2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Annak idején mikor még itt segédkeztem a konyhában, hogy kiélhessem hobbim iránti szenvedélyem, bevallom azért volt, hogy kihasználtam a dolgot a saját hasznomra. Példának okárt megesett, hogy hébe hóba egy kis hashajtó került egy sütibe, amit később sikerült valaki olyan orra elé juttatni akit nem igazán bírtam. Na jó kit hülyítek, szinte senkit nem bírtam, random fosattam meg az embereket, mert... nemtom, mert megtehettem és vicces volt. Igazából ez most csak egy kósza gondolatocska és lehet csak azért jutott eszembe, mert nem vagyok a leginkább beszámítható, de érdekes lenne ha az idei bálon olyan fasza kis sütiket szolgálnánk fel, hogy beszarnak olyan jó. Hááát, ezen most hangosan elkezdek nevetgélni, de nem olyan buli mikor nincs társaság. Na mindegy, de persze nem minden süti lenne ilyen csak mondjuk tízből egy. Ilyen laza kis orosz rulett szerű lenne a játék... és így azt sem mondhatnák, hogy biztos a süti miatt volt, mert más is enne annak meg pont nem lenne semmi baja. Fiú én egy kicseszett lángelme vagyok. Tovább is főzném az ördögi kis terveimet a fejem hátsó zugában elrejtett kis boszorkánykonyhámban, de egy idegesítő jövevény berúgja az ajtót, mint valami akciófilmben. Először nem vágom mi a szart csinál a szobámban, de aztán eszembe jut, hogy épp büntetőmunkát tartok. Fáradt sóhajjal állok fel, nyugtázva magamban milyen kimerítő is ez a tanár lét. - Van a faszt. Lenne jobb dolgom is de miattad mindketten szívunk. - Höhh, én mondenképp... érted... érted... nem? Mindegy - Régebben a büntetőmunkát nem a tanárnak kellett tartani.. - Sóhajtok fel, majd odamegyek hozzá és el is mondom mi lesz a dolga. Erre baszod még itt sem tudja megállni, hogy ne szóljon vissza... - Remek ötlet, legközelebb csinálhatod azt, ahhoz nem kell, hogy felügyeljelek. - Felelem érdektelenül szúrós kis megjegyzésére, majd a konyha közepén elhelyezkedő nagy asztal felé intek. - Már minden elő van készítve hercegnő. Ahogy megindul, szemeimmel végigmérem az elhaladó lányt, majd tekintetem a lágyan ringó csípőjére és a formás hátsójára szalad. Mivan? Csak azért mert idegesítő és rohadtul felvágták a nyelvét, nem jelenti azt, hogy egyben nem nézhet ki jól is. Ahogy az asztalhoz ér, nyomában vagyok és mellé lépek. Láthatja, hogy eszméletlen mennyiségű hozzávaló van odakészítve, amiből már rájöhet, hogy nem kis munka áll ám előtte. - Na akkor mondom miket csinálunk. Kell tíz kuglóf, legalább öt nagyobbacska gyümölcskenyér, három- négy tálcányi kókuszgolyó, ugyan ennyi mézeskalács figura, 3 rúd fatörzs és a végre vaníliás kosárkák. Valaki tuti cukormérgezést fog kapni ezen a bulin. - Jegyzem meg a végére, hisz már attól is felment a vércukorszintem, hogy végigmentem az édességek listáján. Mondjuk persze erről szól a karácsony, díszes, csicsás ünnepi kaják, vidám zene, táncikálás, ajándékok. Óh, hogy mennyire utálom én ezt a mikulásnapot. - Mivel ezek közül még cska a mézeskalács sütésig jutottunk órán segítek, ha valami esetleg nem menne szóval ne parázz... - Teszem hozzá arra az esetre ha megrémisztené a dolog. Nem vagyok é kőszívű, meg azt sem akarom, hogy elbassza a bulit valami szar kajával, egyszerűen csak bűnhődnie kell és ez volt a legszarabb út, mi lehetséges is volt. Remélem legalább sütni nem szeret... megmagyarázná, miért ilyen kis pukkancs az óráimon is. Végülis, én őszintén nem bánom, ha a konyhában kell ügyködnöm, sőt, kikapcsol és ellazít, de remélem őt azért felhúzza, hogy valszeg az egész éjszakája rámegy majd, mire ezekkel elkészülünk.
Eleve melyik kretén találta ki, hogy háztartástant tanítsanak a Roxfortban... aztán választotta ki a másik kretént, hogy tartsa az órákat. Már ha órának lehet nevezni, ahogy egy beszívott, félig (se) józan, negyven és a halál közti bukott rocksztár pasi éli ki rajtunk a különböző undormány perverzióit. Ilyet én be se engednék, nemhogy rögtön tanárnak menjen... Ráadásul a legkisebb beszólásra is felkapja a vizet, de közben ő meg azért oltogathat. Én meg persze folytatom, mert egy ekkora vesztes nekem csak ne pofázzon, meg amúgy is jobb vagyok benne. Csak nekem nincs büntetőm, amit osztogathatnék. Na jó, idegesít, meg minden, de be kell vallanom, hogy azért valahol bírom is. Kitűnik a szürke tanári karból, és nem olyan karót nyelt, mit a többi. Csak ha egyszer kipécézett magának... ne várja, hogy jópofizni fogok. Zsebre dugott kézzel slattyogok lefelé a lépcsőkön, már egy jó fél órája késésben vagyok, de nem kifejezetten izgat. Végül is éreztetnem kell, hogy mennyire teszek a véleményére. Eleve melyik tanár hívja este nyolcra a diákot? A hideg ráz a csávótól, és nem jó értelemben. Remélem nem várja, hogy tálcán kínálom fel magamat... néhány ember azt hiszi, hogy csak akkor teszem az agyam, ha mások is jelen vannak, de hamar megtapasztalják, hogy jócskán tévednek, és ez alól ez a fickó sem lesz kivétel. Egy nem túl gyengéd rúgással bírom nyílásra az ajtót, meg sem próbálok úgy tenni, mintha még sosem lógtam volna be erre a helyre. A fűszag annyira egyértelmű, hogy elfintorodom, és ahogy feltűnik előttem Maxon bűzölgő alakja, hát nem ájulok el az elragadtatástól. Ez az ember annyira csúf, hogy én ilyet még nem láttam. - Dolgom volt. Nem én tehetek róla, hogy magának túl sok szabadideje van. - vonom meg a vállam gonoszan vigyorogva, miközben szimplán megkerülöm a férfit, és levetem magam egy nekem tetsző asztalra. Az már biztos, hogy a „tanár úrnak” el kéne egy elvonó. Na meg, hogy egyáltalán nem százas. - Sütit sütök? - gúnyosan nevetek fel, bár el nem árulnám neki a világért sem, de ez inkább jutalom, mint büntetés. Fogalma sincs még, mennyire otthon vagyok az amúgy tökre nem létező tantárgyában. Ez az egyik kedvelt hobbim ugyanis... bár jobb szeretem, ha én döntöm el, hogy kit kényeztetek a saját készítésű, mennyei süteményeimmel. - Legközelebb meg majd masnit kötök a kis gnómokra? Csak a szemeimet forgatom, de közben ragadozó pillantással nézek körbe, vajon mégis merre vannak az alapanyagaim, és miféle édességet kell majd készítenem. Bár ha ezen a fazonon múlik, kokainsütit nassoltat majd a diákokkal...
Épp a konyhában üldögélek, kényelmesen hátradőlve egy székben, lábaim pedig feldobva a helység közepén lévő hatalmas asztalra. A manóknak megmondtam, hogy mehetnek, kapnak tőlem egy szabad estét, úgyis móresre kell tanítanom egy szemtelen kiscsajt. Az ember azt hinné, hogy fejlődött valamicskét a nevelés ebben a koszfészekben és kitaláltak már valami hatásos módszert az idegesítőbb egyedek nevelésére, hogy a végén ne legyenek... hát ilyenek. De nem baszod, ezeknek a mai kis seggdugaszoknak jobban fel van vágva a nyelvük mint az én időmben. Pff, én időm, úgy beszélek, mintha valami vén szar lennék, holott még a harmincat se értem el. Kitalálhatnának azért valami hatásosabb fegyelmezést is. Úgyértem... büntetőmunka? Volt már, hogy ez a szar bevált bárkinél is? Példának okáért ha engem veszünk, ez az egész soha nem volt más, minthogy elvesztegettek néhány órát az életemből, amit amúgy én vesztegettem volna el, aztán ott folytattam mindent ahol legutóbb abbahagytam. Nem mintha én olyan rosszul jöttem volna ki az egészből, nézz rám a végén tanár lettem a Roxfortban... köztiszteletben álló, mindenki által tisztelt, és nem gond, ha kokót szippantok a konyhában, hogy kibírjam a remélhetőleg már közeledő diákot. Beismerem, hogy én sem vagyok épp a pontosság mintaképe, de egyszerűen felbasz ha valaki ennyire semmibe veszi a szavam. Azt mondtam este nyolcra legyen itt most meg... nincs órám, nemtudom mennyi az idő, de kibaszottul nincs még itt. Mondjuk tök mindegy, csak magának csinál ezzel több gondot. Ezzel az egész büntetéssel igazából nem is én jöttem elő, hanem csodálatos Dumbledor professzor, aki hétszentség, hogy meleg. Láttam ám azt a pillantást te dög. Ne mindegy, azt mondta, hogy az általam kieszelt fegyelmezési módszerek nem illenek a Roxfort falai közé... ráadásul az a kínzó átok valami is be lett tiltva. Úgyértem, ezt honnan kellett volna tudnom? Küldhettek volna egy memo-t minden varázserővel rohangáló idiótának, hogy hé ezt ne használd, mert pálcát dugunk a seggedbe. Ami mellesleg nem elfogadott büntetés az iskola falai mögött, mint ez nemrégiben kiderült. Na mindegy, végül azzal az ötlettel sikerült előállnom, hogy befogom a kis neveletlen hercegnőt a konyhába rabszolgamunkára. Tudniillik már kispöcsös koromban is szerettem a konyhában ügyködni, mert mindenkinek kell egy hobbi, jó voltam benne, meg mert itt senki nem baszogatott. Való igaz elég kevesen tudtak erről a kis hobbimról, viszont elég jóba lettem a manókkal akik elég sok mindenre tanítottak meg az itt töltött éveim alatt és nem egyszer segítettek, hogy besegítsek a kaják elkészítésébe. Megkérdeztem őket és jó fejek voltak. A régi idők kedvéért hagyták, hogy lehozzak ide egy diákot és elvégeztessem vele a munkájukat, amíg ők lazítanak. Ugye, hogy ugye, viszonzom én a régi kedvességet, ha közben megdivatoztok vele egy kellemetlenkedő kis nagyszájú... - Hol a retekbe voltál eddig? - Villantom az ajtó felé tekintetem, mikor hallom, hogy valaki belép rajta és csak remélni merem, hogy Jenine az, mert egy induri pindurit homályos és forog a szoba. Hirtelen felugrok a székemből, majd a következő mozdulattal az asztalra támaszkodtam, hogy sikerüljön talon maradni. Ahogy az előbb rajtam eluralkodó szédülés lassan tovaszáll, megrázom kicsit fejem, majd kiegyenesedve a lány felé veszem az irányt. Enyhén szipogok, mintha csak meg lennék fázva, de nem kell aggódnia, egészen más piszkálja az orrom. - Remélem felkészültél egy hosszú éjszakára, mert abban a megtiszteltetésben lehet részed, hogy elkészítesz pár száz sütit a karácsonyi bálra. - Ismertetem vele lényegében mi is lesz a feladata, ahogy pár lépésre megállok tőle és alig észrevehetően előre hátra billegek. Azt nemtudom, hogy a szemeimen épp mennyire látszik, hogy nem vagyok épp tiszta, de most kurvára nem az lesz a legnagyobb gondja, hogy szemezés közben nem csillogott eléggé a tanár úr szeme.
