb az úgy.
Azonban ahogy szóba kerül a család, az eddigi idilli kép is szétfoszlik. Lemondóan ingatja a fejét.
Kötelességének érzi? Ugyan, sokkalta inkább csak levédi magát. Ha Lioneah felkötné magát holnap, ő nyugodt szívvel közölhetné, hogy ő márpedig szólt időben, előre, hogy figyeljenek rá; de a megoldás már nem az ő feladata; a problémát magát jelezte, ennyi. Na persze, aligha van szó ilyen drasztikus dologról, mint öngyilkossági kísérlet, azt talán mondaná, ha ő maga már affélét is el tudna képzelni.
- A ti esetetek más, mivel a szülőkkel ellentétben ti ott lehettek vele... Nem dolgom bármi mást mondani, mert figyelhettek rá épp úgy - ha nem jobban -, mint én. Az viszont számon kérhető rajtam, ha nem szólok a meglátásaimról, és engedelmeddel, hallgattam már épp elég szentbeszédet Albustól, nem vágyom rá megint. Nem szükséges róla több szót ejteni, csak ne feledd el, hogy szóltam, ez minden. - közli. Hogy mit csinált Lio? Nem is igen lenne mit mondania, nem arról van szó, amit tesz, hanem arról, ahogyan teszi. De nem magyarázza, felesleges, hiszen míg a szülőknek meg kell érteniük, mi történik az iskolában, addig Astridnak és Nicolasnak nem. Ők tapasztalhatják ezt maguk is, ha épp képesek elvonatkoztatni saját nyomoruktól, és a testvéreik felé fordulni. Legalábbis ő így látja - meg úgy, hogy jobb, ha ezt most nem mondja ki hangosan is. - Nem kell velem beszélned a szüleitekről... De talán vele jó lenne. Ez minden. - közli tehát, érezhetően egyelőre lezárva a témát ezzel. Talán később még előrángatja majd a témát, talán csak napok, vagy hetek múlva, ki tudja nála, de egyelőre érezhető, hogy nem fog mást mondani; érzékelte ő eléggé, hogy nem szükséges ragoznia mindezt. Elég lesz ennyi.
Így hagyja tehát, hogy a téma változzék, és ahogy a leány itatására terelődik a szó, igencsak "meglepődik". Még, hogy ő...? Á, kizárt!
- Ó jajj, szóval burkoltan etikátlannak nevezel? Most mi lesz, oda a jó hírem... - ingatja a fejét nagy lemondóan, mint aki most szembesült vele, hogy valami igencsak ronda dolgot művelt, akaratán kívül, természetesen. De eztán némelyest elkomolyodik, ahogy a lányra pillant. - Bocsánatodat kérem, Astrid, nem lett volna szabad úgy viselkednem, ahogyan aznap tettem... És attól tartok, nincs megfelelő mentségem. - szól lassan, elmerengve. - Soha nem akartam tanárnak menni, ami azt illeti, és néha nehezemre esik az elvárásoknak megfelelően fellépni, vagy csak belefáradok az egészbe... De ez önmagában nem indokolhatja, hogy én szegjem meg a szabályokat, vagy a szokásosnál is rosszindulatúbb, vagy esetedben egyes dolgokkal kapcsolatban érdektelenebb legyek. - mormolja. - ...Még akkor sem, ha utólag sem vagyok hajlandó különösebben megbánni mindezt. - teszi hozzá azért kicsit pimaszul.
- Persze, még mindig úgy gondolom, hogy inkább velem igyál, mint egymagadban, vagy hasonlóan tapasztalatlan társaiddal... - teszi hozzá egykedvűen. Na igen, rá senki se mondhatja, hogy ne lenne kellően tapasztalt! Túlságosan is az talán, de hát tehet is ő erről, hiszen ha már egyszer fiatal volt, csak meg kellett élnie ifjúságát! Nem?
Akárhogyan is, az üveget kinyitja, ha a közelben van, ha nem, hát feláll, s érte lép előbb. Ebben az esetben még az előtt tölt, hogy ismételten helyet foglalna, s természetesen előbb a hölgynek, majd csak aztán magának, majd a palackot kettejük közé helyezi el, s csak eztán foglal helyet tehát.
S csak eztán dicséri meg az ételt, amivel egyébiránt ő maga is eltelt azért, nem csoda, hiszen nincs hozzászokva, hogy egyszerre ennyit egyen, de nem is akar persze ehhez hozzászokni, hiszen nem mozog ő annyit, hogy lenne értelme minden áldott nap ekkora lakomákat csapnia.
- Remek! Talán majd az is lesz ilyen jó... - feleli, némileg ő is kihangsúlyozva a 'talán'-t, mintegy célzást: megeshet, hogy ez a mostani csak véletlenül lett egészen jó, aztán ki tudja... Előfordulhat, hogy szükség lenne egy újabb alkalomra, hogy megbizonyosodjanak afelől, hogy ez nem a véletlen vakszerencse műve! Persze, ezt így nem mondja ki, de szavaiból világosan érződik, mire megy ki a játék.
A leány szavaira biccent eztán.
- Tökéletesen megfelel egy óra múlva is a desszert. - feleli tehát nagy engedékenyen. És, ha már kínzás, inkább nem veti fel, hogy ha a lány mégis szeretné, öt perc alatt megmérgezi úgy, hogy még holnap ilyenkor is hányni fog, szóval bármikor ehet - lesz helye bőven a lefelé haladó ételnek... Egy darabig.
Fene a nagy engedékenységébe már megint. Kiváltképp, hogy ő megmondta előre, sok lesz ez a jóból. De tessék, hallgatott rá a hölgyemény? Naná, hogy nem. Igaz, nem bánja különösebben.
- ...És hol van akkor még a palacsinta... - jegyzi meg végül azért, mintha a desszert után még palacsinta is szerepelne az étlapon. Mondja ezt kicsit szurkálódva, de nem rosszindulatúan, inkább csak játékosan. Ilyet is tud.


Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2014-12-20, 23:09

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Eszembe se jut az, hogy megmérgezzem a másikat és mint érzékelem, szerintem Pitonnak se. Akkor nem evett volna már a palacsintámból és nem állna ilyen nyugodtan a lakásban.
- Igen, meg, de én akkor se tennék ilyet, de ezt tudod jól. – és nem a következményektől félnék, egyszerűen tőlem távol áll az ilyesmi. Talán túlságosan is jó vagyok ehhez? Ki tudja… Na de az ételekről folytatott beszélgetés még nem ér véget, szóba kerül a palacsinta is, mely közben azért a férfi némileg gonoszkodik, amikor pedig kijelenti, hogyha az ízlett nekem, akkor bizonyára ez se meglepő, hogy ízlik, édesen durcás képet vágok és édesen nyúlok előre, hogy némileg megcsípjem Perselus oldalát, játékosan, aranyosan.
- Fejezd be! – hangom is kellemesen pimasz, ahogy rosszallóan szólok rá és most már tényleg kezdek némileg ellazulni, most már merek ilyen aprócska lépéseket is tenni. Egyébként nem csíptem ám nagyot, alig volt érezhető, de mégis, a célzás volt csak a lényeg.
- És még szép, hogy jó az illata, de remélem, hogy majd ha megkóstolod, akkor az ízéről is ez lesz a véleményed. – kacsintok rá és ezzel sejtetem, hogy ő se nagyon merjen mást mondani, mert megharapom. Az viszont meglepő, hogy Piton nem szeret főzni, talán nem is tud olyan jól. Csak azért, mert bájitaltan tanár, nem érthet feltétlenül mindenféle fűszerhez is, bár tény, hogy valószínűleg ért.
- Megértelek. Meg egyébként is, férfiből vagy, a nőknek kell főzniük. – én így tudom, én így nőttem fel. Anyu is nem egyszer mondta, hogy muszáj megtanulnom jól főzni, hiszen ha majd lesz férjem, ő értékelni fogja, sőt, el is várni minden bizonnyal. Az más, hogy sok lány nem tud főzni, nem is akarnak, de nekem ez fontos, már csak a szüleim emléke miatt is. Régen, kiskoromban is sokat sürögtem-forogtam anya mellett a konyhában, hiányzik is ez az élmény. Na de haladnak a témák, így tehát a büntetőmunka is szóba jön, mert van pár közös élményünk a férfival e téren is, bár számomra azok nem túl kellemesek.
- Te sok mindent nem viselsz túl jól. – nem vitázom már vele, igazából felesleges szócséplés és most nagyon nincs kedvem ezen leragadni jelenleg. Történt, ami történt, már a múlté. Amikor viszont hallom, hogy Piton se örülne annak, hogyha túl sűrűn büntetnének meg, kissé sikerül meglepnie, nem gondoltam volna, hogy őt érdekli az ilyesmi velem kapcsolatban.
- Nem gondoltam, hogy zavar, ha büntetést kapok, de ne aggódj, eszem ágában sincs olyasmit tenni, ami miatt büntetésbe kerülök. – azért valamilyen szinten mégis csak jól esik, hogy némileg érdeklem, hogy foglalkozik velem. Lioval is természetesen, amit nemsokára megoszt velem, és nem is ezzel van a probléma, pedig ő úgy érzi.
- Nem éppen most akartam a családom ügyeiről beszélgetni veled. Megértem, hogy házvezetőként kötelességednek érzed ezt elmondani nekem, de mondd csak, legalább egy picit nem várhat? Nem úgy nézel ki, mint aki rohanna és hidd el, érdekel, hogy mi van a testvéreimmel, Lioneah-val, de nem biztos, hogy vacsora közben szeretném meghallgatni mindazokat, amiket tett, amikről be szeretnél számolni nekem. Kaphatnék egy kis időt és később visszatérhetünk rá? – főleg, ha itt is alszik, ha holnap is velem lesz, akkor aztán végképp van időnk mindent megbeszélni. Tényleg érdekelne, de még csak alig érkezett meg, éppen a karácsonyi vacsoránkat fogyasztjuk, én pedig ha meghallom, amit mond, akkor lehet, hogy minden bomlik és… nem tudom, nem akarom ezt most hallani. De talán kéne? Kissé hátradőlök, végül lemondóan nézek a másikra.
- De ha szeretnéd, meghallgatom most. – nincs úgyse sok választásom, ha Perselus valamit akar, azt meg is kapja, meg is teszi, úgy hiszem. Szerencsére ez után visszatérünk a lazább témákhoz, így hát a pezsgő kinyitására kérem meg a másikat, ez igazán férfi dolog, úgy hiszem.
- Igen, eléggé úgy hangzik, de tennél. – sikerül most már elmosolyodnom ám, nem akarom én a rossz kedvet és tényleg nagyon igyekszem én se magamra venni sok mindent. – De nem bánom, hogy így alakult. – végül finoman biccentek felé, hiszen valóban én választottam ki ezt a pezsgőt, méghozzá úgy, hogy több félébe is belekóstoltam. Volt lehetőségem az üzletben és azt vettem meg, amelyik a legjobban ízlett. Finom és édes, igazán lágy és kellemes. Tehát ha kibontja azt a másik, akkor az asztalon lévő két pohárba bátran tud majd tölteni is, de közben a vacsora is fogy, amihez úgy tűnik, tud pár kedves szót is szólni.
- Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. Akkor talán máskor is főzök valamit. – mosolyodom rá picit pimaszul, megnyomva a „talán” szót, ahogy azt ő is szokta időnként tenni. Most már azért nagyrészt hagyom, hogy csendben fogyasszuk el a vacsorát, így amikor a tányérom kiürül, halkan szusszanva dőlök hátra a széken.
- Tele ettem magam. Lehet picit sokat mertem. – állapítom meg az asztalon lévő ételeket figyelgetve némileg elmélázva, majd ez után tekintek a velem szemben levőre, miközben kezeimet pocakomon nyugtatom.
- Csináltam sütit is, szóval, ha kérsz, szívesen ide hozom, de én szerintem később eszek majd belőle. Kínzás lenne több falatot lenyomni a torkomon. – vigyorodom el, majd ez után végül kezeimet picit feljebb emelem, így nyújtózom egyet. Nem fogok itt elaludni azért, attól nem kell tartani, de tényleg máskor nem ártana figyelnem a mértékre is.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2014-12-17, 15:46




Astrid & Piton

Karácsonyi kiruccanás




Hogy fontos-e a fejlődés? Nyilván. S, hogy a lány is így gondolja-e? Ebben szinte bizonyos, ha nem így lenne, egyfelől nem akarna tovább tanulni, másfelől a jegyei is mást sugallnának. És miben akarna fejlődni valaki leginkább, ha nem abban, amire bizonyosan szüksége lesz a későbbiekben? Nyilván, sütni-főzni márpedig tudnia kell. Így van - ez egy elvárás, amit a nők felé támaszt. Ők pedig csak feleljenek meg annak az elvárásnak, aminek ő olyannyira nem akart, mert oly sokszor éreztették vele, hogy az amúgy női dolog.
Hogy szexista lenne? Na és, ha az? Egy nő legyen nő, pont. Szóval csak süssön-főzzön, meg a többi, őt pedig hagyják békén az ilyesmivel. Persze véleményét nem fogalmazza meg, legalábbis nem így, mert ma tényleg tapintatos és kedves, vagy legalábbis igyekszik.
- Megérdemelném? - kérdi nagy ártatlanul. Hát persze, hogy megérdemelné néha, nézőpont kérdése, ezt ő is tudja jól, nem egy ember van, aki alighanem szívesen mérgezné meg, sőt, sokuk alighanem tenné ezt úgy, hogy az maradandó legyen - így, vagy úgy. - Persze nem kétlem, hogy sokan szívesen élnének a lehetőséggel, ha nem tartanának túlságosan is a következményektől...
Ámbár nem hinné, hogy a lány elsősorban azoktól tartana, bár ki tudja. Végső soron a szakítás is egyfajta következmény.
- Persze, hogy kiforgatom őket, ne haragudj... Rossz szokásom lehet. - feleli pimaszul, olyan hangsúllyal, mint aki eddig észre se vette a dolgot egyébként. Még jó, hogy a lány szólt! - Feltételeztem, hogy neked ízlett, másképp nem csináltad volna. Persze így nézve már tényleg nem olyan nagy szó, hogy a mostani is ízlik neked. - ingatja a fejét, de aztán csak felsóhajt. - Persze nem kételkedem, hogy most messze túlteszel magadon... Az illata alapján jónak tűnik. - teszi hozzá, és ezúttal egyértelmű lehet, hogy így is gondolja.
S persze, a lány jól sejti: ha olyan rossz lett volna, legutóbb sem eszi meg. Igaz, azt nem is mondta, hogy borzalmas, csak azt, hogy középszerű, s, hogy azt mennyire gondolta, vagy épp gondolja komolyan, azt jelen pillanatban már nehéz lenne megmondani. Talán túlzott egy kicsit, pusztán azért, mert végre talált valamit, amivel megalázhatja a lányt, ha már az órai teljesítménye erre nem adott lehetőséget? Nála az sem volna igazán meglepő végső soron, nem?
- Talán egyszer majd kiderül, de alapvetően nem szoktam megerőltetni magam, igazság szerint. Egyszerű és gyors dolgokra még rávehető vagyok, de azokra is csak mértékkel; a Roxfort elkényelmesíti az embert, azt hiszem. - feleli. Ez persze valahol igaz is, hiszen minek erőltesse meg magát, ha ott minden nap kap ételt, méghozzá egész jót? Mindössze nyáron kell gondoskodnia magáról, azt meg is teszi, ha már egyszer muszáj, hiszen házimanót nem tart, de... Nos igen. nyaranta nem is csap különösebben nagy lakomákat éppenséggel. Nem véletlenül nem. Igaz, egy tanári fizetésből talán furcsa is lenne, ha minden másnap dőzsölne, ez talán jó kifogás is alkalomadtán.
Azonban ha valaki más főz rá, nos, az természetesen más ügy: akkor szívesen eszik bármit, legyen az akár bonyolultabb, vagy elkészítését tekintve több időt követelő dolog... De hát ezzel mindenki így van, nem?
- Úgy lesz. - villant rá egy ragadozómosolyt. Hogy ő ne használná ki a lehetőségeket, alkalmakat? Hát ezzel kevesen vádolhatnák őt igazán komolyan meg, ami azt illeti, bár persze vannak esetek, amikor ezt vagy azt ezért vagy azért ugyan, de nem teheti, de... Amikor mégis, akkor bizony él a lehetőségeivel.
Felszalad szemöldöke a lány szavaira eztán.
- Emlékeim szerint te kértél, hogy a kijárási tilalom megszegéséért büntesselek, ahogy kedvem tartja, d pontot ne vonjak le... Bármi mást elfogadsz, nagy kegyesen. - pislog rá ártatlanul. - Én pedig ezt komolyan is vettem, az másik kérdés, hogy nem viselem túl jól az efféle megnyilvánulásokat. - teszi hozzá.
Persze, hogy nem, mivel olyan, mintha megfordulna közöttük a hierarchia, főleg, ha maradéktalanul eleget tesz az ilyen kéréseknek. Nem, ő azt nem viselné el.
Finoman biccent fejével a lány szavaira eztán. - Helyes. Eddig nem volt rád jellemző, a későbbiekben se legyen. Nem illene hozzád, ha minden másnap a Weasley ikrekkel sikálnád valamelyik termet. - mormolja. Így is gondolja, noha eleddig erre nem tett utalást se kifejezetten, de... Úgy tűnik, mégsem örülne, ha a lány túl gyakori vendég lenne nála, vagy bárki másnál persze, már ami a büntetőmunkákat illeti.
- Persze. - hagyja rá, ámbár ő nem lát akkora különbséget, egyszerűen az idő rövidsége miatt sem. Ha hónapokról lenne szó, vagy akár csak egy-két teljes hétről, na az nagyon más lenne máris, de egy-két, legfeljebb három-négy nap, az... Nem annyira más, őszintén szólva. Szerinte.
A lány kitörésére eztán csak szemléli egy ideig őt, kifürkészhetetlenül, majd csak vállat von.
- Ha te mondod. - hagyja rá szenvtelenül. Nagylány, és tudja kezelni a család ügyeit? Hát hogyne: látja, mennyire. De nem, nem fog ebbe belefolyni, nem akar beleszólni, vagy bármi efféle, ez az ő dolguk, oldják csak meg maguk, nyilván.
Eztán csak lassan bólint, elégedetten, ahogyan a lány némiképp folytatja szavait.
- Ez nem az én dolgom már, te is tudod, de kötelességem, hogy szóljak. Persze, lehetőséged van nem meghallgatni akkor hivatalosan megkeresem Nicolast... De megvallom, semmi kedvem hozzá. - feleli lassan, színtelenül. - És persze nem kétlem, hogy mindent megteszel... Te se kételkedj abban, hogy akkor nem mondanám, ha nem lenne szükséges. Hm? Nem... Nem kívánom tovább ragozni a dolgot, értelmetlennek látom. - lehetne hova, alátámaszthatná meglátásait, vagy bővebben kifejthetné azokat, hát persze, de minek? Egy szülő esetében megtenné, de itt és most... Nem, nem teszi.
A következő téma enyhébb, és kell is, ő maga is érzi, hogy kicsit megfagyott a levegő az előbbiektől, ámbár az ő étvágya nem ment el, neki nem volt ez oly' kényes téma azért. A lány szavaia azonban látványosan meglepődik.
- Én? - pislog rá - Tennék én olyat? Igazán etikátlannak hangzik... - feleli ártatlanul, majd csak elmosolyodik. - Ugyan, tökéletes lesz. Érdekel az ízlésed. - feleli, ámbár nem tudja, hogy a lány azóta kísérletezett-e alkohollal, így például, hogy mi alapján választott pezsgőt vajon? De nem is számít, majd kiderül ez is.
S persze mivel szedett maga elé ételt, hát el is kezdi elfogyasztani azt.
- Ami pedig az ételt illeti, messze jobban sikerült, mint a palacsinta; legalábbis amit meg is kóstoltam, az ízlik. - jegyzi meg, visszautalva egy korábbi témájukra.


Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2014-12-15, 14:06

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]A fejlődés számomra mindig fontos dolog volt, így igyekszem jobb és jobb lenni, még akkor is, hogyha nekem is vannak határaim. Bármire nem vagyok képes sajnálatos módon, de igazán igyekszem. Majd ha megkóstolja Perselus a főztömet, akkor remélem, hogy jobb véleménnyel lesz róla, mint a palacsintámról volt, ugyanis otthonosabban mozgok az ilyen főtt-sült ételekben, mint a palacsinta vagy a sütemények készítésében. Mindenkinek vannak erősségei és gyenge pontjai is. Viszont az, hogy megmérgezném a másikat vagy esetleg direkt tennék le elé rossz ételt, az nagyon nem vall rám, ezt pedig finoman közlöm is vele, mire láthatóan némileg talán magára veszi. Nem baj, ő is sokszor piszkál engem, picit talán visszakaphatja.
- Én nem is mérgeznélek meg, még akkor se, hogyha olykor megérdemelnéd. – mert amikor mindenért engem hibáztat vagy gonoszkodik velem, megbánt, akkor azért nehéz jó képet vágni a dolgaihoz, akkor igazán megérdemelne egy könnyedebb mérget, de komolyat semmiképpen se. Nem ártanék neki.
- Hogy mi? Már megint kiforgatod a szavaimat, de ezen meg se lepődöm. – csóválom meg cseppet a fejem, miközben ismét feltekintek szemeibe. – Akkor azért nem izgultam ennyire, én erre utaltam. Nekem pedig ízlett a palacsinta, arról nem tehetek, hogy neked kevésbé. Illetve, az nem egy megbeszélt találkozó, vacsora volt, szóval a két alkalom nagyon más, akárhogy is próbálok kiforgatni. – nem volt az a kaja rossz, egyáltalán nem és szerintem Piton szerint se, mert ha így lett volna, akkor azért egy darabnál többet tuti nem eszik, sőt, ő ott is hagyta volna, ebben biztos vagyok. De én aztán most nem akadok le ennél, sokkal jobb a kedvem és valahogy… magabiztosabb vagyok a másikkal szemben, hiszen mégis csak eljött ide, és próbálom megfogadni a tanácsát is az érzékenységemet illetően, hogy ne vegyek mindent komolyan magamra. Akkor talán ő se fog tudni annyiszor megbántani. Ez után térünk rá a főzőcskézésre, mely meglepő információkat ad nekem Pitonról, nem hittem volna ugyanis, hogy nem rajong a főzésért. Én… én szeretek főzni, igazán, mivel mindig jó érzés, ha az én finom főztömet eszik azok, akiknek készült.
- Hmm, pedig egyszer kíváncsi lennék, hogy milyen ételt tudsz főzni, de akkor így azt hiszem, hogy örök rejtély marad. – finom célzás volna? Talán… de tényleg érdekelne, viszont mint hallom, ő ezzel nem töltene el időt, ha nem muszáj és persze, soha se muszáj, rendelni is mindig lehet, kivéve persze hajnalban, ezért is maradtam kissé éhes, miután elmentem hozzá. De ezen már rég túltettem magam, hiszen az erdőben történtek miatt ki tudja, hogy mennyi ételt tudtam volna megemészteni normálisan. Na de most az én vacsorámnál tartunk, amit tényleg kicsit eltúloztam, de azért biztosan ízleni fog a másiknak – remélem -, azt pedig természetesen nem várom el tőle, hogy rosszul-levésig lakmározzon.
- Csak tessék, használd ki bátran. – kacsintok rá kihívóan, mivel egyáltalán nem aggodalmaskodom én ezen, nem félek tőle, inkább kíváncsi vagyok. Nem hiszem egyébként, hogy bármit kihasználna, ezt is csak úgy mondta, mint sokszor oly sok mindent, de ha már játsszunk, akkor miért hagyjam abba? Na de beszéljünk kicsit a büntetésekről is, amiben Pitonnak hála már nekem is volt részem és nem… nagyon nem volt kellemes.
- Hogy én akartam? Ha nem vontál volna le pontot a házamtól, akkor esetleg, de egyébként eszem ágában se volt ilyesmit akarni. – húzom fel picit az orrom, de most nem sértődtem ám meg komolyan. Ő akkor a tanárom volt, jogom se lett volna kérdőre vonni tettei miatt, ahogy most sincs, ezzel pedig tisztában vagyok, nem is fogok ez miatt problémázni, már amúgy is túl vagyok rajta.
- Engem továbbra se szoktak megbüntetni, szóval azt hiszem, hogy a közös büntetőmunkás elfoglaltságaink véget értek. – elég magabiztosan állítom ezt, mivel nem kockáztatnám ezt még egyszer, mivel egyre nehezebb lesz számomra tanárként nézni rá. Ő már nem csak a tanárom, ő… ő sokkal több annál. Szívesen töltenék el vele több napot is akár, sőt… nagyon is élvezném, de szerintem én lennék sok az ő számára.
- Azért a kettő nagyon más, ezt te is tudod. – reagálom le röviden, hiszen itt… úgymond együtt élnénk pár napig, velem aludna és kelne, szóval nem választana el minket egy ajtó. Nincs is értelme jobban belemennem ebbe az egészbe, ideje nekem is mesélnem, így jön szóba a családom is eztán.
- Nagylány vagyok már, bízd rám a családom! – elhiszem én, hogy most jót akar szavaival, de… ezt meg tudom én is oldani, muszáj lesz, ennyi az egész. És hogy Liot jobban megviselte volna ez az egész? Nem hiszem… egyáltalán nem értek ezzel egyet, én is ugyanúgy szenvedtem és szegény Sarah is.
- Nem csak ő fordult magába Perselus, de tény, hogy megváltozott. Ahogy mondtam, odafigyelek rá, ahogy eddig is megtettem, és természetesen szólok Nicolasnak is róla. – tényleg rosszabbul lenne Lio, mint mi? Piton csak azért mondja ezt, mert eddig csak rá figyelt, hiszen ő jár a házába, rám pedig egyáltalán nem, ahogy a többi testvéremre se, így nem tudja, hogy mi miként változtunk. Látott nálam némi emlékképet, tud dolgokról, de ez nem minden. Még sincs kedvem ennél a témánál leragadni, most nincs, így csak bólogatok, ahogy azt elvárja tőlem. Persze, majd jelzem Nic-nek is.
- Tudom, hogy miért nekem mondtad ezt, nem kell megmagyaráznod. Még valamit szeretnél hozzáfűzni a témához? – enyhén jelzem felé, hogy akkor mondja most, legyünk túl rajta, de nem óhajtom túl sokáig elhúzni ezt, se pedig erről diskurálni az este további részében. A családom említése túlságosan fájó, most pedig, pont karácsonykor nem akarok annak széthullásán társalogni. Az étvágyam is kezd némileg elmenni, mégis, erősnek mutatom most magam, nem fogok összetörni, se siránkozni, most nem. Felkelek tehát, ahogy a levesek elfogynak, majd a tányérokat elviszem az asztalról és ez után ülök vissza, hogy én magam is szedhessek némi ételt. Először csak körbenézek, de aztán elég sok mindenből szedek magamnak… alakul ismét az az étvágy és nálam inkább a rizs marad ki, a krumpli jöhet nyugodtan. Szeretném némileg könnyíteni a témákat, ezért hozom szóba a pezsgő kinyitását, majd amikor rátér az alkohol hatására, csak elmosolyodom.
- Úgy rémlik, hogy a múltkor pont hogy te itattál engem. – hiszen akkor, amikor a konyhában voltunk, alkohol nélkül lehet, hogy nem történt volna meg az, ami. Akkor nem szédültem volna bele Piton ölébe, akkor… talán minden máshogy lenne, én pedig továbbra is csak távolról, titokban figyelném őt, gondolkodva az érzéseimen. De nem bánom, hogy így történt, magamtól úgyse mertem volna lépni, de most minden egészen kellemes.
- Ha nem szereted a pezsgőt vagy mást innál, akkor csak egy szavadba kerül, készítettem be gyümölcslevet a hűtőbe. Semmi se kötelező. – én aztán tuti nem erőltetek rá semmit, főleg nem ilyesmit, szóval ha mást szeretne, akkor felpattanok és már hozok is valami gyümölcslevet, olyat, amilyet kér, a pezsgőre csak a hangulat miatt gondoltam. Az étel viszont szépen lassan fogyni kezd előlem, nekem ízlik, mivel saját ízlésre lett elkészítve, aztán majd kiderül, hogy a másik miként áll majd ehhez.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2014-12-15, 03:26




Astrid & Piton

Karácsonyi kiruccanás




Persze, hogy nem lepődne meg, de ez talán nem is meglepő: hiszen a legtöbb embernél két jelenség figyelhető meg: az egyik sosem főz többet, főleg nem neki, és teljesen összetörik önnön középszerűségének tudatától, míg a másikat égeti a bizonyítás vágy, sőt, kényszer. Ez ilyen egyszerű. S, ha nem ez utóbbiról beszélnénk, hát Astrid sem hívta volna őt vacsorára, vagy legalábbis nem ő maga főzött volna, feltehetőleg.
- Na látod... Nem baj, ez garantálja, hogy fejlődsz. - feleli. Így is gondolja, bízik benne, hogy a mostani fogások jobbak lesznek, mint az akkor és ott. Igaz, az nem is neki készült, és néhány éjszakázó diák kedvéért ő sem erőltette volna meg magát különösebben - ámde Astrid nem ilyen. Az akkor és ott tényleg azt tükrözte, amire képes, de hisz benne, hogy ez azóta alakult már. Esetleg csak a recept volt rossz.
Eztán viszont gunyoros félmosolyra rándulnak ajkai a lány szavai mentén.
- Ó, igaz is... Csak én vagyok ilyen alattomos, álnok. - feleli tűnődve, de nem kéri ki magának a dolgot. Persze, hogy a lány nem ilyen, de attól még nem kérdéses, hogy ő maga szívfájdalom nélkül tenne ilyesmit adott esetben.
Megingatja eztán a fejét a lány szavait hallva. Más volt a viszonyuk? Csakugyan, de mit számít ez? Az ember nem tehet szart a tanára elé sem, főleg nem akkor, ha olyan hírben áll, mint ő. Vagy nem így van?
- Értem, és úgy érezted, hogy akkor még közel mindegy volt, mivel és hogyan szúrod ki a szemem? Na szép... Ennyit a megbecsült állásról. - ironizál, de persze nem gondolja véresen komolyan a dolgot, ebben a lány is biztos lehet.
A lány fennakadásán csak szemeit forgatja viszont, nincs meglepődve, hogy amaz meglepődik a kérdésen, alighanem nem ő az első.
- Alighanem pont emiatt. Már diákként is elvárás volt felém, hogy szeressem és csináljam jól, emiatt talán, de sosem éreztem különösebb kedvet hozzá... Persze, ne érts félre, éhen halni nem fogok épp, ha valamit csinálni kell, akkor az ehető minőségben készen is lesz; de ez minden. Számomra a főzés inkább csak az időmet rabló tényező marad. - magyarázza meg tehát. Nem, nem szeretett volna soha megfelelni ennek az elvárásnak, túlságosan érezte az elvárás-szagot, amiben nem volt köszönet, vagy dicséret, csak az üresség: hát persze, hogy megy, mennie kell, szóval csináljon ezt, azt, amazt. Csinál a fene.
S persze, ezzel máris mondott valamit magáról, valamit, amit alighanem kevesen tudnak róla, főleg a diákjai körében, hiszen miért is mesélne erről bárkinek is? Nem tartozik rájuk, nem a téma része, így nem hangoztatja; felesleges és értelmetlen szócséplés lenne, az órákon pedig az affélét nem tűri.
- Csakugyan? Akkor igyekszem majd ezt kihasználni. - susogja erre, nem veszi fel különösebben a dolgot, egyébként. Hiszen miért is sértődne meg, ő maga generálta a helyzetet, legfeljebb némileg meglepődik, hogy a lány ezúttal belemegy a dologba; hisz többnyire nem teszi. Arra, hogy őt egyébként kik és mennyire hiányolnák egy hét alatt, nem különösebben reagál, nem érdekes számára a dolog eléggé ahhoz, hogy megossza a lánnyal. Viszont ami a hiányosságokat illeti...
- Sajnálom, kicsit nehezen ragadom ki magam a... Magam kis negatívumokból építkező világából, alkalomadtán néha igyekszem. - feleli hát. Ilyen ez a mostani is, ő tényleg igyekszik, kedves és aranyos, és még csak nem is túlzottan negatív, mégis, mit várnak még tőle? Ennél sokkal jobb ez már nem lesz, az biztos.
Eztán azonban a szünetről való mesélés kerül a középpontba. S, hogy ő mily nagy lelkesedéssel veti bele magát a dolgozatok javításába... Nos igen, valami leírhatatlan vágyat érez mindig, hogy dolgozatokat javíthasson... Szíve szerint meg se íratná őket, csak mindenki megkapná a jegye a végén, így vagy úgy, de az se lenne talán célravezető persze.
- Hm? Ugyan, bárki mást is megbüntetek, ha kell, ne érezd magad kiváltságosnak ez ügyben. Másfelől, szavad sem lehet, te kérted legutóbb is, ha jól rémlik, én pedig figyelembe vettem a kérésed. Tehetek én arról, hogy te ezt akartad? - ingatja a fejét. Ő nem kényszerítette a leányzót semmire, de tényleg! Sőt, amikor az arra kérte őt, hogy e büntesse az éjjeli kószálásért, palacsintasütögetésért pontlevonással, hát nem is sújtotta őt azzal, legalábbis azért a tettéért nem. Hát még a lánynak kéne hálásnak lennie, nem?! - Nem szükséges, hogy én büntesselek meg, egyébiránt. Valamiért egyesek perverz örömüket lelik benne, hogy inkább másokhoz küldözgetik a diákokat, csak nekik ne kelljen időt fordítaniuk a büntetőmunkákra. Nyilván rémesen elfoglalt kollégákról beszélünk most persze. - mormolja, de aztán csak vállat von finoman, jelezve, mindegy is, nem akar ezen nyűglődni-panaszkodni most. Ennél többet legalábbis.
A következő témán viszonyt akaratlanul is elmosolyodik a lány szavain. - Bájos feltételezés, de évek óta a Roxfortban tanítok, gyakorlatilag együtt élek több száz diákommal, ha azt elviselem napokon keresztül, gondolod, pont téged ne sikerülne? - kérdi ártatlanul. Hiszen tényleg, míg a diákok megszabadulnak egy-két óra után egy-egy tanártól, a tanár nem szabadul meg tőlük, csak épp másokat kap helyettük: nem lesz jobb.
De aztán csak bólint lassan a lány szavaira, jelezve, tudja. Illetve inkább csak reméli, másképpen mindenesetre egészen érdekes, egyedi lenne ez a kapcsolat...
Azonban most már időszerű, hogy a lány is meséljen valamit végre, s ne csak ő maga, így hát elhallgat, s figyelemmel hallgatja a leányzó szavait, de ő nem tűnik túl bőbeszédűnek.
- Örömmel hallom, de ne legyél fanatikus. Ha csak hagyod az időt telni, és éled az életed, előbb-utóbb akkor is jobbá válik, mássá. Hidd el. Persze ettől még kell egyes dolgokat akarni, és küzdeni értük... Mindössze arra akartam célozni, hogy ne ess túlzásokba, sokszor egyik véglet sem a barátod; most sem. - közli, de eztán még hozzátesz valamit: Lioneahre figyelmeztet.
- Az, hogy ott vagy, nem biztos, hogy mindig elég önmagában... De ez már a ti dolgotok, persze. Pusztán jeleztem, hogy meglátásom szerint volt már jobban is; és eléggé magába fordult. Megtennéd, hogy megemlíted a bátyádnak is, hogy aggodalmam fejeztem ki Lioneah kapcsán? - pillant rá laposan, a lány sejtheti, hogy ebben az esetben nem keresi fel a fiút emiatt külön.
A lány szavaira viszont megingatja a fejét.
- Ez nem aggódás, csak kötelesség. A házamba jár, és kötelességem közölni a meglátásaim a szüleivel, vagy egyéb hozzátartozóival. Ti vagytok a nagykorú rokonai... Ezért nektek mondom, akkor is, ha vannak kételyeim afelől, hogy ez a megfelelő lépés-e. - magyarázza lassan, de mást nem fűz hozzá a témához egyelőre. S, hogy a lánynak nincsenek kételyei, hátsó gondolatai? Nem is igen tudná azt mire vélni, igazság szerint - mégis, mit kezdene ő éppen Lioneahvel? Hiszen az lenne csak az igazi öngól, hiszen ha ott megtudják egymásról, számára nincs több menekvés. Az a nagy helyzet, hogy az szinte bizonyosan kitudódna, sőt; olyan balhé kerekedne belőle, amire neki nincs szüksége, a legkevésbé sem.
És, hogy a lány mennyire örül, hogy ő itt van? Persze, hogy itt van, hiszen megígérte, hogy eljön, és ha ő ígér valamit, az úgy is lesz. Az egyszerű szavaknál nem mindig, de az egy másik kérdés.
- Meg. Azt hiszem, ezt nem kell különösebben magyaráznom. - feleli, s nem is teszi. Hiszen, ő maga is épp elégszer taposott át a lányon, így vagy úgy, hogy az megérdemelje ezt a kárpótlást, ráadásul a lány adott is neki annyit, hogy ennyi viszonzás, ennyi kedvesség járjon neki. És ha mindehhez hozzávesszük a lány sorsát, akkor meg aztán főleg...
Ahogy a leves elfogy, hagyja, hogy a lány összeszedje a tányérokat, s kivigye őket, de ő maga nem szed, amíg Astrid vissza nem tér, csak, ha ő is leült, akkor szed magának a másodikként tálalt tömérdek étel közül; húst, zöldséget vesz maga elé, talán némi minimális rizst. Krumplit nem.
A lány kérdésére ő is megakad, majd apró, gunyoros félmosolyra húzódnak ajkai.
- Nem is tudom... Bölcs döntés lenne részemről, még asszisztálni is az alkoholizálásodhoz? - kérdi ártatlanul.Majd csak szusszant. - De persze, kinyitom én, másképp félő, én is szomjan maradok. - felel végül nagy kegyesen, persze a lány érezheti, hogy aligha ez a valódi motivációja. Kibírná pezsgő nélkül; mindketten túlélnék a kínzó hiányát, ez nem is kérdéses.


Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2014-12-14, 15:09

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Én azt hitem, hogy azért némileg meglepődne, hogyha ismét tennék elé egy kis palacsintát, úgy, ahogy azon a bizonyos estén is, de mint hamar kiderül, nem. Nem lepődne meg. És hogy hajt-e a bizonyítási vágy?
- Egy picit talán igen. – na jó, nem is olyan picit, de ezt most nem fogom kifejteni neki, úgyis ismer már annyira, hogy tudja, mindig a legjobbra törekszem. Talán a recept nem volt az igazi, azóta nézegettem másikakat is, de még nincs meg a tökéletes… majd egyszer, egyszer meglesz. Na de a főétellel nincs ám semmi gond se, megkóstoltam mindent, nekem ízlett, de a férfi ízlése lehet, hogy más, mint az enyém. És hát nah, izgulok, de ilyenkor ki ne izgulna a helyemben?
- Ne magadból indulj ki. – jegyzem meg gonoszkodva, de mégis aranyos mosollyal pofimon. Én nem mérgezném meg őt és a felelősséget se hárítanám át másra, míg ő képes lenne az ilyesmikre. Ha már ő megjegyezhet ilyen dolgokat, hát én is megtehetem, úgy hiszem. Ez után történik meg az ölelés és bár biztatni akar, hogy miatta nem kéne izgulnom, hiszen csak ő az, nekem ez éppen elég indok arra, hogy még inkább feszültebbé váljak, hiszen… igen, pontosan ő az, itt van, velem és… nekem ez nagyon sokat jelent.
- Legutóbb úgy érzem, hogy némileg más volt a kettőnk viszonya. – akkor úgy néztem rá, mint a tanáromra, legalábbis nagyjából, de most? Ennél sokkal többet érzek, kell nekem, és ezért tenni is fogok, hogy ő neki is kelljek én, úgy igazán. Persze most is érzem, hogy kedvesebb a szokásosnál, hogy talán a kedvemben akar járni és el is jött ide, miattam, szóval valamit jelentek, de azt is, hogy még nem eleget, hogy nem kellek neki ugyanannyira, mint ő én nekem.
- Nem vagy oda a főzőcskézésért? Pont te? Komolyan? – akadok meg szavain, mert ez számomra valóban meglepő. Egy ilyen remek bájitaltan tanár hogy-hogy nem szeret főzni? Láttam a saját szemeimmel, hogy milyen precíz és ügyes, ha egy bájitalról van szó, akkor az ételeknél se lehet gondja. Mindenesetre most már lazábban kezelem a dolgokat, így ajkamon is ott bújkál az a bizonyos mosoly, hiszen ismét elárult magáról valamit, amit eddig nem tudtam. Lassan, de azért csak engedi, hogy megismerjem. Ideje viszont az asztalhoz fáradni, így miután Piton leül, felszolgálom a vacsoránkat, amely azért nem kis mennyiség, ezt pedig a másik is megjegyzi, már hogyne jegyezné meg. Én tényleg biztosra mentem, szóval gond nem lehet, úgy érzem, de a kis megjegyzésre csak finoman csóválom meg a fejem.
- Kegyes napom van, ezek szerint. – megyek bele a játékba, a testvéres dologra pedig nem mondok semmit, mivel igen, úgy van, egy hét alatt sokan hiányolnának és szerintem a férfit is. De felesleges erről több szót ejteni, hiszen nem fog egy hétig velem lenni, ez egyértelmű. A hiányosságokra rátérve viszont itt az ideje, hogy őszintén elmondjam neki azt, hogy én… én nem érzem úgy, hogy bármi hiányozna belőle. Bár lehetne kedvesebb, de tudom, hogy képes rá, és nekem… nekem ő úgy tetszik, ahogy van. Vicces mi? Én se vagyok normális.
- Igen, az vagy. Pedig most karácsony van és nem kéne a negatív dolgokra gondolnod. – jelzem felé, hogy talán ő is ellazulhatna kicsit jobban, ahogy azt én is teszem. Így jön szóba a szünet, amiről először ő mesél nekem, ahogy pedig rátér a dolgozatokra, nem tudom megállni a kuncogást,mely láthatóan meglepi azért.
- De… hogyne hinném. – védekezek, de nem tudom megállni, hogy ne vigyorogjak tovább, egészen addig, amíg a büntetőmunkát fel nem hozza. Akkor csak összevonom szemöldököm, majd megcsóválom a fejemet is.
- Látom nagyon szeretsz engem büntetgetni, pedig ilyesmiben még szívesen is segítenék. – ha már Edwardnak is segítettem a könyvtár leltározásában, akkor Pitonnak miért ne segítenék valami másban? Na nem tudnám az összes dolgozatot kijavítani, hiszen nem vagyok tizedikes, de azért a többinél hasznomat vehetné. – Egyébként pedig, igyekszem nem okot adni rá, hogy megbüntethess, bármennyire is szeretnéd az ismétlést. – villan felé tekintetem. Tényleg igyekszem most már odafigyelni mindenre, nem akarom azt, hogy ismét ő büntessen meg, nem túl kellemes, ez tény és való. Na de nincs kedvem most ezen tovább gondolkodni, inkább egy furcsa ajánlatot teszek a másiknak, magam se értem, hogy miért.
- Én inkább fordítva gondolom. Te nem tudnál elviselni engem napokon át. Fordítva nem lenne probléma. – vagyok olyan mazochista, hogy egy-egy kedves szóért és tettért is lenyelem azt, amikor gonosz velem. De nem fogok semmit se erőltetni, majd eldönti ő, hogy meddig szándékozik maradni, a lehetőség adott bármire.
- Akármilyen hihetetlen is, szeretek veled lenni, főleg kettesben. – mert amikor mások is vannak a közelben, akkor annyira nem jó társaság a férfi, de… talán idővel ez is változni fog. Még nem vagyok együtt oly régóta, én pedig hagyok időt magunknak, de azért jó, ha tudja, hogy én nagyon is élvezem az együtt töltött időket. Sajnos nekem is mesélnem kell ő neki, pedig nem teszem szívesen, de… úgy érzem, hogy Piton valahol megért engem, tud tanácsot adni és… számíthatok rá. Mi ő nekem igazából? Már magam sem tudom.
- Én hiszek benne, hogy idővel tényleg minden jó lesz, én teszek érte! – felelek szavaira, majd amikor Liot említi, kissé meglepődöm. Tudom, hogy az ő házába jár, talán ezért tud róla többet, de… hogy erre fel is hívja a figyelmemet?
- Nagyon szeretem a húgomat, természetes, hogy odafigyelek rá. Bár ő próbál kerülni, de én nem hagyom neki, szóval hidd el, én ott vagyok neki és mindig ott leszek, ahogy a többieknek is! – teljesen komolyan mondom. Lioért is bármire hajlandó vagyok, ezt pedig Piton is tudhatja. Szegénynek az agyára megyek sokszor, de ő is tudja, hogy egyszerűbb, ha beadja a derekát, mert úgyse szabadul.
- Kedves, hogy így aggódsz érte. – biccentek felé, mindenféle hátsó gondolatok nélkül. Nem értem félre a dolgot, tudom, hogy miért teszi, de vajon… értem is aggódik legalább egy picit? Nem tudom, hogy én most milyen helyen is vagyok nála, de egyszer kiderítem.
- Megérdemlem? – kérdezek vissza, mert ez… ez igazán furcsán hat. Miért érdemlem meg? Komolyan ennyire a kedvemben szeretne járni? A levesek végül azért csak elfogynak, így ha Piton is végez, felkelek és a két tányért, na meg a kanalakat a mosogatóhoz viszem. A leveses tányér alatt ott volt a lapos is, tehát tud szedni magának addig a másodikból, így én is hasonlóan teszek, amint visszaérek a helyemre. Néhány falat után viszont megakad tekintetem a behűtött italon, így ismét a férfira tekintek.
- A pezsgőt majd kinyitod te? – játékos mosoly jelenik meg arcomon, hiszen varázslattal én is ki tudnám azt nyitni, talán még az nélkül is, de hagyjuk már meg ezt a férfiaknak, ahogy a konyhában is a bornyitást ráhagytam. Jó, ott azért próbálkoztam vele, de most nem áll szándékomban semmiben se kárt tenni a repülő kupak miatt, se pedig kiönteni valahova a finom, édes italt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2014-12-13, 23:48




Astrid & Piton

Karácsonyi kiruccanás




A lány egyszerűen csak... Túlságosan is meg akar felelni, és túlzásokba esett, a mértékletességet veszítve el félúton. Persze ez valahol nem gond, de talán... Szükségtelen. Még, ha nem is hangzik oly' rosszul... Hiszen egyértelmű, hogy ki miatt is ez a felhajtás, és igazság szerint még, ha nem is ért egyet ezzel az egésszel, azért annyira nem bántja épp a dolog.
a lány szavaira felvonja szemöldökét, de aztán csak egy gunyoros félmosoly suhan ajkaira.
- Nem különösebben... Hajt a bizonyítási vágy, hm? - ártatlan, de végül nem megy bele, hogy talán a legutóbb sem volt az olyan szörnyű, épp csak... Középszerű. Átlagos. Ez aligha lenne a legjobb bátorítás, amit megfogalmazhat, de ha mást nem, azt sejtetné, hogy a múltkorinál rosszabb azért talán már nem lehet. Ha a lány számára esetleg nem is, önmagának ez azért biztató, olyan sok pocsék dolgot aligha kaphat ma este.
Biccent a lány szavaira.
- Máskülönben jogosan kezdhetnék attól tartani, hogy vagy megmérgezni akarsz, csak rám hárítani a felelősséget, hogy valaki kimondja, rendeljünk... - feleli. Hát még jó, hogy a lánynak ízlik, másképp mégis mi okból rakná elébe? Vagy bárki elé is, beleértve saját magát, persze. Hiszen nem hülye, ennyire meg aztán bizonyosan nem.
Így hát csak bátorítólag átöleli a lányt, majd csak megingatja a fejét.
- Legutóbb mégsem izgultál ennyire... Pedig akkor sokkalta gorombább voltam. - mintegy mellékes megjegyzés. Pedig tényleg csak ő az, kár ezen túlaggódni a dolgokat - az aggódás csak felesleges támadási felületet ad, és ő már annyira megszokta, hogy ezeket kihasználja... Megígérte, hogy megpróbál kedves és barátságos lenni, de arról nem volt szó, hogy a lány az összes létező támadási felületet igyekszik felsorakoztatni estig.
- Nem... Persze, hogy nem baj, csak egy bolond kérné ki magának. - feleli szórakozottan - Egyébként sem lenne különösebben ellenemre hosszabb távon se, nem vagyok oda különösebben a főzőcskézésért. - meglepő kijelentés, ha már a bájitalfőzésért bezzeg odáig van... Vagy talán épp ez a nyitja? Inkább tölti az idejét azzal, semmint fecsérli sima főzésre? Alighanem, hiszen túl jó bájitalkeverő, hogy arról lehessen szó, hogy egyszerűen nem képes ehető minőségű ételt összerakni. Nem?
- Örömmel hallom... Amíg szívesen teszed, nem akkora gond, mint, ha teher lenne. - mormolja, így is gondolja alapvetően. Ha teher lenne a lány számára, az azt jelentené, hogy nagyon össze kell kapnia magát, mert kezd kisiklani az egész a kezei közül. Így viszont a kép mást sugall: minden remekül halad, ahogyan kell neki.
Így hát lassan viszont kibontakoznak az ölelésből, az asztalhoz lépdelnek, s ő maga le is telepszik, míg a lány kipakol mindent, amit akar. Ha mást nem, legalább a kezdeti feszültsége kezd oldódni, időszerű már - nem lenne túl jó, ha az egész estét átszorongná, fene tudja, mikor miért.
És, hogy ne egye betegre magát? Nos, talán nem nagy titok - nem is tervezte. Ahhoz aligha tudná eléggé megfenyegetni ez a leányzó, hogy ezt felvegye a "mai teendők listájára", igazság szerint.
- Ó, mily kegyes vagy velem ma... - feleli kissé pimaszul, mintha kettejük közül a lány lenne, aki bármit is megengedhet őneki. Persze, ebben van is valami, hiszen az ő házában vannak; így ma nem a férfi dirigál. Legalábbis semmiképpen sem csak ő. Finoman biccent a lány szavaira. - Alighanem a testvéreid hiányolnának egy hét alatt már. - hagyja rá, arra nem tér ki, hogy ő hiányozna-e bárhonnan is, vagy sem. Ez az ő dolga, és a lánynak nem tartozik elszámolással róla, így nem is megy bele különösebben. Egyébként is: felnőtt férfi, oda megy, és akkor, amikor akar. Kivéve, amikor ez munkamegtagadásnak minősül, mert akkor inkább meghúzza magát, és teszi a dolgát - még, ha sokszor nem is túl lelkesen.
A lány szavaira eztán egy fél pillanatnyi hallgatással reagál, mielőtt hangosan is felelne rá.
- Kedves tőled, de persze, van több hiányosságom is; nem áltatom sem magam, sem téged. De persze... Ne haragudj, túl negatív vagyok, azt hiszem. - feleli végül csak lassan; persze, a lány nem olyan, mint ő... Így nem is bújtat meg minden apróság mögött valami olyan tartalmat, ami a felszínt nézve talán nem látszik. Vagy ha mégis, hát azon tartalmak sem sugároznak ennyi negatívat... - De persze, azért jó hallani... - hagyja rá. Nos, majd legközelebb talán megpróbál ő maga is kitenni magárt, már, ha lesz legközelebb. Nem valami fényes vendéglátó egyébként, egyszerűen azért, mert nem kedveli a vendégeket, és az esetek nagy többségében leginkább alig várja, hogy végre elhúzzanak tőle. Ott volt például Shenzi: nála már lassan imádkozni is hajlandó lett volna, csak takarodjon már el.
De eztán a téma terelődik, és nem is bánja. A szünet? Épp olyan, mint oly sokszor máskor, és ezt nem is bánja, mert az élet kicsit felbolydult körülötte idén, és addig kell kiélvezni a szokások által már megteremtett hagyományokat, amíg még teheti - ki tudja, mikor borul fel ez az egész kényes egyensúly? Változások fognak jönni, ebben nem kételkedik. Az egyetlen kérdés igazság szerint csak az, hogy ha ezek bekövetkeznek... Hova tovább?
Ahogy a lány felkuncog, csak megingatja a fejét.
- Tán nem hiszed? - kérdi egykedvűen - Ha legközelebb hozzám kerülsz büntetőmunkára, ígérem, az összeset te javítod ki... - mormolja, ki tudja, talán tényleg komolyan is gondolja. Habár ere kevés esély van, hogy bekövetkezzen. De hát, akkor sem túl vicces a helyzet, az ember azt hinné, már az összes baromságot hallotta, és semmi sem tudja meglepni, vagy kiborítani, erre... De. Mindig akad, aki erre képes rácáfolni.
Felvonja szemöldökét a lány szavaira, majd csak megingatja a fejét.
- Kedves tőled, de kétlem, hogy a lehengerlő társaságom kívánnád napokon át élvezni... - feleli, de persze ebben valahol benne van, hogy ha a lány erre vágyik, talán marad. Ámbár az is kétségtelen tény, hogy hosszútávon szinte garantált, hogy megsérti a másikat, és nemegyszer földbe döngöli - hol az önbecslését, hol a jövőképét, hol mást, és kevesen vágynának erre. De, ha a lány vállalja a kockázatot, akkor talán marad. Ideig-óráig.
De eztán csak a lányra függeszti tekintetét, várakozóan, meséljen inkább ő., de ez a beszámoló jóval rövidebbre, tömörebbre sikeredik. Na tessék, ezért erőltette ő meg magát, és mondott több értelmes mondatot is magáról? Na szép.
- Egészen. - ismétli meg azt az egy szót, ami azért így is kitűnik neki, ami a beszámoló csapottságát okozhatja. De persze, a lány felel erre úgymond kérdés nélkül is, s ő lassan biccent szavaira.
- Mindig hiányozni fognak... De idővel talán inkább szép emlékeket őrzöl majd, semmint csak a mélyülő hiányt. A család összetartása pedig, ha engem kérdezel, szép dolog, de lehetetlen. Idő kérdése, hogy a gyerekek felnőjenek, és menjenek, amerre látnak, ezt egy szülő sem tudja meggátolni, amelyik mégis, az pedig egyszerűen csak mérhetetlenül beképzelt és önző. Mindazonáltal... A keletkező lyukak legtöbbször betömhetőek, még akkor is, ha sokszor nem teljesen, vagy nem véglegesen. - jegyzi meg, mintegy mellékesen. - ...Nekik is időre van szükségük, ez minden.
Egy fél pillanatig hallgat, majd mégiscsak hozzátesz még valamit: - Figyelj oda Lioneahra, ha időd engedi. Eléggé magába fordult az anyátok halála óta, talán jobban, mint ti. - csak úgy mondja, mintegy mellékes tényt, mintha az időjárásról tenne említést, és nem másról.
A lány szavaira vállat von.
- Nem láttam okát, hogy elutasítsam. Ha pedig egyszer azt mondtam, eljövök, az úgy is lesz. Örülök, hogy kedvedre tehettem ennyivel is. Megérdemled. - mormolja. Na, tessék, ennél többet azért már senki se várjon tőle, mert már így is túlteljesítette az ötéves tervutasítást.


Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2014-12-12, 23:54

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Oh, én már nem egyszer ültem a tanári asztalhoz közel, de azért túl sűrűn mégse tehettem meg, nem nézegethettem mindig Pitont az étkezések alkalmával, egyébként se lett volna illendő, azok után sem, hogy mi ketten… szóval hogy ami közöttünk van. Persze láttam, hogy mi mindent eszik, de azért nah, nem volt mindegy, hogy mit sütök-főzök, hiszen mégis csak ünnepek vannak és meg kell adni mindennek a módját, én pedig így is tettem, bár tény, hogy talán túlságosan is sok mindent készítettem el két személyre, ez van. Izgulok ez az egész miatt, nincs mit tenni, tökéletes estét szerettem volna varázsolni Perselusnak, szeretném, ha jól érezné magát, minden megfelelne neki, ha…emlékezetes lenne ez az alkalom.
- Meglepődnél, ha lenne az is? – kérdezek rá kíváncsian és csak aranyosan mosolygok rá, mivel én nem szurkálódásnak veszem szavait, inkább visszaemlékezésnek. De ez tényleg most csak neki szól, az ő kedvéért tettem ki magamért, nem is más miatt.
- Akkor magabiztosan állítom, hogy finom lett, legalábbis nekem ízlenek. – ezen szavaimból pedig a férfi is tudhatja, hogy megkóstoltam ám már mindent, tehát biztosra megyek, véletlenül se tennék olyat az asztalra, ami nem jó. És hogy ne aggódjak? Könnyű ezt mondani, de tenni már kevésbé… Az ölelést boldogan fogadom, de az utána lévő szavakra csak finoman elmosolyodom, miközben feltekintek rá.
- Igen, épp ez az, te vagy az. – hát ki másért tennék meg ennyi mindent? Mármint persze, a testvéreimnek szívesen kedveskednék és Quinn-nek is, de… ez mégis csak más jellegű, ezt mindketten tudjuk. Talán máris túl közel került hozzám ez a férfi? Meglehet… de igen, pontosan azért izgulok, mert ő az, mert tényleg el jött, itt van nálam és kedves viselkedése is arra utal, hogy örül is most ennek az egésznek.
- Szerintem nem baj, ha egy kicsit elkényeztetlek, úgyis ritkán van ilyesmire alkalmam, az iskolában esélyem sincs rá, most megtehettem. – jelzem is a másik felé, hogy azért ez nem lesz mindennapos dolog, arra nekünk kettőnknek nincs lehetőségünk, ez biztos, a jövő pedig egyelőre még ismeretlen a számunkra. Végül finoman sóhajtok én is, majd megcsóválom fejemet is.
- Jó, igazad van, tényleg túlzásba estem, de szívesen tettem. – beismerem nah, egye-fene. Végül egy puha puszit lehelek a másik ajkára, de én se teszek mást, van időnk, most van, így nemsokára arrébb sétálok, majd hellyel kínálom a férfit, miközben mesélek picit a lakásról, ez után pedig nekikezdek az asztalra pakolásnak. Van bőven mindenből, tehát lehet válogatni, amikor viszont meghallom a kérdést, jóízűen nevetek fel, úgy nézek a másik arcára. Kezdek felengedni, a feszültségem is oldódik, jót tesz ez a barátságos környezet és a karácsonyi hangulat.
- Sejtettem, hogy nem vagy ennyire nagyétkű, szóval egyél mindenből valamennyit mondjuk. Nem akarom, hogy rosszul legyél, tehát annyit fogyasztasz, amennyit jól esik, az ételt el lehet tenni későbbre is. – holnapra is, vagy holnap utánra, szóval nem kell aggódni miatta. De most válogathat, hiszen tényleg mindez érte van. – Egy hétig? Hmm, csábítóan hangzik, hogy egy hétig vendégül lássalak és veled legyek, de szerintem azt nem tehetnénk meg. – pillantok felé, majd amikor végeztem az ételek kihordásával, nemsokára már felé fordítom a kanalat, majd ha mert, akkor én is enni kezdek, úgy hallgatom további merengését, de a borús hangulatú megjegyzések most se maradhatnak el. De talán majd egyszer.
- Nem tudom, hogy milyen hiányosságokra gondolsz, mivel én nem vettem észre semmi olyasmit se, ami hiányozna belőled. Azért főztem ennyi mindent, mert örülök, hogy itt vagy és együtt töltjük a karácsony egyik napját. Nem volt hátsó szándék a tetteim mögött, tehát kérlek ne vádolj ilyesmivel vagy láss olyat, ami nem igaz. – erre eddig is rájöhetett volna, nem is értem hirtelen ezt az egészet, de teljesen lazán reagálom le, nem fogok megsértődni rajta. Normálisan válaszolok, hiszen ez az igazság, amit mondtam. Soha se tennék olyat, hogy azért, mert én gazdagabb vagyok nála, éreztessem ezt vele, pont ő vele… Minek néz engem mégis? Ismerhetne már ennyire… Miután én is szedtem magam egy normális adagot, a merőkanalat nagyjából középfelé irányítom, majd a szünetről kezdek el érdeklődni, miközben azért egy halkabb „jó étvágyat” kínálás is elhangzik tőlem.
- Én is jobban szeretem a nyarat. – értek egyet vele, miközben egy aprót biccentek, de ez után elhallgatok, hagyom, hogy tovább beszéljen és kissé fel is kuncogok, amikor saját lustaságáról mesél, majd pedig a dolgozatok javításáról. Olyan furcsa így hallani őt, de át tudom érezni, szoktak néhányan nagy badarságokat összehordani, ezt én is tudom. Na de a férfi folytatja, így az én arcom is elkomolyodik némileg. Sejtem, hogy a családja miatt nem tér haza, de kellemetlen lehet neki egyedül a kastélyban, nagyon is.
- Ha szeretnéd, itt maradhatunk pár napig. Én se tudom, hogy mit csinálnék a szünet hátralevő részében. – persze ezt az „itt maradhatunk”-ot nem úgy kell érteni, hogy bezárva a lakásba. Estére persze, de napközben elmehetnénk ide-oda, nem muszáj Angliában se maradni, szerencsére a hoppanálás képességével elég sok felé el lehet jutni, ahova szeretne az ember. Én tehát felajánlom neki, hogy maradhat, ha szeretne, de ha nem, azt is természetesen megértem, lehet, hogy túl sok lenne neki belőlem ennyi egyszerre. Én természetesen örülnék neki, az ételek is elfogynának úgy hiszem, de nem fogok semmit se erőltetni, az viszont tény, hogy én nekem akad itt bőven cuccom, tehát nem kéne sehová se mennem más ruhákért vagy tisztálkodószerekért… semmiért se.
- Hazamentünk a testvéreimmel, ahogy azt beszéltük és végülis… egészen kellemesen telt. – érezhetően gyorsan és röviden reagálom le a kérdést, tőlem szokatlanul röviden, ezt pedig a másik is érezheti. Jobb is lehetett volna, de legalább együtt voltunk, velük lehettem. Lassan eszek ez után én is, picit megfújva a forró levest, hogy ne égesse meg a nyelvemet, de pár falat után ismét felnézek a másikra.
- Hiányoznak a szüleim, főleg ilyenkor, karácsonykor. Ők mindig összetartottak mindent, idilli volt az életünk, tényleg… Most pedig… olyan üresnek érzem ezt az egészet. – még mindig nem léptem tovább, de erről már beszéltünk, ahogy arról is, hogy megváltoztam, de majd… majd lesz ez még máshogy is, évek múlva, vagy ha nekem is családom lesz, de egyelőre arra még nem szeretnék gondolni. És hogy mit érzek a mostani helyzettel kapcsolatban? Nem mertem elhinni, hogy lehetséges, hogy Pitonnal vacsorázhatok ezen a napon, hogy vele lehetek…
- Sokat jelent, hogy nem utasítottad el a meghívást és veled lehetek. – ismerem be, miközben szép szemeim némileg megcsillannak, így nézek fel rá egy kedves mosollyal, de ez után már folytatom is tovább az étkezést.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2014-12-12, 22:41




Astrid & Piton

Karácsonyi kiruccanás




Ahogy ajtót nyitnak, belép, s igazából a lány még meg sem szólal, mikor már biztosan tudja, hogy ennyire talán még a vizsgáin sem szokott izgulni. Pedig nem készül kivégzésre: karácsony van, és vendégségbe hívták, ő pedig eldöntötte, hogy ma előveszi a kedvesebbik oldalát, és megpróbálja nem vérig sérteni a lányt - legalábbis nem az első tíz percben, mondjuk, utána pedig majd elválik.
Akárhogy is, elsőre nekiáll hát levetni cipőjét, kabátját, hisz idebent nem lesz rá szüksége, de még ezzel sem végez, mikor a lány máris elkezdi megmagyarázni, hogy a vacsora talán nem is lesz olyan, mint kellene, és társai. S, hogy nem tudni, mit szeret? Ugyan, bárki kifigyelheti az étkezési szokásait, aki kicsit is akarja, s hajlandó ezért a tanári asztalhoz közelebb eső végére ülni az asztalnál a közös étkezések alkalmával egy párszor.
- Beértem volna palacsintával is. - feleli ártatlanul azért, némileg talán szurkálódva, de nem rosszindulatúan. Alapvetően komolyan gondolja, hogy felesleges ekkora felhajtást keríteni csak miatta, nincs igazán hozzászokva ő ehhez: mármint ahhoz, hogy ez csak őneki szóljon. Volt már rá példa, de nem túl gyakran, és olyankor sem tartotta értelmes tettnek, sokkalta inkább pazarlásnak. Nem meglepő, hiszen ő nem úgy nőtt fel, hogy két kézzel hajigálhatta volna ki akár a pénzt, akár az ételt.
Pedig sokat ábrándozott róla, hogy egyszer úgy lesz, merthogy úgy kellett volna, ha ez egy igazi kis tündérmese, hogy végül a nagyszülei megenyhülnek, és be-, és elfogadják, a szülei megváltoznak, és minden idilli lesz, és ő, mint Herceg, elnyeri szíve választottját, akivel boldogan élnek mindörökké... Hát, nem így lett. Bármily hangzatosak is a mesék, a valóság sokkalta életszagúbb,ezáltal gyakorta keservesebb meséket sző, olyanokat, melyben kevés helye van az álmoknak.
Ezt igazolja az is, hogy ő most itt van: olyan álmot szőnek, melyben egyikük sem hisz teljes szívéből, s amely végül össze fog törni; ennek ellenére is játsszák a játékot, töretlenül, lelkesen, mintha ezúttal az élet más forgatókönyvet játszana: pedig nem. Mindig ugyanaz.
- Akkor ne magyarázkodj, ha meggyőzően mondod, hogy jó lett, akkor hamarabb hiszem el még én is. Ami pedig azt illeti, nem vagyok különösebben válogatós, akárhogyan is tűnt eleddig... Úgyhogy ne aggódj.
Eztán csak közelebb lép a lányhoz, s átöleli. - Nem kell, csak én vagyok az, nem a Mágiaügyi Minisztert látod vendégül a teljes tanácsadói körével... - ingatja a fejét, az persze más kérdés, hogy ő egyszemélyben kritikusabb tud lenni adott esetben. Akárhogy is, nyugtatólag végigsimít a lány hátán, mindenféle hátsószándék nélkül, nem azért jött, hogy már érkeztében leteperje a leányzót, és magáévá tegye, ahol épp sikerül: tényleg csak némi nyugtatási, biztatási szándék vezérli. Ezúttal.
- Hogy nélkül. Tudod, most hozzászoktatsz az efféle luxushoz, aztán idővel azt veszed észre, hogy szinte már elvárom. - feleli lassan, de aztán csak felsóhajt. - Ne érts félre, de valóban túlzásba estél; ettől még nagyra értékelem a dolgot. - Az apró, kapott puszit engedi, viszonozza is, de eztán elereszti a lányt, és beljebb lépdel hát; ideje is talán.
Egy pillanatig hezitál, feleljen-e a lány szavaira, végül csak biccent. Hiszen mit mondhatna? Ez olyan téma, amit talán jobb nem hánytorgatni, úgy érzi.
A felszólításra persze engedelmesen leül, még meg is köszöni, s ahogy letelepedik, csak a lányt figyeli, ahogyan újabb és újabb kajákat hord az asztalhoz. Felvonja enyhén szemöldökét.
- De azt ugye nem gondolod, hogy én ebből mindből tisztes adagot fogok enni? - pislog rá, mert alapvetően sem nagyétkű igazság szerint, de ha az lenne, se hinné, hogy elbírna ennyi étellel, ha mindet végig kéne ennie. - Kivéve, ha úgy gondoltad, hogy egy hétig eszünk... - ártatlan, de aztán csak elfogadja a felkínált kanalat, s szed magának tehát egy adag levest, amolyan átlagos adagnyit, nem többet, nem kevesebbet. - De azért örülök, hogy úgy érezted, megér ennyi fáradtságot a jöttöm... Vagy csak idejét érezted kihangsúlyozni a hiányosságaimnak, persze. - jegyzi meg némi iróniával, igaz, ezúttal ez inkább önmaga ellen irányul, semmint a lány ellen; utalva rá, hogy nála az ételfelhozatal finoman kifejezve is szegényes volt - és nem csak ehhez képest, igazság szerint.
S persze, ha végzett, a kanalat a lány felé fordítja, de nem szed helyette, ezt meghagyja neki. S, amíg a lány is szed, némi merengés után felel a feltett kérdésre is.
- A szünet...? Jellemzően jobban kedvelem a nyarakat, semmint a telet, a tél egyszerre kínosan rövid és hosszú, az idei is efféle. - kezdi lassan, de folytatja is eztán, megmagyarázva szavait, amelyek magukban talán értelmetlennek hatnak - Az eleje rendszerint elmegy a tanári értekezletekkel, papírmunkával, vagy a dolgozatok kijavításával, amihez megvallom, szinte mindig túl lusta vagyok idejében nekikezdeni... Elég ritkán érzek vágyat rá, hogy annyi baromságot olvassak egy ültő helyemben. Az ünnepek alatt ez kicsit változik persze, ahogy kiürül a kastély, és megnő a mi szabadidőnk is. A legtöbb diák elmegy,és nem egy tanár is... Ez jellemzően jóleső békességet jelent, de ettől még jellemzően ott lebeg a tény, hogy én jellemzően nem véletlenül maradok az iskolán belül. - ez utóbbit nem fejti ki bővebben, de persze világos, hogy ettől tűnik az egész hosszúnak. Míg mindenki boldog a családjával, ő napokon keresztül nem csinál igazán semmit, legalábbis akár erre is lehet következtetni a szavaiból, valójában meg ki tudja, mit csinál: de nem a családjával van. - Persze ettől még nem mondanám, hogy különösebben szenvedek, ne érts félre, mint mindenki más, én is le tudom foglalni magam, mikor hogy. Összességében jobb így, hogy van szünet... Azt hiszem, egészen jól telt, legalábbis eleddig nem volt benne semmi igazán negatív. - A lányra függeszti tekintetét, kimondatlanul is feltéve a kérdést, de végül csak fel is teszi, hangosan is:
- S, a Te szüneted hogy telt? - nem ragozza túl, de sejthető, mire vonatkozik a kérdés elsősorban: a testvéri kapcsolat, a közös karácsonyozás, ami miatt a lány nemrégiben aggódott, vajh hogyan alakult végül?
Közben persze nekikezd a levesnek is, egyelőre nem minősítve azt.


Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2014-12-12, 01:59

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Le se tagadhatnám, hogy mennyire izgulok és ez nemsokára Piton számára is egyértelművé válik, én legalábbis ebben teljesen biztos vagyok. Nem tudok hazudni, se megjátszani magam, tehát eszem ágában sincs ilyesmit elkövetni, így csak kinyitom az ajtót, majd amíg a férfi láthatóan nekikezd a vetkőzésnek, hiszen mégis csak vendégségbe van, addig én rátérek a vacsorára. Vagy talán túl gyors voltam? Előbb beszélgetni kéne és utána enni? Fogalmam sincs, a másik is sejtheti, hogy életemben először látok vendégül valakit ilyen szinten, főleg, hogy még normális kapcsolatom se volt, de azért igyekeztem, ez pedig látszik, talán túlságosan is. Az apró megjegyzésre csak némileg piros színt ölt pofim, majd ez után azért felelek is.
- Nem tudtam, hogy mit szeretsz és biztosra akartam menni, hogy tudj miből választani. – és ez után mondom ám tovább a mondandómat, hogyha nem ízlik neki valami, akkor nem muszáj ám csak azért megennie, mert ő most itt vendég, nem akarom kellemetlen helyzetbe sodorni. A palacsintát mondjuk megette, de aztán ki tudja…
- Én nem temetem, csak nem tudom, hogy neked ízleni fog-e… Jó sajnálom, picit izgulok. – ismét némi hajigazítás következik, azt pedig véletlenül se árulom el, hogy szerény véleményem szerint minden finom lett, hiszen mindent megkóstoltam, mégis csak így lehet jól főzni, olyasmit nem raknék Piton elé, amiről nem tudom, hogy tényleg elég jó-e. De aranyos azért, ahogy nyugtatni próbál, és az ölelése teljesen célba is talál, és nem tagadom, de meg is lep. Kis kezeim ösztönösen ölelik át a férfit, így simulok hozzá egy apróbb mosollyal. Milyen jól is esik ez most.
- Túltettem? Már hogy tettem volna túl? – kérdezek rá kíváncsian, hiszen én nem érzem úgy, hogy túlzásokba estem volna. Na jó… de, lehetséges, de akkor is. Viszont szerintem érdemes volt, már hogyne lenne az? Végül kissé azért megnyugszom a következő szavakra, tehát a sértések egyelőre most ajtón kívül maradnak, jobb is lesz ez így, tényleg kezdek egyre jobb kedvű lenni. Most már itt van, eljött és láthatóan szívesen van velem, az ölelés ezt jelzi a számomra, így nem szabad feleslegesen idegeskednem. Viszont ahogy megérzem a hosszú ujjak simítását, úgy hajolok ösztönösen közelebb a másikhoz, hogy egy kis puszit lehelhessek ajkára. Nem teszek mást egyelőre, nem akarok rámászni vagy letámadni, de ennyit talán szabad… Ha pedig elereszt, akkor már el is libbenek és hagyom, hogy beljebb sétáljon, körbenézzen.
- Örülök, hogy tetszik. Anyám nagyon szerette ezt a helyet, és mivel régóta nem használtuk, gondoltam mára megfelel majd. Foglalj csak helyet! – finoman intek fejemmel az étkezőasztal felé, amely azért nem kis méretű, így simán oda fogok tudni pakolni mindent a másik elé. Először a leves kerül az asztalra, melyet azért nem hagynék ki, mégse illene, de nem mondható túl extrának, sima hús és zöldségleves. Ez után viszont még mindig nem maradok az asztalnál, kipakolom az összes főtt kaját, tehát nemsokára különféle sült húsok kerülnek a két tányér közé, majd pedig zöldségek is, hiszen ki tudja, hogy mennyi húst eszik a férfi, és jöhetnek természetesen a különböző köretek is. Akad itt krumpli, rizs és persze párolt zöldségek is, szóval tényleg szinte minden, szóval lesz miből választani, semmi se kis adag. Eddig jó, hogy mindent kipakoltam, de… most nekem kellene mernem neki vagy ő neki saját magának? Picit dilemmázom a dolgon, majd végül finoman Piton felé fordítom a merőkanalat, jelezve, hogy szolgálja ki magát, így annyit eszik, amennyit csak szeretne.
- Eddig hogy telt a szünet? – most, hogy nincsenek tanórák, neki is több ideje van. Szeretnék valamiféle beszélgetést kezdeményezni, így most ez tűnik a legjobb ötletnek, hogyha ezzel nyitok, aztán majd szépen lassan haladhatunk tovább.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2014-12-12, 01:37




Astrid & Piton

Karácsonyi kiruccanás




Ő maga nem részesült a családi vagyonból. Már abból, ami anyai ágon adott, mert apai ágon kevés dolog van, amiből részesedni lehet, talán némi tartozás akadhat esetleg... Anyai ágon pedig ott vannak a nagyszülők, akik inkább megvannak maguknak, békében, tőle távol.
Sajnálja a dolgot, mert neki lenne igénye a kapcsolattartásra, de már kinőtte azt a kort, amikor bármit megtett volna a nagyszüleiért. Legalábbis szeretné így hinni.
Így viszont nem különösebben nehéz tehetősebbnek, gazdagabbnak lenni nála, így abban egy percig sem kételkedett, hogy a lány máris vagyonosabb, mint ő valaha is lesz talán. Még úgy is, hogy az ő vagyonuk ötfelé oszlik... De ezek a gondolatok ahogy jönnek, úgy mennek is, nem különösebben anyagias természetű igazság szerint. Nem a pénz választotta ki Astridot aznap, és alapvetően nem az motiválja a kapcsolatot sem. Sokadrangú kérdés, ahogyan az is, hogy neki lesz-e valaha is jobb fizetése, avagy megmarad így minden? igazság szerint tehetne érte, hogy több legyen, de nem akar; túl jól él ahhoz, semmint hogy a "nyomor" motiválhatná.
Így nincs is már más hátra, mint itt és most kopogtatni, majd az invitálás után bentebb lépdelni. Látja a lány cipőjét, persze, de ez nem jelenti azt, hogy ő ne vetné le sajátját - már nem a magassarkúját, hanem a csizmáját, ugyanis magassarkút nem vett fel. Sőt. Nem is fog egyhamar.
S bár érzi az illatokat, látja a lány ruháját, pont elég időt hagy, hogy a lány megszólalhasson, ezzel kielőzve mindent, amit esetleg magától megjegyezne.
- Az illatok alapján igaz, hogy alighanem egy komplett hadsereget készülsz élelmezni... - biccent ártatlanul. S bár már talán megjegyezné épp, hogy nincs rossz illata, igazság szerint, de a lány megelőzi. Halkan felsóhajt hát, kissé lemondóan is, de végül csak felel.
- Astrid. Még asztalhoz sem ültünk, máris magyarázod a bizonyítványt. Igazság szerint illat alapján nem mondanám, hogy bármi tragédia történt ma a konyhádban, de ha már most temeted a vacsorát, nem tudom, miért várod, hogy legyen merszem megkóstolni. - ingatja a fejét.
Közben, ha már úgyis végzett az öltözködéssel, a lányhoz lép, s magához öleli.
- Másfelől, máris túltettél azon, ami elvárható, vagy egyáltalán érdemes lett volna... De légy oly kedves, és ne biztass rendelésre, már mondtam korábban is, egyébként kifejezetten jól nevelt gyerek vagyok... Ha akarok. Azt hiszem, a vendéglátó vérig sértése rögtön a vacsora kezdetén nem tartozik a legillendőbb lépések közé... - mintegy mellékes megjegyzés, ujjai végigsimítanak a lány hátán, de aztán illendően elereszti, hagyja, had menjen, ha már vacsorához terített, akkor legyen - vacsorázzanak.
S nem is mond mást, nem tesz fel kérdéseket, habár lenne mit mondania: nem illő mindez itt, majd az asztalnál.
Egy dolgot azonban mégiscsak megjegyez, ahogyan belépnek a nappaliba, addig persze nem, hisz értelmetlen lenne.
- Takaros kis ház... Hangulatos. - közli hát. Kérdéses, hogy a karácsonyi hangulatra céloz-e, vagy sem, esetleg mindössze csupán minősítette: jöhetnek ide legközelebb is, ha kettesben akarnak lenni?


Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2014-12-12, 01:06

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]A lakásban kellemesen meleg van, így ha majd belép a férfi, nem kell aggódnia azért, hogy esetleg megfázzon, de ehhez még ide kell érkeznie, természetesen. Izgulok és aggódok is, nagyjából 10 másodpercenként pillantok az óra felé, hogy még mennyi idő lehet vissza, de már minden kész van, hiszen erre odafigyeltem és természetesen friss is minden. Na nem mondom azt, hogy a legnehezebb kajákat csináltam meg, mivel inkább biztosra mentem, a palacsinta után mindenképpen.
Az ajtó egyébként hófehér színű és egy kisebb karácsonyi koszorú díszeleg rajta, jelezve az ünnepi alkalmakat, na meg a McCaine név is. Nincs rajta semmi extra, nem luxus, tényleg egyszerű, hiszen nem ez a családunk fő háza, de valószínűleg Piton eddig is tudta, hogy nem vagyok éppen szegény, így igen, ilyesmire is telik, én pedig soha se szabadulnék meg ettől a kis otthontól, a szívemhez nőtt, a szüleim után. Ők már nem élnek, nem használhatják, de én még talán… talán igen.
Végül megtörténik a kopogás is, így hirtelen kapom fejem az ajtó felé, de még a kis folyosónál lévő tükörbe azért belepillantok, megigazgatom szőke tincseimet, végignézek magamon, hogy minden tökéletesen áll-e, majd ez után már a zárat el is fordítom, hiszen azért mégis csak így biztonságos, végül pedig az ajtó kitárul a férfi előtt, így láthat meg teljes életnagyságban, a bentről kifelé áradó meleg levegőt és finom illatokat pedig természetesen megérezheti majd. A magassarkú cipő direkt maradt rajtam, a csinos ruha miatt, de teljesen tiszta, igazából jó ideje nem volt rajtam, tehát piszkot nem hozok be kintről vele, nem is szándékozom nagyon kimenni ma. Szívesen sétálnék Perselussal London különböző részein, de… nem lenne biztonságos, nem lehet. Azzal kell beérni, ami van, így is szerencsénk van, hogy itt van ez a lakás, bár én mint említettem, akár a férfihez is mentem volna, de ő nem akarja, hát tiszteletben tartom. Végül szép szemeim Piton arcára vetülnek és amikor meglátom a mosolyt, az én ajkam is ösztönösen viszonozza a gesztust.
- Neked is, gyere csak be! Örülök, hogy eljöttél! – állok arrébb, miközben teljesen kinyitom az ajtót, majd ha a férfi besétál, akkor csak becsukom mögötte az ajtót és azért a zárat is elfordítom, nekem így a biztos. Jó tudom, nem kéne aggódnom, főleg úgy, hogy most már ő is itt van, de a megszokások megszokások maradnak. Egyébként, ha a férfi besétál, akkor nem kell aggódnia a sötétség miatt, a lámpák égnek, az ablakoknál nem lehet belátni, kívülről úgy tűnhet, mintha senki se lenne itt – elbűvöltem tehát őket, hogy még redőnyt se kelljen használni, se semmit -, és rögtön ki is szúrhatja a cipőtárolót, ahogy a fogast is, tehát bátran nekivetkőzhet, én nem állom útját, így szépen beljebb is sétálok pár lépést.
- Remélem éhes vagy, csak mert vacsorával készültem. Már ha nincs ellenedre. – kezdek bele, de nem is én lennék, ha nem folytatnám. – Tudom, hogy nem voltál oda a főztömért, de azért gondoltam megpróbálkozok ismét valamivel, hátha jobban elnyeri majd a tetszésedet, de ha nem ízlik, rendelhetünk is. – ezt azért felvetem neki, bár akkor simán felakasztom magam, ha leszólja ismét azt, amivel a fél délutánom elment, mivel tényleg mindenfélét igyekeztem, hiszen ki tudja, hogy mit szeret vagy mit nem. De ezt megtartom magamnak és szépen mosolygok, mintha semmi gond se lenne akkor se, hogyha nem kíváncsi arra, amit én készítettem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2014-12-12, 00:37




Astrid & Piton

Karácsonyi kiruccanás




Nem szokott sietni, modortalanság hamarabb odaérni, mint ahogyan az embert hívják. És ami azt illeti, késni sem illendő, így az sem jöhet szóba. Ha megegyeztek egy időpontban, ő pontosan akkor lesz ott, amikor kell, épp úgy, ahogyan a tanórákról sem késik soha, legalábbis igazán nyomós ok nélkül biztosan nem - igaz, főleg az igazán nyomós okokhoz a diákoknak meg aztán semmi köze, de ez egy másik rész.
Most nincs oka késni, hát nem is fog. Könnyed, laza tempóban sétál a megadott cím felé, egy-két utcával odébb érkezett, mikor hoppanált. Nem kapkod, pontosan időben van, ezt pedig nagyon is jól tudja. Egyébként ő nem öltözött ki különösebben: egyszerű, fekete nadrág, lábszárközépig érő fekete bőr csizma, és... Sötétkék ing. Ez nála máris hatalmas szó, hiszen eltért a megszokott fekete-fehértől. Ehhez egyébként egy egyszerű fekete kabát tartozik még, nem különösebben vastag, de sejthető, hogy valamilyen bűbáj melegen tartja. Sál, sapka, kesztyű nincs nála. Kezeit zsebre süllyeszti, s maga elé révedve halad, csak néha pillantva fel, nehogy rossz felé haladjon, vagy nekimenjen valaminek: legalábbis ez a látszat. Valójában sokkalta éberebb ő, semmint azt kifelé mutatja, paranoiája nem engedné, hogy nyílt területen így elkalandozzon.
A gondolatait hamar megszakítja azonban, hogy megérkezik a kérdéses házhoz. Végigpillant rajta, így kívülről, majd csak az ajtóhoz lépdel.
Még egy perce van, így nem kopog, ámbár kezeit kihúzza a zsebeiből, s mintegy mellékesen, de végigméri az ajtót is, az is rengeteget mond a gazdáiról. Magában még egyszer végigfuttatja a mai estére vonatkozó terveit.
Három... Kettő... Egy.
Kopogtat, hiszen idő van.
Ha ajtót nyitnak, akkor elővarázsol egy egészen kedves mosolyt ajkaira, mutatóba, hogy amúgy ilyet is tud, csak, hogy később érezhető legyen, mi az, ami oly gyakran hiánycikk.
- Szép estét, Astrid! - köszönti tehát a lányt, s bentebb lépdel, ha invitálják, addig azonban nem, tisztában van ő az etikettel, akkor is, ha sokszor nem ez látszik. Bent persze leveszi majd kabátját, cipőjét: ahogyan ezt illik, mielőtt bármit is mondana - így persze ad egyúttal némi időt is, hogy ha a lány bármit is el akarna mondani, még a legelején, akkor megtehesse.


Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Piton & Astrid 2014-12-12, 00:00

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Hát elérkezett végre ez a nap is. Már egy ideje a karácsonyi szünetben járunk, tehát nincs tanítás a Roxfortban, így a testvéreimmel egy kis időre hazautaztunk, de szerintem mindannyian tudtuk, hogy nem fogjuk az egész szünetet otthon tölteni, együtt, mintha egy tökéletes család lennénk, éppen ezért is beszéltem meg Pitonnal a bálon, hogy jó lenne találkozni a szünet alatt, karácsony környékén, mondjuk Londonban. Akad ott egy lakás, amely a családom birtokában van, bár régóta nem használjuk már. Ez volt anyu kis búvóhelye, ide jött, amikor egyedül akart lenni és nem egyszer jöttem én is el vele, de már elég rég jártam itt, így a nap nagy részét azzal töltöttem, hogy otthonossá és tisztává varázsoljam a helyet, de szerencsére ez elég könnyedén sikerült, így most ragyog minden és bizony-bizony, karácsonyi hangulat van. Az ablakokon és a szekrényeken, polcokon kisebb karácsonyi díszek találhatóak, ahogy a karácsonyfáról se feledkeztem meg és… tudom, hogy ismét középkategóriásnak lesz nevezve, de azért… szóval készültem némi vacsorával is Pitonnak, tehát én magam főztem és remélem, hogy ízleni fog neki, legalább egy kicsit. Mivel reménykedtem benne, hogy ismét vele tölthetem majd az estét és talán a reggelt is, így késő délutánra–estére hívtam magamhoz és a pontos címet is már megkapta egy ideje, így tudja, hogy hova kell mennie, én viszont egyre jobban izgulok és egyre idegesebb vagyok, ahogy közeledik a megbeszélt idő.
Az amerikai stílusú konyhának hála a nappaliban terítettem meg, tehát az étkezőasztalon vörös-ezüst színű teríték található, a karácsony alkalmából és egy hideg pezsgő természetesen. Tányérok, szalvéták, mindenféle és kellemes illat lengi be a teret, ha belép valaki ide, hála a finom ételeknek, mivel még némi süteményt is rejt a sütő. Másra talán most nincs is szükség, én legalábbis nem hiszem, ha pedig mégis, akkor bizonyára találni fogok itthon minden szükségeset, mivel tényleg nagyon-nagyon készültem. Ez rajtam is látszik egyébként, mivel lábaimon fekete, magassarkú, csinos cipellő található, mely tökéletesen passzol szintén fekete színű, egyberészes ruhámhoz, mely nagyjából combom közepéig ér és szépen simul vékony testemre. Vállaimnál pántok tartják, így látható a dekoltázsom is, akár csak hátam, melyet szőke tincseim takarnak. Szemeim is kihúztam, minimális, kevés sminket kapott tehát arcom is, de más egyéb nincs rajtam, talán nem is szükséges és a parfüm is finom, rózsa illatú, amelyet mára választottam.
~ Remélem tetszeni fog neki. ~ - kellemetlen lenne, ha leszólná vagy túl meghittnek vélné ezt az egészet. Nem szeretném zavarba hozni vagy bármi, mivel úgy érzem, hogy nem sűrűn volt ilyesmiben része, de aztán meg ki tudja. Nem ismerem még ennyire, viszont remélem, hogy ma este némileg sikerül majd megismernem, nem véletlenül igyekeztem ilyen nagyon. Itt most tényleg pihenhet, senki se fog itt megjelenni, ez biztos, bár a kérdés az, hogy meddig marad. Egy vacsora erejéig vagy akár tényleg holnapig? Majd elválik… de a lakás minden szeglete szép és tiszta, igényes és elegáns is egyben. A bejárati ajtó egy kisebb folyosóra vezet, mely a nappaliba és az amerikai stílusú konyhába, ezen kívül pedig akad még egy gyönyörű hálószoba és természetesen egy hatalmas fürdő is errefelé. Más nincs, mivel ennek a lakásnak nem az volt a lényege, hogy mindannyian itt legyünk, egyszerre, így nem is volt kialakítva egyik testvéremnek, így tehát nekem se külön szoba. Szerintem anyuék is jártak ide néha kettesben apuval, amikor mindenkitől távol akartak lenni, együtt és nem csak anya egyedül használta, de ezt már soha se tudhatom meg. Még egy kicsikét mászkálok a konyhában, nézegetem az ételt, igazgatom a terítékeket, tehát lefoglalom magam addig, amíg Piton meg nem érkezik, mivel sejtem én, hogy nem fog csalódást okozni és tényleg itt lesz ma este.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid

Vissza az elejére Go down

Piton & Astrid

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

+

Similar topics

-
» Kígyók kódexe
» Perselus Tobias Piton

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-