Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Házpontok 2017-2018.
  Yesterday at 16:33
Calista Merrick

ϟ Üvegházak
  Yesterday at 16:25
Sasha McCaine

ϟ McKinney birtok
  Yesterday at 15:58
Jensen McKinney




ϟ Diákok a tilosban
  Yesterday at 9:22
Gina Accipiter


A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Corvus Flint
 
Bexley Wildfield
 
Sasha McCaine
 
Calista Merrick
 
Katherine Benedict
 
Rose-Neira Brooks
 
Benjamin Morgan
 
Statisztika

Összesen 627 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Dracklana

Jelenleg összesen 37031 hozzászólás olvasható. in 3367 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) Csüt. 2 Okt. - 18:29-kor volt itt.

Share|

Elinborg & Chris

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Kedd 6 Jan. - 15:16

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin & Chris



Szívemnek még hosszú idő elteltével sem tudtam parancsolni, s csak nyugtattam kezem mellkasomon. Ott, hol az előbb még olyannyira élethű módon, egy tőr fúródott keresztül.  Mit meg nem tettem volna érte, hogy ez az egész meg nem történtté válhatott volna. Mindig is értettek hozzá, hogy elrontsák a legjobb pillanataim. Nem csoda át, hogy a jeges, karót nyelt falat emeltem magam köré. Míg az volt érvényben, semmi sem érintet meg. Maga voltam a megtestesült biztonság. Ám most, hogy Elin csak úgy játszadozik a rég elfeledettnek hitt érzéseimmel… ismételten előkerültek.
Mikor megnyílt az ajtó, ám két lábon álltam, s egy kicsit magamhoz tértem a döbbenettől, mit a tény okozott, hogy csak áttörték védelmem, és bekerültek fejembe. Nem szabad elaludnom. Nem szabad elpillednem, sem pedig boldogabbnak lennem a megengedettnél. Nem… a sebezhetőség.
-Jól vagyok…- feleltem, ám erről magam is tudtam, hogy hazugság.  Megköszörültem torkomat, ám nem léptem oda az ajtóba, s többet sem mondtam. Félig már fel voltam öltözve szerencsémre, így kicsit jobban kinyitottam az ajtót. Igaz, még vízcseppek gyöngyöztek mellkasomon.
Elmondhattam volna neki mi történt odabent, de annál nagyobb volt bennem a…hogy is mondjam…férfiúi büszkeség.
Talán árulkodó lehetett, hogy kezem minduntalan mellkasomra tévedt a tőr helyére, mit még mindig oly’ tisztán éreztem, mintha ténylegesen ott kapta volna meg az őt megtisztelő helyet.
Felpillantottam, s egyenesen ránéztem, miközben kezem még mindig ugyan ott nyugodott.
-Utána kellett volna mennem…-mormogtam, majd kimentem a fürdőből kezemben pálcámmal, ám nem mentem messze, hiszen lábaim néhány pillanat múlva majdhogynem felmondták a szolgálatot. A vér kiszökött fejemből, s néhány pillanat erejéig elsötétedett minden.
Mikor ismét a magam ura voltam, a falat támasztottam.
-Érezted már, mikor a penge áthalad a húson, és keresztül döfi a csontot körülölelő húst…?- szemeim kékje egy pillanatra mintha felizzott volna miközben Elin-re emeltem azokat. –Nem nehéz megtenni, és másba mártani a hideg acélt…de mikor a sajátodon érzed, és a meglepettségtől még levegő sem marad a tüdődben…nos, így vagyok…
Nem kellett volna elmondanom neki, de akkor és ott, ez kiszökött belőlem. Nem maradt maradása, hiszen mért titkolóznék a nő előtt ki anyám óta-ki ha csak pár másodpercre is- az egyetlen olyan volt, ki őszinte törődést tanúsított felém.
Vettem egy nagyobb levegőt, majd finoman magamhoz vontam a nőt, mintegy bocsánatkérésképpen, amiért ily” jegesen viseltettem irányában az imént. Bár kit szíven döfnek, még ha mindez az elméjében játszódik is le, valahogy nem jöttek ki másképp a dolgok.






Shiver now, 'tis nothing new
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Kedd 6 Jan. - 12:53


Chris & Elin


Ha valahol jó lenni, akkor az jelenben, a karjaiban van. Lehunyom a szemeim és próbálom feldolgozni a helyzet valóságosságát. Nem tudom mennyi ideig állunk ott... Csak az érdekel, hogy a karjaiban vagyok, érzem az illatát, az érintését a hátamon és a békét. Ami a reménnyé adódott össze, hogy a jövő talán még sok ilyen percet tartogat magában.
A szívem hevesen kalapál, hevesebben, mint amennyire képesnek véltem. De nem kellemetlen érzés. Sőt. Mintha felforrósítana belül és pengetne egy vidám dalocskát a húrjaimon. Bár ne ejtene az egész ennyire rémesen zavarba...
Felvonja a szemöldökét, amitől még inkább feszengeni kezdek. Jaj, már megint hülyeséget mondhattam...? Mintha eltűnődne. De a szavaira visszatér belém a jókedv. Csak nem mondtam olyan égbekiáltó ökörséget!
- Lassan megszokom ezt a szokásod... - billentem félre a fejem mosolyogva a dörmögésén. Mintha lenne egy gombja, ami a kedvességre így reagál, én meg itt nyomkodom. De majd ő is megszokja, hogy milyen ha törődnek vele. Akkor talán természetesebben veszi a dolgot.
Ő elindul fürdeni, én pedig sarkon fordulok a konyha felé, az öklömmel megkocogtatva kissé a homlokom. Jaj, Elinborg Aðallín Róta, most mi lesz veled? Ezekután még csak tetteni sem leszek képes, hogy közömbös vagyok felé. Nem mintha annyira akarnám, de ha gyenge pontjai leszünk egymásnak... Nem gondolhatok rosszra. Most nem.
A konyhába érve előszedtem a zöldségeket, amit a levesbe szánok. Nem nagy valami lesz, mert ugyan hiába fogok tudni főzni meg van alapanyagom is, nem áll szándékomban most megváratni. Krumpli, borsó, répa, gyökér. Egyszerű, mégis jól tud esni az embernek egy ilyen nap után. Nekem ez afféle rituálém mondhatni. Egy jó leves egy borzalmas nap után...
A késeimre bökök a pálcámmal, hogy lássanak neki, mert nekem nincs sok kedvem hozzá most. Inkább engedek vizet a fazékba és felrakom a tűzre. Ekkor támad egy ötletem. Ránézek a körmeimre. Meglehetősen hosszúak. El tudom ütni az időt, amíg készül a leves, hiszen nem kell ahhoz a teljes megosztatlan figyelmem. A szomszédban lakó háklis vén mágust tudom egy picikét bosszantani addig is. A hálómba sietek és előkeresem a sámándobom. Megbűvölt, így sokkal erőteljesebb hangja van, mint a Tórshavnban kapható mugli társainak.
Mire visszaérek, már forr a víz, így belerakom a hozzávalókat és a fakanalat ráuszítom a feladatra. Szerencsém, hogy a fakanalam kutya személyiséggel megáldott, így hűségesen fogja kevergetni a levesem. Addig én felülök a konyhapultra a dobommal és énekelni-játszani kezdek bízok a belső hangszigetelésben, így nem félek a hangerőmtől.
Már éppcsak befejezném a dalom, mikor hallom, hogy dörömböl idős úriember a falon át. A sorházi élet szépségei. Felnevetek kicsit, majd lerakom a dobom, leszállva a pultról, mikor hirtelen térdre ránt egy hatalmas erő. Sötétség. Fény. Rájövök, hogy egy havas mezőt látok magam előtt. A távolban pedig Chris... Aki mögött feltűnik... jaj, Odin szakállára ne... Christ átszúrja egy tőr, én pedig némán felsikoltok. Ehhez adódik hozzá egy hang is. "Végre van mit veszítened, Elinborg..." Visszatérek a valóságba, de pillanatokig levegőt sem bírok venni. Az átkozott szemétláda. Ha nem tudnám, hogy a mentális hadviselés az egyik kedvence akkor... Érzem, ahogy forró könnyek patakzanak végig az arcomon és a kezem ökölbe szorul. Félek, a fenébe, rettegek... De legalább ugyanolyan dühös is vagyok. Alig dolgozom fel, hogy a fürdőmben mintha valami hatalmasat csobbant volna.
Fekelek és letörlöm a könnyeim az ablak felé fordulva, mikor nyílik a fürdő ajtaja. Chris lép ki rajta, egy szál törölközőben. Elkapom a tekintetem, de már szinte csukódik is az ajtó. Kilépek a nappaliba, mikor látom, hogy a pálcája nincs ott, ahol eddig pihent. Ekkor esik le. A csobbanás... Chris sebtében kijön a pálcájáért... Most egy kukkot sem hallok a fürdőből. Az ajtóhoz lépek és bekopogtatok rajta, majd éppcsak résnyire nyitom, hogy picit belássak és halljon.
- Jól vagy...? Kérlek ne mondd, hogy a te fejedbe is bejutott... - a hangomból érződik a páni félelem. Az én kókuszom egy dolog, megszoktam a terrort. Akármennyit edzek okklumenciára, szerintem esélyem sincs ellene. De ha őt is megszorongatta...


Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Hétf. 5 Jan. - 21:02

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin & Chris



Az ölelés viszonylag hosszúra sikeredett, de nem akartam hamar kibújni belőle. Csak álltam ott lehunyt szemekkel, miközben néha finoman végigsimítottam hátán. Az illata átjárta minden porcikám, és már-már kezdett az emlékezetembe ivódni, mikor néhány pillanattal késöbb az ölelésnek végeszakadt.
Furcsa érzés, mikor meglódul az ember szíve, és nem a fájdalom, a félelem okozza, hanem valami más. Valami olyasmi, amire nem léteznek egyszerű szavak. Magam sem értettem, hiszen oly’ rég volt mikor utoljára ilyesmi történt velem. Mintha igaz se lett volna így az idő távlatából.
Nem válaszoltam megjegyzésére, hiszen mit mondhattam volna? Hogy sokaknak még csak ez sem fordul meg a fejükben?
Szemöldököm egy pillanatra felvonódott mikor felajánlotta, hogy akár le is tusolhatok. Ámbár nem voltam  olyan állapotban, hogy visszautasítsam eme ajánlatát.
-Furcsán néznél, ha ismét megköszönném…- mormogtam, majd tekintetem az ajtó felé villant, mi bizonyára a fürdőt rejthette maga mögött.
Megindultam arrafelé, s nem néztem vissza. Pusztán egyenes tartással végigmentem a rövidke úton odáig, majd miután beléptem, magam mögött becsuktam az ajtót. Odalépve a kádhoz, kinyitottam a csapot, s megengedtem mind a meleg s hideg vizet. Odaléptem a tükör elé, majd megtámaszkodtam a csapon, s tekintetem tükörképemre szegeztem. Felsóhajtottam.
Végighordoztam tekintetem sebeimen, hegeimen, majd egy újabb sóhajtás kíséretében ellépve onnan kibújtam maradék ruháimból, s beszálltam a kádba. Elterültem benne, bár nem kellett volna. Lehunytam szemeim, s csak élveztem a kellemesen meleg vizet. Talán még képes lettem volna elaludni is… s talán meg is történt.
A végtelen hómező közepén álltam. Körülöttem pusztán a végtelennek tetsző fehérség. Arcomat csípte a hideg szél, mi egyre erősebbé fokozódott.  Szívem hevesebben vert. Úgy éreztem, kimászik a torkomon, és önálló életre kél mellkasomon kívül…éles fájdalom hasított mellkasomba, majd néhány másodperc leforgása alatt egy tőr fúródott keresztül rajtam. Belém akadt a levegő, majd fülemben egy ismeretlenül is ismerős hang csendült fel…”Vesztettél O’Neal…”
Hirtelen ültem fel, nem kis vízmennyiséget szabadítva a fürdő padlójára.  Olyannyira kapaszkodtam a kád peremébe, hogy szinte teljesen elfehéredtek az ujjaim.  Szívem a torkomban dobogott, s hirtelen körbehordoztam tekintetem odabent. Nem tudtam mennyi idő telt el, s mióta feküdhettem ott, ahogy azt sem, hogy kiáltottam e, avagy csak a víz, és karjaim a kádon való csattanása történt e meg. Pusztán a belém hasadó ritka érzés töltött el… a félelem azt hiszem. Mást nem tudtam volna így körbe írni.
Összeszedve minden erőm, kiszálltam a kádból, majd előhalásztam egy törölközőt a kis szekrényből, s derekam köré csavartam, majd kiballagtam pálcámért, s másodpercek töredéke alatt, eltüntettem a kipacsált vizet, majd odabent nekidőltem a falnak, s lecsusszantam annak aljára, miközben a jeges hidegség öntötte  el testem.
Erőt kellett vennem magamon, hogy fel bírjak állni, ám önkéntelenűl is mellkasomra csúsztattam kezem, s végigsimítottam szívemen. Lepillantottam oda, majd ezerszer is, keresve, vajha álom volt e, vagy valóság.





Shiver now, 'tis nothing new
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Hétf. 5 Jan. - 18:02


Chris & Elin


Egyszer kaptam valakitől egy doboz sötétséget ajándékba. Sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjek, hogy ez tényleg egy ajándék. Mert emlékeztet arra, ami lehettem volna. Ami a mai napig ott kísért. De akkor gyermekként más döntést hoztam. Hiába születtem Starknak, nem álltam be mellé. Nem mentem el vele Skóciába. Ha megtettem volna azt, akkor ma az ütközetben ott álltam volna Chris-el szemben. Lehet engem kellene pont üldöznie, mint kötelessége. Az a sötétség nagyon erős. Két évvel ezelőttig gyakran megfordult bennem a gondolat, hogy hagyhatnám is az aurorságot akár. Félredobhattam volna a nevelőapám és anyám. Mehettem volna a könnyebben járhatő, ködös, éjsötét úton.
Egészen el vagyok veszve a gondolataim viharában, mikor megérinti a kezem. Én pedig önkéntelenül simítom végig a hüvelykujjammal. Itt egy ok, hogy miért nem kéne mártírnak vagy árulónak lennem. Nem szólalok meg én sem inkább. Nincs kedvem a szavakhoz. Mert félek, hogy olyat mondok amit nem kellene tudnia. Még nem legalábbis. Persze mennyivel egyszerűbb lett volna, ha énekesnő leszek, mint ahogy anyám akarta. Kitörhettem volna Dániában a "tehetségtelen, sznob feröeri aranyvérű" skatulyájából, amiben kölyökként raktak be. Mégis mit tudhat egy ember a másikról csak úgy ránézésre? Ezért is járkálok úgy körülötte is, mintha szögekkel lenne hintve a talaj.
A hegein szinte simítva jártatom végig a tekinteteim. Összeadódik a kép homályosan. Hogy miért nincs az ilyen helyzetekhez szokva. Pokoli múltja lehetett. De a poklot nem kell egyedül járni, ha nem muszáj. Ha már így hozta a sors, akkor segítek neki, amiben tudok. Amennyire engedi. Természetesen csak én vagyok olyan őrült balszerencsés, hogy vaktában zúgok bele egyre jobban és jobban abba, akibe lehet nem kellene. De lehet épp ezért helyénvaló az én kis érzelmi problémaköröm. Megmutathatom neki, hogy mi az a törődés. Hogy milyen is az amikor nincs egyedül valaki a bajban.
- Ez a legkevesebb. - mosolygok a szörnyen halk megjegyzésére. A vájt fülek előnye, hogy sok mindent meg lehet velük hallani. Visszatérek állva elé, a balomban a pálcámmal, majd lerakom a sebtisztítófolyadékot. A tekintetem az övébe akad, ami valósággal meglepően életre kelt.
Már szólnék rá, hogy ne tegyen olyan hirtelen mozdulatokat, mikor felkel és elveszi a pálcám. Egy pillanatra a kezét nézem, mikor a karjaiban kötök ki. Szoros az ölelése. Beszédesebb, mintha valaki százszor is elmormolna egy köszönömöt. Átölelem én is őt és némán adom át magam a pillanat biztonságának és békéjének. Majd mikor elenged, meg kell köszörülnöm kissé a torkom.
- Ha gondolod, nyugodtan fürödj meg. Ilyenkor az életmentő tud lenni. Én addig... főzök egy levest, ha már a tea úgyis kihűlt. - zavaromban szinte hablatyolásnak tűnhet az ajánlatom, de végül erőt veszek magamon és a földszinti fürdőm ajtajára mutatok.


Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Hétf. 5 Jan. - 17:05

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin & Chris



Nem jöttek szavak az ajkaimra. Csendesen ültem ott, miközben ő a sebeim tisztította. Hány meg hány év el repült el úgy, hogy én magam tisztítottam ki sebeim. Hogy én voltam az egyetlen, akire számíthattam, s nem volt más, kire támaszkodhattam volna. Pedig, olykor álmodtam egy asszonyról, egy gyermekről, kik az életem részeit képezik. Kik ott vannak nekem, és nem kell harcolnom. Nincs küzdelem, hisz a gonosz eltűnt a színről. Csak hárman vagyunk… egymásnak, s nincs egyedüllét.
Míg gondolataim messze jártak, tekintetem le sem vettem róla. Figyeltem miképpen látja el sebeim, s érint meg lágyan, s talán akaratlanul is végigsimít bőrömön.
Mikor fájósabb részhez ért, minden egyéb jelet mellőzve, kezem kezére emeltem, s nyugtattam ott egy ideig, majd visszaejtettem magam mellé karom. Persze illett volna mondanom valamit, ám ilyen esetben ki az, aki képes lenne bármit is mondani? Pont olyan volt, mint mikor egy lángoló romokat szemlél az ember.
Ilyenkor mit lehetne mondani? Mi az mi még ide illik, és nem hagy mély nyomot maga után? Miről ejthetnék szót? Tán magamról kellene mesélnem? Elbeszélni, miképp álltam egymagam a hóban, miközben egy sírkövet bámultam? Elmondhatnám tán azt is, hogy egyszer szerettem egy nőt, de nem nyertek viszonzást érzéseim. Elmondhatnék ezer meg egy történetet, de egyik sem illenék a pillanatba mi akkor és ott volt.
Testemen ezer meg egy heg ékeskedett, mit még gyermekként szenvedtem el, s nyilván feltűnhet neki miközben ellátja jelen sérüléseim.
Nem kell szépítenem semmit sem, s talán a hegek eltűnnek, s nem maradnak meg a mai napról a lila fájós foltjaim, és talán a bordáim is helyre rázódnak, de az emlék megmarad…talán éppen miatta. A nő miatt, kinek pusztán zöld szemeit ismertem. Ki akkor nyújtott támaszt nekem, mikor „testvéreim” életüket veszítették. Mikor a legnagyobb szükségem volt a támogatásra, még akkor is, ha ezt sosem ejtettem volna szóvá.
-Köszönöm…-olyan halkan szólaltam meg, hogyha nem lenne a síri csend, talán meg sem hallotta volna. lehajtottam fejem, majd néhány pillanat elteltével emeltem ismét rá lélektükreim. Nem izzottak benne könnyek, sem pedig fájdalom, ám még is beszédes volt.
Felkeltem ültemből, mit sem törődve a hirtelen mozdulattól belém hasító fájdalommal.
Kivettem kezéből pálcáját, majd finoman, ám még is szorosan magamhoz öleltem, s lehunytam szemeim. Talán hozzám képest túl érzelmes volt mindez, de egyszer még nálam is alakulhatnak így a percek.
Elengedtem, s csak álltam ott elötte, egy pillanatra sebezhetőbben a valóságnál.



SONG: [You must be registered and logged in to see this link.]



Shiver now, 'tis nothing new
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Vas. 4 Jan. - 20:25


Chris & Elin


Sosem éreztem magam még ilyen elevennek. Pláne most, hogy megtettem valamit, amire annyira régóta ácsingóztam. Mikor az első napomon itt a brit minisztériumban beszálltam mellé és rám emelte a tekintetét, akkor vesztem el egy kicsit. Utána minden nap kissé lesütött tekintettel szálltam be. Holnapután viszont biztosan másként fogok majd belépni mellé.
Alig tudom összeszedni magam annyira, hogy felszerelkezzek. Minden gondolatom ő és ami az imént történt. Kétszer is ami azt illeti. Nehéz lesz valaha is elfeledni azt, hogy milyen érzés csókolni őt. Nem is akarom. Rengeteg ilyen emléket akarok még az az igazság.
Sokat ront a gondolkodási képességeimen, hogy kigombolt ingben áll a nappalimban. A csatatéri jelenet nem számít... Az más volt. De mondjuk ő is láthatott belőlem egy keveset, mikor felszaggatta a blúzom...
Ledobja a nyakkendőjét is magáról és elém telepedik. Kedvem lenne egy pár percig csak így csendben nézegetni őt. De nem lehet. A sérülései nem maradhatnak úgy ahogy vannak. Fáj neki, nem lehetek egy szikrányit sem önző ebben a helyzetben. Sem.
Összeakad a tekintetünk ismét. A kezét emeli és hátraigazítja kóbor tincseim. Lágyan, szeretetteljesen mosolyodom el erre. De a szemeitől nem tudok elszakadni. Kalapál a szívem, szinte feszítve a bordáimat.
Csend ül be közénk, ami nem kínos. Ebben az esetben ez az illő. Nem is tudom képes lennék-e megszólalni most. Csak... ő van. A megosztott kis titkaink, a pár furcsa és gyengéd, törődő pillanatunk. Az ajkai emléke az enyémeken.
Picit lesütöm a tekintem, mikor leengedi a karját és felveszem a sebtisztítót. Tudja, hogy ez csíp, nem jelentem be neki előre. Felkelek és végignézem először a vállait. Megpillantok egy lila foltot a nyaka tövénél. Istenem, mekkorát csattanhatott abba a kirakatba... Gondolkodás nélkül hajolok le és nyomok egy lágy csókot a foltra, majd nekilátok kitisztítani a szilánkok által okozott sebeket, hogy utána mindet összehúzzam a pálcám és némi ige mormolás keretében.


Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Vas. 4 Jan. - 19:58

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin & Chris



A mai nap a meglepetések tárháza. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyen közel leszünk egymáshoz. Hogy a pillanatok tört része alatt változik meg minden ennyire. Az egyik pillanatban még a csatatéren állunk, a következőben pedig már egymás karjai között.
Mikor végigsimított tarkómon, egy pillanatra megborzongtam, ám amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott ez az érzés.
Ajkaink elválása után, én a nappaliba mentem, s elkezdtem levenni ingem, hogy sajgó sebeim végre gyógyulás útjára léphessenek.
Mire visszaért a dolgokkal, már ingem kigombolva lengett rajtam. Bele se gondolva mit teszek, kibújtam belőle, s lassanként azért csak eszembe jutott, hogy az az átkozott nyakkendő bizony még mindig ott virít a nyakamban.
Kicsit még jobban meglazítottam, majd ledobtam a kanapéra ingem mellé, aztán letelepedtem a nő elé a kis asztalkára, miközben próbáltam olyan tartást erőltetni magamra, hogy az ne okozzon a kelleténél nagyobb fájdalmat.
Tekintetem rá szegeztem, de nem szóltam. Kezem gépiesen megemeltem, s füle mögé tűrtem haját. Hogy mi az ördög üthetett belém, magam sem tudtam, de szívem meglódult amint felemeltem állát, s próbáltam pillantását elkapni.
Mondhattam volna bármit. Szövegelhettem volna az időjárásról, a csatáról, és hogy a fülemen kívül talán még a kisujjam az ami nem fáj, de nem tettem meg. Csupán ha tekintetünk egyesült, hát némi időre elvesztem benne.
Ám ha már egyszer úgy alakult minden ahogy… próbáltam ésszerűen gondolkodni, de csak azok a puha ajkak jártak az eszemben.
Leengedtem kezem testem mellé, s csak ültem ott mozdulatlanul. Furcsa módon, ha nem tettem hirtelen mozdulatot, és ha nem gondoltam a sérüléseimre, nem okoztak kínokat, és a köhögés sem akart megfojtani, vagy kaparni torkomat.
Legszívesebben ellenkeztem volna, hogy nincs szükségem segítségre, s talán ezt a tekintetem is elmondta helyettem.





Shiver now, 'tis nothing new
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Vas. 4 Jan. - 19:26


Chris & Elin


Kezdek félni, hogy ez az egész egy álom csupán. Félek, hogy fel fogok ébredni és a világom ugyanolyan üres és hideg lesz, mint volt. Mert titkon reméltem, hogy valamit akar a sors azzal, hogy mindig vele utazok reggelente. Csak hát persze, nem volt bennem elég kurázsi, hogy megszólítsam. Némán gyönyörködtem csak benne. Biztos hülyének nézett ezért mindig. De már tudom, hogy miért. Bennem volt remény az iránt, hogy lesznek érzéseim és tessék. Ő nem is próbálta magát fejben ehhez szoktatni sem.
Hihetetlen dolgokat hoz ki belőlem. Senkit, még az itt élő rokonaim sem invitáltam még ide, őt pedig egyből. Belebetegedtem volna a gondolatba, hogy történik vele valami, ha nem tartom rajta a szemeim. Láttam miként üldözte el a medimágusokat is. Hátha én tudok neki segíteni.
Velem megtörténik a csoda és a kezembe veszem a dolgot. Nincs meglepetés a tekintetében. Nem tudom mire várhat, így a friss információk tudatában? Hegyi beszédre esetleg? De nem azt szánom neki. Az ajkaim röviden az övéihez forrnak és kiélvezem kicsit a pillanatot. A lebegés érzését. Mintha súlytalan lennék és nem lenne más a világon sem.
Ellépek tőle, még nehézkesen lélegezve. Ekkor fogja meg a kezem, amitől most rajtam a sor, hogy belém szoruljon a levegő. Magához húz, én pedig öntudatlanul odasimulok hozzá, kissé kérdően pillantva rá. A keze a derekamon meglep kissé, de messze nem annyira, mint a folytatása a mozdulatsornak. Megcsókol engem, én pedig újra érzem a lebegést és az idegeim pezsgését. Az övéhez igazodva viszonozom lágyan, felsiklatva a tarkóján a kezem. Egy újabb pillanat, amit érdemes lenne az idő jegébe zárni.
Elválunk egymástól, én pedig a levegőt keresem, a szavakat hiába is tenném. Elrohanok szinte a felszerelésért. Közben fújom csak ki magam. Ez... megtörtént. Nem álmodom. Egek. Összeszedem a szükséges szereket és a pálcám is előkeresem, majd visszatérek hozzá a nappaliba. Egy pillanatra megállok, ahogy veszi le az ingét, majd a tekintetem kissé lesütve ülök a kanapéra, hogy mellém tudjon ülni és elkezdek kissé remegő kézzel rendezkedni. Nem merek megszólalni.


Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Vas. 4 Jan. - 18:56

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin& Chris



-Jó és rossz oldalon egyaránt.- viszont több dolgot nem akartam a témáűhoz fűzni, így megmaradtam eme rövidke mondatnál, bár talán bölcsebb lett volna egy egyszerű bólintás keretében elintézni a dolgot.
Ha megkérdezték volna tőlem, hogy a mai összecsapás után még is mi fog történni velem, hát, az események nem így jelentek volna meg lelki szemeim elött. Nem gondoltam volna arra, hogy azt a nőt fogom karjaimban tartani, kivel nap mint nap egy lifttel megyünk fel, ki oly’ furcsán és átható módon figyelt minden pillanatban mit ott töltöttünk el. Nem tudtam volna megmondani azt sem, hogy a lakásán kötök ki.
Jogossan lehetne feltenni a kérdést, vajon minden kóbor és sérült egyént hazavisz ellátni? De ezt sem jogom, sem kedvem nem volt megkérdezni. Azzal úgy a seggére vertem volna a hangulatnak, és a kedves szíves látásnak is, így aztán csak hallgattam.
Azt gondoltam, egy egyszerű vállon veregetést kapok majd annak folyományaként, hogy nem szoktam hozzá a törődéshez, de meglepetésemre nem az történt. Bá talán ez a jobbik eshetőség volt, hiszen így nem kellett megjátszanom, hogy nem sajogna egy ütéstől a vállam, még akkor sem, ha az egy nőtől érkezik.
Mikor megfogta állam, és maga felé fordította egy pillanatra sem néztem rá meglepetten. Tekintetem nyugodt volt, a szívem sem dobogott hevesen, mint egy riadt nyuszié. Ám mikor ajkai az enyémekhez értek, s néhány időre összefortak egy csók erejéig, arra az időre megszünt dobogni.
A meglepetés ereje mondhatni. Ott helyben letaglózott, de nem pisloghatok rá hülyén, mint egy mugli, mikor nem érti még is hogy repülhet valami, aminek a földön kéne haladni.
Aztán ott hagyott…
Pislogtam párat, majd nem gondolkodva utána léptem. Finoman még is határozottan megfogtam kezét, magamhoz húztam, s mielőtt még elgondolkodhattam volna cselekedetemen, jobbon derekára csúsztatva magamhoz öleltem, s viszonoztam az elöbb kapott csókot. Lágyan puhán, mint a bőrt simogató selymes nyári szellő egy forró napon.
Lassan kibontakoztam az ölelésből, s elengedtem. Elléptem tőle, mintha mi sem történt volna, s a nappali felé vettem az irányt. Megálltam a kanapé mellett, s gépies lassúsággal kezdtem kigombolni ingemet.





Shiver now, 'tis nothing new
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Vas. 4 Jan. - 18:35


Chris & Elin


Szeretek repülni. Szabad lehetek és nincs ami leláncol a földre. Csak én és az ég, meg a táj. De biztos minden madár animágus így érezhet. Pici lehetek, aranyos és a szél királynője lehetek egy időre. Bejegyzett vagyok, tehát nem mondhatom azt, ha látnak, hogy hopp nem én voltam. De csekély ár ez egy kis szabadságért.
- Igaz. Vérfürdők lennének. - húzom el a számat. Tudom mire gondol, én is így vagyok a magam ügyével. Talán jobb, hogy én itt Londonban vagyok... Stark meg a fene tudja hol. Nem lehetek olyan, mint ő, hogy puszta passzióból megyek és megölöm őt. Majd lesz mindennek módja, helye és ideje. Azt akarná, hogy menjek és próbáljam meg. Majd ha fagy. De persze csábító a gondolata, hogy megtudjam, hol a McIntyre-rezidencia, de nem. Inkább nem, igaza van Chrisnek.
Az apró mosolyára megint pirulok kissé. Hogy a francba csinálja...? Nincs mosolygáshoz szokva, de én már kaptam ma tőle párat... De lehet az agyrázkódás okozza ezt nála. Eléggé megsérült...
Semmire sem tudok gondolni jelenleg azonkívül, hogy ő itt van és nekem kutyakötelességem segíteni rajta. Azok az apró gesztusok korábban. Sosem tett még felém senki olyanokat. Ott voltam a karjaiban és nem lökött el magától. Biztonságot ad nekem. Nem tudom a miértjét, de eszemben sincs most elengedni ezt. Hagyom annak a kis törtető gondolatomnak, hogy kibontakozzon. Miszerint éljem meg minden érzésem teljes szépségében.
- Ragaszkodom. - vágom rá pillanatnyi késlekedés nélkül. A tájra siklik a tekintete, de én őt nézem tovább. A szavaira picit megugrik a szemöldököm. Nos, Christopher O'Neal. Én törődök veled... Lábujjhegyre állok és megfogom finoman az állát, hogy magam felé fordíthassam az arcát. Mielőtt még magam is megkérdőjelezném, nemes egyszerűséggel megcsókolom őt. Érzem, ahogy szikrák futnak rajtam végig, minden idegemet csúfolódva megremegtetve. Mikor elengedem őt, veszek egy nagy levegőt és lányos zavaromban egyszerűen elindulok az ellátásához szükséges dolgokért.


Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Vas. 4 Jan. - 18:00

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin& Chris



A körbenézésre vonatkozó mondatára szinte ügyet sem vetettem. Jobb szerettem a felderítést két lábon járva végezni. Igaz az sem ártott volna meg, ha animágus lettem volna, ám valahogy sosem füllött hozzá a fogam, hogy más bőrébe bújak. Persze talán még álcának is tökéletes lett volna, ám jobb szerettem önmagam lenni. Még akkor is, ha az kissé rideg, és mondhatni fagyosabb is a kelleténél.
-Néha jobb nem tudni ki merre van. – tisztában voltam vele, ha én egyszer megtudnám a keresettem tartózkodási helyét, legyen akár hajnal, akár nappal, vagy pirkadat, első dolgom lenne odamenni, és a végsőkig küzdeni. Persze meglepetést nem tudtam volna szerezni neki. De végre szemtől szemben állni vele, és küzdeni… csatában elesni, vagy épp győzedelmeskedni.
Gondolataimból mellém lépése szakított ki. Tekintetem rá szegeztem, s próbáltam mosoly költöztetni arcomra, mi valamelyest talán sikerült is. Oké, a mai nap folyamán már néhányszor költözött oda mosoly egy néhány rövid időre, de az valahogy még is oly’ idegennek tűnik a számomra.
Orrunk majdnem összeért, annyira közel állt hozzám, hogyha akartam volna megszámolhatom azokat a hosszú pilláit.
Kérlelt… törődni akart velem… ápolni… engem…hol ott semmit sem tettem érte, csak egy rövidke időre elláttam a sebeit. Vállára borítottam zakóm a hóesésben, s talán magamhoz is öleltem. De ennél különösebb megmozdulásom talán nem volt… bár talán az ösztönök súgják… vagy… nem…
-Ha ragaszkodsz hozzá.- feleltem végül, de nem léptem távolabb tőle. Álltam ott egyenes tartással, majd lassan elkaptam tekintetem s a hólepte tájra szegeztem. –Nézd el nekem viselkedésem…nem szoktam hozzá az efféle bánásmódhoz.- fűztem még hozzá, miközben leakasztottam nyakamból a már amúgy is meglazított nyakkendőmet.





Shiver now, 'tis nothing new
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Vas. 4 Jan. - 17:42


Chris & Elin


Őszintén megmondva, rémesen aggódom érte még most is. Ha megittuk a teánkat, akkor majd erősködök még egy kicsit. Itt biztonságban lehet és pihenhet. Addig is... tudom hol van és, hogy rendben van. Felőlem akár itt is alhat. Nem zavar. De nem akarom azt sem, hogy rosszat feltélezzen rólam...
Nem lepi meg a boríték. Mondjuk már szokásos, hogy ilyen esetben kapunk értesítést. De szerintem eddig mindig itt ért utol az enyém engem. Más meg nem járt még itt. Nem tudom, hogy hogyan csinálják... de ennyi erővel engem is eltudnának küldeni felderíteni. Kimondottan édes macskabagollyá tudok változni.
- Nagyon úgy tűnik. Majd holnapután rákérdezek erre. Hátha elmehetek repkedni egy kicsit. - sóhajtok szaggatottan. Hallom, hogy milyen rémesen veszi a levegőt és belém hasít valami különös fájdalom, amitől megmerevedek egy pillanatra. A fene essen bele és abba a hatalmas hőskomplexusába. Muszáj lesz majd rávennem, hogy hagyja, hogy segítsek.
Érzem, látom, hogy miként figyel, ahogy serénykedek. A zavarom teljes erővel tombol, de valamiért csak megyelk tovább. Azt hiszem ezt nevezik annak, hogy figyelemben fürdőzés. Ha nézegetni akar, tegye csak. Nincs ellenemre, be kell vallanom. Ami különös, hogy leplezni sem próbálja. Önkéntelenül mosolygok kicsit, mikor összeakadnak a tekinteteink.
- Én sem. De úgy tűnik, hogy nem vagyunk tévedhetetlenek. - szusszanok fel, majd odalépek mellé, a kelleténél talán sokkal közelebb is, mert borzasztóan közel van egymáshoz az orrunk is. De így rendesen láthatom a szemeit.
- Kérlek hagyd, hogy ellássalak. Nyugodtan otthon érezheted magad nálam. - szinte kérlelő a tekintetem.


Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Vas. 4 Jan. - 17:07

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin & Chris



Szégyeltem volna bevallani, hogy mennyire jólesett volna a sebeim ellátása, s mondhatni egy kellemesen meleg zuhany is jólesett volna, de illetlenség azt kérni, had vegyek egy forró fürdőt, főleg, hogy csak alig néhány órája ismerjük egymást behatóbban.
Miután visszaértem hozzá a konyhába, és megpillantottam az asztalon a borítékot megjegyzése után, egy kicsit sem lepődtem meg. Mintha mindentlátó szemek figyelnék minden lépését az ember fiának/lányának, hogy mindig tudják ki hol van…de ha így képesek megtalálni mindenkit… akkor nekünk miért a nehezebb utat kell mindig végig járnunk? Mért nem küldhetünk egyszerüen egy bagjot a Halálfalók nyomába, s követhetnénk azt… vagy megszerezni tartózkodási helyük koordinátáit… az egyszerűség, amit mindig megnehezítenek.
Vettem egy nagyobb levegőt, majd az asztalhoz léptem. Kinyitottam, s pár hümmögés keretében olvastam végig azt a néhány sort.
-Mindig tudják ki merre jár…-fintorodtam el, majd arca pírját látva, inkább nem szóltam többet. Vettem egy mélyebb levegőt, ám rá kellett döbbennem, ez igen csak rossz ötlet volt. Fájdalmas, és kellemetlen. Pont mint a legutóbbi alkalommal, csak akkor annyi különbség volt, hogy nem tudtam megszabadulni a Medimágusoktól, és ők hoztak helyre.
Nem tudtam pontosan ilyenkor mi a szokás, és mit kellene tennem, mondanom, s még is meddig illdomos maradni valakinél is. Vendég ként, talán még semerre sem voltam az évek folyamán. Mintha ez kimaradt volna az életemből, bár egy kicsit sem hiányzott.
Miközben a teához valókat készítette az asztalra egy pillanatra sem vettem le róla a szemem. Minden mozdulatát figyeltem. Hogyan omlik haja a vállára, s miképpen ring csípője léptei közben, s még akkor sem vettem el róla lélektükreim, mikor ő is rám pillantott.
-Nem gondoltam volna, hogy egyszer a liften kívűl máshol is együtt leszünk…- mormogtam csendesen, miközben ismét az ablakhoz l éptem, s megtámaszkodtam az ablakpárkányban.




Shiver now, 'tis nothing new
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Vas. 4 Jan. - 16:43


Chris & Elin


- Semmi garancia nincs rá. Az öccse megy és kidurrantja onnan. Vagy valaki más a hatalmas holdudvarukból. - sóhajtok, kicsit megrezzenve a határozottságán. De bevezetem a gondolataim szentélyébe. Már ebből is levonhatja, hogy esténként munka után én leginkább bekucorodok a fotelbe egy teával vagy egy pohár borral és olvasgatok. Két fénykép van összesen. Egy, amin anyám, Dominic és vagyunk. Valamint egy, amin Stark és én vagyunk, csak én még csecsemőként karjaiban. Kicsit groteszk az egész. Főleg, hogy miért nem gyújtottam még fel a képet. De szerintem emlékeztetőnek tartom.
Kicsit megmosolygom, hogy milyen feszesen ül. Bár ez az ülési mód lett volna róla az elképzelésem. Rólam is könnyű leolvasni, hogy sokszor leülök és a homlokom az asztalon támasztom meg. Az árulkodó jel, hogy a kedves, társasági életben csak kacsázgató nő valójában teljesen gondterhelt.
A szemöldöke felszaladására élesen pirulok egyet. Jaj egek, miért most mozgolódnak bennem az emlékképek, mikor ing nélkül volt. Buta Róta, buta Róta... Szinte hálás vagyok, amiért nem szólal meg. A fene tudja mi jönne ki a számon. Ma túl bátor vagyok.
- Ahogy óhajtod. - biccentek egy aprót. Látom a szemem sarkából, hogy az ablakhoz lép. Majd én is akarok nézelődni. Gyönyörű a környék hóesésben. Chris kimegy a konyhából, én pedig közben készítem elő a csészéket. Ekkor hallom meg a csőrkopogást az ablakomban. Bagoly. Nem ismerem. Beengedem, az pedig ledob nekem két borítékot, majd rám pillant.
- Ha választ igényelnek, majd elrepülök én velük. Köszönöm, mehetsz. - szólok a bagolynak, aki hallatja kicsit a hangját, majd kireppen, én pedig csukom be utána az ablakot, mert kihűlik a konyhám. Felveszem a borítékokat, az egyik az enyém... a másik Chris-é. Minisztériumi levelek. Lerakom az asztalra az övét és feltépem a magamét. Holnap nem kell bemenni azoknak, aki ma az ütközetben voltak, jelentéstétel holnapután, blablabla, az elhunytakról hivatalos megemlékezés jövőhéten. Felsóhajtok. Ó, a francba, tudják, hogy itt van Chris. Egy nap egérút a pletykák elől.
Mikor visszatér, leveszem a kancsót a tűzhelyről és a levélre mutatok.
- Kaptunk baglyot... - jelentem ki vérvörös arccal, majd zavaromat leplezendő, inkább az asztalra készítek mindent a teázáshoz.


Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Vas. 4 Jan. - 13:57

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin& Chris




-Arra, hogy ott is marad végleg, semmi sem ad garanciát. -feleltem határozottan, miközben tekintetem körbehordoztam a lakásban. Furcsának nem neveztem volna, bár aki az én otthonomba tette volna be a lábát, meglepettségében döbbent pillantásokkal jutalmazott volna meg. Mondhatni kicsit sokkal muglisabb mint amilyennek kellene lennie. Oké persze én sem úgy takarítok mint ők, és a főzés is gyorsabban megy, de ha az ember fiát elég gyakran viszik el olyan környezetbe fiatal korában, nos elég hamar rászokik pár apróságra.
Míg elértünk a konyháig, kicsit körbepillantottam nála, s egyre inkább az a benyomásom támadt, hogy igazán lakályos. Hozzá illő kis otthon ez.
Mikor a konyhában hellyel kínált, odaléptem az egyik székhez, s egyenes tartással telepedtem le. Akár el is engedhettem volna magam, de amint kényelmesebben helyezkedem el, a bordáim valahogy ki akarnak ugrani bőröm alól, és ez valljuk be, nem a legegészségesebb dolog lenne.
Mikor felajánlotta, hogy ellátja a sebeim, szemöldököm egy pillanatra felszaladt, de szólni semmit sem szóltam. Úgy voltam vele, előbb a beígért tea, és aztán majd jöhet az ellátás.
-Jól vagyok így is. Köszönöm.- ellenkezdtem, majd felkeltem a választott helyemről, s a közeli ablakhoz léptem. Nem töltöttem el ott olyan hosszú időt, inkább visszamentem a zakómhoz, s zsebéből előhalásztam pálcámat, majd mindössze néhány másodperc leforgása alatt újjá varázsoltam a még kissé szakadtas ingemet, ám a vérem még mindig ott díszelgett rajta, bár nem olyan sokáig. Míg Elin odabent a teát készítette, engem addig mintha kicseréltek volna. Legalábbis ruházati szempontból, hiszen ismét tiszta, és szakadás mentes volt minden holmim.
Visszatérve a konyhába, ismét letelepedtem a jóelöbb kiválasztott helyemre.





Shiver now, 'tis nothing new
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Vas. 4 Jan. - 12:26


Chris & Elin


Hosszú ideje főelfoglaltságom, hogy azt tervezem miként végzek majd Starkkal. Furcsa dolog, hogy egy magamfajta életpártinak a reggeli első és esti utolsó gondolata a gyilkosság. De nem élhet az a férfi. Nem csak azért, mert ő is valahogy így van velem, hanem mert valakinek véget kell vetnie az ámokfutásának. A saját vére általi halál talán még kegyelmes is lenne.
- A másik opció, hogy elfogják és az idők végezetéig Azkabanban rohadhat. Nincs középút. - ingatom meg a fejem lemondó sóhajjal. Érzem rajta, hogy ebben a témában otthonosabb mozog. Remélem egyszer megtudhatom, hogy miért is. Vele talán meg tudnám őszintén beszélni ezt. Hiszen már így is többet tud rólam, mint a legtöbb ember. Valahogyan rá tud venni a beszédre.
Azt sem tudom, hogy honnan kerítettem bátorságot arra, hogy magamhoz invitáljam. Pár órája egy ilyen tőlem olyan lett volna, mintha hét kulccsal akarnék kilenc ajtót kinyitni. De tessék, az egész leredukálódott egy nyitott ajtóra. A lakásoméra. Ahová be is lépünk.
Tulajdonképpen tipikus boszorkánylak ez, hiszen megvallva az őszintét... sült hülye vagyok, ami a muglik világát illeti. A berendezéseik és a tárgyaik olyanok nekem, mint nekik a mágia. De a lakberendezési elvem azért fiatalosabb, mint sok más kollégámé. A nappalimban rengeteg könyvespolc, egy nagy kanapé, két fotel és egy asztal van. Egyetlen angol nyelvű könyvem sincs. Nem szeretem azzal fájdítani a fejem, hogy azzal ügyködjek még szabadidőmben is, elég nekem bent a minisztériumban az angol olvasmánymennyiség, amit a nyakamba zúdítanak olykor.
A konyhába érve kapom is elő a kannát és megtöltöm vízzel, majd a tűzhelyre rakom. Szerencsére a tűzhelyem ma nem akar pimaszkodni, így neki is áll forralni.
- Köszönöm. Túl nagy ez nekem, sokszor érzem magam elveszettnek. - mosolygok rá felé fordulva, de rögtön zavarba jövök megint egy kicsit.
- Foglalj helyet, kérlek. - kínálom fel neki, amint visszatérek a valóságba a szemei után. A konyhám sem éppen aprócska, de az étkező asztalom nem túl nagy, négy személyes. Még kisebbnek érezném magam egy nagyobb asztaltól...
- Hozok pár szert a sebeidre... Ha engeded, hogy ellássam teljesen őket. - ajánlom fel a kezeim tördelve kissé.


Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Vas. 4 Jan. - 10:13

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin & Chris



Vitatkozhatnék vele, hogy mi helyes, és mi nem, hogy mit szabad megtenni, és mi az, amivel már átlépünk egy bizonyos határt. Abban azonban biztos voltam, ha nekem nyílt volna lehetőségem rá, talán a mai tudással, és megélt dolgokkal, nem végeznék apámmal. Talán alaposan helyben hagynám,  de hagynám élni ama tudatban, hogy egyszer megvolt rá a lehetőségem, de én még is kíméletes voltam.
-Létezik más is...csak meg kell találni. -feleltem határozottan, ám szavaim mögött a lelkem mélyén éreztem, ezt még én magam sem gondolom olyan véresen komolyan. Megtehetném, hogy elhallgatok, és nem mondok semmit sem. Hogy visszatérek az eredeti kerékvágásba, és ismét csak külső szemlélő leszek. Egy olyan figura, aki sajnálja másokra a szót, s csak akkor hagyják el mondatok az ajkait, mikor azt ő maga jónak látja. De nem. Valamiért nem ment a hallgatás. Csupán csak arra tudtam következtetni, hogy alaposan bevertem a fejem, s egy szép ütéstől, valahogy az egész eddigi oldalam elhúzott aludni.
Mikor felajánlotta, hogy vendégül lát az otthonában, egy pillanatra meglepődtem, ám nem mondtam nemet. Valamiért úgy gondoltam, ott ezerszer jobb lesz, mint a Medimágusok közelében.
Nem kellett sokáig menni, és már is ott voltunk az épület előtt, mit magáénak mondott. Csendesen hagytam had menjen előre,s mutassa az utat.
Ritka alkalom egyike volt ez a pillanat, mikor én valakinél is vendégeskedtem. Vagy visszautasítottam a meghívásokat, utalva a sok munkára, vagy egyszerűen meg sem hallottam, ha ilyesmi kérdés hagyja el mások ajkait.
Tekintetem körbehordoztam pár cirka pillanat alatt, majd kibújtam én magam is a cipőmből, s utána indultam. Kezeim hátam mögött összekulcsoltam, majd a nappaliban néhány másodperc erejéig megálltam, s csak aztán indultam a konyhába utána.
Nem foglaltam helyet, nem telepedtem le illetlen módon, pusztán nekidőltem a falnak, s zsebembe csúsztattam kezeim. Igaz odakint jeges idő volt, ám csodák csodájára mégsem fagytam át. Valami más oka volt hát, hogy a hideg borsódzott végig tagjaimon.
-Igazán szép az Otthonod.- mormogtam, hiszen ennyit még én is tudtam, hogy ezt ildomos mondani egy egyszerű vendégnek.
Bár mondhatni szerencsém volt, hogy támaszkodtam, hiszen éreztem erőm percről percre kevesebb. Talán egy kiadós alvás kellene, pár gyógyító varázs, s néhány főzet, aztán ismét tipp-topp és a régi fényemben „ragyoghatok”.





Shiver now, 'tis nothing new
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Szomb. 3 Jan. - 22:05


Chris & Elin


Ha lennének hangszálai az idegeimnek folyamatosan rekedtek lennének. Kételyek között élni, holnap nélkül... Körbefutkosni egy adott problémakör körül és nem tudni, hogy egyáltalán létezik-e megoldás. De most kezdem azt sejteni, hogy igen, létezik. A remény egy nagyon is valós dolog és nem egy hülye délibáb. Az enyém pedig, ha rosszul tévedek, akkor itt áll előttem. Kócolja a megtépázott idegeimet minden reggel, most pedig fejreállított. A sors egy hülye valami. Először rémesen zabos voltam rá, most fejbe is csaptam... Most pedig legszívesebben csak megcsókolnám. Eltüntetni a maradék kételyeim is és végérvényesen csak őt engedni a kókuszomba.
- Nem. Nem nehéz, ha a leghelyesebb döntés. Akkor csak az az egyetlen döntés létezik. - komorodom el. Egy ilyen nehéz témáról még soha senkivel sem tudtam beszélni. Még Dominic-al sem. Stark tudja, hogy szeretném kicsinálni. Eddig ez a téma enniben is maradt. A legmélyebben elültetve az elmém rétegeiben.
A mosolyát megpillantva picit behúzom a nyakam és tovább pirulok. De jó lenne most puff, köddé válni, hogy ne lássa a zavarom. A másik felem pedig azt akarja, hogy mutassak ki felé mindent és éljem meg teljes valójában és gyönyörűségében.
- Értem... - tűnődöm el kissé a válaszán. Válaszút előtt állok. A helyes utat nem választathatom meg mással, az egyrészt kegyetlenség lenne, másrészről pedig ostobaság. Majd megoldom. Ha nem koncentrálok teljes erővel erre, akkor majd jön a megoldás magától.
Gyengéden mosolygok rá, ahogy megfeszülnek az izmai. Az érintem lágy és puha. Egy picit remélem, hogy a kezem melegétől jobb lesz majd. Csak bólintok a köszönömjére, majd elindulok az otthonom irányába.
Úgy másfél sarokkal odébb, egy régimódi háznál veszem elő a kulcsaim és nyitom ki az ajtaját. Egymagam élek itt, anyám úgy akarta, hogy ha már elköltözök dán földről, akkor legyen rendes helyem. Két éve enyém ez a két hálós, két fürdős otthon. Az előszobába érve ugyanaz a rend fogad minket, mint amivel elmentem. Lerakom a zakóját magamról a fogasra.
- Üdv az otthonomban. Őszintén szólva még sosem volt vendégem. - zavartan billegek picit mosolyogva, majd levetem a cipőm és ha követ, akkor a konyha felé indulok, hogy felrakjam a vizet a teához.


Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Szomb. 3 Jan. - 21:39

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin & Chris



Túlzás lenne  azt mondani, hogy nem bánnám, ha eldobná magától az életét. Ha azt tenné, amit a szíve diktál, és helytelen módon még követni is akarja. Tisztában voltam vele, mennyi kellemetlenséget okozhat, hogyha az ember fia lánya a szíve után akar menni az esze helyett. Könnyebb lenne néha azt követni, és tenni amit diktál, de vannak helyzetek, mikor még is ellent kell neki mondani, még akkor is, ha a zsigereidben érzed. Ha egyre jobban feszít a vágy, hogy szíved útját kövesd. Mindezt nem mondtam el neki, hiszen oly’ furcsa pillantásokat kapnék cserébe. Legalább is jobb esetben. Rosszabban, egy újabb nyaklevesnek lennék gazdája, ami jelen helyzetemben a kellemetlenség netovábbja lenne.
-Egy apát megölni nehéz döntés…de néha a leghelyesebb dolog amit tehetünk.
Nem gondoltam volna, hogy valakivel egyszer ilyesmiről fogok beszélni. Azt hittem ezt nevelőapámon kívül senki sem fogja megtudni. Ezek a gondolataim a lehető legszemélyesebbek voltak ezen a világon, és most tessék… hála egy hatalmas fejen vágásnak, mit elszenvedtem, és az egyéb válogatott átkok, mik eltaláltak, talán kicsit az eszem is elvették. Arra már csak gondolni sem akartam, hogy esetleg mindezt a nő közelsége váltotta ki belőlem.
Mindenesetre egyelőre nem feleltem neki. Talán majd később elmondom neki. Talán majd egy kis idő elteltével… talán.
Az apró puszi után, halovány mosoly jelent meg arcomon a pírt észlelve orcáin. Nohát ilyen reakciót is képes vagyok nőből kiváltani, és nem csak egy nem törődöm mosolyt…rég volt utoljára, hogy bárki is elpirult volna egyetlen érintésemtől. Persze ha azt nem számolom bele, mikor verekedésbe keveredek.
-Megbocsátani lehetetlen…de elviselni sem könnyebb. –felsóhajtottam. – Tanácsot nem adhatok, hiszen lehetek az, ki a rossz útra visz…de most… most nem tudok tanácsot adni.
Feleltem a köhögés roham előtt, majd mikor megsimította hátam, egy pillanatra megfeszültek izmaim. Nem a hideg miatt köhögtem, ámbár talán jobban jön ki a dolog, ha a nő azt hiszi. Elvégre amiről nem tud… magamban megvontam vállam, majd kijelentésére szemöldököm felszaladt egy pillanatra.
-Köszönöm.- feleltem majd kicsit távolabb léptem tőle, ám elötte zakóm belső zsebébe süllyesztettem pálcámat, s aztán zsebre vágtam kezeim, s vártam még is merre felé veszi az irányt. Igaz ami igaz, tényleg jól esett volna valami meleg ital, és a pihenés sem ártott volna meg.
Ha nem futottunk volna össze, minden bizonnyal már valamelyik kórházban lennék, a társaimmal, hiszen addig úgysem nyugodtak volna. Még szerencse hogy nem így történt, s így nem kellett meglógnom a medimágusoktól.






Shiver now, 'tis nothing new
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Szomb. 3 Jan. - 21:07


Chris & Elin


Vannak helyzetek, amiket csak szavakkal lehet elsimítani. Ilyen például az én kis nem túl jól burkolt halálvágyam és mártírhajlamom is. De futólag érzékelem, hogy a környezetünk már el is könyvelt minket bőven szerelmespárnak. A kollégáink is. Szórakoztató lesz a holnapi nap.
- Bosszú... Kiskorom óta meg akarom ölni az apám. De akkor mivel leszek nála jobb? Miben leszek másabb? Akkor is célom veszteném. - az én tekintetembe is letelepedik a sötétség és a fájdalom ködje. A félelem, hogy én sem leszek majd másabb, mint apám. Dominic, anyám férje persze sokat segített, de érzem magamban, hogy ott lapul és lesben áll. Hogy felkeljen és kifordítson a bőrömből is. Megőrülnék, mint Parker. Kizökkenek a gondolataimból és ismét elakad a lélegzetem, ahogy a szemembe néz. Ezt nem fogom tudni csak így megszokni.
Elpirulok még arra az egy szócskára is. Az a pecsét a mi kis szokásunkon. Én pedig állok előtte, mintha kötelező lenne, de elvontatni sem tudnának. Nekem itt van a helyem. Azért is volt talán olyan furcsa a liftben mindig. De most már értek mindent. A szemei kék tavaiban lubickolva mártózom a boldogságban. Közelebb hajol hozzám, én pedig érzem, hogy egészen az orromban dobog a szívem. Elnyíltak egy picit az ajkaim, tudat alatt vágyva valamire. De, amikor az ajkai az arcom érik, akkor sem vagyok csalódott. Egészen elvörösödöm a nyomán és zavarba jövök.
Hátralépve veszek egy nagy levegőt, mintha eddig nem is ment volna. De én is megnézem a helyzeteket. Alakul ez. Negyedórán belül a mi csapatunk is hazavonul. Senki sem akar a havazásban álldogálni. Csak mi. A hóról nekem mostantól ő jut eszembe először.
- Mit válasszak, Chris? Segíts... - nézek rá komolyan, mikor köhögni kezd. Én rögtön ott termek előtte és a hátára simítom a kezem. Az istenért, meg fog fázni is így. De rám mosolyog, én pedig vissza rá. Ha nem ellenkezik, akkor pedig megfogom a kezét.
- Itt lakok a közelben. Legalább igyál egy teát és melegedj át, mielőtt rosszabbul nem leszel. - némileg aggodalmasan nézem őt.


Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Szomb. 3 Jan. - 20:26

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin & Chris



Talán sosem fogok hozzászokni ehhez a rengeteg szóhoz. Szívesen állnék ott csendben egyetlen szót sem szólva, miközben csendesen hull a hó, s mi ott állunk kint a hidegben, egyetlen árva szó nélkül, miközben furcsa pillantásokat kapunk. Pár apró mosolyt, s talán néhány „Oh de romantikus” megjegyzést.
-Mártírnak lenni egy küzdelemben sosem kifizetődő. Ha időnek elejével elhagyod ezt a világot, lemaradhatsz a győzelemről, és a bosszúról. – még nevelőapám, és mentorom mondta ezeket nekem, odakint a temetőben mikor rám talált. Néhány pillanatra vonásaim elkomorodtak, s úgy révedtem a semmibe.  Egy mellettünk elhaladó medimágusnak köszönhetően visszatértem a valóságba, s tekintetem ismételten a zöld lélektükrökbe fúrtam.
-Valóban. – feleltem immár tömören, miközben bólintottam egyet.
Lassan elengedtem őt, s kezeim testem mellett lógattam, ám nem léptem távolabb tőle. Ott álltam előtte, miközben elvesztem lélektükreiben. Nem tudtam mi vezérel, s mi késztet erre, de akkor és ott minden gondolat kicikázott elmémből, s csak ő létezett. Közelebb hajoltam hozzá, s csak pár centi választotta el ajkaink, ám az utolsó pillanatban rózsás ajkai helyett, orcájára hintettem apró csókot.
Elhátráltam tőle, majd tekintetem körbehordoztam. Odakint kezdett testet ölteni a rend, s lassan visszakerült minden a maga kerékvágásába. A betört kirakat helyre rázódott, s a ledöntött oszlopok is peckesen állták a hóesést.
-Mindig van más választás Elin. Mi írjuk a sorsunk lapjait, és választjuk meg a megfelelő utat. – feleltem határozottan.
Hirtelen megszédült a fejem, s apró köhögő roham tört rám. Megtámaszkodtam egy oszlopban, majd felegyenesedtem, s a nő mellé léptem ismételten. Valahogy tisztában voltam vele, elmenni úgysem hagyna, így aztán nem mentem sehová, csak álltam ott, miközben finoman oldalra billentettem fejem, s apró mosolyt költöztettem arcomra néhány másodperc erejéig, s ismét kitűrtem pár kósza tincset arcából.





Shiver now, 'tis nothing new
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Szomb. 3 Jan. - 20:04


Chris & Elin


Az élők feladata, hogy felvegyék a fonalat és folytassák a harcot. Ez mindig így volt és így is lesz. A balszerencse csak úgy ömlik ma ránk, attól félek. Sok ilyen nap lesz még pedig.
- De ha nem akarnám megélni azt, hogy másokat meghalni lássak, akkor egyszerűbb a dolgok elé menni, nem?
Pillantok rá kérdőn. Meg tudnám szokni ezt a beszédességét. Hiszen olyan sokáig egy szót sem váltottunk, aztán ma jöttek a tőmondatok és lám, mivé nőtte ki magát a dolog. Mélyen kint lehet a komfortzónájából. De én is kint vagyok. Nem mertem hozzászólni sem. De minden változik. Ahogy állunk a havazásban, úgy kell rájönnöm, hogy a puszta közelsége is megtáltosít. Minden, ami igaz és amit kerestem, itt van előttem.
- Napi rutinjai vagyunk egymásnak. - somolygok kicsit, élvezve, hogy miként melengetnek a szavai. Ahogy teljes biztonságban érzem magam viszont, már nem alacsonyítom le magam fejben.
Egyszerűen tökéletes így, mégha ostoba tett is ez tőlem. De ki vagyok én, hogy akkora féket tudjak kötni magamra. Aprót sóhajtok, ahogy átölel engem. Köszönöm, sosem akarok innen elmozdulni, örökbérletet akarok. Mélyen magamba szívhatom az illatát, érezhetem a közelségét, ahogy mintha olvadna a lényén függő jégpáncél.
Engedem neki, hogy megemelje az államat és mélyen a kék szempárba nézek a magam zöldjével. A szavaira picit a levegő is belém szorul. Kicsit feljebb emelem a fejem, hogy közelebb legyen az arcom az övéhez.
- Ha nem lenne más választásom, megtenném... - kicsit reszelős a hangom, kiszáradt a torkom is. Aprót mosolygok ahogy a kezeivel eligazítja a tincseimet. De eszemben sincs eltávolodni vagy bármi mást is nézni a szemein kívül.


Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Szomb. 3 Jan. - 19:32

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin & Chris



Gyászos pillanatok, és az egész nap nem volt különb, de talán már nem is lesz másabb. Annyi szenvedés, és balszerencsés pillanat volt a mai napban, hogy az egész egy kellemetlen grimbusznak tűnhet.
-Minden menne a maga kerékvágásában tovább. A rossz aratna győzelmet, s talán mindannyian a semmiért veszítenénk életünk.
Meglepő módon, még mindig nem akart alábbhagyni azon késztetésem, hogy két szónál többet is mondjak. Valahogy vissza kellene térnem a megszokott kerékvágásomba. Abba a kis nyugodt burokba, mit magaménak mondhatok, mi eddig oly’ hatalmas erőt adott. Ám hogy ott álltunk csendesen a hóesésben, őt oly’ szépnek láttam, mint nőt szinte eddig még sosem.
-Rég nem számolom, hány alkalommal utaztunk egy liftben ugyan azon az úton…furcsa lenne enélkül a megszokott „rend” nélkül a mindennap.- vallottam be őszintén, miközben a vállára kanyarintottam zakómat, majd a feje lassan mellkasomra dőlt.
Néhány pillanatra megállt bennem az ütő, s nem tudtam mit is mondhatnék abban a pillanatban. Mintha megdermedt volna az idő.
Hogy helyénvaló lett volna? Nem. Inkább illetlen. És ha talán egy riportert erre evett volna a fene, a másnapi reggeli próféta címlapján ott virítana ölelkező képünk, hiszen egy óvatlan pillanatban, mikor nem tudtam mit is kellene tennem, gépies mozdulatokkal átöleltem, s néhány percig úgy tartottam kezem.
Biztonságban érzi magát mellettem… a karjaimban. Jobbom leengedtem oldalamhoz, majd finoman álla alá csúsztattam kezem, s megemeltem fejét.
-Nem dobhatja oda magát neki…- nem mondtam többet. Valahogy nem akaródzott több szónak kijönnie torkomon. kisimítottam egy kóbor tincset arcából, majd leengedtem kezem, miközben néhány pillanatra elvesztem tekintetében.







Shiver now, 'tis nothing new
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Szomb. 3 Jan. - 19:10


Chris & Elin


Derűsen, a kelleténél talán több érzelmi töltettel nézek vissza a szemeibe miután megpusziltam. Az a pár mély kékség az én vesztem. A gyomromban kelnek ki szépen sorban a pillangók. Talán még sosem tettem ilyet. Valamiért a szokottnál is bátrabb vagyok. Miért is ne lennék? Hiszen itt van a vasmacskám, ami stabilan tartott és amiért minden reggel érdemes volt felkelni. Még ha ő nem is tud róla. Sok erőt adott, hogy mindig együtt liftezünk.
- Így is gyásznap a mai. - ingatom meg a fejem. Nem akarok belegondolni a vérontásba, ami történhetett volna. Őt megölték volna, engem apám elhurcolhatott volna... és a farkasai rágókája lehetnék. Gyűlölöm a farkasokat. Miatta. Amíg él, addig fogom is. Addig kell tartogatnom magamban a félelmeim és a fájdalmam.
- Miért, ön szerint milyen változás lenne? - fürkészem őt kérdő tekintettel, majd a lapra siklik a tekintetem. Pont olyan ez, mint mikor otthon belháború volt és a huzat mindenfelé vitte a lapokat. Sokszor az ágy alá, ahol kuporogtam. Azt is nehezen regisztrálja az agyam, hogy havazik. Kedvem lenne most csak úgy szó nélkül belekapaszkodni. A hó ambivalens a számomra. A hideget szimbolizálja, amit az otthonom képviselt sokáig az életemben. De a szülőföldem is. A szavaira őszintén felnevetek.
- Már így megszokta volna? - szusszanok egyet nevetősen. Én kis szánalmas valamicsoda. Az nyugtat meg, hogy legalább hiányozna neki, legalább ez a kis reggeli hülyeségem.
Csak álltam ott mellette szótlanul, teljesen elveszve a tekintetében. Most is megállítanám az időt oly' szívesen. Vagy valami nagyobb hülyeséget csinálnék. De valami rejtett ösztönöm bekapcsol és csak nézem őt. Tudom, hogy elzavarna, ma már sokszor próbálta. Ez a pillanat más.
- Fogok is. - mosolygok egyet kihúzva magam, de nem eresztem a pillantását. Visszarakja rám a zakóját, én pedig újra érzem azt a csillagászati mértékű biztonságot. Egy pillanatig fürkészem őt, majd a mellkasának döntöm finoman a homlokom.
- Most érzem magam igazán biztonságban. - sóhajtok fel kissé szaggatottan.


Vissza az elejére Go down
Christopher O'Neal
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris Szomb. 3 Jan. - 18:47

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elin & Chris



Mikor puszit nyomott arcomra, egy pillanatra megmerevedtem, majd ráemeltem ismételten tekintetem. Talán jobb lenne ha le se venném róla a szemem. Nem járnék vele rosszul, de bizonyára az lenne a sorsom, hogy pofára esek, vagy nekimegyek valaminek. Nem is emlékszem rá mikor puszilt meg bárki bármikor is. Olyan ez, mintha meg sem történt volna.
-Szerencsére nem voltak. - megannyi halott lenne, s talán a csatának még mindig nem lenne vége. Talán még mindig folyna, s most nem lennék itt. Talán holtan hevernék valamelyik sarokban, miközben Gavin vigyorog le rám. Vettem egy nagyobb levegőt, s miközben ott álltam a kirakatnál, csendesen hallgattam végig a nőt.
-Változás, de nem a jó irányba. –nagyobb széllökés kapott fel egy papírlapot, majd csendesen hullani kezdett a hó. Nem megnyugtató, inkább szívbemarkoló látványt nyújtva. Lelki szemeim előtt felrémlett gyermekkorom momentuma, mikor anyám sírja felett álldogáltam a szökésem éjjelén. Ugyan olyan hidegség járta át lelkemet, mint akkor. Hideg és még is megnyugtató.
-Furcsa lenne úgy végigjönni a lifttel, hogy nem figyel állandóan. - feleltem határozottan még mielőtt letöröltem volna a vért az arcomról.
El akartam küldeni. Megkérni, hogy hagyjon magamra, de valamiért mégsem tettem meg. Mert hogy szavai egy kicsit sem hoztak lázba miszerint felképel ha eképpen cselekszem.
Szívesen elkaptam volna tekintetem, ám valamiért nem ment. Nem voltam rá képes.
-Akkor maradjon.- eddig fel se tűnt, hogy ismét rajtam van a zakóm. Vettem egy nagyobb levegőt, s miközben tartottam a szemkontaktust, közelebb léptem hozzá a hóesésben, elé álltam, s rezzenéstelen tekintettel terítettem vállára ismét zakómat. Nem mozdultam el előle, csak lepillantottam rá, s álltam ott mozdulatlanul.







Shiver now, 'tis nothing new
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elinborg & Chris

Vissza az elejére Go down

Elinborg & Chris

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-