2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Csak mosolyog, mert persze, van ebben is valami, és az is igaz, hogy ő még csak tizenéves. Nagy kamasz, de közel sem felnőtt, így a tapasztalata is kisebb. De az is igaz, hogy egyelőre életének nagyobb százalékát töltötte sporttal, talán.. És mivel még gyerek, eléggé végletesen látja a világot, van egyfajta félsz benne, hogy valami gond lehet a meccsen, ami kihat mindenre, mert még nem fogadta el teljesen azt sem, hogy el kellett jönnie a biztonságból, és a nagyapja miatt le kellett csövelnie a Roxfortban. Nem sok kedve van hozzá, de ha így alakult, akkor legalább most itt van. Ami nem jelent többet, mint hogy addig sem unatkozik, és a családja itt van, ezen a versenyen. - A régi edzőm mindig azt mondta, mielőtt felszálltunk a földről, hogy csak pajzson térjek vissza. Még a barbároknál volt szokás, hogy aki csatába ment, csak holtan, vagy győztesen térhetett vissza, de mindkét alkalommal pajzson hozták. - kicsit elmereng az emléken. - Valahogy mindig bejött.. - mosolyodik el, hiszen nem nagyon kapott még ki a csapata, bár volt néhány izzasztó meccse. Aztán felnéz a férfire. - Ha maga mondja, Herr.. - molyol a bögréjével, bár érezhetően nem bízik sem Dumbledore megítélésében, sem ebben a bizonyos mondatban, mert szerinte ismerni kell a többieket, különben nem lehet kihasználni az erejüket, képességeiket. Ám a feltett kérdésre érkező válasz annál jobban érdekli, úgyhogy szorítja a bögréjét, picit előrehajol, és úgy hallgatja a történetet. Egészen lenyűgözi a férfi meséje, a végén azonban kissé összeráncolja a szemöldökét. - Ha ilyen sok a versenyszám, hogy lehetett valaki profi játékos? - dönti oldalra kissé a fejét, majd még hümmög egy sort, miközben feláll, és a bögréjét a kezében ide-oda adogatja. - Persze, hogy nem. Nem tud egy profit sem mutatni ebben a csapatban.. - sóhajt egy aprót,és akkor a védelemről még nem is beszélt,aztán felnéz még egyszer Stanssonra, jelezve, hogy megértette a néma jelzést, finoman biccent, egy kedves félmosollyal. - Köszönöm Herr, nemsokára találkozunk! - mosolyog, majd kissé álmos fejjel, meg el-elgondolkozva távozik.
- Akkor azt is érezheted, hogy rád is. És úgy összességében a csapatra. Nem véletlenül mondtam, hogy csupán egy-egy meccsre kaptok kapitányi karszalagot. Jó eséllyel a harmadikra valaki mást próbálok ki. – A pimasz vállvonogatás nem izgatja, s nem is érzi úgy, hogy magyarázkodnia kell, átlátható tényekről beszél. Noha valóban ő maga is beismeri, hogy Sidney makacs elszántsága komoly fegyvertény, de attól még nem szeretne mindent egy lapra feltenni. - Nekem is a sport az életem, nem véletlen, hogy még ezen a ponton sem tudom abbahagyni. Megértelek, hogy számít a hírneved. Én sem veszíteni tértem vissza. Nem, ezúttal nem. Ám nem a csoportmeccseken múlik a végső teljesítmény. Egy-egy vereséggel is tovább lehet jutni. Sok ország lett meghívva, szám szerint huszonnégyen, és ebből tizenhat továbbjut az első három meccs alapján, tehát a kétharmada. Így ha csak nincsen két vereség akkor bőven van esélyetek. Esélyünk. – Javítja ki önmagát is, hiszen most már az angol válogatotthoz tartozik szívvel-lélekkel. Bár már felnőtt, mégsem egy ötven éves edzőről van szó, alig múlt el huszonöt. Ennyi idősen még az is lehet, hogy valaki egyetemista a Roxfortban. Lizzyéknél azért jó pár évvel idősebb, pont ez a tapasztalat teszi igazi felnőtté, noha nem nézi le a többit, még a legkisebb Ginát sem. - Nos ez nem rajtam múlt. Az igazgatótok az utolsó pillanatban nevezett be titeket a versenyre, és akkor kaptam a felhívást. Így nélkületek én sem tudnék ott lenni, hiszen már nem játszom. Az idegenekkel is meg lehet nyerni azt a bizonyos háborút. – Közli, hiszen tanmeséjének pont az a lényege, amiről Lizzy is beszél. A mauriak tragédiájáról. – Nos nem, teljesen máshogy történt. A profi játékosban annyira hittek, hogy számtalan játékra gyakorolták be, hogy mindenki védekezett, visszazárt, és az összes pontszerző szerepet neki adták. Minden meccsen játszott, sosem pihent, hiszen előtte több mint egy évig. A versenyen nem voltak erre felkészülve, és nem tudtak ellenük pontot szerezni, hiszen betonvédelem volt, a profi pedig a sok kapott lehetőségből egyet-egyet csak bepaszírozott. Világbajnokok lettek a tartalékos csapattal. Azonban nektek nem így kell megismételnetek, hiszen ez a taktika csak egyszer működött, és már mindenki ismeri. - Felhörpinti a tea utolsó maradékát, jelezve, hogy már menni kéne, hiszen így a lány sem fog tudni pihenni, és holnap kemény napjuk lesz. Ám a választ még megvárja tőle. Ha már bizalmi kapcsolat épül köztük, akkor ennyit megérdemel.
- Nem mondtam, hogy ő a gyenge pontja is. Nem tisztem megítélni, kire és mennyire támaszkodik, vagy kivel milyen viszonyt ápol. Csak érezhető, hogy kire alapoz. - vonja meg finoman, pimaszul a vállait, aztán finoman megcsóválja a fejét, és van valami keserű abban a kis mosolyban, ami a szája sarkára ül ki. - Látszik, hogy nem Amerikában játszott eddig. - beletúr a hajába, mint aki valami nagyon nagy dolgot akar nagyon egyszerűen elmagyarázni. - Nézze Herr, nekem ez a sport az életem, és ezt sajnos a sajtó is tudja. Remélem, magának lesz igaza, de ha nem szereplünk elég jól, akkor elhihetik, hogy nem a testvéremen fogják számon kérni a dolgot. És csak egy rosszabb van annál, hogyha az újságok lehúznak.. ha nem foglalkoznak veled és elfelejtenek. Éppen ezért nagyon remélem, hogy magának lesz igaza. - és érezhetően komolyan gondolja a szavait, mert amit eddig tapasztalt a kviddics világában, az bizony ez volt. És tény, hogy erről a tornáról nem sokat tud,de egy kviddics nyitómeccs nem a legjobb az ő számára. - Bár ha ez a sport ennyire összetett, lehet hamarabb kellett volna elkezdeni az edzéseket.. egy rakat idegennel nem fog tudni megnyerni egy olyan háborút, de még csak egy-egy csatát sem, ami csapatmunkáról és összeszokottságról szól. - húzza el a száját, hogy egy kissé militáns példával éljen, bár jó maga számára inkább kvaffok és ütésszámok járnak a fejében, de talán e így képiesebb. A történetet meg hatalmas szemekkel hallgatja. A kérdésre pedig eltöpreng. - Sosem lépett pályára? - elég gyenge tipp, és lehet, hogy mellé megy, de jól esik neki a találgatós játék. Mintha kisgyerek lenne, és Stanssonnal valami bizalmi kapcsolatban lennének. Ha csak néhány másodperc erejéig is.
- Valóban Sidney a tizes, az irányító, te viszont a kilences számot kaptad. Ám a kviddics-csel ellentétben itt van jelentősége a mezszámoknak. A kilences a pontszerző, akire akár az egész taktika épülhet. Különben sem szándékozom kivételezni. Smallwood még nem tudja magáról, hogy mire képes, én viszont nem teszek fel mindent egy lapra. Ha ő lenne a gyenge pontom, akkor elvesztitek a versenyt, mielőtt elkezdenétek. – Osztja meg a gondolatait a lánnyal, már csak azért is kielemezve a kettős stratégiát, hiszen ha Elizabeth visszagond, már az elején is csapatválasztással indult az edzés. És az sincsen kőbe vésve, hogy csak ők ketten lehetnek kapitányok. Mintha Stanssont valóban bántaná, hogy egykor ennyire rá kellett, hogy épüljön minden, és talán az ő hibája is, hogy az egész országa ennyire hitt benne. - Ugyan. Egy vesztett meccs még nem minden. Nekem harminc-három a győzelem vereség arányom. A háromból egyszer a pályán sem voltam. Ha az elején elbukjátok, még van esély nyerni, és kétlem, hogy bárki is egy olyan kviddicsmeccs alapján ítélne meg téged, amely verseny valójában nem a kviddicsről, hanem valamilyen teljesen másféle összetételű sportról szól. – A beszélgetősebb Lizzy már jobban kedvére való, mint az, akit az első percekben megismert. Sidneyhez hasonlóan Elizabeth is egoista, ami egyrészt jó dolog, mert saját magára emlékezteti mindkét lány, a tenni és győzni akarásuk, de ismervén a történelmet ez bizony nem feltétlenül jó út. A csapatmunka és az alázat, a hideg fej sokkal inkább eredményhez vezethet. Hiszen a Dél-Afrikát legyőző világbajnokok ebben jeleskedtek leginkább, pedig hősünk és csapata sem szűkölködtek akaratban. - Nos annyi történt, hogy a mauri válogatott klub szinten is nagyon komolyan vette a versenyeket, ámde a sporbizottság váratlanul vizsgálatot indított bejelentések alapján, és több rendbeli korrupció, visszaélés alapján elítéltek mindenkit a vállogatottból 82 tavaszán, éppen egy hónnappal a Mágikus sportverseny kezdete előtt. Maradt hát egy másodlagos válogatott, a tartalékok, és egyvalaki, aki közel másfél évig sérült volt, úgy kellett kikúrálni mágikus betegségeiből, így aztán nem érintette a megvesztegetési botrány sem. Ki fogod találni, hogy hogyan lettek világbajnokok a tartalékok az egyetlen egy profival?
Minél többet beszélgetnek, annál értelmesebbnek és emberibbnek tűnik neki a férfi, ami kifejezetten pozitív irányba kezdi el hajtani a viselkedését is meg a gondolkodását is erről az egészről. Amikor már arra kerül a sor, hogy majd ketten fogják összerakni az embereket, akkor azért hümment egyet jelentőségteljesen. - Azt hittem magánál Sidney a befutó, és más nem fér el mellette.. - érezhető benne a fricska, meg a pimaszkodás, de tény, ami tény, amit eddig látott a lányból meg a férfiból, bár fogalma sincs, mennyi ideje és mennyire ismerik egymást, az alapján nem sok hely van a vérfarkas mellett másnak a férfi látóterében. - De én benne vagyok, szívesen dolgozok magával, Herr. - abba bele sem megy, hogy rendben, de az, hogy Sidney mennyire jó kviddicsben és hányszor ült már seprűn, az is elég kérdéses. Ő azonban magabiztos magában. A férfi szavaira, a letörésre, a csapatra csak sóhajt egy nagyot, miközben maga elé mered egy kis ideig. - Nézze.. azt tudom, hogy ez nem egy kviddics válogatott. Tudom, hogy bármi megtörténhet a pályán. És azzal is tisztában vagyok, hogyha kikapunk azon a bizonyos meccsen úgy, hogy én is pályán vagyok, vége a kvaff elkapkodós karrieremnek, utána már tényleg csak tüzes labdákat rugdoshatok. - hagy egy kis hatásszünetet, amíg megérkezik a mondat súlya a férfihoz is. - De mindezek ellenére fel fogok ülni a seprűre, és kiállok McGregor és csapata ellen. - és érezni az elszántságot a szavaiban. Hiába kislány, hiába tűnik olyan egoistának, ezek mögött a szavak mögött érződik igazán, mennyire gondolja komolyan és mennyire hivatása ez a sport tulajdonképpen. Hiába jött el az előző helyéről és igazolt át így. Az ő teája is elfogyóban van, de szívesen beszélget a férfival, úgyhogy ha nem dobja ki, vagy nem akar edzeni, esetleg aludni, akkor egy kis ideig még feltartja, persze nem akarja az egész napot itt tölteni. De ezek olyan kérdések, amikből ő maga, mint csapatkapitány és játékos is szeretne tanulni, meg tapasztalatot gyűjteni és stratégiát kidolgozni - reméli ezt a férfi is látja. És egy újabb dolog bukkan fel, ami miatt mégiscsak megérte még maradni. Hevesen rázza meg a fejét. - Bevallom eddig nem annyira fordítottam nagy figyelmet e felé a sporthalmaz felé.. mi történt? Hogy lehet tragédiából világbajnokság? - ráncolja a homlokát erőteljesen, mert nem igen tudja összerakni a pici fejében a dolgokat.
Az Ollivander lánnyal egészen kellemes társalogni, ha felismeri, hogy nem mindent az ő egója irányít. Sokkal inkább Stansson egója. Annak idején ugyan ő sem volt tiszteletteljes a saját edzőjével, de ez egy másik kérdés. A szőkeség komoly sport múlttal rendelkezik, de itt és most csak akkor van esélyük együtt, ha mindenki tudását egy szintre hozzák, ehhez pedig a személyes érdekeken felül másokra is muszáj lesz figyelni. Vélhetően a nagyvilág arra épít, hogy Stansson olyan vállogatottat hoz össze, amely egykori délafrikai csapatához hűen egy főre épít. Éppen ezért akarja meglepni őket, hogy több kulcsembert is kinevel, és úgy forgatja majd a pihentetést, hogy sosem lehessen tudni, mit is teljesít meg Anglia, ami az erőviszonyokat illeti. Azt tudni, hogy Franciaország komoly esélyes, no és persze a világbajnoki sikerre már negyedik szezon óta áhitozó Dél-Afrika. Ott vannak persze még az orosz vérfarkasok is. Jó lenne többségüket valahogy elkerülni a verseny során, de a tapasztalatlan Angliának jelenleg az is nagy mázli lenne, ha nem esne gyorsan pofára a közészerű ellenfelek ellenébe. No igen, egyből a kviddics világbajnok írek ellen kezdenek, ám az írek sincsenek felkészülve a kviddics évszázadaiban taglalt összes furcsa játékra. - Egyáltalán nem a maradékból. Az első meccsből építkeznünk kell majd. A versenyen elég sokan tovább fognak jutni még akkor is, ha nem makulátlan lesz a pontszámuk, de hosszútávra kell terveznünk. Az első meccsen ugyan Smallwood nem csak csapatkapitány, hanem játékos is egyben, de mi van akkor, ha a másodikon olyan játékot sorsolnak nekünk, hogy te nem vagy igazán jó benne? Akkor csak a kispad marad, de onnan is irányíthatod a csapatot, sőt, segítesz nekem összerakni, hogy kik induljanak majd a most még ismeretlen versenyszámban. – Most talán egy kicsit hosszabban fejtett ki az előzőeknél, de határozottan kedvére való, hogy a lány ilyen őszintén vigyorog, ez már az ő hatásköre, hiszen sosem szerette a pózöröket. A sajtóval ugyan jóban kell lenni, de a rövid, velős állásfoglalások biztosan jobbak az ő szemében, mint a magyarázatok, elemzések. Úgy fest, Ollivandernek is megvan az az emberi oldala. – Csak aztán le ne törj, ha a pályán nem az fog történni, mint amit eddig vártál. Ne feledd, most nem egy kviddicsvilágatott lesz melletted, hanem olyanok, akik úgy általánosságban jók, közepesek a legtöbb játékban. Ez most nem csak arról szól, hogy hat-hét meccsen keresztül kvaffokat dobálunk át a karikán, és cikeszt kapunk el. Lehet, hogy már a második játéknapon egy lángoló labdát kell rugdosnod. – Nem akarja kisebbíteni ezáltal Elizabeth a kviddicshez való viszonyát, de jó lenne megérteni, hogy ez hosszútávú verseny, kiszámíthatatlan fordulatokkkal, az idegek csatája által. Felhörpinti a saját italát, ha már a lány volt olyan alázatos, hogy ebben is behódolt, de úgy fest, Lizzy még maradna, sőt, tovább kérdezgeti. – Igen, de ahogy mondtam, lehet, hogy valakit feleslegesen pihentetsz, mert arra vársz, hogy mikor lesz olyan játék, amiben az ő kivételes adottságai kellenek. Aztán sosem jön el az a játék. Na persze lehet kockáztatni is. Hallottál a mauri válogatott 82-es tragédiájáról, amellyel végül világbajnokok lettek?
Csak elmosolyodik,és finoman biccent, hogy ő sem szívesen próbálná ki egyébként. Ha már egyszer itt van és eddig eljutott, akkor nem most fog kifarolni belőle. Bár azért erősen ott van benne a sértettség,ami az egész beszélgetést körbelengi, de nem fogja cserben hagyni a csapatot. Sztárjátékos, legalábbis ami a kviddicset illeti, meg van egy-két dolog ami miatt a többiben is esélyes lehet, és szívesen átenged másoknak is dolgokat, hogy ő se fáradjon ki teljesen. De érzi, hogy a csapat nélküle elég nagy hátrányba kerülne, és ezt meg ha más miatt nem, a családja miatt nem akarja. Arra, hogy a férfi nagy kegyesen eltekint a pózolástól csak megforgatja a szemeit,de végül is, elsőnek nem rossz. Valahol el kell kezdeni. Erre a nem különb dologra pedig szabályosan felszalad a szemöldöke, és egy apró nevetés is felbuggyan belőle,majd felemeli maga elé a kezeit. - Ahogy gondolja Herr.. - és nem teszi hozzá, hogy szerinte ezen állításban egyikük sem ért egyet. Stansson sem gondolhatja, hogy ugyanolyan, mint a többiek, és ő maga sincs ezen a véleményen, de ha így akarja a főnök, akkor majd úgy tesz, mintha nem nézné le őket. Ami egyébként nem is annyira szokása. Inkább minősít teljesítményeket - már ha azokat teljesítménynek lehet nevezni.. - Nem tudom pontosan mit ért ez alatt, de rajtam ne múljon. Bár úgy gondolom, hogy alapvetően nekem abból a maradékból kell majd gazdálkodnom, ami az első meccs után lesz, levonva a tapasztalatokat. - latolgatja a dolgokat, mert azt nem tudja elképzelni, hogy leüljön Sidyney-vel egy tea mellé és átbeszéljék a következő két meccs stratégiáját. Főleg, hogy a lány sem tűnik olyannak, aki leült volna a csapat tagjaival és elbeszélgetett volna arról, mihez értenek, mik az erősségeik és mik a gyengeségeik. A következő kisebb okfejtésre elvigyorodik, és bájosan rákacsint a férfira, olyan nőiesen, na. - Bízza ide Herr! Az első a kviddics lesz, az az én sportom. Ha nem fog valami elmebeteg posztra berakni, akkor nem lesz semmi probléma. Hazai pályán kezdek, és tudom, hogy ott bármi megtörténhet, amíg a cikeszt el nem kapják és a meccs véget nem ér. - ésezzel ő maga meg is nyugszik. Bár kérdés, hogy pont abban a sportban, ami neki a mindene, mennyire fog hallgatni a lány tanácsaira, utasításaira, és mennyire fog a saját feje után menni.. de majd odafigyel rá, amennyire ez nála lehetséges. Ezután azonban egészen kíváncsian pislog a férfire, megiszogatva teája végét. Nem biztos abban, hogy fog választ kapni. Az,hogy Dumbledore válogatta a csapatot eléggé rossz előjel, mert a férfi nem egy sport-ász. A szíve helyén van és általában jót akar, de az, hogy egy ilyen sporteseményre beválogasson ilyen embereket.. nem biztos, hogy győztes a csapat. Hiába ez a szív meg akarat dolog. A hibák már jobban érdeklik, és talán ő lepődik meg a legjobban, hogy a kérdésre választ is kap. - Elég rossz szériának hangzik.. de így érti,mi a bajom a kispaddal? -told bele egy szemtelen beszólást, mert a természetét nem tudja letagadni. - De ezek szerint nem kell más,mint összhang és a megfelelő emberek megfelelő helyre tétele. - összegzi,és ez olyan egyszerűen hangzik, hogy tuti van benne egy rakat csavar még.
- Ezt inkább ne próbáljuk ki. – Nem akar senkit sem pótolni, nélkülözni a következő meccsek során. Bár a válogatást nem ő intézte, de már felállította magában a megmérettetés során azt, hogy kire mikor lehet szükség. Az Ollivander lány a második meccs kapitánya, aztán a jövő majd eldönti, hogy mire mennek egymással. Elsőre a csoportmeccseket kell túlélni, akár valami vigaszágon továbbjutni, és onnantól egy kicsit talán kiszámíthatóbb az ág alapján, amivel a döntőig el lehet jutni. Kicsit talán tervezhető, hogy kit mikor pihentessen, csak éppen azt nem lehet tudni, hogy mikor milyen játékot sorsol nekik az egyébként nagyon habókos bizottság. - Rendben, tegyük fel, hogy a pózolást nem veszem figyelembe. A sajtóval én is jóban vagyok, mint tudod, egyértelműsítettem számukra, hogy nyerni fogunk. Többesszámban, hiszen ez számomra is győzelem. Ám ha nem vagy cicababa, akkor a többiekkel úgy edzzél, hogy nem nézed le őket. Itt és most nem vagy különb náluk. – Talán igaz, hogy a lánynak komoly sporttasztalata, múltja van, ráadásul eredményei is, de egy olyan versenyben, ahol percről percre változik minden, nem lehet egy sztárjátékosra építeni mindent. Nem ijesztgetni akarta a lányt, de ha Elizabeth meghal, mi van ha nincs helyette más, aki bevethető? - Nagyszerű, akkor elvárom, hogy összedolgozzatok a játék során. Az, hogy bizonyos mértékben kapitányok vagytok egy-egy meccsen, pusztán egy irányítói pontot jelent, amivel kioszthatjok a feladatokat, amiket én bízok előre rátok. – Foglalja össze, és ezt úgy érti, hogy még a verseny előtt meg kell beszélniük az esetleges feszültséget egymással a két lánynak, hiszen ha ez nem valósul meg, akkor ez kihathat az eredményekre is. Biccent, elfogadja a bocsánatkérést, noha nem vár el ilyen féle megadást. Szereti, ha az emberi győztes típusok, ehhez pedig hozzájárul az, hogy nem bírnak az egójukkal. - Az igazgatótok. Dumbledore. Valamiért azt gondolta, hogy ti lesztek azok, aki a nemzetek színeiben a legtöbbet tudjátok tenni Angliáért. – A kérdésen nagyon hallgat, de végül úgy dönt, hogy mégis válaszol. – Azt hiszem én. Először túl fiatal voltam, és az edző pont a döntőből hagyott ki, kispadon ültem, nem mert kockáztatni, így elvesztették. A másodiknál a csúcson voltam, de pont a döntőben történt egy sérülés, ami miatt már nem tudtam úgy végigjátszani, hogy az győzelmet érjen. Az utolsóban pedig már más ifjú titánok voltak helyettem, én csak támogattam őket, de nélkülem már nem volt meg a csapatösszhang. Lecseréltek idő előtt, és elbukták. Lehet azt mondani, hogy csakis én nyerhettem volna mindig, de nélkülem sosem sikerült. – Nem mondja ki, hogy Elizabeth lenne az új Stansson, hiszen ez a csapat teljesen más, mint a Dél-Afrikai bármely felállása, de abban a lánynak igaza van, hogy itt bizony tényleg kiküszöbölhető bizonyos gyermekbetegség.
- Azért azt megnézném, mire menne a verseny során, haén szépen hazarepülnék Amerikába. - vonja fel a szemöldökeit, miközben kissé durcásan beül, és úgy figyeli a férfit, és ezt a sztráolás dolgot elengedi a füle mellett és nem is mond rá semmit. Nem akar lesüllyedni erre a sárdobálós szintre, neki megvan a maga véleménye. Ami azonban az alkatot illeti, arra egy kissé beharapja a száját, és zavartan néz le oldalra. Na igen, ő meg az alkata, ami képessé teszi arra, hogy tulajdonképpen teljes mértékben sztár legyen. Nem tudja, most kellene-e előhozakodnia ezzel a történettel, vagy esetleg tartogassa-e egy későbbi alkalomra, hiszen az eddigi edzéseken esélye sem volt megsérülni komolyabban, és neki fogalma sincs arról, hogy Sidney vérfarkas, és esélyesen pont az alkata miatt sikerült legyőznie. Zavartan pislog maga mellé, majd amikor újra meghallja ezeket a mágikus szavakat, akkor idegesen pislant fel és finoman az asztalra is csap. - Na álljon meg a nászmenet! Szó sincs itt semmiféle sztárolásról. Azt hiszi, hogy seprűvel a hátsómban születtem talán? Amit elértem, azért mind keményen megdolgoztam, és csak annyi kérésem volt, hogy ennek megfelelően bánjon velem, és ne tegyen be valami csini cicababa kategóriába. Rendben, van egy pár újság, aminek a címlapján pózolok, de tudja nálunk, Amerikában ez a szokás. Nem tehetek róla, hogy ilyennek és ide születtem. Ha nem lenne benne alázat, és csapatszellem, akkor egy érmem se lenne, és most sem ülnék itt, magával szemben. Herr.. - érezni a kissé visszafojtott indulatot a hangjában, mert kezdi már megunni, hogy úgy van kezelve, mintha semmi több nem lenne, mint egy csinos mosoly meg egy szőke hajkorona valami népszerű magazin oldalán. Rendben, van egy ilyen oldala, és rendben, van egy stílusa, talán kissé el is van kapatva. De ha valaki azt állítja, hogy nincs benne semmi csapatszellem és a játékhoz és győzelemhez szükséges alázat, arra elpattan az agya, mert aki ilyet állít, az nem látta még játszani. - Semmi kifogásom Sidney-vel szemben, és tudom, milyen felelősség van rajtam. Ami meg a halált illeti.. - ismét elgondolkozik, hogy megemlítsen-e egy apró de igencsak fontos információt, végül azonban csak sóhajt egy aprót. - Igaza van, és elnézést az előbbi kirohanásomért. - kér bocsánatot, ami ugyancsak nem ritka tőle. Amikor azonban meghallja, miért is jött vissza a férfi, és miért indít új csapatot, és pont őket, akkor kissé megrázza a fejét, mint aki nagyon értetlen. - De ha nem maga válogatta a csapatot, akkor ki volt az? - és igen, ő végig abban a hitben élt, hogy a férfi szedte össze ezt a társaságot, bár tény, hogy az első reakciói sem kifejezetten erre utaltak. Az pedig kifejezetten kezdi érdekelni, hogy mi volt az, ami megtörte a lendületet, és barna szemeivel nagyokat pislog, kifejezetten kíváncsi szemeket meresztve a férfire, még előrébb is dől a székben. - Ha már kísérleti csapatkapitány leszek.. elmondja, mi törte meg a lendületet? Csak, hogy kikerülhessek egy esetleges hibafaktort. - és mindezt immár kedves és ártatlan hangon, mint aki tényleg szakmai szempontból kérdezi. Más kérdés, Stanson mennyire hisz neki.
Karbafonja a kezét, ahogyan szünetet tart kissé a kávézásban, mert nagyon úgy fest, hogy a szöszi amerikai kviddicssztár már annyira el van kapatva, ám most olyan közegbe került, ahol mit sem számít a hírneve. Az eddigi eredményei pedig csupán valamicskét számítanak bele abba a közös kalapba, amelyről most a lány is beszél. – Na várjunk csak. Nem nekem kell bármit is tisztelni, ajnározni. A kispad az én döntésem, nem én mondtam, hogy legyél benne a csapatban, még mindig visszarepülhetsz Amerikába. – Rázza a fejét, mert rendben, vele aztán bizonyos dolgokat meg lehet beszélni, ráadásul a győzelmi vágy az ő szemében komoly fegyvertény, de nem úgy, hogy Ollivander bármit is kierőszakol. – Akkor nem lehetsz Jolly Joker, ha mindenkit provokálsz. Ha sztárolod magadat. Ha nem vennéd észre, az újságcikkben sem téged említettelek, hanem az egész csapatot. Mindannyian kulcsemberek lehettek, ugyanis nem egy számról lesz szó, hanem több különféle játékról. Mindenki másban jó, de igen te lány, az alkatod képessé tesz arra, hogy szinte mindenben jó legyél. – Ismeri be, hogy igenis nagyra tartja Elizabethet, ez viszont azt is jelenti, hogy olykor pihentetnie kell, ha nem akarja, hogy a lány ne tudjon részt venni egy komolyabb megmérettetésben. Ám eszébe jutnak Sidney szavai, és ideje előhozakodnivele. - Meghalni bármilyen sportban lehet. Még sakk közben is érhet szélütés. Ám arra gondolok, hogy ketten lesztek Smallwooddal a kísérleti csapatkapitányok. A többiek tőletek fogják várni, hogy a pályán példát mutassatok. A ti eredményeitek őket is jobb hozzáállásra sarkalják. Ám ha ti ketten nem működtök együtt, akkor eltűntök a süllyesztőben, mindannyian. Ha nem figyelsz arra, hogy ő mit akar, és ahogy mondtam, csak magadat sztárolod az alázat helyett, lehet, hogy a marketing oltárán feláldozod az összetartozást, és végül a győzelmet is. – Érti ő, hogy a lány mind külsejében, mind a tudásában a galatikusok között van már, de ez most inkább hasonlít egy gladiátorviadalra. - Mert a ti csapatotokban megvan az, ami belőlünk mindig is hiányzott. A szív és az akarat. Nem elég csupán az izom, s reflexek. Valami nálunk mindig megtörte a lendületet. – Csóválja a fejét. Látszik, hogy kimondaná, hogy mire gondol, de valahogy furcsának tartja, hogy a tanítványa ennyire kérdőre vonja, és a titkait inkább megtartaná saját magának.
A skatulyázásról szóló dolgokat csak hallgatja szépen, illedelmesen, mert hiába van megindokolva,vagy megideologizálva, attól függetlenül kegyetlen mód nem szereti. Meg mi az, hogy akit nem ismernek? Legszívesebben elkezdene integetni, hogy "hahó, Amerika sztárja vagyok" és a férfi elé dobna random újságokat, amik a sporttal és az eredményeivel foglalkoznak. Ha az alapján nem tudja, ki a lány, akkor a férfi vagy nem néz ilyen újságokat, vagy tettei, hogy ennyire lúzer és értetlen. De nem teszi semmi ilyesmit mert az meggondolatlanság lenne, és most információkra van szüksége, meg ki akar békülni valamennyire a férfivel, hiszen vele kell most együtt dolgoznia. Aztán csak tartja a kissé durcás pózt, karba font kezekkel ül, hátradőlve a székében, és onnan pislog a férfira, szemöldökei is megemelkednek, és félredönti a fejét. - Azt ne akarja nekem beadni, hogy külön megtiszteltetés, hogy a kispadra tesz, és ki is néz belőlem valamiféle teljesítményt.. mert az eddigi reakciói meg viselkedése cseppet semerre utal, Herr. - és a hangján is érezni, hogy komolyan gondolja ezeket a szavakat. Mintha egy rossz vicc lenne, vagy valami olcsó mézesmadzag, amit a férfi elé akar dobni. Az, hogy ez más, mint a kviddics, meg, hogy itt halnak meg emberek el se jut teljesen a tudatáig. - Én lennék a nyuszi, amit előhúz a kalapból? Vagy a Jolly Joker a pakliban? - és már már mosolyog, ahogy ezeket a kérdéseket teszi fel, majd megrázza a fejét, és szőke tincsei könnyed ritmusban követik a fejrázását, végül kócosan pihennek meg a lány két oldalán, de tökéletesen kilát közülük. Erre a halál gondolatra minden esetre enyhe rémület csillan a szemeiben, amikor realizálja, hogy nem csak elszólás volt az imént, és valaki ezt nagyon is komolyan gondolja. Nyel egy nagyot. - Szóval azt mondja, hogy az az út áll előttem, hogy nyerek, vagy meghalok? Szép remények.. - vesz egy fojtott levegőt és le is küld rá egy nagyobb korty teát, majd az asztalra támaszkodik, és onnan nézi a férfit, mintha beleláthatna bármennyire is a kis fejébe. - És ha ez így van, akkor mit vár tőlem? És ha ez ennyire veszélyes, miért van megint itt? Ahogy olvastam, korábban volt pár kudarca.. miért próbálkozik ismét? - és a kérdésben érezhető, hogy nem provokálni akar, sokkal inkább megérteni, hogy mégis mi a fene folyik itt, hova lett rángatva, mert lassan nem az egoját kezdi el félteni,hanem az ő és a testvére testi épségét. Mert ő legalább sportol, de Gilly? Szép dolog a tánc, de a kviddics jobban megedzi az embert.
Veszít az ingerültségéből, amint az első korty kávéval érintkezik az ajka, s az is jót tesz az üzletnek, hogy a lány szintén türelmet mutat. Ugyan kiugrasztotta az ágyból, és sürgetőleg meg akarja tudni, ami érdekli, de kész ezért beáldozni a saját egójából, fejet hajtani a válaszokért cserébe. A férfi felsóhajt, tekintete a múltba réved, hiszen ahogyan Sidneyben saját magát, a szőke amerikaiban pedig egykori csapattársát látja. A múlt megismétli magát, jó szokása szerint. Sötét szembogarán táncol a betévedő holdfény, és bársonyos hangon szólal meg. - Ha ismeretlenekkel találkozol, akaratlanul is skatulyázol. Te magad is, többek között a társaidat. Nem ismerlek még titeket, és rövid az idő ahhoz, hogy mindenki képességeit kiaknázzuk. Kénytelenek vagyunk a skatulyázás alapján tippelni, remélve, hogy jó helyre pozicionáltuk be az illetőt. – Ahhoz képest, hogy afrikai, nagyon is civilizált, tanult európai ember benyomását kelti. A neve alapján valahol Németország lehet a felmenői származási helye, még ha a bőre igencsak sötét, de azért nem teljesen fekete. És ha a németek, vagy a kiképzési módszerében valami igazán kemény gestapos, mintha csak az érne bármit is, akit ő tökéletesnek hisz. Ám ahogyan telik az idő, egyre többen ismerik meg az igazi arcát, talán az Ollivander lány is felfezed a múltjából egy szeletkét. - A kispad fogalma nem ugyanaz, mint a kviddicsben. Számos játék szerepel a tusa palettáján, és mindegyikben más az elvárt létszám. Van olyan játék, ahol hárman versenyezhettek három ellen, nem mindenhol sokszereplős a móka. Így az angliai csapatot mindig úgy kell összeraknom, ami az adott versenyszámba tökéletesen passzol. Na és persze azt sem árt figyelembe venni, hogy ki mennyire pihent, sérült, halott. – Vonja meg a vállát sötét pillantással, látszik, hogy Lizzy még nem járt ilyen versenyen, csak a kviddicsből indul ki, ahol a kispadon ücsörögni egyenesen szégyent jelent, hiszen ott nem igazán szoktak játék közben cserélni. - Ahhoz előbb azt is meg kéne tudnunk, hogy mi lesz az írek elleni meccs. Nem mindegy ugyanis, hogy be kell téged oda tennem, vagy pihensz a norvégos számra. – Ez nagyon lutri, de hát ez közismert, hogy nem egy edző próbálta tartalékolni a sztárját későbbi rázós sorsolásra, és a csapata útközben elvérzett, csak mert a kulcsember pihent. – Arra, amely fontosabb, mint a kviddics világkupa, a superbowl, vagy a foci világbajnokság. Az, amely híresebb, mint az Olimpia, vagy mint a Trimágus tusa. Itt valódi vér folyik, és aki győz, annak a halhatatlanok közé írják be a nevét. Ez az út áll most előtted Ollivander.
Lehet, hogy sztár, meg egy kissé beképzeltnek tűnik, de amúgy kifejezetten jól nevelt, és ha kell, akkor meg tudja adni a tiszteletet. Egyszerűen csak hozzászokott a sztár élethez, hogy mindenki tudja, kicsoda, hogy ezért neki automatikusan jár is valami. De tudja, hogy a férfi az edzője, meg kérdezni is akar tőle valamit, kár, hogy nem így akarta - mármint az edző, de Lizzy nem tudott aludni. Ezért meg is jelenik, és ahogy a férfi megállítja a kávékészítést, abba is hagyja, és kényelmesen leül a teája mögé. - Ha érdekli az őszinte válaszom, akkor nem, szerintem egyáltalán nem hátráltat. Kettőnk közül maga skatulyáz. - érezni a hangján az enyhe sértettséget, mert amit elért, az szerinte csak az előnyére válik. Ő képességeket lát, nem csak annyit, hogy egy konkrét sportba van beidegződve. Rendben, sokat kviddicsezik, de nem érzi magát ráfixálva. A férfi szavai minden esetre eléggé megütik, és a dacos hátradőlésből előregörnyed a teája fölé, és egy ideig csak mered maga elé. Van valami logika a szavakban, de ettől függetlenül nem ért vele egyet. - Amennyiben áll, hogy ismeretlenül tesz kispadra, nem hinném, hogy rosszul teszem, hogy nem adok hitelt a szavainak. - válaszolja kissé eltöprengve, majd felnéz a férfire a teája mögül, és finoman megvonja a vállait. - De nem én vagyok a főnök, Herr. - kortyol bele a teába, és a további szavakra, meg a felállásra és járkálásra követi tekintetével a férfit, szinte minden mozdulatát, és érzi, hogy eléggé szélmalom harcot vív. Felnéz a férfira, afféle "ugye ezt most nem mondja komolyan" arccal, aztán kissé megforgatja a szemeit, és kortyol egy nagyot. - Kár, hogy nem lát belőlem többet, mint egy arcot az újságok címlapján. Remélem Norvégia után sikerül ezen faragnom valamit. - és érződik valami enhén szomorú őszinteség a hangjában, aztán a hirtelen feltett kérdésre kiköpi a teája egy részét, és az asztalra támaszkodik. - Hogy micsoda? Meghalni? - és láthatóan teljes mértékben elkerekednek a szemei. - Mondja csak Herr, mégis.. hova hívott miket, és mire akar felkészíteni? - kérdezi erős gyanakvással a hangjában, teáját félretéve, és úgy véli, egy jó darabig nem is fog hozzányúlni. Nem hisztizik ma reggel annyira, de tény, hogy most kifejezetten megemelkedett a hangja, mert ez a halál téma azért eléggé keményen hangzik, és amit ő csinál, nem veszélytelen sport, meg a Trimágus Tusa se kutya, de egy ilyen mondatot beközölni ilyenkor azért.. meredek. Még a kis sztárnak is.
Meg sem kellett erőltetnie magát, hogy az Olivander kislány végre mutasson némi tiszteletet, habár kétségkívül ő rángatta ki az ágyból, de az akadékoskodása mellett kész magát a második sorba állítani ebben a beszélgetésben. Türelmesen bólogat, és a kávét is készíti, elnézést is kér. Másféle bátorság lakozik benne, hogy a nagyszájú Sidneyben, vagy éppen a cserfes Ginában, pedig mindhárman griffendélesek. Elizabeth kész kiállni az érvei mellett. Felemeli a kezét, amikor úgy látja, hogy elég lesz a kávé, s az ízesítést megcsinálja ő maga, ennyire nem szándékozik kiszolgáltatni személyét a lánnyal. A furcsálkodó fintort ellenben nem veszi magára, döntéseket hoz, a következmények pedig nem érdeklik. - Ez nem a személyednek szól. Senkit sem ismerek a csapatból még annyira, hogy kicsit is kedveljem. Az eredményeid nem gondolod, hogy hátráltatnak? A másféle beidegződés azt is jelentheti, hogy a megszokásaid szerint mozdulsz. Gondolj csak bele Ollivander, már most sztárnak hiszed magad, hogy is adhatnál hitelt a szavaimnak, ha azt mondom, rosszul csinálod? Így is megkérdőjelezed a szavaimat ezzel a mostanival, így csak beigazolódik, amit gondoltam, bőven jó lennél tartaléknak. – Kortyolgat bele a kávéjába, és elmereng azon, hogy a szőkeség máris azzal vádolja, hogy nem őszinte. Van benne valami, noha Stansson ezt így ilyen formában nem vallaná be. Már a kávája felénél járhat, amikor feláll, és járkálni kezd a konyhában, mielőtt bármit is folytatna. Aztán végül a hátsóját az egyik szekrénynek támasztja, úgy fordul szembe a lánnyal. – Az elején nehéz kockázatni. Kétségkívül vannak eredményeid, így felelősséget is kénytelen vagyok rád bízni. Ám csak abban az esetben, ha kész vagy a csapatért alázatot tanulni. A csapatkapitány nem feltétlenül főszereplő, inkább szolgálja a csapat érdekeit. – Tűntelőleg hallgatásba burkolózik, hiszen megtehetné, hogy visszakérdez, netán hagyja, hogy valódi társalság alakuljon ki, de nem szokta meg, hogy bárki is kérdőre vonja. Vagy ha bárki eddig megtette, olyan sértéseket kapott válaszul, amiket most Lizzy igazából nem kap. Ezt vajon értékeli? Ám ahogy visszaül a helyére, hogy tovább igyon, valami mégis megfogalmazódik benne. – Szerinted.. itt nem lehet meghalni? – Teszi fel a méltó kérdést, hiszen a kviddicsben is előfordul nagyon ritkán, de mivel a VMS durvább annál, akárcsak a Trimágus tusánál, lehet, hogy Elizabeth mindezt fel sem méri. Ám vajon miért ragaszkodik ehhez a kérdéshez annyira Stansson? Mi lehet a titka?
Az igazat megvallva, nem nézte, mennyi az idő, vagy mennyire van korán. Kidobta az ágy, mindenki más még erősen szuszogott, de ez őt nem akadályozta meg abban, hogy kikeljen az ágyból, és meginduljon.Zavarja ez a dolog, és habár az edző nem biztos, hogy most és így kíváncsi rá, de Lizzy életösztöne ennél erősebb, és jobban sarkallja arra, hogy tisztázzon dolgokat, mieőtt nagyon beleássa magát. Jobb a békesség - már ha ez a két ember között lehetséges. Látja, hogy nem túl szívélyes a fogadtatás, de ezen tulajdonképpen megsem lepődik. - Herr. - javítja ki magát egy laza biccentéssel, miközben azért ott a félmosoly a szája sarkában, amit nem tud levakarni. Most érzékeli, hogy felébresztette a férfit, és az nem sok ruhában jelenik meg. De szerencsére el is tűnik, így Lizzynek van ideje csak lopva benézni a kabinba, és ahogy gondolta, nem sok mindent talál. Amint aztán a férfi megjelenik, a szőkeség elhúzza a száját, de azért megindul illedelmesen. Chrisnek megígérte, hogy igyekszik nem kötekedni folyton, és egy kissé megerőszakolni magát illem meg fegyelem téren, ezért a konyha felé veszi az irányt, majd beérve körbenéz. Mivel nem kapott utasítást arra nézve, hogyan is issza a férfi a kávét, ezért összevadászik egy doboz cukrot, egy csészét, meg egy tejet a hűtőből, és ezeket szépen lepakolja a férfi elé, majd visszamegy és felteszi a kávét főni, hogy friss legyen, ő maga meg egy bögrébe tesz egy adag jázminteát, és azt leforrázza. Legalább ez hátha megnyugtatja. - Mindjárt kész. - és valóban, a mágikus kávéfőző ismét sikert arat, gyorsabban készül el, mint a sima, mugli szerkezetek által generált kávé, így a maga bögréjével, meg a kiöntővel együtt átsétál az asztalhoz. A bögrét leteszi, a kávéfőzőből meg lassan tölteni kezd, remélve, hogy a férfi majd szól,ha elég, de ahogy meghallja a szavait, a kiöntő hirtelen megremeg a kezében, és ahogy felrántja, a csésze aljára került valamennyi kávé, de nem sok. Kissé ingerülten teszi le a kávéfőzőt, hogy akkor töltsön magának a férfi. - Már ne is haragudjon, Herr.. - tagolja szavait,hogy ne legyen annyira agresszív, majd tovább tölti a csészét és csak utána ül le a férfivel szemben, a maga bögréje mögé, és teljességgel úgy néz a férfira, mintha elmeháborodott lenne. - Árulja el nekem, hogyha ennyire utál, és maga szerint ennyire nincs itt keresni valóm, akkor minek hagyta, hogy eljöjjek? Maga sem gondolhatja komolyan, hogy parkoltatni akar! Tudja, hogy milyen eredményeim vannak, és azt meg főleg nem értem, mire akar kilyukadni azzal, hogy túlságosan a kviddics befolyása alatt állok. Tudja, mennyi képesség kell ahhoz a sporthoz? Az nem légi takarítószolgálat! - hangján érezni, hogy igazából remeg az elfojtott indulattól, de igyekszik nem egyből kitörni és nem hisztizni. Azzal biztos nem menne sokra. - Mégis mi a francot vár el tőlem, és miét halnék meg? Nem mellesleg egy második meccsen betöltött csk szerep nem igazán kispadosdi. Valamit nagyon elszámolt, vagy velem nem őszinte. - dől hátra kissé durcásan, miközben fogalma sincs, hova is rakja fejben meg mindenhogy a férfit, aki ott ül vele szemben. Egyfelől bunkó, másfelől szemét, harmad felül most annyira nem szúrta le és ez a fél megjegyzés talán még kedves is akart lenni. De az utóbbiban nem annyira bízik, ez inkább csak egy kósza gondolat vagy ábránd.
A mai nap úgy fest sosem fog véget érni, mert végül ugyan hagyta, hogy az Armstong fiú megvizsgálja, de most már tényleg szeretné, ha a sok csacsagó kis hülyegyerek békén hagyná. Ez nyilvánvalóan nem következik be, mert valamikor az éjszaka közepén kopogtatnak nála. Gyorsan magára kap legalább egy pólót, hogy ne egy szál boxerben menjen ki. Na nem mintha nem lenne tökéletesen kimunkált teste, de azért annyira még ő is civilizált, hogy az éjszaka közepén nem áll a szobája küszöbére szinte pőrén. - Igen? Ha már így megadod a tiszteletet, akkor Herr, és nem Mr. – A változatosság kedvéért kijavít, ám hiába brit származású Lizzy, Stansson viszont félig afrikai, félig német. Akkor már inkább Herr. Az akcentusán azért nem hagy nyomot a germán vér, inkább a feketék oly mély, dörmögő hangja az, ami jellemzi, ennyi erővel valami gyémántvadász rabszolga is lehetne, semmint árja. - És ezt pont most kell tisztáznunk. Te aztán tudod, hogy hol a határ. – Mennydörgi, még visszalépve a szobájába, amelybe ha Lizzy bekukkant, teljesen puritáns stílust talál, egy priccs, néhány könyv, de minden igen rendezett, mintha a fickó kínosan preciz lenne még ebben is. Pár pillanat múlva a férfi előlép az ajtó takarásából, immár rajta egy rövidnadrág, meg egy szandál, s elindul vele kifelé. A rosszullétnek immár nyoma sincs, noha még nem sikerült túl sokat pihennie, meglehet Cody már a puszta dumájával is javított valamit a dolgon. Talán mégsem csak levélnehezéknek van itt. A férfi ezúttal – talán éppen Sidney hatására – nem kelti a rettenthetetlen vezér benyomását, nem tornyosul a lány fölé, csupán a közös konyhába veszi vele az irányt. – Ebből már úgysem lesz szunya. Akkor jöhet az a kávé, amit beígértetek reggel. – Adja ki az ukázt, ő maga helyet foglal, legalább ennyit érdemel, ha már a szőkeség kirángatta az ágyából. – Teljesen komoly volt. Bárcsak megtehetném, hogy tartalék leszel Ollivander. Túlságosan a kviddics befolyása alatt állsz. A másféle beidegződés viszont az életedbe kerülhet ezen a pályán. Meg akarsz talán halni? – Kérdezi enyhén élcelődő hangsúllyal, miközben várja, hogy elkészüljön a kávéja. Nem adott ki ízesítésre való parancsot, ezért lesz, amilyen lesz.
Az addig rendben van, hogy nem ő lesz a csapatkapitány, nem is bánja igazából, mert az első meccsen jobb, ha felmérik az erőviszonyokat, és, mivel nem szeret veszíteni, nem is kockáztat. Az első meccsen majd megnézi a csapatát is, meg az ellenséget is, és a másodikra már tökéletes taktikát fog kidolgozni. Már ha eljut addig. És ez a gondolat szöget üt a fejébe, és hiába fekszik le aludni, nem nagyon hagyja nyugton. Mi történik, ha az edző meggondolja magát? Mi van akkor, ha csak egy beképzelt valakinek tartja? Pedig nem az. Van mire büszkének lennie. Tény, a stílusa nem mindig a legkonszolidáltabb, de hát a győzelemért meg kell dolgozni! Az már a pályára lépés előtt kezdődik! Ott nincs helye a diplomáciának, meg egymás lelkének simogatásának! És ahogy ezen töpreng, megfogalmazódik benne, hogy ideje lesz tisztázni mindent. Nem szívesen áll oda a férfi elé, mert még nem döntötte el,hogy szimpatikus-e neki, vagy szívből utálja, de, ha együtt akarnak dolgozni, akkor kénytelen lesz vele valamilyen szinten időt tölteni. Felkel az ágyából, könnyed edzőruhában és ujjatlan felsőben, a haját kibontva hagyja, de a csuklóján ott pihen egy hajgumi, ha esetleg arra kerülne a sor, és hagyja, hogy a friss levegő hatással legyen a bőrére és egy kicsit felébressze és megbiztassa. Határozott szándékkal és még határozottabb léptekkel sétál oda az edzőhöz - vagy a szobájához, vagy ha éppen valamerre látja, miközben nem beszélget senkivel, akkor odamegy hozzá, és erőteljesen megköszörüli a torkát. Jelentőségteljesen. - Mr Stansson? Azt hiszem, beszélnünk kellene. - a magabiztossága töretlen, akkor is, ha esetleg a férfi fölé magasodik. Azt elhatározta, hogy igyekszik valami vállalható stílust magára erőltetni, kérdés, mennyire fog ez sikerülni. - Tisztáznunk kell néhány dolgot, csak a miheztartás végett. Szeretném tudni, mit is gondol rólam pontosan, és mennyire volt komoly ez a "kispad" ötlet. - az idézőjelet még a kezével is gesztikulálja, ami nem biztos, hogy a legjobb ötlet, de Lizzyről van szó. A végén még a kezeit is összefonja maga előtt, amitől lehet, erősen számonkérő lesz a beállása, de a hangjában érezni, hogy inkább a kíváncsiság motoszkál benne jobban, mint az agresszió, vagy a sértettség. Bár utóbbi azért jelen van. Egy híres sportoló önérzetét persze, hogy sérti, ha valaki kispadra rakja, és Lizzy reméli, hogy ez többet nem fordul elő!
️️️️️️
