Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb


ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 22:31
Viviana Rennes



ϟ Hajnali jelenés
  Yesterday at 15:05
Tim Roberts


ϟ Eileen & Gillian
  Yesterday at 13:18
Gillian Ollivander


ϟ Karakterfejlődés
  Yesterday at 10:04
Seraphin McCaine
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Madeleine Eastwick
 
Perselus Piton
 
Jacob Troops
 
Gina Accipiter
 
Tim Roberts
 
Ivarn-vo Inor
 
Nox Djarum
 
Viviana Rennes
 
Rose-Neira Brooks
 
Statisztika

Összesen 581 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Celine Magorie

Jelenleg összesen 38326 hozzászólás olvasható. in 3453 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Winslow Sackville

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Winslow Sackville
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 6

TémanyitásTárgy: Winslow Sackville 2018-08-10, 16:04


Winslow Sackville
Tévedni emberi dolog, ám másra kenni még emberibb.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Userinfo: Winslow főkarakter

Teljes név: Winslow {Archibald} Sackville
Születési hely és dátum:  Penzance; 1984. május 18.
Csoport:  Mardekár
Patrónus: Hiéna
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hatodik
Képesség: -
Mágikus adottság: Telekinézis - 1. szint
Familiáris: -
Kiemelkedő tudás: Kiemelkedő: Átváltoztatástan, Bűbájtan
Tehetségtelen: Jóslástan & Asztronómia
Kihez tartozol: Saját karakter

Jellem: Mardekár, szinte már látod is magad előtt. Persze, nem mindenki azért kerül oda, mert agresszív és támadó, vagy épp akkora görény, mint a kastély. Tény és való, ismeri a pró és kontra érveket, az úgynevezett előítéleteket. Aztán ez neki annyit ér, mint halottnak a csók.
Törekvő jellem, tele tervekkel és kitartással. Olyan, akinek nincs nyugodt perce, mert nem akarja, még ha ül valahol, akkor is valamit tervez. Kreatív, egészen kalandor jellemű, nem szívleli az unalmat és persze azt sem, ha korlátozzák. Ó, jogos az elgondolás, hogy egy ilyen fiúcska annak idején miért nem került a Griffendél berkeibe, miért nem vörös színek öleli körbe. Meglehet, még mindig akadnak jegyek, amik oda vihetnék, mégis, ott van az a bizonyos „de”. Nem kell megriadni, ő nem az az alak, akitől rettegni kell, nem ráz sem véres rongyot, sem láncokat maga után, bűnlajstroma nem üti meg a legmagasabb mércét sem, de félteni nem kell, kiveszi ő minden rosszból a magáét. Reggelire ugyan elsősök helyett minden mást fogyaszt, viszont ha riogatásról vagy épp olyan történetek átadásáról van szó, amelytől nem alszanak olyan kellemesen, már igen. Szemét alkat lenne? Nem állsz messze, ha ezt a szempontot figyeled ezen esetekben. No de nézzük csak, mit is rejt az egészen kellemes külső.
Hiába a vágy, a kaland és az energia, ha igen harapós a stílusát nehezen lehet kibírni, csípős nyelvezetét pedig elég hallani. Merész megnyilatkozásai, és kíméletlen őszintesége elfér a széles vigyora mellett, melytől akár épp a hideg is kirázhat, nem is alaptalanul. Mindig megmondja, amit gondol, és talán nem épp a labilisabb vagy épp mindig magukkal hadakozó emberek kedvence, és nem is egészséges rájuk tekintve. Terveiben, céljaiban ravasz és önző, nem szeret osztozkodni még a sikerben sem ugyebár, hát még „nyereményben”. Ha kell, olyan eszközöket is bevet, amely nem  épp illendő, de nem kell megijedni, se nem gyilkos, se nem vad erőszak nem jellemzi mindenféle alap nélkül. Ahhoz előbb igencsak fel kell dühíteni, amihez pedig idő és erő kell, alapvetően, még ha harapós, vagy épp bunkó stílusban nyilatkozik, odabent olyan, mint a tenger és nehezen moccantod el csak úgy. Bár, ha végtelenül bugyuta vagy, hamarabb elveszti a türelmét, de ez más kontextus. Tanulmányaira ráhat a kitartás és a küzdőszellem, ha nem is kiváló, ami érdekli, abban jeleskedik és alkot. Nem lesz feltaláló, nem adna közre semmit sem ugye, de attól még alkothat, ha úgy hozza a sors. Persze, még mostanság is vannak ingadozások arról, mi kíván a jövőben elérni, családja segít majd neki benne ha kéri, ha nem. Utóbbi érvényes rá inkább.
Alapvetően nehezebben viselhető figura, mégsem szörnyeteg. Képes kulturáltan kommunikálni, ha felkeltik az érdeklődését, és a maga módján udvarias forma. Nem régimódi, az ezredforduló ugyanúgy lázba hozta, mint sokakat és a világot, kíváncsi, mit hoz a jövő, mit lehet kihúzni belőle. Nehezebben ismerkedik, mint az átlag, sok kapcsolata felszínes mivel nem fél a hazudozástól sem, ha neki azzal kényelmesebb, és amúgy is keveseket enged magához közel, mintha tartana a kapcsolatoktól, pedig egyszerűen csak kisebb csoportban érzi magát kényelmesen. Egészen jó megfigyelő, kellően kiismeri magát az iskola falai között és persze a diákok körében is. A központi szerepet kényelemből másnak hagyja, ha viszont irányíthat a háttérből és beleszólhat, tiszta boldogság.
Kibírható, vagy épp messziről elkerülendő, az már a másik döntése. Ő nem akar és nem is fog változni, örök kritikus marad és valahol mélyen még elégedetlenkedő is, mint egy rossz nyugdíjas. Mindenesetre, mindenből a legjobbat igyekszik kihúzni, nem mocskolja be háza nevét, és jobb, ha nem dühíted fel, mert olyankor harap.

Kinézet, megjelenés:Elhagyta a 190 centit, hivatalosan öttel is, így olybá tűnhet, hogy óriáskén magasodik mindenki fölé a kastélyban. Talán vérvonalában meg is lelné erre az utalást, de sosem foglalkozott vele, az mások szokása, hiszen tökéletesen hozzá van szokva ahhoz, hogy meglepettséget netán pedig még megrökönyödést is kiválthat ezzel. Kedvence mégis az, ahogy feltekintenek rá. Mert ugyan nem hajolna le.
Amellett, hogy a legtöbb ajtónál megrogyasztja térdeit, mással is megáldotta a sors. Minden végtagja a helyén van, minden ujja leltárban, egyelőre nem sikerült egyiket sem elveszítenie. Alkatra már nem oly terebélyes, szálkás, átlagosan karbantartott súlycsoportjában nem nyer ugyan aranyérmet, cserébe viszont, amennyire megengedhető ez, fürge és könnyed mozgású. Igyekszik halkan és nesztelen közlekedni, mintha állandóan lopakodni kényszerülne, így sikeresen okozza néha a frászt azokra, akik mögött megjelenik. Ábrázata már koránt sem olyan rémisztő, mint az ijesztgetős viccei; tincsei félhosszúak, hátrafésültek a legtöbb esetben és barna színben pompáznak. Zöld íriszeivel akár a vesédbe is láthatna, ott lobog benne a tűz, amely hajtja és persze, az élet maga. Kitűnően játssza, húzza magára az üresfejű, bugyuta srácot, de vigyora láttán könnyen lebukhat vagy épp azt mutatja, jobb ha tartasz tőle. Nem kifejezetten férfias, inkább lágyabb mégis karakteres vonású arca ovális, szemei alatt örökös táskák, és az oly sokszor csókosnak titulált ajkai könnyen felismerhetővé teszik a tömegben – vagyis afölött. Nincsenek hegyes fülei, pluszban nőtt ujjai, és meglepő, sem testékszer, sem tetoválás nem díszíti, csak anyajegyek, kisebb hegek. Nincs különösebben fenyegető kisugárzása, kivéve ha valaki a fentebb említettekre érzékeny. Nincsenek sem karomhosszra hagyott körmei, vagy elhanyagolt arcszőrzete. Csak akkor kalimpál, hadonászik, ha valamibe igazán beleéli magát, de mindenki hordoz meglepetéseket. Így ő is.
Öltözködés tekintetében a talárszabászok rémálma, és alapvetően bármely konfekcióruházat gyűlölője. Nehezen lel kényelmes darabokat, alsóbb éveiben volt, hogy év közben kellett új talárt beszereznie, ha nem akarta megszellőztetni bokáit. Szerencsére már nem úgy néz ki, hogy tovább emelkedne, így mostanra kezdi utolérni magát öltözködésügyileg: lezser, kényelmes, és az elegancia csak szükségkor mutatkozik ki. Farmert hordana egész életében legszívesebben, abból bármely fajtát, lábán pedig a tornacipő és a bakancs az, amely könnyen megfér. Alapvetően egy kissé tróger de mégis kellemes figura, a kényelem tökéletes híve. Nem rest bemocskolni ruházatát, nem sajnál semmit és legfőképp, egészen addig nem finnyás, ameddig az a valami, ami rákerül, nem akarja csontig marni.  

[You must be registered and logged in to see this image.]
Előtörténet:
Család, korai időszak, az első lépések a Roxfortban:

Két nővér után érkezett egy szeles napon, és ezek a viharok talán egész életére jellemzőek lesznek. Gyorsan tanuló, eszes csemete volt, hatalmas szemekkel, aki előtt ajtók és persze utak álltak, csak meg kellett ragadnia azokat. Sosem volt masszív félelemérzete, mire felnőtt meg már túl bolond hozzá. Átlagos gyermekkor jellemzi, minden úgy ment, ahogy annak a nagykönyvben lennie kellett. Máguscsaládba született, ámbár az aranyvér már nem jellemzi őket, ez sosem volt számukra hátrány, megvolt a közeg, melyhez tartoztak. Habár nem sok magakorú gyermekkel volt körbevéve,  a közös hangot igen hamar megtalálta, hiszen már akkor is nagy szájáról volt híres, csak nem követték furcsa pillantások, és még aranyosnak is számított. Kifejezetten ügyetlen volt abban, hogy magára vigyázzon, mást pedig a későbbiekben nem kívántak felügyeletére bízni, kapkodó gyermektermészete miatt. Aztán persze lassan érett be, mint holmi gyümölcs, tanulta el a nagyok szokását, majd persze, saját ereje is megmutatkozva ragyogta be a jövőjét. Habár a tanulással akkoriban meggyűlt elégszer a gondja, végül mégsem volt akkora érvágás számára, hogy a kóklerség mellett valami más is kerüljön kobakjába. Hamar felfedezte, ami érdekes, és rettentő makacssággal utasította el azt, amely untatta.
Noha nem voltak azok a nyaralni járó típusok, megesett, hogy a hegyek közé utazva viselték el a melegebb napokat, olyankor sokat mászott, és azóta is emlegetik, hogy bár nem 1000 méteres magasságokba tette, mégis csoda, hogy nem szegte nyakát. Egy kissé pufók gyermekhez képest több energiával rendelkezett, mindig le kellett valahogy vetkőzni. Ebben a formájában érett lassan az iskolai életre is, és bár akkorra már egészen kész – persze kiforratlan – jellemmel bírt, még jobban lehetett rá hatni. Kissé kapkodó szellemével teljesen más volt mint testvérei, de hogy katasztrófa... ugyan.
A Roxfortba érkezve kezdődött meg számára a nagy kaland. Nővéreivel ellentétben nem a Hollóhát házába került, hanem a Mardekár asztalát színesítette, bár ebből sosem volt különösebb vita, megfértek egymás mellett, az iskolában pedig nem sokszor keresztezték útjaik egymást, bár családjával nyilván nem ellenségeskedik az ember. Nem is szerette, ha őket kettejüket a szájukra vette bárki, így könnyen keveredett párbajba, vagy épp akár verekedésbe is. Igaz, ezek az alsóbb években még nem voltak oly komolyak és erősek, de akinek sűrűn voltak monoklijai és karmolásai, annak hamar meg kellett tanulnia komolyabb dolgokat mint holmi lefegyverzés. A ravasz korszaka ekkor éledt fel, és immáron nem csak az kötötte le, hogy felfedezze a kastélyt és persze a a tanulás se maradjon el, hanem hogy sokkal jobb legyen annál, ami.

További lépések, közelebb a jelenhez

Mint aki nyújtópadra került, úgy kezdte el levetkőzni a pocakos és apró gyerek külsejét. Megnyúlt, elhagyva babaháját már egészen más tért vissza a nyári szünetről. Egyesek lebarnultak, ő nőtt. Ekkortájt már jóval komolyabban vette az iskolai életét, azt, amit mutat a világnak. A világ történéseit még csak fél szemmel figyelte csupán, egy kissé a saját hiúságára és kényelmére koncentrálva úgy vélte, ő nem vált meg semmit sem, elég neki azzal megküzdeni, ami a vizsgákat, a házidolgozatokat és persze minden mást jelent. De hát egy gyereknek mi más dolga lett volna? Persze, követett azt, amit a „helyi hősök” műveltek, a kis túlélő és annak bandája, de hogy rajongott volna? Nem. Ebben tökéletesen illet a házába, hogy nem ujjongott mindig, amikor valami pozitív tettet hajtott végre. Persze, csendben örvendezett annak, hogy nem történt nagyobb baj, de ennyi. Senki talpát soha nem nyalta, semelyik tanárnak nem akart kedvence lenni, habár a kezdetben próbált olyan lenni, aki ezzel tűnik ki – tudással, tehetséggel -, végül elengedte, és hagyta, hogy odabent minden a helyére kerülhessen.
Megszelídült a gyermeki vadság, és helyébe költözött a sajátos nyugalom és életszemlélet. Mert miért ne? A Mardekár házában rengeteg törtető, vagy talán épp gonoszságra hajlamos lélek vette körbe, hatott rá, átitatta, és meggyúrva kialakította a maga formáját. Mert senkit se utánoz, senkit sem majmol. Ó, hogy ő édesgesse be magát az aranyvérű bandába? Erre sosem kerül sor, bár tekintettek már rá úgy, amiért kötőhártya-gyulladás átkot szórt viszonzásul, és talán ezzel, egy bizonyos közegben kiváltotta a sajátos kis „tiszteletét”.
Kitérhetnénk a nagy tettekre, olyanokra, amelyek sorsokat forgattak meg, de alapvetően nincs. Csendes szereplő volt az egészben, egy alappillér vagy épp csak maga a fal, amely mindig állt és mindig ott volt. Nem lépett be sosem a kviddics-be, sem klubokba, de igenis csinált mindent, amit a diákok csak megtehettek. Kis ármánykodás, kis bosszúhadjárat vagy épp a heves de rövid szerelmek. Átlagos és kicsit lehet unalmas tán, de nem mindig a hősök a fontosak.

RBF, tervek, jelen és adottság

Az esélytelenek nyugalmával érkezett el az első fontos vizsga kapujába. Ahogy esik, úgy puffan felfogással tanult, és persze nem felejtett el élni. Ekkor már minden olyan volt, mit akart, nem szégyenkezett tettei miatt, nem volt szégyenlős és félénk sem. Noha már kevesebb alakot viselt el, azokkal igenis kivette a részét a történetből. Egyik legszebb pillanata, amikor úgymond felrobbantotta a bájitaltan óra munkáját, mert épp mással – vagyis inkább egy hölgyeménnyel volt elfoglalva. Talán sose pirították le annyira, mint akkor a professzor és tetemet büntetőmunkáját végtelennek érezte. De nem bánja, ez is ő. Útmutatást a vizsgák utánra? Valami kreatív, valami izgalmas. Átoktörő, kutató, vagy akár auror, nem a sötét világba kívánkozott, szerencsére, ennyire sosem volt és sose romlott. Változó eredményei talán adnak rá alkalmat, hogy valaha ezekből egyet megvalósítson, a pesszimizmus azonban elkerülte, szerencsére. Más már nem.
A titokzatos erő tapogatózása telepedett meg benne, és míg a kastély lakói felbolydultak, ő csendesen szemlélte, hiszen azonnal nem jelentkezett benne semmi sem. Mintha alvó ügynöknek szánta az, amely végigsöpört a kastélyon, így, mikor a tanárok összeírták azokat, ő még nem volt a sorban. Ahogy közeledett az év vége, a nyár és persze a pihenés, majd el is múlt. Csendben terjeszkedett benne az energia, amely kitörni vágyott. A végső változás jellemében nem is olyan régen következett be.
Adottsága már annál kellemetlenebbül csúszott be elméjébe. Hangos, átlagos testvéri viták zavarták meg a nyári csendet, semmis jelentőséggel, hisz képesek voltak azon is összekapni, ha a másikra néztek. Aztán, mikor a szobát tarkító tárgyak táncolni, repkedni vagy épp zuhanórepülésben közlekedni, már nem volt olyan vicces. Félelem ült a tekintetben, már nem akart annyira vitázni, inkább úgy véli, nem is akarnak hozzá szólni többé. Fekete bárány lett, fura, kívülálló bolond. Örökös morcossága talán innen fakad, hogy rossznak, veszélyesnek érzi magát, vagy épp örökké csak támadni kíván. Nincs rá magyarázat. Vagy nem is akarja.
Visszatérve, új szemlélettel és újfajta ajándékkal, amit csiszolni kellene. De egyszer akarja, egyszer nem. Majd eldől, viszont egyre jobban érzi, hogy ez olyan „fegyver” lehet, amivel végképp elérheti a céljait és valaki lehet. Nem A Valaki, és mégis. Fellángoló szenvedély.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 520

TémanyitásTárgy: Re: Winslow Sackville 2018-08-10, 19:38


Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!

Üdv itt nálunk! Very Happy

Meg kell mondjam jókat derültem, miközben olvastam, pusztán ide oda beszúrt csattanóid miatt.
Különösen tetszik az az apró utalás arra, hogy még akár óriások is lehettek a felmenői között meg hogy a hegyekbe mentek mindig a nagy melegekbe kirándulni.
Kellően össze szedett és vannak céljai, ami mindig jó!
Egyébkét imádom az ilyen karaktereket.
A bájitalos részen is derültem egy jót. Többek között azért, mert eszembe juttatta, suliban nálunk egyik srác egy vödör gipszet dobott el, hasonló okok miatt (művészeti suli/szobrász szak) Csodás volt. :"D
Kíváncsi leszek végül hogyan használja az adottságát és végül valóban fegyverként vagy eszközként fogja-e használni a továbbiakban. Továbbá pedig a pályaválasztás kérdése is jópofa kör.
Na meg az otthoni dráma. Fura hogy bár varázslócsalád, mégis kinézik amiatt mert van még benne egy "kis" plusz.

Nos akkor utadra is engedlek, avatar-patrónus egyéb foglalózz ha még esetlegesen nem tetted és jó játékot! Very Happy

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Plátói szerelem: lekvárosüveg kívülről nyalogatva.

Az emberiség olyan, mint a krumpli: a java a föld alatt van.
Az élet nagyon drága, de az árban benne van évente egy Nap körüli utazás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Winslow Sackville

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Karakterek részlege :: Mardekár-