Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb



ϟ Cokeworth
  Today at 16:03
Madeleine Eastwick

ϟ Rose & Ginny
  Today at 13:27
Rose-Neira Brooks



ϟ Alkímia labor
  Today at 09:59
Viviana Rennes

ϟ Hajnali jelenés
  Yesterday at 23:01
Cody Armstrong

A hónap posztolói
Madeleine Eastwick
 
Cody Armstrong
 
Perselus Piton
 
Gina Accipiter
 
Ivarn-vo Inor
 
Tim Roberts
 
Jacob Troops
 
Nox Djarum
 
Winslow Sackville
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 581 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Celine Magorie

Jelenleg összesen 38287 hozzászólás olvasható. in 3450 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 39 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 34 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Uther van Horne szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Poppy Wildheart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTárgy: Poppy és Uther 2014-10-26, 13:52

First topic message reminder :

the red panda
red pandas are just ridiculously cute!

Soha nem gondolta volna, hogy ilyen dologra rá lehet venni. Azonban annyira elvarázsolták azok az ártatlanul pislogó, boci szemek, hogy képtelen volt nemet mondani. Tehát erőszakot tett magán és minden feltörő ellenérzésén, majd bevette magát a konyhába, hogy megmutassa milyen csodára is képes. Oké, lehet, hogy egyszerűbb lett volna egyszerűen csak rendelni a házimanóktól, azonban Oliver kikötötte, hogy egyedi dologra van szüksége, és olyanra, ami különleges. Tehát ebből adódóan Poppy volt olyan kedves, hogy felkötötte az egyetlen épkézláb kötényt, amit a konyhában talált, és - aminek vörös pöttyös mintája minden volt, csak éppen nem a csíkos ruhájához passzoló - nekiállt alaposabban is tanulmányozni a cuppcake készítés mechanizmusát. Soha nem volt problémája a kézügyességet igénylő dolgokkal, így nem ijedt meg attól sem, hogy most sütnie kell. Jó, bájitalból nem épp a legügyesebb, így hát itt is akadt némi problémája az alapanyagok kimérésével, és az arányok eltalálásával, azonban a világoskék krém, a végeredményen pontosan úgy csúcsosodott, ahogyan a receptkönyv mutatta. És ha még ez nem lenne elegendő, apró szívecskékkel is díszítette élete első süteményét, melyet már körülbelül 10 perce szemlélt mérhetetlenül büszkén.
Lelkesedése már-már odáig terjedt, hogy véletlenül arcát is megérintette a kék krémtől maszatos kezével, és ez a foltocska szinte észrevétlen viseletnek számított. Így mikor leporolta ruhájáról a lisztet, és a kezét is megmosta, valahogy elfelejtett belenézni a tükörbe, hogy azt az aprócska bakit észrevegye. Igaz, nem is volt kifejezetten az a lány, aki állandóan önmagát bámulja a tükörben, így hát számára teljesen evidens volt, hogy reggel már sminkelt, ráadásul most egészen finoman, és hogy ezt a leheletnyi tust nem kell sem megigazítania, sem újra kennie.
A szépítkezés helyett lázas izgalommal kezdte inkább apró, fém tálcára pakolni a csudaszép, csúcsos sütiket, majd indult meg a folyosó azon része felé, ahol a már végzett diákok kaptak helyet, hiszen nem véletlenül gyártotta ezeket a finomságokat.
Mielőtt befordult volna a megfelelő folyosón, még megállt egy pillanatra. Gyorsan végignézett magán, terebélyes csíkos szoknyáján, mely ugyan rövid volt, de annál pufisabb, egyszerű kék felsőjén, és kék cipellőjén. Megigazította szoknyája ráncait, és az arcára tapadt krémtől eltekintve, melyről természetesen semmit nem tudott, abszolút mindent rendben talált. Vett egy kellően mély levegőt, és ezalatt a tíz másodperc alatt amíg ezt megcselekedte, abszolút elrendezte magával minden kételyét. Hiszen maga sem értette, hogyan is mondhatott erre a kérésre igent, hiszen valahol ez mégis csak megalázó volt számára. Bár tény, megérdemelte ezt a büntetést azért, mert nem úgy viselkedett korábban, ahogyan kellett volna. És ezzel Oliver is pontosan tisztában volt. Annyira, hogy benne emberére talált és ha nem lett volna a helyzet olyan, amilyen, akkor valószínűleg ezt Poppy is viccesnek találta volna. De most a helyzet az, hogy ajándékot hozott, és ezt illően szeretné átadni, úgyhogy lábait végre indulásra késztette, és lassú léptekkel végre a megfelelő szoba elé ért. Kezével nem túl erélyesen koppantott párat a hatalmas ajtón, majd a mellette lévő festményre mosolygott, mely igencsak kedvtelve nézegette a nála lévő süteményt.
- Ajándék lesz! - mondta a lány, majd a felkacagó festményt látva ő is elmosolyodott. Persze azzal nem volt tisztában, hogy a festmény női szereplője elsősorban az arcára ragadt kék habon, és másodsorban a süteményeken kacarászik.
- Ide nem túl sűrűn hoznak ajándékot, pláne nem csinos pofijú lányok! - kacsintott a hölgyemény, majd Poppy kissé elpirult a kijelentés hallatán. Igaz, normál esetben ő sem hozna, de most.... ez nem egy normális eset volt.
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2015-01-19, 22:29

+18



Uther & Eileen



Igazság szerint teljes mélységeiben nem vagyok hajlandó egyelőre tudomásul venni ezt az összetartozást, bárki kérdezné, gondolkodás nélkül hazudnám a szemébe, hogy semmi közöm Utherhez, még akkor is, ha nyilvánvaló. Egyszerűen vannak dolgok, amiket még magunk előtt sem ismerünk be, könnyebb úgy. Nekem legalábbis biztosan. Ettől még érzem, hogy itt valami olyan van, ami elől jobb lett volna menekülnöm, amíg tehetem, most már késő… Nem számít, ha így van, legalább élvezzem, nemde?
Lehetetlen ez a helyzet, tipikusan olyan, mint a filmekben a se veled, se nélküled klisék, borzasztó, és mégis tetőtől talpig végigbizserget, hisz sokkal intenzívebb, mint egy könnyen beteljesülő, nyálas szerelem. Talán az nem is való nekem, neki meg főleg nem. Jó ez így, egyelőre, az pedig, hogy később mi lesz, jelenleg egyáltalán nem tud érdekelni.
Felelőtlen vagyok, lehet, de olyannyira nincs választásom, sosem volt, mióta belépett az életembe, nem hagyta, hogy legyen, belemegyek a játékba, mert úgy hiszem, így könnyebb lesz, és mert akár tetszik nekem, akár nem, igenis érdekel, jobban vágyom rá, mint azt valaha bárkivel kapcsolatban el tudtam volna képzelni. Fogalmam sem volt arról, hogy milyen lehet ez, amíg meg nem ismertem, és bár tudom, veszélyes, nem akarnám visszatekerni az idő kerekét, hogy elkerülhessem a rohamait.
Valóban kapni akarok, mert úgy hiszem, lehetek önző, és lehetnek igényeim, ha ő úgy döntött, hogy számomra nem létezhet más, csakis ő. Ebben az esetben igenis legyen olyan, amilyenre vágyom, legalább ezen a területen, még ha én magam egyelőre nem tudom, milyen is az. Elvégre, nem gabalyodtam még össze senkivel, nem volt szeretőm, sosem tapasztaltam eddig, milyen az, mikor szétfeszíti testemet a vágyakozás. Tanítson hát, itt vagyok, figyelek, csakis rá.
Szinte belefulladok a gyönyörbe, és eleinte ép ésszel nem is tudom felfogni, mi történik velem, csak azt tudom, hogy ilyesmit még sosem éreztem, és hogy fantasztikus. Érinteném tovább, de mozdul, egyelőre nem értem, de rábízom magam, elvégre, ezen a terepen ő sokkal otthonosabban mozog, mint én.
Még az is kellőképpen pikáns, és érzéki, ahogy végigtörli a testem, beletúrok közben a hajába, érintem a bőrét, nem zavar a pőreségem, tudom, hogy tökéletesek a vonalaim, hogy arra születtem, csodáljanak a férfiak, hát van is mit. Megyek utána az ágy felé, kicsit azért izgulok, bár kellőképpen magabiztos minden rezdülésem, akarom, még mindig, nincs visszaút, de eszembe sem jut. Könnyedén dőlök el az ágyon, egy röpke, érzéki nyújtózkodást ejtve meg, miközben felém térdel. Kétségkívül sokkal nagyobb hatással kell legyek rá így, a rúnapajzsa teljes pompája nélkül, mint egyébként. Talán bármit kérhetnék tőle, megtenné, ám eszemben sincs ilyen szinten kihasználni a helyzetet, nem érné meg. Helyette csupán hagyom, hogy vérem átragyogjon bőrömön teljes pompájában, magához édesgetve Uthert, csalogatva, miként a beporzásra váró virág a méhecskéket. Gyere, vedd el… csak a tiéd vagyok, leszek, senki másé.
Ajkaim beharapva nyelek egyet, ujjaim gyöngéd, vágyakozó táncot járnak mellkasának izmain, majd ha nem mozdul, hátára siklanak vékony kacsóim, hogy magam felé vonjam, csókot követelve, s igen, egyértelműen mást is…
Vissza az elejére Go down
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2015-01-17, 10:23

18+


Eileen & Uther
Face to  face

[You must be registered and logged in to see this image.]


Talán nem is adhatnék többet egy nőnek annál, hogy kifejezem ragaszkodásomat oly módon, hogy soha többé nem lehet másé. Tudom, hogy vágyik rám, s nem fordulhat hogy ez változzon. Az már nem is az az élet lenne. Ő az első, és egyetlen, akire igényt tartok, s a féltékenység szó nem is fedi le mindazt, amit érzek. Magamhoz láncoltam, és ha csupán bántaná valaki, nemes egyszerűséggel darabokra tépném. Az más kérdés, hogy én mennyire bánthatom. Csak annyira, hogy életben maradjon, s a lelke sem sérüljön túlzottan. A büszkeségét bármikor sárba tiporhatom, megvan az a sejtésem, hogy azt ő saját maga óvja tőlem. Ám nem ezúttal. Most az enyém, érzelmileg magamhoz láncolom ugyan, de mindig szabadulna, együtt sem tudunk élni, egymás nélkül pedig főleg. Ám most felvállaltam, először amióta nőt hódítok meg, hogy csakis ő. Amikor a kviddicspályáról kisértem be, már akkor védelmező ölelésembe fontam, a bálon minden kétséget kizáróan jeleztem a külvilág felé, hogy ő az enyém, s azzal, hogy ha meglátnak minket majd együtt, tudhatják, hogy a sötét aurás alak is képes lehet érezni, hiszen a párjaként mutatkozom majd.
Egy dologban azonban bármennyire lehetettem lehengerlő, megvártam, hogy ráébredjen, ő is vágyik rám. Annak kimutatása, hogy kell nekem, magától értetődő volt, a csókjaim is. Azt, hogy megvédem, vagy elpusztítom, szintén vehette készpénznek. Ám ha arról van szó, hogyan szakítsam le erényét, ebben bizony neki magának kellett állást foglalnia, képes e táncolni magával a halállal. Megtette, s válaszom nem késlekedett, csakis ő lesz a szeretőm, amíg tart a dolog. Azért jött most ide, mert kapni akar. Nem érzem úgy, hogy adni. A csókját nyilvánvalóan igen, de törődésre, szenvedélyre vágyik, amit én adhatok meg számára, ám ilyen daccalt telt, csókra nyitott ajkakkal fogalmazott meg. Leszek hát én a mestere a buja, vággyal telt érzékek birodalmában. Félmosollyal konstatálom, ahogyan beteljesedik mindaz, amelyre a teste válaszol, amint ívben feszül, egyértelmű, képes volt annyira elengedni magát, hogy átadja magát a gyönyörnek. Meglepett mordulást hallatok, amint vágyaim tárgya is az ujjai közé kerül, én magam is rezzenek, ám ez csak továbblök arra, hogy ez utolsó, durvább érintéssel taszítsam a mennyekbe. A vízben azonban nem kívánom folytatni, fél kézzel támasztom magam ki a kávára, hogy a másikkal átkarolva mindkettőnket emeljem ki a habokból. A gugoló helyzetből felállok, és a levegőben fordítom őt magam felé, erős vagyok, nagyon is erős. Egy pillanatig elidőzöm a még reszkető tekintetem, hogy aztán egy finomabb csókkal harapjam be az ajkát. Leteszem a földre, hogy áttöröljem a kikészített törölközővel, s amint szárazak vagyunk, már az ágy felé húzom, kézenfogva. Felpakolok, hogy a hátára tudjon hengeredve, majd fölé térdelek, még méregetem egy darabig. Aurám ezúttal cseppet sem komor, a rúnapajzsból már alig él bármelyik is, hagyom, hogy áthasson a véla mindent elsöprő szikrázása, lassan én magam is fényben úszom, a varázserőm így reagál a bájra. Meredező fegyverem harcra kész.



words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2015-01-16, 22:56

+18



Uther & Eileen



- Semmi sem lehetetlen.
Bár tiltakozásnak hangozhat, de sokféleképpen lehet értelmezni. Pontosan úgy is, hogy valóban nem fogom úgy akarni, és talán ezt is vágyom a tudtára adni, magam sem tudom. Csupán azzal vagyok tisztában, hogy jelenleg nem vagyok képes mást elképzelni magam mellett, és ez valahol határozottan bosszantó, ugyanakkor élvezem is, hogy valaki annyira kell, hogy az szinte már fáj. S most nem a fizikai vetületére gondolok, annak a megszüntetésén ugyanis épp fáradozom jelenleg is.
Furcsa úgy érezni, hogy összetartozunk, pont vele, akit egy részem még most is a pokolba kíván, noha tudom, hogy valójában nem akarom máshol látni, mint mellettem. Alattam, fölöttem, olyannyira mindegy. Velem, kész. Szörnyű, hogy lehetek ennyire szeszélyes? Miért nem tudom magam ahhoz tartani, hogy igenis ott legyen a két lépés? Legalább! Nem megy, egyszerűen képtelen vagyok kikerülni a vonzásából, és szépen lassan eljutok oda, hogy ne is akarjam megtenni.
Azt határozottan nem lehet a fejemre olvasni, hogy ne szánt szándékkal, tudatosan tenném azt, amit. Jöttem, hogy nekiadjak valamit, önmagam, mert nem bírom tovább, mert így akarom, és mert úgy hiszem, valami oknál fogva így kell lennie. Ostobaság talán sorsról beszélni, mégis úgy hiszem, erről van szó, és most már hajlandó vagyok elfogadni is, hozzon számomra bármit. Talán, sőt, jó eséllyel a vesztembe sétálok, de nem érdekel, nem fogok ezen feszengeni, már bőven nem számít. Uther akkor sem engedne ki a karmai közül, ha nem így látnám a dolgokat, ha mindenáron szabadulni vágynék. Fölösleges hát kardoskodnom ellene, azzal tisztában vagyok, hogy hatalmasabb nálam.
S vannak dolgok, amik ellen ostobaság volna ágálni, miként a jelen pillanat gyönyöre is határozottan ilyen, élvezem minden egyes érintését, és nem próbálom visszafogni a fel-feltörő jeleit a tetszésemnek, sóhajaim elöntik a szobát, olykor, csupán futólag összezárom combjaimat, attól félve, hogy képtelen lennék többet elviselni ebből, és hagyja abba, különben menten megsemmisülök. Mégis, hamar zöld utat kap újra, akarom, hogy csinálja, hogy birtokoljon, hogy a magáévá tegyen. Nekifeszülök a testének, igaz csak a hátam érinti a mellkasát, meg-megremegek érintéseinek tükrében, nem tudom, mi vezeti a kezem, vagy honnan tudom, mit kell csinálnom, de megérintem lüktető vágyát, érezni óhajtom, miként feszül a tenyerembe, értem, miattam, finoman, lassan, csupán a tapasztalás kedvéért, tudni akarom, milyen. Izgató, hogy én váltottam ki belőle, és őszintén szólva már én is türelmetlenül várom, vajon milyen lehet az a pillanat…
Előtte azonban siker koronázza ujjainak áldásos ténykedését, és egy hangos, kéjtől terhes sikolyba gyűlik össze élvezetem minden cseppje, s reszketem eddig még sosem tapasztalt élvezetem a karjaiba…
Vissza az elejére Go down
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2015-01-14, 09:34


Eileen & Uther
Face to  face

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem várom el, hogy tapasztalatlan kislányként átvegye az irányítást, az az én dolgom. Megtette a lépést, hogy felvállalta a vágyait, ez így most róla szól. Nem engedi, hogy komor aura bekebelezze, továbbra is az egyenlő pozicióra tör, s nála először engedem ezt. Ledobja magáról a játékszer skatulyát, s szabályokat alkot, jelezve, hogy nem hódol be. Engem ugyan nem irányíthat, ám a sorba sem áll be. Ha egy szintre helyez fel minket, akkor talán nem is beszélhetünk arról, hogy mit képes adni, jól látja, nekem is adnom kell. Ezt ugyan nem siettem el, visszatartott az, hogy ha kötődöm, ha megnyílok, hogyan leszek képes majd a vérét venni, ebben a pillanatban nem érdekel, mindaz oly távolinak tűnik, amellyel nem kell foglalkoznom. El fog jönni az ideje, de addig... Visszakérdez, holott a válasz nyilvánvaló, mégsem felelek gépiesen, a vágytól teljesen független az, ahogyan a józan ész diktálta szabályokat fektetjük le. Mielőtt még egymást..
- Nem, nem fogod úgy akarni. – Égszínkék szemeimben a feltűzelt férfién túl a pokol igérete tükröződik, nem fogunk eljutni odáig. Ha csak megfogalmazódik benne a távolodás gondolata, végzek vele... Nincs más út, csupán velem együtt. A csillagnász konstelláción végzi, vagy az én karjaimban, a harmadik lehetőség az örök együttlét, amelyre van egyátalán esély? Ő az első, aki képes feldúlni mindent, s én képes lehetek engedni ennek?
Válaszom meglepi, ahogyan engem nem. Az első pillanatkban tudtam, hogy ő más, különleges. Fenyegetéseim azonban nem üres szavak voltak, a lány mégsem félte őket, ezzel vált a párommá. Pontosan tudja, hogy csakis egyszer kell beváltanom őket, máris elragadja a végzete, amellyel íly kacéran szembemegy. Pillantásom, amely cseppet sem emberi, komoly érzelmekről árulkodik, vad szenvedélyről, s az általa kért igazságosság elismeréséről. Ebben, és csakis ebben most ő az úr. Nem öntöm immár szavakba, mire is vágyom, pontosan tudja. Arra, hogy a halandóan karcsú test az enyémmel összefonódjon, hogy ne pusztán a dac vezesse hozzám, amikor megharapja az ajkamat, avagy pőrén mutatkozva előttem tudassa, vágyik rám; nem, tegye ezt tudatosan. Ahogyan teszi is, kikérve magának a részt belőlem. Fokozosan kapcsolom ki elmém tudatos részét, a védőrúnák miatt nem is tudnék oly könnyen elengedni, ám ahogyan csókol, ahogyan a combomat simogatja, amikor a mellkasomhoz bújik, tudom, ezúttal nem lesz rájuk szükség. Önként adja magát, a csábítás most másodlagos. Vad csókcsatánk mégis szünetelni kényszerül, hiszen a meg-megremegő lány lassacskán alig kap levegőt, átadom a gyönyörnek, hogy csakis magára tudjon koncentrálni. Ujjaimmal olykor finoman behatolok, ismerkedési célzattal, a vadság itt azonban még nem kerül terítékre. Az édes kagylókat morzsolom össze, szinte szúrva azt a bizonyos pontot, amely mennyei magasságokba emelheti. Míg én magam kőkemény harcosként meredezek a dárdámmal, mardosó türelmetlenséggel, a férfi azonban, amely most a nőé, békésen vár a sorára..



words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2015-01-12, 22:44

+18



Uther & Eileen



Hogyan is cselekedhetnék úgy, ahogy mondja? Öntörvényűségem nem engedi, s egyébként is, ha a lábára ülnék, valamelyest kilátszanék a vízből, márpedig egyelőre így kényelmesebbnek ítélem a helyzetet, ha pedig csúsznék, hát úgy hiszem, van mibe kapaszkodnom. Nem, nem abba.
Hajt a vérem, mégsem ingerlem semmivel, noha eszembe jut egy, s más, de fogalmam sincs, mi az, ami már közönséges, talán én magam is az vagyok, hogy ilyen egyszerűen letámadtam, és kétségtelen, hogy mi okból. Mindez azonban most nem számít, talán holnap fog, de egyelőre ki akarom élvezni a helyzetet, aztán majd meglátjuk, miként dolgozom fel önnön hirtelenségemet. Most csupán arra vágyom, hogy érintsen, hogy vegye el, amit adni kívánok neki, és adjon ő is, győzzön meg arról, hogy nem követek el végzetes hibát. Hinni akarok neki…
Szempilláim meg-megrezzennek szavainak súlyára, miképpen rá tekintek közben, és nem vagyok rest utána én is kifejteni a véleményemet a kitételeiről, azt már megszokhatta, hogy részemről nem számíthat csendes belenyugvásba semmilyen téren sem.
- De ha úgy akarom, utána akkor sem lehetek mással. Jól sejtem?
Ezt már megvitattuk, de akkor még nem szerepelt a képletben, hogy valaha az övé leszek, az enyémben legalábbis biztosan nem. Mennyi mindent képes megváltoztatni az vélaszármazékban egy hosszú téli szünet…
- Ohh.
Erőteljesen megdöbbent azzal, hogy ennyire egyértelműen, akadékoskodás nélkül belemegy a dologba. Így fair, ez tény, de őt nem szokta ez foglalkoztatni. Tényleg akar engem, ha eddig szikrányi kétségem is volt, immár bizonyosan nincs. Hogy pontosan mire, azt most nem érdekes, jelen pillanatban csupán két test számít, már ha felhagyhatunk a beszéddel, részemről nincs mondanivalóm több, de nála sosem lehet tudni, mikor mit talál éppen ki.
Hamar rájövök azonban, hogy ennyi volt, nincs több megvitatásra érdemes kitétele, és foglalkozhatunk azzal, ami miatt idejöttem. Akaratlanul is felötlik bennem, hogy mekkora ribanc vagyok, de jobb úgy gondolnom erre az egészre, hogy csupán megadom a véremnek, amit követel. Soha nem éltem vissza vele, soha nem használtam ki, most azonban szeretném, ha bizsergetné a bőrömet önnön masszív, fullasztó, kevesekéhez fogható szexuális energiám, eméssze el épp úgy Uthert is, miképp velem teszi. Megfeszül a testem, miként ölemet érinti az ujjaival, törleszkedő macskaként simulok a karjaiba, vállát, mellkasát cirógatják a még alig nedves szőke tincseim, miközben ajkaimba harapok, hisz fogalmam sincs, hogy normális-e, ami kiszökni vágyakozna rajtuk ténykedése nyomán.
Meg-megremeg karcsú testem a sosem tapasztalt érzésre, és orcámon állandósulni látszik egy kis rózsaszín pír, némi zavar kerülget, de inkább a kellemesebbig fajtából. Nyelek egyet… istenem… hogy lehet ez ilyen jó? Mármint, mesélték már, hogy kevés jobb dolog van a szexnél, de sosem hittem el senkinek.
Végül egy pillanatban elfeledkezem arról, hogy pecsétet hintsek ajkaimra, és kiszökik egy vágytól, s élvezettel terhes nyögdécselés, és fogalmam sincs, hogy fogom elviselni a többit, ha már ez is ennyire kikészít.
Vissza az elejére Go down
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2015-01-11, 11:53

18+


Eileen & Uther
Face to  face

[You must be registered and logged in to see this image.]


A bőre szinte életre kel az ujjaim alatt, ahogyan rám is hatással van a borzongása. Nem számít, hogy mi volt a múltban, számomra teljesen új élmény, amit a véla nyújthat. A szőke tincseken is végigfuttatom a kezemet, hogy mielőtt rátérnék a mellére, kedves figyelmességgel illessem. Az első alkalommal, amikor figyelni kezdtem, a nyomozót láttam benne. Az angyalt, aki esetleg a csapat tagja lehet majd. Egyet az öt körül, aki bár a gyengébbik nemet erősíti, a vére által lesz majd értékes. S mégis, már az első gesztusaiban megfogott, engem, az érzelemmentes, szív nélkül varázslót, akit csak a céljai érdekelnek. Hogy mitől különleges, máig sem tudom. Annak kell lennie, ha így le tud nyűgözni. Vágyfokozó ereje van még annak is, ahogyan ellentmondást nem tűrően lép be a sötét aurámba, félelmet nem ismerve dacol velem, vállalva akár a halált is, ám nem alázkodik meg. Uralhatom, ám csak bizonyos fokig. Egyenrangúságra tör. A ruhák gyorsan értelmüket veszítik, mintha egy pillanatnyi habozást vélnék felfedezni a mozdulatában, ám miután nem letámadom, hanem csalogatom, nagyon is úgy tűnik, benne is ébred a vadászösztön, a kihívás izgalma, hogy követnie kell engem. Szinte alig szemlélem meg a vállam felett, s neki sem hagyom, hogy nagyon elidőzzön a testemen, a habok még elrejtenek bennünket, azon túl, hogy a vízben bizony könnyebben működnek a dolgok, egyszerűbb az ellazulás. Akár egy sejtelmes takaró, amely alatt felfedezhetjük a másikat. A fény és sötét táncát így akár egy vízzel teli alagútban, egy új táncparketten folytathatjuk.
És már megint az elképzelésem ellenére cselekszik, meg sem lepődöm. Kitámasztom magamat a kád szélén, így neki magának kell egyensúlyoznia, ám hamar rájövök, hogy érinteni akarom a fiatal, nőies testet. Megrezzenek, ahogyan a combomhoz ér, tiltást ellenben nem eszközölök, ez most mégsem rólam fog szólni, csakis róla. Átkarolom, hogy megtartsam, ne csússzon a habok közé, kezem nagy és erős. Formás hátsója szinte ingerlően tapad hozzám. Ám mielőtt még bármit is tennék, válaszokkal kell szolgálnom, miután a saját magam lefektette szabályokkal ismertettem meg. Ahogyan hátranéz a válla felett rám, láthatja, hogy tökéletesen ura vagyok az érzelmeimnek, bármit is mondok, nem a vágytól elfúlva fogom tenni. Logikus józansággal állok a halandó érzelmi hullámzás felett. Viszont ez a lány, mégis képes megőrjíteni, elvenni az eszemet. Résen kell lennem.
- Amíg mindketten vágyunk egymásra. Akkor lesz vége, ha úgy akarod. – Ezzel leszögezem, hogy nem szokásom meghátrálni, főleg nem szívügyekben. A riposztja hallatán azonban nem mosolyodom el, a viccnek itt nincsen helye. Az elmúlt években sosem érdekelt, hogy az aktuális szeretőmnek van e valakije, nekem is több volt egyszerre, nem volt tétel. Ellenben Eileen esetében bárki fejét le tudnám puszta kézzel tépni, ha.. És itt olyat mondok, amit talán soha nem tettem, szívügyekben biztosan nem.
- Rendben. – Bólintok, és itt megcsókolom, de tovább nem megyek, ez csak zárópecsét. Ellenben a szabad kezemmel finoman a lába közé nyúlok, és végigsimítok a kis kagylón, amit előttem senki nem fedezett még fel. A víz könnyedén a hasznomra van, szinte eszközként sodorhatja hivatalossá tett páromat a beteljesülés felé. Maradok a lágy, finom mozdulatoknál, meglepően gyengéden nyitom szét, ám a behatolás még távol marad.





words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2015-01-09, 21:24

+18



Uther & Eileen



Egy pillanatra megfeszülök, amikor meztelen hátamhoz ér, bármennyire is vagyok merész, attól még mindez felettébb új a számomra, és nem is igazán tudom, mire számíthatok. Akkor teljesedik be a zavarom, mikor a melleimet érinti, bár a testemnek már ennyi is elég, érzékelhető, miként kacérkodnak immár peckesen a mellbimbóim. Nem csupán hirtelen jött, ostoba ötlet volt, valóban akarom. Talán akkor megszűnik ez a testemet sanyargató vágy, aminek az érzete eddig felettébb idegen volt számomra, az ölemet feszítő kellemetlennek tetsző benyomás, egyszerűen fogalmam sincs, hogy kellene kezelnem. Még magamhoz sem nyúltam soha, nem hogy más hozzám.
Úgy tűnik, saját maga akar megszabadulni hát a nadrágjától, rendben, letolom hát a sajátomat, a könnyű, fehér francia csipkebugyi azonban egyelőre marad. Ahhoz azt hiszem, nem vagyok eléggé erkölcstelen egyelőre, hogy egyszerűen a földön köthessen ki. Csak akkor bírálom felül ezen elképzelésemet, amikor ő is ledob mindent, hát jó, akkor kibújik belőle gyorsan, de aztán már igyekszem is a kádba, a habok közé. Nem mondom, hogy szégyellném a testem, erről egyáltalán nincs szó, egyszerűen csupán arról, hogy nem látott még így férfi, és egyelőre még túlságosan is zavarba ejtő számomra, el fog múlni, tudom, ha ez az egész köztünk valóban nem erre fog kimenni, akkor fog még látni meztelenül, ennél sokkalta magabiztosabban és letaglózóbban. Ebben már csak jellememből adódóan is tökéletesen biztos vagyok.
Nem okoz gondot számomra az, hogy odaevickéljek hozzá a hatalmas kádban, ellenben nem ülök rá a lábára, inkább háttal neki, csüccsenek be a lábai közé, és dőlök neki a mellkasának, fejem pedig a vállának támasztom, így ha felpillantok, s kicsit oldalt, látom az arcát. Ujjaim a combjain köröznek a víz alatt, ha már belekezdtem, nem fogok szégyenlősen visszavonulót fújni, s noha minden egyéb érintés nélkül is érzem a hátamnak feszülné meglehetősen lelkes férfiasságát, mitől sosem tapasztalt vágy önt el odalenn, és mindenféle, saját magamtól eddig idegennek ható, erkölcstelen gondolatom támad tőle, amivel nem könnyű szembenéznem, de egyszer ideje lesz. Ez vagyok én, mintha vágyból és kéjből gyúrták volna a testemet tökéletes masszává, mintha egyszerűen arra teremtettek volna, hogy boldoggá tegyem a férfiakat, mindaddig, amíg én is viszonzást kapok érte.
- Amíg ennek nincs vége? Pontosítanál? Mi az az ez, és mikor is lesz vége?
Ha már feltételeket szabunk, legyünk pontosak, nemde bár? Mert ez így egyelőre elég karcsú.
- Én is szeretnék valamit leszögezni. Addig vagyok a tiéd, amíg nincs más az életedben, onnantól kezdve viszont nem létezel a számomra, és ebből meg én nem engedek.
Nem mintha feltételezném, hogy akarna mást, de ha mégis, hát tudja, hogy következményei lesznek.
Vissza az elejére Go down
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2015-01-09, 08:46

18+


Eileen & Uther
Face to  face

[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this link.]

Leszögezném, a szenvedély itt és most nem lehet egyenértékű a gyorsasággal. Lehet, hogy dacból arra vágyik, hogy tegyem a magamévá, arra nem kerül sor, amíg nem beszéltünk meg valamit. Ha már eldöntött tény, hogy nem az eszünkre hallgatunk, legyen, nagyon nincsen ellenemre, hogy beteljesül érzéki párharcunk, ám a fiatal véla – ha már megbecsült játékszer kíván lenni – akkor nem holmi gyors aktus martaléka kell, hogy legyen. Pontosan tudom, hogy véla-léte hajtja a bujaság felé, amit adhatok, s elvehetek tőle. A sötétség és a fény összefonódik varázslatos csókunkban, lassan mindketten zihálunk a vágytól, amelyet nem fog csökkenteni sem némi beszélgetés, miközben lemossa magáról az út porát, s megszemlélhetjük egymást. Pontosan jól érzi, nem csupán a teste kell, többet akarok, valami mélyebb kötődést. Legalább egy ideig. Félmosollyal szemlélem a reakcióit, tapasztalatlansága mulattat, s növeli egyébként sem alacsony férfiegóm, csakis az enyém. Állom a sarat, hogy végigsimítson a mellkasomon, a kinti hidegtől még hűvös ujjaival. Miután engem belső tűz éget, meg sem rezzenek, ezt a hőfokot alkalmasint ő is megérzi majd belülről. Miután a víz rohamos léptekben telíti a kádat, nem sokat időzöm azon, hogy a blúzától szabadítsam meg. Leoldása után meglepő módon a hátán simítok először végig, hogy belemarkoljak a szőke tincsekbe. Nagyon gyengéden, kicsit sem fájdalmasan. Ekkor érezheti meg mellein a kezeimet, hogy lehajolvn még több csókkal borítsam el a nyakát, finom nyelvhasználattal. Felhúzom, hogy lassan indulhatunk, hüvelykujjamat a nadrágjába akasztom egy pillanatra, ám neki kell letolni, én a sajátommal foglalkozom, valahogyan pont ugyanezt indítottuk egymás felé, ebben talán kényelmesebb, és ütőképesebb, ha a sajátunktól szabadulunk meg gyorsan. Én megteszem, alulról is hasonlóan festhetek, mint egy olimpiai futó, combjaim is izmosak. Amint minden lekerült róla, szemeimben hűvös, kék villámok cikáznak, látszik mélyükön továbbra is az erőteljes kisugárzás, amelyet aligha birtokolnak a legtöbben. Ha a csodálatomért eseng, megkapta már, most ismétlés is sugárzik felé. Elengedem a kezét, amelyet valahol félúton megfogtam, hogy lépjen be a habokba, s magam is követem, ám nem oda merülök el, ahova ő, szándékosan a másik oldalra, hogy akár egy trónhoz, odakérjem magamhoz. A víz hullámzani kezd, elhelyezkedek a másik oldalon, s szórakozott mosollyal terelgetem a habokat, ahogyan a lányra vetem a pillantásom, hogy várakozóan bólintsak, oda kell jönnie hozzám. Valószinűtlenül türelmesnek tűnök.
Tudatában vagyok, hogy ő jött a mai estén, tartsa meg ezt a jó szokását, legalább ezen mozdulat erejéig. Ha megteszi, finoman magamhoz húzom, akár még kitámasztott combjaimra is ráülhet, érezheti gerjedelmem tárgyát, azonban most a beszédé a főszerep. Valószinűtlenül türelmesnek tűnök.
- Meg szeretnék beszélni veled valamit. Amíg ennek nincs vége, én leszek számodra az egyetlen. Ha hozzádér valaki, akkor rosszabbul jár majd, mint aki a kviddicspályán próbálkozott.



words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2015-01-08, 14:00



Uther & Eileen


♪ One step closer ♪

Nem érdekel, ki és hová írta le ezeket a perceket már születésünk előtt, nem számít, hogy tán az ég akarja így, nem is én. Csak azt tudom, hogy ha nem teszem meg, az őrületbe fog kergetni, a mélybe taszít, és nem lesz más, csak a sivárság. Én élni akarok, a pillanatnak, a gyönyörnek, a puszta létemnek. Nem eltemetni magam élve, a sarokba dobva folyton-folyvást lelkem ragyogó felét.
Melyik lány ne vágyna a minden elsöprő szenvedélyről? Arról, hogy meglátjuk, és máris lángra robban körülöttünk a világ? Hogy nincs más, csakis ő, még annak fényében is, hogy tudjunk, gyűlölnünk kellene. A szív miértjeit sosem fogjuk ésszel felérni, túlságosan másként működnek. Ám akarom azt, hogy elemésszen, hogy bevezessen egy olyan világba, ahová régóta vágyakozom. Fog szeretni? A nem létező, sötétbe burkolt szívével? Vagy engem, vagy senki mást, ezt olyannyira tudom, mintha izzó vassal égették volna a bőrömbe. Annyiszor eresztett már a szorításon, hogy nem lehet más oka, akar engem, és nem csak a testemet, a lelkem is kell neki, ám azt anélkül nem adom, hogy ne kapnék viszonzást. Nem vagyok ostoba, elégek bármikor a vágy őrjítő táncának közepette, de a lelkemet védem, amíg nem vagyok benne bizonyos, hogy kitárhatom.
Halovány kék íriszei fedetlen felsőtestére tapadnak, nyelek egyet, faragni sem lehetne tökéletesebbet. Rásiklik a tenyerem, izmain könnyedén szántva végig, ismerve meg bőrének érintését, akarom, kétség sem férhet hozzá. Vagy őt, vagy senkit. Kétélű fegyver, a saját csapdámba estem, és tudom jól, ő is, de véletlenek nincsenek, ennek így kell lennie.
Maga után húz, könnyedén siklok a padlón, minden lépésem nesztelen, puha, belesimul a pillanatba, miként finom tenyerem az övébe. A kád. Már az első alkalommal megragadott, talán nem feledte el, hogy is feledné, ő nem hagy a múlt ködébe úszni semmit, vagy csupán velem kapcsolatban nem, ez rejtély egyelőre, de nem most fogom megfejteni.
Az arcára pillantok, hallom, miként ver újabb és újabb tajtékot a csapból folyó víz, aprót nyelek, mikor a blúzomhoz ér, enyhe pír kúszik orcáimra, egy pillanatra lesütöm a tekintetem, mintha nem akarnám látni az arcát, mikor feltárul előtte pőreségem, de végül erőt veszek magamon. Igenis akarom látni a vonásaira kiülő csodálatot, a vágyakozást, mert bár sosem hencegek az alakommal, tudom, hogy hibátlan és irigylésre méltó, hogy nem csak a vérem a vonzó bennem, anélkül is könnyedén elcsavarnám bárki fejét.
Kihúzva magam, hagyom hát, s ha már minden gomb megadta magát, bújok ki belőle, majd vetem a padlóra a fehér anyagot. Kiráz a hideg, épp úgy a pillantásától, mint a pillanat újszerűségétől, senki sem látott még így szülőanyámon kívül, ő is rettentően rég. Kitágult szembogarakkal fürkészem az arcát, nem tudom, mi vezeti a kezeimet, de a nadrágjához nyúlok, hogy kioldjam, a fürdéshez oly fölösleges, miképp minden máshoz is, ami következhet most.
Vissza az elejére Go down
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2015-01-07, 09:29


Eileen & Uther
Face to  face

[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this link.]


Attól a pillanattól kezdve, hogy azon az estén először szót váltottunk, egyek vagyunk, összefonódik a sorsunk. Azt megelőzően hetekig figyeltem, a rúnaboszorkány ellenfele csakis ez a lány lehet, s a csillagnász konstellációban is értékesnek bizonyulhat  a vére, az ereje. Mégis fogvatart, hogy ez utóbbiban komolyan kételkedni kezdjek. Talán más út is lenne, hogy ne kelljen a pokolba küldenem? Oly régóta tervezem azt a bizonyos vérmágiát, kiváló érzékkel választom ki szolgálóimat, akik majd hasonlóképpen az életüket adják értem, tudtukon kívül. Végig kívánom vinni a dolgot, mert nem engedhetem, hogy a még halandó, csekély mágiával bíró lány ennyire meghatározzon. A szabályokat leszögeztük, én diktálok. S vajon miért engedem azt neki, amit soha senki másnak? Lényegében nem féli haragomat, eltáncol előlem, holott tudja, hogy a nyakát törném. S nem tettem a kilátón mégsem. Nem szabadna, hogy ne számoljon a következményekkel, miszerint eldobható, megunható kacatszámba megy. Önmagát emeli ezek fölé, és teremt új világot. Sosem állítottam, hogy a mennyből jöttem volna, ismeri a komor aurában rejlő halált, talán vonzza is, hogy nem az unalmas, mások számára közismert diák vagyok, hanem valami több, veszélyesebb. Ezek csupán fogalmak, nem szándékoztam mindezt feltárni idő előtt, a hírnév nem az én asztalom. Csakis az utolsó pillanatban fog mindenre fény derülni. Azaz inkább sötét.
A lány érkezik, s letaglózni készül. A várakozás beteljesülni látszik, oly mértékben megszoktam már a közelségét, hogy a keresztények ünnepét követő szakadék, amely kettőnk közé állt, szinte kampós, fogazott tőrként váj a lelkembe. Nem pusztán testileg vágyom rá. Mintha az igaz belsőmből szakítottak volna ki egy darabot, ám mégsem háborgattam, gesztusként vehette, hogy tiszteletben tartottam azon kívánságát, hogy a családját látná. Fél szememet azonban nem fordított el róla, arra nem volnék képes. Birtoklási vágyam az egekbe szökik, még a szeretteire is féltékeny vagyok, senki más nem létezhet, csakis én. Ám miután a családba beleszületett, nem öntöm szavakba mindezt, hiszen el fog jönni az az idő, amikor csakis velem lesz majd, vagy holtan, kifacsart tagokkal hever egy névtelen sír mélyén.
Most végre itt van, hogy kifejezze a vágyat, igényt tart rám. Fel sem merül, hogy ellenkezzek, eljött az idő, amelyet megjósolni lehetett volna a csillagokból. Kétség sem férhetett hozzám, szépnek lát, bármennyire is furcsa ilyet állítani a férfiről, ezt inkább a gyengébbik nemre illetik. Tudja, hogy méltó társa lennék, ha éppen nem egy tüzes katlanba kívánjuk a másikat. Csókjaink egymást érik, érezheti, hogy testem megfeszül, izmaim valószinűtlenül bizsegnek, mintha máris készülnének a kíméletlen csatára. Ajkaim alatt szinte tapintható az ütőér, amelyhez olykor a nyelvemet is érintem, a fogaimat itt még nem vetem be, így is beszívom a puha bőrt, hogy megjelöljem, ezúttal sajátos billoggal. A pulóvert lekerül, félmosollyal díjazom sikeremet, hogy aztán megálljak, és a kezeim közé kapva az arcát most csupán egy gyengéd puszit adjak az ajkára. Az ing igen kacér, szinte csak rám vár, döntésem azonban meglepőként hathat, nem kezdem el gombolni itt és most. Átadom az irányítást, segítek. Miután itt bent felülről pusztán inget viselek magam is, pár pillanat alatt közös munkával a földre tudjuk hullatni, szemügyre vehet. Aki azt képzeli, hogy a sötét mágusok fonnyadt, testileg kóró alakok, akik köhögve lapozgatják az ősi fóliánsokat, nagyon is téved. Valóban spártaiak lehettek véreim között, mintha harcra születtem volna. Bőröm makulátlan, minden izom kirajzolódik, a rúnák ellenben láthatatlanok. Leejtem a kezemet, hogy az övét fogjam meg.
 - Gyere.  – Nem parancs, nem is kérés, valahol a kettő között. A szoba közepére vezetem, és leültetem a kád kávájára. Fürdővizet engedek, amely igen gyorsan telik, s mintha már az első pillanattól kezdve finom hab úszna a tetején, s kellemes, aromatikus illat száll fel. Odaállok most az ölő lányhoz, és most kezdem el gombolni a blúzt.



words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2015-01-07, 00:10



Uther & Eileen


♪ Just give me a reason ♪

Annyi minden fortyog bennem, hogy talán képtelen lennék megfejteni a dolgot, de mind közül a legerősebben az, hogy akarom, akár bevallom magamnak, akár nem. Talán már hetek óta, és bármennyire is reméltem, hogy a távolság segíteni fog, majdhogynem megőrjített, különösképpen úgy, hogy olykor éreztem a jelenlétét. Biztosan viccesnek találta, én határozottam nem élveztem, hogy tudtam, ott van valahol, de mégsem fog a közelembe kerülni. Bosszantó.
A rossz kedvemet csak tetézte anyámék agyament hülyesége, és mindez épp elég volt ahhoz, hogy valamiféle gát átszakadjon bennem, és gondolkodás nélkül támadjam le, amint megérkeztem újra a kastélyba. Lehet, hogy gondolkodnom kellett volna, sokat, de nem érdekelt most a józan ész, kapja csak be nyugodtan, ideje a pillanatnak élni. Anya úgyis mindig azzal jön, hogy nem érti, miért vagyok ilyen kis szemérmes. Nos, eztán akkor nem leszek, és majd jól a fejére olvasom, hogy ezt akarta, nemde? Tutira nem fogok férjhez menni két év múlva senkihez sem, erre mérget vehet.
Nem beszélek, nem kérdezek, nem is köszönök, derüljön csak ki egyúttal az is, hogy mi kell valójában neki. Ha a lelkem, úgy semmi sem fog változni, ha a testem, akkor legalább megmaradhat a fejemben annak az aljas szemétládának, akinek eleinte gondoltam, és elfelejthetem. Azonban van egy olyan érzésem, hogy nem lesz ilyen szerencsém, hogy nem fog elereszteni, és lelkem nagyobb, kevésbé józanabbik része nem is szeretne nélküle létezni. Hihetetlenül bosszantó tény.
Érzem, miként lobban fel az örökkön köztünk szunnyadó vágy, mintha egyszerűen sosem pihenne, nem tudom, mitől van, de nem is érdekel, kieresztem magamból a nőt, a vélát, azt, aki tapasztalat híján is tudja, miként kell magához édesgetnie valakit a szépségével, a testével, rabul ejteni, s többé el nem engedni. Ha én az övé vagyok, hát ő az enyém, efelől ne legyen kétsége senkinek sem.
Hátrahanyatlik a fejem, sóhaj szakad fel torkomból, miként a nyakamat találja meg csókjaival, én a hátát simítom, markolom, vonom közelebb magamhoz, mintha attól félnék, el akar távolodni, holott erről szó sincs. Nem állítom meg, mikor megszabadít a pulóveremtől, mert bár fázós vagyok, de hirtelen úgy érzem, hogy majd felrobbanok a forróságtól. Nem mondhatni, hogy alatta a végzet asszonya lapulna, elvégre otthonról jöttem, és amíg be nem értünk a birtokra, nem tudtam, hogy ezt fogom tenni, hirtelen jött ötlet volt. Egyszerű fehér inggel találhatja szemben magát, aminek a felső két gombja nincsen begombolva, s talán elég érzékletes lehet, hogy alatta viszont nem viselek semmit. Borzasztó tud lenni egy szoros melltartóban az a hosszú vonatút, és a pulcsi alatt úgysem árulkodó a dolog. Így már azért igen. Cserébe, ha már így belendültünk, én is igyekszem megszabadítani a felső ruházatától, nem érdekel már semmi, de nem vagyok képes tovább magamba fojtani a fel-feltörő vágyakozást az irányába, talán így csillapodik majd valamelyest.
Vissza az elejére Go down
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2015-01-05, 22:35


Eileen & Uther
Face to  face

[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this link.]

Pontosan tudta, hogy figyeltetem, hogy őrületbe kergessem, még egy alkalommal a kúriájuk felett is elszálltam, hogy érezze a közelségemet. Nem vagyok benne biztos, hogy minden alkalommal vissza tudom fogni azt, amit gondolok vele kapcsolatban, a rúnákon túl valami más is összeköt, ám a billognak köszönhetően képes belémlátni, kétélű fegyver. Ha csak a testét akarnám, már megkaptam volna, bármilyen áron. Vágyom rá, akármilyen ostobán is hangzik, akarom, hogy a párom legyen. Ezt ilyen szánalmasan, ahogyan ő nevezte, sosem mondanám ki. Amit közlök a magam felfuvalkodott, arrogáns stílusában, hogy jogot formálok rá, ám az is eljuthat a szőkeség tudatáig, hogy hasonlóan hozzá számolok a perceket. Sorra felkeresem azokat a helyeket, ahol jártunk. A kviddicslelátót, a fogadót, de még a kilátót is. Esténként megesik, hogy az üres nagyterem kapuját lendítem be, hogy visszaidézzem a táncunkat. Ostobaság. Mégis megtörténik. Képes volt az egyszerű halandó létével kiszakítani a magányból, amelyből a nyári szünet elteltével tértem vissza. A tűző napsütés számomra nem hozott mást, csupán hónapokat a zárt pincékben, dohos lexikonok feletti keresgélést, s jön ez a teremtés, aki felrúgja a sakktáblát. A gondosan felépített lépések közé hág, s még arra is képes, hogy játsza itt nekem a nagyasszonyt, akire várni érdemes. Érzem a dacot is, amely ezúttal nem nekem szól, viszont közeledik. Ide, most, hozzám. Sosem éreztem még ilyen magabiztosnak, legalábbis velem kapcsolatban Amire ideér, biztosan elszáll mindez, hűvös eleganciával pusztán vállat vonok, én fogom őt megszerezni, elveszem, amit akarok. Mégis felemelkedek, amikor feltárul az ajtó, s szembefordulok vele. A karomba ugrik, ösztönösen ölelem át, na ennyit minden fennkölt gögőmről. Ez most nem az a perc. Szó nélkül tapasztom hát ajkaimat az övére, finom pöccintésemre az ajtó becsukódik, ketten maradunk. Vágytól izzóan simulok hozzá, hogy minden gyengédséget mellőzve karoljam át a derekát, és az első pár csók után, amit az ajkára kap, máris lejjebb folytatom, ahogyan a bál estéjén, az udvaron is megtettem. Ez csakis neki szól, lehetek én bármilyen magabiztos, soha nem fog itt nővel találni. Az angyalok szolgák, nincsen ide bejárásuk. Már nincs. Ahogyan kimondtam Ruth számára, a véla felett nincsen hatalma. Őt én uralom. A félelmetes, hogy kezd ez kölcsönösbe átmenni. Felemelem a karjait, hogy gyengéd erőszakkal húzzam le róla a pullovert. Akár hagyja, akár nem, ezúttal nem adott választást, viszonzásként sem kap.



words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2015-01-04, 19:50



Uther & Eileen


♪ There's a million reasons why I should give you up
But the heart wants what it wants ♪


A szünet őrületesen lassan telt, nem örültem a nyakamba szakadt, gondolkodással telt perceknek. Még az újév köszöntő családi partynkkal sem tudtam mit kezdeni. S alig múlt el éjfél, mikor anyámék beharangozták a szerintük évszázad meglepetését. Eddig fogalmam sem volt róla, hogy ez így megy a mi családunkban, de a vérünk és a vagyonunk megőrzése okán csakis neves és gazdag varázslócsaládok gyermekeivel léphetünk frigyre. Nem mintha bárkivel is szándékomban állt volna házasságot kötni. Ellenben úgy tűnik, hogy aznap éjszaka jelentették be, hogy amint betöltöm a tizennyolcat, hozzá kell mennem egy bájgúnárhoz. Ez volt az a pont, amikor nemes egyszerűséggel kivonultam a társaságból.
Nem voltam képes felfogni, hogy ez igaz, de mikor anyám négy nap múltán is ugyanazt szajkózta, valószínűbbnek tartottam, hogy nem ronda újévi viccről van szó, de arra nem mondott semmit, hogy akkor a bátyáim miért nem nősek még. A sablonos nem találtak megfelelő jelöltet érkezett csak. Épp ezért nagyon ki voltam akadva egész idő alatt, és az sem segített, hogy nem tudtam kiverni a fejemből Uthert, sőt, így, hogy nem tudtam lefoglalni magam az órákkal és a kevés barátnőm egyikével, ha lehet, még többet gondoltam rá. Hihetetlen.
Ez lehetett az oka, meg nem mellesleg a fene nagy kiakadásom a nem vágyott eljegyzésemet illetően, hogy amint beléptem a suliba, és lepakoltam a cuccaimat, megszabadulva a kabátomtól, már indultam is Uther szobája felé. Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet, sőt, inkább abban, hogy a lehető legrosszabb, de tökéletesnek tűnt arra, hogy a szüleim felé irányuló lázadásomhoz felhasználjam. Nem mintha bármiféle ötletem lett volna, de az tuti, hogy valami váratlant, nem épp rám jellemzőt akartam művelni.
Nem haboztam, amint odaértem, már kopogtam is, biztos voltam persze benne, hogy tud a jöttömről, nem hiszem, hogy valaha meglephetném, de nem is ez volt a célom. Amint nyílt az ajtaja, már léptem is előre, hogy azonnal a nyakába fonjam a karjaimat, és olyan forrón, mohón és szenvedélyesen csókoljam meg, amire csak képes vagyok. Köszönés helyett, mondhatni, elvégre úgy hiszem, jelen helyzetben erre abszolút nincs szükség. Veheti ezt is annak, s tán jobban is fogja élvezni, mint bármilyen egyéb megnyilvánulásomat. Most így akartam, ha ő tiltakozni vágyik ellene, hát tegye, bár meglehetősen nagy döbbenetet okozna azzal, ha így tenne.
Vissza az elejére Go down
Draco Malfoy
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 818

TémanyitásTárgy: Uther van Horne szobája 2014-10-31, 12:18

Leírást várunk ide pár napon belül.




[You must be registered and logged in to see this image.]
mint a  félelmen
alapuló tisztelet.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Semmi sem
megvetendőbb,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://roxfortreloaded.hungarianforum.com
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2014-10-30, 18:14


Poppy & Uther
Face to  face

[You must be registered and logged in to see this image.]


Hátul összekulcsolt kezekkel, szétvetett lábakkal az ajtónak háttal az ablak előtt meditálok. Bár innen tökéletesen belátnám a kastély tornyait, behunyom a szemem, hogy el tudjak merülni gondolataim jelenleg éppen felkavart tavában. Az új tanév elkezdődött, bár nem sok jelentősége van, egyre ritkulnak a gyakorlataink, lassan már a magam urának számítok. Akkor járok s kelek a kastély területén, amikor kedvem tartja, akár az éjszaka leple alatt is, nem fognak prefektusok, netán tanárok a talárom sarkára lépni. Na nem mintha hordanék talárt.
A mai estét a szobámban töltöttem, a padlóra sikerült felrajzoltam a csillagkostelláció leendő rúnakörét, az idő rohamosan telik, s még mindig nem sikerült a kirakós minden darabját a helyére tolni. Egyikük éppen mostanra hivatalos. Nem beszéltünk meg pontos időt, a lelkemben ébredő fenevad azonban lassan szagot fog, ahogyan asztráltestem végigsiklik a folyosókon, s észleli a közeledő leányt. Mielőtt a kilincshez érne a keze, sötét fuvallat söpör végig a szobán, s az ébenszín ajtó feltárul. Hátrapillantva lazítok a szertartásos pozición, s az árnyék megindul felé. Párszor találkoztunk csupán, egyenlőre elnyerte kegyeimet. Fiatal még, van mit tanulnia, miért ne tehetné meg attól, aki valóban viszonzást nyújthat számára.
- Csak nem ajándékot hoztál... nekem? – Kérdezem megemelkedő szemöldökkel, ahogyan közelebb lépek. Letéved pillantásom a süteményekre, amelynek ugyan nem vagyok a rabja, ritkaságszámba menő vendégfogadásaimon a gyengébbik nemet szoktam meglepni efféle... nassolnivalókkal. Most fordul először, hogy ez máshogy történik. A kicsi angyal... ennyire figyelmes lenne? Nem várt Déjá vu...! Nem viselek ezúttal öltönyt, sem puccos márkás inget sem, pusztán kisfiús bájjal megáldott vonásam alatt puritán törtfehér inget, és fénytelen sötét nadrágot. Meg sem fordul a fejemben, hogy a kicsi most nem hozzám igyekezett, és a tálca sem nekem szól. Ha már itt van, nem fogom oly könnyel elengedni.
 - Sikerrel jártál? Megtudtál róla valamit? – Bársonyosan férfias hangom édes melankóliaként hatol a füléig, ahogyan szinte parancsként pattogó szavaimmal választ várok. Nem kétséges, az alárendeltem, egészen addig, amíg úgy akarom.



words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Poppy Wildheart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTárgy: Poppy és Uther 2014-10-26, 13:52

the red panda
red pandas are just ridiculously cute!

Soha nem gondolta volna, hogy ilyen dologra rá lehet venni. Azonban annyira elvarázsolták azok az ártatlanul pislogó, boci szemek, hogy képtelen volt nemet mondani. Tehát erőszakot tett magán és minden feltörő ellenérzésén, majd bevette magát a konyhába, hogy megmutassa milyen csodára is képes. Oké, lehet, hogy egyszerűbb lett volna egyszerűen csak rendelni a házimanóktól, azonban Oliver kikötötte, hogy egyedi dologra van szüksége, és olyanra, ami különleges. Tehát ebből adódóan Poppy volt olyan kedves, hogy felkötötte az egyetlen épkézláb kötényt, amit a konyhában talált, és - aminek vörös pöttyös mintája minden volt, csak éppen nem a csíkos ruhájához passzoló - nekiállt alaposabban is tanulmányozni a cuppcake készítés mechanizmusát. Soha nem volt problémája a kézügyességet igénylő dolgokkal, így nem ijedt meg attól sem, hogy most sütnie kell. Jó, bájitalból nem épp a legügyesebb, így hát itt is akadt némi problémája az alapanyagok kimérésével, és az arányok eltalálásával, azonban a világoskék krém, a végeredményen pontosan úgy csúcsosodott, ahogyan a receptkönyv mutatta. És ha még ez nem lenne elegendő, apró szívecskékkel is díszítette élete első süteményét, melyet már körülbelül 10 perce szemlélt mérhetetlenül büszkén.
Lelkesedése már-már odáig terjedt, hogy véletlenül arcát is megérintette a kék krémtől maszatos kezével, és ez a foltocska szinte észrevétlen viseletnek számított. Így mikor leporolta ruhájáról a lisztet, és a kezét is megmosta, valahogy elfelejtett belenézni a tükörbe, hogy azt az aprócska bakit észrevegye. Igaz, nem is volt kifejezetten az a lány, aki állandóan önmagát bámulja a tükörben, így hát számára teljesen evidens volt, hogy reggel már sminkelt, ráadásul most egészen finoman, és hogy ezt a leheletnyi tust nem kell sem megigazítania, sem újra kennie.
A szépítkezés helyett lázas izgalommal kezdte inkább apró, fém tálcára pakolni a csudaszép, csúcsos sütiket, majd indult meg a folyosó azon része felé, ahol a már végzett diákok kaptak helyet, hiszen nem véletlenül gyártotta ezeket a finomságokat.
Mielőtt befordult volna a megfelelő folyosón, még megállt egy pillanatra. Gyorsan végignézett magán, terebélyes csíkos szoknyáján, mely ugyan rövid volt, de annál pufisabb, egyszerű kék felsőjén, és kék cipellőjén. Megigazította szoknyája ráncait, és az arcára tapadt krémtől eltekintve, melyről természetesen semmit nem tudott, abszolút mindent rendben talált. Vett egy kellően mély levegőt, és ezalatt a tíz másodperc alatt amíg ezt megcselekedte, abszolút elrendezte magával minden kételyét. Hiszen maga sem értette, hogyan is mondhatott erre a kérésre igent, hiszen valahol ez mégis csak megalázó volt számára. Bár tény, megérdemelte ezt a büntetést azért, mert nem úgy viselkedett korábban, ahogyan kellett volna. És ezzel Oliver is pontosan tisztában volt. Annyira, hogy benne emberére talált és ha nem lett volna a helyzet olyan, amilyen, akkor valószínűleg ezt Poppy is viccesnek találta volna. De most a helyzet az, hogy ajándékot hozott, és ezt illően szeretné átadni, úgyhogy lábait végre indulásra késztette, és lassú léptekkel végre a megfelelő szoba elé ért. Kezével nem túl erélyesen koppantott párat a hatalmas ajtón, majd a mellette lévő festményre mosolygott, mely igencsak kedvtelve nézegette a nála lévő süteményt.
- Ajándék lesz! - mondta a lány, majd a felkacagó festményt látva ő is elmosolyodott. Persze azzal nem volt tisztában, hogy a festmény női szereplője elsősorban az arcára ragadt kék habon, és másodsorban a süteményeken kacarászik.
- Ide nem túl sűrűn hoznak ajándékot, pláne nem csinos pofijú lányok! - kacsintott a hölgyemény, majd Poppy kissé elpirult a kijelentés hallatán. Igaz, normál esetben ő sem hozna, de most.... ez nem egy normális eset volt.
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája

Vissza az elejére Go down

Uther van Horne szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

+

Similar topics

-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.)-