Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Emily&Jack
  Yesterday at 07:13
Emily Ellwood

ϟ Házpontok 2017-2018.
  Yesterday at 06:05
Calista Merrick



ϟ Nick szobája
  2017-12-10, 15:58
Nicholas Smith

A hónap posztolói
Elijah Crowfield
 
Quessena Melchys
 
Megan Smith
 
Calista Merrick
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Cody Armstrong
 
Tommy Jeffers
 
Sophia Osborne-Shors
 
Statisztika

Összesen 578 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Aviana Holbrook

Jelenleg összesen 33604 hozzászólás olvasható. in 3125 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Elinborg & Chris

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Elinborg & Chris 2014-11-02, 17:46

First topic message reminder :

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin & Chris



Ez is csak egy átlagos nap. Ez is csak egy olyan pillanat, mikor Gavin valami rossz fát tesz a tűzre. Varázsolnak, kárt tesznek, és jobb esetben nem a muglikat riogatják, hanem csak a varázsló népet. Nagy csata volt, és megint nem sikerült elkapnom, pedig már majdnem megvolt. csak egy centin múlott, de ismételten csak kicsúszott a kezeim közül. Persze ha azaz átkozott képessége nem lenne, minderre nem lenne képes. Nehéz fába vágtam a fejszém, mikor úgy határoztam kerüljön bármibe is, de elkapom. Egy pillanatra megálltam, leengedtem pálcám, s csak vártam. Ő már nem volt sehol. Ahogy megjelent, úgy vált semmivé. Mi meg, nos ha úgy tetszik, álltunk a romhalmazzá vált utca kellős közepén.
Taláromba belekapott egy hirtelen szélroham, majd a távolban megpillantottam ismerős sziluettjét.  Letöröltem szám sarkából vérem, mit az egyik támadásnak köszönhetem, mitől egy közeli falnak csapódtam. Szerencsére nem zúztam össze magam, de az orv támadásokat sosem szerettem. Valami mindig ott lebeg az ember körül, s körbelengi.
De most már vége. Mindaz már csak emlék.
A többiek rég elmentek, én még is maradtam. Mintha bennem valami azt súgta volna, nincs még vége. Még maradnom kell. de a harcnak már vége. Párat elfogtunk, és az Azkabanba vittük őket. de Gavin… azaz átkozott elmenekült.
Vettem egy nagyobb levegőt, majd végignéztem a káoszon, a halottakon, és sebesülteken, ám az arcom továbbra is rezzenéstelen maradt. Talán már semmin sem fogok meglepődni többet. Talán…

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris 2015-01-03, 18:26


Chris & Elin


Félrebillentem megint kicsit a fejem és mosolygok tovább. Kemény a feje, mint a mólóbak. Csak közelebb hajolok és ismeretlen indíttatástól vezérelve adok neki egy puszit. Nem merem elmondani neki, hogy mennyire bájos így. Lehet más nem találná annak. De én látok egy lelket a vastag jégpáncél alatt. Szeretném egy nap majd azt a lelket is közelről látni.
Én úgy viselem a terhemet, mintha csak maszk lenne rajtam. Nem engedni senkinek, hogy tudja a titkomat. Én pedig most rá bíztam. Azt is tudhatja rólam már, hogy nem vagyok az a fajta, aki nem adna fel mindent, hogy helyrehozza a világot.
- Nem akarok belegondolni, hogy mi lett volna, ha vannak itt járókelők is... - remegek meg picit a gondolatra is, összébb húzva magamon a zakóját.
- Különleges konstrukció. - mosolyogok kicsit a megjegyzésén. Jó csomag, meg kell mondanom, hogy tetszik. A kelleténél talán jobban is. De utána lépek, ahogy a kirakathoz megy. Még látom magam előtt a két véreskező tekintetét, ahogy elhagyták a helyszínt. A tudatosság, a célirányosság. Rémisztő.
Őt fürkészem némán, kissé süllyedő szívvel, ahogy lehajtja a fejét. Azt hiszem tudom mit érezhet most. Mert én is azt érzem. Nem kell legilimentornak lenni ehhez. Csak... meg kell érteni a másikat.
- Változás lenne azért. Egy őrült halálfaló legalább lecsihadna. Meg amúgy is kinek hiányoznék. - nevetek aprót zavartan. Ha a halál a végzetem, majd megkapom. Ha a diadal, akkor majd az jön el.
Ahogy megborzong, rögtön beleköltözik a tekintetembe az erőteljes aggodalom és visszarakom rá a zakóját egyből. Nehezebben lélegzek és csak futólag bírok biccenteni egy távozó kollégának. Az sem érdekel, hogy milyen érdeklődve nézett ránk.
Nyúlnék utána ösztönösen, ahogy elindul, de az utolsó pillanatban visszahúzom a kezem. Viszont megyek utána. Nem fogom csak úgy szökni hagyni, még valahol összeeshet és... elszorul megint a szívem. Mélyen a szemébe nézek, ahogy rám tekint.
- Ne mondja azt, hogy menjek el, mert Odinra esküszöm, hogy fel fogom képelni. - szusszanom, nem eresztve a tekintetét.


Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris 2015-01-03, 17:57

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin & Chris



-Tisztában vagyok vele. De ha mások érdekében teszi… részint akkor értem is. És ebből a részéből nem kérek. - feleltem határozottan, meglepő módon igen szószátyár módon. Ritka alkalmak egyike, mikor ennyi szó egyszerre hagyja el a számat.
Sosem gondoltam volna, hogy akadnak olyan emberek, kik ennyire képesek magukra venni egy terhet. Az oké, hogy az apja is tehet a káoszról… de önmaguk feláldozása erős túlzás lenne.
-Járulékos…inkább mi mint ők. - feleltem határozottan, miközben zsebembe rejtettem szabad kezem.
-Hogy?...nem. Ez a csomaggal jár. - feleltem nyugodt hangon, miközben odasétáltam az általam betört kirakathoz, s felrémlett előttem Gavin arca. Furcsa, hogy én tisztában vagyok kilétével, kinézetével, de ő nem ismer engem. Talán addig jobb.
Kezem végigsimítottam az ajtón, majd lehajtottam fejem. Ezer meg egy sebet kaptam már, s ezer meg egyszer próbáltak már megölni, de mindig győzedelmeskedtem. Még is, valahogy a zsigereimben éreztem, ezt a küzdelmet nem fogom megúszni ép bőrrel. Nem sétálok el győztesen a naplementében, mint egy hőslovag a kopottas, de még is erős páncéljában.
-Semmivel sem lenne könnyebb. A pusztítás menne tovább. – nem akartam én lebeszélni semmiről sem, de ez az egész, majd én feláldozom magam, és minden a helyére billen, valahogy nem feküdt nekem… talán mert részint magamra ismertem.
Hideg szellő borzongatott végig testemen, s néhány pillanatra rám feszítette ingemet, s tekintetem a nőre szegeztem. Óvatosan megkapaszkodtam az ajtófélfában, majd elfordítottam tekintetem, s lehunytam szemeim. Ki fogom bírni, és nem kell a Medigágusok segítsége.
A szédelgés még elment volna, de a vér, mit ismét letöröltem orrom alól. Minden esetre erőt vettem magamon, s kimentem az útra, majd egyik elmenőben lévő társamnak biccentettem, aztán Elinre szegeztem tekintetem.






Shiver now, 'tis nothing new
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris 2015-01-03, 17:33


Chris & Elin


Felszusszanok nevetős hangon a morranására. El akar tántorítani? Ugyan kérem...
- Nem önért tenném... - kuncogok kicsit, majd a mutatóujjammal finoman megbököm a homlokát. - Ha én meghalnék és kicsit kevesebben halnának meg, akkor már megérné a halálom.
Nem veszem fel a fagyosságát sem most, én ebben a percben leginkább a tavasz vagyok. A békésen virágzó, zöldellőség a kopárságban. Most éltünk túl egy ostromot, de még élünk. És ez jó. Némi jellemfejlődés is várható azt hiszem ezek után.
- Ez a dolgunk. Erre esküdtünk fel. A mi szenvedésünk sokak szerint járulékos. - szusszanok fel, mikor érzem a vállamon a zakóját, amit ösztönösen húzok össze magamon. - Köszönöm. - nyögöm ki kissé pirulva. Valami egészen elemi erővel tölt el a biztonságérzet. Itt ülök az illatában és úgy érzem most, hogy minden egészen kerek. Teknős módjára bújnék teljesen a zakóba és maradnék ott az idő végéig.
- Az angol aurorképzőben tanítják a hősiességet is? - mosolygok rá gyengéden. Minket Dániában nem tanítottak erre. Bajtársiasságra inkább. De azt hiszem abból neki is jutott egy nagy lapáttal. Csak ő valamiért kilóg. Én meg valamiért azt érzem, hogy segíteni akarok neki. Segíteni viselni a terhet, amit cipel.
Végignézem én is a pusztulást. A szívem összeszorul gombostűhegynyire a látványtól. A halál ül az utcán és sötét, mint a csillagtalan éjszaka. Most kell erősnek maradnom. De érzem is magamban az erőt. Azt hiszem ő az oka. Eddig csak távolról láttam, semmit nem tudtam róla. Most pedig itt vagyok mellette, a zakója védelmében.
Engem nem ráz ki a hideg apám farkasainak a gondolatától. Talán már hozzászoktam. De látom, hogy őt ez nem érinti annyira semmiként, mint engem.
- Apám amolyan önjelölt bestiamester. Hatalmas farkasokat tart. A kedvenc nőstényét rólam nevezte el. - sóhajtok egy kicsit. A szavaira viszont megütközöm kissé és összehúzom a szemöldököm, rápillantva dacosan némileg.
- Miért ne? Nem lenne egyszerűbb, ha lenne valaki az aurorok között, aki ütőkártya lehetne és ismeri az ellenséget? A gondolkodásmódjukat? - billentem félre a fejem. Kövezzenek meg, de mintha aggódna értem.


Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris 2015-01-03, 17:04

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin & Chris



-Értem ne áldozza fel magát senki!- morrantam fel, majd tekintetem szinte ugyan abban a pillanatban vált jegessé. Mintha az adott mondat belém fagyasztotta volna az eddigi megnyilvánulásaim. Sosem szerettem ha valaki értem áldozza fel magát… jó persze nem kell általánosítani. Hiszen ez az egész nem csak rólam szól.
-Mi áldozzuk fel magunk. Mi küzdünk a jóért, hogy mások ne szenvedjenek. - feleltem határozottan, miközben tekintetem a nőre szegezem, majd levettem zakómat, és a nő vállára terítettem.
-Ezért vagyunk mi. –feleltem határozottan. Arra még nem gondoltam, hogy talán hős komplexusom van. Hogy mindenkit megakarok menteni akit csak lehet. De nem. Az túlzás lenne.
Tekintetem végighordoztam a romos utcákon, majd felkeltem ismét s felsóhajtottam.  Rémes volt a pusztítás mit magunk mögött hagytunk. A halottak, a sebesültek, az eltűnt barátok, és kollégák. Bár barátokban nem igazán bővelkedem, de fáj már maga a gondolat is, vajon mi történhetett velük.
A farkasokkal való megetetésre csak elhúztam a számat. A gondolat is elég volt hozzá, hogy megborsóddzon tőle a hátam. Nem voltam azaz érzelgős fajta, ám valamiért a mások által való felfalatás egy picikét erős volt még számomra is, ám az ilyesmit sosem mutattam ki. Talán épp az a baj, hogy semmit sem mutatok ki.
-Jobban járna, ha nem tenné Elin. - feleltem, miközben a távolt szemléltem. A rengeteg betört ablakot, a földön heverő roncsokat, majd pillantásom a nőre vándorolt.



sóhaj



Shiver now, 'tis nothing new
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris 2015-01-03, 16:38


Chris & Elin


Ha választhatnék egy pillanatot, amit örökre az idő jegébe zárnék, az a mosolya lenne. Aprócska ugyan, de ezzel csak még jobban felébreszti bennem a gondolatot, miszerint igenis lapul benne kedvesség, csak eddig lehet nem próbálta meg senki feltárni. A zavarom pírja élénkebb lesz és egy félénk kis mosollyal pillantok rá, szinte feszengve.
De ahogy felvonja a szemöldökét, mikor levonja a következtetést, elönt egy picit a páni félelem. Nem az én döntésem volt, hogy Stark legyen az apám. Viszont belegondolva tudja miért vagyok annyira hallgatag általában. A minisztériumban sem tudják ezt sokan. Noha ők tűzzel-vassal ragaszkodnak ahhoz, hogy térjek vissza aurornak. Hiszen az vagyok eredetileg. De senkinek sem mondtam el önként eddig ezt. Lehet ez jelzi a korszakváltás idejét. Talán kész vagyok harcolni.
- Szerencsére. - rázom meg a fejem. - Bele is őrültem volna. Inkább vigyenek el engem. Elvégre az a vágya... Hogy megetethessen a farkasaival.
Fájdalmas képet vágok arra, ahogy kiropogtatja a nyakát és halkan szisszenek is hozzá. Ez nem volt a legbölcsebb húzás azt hiszem. Meg is szédült, tessék. Mindjárt megharagszom rá egy kicsit, így... De rám pillant, a felépülő harag pedig elillan messzire.
- Mind tudtuk... De azt nem, hogy olyan az ellenfél amilyen. Hogy már lassan nem léphetünk az utcára sem rettegés nélkül, mert ezek bárhol lecsaphatnak. Alattomosak is. Álmunkban is megölhetnek. - billentem félre picit a fejem. Én okkal vagyok teljesen megszállottja az ügynek. De másokat féltek. Nekik van jövőjük, családjuk, békéjük. Nekem ilyenem nincs. Talán nem is lesz. De talán normalitásra van reményem. Eddig nem is tudtam, hogy tud ennyire egybefüggően beszélni. De betudom a témának a dolgot. Megtudtam róla valamit. Nagyon hű a kötelességéhez.
Alig észrevehetően rezzenek meg a tekintete alatt.
- Örvendek. - biccentek is egy kicsit mellé, halványan mosolyogva. Ekkor jut eszembe, hogy én bizony meglehetősen alulöltözöttnek hatok a blúzomban, amit oly kegyesen felszaggatott Chris. A balomba veszem a pálcám és mormogok én is egy-egy Reparo-t a blúzomra és a nadrágomra. Máris jobb. Végül kiengedem a hajam és hagyom, hogy belekapjon a szél.
- Visszahelyeztetem magam aurornak. - szusszanok magam elé, inkább csak magamnak mondva. Eldöntöttem. Elég a takarításból.


Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris 2015-01-03, 15:56

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin & Chris



Megjegyzésére, miszerint megmozdulásom aranyos volt, csak egy apró, ámde gyors mosollyal reagálok. Mindennek gondoltam magam, csak aranyosnak nem. Valahogy ez a szó, sosem szerepelt a szótáramban magamról. Bár úgy istenigazán semmivel kapcsolatban sem. Hiszen az életem során mire is mondhattam volna azt, hogy aranyos?
Mikor említést tesz a családról, felszaladt a szemöldököm, de nem ragadtam pálcát ellenében. Tudtam, hogy ez az ismeretség egyszer még visszarúghat, de legalább most már kicsit „ismerem” azt a nőt, ki a liftben egyfolytában figyel visszafojtott lélegzettel.
-El…de nem így történt.- feleltem határozottan, majd kiropogtattam nyakam, s próbáltam nem kimutatni milyen rossz ötlet is volt ez a részemről. Néhány pillanatra lehunytam szemem, majd ismét a nőre pillantottam.
-Ebben semmi ráció nincs.
Igaz tisztában voltam vele, hogy erre egyáltalán nincs garancia. Bármi megtörténhetett ebben a világban.
-Mind tudtuk milyen munkát vállalunk. Ez a kötelességünk. Megvédeni az ártatlant, és küzdeni a gonosz ellen az utolsó vérünkig.- talán ez volt az eddigi leghosszabb mondatom amit a nőhöz intéztem eddigi ismeretségünk alatt. De igaz volt. A feladatért mindent. Ha kell, az életem végéig harcolok, de meg nem adom magam míg a szívem dobban.
Miután az ingem visszakerült rám, s visszahuppantam a nő mellé, még észrevettem az apró pírt az arcán, de inkább a hidegnek tituláltam pirospozsgás vonásait, mintsem a zavarodottsága címerének, mit én váltottam ki belőle.
Miután bemutatkozott ráemeltem lélektükreim.
-Christopher O’Neal…- mutatkoztam be magam is, apró főhajtás kíséretében. Ha nem forgott volna világom, talán még fel is keltem volna, hogy úgy legyen illő a bemutatkozásom. No de nem vagyok én cukorból! Sok mindent kibírtam eddigi életem során, így aztán erőt vettem magamon, felegyenesedtem, s határozott mozdulattal álltam fel, s alaposan szemügyre vettem zakómat, majd úgy ahogy volt félre tettem, csak a varázspálcám szedtem ki belőle, s tartottam jobbomban. Rászegeztem zakómra, majd elmormogtam egy reparot, s néhány pillanat múlva, mintha vadonat új lett volna. Kicsit kiráztam, majd belebújtam.






Shiver now, 'tis nothing new
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris 2015-01-03, 15:29


Chris & Elin


Szinte pimaszan nézek rá, mikor visszavágok, de a reakciójára azt hiszem nem vagyok felkészülve a létező legkevésbé sem. Valami szúrós tekintetre és megjegyzésre várok, de ehelyett felszalad a szemöldöke és a fülére mutat, majd kijelenti, hogy "Ott!". Képtelen vagyok elfojtani egy halk kis nevetést.
- Ez döbbenetesen aranyos volt. - jelentem ki neki még kicsit kuncogva. A mentális foglyom most zavarhattam össze teljesen és végérvényesen. Persze lehet csak az váltotta ki ezt belőle, hogy sérült és nincs teljes erejében. De ki hitte volna, hogy tud ilyet is. Viszont abba bele kell törődnie, hogy nem tud lerázni csak úgy engem. Ahhoz én túlzottan gondoskodó vagyok, hogy hagyjam magában szenvedni. Amúgy is itt van már egy csomó elhárító, majd ők rendezik a többi gondot is. Én sem vagyok a legjobban, csak hátráltatnám őket lehet.
Amikor hátrafordul lefagyottan a dalomtól, akkor akad össze a tekintetem teljesen az övével. Egek, olyan kékek a szemei, hogy büntetni kellene... De csak a vállának a legkevésbé sérült részére rakom meleg kis kezem, hogy jelezzem neki, hogy hagyja, hadd csináljam ezt tovább. Valamiért most nem félek tőle úgy, mint a liftben szoktam.
- Ugyan... Abban a családban két leányörökös van, az egyik engedelmes és jólnevelt, a másik szembement a családjával. Ki kell iktatniuk. - rajtam a sor, hogy megingassam a fejem. Indirekt módon közlöm vele az igazságot rólam. Most megértem, ha visszafordul, akkor a pálcáját szegezi rám és kapok egy főbenjárót a szemeim közé. - Vagy fordítva. El is kaphatták volna, el is hurcolhatták volna. Hosszas kínzás és halál lett volna a vége.
Sóhajtok egyet. Nem könnyű az apámmal felvenni a kesztyűt. Instabil, megszállott és nem fél megválogatni az eszközeit. Lehet a nagybátyám az értelmi szerzője ennek az egésznek, de a tejszínhab a cseresznyéjéhez az Stark. Valamelyest tudok úgy gondolkodni, mint ők. A vér átka.
- Dehogyisnem. Mindent sajnálnom kell. Ha nem jöttem volna ebbe az átkozott országba, nem akarnának engem is előcsalni. Nem kellene annyi családnak megtudnia azt, hogy akiket szerettek, nem a saját ágyukban térhetnek nyugovóra, hanem egy hideg sírban. - képtelen vagyok a szemébe nézni most, a cipőim orrát nézem, kissé tördelve a kezeim. De mikor leveszi az ingét felsiklik rajta a tekintetem és érzem a véremet az arcomba tódulni. Alaposan megnézem magamnak, minden izma látható moccanását a bőre alatt és az alsó ajkamba harapok kicsit, mert érzem, hogy kiszáradt.
Ahogy visszaveszi az ingét, úgy sütöm le vissza a tekintetem és sandítok rá, mikor visszaül mellém.
- A nevem Elinborg Aðallín Róta Morrowind. Szólítson Elinnek. - mutatkozom be végül a teljes nevemen.


Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris 2015-01-03, 13:45

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin & Chris



Miután lekerült rólam a zakó, és végre már „nyugton” ülök a seggemen, s kezdem kiszedni a szilánkokat, rádöbbenek, csak visszakézből jött  az én kérdésem a nő szájából. Szemöldököm egy pillanatra felszaladt, majd rámutattam a fülemre.
-Ott!
talán kicsit komikusnak is lehetett volna nevezni a képet. Hiszen itt egy fickó, aki minden bizonnyal nem itt üldögélne, ha a nő nem úgy nézne rá, „hogyha nem maradsz nyugton én csinállak ki”… szóval csak ültem ott csendesen, egészen addig, míg meg nem untam a dolgot, de ez sem tartott sokáig, hiszen sokkal erősebb volt a szédelgés, és a kellemetlen érzés, miközben minden táncot jár körülöttem.
Vettem egy nagyobb levegőt, s mintegy beletörődve, hogy addig úgy sem hagy békén, míg nem maradok nyugton, így tűrtem.
Mikor elkezdett énekelni, egy pillanatra lefagytam, majd tekintetem rá szegeztem, s hagytam had folytassa azt amit elkezdett. Kiszedi a szilánkokat. Pont mintha egy tüskébe lépet vadat próbálna ápolni… bár az előbb utóbb harapott volna, s még csak az éneklés sem foglalta volna le.
-Magának? Ugyan már!- ingattam meg fejem, ám rövid úton rá kellett jönnöm,  hiba volt ezt tennem. Valahogy a bensőm úgy gondolta, tökéletesen fogom érezni magam, ha a bensőm dervistáncot jár bennem. –Felesleges sajnálkoznia… ha nem old kereket… elkaptam volna…- hangom határozottan csengett, bár ebben én magam sem voltam olyan biztos. Mintha az egész lehetetlen küldetés lett volna. Egy olyannal szemben, ki tudja mit fogsz lépni, s mit teszel majd következőleg… nos nem a legkönnyebb harcolni.
-Nem kell sajnálnia semmit sem. – lassanként felemelkedtem, majd tekintetem néhány pillanatra a nőre szegeztem. Levettem ingem, s kicsit kiráztam, hogy a maradék üvegszilánkok is távozhassanak róla. Persze hogy a hátam milyen volt, abba belegondolni sem akartam. Míg ingemmel bűvészkedtem, izmaim megfeszültek, s libabőrös lett minden porcikám. Nem zavart a hideg, csak éppen a mozdulatok fájtak.
Miután végeztem, visszavettem ingem maradékait, s visszahuppantam a nő mellé, elvégre a dervistáncot járó világ csak nem akart megszűnni körülöttem.





Shiver now, 'tis nothing new
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris 2015-01-03, 12:53


Chris & Elin


Meglepően könnyedén viselte, hogy lecsaptam, mint egy magas labadát. Egy jó pont neki, ezt el kell ismernem. Viszont mondjuk, ha legközelebb ilyen van, akkorra remélem megtanulja, hogy miként illik viselkedni. Mert előadta itt a hőst azzal, hogy felvett engem és a barlanglakót is egy kicsit. Mondjuk nem tudom mire számítottam. Ki tudja mióta utazom ezzel a férfival a felvonóban az irodáink felé, de még nem beszéltem vele a mai nap előtt.
Fene abba azt átkozott jó lelkembe. Mennyivel egyszerűbb lenne a szánalmas kis szívemnek, ha elsétálnék, mielőtt maradandó károsodásokat nem okozok én vagy ő benne. De nem... Ő sérült, alig áll a lábán, az meg, hogy látom a még lézengők képén, hogy illúziók omlanak össze bennük ezzel a férfival kapcsolatban, az engem pont nem izgat. Nem, hiszen segíteni akarok neki. Talán tudok is.
A közönyös arcvonásaira lágyan elmosolyodok. Lehet jégből van... De én értek a jéghez. Sarkkör környéki kölyök vagyok.
- Akkor kérdezem azt, hol nem sérült? - picit kuncogok, amitől rögtön derűsebbnek tűnik az egész kiállásom. Letelepedik, én pedig szusszanok egyet. Itt vagyunk mi hősi túlélők, élő roncsokká degradálódva. Csodálatos. Az én sérülésem meg még csak nem is volt olyan rémes. De nem engem csattintott bele egy kirakatba apám, nagybátyám vagy valamelyik emberük. Pedig egészen biztosan... Felsejlik bennem valami. De csak annyiban látszik rajtam, hogy egy kicsit elkomorulok, mintha temetővé változna a szívem. Ha igazam van, akkor ez az egész kegyetlenebb, mint hittem.
Próbálom nem legeltetni legalább egy kicsit a szemeim, amikor leveti a zakóját. Meg fog fázni így szerintem. De ki tudja, lehet olyan hidegtűrő mint én. Vagy az adrenalin dolgozik még benne. Összehúzom a szemöldökeim és úgy nézem, ahogy felkel, közben a kezeim csípőre teszem. Biztosan jó ötlet ez? Én nem tenném. Picit ejtek a fejemen, ahogy visszaül. Hogy létezhet ennyire keményfejű ember? Fejjel töri be az ajtókat ostrom idején, lefogadom. A szavaira csak cinikusan pillantok rá, amolyan "ó, igazán?" nézéssel.
Én pedig csak fogom magam és leülök mellé, felvéve egy kis csipeszt, hogy azzal fogjak rá a szilánkokra és óvatosan szedegessem ki őket. Nem kérdezem meg, hogy engedi-e, ő sem tette. A Medimágus most rám néz segítséget kérve, de csak megrázom a fejem, amire biccent és tovább megy, vannak még sérültek. Én pedig, ahogy belemerülök úgy kezdek el énekelni. Segít koncentrálni mindig. Csatába is dalolva szoktam menni, mert kisimítja az idegeim.
Végül, ahogy fogynak az apró szilánkok, én pedig a dalocskám végére érek, úgy tör rám egy kisebb őszinteségi roham.
- Ezeket a szilánkokat elsősorban nekem szánták. Nekem kellett volna elszenvednem ezeket vagy meghalnom végső soron. Sajnálom.


Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris 2015-01-03, 11:54

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin & Chris



Nem arra számítottam, hogy majd hálát fog rebegni amiért ellátom a sebét kérés nélkül, de nem is arra, hogy tarkón csap. Meglepettségem azonban palástoltam egy szemöldök összehúzással. Mintha mindaz amit kaptam, és a megjegyzése miszerint nincs rajta melltartó egy kicsit sem keltet volna bennem kérdéseket, amiket nem illdomos feltenni.  Minden esetre nem kértem elnézést viselkedésemért, és amiért nem az volt az első kérdésem, hogy van e rajta eféle viselet. De vajon miért is kellett volna ilyesmit megtennem?!
Miután elláttam a sebét, és a medimágust is leszereltem egyetlen pillantásommal, tekintetem a nőre tévedt, aki ahelyett hogy elment volna a legközelebbi kórházba, megragadta a kezem, s visszacitált oda, ahol az előbb még én láttam el az ő sebeit.
Kérdésére felvontam szemöldököm, de arcvonásaim közönyösek voltak.
-Egyszerűbb lenne azt kérdezni, hol nem?- feleltem fa arccal, majd letelepedtem, de meg is kellett kapaszkodnom valamiben, hiszen a hirtelen mozdulat igen csak ellenem játszott.
Ha most minden egyes kisebb nagyobb sérülésem megmutatnám neki, talán még anyaszült meztelenre is vetkőzhetnék, bár az holt biztos hogy nem fogom megtenni. Főleg nem a nyilt utcán, ott ahol nemrégiben még oly’ hősiesen küzdöttem.
Mindenesetre kibújtam zakómból, s a hideggel mit sem törődve végigpillantottam magamon. Lassanként felkeltem, próbálva a lehető legjobban álcázni, hogy mindjárt összeroskadok, és a lábaim felmondják a szolgálatot, hogy most jobb lenne ha hazamehetnék, elterülhetnék, és végérvényesen is kipihenhetném magam, s csak utána mennék szökevény után.
Próbálkozásom az állásra nem sokáig tartott, hiszen hamar fel kellett fognom, felesleges játszanom a macsót, ha képes lennék a következő percben úgy összecsuklani mint egy elfuserált kártyavár, így aztán letelepedtem, s ugyan abban a pillanatban kihúztam egy üvegszilánkot a vállamból, s tekintetem a nőre szegeztem.
-Inkább a várossal törődjön…- mormogom határozottan, miközben magam mellé ejtem a szilánkot, s egy újabb indul útjának a következő mozdulatommal, s szinte ugyan abban a pillanatban a Medimágus tér vissza, kire újabb fagyos tekintetet szegezek, miközben ellentmondást nem tűrő hangon vetettem oda neki:
-Nem kell segítség!





Shiver now, 'tis nothing new
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris 2015-01-02, 00:05


Chris & Elin


Nagyon nehéz kereszt az övé is. Segítenék neki, de az azt jelentené, hogy... Nem, meg kell tartanom magamnak ezeket a gondolatokat, nem is ismerem őt. Lehet kivégezne engem... Hiszen McIntyre unokahúga vagyok. A férfié, aki ezt az egész mai káoszt ránk zúdította.
Rémes ránézni is, itt-ott üvegszilánkok állnak ki a bőréből, a ruházatát pedig mintha farkasok szaggatták volna meg, vele együtt pedig őt is. Nyelek egyet a gondolattól is, hogy mennyire fájhat az. Egy pillanatra nemrég láttam Stark tekintetében, hogy szívesen tudna engem a farkasai fogai között. Összehúzom a szemeim kissé, ahogy letörli a vért a szájánál.
- Persze, elnézést. - szegem le a tekintetem félszegen és érzem, ahogy elönt a zavar. Csak akkor pillantok fel, mikor ledobja a talárt. Elkapom a tekintetem, mikor rám tekint, de most egy picit el is felejtettem, hogy én sem vagyok tiptop formában.
- Huh? - pislogok a kérdésére, de a tekintete alatt megrezzenek rendesen. Nem szoktak velem törődni, a kérdés, meg egyáltalán a reakciója nagyon váratlanul ér.
Majdnem felsikkantok, ahogy a karjaiba vesz és némileg megrökönyödve nézek rá. Mi... mi a fene? Ami még jobban meglep, hogy ösztönösen kapaszkodok, mintha csak az életem múlna rajta és azon, hogy a közelemben van. Látva mire készül, kissé elsötétedik a tekintetem.
- Örüljön, ha annyival megússza... - sóhajtok kicsit, majd arra, ahogy a blúzom feltépi felsikkantok és reflexből csapom tarkón. - Merlin szerelmére, nincs rajtam melltartó!
Ahogy kiszalad a számon a megjegyzés úgy vörösödöm el erőteljesen és takargatva magam, kissé arrébb fordítom a fejem, hogy ne lásson inkább. Értékelem a segítségét, de ha ezzel megvan, én seggbe fogom rúgni. Nézhet rám akármilyen ridegen.
- Jó! - szinte dacosan szűröm a fogaim között. Épp csak piciket rezzenek meg a fertőtlenítés alatt. Bírom a fájdalmat. Már csak azért is. Nem hagyom meg neki az örömöt, hogy elesettnek lásson az előbbi kis kirohanásom folyományaként.
Mikor feltápászkodtam és kifújtam magam, már némileg megenyhült tekintettel pillantok rá fel.
- Köszönöm. - már nyitnám a számat rögtön a megjegyzésére miszerint menjek. Ekkor viszont kishíján belekoppan a villanypóznába. Káromkodom egy sort jól hallhatóan feröeriül, majd utána lépek és megfogom a kezét, hogy visszahúzzam oda, ahol ellátott.
- Üljön le. Mutassa meg, hogy hol sérült. - nézek rá némi zavart dacossággal. Velem nem fog most ellenkezni. Segített, én is segíteni fogok neki, kölcsön kenyér visszajár.
SONG: Oh Death

Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris 2014-11-02, 21:10

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin & Chris



Eddig azt hittem csak én vagyok ennyire megszállottja valakinek. Hogy csak én vagyok képes valakit üldözni.
De ez a mai pillanat, úgy hiszem felkészíthet arra, hogy érhetnek még meglepetések nem is akármilyen mértékben.
Kijelentésére pusztán bólintottam egyet, majd végigpillantottam magamon. Eszembe jutott, hogy nemrégiben falhoz vágódtam, és betörtem egy kirakatot, hogy talán üvegszilánkok álltak bőrömbe, de nem éreztem, hogy fájt volna bármim is. Leszámítva, hogy ismételten letöröltem a vért a szám sarkából.
-Túl élem…- feleltem határozottan, majd ledobtam magamról szakadt talárom. Alatta öltönyöm is elég viseltesnek látszott, és tudtam, holnap mindez fájni fog majd, ám ekkor tekintetem a nő vértől pecsétes oldalára szegeződött.
-Maga meg mikor ért ide?! – ez afféle olyan kérdés volt, amire nem kellett válaszolni, hiszen nem vártam el. Nyilvánvaló, hogy nem sütőtök lé készítése közben szerezte sérülését.
Ellenállást nem tűrve s engedélyt nem kérve emeltem karjaimba, s vittem el az útból egyenesen egy Medimágus közelébe. Vettem el tőle némi kötszert, és fertőtlenítőt.
Nem kértem engedélyt ismételten, ám azért megjegyeztem:
-Majd később ezért megcsapkodhat… - mormogtam, majd felszakítottam ingét, s leszedtem a sebére rakott aprócska tapaszt. Előhalásztam pálcám, majd elmormoltam, egy apró igét, s láss csodát, sebe kevésbé vérzett. Igaz nem az a tökéletes megoldás, de annyira megfelelő, hogy míg elér a legközelebbi ellátóba, addig kibírja.
-Csípni fog…
Rövid és tömör mondatok. Csak semmi jópofizás, semmi figyelem elterelés. Pontosan úgy, ahogy szoktad…
Sebe körül letakarítottam a vért, majd jöhetett a kötés. El tudtam képzelni menyire fájhatott neki, de amit ki kell bírni, azt ki kell bírni. Férfiként kell állni a sérüléseket, és annak ellátását is. Nincs nyafogás. ezt már elég korán megtanultam.
Miután végeztem, kiegyenesedtem, s próbáltam levakarni magamról a Medimágust, ki körülöttem sertepeltélt azzal az eltökélt szándékkal, hogy ő majd segít rajtam. Ám mivel próbálkozásom csak akkor járt sikerrel, mikor a lehető leghidegebb tekintettel meredtem rá, az zavartan mosolygott, majd végre békén hagyott.
-Jobban tenné ha velük menne. – morrantottam oda a nőnek, majd hírtelen megkapaszkodtam a mellettem lévő villanyoszlopban, s néhány pillanat alatt megpróbáltam visszanyerni egyensúlyom, és eljátszani, hogy egy cseppet sem vagyok ritka ramaty álapotban.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris 2014-11-02, 20:36


Chris & Elin


Amikor az ember lánya úgy érzi, hogy nincs Isten, de az Ördög ránk villantja azt a gonosz félmosolyát a válla mögül hátra pillantva, mielőtt távozva... Akkor szinte biztosra veszi, hogy a Haláltól is kap egy csókot búcsúzóul. De nem. Ma nem a halálunk napja van egy részünknek. Mi kell, hogy folytassuk. Ha nem anyám jámbor lelkét kaptam volna, akkor biztos, hogy én is úgy tűntem volna el velük.
A medimágusoknak újabb rossz napot osztott az élet. Valamint a feletteseinknek. Nekik kell közölni az elhunytak családjával, hogy akit szeretnek, sosem tér haza többé. Azt hiszem mind tudtuk, hogy mi a hivatásunk ára, de ezt a pusztítást látni. Mibe kapaszkodjak most, hogy ne vesszen oda teljesen a hitem?
Odalépek a férfihoz közel, ő pedig rám pillant. Visszapillantok rá, könnyes, szinte üveges tekintettel. Nem lepne meg, ha nem ismerne fel. Ma már nem bízok én semmiben sem. A halálban és az adóban esetleg. Az mindig biztos.
A feleletére felsóhajtok. Tehát ő az a szerencsétlen, akit McIntyre sarkába állítottak. Nekem is van egy ízlésem és nem létező szerencsém. A jobbom a még vidáman vérző sebemre siklik, ahogy belenyilall a sóhajomtól a fájdalom.
- Kapja el. Én Starkot akarom felkoncolni és élve felboncolni. - dünnyögöm vissza, majd erőt veszek magamon és felé fordulok.
- Megsérült? Hogy érzi magát? - visszatér a hangomba az örök túlféltésem. Még nem látták a gyógyítók, így a legbiztosabb az, hogy ha beszállok a segítségbe. Ami egy bal oldalán teljesen átvérzett ruhájú, nyekkenéstől sebes nőtől egy igen érdekes kezdeményezés.

SONG: Oh Death

Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris 2014-11-02, 20:16

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin & Chris



Álltam, és néztem a romhalmazt ami megmaradt. A romokat, hol nemrég még a házak álltak. Figyeltem, s próbáltam nem utánuk rohanni. Bár biztos kitalálta mire készülök, s éppen ezért hagyott itt, és nem teljesítette be ígéretét. Bár az is lehet, csak más időpontra tartogatja. Rémes egy alak de legalább olyan fajta, akire „számíthat” az ember…rossz értelemben, de számíthat.
A zajokkal most nem foglalkoztam, hiszen mindenfelé gyógyítók rohangáltak, s próbáltak segíteni a sérülteknek. Mivel rajtam semmi komolyabb nem látszódott, így nem piszkáltak. Amit nem mutatsz ki, az mások szerint nem létezik. Az nincs, és soha nem is volt. Igaz én nem várom el, de talán néhányaknak jólesne egy-egy olyan kérdés, hogy „Hogy vagy?” „Bánt valami?” és ehhez hasonló kérdések özöne.
Halk léptek közeledtek felém, de nem fordultam irányába. Csak álltam ott, miközben jobbom ökölbe szorult, s körmeim belemartak tenyerembe.
Dühöt, és haragot éreztem, melytől kedvem lett volna villámokat szórni, és visszatekerni az időt, hogy megfagyaszthassam a pillanatot mikor szökni akartak. Szökése már nem az első alkalom, s valószínűleg nem is az utolsó.
Lassan tekintetem oldalra siklott, hol a léptek abba maradtak. Egy nő állt mellettem. Ismerősnek látszott.
Nem kellett sokat gondolkodnom rajta, hogy rájöjjek még is honnan ismerős.
A minisztérium liftjében láttam. Valójában minden egyes napon.
Nem tudtam köszönjek e, vagy csak biccentsek egyet felé. Ilyenkor mi a protokol? Eddig még egyszer sem maradtam az után, hogy az ellen távozott.
Valami még is arra sarkalt, hogy köszönjek, vagy valami hasonlót „odaböffentsek” neki.
-Legközelebb elkapom… legközelebb nem lóg meg…- mormogtam, bár nem voltam benne biztos, hogy ezt a nőnek, vagy pedig magamnak mondtam.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris 2014-11-02, 19:38


Chris & Elin


Minden okkal történik. Nem hiszek a véletlenekben. Igazam is szokott lenni. Ha riasztanak, akkor mérhetetlenül elönt a rettegés. Pitiáner dolgok miatt nem szokták a mi osztályunkat ugrasztani. Amikor nekem kell valahová indulnom az általában magában foglalja azt is, hogy készenlétben vannak az amnéziátorok is. Istenverte McIntyre! Annak az embernek az oviban is a káosz és a pusztítás volt a jele. Azt hiszem így mondják. Nem értek a muglikhoz. Ami viszont nagyobb baj, hogy nem csak az ostrom utáni helyzetre érkeztem meg. Bele a kellős közepébe. Már értem miért sápítozott anyám, mikor átköltöztem Angliába. Nem elég, hogy van egy fickó, aki könnyedén csavarja az ujja köré az embereket és szeret velük pusztítani menni, de ez az ember a nagybátyám! Ami pedig engem is váratlanul kapott el, hogy ott vigyorgott mellette... nos, az ősellenségem. Márpedig, akinek egy zseniális legilimentor az öccse, azt sem kell félteni.
Sajog az oldalam. Érzem, hogy áztatja a vérem át a blúzomat. Nem vesztettünk, de nem is győztünk. Nem értünk el szinte semmit. Akiket elfogtunk, azok kapnak egy puszit a dementortól, mert nem fognak beszélni. Vagy semmit sem tudnak. Nehéz szusszanással felkelek és ledobom a talárom. Egy medimágus siet oda hozzám, de szinte ellököm őt. A kötést viszont elveszem tőle és kihúzva a véráztatta blúzom a nadrágomból, felragasztom a sebre. Nagylány vagyok. Nem ez az első ütközetem.
Látom a reggeleim útitársát is. Nézi a romhalmazt. Ezt az istentelen zűrzavart. Lassú léptekkel evickélek közelebb, a balomban még a pálcám szorongatva. Az arcomon ott ül a fájdalom és a tehetetlen düh.
- Megölöm... Nem érdekel, ha Azkabanba dugnak érte, de kicsinálom. - sziszegem a fogaim közül, az elfojtott sírástól remegő hanggal a semmibe. Csak nézem a pontot, ahol eltűntek.

SONG: Oh Death

Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Elinborg & Chris 2014-11-02, 17:46

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin & Chris



Ez is csak egy átlagos nap. Ez is csak egy olyan pillanat, mikor Gavin valami rossz fát tesz a tűzre. Varázsolnak, kárt tesznek, és jobb esetben nem a muglikat riogatják, hanem csak a varázsló népet. Nagy csata volt, és megint nem sikerült elkapnom, pedig már majdnem megvolt. csak egy centin múlott, de ismételten csak kicsúszott a kezeim közül. Persze ha azaz átkozott képessége nem lenne, minderre nem lenne képes. Nehéz fába vágtam a fejszém, mikor úgy határoztam kerüljön bármibe is, de elkapom. Egy pillanatra megálltam, leengedtem pálcám, s csak vártam. Ő már nem volt sehol. Ahogy megjelent, úgy vált semmivé. Mi meg, nos ha úgy tetszik, álltunk a romhalmazzá vált utca kellős közepén.
Taláromba belekapott egy hirtelen szélroham, majd a távolban megpillantottam ismerős sziluettjét.  Letöröltem szám sarkából vérem, mit az egyik támadásnak köszönhetem, mitől egy közeli falnak csapódtam. Szerencsére nem zúztam össze magam, de az orv támadásokat sosem szerettem. Valami mindig ott lebeg az ember körül, s körbelengi.
De most már vége. Mindaz már csak emlék.
A többiek rég elmentek, én még is maradtam. Mintha bennem valami azt súgta volna, nincs még vége. Még maradnom kell. de a harcnak már vége. Párat elfogtunk, és az Azkabanba vittük őket. de Gavin… azaz átkozott elmenekült.
Vettem egy nagyobb levegőt, majd végignéztem a káoszon, a halottakon, és sebesülteken, ám az arcom továbbra is rezzenéstelen maradt. Talán már semmin sem fogok meglepődni többet. Talán…

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris

Vissza az elejére Go down

Elinborg & Chris

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

+

Similar topics

-
» Kate and Chris - száguldás
» Chris Hemsworth

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-